A populációk kölcsönhatása egymásra

Az egyedekre az élettelen (abiotikus) tényezők mellett más élőlények (biotikus tényezők) is

hatnak. A populáció élő környezete egy másik populáció, amely rá nézve lehet előnyös (+),
hátrányos (–) vagy semleges (0).

A kölcsönösség fajtái (+,+)

Az alliancia két populáció között kialakuló laza, alkalomszerű kapcsolat. Példa erre amikor a
zebrák és a struccok együtt legelnek, s ha egyikük őrszeme veszélyt lát, mindketten
elmenekülnek. Ilyen még az, ha a pásztorgémek tisztogatják az orrszarvúakat, akik így
megszabadulnak az élősködőtől, a gémek pedig táplálékhoz jutnak.

A mutualizmus hasonlóan laza, alkalomszerű kapcsolat. Jó példa a virágmegporzás, mert a

méhek összegyűjtik a virágpor egy részét, amiből mézet csinál, de egy másik virágra szállva
beporozza azt, így létrejön a megtermékenyítés.

A szimfília állatpopulációk között kialakuló kapcsolat. Ilyenkor az egyik populáció a másik

testváladékait fogyasztja, cserébe az gondoskodik a számára kedvező külső feltételek
biztosításáról. Ez a kapcsolat áll fenn a hangya és a levéltetű között.

A mikorrhiza vagy gombagyökér jelenti a gombafonalak és a magasabb rendű növények

tartós viszonyát. A gomba nem képes fotoszintetizálni, azaz szerves anyagot előállítani, ezért
azt megkapja a növénytől. Cserébe a növény ásványi anyagokat és vizet kap a gombától.

A szimbiózis kölcsönösen hasznos együttélést jelent, azaz a kapcsolat szoros, tartós,

elsősorban táplálkozási kapcsolat. Egyik példa erre a nitrogéngyűjtő baktériumok
(Rhizobium) és az ajakos növények kapcsolata, ahol a túlságosan meszes talajból a
baktériumok felveszek a nitrogént. A zuzmókat felépítő moszatok és gombák is
szimbiózisban élnek.

A kommenzalizmus vagy asztalközösség (+,0)

Az asztalközösség olyan ökológiai kapcsolat, ami az egyik fél számára előnyös, a másiknak
semleges. Leggyakrabban nagyobb ragadozók és a körülöttük élő, azok táplálkozási
maradékait fogyasztó populációk között alakul ki, például az oroszlánok maradékait
rendszerint elfogyasztják a hiénák, keselyűk. Kommenzalista kapcsolat még a beköltözés is,
amikor egyes madárfajok (kékvércse) nem rak saját fészket, hanem egy másik madárfaj
(vetési varjú) üres fészkében költi ki a tojásokat, illetve az együttlakás, amikor egyes
madárfészekben nyüzsögnek a rovaroktól, amik tollal, bőrmaradvánnyal táplálkoznak.

A predáció vagy táplálkozási kapcsolat (+,–)

A predáció valamilyen formában minden populációt érint. Ez egy olyan kapcsolat, melyben
az egyik populáció, a zsákmányszerző részben vagy egészben a másik populáció tagjait, a
zsákmányt fogyasztja. Ha a zsákmány növény, akkor növényevésről, ha állat, akkor
ragadozásról beszélünk. A mindenevők növényeket és állatokat is fogyasztanak.

A parazitizmus vagy élősködés (+,–)

A parazitizmus annyiban hasonlít a predációhoz, hogy ez kapcsolat is az egyik fél számára
előnyös, míg a másikra nézve hátrányos. Ilyenkor az élősködő szervezet, a parazita egy másik
szervezet, a gazdaszervezet testanyagait fogyasztja.

A külső paraziták vagy ektoparaziták a gazdaszervezet testfelületén élnek, majd a táplálkozás

után elhagyják a szervezetet. Ilyen például a szúnyog, a bögöly.

A belső paraziták vagy endoparaziták a gazdaszervezet belsejében élnek, majd a táplálkozás

után elhagyják a szervezetet. Ilyen a májmétely.

A fakultatív paraziták képesek hosszabb ideig gazdaszervezet nélkül is élni. Ilyen a kullancs,
a bögöly.

Az obligát paraziták nem hagyják el a gazdaszervezetet, mert nélküle nem képesek élni. Példa
erre a galandféreg, taplógombák.

A félparazitizmus elsősorban a növények között lép fel. Például a fagyöngy a szívógyökereit a

gazdaszervezet farészébe növesztik és elszívják a vizet és a szervetlen ionokat, majd ezeket
felhasználva maguk fotoszintetizálnak.

Az amenzalizmus (0,–)
Az antibiózis az egyik populáció számára közömbös, a másikra nézve hátrányos. Például
egyes gombák (Penicillium) anyagcseretermékei olyan kémiai anyagot tartalmaznak, melyek
gátolják a baktériumfajok szaporodását.

Az allelopátia hasonló az antibiózishoz, azonban ez inkább növények között lép fel. Ilyen
például az, amikor a diófa lehullott levelei olyan kémiai anyagot tartalmaznak, amivel
elpusztítják a fa alatt élő más növényeket.

A kompetíció vagy versengés (–,–)

A kompetíció mindkét fél számára előnytelen kapcsolat a korlátozott erőforrásokért. A
növények a vízért, a fényért és a tápanyagokért harcolhatnak, míg az állatok a táplálékért, a
vadászterületért, az ivari partnerért. A versengés kialakulásának az oka a hasonló ökológiai
igény. Például a lián és a fákon élő növények (bromélia) nem a talajszinten élnek, hanem az
alsó lombkoronaszinten, ahol képesek fotoszintetizálni vagy a sivatagban a korlátozott
vízmennyiség miatt a növények egymástól meghatározott távolságban élnek.