1. Izotóp és radioaktív izotóp fogalma, az atomok felépítése.

Izotóp: azonos protonszámú (rendszámú) de eltérő tömegszámú (neutronszámú) atommagok.

Radioaktív izotóp: egy elem olyan izotópja, amelyben spontán radioaktív bomlás megy végbe.
Világunk atomos felépítésű.
Atom: -pozitív atommag (r~ 10-15m) -protonok p+,neutronok n0alkotják
-tömeg itt összpontosul
-negatív elektronok (r ~ 10-10 m)
rendszám = protonszám
tömegszám = p+ + n0
legstabilabb: páros p+-páros n0 atommagok
A protonok és neutronok egyesülésekor létrejött atommag tömege kisebb, mint az
atommagokhoz szükséges protonok és neutronok számának összege. A tömegkülönbséggel
arányos energia kötési energia. ΔE=Δmc2

2. A radioaktív bomlás, a bomlás időfüggése

A 83-nál nagyobb rendszámú összes elem radioaktív. A legtöbb elem 140-es tömegszám felett
ugyancsak radioaktív. A vegyészek stabilnak tekintenek egy nuklidot, ha t1/2>= 1012 év
200 fölötti tömegszám esetén a magok labilisak és spontán hasadással bomlanak.
A radioaktív magok felezési ideje: 10-21 sec – 1012 év lehet.
Mindegyik elemnek ismert radioaktív izotópja.
Rutherford: -α –sugárzás: vékony alumínium lemez elnyelt
-β –sugárzás: 100x vastagabb lemez kellett
Megállapította, hogy az ionizációs hatás csökken az adszorbens lemez vastagságának
növekedésével:

I0 I

I(X)=I0–ΔI
X: adszorbens lemez vastagsága cm
μ: adsz. együttható 1/cm
μ=μ’ / „ró”
d=X *”ró”
I=I0e-μd

ΔI=-μ ’ I ΔX
dI/dX = -μ’ I
I=I0e-μ’ X
X1/2=ln2 / μ’

Egy radioaktív anyag aktivitása időben csökken.

Kis időintervallumok esetén egy radioaktív atom bomlási valószínűsége:

p = λΔt
λ: adott radioaktív atom bomlására jellemző arányossági tényező. Függ a radioaktív mag
minőségétől
Annak a val.szín. hogy nem bomlik el:
1-p=1-λΔt

Annak a val szín-e, hogy túlél n-db kis intervallumot.

1-p = (1-λ Δt)n
Teljes idő: t = n Δt => 1-p = e-λt

El nem bomlott magok száma

 Nt/N0 = e-λt

(ide van egy exp. függvény: x tengelyen felezési dő, y radioaktivitás)

Aktivitás: Bomlások száma/eltelt idő /// Beütésszám/eltelt idő

3. Az alfa-bomás részletes ismertetése (Alfa decay):

 DISZKRÉT energiájú
 bomlás oka: a magban tól sok nukleon (proton és neutron) van összezsúfolva, ezen belül
nem eléga neutron fölösleg
 U-235(anyaelem)=Th-231(leányelem)+He-4 2+, nagy tömeg és +2es töltésszám
 He-4 2+ részecskék távoznak a magból, tömegszám 4-gyel, rendszám 2-vel csökken
 monoenergiás sugárzás, 1 vagy több monoenergiás részecske távozik
 Geigner-Nuttal szabály: log(t1/2)~log(Ealfa)^-1, az alfa-sugárzás és a radionuklid
felezési ideje között fordított arányosság van
 nehéz elemek bomlanak így
 hatótávolság kicsi, árnyékolás bőr, kockázat belső
 Az alfa-részecske a momentm megmaradás miatt bizonyos Energiát visszalöködés
közben átad a keletkezett leányelemnek.
 Eátmenet=Ealfa+Evisszalöködési=Ealfa+(malfa/mleány)*Ealfa
 Az alfa-sugárzásban a béta részecskéknél nagyobb tömegű részecskék vannak jelen, a
He2+ magok sebessége 0,1C (fénysebesség). A hélium magok az uránból és a tóriumból távoznak
 Ideális esetben a spektrum egyszerű vonalakból áll.
 A többszörös vonalak akkor keletkeznek, ha az a bomlás több úton lehetséges.Bomlás
közben g kvantumokat is bocsáthat ki.

