Urban Balint Se Mais v4 FF

„Se mais mundo houvera lá chegara”
Tanulmányok Rákóczi István

65. születésnapja tiszteletére
Szerkesztette:
Urbán Bálint
„Se mais mundo houvera lá chegara”
Tanulmányok Rákóczi István
65. születésnapja tiszteletére
Szerkesztette:
Urbán Bálint
Budapest, 2023
A kötet a Xunta de Galicia, a Portugál Köztársaság Nagykövetsége, a Brazil
Szövetségi Köztársaság Nagykövetsége és az Angolai Köztársaság Nagykövetsége
támogatásával jelent meg.
Szerkesztette: Urbán Bálint

Korrektúra: Csaba Márta, Pardavi Vanda
A borító Fernão Vaz Dourado 1571-ben készült atlaszának felhasználásával készült.
© Szerzők
© Szerkesztő
ISBN (pdf): 978-963-489-585-5

DOI: 10.21862/rakoczi65.elteport.2023
www.eotvoskiado.hu
Felelős kiadó: az ELTE Bölcsészettudományi Kar dékánja

Projektvezető: Csanádi-Egresi Nóra
Tördelőszerkesztő: Farkas Milán
Borító: Kmotrik Ildikó
Nyomdai kivitelezés: Multiszolg Bt.
Tartalomjegyzék
Köszöntő �� 7
Tanulmányok
Albert Sándor: Gondolatok metafizikáról, nyelvről és a természetről
Basó „békás” haikuja ürügyén �� 11
Baditzné Pálvölgyi Kata: Prominencia prosódica inicial en las declarativas
de la interlengua húngaro-española �� 25
Bíró Anna: Brazília idegenképének vázlatos alakulása a vargasi éráig �� 41
Búr Gábor: Afrika politikai földrajza �� 53
Fodor Antónia: As artes como instrumento pedagógico no processo
de ensino-aprendizagem do português língua estrangeira �� 67
João Miguel Henriques: Hiticou e o seu ventríloquo: algumas notas sobre
os capítulos LXXVI e LXXVII da Peregrinação de Fernão Mendes Pinto �� 77
Menczel Gabriella: Mito, memoria, cuerpo. La cultura Sechín como
sustrato en El libro de barro de Blanca Varela �� 87
Luma da Silva Miranda – João Antônio de Moraes – Albert Rilliard:
Identificação perceptiva de pistas prosódicas da asserção e da questão-eco
no português brasileiro: análise por ressíntese �� 95
Poór János: A szabadkőműves kötelmei �� 125
Szijj Ildikó: Színnevek és ezekből képzett szavak, galego-portugál-spanyol
kontrasztív vizsgálat �� 141
Szilágyi Ágnes Judit: A brazil tanulmányok tanszékének felállítása
Lisszabonban �� 155
Szilágyi Imre: Mennyiben változott az olasz műveltető szerkezet Boccaccio
Decameron c. művéhez képest? �� 169
Urbán Bálint: Futuristák és degeneráltak. Az avantgárd megjelenése
Brazíliában a Semana de Arte Moderna előtt �� 177
Varga Boglárka: A Zöld-foki-szigetek: a szigetország függetlenedése és
függetlenségének első tíz éve �� 201
Zámbori Márk Jonatán: A brazil kávé története �� 211
Fordítások
Weöres Sándor: Tíz lépcső / Dez degraus – Csaba Márta fordítása �� 224
Nemes Nagy Ágnes: Amikor / Quando – Csaba Márta fordítása �� 226
Rachel de Queiroz: A tizenötös év (részletek) – Demeter Mária Magdolna
fordítása �� 229
6
Köszöntő
Rákóczi István neve és munkássága elválaszthatatlan a luzitanisztika, mint ön-

álló diszciplináris terület kialakulásának és megszilárdulásának több évtizedes
folyamatától a hazai tudományos térben. Egy hiánypótló és egészen a mai napig
egyedülálló tanulmányában a nagy portugál hőseposz, a Luziadák szerkezeté-
ről, keletkezéséről és a művet, valamint szerzőjét övező kulturális és irodalmi
mítoszokról, Rákóczi István külön alfejezetben tárgyalja Luís de Camões döb-
benetesen kiterjedt műveltségének kérdését. A portugál költőfejedelem szövegei
az abszolút és univerzális tudásra törekvő reneszánsz ember egyszerre sokrétű és
mély érdeklődésével, a különböző ismeretrétegek zavarba ejtő heterogenitásával
szembesítenek. A tudás és az érdeklődés hasonlóan zavarba ejtő rétegzettségével
és kiterjedtségével találkozhatunk Rákóczi István életművében és oktatási tevé-
kenységében, hiszen munkássága több tudományterület folyamatos és termékeny
párbeszédére alapul. Kutatásainak két fő pillérét a történelemtudomány és az
irodalomtörténet képezi, mindazonáltal könyveit és tanulmányait sok esetben
különböző teológiai, eszmetörténeti és filozófiai perspektívák is gazdagítják.
Többfókuszú kutatási tevékenységében Rákóczi István nemcsak a luzofónia
kultúrájának és történelmének különböző tereit és időpillanatait köti össze pél-
daértékű kreativitással, de a portugál nyelvű világ legkülönfélébb tematikáit és
toposzait is folyamatos értelmezés és újraértelmezés tárgyává teszi. Életműve,
egy 2006-ban megjelent könyvének címét idézve, a „tengerek tengelyén” szer-
veződik, azaz átível kontinenseken, óceánokon, történelmi korokon, nyelveken
és kulturális paradigmákon. Kutatásainak fesztávolsága a középkori portugál
barátdaloktól, Gil Vicente színházán, az ibériai expanzión és a külön tudomány-
területként is értelmezhető „camonológián” keresztül, a 18. századi portugál
nyelvű bibliafordításokig, a Brazíliába kivándorolt magyar emigránsközösségek
világáig és a legendás Afrikakutató, Magyar László angolai kalandozásaiig terjed;
magyar, portugál, spanyol és angol nyelvű publikációi között ugyanúgy talál-
hatnak inspirációt a középkor, a kora újkor és az újkor történelmi és kulturális
7
dinamikáival foglalkozó kutatók, mint a reneszánsz, a barokk és a felvilágosodás
iránt érdeklődők, vagy éppen az inkvizíció és a rabszolga-kereskedelem törté-
neti mintázatának feltérképezői. Jelen kötetben, mely reményeink szerint bár
csak részlegesen, de igyekszik leképezni az életmű ezen tematikus gazdagságát,
sokszínűségét és többnyelvűségét, kollégái, barátai, volt tanítványai és jelenlegi
doktoranduszai köszöntik 65. születésnapja alkalmából Rákóczi Istvánt.
A kötet kiadását a Portugál Köztársaság Nagykövetsége, a Brazil Szövetségi
Köztársaság Nagykövetsége, az Angolai Köztársaság Nagykövetsége, valamint
az ELTE Galego Központja támogatta, annak elismeréseképpen, hogy Rákóczi
István oktatási munkájának és kutatási tevékenységének a portugál nyelvű kul-
túrák mellett régóta fontos részét képezi a középkori galego-portugál költészet is.
Urbán Bálint – Szijj Ildikó

TANULMÁNYOK
Albert Sándor
Gondolatok metafizikáról,
nyelvről és a természetről
Basó „békás” haikuja ürügyén
Absztrakt: Ebben az írásban arra a kérdésre próbálunk választ keresni,

miért olyan nehéz az európai olvasókkal megértetni Basó híres „békás”
haikujának költői üzenetét. A megértés legfőbb akadályát nem annyira az
eltérő struktúrájú nyelvekben, mint inkább a nyugati és keleti mentalitás,
gondolkodás, kultúra, szemlélet- és látásmód, a kétféle filozófia (metafizika)
közötti alapvető különbségben látjuk. A fogalmakba merevedett, a létfe-
lejtés, a racionalitás, a logocentrikusság, a technikai fejlődés és az analiti-
kusság irányába haladó nyugati gondolkodás, valamint a kimondatlanság,
a nem-cselekvés és a hallgatás kategóriáiból építkező, a világ kozmikus egy-
ségéből kiinduló keleti metafizika közötti különbség nyelvi eszközökkel ne-
hezen áthidalható. A nyugati fogalomrendszer keretei között Basó haikuja
értelmezhetetlen, a Kelet mélyebb megértéséhez az európai gondolkodás-,
látás- és szemléletmód gyökeres megváltoztatására lenne szükség.
Kulcsszavak: Basó, haiku, metafizika, logosz, természet
1. „Megértéséhez nincsenek megfelelő fogalmaink”

Basó jól ismert („békás”) haikujáról sokat írtak már,1 sokan próbálták megér-
tetni a „nyugati” olvasókkal, mitől olyan nagy jelentőségű a japánok számára ez
az alig háromsoros irodalmi alkotás. De a próbálkozások általában kudarccal
Mi utoljára egy tavaly megjelent írásunkban foglalkoztunk ezzel a haikuval (Albert 2021).
1
11
végződnek. Az európai („nyugati”) olvasók nem értik, miért kell megénekelnie
a költőnek azt a szóra sem érdemes, mindennapos eseményt, hogy egy béka bele-
ugrik a tó vizébe. Azt még kevésbé értik, miért rajonganak a japánok ezért az egy-
szerű kis versért, miért vannak elragadtatva „mély bölcsességétől”, miért tartják
ezt a haikut „szinte az egész japán irodalom legnagyobb gondolatának” (Barátosi
Balogh 1906: 122), és miért hiszik azt, hogy „ez az ugrás ugyanolyan fontos
esemény, mint Ádám kiűzetése a Paradicsomból” (Suzuki 1958: 187).2 Mind-
ez a nyugati olvasók számára nevetséges, de legalábbis furcsa túlzás. Szerintük
Basó haikuja nem több egy érdektelen, minden poézist nélkülöző kijelentésnél,
művészi értéke pedig nagyjából annyi, mint az alábbi, általunk kitalált „haikué”:
Másodpercnyi csend / Majd hatalmas hangzavar / Egy egér cincog.
Barátosi Balogh Benedek Dai Nippon című, a múlt század elején kiadott mű-
vének a japán irodalmat ismertető III. kötetében hosszan elemzi a haikuköltészet
sajátosságait. Elmondja, hogy egy nyugati utazónak beszéltek e vers fontosságáról,
le is fordították neki anyanyelvére, de az idegen tovább értetlenkedett. A szerző
leírja, milyen magyarázatokkal, körülírásokkal próbálták megvilágítani a nyugati
embernek a „békás” haiku értelmét és költői szépségét, majd a kudarc nyomán
levonja a következtetést: „Ezt a költeményt az ő (vagyis a nyugati utazó, A. S.)
szavaival nem lehet megvilágosítani” (Barátosi Balogh 1906: 123). De valóban
csak a szavakon múlik a megértés?
Heidegger Útban a nyelvhez című művében is egy nyugati és egy japán filo-
zófus közötti párbeszédet ír le. A beszélgetés döcögősen halad előre, a tudósok
nehezen tudnak szót érteni egymással. A megértés legnagyobb akadályát ezúttal
is a két nyelv mögött meghúzódó kétféle kultúra, kétféle mentalitás, kétféle foga-
lomrendszer közötti különbség jelenti. A kérdező nem érti, miért nincs a japánban
olyan szó, hogy ’nyelv’, amikor minden nyugati nyelvben külön szó van rá. (Ez egy-
részt a nyelv szerepének fontosságát mutatja a nyugati kultúrkörben, másrészt jól
bizonyítja, mennyire nehéz kilépni a megszokott, jól bejáratott gondolkodási és
2
Ezt az 1686 tavaszán keletkezett „békás” haikut egy japán irodalomtörténet szerzője Basó leghíresebb
versének („his most famous verse”) nevezi, és részletesen ismerteti megalkotásának körülményeit. Fel-
hívja a figyelmet arra, hogy a természet örökkévalóságát a béka vízbe ugrása egy pillanatra megszakítja,
de ezzel ugyanakkor fenn is tartja. A pillanatnyi/időtlen („now”/„timelessness”) ellentétet a könyv
szerzője Basó több más haikujának elemzésével is illusztrálja (Keene 1999: 88–89).
12
fogalmi keretekből.) Hosszas gondolkodás után a japán tudós azt a választ adja,
hogy „a nyelv japán szava a koto ba”. Amikor a kérdező azt szeretné megtudni, „mit
mond ez a név?”, az alábbi „definíciót” kapja: „Ba a leveleket, méghozzá különösen
a sziromleveleket nevezi meg. […] A koto a szólító csendesség tiszta elragadtatása
[…], egyúttal mindig megnevezi magát a mindenkori elragadtatást is, ami a meg-
ismételhetetlen pillanatban egyedülállóként ragyog fel kelleme teljességében”
(Heidegger 1991: 39). El lehetne képzelni egy ilyen „magyarázatot” a nyelv főnévre
egy magyar (vagy bármilyen más európai) nyelvű értelmező szótárban?
Karl Löwith (1897–1973) német fenomenológus és történelemfilozófus, Hei
degger és Husserl tanítványa 1936-ban látogatott először Japánba, ahová később
többször is visszatért, sőt, hosszabb időn át élt is ott. Az 1930–40-es években szá-
mos cikkben és tanulmányban foglalkozott a keleti és nyugati filozófia, mentali-
tás, szokások, élet- és gondolkodásmód összehasonlításával. Egyik, nyolcvan évvel
ezelőtt megjelent írásának végén a japánok halálfelfogásáról értekezve néhány
konkrét példa említése után azt írja, hogy mi, nyugatiak ezeket igazán megérteni
soha nem leszünk képesek, mert a japánok halálfelfogásának „megértéséhez nin-
csenek megfelelő fogalmaink” (Löwith 2020: 33).
Biztosak vagyunk benne, hogy nemcsak a japánok halálfelfogásához, de az
egész keleti gondolkodásmód, mentalitás megértéséhez „nincsenek megfelelő
fogalmaink”. A keleti népek nyelve, gondolkodása is fogalmakhoz kötődik, de
nemcsak a nyelvük, hanem a fogalmaik is mások, mint nyugaton.3 A nyugati em-
ber mindaddig nem fogja megérteni a keleti mentalitást, vallást, gondolkodás- és
látásmódot, filozófiát, irodalmat, kultúrát, viselkedési szokásokat stb., amíg nem
hajlandó kilépni felsőbbrendűnek képzelt európai fogalomrendszerének keretei-
ből, racionális és logocentrikus világképének biztos(nak vélt) fedezékéből. Heideg-
ger már több mint száz évvel ezelőtt felhívta a figyelmet a nyugati gondolkodás
egyik legnagyobb veszélyére: az élmény fogalommá merevedésére („begriffliche
Erstarrung des Erlebnisses”). „Korunk a Létet elfelejtette, a Létet a létezővel helyet-
tesítette, s az élményt fogalomba fásította” (Joós 1991: 164). Ha az európai olvasó
A magyaron kívül semmilyen más nyelvben nem létezik például az a fogalom (ennélfogva az a szó
3
sem), hogy „tetemrehívás” vagy „kiszolgáltatottság”. Tolmácsok és fordítók a megmondhatói, milyen

nehéz szavakkal körülírni egy olyan nyugat-európai fogalmat, amely ismeretlen a keleti kultúrában.
Persze ez fordított irányban is ugyanilyen nehézségeket okoz.
13
az európai fogalomrendszer alapján akarja megérteni Basó „békás” haikuját, akkor
mindig csak annyit fog kiolvasni belőle, hogy egy béka beleugrott a tó vizébe.
Olyan ez, mintha azt mondaná: a Bűn és bűnhődés című Dosztojevszkij-regény
arról szól, hogy egy skizofrén, idegbeteg pétervári diák baltával agyoncsap egy
uzsorás öregasszonyt. Ezért igazán nem érdemes egy ilyen hosszú regényt végigol-
vasni. Mindennapos bűnügy, rendőrségi eset, ilyenekkel van tele az internet. De
miért várunk más eredményt, ha a módszer mindig ugyanaz?
2. Nincsenek hozzá fogalmaink?

Mondjuk ki egyértelműen: nem a szavakon, nem a nyelvi különbségeken múlik
a megértés. Basó „békás” haikujában olyan egyszerű, könnyen érthető, hétköznapi
szavakat találunk, mint régi, tó, béka, beleugrik, víz, hang. Különben is, „a haiku
alapvető jellegzetessége, hogy nem mond el, nem is ír le – egyszerűen fölmutat egy
tényt, lehetőleg köznapit” (Miklós 2000: 76). Ebben a haikuban is egy „köznapi
tényt mutat fel” a költő, a versében szereplő szavaknak megfelelő „jeltárgyak”
(referensek) éppúgy megtalálhatók a nyugati kultúrkörben, mint a keletiben.
De ha már azon a tényen fennakadunk, hogy a mi európai fogalmaink szerint ez
a háromsoros mű nem vers, a haikuírás pedig nem költészet, akkor egész biztosan
nem fogunk előrébb jutni a megértéséhez vezető úton. Szerencsére a haiku ma már
elfogadott, sőt nagy népszerűségnek örvendő műfaj lett a nyugati irodalomban, az
önjelölt haikuköltők a világ minden táján ipari méretekben „állítják elő” – több-
ségükben meglehetősen szerény színvonalú – műveiket.4
Meggyőződésünk, hogy az európai olvasóközönség körében Basó „békás” hai
kujával szemben tapasztalható értetlenkedésnek nem nyelvi, nem szemiotikai,
nem is poétikai, hanem filozófiai okai vannak. A nyugati és a keleti szemléletmód,
filozófia, világlátás ugyanis alapvetően különbözik egymástól. A zen buddhista,
taoista fogalmak, kategóriák és terminusok nyugati nyelveken való visszaadása
szinte megoldhatatlan problémát jelent a fordítók számára. Csak egyetlen példát
A haikuszerzők és fordítók, miközben kínosan ügyelnek arra, hogy lehetőleg meglegyen a 3 sor és
4
a 17 szótag, nem sokat foglalkoznak a haiku mögött meghúzódó létszemlélet, létfelfogás, gondolkodás-
és látásmód, vallás és filozófia megismerésével. Pedig a haikuírás egyáltalán nem olyan egyszerű tevé-
kenység, mint ahogy a nyugati világ botcsinálta haikuköltői gondolják. Nem minden 3 soros, 17 szótagos
vers tekinthető haikunak.
14
említünk a nehézségek érzékeltetésére: a „nem-cselekvést” kifejező kínai wu-wei
szó homlokegyenest ellentétes konnotációkat tartalmaz a keleti és a nyugati né-
pek körében. A nyugati felfogás szerint a „nem-cselekvés” a pihenés, passzivitás,
tétlenség, semmittevés, tunyaság, lustaság fogalomköréhez tartozik, míg a keleti
mentalitás szerint ez alapvetően pozitív jelentésű kategória: „azt fejezi ki, hogy egy
cselekvést előítéletmentesen, mindenfajta célkitűzés nélkül végzünk; a figyelem
feszült összpontosítása, amelyben megszűnnek a nyereség és a veszteség fogalmai,
a szellem pedig tisztává és egyedülállóvá válik. Eltűnik a külvilág, és a szellemün-
ket követjük, amely ekkor a kozmosszal egyesül. Csakis ebben az állapotban va-
lósíthatjuk meg a legtökéletesebb műveket” (Sun 2011: 56).5 Cikkében a kínai
szerző érdekes nyelvi példákon mutatja be, hogy a „nem-cselekvés” nyugati vagy
keleti fogalomrendszer szerinti értelmezése mennyire befolyásolhatja ugyanannak
a kínai irodalmi műnek a recepcióját az angol célközönség körében (Sun 2011).
A megértés, a befogadás előfeltételeként a nyugati embereknek először is le kell
számolniuk azzal a régi, de alapvetően téves elképzelésükkel, hogy a keleti gondol-
kodásmód, társadalmi berendezkedés, tudomány, filozófia, irodalom, kultúra és
vallás primitívebb, földhözragadtabb, fejletlenebb, elmaradottabb, következéskép-
pen alacsonyabb rendű, mint a mi „haladó”, fejlett – sőt, folyamatosan fejlődő –
nyugati kultúránk és civilizációnk.6
Természetesen ennek a különbségnek megvannak a maga történelmi és szocio
kulturális okai. Az egyik ilyen okot abban látjuk, hogy a gondolkodás (filozófia)
nyugaton a kezdetektől fogva több, egymástól jól elkülönített, jól-rosszul körülha-
tárolt, külön névvel is megjelölt részterületre tagolódik, olyanokra, mint ontológia,
5
„C’est une attitude d’être sans idée préconçue, sans aucune prétention et sans but lorsqu’on entreprend
une action, une attitude d’extrême concentration où disparaissent les notions de gain et de perte, ce qui
rend l’esprit pur et unique. Il s’agit de perdre la notion du monde extérieur et de suivre son esprit qui
est alors uni à l’ordre cosmique. Et c’est seulement dans cet esprit que l’on peut accomplir les œuvres
les plus parfaites” (Sun 2011: 56). A Shambhala Dictionary of Taoism az alábbi magyarázatot adja rá:
„Wu-wei: Chin., lit. ’non-doing’; unmotivated, unintentional action, […] designating nonintervention
in the natural course of things; spontaneous action that, being completely devoid of premeditation and
intention, is wholly appropriate to a given situation” (Fischer-Schreiber 1996: 210). Ezután konkrét
nyelvi példák következnek különböző kínai szerzők műveiből, legtöbbjük Lao Ce – több magyar
fordításban is olvasható – Tao Te Kingjéből.
6
Ennek a még ma is meglévő lekezelésnek az okairól, történelmi körülményeiről Sári László részletesen
ír Dilettánsok történelme című könyvében, ahol szó szerint idézi a legismertebb német idealisták – főleg
Herder és Hegel – műveiből vett kijelentéseket a nyugati filozófusok által alacsonyabb rendűnek tekintett
kínai életmódról, társadalmi berendezkedésről, kultúráról, szokásokról stb. (vö. Sári 2020: 183–187).
15
episztemológia, metafizika, etika, esztétika stb. Minden ilyen részdiszciplínának
megvan a maga önálló kutatási területe, kitűzött célja, definíciója és vizsgálati
módszere. Az egyik, legújabb kiadású metafizikakönyv (Moore 2012) például
már a címében jelzi, a bevezetés első mondatában pedig explicit módon meg is
fogalmazza a metafizika célját, amely nem más, mint „értelmet adni a dolgoknak”.7
Egy ugyancsak 2012-ben megjelent, posztmodern hátterű metafizikakönyv szer-
zője „a lehetséges tudományaként” és a „lehetségesről szóló tudásként” határozza
meg a metafizikát, ami „nem enged meg semmilyen végső következtetést vagy
befejezettséget” (Bellantone 2012: 21).8 A pontosságra való törekvés, a mindent
megnevezni és meghatározni akarás jól tükrözi a mai nyugati tudományos gon-
dolkodásmód egyik jellegzetességét (amit a természettudományoktól vettek át):
a vizsgálat csak akkor számít tudományosnak, ha a vizsgálandó tárgy definiálásával
kezdődik. Meghatározni a metafizikát? Ez olyan, mintha „definiálni” akarnánk
a szépséget, a mennyországot, a transzcendenciát vagy a szellemet. Egy húsz évvel
korábban kiadott mű szerzője még tudta, hogy lehetetlen (és szükségtelen) vállal-
kozás lenne megadni „a” metafizika definícióját, mert aki elolvassa a könyvet, an-
nak a végén úgyis lesz valamilyen fogalma róla (Inwagen 1993: 1). Alig két évtized
alatt ennyit fejlődött a nyugati tudomány! Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy
a modern nyugati tudományos gondolkodásban már nincs helye a misztikának:
a racionalitás végérvényesen átvette az uralmat még a metafizikában is.9
7
„Metaphysics is the most general attempt to make sense of things” (Moore 2012: 1). Az Introduction
1. fejezetének címe így hangzik: „The Definition of Metaphysics”. A csaknem 700 oldalas könyv a kötet
szerzőjének magyarázatait tartalmazza Descartes, Hegel, Kant, Nietzsche, Bergson, Leibniz, Husserl, Hei
degger, Derrida, Deleuze, Dummett, Carnap, Quine, Wittgenstein és más filozófusok műveiről és gondo-
latairól. Ezek a „magyarázatok” önmagukban is megérdemelnének egy alaposabb elemzést: keresve sem
lehetne alkalmasabb példát találni arra, hogyan lehet a gyanútlan olvasókat elidegeníteni a filozófiától.
8
„La métaphysique est une science possible et un savoir du possible, elle n’admet pas de conclusion
définitive ou d’accomplissement” (Bellantone 2012: 21, kiemelések az eredetiben).
9
Ehhez elég megnéznünk egy húsz évvel ezelőtt kiadott metafizikai áttekintés főbb fejezeteinek címeit
(Lowe 2002). A magunk részéről a legátgondoltabb, valóban metafizikai bevezetésnek François Fédier
alig 120 oldalas, zsebkönyv méretű művét tartjuk (Fédier 2012). A racionalitás veszélyeire egyébként a fi-
lozófusok egy része már a 80-as években felhívta a figyelmet. „A 20. század racionalista irányzatai a tudo-
mányos és technikai haladás eredményei mögé bújtak, hogy sutba vághassák az összes, túlságosan alapvető
vagy metafizikai kérdést, vagy hogy jobban bezárkózhassanak néhány – megnyugtató vagy mozgósító
hatású – ideológiai formulába” (Janicaud 1985: 10). [Les rationalismes du XXe siècle s’abritent derrière
les réussites scientifiques et techniques pour mieux laisser de côté toute question trop originaire ou mé-
taphysique, ou pour mieux s’enclore dans quelques formules idéologiques rassurantes ou mobilisatrices.]
16
3. Kimondani vagy hallgatni?
Nyugat-Európában talán Wittgenstein volt az utolsó, akinek még volt bátor-
sága leírni, hogy amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell. Ő még tudta
(de legalábbis sejtette), hogy ami igazán van, az ugyanúgy hallgat, mint ami nincs.
A Tractatus megjelenése óta alig száz év telt el, és ma ott tartunk, hogy csak az
létezik, ami a nyelvi kommunikáció része. Ami nem megosztható tapasztalat,
az nem is létezik; ami nem szól – lehetőleg minél hangosabban –, az nincs is
(vö. Végh 2001: 52). A modern nyugat-európai filozófia, úgy tűnik, végleg le-
számolt a poros, elavult, problémafelvető, kérdező, gondolkodásra, elmélyülésre
késztető, semmire nem „használható” filozófiával: a meghirdetett új, üdvözítő
irány az analitikusság. A régi, tehetetlenkedő, önmaga örök és megoldhatatlan
kérdésein rágódó metafizika helyébe a hatékony, a problémamegoldó filozófia
lépett. Egy néhány évvel ezelőtt megjelent könyv szerzője e szavakkal kezdi a filo-
zófiai megismerés sikertelenségéről – és sikertelenségének okairól – írott csaknem
400 oldalas esszéjét: „A filozófia sikertelen episztemikus vállalkozás, […] mert
a filozófiai problémák közül egyetlenegyet sem oldott meg, egyetlenegy filozófiai
igazságot sem prezentált, egyetlenegy jelenséget sem magyarázott meg. A filozó-
fusok körében egyetlen filozófiai probléma megoldása kapcsán sincs egyetértés, és
nem létezik olyan filozófiai elmélet, melyet valamennyien elfogadnának” (Tőzsér
2018: 13). A modern filozófiai elméletek ezek szerint azt a célt tűzték maguk elé,
hogy ne csak felvessék, hanem meg is oldják a filozófiai „problémákat”?
Konfuciusz a mai Európában nem számítana filozófusnak, mert már az i. e. 5.
században ezt mondta: „A legszívesebben nem beszélnék” (Lun-jü XVII. 18).
Amikor egyik tanítványa megkérdezte: „De mester, ha nem beszélsz, akkor mi,
tanítványok, mit örökítsünk meg az utókorra?”, így válaszolt: „Hát az Ég beszél?
A négy évszak megy a maga útján, a dolgok megszületnek” (Tőkei 1980: 147).
Konfuciusz tudta, hogy beszélhetünk róla akármennyit, az élet attól még rendü-
letlenül megy tovább a maga – természet által megszabott – útján. Így azt gon-
dolta: jobban tesszük, ha hallgatunk, ha nem is mondunk róla semmit. Szavait
a mai tudós „filozófusok” a legjobb esetben lapos közhelynek minősítenék, de
semmiképpen sem tekintenék mély bölcsességnek. Mára az alapvető, mély igazsá-
gok közhellyé silányultak, a filozófia pedig szakma lett. Mindenki automatikusan
17
filozófussá válik, aki egy egyetemen filozófia szakon – akár elégséges eredmén�-
nyel – diplomát szerzett. A régieknek azonban még egészen másféle tudásuk volt.
Konfuciusz tudta, hogy a Lét lényege valami kimondhatatlan. Azt is tudta, hogy
a létezés titka, közepe valami költői. Basó is tudta, hogy „a természet szelleméről
szólni csak a metafizika analogikus beszédmódjában lehet. De még valószínűbb,
hogy csak a költészet nyelvén” (Végh 2001: 67). Ezért a költészet nyelvén, a me-
tafizika analogikus beszédmódjában szólt a természet szelleméről, a béka tóba
ugrása ehhez csupán ürügyet szolgáltatott számára. Konfuciusz és Basó tudása ma
már idejétmúltnak számít, a mai tudós „filozófusok” nagy részét ez a fajta tudás
egyáltalán nem is érdekli.
Konfuciusz beszélgetéseiben egyébként több, „az emberi természetre és az égi
törvényre” vonatkozó utalást találunk. A Lun-jü V. 12-ben „emberi természetről
(szing) és égi törvényről (t’ien tao)” esik szó (Tőkei 1980: 72). Ebben – ha belegon-
dolunk – kettőt is azonosíthatunk a nyugati filozófiai gondolkodás részterületei
közül: „az emberi természet” többé-kevésbé az etikának felel meg, az „égi törvény”
pedig a metafizikának. A logika és az episztemológia kevésbé érdekelte a kínai filo-
zófusokat, ők inkább a tanulmányok folytatására vonatkozó módszertan kidolgo-
zásával foglalkoztak. Ez a módszertan azonban elsősorban nem a tudás megszerzé-
sére, hanem az önművelésre irányult, célja nem az igazság, hanem a jó keresése volt.
De ezt a „módszertant” sem a nyugati értelemben kell felfognunk. „A legtöbb kínai
filozófus a tudást nem tekintette önmagában valamiféle értéknek, és nem is önma-
gáért a tudásért keresték a tudást; számukra a tudás a boldogság megszerzésére irá-
nyuló erőfeszítés volt; közvetlenül a boldogság keresésének tényleges, gyakorlati al-
kalmazására használták, nem pedig üres vitákat folytattak róla” (Yu-Lan 1983: 2).10
Talán ebből a rövid idézetből is kitűnik, hogy még a legalapvetőbb fogalmak (tudás,
jó és rossz, boldogság stb.) is más megvilágítást kapnak Keleten, mint Nyugaton.
A nyelvet nem lehet megkerülni. Ez még önmagában nem volna baj, hi-
szen Hérakleitosz is azt hirdette: a logosz a lét alaptörvénye. Heidegger hívta fel
10
„Chinese philosophers for the most part have not regarded knowledge as something valuable in itself,
and so have not sought knowledge for the sake of knowledge; and even in the case of knowledge of
a practical sort that might have a direct bearing upon human happiness, Chinese philosophers have
preferred to apply this knowledge to actual conduct that would lead directly to this happiness, rather
than to hold what they considered to be empty discussions about it” (Yu-Lan 1983: 2).
18
a figyelmet arra, hogy Platónnal megváltozott a lét és a logosz eredendő egysé-
ge: a lét elvált a nyelvtől, a logoszból idea lett. És Platón filozófiájának már az
idea a központi fogalma, „az eredendő kép, amelyből a lét csak részesedik. Léte
csak annyiban lesz egy létezőnek, amennyire átszivárog beléje képe, ideája” (Végh
2001: 53). Az ideától már csak egy lépés a fenomenológia és az analitikus filozófia.
A létező fogalmi megszilárdulása, fogalommá merevedése ma már visszavonhatat-
lan, ugyanúgy végérvényesen lezárult, mint bizonyos fonetikai változások. Szó és
lét egysége tehát örökre megszűnt: a tudásból tudomány lett, a nyelv pedig önálló
létmódra tett szert, átvette a hatalmat a gondolkodás felett. Elszakadt a léttől, már
nem szólít meg minket, nem szól hozzánk. Használati tárggyá vált, a hétköznapi
kommunikáció egyre jobban lepusztuló eszközévé.
A nyelv határait a keleti filozófiák és vallások (elsősorban a zen buddhizmus)
még a nyugatiaknál is korábban és érzékenyebben megtapasztalták. A holisztikus
gondolkodásmódra épülő zen buddhizmusban nincs megkülönböztetés, nincs dis-
tancia, nincsenek kategóriák, nincsenek definíciók, nincsenek szavak, nincs én és
nem-én: minden egy, minden átfolyik egymásba, minden azonos az egész minden-
séggel. De mi lehet a nyelven, a szavakon túl? Erre a kérdésre próbálnak válaszolni
azok a nagyon is tudatosan, didaktikai szándékkal értelmetlenné alakított csan/
zen „tanító párbeszédek” (kínaiul ven-ták, japánul mondó-k), és abszurd találós
kérdések (kóan-ok), amelyek a racionális, oksági, redukcionista gondolkodás-mó-
don nevelkedett európai ember számára abszurdak és teljesen érthetetlenek. Pél-
dául a „Mi a bölcsesség lényege?” kérdésre a nyugati embernek meg sem fordulna
a fejében azt a választ adni rá, hogy „A kagyló lenyeli a teliholdat”. Hasonlóképpen,
arra a kérdésre, hogy „Mi az a tanítás, ami túlmutat Buddhán és a pátriárkákon
is?”, egy nyugati ember semmiképpen sem azt felelné, hogy „Egy szezámmagos
pogácsa”. Ezért a nyugati olvasó számára teljesen abszurdak azok a párbeszédek,
amelyek egy zen mester és tanítványa között folynak. A mi fogalmaink szerint
ezek süketek kommunikációja, hülyék párbeszéde: a mester és tanítványa szé-
pen „elbeszélnek” egymás mellett. Pedig szó sincs mellébeszélésről! A feltett kér-
désekre ugyanis egyszerűen nincs válasz, pontosabban a kérdésre adott abszurd
felelet jelenti magát a választ! Még pontosabban: a válasz magában a kérdésben
rejlik, ezek az „értelmetlen” párbeszédek egy másfajta logika szerint szerveződnek,
19
és a látszólag nonszensz válaszok éppen azt akarják kifejezni, hogy rossz kérdésre
csakis rossz válasz adható. Buddhát nem lehet „definiálni”, maga a kérdés is ab-
szurd és értelmetlen; még a „Buddha definiálhatatlan, megnevezhetetlen stb.” vá-
lasz is egyfajta meghatározásnak volna tekinthető (vö. Balázs 1997: 19–20). A zen
mestereket tanítványaik gyakran faggatják a lét kisebb és nagyobb kérdéseiről,
a létre irányuló kérdés gyökerei több ezer évre nyúlnak vissza az időben, hátterében
pedig pontosan körülhatárolható (nyelv)filozófiai problémák állnak.
4. A természethez való viszonyulás

Basó „békás” haikujában ugyan a „természet” szó nem szerepel, mégis nyilvánvaló,
hogy a béka nem egy állatkerti medencében vagy egy mesterségesen kialakított tó
partjáról ugrik a vízbe, hanem valahol a természetben: a béka és a tó is a természet
– vagyis a világmindenség, a kozmosz – része. A természethez való viszonyulás –
persze nem is vártunk mást – eltérő módon jelenik meg egy keleti és egy nyugati
költő műveiben. Egy ismert francia sinológus szerint „a keleti ember számára
a természet – bármennyire kiszámíthatatlannak tűnik is néha – a világ rendjének
és koherenciájának a kifejeződése” (Jullien 1989: 29).
„Basó a természet költője, mint általában a legtöbb keleti költő. […] A keleti
emberhez a természet igen közel áll. Annyira szeretik a természetet, hogy úgy
érzik, minden pulzus a természetnek az ereiben lüktet. A nyugati költők ezzel
szemben többnyire elidegenítik magukat a természettől. Ők úgy vélik, az ember-
ben és a természetben nincs semmi közös […], szerintük a természet kizárólag arra
való, hogy az ember kiaknázza” (Suzuki 1989: 12). A keleti és nyugati költőnek
a természethez való viszonyulását D. T. Suzuki Basó egyik haikujának és Tenny-
son romantikus angol költő egy 1840-es versének összehasonlításával érzékelteti
(Suzuki 1989: 11–16). Vándorlása során Basó egy virágot pillant meg egy sövény
alatt. Közelebb megy hozzá, jobban megnézi, és megállapítja, hogy csak egy kis
gyomnövény (nazuna), amire az arra járók ügyet sem vetnek. Annyira megö-
rül neki, hogy azonnal ír is egy haikut („Jobban megnézem / Nazuna virágzik
ott / A sövény alján!”). A japán eredeti a kana szóval zárul, amely „rendszerint
a csodálat, a dicséret, a bánat vagy az öröm érzését közvetíti, és néha mindössze
egy felkiáltójel a legmegfelelőbb fordítása” (Suzuki 1989: 12). Basó tehát örül,
20
hogy felfedezhette az út szélén ezt a jelentéktelen kis gyomnövényt, „szíve mélyén
olyasféle érzések vibráltak, mint amit a keresztények isteni szeretetnek neveznek,
amely a kozmikus lét legmélyebb mélységéig hatol. […] A japán költő olyan spe-
ciális adottsággal bír, amelynek révén nagyságot talál a kis dolgokhoz is, olyan
nagyságot, amelynek a mennyiségi mutatókhoz semmi köze” (Suzuki 1989: 13).
Tennyson romantikus angol költő említett 1840-es versében arról ír, hogy
észrevesz egy virágot egy falrepedésben. Odamegy hozzá és azonnal gyökerestül
kitépi, ezzel a mozdulattal meg is öli („Virág a falrepedésben, / gyökerestül kitép-
lek én”); a kezében tartva alaposan szemügyre veszi, közben elgondolkodik: rajta
keresztül hogyan érthetné meg Istent és az embert („ha meg tudnám érteni, hogy
mi vagy, / Istent meg az embert is érteném”). Mint látjuk, a két költő természettel
szemben tanúsított viselkedése alapvetően különbözik egymástól.
Basó nem tépi ki a virágot. Csupán megnézi. Gondolataiba merül. Lelkében érez va-
lamit, de nem fejezi ki. Egy felkiáltójelre bízza mindannak a kimondását, amit ki akar
mondani. Neki tudniillik nincsenek rá szavai: az érzés, amely elfogta, túlságosan mély,
túlságosan teljes ahhoz, hogy fogalmi formába akarná önteni” (Suzuki 1989: 14).
Tennysont nem érdekli a virág sorsa, hiszen azzal, hogy „gyökerestül” kitépi a fal hasa-
dékából, halálra is ítélte. Ő csak a kíváncsiságát akarja kielégíteni. Basó viszont hozzá
sem ér a nazunához, csak „jobban” megnézi. „Basó a Kelet, Tennyson a Nyugat gyer-
meke. Mindkettő a maga tradicionális világát képviseli. (Suzuki 1989: 16)
Ha mindezt a filozófia nyelvén akarjuk kifejezni, akkor összefoglalásképpen ezt

mondhatjuk: a Kelet kontemplatív és néma, a Nyugat aktív és logocentrikus.
A Kelet inaktív, megfigyel és szintetizál, a Nyugat dinamikus, cselekszik és anali-
zál. A kétféle módszer két, egymástól eltérő tudáshoz vezet: a Kelet tudása befelé,
az ember felé irányul, a Nyugaté kifelé, a minket körülvevő világ felfedezésére,
megismerésére, leírására és kihasználására.
Az egész világon rohamosan nő a városokban lakó emberek száma, a világ
legnépesebb városa ma a 38 millió lakosú Tokió. A modern városi ember számára
a természet a nyugalom, a pihenés, a kikapcsolódás, a katarzis helye. „A természet
szinte művészi átélése a romantika városi kultúrájának műve. Nem véletlen, hogy
21
a természeti népek és a természethez közel élők nem ismerik a természet katarzi-
sának érzését. Ők eredendőbb, ősibb módon élik át a természetet, nem szakadtak
ki belőle, mint a városiak, akik úgy járnak a természetbe, mint az operába” (Végh
2001: 67).
A 18. században Rousseau-ék még sétálni, elmélkedni, álmodozni, elmélyülni
jártak a természetbe; gondolataikba merülve, a táj szépségeit csodálva kóboroltak
az erdőben és a hegyekben, elragadtatásukat irodalmi és művészi alkotásokban
örökítették meg. A mai kor embere már ritkán sétálgat csak úgy, a séta kedvéért
a természetben: a sétából kirándulás lesz, a kirándulásból túra, a túrából kocogás,
a kocogásból pedig futás, teljesítményorientált, elmebeteg sportolás. A táj már
senkit nem érdekel, az érzelmi környezet elsatnyul, a szellem eltűnik. A modern
kor embere – amint kiszabadul a városból – kirándul, túrázik, fut, hegyet mászik,
sportol a természetben. A természet szépsége nem érdekli, a nagy rohanásban
az elmélyülésre, a metafizikára úgy sincs sem igény, sem idő. A Létre vonatkozó
kérdést nem teszi fel magának, ilyesmi meg sem fordulna a fejében. Valójában
nincs sem léte, sem ideje, eszeveszett iramban rohanja végig az életét. Csaknem
száz évvel ezelőtt Heidegger a Lét és időben nem egészen ezt értette a Vorlauf zum
Todon, a „halál felé való előrefutáson”. Hogy egy béka beleugrott valahol a vízbe?
Hadd ugráljon. Kit érdekel?
Felhasznált irodalom
Albert Sándor (2021). Még egyszer Basó ’békás’ haikujának fordításairól, in: Nagy
Sándor István (szerk.): A nyelvtudomány aktuális kérdései. Tanulmányok
Nyomárkay István emlékére, Budapest: MTA Modern Filológiai Társaság,
45–55.
Balázs Károly [H. Bele Balassa] (1997). üZENet. Zen anekdoták, Budapest:
NOTESz Kft.
Barátosi Balogh Benedek (1906). Dai Nippon. III. Irodalom, Budapest: Korvin
Testvérek Könyvnyomdája.
Bellantone, Andrea (2012). La métaphysique possible. Philosophies de l’esprit et
modernité, Paris: Hermann.
22
Fédier, François (2012). La Métaphysique, Paris: Édition Pocket.
Fischer-Schreiber, Ingrid (1996). The Shambhala Dictionary of Taoism, Transla-
ted by Werner Wünsche, Boston: Shambhala.
Heidegger, Martin (1991). Útban a nyelvhez. Egy japán és egy kérdező párbeszé-
déből, Tillmann J. A. fordítása. Budapest: Helikon Kiadó.
Inwagen, Peter van (1993). Metaphysics, Oxford: Oxford University Press.
Janicaud, Dominique (1985). La puissance du rationnel, Coll. Bibliothèque des
Idées. Paris: Gallimard.
Jullien, François (1989). Procès ou création. Une introduction à la pensée chinoise,
Paris: Éditions du Seuil.
Joós Ernő (1991). Isten és Lét. Körséta Heidegger, Kirkegaard, Nietzsche és más
filozófusok társaságában, Budapest: PallWest Kiadó.
Keene, Donald (1999). World Within Walls: Japanese Literature of the Pre-
modern Era, 1600–1867, New York: Columbia University Press.
Lowe, E. J. (2002). A Survey of Metaphysics, Oxford: Oxford University Press.
Löwith, Karl (2020). Kelet és Nyugat. Írások Japánról, Fülöp József fordítása,
Budapest: Gondolat Kiadó – Károli Gáspár Református Egyetem.
Miklós Pál (2000). A zen és a művészet, Szeged: Lazi Kiadó.
Moore, A. W. (2012). The Evolution of Modern Metaphysics: Making Sense of
Things, Cambridge: Cambridge University Press. https://doi.org/10.1017/
CBO9781139029223
Sári László (2020). Dilettánsok történelme. Honnan ered Nyugat és Kelet elhibá-
zott viszonya? Budapest: Corvina.
Sun, Yu-Jun (2011). L’ intraduisible et l’ incommunicable dans la traduction de la
pensée chinoise en langues occidentales, in: Servais, Paul (éd.): La traduction
entre Orient et Occident. Modalités, difficultés et enjeux, Louvain-la-Neuve:
Harmattan – Academia, 55–75.
Suzuki, Daisetz Teitaro (1958). Zen und die Kultur Japans, Hamburg: Rowohlt.
Suzuki, Daisetz Teitaro (1989). Előadások a zen-buddhizmusról, Gy. Horváth
László fordítása, in: Fromm, Erich / Suzuki, D. T., Zen-buddhizmus és pszi-
choanalízis, Budapest: Helikon, 9–109.
23
Tőkei Ferenc (szerk.) (1980 [1962]). Kínai filozófia, I. kötet. 2. kiadás, Budapest:
Akadémiai Kiadó.
Tőzsér János (2018). Az igazság pillanatai. Esszé a filozófiai megismerés sikerte-
lenségéről, Pozsony – Budapest: Kalligram.
Végh Attila (2001). A süllyedés metafizikája, Budapest: Kairosz.
Yu-Lan, Fung (1983). A History of Chinese Philosophy, vols. 1–2. Translated by
Derk Bodde, Princeton: Princeton University Press.
Baditzné Pálvölgyi Kata
Prominencia prosódica inicial

en las declarativas de la interlengua
húngaro-española
Absztrakt: Jelen tanulmány a magyar-spanyol köztes nyelv prozódiai jel-

lemzőivel foglalkozik: megvizsgáljuk, hogy a kijelentő megnyilatkozá-
sok elején tapasztalt melodikus és hangerőmozgások mennyire követik
a célnyelvi spanyol mintázatokat. A vizsgálat 300, spanyol ajkúaktól és
300, minimum B1-es KER szinten spanyolul beszélő magyar nyelvtanu-
lóktól származó mondatból álló hangzó korpuszon alapszik. A kutatás
módszertana Cantero (2019) háromfázisú Prozódiai Beszédelemző mo-
delljét (Prosodic Analysis of Speech) követi, melyben minden szegmentum
prozódiai tulajdonságai az előzőhőz képesti relatív értékeket tükrözik.
Előfeltételezésünk alapján a magyarok az első szótagról a célnyelvitől elté-
rően ereszkedő dallammal, viszont a megnyilatkozások elején jelentősebb
hangerőtöblettel valósítják meg a spanyol kijelentő mondatokat, mint az
anyanyelvi beszélők. Eredményeink valóban megerősítették feltevéseinket,
azonban a hangerő esetén további vizsgálatok szükségesek ahhoz, hogy
megállapíthassuk, az intenzitásváltozás mértéke valóban perceptív szem-
pontból is relevánsnak tekinthető.
Kulcsszavak: standardizáció, magyar-spanyol köztes nyelv, hangerő,

dallam
25
1. Introducción
En Baditzné (2019) expusimos que los principales factores que hacían sonar como
extranjeros a los húngaros cuando hablaban español, según los propios españoles
nativos, eran el tono, la duración, la intensidad, el ritmo, el tempo y la forma
de titubear. Luego el experimento se repitió con informantes latinoamericanos
(Baditzné 2020a), y obtuvimos básicamente los mismos resultados: entre los as-
pectos más criticados aparecieron el ritmo, el tempo y la melodía. Por lo tanto,
parece que estas características de la interlengua húngaro-española suenan extran-
jeros al oído hispanohablante, independientemente de su dialecto nativo. Por esta
misma razón, en este estudio nos vamos a enfocar en dos características prosódicas
del español hablado por húngaros: el tono y la intensidad.
Como veremos, el contorno típico de las declarativas presenta diferencias
en las dos lenguas, el castellano y el húngaro. Mientras que en el castellano, la
melodía de las declarativas se caracteriza por un tono ascendente desde la pri-
mera sílaba hasta la primera sílaba acentuada o postónica, en el húngaro siempre
tenemos un descenso desde la primera sílaba del enunciado (véanse Fig. 1 y 2.)
Figura 1. El contorno melódico por defecto de forma de ‘puente colgante’

de las declarativas del español (Bolinger 1961)
Figura 2. Tono descendente de las declarativas húngaras, ejemplificada

en la declarativa “Voy al bosque a cortar leña” (É. Kiss et al. 2003: 379)
26
Aunque la melodía en el tramo inicial de las declarativas se asocia con un descenso
desde la primera sílaba en el húngaro, las primeras sílabas – por defecto tónicas en
cada palabra léxica (Honbolygó / Kolozsvári 2015: 33) – se caracterizan por un
incremento de intensidad y/o un ascenso tonal (Kiefer 2006). Tal prominencia de
intensidad y de melodía, sin embargo, no es un rasgo unánimemente compartido
entre los lingüistas españoles como indicador del acento en el castellano (véanse
Navarro Tomás (1964), Llisterri et al. (2003) u Ortega-Llebaria (2006)). Por lo
tanto, se puede suponer que los húngaros, a la hora de producir enunciados declara-
tivos en español, acompañan las frases de un descenso tonal desde la primera sílaba,
que a su vez se sitúa en un punto culminante de intensidad. Nuestra investigación
se propone verificar tal hipótesis mediante el análisis de un corpus oral propio.
A continuación, primero presentaremos nuestra metodología aplicada, y luego
pocederemos a exponer los resultados de una investigación, con un corpus analiza-
do de 300-300 enunciados espontáneos provenientes de hispanohablantes nativos
y de estudiantes de Español como Lengua Extranjera (ELE) hungaroparlantes,
respectivamente. A base de estos datos, vamos a examinar cuáles son los movie-
mientos de tono y de intensidad relacionados con el segundo segmento de las
declarativas: si son de melodía ascendente, como en el castellano, o descendente,
y además se caracterizan por una bajada de intensidad como en la lengua materna
de los húngaros.
2. El corpus
El corpus español europeo solo proviene de territorios que no muestran influencia
plausible de otra lengua peninsular, por lo tanto no se han recogido enunciados
de ningún territorio bilingüe donde otra lengua pudiera tener influencia sobre el
español; no se incluyó, por esta razón, ninguna comunidad parcialmente catala-
noparlante (Cataluña, Valencia o las Islas Baleares); ni el País Vasco, la Rioja (por
el vasco) o Galicia (por la presencia del gallego). Además de las dos variedades
europeas (español septentrional y meridional), añadimos una latinoamericana,
la rioplatense.
Las tres variedades se representan en nuestro corpus con 100 enunciados cada
una; las siguientes tablas muestran los datos relacionados con los informantes.
27
no de
nombre
enunciados dura
origen informantes (letras inici profesión sexo edad
selecciona ción
ales) y código
dos
Gijón Informante 1 GP; EGI-1 estudiante f 24 5
5:49’
(Map Task) Informante 2 AL; EGI-2 estudiante f 22 7
Oviedo Informante 1 GP; EOV-1 estudiante f 20 9
4:52’
(Map Task) Informante 2 MR; EOV-2 estudiante f 25 6
Cabezón Informante 1 NEO; ECA-1 profesora f 31 12
de la Sal 11:50’
(Map Task) Informante 2 AOZ; ECA-2 profesora f 31 2
Madrid Informante 1 CTN; EMA-1 ninguna f 33 3

