Először is, minthogy azon címről támadt vita ő legszentebb császári és királyi felsége s a

fejedelem között, melyet e békés megegyezést követően a fenséges János fejedelemnek

használnia kell – a közjó érdekében és a nemes Magyar Királyság hagyományainak
megőrzésére törekedve – abban egyeztek meg, hogy a fenséges fejedelem lemond
„Magyarország stb. választott királya” címéről és ezzel kapcsolatos minden igényéről, s azzal
a címmel, mely alább következik, ő is, leszármazottai és utódai is megelégszenek s
kinyilvánítja, hogy e címet használva akar gyümölcsözően tevékenykedni a keresztény
világban.
Fenséges János fejedelem úr. a néhai felséges János királynak, Magyarország, Dalmácia,
Horvátország stb. királyának fia, Isten kegyelméből Erdély és a magyarországi Részek
fejedelme. E címet ő legszentebb császári és királyi felsége, valamint utódai mindvégig meg
fogják őrizni a fenséges fejedelem és utódai számára. Ettől függetlenül – különféle veszélyek
elhárítása céljából – ama levelekben azonban, melyeket esetleg a törökök császárához kellene
írnia, ő szent császári és királyi felségének kára nélkül, szabadon használhatja a „választott
király” címet.
Továbbá, ugyanazon fenséges fejedelem, valamin gyermekei, utódai, fiági leszármazottai az
egész Erdélyt és az általa ez idő szerint birtokolt magyarországi Részeket békésen bírhatják és
birtokolhatják, mint szabad fejedelmek, a javak adományozásának és átruházásának szabad és
teljes jogával, a peres ügyek megítélésének és az ítéletek végrehajtásának jogával s más olyan
ténykedésekkel egyetemben, melyek a szabad fejedelem hatalmát és tekintélyét megilletik;
ámde nem idegeníthető el semmi azokból a javakból, melyeket a fenséges fejedelem az ország
koronájához tartozó javakból birtokol, bár szükség esetén neki is, utódainak is álljon
szabadságukban elzálogosítani, vagy zálogjoggal terhelni azokat más javára (megtartván az
örökös elidegenítés tilalmának záradékát).
Az összes többi javakat illetően – melyek már ezt megelőzően adománybirtokok, elidegenített
javak, vagy magánosok által jogosan birtokol javak voltak s idők folyamán a kincstárra
szállnak – a fenséges fejedelem és utódai is, mint szabadon cselekvők, tetszésük szerinti
szabad rendelkezési jogot kapnak.
Egyébként a fenséges fejedelem és leszármazó utódai ő szent császári és királyi felségét at
egész kereszténység fejének, Magyarország királyának, maguknál nagyobbnak és főbbnek,
magát Erdélyt és a magyarországi Részeket is, melyeket a fejedelem birtokol, a Magyar
Királyság tagjának tartják és vallják (tiszteletben tartva azonban minden körülmények között
és mindenben a szabad fejedelmet megillető teljes intézkedési jogot, tekintélyt, hatalmat,
egyszóval az összes jogokat, úgyannyira, hogy sem ő, sem utódai, de birtokaik sem
kötelezhetők semmi egyébre, csak arra, ami e cikkelyekben kifejezetten benne van).
Hűségesen segítségére lesz a fejedelem ő császári felségének és utódainak mindabban, ami
ugyanazon Magyar Királyság megvédelmezésére és megóvására szükséges lesz…”