4.: A β-bomlás részletes ismertetése:

Három típusa, azok jellemzői:

- Negatronbomlás (kilökődő részecske negatív elektron): neurtonnehéz magok tipikus

bomlása, mely során a rendszám eggyel nő, tömegszám nem változik, s a momentum-
megmaradás miatt egy antineutrínó is távozik a magból: X --> Y + β- + ν
Neutronból proton keletkezik
- Pozitronbomlás (kilökődő részecske pozitron): a protondús magok tipikus bomlása, a
rendszám csökken eggyel, míg a tömegszám nem változik, a momentum-megmaradás érdekében
neutrínó távozik. A pozitron nem stabil, elektronnal találkozva annihilációs sugárzás kibocsátása
közben megsemmisül: vagy két 0,51MeV γ, vagy lassú pozitron esetében egy 1,02MeV γ
kibocsátásával (ritkább).
- Elektronbefogás: egy elektron lép be a magba a K-héjról, rendszámcsökkenést eredményezve
(~pozitronbomlás), előnyös bomlás forma ha a bomlási energia < 2mec2, a K-héj üresedését egy
külső héjról belépő elektron tölti be, energiakülönbségének megfelelő γ kibocsátása közben.
Protondús magok bomlása, mely során egy protonból neutron képződik.

Maga a β-sugárzás egy egyszeres töltésű, mérsékelt áthatolóképességű sugárzás, mely

levegőben terjedve is csak pár méteres hatótávolsággal bír.

5.: Gamma bomlás részletes ismertetése

Nagy áthatoló képességű sugárzás (nagysűrűségű anyaggal pl: ólommal nyeletik el. Ellentétben
az alfa- és béta-sugárzással, elektromos vagy mágneses tér nincs rá hatással.
Az elektromágneses sugárzás, röntgen feletti energiája van, diszkrét energiájú, egy-, vagy
többvonalas spektrumot ad, 0-10 MeV között lehet a nagysága, de általában 5 MeV alatti.
 Kísérheti alfa és béta bomlás is (pl: Co-60 béta-bomlással alakul metastabil Ni-60-ná, ami
gamma-sugárzással alakul stabil Ni-60-ná)
Metastabilis radioaktív izotóp esetén a bomlás elég lassú ahhoz hogy mérhető legyen (pl: Ag-
107m -> Ag-107 + sugárzás)
Az atomnak nem változik meg sem a rendszáma, sem a tömegszáma a gammasugárzás
hatására, csak az energiája csökken (rezgési és forgási átmenetek).

6.: A különböző típusú bomlások okainak részletes magyarázata (őszintén magukról az okokról
nem találtam sokat, de talán ez elfogadható válasz, ha valaki tudna még ideírni megköszönném)

Alfa-bomlás: Nagy tömegű atomoknál fordul elő, a magban túl sok proton és neutron van, de a
magerő nem elegendő, hogy egyben tartsa. A kilöködő részecske egy He2+ ion, az atom
rendszáma 2-vel, a tömegszáma 4-gyel csökken. Pl: U-238 -> Th-234 + He2+

Béta(+)-bomlás illetve elektronbefogás: A magban túl sok proton van, és ez instabillá teszi.
Elektronbefogás esetén a legbelső elektronhéjról fog be egy elektront egy proton a magban, és
lesz belőlük egy neutron és neutríó, és a külső héjakról pótlódik az elektron. Az elektronhéjak
közti átmenetet gamma-sugárzás kíséri.

Béta(+)-bomlás esetén egy protonból lesz neutron, pozitron és neutrínó. A tömegszámot nem
változtatja meg, de a rendszámot csökkenti. Pl: K-40 -> Ar-40 + e+ + v illetve V-50 -> Ti-50 + v +
gamma-sugárzás

Béta(-)-bomlás: Neutrondús atommagok esetén fordul elő, neutronból keletkezik proton,

elektron, és antineutrínó. A rendszám ebben az esetben 1-gyel nő, de a tömegszám nem változik.
Pl: Rb-87 -> Sr-87 + e- + v'

Gamma-sugárzás: Oka a magenergiájának megnövekedése, bomlás, magreakció, vagy

elektromágneses sugárzás hatására. A gamma-sugárzás csökkenti a mag forgási és rezgési
átmeneteit, nincsen hatással a rendszámra vagy a tömegszámra. Pl.: Rh-105m -> Rh-105 +
sugárzás

7. Bomlási séma fogalma egy konkrét példán keresztül

Egy speciális vonaldiagrammal, a bomlási sémával minden egyes radionuklid bomlása leírható.
A vízszintes vonalakkal jelzett energianívók közötti átmeneteket nyilak jelzik. A magasabb
energiaállapotú anyaelem sugárzás leadásával jut az alacsonyabb energia állapotú leányelemhez.
Protonszám növekedéssel (-b bomlás) járó átmenet esetén a nyilak lefelé és jobbra, protonszám
csökkenéssel (a-bomlás, elektronbefogás) járó átmenet esetén lefelé és balra, g-sugárzással járó
átmenet esetén függőlegesen lefelé mutatnak. A legtöbb radionuklid tiszta béta sugárzó (pl. 3H,
14C, 32P, 35S stb.) Néhány radionuklid vagy bétagamma sugárzó, vagy elektronbefogással
bomlik (51Cr, 125I). Így például a 51Cr bomlásánál a bomlások 91%-ban elektronbefogás megy
végbe és nem lép ki a magból sugárzás, míg a bomlások 9%-nál egy másik nagyobb energiájú
elektron befogása megy végbe és mivel ez a befogott elektron túl sok energiát közöl a maggal az
energiafelesleget egy 320 keV energiájú gamma-foton alakjában a mag kisugározza. Másik példa
a 40K bomlási sémája. Ehhez még az 51 vagy 52-es dián lévő bomlási séma.