14:00’
(Map Task) Informante 2 SBL; EMA-2 ninguna f 37 5
Salamanca Informante 1 FI; ESA-1 político m 49 7 4:39’
(entrevistas) Informante 2 CG; ESA-2 político m 57 6 21:36’
Burgos Informante 1 JV; EBU-1 político m 59 6 15:53’
(entrevistas) Informante 2 LT; EBU-2 político m 36 6 16:16’
Ávila Informante 1 ÁA; EAV-1 político m 60 6 22:31’
(entrevistas) Informante 2 MÁGN; EAV-2 político m 59 7 25:23’
León Informante 1 AS; ELE-1 político m 56 6 26:30’
(entrevistas) Informante 2 JADD; ELE-2 político m 51 6 27:24’
edad
40,63
(años; media)
enunciados
100
(total)
Tabla 1. Datos relacionados con los informantes del norte de España

no de
nombre
enunciados dura
origen informantes (letras iniciales) profesión
sexo edad
selecciona ción
y código
dos
Islas Canarias Informante 1 AAG; ECAN-1 profesora f 38 6
4:41’
(Map Task) Informante 2 AAH; ECAN-2 profesor m 38 8
Jaén Informante 1 SB; EJA-1 estudiante f 22 10
4:14’
(Map Task) Informante 2 DG; EJA-2 estudiante m 21 1
Constantina Informante 1 LSN; ECO-1 estudiante f 23 8
2:42’
(Map Task) Informante 2 MSC; ECO-2 estudiante f 22 8
Jerez de la Informante 1 MGA; EJE-1 empresaria f 41 3
Frontera 3:15’
(Map Task) Informante 2 PM; EJE-2 empresario m 46 6
28
no de
nombre
enunciados dura
origen informantes (letras iniciales) profesión sexo edad
selecciona ción
y código
dos
Málaga Informante 1 MÁJ; EMAL-1 político m 49 6 14:05’
(entrevistas) Informante 2 EB; EMAL-2 político m 45 6 18:14’
Sevilla Informante 1 PP; ESE-1 política f 50 7
15:19’
(entrevistas) Informante 2 JE; ESE-2 político m 51 6
Badajoz Informante 1 FJF; EBA-1 político m 47 6 12:18’
(entrevistas) Informante 2 GFV; EBA-2 político m 59 6 6:20’
Granada Informante 1 MJLG; EGR-1 política f 55 6 8:37’
(entrevistas) Informante 2 LGCH; EGR-2 política f 47 7 5:03’
edad
40,88
(años; media)
enunciados
100
(total)
Tabla 2. Datos relacionados con los informantes del sur de España
número de duración de la
Procedencia Código Profesión sexo edad
enunciados grabación
BAP-1 profesora F 35 10
13:06
BAP-2 empleada F 32 10
BAP-3 actor M 55 10 3:14’
BAP-4 actor M 50 10 1:49’
BAP-5 actriz F 44 10 14:35’
Buenos Aires
BAP-6 actor M 44 10 13:39’
BAP-7 actriz F 39 10 3:28’
BAP-8 actor M 45 10 9:45’
BAP-9 actriz F 67 10 16:31’
BAP-10 periodista F 42 10 8:02’
Edad media de los informantes (años) 45,3
número total de enunciados 100
Tabla 3. Datos relacionados con los informantes de Argentina (Buenos Aires)
La Tabla 4 recoge la información vinculada al corpus de los estudiantes de es-

pañol hungaroparlantes, grabado en una habitación silenciada en Budapest. Los
informantes son 30 alumnos, estudiantes de la Facultad de Filosofía y Letras,
del Departamento de Estudios Hispánicos de la Universidad Eötvös Loránd
de Budapest.
29
número duración
Procedencia Código Profesión sexo edad
de enunciados de la grabación
HEE-1 estud. univ. F 20 10 7:28’
HEE-8 estud. univ. M 41 10 6:56’
HEE-9 estud. univ. M 21 10 5:38’
HEE-10 estud. univ. F 25 10 4:31’
HEE-11 estud. univ. F 20 10 6:04’
HEE-12 estud. univ. F 22 10 5:07’
HEE-13 estud. univ. F 20 10 3:16’
HEE-14 estud. univ. F 21 10 4:01’
Hungría HEE-15 estud. univ. F 21 10 4:16’
(Map Task) HEE-16 estud. univ. F 25 10 3:14’
HEE-17 estud. univ. F 19 10 4:42’
HEE-18 estud. univ. F 19 10 4:21’
HEE-19 estud. univ. F 22 10 3:30’
HEE-20 estud. univ. F 20 10 5:53’
HEE-21 estud. univ. F 20 10 3:21’
HEE-22 estud. univ. F 20 10 6:59’
HEE-23 estud. univ. F 20 10 5:25’
HEE-24 estud. univ. F 22 10 9:00’
HEE-25 estud. univ. F 20 10 5:42’
HEE-26 estud. univ. F 21 10 3:27’
HEE-27 estud. univ. F 24 10 7:20’
HEE-28 estud. univ. F 21 10 4:24’
HEE-29 estud. univ. F 20 10 5:39’
HEE-30 estud. univ. F 22 10 4:42’
Edad media de los informantes (años) 21,73
número total de enunciados 300
Tabla 4. Datos relacionados con los informantes hungaroparlantes
3. Metodología
El tono y la intensidad se consideran características suprasegmentales y, por
esta razón, son relativamente difíciles de interpretar. Primero, porque se deben
ignorar las características sin significado lingüístico dependientes del hablante,
30
y segundo, porque las unidades prosódicas tienen una importancia relativa solo
con respecto a las unidades adyacentes, y de esta forma carecen de información
por sí solas.
El Análisis Melódico del Habla (MAS) (Cantero / Font-Rotchés 2009) y su
última implementación de la teoría, el Análisis Prosódico del Habla (PAS) (2019)
ofrecen una solución para superar tales dificultades. Respecto al análisis, la primera
fase es acústica, asistida por un software de análisis acústico como Praat (Boersma
/ Weenink 2019). El segundo paso es la representación prosódica: para tener en
cuenta solo las características prosódicamente relevantes, es menester ignorar las va-
riaciones irrelevantes y reducir los datos en el caso de cada sílaba a un valor prosódi-
co característico (en el caso de entonación, en Hz; en el caso de intensidad, en dB).
El tercer paso es la estandarización de los datos: los gráficos de datos prosódicos que
se representan no tienen en cuenta los valores absolutos, sino los relativos, ya que
a cada sílaba se le asigna un porcentaje basado en su ascenso / descenso prosódico
experimentado con respecto a la sílaba anterior.
La estandarización de los datos prosódicos se remonta a los años 90 del si-
glo pasado. Se realizó primero usando semitonos de la “Escuela Holandesa”,
también conocida como el modelo IPO. Las curvas estandarizadas en los mo-
delos MAS / PAS, sin embargo, se diferencian de las de la escuela holandesa en
el sentido de que los modelos MAS / PAS utilizan porcentajes para los valores
estándares, porque son más fáciles de manejar que los semitonos. El contorno
estandarizado se representa por una línea que comienza en un valor arbitrario
del 100% y que luego se ancla en cada sílaba. El valor asignado a cada sílaba es el
porcentaje basado en su posición tonal en comparación con la sílaba anterior. Si
la sílaba se encuentra más baja que la sílaba anterior, es un porcentaje negativo,
y si es más alta, es positivo. El modelo MAS se aplicó por primera vez para el
español (Cantero / Font-Rotchés 2007, 2020; Font-Rotchés / Mateo 2011), y
posteriormente también se publicaron varias investigaciones realizadas en este
marco en otros idiomas, véanse por ejemplo el catalán (Font-Rotchés 2009) o el
chino (Kao 2011), al igual que los trabajos sobre el español hablado por extran-
jeros: brasileños (Fonseca / Cantero Serena 2011), italianos (Devís 2011), suecos
(Martorell 2011) o húngaros (Baditzné 2020b).
31
En este trabajo empleamos el método PAS e investigamos el cambio porcentual
del movimiento de tono y de intensidad entre la primera y la segunda sílabas de
los enunciados, para ver si en el castellano de los nativos y en el español hablado
por estudiantes de ELE húngaros presentan similitudes o diferencias al respecto.
Hemos fijado este criterio sin examinar si la primera sílaba en cuestión es tónica
o átona, ya que en el castellano los primeros picos en las declarativas tienden a ser
las primeras sílabas postónicas (Face 2001, Beckham et al. 2002), por lo tanto
es esperable que el moviemiento tonal ascienda hasta como mínimo la segunda
sílaba del enunciado incluso cuando la primera sílaba sea tónica. En el húngaro, el
descenso tonal es característica también cuando la primera sílaba es átona según
nuestras observaciones (en el caso de elementos discursivos átonos con función
fática al principio de la oración), por ende los húngaros se supone que, si transfieren
este rasgo prosódico de su lengua materna a la lengua meta, lo van a hacer también
en el caso de que la primera sílaba de la frase sea átona.
4. Resultados
Si examinamos el cambio tonal entre las primeras dos sílabas, podemos notar que,
tal como esperábamos, en el español nativo (EN) el tono asciende (el valor medio
siendo del 2,64%), mientras que en el español de los estudiantes húngaros (EEH),
desciende (el valor medio es del -3,80%). Por lo tanto, esta parte de la hipótesis
se ha verificado: efectivamente, los húngaros tienden a producir los enunciados
declarativos con un tono descendente desde la primera sílaba, contrariamente al
patrón ascendente desde la primera sílaba del español nativo. No se ha compro-
bado, sin embargo, nuestra hipótesis respecto a la intensidad: tanto en el español
nativo como en el español hablado por húngaros experimentamos un leve ascenso
de intensidad como valor medio (1,70% y 0,20% respectivamente). La Tabla 5
recoge los datos examinados en el caso de los dos corpus.
Cambio prosódico a la 2a sílaba EN EEH

Tono (valor medio) 2,64% -3,80%
Intensidad (valor medio) 1,70% 0,20%
Tabla 5. Cambio prosódico desde la primera sílaba del enunciada hasta la segunda
32
En cuanto al cambio melódico entre las dos primeras sílabas del enunciado, véase
la Figura 3:
Hz
150,00%
100,00%
50,00%
0,00% X
X
-50,00%
EN EEH
Figura 3. Cambio tonal desde la primera sílaba hasta la segunda en ambos corpus
A modo de ejemplos característicos, véanse los siguientes enunciados “entonces

de la gasolinera” (Figura 4), del corpus español, y “cruzando el paraíso del agave”
(Figura 5), del corpus de español hablado por húngaros: mientras que el tono
sube en la frase española desde el inicio (hasta la sílaba tónica) con un 32% en
total, vemos una bajada de la primera sílaba hasta la siguiente (-10,12%) en el
enunciado producido por la estudiante hungaroparlante.
ECA-1-11
450
400
350
300
250
200
150
100
50
0
-50
e ton ces de la ga so li ne ra
Hz 187 247 210 209 209 209 223 220 251 401
Porc. 100,00% 32,09% -14,98% -0,48% 0,00% 0,00% 6,70% -1,35% 14,09% 59,76%
C. Est. 100 132 112 112 112 112 119 118 134 214
Figura 4. Ascenso tonal entre las dos primeras sílabas en una declarativa española
33
HEE21-5
400
350
300
250
200
150
100
50
0
cru zan do... el pa ra í so del a ga ve
Porc. 100,00% 10,12% -5,41% -1,43% -3,38% -1,00% 3,57% -2,44% -4,00% -6,25% 5,00% 90,48%
Hz 247 222 210 207 200 198 205 200 192 180 189 360
C. Est. 100 90 85 84 81 80 83 81 78 73 77 146
Figura 5. Descenso tonal entre las dos primeras sílabas en una declarativa producida
por un hungaroparlante
Como ya lo hemos anticipado, en cuanto a los datos de intensidad no notamos

la tendencia observada en el caso de la melodía, ya que los valores medidos desde
la primera sílaba hasta la segunda son crecientes como valores medios en ambos
corpus, aunque este ascenso no es tan marcado como en el caso de la melodía:
dB
30,00%
25,00%
20,00%
15,00%
10,00%
5,00%
X
0,00% X
-5,00%
-10,00%
-15,00%
-20,00%
-25,00%
EN EEH
Figura 6. Cambio de intensidad entre las dos primeras sílabas en ambos corpus
Los mismos ejemplos que hemos visto en las Figuras 4 y 5 presentan el espera-
do ascenso en intensidad desde la primera sílaba del enunciado (en el ejemplo
español, Figura 7) y el hipotetizado descenso en el caso del ejemplo proveniente
del informante hungaroparlante (Figura 8):
34
ECA-1-11
120
100
80
60
40
20
0
-20
en ton ces de la ga so li ne ra
dB 69 76 69 69 73 70 66 66 71 74
Porc. 100,00% 10,14% 9,21% 0,00% 5,80% 4,11% 5,71% 0,00% 7,58% 4,23%
C. Est. 100 110 100 100 106 101 96 96 103 107
Figura 7. Ascenso de intensidad desde la primera sílaba a la segunda

en una declarativa española
HEE21-5
120
100
80
60
40
20
0
cru zan do... el pa ra í so del a ga ve
Porc. 100,00% -2,74% -1,41% -4,29% 5,97% 2,82% -5,48% -1,45% 4,41% -1,41% 1,43% -2,82%
dB 73 71 70 67 71 73 69 68 71 70 71 69
C. Est. 100 97 96 92 97 100 95 93 97 96 97 95
Figura 8. Descenso de intensidad desde la primera sílaba a la segunda

en una declarativa producida por un hungaroparlante
En el corpus entero, no obstante, contrariamente a lo esperado, no ha sido pre-

dominante el descenso de intensidad en el caso de los enunciados producidos por
los húngaros, aunque el ascenso ha sido menos acusado (rondando el 0%) que en
el caso del corpus español nativo. Los movimientos de intensidad han sido, en
general, inferiores a los valores tonales.
5. Conclusiones y discusión
En nuestra investigación hemos presupuesto que los estudiantes de ELE hún-
garos, a diferencia de los hablantes nativos de español, producen las declarativas
35
españolas con un descenso melódico y de intensidad desde la primera sílaba del
enunciado hasta la segunda, como posible rasgo de transferencia negativa de su
lengua materna. Hemos elaborado dos corpus de 300 declarativas españolas
espontáneas en cada uno (de hispanohablantes nativos y de hungaroparlantes,
respectivamente), en los que analizamos los movimientos prosódicos entre las
primeras dos sílabas siguiendo el método PAS de Cantero (2019), para averiguar si
el tono y la intensidad bajan desde la primera sílaba como en la lengua materna de
los informantes o se produce un ascenso tonal como en el caso del español nativo.
Según nuestros resultados, los EEH efectivamente realizan más típicamente
un descenso en la melodía desde la primera sílaba del enunciado, mientras que
los EN, un ascenso; pero en el caso de la intensidad, tanto los españoles nativos
como los húngaros realizan un leve ascenso. Los valores medios que hemos reci-
bido, sin embargo, no son tan radicales en ningún caso: en cuanto a la melodía,
hablamos de un cambio tonal perceptible al oído humano si este supera el 10%
(umbral de percepción, Font-Rotchés / Mateo Ruiz 2011), y nuestros valores me-
dios no alcanzan tal umbral; en cuanto al umbral de percepción de la intensidad,
no disponemos de tal valor mínimo dentro de la metodología empleada, y por
ende, no se pueden sacar conclusiones sobre si nuestros resultados señalan una
diferencia perceptible o no.
A modo de conclusión, podríamos decir que respecto a la melodía, los hab-
lantes húngaros producen sus enunciados declarativos españoles con un descenso
tonal típicamente, que no es el caso de los informantes nativos de la lengua meta.
En cuento a los valores de intensidad, los movimientos al inicio de los enunciados
declarativos de los hungaroparlantes se asemejan bastante a los de los españoles
nativos, por lo tanto en este aspecto notamos menos la transferencia negativa de
la lengua materna.
Bibliografia
Baditzné Pálvölgyi Kata (2019). ¿Debería importarnos la pronunciación en la
enseñanza del español con fines específicos?, in: J. Nyakas / R. D. Gazsi (eds.),
Lingua. Corvinus Nyelvi Napok tanulmánykötet, Budapest: Budapesti Cor-
vinus Egyetem Corvinus Idegennyelvi Oktató- és Kutatóközpont, 196–207.
36
Baditzné Pálvölgyi Kata (2020a). Magyar ajkú spanyol nyelvtanulók kiejtése
spanyol anyanyelvűek szemével, in: Nyelv, Kultúra, identitás. Alkalmazott
nyelvészeti kutatások a 21. századi információs térben. V. Nyelvpedagógia,
nyelvoktatás, nyelvelsajátítás, Budapest: Akadémiai Kiadó.
Baditzné Pálvölgyi Kata (2020b): La aplicación de modelos entonativos en la
descripción de las interlenguas: el caso del húngaro-español, Szeged: JATEPress.
https://doi.org/10.21862/Modent_2020
Beckham, Mary / Manuel Díaz-Campos / Julia Tevis McGory / Terrell A.
Morgan (2002). Intonation across Spanish, in the Tones and Break Indices
framework, in: Probus, 14, 9–36. https://doi.org/10.1515/prbs.2002.008
Boersma, Paul / Weenink, David (2020). Praat: doing phonetics by computer
[Computer program]. Version 6.1.30. (05/11/2020).
Bolinger, David (1961). Three analogies, in: Hispania, 44, 135–136. https://doi.
org/10.2307/334563
Cantero Serena, Francisco José / Dolors Font-Rotchés (2007). Entonación del
español peninsular en habla espontánea: patrones melódicos y márgenes de
dispersión, in: Moenia, 13, 69–92.
Cantero Serena, Francisco José (2019). Análisis prosódico del habla: más allá de la
melodía, in: Comunicación Social: Lingüística, Medios Masivos, Arte, Etnolo-
gía, Folclor y otras ciencias afines. Volumen II. Santiago de Cuba: Ediciones
Centro de Lingüística Aplicada, 485–498.
Cantero Serena, Francisco José / Font-Rotchés, Dolors (2020). Melodic Analysis
of Speech (MAS). Phonetics of Intonation, in: Contributions on education,
Bizkaia: Universidad del País Vasco, 20–47.
Devís, Empar (2011). La entonación del español hablado por italianos, in:
Didáctica (Lengua y Literatura), 23, 35–58. https://doi.org/10.5209/rev_DI-
DA.2011.v23.36309
É. Kiss Katalin / Kiefer Ferenc / Siptár Péter (2003). Új magyar nyelvtan,
Budapest: Osiris Kiadó.
Face, Timothy L. (2001). Focus and early peak alignment in Spanish intona-
tion, in: Probus, 13(2), 223–246. https://doi.org/10.1515/prbs.2001.004
37
Fonseca, Aline / Francisco José Cantero Serena (2011). Características da ento-
nação do espanhol falado por brasileiros. in: Anais do VII Congresso Interna-
tional Abralin, Curitiba: Ed. Abralin. Associação Brasileira de Lingüística,
84–98.
Font-Rotchés, Dolors (2009). Les interrogatives pronominals del català central.
Anàlisi melòdica i patrons entonatius, in: Els Marges. Revista de llengua i
literature, 87, 41–64.
Font-Rotchés, Dolors / Mateo Ruiz, Miguel (2011). Absolute interrogatives in
Spanish: a new melodic pattern, in: Actas do VII Congresso Internacional
da ABRALIN, Curitiba: Abralin. Associação Brasileira de Lingüística,
1111–1125.
Honbolygó Ferenc / Kolozsvári Orsolya (2015). A hangsúly észlelésének akuszti-
kai meghatározói, in: Beszédkutatás, 2015, 21–34.
Kao, Wei-Li (2011). La entonación de enunciados declarativos e interrogativos en
chino mandarín hablado por taiwaneses, Barcelona: Laboratori de Fonètica
Aplicada de la UB: Trabajo de investigación final de Máster.
Kiefer Ferenc (2006). Magyar nyelv, Budapest: Akadémiai Kiadó.
Llisterri, Joaquim / Carme De-la-Mota / María Machuca / Montserrat Riera
/ Antonio Wellington Sales Rios (2003). The perception of lexical stress in
Spanish, in: Proceedings of the XV International Congress of Phonetic Sciences.
Barcelona.
Martorell, Laura (2011). Les interrogatives absolutes de l’espanyol parlat pels
suecs, Barcelona / Universitat de Barcelona, Facultad de Formación del
Profesorado: Trabajo Final de Máster.
Navarro Tomás, Tomás (1964). La medida de la intensidad, in: Boletín del Insti-
tuto de Filología de la Universidad de Chile, 16, 231–235.
Ortega-Llebaria, Marta (2006). Phonetic Cues to Stress and Accent in Spanish,
in: Selected Proceedings of the 2nd Conference on Laboratory Approaches to
Spanish Phonetics and Phonology, Somerville, MA: Cascadilla Proceedings
Project, 104–118.
38
Fuentes de las entrevistas:
De Cerca - Entrevista a Miguel Ángel Heredia, número 1 del PSOE Málaga al
Congreso (2016)
https://www.youtube.com/watch?v=T1_-NEVxenY
Diego Peretti y su mala experiencia en terapia - Cortá por Lozano (2018)
https://www.youtube.com/watch?v=GiRSq_owZ7o
El alcalde de Salamanca, Carlos García Carbayo, en Hoy por hoy (2019)
https://www.youtube.com/watch?v=M7DE3lRDF94
El día que Pablo Echarri se cruzó con Macri en un evento - Cortá por Lozano (2019)
https://www.youtube.com/watch?v=-0BE4nEuyZs
Eleonora Wexler responde a todo (2018)
https://www.youtube.com/watch?v=oAHQ3y7qRk8
Elías Bendodo y Patricia del Pozo visitan el Museo de Málaga (2019)
https://www.youtube.com/watch?v=wvOgYVpfnuE
Entrevista a fondo a Miguel Ángel García Nieto (2017)
https://www.youtube.com/watch?v=sXM3jXRps2s
Entrevista a Javier Iglesias presidente de la diputación (2018)
https://www.youtube.com/watch?v=FrogFcXfguw
Entrevista a Juan Vicente Herrera Candidato PP Junta Castilla y León (2015)
https://www.youtube.com/watch?v=JJSG2A_GWk8
Entrevista a Luis Tudanca Candidato PSOE Junta de Castilla y León (2015)
https://www.youtube.com/watch?v=9l23pazzakY
Entrevista a Pablo Rago (2017)
https://www.youtube.com/watch?v=_LC7HklFNi4
Entrevista completa con Facundo Araña para Infobae (2016)
https://www.youtube.com/watch?v=0nIIhuA9W9g
Entrevista con Antonio Silván, Alcalde de León (2018)
https://www.youtube.com/watch?v=4qcSy7tUQmg&t=21s
Entrevista con Dolores Fonzi (2017)
https://www.youtube.com/watch?v=09-QpIs0ikU&t=68s
39
Entrevista con José Antonio Díez, Alcalde de León (2019)
https://www.youtube.com/watch?v=BsNrr-cHPTw&t=87s
Florencia Etcheves nos muestra su biblioteca en Libroteca (2014)
https://www.youtube.com/watch?v=sU40WzLN7A4
Francisco Javier Fragoso, Alcalde de Badajoz en FITUR (2018)
https://www.youtube.com/watch?v=3ENRGwVlV5o&t=221s
Guillermo Fernández Vara: “Sánchez sabía que le iban a partir la cara desde el
minuto uno” (2018)
https://www.youtube.com/watch?v=X8gs7EIh2_0
Interrogatorio de Gabriel Rufián a Ángel Acebes por la corrupción del PP (2018)
https://www.youtube.com/watch?v=L3mJSvblKt8&t=544s
La Entrevista | Juan Espadas, alcalde de Sevilla (2018)
https://www.youtube.com/watch?v=a8Mq7eRms7M
Luisa García Chamorro en Canal Sur (2015)
https://www.youtube.com/watch?v=q2p89F0Cjvo
María José López González (versión extendida) (2015)
https://www.youtube.com/watch?v=7G1LW1nsCcw
Susana Giménez: Entrevista Parte 1 (2011)
https://www.youtube.com/watch?v=qoQyoFhEnWw (21 / 09 / 2019).
40
Bíró Anna
Brazília idegenképének vázlatos alakulása

a vargasi éráig
Absztrakt: Tanulmányomban vázlatosan áttekintettem Brazília sok-

színűségéből egyenesen fakadó idegenkép megjelenését, annak történetét.
Vizsgáltam, hogy milyen szemlélettel tekintettek az elit tagjai a társada-
lom alacsonyabb csoportjaira a 19. század végén, és miként magyarázták
elképzeléseiket, hogyan állt be a fordulat a vargasi időszakkal, amikor
köztudott, hogy a világ a 20. századi kirekesztő politikai diskurzusoktól
volt hangos. Illetve szintén megnéztem, hogy az újabb idegenek, a beván-
dorlók megjelenését hogyan értelmezte Brazília, és ez a 20. században
merre formálódott. Tanulmányomban a magyar közösséget is vizsgálom
az idegenkép aspektusból a 20. század első felében.
Kulcsszavak: Brazília, előítélet, bevándorlási törvények, Getúlio Vargas,

magyar közösség
Brazília egy rendkívül színes ország mind kulturális, mind vallási, mind pedig
bőrszín szempontjából. Ebben az országban az indián őslakóknak, a gyarmati
rendszer fekete rabszolgáinak, a portugál gyarmatosítóknak (Fausto 2011: 16–42)
és más európai, illetve ázsiai bevándorlóknak a leszármazottjai élnek (Pongrácz
2008: 157–158). A magyarországi leszármazottak a 19. század végén érkeztek na-
gyobb számban Brazíliába, ugyanakkor a legnagyobb mértékben a 20. század első
felében települtek le magyar bevándorlók az országban (Pongrácz 2008: 33–34).
Felmerül a kérdés, hogy milyen idegenképpel rendelkezik egy ilyen ország, kü-
lönösképpen a huszadik század derekán, amikor több európai ország kirekesztő
politikától hangos. De akármennyire is színes a társadalom, a „csoportok (mind
41
a saját, mind a vonatkoztatási csoportok) körében idővel kialakul egy jellegzetes
életmód, melyhez sajátos kódok, nézetek, mércék, az »ellenségekre« vonatkozó
képzetek társulnak, hogy eleget tegyenek a csoport fennmaradásához szükséges
igényeknek” (Allport 1999: 72). Ezen képzetek előítélet formájában kezdenek
dolgozni, melyeket különféleképpen lehet magyarázni. Így az idegenkép mellett
az előítélet szorosan megjelenhet. Brazíliában a bevándoroltak csoportján belül
is akadhatnak egymással szembeni előítéletek, illetve az előítéleteket magyarázó
elképzelések. A letelepedett magyar csoporton belül szintén megvizsgálom, hogy
a csoporton belüli csoportok milyen formában fogalmaznak meg előítéletet a má-
sikkal szemben, és hogyan értelmezik azt.
A Brazíliában megjelenő faji előítéletek előzményei a gyarmati időszakig
nyúlnak vissza. A meghódított területek indiánjaiból vagy rabszolga lett, vagy
a szerzetesrendek akarták kereszténnyé tenni őket. Az európaiak által elképzelt
munkafelfogást követeltek volna meg a bennszülöttektől, de az őslakók próbáltak
ellenállni, próbálták elutasítani a kényszert. Emellett köztudott, hogy a portugá-
lok a 15. század óta kereskedtek Afrikából származó rabszolgákkal, Brazíliában
az 1550–1855 közötti időszakban négymillió körülire tehető a behozott fekete
rabszolgák száma (Fausto 2011: 26). A fekete rabszolgák munkabírása jobbnak
bizonyult az indiánokénál. Bár a rabszolgák sokféle módon próbáltak ellenáll-
ni, a kényszermunka a 19. századig élt. Se az egyház, se a korona nem ellenezte.
Jogilag a feketék tárgynak számítottak, míg az indiánok lazább védelemben ré-
szesültek a rabszolgatörvényekkel szemben (Fausto 2011: 25–29). Mást jelentett,
hogy indián vagy fekete volt az illető. A rabszolgasorban lévők között emellett
szintén különbségeket tettek. Mint látható, az indiánok jobb helyzetben voltak
a feketéknél (közöttük voltak rabszolgák, felszabadítottak, illetve felügyelet alá
vont státuszok). Kérdés volt, hogy a feketék közül az illető Brazíliában született-e,
beszéli-e a portugál nyelvet, kvázi eléggé kiművelt-e, vagy abszolút idegen. A 19.
század elején a társadalom meghatározó rétegeiben a rabszolgákról szóló diskurzus
az alábbi volt: „Brazília egyet jelent a kávéval, a kávé pedig a feketékkel” (Fausto
2011: 109). A szófordulat nem állja meg a helyét, hiszen a rabszolgaságot köve-
tően is jelentős marad a kávétermelés. 1850-ben betiltják a rabszolgák behoza-
talát az országba, ezzel értékük egyre nő, és bár utánpótlás nincs, a tartományok
42
a megjelenő hiányt egymás közötti kereskedelemmel oldják meg (Fausto 2011:
118). Izabella hercegnő 1888. május 13-án szentesíti a rabszolga-felszabadítás-
ra vonatkozó törvényt. A felszabadultak sorsa területenként változó lesz: alkal-
mazottként működnek tovább, földet foglalnak, részestársak lesznek, később
kisbirtokosok, lovakkal, marhákkal foglalkoznak, vagy rosszul fizetett alkalmi
munkások lesznek (Fausto 2011: 30–36). A mezőgazdasági munkák ellátására
a brazil elit az európaiak betelepítését szorgalmazta a feketékkel és az ázsiaiakkal
szemben, céljuk az ország „kifehérítése” volt. A feketéket negatív sztereotípiákkal
illeték. Az európai bevándorlásban a „brazíliai faj” javításának lehetőségét látták,
úgy vélték, hogy a civilizáció, rend, haladás, biztonság útja lehet (Santos 2002: 68).
1884 és 1939 között Európából a legnagyobb számban olasz vendégmun-
kások, illetve portugálok és spanyolok érkeztek. Az európai bevándorlás követ-
keztében São Paulo város etnikai összetétele gyorsan változott. 1872 és 1920
között a külföldiek százalékos aránya a városban 7,8-ról 35,4-re emelkedett.
Téves azt gondolni, állítja Santos, hogy a 19. század végén és a 20. század elején
a bevándorlási politikának csak a munkaerő pótlás a célja, mely a terjeszkedő
mezőgazdaság számára biztosítana kellő embert (Santos 2002: 71), hiszen, ami-
kor a bevándorlás a tetőfokára hágott az 1890-es években, 1890. június 28-án
a brazil kormány elfogadta az 528. számú rendeletet, mely a bevándorlást azzal
korlátozta, hogy megakadályozta az afrikaiak és ázsiaiak belépését Brazíliába
(Decreto nº 528, de 28 de Junho de 1890). Látható tehát, hogy ezzel az európai
bevándorlást célozták meg, mely ideológiai megfontoláson alapult. Nem pusztán
a politikai, hanem a gazdasági és az értelmiségi elit is úgy vélte, hogy a feketék
károsan befolyásolják Brazília jövőjét.1 Lacerda kvázi antropológiai „tényként”
legitimálta azt, ami a brazil elit társadalmi meggyőződése volt a 19. század végén
és a 20. század elején: a fekete lakosság hátráltatja Brazília fejlődését (Santos
2002: 75). Így rövid távon ez a bevándorlás növelhette a fehérek számát, hosszú
távon a feketék, félvérek és fehérek keveredésével „faji megtisztulást biztosíthat,
1
Batista de Lacerda 1911-ben írja: „A feketék Brazíliába történő nagy számú behozatala káros hatással
volt az ország fejlődésére. Hosszú ideig megfékezték és nehezítették mind az anyagi növekedést, mind
azt az óriási természeti gazdagság kiaknázását. A nemzet karaktere szenvedett ennek a betelepített,
alsóbbrendű fajnak a hibáitól és bűneitől.”
43
kifehéríti a brazil népet”, mely által kiküszöbölheti a „hibákat” és a „bűnöket”
(Santos 2002: 79). Látható, hogy ebben az időszakban az idegenkép legerőseb-
ben a feketebőrű rabszolgákban kulminálódik. Amíg a fehér és indián házasságát
egy 1775-ből származó irat feloldja a megbélyegzés alól, addig a fekete nőt elvett
indiánt megfosztja hivatali tisztségre való kinevezésétől (Fausto 2011: 34).
A vargasi állam időszaka megteremtett magának egy emberséges olvasatot
a portugál hódítókról és rabszolgatartókról. Gilberto Freyre Udvarház és szol-
gaszállás című munkája alapot teremtett a 20. századi luzotropikalizmus elmé-
letének lefektetésére. Eszerint egy aránylag humánus gyarmatosítás ment végbe.
Hendelmann Brazília portugál gyarmatosítóit úgy állítja be, mintha természetüknél

fogva idegengyűlölők lettek volna. A portugálok előélete azonban ellentmond ennek
a xenofóbiának, tagadja a luzitán jog is, amely ebben a tekintetben a legliberálisabbak
egyike Európában. Hiányzik belőle az elidegeníthető hagyaték, a levonási és hajó-
törött-törvény. (...) A portugál jog kezdetben arra törekedett, hogy ne fojtsa el és ne
nyomja el a birodalmon belüli etnikai kisebbségeket – mórokat és zsidókat –, hagyo-
mányaikat és szokásaikat, hanem megengedte, hogy saját törvényeikhez igazodjanak,
sőt még külön bírákat is biztosított számukra, ahogy később a gyarmati Brazíliában
a protestáns angolok vonatkozásában is történt. (Freyre 1985: 247)
Afrânio Raul Garcia a mű hatása kapcsán megjegyzi a brazil identitás vonatko-

zásában, hogy:
Az önmagunkról és a nemzeti közösségről kialakított kép újraépítésének előfeltétele

volt a vérkeveredés brazil társadalommal és kultúrával való kapcsolatának az átérté-
kelése. Az udvarház és szolgaszállás című mű minden bizonnyal nagyban hozzájárult
ahhoz, hogy a meszticitást, illetve a vérkeveredést az új nemzet egyik legfőbb értéké-
nek tekintsék. (Garcia 2002> 74)
Vargas 1934-ben új alkotmányt fogadtatott el, mely 1937. november 11-én hatály-
ba lépett és az Új Állam alapdokumentumává lett. Szilágyi Ágnes tanulmányá-
ban Fernando de Azevedót idézi, aki az 1937-es alkotmányról megjegyzi, hogy
44
a föderalizmust átlépve a központi hatalom megerősítése a célja, ezáltal fontossá
válik, hogy a szokások, törvények, közügyek, a kultúrák és az oktatási rendszer
hassanak egymásra, mellyel megteremti a tulajdonképpeni „brazilságot”. A nem-
zeti piac egységesítése a cél, így tilossá válik a különbségtétel Brazília egyes államai
és azok polgárai között. A brazil ember megteremtődik azáltal, hogy a vegyes ké-
pet mutató csoportokat a kor politikája eggyé – azaz brazillá – integrálja, eközben
mégis különbséget tesz aközött, hogy Brazíliában született az illető és aközött,
hogy később vette fel az állampolgárságot (Szilágyi 2009: 21–31). A 19. századból
fennmaradt elgondolás alapján bevándorló az a külföldi, aki Brazíliába hajóval
harmadosztályon érkezik. Az 1934. május 9-i törvény ezt teljesen átírja (Kovács
1993: 142-143). A törvény megoldása akar lenni a munkanélküliség felszámo-
lásának, melynek egyik okaként a külföldi bevándorlók rendezetlen beutazását
jelöli meg. Számos hátrányos kategóriába sorolható embert kizár a bevándorlás
lehetősége alól. A törvény értelmében bevándorlónak minősül az a külföldi, aki
Brazíliába érkezve harminc napot meghaladóan szándékozik ott tartózkodni azon
okból, hogy bármely törvényes és jövedelmező, saját megélhetését biztosító szak-
mában tevékenykedjen (Decreto Nº 24.215, de 9 de maio de 1934). Az 1934. júli-
us 16-i, úgynevezett kvótatörvény, 121. cikk 6. §-a kimondja, hogy az elmúlt ötven
évben bevándoroltak számának két százalékánál nem lehet több a bevándorlók
számaránya (Constituição de 1934). Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés elfogadja
a kvótához kötött bevándorlást. São Paulo állam javaslatot tesz a módosításra, 2
amit csak 1937-ben fognak megvitatni, de csak az Új Állam idején lesz elfogadva.
A törvényt elfogadják, de a kvótákra tett javaslatokat figyelmen kívül hagyják, az
ideiglenesen érkezők (olyan külföldi, aki maximum hat hónapig tartózkodik az
országban) és az állandó tartózkodók (akik Brazíliában akarnak permanensen
maradni) között különbséget tesz. Az Új Állam törekvései hatására a bevándorlás-
politika is egységessé válik az Unióban, létrehozzák a Bevándorlási és Kolonizációs
Szolgálatot. Az Új Állam időszakára a bevándorlás mértéke lecsökken, a második
világháború idején a menekülő zsidók bevándorlását Brazília nem könnyíti meg,
2
A javaslat 4000 főre emelné az éves bevándorlási kvótát, a kvótába azok a mezőgazdasági munkások ne
számítsanak bele, akiket São Paulo állam vagy az Unió támogat, illetve az analfabéták bevándorlásának
korlátozását oldják fel.
45
befogadásukat 10 000 cruzeiro-hoz kötik, ami megmarad egészen az Új Állam
bukásáig (Kovács 1993: 137–148).
Ezt követően új irány majd az 1945. szeptember 18-i törvény lesz a világháború
befejeztével, ez Brazília bevándorlási politikájának újabb irányvonalat ad majd,
amelynek kettős célja a nemzeti érdekvédelem és az ország előrehaladását jelentő
bevándorlás fejlesztése (Decreto-Lei Nº 7.967, de 18 de Setembro de 1945). Látható
tehát, hogy Brazília idegenképe az Új Állam idejére megváltozik. A bevándorlókon
csapódik le a kor politikai helyzete, ugyanakkor ez az idegenkép egy felülértékelt
státuszból kerül hátrányosabb helyzetbe. Azonban a sötét bőrszínnel kapcsolato-
san megjelenő előítéletek nem tűnnek el a vargasi időszakban. Szemléletes példa
erre a foci professzionalizációjának folyamata, mely 1933-tól vált lehetővé az egy-
szerű munkásosztályba tartozók számára is. Megnyílik az út a profi labdarúgás
felé, mely egykor csak az elit kiváltsága volt. A professzionalizáció az alacsonyabb
társadalmi osztályhoz tartozó játékos számára életszínvonalbeli javulást hozhatott,
de emellett az egyenjogúvá válás folyamatának is a részévé lett, mely a „nemzeti”
sporttá való emelkedésnek a velejárója volt (Leite Lopes 2002: 108). Ugyanakkor ez
az út egy hosszú folyamat eredménye, amelyet társadalmi konfliktusok, előítéletek
sora kísért (Leite Lopes 2002: 101–113). Ez alapján megállapítható, hogy Vargas
kormányzása és a foci professzionalizálódása, a nemzeti labdarúgás kialakulásának
az idején, valamennyire megadatott a lehetőség a feketék, mulattok számára az
integrációra. A brazil társadalom elfogadó és humánus elméleteinek népszerűsítése
a felszínen szintén hozzájárult az előítéletek visszaszorításához, de teljesen nem
szabadult meg tőlük. Egy-egy érzékenyebb időszak visszalépést hozott a folyamat
előrehaladásában, így a múltból fakadó előítéleteket nem tudta levetkőzni száz-
százalékosan a társadalom, melyhez erősen hozzájárult a többszáz éves örökség.
De a kocka mégis megfordult, hiszen immár nem kívülálló idegenek voltak, akik
a munkaerőt adták, akiket testi adottságaik miatt soroltak be és okoltak, hanem
az egésznek a tagjai, a társadalom részei.
A bevándorolt magyarokkal szembeni idegenkép összetett. Egyrészt politikai
szinten is megjelenik, másrészt a csoporton belüli előítéletek is ide sorolandók,
mivel nem csak a többségi társadalomnak van idegenképe, az a kisebbségek között
is konstituálódhat, hiszen idegenként lehet felfogni egy csoporton belül a bele
46
tartozó másikat is, amennyiben előítélet van vele szemben. A Vargas-korszak po-
litikája a magyarság, mint bevándorolt kisebbség lehetőségeit is megváltoztatta.
Új feltételrendszer alakult ki. Getúlio Vargas ugyan több lehetőséget biztosít az
iparban és a mezőgazdaságban való elhelyezkedésre, de ennek ára az erős integ-
rációs program. Brazíliába immár olyan bevándorló munkaerőt várnak, akikre
úgymond szüksége van az államnak. Az ideális telepes megfelelő anyagiakkal ren-
delkezik a letelepedéshez, lehetőség szerint járatos a mezőgazdaságban (Kaczúr
1990: 68). Az 1938 tavaszán közzétett törvények egyrészt a fasiszta terjeszkedést
próbálták fékezni Brazíliában, másrészről a letelepedett bevándorlócsoportokat
szándékozták integrálni a brazil társadalomba (Decreto-Lei nº 406, de 4 de Maio
de 1938). Így a betelepülőknek megtiltották, hogy közéleti tevékenységet folytas-
sanak; a különféle szervezeteiket, melyek valamilyen formában kapcsolatban álltak
az anyaországgal, megszüntetették, az anyanyelv használatát gátolták. Továbbá
szintén korlátozva volt a jelvények, zászlók, szimbólumok és térképek nyilvános
használata, a sajtóanyagok, propagandaművek terjesztése, illetve olyan felszóla-
lások, beszédek, melyek a brazil belpolitika szempontjaival ellentéteseknek bizo-
nyultak. Ezért a magyar egyesületeknek, iskoláknak, az emigrációs brazil-magyar
cserkészetnek kompromisszumokat kellett kötniük a megmaradásukért. A magyar
kolónia kapcsán elmondható, hogy az asszimilációs politika részben sikeres volt,
mindazonáltal a teljes felszámolás nem történt meg. A Segélyegylet, ahogy nevéből
is kiderül segélyező, nevelő funkciót látott el, ezáltal tulajdonképpen támogatta
Brazília javát, így a másfél éves ellenőrzés lefolytatása után életben tudott marad-
ni. 1943. szeptember 30-án megtartották az első közgyűlésüket, ahol a vezetőség
körében, az új helyzetre való tekintettel, már csak brazil születésű állampolgár
lehetett. Ezeket a posztokat brazil barátok töltötték be. Brazil egyesületté való
válással kötelezték őket a névváltoztatásra is, a megmaradásra és az első új köz-
gyűlésre emlékezve a Brazíliai Magyar Segélyegylet Associação Beneficente 30
de Setembro lett (Piller 1996). Az asszimilációs politika a magyar vallási életre is
hatással volt. Az anyanyelvű istentisztelet a protestáns felekezetek alapja, ez most
kérdésessé vált, az iskolai magyar hitoktatás megszűnt. Apostol János reformá-
tus lelkipásztor a rendeletek kijátszásával óvta meg a gyülekezetét, úgy próbált
ügyeskedni, hogy nem tudták alátámasztani, hogy a magyar kormány támogatja
47
őket, hiába figyelték. Az egyházak alapvetően nem akadályozták az asszimilációt.
A Vargas-féle kormányzat szövetségese, a brazil nemzeti egyház fontosnak tar-
totta az egyházak és a hívek megtartását, ehhez viszont szükségszerű volt lazítani
a nyelvhasználati elképzeléseiken. Ezzel is potenciális támogatókat szerezve Var-
gasnak (Kaczúr 1990: 141–144). Ezen intézkedéseket a magyar közösség általában
elfogadta, ma már nincs emlegetett sérelem, sőt hálásak a brazil barátoknak, akik
segítették a Segélyegylet megmentését.
Amint láttuk, a korábbinál erősebb nemzetpolitikai irányt jelöltek meg tör-
vényi szinteken, viszont hogyan hatott az egyének szintjén a kor politikája, azt
interjúkkal szeretném ismertetni. Interjúimat annak fényében készítettem, hogy
voltak-e előítéletek a tárgyalt időszakban a São Paulo-i magyar közösségben,3 és ha
voltak, milyen típusú előítéletek jelentek meg érzékelhető szinten. A közösségen
belül interjúalanyaim vallási és politikai előítéletek megjelenéséről számoltak be.
A vallási feszültség megjelenik a közösségben a keresztény vallásokon belül, erről
mind Kordás Ferenc hagyatéki anyagában, mind a brazíliai Lapa negyedben lévő
eredetileg magyar reformátusok által látogatott templom iratanyagában lehet ol-
vasni. Olyan vitákról számolnak be, melyek a vallási határok kijelöléséről, vélt vagy
valós megszegéséről tanúskodnak. Ilyen például az a konfliktus, melyben a kato-
likusok és reformátusok vitatkoztak egymással egy jelkép kapcsán.4 Ugyanakkor
a keresztény valláson kívül is megtalálható volt a feszültség, mely sokkal inkább
reprezentálja az előítéletek létét a közösségen belül. Egyik protestáns vallású inter-
júalanyom elmesélte a zsidósággal kapcsolatosan, hogy „…Persze volt zsidó hitköz-
ség, azokkal senki, aki nem volt zsidó nem járt össze. Nem is tudta, hogy vannak.”
Ez talán csak részben lehet igaz, mert egy másik interjúalanyom elmondta, hogy
3
Jelen munkámban magyar közösségnek értelmezem azt a csoportot, akik São Paulo-ban a Brazíliai
Magyar Segélyegylet és a Magyar Ház köré szerveződnek, mivel a magyar identitás kifejezésére használt
egyesületek átfedésben állnak egymással, és közösségi terek korlátozottan állnak rendelkezésre, ezért
azok a magyar leszármazottak, akik őrizni szeretnék a magyar identitásukat, szükségszerűen meg fognak
jelenni e két szervezet programjain, azon egyénektől eltekintek, akik otthon, nem közösségi szinten élik
meg magyarságukat.
4
A teremben, ahol református hittan zajlott, az volt a reformátusok igénye, hogy ne legyen feszület, abban
egyeztek ki a felekezetek, hogy a kereszt rendben van, de ennél több ne legyen. Bár már a kereszt szim-
bólum is rosszul vette ki magát a református vallásúak körében, de erről előzetesen már rendelkeztek.
Bár úgy tűnt, hogy a feszület nélküli tér tartható, mikor mégis feszülettel rendelkező helyiségben kellett
oktatni a református vallást a feszültség egyre nőtt, ennek kapcsán születtek levelek.
48
a szülei 1939 környékén érkeztek meg Brazíliába. Édesanyja katolikus, édesapja
református vallású volt, de mindketten zsidónak születtek. Az édesapa református
iskolába járt, ahol „átvette a vallást”, az édesanya viszont a kivándorlás előtt „tért át
katolikusnak Getúlió miatt”. Említ egy Hungária nevű éttermet, melynek tulajdo-
nosa náci szimpatizáns volt. Ide zsidók nem mentek, szülei szintén nem látogatták
az éttermet. Kérdeztem, hogy esetleg volt-e olyan helyzet, hogy nem engedték be
a zsidó származású embereket az étterembe, de erre nem tudott felelni interjúala-
nyom kisgyermekkorára hivatkozva. Ugyanakkor azt elmesélte, hogy „amikor első
bálozó lettem egy jó része a jelenlévőknek a bál végén a Hungáriába mentek len-
cselevest enni. A zsidó származásúak máshová mentünk, és az volt a kifogás, hogy
mi inkább a hagymalevest akartuk.” Bár az európai szélsőséges eszmék Brazíliát
sem kerülték el, az 1932-ben párttá tömörült Brazil Integralista Akció mozgalom
vezetője, Plínio Salgado, aki egyébként külső megjelenésében Hitlert próbálta
utánozni, politikailag egyre kellemetlenebb lett Brazília számára (Horváth 1993:
76–96), így Európában tartózkodott, mire interjúalanyom családja megérkezett.
A neve például annyira nem bírt jelentőséggel interjúalanyom családjának Magyar-
országról való elmenekülését követő évtizedekben, hogy a zsidó magyar felmenők-
kel rendelkező hölgy nem is tudta, hogy ki ő. Vargas azzal, hogy puccsot hajtott
végre az integralistákkal szemben, külpolitikailag erősítette az Új Államot. Bár az
Új Államot a fasiszta hatalmak üdvözölték, ezzel új piacokat nyitva Brazíliának,
a szomszédos és angolszász hatalmak elképedve fogadták, és egyre inkább szüksé-
gessé vált a konszolidáció, és ezzel az integralisták egyre vállalhatatlanabbak voltak
(Horváth 1993: 76–96). Mindamellett Vargas szimpatizált a tengelyhatalmakkal,
de geopolitikai érdekei úgy diktálták, hogy 1942-ben a szövetségesek mellett lépett
be a háborúba, ennek következtében az ellenséges országok bevándorlóinak megtil-
totta az anyanyelvhasználatát, és szigorú ellenőrzés alá vonta az anyaországaikkal
fenntartott kapcsolataikat, viszont a háborút követően még Josef Mengele is itt
talált új otthonra (Szente-Varga/Bács 2019: 53). Ebből jól kitűnik, hogy az ideoló-
gia elutasításánál nagyobb a hangsúly a geopolitikai és gazdasági megfontoláson.
Nem csak a vallás kapcsán, politikai meggyőződésből is adódtak konfliktu-
sok, előítéletek. A magyarok – ahogyan arra többen felhívták a figyelmet (például
Piller 2006: 12–17) – vélt vagy valós ideológiai szempontok és különféle politikai
49
sztereotípiák alapján is szembenálltak egymással, ami leginkább a bevándorlás
különböző hullámai alapján mutatkozik meg, aminek szembetűnő példája, hogy
a régi magyar bevándorlók közül többen elzárkóztak a második világháború utáni
bevándorlóktól, mivel fasisztának tartották őket. Egy másik aspektusból:
Voltak klubok és az egyik ilyen szervezet, amire azt mondták, hogy azokkal nem le-
het összejárni, és nem szabad őket, szóval felkeresni, az úgy hívták, hogy Március 15
Klub,5 és azt mondták hogy azért, mert azok kommunisták, és utána később, az ember
megtudta, hogy azért, mert egy társaság volt, aki rögtön az első világháború után, mun-
kás emberek, akik emigráltak. Mert hát lehet, hogy tényleg baloldali gondolkozásúak
voltak, és talán részt is vettek a Tanácsköztársaságba, nem tudom, de utána az ember
hallotta ez is ide járt, az is oda jár… és mikor jóval később már a kétezres, vagy az 1990-
es években…Fontos tagjává vált a kolóniának, vagyis mindenki nagyon büszke volt
rá… egy úriember, akit úgy hívtak, hogy Szabó, az volt a vezetékneve. És aki nagyon
meggazdagodott mert autó alkatrészeket, szóval ilyen finom mechanikus munkás volt
a nagyapa talán, és aztán autóalkatrészeket gyártottak, és nagyon meggazdagodtak,
úgy hívták, hogy Retentores Sabó.6 A z-t kivették a Szabóból, szóval Sabónak írták és
nagyon gazdagok voltak. És ezek voltak például mit mondtak igen, mi akkor még tud-
tunk magyarul, és a családok a Március 15. Klubba jártak. Szóval ez volt egy ilyen, hogy
tényleg olyan magyarok, akik politikailag más volt a beállítottságuk, azokkal nem sza-
badott összejárni. (Interjú, 80 éves magyar származású nő, São Paulo – Budapest, 2020)
Azonban ezek az előítéletek idővel kikoptak, felülíródtak, az élüket elvesztették,

illetve meghalt az a bevándorolt nemzedék, akiket ez húsbavágóan érintett.
Az interjúk által megfogalmazott példák jelentősebb mértékben az európai
és magyarországi viszonyokat tükrözik vissza, nem jelent meg jellemzően brazil
5
A klub jelenleg is üzemel, a http://www.xvdemarco.com.br/ honlapon elérhető, União Cultural XV
de Março néven, a logójában és elnevezésében még őrzi a magyar jegyeket. A magyar zászlót szimbo-
lizálja a klub logója, melyen a „március 15-e” helyezkedik el.
6
A cég honlapja https://www.sabo.com.br/ oldalon érhető el. A honlap elmondja a cégtörténetet,
mely 1942. április 22-ig megy vissza, amikor „José Sabó nevű magyar szerszámgyártó megkezdi az
útját, amely ma SABÓ lett, egy 100% -ban brazil multinacionális vállalat” (https://www.sabo.com.
br/historia/, letöltés: 2020. 04. 24.)
50
specifikus ellentét. Ugyanakkor a vargasi időszak öndefiniálása, majd a politikai
helyezkedése feladta a leckét a magyar közösség számára is, hogy miként próbál-
jon túlélni egy olyan időszakban, amikor az asszimilációs törekvések ennyire
domináltak, amikor az idegent olykor erőszakosan próbálták brazillá formálni.
Allport, Gordon Willard (1999). Az előítélet, Budapest: Osiris.
Batóné Kaczúr Ágnes (1989). Brazíliai magyarság a két világháború között 1920–
1941, Szeged: Doktori disszertáció.
Fausto, Boris (2011). Brazília rövid története, Budapest: Equinter.
Freyre, Gilberto (1985). Udvarház és szolgaszállás, Budapest: Gondolat
Könyvkiadó.
Garcia, Afrânio Raul (2002). A vérkeveredés és a nemzeti kultúra kialakulása, in:
Replika, Határ, 47–48, 67–76.
Horváth Gyula (1993). Tanulmányok Latin-Amerika történetéből, Kaposvár:
Más-Kor Kiadó.
Kovács Antónia (1993). Bevándorlási politika – Bevándorolt kisebbségek Brazíli-
ában, in: Regio–Kisebbség, politika, társadalom, 4 (4), 137–162.
Leite Lopes, José Sergio (2002). A brazil futball: társadalmi konfliktusok és nem-
zeti identitás, in: Replika, Határ, 47–48. 101–113.
Piller Gedeon (1996). Brazíliai Magyar Segélyegylet, Associação Beneficente 30 de
Setembro, Emlékkönyv 1926-1996, São Paulo: Brazíliai Magyar Segélyegylet
kiadása.
Pongrácz Attila (2008). A Sao Pauló-i magyarság 1954–1990, Szeged: Szegedi
Tudományegyetem.
Santos, Sales Augusto (2002). Historical Roots of the “Whitening” of Brazil, in: Latin
American Perspectives, Brazil: The Hegemonic Process in Political and Cultural
Formation, 29 (1), 61–82. https://doi.org/10.1177/0094582X0202900104
Szente-Varga Mónika / Bács Zoltán György (2019). Dél-Amerika a 21. században
– társadalmi, gazdasági és politikai konfliktusok, Budapest: Dialóg Campus.
Szilágyi Ágnes Judit (2009). Metszéspontok, Szeged: Szegedi Tudományegyetem.
51
Constituição de 1934: https://www2.camara.leg.br/legin/fed/consti/1930-1939/
constituicao-1934-16-julho-1934-365196-publicacaooriginal-1-pl.html
Decreto nº 528, de 28 de Junho de 1890: https://www2.camara.leg.br/legin/
fed/decret/1824-1899/decreto-528-28-junho-1890-506935-publicacaoorigi-
nal-1-pe.html
Decreto Nº 24.215, de 9 de maio de 1934: https://www2.camara.leg.br/legin/
fed/decret/1930-1939/decreto-24215-9-maio-1934-557900-publicacaoorigi-
nal-78647-pe.html
Decreto-Lei Nº 406, de 4 de Maio de 1938: https://www2.camara.leg.br/legin/
fed/declei/1930-1939/decreto-lei-406-4-maio-1938-348724-publicacaoori-
ginal-1-pe.html
Decreto-Lei Nº7.967, de 18 de Setembro de 1945: https://www2.camara.leg.br/
legin/fed/declei/1940-1949/decreto-lei-7967-18-setembro-1945-416614-pub-
licacaooriginal-1-pe.html
A dolgozat forrásanyaga közé tartozik két interjú a témában a magyar közösség

tagjai közül, melyeket 2020 folyamán online formában készítettem.
Búr Gábor
Afrika politikai földrajza
Absztrakt: Afrika volt a kontinensek közül az első, amelynek partvona-

lait az európai térképészek többé-kevésbé pontosan megrajzolták. A belső
területek fehér foltjai ugyanakkor legutoljára, csak az 1930-as években
tűntek el. Hasonló a helyzet manapság a digitális adatfelvétel terén is.
A szubszaharai Afrikának a gyarmatosításig valójában csak fizikai föld-
rajzi térképe volt, politikai térképét először az európai foglalások rajzol-
ták meg. A gyarmati határokat megörökölte a függetlenné vált kontinens,
ez azonban nem jelentette az afrikai államok határainak pontos, közös
megegyezésen alapuló kijelölését. Ez azért is veszélyes fejlemény, mivel az
államkudarcok korában a határviszályok az egész kontinens békéjét ve-
szélyeztethetik. Afrika politikai földrajza így a kontinens jövőjének egyik
meghatározó elemévé vált.
Kulcsszavak: földrajzi felfedezések, gyarmatosítás, dekolonizáció, Afrika

feltérképezése, „gyenge államok”
1. Afrika feltérképezésének sajátosságai

Közhelynek számít, hogy Afrika évszázadokon keresztül pusztán megkerülendő
kontinensnek számított a Kelet felé tartó európai hajósok szemében, belső terü-
letei emiatt sokáig érdektelennek számítottak. Ebből következett, hogy Afrika
volt az utolsó a kontinensek sorában a feltérképezés terén, a Szahara utolsó fehér
foltjait csupán az 1930-as évekre sikerült eltűntetni. Kevésbé általánosan ismert
az a tény, hogy a kontinensek közül Afrika minden más kontinensnél előbb nyerte
el megközelítően pontos körvonalait, megelőzve Ázsiát, de még Európát is. A fő-
ként arab utazóknak, portugál felfedezőknek köszönhetően a holland tengerész
és térképész, Johann Ruysch 1507-es rézmetszetű világtérképén már nagyjából
53
pontos kontúrokkal rajzolta meg Afrikát, míg például Európa déli, de főként
északi partvidékei még sokáig okoztak gondot a geográfusoknak. 1513-ban a né-
met térképész, Martin Waldseemüller már több, mint háromszáz bemért pontot
tudott feltüntetni a kontinens partvidékén (Baesjou 1988: 65). Afrika partvidé-
kének földrajzi nevei a mai napig portugál, vagy arab eredetről árulkodnak.
A 16. század elejére tehát véglegesen lezárult a ptolemaioszi kor, amikor
a térképészet atyjának nyomán Afrikát egy nagy és ismeretlen déli kontinenssel,
a Terra Incognitával kötötték össze. A körvonalak hitelessége éles ellentétben
állt a belső területek pontatlan ábrázolásával. Mivel az ismeretek egyszerűen
nem álltak rendelkezésre, egészen a 18. századig a hegy- és vízrajzi információkat
legendákra alapozott információkkal pótolták, mesebeli szörnyekkel, harcos
amazonokkal, vagy éppen emberevő vademberekkel töltve ki a rendelkezésre
álló teret. A 18. századtól, mikor ezek a fantázia szülte térkitöltések kimentek
a divatból, Afrika térképe egyszeriben kiüresedett, hiszen a belső vidékekről még
mindig alig tudtak többet, mint Ortelius korában. A 19. században az európai
fővárosok sorában létrejött földrajzi társaságok egyik fő célkitűzése volt, hogy
elősegítsék a Nílus, a Niger, a Kongó, a Zambezi és más afrikai folyók vízgyűj-
tőinek, a nagy vízválasztóknak, hegységeknek, sivatagoknak a feltérképezését
(Baesjou 1988: 5). A felfedező utakat hamarosan az európai gyarmatosítás kö-
vette, ezáltal Afrika belseje nem csupán a tudományos érdeklődés tárgyává vált,
hanem először fizikai földrajzi, majd politikai földrajzi adatokkal teltek meg az
akkoriban készült térképek.
2. Afrika politikai térképének változásai a 19. században