8. Összefüggés fajlagos aktivitás és felezési idő között (57. dia)

A=λ*N*=(ln(2)/t1/2)N*
Az aktív atommagok száma: N*=(m/M)*f*6,023*10^23
Behelyettesítve:
A=(ln(2)/t1/2)* (m/M)*f*6,023*10^23
 A/m=(ln(2)/t1/2*M)*f*6,023*10^23
Az összefüggés alapján látható, hogy minél hosszabb az illető radioaktív izotóp felezési ideje,
illetve minél nagyobb az atomsúlya, annál kisebb a fajlagos aktivitása. Példa. 1 mCi 32P
(t1/2=14,3 nap) tömege 3,5.10-9 g, azaz 3,5 nanogramm, míg ugyanilyen aktivitású 1 mCi 226Ra
(t1/2=1600 év) tömege 1,011.10-3 g, azaz 1,011 mg. Bár a bomlások időegységre eső száma
meghatározza az aktív anyag aktivitását, a radionuklidok többféle módon is bomolhatnak, és
többféle sugárzást bocsáthatnak ki a bomlás során.

9. Bomlási sorok:

- szakaszonként adják le az energiafelesleget

- lehet mesterséges vagy természetes
- jelöléseik:
o 4n: pl tórium (Th 232) melynek végterméke a Pb 208, természetesen
radioaktív, mai napig megtalálható a Földön 1010-es felezési ideje miatt
o 4n+1: pl a neptúnium (Np 237) végterméke a Bi 209, a Földön már nincs,
mert elbomlott (106 = t1/2)
o 4n+2: pl az urán (U 238) végterméke a Pb 206, természetesen radioaktív
109-es felezési idővel
o 4n+3: pl az aktínium, melynek anyaeleme a 235-ös U, és végterméke a
207-es Pb (szintén természetesen radioaktív)
- 4n bomlási sor:

-
- 4n+1 bomlási sor
o Np 237αPa 233- βU 233αTh 229αRa 225 - βAc 225
αAt 217αBi 213
 2 %-os α bomlással lesz: Tl 209- β Pb 209- βBi 209
stabilis
 98%-os – β bomlással: 213 Po α Pb 209 - βBi 209
stabilis
- 4n+2 bomlási sor
-
- 4n +3 bomlási sor
10. Transzmutáció

jelölése: 109Ag (n, γ) 110Ag

n-neuton p-proton (t ??)-deutérium (d) t-trícium

α β γ E- elektron befogás
β+ - pozitron
 11. A fajlagos kötési energia alakulása a rendszám függvényében és a levonható
következtetések
 A periódusos rendszerben, ha rendszámot növeljük, akkor a vas környékén elérjük a fajlagos
kötési energia maximumát. Ez azt jelenti, hogy a Fe-56 a legstabilabb atom a világon. A vasnál
nagyobb atommagok már kevésbé stabilak, így hasításukból energia nyerhető, miközben a
vashoz egyre közelebb lévő rendszámú elemek keletkeznek. A nagyon nagy rendszámú elemek
annyira instabilak, hogy ők inkább α sugárzásra hajlamosak, míg a kisebb rendszámúk β és γ
sugárzásra. A fajlagos energiabeli különbség a nukleáris energiatermelés alapja. Ahogy látható a
vasnál kisebb atommagok fajlagos kötési energiája is nagyobb a vasénál, azaz a kis atommagok
egyesüléséből is egyaránt energia nyerhető. A kis atommagok egyesülését fúziónak nevezzük,
míg a nagy atommagok hasadását fissziónak. Fisszió a hasadási atomreaktorokban történik, míg
fúzió a Napban és a fúziós reaktorokban. A diagramról látható, hogy fúzió során, amíg a
hidrogéntől eljutunk a vasig sokkal több energia nyerhető, mint az U-235 vassá való hasítása
során (kb. 10-szer annyi). Ami még esetleg leolvasható a diagramról a kis atommagok között,
hogy a páros tömegszámú izotópok stabilabbak a páratlan tömegszámú izotópoknál, ami
különösen jól látszik a He-3 és a He-4 között, de ez a tendencia mutatkozik az alsó diagramon is.