Afrikára a gyarmatosítók, mint történelem nélküli kontinensre tekintettek, ahol
az európaiak megjelenése előtt államiságról, politikai entitásokról nem lehetett
beszélni. Valójában a középkor és az újkor egy sor afrikai állam létrejöttének
és virágzásának a kora. (Ezek a teljesség igénye nélkül: Ghána, Mali, Szongáj,
Közép-Szudánban Bornu, Vadai, Darfur, Dahomey, Oyo, Benin, Abesszínia,
Adal, Kongó, Kuba, Lunda, Luba és a Monomotapa állam.) Még a 19. században
is jöttek létre új államalakulatok a Futa Dzsalontól a Fuláni Birodalomig. Mégis,
Ázsiától, sőt Észak-Afrikától eltérően az európai hatalmak nem elsősorban az
54
egykori afrikai államok meghódítása révén tettek szert gyarmatokra a trópusi Af-
rikában. Ezek az afrikai államok a 19. századra többségében már szétestek, vagy
éppen a gyarmatosítók hadjáratai számolták fel őket. Ma is sokan tekintenek az
afrikai gyarmati államokra, mint egyfajta „kulturális projekt” termékére, ami
a gyakorlatban az európai közigazgatási technikák, ismeretek és rutinok transz-
ferét jelentette a gyarmatosító hegemóniájának biztosítása érdekében (Kössler/
Melber 1996: 69–70). A gyarmati államot a gyarmatosítók olyan társadalmi
közegbe ültették át, amely teljes mértékben különbözött származási helyének
(Európa) feltételeitől. Ezt az ellentmondást a gyarmati népek infantilizálásának
útján próbálták meg feloldani. Az igazságszolgáltatás kiépülésétől kezdve fél-
oldalas maradt, s a hatalmi ágak szétválasztása még papíron sem valósult meg.
Az egykorvolt afrikai államok és az államiságot nem ismerő régiók sorsa egy-
valamiben közös volt. Területeik beletagolódtak az újonnan létrehozott európai
birtokokba – a helyi viszonyok függvényében – mint védnökségek, vagy mint
közvetlenül bekebelezett, európai irányítás alatt álló területek. Az új határokat
a 19. századi Afrika esetében az európai hatalmak fővárosaiban húzták, azok ki-
zárólag az egymással rivalizáló gyarmatosítók közötti erőviszonyokat tükrözték.
Ilyenformán sem történelmi előzményei, sem etnikai szempontjai nem voltak e
határok meghúzásának. Az európai gyarmatosítók az afrikai birtokokért folyta-
tott versenyfutásban el akarták kerülni az egymás közötti fegyveres konfliktu-
sokat. Ezért igyekeztek nemzetközi jogilag szabályozni a területszerzést. Olyan
esetekben, ahol többen is aspiráltak egy-egy területre, a gyorsaság döntötte el
a hovatartozás kérdését.
Az afrikai államhatárok meghúzása az európai hatalmak részéről alapvetően
két, egymást követő szakaszból állt. Az első lépés a riválisokkal történő megálla-
podás volt. Ez még csupán diplomáciai határ volt, amit a terepen kellett kijelölni.
Csak ezután lehetett végleges határokról beszélni. E két szakaszt néha évek, néha
akár évtizedek is elválaszthatták egymástól. Mivel Afrika a diplomáciai egyezke-
désekben részt sem vett, nem alanya, csupán tárgya volt az ezt követő megállapo-
dásoknak. Csak az a szerep jutott számára, hogy a tárgyalásokhoz érveket szol-
gáltasson a helyi törzs- és falufőnökökkel, „királyokkal” aláíratott, gyakorta kétes
értékű és tartalmú szerződések révén. Az 1884–1885-ben megrendezett Berlini
55
Kongó Konferencián 13 európai ország és az Egyesült Államok küldöttei határoz-
tak Afrika máig érvényes államhatárairól. Ezen az eseményen afrikai egyetlen egy
sem volt jelen. Az elfogadott határozatok között döntő fontosságú volt, hogy az
afrikai foglalásokat „tényleges birtokbavételnek” fogadták el. Ez a megállapodás
két újítást vezetett be: az aláíró hatalmakkal szembeni értesítési kötelezettséget
a jövőbeni foglalásokról, valamint a szóban forgó terület „tényleges és valóságos”
birtokbavételének bizonyítási kötelezettségét, amely „a megszerzett jogokat védi,
és a békét biztosítja” (Hangula 1991: 35).
Ez a nemzetközi jogi szabályozás véget vetett az informális birtoklás, a paper
protectorates (Michalopoulos/Papaioannou 2016: 1803) korábbi gyakorlatának.
Ugyancsak új és meghatározó fontosságú volt, hogy az aláírók jogilag egyenran-
gúnak fogadták el a gyarmat és a védnökség kategóriákat. Afrika számára ez azzal
a hosszú távú következménnyel járt, hogy a különböző időpontokban, különböző
feltételekkel és jogállással megszerzett területeket minden további nélkül lehe-
tett egymással összevonva nagyobb egységekbe rendezni. Az európai riválisok az
így egységesített jogállású területek határait ezután addig tolhatták ki, ameddig
egy másik gyarmatosító ténylegesen birtokba vett felségterületébe nem ütköztek.
A gyarmatosítás folyamatában a végleges rendezést a versenyfutás Afrikáért hozta
meg, amely a 19–20. század fordulójáig gyökeresen felforgatta az afrikai viszo-
nyokat, teljesen átrajzolva, a kor rasszista előítéletein nevelkedett közvélemény
szemében pedig végre megteremtette a kontinens politikai térképét.
3. A gyarmati Afrika térképe

A sebtében megszerzett különböző földrajzi tájakat és az esetek többségében
különböző népeket, egymástól eltérő státussal bíró területi-politikai egységeket
egységes egésszé kellett szervezni. Így születtek meg az új gyarmati államok az
európaiak által megvont új határok között. A határok véglegesítése után elérkezett
annak az ideje, hogy a versenyfutás során a törzsfőnökökkel kötött szerződése-
ket átültessék a gyakorlatba. Ahogy például a nagy múltú királyság, Buganda az
Uganda Protektorátus részévé vált, úgy a legtöbb afrikai királyságot is az újonnan
létrejött gyarmati közigazgatási egységekbe olvasztották be. Csak néhány olyan
hagyományos fekete-afrikai állam volt, amely területi integritását lényegében
56
teljes mértékben megőrizve élte túl a gyarmati korszakot – Kelet-Afrikában Ruan-
da, Burundi és Zanzibár, Dél-Afrikában Baszutóföld és Szváziföld. Ezekben az
országokban az európai gyarmatosítók nem számolták fel az uralkodók hatalmát,
hanem együttműködésre kényszerítették őket. Az uralkodók kezében megma-
radt hatalom nagy eltéréseket mutatott, néhányan közülük csupán reprezentatív
funkciókat láthattak el, a dél-afrikai uralkodók viszont megtarthatták alattvalóik
feletti hatalmuk és jogosítványaik jelentős részét.
Ezek a prekoloniális rendszerek más és más okok miatt öröklődtek át a gyar-
mati korszakba. Zanzibár különleges megítélés alá esett, a brit konzulok és a brit
flotta határozták meg az ügyeket, előbbiek a szigetállam nem hivatalos miniszter-
elnökeivé váltak anélkül, hogy ez az anyaország adófizetőinek egyetlen fillérjébe
belekerült volna. Ruanda és Burundi túlságosan messze voltak a tengerparttól,
megközelítésük körülményes volt, ezért a közvetett európai uralom példáivá vál-
tak. A német elképzelések szerint a későbbiekben a rendszernek a közvetlen ura-
lom irányába kellett volna fejlődnie, ám ennek kivitelezésére Németországnak már
nem maradt ideje (Curtin/Feierman/Thompson/Vansina 1995: 413). Baszutóföl-
dön nem alakult ki Ruandához és Burundihoz hasonló kasztszerű etnikai alapú
feudalizmus. Nagy-Britannia stratégiai megfontolásokból az országot protektorá-
tussá nyilvánította. A király és a főnökök a helyükön maradhattak, a brit főbiztos
baszutóföldi tevékenységét csak rezidens útján végezte, mivel két másik protek-
torátus is fokvárosi hivatalához tartozott (Davenport 1979: 105–106). A gyar-
matosítás előtti társadalmi-politikai rendszer azonban sehol sem tudott olyan
változások nélküli formában fennmaradni a kontinensen, mint Észak-Nigériában,
a Szokotói Kalifátus britek által elfoglalt részén. Az angolok számára a kalifátus az
afrikai civilizáció csúcsát jelentette, olyan modellt, amit egész Nigériára, sőt többi
nyugat-afrikai gyarmatukra is ki szerettek volna terjeszteni. A közvetett uralom
klasszikus formája alakult itt ki, nagyfokú helyi önállósággal, a hagyományos,
helyi igazgatási technikák továbbélése mellett az angol hatás, illetve a nyugatosítás
csekély, vagy elenyésző volt (Osaghae 1998: 2–3).
Az európai felfedezők, misszionáriusok, kereskedők és katonák Afrikába ér-
kezése nyomán a gyarmati adminisztráció kiépülése jelezte a gyarmati állam meg-
születését. Az adminisztrációt kezükben tartó hivatalnokok a gyarmati társadalom
57
kicsiny, de roppant befolyással bíró rétegét alkották. Az általuk képviselt hatalom
és törvény földrajzi kiterjedése egyben a gyarmati Afrika politikai térképe is volt.
Az adózás bevezetése, ami a kezdetekben vámok kivetését, a későbbiek folyamán
egyre inkább fejadót jelentett, nem kevés szervezőmunkát igényelt. Mivel az adóz-
tatás az afrikai népesség vállára roppant terheket rótt, s így sokhelyütt fegyveres
ellenállásba ütközött, a gyarmatosítók helyi rendőri erők megszervezésével vála-
szoltak erre. Ezáltal teljessé vált a gyarmati államstruktúra, melyet a későbbiekben
a telepesek, még később az afrikaiak számára megadott önkormányzat egészített ki.
Az egyes gyarmatok között igen nagy különbségek voltak a kormányzat formá-
it, az európai jogrendszer érvényének kiterjesztését illetően, még az egy anyaország-
hoz tartozó különböző gyarmatok esetében is, mint például az angolok közvetlen
és közvetett uralma alatt álló területeken. Az előbbiekben a gyarmati kormányzat
kiépítése radikális változásokat hozott a prekoloniális korszak viszonyaihoz ké-
pest, az utóbbiakban, amennyire lehetett, igyekeztek azokat fenntartani. Fran-
ciaország, Belgium, s a többi európai gyarmatosító általában az anyaországbeli
mintákat követve építette ki adminisztrációit, viszonylag csekély helyi eltérésekkel.
Ez a különbség még a törzs-, vagy falufőnökök kijelölésének módjában is megmu-
tatkozott. Az adminisztráció kiépülése az afrikai gyarmatokon együtt járt az új
gyarmati fővárosok, illetve a kisebb helyi közigazgatási központok létrehozásával.
A fővárosoktól eltérően a gyarmati adminisztráció a vidéki területeken igyekezett
székhelyeit az etnikai központokban kialakítani. Az első időkben a katonai és civil
igazgatás nem vált még el egymástól, katonailag pedig éppen ezeket a központokat
volt érdemes megszállni. A gyarmatok külső határaitól eltérően a belső közigazga-
tási határokat a gyarmati korszakban gyakran változtatták. (Ez érvényes maradt
a függetlenség elnyerése után is.) A közigazgatási határok kialakítása önkényesen
történt, általában az adott körzetben rendelkezésre álló hivatalnokok számához
igazították, de néhány esetben megtartották a gyarmati előtti időkből örökölt
határokat. Aranyparton belül az egykori Asanti Királyság, vagy Ugandában a Bu-
ganda, s néhány más kisebb királyság határait nem bolygatták (Christopher 1984:
54). A világháborúk, vagy gazdasági válságok idején számos helyi közigazgatási
központ szűnt meg takarékossági okokból, s számuk a 2. világháború utáni fel-
lendülés korában sem gyarapodott már jelentősebben.
58
4. Független afrikai államok
Afrika államainak mai állapotáért sokan a mai napig is hajlamosak az európai
gyarmatosítást hibáztatni. Ezen érvelés szerint az egykor volt gyarmatok közvetlen
előzményei azoknak az államoknak, amelyek a függetlenség elnyerése nyomán
születtek. Az ENSZ létrejöttekor, mindössze négy afrikai tagállama volt: Dél-Af-
rika, Egyiptom, Etiópia és Libéria. A Nemzetek Szövetségétől az ENSZ gyám-
ságként átvette a volt német gyarmatokból létrehozott mandátumterületet is.
A kontinensen további öt portugál, két spanyol és egy belga gyarmat volt. A fenn-
maradó hatalmas területen a legnagyobb birtokos Franciaország, valamint Anglia
osztoztak. Az afrikai dekolonializáció történelmileg rendkívül gyors lefolyásának
elsősorban az afrikai kontinensen kívül keresendő okai voltak. Afrika nemcsak
politikai határait, hanem magát az államot is megörökölte a gyarmati múltból.
Eltérő gyorsasággal és intenzitással, de minden afrikai országban lezajlott ezen
államok apparátusainak afrikanizálása. Ez sehol sem volt egyszerű feladat. Leg-
nagyobb akadályát a képzett afrikaiak hiánya jelentette. A megoldás politikailag
egyetlen kivitelezhető módja az új afrikai államok hivatalnoki karának a rendel-
kezésre álló afrikai munkaerőhöz való hozzáigazítása volt. A megfelelő képzettség
nélküli kinevezések kikövezték az útját a pusztán politikai, vagy etnikai alapon
történő hivatal-osztogatásoknak, amely azután a politikai korrupcióban, az állam
apparátus diszfunkciójában és a belső etnikai konfliktusokban bosszulta meg
magát. Az afrikai nacionalista pártok az államról alkotott előképüket nem a gyar-
mati közigazgatás féloldalas, a költséghatékonyság elvének megfelelően kialakított
modelljében keresték, még csak nem is az alapvetően mezőgazdasági társadalmak
– ahová Fekete-Afrika országai függetlenségük elnyerésekor (Dél-Afrika kivéte-
lével) tartoztak – gyengén kiépített, minimális államában, hanem a 20. század
második felének modern nemzetállamaiban. Különösen a szocialista államoknak
az állami iparfejlesztési terveihez igazított terebélyes bürokratikus apparátusa volt
vonzó számukra. Így a 2. világháború utáni évtizedeknek Afrika számára kedvező
gazdasági klímájában megnövelt államapparátust a függetlenség elnyerése után
még tovább duzzasztották. A gazdasági racionalitáshoz ennek már nem volt köze,
elsősorban a klientúra-építést szolgálta. Az afrikai államok a függetlenségbe sze-
gényen léptek át (de nem a legszegényebben, hiszen Ázsia, főként Dél-Ázsia akkor
59
még Afrikánál jóval szegényebb volt), az állam erőteljes továbbépítéséhez nem
rendelkeztek elegendő belső forrással, külföldi hitelek felvétele vált szükségessé.
A kevés meglévő forrást az új államok és azok elsődleges reprezentációs terepéül
szolgáló fővárosok elszívták a vidék elől. A csak kevéssé urbanizált országokban
a vidék általában a „tribalizmus” fellegvára volt. Az így keletkezett újabb konflik-
tusok kezelésére az állami erőszakszervezetek megerősítésére volt szükség.
A dekolonizáció révén létrejött államok közös jellemzője volt, hogy (legalábbis
kezdetben) befelé erőt mutattak, keményen felléptek a tribalizmus, a regionaliz-
mus, s minden partikuláris, centrifugális hatást kiváltó erő ellen. A külvilággal,
elsősorban volt gyarmattartóikkal szemben viszont gyengének bizonyultak, érde-
keik érvényesítésével nem sok sikerrel próbálkoztak. „Belső” felpuhulásuk, amit
sokan a kudarcba fulladt modernizációs kísérletekkel hoznak összefüggésbe, sőt
egész állami struktúrák ideiglenes, vagy tartós leépülése, mint ahogy az Szomáli-
ában, Libériában, Sierra Leone-ben, Elefántcsontparton, a Közép-afrikai Köztár-
saságban, Ruandában, Burundiban, Szudánban, vagy Mobutu alatt Zaire-ben, s
később a két Kabila alatt a Kongói Demokratikus Köztársaságban történt, csak
az utóbbi egy-két évtized fejleménye.
Az Afrikai Egységszervezet Chartája az összes afrikai állam egyenlő szuvere-
nitásának elvét, az egyes országok belügyeibe való beavatkozás tilalmát, s a tagál-
lamok területi integritásának és szuverenitásának tiszteletben tartását mondta ki
(Ströber 1983: 36). Az afrikai állam- és kormányfők 1964 júliusában, Kairóban
tartott csúcstalálkozóján az afrikai Egységszervezet 16. számú határozatában az
aláírók elkötelezték magukat a függetlenség kivívásának pillanatában egymás
között fennálló határok megváltoztathatatlansága mellett. Ez annak a felisme-
rése volt, hogy a mindenekelőtt etnikailag igazságtalan határok megváltoztatása
olyan láncreakciót váltana ki, ami vérbe boríthatná az egész kontinenst és elte-
relné a figyelmet és az energiákat az Afrika előtt álló egyéb súlyos problémákról.
E határozat 1993-ig, Eritrea függetlenné válásáig változatlan formában maradt
érvényben. Akkor az etióp-eritreai megállapodással a két ország konfliktusát nem
sikerült feloldani, többéves határháborút vívtak egymással, ám addig az egyes afri-
kai országok közötti határkonfliktusok sem az ENSZ, sem az egyes nagyhatalmak
beavatkozását nem igényelték. Határvitái Fekete-Afrikában több más országnak
60
is voltak, azonban Földünk más régióitól eltérően e határkonfliktusok Afrikában
nem vezettek sem a gyenge állami struktúrák, sem az érintett országokon belüli
politikai kohézió megerősödéséhez. A szakadár mozgalmak szinte teljes hiánya
lényegében az egyetlen terület, amelyen Afrika pozitív egyenleggel bír a többi
kontinenssel való összehasonlításban (Englebert/Hummel 2005: 423).
Egykor Nkrumah meggyőződése volt, hogy az egykori gyarmatok nem lesznek
képesek gazdaságilag függetlenedni a volt anyaországoktól, s a neokolonializmus
ellenszerét a pánafrikanizmusban látta. Az afrikai országok önkéntes, mindenki
számára előnyös föderációjában gondolta a jövőt. Ám a megosztottság már 1961-
ben tartóssá vált. Az akkor már független afrikai országok újsütetű vezetői csak
abban értettek egyet, hogy „valamilyen egységre” szüksége van Afrikának, az
egység tartalmáról és formájáról megoszlottak a vélemények. A Ghána, illetve
Nkrumah által vezetett ún. „Casablanca-csoport” a politikai unió elsődleges-
ségére, a másik, az ún. „Monrovia-csoport” a gazdasági együttműködést erősítő
összefogásokra helyezte a hangsúlyt. 1963-ra, az Afrikai Egységszervezet mega-
lapításának évére a Monrovia csoport álláspontja győzedelmeskedett. Már akkor
hallatszottak szirénhangok, melyek Afrika balkanizációját emlegették, ám akkor
erre nem sokan figyeltek, hiszen a Zimbabwe 1979-es függetlenné válásával lezá-
rult folyamat véget vetett az európai gyarmati befolyásnak (Fage/Tordoff 2004:
416–418). Ezzel azonban az afrooptimizmus kora is véget ért.
5. A fejlődés válsága – az afrikai államok válsága

A politikai hatalmat kézben tartó afrikai vezető-garnitúra az elmúlt évtizedekben
igyekezett – még az anyagi alapok hiányában is – modern társadalmakat teremte-
ni az egykori gyarmatokon. Ennek politikai ideálja a nemzet és az ezt megjelenítő
struktúra, a nemzetállam. Saroktétele: a nemzetnek szüksége van saját államára,
az államnak saját nemzetére. Ennek az elvnek a gyakorlati alkalmazása azonban
még ott sem ment könnyen, ahol megszületett. Európán kívül ugyanez a folya-
mat később kezdődött, hosszabb ideig tartott, összetettebb formákat öltött és
eredménye sem volt mindig egyértelmű. Walter Rathenau már 1920-ban felhívta
a figyelmet arra, hogy a gyarmatosított népeknek csak abban az esetben van esé-
lyük a gyarmati uralom lerázására, ha önmagukat állami keretekbe szervezik, mert
61
kizárólag így válhatnak a nemzetközi jogban releváns tényezővé (Kössler 1994:
118). A jóslat helyesnek bizonyult, alternatívák ezzel szemben fel sem merültek.
Az államteremtés kényszere egyben a nemzetteremtés kényszerét is jelentette,
azzal a céllal, hogy a gyarmati világ behozza lemaradását Európa kizárólagos érvé-
nyűnek felfogott modelljével szemben. E folyamat révén ugyanakkor megmarad-
tak nemzetek állam nélkül, és államok nemzet nélkül. Fekete-Afrikát általában
ez utóbbi kategóriába szokták besorolni, mivel államai – kevés kivétellel – olyan
mesterséges képződmények, amelyek még abban a néhány afrikai országban sem
felelnek meg minden további nélkül a nemzetállamiság kritériumának, ahol az
állam homogén etnikai alapra épült, mint pl. Szomália, Madagaszkár, Lesotho
és Szváziföld. A szubszaharai Afrika minden más állama a multietnikai állam
kategóriájába sorolható, ahol a különböző etno-lingvisztikai csoportok egymás-
hoz viszonyított aránya, száma és a hatalomhoz való viszonya országonként más
és más képet mutat.
Az államot erősítő törekvésnek voltak betudhatóak a történelmi elődöknek
tekintett államok, államképződmények, vagy „protoállamok” neveinek a függet-
lenné váló afrikai országok elnevezéseiben történő megjelenítései. A gyarmatosítás
ellen fellépő afrikai nacionalizmus azonban az esetek többségében nem tudott
évszázados történelmi folytonosságra hivatkozni, így ezek az antikolonialista
mozgalmak éppen azok között a határok között kívánták létrehozni a maguk
nemzeti integrációját, amelyet oly sokszor ostoroztak, mint mesterségest, az afri-
kaiak megkérdezése nélkül meghúzottat és Afrikától idegent. A függetlenné vált
afrikai országok alkotmányai azonban éppen ezeket a mesterséges határokat rög-
zítették. A „nemzetállami” ideológiák hordozói formálisan a szubszaharai Afri-
kában is azok az 1920-as évektől kezdve sorra alakult politikai pártok, amelyek az
antikolonializmus kezdetben pánafrikai, majd a 2. világháború után mindinkább
„nemzeti” irányzatát képviselték. Több szerző is felhívta a figyelmet az afrikai
blokkolt demokráciákra, rámutatva a konfliktusképes csoportok, azaz magától az
államtól, a patrónusi vagy klientúra-rendszertől független középrétegek hiányára.
Az egyes országok irányítása valójában nem az uralkodó pártok, sokkal inkább
a stratégiai csoportot alkotó ún. államosztály néhány vezető politikus, hivatalnok,
katonatiszt és a gazdaságot ellenőrző személyek szűk körének privilégiuma. Ehhez
62
az államosztályhoz az 1990-es években a 15 milliós Elefántcsontparton mindössze
500 főt, a 13 milliós Kamerunban ezer főt, a Mobutu-rezsim bukása előtti Zaire-
ban a 40 milliós lakosságból mindössze 2-3 ezer főt számítottak egyes kutatók
(Tetzlaff 1998: 435). Ezzel magyarázható, hogy a hatalom átörökíthető e szűk
körön belül. Még a kontinensen a közelmúltig oly gyakori katonai puccsok is el-
sősorban ezen elitek belső átrendeződésének megnyilvánulásai voltak. Csak kevés
afrikai ország – mint Nigéria, Dél-Afrika, Kenya vagy Zimbabwe – rendelkezett
a képességgel az uralkodó elitekkel szembeni demokratikus alternatívák nyújtá-
sára. A bevett gyakorlat az ellenzék vezetőinek kooptálása az államosztályba, vagy
másik végletként etnikai, regionális, vagy vallási alapon történő megosztásukkal
soraik gyengítése, esetleg a kényszeremigráció vagy a fizikai megsemmisítés eszkö-
zeivel teljes kikapcsolásuk a politikai életből.
A fejlesztő állam 1960-as, 1970-es években még oly divatos, s legtöbbször az
afrikai szocializmust még a nyugati orientációjú országokban is zászlajára tűző
koncepció látványos csődje, valamint a külső körülmények drasztikus rosszab-
bodása miatt a kontinens országaiban az állami szolgáltatások hatékonyságu-
kat vesztették, akadozni kezdtek, majd sokhelyütt lényegében meg is szűntek, az
infrastruktúra leépült. Némileg sarkosan fogalmazva, az 1970-es évek végére az
egyetlen Botswana kivételével a szubszaharai államok megszűntek szolgáltatni
polgáraik számára (Dowden 2004: 139–140). A külvilág felé gyenge, de belül
magukat erősnek mutatni kívánó államok identitásválságba kerültek. A hideg-
háborús szembenállás hozadékaként jelentkező külső támogatás csökkenésével,
ill. teljes elmaradásával párhuzamosan sok országban felszínre törtek az addig
elfojtott etnikai, vallási s egyéb konfliktusok. A nemzeti himnusz, a zászló stb.
által megtestesített nemzeti kohézió meggyengült. Az európai mintára, de az
európaitól gyökeresen eltérő módon, felülről irányítottan megteremteni kívánt
nemzetállamiság, mint fejlődési modell zátonyra futott (Herbst 2000: 103). Az
egyén csak a saját szűkebb közösségében számíthatott az általa nyújtott és kapott
szolgáltatások valamelyest egyensúlyára.
Ennek okai összetettek, szerepet játszanak benne az etnikai konfliktusok,
a gazdasági elmaradottság konzerválódása és nem utolsó sorban a nemzetálla-
mok szerepének leértékelődése, sőt megkérdőjeleződése a globalizáció révén.
63
A posztkolonialista afrikai államok kevés kivétellel képtelenek voltak a részben
saját maguk által gerjesztett várakozásoknak megfelelni. A gazdasági növekedés
elmaradása, az elszegényedés és az abból fakadó további súlyos társadalmi prob-
lémák felerősödése Afrikában gyakorta vezetett nem csupán az államot vezető
elitcsoport, hanem magának az államnak a legitimációs válságához, vagy legalábbis
az állam struktúráinak felpuhulásához. Általános következménye a nem-etnikai
nemzeti identitások válsága lett. Az állami intézmények sajátos társadalmi vá-
kuumban működnek. Ilyen értelemben a törzsi tudat egy olyan rendszer kifejezési
formája lett, amely a népesség túlnyomó többségét kizárja a hatalom gyakorlásából,
ahol virágzik az etnikai korrupció, amely a klientúraépítést törzsi, etnikai hova-
tartozás alapján hajtja végre, s ahol az állammal szembeni fellépés szinte egyetlen
járható útja az erőszak maradt. Így a legtöbb országban a tribalizmus az állammal
szembeni alternatívát jelent, menekülési lehetőséget, vagy ennél még gyakrabban
az etnikailag (ön)meghatározott érdekcsoportok küzdelmét egymással a központi
államapparátus feletti ellenőrzés megszerzéséért. A kiútkeresés eredményessége
egyben az afrikai államok jövőbeni sorsát is befolyásolja. Nyilvánvaló, hogy ez nem
csupán az Afrikán belüli folyamatok által determinált.
Az afrikai államkudarcok megelőzése és a stabilitás helyreállítása parancsoló
szükséglet Afrika és az egész világ biztonsága szempontjából. Ennek azonban
szigorú gazdasági feltételei vannak. Az 1980-as, 1990-es években a kontinensre
erőltetett Strukturális Alkalmazkodási Program (SAP) éppen az ellenkező irány-
ba terelte a folyamatokat. A Nemzetközi Valutaalap és a Világbank e gyógyírnek
szánt programja az előírt liberalizáció és a várt adóbevétel-növekedés elmaradása
miatt, ha lehet, még tovább gyengítette az egyes afrikai államok belső pozícióit,
sőt az államtalanítás jelszavával azokon a területeken is visszavonulásra került sor
– egészségügy, oktatás, egyéb alapszolgáltatások –, amelyek éppen hogy az állami
szerepvállalás erősítését kívánták. A puha állam a világbanki program révén még
kevésbé vált alkalmassá saját törvényei betartatására. Az eredmény a még korrup-
tabb, elvadult piacgazdaság, amelyet az afrikai államok szabályozni nem, csupán
adminisztratív úton megcsapolni képesek. Az erőforrások nyakló nélküli kiakná-
zásában azonban számos afrikai országban komoly vetélytársa akadt a hadurak
személyében. A kleptokratikus rezsimek hatalmon maradtak, ám egy pozitív
64
hozadéka mégis volt a programnak: Afrika politikai térképéről gyakorlatilag el-
tűntek a katonai diktatúrák. A függetlenség első 40 éve alatt Afrikában minden
országra átlagosan két katonai puccs jutott, az országok között nagy eltérésekkel.
Az egypártrendszerek és a katonai diktatúrák eltűnése megteremtette a külvilág
hathatósabb segítségnyújtásához az előfeltételeket. Ám ez önmagában nem bi-
zonyult elégségesnek. Az új, teljesítőképes intézmények kiépítésére mindeddig
nem történnek kézzelfogható, eredményre vezető intézkedések. Afrika politikai
földrajza a kontinens további sorsának hosszú távon is meghatározó eleme marad.
Allen, C. (1999). Warfare, Endemic Violence and State Collapse in Africa,
in: Review of African Political Economy, 26 (81), 367–384. https://doi.
org/10.1080/03056249908704399
Baesjou, René (1988). The Historical Evidence in Old Maps and Charts of Africa
with special Reference to West Africa, in: History in Africa, 15, 1–83. https://
doi.org/10.2307/3171856
Christopher, Anthony John (1984). Colonial Africa, London: Croom Helm.
Curtin, Philip D. / Feierman, Steven / Thompson, Leonard / Vansina, Jan
(1995). African History: From Earliest Times to Independence, 2d ed. New
York and London: Longman.
Davenport, Thomas R. (1979). South Africa. A Modern History, London:
Macmillan.
Dowden, Richard (2004). The state of the African state, in: New Economy Journal,
11 (3), 138–143. https://doi.org/10.1111/j.1468-0041.2004.00352.x
Englebert, Pierre / Hummel, Rebecca (2005). Let’s stick together: Understanding
Africa’s secessionist deficit, in: African Affairs, 104 (416), 399–427. https://doi.
org/10.1093/afraf/adi008
Fage, John / Tordoff, William (2004). Afrika története, Budapest: Osiris Kiadó.
Hangula, Lazarus (1991). Die Grenzziehungen in den afrrikanischen Kolonien
Englands, Deutschlands und Portugals im Zeitalter des Imperialismus, Frank-
furt am Main: Peter Lang Verlag.
65
Herbst, Jeffrey (2000). States and Power in Africa Compaarative Lessons in
Authority and Control, Princeton: Princeton University Press.
Kössler, Reinhart (1994). Postkoloniale Staaten. Elemente eines Bezugrahmens,
in: Schriften des deutschen Übersee-Instituts, nr. 25, Hamburg: Verlag Deut-
sches Übersee-Institut.
Kössler, Reinhart / Melber, Henning (1996). The Concept of Civil Society and
the Process of Nation-Building in African States, in: Internationale Politik und
Gesellschaft, 1, 69–80.
Michalopoulos, Stelios / Papaioannou, Elias (2016). The Long-Run Effects of the
Scramble for Africa, in: The American Economic Review, 106 (7), 1802–1848.
https://doi.org/10.1257/aer.20131311
Osaghae, Eghosa (1998). Crippled Giant: Nigeria since Independence, London,
Hurst.
Tetzlaff, Rainer (1998). Blokierte Demokratien in der dritten Welt, Opladen:
Verlag Deutsches Übersee-Institut.
Ströber, Horst (1983). Organisation der Afrikanischen Einheit (OAU). Resolutio-
nen und Erklärungen 1963–1981, Berlin: Staatsverlag.
Fodor Antónia
As artes como instrumento pedagógico

no processo de ensino-aprendizagem
do português língua estrangeira
Absztrakt: A tanulmányom célja annak a bemutatása, hogyan tudja a nyelv-

tanár a vizuális művészetek különböző formáit pedagógiai eszközként
használni a portugál nyelv tanítása során. Mivel a képi információk egyre
fontosabb szerepet játszanak a kommunikációban, a vizuális művészeti al-
kotások eszközként való használata motiválni tudja a nyelvtanulókat az aktív
részvételre a nyelvórán, hiszen számukra ismerős kommunikációs helyzetet
hozunk létre. Tanulmányom első részében leírom, hogyan jelennek meg
a művészetek két, széleskörben használt portugál tankönyvcsaládban, majd
konkrét példákon keresztül bemutatom, miként lehet már az A1-es szinttől
kezdve a különböző nyelvi készségek fejlesztésére felhasználni a műalkotá-
sokat. Végül három konkrét feladat tapasztalatait mutatom be, amelyeket
különböző nyelvtudásszintű csoportok végeztek el.
Kulcsszavak: didaktika, nyelvtanítás, vizuális művészetek, kompetencia-

fejlesztés, interdiszciplinaritás
1. Introdução
Durante o processo de ensino-aprendizagem de uma língua estrangeira, as diferen-
tes formas das artes visuais (pintura, escultura, fotografia, etc.) costumam aparecer
quando se fala de um artista, de uma obra ou das diferentes experiências culturais
e quando os alunos já têm um bom nível de conhecimento da língua.
A minha comunicação tem por objetivo demonstrar, através de propostas
de atividades concretas e diversificadas, como a arte pode ser um instrumento
67
pedagógico, não só nos níveis avançados, mas também nas aulas com alunos
principiantes. Pretendo mostrar como se podem desenvolver não só as diferentes
competências linguísticas dos aprendentes, mas também a sua inteligência visual
e criatividade, como os professores podem tornar as aulas de língua mais motiva-
doras graças a estes suportes visuais.
2. Importância da visualidade
Hoje em dia a imagem é uma das formas mais importantes da comunicação, sub-
stituindo frequentemente o texto escrito ou oral. Basta pensarmos nas fotos que
publicamos nas diferentes redes sociais ou enviamos a outros para apresentar um
evento importante da nossa vida, algumas vezes acompanhando a imagem por
uma frase curta, outras vezes sem qualquer texto, deixando a imagem falar por
si. Por consequência, a introdução da visualidade, das diferentes formas de arte
na aula de língua aproxima os alunos da comunicação real, eles podem sentir-se
mais à vontade e, desta forma, vão ser mais motivados e participativos, portanto
as suas competências linguísticas vão desenvolver-se melhor.
Por outro lado, utilizando suportes não tradicionais na aula de língua, o pro-
fessor pode surpreender os alunos e esta surpresa pode contribuir para o estabele-
cimento de um ambiente mais descontraído na sala de aula.
Além disso, o ensino de uma língua através de outras disciplinas pode dar mais
sentido à aprendizagem da língua, uma vez que mostra ao aluno em que situações
reais poderá utilizar a língua estudada. Levando a arte às aulas, o professor também
pode enriquecer a cultura dos aprendentes, pode permitir o desenvolvimento do
gosto estético deles.
3. Presença das artes nos manuais de língua estrangeira

Se olharmos para diversos manuais de língua estrangeira, podemos ver que as di-
ferentes formas de arte costumam aparecer só nos níveis mais avançados, a partir
dos níveis B1-B2, em unidades em que o objetivo é falar das obras apresentadas ou
de problemáticas relacionadas com a arte.
Nos três níveis do manual Português XXI, de Ana Tavares, que levam os apren-
dentes do nível A1 até ao nível B1, só encontramos fotos, desenhos que ilustram os
68
temas tratados nas diferentes unidades. Nos livros, podemos ver fotos de alguns
monumentos importantes do ponto de vista histórico e arquitetónico, como por
exemplo a Torre de Belém ou o Palácio da Pena, mas estas também só servem de
ilustração, não se relacionam com nenhuma tarefa. O único objetivo destas ima-
gens é tornar o manual mais bonito, mais atrativo. Além disso, nenhuma unidade
fala de artes.
No manual Passaporte para português, da autoria de Robert Kuzka e de José
Pascoal, as artes assumem um papel mais importante. No primeiro volume, que
engloba os níveis A1/A2, na unidade 24, intitulada “Quero visitar este museu” e
cujo objetivo é ensinar os alunos a falar sobre as atrações turísticas de uma cidade,
podemos encontrar um vocabulário básico ligado à arte, mais precisamente à ar-
quitetura: castelo, palácio, museu, miradouro, etc. Porém, a descrição dos diferen-
tes tipos de edifícios limita-se à localização geográfica e à apresentação de algumas
características básicas: “Fica numa das colinas mais altas da cidade. A vista dos seus
terraços é fantástica.” ou “É um edifício muito bonito e famoso. Fica na margem do
Rio Tejo. Para chegar aqui do centro, é preciso apanhar o elétrico n.o 15” (Kuzka/
Pascoal 2014: 134). No segundo volume, do nível B1, a unidade 21 é dedicada à
arte e às experiências culturais. Esta unidade desenvolve diferentes competências:
a expressão oral – os alunos têm de falar sobre pinturas cujas fotografias se encon-
tram no livro; a compreensão auditiva – ouve-se um diálogo sobre uma exposição
visitada; a compreensão escrita – os aprendentes têm de ler quatro textos curtos
sobre acidentes que aconteceram a obras de arte. Trata-se, portanto, de uma uni-
dade tradicional em que as diferentes artes visuais aparecem porque se fala de arte.
4. Como inserir as obras de arte no processo de ensino-aprendizagem?

Primeiro, o professor tem de refletir na escolha das obras utilizadas, esta seleção
deve ser justificada. Além disso, uma preparação prévia é indispensável: é impor-
tante que o professor conheça bem a obra e domine o vocabulário necessário para
a apresentação da obra (cores, formas, o contexto histórico).
Considero que é essencial o professor utilizar um grande leque de suportes
(projeção de imagens, cartazes, livros de arte, bilhetes postais ou fotocópias a co-
res), tendo sempre em conta a legibilidade dos suportes.
69
5. Propostas de atividades
Sem dúvida, a descrição da obra de arte é uma das primeiras atividades em que se
pode pensar, o que pode desenvolver a expressão oral e/ou escrita dos aprendentes
e pode permitir o enriquecimento e/ou prática do campo lexical relacionado com
a obra. Eu gostaria de propor algumas atividades concretas e diversificadas para
mostrar como a utilização das diferentes obras de arte pode ajudar o professor
a desenvolver as competências linguísticas dos aprendentes.
Primeiro vou apresentar algumas propostas de atividades relacionadas com
uma obra determinada, em seguida atividades para tipos de obras, deixando a es-
colha de obras concretas para o professor.
5.1. Henri Matisse: Lição de Música (1917)1

Mostrando este quadro a uma turma de alunos do nível A1, podemos pedir-lhes
para criarem o bilhete de identidade das figuras que aparecem na tela. O quadro
também pode ser um bom ponto de partida para introduzir o vocabulário rel-
acionado com a família, com os diferentes passatempos.
Para desenvolver a expressão oral dos alunos, o professor pode sugerir um
trabalho em pares: cada par tem de imaginar a chegada de uma pessoa nova (um
amigo, um membro de família, o professor de piano) e eles devem imaginar o
diálogo entre a pessoa acabada de chegar e um membro de família.
Como tarefa de expressão escrita, os aprendentes devem imaginar o blogue
do rapaz que está no jardim, escrever um curto texto sobre o dia apresentado no
quadro.
Num nível mais avançado, A2 ou B1, o mesmo quadro pode ser utilizado para
falar com os alunos sobre temas mais complexos, como a divisão das tarefas numa
família, a mudança dos papéis tradicionais do pai e da mãe na família, a importân-
cia de estudar música. Também lhes podemos pedir para imaginarem como esta
família passaria um dia no século XXI.
A tarefa de expressão escrita também pode ser adaptada ao nível deles: os ap-
rendentes podem imaginar o que escreveria o rapaz que está fora no seu blogue
https://www.piano-in-art.com/henri-matisse/
1
70
sobre este dia utilizando os diferentes tempos do passado ou utilizar construções
hipotéticas imaginando o que ele gostaria de fazer em vez de estar sentado no
jardim.
5.2. Vincent van Gogh: Quarto em Arles (1888)2

Nos níveis A1/A2, este quadro pode ser utilizado para enriquecer e/ou praticar
o vocabulário relacionado com as cores, a casa, as preposições de lugar. O profes-
sor pode pedir aos alunos para descreverem o quarto e, para alargar o leque do
vocabulário utilizado, pode dizer-lhes para imaginarem e desenharem as outras
divisões da casa trabalhando em pares. A seguir, os pares apresentam as casas ex-
plicando porque inventaram a casa deste modo. A comparação das diferentes
casas imaginadas pelos alunos pode ser uma atividade divertida que, ao mesmo
tempo, permite desenvolver a expressão oral dos aprendentes. Ou, em vez de uma
apresentação oral, pode-se pedir aos alunos para fazerem uma descrição escrita
das casas desenhadas. Em seguida, faz-se uma exposição dos desenhos na sala de
aula e o professor distribui as descrições entre os alunos, prestando atenção ao que
cada par receba uma descrição que não fez, e, depois, os alunos devem encontrar
os desenhos descritos nos textos.
Nos níveis B1/B2, pode-se pedir aos alunos para imaginarem como seria o
mesmo quarto no século XXI, que novos objetos poderíamos encontrar lá, que
objetos desapareceriam. Esta tarefa também permite que os alunos reflitam e fal-
em sobre um tema mais complexo e abstrato: as mudanças relacionadas com o lar
que ocorreram nos últimos cem anos e as razões possíveis destas transformações.
5.3. François Boucher: La marquise de Pompadour (1750)3

Nos níveis A1/A2, o professor pode pedir aos alunos para imaginarem quem é
a senhora, para fazerem uma descrição dela, dizer onde está, o que está a fazer.
Para “alargar” o quadro, pode-se dizer aos aprendentes para imaginarem os bast-
idores do quadro, isto é, o que não é visível. Para quem é que ela estará a olhar?
2
https://www.musee-orsay.fr/fr/collections/catalogue-des-oeuvres/notice.html?no_cache=1&nnu-
mid=746
3
https://www.wikiart.org/en/francois-boucher/marquise-de-pompadour-1750-1
71
Em que é que ela pensará? O quadro também pode servir para introduzir o tema
do vestuário e para comparar os modos de vestir antigos com os atuais. Nos níveis
mais avançados, B1/B2, os alunos podem escrever a autobiografia imaginária da
personagem do quadro. Da mesma forma, podem imaginar como seria a vida
desta mulher no século XXI.
Para desenvolver a expressão escrita dos aprendentes, o professor pode pedir-
lhes para escreverem diferentes tipos de textos a partir desta obra: um texto
descritivo, um texto informativo, um texto publicitário, um texto poético, etc.
A comparação dos diferentes textos elaborados pode ajudar os alunos a com-
preenderem as diferenças básicas e importantes entre vários tipos de textos.
5.4. Naturezas-mortas
Uma tarefa lúdica e criativa pode ser feita com a ajuda de naturezas-mortas repre-
sentando alimentos. O professor pode distribuir várias imagens aos aprendentes
e pode pedir-lhes para escreverem uma receita culinária a partir dos alimentos
presentes no quadro. Esta atividade também permite falarem sobre temas mais
complexos, como a alimentação hoje em dia, a alimentação saudável, a transfor-
mação de certas frutas e legumes.4
5.5. Obras representando o mesmo tema

A comparação de diferentes obras que representam o mesmo tema (por exemplo
tradições, refeições, paisagem), pode permitir desenvolver a expressão oral dos
aprendentes, e, ao mesmo tempo, dá ocasião à reflexão sobre o tema no caso de o
professor trabalhar com alunos mais avançados.
5.6. Retratos
Na minha opinião, os retratos constituem um suporte diversificado e podem ser
utilizados e aproveitados em todos os níveis.
Nos níveis A1/A2, podem ser utilizados para fazer a descrição física de uma
pessoa. Uma tarefa lúdica pode ser a seguinte: os alunos trabalham em pares, e
O quadro do pintor renascentista Giovanni Stanchi pode ser um bom ponto de partida para falar da
4
transformação de frutas. (https://www.christies.com/lot/lot-giovanni-stanchi-watermelons-pea-

ches-pears-a-5765893/)
72
imaginam que um deles tem de ir buscar uma pessoa desconhecida ao aeroporto e
o outro descreve-lhe esta pessoa. Um dos alunos recebe um retrato, o outro recebe
o mesmo retrato e mais dois. O aluno que só tem uma imagem descreve a persona-
gem e o outro tem de selecionar o quadro correspondente à descrição que ouviu.
Em alguns casos, podemos encontrar vários retratos da mesma pessoa.5 Uma
tarefa divertida pode ser um trabalho em pares ou grupos durante o qual cada
grupo recebe um retrato diferente da mesma pessoa, sem saberem que se trata da
mesma pessoa. Os aprendentes têm de imaginar quem é a pessoa, compor o seu
bilhete de identidade, imaginar o seu estado civil, escrever uma autobiografia ou
um pequeno texto do blogue imaginário da personagem, dependendo do nível
que têm. Antes da comparação dos produtos dos aprendentes, o professor deve
dizer-lhes que estavam a trabalhar com os diferentes retratos da mesma pessoa,
desta forma a comparação pode ser divertida e pode levar a uma discussão em
que os alunos explicam e justificam as escolhas deles.
Nos níveis B1/B2, selecionando retratos cujas personagens exprimem algum
sentimento, o professor pode trabalhar de uma forma não convencional o campo
lexical das diferentes emoções.
Para aproveitar a criatividade dos aprendentes, pode-se pedir para imagina-
rem as queixas de personagens representadas em obras de arte bem conhecidas:
eles devem escrever o monólogo da pessoa em que explica porque gostaria de sair
do quadro e o que faria se pudesse ir a qualquer parte do mundo. Esta atividade
permite o desenvolvimento da competência gramatical relacionada com as es-
truturas hipotéticas.
6. Exemplos de atividades realizadas por aprendentes húngaros de

português
Para finalizar o meu artigo, queria apresentar três atividades realizadas pelos meus
alunos. Fiz a primeira atividade com uma turma de nível A1. O objetivo da tarefa
foi a prática da localização no espaço, o uso das diferentes preposições do lugar.
Antes de realizarmos a atividade, fizemos uma breve revisão das preposições de
A Marquesa de Pompadour, por exemplo, tem vários retratos realizados por pintores diferentes, em
5
épocas diferentes.
73
lugar e dei-lhes o vocabulário necessário para a descrição da pintura que ainda
não conheciam (por exemplo: a paleta, o pincel, o balão). Os alunos trabalharam
em pares, um deles recebeu uma cópia do autorretrato de Henri Rousseau.6 Ele
descrevia o quadro enquanto o seu par tinha de desenhar o que ouvia. Acabada
a descrição, os alunos compararam a pintura original com o desenho e discutiram
sobre as diferenças.
Os alunos gostaram da tarefa, levaram o exercício a sério. Quanto à realização
bem-sucedida do desenho, houve alguns problemas de dimensões e de localização,
o que mostrou bem quais eram as preposições de lugar que ainda causaram difi-
culdades aos aprendentes.
A segunda tarefa foi feita por uma turma de nível A2/B1. O objetivo da tarefa
foi o desenvolvimento da competência gramatical, nomeadamente a prática e o
uso do pretérito perfeito composto do conjuntivo. Os alunos trabalharam em
pares, cada par recebeu uma imagem e tiveram de imaginar os pensamentos das
personagens presentes ou o diálogo entre elas. Eu só lhes pedi para utilizarem pelo
menos uma vez o pretérito perfeito composto do conjuntivo.
Para a realização desta tarefa, utilizei pinturas e fotos a preto-e-branco tam-
bém.7 Os alunos completaram a tarefa bastante rapidamente, imaginaram e esc-
reveram as frases em dez minutos e a apresentação em grupo demorou cinco mi-
nutos, mais ou menos. Foi um exercício de revisão eficaz porque eles tiveram de
encontrar sozinhos estruturas que requerem a utilização do conjuntivo e que são
adequadas para o contexto comunicativo apresentado pela imagem. Alguns pares
eram mais inspirados e escreveram mais frases do que outros, mas todos conseg-
uiram cumprir o objetivo e utilizar pelo menos uma vez o pretérito perfeito do
conjuntivo numa situação concreta.
6
Henri Rousseau: Moi-même, portrait-paysage (1890); https://artsandculture.google.com/asset/
myself-portrait-%E2%80%93-landscape/ZwFZ1x7nhmrK0A?hl=en
7
Hemző Károly: Budapest (1964) (https://capacenter.hu/gio38gfjf/uploads/2018/06/00_hemzo_bu-
dapest_1964_ving.jpg)
Gulyás Miklós: Széchenyi Fürdő (1997) (https://axioart.com/tetel/gulyas-miklos-budapest,-1957-
szechenyi-furdo-1997-bud_475061)
Pierre-Auguste Renoir: Jeunes Filles au piano (1892) (https://www.metmuseum.org/pt/art/collec-
tion/search/459112)
Edgar Degas: Repasseuses (1884–1886) (https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Edgar_Germa-
in_Hilaire_Degas_084.jpg)
74
A terceira tarefa foi feita por uma turma de nível B2 com a qual andava a tra-
balhar o tema das férias. Trabalharam em grupos, cada grupo recebeu uma fo-
tografia a preto-e-branco do fotógrafo André Kertész. Disse aos aprendentes que
a foto era a foto de capa de um livro relacionado com as férias. Pedi-lhes para
imaginarem o título e o género do livro e para escreverem o texto da contracapa,
incluindo a sinopse do livro e uma crítica de imprensa.
Este exercício demorou mais tempo, uma vez que tiveram de imaginar e escre-
ver não só o título, o género e a sinopse de um livro, mas tiveram de encaixar em
tudo isso o tema das férias também. Os dois grupos resolveram esta parte da tarefa
de maneiras diferentes: um dos grupos imaginou um livro cujos acontecimentos
se passam durante as férias, o outro grupo imaginou um livro ideal para ser lido
durante as férias.
7. Considerações finais
Este artigo pretendeu demonstrar como as diferentes formas das artes visuais
podem ser utilizadas nas aulas de português língua estrangeira para desenvolver
todas as competências linguísticas dos aprendentes. Podemos afirmar que este
método não desenvolve só competências linguísticas, mas também contribui para
melhorar a criatividade e a inteligência visual dos aprendentes. A interdiscipli-
naridade mostra aos alunos que a língua estudada pode ser utilizada em imensos
contextos diferentes, o que pode motivá-los na aprendizagem. É de salientar que,
apesar de o professor ter de dedicar muito tempo à preparação de uma aula onde se
utilizam obras de arte como instrumento pedagógico, o esforço é “compensado”,
uma vez que nestas aulas os aprendentes são ativos, motivados e, em geral, entusi-
asmados a realizar a tarefa.
Bibliografia
Calado, Isabel (1994). A utilização educativa das imagens. Colecção mundo de
saberes, Porto: Porto Editora.
Carvalho, Ana Amélia Amorim (1993). Materiais autênticos no ensino das lín-
guas estrangeiras, in: Revista portuguesa de educação, 6 (2), 117–124. (também
disponível na internet:
75
https://repositorium.sdum.uminho.pt/bitstream/1822/518/1/1993,6
%282%29,117-124%28AnaAmeliaAmorimCarvalho%29.pdf [29 de junho
de 2022])
Ferreira, Manuela Sanches / Santos, Milice Ribeiro (2007). Aprender a Ensinar,
Ensinar a Aprender, 4ª edição, Porto: Edições Afrontamento.
Kuzka, Robert / Pascoal, José (2014). Passaporte para Português 1, Lisboa: Lidel.
Kuzka, Robert / Pascoal, José (2016). Passaporte para Português 1, Lisboa: Lidel.
Tavares, Ana (2018). Português XXI 1 – Livro do Aluno, Lisboa, Lidel.
João Miguel Henriques
Hiticou e o seu ventríloquo: algumas

notas sobre os capítulos LXXVI e
LXXVII da Peregrinação de
Fernão Mendes Pinto
Resumo: Publicado em 1614, mais de três décadas após a morte do seu

autor, o clássico de literatura de viagens Peregrinação, de Fernão Mendes
Pinto, rapidamente ganhou popularidade na Europa, junto do público lei-
tor ávido de narrativas sobre remotas e exóticas paragens, tendo merecido
ao longo do século XVII traduções em vários países e idiomas europeus.
É já antiga a controversa e complexa questão da veracidade dos factos nar-
rados e informações contidas na obra, fazendo inevitavelmente parte da
vasta tradição da sua recepção. Não deixa de ser revelador o facto de a obra
fazer hoje parte do cânone da literatura portuguesa, sendo difícil, por
inúmeras razões, negar-lhe o tal carácter literário porventura responsável
pelo seu perene sucesso junto dos leitores. Em certas passagens do relato,
como nos dois capítulos que neste artigo se comentam, o autor-narrador da
Peregrinação parece dedicar-se à engenhosa criação de personagens capazes
de dar voz a reflexões que Fernão Mendes Pinto provavelmente preferiu
não assumir num relato escrito por seu punho. Independentemente dos
motivos do seu aparecimento no relato (personagem real ou criação literá-
ria?), a figura do ermitão Hiticou nestes capítulos atesta bem, num relato
supostamente autobriográfico, a poderosa função que uma personagem
pode desempenhar no momento certo de uma narrativa.
Palavras-chave: Peregrinação, Fernão Mendes Pinto, ermitão Hiticou,

personagem literária
77
São sobejamente conhecidas as questões e incertezas que rodeiam a monumental
obra de Fernão Mendes Pinto, sendo porventura a mais debatida a questão da
veracidade de tudo aquilo que nos conta o autor, em declarado registo autobio-
gráfico, sobre esses vinte e um anos de aventuras e desventuras orientais. Nesse
aparente trabalho de memória (“quando às vezes ponho diante dos olhos”), le-
vado a cabo no final da vida, passados tantos “trabalhos e perigos”, é legítimo
duvidar que o autor lograsse recordar com tamanha precisão episódios, figuras e
lugares de uma tão longa e penosa peregrinação. Válido é também questionar se
tudo poderia efectivamente ter acontecido a um mesmo indivíduo, avançando-se
igualmente a hipótese de a obra ser uma hábil colagem de episódios autobiográfi-
cos com outras histórias e informações que à época circulassem acerca dos suces-
sos e desaires dos portugueses nas partes do Oriente. Se por um lado a tradição
crítica ao longo dos séculos contribuiu decisivamente para duvidarmos até hoje
da absoluta veracidade da Peregrinação,1 salvando-se uma parcial e porventura
mais interessante verossimilhança, por outro lado essa deslocação da natureza
inicialmente autobiográfica do texto para a esfera da ficção terá eventualmente
concedido a Fernão Mendes Pinto o estatuto de escritor, no atual sentido so-
bremaneira estimado de ficcionista, algo que, lembremos, não estaria sequer
aparentemente nos intentos originais do autor, já que logo no capítulo inicial
da obra refere ser exclusivo objectivo da sua “rude e tosca escritura” (admitamos
aqui um provável momento de falsa modéstia) deixá-la por herança a seus filhos:
“porque só para eles é minha intenção escrevê-la para que eles vejam nela estes
meus trabalhos e perigos da vida que passei no decurso de vinte e um anos” (2).2
Talvez devamos também duvidar desta declaração de intenções, da mesma
forma que podemos questionar as informações contidas em alguns capítulos
do livro. A verdade é que o Fernão Mendes Pinto escritor, autor daquela que
é provavelmente a mais rica e importante obra de literatura de viagens em lín-
gua portuguesa, só se torna escritor depois da morte, por meio dessa sua única
obra, publicada postumamente, e porventura precisamente pelo facto de a sua
1
Recordemos as recriações do nome do autor, a sugerir a sua fraca credibilidade como narrador de factos
ocorridos, tais como “Fernão, Mentes? Minto!” ou “Mendax Pintor”.
2
Utilizamos neste artigo a edição da Peregrinação vertida para português atual por Maria Alberta
Menéres, referida na Bibliografia. São dessa edição as páginas indicadas após a citações.
78
Peregrinação dificilmente poder conservar-se dentro dos limites de uma autobio-
grafia pretensamente rigorosa. Mas se o relato eventualmente carece de total rigor
histórico, etnográfico ou geográfico, conforme tem sido por demais apontado
por especialistas das áreas relevantes, oferece de sobra atributos que o elevam ao
estatuto de obra literária. Rebecca Catz procura por exemplo elevar a obra a esse
estatuto literário, libertando-a de uma eventualmente redutora responsabilidade
para com a verdade, ao reler o texto enquanto sátira, com todos os atributos que
caracterizam esse género literário, no seu estudo A sátira social de Fernão Mendes
Pinto. Também a própria linguagem da Peregrinação em inúmeros momentos
eleva o relato a um patamar estilisticamente superior, se nos é permitida a avalia-
ção, ao do mero relato de aventuras e desventuras. E só para aproximar o assunto
daquilo que aqui mais nos interessa, também diríamos ser da estrita vocação do
ficcionista a criação de personagens, cujo discurso instaura de imediato no con-
tacto com o texto a incerteza sobre quem na verdade fala por essa voz, se apenas
a personagem (recordada? inventada?), ou também um pouco ou muito o autor
que a introduz no relato.
Neste sentido, permita-se aqui um comentário aos capítulos LXXVI e
LXXVII da obra, intitulados respectivamente “Como António de Faria chegou
a esta ermida e do que se passou nela” e “Do mais que António de Faria passou nes-
ta ermida até se embarcar”. É este António Faria uma das mais misteriosas e ao mes-
mo tempo centrais personagens da Peregrinação, figura que por exemplo Aquilino
Ribeiro crê tratar-se de um alter ego de Fernão Mendes Pinto e que também Maria
Alzira Seixo considera ser “duplo verdadeiramente heróico do narrador e persona-
gem por excelência da aventura barroca” (Seixo 1998: 61), sendo por conseguinte
visto como provável invenção do autor, à maneira de um competente criador de
protagonistas literários que no curso da narrativa assumem a responsabilidade de
determinadas acções, determinando o curso dos acontecimentos. Criando a perso-
nagem de António Faria e colocando-se sob seu comando, uma vez que Faria surge
no relato como líder de um bando de corsários no seio do qual o nosso autor-nar-
rador passa uma boa parte da obra, Fernão Mendes Pinto estaria assim, por meio
de uma estratégia narrativa dificilmente coerente com aquilo que se esperaria de
uma autobiografia fidedigna, a eximir-se de uma certa carga de responsabilidade
79
em toda a série de crimes e atrocidades cometidos pelo bando, o qual encontramos
sempre “levando todos o nome de Jesus na boca e no coração” (260).
Nos mencionados capítulos encontramos o bando na ilha de Calemplui, na-
quela que será a derradeira proeza do corsário António Faria. Aproximando-se
dela “com muito alvoroço misturado com não pouco receio” (257), os portugueses
registam desde logo a sua nunca antes vista imponência e grandiosidade, convictos
de que por isso deveria estar a ilha bem guardada e defendida por homens e armas.
Após cuidadoso reconhecimento a uma certa distância, durante o qual é confirma-
da toda a sumptuosidade e riqueza do complexo de ermidas e templos, e não sendo
avistada qualquer presença humana, António de Faria decide ele próprio encabeçar
uma incursão pela ilha, chegando logo a uma ermida onde ele e os seus homens
encontram um idoso ermitão. O estatuto do Hiticou, “assim se chamava o ermitão”
(260), é desde logo realçado pela descrição da sua vetusta aparência: “um homem
velho, que pelo parecer seria de mais de cem anos, com uma vestidura de damasco
roxo muito comprida, o qual no seu aspecto parecia ser um homem nobre, como
depois soubemos que era” (260). Além da natureza religiosa das suas funções ali
naquela ermida, sem dúvida que também a idade confere certa autoridade moral à
personagem que o narrador nos apresenta e que desde logo se mostra sobremaneira
agitado com a invasora presença do bando naquele local sagrado.3 Não obstante
António Faria começar por explicar, da forma enganosa que o caracteriza, estar ali
“porque prometera vir em romaria àquela terra santa a dar louvores a Deus por o sal-
var do grande perigo em que se vira” (261), e ao mesmo tempo aproveitar para pedir
alguma esmola, comprometendo-se a restituí-la a dobrar passados três anos, o Hiti-
cou mostra-se desde logo bem consciente das reais intenções dos portugueses, não
se coibindo de as verbalizar com a contundência necessária. No capítulo LXXVI
o quadro narrado é no mínimo desconcertante: enquanto o bando de António de
Faria se dedica diligentemente a abrir e saquear os caixões que se encontram na
ermida, numa perturbadora cena de descarada profanação religiosa, e a “escolher
Distintamente, no capítulo LV é com a figura de um menino de doze ou treze anos que o bando se
3
depara, na sequência de um saque português a um navio que ancorara na Ilha dos Ladrões, não dei-
xando porém a criança, revoltada pelo bando se apropriar da mercadoria do seu pai, de verbalizar uma
contundente condenação àquilo a que assiste: “Bendita seja, Senhor, a tua paciência, que sofre haver
na terra gente que fale tão bem de Ti, e use tão pouco da tua lei” (183).
80
a prata que se achava nos caixões, de mistura com os ossos dos finados que também
estavam dentro” (262), o Hiticou convida o líder do bando a sentar-se ao seu lado
para uma elucidativa lição sobre o pecado e sua remissão, com instruções incluídas:
Já que me dizes que a necessidade te obrigou a cometeres delito tão grave e que tens
propósito de restituir o que tomares antes que morras, se a possibilidade te der lugar
para isso, farás três coisas que te agora direi: a primeira é restituíres o que tomares, antes
que morras, para que não se impeça da tua parte a clemência do alto Senhor; a segunda,
pedires-lhe com lágrimas perdão do que fizeste, pois é tão feio diante da sua presença,
e castigares por isso a carne continuamente de dia e de noite; e a terceira, repartires
com os pobres tão liberalmente como contigo, e abrires as tuas mãos com discrição e
prudência, para que o servo da noite não tenha que te arguir no dia da conta. (262)
Onde se encontra Fernão Mendes Pinto no preciso momento em que são pro-
feridas estas palavras? Em que exacto ponto do espaço da ermida? A arrombar
caixões, metendo as ávidas mãos em pratas misturadas com ossos humanos? A es-
cutar atentamente as palavras do sábio ermitão, no meio de tamanho tumulto?
Onde o olhar ou ouvido que registam o sermão do eremita? Mais do que procurar
resposta, semelhantes questões servem para constatar a forma como em diversas
passagens do relato o nosso narrador protagonista opta por mais ou menos sair de
cena, por discretamente afastar-se da incidência do holofote, por quase apagar-se
da narrativa, reduzindo a personagem central que supostamente é, como é natural
que seja numa autobiografia, a uma mera voz narrativa. E como tal, na qualidade
de voz narrativa, é forçoso haver personagens que sintam e verbalizem aquilo que
o nosso autor-narrador pretende ver fixado no texto. Na qualidade de autor auto-
biográfico, é aliás ao longo de toda a sua Peregrinação que Fernão Mendes Pinto
se cria e recria, dando por vezes a sensação de quanto maior ou mais incómoda
a atrocidade cometida, maior o seu grau de afastamento em relação a tudo o que
se passa, relegando-se a si próprio para um distante recanto da cena, ou para um
plano exterior a ela, tornado mero observador e assim talvez diluindo a gravidade
da sua participação nas actividades do bando. Como destaca Eduardo Lourenço
em relação ao “autor-actor” que é Fernão Mendes Pinto ao longo da obra, “é a sua
81
aventura e a dos companheiros de fortuna ou, sobretudo, de infortúnio, que lhe
interessam, e não o seu “eu”, que comparece quase sempre numa situação de reser-
va, como que rasurado, protegido pelo brilho excessivo do que lhe acontece como
joguete das circunstâncias, ou melhor, da Providência” (Lourenço 2017: 12).
Estamos naturalmente em crer que o nosso autor-narrador Fernão Mendes
Pinto procura satisfazer com a criação da solene e sábia personagem do Hiticou
a sua necessidade de sublinhar a extrema contradição entre os condenáveis atos
dos portugueses e os fundamentos do credo que declaram professar. Por algum
escrúpulo que apenas podemos conjecturar, porventura relacionado com o escru-
tínio inquisitorial a que a obra haveria de estar inevitavelmente sujeita, não está
ele próprio (a sua personagem de autobiografado) em condições de levar a cabo
tal crítica. Tão pouco opta por recorrer como porta-voz a algum dos seus com-
panheiros, um português e cristão eventualmente mais sensível e consciente da
dimensão das atrocidades praticadas. Não será por conseguinte inocente a esco-
lha de uma personagem local, de distinta cultura e religião oriental, não podendo
deixar de notar-se o fluido registo das suas observações em bom português, bem
como, acima de tudo, o aparente conhecimento que possui de alguns princípios
da religião cristã, apto que se mostra a apontar os pecados e contradições em que
caem os portugueses. Se o facto da comunicabilidade pode ser explicado pela
conveniente presença, no bando de António de Faria, de um intérprete chim
(outra possível hábil criação do autor, empenhado em garantir a comunicação
entre os portugueses e personagens orientais como o Hiticou), a segunda questão
não deixa de causar certa perplexidade. Na citação acima destacada, não deixa
de surpreender a receita oferecida para exposição dos crimes cometidos: repa-
rar o dano, pedir perdão com genuíno arrependimento e flagelação do corpo, e
praticar a caridade. No capítulo seguinte, recolhido o saque e decidido o bando
a recolher-se às suas embarcações para passar a noite, procuram António de Faria
e Nuno Coelho apaziguar o espírito do Hiticou, sendo o líder do bando mais
uma vez retratado nas suas já habituais mentiras, desta feita fingindo súbito ar-
rependimento, desejo de imediatmente restitutir o roubo, não o fazendo apenas
por ameaça dos seus homens, e prometendo extensiva penitência. Perante estas
palavras mais uma vez enganosas, o ermitão mostra-se tão lúcido como quem
82
já há muito conhecesse os logros e dissimulações de António de Faria, ou seja,
como por exemplo o próprio Fernão Mendes Pinto. As palavras do ermitão não
apenas exprimem a sua profunda indignação, como também lembram aquilo que
ao bom cristão, conhecedor das sagradas escrituras, seria seguramente bastante
familiar, a saber, “que muito maior perigo corre o que isto entende, se faz más
obras, que o ignorante sem lei, a quem a falta de entendimento está desculpando
com Deus e com o mundo” (264). Todos os que ali se encontram naquela ermida
sabem perfeitamente que os portugueses estão portanto longe de ser os pobres
de espírito destinados ao reino dos céus, e mais adiante será este clarividente
ermitão, à falta de explícita autocrítica portuguesa, a colocar o dedo na ferida no
que diz respeito ao pregar e roubar que caracteriza as andanças dos portugueses
pelo Oriente:
É certo que agora vejo o que nunca cuidei que visse nem ouvisse, maldade por natureza
e virtude fingida, que é furtar e pregar. Grande deve ser a tua cegueira, pois confiado
em boas palavras gastas a vida em tão más obras. Não sei se gracejará Deus contigo no
dia da conta! (265)4
Estamos em crer que semelhante clareza, responsável pela certeira contundência

das críticas dirigidas, é conferida pelo autor à sua persoangem, não se tratando
da mera reprodução de um discurso alheio, como o narrador de Fernão Mendes
Pinto procurar dar a entender. A este propósito, devemos igualmente realçar, na
breve reflexão que propomos sobre estes dois capítulos, a forma como o discurso
directo é aqui exclusivamente concedido às intervenções do ermitão. Opiniões
e decisões de António de Faria e de um ou outro português surgem nesta pas-
sagem da narrativa em discurso indirecto, inclusivamente quando veiculadas ao
As mesmas “más obras”, cobiça e cegueira dos portugueses são de novo rápida e perspicazmente re-
4
conhecidas e enunciadas por voz oriental mais adiante na narrativa, no capítulo CXXII, desta feita
pelo rei tártaro: “Conquistar esta gente terra tão alongada da sua pátria dá claramente a entender que
deve haver entre eles muita cobiça e pouca justiça”. A observação é ali de imediato confirmada por
uma outra autoridade, o Raja Benão: “Assim parece que deve ser. Porque homens que por indústria e
engenho voam por cima das águas todas, por adquirirem o que Deus lhes não deu, ou a pobreza neles
é tanta que de todo lhes faz esquecer a sua pátria, ou a vaidade e a cegueira que lhes causa a sua cobiça
é tamanha que por ela negam a Deus e a seus pais” (451).
83
ermitão pelo intérprete que integra o bando. Pelo contrário, as intervenções do
Hiticou merecem o realce do discurso directo, literalmente destacando-se do
restante texto. Parece-nos também com isto desejar o autor garantir a solenidade
do discurso, conferindo-lhe certo traço aforístico para que ao leitor não escape
a conclusão que inevitavelmente se deve extrair de toda a chocante lamentável
cena. Com as devidas e naturais reservas, o discurso do ermitão faz lembrar as
intervenções do coro no teatro grego antigo, com o seu sábio comentário aos
acontecimentos. Admitindo ser este ermitão produto da criação do autor da
Peregrinação, ousamos convocar aqui a imagem do ventríloquo e do seu boneco
Hiticou: procurando disfarçar ao máximo a sua voz e a responsabilidade pelas
palavras proferidas, Fernão Mendes Pinto transfere-as para os lábios de uma
personagem por ele criada exclusivamente para esse efeito.
António Faria e o seu bando, movidos ora por necessidade ora por absolu-
ta cobiça, conforme o estado em que se encontram, tudo parecem praticar com
a maior naturalidade e ausência de remorso, aparentemente acreditando bastar
a oração ou a promessa de penitência para expiar todas as atrocidades cometidas.
É difícil imaginar naquele tempo maior crítica à religião da Contra-reforma. Não
querendo ou não podendo lábios portugueses verbalizar a dimensão desses crimes,
e como se não bastasse a descrição das acções de António Faria e do seu bando,
Fernão Mendes Pinto cria uma espécie de legenda ou comentário aos episódios
narrados, por meio de personagens que diríamos de circunstância, sem qualquer
peso particular na narrativa além da explícita condenação dos atos testemunhados.
O episódio aqui comentado, porventura até mais pela sua gravidade do que respei-
tando qualquer ordem cronólógica de factos efectivamente ocorridos, será a última
grande façanha de António de Faria, cujo bando, segundo o próprio narrador,
será duramente punido em subsequente naufrágio, desventura que, na narrativa,
associa a posteriori às palavras do ermitão um particular valor premonitório.
Bibliografia
Catz, Rebecca (1972). A sátira social de Fernão Mendes Pinto (análise crítica da
Peregrinação), Lisboa: Prelo Editora.
84
Correia, João David Pinto (2017). Reler Peregrinaçam de Fernão Mendes Pinto:
ainda o seu valor literário-documental, in: Almeida, Isabel (org.), Peregri-
naçam 1614, Lisboa: Centro de Estudos Clássicos da Universidade de Lisboa,
215–223.
Langendorff, Matthias (1999). A imagem das religiões na Peregrinação, in: Seixo,
Maria Alzira / Zurbach, Christine (org.), O discurso literário da Peregrinação,
Lisboa: Edições Cosmos, 119–142.
Lourenço, Eduardo (2017). A Peregrinação ou a metamorfose do olhar europeu,
in: Almeida, Isabel (org.), Peregrinaçam 1614, Lisboa: Centro de Estudos
Clássicos da Universidade de Lisboa, 11–18.
Pinto, Fernão Mendes (1971). Peregrinação, Versão para português actual de
Maria Alberta Menéres, Lisboa: Edições Afrodite.
Saraiva, António José (1961), Fernão Mendes Pinto e o romantismo picaresco, in:
Para a história da cultura em Portugal, vol. II., Lisboa: Publicações Europa
América, 117–136.
Seixo, Maria Alzira (1998), Poéticas da viagem na literatura, Lisboa: Edições
Cosmos.
Vila Maior, Isabel (1999). O discurso directo como estratégia narrativa na Peregri-
nação, in: Seixo, Maria Alzira / Zurbach Christine (org.), O discurso literário
da Peregrinação, Lisboa: Edições Cosmos, 95–118.
85
Menczel Gabriella
Mito, memoria, cuerpo.

La cultura Sechín como sustrato en
El libro de barro de Blanca Varela11
Absztrakt: A perui költő Blanca Varela (1926–2009) életművében a lírai

én magába forduló, hermetikus szubjektumteremtése sokszor kapcsolódik
a régmúlt emlékeihez. Az El libro de barro [1993, Agyagkönyv] című kötete
mindvégig az egyéni emlékek és az antik mítoszok kettős tengelye mentén
szerveződik. Tanulmányomban az emlékezet szerepét, a személyes iden-
titás megalkotásának folyamatát vizsgálom a prózavers-gyűjteményben,
mégpedig a Kolumbusz előtti Sechín kultúra szubsztrátumának tükrében.
Kulcsszavak: emlékezet, kő, agyag, test(részek), alkotás
El “canto de la memoria” es una cita del penúltimo poema en prosa de Blanca

Varela (1926–2009), en la que se tematizan varios de los motivos recurrentes de
su poesía, que además pueden interpretarse incluso como alusiones evidentes
del sustrato mítico latente y palpable en toda la trayectoria de la poeta peruana,
galardonada con el XVI Premio Reina Sofía de la Poesía Iberoamericana en
2007. En el caso de este poema en concreto, me refiero a los elementos de “barro”,
“memoria”, “arena”, “sangre”, y como no, el adjetivo “mortal” nos conducen al
universo misterioso de las civilizaciones antiguas.
Se ha constatado también distintas veces ya que los motivos recurrentes de Va-
rela (mar y cielo, corporalidad y, sobre todo, cuerpo fragmentado, piedra, oscuridad,
1
e project of “Tradition and Innovation in Literature” and the publication of this study was supported
Th
by the National Research, Development and Innovation Office within the framework of the Thematic Ex-
cellence Program: “Community building: family and nation, tradition and innovation,” ELTE 2021/22.
87
polvo, sangre, visión y vacío) se originan del primer poema publicado, titulado
“Puerto Supe” (1959). Es incuestionable el carácter fundacional del inicio poético en
este sentido. Supuestamente, sería muy productivo estudiar la obra entera de la au-
tora desde los criterios del “mito personal”, propuestos de Charles Mouron (2005),
y desvelar la historia de su génesis psíquica, en base a las recurrencias motívicas. Esta
vez, sin embargo, nos centraríamos más en las analogías reconocibles con la memoria
colectiva, que Blanca Varela misma sugiere como clave posible de lectura.
La piedra y el barro, materias primas de Sechín, son dos motivos repetidos de
la colección poética, tal como los miembros fragmentados del cuerpo humano,
que fácilmente se asocian con jeroglifos de una escritura simbólica, tema también
céntrico de la poesía de Varela. La piedra aparece en el primer poema ya, que sirve
como vínculo entre el paratexto, el título del tomo y el ciclo poético que contiene.
En esta ponencia me propongo escavar en profundidad y detallar estos paralelis-
mos, junto con varios otros más, entre las edificaciones sacradas del Cerro Sechín
y el volumen hermético de poesía en prosa de la poeta peruana.
El barro constituye un elemento clave de interpretación de la colección en va-
rios niveles. El título del volumen, entonces, pone en marcha una serie de mecanis-
mos que recorren todo el libro: concretamente, el tema metapoético, concerniente
a la escritura, al libro, y también el carácter ancestral, el material de barro, de las
antiguas edificaciones sagradas, que en un principio plasman la memoria, resaltan
la persistencia duradera de la tradición y reafirman el enlace con el origen. Sin em-
bargo, el barro, en su estado blando, también implica calidad moldeable, y cuando
se seca con el tiempo, será frágil, que se rompe con facilidad, y así produce una rup-
tura en la continuidad (Muñoz Carrasco 2006: 200). El título del volumen El libro
de barro (1993) ha sido explicado en varias ocasiones: hace alusión a las tabletas de
barro de Mesopotamia, y así se vincula con la escritura primigenia (entrevista con
Efraín Kristal 1995, citada por Guerrero 2007: 71). La piedra escrita emerge como
mito que constituye el eje conceptual del libro (Areta Marigó 2016). Por otra parte,
se asocia con un templo precolombino de barro al norte de Lima, en Sechín, con sus
bajorrelieves enigmáticos que representan miembros corporales: brazos, cabezas,
piernas, vísceras (Guerrero 2007: 71). Según las investigaciones arqueológicas,
la construcción de Sechín se llevó a cabo en una época paralela a la de Chavín de
88
Huántar, por lo cual, es una cultura considerada entre las más antiguas conocidas
del mundo andino. En este sentido, El libro de barro de Blanca Varela remonta
a esta civilización mítica, y puede ser interpretada como sustrato de la serie de los
veintitrés poemas en prosa tanto desde el punto de vista formal, como desde punto
de vista motívico-metafórico.
Para entender la posible vinculación de este vestigio antiguo y la poesía varelia-
na, veamos brevemente en qué consiste el monumento. Según el informe de Loren-
zo Samaniego, Julio Tello el famoso arqueólogo de varios de los complejos arquitec-
tónicos de la zona andina, en 1937 describe el monumento de Sechín, que se halla
en la costa norte del Perú, y que consiste en dos edificios, uno de piedra y otro de
barro (1980: 310). Entre sus descubrimientos se encuentran, además, 98 piedras gra-
badas, en las que los motivos principales representados son las cabezas degolladas y
diferentes motivos geométricos. Tello sugiere que estos diseños nos pueden dar una
impresión de alguna escritura simbólica, porque muestran un cierto parecido con
los jeroglíficos mayas (Samaniego 1980: 311), y no excluye la posibilidad de com-
prenderlos dentro del sistema del cómputo del tiempo de la cosmovisión andina. En
la pintura de los muros, de varios colores (blanco, negro, azul, anaranjado, y rojo) y
entre las esculturas de piedra y de barro, se han encontrado figuras de felinos (dos
pumas) (1980: 315), diseños geométricos, dos peces, y también figuras humanas. En
el caso de uno de los personajes – en la escultura de barro – se trata de un personaje
boca abajo, semidesnudo, con un solo taparrabo, en cuya mano llama la atención la
falta del meñique (1980: 317). Esta imagen parece ser única en el arte prehispánico
del Perú. Dentro de las esculturas de piedra, a su vez, vemos figuras de guerreros con
un arma en la mano, por un lado, y cuerpos mutilados o despojos humanos, por el
otro (1980: 319). Hay otro detalle curioso del conjunto de los guerreros, que es la
uña del pulgar especialmente larga y afilada, que junto con la boca mostrando los
dientes apretados, evidencian la violencia bélica indiscutible de aquellas figuras. El
otro conjunto se integra por cabezas, ojos, orejas, brazos, piernas, vísceras, huesos
y cuerpos seccionados. Los cabellos y la sangre se representan también de una ma-
nera curiosa, pues, por tres cordones unidos, los primeros terminan en puntas, y la
segunda en punta roma (1980: 319). Los arqueólogos proponen una interpretación
sintética de las imágenes, porque es obvio que las representaciones componen una
89
unidad íntegra. Samaniego resume así el posible significado: los guerreros forman
un doble desfile, que desde lados opuestos avanzan hacia la entrada de un de los
edificios. Mientras tanto, por el suelo se encuentran despojos humanos en un des-
orden, con las representaciones más dramáticas y bañadas en sangre (1980: 320).
Es una escena conmovedora de vencedores y vencidos, que hasta puede suponer la
evidencia de la práctica del sacrificio ritual y simbólico. (Aunque para asegurarla,
se necesita el descubrimento del muro sur para ver las estelas ocultas en ello.) Sin
embargo, se resalta es el carácter militar y religioso de todo el monumento, rodeado
por las montañas de la Cordillera de los Andes (en la cuenca del Casma, formada
por los ríos Sechín y Casma, que forman dos valles).
Ahora bien, como acabamos de constatar, El libro de barro de Blanca Varela
contiene únicamente poemas en prosa, veintitrés en total, género fronterizo por
excelencia, y por otro, porque se caracteriza por una voz nueva, un tono que sor-
prendió en su momento a la propia Varela (entrevista con Charo Núñez 1995, citada
por Guerrero 2007: 69). El género además permite una libertad de mayor grado,
comparando tanto con la poesía tradicional, como con la prosa. Ella misma destaca
cierto misticismo en el libro, la búsqueda de una forma de expresar lo trascendental,
o tal vez lo sagrado, un retorno a los orígenes, una experiencia vital de los elemen-
tos naturales, pero que tal recorrido no deja de ser muy personal e íntimo. No en
vano la autora definió su libro como “diario” (entrevista con Edgar O’Hara, cita-
da por Guerrero 2007: 70), al que podríamos añadir el adjetivo “ritmizado”, en el
cual está permitida la ruptura de la métrica tradicional y también las asociaciones
desencadenadas.
Si hemos resaltado los miembros corporales seccionados en el monumento de
Sechín, pues paralelamente, en el libro de Varela la fragmentación salta a la vista
enseguida, que al final dará como resultado la impresión de una continuidad cons-
truida de mosaicos. En esta ocasión no me va a ser posible explicar el procedimiento
completo de todo el libro, solo pretendo llamar la atención a algunos mecanismos
paradigmáticos del mismo, por eso he optado por adentrar más en uno de los poe-
mas escogidos en el que, sin lugar a dudas, se acumulan varios de los elementos
míticos enumerados.
90
El poema citado al inicio nos introduce la imagen de una casa, que queda iden-
tificada con la muerte misma, donde se refiere “esta casa mortal”, que encima se
compara con “el linde entre lo que no es y lo que no será” (Varela 2007: 28). Esta
penúltima pieza gira en torno a la memoria, donde se actualizan ambas acepciones
del “barro”, la de material para construir un edificio, y la de las tablas antiguas que
sirven para conservar conocimientos ancestrales.
El poema se construye de tres oraciones compuestas, la primera y la última
subordinada, la segunda coordinada. En realidad, la primera y la última son frases
truncadas, de las que falta el predicado Esta falta del predicado contribuye marca-
damente a la constante oscilación, a la tensión interna, a la ambigüedad semántica
presente no solo en el nivel léxico, sino también estructural, tan características de
la poética valeriana. Encima, ambas frases contienen un pronombre demostrativo
(“esta” y “esto”) pero que carecen de referente anafórica. Si suponemos que el tomo
entero puede (o más bien debería) leerse de manera íntegra, como una unidad,
lógicamente uno busca el referente en el poema anterior.
En este antepenúltimo texto efectivamente aparece una voz colectiva, un “no-
sotros” y la imagen de una familia tal vez, pero el sentimiento de comunidad que
se percibe al sentarse a una mesa, falla en la oración siguiente: “Jamás juntos, es
cierto.” (Varela 2007: 27). Esta primera imagen, por el uso de las formas verbales
del pretérito, parece ser evocada del pasado. A continuación, la voz lírica cambia de
persona, vuelve a ser singular, cambia de tiempo al presente y también cambia de
tema. De repente nos enfrenta con la angustia de cómo nombrar las cosas, o mejor
dicho, la falta de conocimientos suficientes para denominarlas. Es el dilema eterno
del poeta creador, plasmado en los versos: “El papel está sediento de lágrimas. El
trazo resbala, oriental, distante. La tinta hace su ruta, inalterablemente mortal”
(Varela 2007: 27). El sufrimiento, la muerte inevitable emergen como condiciones
necesarias del acto creativo, que se nutre, por una parte, de la experiencia vital y,
por otra, de la añoranza, o bien, del “apetito”, de la sed de alcanzar un estado de
plenitud, o sea, “la urgencia, el desvelo, la absurda esperanza” (Varela 2007: 27).
Este poema – tal como tantos otros del volumen – se edifican sobre un doble eje
de afirmar y despojar, de totalidad y vacío, de gozo y dolor, de comunidad y sole-
dad, que al fin y al cabo traza un arte poética que cuestiona los límites del ser, y del
91
lenguaje expresivo. El “naufragio” también se despoja de sus partes integrantes (del
mar, de la playa y del viajero), y permanece así como el desastre puro, la destrucción
precisa para volver a retomar el esfuerzo de seguir adelante. Las últimas palabras,
“la absurda esperanza” conduce hacia el futuro, incluyendo de tal forma las tres
dimensiones temporales, pero otra vez implicando cierta amargura de la inutilidad,
del absurdo. En resumen, este poema que antecede el penúltimo de la colección,
tematiza la casa en un sentido individual, pero luego, la dimensión se amplía hacia
la creación y lo absurdo existencial.
El poema siguiente, el No. 22 en el libro, se relaciona a través de varios elementos
con el anterior: la casa, el pan, el agua con el mar, o bien, el adjetivo “mortal” que en
el anterior se refería a la ruta, y en esta es atributo de la casa. Sin embargo, la dife-
rencia quizá más llamativa formalmente es la ausencia de las voces personalizadas,
aquí ya no hay voz lírica, o mejor dicho la que hay, pues, se ha tornado impersonal.
El espacio sigue siendo la casa, pero ahora ya sin vida, es mortal, construida de “ba-
rro de los sueños” (Varela 2007: 28) que nos remite a universos lejanos, misteriosos.
La “harina de huesos” implica la presencia de restos de seres vivos, y más adelante,
los motivos del “grano de arena que lacera”, la “carne irisada” y las “entrañas del pez”
y la “sangre” asocian claramente los monumentos de Sechín. Northrop Frye segu-
ramente categorizaría esta relación como “arquetípica”, que por definición remonta
a los mitos preliterarios de la cultura (2005: 708). El esfuerzo de la poesía y la poeta
de reestablecer el vínculo original con los ciclos naturales y sincronizar las energías
humanas con los mismos, permite la lectura a partir de esta analogía mágica y ritual.
No encontramos aquí ninguna idealización de la cultura antigua, sino la busca de
las herencias que constituyen el ser y su identidad íntima (Vich 2018: 117).
La memoria del sustrato antiguo y “arcano”, de tal manera, es un instrumen-
to que enlaza los diferentes planos existenciales: el plano individual de la vida, la
vitalidad de cada día (mesa de familia, pan de cada día, agua), con el plano de la
exitencia más universal, el nivel ontológico del sufrimiento, que va a ser precondi-
ción necesaria de la creación, y el plano mítico, sagrado, antiguo, de la fuerza de la
memoria histórica, y metafórico-simbólico. En su dimensión vital, la memoria sirve
para luchar contra la muerte, pero también, por otro lado, es la capacidad evocadora
de algo que ya no existe, es decir, del no ser. Por eso emerge como una instancia
92
colindante entre ser y no ser, como “fuego perecedero”, pero que al mismo tiempo
será la vida misma que “brota por vez primera entre las núbiles piernas” (28), en
su materialidad más pura. Y en su dimensión histórico-mítica remite a la cultura
desaparecida, pero aún así muy presente en su realidad física con sus bajorrelieves
enigmáticos, representando el combate humano, de fuerzas antagónicas. Si además
admitimos que los diseños asocian glifos de una escritura, en un plano metapoéti-
co, El libro de barro entero emerge como metáfora de una Génesis, la creación de
una cultura, de una historia, de un texto muy particular, inscrito en la universali-
dad del ser trascendental.
Bibliografía
Areta Marigó, Gema (2016). El conjuro del silencio: la poesía de Blanca Varela,
in: Vallejo & Co., <https://www.vallejoandcompany.com/el-conjuro-del-
silencio-la-poesia-de-blanca-varela/> (26/3/2022).
Frye, Northrop (2005). Los arquetipos de la literatura, trad. Vicente Carmona,
in: Cuesta Abad, José Manuel / Jiménez Heffernan, Julián (eds.), Teorías
literarias del siglo XX, Madrid: Akal, 703–715.
Guerrero Guerrero, Eva (2007). La poética de Blanca Varela: «Hacer la luz
aunque cueste la noche», in: Blanca Varela, Aunque cueste la noche, XVI Pre-
mio Reina Sofía de Poesía Iberoamericana, Salamanca: Eds. Universidad de
Salamanca, 7–82.
Mouron, Charles (2005). Interpretación del mito personal, trad. José Luis Sánchez
Silva, in: Cuesta Abad, José Manuel / Jiménez Heffernan, Julián (eds.),
Teorías literarias del siglo XX, Madrid: Akal, 717–726.
Muñoz Carrasco, Olga (2006). La búsqueda del origen en El libro de barro de
Blanca Varela, in: Lienzo, 27, 193–207.
Samaniego, Lorenzo (1980). Informe sobre los hallazgos en Sechín. Monumen-
to arqueológico en la costa norte del Perú, in: Indiana, 6, 307–348, <http://
journals.iai.spk-berlin.de/index.php/indiana/article/view/1681/1319>
(26/03/2022).
Varela, Blanca (1993). El libro de barro, Madrid: Eds. del Tapir.
93
Vich, Víctor (2018). Políticas de lo íntimo en la poesía de Blanca Varela, in: Poetas
peruanos del siglo XX. Lecturas críticas, Lima: Fondo Editorial de Pontificia
Universidad Católica del Perú, 115–126.
Luma da Silva Miranda – João Antônio de Moraes –
Albert Rilliard
Identificação perceptiva de pistas

prosódicas da asserção e da questão-eco
no português brasileiro:
análise por ressíntese
Resumo: Este artigo apresenta os resultados de um estudo experimental

sobre a asserção e a questão-eco que procurou estabelecer o papel relativo
de parâmetros prosódicos (movimento melódico vs. intensidade e duração)
no reconhecimento perceptivo desses contornos entonacionais. A mesma
sentença (Como você sabe) foi enunciada com variações prosódicas ma-
nifestando dois diferentes atos de fala – asserção e questão-eco – por dez
falantes (5 homens) do Rio de Janeiro. Utilizando o Praat, os contornos
de F0 desses dois atos de fala foram manipulados para avaliar o papel da
(i) direção do movimento de F0 (ascendente ou descendente) e (ii) quais
sílabas carregam informações sobre o valor funcional desses contornos. O
papel da duração e da intensidade também foi testado. Em um experimen-
to perceptivo, vinte e quatro ouvintes brasileiros julgavam se cada um dos
estímulos que foram produzidos correspondia a uma declaração ou uma
pergunta. Concluímos que uma pista prosódica relevante no português
brasileiro para a distinção entre uma declarativa e uma questão-eco é o tipo
de movimento de F0 na região nuclear, especialmente sobre a sílaba tônica
final. Além disso, os padrões de intensidade e duração contribuíram para
o reconhecimento do valor funcional desses contornos.
Palavras-chave: asserção, questão-eco, percepção, ressíntese, português

brasileiro
95
1. Introdução
No português brasileiro (doravante, PB), a constituição acústica dos contornos
entonacionais dos atos de fala (Searle 1969) da asserção e da questão total já foi
extensamente descrita, como nos trabalhos de Celeste e Reis (2012), Frota et
al. (2015) e Moraes (2008). Contudo, análises perceptivas que indiquem a con-
tribuição de parâmetros acústicos (F0, duração e intensidade) nos contornos
entonacionais para o reconhecimento desses atos de fala ainda são incipientes.
Neste artigo, pretende-se investigar qual é o efeito dos movimentos da F0, du-
ração e intensidade na identificação perceptiva da entoação da asserção e da
questão-eco no PB.
Podemos entender a distinção pragmática entre a asserção e a questão-eco da
seguinte forma: no primeiro caso, o falante exprime um estado de coisas acerca
da realidade, como no enunciado: “Está chovendo hoje”. No segundo caso, o
contexto indica uma falha de comunicação. Na questão-eco1, o falante quer
conferir se ouviu corretamente o que o seu interlocutor acabou de dizer, por isso
ele repete uma informação que já foi dada no discurso. Por exemplo, alguém diz:
“Está chovendo hoje.”, mas, por algum motivo, o interlocutor não escutou bem
o que acabaram de dizer e, por isso, repete exatamente o que foi dito pelo seu
interlocutor, apenas para confirmar se ouviu a frase corretamente: “Está cho-
vendo hoje?” (“Foi isso o que você falou?”). Vale ressaltar que, no PB, até onde
sabemos, não há estudos que tratem de análises perceptivas sobre a questão-eco.
No português, acusticamente, o contorno melódico da asserção é constituí-
do por um movimento ascendente de F0 na região pré-nuclear seguido de um
movimento descendente de F0 na região nuclear, enquanto o da questão total
apresenta, na região pré-nuclear, um movimento de F0 ascendente-descendente
e, na região nuclear, um movimento ascendente de F0 (Castelo 2016; Couto et
al. 2017; Cunha 2006; Falé/Faria 2006; Frota et al. 2015; Mata 1990; Moraes
2008; Silva/Cunha 2011; Silvestre/Cunha 2013). É importante pontuar que,
baseando-se na descrição do corpus do projeto “Atlas Interativo da Prosódia do
Prieto et al. (2015: 25) mencionam que a função primordial das questões do tipo eco é expressar uma
1
falha de compreensão do enunciado. No entanto, é possível que, em uma interação face a face, esse tipo
de questão também venha acompanhada de atitudes como surpresa, incredulidade, desaprovação e até
mesmo ultraje, ou seja, significados que indiquem uma situação que contradiz a expectativa do falante.
96
Português (InAPoP)”2 , Frota et al. (2015: 263) defendem que, na língua portu-
guesa, a entoação não marca, em termos de acentos tonais, as diferenças pragmá-
ticas dentro da categoria das questões totais, como as questões do tipo pedido de
informação, do tipo pedido de confirmação e do tipo eco. Para ilustrar os con-
tornos da asserção e da questão-eco, utilizaremos os dados de Miranda (2019),
nos quais as médias das medidas de F0, intensidade e duração de dez repetições
dos contornos entonacionais da asserção e da questão-eco produzidos por dez
falantes da variedade carioca foram representadas nos gráficos das Figuras 1, 2 e
3 deste artigo, respectivamente.
Figura 1 – Contornos entonacionais de F0 da sentença “Como você sabe” produzida

como asserção (à esquerda) e como questão-eco (à direita) por cada um dos dez falantes
(média de dez repetições).
20
20
Asserção Pergunta eco

15
15
Frequência (ST/media)
Frequência (ST/media)
10
10
5
5
0
0
-10 -5
-5
co mo vo cê sa be co mo vo cê sa be
-10
0 20 40 60 80
0 20 40 60 80
Tempo normalizado Tempo normalizado
Fonte: Miranda (2019)
De acordo com a Figura 1, há um movimento ascendente na região pré-nuclear

da asserção e um movimento descendente na da questão-eco. Na região nuclear,
por sua vez, tem-se um movimento descendente na asserção e, na questão-eco,
um movimento ascendente na sílaba tônica final seguido de um movimento
descendente de F0 no final do contorno entonacional. Ambos os resultados cor-
roboram a descrição desses dois contornos entonacionais feita por Frota et al.
O Atlas Interativo da Prosódia do Português/Interactive Atlas of Portuguese Prosody (InAPoP) é um

2
projeto idealizado para analisar a variação prosódica, entonacional e rítmica do português em um

paradigma comparativo entre todas as variedades do português europeu, a costa atlântica do portu-
guês do Brasil e variedades do português de Angola. Disponível em: http://labfon.letras.ulisboa.pt/
InAPoP/presentation.html. Acesso em 02/08/2022.
97
(2015) no corpus do projeto InAPoP. Na descrição das questões-eco, especifi-
camente, foi encontrado o mesmo contorno nuclear das questões totais do tipo
pedido de informação (questão total neutra) tanto nas variedades brasileiras de
São Paulo, Minas Gerais e Rio Grande do Sul (Frota et al. 2015: 257), quanto
nas variedades europeias do português, em que as questões-eco neutras possuem
uma subida de F0 sobre o núcleo do contorno entonacional, seja do tipo acentual
(Porto e Algarve), seja do tipo de fronteira final (Alentejo e Lisboa) (Frota et al.
2015: 258). Adicionalmente, vale ressaltar que o movimento ascendente final
do contorno entonacional da questão-eco descrito em português também se
verifica no contorno melódico da questão-eco em outras línguas como o inglês
(Lieberman 1967) e o catalão (Borràs-Comes et al. 2010).
Além disso, observa-se, na Figura 2, que os dois tipos de enunciados apresentam
um padrão de intensidade muito parecidos nas sílabas da região pré-nuclear dos con-
tornos entonacionais, sendo a diferença na região nuclear mais marcada: enquanto
a sílaba tônica nuclear desses contornos entonacionais está no mesmo nível de inten-
sidade, a sílaba pretônica final “cê” é mais fraca na questão-eco do que na asserção.
Figura 2 – Curvas de intensidade normalizadas da sentença “Como você sabe”

produzida como asserção (à esquerda) e como questão-eco (à direita) por cada um
dos dez falantes (média de dez repetições).
-5 0 5 10

-5 0 5 10
Intensidade normalisada (dB)
Intensidade normalisada (dB)