12. Az urán és izotópjai, maghasadás, láncreakció

Az urán a 92-es rendszámú elem a periódusos rendszerben. Radioaktív elem. Az izotópjai

közötti felezési időket figyelembe véve az urán-238 és az urán-235-ös a legstabilabbak, de ezek
felezés ideje között is egy nagyságrend különbség van. Éppen ezért a földön található urán
99,28%-a U-238, míg mindösszesen 0,71%-a U-235 izotóp. Ezen kívül van még U-234 izotóp is,
ami 3 nagyságrenddel kisebb felezési idővel rendelkezik az U-235-nél.
Atomreaktorokban az U-235 hasad főleg. Lassú neutron besugárzás hatására történik meg a
fisszió.
A neutron besugárzás többféle kimenetelt okozhat U-235 esetén:

1. lépés:
→( )
2. lépés:
 ( ) → Rugalmas szóródás
  ( ) → Rugalmatlan szóródás
 ( ) → Neutron befogás
 ( ) → Többszörös neutron emisszió
 Hasadás

Az összes reakció során átlagosan 2,5 neutron keletkezik.

Hasadás során az aktivált U-236* mag szétesik egy Kr-91-re, egy Ba-142-re és 3 neutronra.
(ellenőrzés: rendszám: 36+56=92 jó; tömegszám: 91+142+3=236 jó)

A láncreakciót a hasadáskor és a többi mellékreakcióból keletkező neutronok tartják fenn. A

hasadás során keletkező 3 neutron három U-235 magot eltalálva hatványozott reakciót
eredményez, aminek az eredménye atombomba esetén az atomrobbanás, ami csak a kritikus
tömeg fölött történik meg.
Atomreaktorban a neutronok a folyamatos magreakció fenntartásáért felelnek.

Tehát a láncreakciót a magreakcióból származó lassú, vagyis termikus neutronok tartják fönt.

A magreakció kritikus, ha éppen annyi neutron keletkezik, ami a láncreakciót fenntartja.

Szubkritikus a reakció, ha a neutronok száma kevés a reakciók fenntartásához.
Szuperkritikus a láncreakció, ha hasítóképes neutronfelesleg keletkezik és a reakció
folyamatosan gyorsul. Ez történik az atombombában.

13. Hasadóanyagok ismertetése:

Jelenleg a világ nukleáris energiatermelésének a túlnyomórésze nehéz atommagok (235U,
239Pu)hasításával történik.
Legfontosabb hasadóanyag izotópok: U-233, U-235, Pu-239,Pu-240, Pu-241, Am-242, Cf-251
Energiatermelés alapja:
U-235 hasítása lassú (termikus) neutronokkal:
235U + 1n → 236U → ~90FP+ ~143FP+ 2,5n + energia FP: FissionProduct (magroncs)
Az U-235 hasadása előtt átmenetileg befogja a termikus elektront, melynek során U-236-tá
alakul, amely nagyon rövid idő alatt 2, nem azonos tömegű magroncsra hasad el. Átlagosan 2,5
neutron keletkezik egy hasadáskor, valamint jelentős mennyiségű energia. Felhasználás: minden
reaktortípushoz használható, 1.5-5%-os dúsítottság szükséges (kivéve: Candu – természetes
urán (0,7%); gyors szap. – 10%; HTR – 8-93%), neutronbefogással teljesen vagy részben
hasítható transzuránokká alakul. Moderátor szükséges a használathoz,hogy a gyors neutronokat
lassítsa.
Pu-239 keletkezése és hasítása:
Ha U-238 atommagot gyors neutron talál el, neutronbefogás történik,U-239 átmeneti izotóp
keletkezik, mely 2 negatív béta bomlással Pu-239-éalakul. A Pu-239 termikus neutronokkal
hasítható.
238U + 1n → 239U → 239Np→ 239Pu
A Pu-239 előállítása leghatékonyabban szaporító reaktorokban lehetséges, melyek gyors
neutronokkal működnek, a keletkező 239Pu azonnal hasítható is a üzemanyagban található
235U hasadásából származó neutronokkal (például). A Pu-239 előnye az U-235-tel szemben,
hogy kisebb mennyiség szükséges a kritikus tömeg eléréséhez és jobb értékekkel rendelkezik,
hátránya hogy idővel Pu-240-né alakul, mely kevésbé hasadó képes.
U-233 hasítása:
Az U-233 természetben nem létező izotóp előállíthatóTh-232-ből, amennyiben neutrongyorsító
rendszert kötünk energiaerősítőhöz,melyben a Th-232 neutronbefogással 1 bétabomláson
keresztül U-233-máalakítható.
232Th + 1n → 233Th + γ → 233U+ e-
 A folyamat fenntartásához külső forrásból pótolni kell a neutronokat, mert a hasadás során
2,33 neutron keletkezik, melyből 2 a gyorsítóüzemeléséhez szükséges, 0,33 neutron pedig nem
elég hosszú távon a kritikusság fenntartásához. Felhasználás HTR-ben. Az energiaerősítővel
elhasítható a keletkezett U-233 teljes mennyisége, valamint a neutronbefogással keletkező
transzuránok is, az energiaerősítő zárt aktinida-ciklussal dolgozik, vagyis az összes Th-232
elfogy,a hatásfok ~100%, a hulladékban csak hasadvány-izotópok vannak, melyek ugyan nagy
aktivitásúak, de sokkal rövidebb élettartalmúak, mint a transzuránizotópok.