-15
-15
co mo vo cê sa be co mo vo cê sa be
-25
-25
0 20 40 60 80 0 20 40 60 80
Tempo normalizado Tempo normalizado
Verifica-se na Figura 3 que, apesar de ser pontualmente interrompido nas sílabas

postônica “mo” e postônica final “be”, há um aumento de duração que atinge
seu pico na tônica nuclear “sa”, ao longo de ambos os enunciados. A variação
98
duracional da sílaba tônica inicial “co” da questão-eco é maior, se comparada
a essa mesma sílaba na asserção.
Figura 3 – Curvas de duração Z-score da sentença “Como você sabe” produzida

como asserção (à esquerda) e como questão-eco (à direita) por cada um dos dez falantes
(média de dez repetições).
4
4
Duração V–to–V (z–score)
Duração V–to–V (z–score)
2
2
0
0
-2
-2
-4
-4
-6
-6
om ov oc ês ab e om ov oc ês ab e
-8
-8
1 2 3 4 5 6 1 2 3 4 5 6
Unidades V–to–V Unidades V–to–V
Portanto, de acordo com a descrição acústica de Miranda (2019), a asserção e

a questão-eco do português brasileiro se diferenciam em termos de movimentos
de F0 e de padrões de intensidade e duração.
No que se refere à percepção da entoação da asserção e da questão total, há
alguns estudos que já exploraram esse tema, trazendo resultados de testes per-
ceptivos aplicados com falantes de diferentes dialetos do PB. Ouvintes brasilei-
ros identificam asserções e questões totais com base em sua prosódia no dialeto
carioca (Moraes 2008), curitibano (Milan/Kluge 2015), mineiro e paraibano
(Castelo 2016), bem como nos dialetos sergipano e florianopolitano (Nunes/
Seara 2015). Com base nesses estudos, dois tipos de resultados são delineados.
Enquanto em dialetos como o do Rio de Janeiro (Moraes 2008), Belo Horizon-
te (Castelo 2016) e Florianópolis (Nunes/Seara 2015), a região nuclear é a que
melhor contribui para o reconhecimento perceptivo dos contornos da asserção
e da questão total, em dialetos como o de Aracaju (Nunes/Seara 2015) e João
Pessoa (Castelo 2016), a região pré-nuclear também é relevante para a identi-
ficação perceptiva desses dois contornos entonacionais. Este último resultado
confirma achados na literatura da área da prosódia que mostram que falantes de
99
línguas como o inglês (Saindon et al. 2017), por exemplo, distinguem asserções
de perguntas totais logo após o primeiro acento tonal, o que indica que há pistas
acústicas na região pré-nuclear que caracterizam esses dois atos de fala e que são
percebidas pelos falantes nativos.
Em síntese, a literatura da entoação do português brasileiro mostra que a dis-
tinção acústica entre a asserção e a questão-eco se dá por movimentos de F0, so-
bretudo, na região nuclear dos contornos entonacionais – um movimento descen-
dente de F0 na asserção e um movimento ascendente de F0 na questão-eco – e que
os ouvintes do PB identificam esses dois atos de fala com base em pistas acústicas
das regiões nucleares e eventualmente das regiões pré-nucleares do contorno en-
tonacional. Uma das motivações que embasam este trabalho refere-se ao fato de
que, geralmente, nesses estudos descritivos da função pragmática da entoação,
não se sabe ao certo o que é uma propriedade estritamente fonética do contor-
no entonacional (ex. alinhamento de F0, alongamento da sílaba final etc.) ou o
que constitui um traço fonológico, isto é, distintivo, na realização desse contorno
(Frota et al. 2015). Nesse sentido, partimos da mesma premissa do estudo desen-
volvido na dissertação de mestrado de Miranda (2015) e esperamos que a avaliação
perceptiva dos ouvintes indique quais são as propriedades fonético-fonológicas
que estão associadas à identificação perceptiva do valor funcional dos contornos
entonacionais analisados.
O objetivo deste artigo é avaliar a influência de parâmetros prosódicos como
a F0 e os padrões de duração e intensidade no reconhecimento perceptivo dos
contornos entonacionais da asserção e da questão-eco no PB. Em relação às hi-
póteses deste estudo, esperamos que: (1) as modificações de F0 feitas na região
nuclear sejam mais relevantes do ponto de vista perceptivo do que as da região
pré-nuclear, visto que nosso estudo analisa a variedade carioca; (2) o movimento
descendente de F0 na tônica final influencie a interpretação dos estímulos para
a asserção, ao passo que, para a questão-eco, esse movimento na tônica final
será ascendente; e (3) os padrões de intensidade e duração dos dois atos de fala
também influenciem o seu reconhecimento perceptivo, já que, na produção, há
padrões acústicos distintos em cada ato de fala que podem contribuir para sua
percepção.
100
Este capítulo está organizado da seguinte forma: após as considerações ini-
ciais, há a descrição do método utilizado neste estudo experimental, a apresenta-
ção do design do experimento de percepção e sua aplicação, e, por fim, a discussão
dos resultados junto com a conclusão.
2. Método
2.1 Corpus
A sentença “Como você sabe” foi produzida a partir do contexto pragmático de
dois atos de fala (Searle 1969) diferentes: a asserção e a questão-eco. O enunciado
“Como você sabe” é dito como asserção quando o falante exprime um estado de
coisas sobre a realidade, podendo ser parafraseado com a frase: “Da mesma ma-
neira que você sabe”. A produção desse enunciado como questão-eco requer que
imaginemos o seguinte diálogo: um falante diz a seguinte frase “Adivinha como
eu sei?” e o interlocutor, querendo ter certeza de que ouviu bem a frase, pergunta:
“Como você sabe?”, no sentido de “Foi isso que você me perguntou?”.
2.2 Participantes
O corpus foi gravado por dez falantes (5 homens e 5 mulheres) do Rio de Janeiro.
Todos eles têm formação de nível superior e a média de idade é de 28,5 anos.
2.3 Procedimento
A gravação do corpus foi feita no Laboratório de Fonética Acústica da Universi-
dade Federal do Rio de Janeiro, com o microfone Shure SM48 em mídia digital
e o programa Sound Forge (versão 7.0). Os arquivos sonoros foram salvos com
o formato WAV, mono, 16 bits e 22.050Hz. Antes da gravação, o pesquisador
explicou o contexto pragmático dos dois atos de fala para os informantes. Em
seguida, eles produziram esses atos de fala na presença do pesquisador, a fim de
confirmar se os informantes haviam entendido a diferença entre a asserção e
a questão-eco. Em nenhum momento, o pesquisador produziu os contornos ento-
nacionais para eles. Pedimos que os informantes repetissem dez vezes os dois atos
de fala. Ao final das sessões de gravação, coletamos um total de 200 enunciados.
101
Desse material gravado, foi selecionada uma gravação do enunciado “Como vo-
cê sabe” produzido como asserção e como questão-eco pelo INF 3 (informante
masculino), devido ao fato das repetições desse informante terem sido gravadas
sem ruídos e de sua voz possuir boa qualidade. Essas duas frases, portanto, foram
usadas nos dois procedimentos de estilização de F0 que serão apresentados na
seção 3 deste artigo.
3. Experimento perceptivo
Este experimento de percepção, que foi criado para avaliar a influência de parâ-
metros prosódicos (movimentos melódicos vs. duração e intensidade) no reco-
nhecimento dos contornos entonacionais da asserção e da questão-eco no PB,
utiliza a técnica da ressíntese e segue o método do modelo IPO (’t Hart/Collier/
Cohen 1990) na produção dos estímulos.
3.1 Estilização close-copy

Desenvolvida pelo modelo IPO (’t Hart/Collier/Cohen 1990), a estilização close-
copy tem por objetivo eliminar as flutuações provenientes da microentoação3 no
contorno melódico, mas garantindo que ela seja uma cópia perceptivamente idên-
tica do contorno original. Na abordagem desse modelo, os contornos melódicos
são representados por segmentos de linha reta, em que os segmentos da fala não
vozeados são “completados” pelo processamento perceptivo; dessa forma, os ou-
vintes não percebem diferenças no contorno simplificado cujas flutuações da mi-
croentoação foram eliminadas em comparação com o contorno original (Hermes
2006). O resultado da estilização close-copy serve como um ponto de partida para
outra fase de estilização cujo objetivo é a padronização dos movimentos melódicos.
Como já mencionado na seção anterior, uma produção de cada ato de fala do INF
3 foi selecionada. Em seguida, estilizamos esse enunciado, seguindo o protocolo
descrito em Miranda (2015) para produzir as estilizações close-copy, o qual inclui
(i) a manipulação do contorno entonacional no software Praat, através da função
“to manipulation”; (ii) redução dos pontos de inflexão por meio da função stylize
3 Flutuações na frequência fundamental que são causadas por fatores fisiológicos, ou seja, não são
produzidas intencionalmente pelo falante.
102
pitch > 2 ST e (iii) retirada manual dos pontos de inflexão restantes através do
comando “CTRL+ALT+T”. Na Figura 4, a seguir, apresentamos o resultado da
estilização close-copy dos contornos entonacionais desses dois atos de fala produ-
zidos pelo INF 3:
Figura 4 – Estilização close-copy (linha contínua vermelha) e contornos originais (linha

plena azul) da asserção (acima) e da questão-eco (abaixo) produzidos pelo INF 3.
300
300
250
250
200
200
150
150
100
100
50
50 o m u v o s e s a b i
o m u v o s e s a b i
0 Time (s) 0.9377
0 Time (s) 0.9377
300
300
250
250
200
200
150
150
100
100
50
50 o m u v o s e s a b i
0 Time (s) 0.9377
0 Time (s) 0.9377
De acordo com a Figura 4, na estilização close-copy do contorno entonacional

da asserção, observamos na região pré-nuclear que há um movimento levemente
ascendente de F0 seguido de uma proeminência com pico de F0 no início da
pretônica final “cê”. Em seguida, tem-se um movimento descendente de F0 que
se estende até o final do enunciado. Por outro lado, a estilização close-copy do con-
torno da questão-eco apresenta um movimento levemente descendente na região
pré-nuclear do enunciado que se estende até o final da sílaba pretônica final “cê”.
103
A partir daí, inicia-se uma subida de F0 que atinge seu pico na margem direita
da sílaba tônica final “sa” que, por fim, é seguida de um movimento descendente
final sobre a última sílaba postônica.
Pode-se, assim, notar que há movimentos de F0 diferentes tanto no pré-núcleo
quanto no núcleo dos dois contornos, sendo essa diferença mais nítida na região
nuclear, em que o movimento de F0 sobre as tônicas nucleares é descendente na
asserção e ascendente na questão-eco.
3.2 Estilização de padronização pautada na equivalência perceptiva

Segundo a abordagem IPO (’t Hart/Collier/Cohen 1990), o objetivo do segundo
processo de estilização é permitir que se façam generalizações sobre os movimentos
melódicos que formam os contornos entonacionais de uma língua, visando chegar
a um número restrito de categorias, já que nas estilizações close-copy, esses movimen-
tos apresentam tamanhos, slopes, duração e posições nas sílabas que são particulares.
Posteriormente, esses contornos artificiais são submetidos à avaliação de
grupos de ouvintes e é através dos resultados baseados na tolerância perceptiva
que o pesquisador pode fazer generalizações sobre os parâmetros característicos
dos movimentos melódicos, chegando a número restrito de categorias para
os diferentes movimentos melódicos que foram verificados nas estilizações
close-copy.
3.3 Estímulos
Neste estudo, a partir da estilização close-copy, iniciou-se a fase de manipulação de
F0, para verificar o papel de pistas prosódicas (configuração de F0 vs. intensidade
e duração) no reconhecimento do valor funcional desses dois contornos entona-
cionais. Utilizando o programa Praat (Boersma/Weenink 2016), manipulamos
a F0 dos contornos da asserção e da questão-eco para verificar que tipo de movi-
mento de F0 e quais sílabas desempenham um papel relevante na percepção do
valor funcional desses contornos no PB. Primeiramente, produzimos um estímulo
melodicamente “intermediário”, de tal forma que a F0 de cada uma de suas sílabas
tivesse um valor que correspondia à média de F0 daquela sílaba na asserção e na
questão-eco, como pode ser visto na Figura 5:
104
Figura 5 – Contorno melódico do estímulo intermediário produzido com os valores
médios de F0 entre a asserção e a questão-eco (estímulo 0).
300
Frequency (Hz)
0
0 Time (s) 0.9377
Em seguida, cada uma das sílabas do estímulo intermediário (co/mo/vo/cê/sa)

foi modificada para reproduzir paulatinamente os movimentos de F0 da asserção
e da questão-eco. Essas modificações foram aplicadas ou sobre a sílaba isolada
(cada uma das cinco sílabas usando valores de F0 dos dois “alvos”: asserção ou
questão-eco), ou sobre uma sequência de sílabas (a pretônica junto com a tônica
no núcleo do contorno; a tônica com a postônica no pré-núcleo do contorno e
todas essas sílabas juntas). Em outras palavras, cada parte do contorno entonacio-
nal da asserção e da questão-eco isoladamente ou em conjunto foi reproduzida.
Desse processo resultaram dezenove estilizações, das quais nove estilizações fo-
ram nomeadas com o rótulo “QE” para indicar que se trata de um estímulo no qual
movimentos de F0 do contorno da questão-eco foram adicionados à base “interme-
diária”; e nove com o rótulo “AS”, quando os movimentos de F0 adicionados foram
típicos da asserção, além do próprio contorno intermediário. Essas estilizações serão
ilustradas a seguir e descritas em termos de movimentos de F04 da Figura 6 a 14:
Utilizaremos na descrição dos estímulos dois tipos de movimentos de F0, ascendente e descendente,
4
que podem ser classificados como altos ou baixos. De acordo com os valores utilizados no processo
de estilização, consideramos que sílabas manipuladas com valores até 115 Hz são tidos como baixo e
valores acima desse limiar são tidos como altos.
105
Figura 6 – Contornos melódicos do estímulo 7QE (preto) com movimento descendente
na região pré-nuclear seguido de um movimento ascendente-descendente na região nuclear
com pico de F0 alinhado à direita da margem da sílaba tônica final “sa” e do estímulo 7AS
(vermelho) com movimento ascendente na região pré-nuclear com pico de F0 antecipado
sobre a sílaba pretônica “cê” seguido de um movimento descendente na região nuclear.
300
Frequency (Hz)
0
0 Time (s) 0.9377
Figura 7 – Contornos melódicos do estímulo 1QE (preto) com movimento ascendente

alto na sílaba tônica final “sa” e do estímulo 1AS (vermelho) com movimento
descendente baixo na mesma sílaba “sa”.
300
Frequency (Hz)
0
0 Time (s) 0.9377
106
Figura 8 – Contornos melódicos do estímulo 2QE (preto) com movimento
descendente baixo na sílaba pretônica final “cê” e do estímulo 2AS (vermelho) com
movimento ascendente alto na mesma sílaba “cê”.
300
Frequency (Hz)
0
0 Time (s) 0.9377

descendente baixo na segunda postônica “vo” e do estímulo 3AS (vermelho) com
movimento ascendente baixo na mesma sílaba “vo”.
300
Frequency (Hz)
0
0 Time (s) 0.9377
107
descendente baixo na sílaba tônica e postônica iniciais “co-mo” e do estímulo 4AS
(vermelho) com movimento ascendente baixo nas mesmas sílabas “co-mo”.
300
Frequency (Hz)
0
0 Time (s) 0.9377
Figura 11 – Contornos melódicos do estímulo 5QE (preto) com movimento descendente

baixo na sílaba pretônica final “cê” combinado com movimento ascendente alto na
sílaba tônica final “sa” e do estímulo 5AS (vermelho) com movimento descendente alto
combinado com movimento descendente baixo nas mesmas sílabas “cê” e “sa”.
300
Frequency (Hz)
0
0 Time (s) 0.9377
108
descendente baixo nas sílabas postônica “vo” e pretônica final “cê” combinado com
movimento ascendente alto na sílaba tônica “sa” e do estímulo 6AS (vermelho)
com movimento ascendente alto nas mesmas sílabas “vo” e “cê” combinado com
movimento descendente baixo na mesma sílaba “sa”.
300
Frequency (Hz)
0
0 Time (s) 0.9377
Nessa série de estilização de F0 sobre as pretônicas e tônicas finais, produzi-

mos mais dois estímulos que mesclavam o movimento de F0 da asserção e da
questão total nessas sílabas. Por esse motivo, eles não foram nomeados com os
rótulos “QE” e “AS” como os outros estímulos, já que o resultado dessa estili-
zação reproduz uma sequência de movimentos de F0 que não são verificados
na estilização close-copy de nenhum dos contornos produzidos por INF 3 (mo-
vimento descendente baixo de F0 desde o início da pretônica final até a tônica
final; o mesmo vale para o movimento ascendente alto da questão-eco nessas
duas sílabas).
Dessa forma, enquanto o estímulo “C” combina o movimento descendente
baixo da pretônica final da questão-eco e o movimento descendente baixo da
tônica final da asserção, o estímulo “D” combina o movimento descendente alto
da pretônica final da asserção e o movimento ascendente alto da tônica final da
109
questão-eco. Sendo assim, pretendemos avaliar com essas manipulações a rele-
vância do tipo de movimento de F0 que recai sobre a sílaba pretônica nuclear na
interpretação dos contornos da asserção e da questão-eco.
Figura 13 – Contornos melódicos do estímulo 5C (preto) com movimento

descendente baixo na sílaba pretônica “cê” combinado com movimento descendente
alto na sílaba tônica “sa” e do estímulo 5D (vermelho) com movimento descendente alto
combinado com movimento ascendente alto nas mesmas sílabas “cê” e “sa”.
300
Frequency (Hz)
0
0 Time (s) 0.9377
Partindo da mesma justificativa apresentada nas duas últimas manipulações,

apresentaremos, a seguir, mais dois estímulos cujo resultado da configuração
de F0 combina movimentos de F0 que não são verificados na produção nem da
asserção nem da questão-eco.
110
Figura 14 – Contornos melódicos do estímulo 6C (preto) com movimento
descendente baixo nas sílabas postônica “vo” e pretônica “cê” combinado com
movimento descendente baixo na sílaba tônica “sa” e do estímulo 6D (vermelho) com
movimento ascendente alto nas mesmas sílabas “vo” e “cê” combinado com movimento
ascendente alto na mesma sílaba “sa”.
300
Frequency (Hz)
0
0 Time (s) 0.9377
Além das manipulações de F0, os parâmetros prosódicos da duração e da intensi-

dade foram avaliados globalmente através da aplicação das estilizações de F0 so-
bre a estrutura segmental que mantém a informação temporal e a de intensidade
dos contornos originais da asserção e da questão-eco. Ou seja, as manipulações de
F0 foram projetadas sobre o ritmo original do contorno da asserção e da questão.
Esse método de transplante do contorno entonacional já foi utilizado no estudo
de Moraes & Rilliard (2018) e está ilustrado na Figura 15:
111
Figura 15 – Representação de transferência do contorno melódico de uma sentença
para outra: na esquerda, há duas curvas originais (em cima: asserção, embaixo: pedido)
mostrando os mesmos segmentos nos diferentes parâmetros prosódicos (cada gráfico apre-
senta, sobre o espectograma, a curva melódica (pitch) original em uma linha pontilhada,
a intensidade em linhas contínuas e a estilização close-copy da entoação em linhas retas);
na direita, o resultado da transferência da curva melódica do pedido sobre o conteúdo
segmental da asserção, retirado de Moraes & Rilliard (2018, p. 246), tradução nossa.
5000
400
4000
3000 300
F0 (Hz)
2000
200
1000
0 100
0.173 Time (s) 1.177
5000
4000 400
3000 300
F0 (Hz)
2000
200
1000
0 100
0.2659 Time (s) 1.581
5000
4000 400
3000 300 F0 (Hz)

2000
200
1000
0 100
0.173 Time (s) 1.177
Fonte: Moraes & Rilliard (2018)
Em suma, todas essas dezenove manipulações foram projetadas tanto no contorno da

asserção quanto no contorno da questão-eco, perfazendo um total de 38 estímulos.
3.4 Design
Nesse experimento, apresentamos 38 estímulos (as dezenove estilizações aplicadas
à sentença original da asserção e dezenove à da questão-eco) na condição auditiva,
com variações melódicas da F0, sem mudar, portanto, os padrões de duração e de
intensidade ou segmentais.
112
3.5 Procedimento
O experimento de percepção foi montado na plataforma TP Worken (Rauber
et al., 2012). A tarefa do teste de percepção consistia na identificação dos estímu-
los artificiais como “afirmação” ou como “pergunta”. Antes de os participantes
realizarem a tarefa, descrevemos o contexto pragmático das duas sentenças, para
que eles produzissem os contornos entonacionais na presença do investigador;
assim, certificamo-nos que eles entenderam a diferença entre esses dois contornos.
Todos os participantes realizaram a tarefa individualmente, nos computado-
res do Laboratório de Fonética Acústica da UFRJ. Eles também foram informa-
dos de que podiam repetir o estímulo sonoro em caso de dúvida, quantas vezes
fossem necessárias.
3.6 Participantes
Participaram do experimento de percepção 24 ouvintes que eram alunos de
graduação da Faculdade de Letras da UFRJ. A idade média dos ouvintes é de
23 anos. Todos os participantes tinham familiaridade com o uso de computador.
3.7 Análise estatística

As respostas dos experimentos foram coletadas através da exportação dos dados
salvos em excel pela própria plataforma TP Worken. Foram computados 912
votos. Posteriormente, na análise estatística, as respostas foram codificadas com
um “0” para respostas “Asserção” e com um “1” para as respostas “Pergunta”
(questão-eco). Os fatores de variação considerados foram: a base rítmica dos
estímulos (duração e intensidade) com dois níveis (asserção x questão-eco) e as
estilizações da F0 com dezenove níveis, expostos na seção 3.3 deste artigo. As-
sim, foi possível avaliar o efeito dos fatores manipulados sobre a tendência de se
interpretar a resposta como “Pergunta”.
3.8 Resultados
No modelo de análise estatística, aplicamos uma regressão logística no grau de
respostas “Pergunta”, com os dois fatores “Base” e “Estilização”, e a interação en-
tre esses dois fatores. Esse modelo mostrou sobredispersão. Por isso, um modelo
113
com erros quasibinomiais foi utilizado. Através da simplificação do modelo5,
retiramos os fatores que não apresentaram efeito significativo e isso nos levou
a eliminar a interação entre “Base” e “Estilização” (F(18, 892) = 0.585, p = 0.91).
A seguir, em nossa análise estatística, os múltiplos níveis do fator “Estilização”
foram agrupados, a fim de verificar se haveria uma diferença significativa entre eles.
Esse processo revelou três grupos de estilização que estão reunidos na Figura 16:
Figura 16 – Taxa de reconhecimento das respostas “pergunta” recebidas pelos três

grupos de estilizações: grupo “0” (cinza médio), grupo “QE” e “AS-3” (cinza escuro)
e grupo “AS” (cinza claro).
1.0
0.8
0.6
0.4
0.2
0.0
0 QE AS AS-3
De acordo com a Figura 16, há um grupo de estilização neutra, em que as respostas

não diferem significativamente do estímulo 0 (manipulação 19), ou seja, o estímu-
lo com valores de F0 intermediário, que foi montado nas duas bases segmentais
(asserção e questão-eco). Nesse primeiro grupo, encontram-se (i) estilizações com
No Apêndice, as tabelas 1, 2 e 3 mostram o processo de simplificação do modelo.

5
114
reproduções dos movimentos de F0 da questão-eco (QE) que não permitem que
a proporção de resposta “Pergunta” aumente acima do nível do estímulo 0 e (ii)
estilizações com parte do contorno da asserção (AS) que não permitiram a dimi-
nuição da taxa de resposta “Pergunta”, para além do nível do estímulo 0. Além dis-
so, tem-se um grupo composto por sete estilizações que contém partes do contorno
da pergunta (estilizações tipo ‘a’, isto é, estímulos que reproduziam os movimentos
de F0 típicos do contorno entonacional da asserção) e por uma estilização com par-
te do contorno da asserção (estilização tipo ‘b’, ou seja, estímulos que reproduziam
os movimentos de F0 típicos do contorno entonacional da questão-eco), que obti-
veram um grau significativamente maior da resposta “Pergunta” comparado com o
estímulo 0. E, finalmente, um grupo de estilizações da asserção composto por dois
estímulos que diminuíram o grau da resposta “Pergunta” de maneira significativa.
Na Figura 17, ilustramos separadamente a avaliação das dezenove manipulações
de F0 inseridas nas bases da asserção (AS) e da questão-eco (QE) para comentar
as características acústicas dos estímulos que obtiveram resultados significativos:
Figura 17 – Taxa de reconhecimento das respostas “Pergunta” obtida pelos estímulos

de estilização variada: resultados significativos da questão-eco (cinza escuro) e da
asserção (cinza claro) e resultados não significativos (cinza médio); as duas bases juntas.
1.0
0.8
0.6
0.4
0.2
0.0
0
1QE
2QE
3QE
4QE
5QE
6QE
7QE
1AS
2AS
3AS
4AS
5AS
6AS
7AS
5C
5D
6C
6D
115
A Figura 17 mostra que, enquanto seis estilizações (1QE, 5QE, 6QE, 7QE, 5D e
6D) foram identificadas como pergunta de maneira significativa, duas estilizações
(1AS e 2AS) foram reconhecidas significativamente como afirmação. Convém
ressaltar que esse agrupamento dos dezenove níveis do fator “Estilização” em três
grupos não mudou significativamente a qualidade do modelo (F(15, 907) = 0.587,
p = 0.89). Os três grupos assim obtidos têm um efeito significativo sobre a taxa de
respostas “pergunta” (χ2(3) = 116.1, p < 0.05). Todas essas estilizações têm modifi-
cações feitas no núcleo do contorno entonacional, o que comprova nossa hipótese
1 sobre uma maior relevância perceptiva do núcleo dos contornos entonacionais
em vez do pré-núcleo para o reconhecimento da modalidade das frases.
No tocante ao reconhecimento da questão-eco, a conclusão que podemos retirar
desses resultados é que todas as modificações significativas da questão-eco conti-
nham uma sílaba tônica nuclear com movimento ascendente de F0. Em relação ao
reconhecimento do valor funcional da asserção, verificamos que tanto o movimento
descendente de F0 na sílaba tônica final “sa” (1AS) quanto o movimento ascendente
de F0 sobre a pretônica final “cê” (2AS) são pistas acústicas relevantes para os ouvin-
tes reconhecerem esse contorno. Também verificamos que, diferentemente do reco-
nhecimento da questão-eco, não há uma contribuição para o reconhecimento per-
ceptivo da asserção, quando movimentos melódicos da pretônica e tônica finais estão
combinados entre si ou com outras sílabas: “cê” ascendente + “sa” descendente (5AS),
“você” ascendente + “sa” descendente (6AS). Portanto, a hipótese 2 do nosso estudo,
que previa que o movimento descendente de F0 na tônica final influenciaria a inter-
pretação dos ouvintes para a asserção, enquanto o movimento ascendente de F0 na
tônica final, o reconhecimento da questão-eco, foi parcialmente comprovada.
Além das duas manipulações da asserção (5AS e 6AS) que foram avaliadas de
maneira contrária à hipótese deste trabalho, o estímulo 7AS, que reproduz os mo-
vimentos de F0 tanto do pré-núcleo quanto do núcleo da asserção, também não foi
reconhecido significativamente como asserção; e o estímulo 3AS, por sua vez, que
foi produzido com um movimento melódico ascendente na sílaba “vo”, verificado
no contorno da asserção, localizada na região pré-nuclear, foi reconhecido signifi-
cativamente como “pergunta”, mesmo com um contorno final de F0 descendente.
Portanto, esses dois últimos resultados também vão contra a hipótese deste estudo
116
que previa que o movimento descendente de F0, quando inserido no núcleo dos
contornos dos estímulos, deveria alterar significativamente a interpretação dos
ouvintes para “Afirmação”.
No caso do estímulo 3AS, é possível que a manipulação feita com movimento
ascendente em “vo” tenha sido confundida com a prosódia da questão parcial, já
que esse tipo de questão também termina com um movimento descendente de F0
(Frota et al. 2015; Moraes 2008). A palavra “pergunta” usada no experimento é, de
certa forma, vaga, podendo se referir tanto à questão parcial quanto à questão-eco.
De acordo com Miranda et al. (2020), na produção da questão parcial, há uma
proeminência de intensidade na região pré-nuclear, especificamente sobre as sílabas
“mo” e “vo”. Talvez o movimento ascendente de F0 na sílaba “vo” tenha contribuído
para a sensação de proeminência no pré-nucleo, o que pode ter feito os juízes atri-
buírem um significado de questão parcial a esse estímulo e, por isso, eles marcaram
a resposta “pergunta” em vez da “asserção”.
Por fim, a Figura 18 apresenta a taxa de reconhecimento para a resposta “Per-
gunta”, de acordo com a “Base” da asserção ou da questão-eco utilizada na criação
dos estímulos:
Figura 18 – Taxa de identificação da resposta “Pergunta” obtida pelos estímulos com

base da asserção (AS) ou questão-eco (QE).
1.0
0.8
0.6
0.4
0.2
0.0
AS QE
117
Podemos notar, na Figura 18, que as estilizações dos contornos entonacionais
transpostos na base da questão-eco são mais reconhecidas como pergunta (49%)
do que aquelas produzidas na base da asserção, o que ocorre de maneira signifi-
cativa (χ2(1) = 6.5, p < 0.05). Esse resultado nos leva a concluir que a informação
proveniente do padrão rítmico dos contornos originais contribui para o reconhe-
cimento perceptivo do valor funcional da asserção e da questão-eco. A hipótese 3
deste estudo, portanto, foi confirmada. Conforme exposto na introdução deste
capítulo, os contornos entonacionais da asserção e da questão-eco apresentam
padrões próprios de intensidade e duração, por isso era esperado que esses parâ-
metros influenciassem seu reconhecimento perceptivo.
4. Discussão dos resultados e conclusão

Neste estudo fonético-perceptivo, investigamos os parâmetros acústicos que es-
tão associados com a identificação perceptiva da asserção e da questão-eco no
português brasileiro, com base no dialeto carioca. Por meio da aplicação do ex-
perimento de percepção que pretendia verificar o papel da configuração da F0,
da intensidade e da duração, concluímos, primeiramente, que o movimento des-
cendente de F0 sobre a sílaba tônica final e o movimento ascendente de F0 sobre
a pretônica final influenciam a identificação perceptiva do contorno da asserção,
enquanto o movimento ascendente de F0 na sílaba tônica nuclear dos contornos
de todos os estímulos com essa configuração (com uma sílaba ou mais) aumenta
significativamente a interpretação de pergunta. Vale ressaltar que esses resultados
sobre a relevância dos movimentos de F0 na sílaba tônica nuclear estão de acordo
não só com estudos anteriores sobre a percepção da entoação do PB (Castelo 2016;
Milan/Kluge 2015; Moraes 2008; Nunes/Seara 2015), mas também com diversos
estudos de produção, nos quais se verificam as configurações de F0 aqui analisadas
nas descrições acústicas dos contornos entonacionais da asserção e da questão-eco
no português (Castelo 2016; Couto et al. 2017; Falé/Faria 2006; Frota et al. 2015;
Mata 1990; Moraes 2008; Silva/Cunha 2011; Silvestre/Cunha 2013).
Ainda no que se refere à conclusão sobre a análise perceptiva dos movimentos me-
lódicos, foi verificado que as manipulações do movimento de F0 feitas no núcleo dos
contornos da asserção e da questão-eco foram mais relevantes perceptivamente do que
118
as modificações feitas no pré-núcleo, corroborando estudos como o de Moraes (2008)
sobre a variedade carioca e o de Castelo (2016) sobre a variedade de Belo Horizonte,
nos quais a região nuclear contribuiu significativamente para o reconhecimento do
valor funcional desses contornos. Por um lado, convém enfatizar que os resultados
encontrados neste estudo dão suporte para teorias como o Modelo Autossegmental e
Métrico (AM) (Ladd 1996; Pierrehumbert 1980), que enfatiza a preponderância da
região nuclear do contorno entonacional em detrimento da região pré-nuclear, já que
as modificações feitas nas sílabas tônicas e pretônicas finais da asserção e da questão-
eco foram significativas em relação à identificação perceptiva desses contornos. Por
outro lado, apesar da avaliação ter ido contra as hipóteses deste estudo, o estímulo
3AS com modificação de F0 no pré-núcleo, que foi reconhecido significativamente
como pergunta, também indica que os ouvintes podem utilizar pistas da região pré-
nuclear para reconhecer o valor funcional dos contornos. Por isso, consideramos que
é preciso elaborar novas análises perceptivas sobre o papel da região pré-nuclear no
reconhecimento dos contornos da asserção e da questão-eco no português brasileiro.
Faz-se necessário aplicar um teste perceptivo que utilize, por exemplo, a técnica de
gating paradigm, para verificar se falantes do PB da variedade carioca distinguem
asserções de perguntas somente através de pistas acústicas do pré-núcleo, assim como
foi feito no experimento de Falé e Faria (2006) com perguntas do português europeu,
ou, como no experimento perceptivo de Castelo (2016), no qual foram apresentados
estímulos constituídos por declarativas e questões totais do PB nas condições palavra
inicial, palavra interna e frase inteira para os ouvintes, ou ainda, formular um teste de
percepção que utilize como estímulos apenas a região pré-nuclear dos contornos da
asserção e da questão-eco, como Nunes e Seara (2015) fizeram em seu estudo sobre
a percepção de declarativas e perguntas totais neutras no PB.
Os resultados do experimento perceptivo também revelaram que há uma con-
tribuição do uso das bases segmentais da asserção e da questão-eco, nas quais foram
inseridas dezenove manipulações da F0 para avaliar a percepção de asserções e de
questões-eco no português brasileiro. O uso da técnica de Moraes e Rilliard (2018)
se mostrou eficaz na análise perceptiva sobre o papel da intensidade e da duração na
identificação desses contornos, assim como foi feito em Miranda et al. (no prelo)
sobre a entoação da questão parcial e da exclamação no PB.
119
Portanto, com base nos resultados do experimento perceptivo, podemos con-
cluir que, no português brasileiro, há configurações nucleares de F0 específicas
que atuam no reconhecimento do valor funcional do contorno entonacional da
asserção e da questão-eco juntamente com seus padrões rítmicos.
Agradecimento
Este estudo foi financiado pela bolsa de doutorado da CAPES (88882.331896/2015-01)
durante o doutoramento da primeira autora na Universidade Federal do Rio de Janeiro.
Bibliografia
Arantes, Pablo (2015). Time-normalization of fundamental frequency contours:
A hands-on tutorial, in: Meireles, Alexsandro (org.), Courses on Speech Pro-
sody, Newcastle upon Tyne: Cambridge Scholars Publishing, v. 1, 98–123.
Boersma, Paul / Weenink, David (2016). Praat: doing phonetics by computer
[Computer program]. (Version 5.1.05). [http://www.praat.org/]
Borràs-Comes, Joan / del Mar Vanrell, Maria / Prieto, Pilar (2010). The role of
pitch range in establishing intonational contrasts in Catalan, in: Proceedings
of the Fifth International Conference on Speech Prosody, Chicago 14–11 May,
2010. Paper 100103: 1–4.
Celeste, Leticia / Reis, César (2012). Análise entonativa formal: INTSINT ap-
licado ao português, in: Journal of Speech Sciences, 2 (2), 3–21. https://doi.
org/10.20396/joss.v2i2.15026
Couto, Leticia Rebollo / Silva, Carolina Gomes / Miranda, Luma da Silva (2017).
Prosódia dos enunciados declarativos e interrogativos totais nas variedades de
Salvador, Fortaleza e Rio de Janeiro, in: Revista de Estudos da Linguagem,
25 (3), 1105–1142, https://doi.org/10.17851/2237-2083.25.3.1105-1142
Crawley, Michael (2013). The R Book Second Edition, United Kingdom: Wiley.
Cunha, Claudia (2006). Atlas Lingüístico do Brasil: uma análise das questões de
prosódia. In: Mota, Jacyra Andrade / S. Cardoso, Suzana (eds.), Documentos
2: Projeto Atlas Lingüístico do Brasil, vol. 1., Salvador: Editora Quarteto.
120
Falé, Isabel / Faria, Isabel Hub (2006). Categorical perception of intonational contra-
sts in European Portuguese, in: Hoffmann, Rüdiger / Mixdorff, Hansjörg (eds.),
Proceedings of the Third International Conference on Speech Prosody, 69–72.
Frota, Sonia / Cruz, Marisa / Svartman, Flaviane / Collischonn, Gisela / Fon-
seca, Aline / Serra, Carolina / Oliveira, Pedro / Vigario, Marina (2015).
Intonational variation in Portuguese: European and Brazilian varie-
ties, in: Frota, Sonia / Prieto, Pilar (orgs.). Intonation in Romance, vol. 1.,
Oxford: Oxford University Press, 235–283. https://doi.org/10.1093/
acprof:oso/9780199685332.003.0007
Hermes, Dik (2006). Stylization of pitch contours, in: Sudhoff, Scott / Lenertová,
Denisa / Meyer, Roland / Pappert, Sandra / Augurzky, Petra / Mleinek, Ina /
Richter, Nicole / Schließer, Johannes (eds.), Methods in Empirical Prosody Re-
search, Berlin, New York: De Gruyter (= Language, Context, and Cognition,
3), 29–62.
Ladd, Dwight Robert (1996). Intonational Phonology, Cambridge: CUP.
Lieberman, Philip (1967). Intonation, perception and languages, Cambridge,
MA: MIT Press.
Liénard, Jean-Sylvain / Barras, Claude (2013). Fine-grain voice strength estima-
tion from vowel spectral cues, in: Proceedings of the Annual conference of the
International Speech Communication Association, Lyon, France, 14, 128–132.
https://doi.org/10.21437/Interspeech.2013-52
Mata, Ana Isabel (1990). Questões de entoação e interrogação em português, Tese
de Mestrado, Faculdade de Letras da Universidade de Lisboa.
Milan, Polliana / Kluge, Denise (2015). Percepção dialetal de declarativas neutras
e interrogativas totais produzidas por falantes curitibanos: testes de identificação
e de discriminação, in: Revista da ABRALIN, 14 (1), 469–495. https://doi.
org/10.5380/rabl.v14i1.42826
Miranda, Luma da Silva (2015). Análise da entoação do português do Brasil seg-
undo o modelo IPO, Dissertação de Mestrado em Letras Vernáculas, Língua
Portuguesa, Faculdade de Letras, Universidade Federal do Rio de Janeiro,
Rio de Janeiro, <https://drive.google.com/file/d/1TUgR4XfJz1zhY-o59Zu-
VII3aYS1YYi3q/view,> (08/08/2022).
121
Miranda, Luma da Silva (2019). Estudo fonético-perceptivo da entoação de enunci-
ados assertivos, interrogativos e exclamativos do português do Brasil: uma análi-
se multimodal, Tese de Doutorado em Letras Vernáculas, Língua Portuguesa,
Faculdade de Letras, Universidade Federal do Rio de Janeiro, <https://drive.
google.com/file/d/1W-qggBiV3EpXUVcF_Ff6dQ _AHQDPJVfP/view>
(08/08/2022). https://doi.org/10.35417/978-65-998145-0-1_34
Miranda, Luma da Silva / Moraes, João Antônio de / Rilliard, Albert (2020).
Statistical modeling of prosodic contours of four speech acts in Brazilian Por-
tuguese, in: Proceedings of the Tenth International Conference on Speech Pro-
sody, May 25–28, Tokyo, Japan, 2020, 404–408. https://doi.org/10.21437/
SpeechProsody.2020-83
Miranda, Luma / Moraes, João / Rilliard, Albert (2022). Effects of F0 move-
ments, intensity, and duration in the perceptual identification of Brazilian
Portuguese wh-questions and wh-exclamations, in: C. Serra / F. Fernan-
des-Svartman / M. Cruz (eds,), DELTA. Documentação de Estudos em Lin-
güística Teórica e Aplicada – Special issue Prosody and Interfaces, 38 (3), 1–29.
https://doi.org/10.1590/1678-460x202258882
Moraes, João Antônio de (2008). The pitch accents in Brazilian Portuguese: ana-
lysis by synthesis, in: Proceedings of the Fourth International Conference on
Speech Prosody (Speech Prosody), Campinas: UNICAMP, 389–397.
Moraes, João Antônio de / Rilliard, Albert (2018). Describing the intonation of
speech acts in Brazilian Portuguese: methodological aspects, in: Feldhausen, In-
go / Fliessbach, Jan / Vanrell, Maria del Mar (eds.), Methods in prosody: A Ro-
mance Language Perspective (Studies in Laboratory Phonology 4), Berlin:
Language Science Press, 229–262.
Moulines, Eric / Charpentier, Francis (1990). Pitch-synchronous waveform pro-
cessing techniques for text-to-speech synthesis using diphones, in: Speech com-
munication, 9 (5), 453–467. https://doi.org/10.1016/0167-6393(90)90021-Z
Nunes, Vanessa Gonzaga / Seara, Izabel Christine (2015). Distinção de varie-
dades dialetais e de modalidades através de contornos de regiões pré-nucleares:
análises acústicas e perceptuais, in: Diadorim, 17 (2), 34–51.
122
Pierrehumbert, Janet (1980). The phonology and phonetics of English intonation,
Bloomington: Indiana University Linguistics Club, PhD dissertation, MIT
[IULC edition, 1987].
Prieto, Pilar / Borràs-Comes, Joan / Cabré, Teresa / Crespo-Sendra, Verónica /
Mascaró, Ignasi / Roseano, Paolo / Sichel-Bazin, Rafé / Vanrell, Marial del Mar
(2015). Intonational phonology of Catalan and its dialectal varieties, in: Frota,
Sonia / Prieto, Pilar (eds.). Intonation in Romance, Oxford: Oxford University
Press, 9–62. https://doi.org/10.1093/acprof:oso/9780199685332.003.0002
Rauber, Andréia / Rato, Anabela / Kluge, Denise / Santos, Giane / Figueiredo,
Marcos (2012). TP – Teste de Percepção, versão. 3.1, < http://www.worken.
com.br/tp_regfree.php>, (08/08/2022).
Saindon, Mathieu / Trehub, Sandra / Schellenberg, Glenn / Van Lieshout, Pas-
cal (2017). When is a Question a Question for Children and Adults?, in: Lan-
guage Learning and Development, 13 (3), 274–285. https://doi.org/10.1080
/15475441.2016.1252681
Searle, John (1969). Speech Acts, Cambridge: Cambridge University Press.
Silva, Joelma Castelo / Cunha, Claudia de Souza (2011). Caracterização prosó-
dica dos falares brasileiros: a questão total em Recife, Rio de Janeiro e Floria-
nópolis, in: Antares: Letras e Humanidades, 3, 282–294.
Silvestre, Aline Ponciano / Cunha, Claudia de Souza (2013). Pelos cantos do
Brasil: a variação entonacional da asserção neutra em Natal, Rio de Janeiro e
Porto Alegre, in: Letrônica, 6 (1), 179–195.
‘t Hart, Johan / Collier, René / Cohen, Antonie (1990). A perceptual study of
intonation: an experimental-phonetic approach to speech melody, Cambridge:
Cambridge University Press. https://doi.org/10.1017/CBO9780511627743
123
Apêndice
Tabela 1 – Análise do desvio na regressão logística do teste de percepção
(likelihood-ratio, chisquare, grau de liberdade, p):
LR Chisq Df Pr(>Chisq)
Base 6.521 1 0.01066
Contorno (0, Ques., Ass.) 116.065 3 < 2e-16
Tabela 2 – Comparação do modelo maximal com o modelo sem interação, para

confirmar que a interação não tem efeito significativo – tabela de análise do desvio:
Resid. Df Resid. Dev Df Deviance F Pr(>F)

Mod. 1 874 1113.6
Mod. 2 892 1124.6 -18 -10.993 0.5853 0.9118
Tabela 3 – Comparação do modelo sem interação com o modelo agrupando os níveis

do fator “Estilização” em três grupos, para confirmar que as distinções entre níveis
agrupados não têm efeito significativo – tabela de análise do desvio:
Resid. Df Resid. Dev Df Deviance F Pr(>F)

Mod. 1 892 1124.6
Mod. 2 907 1133.6 -15 -8.9992 0.5872 0.8863
Poór János
A szabadkőműves kötelmei
Absztrakt: 1717. június 24-én Londonban négy szabadkőműves páholy

létrehozta Anglia első nagypáholyát (Premier Grand Lodge of England),
amelynek a célja az volt, hogy összefogja a szétszórtan működő kőműves
páholyokat. 1723-ban megjelent a szerzője után andersoninak nevezett
alkotmány. A fenti tanulmány ismerteti a 91 oldalas munka felépítését,
fő tárgya pedig egy fejezetének, a szabadkőműves kötelmeinek a taglalása.
Ezt, a kötelmekről szóló hét oldalas fejezetet szokás önmagában is a sza-
badkőműves alkotmánynak tekinteni. Okkal. Ebből tudjuk meg, milyen
előfeltételei vannak annak, hogy valaki kőműves lehessen (nagykorú,
szabad, férfi), mi kötelező egy testvér számára (vallásosság, politikától
való tartózkodás, a fennálló hatalom tisztelete), hogyan kell viselkedni
a páholyon belül és kívül. Betekintést kapunk továbbá a testvériség és
a páholy szerkezetébe. A tanulmány függeléke egy konkrét páholy tagjait
és tartozékait mutatja be.
Kulcsszavak: szabadkőműves, páholy, testvér, inas, legény, mester, főmes-

ter, nagypáholy, nagymester
Az alábbi írás döntően a szabadkőművesség legfontosabb dokumentumának – az

1723-ban megjelent, szerzője után andersoninak nevezett alkotmánynak – egy
fejezetével foglalkozik. A fejezet bemutatása előtt néhány szó az alkotmányról
és annak létrejöttéről. A címe: The Constitutions of the Free-Masons. Containing
the History, Charges, Regulations, etc. of that most Ancient and Right Worshipful
Fraternity. For the Use of the Lodges. London: (...) In the Year of Masonry 5723.
Anno Domini 1723. [A szabadkőművesek alaptörvényei. A régi és nagyon tisztelt
testvériség története, kötelmei szabályai stb. A páholyok használatára. London:
125
(...) a kőművesség 5723. az Úr 1723. évében.] Megjelenésének az előzménye az volt,
hogy 1717. június 24-én Londonban négy páholy létrehozta Anglia első nagypáho-
lyát (Premier Grand Lodge of England), amelynek a célja az volt, hogy összefogja
a szétszórtan működő kőműves páholyokat.1 A 91 oldalas Constitutions lényegé-
ben a szabadkőművesek bemutatkozása. Több szempontból sem fölösleges kis fi-
gyelmet szentelni neki. Mindenekelőtt azért nem, mert a világ szabadkőművessége
közel 300 év után, ma is vállalt dokumentumnak ismeri el. Azért sem fölösleges,
mert a mérvadó szakirodalom csak utalás szintjén foglalkozik vele, feltételezve,
hogy az olvasó ismeri. Aligha van így. És azért sem fölösleges foglalkoznunk azzal,
mit gondoltak, és az alapelveket tekintve gondolnak magukról ma is a szabadkő-
művesek, hogy a magukról festett képet odaállítsuk a sok róluk festett mellé.
A mű ajánlással kezdődik. Az 1723-ban helyettes nagymesteri tisztséget betöl-
tő Jean Théophile Désaguliers2 (1683–1744) az akkori nagymester, Philip Whar-
ton herceg (1698–1731) rendelkezése alapján a leköszönt nagymesternek, John
Montagu (1690–1749) hercegnek ajánlja a Constitutionst. Szól a szerző, James
Anderson3 által elvégzett nehéz munkáról, amelynek során az régi feljegyzésekből
összeállította a szabadkőművesség történetét a világ kezdetétől Montagu nagy-
mesterségéig. A munkát, mint olvassuk, Montagu megvizsgálta és jóváhagyta,
most pedig, miután a nagypáholy az ő (Montagu) nagymestersége idején (szintén)
jóváhagyta, nyomtatásban is megjelent.
Az ajánlás után az alábbi részek következnek: a szabadkőművesség krónikája
(1–48), a szabadkőműves kötelmei (49–56) egy utószóval (57), a szabadkőművesség
1
A nagypáholy operatív szervezet, a vezető szerepét elismerő egyes páholyok főhatósága. Élén a nagy-
mester áll, helyettese a helyettes nagymester. Van első és második nagyfelügyelője, titkára, kincstárno-
ka és más tisztségviselői. A nagypáholy új páholyokat alapíthat. Negyedéves gyűléseket tart (március,
június, szeptember, december), amelyen a nagypáholy tagjai mellett az egyes páholyok vezetői (a fő-
mesterek) és az egyes páholyok első és második felügyelői vesznek részt. A negyedéves gyűlések egyike
az éves gyűlés, amelyen a nagypáholy főhatósága alá tartozó egyes páholyok minden tagja részt vehet.
(Az 1723-as rendet az „Általános szabályok” c. fejezet vonatkozó részei és az „Új páholy konstituálása”
c. fejezetet mutatja be.)
2
A szövegben végig J. T. Desaguliers-ként van megadva a neve.
3
James Anderson (1679/80?–1739) skót presbiteriánus pap. 1705 és 1710 között került Londonba. Ott
élt és működött haláláig. Nem tudni, mikor csatlakozott a londoni kőművesekhez. A nagypáhollyal
valószínűleg csak Montagu nagymestersége idején (1721-ben) került kapcsolatba. Műve címlapján
egyébként nincs ott a neve, csak a 74. oldalon derül ki, hogy ő a szerző, ahol az alaptörvényeket jóvá-
hagyó 20 páholy egyikének (a 17.-nek) a mestereként olvassuk a nevét, jelezve, hogy ő a Constitutions
szerzője (The Author of this Book).
126
általános szabályai (58–70), egy utószó arról, hogyan kell új páholyt alakítani
(71–72) végül a fentiek jóváhagyása (73–74). A kiadvány része továbbá egy fejezet,
amely dalokat tartalmaz: mester, felügyelő, legény és inas dala (75–84). A dalszöve-
gek után a mester, a felügyelő és az inas dalának egy-egy versszaka következik, a mes-
teré és a felügyelőé kottával (85–90). A legény dalának kottáját nem közlik, mert
hosszú – olvassuk az utolsó oldalon (91). Ugyanott áll az 1723. január 17-i negyed-
éves gyűlés4 (Quarterly Communication) határozata a könyv nyomdába adásáról.
A Constitutions nagy becsben áll, pedig kiadásakor nem ünnepelte mindenki.
Először is, azt a londoni nagypáholyt, amelyik íratta és kiadta, 1717. június 24-én
négy páholy hozta létre. Londonban és a szigetországban nem négy páholy mű-
ködött akkoriban. Amikor az alaptörvényeket jóváhagyták, 20 páholy képviselői
voltak jelen. Nem 20 páholy működött akkoriban. Azt, hogy a londoni nagy-
páholy a szabadkőművesség központja legyen, nem fogadta el minden páholy.
Már 1725-ben másik, a londoni vezérszerepét el nem ismerő nagypáholy alakult,
a yorki. Ami pedig az alaptörvényeket illeti, a szerző maximálisan rászolgál a bíráló
véleményekre. Tiszteletlenül kezelte a forrásait. Szöveghelyeket vett át szó szerint
vagy hagyott ki és módosított hivatkozás nélkül. Kortársai is tudták, a szabadkő-
művesség kutatói pedig „leleplezték”,5 de ennek taglalásával nem foglalkozom! És
a kötelmekre sem térek még rá. Néhány szó a mozgalom történetéről. Előbb lássuk
röviden, mit gondoltak ők (mit írt meg Anderson) a maguk a múltjáról! A kötet
legterjedelmesebb, első fejezetének ez a tárgya.
A történetet (krónikát) annyira kell komolyan venni, mint a középkori króni-
kákat. A lényeg a demonstrálandó. A történeti hűség mellékes. Azonnal kiderül
ez, ha elkezdjük az olvasást, és megtudjuk, hogy az első szabadkőműves Ádám
volt,6 akinek a szívébe be voltak vésve a szabad tudományok (Liberal Sciences),
4
Mint látjuk, januárban is lehet negyedéves gyűlés.
5
A könyvtárnyi szakirodalomból számomra etalon Karl Krause nagymonográfiája. (Krause, Karl
Christian Friedrich 1810–1811). Tételesen megjelöli Anderson szövegkölcsönzéseit, szövegelhagyása-
it és átértelmezéseit. L. ehhez főként az I. kötet 506–586. oldalát. (A művet később bővítve újra meg-
jelentette.) Az, hogy a Krause által elemzett korai források autentikusak-e vagy sem – a szerző szerint
igen – az andersoni alkotmány felől nézve érdektelen. Anderson hivatkozások nélkül „élt” belőlük.
6
A krónika a teremtést Krisztus születése előtt 4004-re teszi. Az évszámokat a szöveg mellett két
formában adja meg: a teremtés évétől és Krisztus születésétől számítva. Az Ádám említésekor
megadott évszámok: Year of the World 1. 4003. before Christ. (1.) A Krisztus születésekor megadott
évszám: A(nno) M(undi) 4004. (24.) Ezt követően az első megadott évszám: An. Dom. 448. (28.)
127
mindenekelőtt a geometria szabályai, amelyeket és amelyek használatát a művé-
szetekben és a mesterségekben megtanította a fiainak. Mire eljutunk a 48 oldalas
fejezet végére, eljutunk a mába. Csak néhány nevet említek meg, olyanokét, akik
maguk is szabadkőművesek voltak vagy támogatták a szabadkőművességet, hogy
lássuk a mozgalom óhajtott súlyát és jelentőségét: Noé, Mózes, Salamon király
(971–932).7 Utóbbi a szabadkőművesség történetének legkiemelkedőbb alakja,
a Salamon-templom pedig mérföldkő az építészet történetében, amelynél a kró-
nika hosszan el is időzik, és konkrét adatokat is megad. A jeruzsálemi templom
építésén 183.600 ember dolgozott. 3.600 irányító kőművesmester (Master-Ma-
sons), 80.000 kőfaragó (Hewers of Stone, or Fellow Craftsmen) 70.000 munkás
(Labourers), további 30.000 ember Libanonban, fakitermelésen – olvassuk.8 Sa-
lamon Hirám tyroszi királytól (979?–945?) kért és kapott jeles mestereket (10).
Mindenekelőtt elküldte hozzá névrokonát, Hirám Abifot, a föld legkiválóbb,
Isten által inspirált építészét, (11–12) akit az építkezés során meggyilkoltak, és aki
később a szabadkőművesség titokzatos, ikonikus alakjává vált. Az alkotás leírását
mellőzöm, Salamon 1004-ben szentelte fel (13).9 A templom láttán a világ meg�-
győződött arról, hogy amikor Salamon király Jeruzsálem nagymestere, Hirám
király Tyrosz nagymestere, Hirám Abif az építés vezetője volt, az izraeli építészet
az építőművészet csúcsát képviselte. A Hirám Abif vezetése alatt dolgozó mesterek
a munka befejezése után aztán magukkal vitték a tudást Szíriába, Mezopotámiá-
ba, Asszíriába, Káldeába, Babilóniába, a Méd Birodalomba, Perzsiába, Arábiába,
Afrikába, Ázsiába és Európába. Tanították a szabad művészetet, királyok, herce-
gek és nagyurak pedig pompás épületeket emeltek, és területükön nagymesterek
A továbbiakban csak ez van megadva (a Krisztus utáni), a dátum a teremtés óta nincs feltüntetve.
A fentiekből következően nem érthető a főcím 5723-as évszáma. Ha ugyanis a szabadkőművesség
Ádámmal kezdődik, tehát Krisztus előtt 4004-ben, akkor a Krisztus utáni 1723. év nem
a szabadkőművesség 5723. éve. Az alaptörvények 1738-as kiadásában Anderson szerint is 4004-et
és nem 4000-et kellene hozzáadni a Krisztus utáni évekhez, de a szabadkőművesek nem teszik – írja.
(Anderson, Jacob: 1741, 2–3. Az 1738-as Constitutions-nak ezt a német fordítását használtam.)
7
A z uralkodóknál az uralkodási évszámokat én adom meg, a krónikában nincsenek benne. A jelesebb
személyek (nem minden előforduló személy) születési és halálozási adatát is én írom be. (Az évszámok
gyakran bizonytalanok.)
8
Pontosan ezek a számok állnak a Krónikák Könyvében: II. 2. 17–18. Nem egészen ezeket találjuk
(mert az irányító mesterek száma más) a Királyok Könyvében: I. 5. 13–15.
9
Volt olyan vélemény, hogy Salamon korábban uralkodott, Anderson nyilván ezt osztotta.
128
lettek. A művészet átterjedt Indiába is. De az izraeliekkel egyetlen nemzet sem
rivalizálhatott (14–15).
Néhány további név a szabadkőművesség krónikájából események részletezé-
se nélkül: Nabukodonozor (605–562), Kürosz (559–530), Püthagorasz (570?–
495), Eukleidész (?–?),10 I. Ptolemaiosz (367–282), Ptolemaiosz Philadelphosz
(284?–246), Arkhimédész (287–212), Augustus (Kr. e. 27–Kr. u. 14), Vitruvius
(8/70?–14?) stb. És ugorjunk egy nagyot: Martell Károly (715–741), Athelstan
(924/927–939), Hódító Vilmos (1066–1087), Rőtszakállú Vilmos (1087–1100),
IV. Edward (1461–1470, 1471–1483), Andrea Palladio (1508–1580), VI/I. Jakab
(1567/1603–1625), Inigo Jones (1573–1652), III. Vilmos (1689–1702), és már el is
jutottunk a „mába”, amikor a szabadkőművesek élvezik a regnáló király, I. György
(1714–1727) támogatását.
Ennyi a krónikáról, és ismétlem: annyira kell komolyan venni, mint a hasonló
– mesét, vágyakat, valóságot keverő – krónikákat. A demonstrálandó a lényeg.
A szabadkőműveseknek dicső a múltja. Anderson ilyet írt nekik. Láttuk, hogy már
az első ember szívébe is be voltak vésve a geometria szabályai, amelyek az építészet
alapjai is. És a tudás és a művészet átöröklődött és tökéletesedett. Az építőművé-
szet csak néha megakadt diadalútján ott állnak a Biblia, majd a Biblián túli törté-
nelem kiemelkedő alakjai – királyok, császárok, tudósok, művészek – és feltűnnek
legjelesebb színterei. Mi az, ami ebből történetileg is bizonyítható?
A szabadkőművesség a középkori, valóságos építő tevékenységet folytató céhek-
ből nőtt ki. A 14. században már biztosan működtek ilyenek. A céhek (páholyok)
azonban nemcsak operatív munkát folytattak, nemcsak épületeket emeltek, ha-
nem a világegyetem nagy épületéről is elmélkedtek a tagjai, és soraikba beengedtek
nem építészeket is. Az operatív páholyok lassan spekulatív páholyokká alakultak.
A 17. században már volt tisztán spekulatív páholy. A múltat azonban a kőművesek
nem feledték, szervezetben és szimbolikában ma is jelen van. A szabadkőművesség
alapegysége a páholy, amelynek – hierarchikus rendben – inas, legény és mester
fokozatú tagjai vannak. Az egyes páholyok egy nagypáholy fennhatósága alá tar-
toznak (l. az 1. sz. jegyzetet). Élükön a főmester áll és számos tisztségviselőjük van.
10
Elemek című művét 300 körül írta.
129
(Egy páholy felépítésére l. egy példát a függelékben.) A páholy rendszeresen ülése-
zett és ülésein munkákat végzett (ma is ezt teszi). A munka lehet inas-, legény- és
mester-fokú. Mester-fokon csak a mesterek, legény-fokon a legények és a mesterek,
inas-fokon mindenki részt vesz benne. A munka tárgya lehet tudomány, művészet,
erkölcsi, társadalmi problémák stb. (Itt jegyzem meg zárójelben – és csak az említés
szintjén –, hogy a három fokozat mellett a 18. században hamarosan megjelentek
a magasabb fokozatok, amelyek a század folyamán áttekinthetetlenekké váltak.
A 19. századra a kép sokat tisztult, a magasabb fokozatok kimerítő áttekintése azon-
ban ma is reménytelen vállalkozás lenne. Fontos: a magasabb fokozatok nincsenek
az inas-legény-mester fok fölé rendelve, attól elkülönülve működnek, és a magasabb
fokozatokat nem lehet megszerezni a három alapfok megkerülésével.)
A kötelmek11
A legfontosabb kérdésre, nevezetesen, hogy ki a szabadkőműves, mik az előfel-
tételei és milyen követelményeknek kell megfelelnie, hogy az lehessen, a kötel-
mekről szóló fejezet ad választ.12 Bevett szokás a Constitutions e rövid, hét oldalas
fejeztét tekinteni a szabadkőműves alkotmánynak.13
Jelezni kell a kötelmek ismertetése előtt, hogy a Constitutions megjelenésekor
a mozgalom még nem a rövidesen – már a húszas években – kialakult, fent említett
három fokozatban: inas (Apprentice), legény (Fellow), mester (Master) működött.
Csak inasok és legények voltak. A mester a kötelmek szövegében tisztségviselőt,
a páholy (Lodge) vezetőjét jelenti, akit magyarul főmesternek hívnak. Az őt követő
legfontosabb tisztségviselő a két felügyelő (Warden). Ami a nagypáholyt (Grand
Lodge) illeti, annak a vezetője a nagymester (Grand Master), helyettese a helyettes
nagymester (Deputy Grand Master), és ott két nagyfelügyelő (Grand Warden) van
stb. (l. az 1. sz. jegyzetet).
11
A fejezet címe: „The Charges of a Free-Mason, extracted from The ancient Records of Lodges beyond
Sea, and of those in England, Scotland, and Ireland, for the Use of the Lodges in London: to be read
At the making of New Brethren, or when the Master shall order it”. (A szabadkőműves kötelmei
a tengeren túli, angliai, skóciai és írországi páholyok régi forrásai alapján. A londoni páholyok hasz-
nálatára. Felolvasandó új testvérek avatásakor, vagy amikor a mester elrendeli.) [49.]
12
A fejezet Ditrói Ákos és Galambos István fordításaiban olvasható magyarul (online is elérhető).
13
A Constitutions egészét is szokás a szabadkőműves (andersoni) alkotmánynak nevezni. Nincs tehát
rend a szóhasználatban. Jelzem, de nem tudom „megoldani” a szóhasználati problémát.
130
Jelezni kell továbbá, hogy a Constitutions következetlenül használja (egyebek
mellett) a testvér (Brother) és az inas szót. A testvér szó jelentheti azt a személyt,
aki nem szabadkőműves, de azt is, aki az.14 Van olyan szövegértelmezés, amely
szerint van olyan szöveghely, ahol a testvér az első fokozatú kőművest, tehát az
inast jelenti.15 Másutt azonban egyértelmű, hogy az inas szó az első fokozatú sza-
badkőművest, a testvér szó pedig a szabadkőművesek összeségét jelenti.16 A szó-
használattal mindenesetre baj van.
A kötelmekről szóló fejezet hat alfejezetből áll. I. Istenről és vallásról. II. A leg-
főbb és az alárendelt polgári hatalomról. III. A páholyokról. IV. A mesterekről, fel-
ügyelőkről, legényekről és inasokról. V. A mesterség gyakorlásáról a munkálkodás
alatt. VI. A magaviseletről. A VI. fejezet hat alfejezetből áll. 1. A páholyban, míg
működésben áll. 2. A magaviselet, mikor a páholy ülése befejeződött, de a testvé-
rek még nem távoztak. 3. Magaviselet, amikor a testvérek idegenek jelenléte nélkül,
de nem páholyban találkoznak. 4. Magaviselet nem kőműves idegenek jelenlété-
ben. 5. Magaviselet otthon és a szomszédságban. 6. Magaviselet idegen testvérrel
szemben. Menjünk sorba (de a továbbiakban nem jelzem újra a fejezeteket, csak
az oldalszámokat)!
A kőműves köteles engedelmeskedni az erkölcsi törvényeknek, és ha a művé-
szetet helyesen érti, sohasem lesz ostoba ateista (stupid Atheist) vagy vallástalan
szabadgondolkodó (irreligious Libertine). Régen a kőműveseknek annak az or-
szágnak a vallását kellett követniük, ahol éltek, mostanság csak olyan vallásra kö-
telesek, amelyben minden ember egyetért (50). A nem elég világos szöveg értelme
14
„(...) Respect which is due to any Brother, were he not a Mason: For though all Masons are as Brethren
upon the same Level (...).” (55.) A szöveg a tisztelet megadásáról szól annak a testvérnek, aki nem
szabadkőműves, aztán az jön, hogy minden szabadkőműves testvér.
15