14. PWR reaktor fontosabb részei

Főépület, segédépület, turbinacsarnok, elnyelető torony.

A főépületben helyezkedik el a reaktor, benne a fűtőrudakkal, és hűtőmedence, melybe az

átrakáskor kivett fűtőelemeket teszik (radioaktív anyagok elbomlása, bomlás során képződő hő
elvezetése). A PWR reaktor primer köre konténmentbe van zárva, ez egy vasbeton biztonsági
tartály, mely csőtöréskor kibírja a felszabaduló hőenergia és nyomásnövekedést, valamint
visszatartja a kiszabaduló illékony radioaktív izotópokat. A láncreakcióban keletkező hőenergia
a szekunderköri víz felmelegítését szolgálja. A szekunder kör többségében a turbinacsarnokban
helyezkedik el, ami kevésbé masszív épület, mint a primer kört magában foglaló konténment. Itt
található a szekunder körbe tartozó turbina, mellyel az elektromos energiát termelik, az után
pedig a kondenzátor, ahol a fáradt gőz lekondenzál a környezetből vett hűtővíz segítségével. A
zóna üzemzavari vészhűtő rendszer és vízkémiát szabályzó rendszerelemek zöme a
segédépületben helyezkedik el. Mivel a segédépületi berendezések radioaktív folyadékokat és
gázokat tartalmaznak, a segédépület levegőjét szűrik és ellenőrzik. Az elnyelető toronynak is
biztonsági szerepe van, ha valami meghibásodás miatt hirtelen megnő a gőz mennyisége, akkor
ebben elnyeletve/lekondenzáltatva csökkenthető a hirtelen megnőtt belső nyomás, így nem szál
szét az egész kóceráj.

15. Erőműreaktorok csoportosítása, paksi atomerőmű rövid jellemzése

Erőműreaktorok: -gyors neutronos
termikus neutronos -gázhűtésű: nagy hőmérsékletű (HTR)
-vízhűtésű -nehézvizes (CANDU)
-könnyűvizes: -forralóvizes (BWR, RBMK)
-nyomottvizes (PWR, VVER)

252 PWR erőmű, 70 % az erőműveknek. 2,3 HAJRÁ PAKS!!!

Paksi atomerőmű: A nukleáris reaktorok egyik típusa, melyben a fűtőelemeket nagynyomású

víz veszi körül. A víznek 2ős szerepe van, egyrészt ez szolgál moderátorként, másrészt a
nagynyomású vizet hőcserélőbe vezetik, ahol a termelt hőt átadja a kisnyomású rendszernek.
A nagynyomású rendszert másképpen primer körnek nevezik. A primer körbe belépő hideg víz
hőmérséklete kb. 275 fok , melyet a nukleáris reakció kb. 297 fokra melegít fel. Atmoszférikus
nyomáson a víz ilyen hőmérsékleten gáz fázisban lenne, de a nagy nyomás miatt (123 bar)
folyadék halmazállapotú. Éppen ezért fontos a primer köri nyomás tartása, melyet a
nyomástartó berendezés végez. Nyomáscsökkenéskor fűtőtestek kapcsolódnak be, míg
nyomásnövekedéskor a gőztérbe valamelyik keringető hurok hideg ágából vizet fecskendeznek
és így állítják helyre a nyomást. A primerköri víz gőzfejlesztőben adja át a hőt a szekunder köri
tápvíznek, elforralva azt, a keletkező gőzt a turbinákba vezetik. Ezzel biztosítható, hogy a reaktor
aktív zónájával érintkező (radioaktív elemeket tartalmazó) primer köri víz zárt rendszerben
maradjon. 4 db VVER típusú blokk. Kötegenként 128 fűtőrúd és összesen 312 köteg, 6 szög
alakba rendezve. Évente a fűtőelemek 1/3-át cserélik ki/átrakják.

16. Erőműreaktorok fontosabb jellemzői és az üzemelő reaktorok típusonkénti megoszlása

 Jelenleg a világ villamosenergia-termelésének mintegy 17%-át atomerőművek termelik. Ezek
az erőművek alaperőműként üzemelnek. 46 országban üzemel, építés alatt áll, vagy terveznek
atomerőművet. Az üzemelő reaktorblokkok közül 265 (61%) blokk nyomottvizes (PWR, VVER),
94 blokk (21,3%) forralóvizes (BWR), 44 blokk (9,98%) nyomottnehézvizes(CANDU), 18 blokk
gázhűtésű (AGR, MAGNOX), 12 blokk grafit moderálású

nyomottcsöves (RBMK), 2 blokk gyors szaporító reaktor (FBR) és 6 blokk egyéb.

Jellemző PWR BWR CANDU RBMK FBR AGR HTR

víz,
Moderátor víz víz nehézvíz - grafit grafit
grafit
szén-
Hűtőközeg víz víz nehézvíz víz nátrium hélium
dioxid
Hasadóany
UO2 UO2
ag UO2 UO2 UO2 UO2 UO2
(PuO2) (ThO2)
(szaporító)
Tipikus
3,4 3,2 nincs 1,8 10 2 8-93
dúsítás [%]
Telj.
sűrűség 100 50-60 10,15 4 400 2 3
[MW/m3]
Neutron termik termik termik termik termiku
termikus gyors
energia us us us us s
Max.
hűtőközeg
326 285 305 285 540 650 750
hőmérséklet
[°C]
Hűtőközeg
nyomás 160 70 95 70 10 40 40-60
[bar]
Hatásfok
33 33 32 32 40 40 40-48
[%]
passzív
Különös természet szaporít
- - - - biztonsá
jellemző es Urán ás
g
Kiegészítés:

BWR reaktor:

- már reaktorzónában gőztermelés  egy vízkörös

- kb. kétszer akkora méretű, mint a PWR

- Csernobilban ilyen volt

CANDU reaktor:

- természetes/nem dúsított uránnal dolgozik a nehézvíznek köszönhetően

- olyan, mint egy PWR, csak nehézvízzel

- természetes urán miatt olcsóbb, nehézvíz miatt drágább

RBMK reaktor:

- forralócsövek vannak
 - előnye: párhuzamos csatornákból akármennyi dolgozhat

- víz+grafit moderátor (katasztrófaCsernobil)

FBR:

- szaporító reaktor: több hasadóanyag keletkezik, mint amennyi hasad 235U 239Pu

- nagy hatásfok

17.Szaporítás, tenyésztési tényező, a nukleáris energiatermelés távlati kérdései

A jelenlegi uránérc készlet 235U tartalma alapján a jelenlegi energiaigény mintegy 80 évig
fedezhető. De még nem vettük figyelembe a 236U-t, ami az elégetlen fűtőelem 95-97 %-t teszi ki.
A reaktorban történő felhasználás során a 235U zöme a termikus neutronok hatására elhasad,
míg az „inert”238U nem. Ugyanakkor a hasadási folyamatok mellett mindkét urán izotóp egy
vagy több neutron befogására is képes és e bonyolult magreakciók során az uránnál
nehezebb,ún. transzurán radioaktív izotópok keletkeznek. Rendkívül fontos az inert
ballasztanyagként jelenlévő 238U egy neutron befogásával járó folyamat, melynek végén a
keletkezett 239U magból két negatív béta-bomlás után új, mesterséges hasadóanyag a239Pu
keletkezik, ahogy azt az ábra mutatja.

239Pu magok mennyisége függ a reaktor

üzemelési körülményeitől. A tenyésztési
tényező vagy konverziós arány (conversion
ratio CR) a magreakciókkal keletkezet és a
hasadás révén fogyott hasadóanyag
mennyiségek arányát fejezi ki:

CR=magreakciókkal keletkezett
hasadóanyag/hasadás révén fogyott
hasadóanyag

A szokványos reaktorok ún. konverter

reaktorok, ahol CR<1, tipikusan CR=0,6. Ez
azt jelenti, hogy 10 db 235U mag
fogyasztásához, 6 db 239Pu atom keletkezése
rendelhető az 238U magokból.
Az olyan reaktorokat, melyeknél CR>1, szaporító reaktoroknak (breederreactors)nevezzük. A
jelenlegi termikus neutronokkal működő könnyűvizes reaktoroknál CR<1. Ha az ekkor keletkező
plutóniumot is felhasználjuk, alig öt évvel növekszik a hasadóanyag-készletünk. Ugyanakkor, ha
a 238U fokozottabban alakítjuk át új mesterséges plutónium hasadóanyaggá (CR=1, CR>1), a
felhasználható készletek mennyisége nagyságrendekkel növekszik, és hosszú-távú
energiaellátást biztosít, a hasadóanyag készlet nem csökken,vagy növekszik. Ezért a jövő energia
ellátása szempontjából a szaporító reaktorok rendkívüli jelentőségűek, mert lehetővé teszik a
238U felhasználását is és így mintegy 100-szor annyi energia állítható elő.
További előnye a szaporító reaktorok alkalmazásának, hogy a keletkezett mesterséges
hasadóanyag, a plutónium, könnyebben és olcsóbban választható el az urántól, mint a jelenlegi
izotópdúsítási folyamat, ahol az urán két, kémiailag teljesen azonosan viselkedő izotópját kell
egymástól elválasztani.
További lehetőségek:
- félig, vagy egészen zárt ciklusú erőművek
- urán újrahasznosítás (atombombák leszerelése)
- fúziós erőművek
 18. Fontosabb üzemanyagciklus stratégiák (2. diasor 88-90 oldal)
Egyszeri felhasználású nukleáris üzemanyagciklus:
bemenő ág: feltárás, bányászat->őrlés->kezelés->dúsítás->fűtőelem gyártás->reaktor->
kimenő ág: ->átmeneti tárolás->végleges tárolás

Zárt nukleáris üzemanyagciklus:

bemenő ág: feltárás, bányászat->őrlés->kezelés->dúsítás->fűtőelem gyártás->reaktor->
kimenő ág: ->átmeneti tárolás->reprocesszálás (uránt vissza a dúsítóba, Pu-ot vissza a fűtőelem
gyártáshoz)->végleges tárolás

1 GW energia során használt mennyiségek:

Egyszeri felhasználásnál:
205 t termelt U -> 37 t dúsított (3% U235) fűtőelem pasztilla, 1,2 t elhasad
marad 35 t részben hasadóképes (Pu) hulladék, melyet eltemetnek
Könnyűvizes reaktornál:
120 t termelt U -> 13 t dúsított -> 1,2 t t elhasad, de a Pu-t és az U235-öt visszaforgatják.
Gyorsszaporító reaktornál:
1,5 t termelt, vagy szegényített U -> 1 t hasadvány + 0,3t Pu, melyet újra fel tudnánk használni
(ma még nem üzemeltetető biztonságosan)

19. A magfúziós energiatermelés rövid ismertetése (2. diasor (103-108 dia)

ábra a 108-as dián és a feltöltött dokumentumban!!

A forró plazmában fúzió megy végbe

A fúzióból származó gyors n0- ok hevítik a plazmát

- Kis magok esetén óriási E nyerhető, a nagyobb mag stabilabb (Nap energiája is)
- Tüzelőanyag teljes elégetése
- Tulajdonképpen végtelen készlet
- Termékek nem radioaktívat vagy szennyezőek
- Nagy aktiválási energia szükséges az elindításához (4*10^7 K)

Legegyszerűbb esetben:
Li6 + 1/0n0 ->He4 + H3 -> Tríciumot kapunk, ezt pedig fúziós reakcióhoz felhasználjuk:

H3 + H2 -> He4 + 1/.n (bocs a neutron és a proton miatt, nem jöttem rá, hogy kell
értelmesen jelölni ezeket)

Egyensúly érhető el, ha a keletkező és felhasznált Trícium mennyisége megegyezik, de az

Energia nagy részét gyors neutronok adják, energiát adnak át a reaktor anyagának.

Ha a He3 + H2 -> He4 + 1/.p reakciót végezzük, kevesebb gyors neutron keletkezik (kb 6%-a,
ha 2H-ok reagálnak egymással), de csak a Holdon van elég 3He, ezért ez sem jó.

Exoterm fúziós reaktor kell, ami nem termel n0-t, ezért nem keletkezik felaktivált termék.
pl.: 1/.p + B11 -> 3 He4
Itt nincs se gamma, se neutronsugárzás, sok hozzáférhető komponens van, de a ma ismert
eszközökkel a reakció nem gyújtható be.

31. A természetes radioaktivitás forrásainak ismertetése Natural radioactivity

77. dia
  kozmikus sugárzás: dózis évi átlaga 0,39 mSv, kissé nő a földrajzi szélességgel,
jobban a tengerszint feletti magassággal.
 földfelszín gamma-sugárzása: a talajban és az épületek anyagában lévő ősi
izotópok és bomlási sorok gamma sugárzásából. Évi átlag 0,46 mSv.
 testen belüli izotópok sugárzásai (radon nélkül): Az emberi testbe beépült
radioizotópok közül a legtöbb dózist sorrendben a 40K, 14C, 87Rb és 3H okozza, az évi
átlagérték 0,23 mSv.
 Radon-izotóp és bomlástermékeik: sugárzás főleg a légutakat éri. Ebből a
forrásból származik a természetes dózisjárulék több, mint fele, évi átlagértéke 1,3 mSv. A
dózis nagy hányadát a 222Rn rövid felezési idejű, részben alfa-sugárzó termékei okozzák
lakások belső terében. Uránban dúsabb talajú területeken ez az érték elérheti a 10 mSv
értéket is.