„(...) no Master should take an Apprentice, unless he has sufficient Imployment for him, and unless he
be a perfect Youth, having no Maim of Defect in his Body, that may render him uncapable of learning
the Art, of serving his Master’s Lord, and of beeing made a Brother, and then a Fellow-Craft in due
time (...)”. (51.) Tehát a mester csak bizonyos feltételek megléte esetén vehet fel inast (Apprentice).
Aki aztán a kellő időben testvér (Brother), majd legény (Fellow-Craft) lehet. Itt tehát az inas-fokra
a testvér szót használja a szöveg. Ehhez és a testvér és az inas szó használatának néhány egyéb követ-
kezetlenségéhez l. Paillard, Maurice (par/by): 1952, 21.
16
A kötelmek IV. pontjának címe: Of Masters, Wardens, Fellows, and Apprentices. (51.) Mesterekről,
felügyelőkről, legényekről és inasokról. Az általános szabályokról szóló részben pedig ezt olvassuk.
„Then the Grand-Master shall allow any Brother, Fellow-Craft, or Apprentice to speak (...)”. (70.)
A nagymesternek szót kell adnia minden testvérnek, legénynek vagy inasnak. A testvér itt a szabad-
kőműveseket jelenti, akik legények vagy inasok.
131
nyilván az, hogy vallásosnak kell lenni, de nincs kiválasztott vallás vagy felekezet,
amelyhez tartozniuk kell. Bármilyen hiedelmek különböztessék meg őket, jó és
igaz férfiaknak kell lenniük, akik tisztességben és becsületben élnek. Ez egyesíti
azokat az embereket, akik egyébként örökre távol lennének egymástól.
A kőműves bárhol dolgozzék és lakjék, engedelmes alattvalója a polgári hata-
lomnak. Soha nem lehet köze pártütéshez vagy összeesküvéshez a nemzet békéje és
jóléte ellen, és nem hanyagolhatja el kötelességeit az alsóbb hatóságokkal szemben
sem. Azért, mert a kőművesek – akik békeszeretők lévén mindig szenvedtek a há-
borúk, vérontások és zavarok miatt – (rendre) támogatást kaptak a királyoktól és
uralkodóktól. Ezért aztán ha egy testvér fellázad az állam ellen, nem támogatandó
lázadásában, emberként bármennyire méltó is a szánalomra. A testvériségnek
a lázadást rosszallnia kell, a fennálló kormányzattal szemben bizalmatlanságot
és gyanút nem szabad keltenie, de a lázadót a páholyból nem zárhatja ki, ha egyéb
vétek rá nem bizonyul (50).
A páholy olyan hely, ahol a kőművesek összejönnek és dolgoznak. Minden test-
vérnek tartoznia kell egy páholyhoz, alá kell vetnie magát a rendelkezéseinek és az
általános szabályoknak. A régi időkben egyetlen mester17 vagy legény sem marad-
hatott távol tőle, kivéve, ha a mester és a felügyelő meg nem győződtek arról, hogy
a szükség akadályozta. És egy nagyon fontos bekezdés következik: a páholy tagjai
jó és igaz férfiak, szabadnak születettek, érett korúak kell legyenek. Nem szolgák,
nem nők, nem rossz erkölcsű vagy botrányos életű emberek, hanem jó hírűek (51).
A kőművesek között előlépés csak valós értéken és személyes érdemen alapul-
hat, hogy az uraságnak jól szolgálhassanak és ne érje szégyen a testvéreket és a ki-
rályi mesterséget. Ennek megfelelően sem mester, sem felügyelő nem válaszható
életkor alapján, csak érdeme szerint. (Itt egy zárójeles megjegyzést kell tenni. Az
uraság a kőművesek megbízóját jelenti, akinek azok a munkát végzik. Mindenről
úgy van szó, mintha valóságos építőmunka zajlana, mint ahogy régen zajlott is, de
amit 1723-ban nyilván szimbolikusan kell értelmezni.) Mester inast nem vehet fel,
csak ha van számára munka, csak ha az tökéletes fiatalember, minden csonkaság
vagy hiba nélküli, képes a művészet megtanulására, a mester urának szolgálatára
17
A mester itt minden bizonnyal elírás, jóllehet későbbi kiadásokban is így van. Értelemszerűen inasról
van szó. L. Paillard, Maurice (par/by): 1952, 23.
132
és a kellő időben, annyi év leszolgálása után, amennyit az ország szokása megkí-
ván, testvérré18 majd legénnyé tehető. Becsületes szülőktől kell származnia, és ha
egyébként jónak találtatik, elérheti majd a felügyelő, a páholy mestere, a nagyfel-
ügyelő, végül a nagymester méltóságot (51). Az előlépések rendje pedig a követ-
kező. Semelyik testvér nem lehet felügyelő, amíg el nem érte a legény fokot. Nem
lehet mester, amíg nem működött felügyelőként. Sem nagyfelügyelő, amíg nem
volt egy páholy mestere. Sem nagymester, amíg nem volt legény.19 A nagymester
nemes születésű vagy legjobb féle tisztes polgár vagy kiváló tudós vagy művész
kell legyen, aki becsületes szülőktől származik. A nagymesternek hatalmában áll
megválasztani a helyettes nagymestert, aki valamely páholy mestere kell legyen
a nagymester általi megválasztásakor vagy korábban.20 A helyettes nagymester
mindenre jogosult, amire a nagymester, kivéve, ha a jelen nem lévő nagymester
levélben él autoritásával. A páholy vezetőinek a régi kötelmek és szabályok szerint
minden testvér teljes engedelmességgel tartozik.
Munkanapokon dolgozni kell, hogy az ünnepnapokon ünnepin lehessen
élni. Az ország törvénye és a szokás által megerősített napokat tiszteletben kell
tartani. Mesterré a legtapasztaltabb legényt kell megválasztani. A kőműveseknek
kerülni kell a durva beszédet, páholyon belül és kívül udvariasan kell viselkedni-
ük. A mester körültekintőn intézze az uraság munkáit, javaival úgy gazdálkod-
jon, mintha az övéi lennének, ne adjon magasabb bért semelyik testvérnek vagy
inasnak, mint amit megérdemel (52–53). Ne irigykedjen senki arra a testvérre,
aki jómódú, és ne túrja ki munkájából! Aztán: a legények közül megválasztott
felügyelő hű legyen mind a mesterhez, mind a legényekhez! Híven felügyelje
a munkát a mester távollétében az uraság javára, testvérei pedig engedelmes-
kedjenek neki! A kőművesek a bérüket zúgolódás nélkül vegyék át, és ne hagy-
ják el a mestert, amíg a munka nincs befejezve! A fiatalabb testvért a munkába
be kell tanítani! Munkást (Labourer) nem szabad alkalmazni szabadkőműves
18
Itt a testvér inast jelent (l. fent).
19
Érthetetlen, hogy a nagymesterségnek miért csak a megelőző legény-állapot az előfeltétele. Fel-
tételezésem van rá: ha egy előkelőséget nagymesterré akarnak választani, nem akarják késleltetni
a megválasztását azzal, hogy egy páholy mesterének tisztségét előtte „letöltse”.
20
A helyettes nagymesternél előfeltétel, hogy előtte mester legyen. A nagymester esetében, ismétlem,
nem így van (l. fent).
133
munkában. Szabadkőművesek ne dolgozzanak nem szabad kőművesekkel, ha-
csak nem szükségből! Munkásokat és be nem fogadott kőműveseket (unaccep-
ted Masons) ne oktassanak úgy, mint testvért vagy legényt (53)! És most lássuk
a viselkedés egyéb szabályait!
Páholyülésen a mester, a felügyelők és a legénytársak iránt tisztelettel kell lenni.
(Nem tudom az inastársak miért maradtak ki.) Panasz esetén a bepanaszolt testvér
lehetőleg a páholy ítéletéhez tartsa magát. Fellebbezni a nagypáholyhoz lehet. Ha
az urasági mű kárt szenvedne, különleges eljárásra is sor kerülhet. Magyarul: más
fórum is illetékes lehet. A lényeg azonban az, hogy olyan ügy, amely a szabadkő-
művességet illeti, lehetőleg maradjon belügy.
A szabadkőművesek, ha elkerülik a túlzásokat, szervezhetnek vigasságokat
egymás között. De magánügyeknek, vitáknak nincs helyük a páholyban. Főként
vallási, nemzeti vagy politikai ügyekben (54).
Ha a testvérek páholyon kívül találkoznak egymással, de nincsenek jelen idege-
nek, köszöntsék egymást udvariasan! Ebben a bekezdésben olvassuk, hogy a kőmű-
vesség egy férfiú becsületéből nem vesz el semmit, amit annak előtte bírt, hanem
inkább hozzáad. Ha idegen is jelen van, elővigyázatosnak kell lenni, hogy a legéle-
sebb szemű idegen se tudja kitalálni azt, amit nem kell megértenie. Aztán: családot,
barátokat és szomszédokat nem kell beavatni a páholy ügyeibe. Idegen testvérrel
szemben óvatosnak kell lenni. Ám ha kiderül, hogy igaz és valódi testvér, becsülni
és segíteni kell. A segítő lehetőségei szerint. (54–56.) Végül jön egy teátrális rész
a testvéri szeretet fontosságáról, majd egy praktikus tanács arra, mit kell tenni, ha
egy testvérrel probléma lenne Akkor a saját vagy a testvér páholyához kell fordulni.
Onnan a nagypáholyhoz kell továbbmenni, annak negyedéves gyűlésére, onnan
a nagypáholy éves gyűlésére, de bíróságra csak akkor, ha elengedhetetlen stb. (56).
Eddig a kötelmek. Summázzuk a fentieket!
A szabadkőműves létnek vannak olyan előfeltételei, amelyek nem lehetnek
vita tárgyai. Szabadkőműves csak nagykorú, szabad férfi lehet. Ezzel a társadalom
fele ki van zárva, mert nő, a férfiak elsöprő többsége pedig azért, mert nem sza-
bad (a 18. században vagyunk) és nem nagykorú. A kör tehát szűk és még tovább
szűkül, ha számba vesszük a követelményeket, amelyeknek egy testvérnek meg
kell felelnie. Az ateisták és a szabadgondolkodók ki vannak zárva. A nagykorú,
134
szabad férfinak tehát hívőnek kell lennie. E nagykorú, szabad, vallásos férfinak
továbbá békés alattvalónak kell lennie, aki nem lázadhat a közhatalom ellen, sőt
nem is politizálhat. A nagykorú, szabad, vallásos, magát a politikától távol tartó
férfinak – ha szabadkőműves akar lenni – még néhány további követelménynek is
meg kell felelnie. Nemcsak az állammal szemben szabálykövető, hanem általában
a testvériséggel és azzal a páhollyal szemben, amelynek tagja. A munkát becsülettel
elvégzi, nem zúgolódik, aláveti magát a páholy és a nagypáholy előírásainak, evés-
ben-ivásban mértékletes, a páholyban folyó munkát és általában a páholy ügyeit
diszkréten kezeli stb. Maga a tökély.
Az 1723-as szabadkőműves ideálból az idő sok mindent kimosott. Már
a 18. században beengedték a páholyokba a nőket, bár a testvériség jellemzően
ma is „férfiügy”. A legkirekesztőbb szabály pedig ma már nem értelmezhető. A ci-
vilizált világban nincsenek szolgasorsú (nem szabad) emberek. Nem mindenütt
követelmény továbbá a vallásosság. A francia Nagyoriens páholy 1877-ben törölte
ezt (amivel egyébként szakadást idézett elő a mozgalomban). Abban azonban,
hogy a szabadkőműves békés, a polgári hatalommal szemben engedelmes, a fent
lefektetett erkölcsi normáknak megfelelő, az előrelépést érdemek alapján elérő
polgár, máig nem történt változás.
Csak néhány szó további két fontos fejezetről és a Constitutions „utóéletéről”.
Az „Általános szabályok” című fejezet 39 pontból áll és lényegében egy szervezeti
és működési szabályzat. Szól a páholyokról, a páholyok és a nagypáholy viszonyá-
ról, a nagymester és a főhivatalnokok jogairól és szerepéről, a negyedéves gyűlések
és az éves gyűlések rendjéről, a nagymester választásának ceremóniájáról stb. Az
„Új páholy konstituálása” című fejezet pedig arról szól, amit a címe sugall. Egy
páholy alapításának minuciózus szabályairól Wharton nagymestersége idején.
Ami az utóéletet illeti: a Constitutions hamarosan megjelent hollandul, franciául,
németül stb. Közben, 1734-ben, Benjamin Franklin kiadásában (némi betoldás-
sal) megjelent Amerikában. 1738-ban pedig Anderson megjelentette második
kiadásban, amely azonban több volt, mint új kiadás. A szerző alapvetően módo-
sította művét, amelynek aztán szintén több idegen nyelvű fordítása is megjelent.
Az 1738-as kiadás is nagy figyelmet kapott, még több kritikát, de a Constitutions
kanonizált változata máig az 1723-as első kiadás.
135
Függelék
K
2 1 2
3 3 3 3 3 3 3 3 3 3 3
4 b a c 5
k
6 i 8
d e
7 h 9
10 10 11 10 10 10
10 10 11 10 10 10
10 10 11 10 10 10
10 10 11 10 10 10
10 10 11 p m 10 10 10
10 10 11 10 10 10
10 10 11 10 10 10
É l D
10 10 11 10 10 10
10 10 11 10 10 10
10 10 11 10 10 10
10 10 10 n o 10 10 10
10 10 10 10 10 10
10 10 10 10 10 10
10 10 10 10 10 10
10 10 10 10 10 10
f g
12 13
14 15
q r
s
AJTÓ
Ny
Egy páholy alaprajza. (MSN 1912:7.)
K. kelet
Ny. nyugat
É. észak
D. dél
1. főmester vagy nagymester

2. helyettes főmesterek vagy helyettes nagymesterek
3. a tiszteleti nagymesterek, a főtisztviselők, a szövetségi tanácsosok, a nagypáholy
tiszteleti főtisztviselői és tiszteleti tagjai, a nagypáholy ítélőszékének elnöke,
elnökhelyettesei, bírái, idegen főhatóságok képviselői, más páholyok főmesterei
136
4. szónok
5. titkár
6. kincstáros
7. alamizsnás
8. fővizsgáló vagy előkészítő mester
9. kardhordó és zászlótartó
10. mesterek és legények
11. inasok (a legújabban felvettek a legelső sorban a kelethez legközelebb)
12. első felügyelő
13. második felügyelő
14. szertartásmester
15. templomőr
a) a főmester asztala, mely lehetőleg háromszögletű, ezen van

• a kard (lángpallos)
• a nagypáholy alkotmánya és a biblia
• a páholyszabály
• a körzőre akként fektetett szögmérő, hogy a körző szárai a főmester felé,
a szögmérő szárai a felügyelők felé irányulnak
• a szertartáskönyv
• háromágú tartóban gyertya vagy egyéb világítás
• írószer és
• a főmester kalapácsa
b) a szónok asztala, amelyen
• meztelen tőr
• a nagypáholy alkotmánya és
• a páholyszabály van
c) a titkár asztala, amelyen írószerek vannak
d) a kincstáros és alamizsnás asztala, amelyen az özvegypersely van
e) a fővizsgáló vagy előkészítő mester asztala, amelyen szertartáskönyv van
f) az első felügyelő és
g) a második felügyelő asztala, ezeken van
137
• a felügyelők kalapácsa
• a szertartáskönyv
• a nagypáholy alkotmánya
• a páholyszabály
• háromágú tartóban gyertya vagy egyéb világítás és
• az első felügyelő asztalán a munka berekesztése előtt elmenők számára
külön özvegypersely
h) három lépcsőfok, mely keletre vezet
k) - - -
l) szertartásos szőnyeg (tápisz)
m) egyágú nagy gyertyatartók a szőnyeg sarkaiban, melyeket a főmester (m) az
első felügyelő (n) és a második felügyelő (o) a munka megnyitásakor meg�-
gyújtanak, a munka berekesztésekor pedig eloltanak
n) - - -
o) - - -
p) a páholy zászlaja, melyet, ha a szőnyeg sarkán nincs hely, a keleten vagy a zászló
tartó helye mellett lehet elhelyezni
q) északi oszlop
r) déli oszlop
s) harmónium
Anderson, James (1723). The Constitutions of the Free-Masons. Containing the
History, Charges, Regulations, etc. of that most Ancient and Right Worshipful
Fraternity. For the Use of the Lodges, London.
Anderson, Jakob (1741). Neues Constitutionen-Buch der alten und ehrwürdigen
Bruderschaft der Frey-Maurer (...), Frankfurt am Mayn.
Krause, Karl Christian Friedrich (1810–1811). Die drei ältesten Kunsturkunden
der Freimaurerbrüderschaft (...). I–II. Dresden.
MSN (1912). Magyarországi Symbolikus Nagypáholy. Szertartáskönyv.
I. Budapest.
138
Paillard, Maurice (par/by) (1952). Reproduction des Constitutions des Francs-
Maçons ou Constitution d’Anderson de 1723 en Anglais et en Français. /
Reproduction of the Constitutions of the Free-Masons or Anderson’s Constitu-
tions of 1723 in English and French, London.
Szijj Ildikó
Színnevek és ezekből képzett szavak, galego-

portugál-spanyol kontrasztív vizsgálat
Absztrakt: Jelen tanulmány Spanyolország egyik kisebbségi nyelvének,

a galegónak színneveit és az ezekből képzett szavakat vizsgálja (pl. gal.
verde, verdear / enverdecer / reverdecer, verdor / verdello / verdoso). Célja
azt kimutatni, hogy a mai galego a genetikailag közeli portugállal vagy
a későbbi századokban rá ható spanyollal mutat-e nagyobb hasonlóságot
az alapszóban, illetve a képzett szavakban. Az összehasonlítás egynyelvű
szótárak segítségével készült.
Kulcsszavak: galego, portugál, spanyol, színnevek, szóképzés
1. Bevezetés
A galego Spanyolország egyik kisebbségi nyelve, melyet a Portugáliától északra
fekvő Galiciában beszélnek. Helyzete azért különleges, mert két államnyelv árnyé-
kában él. Egyik a spanyol, melynek ismerete kötelező az ország egész területén, és
nagyobb presztízse miatt Galiciában is sokan inkább ezt a nyelvet használják, mint
a galegót, főként a nagyobb városokban. A másik a portugál, mivel a középkorban
a galego-portugál még egységes nyelv volt, de a portugál terület függetlenedése
után (XII. sz.) fokozatosan elvált a két nyelvváltozat. A mai nyelvészeti szakiroda-
lom a galegót külön nyelvként kezeli, bár figyelembe veszi azt is, hogy létezik egy
nagyobb, közös vonásokat mutató galego-portugál nyelvcsoport.
Kontrasztív vizsgálatomban egy szűk szemantikai mező elemeit, a színneveket
hasonlítom össze a galegóban, a portugálban és a spanyolban. Célom azt kimutat-
ni, hogy a mai galego a genetikailag közeli portugállal vagy a későbbi századokban
141
rá ható spanyollal mutat-e nagyobb hasonlóságot a színt jelentő alapszóban, illetve
az ebből képzett szavakban. Megvizsgálom az alapszavakat, vagyis a mellékneve-
ket (melyeknek főnévi funkciójuk is van) és a belőlük képzett igéket, főneveket,
illetve más mellékneveket, pl. zöld, zöldell / bezöldít, zöldség, zöldes (gal. verde,
verdear / enverdecer / reverdecer, verdor, verdello / verdoso). Az összehasonlításhoz
galego, portugál és spanyol egynyelvű szótárakat használok.
A kommunikatív nyelvismeret felértékelődése miatt több szakkönyv is szü-
letett, és módszereket dolgoztak ki az egymáshoz hasonló nyelvek minél haté-
konyabb értésére és elsajátítására (pl. Schmidely/Alvar Ezquerra/Hernández
González 2001, Labraña/Vázquez/Klein/Stegmann 2009). Ezek részben a szó-
kincsben és a szóképzésben létező párhuzamokon alapulnak. A szakirodalomban
megtaláljuk a nyelvek hasonlóságának számszerűsítését is. Pl. az Ethnologue ki-
mutatja bizonyos nyelvek lexikai hasonlóságának koefficiensét (az újlatin nyelvek
esetében pl. spanyol-portugál 89 %, spanyol-katalán 85%, spanyol-francia 75%
stb.). Másfelől a spanyol szókincs hatása a galegóra szintén jelentős kérdéskör az
iberoromanisztikai szakirodalomban (pl. García 1985: 127–131, Ferreiro 1997:
321–326).
Az összehasonlításhoz alapvetően galego, spanyol és portugál egynyelvű szó-
tárakat használok, ezek definícióit tüntetem fel: a RAG (Real Academia Galega)
on-line szótára, DRAE (Diccionario de la Real Academia Española) on-line és
DLPC (Dicionário da Língua Portuguesa Contemporânea, 2001). Mindhárom
normatív szótár, ezért indokoltnak tűnik összehasonlításuk. A szavak általános
jellegének megállapításához más forrásokat is használtam.
A színnevek általános használatának és gyakoriságának megállapításához kis
szótárakat és nyelvkönyveket használtam, illetve szókapcsolatokra kerestem rá
a Google-ban (2021 márciusában és áprilisában).
A következőkben sorra veszek 10 színnevet a galegóban, a portugálban és
a spanyolban. Ezek „alapszínnevek” Berlin és Kay (1969) ismert kutatása szerint.
Kihagytam a ’lila’ színt, mert a vizsgált nyelvekben kifejezetten nehéznek tűnik
beazonosítani és megfeleltetni a színárnyalatokat (pl. p. violeta, lilás, s. violeta, lila,
morado). Maga a magyar szó is jelenthet nehézséget, pl. Chrystal enciklopédiájá-
nak magyar fordításában (1998: 140) a színkészletben bíborszín szerepel, ami nem
142
tűnik általános színnévnek magyarul. (A mű eredeti verziójában az angol purple
szó szerepel Chrystal 1987: 106.)
A színeket nem mindig könnyű megfeleltetni egymásnak különböző nyelvek-
ben, az általam vizsgált három nyelv esetében is ezt találjuk. Az összehasonlításhoz
kiindulhatunk a szóalakból vagy a jelentésből, vagyis a vizsgálat lehet szemaszi-
ológiai vagy onomasziológiai szempontú. Leírásomban látni fogjuk, hogy egy
bizonyos színnév létezhet egy nyelvben, de nem annyira gyakori vagy általános
a használata, mint egy másik szóé. Vizsgálatom első részében a jelentésből fogok
kiindulni, a másodikban pedig a lexémákból.
A sorrend felállításához az alakok egyezése vagy különbsége lesz a szempontom.
2. Színnevek
2.1. Egyező színnevek

’fehér’: g./p. branco / s. blanco
’kék’: g./p./s. azul
’sárga’: g./p. amarelo / s. amarillo
’zöld’: g./p./s. verde
2.2. Eltérő szerkezetű színnevek

’narancssárga’: g. laranxa, p. cor de laranja, s. naranja
’rózsaszín(ű)’: g./s. rosa, p. cor de rosa
A két szín, a magyarhoz hasonlóan, a narancsról és a rózsáról kapja a nevét
mindhárom nyelvben. A galego és a spanyol a főnevet használja melléknévként,
míg a portugál hozzáteszi a cor ’szín’ szót. A magyar is így jár el a rózsaszín mel-
léknév esetében.
2.3. Eltérő színnevek

’barna’: g./s. marrón, p. castanho
’fekete’ g. negro, p. preto, s. negro
’piros’ g. vermello, p. vermelho, s. rojo
’szürke’: g./s. gris, p. cinzento
143
A négy eset egyaránt problematikus lehet, mivel mindegyik színnév létezik
mindhárom nyelvben (kivétel a g. preto szó, melyet csak egyetlen forrásban talál-
tam meg színre vonatkozó jelentéssel), vagyis a megfeleltetett elemeken kívül lé-
tezik még p. marron/marrom, g./s. castaño; p. negro, s. prieto; s. bermejo, g./p. roxo;
p. gris, g. cincento, s. ceniciento. A következőkben próbálom tényekkel bizonyítani
alátámasztani a megfeleltetéseimet.
Kezdjük a ’barna’ színnévvel. Általánosnak adtam meg a s. marrón, valamint
a p. castanho lexémát, noha létezik mindkét elem mindkét nyelvben. A Google
keresőbe beírva spanyolul a ’barna kutya’ és a ’barna cipő’ kapcsolatokat mind-
két színnévvel, a következő eredményt kapjuk: s. perro castaño / perro marrón
3.550/677.000, zapatos castaños / zapatos marrones 650/308.000. (A ’barna haj’
kombinációnak viszont más irányú az eredménye: pelo castaño / pelo marrón
4.870.000/3.200.000, de ez egyedi esetnek tűnik.) Vagyis marrón a gyakoribb
spanyol elem. A Google keresőben ugyanezek a szókapcsolatok portugálul jóval
kiegyensúlyozottabb arányban jelennek meg a két színnévvel, mint a spanyolban.
Viszont a marron / marrom szó nem szerepel pl. a Porto Editora külföldieknek
szánt szótárában (2014), ami azt mutatja, hogy nem ez az általános szó. Térjünk át
a galego szavakra. A Google keresőben a marrón tűnik általánosnak (can castaño /
can marrón, uns zapatos castaños / uns zapatos marróns szám szerint: 1/138, 2/30),
kivéve hajra (teño o pelo marrón / teño o pelo castaño 39/397).
A következő színnév a ’fekete’. A portugálban létezik a negro színnév. Ha azon-
ban a Google-ban rákeresünk hasonló szókapcsolatokra, mint az előbbi színnévnél,
a következő arányokat kapjuk: cão preto / cão negro 380.000 / 71.000, sapatos pretos /
sapatos negros 688.000/7.600, vagyis preto az általános szó. A g. preto szó szerepel
a RAG szótárában és más szótárakban, de nincs ’fekete’ jelentése. Egyedül egy tema-
tikus szótárban (1992) jelenik meg mint színnév. A galego esetében azt lehet ilyenkor
gyanítani, hogy a szerzők didaktikus céllal, készakarva a portugál alakot adják meg
általános szóként, hogy a két nyelv összetartozását érzékeltessék, esetleg hozzájárul-
janak a portugál alak meghonosításához. Létezik a s. prieto színnév is, dokumentált
a DRAE-ban, de pl. a Clave (2012) szótárban nincs színnel kapcsolatos jelentése.
A következő eset egyértelműbb. A s. rojo-nak ’piros’ megfelelő roxo létezik
a másik két nyelvben is, azonban más árnyalatot jelöl. A g. roxo jelentése ’aranyszínű
144
vagy kissé sötétebb hajú’, ami magyarul ’szőke’ lenne, illetve ’barna és piros közötti
szín’ vagy ’sárga és piros közötti szín’ (szinonimája: rubio). Ugyanakkor a g. louro
jelentése egyrészt ’sötétbarna, pirosas, mint az érett gesztenye’, másrészt ’nagyon
világos barna vagy aranyszínű, hajra vonatkoztatva’. A szótár felhívja a figyel-
met a két szín (roxo, louro) közötti különbségre, ugyanakkor hajra vonatkoztatva
mindkét színt úgy határozza meg, hogy ’aranyszínű’. A Xunta (galiciai autonóm
kormány) fordítóprogramja (http://tradutorgaio.xunta.gal / TradutorPublico
/ traducir / index) szerint valóban mindkét színnévnek a spanyol megfelelője
rubio ’szőke’. A két színnév létezik portugálul is, hasonló jelentéssel, mint a gale-
góban. A ’piros’ jelentést galegóban és portugálban a vermelho / vermello viseli.
Ugyanakkor a spanyolban is létezik bermejo, jelentése ’piros, pirosas’, ha azonban
megpróbáljuk ellenőrizni a gyakoriságát, ez minimálisnak tűnik. A Google-ban
a jersey rojo / jersey bermejo ’piros pulóver’ kapcsolatok aránya 861.000/9.
A ’szürke’ színt jelölő általános szó portugálul cinzento, spanyolul gris. A portu-
gálban létezik gris, megtaláljuk pl. az Infopédia on-line szótárban, de nem szerepel
a DLPC-ban. A s. ceniciento rendkívül ritka, a Google-ban jersey gris / jersey cenici-
ento aránya 1.250.000/2. A galego vonatkozásában ellentmondó információt talá-
lunk, gris (tematikus szótár szerint) vagy cinza ’hamu’ (Aula de galego 1 tankönyv
4. o.). Az utóbbi érdekes, mert a RAG szótárában a szónak nincs szín jelentése,
szerepel viszont a színt jelentő képzett szó, cincento (vagy cinsento), mely a portugál
szóval párhuzamos. A Google kereső szerint gris az általános (xersei gris / xersei
cincento v. cinsento / xersei cinza 230 / 0 / 0).
A jelentések és a gyakoriság szerint tehát a négy színnévben különbség van
a három nyelv között. A 4 galego elem közül 3 a spanyolra hasonlít, 1 a portugálra.
Összegezve a 10 színnevet, a galego 5 esetben egyezik a portugállal és 9 esetben
a spanyollal. Különbségnek tekintettem a galego és a portugál között azt a két
esetet (’narancssárga’, ’rózsaszín’), ahol a színnevek szerkezete tér el.
3. Szóképzés: ’fehér’, ’kék’, ’sárga’, ’zöld’, ’narancssárga’, ’rózsaszín(ű)’

A következőkben a színt jelölő melléknevekből képzett főneveket, igéket és más
mellékneveket hasonlítom össze. Először azt a négy színnevet vizsgálom meg,
amely létezik mindhárom nyelvben, és ugyanazt a színárnyalatot jelöli, és ide
145
veszem azt a két színnevet, amely etimológiailag megegyezik, csak eltér a színnév
struktúrája. A megegyezéseket figyelem meg, nem veszem figyelembe, mennyi
a speciális, nem megegyező alak. A jelentéseket csak az első melléknévből képzett
galego szavaknál adom meg (3.1.).
3.1. g./p. branco / s. blanco

Galego képzett szavak (5)
Főnév: brancura, brancor ’fehérség’
Ige: branquear (tárgyas és tárgyatlan) ’fehérít’, ’fehérül’, embranquecer (tár-
gyatlan), branquexar (tárgyatlan)
Melléknév: - ’fehéres’
Portugál képzett szavak (4)
Főnév: brancura
Ige: branquear (tárgyatlan és tárgyas), branquejar (tárgyatlan), embranquecer
(tárgyatlan és tárgyas)
Melléknév: -
Spanyol képzett szavak (8)
Főnév: blancura, blancor
Ige: blanquear (tárgyatlan és tárgyas), blanquecer (tárgyas), emblanquecer
(tárgyas), emblanquear (tárgyas, elavult)
Melléknév: blancuzco, blanquecino
Megegyezések: g. blancura – p. brancura – s. brancura, g. brancor – s. blancor,
g. branquear – p. branquear – s. blanquear, g. embranquecer – p. embranquecer –
s. emblanquecer, g. branquexar – p. branquejar – s. blanquear (ugyanaz az ige felel
meg, mint g. blanquear-nak)
Az 5 galego képzett szó közül 4-nek van megfelelője portugálul (kivétel
brancor). Mindegyiknek van megfelelője spanyolban. (A g. embranquecer igének
formailag megfelel a s. emblanquecer, azzal az észrevétellel, hogy a galego ige tár-
gyatlan, míg a spanyol tárgyas.)
3.2. g./p./s. azul

146
Főnév: -
Ige: azular (tárgyas)
Melléknév: azulado
Főnév: -
Ige: azular (tárgyatlan és tárgyas), azulejar (tárgyatlan és tárgyas)
Melléknév: azulado (azulão ’erős kék színű’, nem veszem figyelembe, mert
nem azt jelenti, mint a többi melléknév, ’valamilyen színbe hajló’)
Főnév: -
Ige: azular (tárgyas), azulear (tárgyatlan)
Melléknév: azulado
Megegyezések: g. azular – p. azular – s. azular, g. azulado – p. azulado –
s. azulado
Ebből a melléknévből nagyon kevés képzett szó keletkezik. A két galego kép-
zett szónak mindkét másik nyelvben van megfelelője.
3.3. g./p. amarelo / s. amarillo

főnév: amareleza
ige: amarelear (tárgyatlan), amarelecer (tárgyatlan), amarelar (tárgyas)
melléknév: amarelento, amarelado
A z amarelo szó változata marelo. Ugyanakkor a képzett szavak között csak
marelecer létezik alakváltozaként, a többi felsorolt képzett szónak nincs ha-
sonló változata.
főnév: amarelidão
ige: amarelar (tárgyatlan és tárgyas), amarelecer (tárgyatlan és tárgyas), ama-
relejar (tárgyatlan)
melléknév: amarelado, amarelento
főnév: amarillez
147
ige: amarillar (tárgyatlan), amarillear (tárgyatlan), amarillecer (tárgyatlan)
melléknév: amarillento, amarillejo
Megegyezések: g. amareleza – s. amarillez, g. amarelear – s. amarillear, g. ama-
relecer – p. amarelecer – s. amarillecer, g. amarelar – p. amarelar – s. amarillar
(de tárgyatlan), g. amarelento – p. amarelento, – s. amarillento, g. amarelado
– p. amarelado
A 6 galego szó közül 4 egyezik a portugállal, 5 a spanyollal. A g. amarelar
igének formailag megfelel a s. amarillar, bár ez tárgyatlan, míg a galego ige tárgyas.
A g. amareleza és a s. amarillez szavakat egymásnak megfelelőnek veszem.
A DLPC-ban, mely az affixumokat is tartalmazza, a két szuffixum külön szere-
pel, mindkettő eredete -ITIA. Ellenben Nunes történeti nyelvtanában azt állítja
(1989: 375), hogy -ez és -eza gyakran szabadon váltakozik (agudez, altivez, aridez
stb. létezhet agudeza, altiveza, arideza mellett). A spanyolról Varela (1996: 17)
azt írja, hogy allomorfokról van szó, -eza két szótagú melléknevekhez, -ez több
szótagúhoz kapcsolódik.
A g. amarelear és a p. amarelejar igéket nem veszem egymásnak megfelelőnek.
Két szuffixum létezik: g. -exar és -ear (branquexar, amarelear), p. -ejar és -ear (ama-
relejar, branquear). Mindkettő a görögből a népi latinba átkerült latin -IDIARE
végződésből jön (Nunes 1989: 388, a j-s fejlődést tartja régebbinek, 145), külön
szerepelnek a DLPC-ban. Ugyanakkor a spanyolban csak egy ilyen eredetű végző-
dés van, -ear (itt nem veszem figyelembe a tudós eredetű -izar végződést, ez létezik
mindhárom nyelvben, pl. g./p./s. fertilizar), pl. blanquear. Ezért a ’fehér’ szónál
megfelelésnek vettem: g. branquexar – s. blanquear. Ez természetesen befolyásolja
a három nyelv összehasonlításának számszerű adatait, hiszen a galego és a portugál
között lehet egy olyan különbség, mely a galego és a spanyol között nem létezhet.
3.4. g./p./s. verde

Főnév: verdor
Ige: verdear (tárgyatlan), enverdecer (tárgyatlan), reverdecer (tárgyatlan és
tárgyas) (esverdear más jelentésű: ’leszedi az éretlen gyümölcsöt’)
Melléknév: verdoso, averdado, verdello
148
Főnév: verdor (verdum, verdume, verdura korlátozott jelentésű, csak a nö-
vényzetre használatos, nem veszem figyelembe)
Ige: verdejar (tárgyatlan és tárgyas), verdecer (tárgyatlan), esverdear (tárgyat-
lan és tárgyas), reverdecer (tárgyatlan és tárgyas), enverdecer (tárgyatlan és
tárgyas)
Melléknév: verdoso, esverdeado, verdejante
Főnév: verdor, verdura
Ige: verdear (tárgyatlan), enverdecer (tárgyatlan), reverdecer (tárgyatlan és
tárgyas)
Melléknév: verdoso, verdusco, verduzco
Megegyezések: g. verdor – p. verdor – s. verdor, g. verdear – s. verdear (p. ver-
dejar), g. enverdecer – p. enverdecer – s. enverdecer, g. reverdecer – p. reverdecer –
s. reverdecer, g. verdoso – p. verdoso – s. verdoso
Öt galego szó egyezik a spanyollal, négy a portugállal.
3.5. g. laranxa / p. cor de laranja / s. naranja, g. rosa / p. cor de rosa / s. rosa

Nagyon kevés képzett szó születik ezekből a színnevekből, kizárólag melléknevek.
A portugálban úgy veszem, hogy pl. az alaranjado képzett szó alapja cor de laranja.
g. alaranxado, rosado, rosáceo, p. alaranjado, rosado, s. anaranjado, rosado,
rosáceo.
Egyezések: g. alaranxado – p. alaranjado – s. anaranjado, g. rosado – p. rosado –
s. rosado, g. rosáceo – s. rosáceo
Megegyezések: galego-portugál 2, galego-spanyol 3.
4. Egyéb színnevekből való szóképzés: ’barna’, ’fekete’, ’piros’, ’szürke’

A másik 4 színnévből képzett szavakat nehezebb összehasonlítani, mivel a bázis
nem egységes lexikai elem a három nyelvben. Itt a hasonló alakot veszem kiin-
dulópontnak és nem a jelentést. A g./p./s. negro, g. vermello / p. vermelho / s. ber-
mejo, g./p. roxo / s. rojo és g./s. g./p./s. gris, g. cincento / p. cinzento / s. ceniciento,
g. marrón / p. marrom / s. marrón, g. castaño / p. castanho / s. castaño színneveket
149
vizsgálom, mivel léteznek mindhárom nyelvben, csak nem feltétlenül elsődleges
szóként (p. negro, s. bermejo, g. cincento, s. ceniciento, s./p. castaño, p. marrom),
illetve nem ugyanazt az árnyalatot jelentik (g./p. roxo / s. rojo). A sorrendhez itt
a galego képzett szavak számát vettem figyelembe.
4.1. g./p./s. negro

Főnév: negror, negrura, negrume
Ige: negrexar (tárgyatlan), ennegrecer (tárgyatlan)
Melléknév: -
Főnév: negror, negrura, negrume, negridão
Ige: negrejar (tárgyatlan, tárgyas), enegrecer (tárgyatlan, tárgyas)
Melléknév: negrejante, negral (’fekete’)
Főnév: negror, negrura, negregura (elavult)
Ige: negrear (tárgyatlan), negrecer (tárgyatlan, ritka), negreguear (tárgyatlan,
elavult), ennegrecer (tárgyatlan, tárgyas)
Melléknév: negruzco
Megegyezések: g. negror – p. negror – s. negror, g. negrura – p. negrura – s. negru-
ra, g. negrume – p. negrume, g. negrexar – p. negrejar – s. negrear, g. ennegrecer –
p. enegrecer – s. ennegrecer
Az 5 galego képzett szónak van portugál megfelelője, míg 4 esetben létezik spa-
nyol megfelelője (a kivétel negrume). Az -ume szuffixum eredete -UMEN. A spa-
nyolban vannak olyan szavak, melyek végződése hasonló eredetű (pl. herrumbre), de
a DRAE nem tekinti külön szuffixumnak a mai spanyolban, mivel azok a szavak,
melyek ezt az elemet tartalmazzák, a latin képzett szóból jönnek (FERRUMEN).
Az általános ’fekete’ jelentésű portugál szó preto. Ennek összesen két képzett
szava van: pretidão, pretura (főnevek). A spanyol prieto szóból nem képződik más szó.
4.2. g./p. roxo, s. rojo

150
Főnév: -
Ige: roxar (tárgyatlan, melegre, napra vonatkozik), arroxar (tárgyatlan és
tárgyas)
Melléknév: arroxado
Főnév: -
Ige: arroxar (tárgyatlan és tárgyas), arroxear (tárgyatlan és tárgyas)
Melléknév: arroxado, arroxeado
Főnév: rojez
Ige: rojear (tárgyatlan), enrojecer (tárgyas, tárgyatlan használatban speciális
jelentés: ’elpirul’)
Melléknév: rojizo
Mindhárom nyelvben kevés az ebből a színnévből képzett szó.
Megegyezések: g. arroxar – p. arroxar (a spanyolban arrojar homonímiás ütkö-
zésbe kerülne a ’dobni’ jelentésű igével), g. arroxado – p. arroxado
4.3. g. vermello / p. vermelho / s. bermejo