32. Évi teljes átlagos effektív dózis megoszlása források szerintYearly effective dose rate
distribution by sources

(könyv 135. oldal

A radioaktív hulladékok csoportosítása történhet halmazállapot szerint, aktivitás-koncentráció
szerint, a göngyöleg felületétől adott távolságban (10 cm) mért levegőben elnyelt
dózisteljesítmény szerint, a radioaktív hulladékban előforduló radioaktív izotópok felezési ideje
szerint. Mivel valamennyi környezetünkben előforduló anyag tartalmaz radioaktív nuklidokat,
ezért a radioaktív hulladékok meghatározásánál meg kell adnunk egy olyan minimális
mentességi aktivitást (MEA) vagy aktivitás-koncentrációt (MEAK), amely érték meghaladása
esetén már a környezettől elkülönítendő radioaktív hulladékról beszélünk. Ez a minimális szint
(vagy mentességi szint) az éves felvételi korlátnak, ÉFEK-nek valahányad része. Az ÉFEK egy
bizonyos radionuklid belégzés, lenyelés útján vagy bőrön keresztül történő felvételének azon
értéke, amely egy év alatt a vonatkozó dóziskorláttal megegyező lekötött effektív dózist
eredményez. Az ÉFEK-et aktivitás-egységekben adják meg.)

77-80. diák
Források Évi átlagos dózis
Természetes össz: 2,38 mSv
kozmikus sugárzás 0,39 mSv
földfelszín gamma-sugárzás 0,46 mSv
testen belüli izotópok sugárzása 0,23 mSv
radon-izotóp és bomlástermékek 1,3 mSv
Mesterséges
orvosi eljárások 0,3 mSv
légköri nukleáris fegyverkísérletek 0,003 mSv (’60-as években 0,1 mSv)
atomenergia-ipar normál működése 0,1-0,2 mSv (üzemek közelében lakók)
nukleáris balesetek (Csernobil után) 100 mSv erőmű közelében
0,23 mSv Magyarországon
foglalkozási eredetű dózisjárulék 1-10 mSv (pl. bányász, űrhajós, pilóta)

33. Dózisfogalmak ismertetése Dose types

1. előadás 69-76. + 85. diák
Besugárzási dózis (X): röntgen vagy gamma-sugárzás által a levegőben okozott ionizáció
nagyságát méri. Mértékegysége Röntgen (R ), SI egysége C/kg. 1 C/kg = 3876 R

Elnyelt dózis (D): azzal az energiával egyenlő, amelyet az abszorber egységnyi tömege bármely
sugárzástól elnyel. Mértékegysége rad, SI egysége gray. 1 gray = 100 rad. 1 rad = 0,01 J/kg
 Ekvivalens dózis (H): egységnyi dózisekvivalens azon bármely sugárzás mennyisége, mely
biológiai rendszerben elnyelődve ugyanolyan biológiai hatást okoz, mint egy egységnyi alacsony
LET sugárzás. H = D*Q = az elnyelt dózis és a minőségi faktor szorzata. Az emberi dózist
milliremben mérik. SI egysége a sievert (Sv). 1 sievert = 100 rem. 1 rem = 1000 millirem.

Effektív dózis (E): Ekvivalens dózis súlyozva a különböző szövetek biológiai érzékenységével.
Az egyes testszövetek/szervek által kapott Ht egyenérték dózisoknak a testszövetek/szervek
sugárzás-érzékenységét kifejező Wt súlytényezőkkel kapott súlyozott átlaga. Mértékegysége
J/kg = Sv.

Kollektív effektív dózis: A teljes populációt ért sugárzás effektív dózisa.

Dózisteljesítmény (D): ha egy pontszerű, homogén fotonenergiát kibocsátó gamma-sugárforrás

dózisteljesítményét akarjuk vizsgálni, és a detektor un. levegőekvivalens anyagú, azaz
abszorpciós sajátosságai megegyeznek az azonos tömegű levegőével (Ez a feltétel a legtöbb
gáztöltésű detektorra könnyen teljesül.).
Ha ismert a forrás aktivitása (A [GBq]), a forrástól való távolság (r [m]) és a

dózisállandó ( [ ], amely számításokkal vagy táblázatokból határozható meg.

A dózisállandó egy arányossági tényező, melynek értéke tartalmazza a sugárzás gyakoriságát és

energiáját, a pontforrás körül feltételezett gömbszimmetrikus alakzat miatt 4π-t, valamint az
adott energiára és a levegőre jellemző tömegabszorbciós együtthatót.