Főnév: -
Ige: -
Melléknév: avermellado
Feltűnő, hogy gyakorlatilag nincs ebből a színnévből képzett galego szó.
Főnév: vermelhidão
Igék: vermelhecer (tárgyatlan, tárgyas), avermelhar (tárgyatlan, tárgyas)
Melléknév: vermelhusco, avermelhado
Főnév: bermejez (elavult), bermejura (elavult)
Ige: bermejear (tárgyatlan), bermejecer (tárgyatlan, elavult), embermejar (tár-
gyas), embermejecer (tárgyatlan és tárgyas)
Melléknév: bermejizo
151
Mivel maga bermejo kevéssé használatos, mert rojo az általános szó, a belőle kép-
zett szavak egy része is elavult.
Megegyezés: g. avermellado – p. avermelhado
4.4. g./p./s. gris, g. cincento / p. cinzento / s. ceniciento, g. marrón, p. marrom,

s. marrón, g. castaño / p. castanho / s. castaño
Ezekből a melléknevekből ritka a szóképzés.
Képzett szavak:
g. agrisado, acastañado
p. grisalho (DLPC, pedig gris nincs benne), acinzentar (tárgyatlan és tárgyas),
acinzentado, acastanhar (tárgyatlan és tárgyas), acastanhado
s. grisear (tárgyatlan), agrisar (tárgyas), grisáceo, agrisado, acastañado
A gris melléknév képzett alakjait nehéz összehasonlítani, mivel a portugál-
ban az alapszó jóval ritkább, mint a másik két nyelvben.
Egy megegyezés van: g./s. acastañado – p. acastanhado
5. Eredmények
A 10 galego színnév közül 9 megegyezik a spanyollal, 5 a portugállal.
A párhuzamos 4 (és a 2 párhuzamos, de eltérő szerkezetű) melléknévből kép-
zett szavak között a portugállal 15 egyezést találtunk, a spanyollal 19-et. Két eset-
ben egyeznek az igék, de szintaktikai eltérés van a galego és a spanyol igék között,
amennyiben a tárgyas/tárgyatlan használat nem egyezik.
A nem egyező használatú melléknevekből képzett szavak között 10 esetben
egyezik a galego és a portugál, 7 esetben a galego és a spanyol. Pl. a ’fekete’ lexéma
a galego és a spanyol között azonos (g./s. negro, p. preto), a képzett szavak mégis
nagyobb számban egyeznek a galego és a portugál között (negro bázissal mindhá-
rom nyelvben). Ezt azzal tudjuk magyarázni, hogy megmaradtak archaikusabb
képzett szavak a közös galego-portugál egységes nyelvből.
6. Következtetések
Egy kevés elemből álló szemantikai mezőt vizsgáltam meg, így jelentős szám-
szerinti különbségekre nem számíthattam. A színnevek összehasonlításánál azt
152
találtuk, hogy több lexéma hasonlít a spanyolra, mint a portugálra. A képzett
szavaknál két csoportot különböztettünk meg. Az elsőben a színt jelölő melléknév
alakja és jelentése megegyezik a három nyelvben, a második csoportban létezik
a színt jelölő melléknév mindhárom nyelvben, de jelentésükben, illetve gyakori-
ságukban különböznek. Az első csoportban a galego alakok a spanyol alakokkal
egyeztek nagyobb számban, a másodikban a portugállal. A második csoport vizs-
gálata nem a leggyakrabban használt színnevekből képzett szavakról ad képet.
Ez az eredmény azt mutatja, hogy a spanyol hatás erős volt mind a színt je-
lölő lexémákra, mind az ezekből kiinduló szóképzésre. El lehetne végezni más
szemantikai mezőkre is hasonló kontrasztív vizsgálatot a három nyelv között,
pl. testrészekre, állat- vagy növénynevekre. Lehetséges, hogy más galego lexémákat
kevésbé szorított ki a spanyol megfelelő. A divattal összefüggésben a színnevek
talán könnyebben változhatnak, mint pl. a testrészeket jelölő szavak. További kuta
tási kérdés lehet tehát, hogy a spanyol nyelv hatása a galegóra mennyiben mutat
eltérő tendenciákat a különböző szemantikai mezőkben.
Berlin, Brent / Kay, Paul (1969). Basic color terms: their university and evolution,
Berkeley: University of California Press.
Crystal, David (1987). The Cambridge Encyclopedia of Language, Cambridge:
Cambridge University Press.
Crystal, David (1998). A nyelv enciklopédiája, Budapest: Osiris.
Ferreiro, Manuel (1997). Gramática histórica galega II. Lexicoloxía, Santiago de
Compostela: Laiovento.
García, Constantino (1985). Temas de lingüística galega, La Coruña: La voz de
Galicia.
Labraña, Sabela / Vázquez, Ignacio / Klein, Horst G. / Stegmann, Tilbert
D. (2009). EuroComRom – As sete peneiras: Saber ler axiña todas as linguas
románicas, Aachen: Shaker Verlag.
Nunes, José Joaquim (1989). Compêndio de gramática histórica portuguesa, Lisboa:
Clássica Editora.
153
Schmidely, Jack / Alvar Ezquerra, Manuel / Hernández González, Carmen (2001).
De una a cuatro lenguas, Madrid: Arco Libros.
Varela, Soledad (1996). Fundamentos de morfología, Madrid: Síntesis.
Források
Academia das Ciências de Lisboa (2001). Dicionário da Língua Portuguesa Con
temporânea, Lisboa: Verbo.
Chamorro, Margarita / Silva, Ivonete da / Núñez, Xaquín (2008). Aula galego 1.
Xunta de Galicia.
Diccionario Clave, Diccionario de uso del español actual (2012). Madrid: Edici-
ones SM.
Dicionário português, Ensino português no estrangeiro (2014). Porto: Porto
Editora.
González González, Manuel (dir.): Dicionario da Real Academia Galega, A Co-
ruña: Real Academia Galega. https://academia.gal/dicionario (utolsó letöltés:
2021. 09. 26.)
López Varela, Elisardo / Pichel Lorenzo, Antonio / Facal Cancela, Emilio (é. n.).
Vocabulario temático ilustrado galego, français, español, english, Vigo: Galaxia.
Vocabulario temático ilustrado (1992). Galaxia: Vigo.
https://dle.rae.es (utolsó letöltés: 2021. 09. 26.)
https://www.infopedia.pt (utolsó letöltés: 2021. 09. 26.)
www.ethnologue.com (utolsó letöltés: 2021. 09. 26.)
http://tradutorgaio.xunta.gal / TradutorPublico/traducir /index (utolsó letöltés:
2021. 09. 26.)
154
Szilágyi Ágnes Judit
A brazil tanulmányok tanszékének

felállítása Lisszabonban1
Abszrakt: A rövid tanulmány arról a majdnem egy évtizedes luzo-brazil

projektről, a brazil tanulmányok tanszékének (Cadeira de Estudos Brasi-
leiros) létrehozásáról szól, amit a lisszaboni egyetem keretében 1915-ben
kezdtek el szervezni, de az oktatást csak 1924-ben sikerült megindítani.
Az írás bemutatja azokat az intellektueleket, akik a projekt résztvevői,
a legfontosabb szereplői voltak.
Kulcsszavak: luzo-brazil politika az 1910–20-as években, intellektuelek

Portugáliában és Brazíliában, egyetemek
A 19–20. század fordulóján a Portugáliába látogató külföldiek előszeretettel han-

goztatták, hogy ebben az országban él a világ legpolitikusabb nemzete, és a politi-
zálás, mint túlhajtott, egymás ellen acsarkodás e nemzetnek valóságos betegsége
(Oliveira Marques 1988: 23). A túlzott érdeklődés a politika iránt valójában nem
érintett minden portugált, az állampolgárok szélesebb körére való kiterjesztése
egyes demokraták álma maradt.
A monarchia utolsó éveiben éppen úgy, ahogy a köztársasági fordulat után
inkább csak egy viszonylag szűk elit intézte és értelmezte a közéletet, azok, akik
kezükbe vették az I. Portugál Köztársaság irányítását, társadalmi háttér tekinte-
tében nem különböztek lényegesen az 1910 előtti politikai elittől. Az első, 1911-es
Az ünnepelt Rákóczi István professzornak, egykori tanáromnak ajánlom ezt a témát, mint olyan ok-
1
tatónak, aki maga is részt vett egy egyetemi portugál-brazil műhely létrehozásában és évtizedeken
keresztül sikeres működtetésében.
155
köztársasági parlament összetétele nagyon hasonló volt a korábbiakéhoz: a hiva-
talnokok, a gazdasági élet tulajdonosi köre és az egyetemi végzettségűek (főként az
orvosok) dominanciája határozta meg (Gameiro 2013: 29). Az egymásba fonódó
értelmiségi és politikai elitet erős intellektualizmus jellemezte. A publicisták,
művészek, tudósok bennfentes nyilvánossága kitüntetett szerepe bűvöletében
élt, bár hitt abban is, hogy feladata az egyszerű emberek véleményének formálása,
a megismertetés és a felvilágosítás által (Szilágyi 2019: 663).
João de Barros portugál költő és brazil barátja, pálya- és szerkesztőtársa, João
do Rio minden demokratikus elkötelezettségük mellett maguk is ennek az elit
közönségnek a figyelmére számítottak, mikor 1915-ben megindították közös
folyóiratukat, az Atlântida-t. A lappal együtt, amit programszerűen a luzo-brazil
testvériség és közeledés szolgálatába állítottak, kimondva-kimondatlanul, szintén
az íróknak és más művészeknek, az iparban és kereskedelemben érdekelt vállal-
kozóknak, tudósoknak, politikusoknak szántak, az elit közönségre irányították
magát a luzoatlanti propagandát is (Barros 1915: 8). Ennek pedig egyik legfonto-
sabb eleme az intellektuális közelítés volt. A két ország (állam), nép és kultúra kap-
csolatának elmélyítését a megismerés és megismertetés segítségével, a már meglévő
luzo-brazil alapokra helyezve képzelték el. João de Barros 1912-es brazíliai útjára
emlékezve írta erről az alapról és erről a megismerésről, ráadásul, mint a portugál
patriotizmus fontos eleméről:
(…) e sinto que, se nunca ali tivesse passado algum tempo a minha educação de por-
tuguês e de patriota teria ficado incompleta. É que Portugal e Brasil são dois nomes
diversos de uma igual personalidade moral. […úgy érzem, ha nem töltöttem volna el
egy bizonyos időt Brazíliában, neveltetésem, mint portugálnak és mint hazafinak,
nem lenne teljes. Mivel, hogy Portugália és Brazília ugyanannak a lelkiségnek a két
különböző elnevezése.] (Barros 1918: 435–436)
1. Portugáliában megismerni Brazíliát, Brazíliában Portugáliát

Az 1920-ig működő Atlântida-ban João de Barros – túllépve a luzo-brazil köze-
ledés gondolatának puszta hangoztatásán – több elemből álló gyakorlati prog-
ramot kínált és bontott ki az évek alatt. Ennek végig egyik sarokpontja maradt
156
a portugálok és brazilok közötti művészeti-intellektuális megértés elmélyítése,
egymás teljesítményének alaposabb megismerése által. A fent idézett 1918-as hos�-
szú cikkében például vázolta egy megfelelő kétoldalú oktatási-kulturális intéz-
ményrendszer megteremtésének tervét. Hiszen – szögezte le Barros – hiába van
meg a jószándék a szellemi közeledésre az eliteken belül, ha a szélesebb rétegeknél
az írástudatlanság és a tanulatlanság minden fejlődést megakadályoz. A műveltebb
rétegeknek az egymás iránti luzo-brazil tiszteletet és szeretetet az ismeretek bőví-
tése által kell átadniuk a lakosság szélesebb körének (1918: 437–438). A két ország
barátságát tehát az intellektuális elitek közelítésével érdemes kezdeni, vallották az
atlantidák, és remélték, ez a tájékozottság majd továbbterjed a szélesebb társadalmi
rétegekre is. Az egymás iránti tisztelet ugyanakkor csak érdeklődésen és megisme-
résen alapulhat, ezeknek kell átvenniük a korábbi nemtörődömség helyét.
A másikról alkotott vélemény nem merülhet ki olyan közhelyek ismételge-
tésében, mint Brazíliával kapcsolatban pl. az őserdő szépsége, vagy a hatalmas
folyóké, az égető napsütés vagy a szépen daloló erdei madarak. Ezeken a sematikus
elemeken túl kell lépni, és az intellektuális, a modern Brazíliát kell népszerűsíteni
Portugáliában. Erre brazil részről is volt bíztatás, ahogy például az Atlântida-ban
megjelent egyik beszédében Mario Navarro da Costa (1883–1931), az Európában
diplomataként működő brazil festő megfogalmazta: „a dolgos és progresszív, az
intellektuális és művészi” Brazíliát [„Brasil laborioso e progressivo, intelectual e
artístico”] kell a testvéri országban (és a nagyvilágban) bemutatni, amit leginkább
olyan szellemi nagyságok képviselnek, mint Rio Branco, Rui Barbosa, vagy a csá-
szárság művészeti életének kiemelkedő alakja, a festő-gondolkodó, Pedro Améri-
co (1843–1905), a nagy brazil zeneszerző, Antônio Carlos Gomes (1836–1896),
Oswaldo Cruz, Pereira Passos, vagy a romantika irodalmának mestere, Antônio
Gonçalves Dias (1823–1864) és a kortársak kedvence, Olavo Bilac (Navarro da
Costa 1918: 511). Mário Navarro da Costa egy évvel korábbi írásában szélesebb
kontextusba helyezte ezt a témát, mikor a pesszimista német kultúra előretörésé-
vel szegezte szembe a művészeti luzo-brazilizmus kiteljesítésének szükségességét
(Navarro da Costa 1917: 875–879). Előadásaiban aztán Brazíliában is népszerű-
sítette a két testvérország szellemi közösségének gondolatát (Navarro da Costa
1919: 952).
157
A képzőművészeti értékek bemutatáshoz hasonlóan fontos kérdésnek tar-
tották a luzo-brazil közeledés hívei a két ország zenei életének összekapcsolását.
Ezzel összefüggésben vetette fel ugyancsak az Atlântida-ban a sokoldalú portugál
művészetkritikus (és mérnök) António José Arroio (1856–1934), hogy szükség
lenne a portugál zene hatékonyabb brazíliai megismertetésére, illetve egy olyan
történeti és kritikai munka megírására, ami a megelőző 150 év portugál zenei
termését mutatná be, európai kontextusba helyezve (Arroio 1919: 531–536).
Érdekes, hogy miközben az Atlântida azt vállalta és éppen azt szorgalmazta,
hogy Portugáliát és Brazíliát luzo-brazil testvéries kiegyensúlyozottsággal nép-
szerűsíti egymás közönsége előtt, anyagában a Portugáliát bemutató írások mégis
többségbe kerültek. Talán a szerkesztői szándékokon kívül álló okok miatt (a be-
érkezett kéziratok esetlegessége, a háborús viszonyok miatt nehezen megnyerhe-
tő tengerentúli szerzők stb.). Ha az országismertető cikkek egy kis statisztikáját
elkészítjük, a 40 ide sorolható írás közül 29 a legkülönbözőbb portugál témákkal
(egyes városok, tájegységek, a sajátos iparművészet vagy népművészet) foglalkozik.
Míg Brazília csupán ötször szerepel, nem is a legeredetibb módon (riói karnevál,
a szárazság, a vidék, a cukormalmok világa, templomok, a riói partok). Ezen kívül
egy-egy cikk szól az USA-ról, a Buenos Aires-i Recoleta temetőről, spanyol levél-
tárakról, a szerb népről és a párizsi életről. Nagyjából ez az arány a más jellegű
cikkek és az irodalmi anyag terén is. Így a szép elv – egymás megismertetése – az
Atlântida-ban mégis inkább szerény portugál országpropagandát takart.
2. Megismerés felsőfokon
A sporadikus ismeretközlés mellett (amire alkalmas lehetett egy folyóirat) a test-
vérországhoz való intellektuális közelítés rendszeresebb, szakszerűbb módjára is
igény mutatkozott. Az atlantidák fogalmazták meg, amit általában más intellektu-
elek is célszerűnek tartottak: bevonni az oktatást is a luzo-brazil programba, még-
pedig fölülről, a legmagasabb szintről indítva. Azzal a további elképzeléssel, hogy
a magas intellektuális körök, illetve leginkább a jól képzett tanárok közvetítik
majd, és így szélesebb körben is el fog terjedni a testvériség eszméje. Másfelől meg
elég abszurd és megoldásra váró helyzet volt a két ország viszonyában az is, hogy az
1920-as évek elejéig Portugáliában egyetemi szinten még nem foglalkoztak a brazil
158
kultúra kérdéseivel. (A párizsi Sorbonne-on már az I. világháború előtt, 1912-ben
megkezdődött a brazil tanulmányok oktatása.) Ez volt a kettős oka annak, hogy
a luzo-brazil politika hívei egyik fontos céljuknak tekintették, az Atlântida folyó-
irat szerkesztői és szerzői pedig figyelemre méltó tervként kezelték és publikálták
a brazil tanulmányok tanszékének létrehozására vonatkozó ötletet, majd az ezzel
kapcsolatos híreket. Igaz, a tanszék történetét a folyóirat – 1920-as megszűnése
miatt – nem követhette a végkifejletig. Mivel ez a sokáig szerencsétlenül alakuló
történet éveken keresztül sikertelen próbálkozás volt csupán, és a portugálok Bra-
zília iránti alig viszonzott sóvárgásának, illetve a brazilok húzódozásának min-
tapéldájává vált. Leginkább azért, mert kiderült, nem is olyan egyszerű a brazil
intellektuális elit köreiben megfelelő komoly tudóst találni, aki hajlandó néhány
esztendőre Lisszabonba költözni, és ott teljes odaadással szolgálni a kultúra köve-
teként, integrálódva a testvérország szellemi és közéletébe.
A bíztató kezdetek az 1910-es évek közepére nyúlnak vissza, de a vonatkozó
szakirodalom a tanszékszervezésnek ezt a korai szakaszát alig tárgyalja (Schiavon
2007; Topa/Siqeira/Yokozawa 2020), csupán Arnaldo Saraiva fordít rá nagyobb
figyelmet (1999). Az Atlântida már 2. számában röviden közzé tette azt az állás-
foglalást, ami a lisszaboni bölcsészkaron, az akadémián és diplomáciai körökben
fogalmazódott meg 1915 végén egy professzori állás (Cadeira de Estudos Brasilei
ros) létesítéséről, és arról, hogy a portugál főváros új egyetemén komplex módon
kell foglalkozni Brazíliával: történelmével, földrajzával, irodalmával és néprajzával
(Uma cadeira…1915: 168; O Brazil na Academia…1915: 189).
A Lisszaboni Egyetem az I. Portugál Köztársaság által újonnan létesített intéz-
mény volt. A coimbra-i szellem2 ellensúlyozására és a felsőfokú oktatás fejlesztésére
hozta létre az ideiglenes kormány 1911-ben, rendeleti úton. Az integrált uni-
versitas, felelevenítve a főváros 13. századig visszamenő egyetemi hagyományait,
egyesítette a már meglévő, de addig egymástól függetlenül működő bölcsészeti,
A Coimbra-i Egyetem hallgatói (teológusok, jogászok, bölcsészek, illetve a papi szeminaristák)
2
„(…) a monarchia utolsó évtizedeiben meglehetősen merev, nehézkes, akadémikus szellemben nevel-
kedtek. (…) A köztársasági vezetés egyik legfontosabb célkitűzése saját értelmiség formálása, ennek
érdekében pedig a felsőoktatás reformja volt. A Coimbra-i Egyetem kulturális monopóliumának
megtörése, az új, lisszaboni és portói felsőoktatási intézmények létrehozása és a meglévők átalakítása
már az 1910-es évek elején megkezdődött.” (Szilágyi 2019: 661, 663).
159
természettudományos és az orvosi fakultást, és rövidesen társadalomtudományi és
jogi kar is társult ezekhez. Első, ünnepélyes tanévnyitójára az 1915–16-os akadé-
miai év elején került sor. Az Atlântida közölte az itt elhangzott ünnepi beszédet,
amit a bölcsészkar dékánja, José Maria de Queirós Veloso (1860–1952) tartott
a tanévnyitó apropóján, de általában az egyetemek történetéről és társadalmi jelen-
tőségéről (As Universidades 1916: 46–61). Ez az egyetem készült befogadni a brazil
tanulmányokra specializálódott tanszéket, s ahogy tervezetében a dékán jelezte:
(…) com o fim de todos os nossos alunos – que na sua maioria se destinam a futuros
professores dos liceus ou das Escolas Normais Primárias – ficarem conhecendo muito
mais profundamente o Brazil, do que infelezmente se conhece ainda hoje, apezar das
intimas relações que unem os dois paizes. […azzal a céllal, hogy minden hallgatónk
– akiknek többsége gimnáziumi vagy tanítóképzői tanár lesz – sokkal alaposabban
ismerje meg Brazíliát, amiről máig sajnálatosan keveset tudni nálunk, annak ellenére,
hogy belsőséges kapcsolat egyesíti a két országot.] (A beszédet idézi Rio 1916: 490)
Az előkészítés 1916-ban kezdődött, a két kormány a portugál törvényhozás támo-

gatásával (Decreto-Lei 586, de 1916.) hamarosan megegyezett a részletekről, és
a Rio de Janeiro-i irodalmi akadémia még novemberben javaslatot tett a tanszéket
vezető tanár személyére (D’Além 1917: 216–217). Az atlantidák a luzo-brazil
együttműködés gyakorlati sikereként ünnepelték ezeket a fejleményeket. Az ok-
tatás tényleges megindulására azonban még éveket kellett várni.
3. A professzor jelöltek
A riói akadémia választása egy kiterjedt és befolyásos bahia-i oligarcha család fiatal
(ekkor még nem volt negyven éves) tagjára, a Brazíliai Egyesült Államok politikai
elitjének legmagasabb köreihez tartozó Dr. Miguel Calmon du Pin e Almeidára
(1879–1935) esett. Érkezése hírére az Atlântida lelkesen be is mutatta őt olvasói-
nak, mint a katedra kinevezett professzorát (Dr. Miguel Calmon 1919: 239–241).
Calmon egyébként korábban járt már Európában, az I. világháború kitörésekor.
1914 júliusában éppen Svájcban tartózkodott, majd az első hónapokban felkereste
a német offenzíva pusztítása sújtotta francia városokat és keserű tapasztalatokkal
160
tért haza 1915 közepén. Otthon aztán nyilvános előadásokat tartott az európai
helyzetről és arról, hogy annak milyen következményei lehetnek Brazíliára nézve.
Hamarosan csatlakozott Olavo Bilac (1865–1918) kampányához, aki ismertségét és
írói népszerűségét felhasználva a háború éveiben igyekezett a brazil fiatalokat a ha-
zafiságra, és annak gyakorlati megélésére, a sorkatonai szolgálat teljesítésére bíztat-
ni. Ennek a gondolatnak a népszerűsítésére aztán a háború éveiben sikeres, úgyne-
vezett patrióta kampányt folytatott. Ők ketten, valamint Pedro Lessa (1859–1921)
jogászprofesszor voltak a legfőbb kezdeményezői a Nemzetvédelmi Liga (Liga da
Defesa Nacional, LDN) létrehozásának, amit 1916. szeptember 7-én (szimbolikus
dátum, Brazília függetlenné válásának ünnepe) alapítottak meg Rio de Janeiro-ban.
A kifejezetten értelmiségi kezdeményezésként induló mozgalom alakuló ülésének
helyszíne szintén jelentőségteljes, a Nemzeti Könyvtár (Biblioteca Nacional), hiszen
Bilac portugál kollégáihoz hasonlóan gondolkodott abban, hogy vezető szerepet
szánt az értelmiségnek a hazafiság és a társadalmi modernizáció terén.
Calmon tehát a felkérés idején a Nemzetvédelmi Liga alelnöki tisztét töltötte
be, de 1906–09 között ő volt már az I. Brazil Köztársaság legfiatalabb miniszte-
re, mikor Afonso Pena elnök kabinetjében a gazdasági (Ministério da Indústria,
Viação e Obras Públicas) tárcát vezette. 1912 óta pedig a brazil agrárium sorsát
alakítani képes Rio de Janeiro-i mezőgazdasági egyesület (Sociedade Nacional
da Agricultura) alelnökeként is működött és folyamatosan részt vett az országos
politikában. A mérnök képzettségű jelölt rendelkezett ugyan tanári tapasztalat-
tal (Escola Politécnica da Bahia) és kétségtelenül ambiciózus és tehetséges ember
volt, de alapvetően mégiscsak a hazai mezőgazdaság modernizációja, a vízügyi
szakkérdések és a fejlesztéspolitika kötötte le a figyelmét (még, ha egészen fiatalon
a pozitivistákhoz kapcsolódva a bölcseleti problémák is foglalkoztatták).
A luzo-brazilizmus hívei minden esetre nagyon elégedettek voltak az akadé-
mia döntésével, hogy egy ilyen kitűnő embert nevezett ki a lisszaboni katedrára.
João do Rio hangot is adott elégedettségének az Atlântida-ban, és a következőket
írta Calmonról:
Homem de vastíssima cultura, político notável, publicista de valor e ex-minist-

ro da viação no governo do saudoso Dr. Afonso Pena, o Dr. Miguel Calmon é
161
verdadeiramente the right man in the right place.” [Rendkívül széles műveltségű em-
ber, jelentős politikus és fontos publicista, aki közlekedési miniszter volt a szépemlékű
Dr. Afonso Pena kormányában, Dr. Miguel Calmon valóban the right man, in the
right place, a megfelelő ember, a megfelelő helyen.] (D’Além 1917: 216)
João do Rio azonban tévedett, mégsem Miguel Calmon volt a lisszaboni bölcsész-
karra való professzor, mivel közéleti és politikai feladatai a brazil kultúra követének
és a tanárnak a kötelezettségeinél fontosabbnak bizonyultak számára, ahogy az
hamarosan ki is derült. A Rio de Janeiro-i sajtó közzétette ugyan, hogy Calmon
1917 márciusában, majd, hogy októberben indul Lisszabonba (A Rua Semanario
Ilustrado 28, 1917: 5; Lanterna 194, 1917: 3). Ám novemberben a mezőgazdasági
tárca egyik várományosaként merült fel a neve, és 1918 januárjában még mindig
Brazíliában volt (Lanterna 291, 1917: 1; Dr. Bogaloff 1918: 2). Az I. világháború
körülményei miatt útja további halasztást szenvedett. 1919-ben pedig Rui Barbosa
második elnöki kampánya kötötte le a figyelmét, Rio de Janeiro-ban és Salva-
dorban is kampányolt mellette. Igaz, a siker elmaradt, áprilisban a rivális jelölt,
Epitácio Pessoa győzött a választásokon.3
Miguel Calmonnak ezért talán kapóra is jött, hogy elutazásával kiszállhat
a hazai politika első vonalából, és 1919. május 19-én végül megérkezett Lissza-
bonba (O Paíz 12640, 1919: 5). Mindenki azt várta, hogy ő lesz, aki a tanszéket
végre ünnepélyes keretek között felavatja. A portugál és a brazil sajtó egyaránt
lelkesedett. Az Atlântida-ban ez alkalomból megszólalt – mint a tengerentúli
portugál kolónia szellemi nagysága – az 1910 és 1935 között Brazíliában élő
portugál regényíró, Carlos Malheiro Dias (1875-1941) is, és a brazilokról be-
szélve, leszögezte:
(…) a irrecusável hegemonia intelectual da América do Sul. (...) entre todas as grandes
nações de América do Sul, excepcionalmente confere ao Brasil participação direc-
ta, contínua, ininterrupta na tradição histórica da civilização peninsular europeia.”
[… tagadhatatlan dél-amerikai intellektuális hegemóniájuk. (…) Dél-Amerika összes
M. Calmon életrajzi adatait vö. Brandi s.d.

3
162
nagy nemzete közül Brazília az, mely a legközvetlenebb módon, állandóan és meg-
szakítás nélkül részt vesz az európai félsziget civilizációjának történelmi hagyomá-
nyaiban.] (Malheiro Dias 1919: 185, 187)
A Brazíliáról szóló kurzusok azonban csak nem kezdődtek meg Lisszabonban,

se 1919 szeptemberében, se 1920 márciusában. Miguel Calmon hosszabb időre
Párizsba látogatott, majd betegségre hivatkozott, és továbbra sem indította el
az oktatást, igen kellemetlen helyzetbe hozva ezzel az egyetemet, ahol – testvéri
gesztusként is – minden negyedéves bölcsésznek kötelezővé tették a brazil stúdi-
umot. Májusban végül Svájcból táviratozott külügyminisztériumának (Genfben
egyébként a Vörös Kereszt nemzetközi kongresszusán képviselte Brazíliát, ha
már egyszer Európában volt), és közölte, hogy nem tud eleget tenni egyetemi
megbízatásának. Röviddel ezután hajóra szállt, és 1920 júliusában haza is tért Rio
de Janeiro-ba. A portugálok csalódottan a brazil követséghez, a brazil külügymi-
nisztériumhoz és a riói akadémiához fordultak, kérve, hogy küldjenek valaki mást,
aki végre elkezdené az előadásokat (A cadeira …1920: 4). Azonban az állás még
egy esztendő elteltével, 1921 nyarán is betöltetlen maradt, ahogy – idő közben –
a brazil tanulmányok párizsi katedrája is gazdátlanná vált.
1922-ben a népszerű író és akadémikus, Henrique Coelho Neto (1864–1934),
a riói színi iskola (Escola de Arte Dramática do Rio de Janeiro) igazgatója került szó-
ba, mint a lisszaboni brazil tanulmányok tanszékének vezetője. A portugálok az ő
érkezését is nagy örömmel és szeretettel fogadták volna, az újságok már megint elő-
re cikkeztek a döntésről, címlapon foglalkoztak az író személyével, művészetével,
bankettet készítettek elő a tiszteletére, ahová házigazdának a kor legtekintélyesebb
költőjét kívánták meghívni Portóból, Guerra Junqueiro-t (Coelho Neto… 1922: 4).
Az 1922-es év azonban tragédiát hozott a Coelho családban. Emanuel (Manu),
az író híres sportember fia egy futball sérülés után meghalt. A megrázkódtatás
nemcsak az apa írói világát alakította át gyökeresen, de meghiúsította lisszaboni
misszióját is.
Végül is Manuel de Oliveira Lima volt az a professzor, aki megtartotta a nyitó
előadássorozatot a brazil tanulmányok katedráján, de ez is, még mindig csupán
egyfajta szimbolikus felavatás volt, nem a rendszeres munka nyitánya (Guimarães
163
2011: 143). Oliveira Lima4 – a brazil kulturális diplomácia kiemelkedő alakja –
1923 júniusában négy nagysikerű lisszaboni előadást tartott, sajtóbeszámolók
szerint a következő témákban: A brazil függetlenség konzervatív és forradalmi
kettős jellege; A brazil történelmi fejlődés sajátosságai; Brazília külpolitikájának és
gazdasági fejlődésének alakulása; Brazília, mint amerikai hatalom (A Rua Sema-
nario Ilustrado 142, 1923: 1; O Paíz 14095, 1923: 1; O Paíz 14108, 1923: 1). Az
előadások hallgatói között nemcsak egyetemi diákok voltak. A sorozat fontosságát
és az esemény protokolláris jellegét hangsúlyozandó megjelent a portugál köztár-
saság elnöke, José de Almeida és több fontos lisszaboni politikus, közéleti szereplő
és brazil diplomata is. A portugálok rendkívül hálásak voltak, hogy Oliveira Lima
elindította a tanszék munkáját. Akadt végre egy brazil intellektuel, aki hajlandó
és elég felkészült volt Brazíliáról megfelelő elmélyültséggel beszélni a lisszaboni
közönségnek. A Coimbra-i Egyetem is meghívta előadni az illusztris vendéget. Az
oktatási kormányzat pedig azzal fejezte ki elismerését, hogy magas állami kitűnte-
tésre, a Szent Jakab Rend Nagykeresztjére terjesztette fel Oliveira Limát (O Paíz
14166, 1923: 7). Ő azonban ennek ellenére sem kötelezte el magát hosszabb időre
a portugál főváros mellett.
A lisszaboni egyetem vezetése a több éves huzavona után végül letett arról,
hogy Brazíliából hívjon meg tanárt a katedrára. 1923. októberében újabb, ezúttal
portugál intellektuelt kértek fel a tanszék irányítására (O Paíz 14166, 1923: 7).
1924. februárjában tartotta meg lisszaboni nyitóelőadását (O Paíz 14379, 1924:
2) az író, esszéista, művészetkritikus, Manuel de Sousa Pinto (1880–1934), aki
aztán haláláig vezette a brazil tanulmányok tanszékét (Schiavon 2007: 90), és az
1920-as évek második felében a Coimbra-i Egyetemre is áttanított néhány előadás
erejéig (Saraiva 1999: 10). Sousa Pinto elhivatott atlantida volt, João de Barros
régi barátja, már fiatal éveikben, 1904–1906-ig Coimbra-ban közös lapot ala-
pítottak és szerkesztettek, Arte e Vida (Művészet és Élet) címmel. Pinto később
sokat publikált az Atlântida-ban, 15 írást jegyez a folyóiratban, ahol 1919-ben
állandó művészeti krónika rovatot is vezetett, „Crónica Artística”, majd „Crónica
Tőle és róla 2018-ban szövegeket közölt magyar nyelven a Publicationes Universitatis Miscolciensis
4
Sectio Philosophica, tomus XXII, Fasciculus 2. (Szilágyi / Horváth Sz. / Halász [szerk]. 2018: 7–10,
11–36, 37–63).
164
da Arte” címmel. A luzo-brazil testvériség és közeledés feltétlen híveként alapo-
san ismerte Brazíliát, és mindkét portugál nyelvű ország szellemi életében jelen
volt publikációival. Maga is Rio de Janeiro-ban született, de kisgyermek kora óta
Portugáliában élt. Jelentős életművének kiemelkedő szépirodalmi elemei: A Úni-
ca Verdade (1904), Evanidade (1914), As Mãos da Vida (1918), Para Onde Vais,
Maria? (1922), Danças e Bailados (1924). Ezekkel a kötetekkel ugyanakkor azok
közé a szerzők közé tartozott, akiknek anti-modern stílusa heves kritikát váltott
ki az 1910-es években a portugál új irodalom képviselőiből, például Fernando Pes-
soa-ból. A modernizmus mindent elsöprő erejével nemcsak Manuel de Sousa Pinto
írásművészetét tette zárójelbe évtizedekre, hanem lényegében az atlantidák teljes
körét is. Azonban az elvitathatatlan luzo-brazil érdemük maradt, hogy a lisszaboni
egyetemen gondjaikba vették és végül megnyugtató módon elindították a brazil
tanulmányok oktatását, ami a mai napig sikeresen folytatódik.
A cadeira dos Estudos Brasileiros na Universidade de Lisboa (1920), in Gazeta de
Noticias, 259, 4.
Arroio, António José (1919). O intercambio musical entre Portugal e o Brazil, in
Atlântida, 41, 531–536.
As Universidades (1916). in Atlântida, 13, 46–61.
Barros, João de (1915). «Atlantida», in Atlântida, 1, 5–9.
Barros, João de (1918). Aproximação artística luso-brasileira, in Atlântida, 28,
435–448.
Brandi, Paulo (s.d.). Életrajzi összefoglaló, CPDOC FGV dokumentációs központ,
<http://cpdoc.fgv.br/sites/default/files/verbetes/primeira-republica/CAL-
MON,%20Miguel.pdf> (2/1/2019).
Coelho Netto e Portugal (1922). O Paíz, 13927, 4.
D’Além, João [João do Rio] (1917). Revista do Mês – Carta do Brasil, in Atlântida,
15, 216–217.
Dr. Bogaloff [Lima Barreto] (1918). Estudos Brasileiros, in Lanterna, 343, 2.
165
Dr. Miguel Calmon (1919). in Atlântida, 38, 239–241. https://doi.org/10.1002/
jctb.5000381301
Gameiro, Fernando Luís (2013). A elite parlamentar republicana. Deputados e
senadores eleitos por círculos eleitorais do Alentejo (1890–1926), in Fonseca, Jor-
ge / Fonseca, Teresa (szerk.): Cinco olhares sobre a República, Lisboa: Edições
Colibri – Câmara Municipal de Montemor-o-Novo, 25–44.
Malheiro Dias, Carlos (1919). O património histórico do Brasil, in Atlântida, 38,
185–195.
Navarro da Costa, Mario (1917). Aproximação artística entre Portugal e Brasil, in
Atlântida, 22, 875–879.
Navarro da Costa, Mario (1918). Banquete de Homenagem a João de Barros, in
Atlântida, 28, 509–519.
Navarro da Costa (1919). in Atlântida, 33–34, 952. https://doi.org/10.1016/
S0033-3506(19)80022-7
O Brazil na Academia de Sciencias de Lisboa (1915). in Atlântida, 2, 189.
Oliveira Marques, A. H. de (1988). Ensaios de História da I. República Portuguesa,
Lisboa: Livros Horizonte.
Rio, João do (1916). Noticias & Comentarios – O Brazil na Faculdade de Letras e
no Parlamento, in Atlântida, 5, 490–491.
Saraiva, Arnaldo (1999). Estudos de literatura brasileira nas Universidades portu-
guesas, in Terceira Margem. Revista do Centro de Estudos Brasileiros, 3, 7–27.
Schiavon, Carmem G. Burgert (2007). Estado Novo e Relações Luso-Brasileiras
(1937–1945), PhD dolgozat, Porto Alegre: PUC do Rio Grande do Sul.
Szilágyi Ágnes Judit (2019). Az I. Portugál Köztársaság politikai elitjének értelmi-
ségi karaktere, in Búr Gábor / Pál István / Székely Gábor (szerk.): Az Eiffel-
torony árnyékában – Majoros István 70 éves, Budapest: ELTE BTK Új- és Je-
lenkori Egyetemes Történeti Tanszék, 647–665.
Szilágyi Ágnes Judit / Horváth Emőke / Sz. Halász Dorottya (a tematikus szám
szerkesztői) (2018). Publicationes Universitatis Miscolciensis Sectio Philosophica,
tomus XXII, Fasciculus 2.
166
Topa, Francisco / Siqeira, Joelma Santana / Yokozawa, Solange Fiuza Cardo-
so (2020). Estudos de Literatura Brasileira em Portugal: Travessias, Porto:
CITCEM – Edições Afrontamento.
Uma cadeira de estudos brazileiros na Faculdade de Letras (1915), in Atlântida, 2.
168.
Újsághírek önálló cím nélkül:
A Rua Semanario Ilustrado (1917). 28, 5.
A Rua Semanario Ilustrado (1923). 142, 1.
Lanterna (1917). 194, 3.
Lanterna (1917). 291, 1.
O Paíz (1919). 12640, 5.
O Paíz (1920). 13053, 5.
O Paíz (1923). 14095, 1.
O Paíz (1923). 14108, 1.
O Paíz (1923). 14166, 7.
O Paíz (1923). 14251, 1.
O Paíz (1924). 14379, 2.
Szilágyi Imre
Mennyiben változott az olasz műveltető

szerkezet Boccaccio Decameron c.
művéhez képest?
Absztrakt: Közel hétszáz év telt el azóta, amióta Giovanni Boccaccio meg-

írta Decameron c. főművét. Ez a mű a szintaxisban (is) a középkori firenzei
jellegzetességeit mutatja, de ugyanakkor a nyelvi változás jeleit is fel lehet
fedezni benne. Jelen tanulmányban azt vizsgáljuk, hogy a műveltető szer-
kezet mennyiben változott meg a Decameron által képviselt nyelvállapot-
hoz képest. Ami ezt a szerkezetet illeti, találunk olyan jellegzetességeket,
amik a mai olasz nyelvben már nincsnek meg, de ugyanakkor, a főnévi ige-
név alanykifejezésében olyan változási tendenciát is, ami éppen Boccaccio
főművével indul el, és eredménye egészen a mai nyelvállapotig megmarad.
Kulcsszavak: középkori firenzei, alanykifejezés, indirekt tárgy, klitikum,

szórend
1. Bevezetés
Jelen tanulmány célja az, hogy rávilágítsunk néhány alapvető különbségre, szin-
taktikai változásra a műveltető szerkezet terén a középkori firenzei nyelv és a mai
olasz között. Ebből a célból összevetjük a Decameronban, Giovanni Boccaccio
14. század közepén keletkezett főművében található műveltető szerkezetet a mai
nyelvállapottal.
2. A szórend
A mai olasz nyelv műveltető szerkezetében a fare, ill. lasciare ige egy komplex igét
(vagy igei komplexumot) alkot az őt követő főnévi igenévvel, és az igei komplexum
169
tagjait többnyire nem lehet egymástól elválasztani (Skytte/Salvi 1991). Az igei
komplexum létrejöttére a szórenden kívül a következő két alfejezetben bemutatott
jelenségekből is következtethetünk, azaz a hangsúlytalan személyes névmások el-
helyezéséből, ill. a főnévi igenév alanyának a kifejezési lehetőségeiből. A középkori
firenzei nyelv műveltető szerkezetében is igei komplexum jelenlétét feltételezhet-
jük, mindazonáltal ebben a nyelvállapotban a műveltető ige és a főnévi igenév közé
beékelődhetnek különféle elemek (Cennamo 2010). Boccaccio Decameronjában ez
a jelenség igen gyakori, mint ahogyan azt az alábbi példák szemléltetik (a példák
fordítása sajátunk):
(1a) Io, vinto dall’ira della perdita de’ miei denari e dall’onta della vergogna
che mi parea avere ricevuta dalla mia donna, la feci a un mio famigliare uccidere
(2, 9, 62) [Én, mivel úrrá lett rajtam a pénzem elvesztése miatti harag, és azon
jogtalanság miatti szégyenérzet, amiről úgy tűnt, hogy az asszonyom tehet róla,
megölettem őt az egyik szolgámmal]
(1b) (…) e fatto da certi medici riguardare se con veleno o altramenti fosse sta-
to il buono uomo ucciso, tutti affermarono del no (4, 6, 33) [és miután néhány
orvossal megvizsgáltatták, hogy méreggel vagy más egyéb módon ölték-e meg
a jóembert, mindannyian azt állították, hogy nem]
(1c) (…) fece una grandissima e bella nave nel porto di Cartagine apprestare
(4, 4, 13) [egy hatalmas és szép hajót szereltetett fel Karthágó kikötőjében]
(1d) Di questi tre letti fece l’oste il men cattivo acconciar per li due compagni
(9, 6, 12) [A fogadós ebből a három ágyból a legkevésbé rosszat készíttette elő
a két társnak]
(1a)-ban a feci ragozott műveltető ige és az uccidere főnévi igenév közé az ez
utóbbi (logikai-szemantikai) alanyát kifejező a un mio famigliare indirekt tárgyi
szerepű összetevő ékelődik be, (1b)-ben a melléknévi igenévi alakban álló fatto és
a riguardare főnévi igenév közé szintén a főnévi igenév alanyát kifejező összetevőt
találjuk, ami ebben a példában a da certi medici ún. complemento d’agente. (1c)-ben
és (1d)-ben nem egy, hanem két összetevő ékelődik be a fece ragozott igealak és
a főnévi igenév közé: előbbiben az una grandissima e bella nave, mely az apprestare
főnévi igenév tárgyát fejezi ki, ill. a nel porto di Cartagine helyhatározói szerepű
elem, utóbbiban pedig a műveltető ige alanyát kifejező l’oste, ill. az il men cattivo
170
szintagma, mely az acconciar főnévi igenév tárgyi argumentumát jeleníti meg.
A fenti négy példában bemutatott beékelődések a mai olasz nyelvben nem lehetsé-
gesek, az ilyen szórendű példákat a mai olasz beszélők agrammatikusnak éreznék.
3. A hangsúlytalan személyes névmások (klitikumok) elhelyezése

A mai olasz nyelv műveltető szerkezetében a hangsúlytalan személyes névmások
csak a műveltető igére csatlakozhatnak, a főnévi igenévre nem (Skytte/Salvi cit.),
mint ahogyan azt az alábbi példapárral szemléltetjük:
(2) Piero lo ha fatto avvertire del pericolo ↔ *Piero ha fatto avvertirlo del
pericolo [Piero úgy tett, hogy értesítsék őt a veszélyről]
A Decameron által képviselt középkori nyelvállapotban a klitikumok elhelye-
zése a műveltető szerkezetben többé-kevésbé ugyanazt a képet mutatja, mint a mai
olasz nyelv, mint ahogyan az látható (1a)-ban a la névmás, ill. az alábbi két példa
ne és si névmásainak az elhelyezéséből:
(3a) (…) segretamente a un buon maestro ne fece fare due altri… (1, 3, 14)
[titokban egy jó mesteremberrel csináltatott belőle két másikat]
(3b) (…) con denari la corruppe e a lei in una cassa artificiata [= costruita] a suo
modo si fece portare non solamente nella casa ma nella camera della gentil donna
(2, 9, 25) [pénzzel megvesztegette őt, és egy, a maga módján megépített ládában
bevitette magát vele nem csak a nemes asszony házába, de a szobájába is]
Vannak azonban olyan esetek is, amikor a klitikumok elhelyezése máshogyan
történik a középkori firenzeiben, mint a mai nyelvállapotban. Ez egyrészt kö-
szönhető az ún. Tobler-Mussafia törvény működésének, amely nem engedi meg
a proklízist, vagyis azt, hogy a klitikum megelőzze a ragozott igét, amikor ez mon-
datkezdő helyzetben (ill. egy mellérendelés második tagjának az élén) áll, mint
ahogyan az az alábbi példa si névmási elemének a szórendjéből kitűnik:
(4) (…) i due giovani, come la donna composto [= accordato, combinato] avea,
erano nella camera loro e facevansi ben sentire (8, 4, 27) [a két fiatal, ahogyan a nő
elrendezte, a szobájukban voltak és jól hallatták hangjukat]
Ez a jelenség azonban nem műveltető szerkezet-specifikus, abban az értelem-
ben, hogy nem csak az általunk vizsgált szerkezetet érinti, hanem mindenféle
igealakot. Ami viszont a témánkhoz szorosabban tartozik, az az, hogy, noha
171
viszonylag csekély számban, de találunk Boccaccio Decameronjában olyan mű-
veltető mondatokat is, amelyekben a klitikum a főnévi igenéven van. Az alábbi
két példa ilyen: (5a)-ban a si klitikum a chiamare, (5b)-ben pedig a gli névmás
a dire főnévi igenéven található (figyeljük meg (5a)-ban a hosszú beékelődést is
a műveltető ige és a chiamare főnévi igenév között):
(5a) Pampinea, fatta reina, comandò che ogn’uom [= ognuno] tacesse, avendo
già fatti i famigliari [= il seguito, la servitù] de’ tre giovani […] davanti chiamarsi
(1, Introduzione, 98) [Pampinea, amint királynő lett, megparancsolta, hogy min-
denki hallgasson el, miután már előhívatta a három ifjú szolgáit]
(5b) … dubitò non [= temette che] la donna ciò facesse dirgli per tentarlo
(7, 9, 13) [attól félt, hogy a nő ezt azért mondatja el neki, hogy megkísértse]
(5a) és (5b) példákat a mai olasz beszélők a klitikumok elhelyezése miatt (is)
agrammatikusnak éreznék.
4. A főnévi igenév alanyának a kifejezése

Ebben a részben azt vizsgáljuk meg, mennyiben volt más a középkori firenzei nyelv
műveltető szerkezetében a főnévi igenév alanyának a szintaktikai megformáltsá-
ga, mint ahogyan az a mai olasz nyelvben történik. Utóbbiban, amikor tranzitív
a főnévi igenév, ennek (logikai-szemantikai) alanyát indirekt tárgy, ill. a da elöl-
járószóval bevezetett ún. complemento d’agente is kifejezheti, mint ahogyan azt
az alábbi példák mutatják:
(6a) Piero ha fatto leggere l’articolo al suo collega [Piero elolvastatta a cikket
a kollégájával]
(6b) Piero ha fatto leggere l’articolo dal suo collega [ua.]
A kétfajta alanykifejezés között szemantikai különbség van (ld. Skytte /
Salvi cit.): míg az indirekt tárgy azt fejezi ki, hogy a főnévi igenév alanya bele van
vonva, érdekelt a cselekvésben, esetleg az ő érdekében történik a cselekvés, (6a)-ban
például azért, hogy megismerjen egy érdekes nyelvészeti fejtegetést, addig a comple-
mento d’agente használatával mindössze arra utalunk, hogy a műveltető ige alanya
elvégeztet valakivel egy bizonyos cselekvést, (6b)-ben például azért, mert neki nincs
rá ideje (tehát itt nem a főnévi igenév alanyának az érdekében történik a cselekvés).
A fent bemutatott szemantikai különbségen túl a mai nyelvben több más tényező
172
is befolyásolja azt, hogy a két szintaktikai összetevő közül melyiket kell használni.
Ami a középkori firenzeit illeti, mint ahogyan azt bemutattuk (Szilágyi 2019b), az
indirekt tárgy használata jóval kiterjedtebb, mint amit a mai olasz nyelv megenged.
A mai olasz nyelvben abban az esetben, amikor jelen van a mondatban egy
első vagy második személyű hangsúlytalan személyes névmás vagy egy visszaható
névmás, a főnévi igenév alanyát csak complemento d’agente fejezheti ki, indirekt
tárgy nem (Salvi/Vanelli 2004: 239). Azt, hogy a Decameronban nem ez a helyzet,
a korábban már idézett (3b) példán kívül, melyben a si visszaható névmás fordul
elő, és a főnévi igenév alanyát az a lei indirekt tárgyi argumentum fejezi ki, az alábbi
két példa is szemlélteti:
(7a) (…) messer Lizio fattosi prestare a madonna Giacomina uno de’ suoi anel-
li… (5, 4, 46) [miután Lizio úr rávette Giacomina asszonyt arra, hogy kölcsönadja
neki az egyik gyűrűjét]
(7b) ”Io debbo staman desinare con alcuno amico, al quale io non mi voglio
fare aspettare… ” (8, 8, 15) [Nekem ma reggel az egyik barátommal kell reggeliz-
nem, akit nem akarok megváratni]
A fenti két példában tehát a mai olasz nyelvben a da madonna Giacomina, ill.
a dal quale complemento d’agente összetevőnek kellene a főnévi igenév alanyát
kifejeznie.
A mai olasz nyelvben akkor sem lehet indirekt tárgyat használni, csak megint
complemento d’agente összetevőt, amikor a főnévi igenév alanya élettelen (Salvi/
Vanelli cit.). A Decameronban viszont élettelen alany is lehet indirekt tárggyal
kifejezve, mint ahogyan az az alábbi két példából kitűnik:
(8a) (…) quasi Idio (…) a guisa degli uomini a’ nomi delle cose si debba lasciare
ingannare (1, 2, 21) [mintha Isten, az emberekhez hasonlóan, hagyná azt, hogy
a dolgok nevei becsapják őt]
(8b) Quale smemorato altri che tu, che alla gelosia tua t’hai lasciato accecare,
non avrebbe queste cose intese? (7, 5, 57) [Milyen más szerencsétlen rajtad kí-
vül, aki hagytad, hogy a féltékenység elvakítson, nem értette volna meg ezeket
a dolgokat?]
Vegyük észre, hogy mindkét példa két tényező miatt is agrammatikus lenne
a mai olaszban: egyrészt a dőlttel kiemelt, a főnévi igenév (logikai-szemantikai)
173
alanyát kifejező összetevők élettelenek, másrészt pedig (8a)-ban jelen van a si,
(8b)-ben pedig a ti (rövidített t’ alakban) hangsúlytalan visszaható névmás.
Boccaccio főműve igen sok ilyen jellegű példát mutat. Mindazonáltal, éppen
ettől a műtől kezdődően kezd terjedni a da elöljárószóval bevezetett complemento
d’agente, az a megoldás, ami egészen a mai olasz nyelvig fennmarad (Robustelli
2000: 81). Az alábbi két példa ezt szemlélteti:
(9a) (…) e fatto da certi medici riguardare se con veleno o altramenti fosse stato
il buono uomo ucciso, tutti affermarono del no (4, 6, 33) [ld. (1b) fordítását]
(9b) … in ciò si lasciano trasportar dall’ardire (10, 8, 57) [ebben hagyják, hogy
a vakmerőség elragadja őket]
A két példa közül (9a), a szórendtől eltekintve, elfogadható lenne a mai olasz
nyelvben indirekt tárgyi alanykifejezéssel is, (9b) ellenben a mai olaszban csak
complemento d’agente alanykifejezést enged meg két okból: egyrészt az ardire
élettelen, másrészt pedig jelen van a mondatban a si visszaható klitikum.
5. Összegzés
Ebben a tanulmányban azt vizsgáltuk, hogy mennyiben tért el a Boccaccio De-
cameron c. főművében található műveltető szerkezet a mai olaszhoz képest. A két
nyelvállapot között találunk lényeges különbségeket, de egyező vonásokat is. Ami
az előbbieket illeti, igen sok példában találunk olyan beékelődést a műveltető
ige és a főnévi igenév között, ami a mai nyelvállapotban nem lenne elfogadható,
továbbá a (tranzitív) főnévi igenév logikai-szemantikai alanyának a kifejezésére
nagyon általános volt az indirekt tárgy használata, olyan esetekben is, amikor
a mai olaszban ez szintén nem lehetséges. A két nyelvállapot között ugyanakkor
hasonlóságokat, közös vonásokat is találunk. Erre példa a klitikumok elhelyezése
a műveltető igén, és nem a főnévi igenéven (néhány ellenpéldától eltekintve),
továbbá az, hogy éppen Boccaccio Decameron c. művétől válik elterjedtté a da
elöljárószóval bevezetett complemento d’agente alanykifejezés az indirekt tárgy
mellett, ill. helyett. Mint ahogyan azt kimutattuk (Szilágyi 2019a), a comple-
mento d’agente használata egyre jobban terjed, egy-másfél évszázaddal később
jóval kiterjedtebb a használata, és ez egy olyan innováció, ami egészen a mai olasz
nyelvállapotig megmarad.
174
Boccaccio, Giovanni (2015). Decameron, a cura di Vittore Branca, Milano: Oscar
Mondadori.
Cennamo, Michela (2010). Frasi subordinate all’ infinito (2.4.), in: Salvi, Giam-
paolo / Renzi, Lorenzo (a cura di), Grammatica dell’ italiano antico, Bologna:
Il Mulino, 836–855.
Robustelli, Cecilia (2000). Causativi in italiano antico e moderno, Modena:
Il Fiorino.
Salvi, Giampaolo / Vanelli, Laura (2004). Nuova grammatica italiana, Bologna:
Il Mulino.
Skytte, Gunver / Salvi, Giampaolo (1991). Frasi subordinate all’ infinito (3.),
in: Renzi, Lorenzo / Salvi, Giampaolo (a cura di), Grande grammatica ita-
liana di consultazione, vol. 2, Bologna: Il Mulino, 497–513.
Szilágyi, Imre (2019a). La costruzione fattitiva nel fiorentino tardo-quattrocentes-
co. in: Lingue antiche e moderne 8, 259–275.
Szilágyi, Imre (2019b). Sull’uso dell’oggetto indiretto all’ interno della costruzione
fattitiva nel Decameron di Boccaccio, in: Italogramma 17.
Urbán Bálint
Futuristák és degeneráltak.
Az avantgárd megjelenése Brazíliában
a Semana de Arte Moderna előtt
Absztrakt: Az 1922-ben megrendezett Semana de Arte Moderna-val sa-

ját esztétikai célkitűzéseit érvényesítő Modernismo komoly cezúrát jelent
a brazil kultúrában, melynek jelentősége messze túlmutat az irodalmon és
a képzőművészeteken. Az avantgárd azonban már bő egy évtizeddel a miti-
kus esemény előtt megérkezett az országba. Jelen tanulmány a modern mű-
vészetek térnyerésének folyamatát elemezve azt mutatja be hogyan jelent
meg az avantgárd Brazíliában, és hogy milyen fogadtatása volt a kulturális
mezőben az uralkodó esztétikáktól és ideológiáktól radikálisan elütő mű-
veknek és eszméknek.
Kulcsszavak: Modernismo, futurizmus, avantgárd, modernség, São Paulo
A São Paulo-i Semana de Arte Moderna (Modern Művészetek Hete) 2022-es

centenáriuma nemcsak ismételten ráirányította a figyelmet a Modernismo felmér-
hetetlen jelentőségére, valamint egészen a mai napig ívelő, határozottan élő örök-
ségére a brazil kultúrában, de egyúttal a brazil művészeti és irodalmi praxisok és
az európai avantgárd közötti viszonyrendszer rétegzettségével, valamint a Moder-
nismo-nak a kulturális modernség általános, nemzetközi dinamikájában betöltött,
kiemelkedő szerepével is szembesített. Ahogy azt António Candido megfogal-
mazta, egy még az ezredforduló táján született írásában, a brazil Modernismo jóval
több, mint egy egysíkú irodalmi vagy művészeti irányzat, sokkal inkább egy olyan
összetett kulturális és társadalmi diskurzus, mely egyszerre írta felül a művészeti
177
gyakorlatok és az önértés hagyományos mintázatait, és tette lehetővé egy új brazil
kultúra és identitás kialakítását (Candido 1999: 68). A Semana de Arte Moderna
századik évfordulója mindemellett arra is rámutat, hogy a Modernismo egy olyan
komplex kulturális átstrukturálódási folyamatot indított el Brazíliában, mely
tulajdonképpen egészen a mai napig nem zárult le. Marcos Augusto Gonçalves
2012-ben, a Semana kilencvenedik évfordulójára publikált monográfiájának címe
– A Semana que não terminou (A hét, ami nem ért véget) – egyfelől megerősíti
a Modernismo alapítószerepét a kortárs brazil kultúra szempontjából (Gonçalves
2012: 338–339), másfelől pedig arra is rámutat, hogy az 1910-es években megkez-
dődött, több évtizeden és fázison átívelő, komplex esztétikai, politikai, kulturális
és társadalmi forradalom újabb és újabb olvasatokat generál, és folyamatosan arra
kényszeríti mind a brazil, mind a nemzetközi interpretációs közösséget, hogy
megkérdőjelezze a körülötte kiépült nagy narratívákat, és új szempontok alapján
közelítse meg zavarba ejtő gazdagságát, nemzetközi horderejét, valamint felmér-
hetetlen jelentőségű örökségét (Nicola/Nicola 2021: 27).
Ahhoz, hogy az 1922. februárjában megrendezett São Paulo-i Semana-nak
kiemelt jelentősége van a Modernismo történetében nem férhet kétség. Mind-
azonáltal a futurista és dadaista happeningek világát megidéző, felolvasásokkal,
zenei blokkokkal és táncelőadásokkal színesített művészeti tárlat szervezéséért
és lebonyolításáért felelős, fiatal művészekből, írókból és irodalmárokból álló
csoport utólag sokat tett a Teatro Municipalban lezajlott többnapos esemény és
a mögötte álló alkotói közösség mitizálásáért, így a Semana rövid idő alatt egyfajta
vízválasztóként (divisor de águas) kanonizálódott a brazil kultúra tudatában (Brito
1997: 25), melynek logikája azt feltételezi, hogy a São Paulo-i színház foyer-jában
és színpadán lejátszódott események előtt gyakorlatilag nem lehet modernségről
beszélni a brazil irodalom és művészetek horizontján. Modernista és avantgárd
törekvések azonban a mítosszá emelkedő és diskurzusalapító jelleggel felruházott
Semana-t megelőzően, már az 1910-es években felfedezhetőek voltak Brazíliában.
A történeti avantgárdnak ezek a korai manifesztációi megkérdőjelezik a Semana
egyértelmű alapító-státuszát és felhívják a figyelmet arra, hogy a modernség dis-
kurzusának megjelenése sokkal inkább egy az 1910-es éveken átívelő folyamat-
ként írható le, semmint egyfajta előjelek nélküli, váratlan berobbanásként. Maga
178
a Semana egyik tevékeny résztvevője Mário de Andrade is felhívta a figyelmet,
egy az 1922-es események huszadik évfordulójára írt visszaemlékező esszéjében
a tényre, hogy már évekkel a nagy sajtóvisszhangot kiváltó rendezvény előtt meg-
jelent a São Paulo-i progresszív értelmiség körében egyfajta tudatosság a modernség
akarását illetően, mely a hagyománnyal való szakítás szükségességének gondo-
latát a képzőművészetben felbukkanó új, és az uralkodó kánonoktól lényegileg
eltérő formanyelvből merítette (Andrade 1946: 16). Mindennek fényében jelen
tanulmány a brazil művészeti modernség első megnyilvánulásaival, valamint az
avantgárd begyűrűződésének folyamatával foglalkozik, és azokra a kérdésekre ke-
resi a választ, hogy hogyan és milyen körülmények között alakult ki a modernnek
egyfajta tudata a kor társadalmában, illetve, hogy milyen fogadtatása volt a Semana
előtti kulturális térben a modern művészetnek.
Az első közvetett információk az avantgárd művészetről döbbenetesen korán,
1909-ben tűntek fel Brazíliában. A riói illetőségű Correio de Manhã folyóirat egyik
áprilisi számában jelent meg Manoel de Sousa Pinto egy pár héttel korábban már
egy lisszaboni sajtóorgánumban publikált rövid, esszészerű írása a futurizmusról
(Chacon/Gimenez 2021: 175). A futurizmus alapítószövegeként számon tartott
Manifesto del Futurismo (Futurista kiáltvány) 1909 januárjában és februárjában
jelent meg első ízben, kisebb időeltolódással párhuzamosan több regionális olasz
újság (Gazzetta dell’Emilia, Il Pugnolo, La Tavola Rotonda, Gazzetta di Mantova,
L’Arena) hasábjain, február 20-án pedig nagy nemzetközi visszhangot kiváltva
a presztízsértékű párizsi Figaro címlapja hozta le a francia fordítást, melynek kö-
szönhetően és Marinetti agresszív internacionalizációs kampányával megtámogat-
va elindult a futurizmus gyors nemzetközi terjedése (Poggi 2008: 4–5). Tekintetbe
véve a kolonializmus történeti tapasztalatából megszülető periferikus és félperiferi-
kus területekre ráolvasott kulturális megkésettség és lemaradottság mítoszát (Santi-
ago 1982: 22–23), a futurizmus példátlanul gyors megjelenése a brazil sajtóban első
látásra meglepőnek tűnhet, mindazonáltal felhívja a figyelmet arra, hogyan forgatta
fel a Modernismo, és egy általánosabb szinten az egész latin-amerikai avantgárd,
a gazdaságilag és kulturálisan magasabb rendűnek és progresszívebbnek tartott
központ és az imitatív, megkésett, fejletlen periféria koloniális eredetű narratíváját
(Rosenberg 2006: 12).
179
Manoel de Sousa Pinto írása mindazonáltal egy meglehetősen sarkított és ne-
gatív olvasatot ad a futurizmusról és a cikkben csak további „izmusokként” hi-
vatkozott századfordulós, illetve avantgárd irányzatokról. A futuristákat olyan
képrombolókként (iconoclastas) és új vandálokként (novos vândalos) jellemzi, akik
a századfordulós modernség áramlatainak meddő újdonsághajhászását feszítik
tovább az épater le bourgeois hatásmechanizmusának segítségével. Olvasatában
a futurizmus nem több, mint egy új művészeti csoportosulás a múlt század utol-
só évtizedeitől kezdve feltűnő, különböző zavaros modern irányzatok körében,
melynek pusztán az a célja, hogy megzavarja a szilárd lábakon álló polgári rendet
és felzaklassa, megdöbbentse a polgárt (Nicola/Nicola 2021: 96). Pár hónappal
később, 1909. júniusában egy natali illetőségű lapban, az A Repúblicában, megje-
lent pár szemelvény Marinetti kiáltványából egy prominens Rio Grande do Nor-
te-i újságíró és irodalomkritikus, Manuel Dantas fordításában (Silva 2011: 143),
majd kevéssel ezután, december utolsó napjaiban a manifesztum teljes szövege is
publikálásra került a Salvador da Bahia-i Jornal de Notícias hasábjain. A fordítást
ezúttal a Bahiai Egyetem tanára, a jogászként, költőként és íróként is tevékenykedő
Almachio Diniz készítette (Pál 2010: 403). Érdekes ellentmondás figyelhető meg
a fordítások megjelenési helye és a brazil kulturális élet térdinamikája között. Míg
Sousa Pinto gúnyos és elutasító hangvételű esszéje az ország akkori fővárosában és
kulturális központjában jelent meg, addig a kiáltvány részleges, majd teljes fordí-
tása a cukornádkultúra hanyatlása óta gazdaságilag, társadalmilag és kulturálisan
is fejletlennek, periferikusnak és elmaradottnak számító észak-keleti régióban
(Nordeste) került publikálásra, mely felülírja a kor jellegzetes regionális hierarchi-
ájának logikáját az eszmeiségében és gazdaságában progresszív, indusztrializált,
a modernitás és az európai hatások irányába kimondottan fogékony déli országrész
– elsősorban São Paulo és Rio de Janeiro – valamint a provinciális, rurális, feudális,
zárkózott, a társadalmi és a technológiai fejlődésnek ellenálló Észak-kelet között.
Az, hogy a kiáltvány dekonstruálva a kulturális mező domináns térlogikáját az
észak-keleti országrész két nagyvárosában jelent meg nemcsak a Brazílián belül
uralkodó gazdasági és kulturális logika mintázatát kérdőjelezi meg, de egyúttal
rámutat a periféria és a központ közötti mozgások és cserefolyamatok rétegzettsé-
gére is. Marinetti Futurista kiáltványa pár hónappal az eredeti szöveg megjelenése
180
után példaértékű gyorsasággal kelt át az óceánon, ráadásul olyan a brazil nemzeti
dinamikákban akkoriban másodlagosnak tartott, a modernitás narratívájától
elvileg idegen terekben jelent meg, mint Salvador da Bahia és Natal.
Bár a futurizmus döbbenetes gyorsasággal jelent meg a brazil kulturális térben,
sem az új irányzatot kimondottan negatív színben feltüntető esszé, sem a kiált-
vány nem tett különösebb hatást a kor értelmiségi társadalmára, nem váltott ki se
kritikai, se pozitív reakciókat. Meglátásom szerint a gyorsan felbukkanó futuriz-
musnak ez a korai figyelmen kívül hagyása, a radikális futurista esztétika nyom-
hagyásának elmaradása alapvetően két okra vezethető vissza: egyfelől bár az új
avantgárd csoportosulás megszületéséről szóló, elitélő hangvételű híradás egy nagy
példányszámú riói lapban jelent meg, maga a kiáltvány, mely közvetlen módon nyil-
vánítja ki a mozgalom messzemenően szubverzív esztétikáját és politikáját, ahogy
arra az imént már utaltam, marginális regionális kiadványokban lett publikálva,
így nem számolhatott sem szélesebb olvasóközönséggel, sem elmélyült recepció-
val; másfelől pedig ahogy azt a Modernismo egyik legemblematikusabb figurája
Mário de Andrade kifejtette, a brazil kultúrában a 20. század első évtizedeiben
nagyon erősen éltek még a 19. századból átörökölt esztétikai és poétikai tradíciók,
melyeket Andrade ötletesen és kellő iróniával a több szempontból is jelentéses
passadismo (múltizmus) kifejezéssel jelölt (Andrade 1942: 57; Amaral 1970: 100).
Míg az irodalomban a parnasszianizmus, a szimbolizmus és a naturalizmus, addig
a festészetben a realista ábrázolás rendjét abszolút módon elfogadó és érvényesítő,
hagyományos porté- és tájképfestészet, valamint a történelmi témájú kompozíciók
uralma gátolta a modern tendenciák kibontakozását és egy nagyobb ívű esztétikai
átalakulás kiteljesedését.
A futurizmus pár évvel később kerül be aktívan a brazil szóhasználatba elsősor-
ban Oswald de Andrade a trópusi kultúra megújításáért folytatott aktív agitációs
tevékenységének köszönhetően. A São Paulo-i elitréteghez tartozó, tehetős család-
ból származó Andrade a kor és a magas társadalmi osztály szokásainak megfelelően
majdnem egy egész évet töltött Európában, bejárta az öreg kontinens legnagyobb
városait, több hónapot élt Párizsban, ahol kapcsolatba került a történeti avantgárd
legkülönbözőbb irányzataival. Saját állítása szerint európai útjáról hazatérve ő ma-
ga hozta el 1912-ben Brazíliába a futurizmust és az avantgárd széttartó esztétikáit
181
a bőröndjében, és vált nemcsak a futurizmus, de tulajdonképpen l’esprit moderne
első tudatos importálójává hazájában (Brito 1964: 29). Hazatérése után Oswald
de Andrade tehát egyfajta intenzív kampányt indít a 19. században megfeneklett
brazil művészet és kultúra megújításáért.
Kulturálisan ötven évvel le vagyunk maradva, a parnasszianizmusban dagonyázva

élünk, pedig már a szimbolista újítások is klasszikusnak számítanak. (…) A hivatalos
humánértelmiség világában terjedő tudatlanság és tájékozatlanság döbbenetes. Még
mindig Hérédia, Leconte és Hugo bűvöletében élünk. (…) Nem vagyok távol a va-
lóságtól, ha kijelentem, hogy akadémikusaink nemcsak Whitmanről, Laforgue-ról
és Apollinaire-ről nem hajlandóak tudomást venni, de Paul Fort radikális műveit is
semmibe veszik.1 (idézi Andrade 2013: 123)
Andrade a merev művészeti hagyományok és a konzervatív ízlés elleni hadjáratá-

ban egyre többször bukkan fel a futurizmus kifejezés, bár sokszor nem konkrétan
a Marinetti vezetésével kialakuló, nemzetközivé szélesedő irányzathoz kapcso-
lódva, hanem egyfajta szabad, flexibilis jelölőként, mely a passadismo gyűjtőfo-
galmával lett szembeállítva, és a múlthoz kapcsolódó művészeti tendenciákat egy
találó kifejezésbe sűrítő szóhoz hasonlóan egy tágabb szemantikai tartománnyal
rendelkező lexémaként működött, azaz beleértődött minden újító, szokatlan és
kísérletező művészeti törekvés. A futurizmus körüli polémia Oswald de And-
rade és Menotti del Picchia agitációi következtében egyre inkább kiéleződött, bár
a gyakran nagyfokú szabadsággal értelmezett és az eredeti, marinettiánus dogmá-
tól nagyban eltávolodott kifejezés megítélésébe beleíródott egyfajta ambivalencia.
A kor elismert és nagytekintélyű irodalomkritikusa José Veríssimo egy 1913-as,
számos tárgyi tévedéssel teletűzdelt cikkében példának okáért pusztán egy újabb
irodalmi hóbortnak (mais uma extravagância literária) nevezte a futurizmust és
érvelését egy ironikus retorikai kérdéssel zárta, melyben arra kereste a választ,
„Estamos atrasados de cinquenta anos em cultura, vivemos chafurdados em pleno parnasianismo,

1
agora quando o movimento simbolista é já uma reforma clássica. (…)a ignorância que vai pelo nosso
mundo oficial das letras é inominável. Estamos ainda em Heredia, em Leconte, em Hugo. (…) E eu não
erro se disser que muitos dos nossos acadêmicos ignoram não só Whitman, Laforgue e Apollinaire,
como ainda a obra atavíssima de Paul Fort.” (Az idézetek a saját fordításaim.)
182
hogy a nordau-i elfajzás egy újabb változatával vagy esetleg csak egy nagyívű, szel-
lemes átveréssel állunk szemben (idézi Rocha 2000: 210). Ernesto Bertarelli egy
az Estado de São Paulo egy 1914-es számában megjelent írásában, mely az enig-
matikus A futurizmus leckéi (As lições do futurismo) címet viseli, Veríssimo-hoz
hasonlóan alapvetően elítéli a zavaros festményeket, valamint a rím és metrum
nélküli értelmetlen verseket, viszont felhívja a figyelmet arra, hogy a futurizmus
agresszív hagyományellenessége arra ösztönözheti a kortárs művészeket, hogy új
kapcsolatot alakítsanak ki a múlttal, ne csak idealizálják azt. Ebben a tekintetben
a futurizmus, a cikk írója szerint, akár még jótékony hatású is lehet a kultúrában,
hiszen a hagyomány kritikai felülvizsgálatára vezet (Fabris 1998: 95–96). A múlt
meghaladásának ezen gondolatisága, mely ott rezonál Bertarelli írásának konklú-
ziójában a futurizmus egy eltérő, pozitívabb fogadtatására mutat rá a korabeli bra-
zil – és mindenekelőtt São Paulo-i – közéletben, mely éveken át tulajdonképpen
ellensúlyozta a kifejezés körül keringő, elutasító véleményeket. Vanessa Beatriz
Bortulucce szerint a futurizmus kedvező megítélése São Paulo-ban elsősorban
a város modernitásakarásával és jellegzetes fejlődésorientáltságával hozható ös�-
szefüggésbe, hiszen a 20. század elejére a kávégazdaságnak és az intenzív európai
bevándorlásnak köszönhetően São Paulo a nemzet gazdaságilag és társadalmilag
legprogresszívebb városává nőtte ki magát, mely a modernitás projektjében komoly
lépéselőnyre tett szert a többi, félpatriarchális és kevéssé indusztrializált városi
központokkal összehasonlítva. A nem túl meghatározó koloniális hagyománnyal
rendelkező São Paulo élte a modernitást és önmagát a jelen, illetve a jövő auten-
tikus tereként igyekezett definiálni, melyhez a gyors iparosodás, a demográfiai
robbanás és a bevándorlásnak köszönhető kozmopolita hangoltság mellett az olyan
technológiai újítások is hozzájárultak, mint a távirat, a közvilágítás, a telefon és
a villamos. Ebben a gazdasági és technológiai fejlődésbe vetett feltétlen hit által
meghatározott hangulatban a futurizmus kifejezésbe foglalt jövőorientáltság és
az irányzatra jellemző technológiai fétis értelemszerűen pozitív konnotációkat
hordozott magában, hiszen egy a modern nagyváros életéhez adekvát kulturális
forma ígéretével kecsegtetett (Bortulucce 2017: 246–237). Bár a futurizmus és
a modernitás irányába törekvő nemzet közötti kapcsolat alapvetően meghatá-
rozta a Modernismo esztétikai ideológiáját a húszas években, mely Alfredo Bosi
183
szerint kreatív módon egyesítette az avantgárd és a futurizmus technológia- és
progressziókultuszát a nemzeti hagyományok és az elfelejtett múlt elemeinek pri-
mitivista újraaktiválásával (Bosi 2001: 385–386), a művészeti szcéna már említett
merevsége miatt a futurizmushoz kapcsolódó pozitív képzettársítások az avant-
gárd tényleges megjelenésével egyre inkább elmaradtak a közéleti diskurzusból, és
sokkal inkább az az olvasat vette körül a hagyománytól elszakadó műveket, mely
egyfajta destruktív aberrációnak tételezte a modern művészetet. A modernista
festő Di Cavalcanti fel is hívta a figyelmet a modern metropolisz progresszív jellege
és a művészeti világ konzervatív beállítódása közötti ordító ellentmondásra.
A nagy folyóiratok irodalom- és művészetkritikáinak idióta akadémizmusa, a kö-

zépszerű, üres és szószátyár irodalmárok önteltsége, akik ugyanolyan járatosak a kö-
zügyekben és a politikában is, a halott nemzeti és a nemzetközi díjak határozták meg
annak a São Paulo-nak a kulturális hangulatát, mely kereskedelmileg és iparilag épp
a fejlődésének nagy kalandját élte, és ez elkeserítette a mi kis klánunkat, mely nyitott
volt az új művészeti kísérletezésre, az új irodalmi formák érdekességére, melyeket új
filozófiai eszmék jártak át. (idézi Amaral 1970: 86–87)2
Bár Di Cavalcanti kritikájában egyszerre beszél egy összetett művészeti, irodalmi

és filozófiai megújulásról, a modernség szelleme egyértelműen a képzőművészet-
ben ütötte fel a fejét és kezdett el terjedni Brazíliában.3 A képzőművészetben
és elsősorban a festészetben az 1910-es években még mindig a 19. században
meghonosított francia akadémizmus merev dogmatikussága volt a meghatározó.
A napóleoni inváziók elől Rio de Janeiro-ba menekülő portugál királyi család és
udvar egy komoly infrastrukturális és kulturális reformhullámot indított meg
2
„O academismo idiota das críticas literárias e artísticas dos grandes jornais, a empáfia dos subliteratos,
ocos e palavrosos, instalados no mundanismo e na política, e a presença morte de medalhões nacionais
e estrangeiros, emprestando o ambiente intelectual de uma paulicéia que se aprestava comercial e in-
dustrialmente para sua grande aventura progressista, isso desesperava nosso pequeno clã de criaturas
abertas a novas especulações artísticas, curiosidades de novas formas literárias, já impregnadas de
novas doutrinas filosóficas.”
3
„A modernista mozgalom első impulzusai a képzőművészetből érkeztek” (O impulso inicial do mo-
vimento modernista veio das artes plásticas) – írta Manuel Bandeira pár évtizeddel a Modernismo
forradalmának kirobbanása után (Bandeira 1954: 127).
184
a kolónia életében. A főváros átesik első mélyebb urbanizációs átstrukturálódá-
sán, megalapítják a nemzeti bankot, megnyitja kapuit a botanikus kert és a nem-
zet archívumaként működő közkönyvtár. Ennek a nagyobb ívű átalakulásnak
képezte részét a Francia Művészeti Misszió (Missão Artística Francesa) 1816-os
érkezése. A Jean-Baptiste Debret és Henri Lebreton vezetése alatt működő, festő-
ket, szobrászokat és illusztrátorokat a sorai között tudható csoportot azzal a céllal
hívta Brazíliába VI. János király, hogy a művészeti oktatás kereteinek lefekteté-
sével hozzanak létre egy európai színvonalú művészeti hagyományt. A művészeti
képzés első hivatalos intézménye Brazíliában, az Escola de Belas Artes a Rio-ba
érkező neoklasszicista francia művészek segítségével lett megalapítva, és egy egész
évszázadon át alapvető módon határozta meg a brazil festészet és szobrászat esz-
tétikáját. A művészeti akadémia, valamint a hozzá tartozó ösztöndíj és díjrend-
szer a neoklasszicizmus és a francia akadémizmus normatív világát képviselte
és oktrojálta rá a brazil festőkre és szobrászokra, konzerválva ezzel a művészeti
szcénát. A császárkor alatt is intézményesen támogatott, messzemenően normatív
és steril akadémizmus volt tulajdonképpen az egyetlen társadalmilag elfogadott,
uralkodó stílusirányzat egészen az 1910-es évekig. A francia kultúrából átsajátí-
tott akadémizmusnak és az azt konzerváló intézményrendszernek köszönhetően
az impresszionizmussal meginduló művészeti modernség egyszerűen nem tudta
megvetni a lábát Brazíliában. Bár Rio de Janeiro-ban az építészet és a grafika
területén a századforduló táján megjelent az art noveau (Velloso 2015: 43–44),
a festészetben és a szobrászatban a mimetikus kód legitimitását és az akadémiz-
mus formanyelvét megkérdőjelező modern áramlatok (az impresszionizmus és az
abból kialakuló fauveizmus, pointillizmus, valamint a szecesszió és az expresszi-
onizmus) nem tudtak teret nyerni (Sadlier 2008: 187), a brazil művészeti közeg
az Európában évtizedek óta meghatározó modernség helyett a századfordulón és
a 20. század elején még mindig az olyan a hagyományos akadémiai festők stílusát
tartotta mérvadónak, mint Horace Vernet, Alexandre Cabanel, vagy éppen a re-
alista tájképeiről, csendéleteiről és portréiról híres Antoine Vollon.
A modern művészet első nyilvános megjelenése Brazíliában Lasar Segall 1913-
as tárlataihoz köthető (Cardoso 2021: 9). A litván származású Segall Berlinben
tanult festészetet, majd mivel elégedetlen volt a Kaiserliche Kunstakademie
185
hagyományos művészeti képzésével Drezdába költözött, ahol belépett a die Brüc-
ke csoportba. Két évig alkotott az Ernst Ludwig Kirchner vezetésével életre hívott
expresszionista mozgalom keretei között, majd 1912 végén Brazíliába utazott meg-
látogatni a nővérét, aki már évek óta São Paulo-ban élt egy szintén litván szárma-
zású papíripari vállalkozó feleségeként. Tehetős sógorának köszönhetően került
kapcsolatba a kor nagy mecénásával José de Freitas Valle-val és a műkritikusként
tevékenykedő Nestor Rangel Pestana-val. A két prominens paulista értelmiséginek
annyira megtetszettek Segall a kor brazil formanyelvéhez képest teljesen idegen,
posztimpresszionista és expresszionista kompozíciói, hogy a közbenjárásukkal si-
került leszervezni márciusra egy ötvenkét művet – 28 olajfestmény, illetve pasztell,
valamint 24 rajz – felvonultató kiállítást egy, a São Bento utcában bérelt, közepes
méretű szalonba, majd ugyanezek a művek pár héttel később Campinasban is ki
lettek állítva (Costa 2018: 20). José és Lucas Nicola kutatásai szerint a tárlatok
fogadtatása vegyes volt a korabeli sajtóban. Egyes cikkek elismerően nyilatkoztak
a fiatal orosz festő szokatlan műveiről és üdvözölték a képek innovatív furcsaságát,
míg más írások kifejezetten bizarrnak és nyomasztónak titulálták a sűrű ecset-
vonásokkal tarkított vásznakat (Nicola/Nicola 2021: 124–125). Történetileg
vizsgálva Segall ezen két 1913-as kiállítása jelöli a modern művészeti tendenciák
megjelenését Brazíliában, mindazonáltal bár jelentek meg tudósítások a tárlatról,
mégsem talált komoly visszhangra, nem fejtett ki igazán nagy hatást sem a kor mű-
vészeinek, sem a kritikusainak körében. A kiállítások történeti jelentősége tehát
tagadhatatlan, hatásuk azonban elenyésző. A még ugyanabban az évben Európába
visszatérő Segall4 nem hagy maradandó nyomot a brazil művészeti szcénában, és
majd csak az 1920-as években épül be a Modernismo esztétikai forradalmába,
miután végleg letelepedett Brazíliában.
Oswald de Andrade a hagyományos kulturális formák ellen folytatott hadjá-
rata során egy 1915-ös cikkében tért ki először a festészet kérdésére. Az Em prol
de uma pintura nacional (Egy nemzeti festészet védelmében) című írásból nyil-
vánvaló, hogy nem volt tudomása Segall két évvel ezelőtti kiállításáról. Az általa
Művei kiállításra kerültek többek között a náci Németország egyik legnagyszabásúbb tárlatán, a be-
4
szédes nevű Entartete Kunst (Elfajzott művészet) című müncheni kiállításon, melynek keretében
elrettentő példaként mutatták be a Harmadik Birodalom egészséges társadalmának „betegesnek”
bélyegzett művészek „beteges” műveit. Erről lásd Barron 1991.
186
szerkesztett közéleti és kulturális kérdésekkel foglalkozó, szatirikus élű lapban,
a Pirralho-ban (Rosszcsont) megjelentetett szövegben egy olyan nemzeti festé-
szet kialakítása mellett érvel, mely mind színeivel, mind formáival, mind témáival
adekvát módon fejezi ki a brazil nemzeti szellemet (idézi Andrade 2013: 116).
Andrade kiállása egy sajátos nemzeti művészet mellett felvillantja a Modernismo
és a latin-amerikai avantgárd inherens paradoxonát, mely ellentmond a kozmo-
polita modernség, valamint az európai modern fejlődéselv lineáris logikájának, és
egyszerre fordul a múlt regionális hagyományai és a jövő felé (Madureira 2005: 28).
A modern művészet igazi, több irányba ható és komoly kritikai polémiát ki-
váltó megjelenése Anita Malfatti 1917-es kiállításához köthető. Bár Lasar Segall,
ahogy azt Helouise Lima Costa kiemeli, élete végéig ragaszkodott, ahhoz a mi-
tikus narratívához, hogy ő hozta el az avantgárdot Brazíliába, és hogy az 1913-
as kiállítások képezik a Modernismo esztétikai forradalmának kezdőpontját
(Costa 2018: 20), Mário de Andrade azonban több fórumon is hangsúlyozta,
hogy a fiatal expresszionista festő megjelenése az 1910-es évek elején egyszerűen
túl korai volt ahhoz, hogy inspiráló hatást váltson ki az akadémizmus diskur-
zusától uralt művészeti közegben, és hogy a Modernismo innovatív művészeti
világának kialakulásához, valamint a Semana de Arte Moderna megszervezéséért
felelős fiatal értelmiségiekből álló csoport összekovácsolódásához egyértelműen
Anita Malfatti 1917-es kiállítása járult hozzá.
A küzdőszellemet, a tudatosságot, a csoportba szerveződés szükségességét (…) először

Anita Malfatti kiállítása váltotta ki. Az ő személye és az ő képei szembesítettek minket
a lázadás tudatosításának nélkülözhetetlenségével, és annak szükségességével, hogy
kollektív módon kell fellépnünk a brazil művészet modernizálásának érdekében.5
(idézi Brito 1964: 71)
Malfatti Segallhoz hasonlóan az európai avantgárd egyik fontos alközpontjában

Berlinben tanult festészetet. A német főváros kifejezetten szokatlan választásnak
„O primeiro espírito de luta, a primeira consciência, a primeira necessidade de arregimentação foi
5
despertada (…) com a exposição de Anita Malfatti. Foi ela, foram os seus quadros, que nos deram
uma primeira consciência de revolta e de coletividade em luta pela modernização das artes brasileiras.”
187
tűnt a Császárkor óta alapvetően frankomán beállítódású közegben, mely ahogy
azt Gilberto Freyre is részletezi a Sobrados e Mucambos (Villák és vityillók) oldalain,
a közép és a felső társadalmi rétegek körében ugyanúgy meghatározta a kulturális
termékek fogyasztását, mint a gasztronómiát, a divatot és a szociális érintkezés sza-
bályait (Freyre 1977: 102). A fiatal brazil értelmiség a 19. század óta érvényben lévő
afrancesamento-nak (elfranciásodás) jelenségének köszönhetően jellemzően Párizsba
ment tanulni, ha a család anyagi helyzetéből kifolyólag megengedhette magának
a presztízsértékű külföldi taníttatást, emellett az állami művészeti intézményrend-
szer által odaítélt nemzetközi ösztöndíjak is szinte kivétel nélkül a francia fővárosba
irányították az akadémizmus formanyelvét tökéletesíteni kívánó ifjú tehetségeket.
Az, hogy a vilniusi születésű Segall a Litvániához legközelebb eső nagy kulturális
központban kezdte meg művészeti tanulmányait korántsem meglepő, Anita Mal-
fatti berlini tanulóévei azonban kifejezetten rendhagyónak számítottak a brazil
értelmiség körében. A mindössze 21 éves Malfatti 1910-ben a berlini Akademie
der Künstére iratkozott be, de a hagyományos festészeti képzést két év után egyre
meddőbbnek érezte. A modern tendenciák felé való közeledésében központi jelen-
tősége volt egy modernista tárlat felkeresésének, ahol a képek intenzív színkezelése és
a dinamikus ecsetvonásai a reveláció erejével hatottak rá. A hagyományos festészeti
iskolán szocializálódott fiatal Malfattit annyira lenyűgözték a hatalmas képek, me-
lyekre számára teljesen ismeretlen impulzussal és technikával volt felkenve a festék,
hogy egyből elhatározta a szokatlan képek készítőjénél akarja folytatni a tanulást.
Egy az ötvenes években megírt visszaemlékezése szerint így került az ominózus kiál-
lítás felkeresése után Lovis Corinth műtermébe (Malfatti 1951: 24). Az akadémiz-
mustól való végleges és szélsőséges eltávolodásához a posztimpresszionizmus és az
expresszionizmus határterületén dolgozó Corinth közvetlen hatása mellett a kölni
Sonderbund kiállítás felkeresése járult hozzá (Batista 2006: 60–61). Az 1912-es
tárlat keretében több mint hatszáz kép került bemutatásra a kor legmeghatározóbb
és legformabontóbb modernista művészeitől (Van Gogh, Cézanne, Matisse, Gaugin,
Braque, Mondrian, Kokoschka, Kandinszkij etc.), melynek köszönhetően a kiállítás
a kor legátfogóbb és egyben legreprezentatívabb modernista bemutatójaként lett el-
könyvelve. Malfattit saját bevallása szerint leginkább Pissaro, Monet, Sisley, Picasso,
Gaugin és Van Gogh képei nyűgözték le, ráadásul olyan mértékben, hogy amikor
188
pár hónappal később ellátogat a Louvre-ba továbbra is csak a kölni kiállítás képei
járnak az eszében (Malfatti 1939).6 Az első világháború kitörése miatt 1914-ben
elhagyja Berlint és visszatér São Paulo-ba, ahol gyorsan ki is állítja a műveit a Casa
Mappin egyik első emeleti termében, de a tárlatnak egy feltehetően Nestor Rangel
Pestana – aki egyébiránt a Malfatti család közeli barátja volt – tollából származó
bátorító beszámolót leszámítva nem lesz kritikai visszhangja, sőt a család és a barátok
inkább fenntartásokkal fogadják a képeket. A festőnő nemrégiben előkerült 1914-es
naplójából többek között azt is meg lehet tudni, hogy a Segall kapcsán már említett
mecénás és műkedvelő, José de Freitas Valle is felkereste a kiállítást és Malfatti anyjá-
nak arra a kérdésére, hogy tetszenek neki a képek, azt felelte, hogy a művészeti szcéna
mély ismerőjeként a kiállított művek nagy részét egyszerűen értéktelennek találja
(Pires 2022: 199). Mindennek tükrében nem meglepő, hogy úgy döntött ismételten
külföldön próbálja meg továbbképezni magát. Mivel a háború sújtotta Európa nem
jöhetett számításba, az Egyesült Államokba utazott és több frusztrációhoz vezető
próbálkozás után Homer Boss Independent School of Artjának szabad világában ta-
lálta meg a művészeti fejlődéséhez megfelelő közeget. A fiatal brazil festőnő az 1915-
ös év nyarát a művészeti körökben nagy különcnek tartott Boss Monhegan Island-i
művésztelepén töltötte. A filozófus-festő sajátos pedagógiai elveket vallott és hagyta,
hogy a tanítványai szabadon kísérletezzenek a formákkal, a színekkel és a kompo-
zícióval. A maine-i művésztelep teljesen el volt vágva a külvilágtól, az ambiciózus
festőtanoncok gyakorlatilag egy hermetikusan elzárt környezetben kísérletezhettek
egy mind életfelfogásában, mind művészeti praxisában radikális mester irányítása
alatt. Az alkotói korszak fokozott intenzitásához a külvilág teljes kizárása, a gyak-
ran spártai körülmények (elektromos áram hiánya) és a felszabadult légkör mellett
Bossnak az a sajátos pedagógia módszere is hozzájárult, melynek keretében a fiatal
festőknek minden szombaton be kellett mutatni az egész csoportnak a hét során
elkészített munkáikat, amelyeknek erényei és hibáit közösen vitatták meg (Gonçalves
2012: 86–87). A szigeten végbemenő kísérletezésnek és a különböző hatásoknak kö-
szönhetően Malfatti festészete egyre összetettebbé válik és a monhegani nyár során
készített képeken – A Ventania, O Barco, O Farol – kezd kikristályosodni egy sajátos
„Segui para Paris e fui ao Louvre, a todos os pequenos museus e vi o romantismo de Rodin, mas só
6
lembrava da exposição de Colonia.”
189
stílus, mely ugyanúgy merít a fauve-ok és Van Gogh dinamikus színkezeléséből, mint
a német expresszionizmus figuratív torzításaiból és tragikus egzisztenciális hangolt-
ságából. Az intenzív maine-i alkotói periódus után Malfatti New Yorkban folytatja
tovább a tanulást az Independent School of Art kötelékei között. „Életemnek ebben
a másfél évében sok érdekes embert ismertem meg. A francia modernisták a háború
és az éhség elől az Egyesült Államokba menekültek”7 (Malfatti 1939). Írja visszaem-
lékezésében Malfatti. Homer Boss köreiben ismerkedett meg többek között Isadora
Duncannel, Maxim Gorkijjal, Szergej Gyagilevvel, valamint Juan Grisszel és Marcel
Duchamp-mal, akiknek a közvetlen hatására elkezd kubista stílusban festeni (Batista
2006: 132). Az első amerikai és brazil kubista portré a Duchamp-ékkal való találko-
zás tapasztalatából született meg. Előbbit Abraham Solomon Baylinson, a Boss-iskola
titkára, utóbbit pedig maga Malfatti festette, a képekhez pedig nem mások álltak
modellt, mint Isadora Duncan táncosai (Brito 1964: 46).
Az Egyesült Államokban töltött intenzív fejlődési szakaszt követően Malfatti
1917-ban tér vissza újra São Paulo-ba bőröndjében a szigeten és a New Yorkban
készített képeivel. A hagyományos kompozíciókra számító család és a barátok
azonban csalódottan fogadják a festményeket.
Amikor meglátták a képeimet mind csúnyának, danteinek gondolták őket, és mind-

annyian elszomorodtak, hogy nem az iskolákból ismert szentképek voltak. Így hát
elraktam a vásznakat. Pár újságíró azonban megkért rá, hadd nézhessék meg ezeket
az annyira elhibázott képeket és mindannyian azt gondolták, hogy ki kellene állíta-
nom őket. Addig győzködtek, hogy végül megcsináltam az Első Modern Művészeti
Kiállítást.8 (Malfatti 1939)
A visszaemlékezésben megemlített újságírók mellett ott volt egy másik fiatal festő
is, a már említett Di Cavalcanti, akinek nagy szerepe volt abban, hogy meggyőzze
7
„Neste ano e meio de minha vida, conheci muita gente interessante. Os modernistas franceses pro-
curam refúgio contra a guerra e a fome nos Estados Unidos.”
8
„Quando viram minhas telas, todos acharam-nas feias, dantescas, e todos ficaram tristes, não eram os
santinhos dos colegios. Guardei as telas. Alguns jornalistas pediram-me para ver os quadros tão mal
feitos e todos acharam que devia fazer uma exposição. Falaram e falaram até que fiz a 1ª Exposição
de Arte Moderna.”
190
Malfattit a képek bemutatásának szükségességéről. Az 1917 decemberében meg-
nyitott kiállítás, ahogy arra a tárlat címe is utal, a modern művészet első igazi, tuda-
tos, nagy nyilvánosságra számot tartó és nagyhatású megnyilvánulása Brazíliában.
Ahogy arra Rafael Cardoso rámutatott nemrégiben megjelent monográfiájában
a „modern” mint kifejezés jellemző módon a nemzet újradefiniálását céljául kitűző
Köztársaság-kor első éveiben bukkant fel az országban, és a 20. század elején már
nemcsak a sajtóban használták sokat, de egyenesen egy közszájon forgó jelölővé
vált, melynek egészen Malfatti kiállításáig nem voltak művészeti vonatkozásai,
sokkal inkább a technikai fejlődés, az indusztrializáció, az urbanizáció, valamint
az általános gazdasági és infrastrukturális progresszió kontextusában mozgott és
egyértelműen pozitív képzettársítások tapadtak hozzá (Cardoso 2021: 8). Mindez
korántsem meglepő, ha számításba vesszük, hogy az 1889-ben kikiáltott Köztársa-
ság egy olyan nemzetállammá szerette volna alakítani Brazíliát, mely végre maga
mögött hagyja a fejlődés kibontakozását gátló koloniális struktúrákat – köztük
a társadalmat és a gazdaságot a 16. század óta meghatározó rabszolgaság intéz-
ményével –, és belép az európai modernitás emancipatorikus narratívájába. A déli
országrészben a kávékultúra és az emigráció következtében kibontakozó gazdasági
és demográfiai boom a modernitás utópiájának bekövetkezését sejtette, melynek
köszönhetően a modern szemantikai mezejét egyfajta konszenzuális optimizmus
uralta mind a sajtóban, mind az értelmiségi társadalomban. Mindennek tükrében
Malfatti kiállításának címe tehát pozitív módon rezonált a közegben és a kezdeti
sajtóvisszhang is kedvező volt, több cikk is tévesen impresszionistaként azonosí-
totta a stílust, viszont kiemelte a képek szokatlanságát és üdvözölte újító jellegü-
ket. Ennek az első fogadtatási hullámnak a döntően pozitív mérlegét támasztja
alá többek között az a tény is, hogy eleinte naponta átlagban hetven-nyolcvan
látogató kereste fel a tárlatot és egy hét leforgása alatt nyolc festmény eladásra is
került (Nicola/Nicola 2021: 196–198).9 Az első hét kedvező recepciójának irá-
nyát azonban gyökeresen megváltoztatta egy, a nagy példányszámban megjelenő
Estado de São Paulo című újságban lehozott kritika. Az írás szerzője az a Monteiro
Lobato volt, aki esszéiben és novelláiban ugyanúgy a brazil kultúra megújulásának
9
A legendás Homem Amarelo (Sárga férfi) című kompozíciót példának okáért nem más vette meg, mint
Mário de Andrade, aki az első héten egymás után háromszor is megtekintette a kiállítást.
191
szükségességét hirdette, mint Oswald de Andrade. Nagyhatású, Pál Ferenc fordí-
tásában magyarul is olvasható Urupês10című 1915-ös szövegében példának okáért
a romantika identitáskonstruáló erejű indiánkultuszában megnyilvánuló steril
idealizmus meghaladására és a nemzeti identitás átértelmezésére szólított fel, va-
lamint szembesített egy komplex nemzeti-társadalmi önvizsgálat elkerülhetetlen-
ségével (Martins 2002: 26). A Malfatti-cikk megjelentetése idején Lobato már
a kor egyik meghatározó értelmiségijének számított, így szövegének eleve volt egy
erőteljes véleményformáló potenciálja, mindazonáltal a széles olvasóközönséget
elérő írásnak egy csapásra sikerült átváltoztatnia a recepció addigi dinamikáit és
egy komoly esztétikai vita kereszttüzébe állította a Malfatti képein megnyilvánuló
avantgárd formanyelvét és ideológiáit.
Nem a kiállításról szóló kritika volt az első szöveg, melyben Lobato megfogal-
mazta a fiatal festőnő képeivel szemben támasztott fenntartásait. Pár hónappal
a kiállítás előtt az Estado de São Paulo Lobato indítványozására meghirdetett egy
pályázatot a brazil folklór jellegzetes figurájának, Saci Pererênek, a vizuális ábrázo-
lására. A projekt ideológiáját egyértelműen Lobato írásai szolgáltatták, melyekben
a Modernismo logikájával analóg módon a brazil kultúra sajátos arculatának kiala-
kítása, valamint a társadalmi elit által figyelmen kívül hagyott néphagyományok
értékelése és elismerése mellett érvelt a külföldről importált kulturális modellek
átsajátítása ellenében. A pályázatra Malfatti is beküldött egy festményt, melyet
a bírálóbizottság tagjaként Lobato egyszerűen diszkvalifikált, arra hivatkozva,
hogy „minden izmus, mint például a kubizmus, a futurizmus, az impresszionizmus
és a marinettizmus kizárásra kerül a pályázatból”11 (idézi Chiarelli 2008: 164).
Ebből az értékelésből is körvonalazódik Lobato sajátos esztétikai meggyőződése,
mely a kiállításról alkotott véleményét is alapvetően meghatározza. Mário de Silva
Brito meglátásában Lobato ízlését a képzőművészetek terén egyfajta meggyőződé-
ses anti-modernség jellemezte. Az Urupês szerzője elutasított minden olyan művé-
szeti irányzatot, mely megkérdőjelezte a realista-naturalista ábrázolást és az annak
alapját képező mimetikus kód legitimitását (Brito 1964: 57). Lobato felfogásában
https://1749.hu/szepirodalom/proza/monteiro-lobato-urupes-reszlet.html
10
„Como todos os quadros do gênero ismo, cubismo, futurismo, impressionismo, marinetismo, está
11
hors concours.”
192
csak a kompozíció harmóniáját és a mimézisalapú reprezentáció alapszabályait
betartó művészet lehet méltó arra, hogy egy jellegzetesen brazil művészeti kánon
alapját képezze. Mindennek fényében nem csoda, hogy a Malfatti-kiállításról írt
kritikáját az alábbi gondolatmenettel indítja:
Kétféle művész létezik. Az egyik csoportba azok tartoznak, akik normális módon
látják a dolgokat és ennek köszönhetően tiszta művészetet művelnek, megőrzik az
élet örök ritmusait, melyekkel ki lehet fejezni az esztétikai érzéseket, és tiszteletben
tartják a nagy mesterek klasszikus módszereit. (…) A másik csoportba viszont azok
tartoznak, akik abnormális módon látják a természetet és azt kérészéletű elméletek
alapján értelmezik, olyan lázadó iskolák eltorzult véleményeit követve, melyek kelé-
sekként nőnek ki itt és ott a túltengő kultúrából.12 (Lobato 2008: 50)
Az idézett gondolat tehát nemcsak a modernista áramlatok és a hagyományos fes-

tészet között tesz különbséget, de egyenesen a művészeket is két csoportba osztja:
normális és abnormális szubjektumokra. A „tiszta művészetet” meglátása szerint
örök alapelvek, fundamentális törvények határozzák meg, melyek függetlenek
a tértől és az időtől. A formának a kiegyensúlyozottsága, az arányok és a kompo-
zíció harmóniája olvasatában a művész percepciójával van összefüggésben, azzal,
hogy a külvilág ingerei milyen benyomásokat (impressões cerebrais) hoznak lét-
re a szubjektum agyában, így azok, akik futurista vagy kubista módon érzéke-
lik és reprezentálják a világot súlyos agyi elváltozásokkal küszködnek (Lobato
2008: 50). Lobato ezen kijelentéseiben meglátásom szerint két nagy kulturális
diskurzus hatását fedezhetjük fel. Egyfelől Baudelaire elgondolását a hagyomá-
nyos és a modern szépség különbségéről, másfelől pedig Max Nordau téziseit az
elfajzás és a művészet kapcsolatáról. Constantin Guys festményeiről és rajzairól ér-
tekezve Baudelaire dolgozta ki elsőként a modern konkrét és reflektív definícióját.
Elméletében „a modernség: az átmeneti, a tűnő, az esetleges – alkotja a művészet
„Há duas espécies de artistas. Uma composta dos que vêem normalmente as coisas e em consequên-
12
cia disso fazem arte pura, guardando os eternos ritmos da vida, e adotados para a concretização das
emoções estéticas, os processos clássicos dos grandes mestres. (…) A outra espécie é formada pelos que
vêem anormalmente a natureza, e interpretam-na à luz de teorias efêmeras, sob a sugestão estrábica
de escolas rebeldes, surgidas cá e lá como furúnculos da cultura excessiva”
193
egy felét, más fele örök és változatlan” (Baudelaire 1964: 139). A szépségnek tehát
elkülöníthető egy a hagyományhoz köthető, transzhistorikus fogalma, melyek
a Lobato által is emlegetett alapszabályok, az arány és a forma kiegyensúlyozott-
ságának törvényei kereteznek, illetve egy másik, modern felfogása, mely elszakítja
magát a múlt normativitásától és formanyelvét folyamatosan felülírja, újrarendezi.
Matei Calinescu értelmezésében a Baudelaire által definiált modernség
utat nyit a lázadó avantgárdoknak. Ugyanakkor, a modernség önmaga ellen fordul és

magát dekadenciaként tartva számon, saját mélységes krízisérzetét dramatizálja. Az
avantgárd és a dekadencia látszólag ellentmondásos fogalmai majdnem szinonimákká
válnak és bizonyos körülmények között még egymással felcserélhetően is használha-
tóak. (Calinescu 2017: 360)
A modernség és a dekadencia közötti kapcsolat tehát már a fogalom megszületésé-

nek pillanatában beleíródik a modern logikájába. Lobato kritikája pedig nemcsak
a modern és hagyományos szembeállítást sajátítja át, de modernség és dekadencia
ezen metonimikus érintkezését is, melynek alapját, meglátásom szerint Lobato
esetében Max Nordau túldramatizált elgondolásai képzik. A magyar származá-
sú orvos és filozófus egyik legismertebb műve az 1893-ban megjelent Entartung
(Elfajzás) a századforduló egyik legnagyobb hatású és legvitatottabb könyve volt,
melyben a szerző ellentmondást nem tűrő módon utasította el a modern művé-
szet és irodalom legkülönbözőbb irányzatait, és egy pszichiátriai és tudományos
alapokra helyezett, érvelésmódjában viszont sokszor döbbenetesen spekulatív kri-
tikáját dolgozta ki a kulturális modernségnek, a preraffaelitáktól a szimbolistáktól
és impresszionistákon keresztül egészen az esztétizmusig és a dekadentizmusig.
Nordau modernségkritikája egy tágabb társadalom- és kultúrkritikai diskurzusba
illeszkedett bele, melyet egyfelől a 19. század második felének episztemológiáját
meghatározó pozitivista tudományosság, másfelől pedig a biológiában, az orvostu-
dományban és a kibontakozó kriminálpszichológiában divatos degeneráció-narra-
tíva keretezett (Tebben 2013: 773). Ezeket a biológiában és a pszichopatológiában
terjedő nézeteket (elsősorban Morel és Lombroso érveléseit) olvasta rá Nordau
a századforduló esztétikai világára és kulturális trendjeire. A modernista művészet
194
így, értelmezésében, nem más, mint a degeneráció által testileg és mentálisan meg
gyengített szubjektum önkifejezési formája, mely komoly veszélyt jelent a polgári
társadalmak egészségére. A modern művész degenerált, patológikusan abnormális
és olyan műveket tud csak létrehozni, melyekben megnyilvánul testének és lelké-
nek visszafordíthatatlan elfajzása. A kulturális divattá váló beteges műalkotás
az azt fogyasztó társadalomra is visszahat és tovább növeli a degeneratív zavarok
kialakulásának valószínűségét (Nordau 2013: 26).
Lobato az egyetem alatt sokat olvasta a 19. századi tudományos diskurzus
olyan meghatározó szerzőit, mint Gustav Lebon, Herbert Spencer és Darwin
(Souza 2017: 50), Daniel Rincon Caires kutatásai szerint egy 1903-as levélben
pedig Nordau elméleteiről is szót ejt (Caires 2019: 102), tehát feltételezhető, hogy
olvasta az Entartungot, mely az eredeti megjelenés után pár évvel, 1896-ban M. C.
da Rocha fordításában már Brazíliában is kiadásra került. Meglátásom szerint
egyértelmű a hatástörténeti viszony Lobato kritikája és Nordau elfajzás-elmélete
között. A kritika már idézett felütése, mely két nagy csoportot különít el a művész-
társadalmon belül annak függvényében, hogy normálisan vagy abnormális módon
látják a természetet a nordaui elgondolásokat visszhangozza. Lobato-nál a termé-
szetet abnormális módon leképző és reprezentáló művészek „a dekadens idősza-
kok szadizmusának és kifáradásának eredményei”, a modernista műalkotások
pedig egy olyan abnormális és torz művészet kifejeződései, mely „a legbizarrabb
pszichózisok által felzaklatott elmék[kel]”13 ápol szoros kapcsolatot és igazából az
elmegyógyintézekben lenne az adekvát közege (Lobato 2008: 50). Bár az elfajzás
(degeneração, degenerescência) kifejezés egy ízben sem fordul elő a szövegben, az írás
tele van olyan a nordaui műre jellemző (ál)tudományos terminusokkal, retorikai
fordulatokkal mint a zaklatott elmék (cérebros transtornados), szenzoriális per-
cepció (percepção sensorial), vizuális torzulások (extravagâncias visuais), paranoia
és misztifikáció (paranóia e mistificação).14 Lobato mindazonáltal megrögzött
avantgárdellenessége ellenére írásának zárópasszusaiban egyértelműen elismeri
Malfatti tehetségét. A nordaui nézeteket visszhangozó érvelése szerint a problémát
13
„Produtos do cansaço e do sadismo de todos os períodos de decadência (…) produto ilógico de cérebros
transtornados pelas mais estranhas psicoses”.
14
Az egyébiránt írás ezzel a címmel – „Paranóia e mistificação” – jelent meg Lobato 1919-es Idéias de
Jeca Tatu című kötetében.
195
korántsem a tehetség, vagy a technikai tudás hiánya jelentik, hanem elsősorban az,
hogy egy ilyen tehetséges művész zavaros modernista áramlatok bűvkörébe került,
melyek letérítik a „tiszta művészet” igaz útjáról. Mindennek fényében a kiállításról
írt kritikája sokkal inkább egy a modern művészetek esztétikája, ideológiája és
térnyerése ellenében megfogalmazott általános reflexió, melynek a Malfatti-képek
tulajdonképpen csak a kiindulópontját képzik.
Lobato szövege bombaként robbant a paulista értelmiség és a galérialátogató
műkedvelők köreiben. A korábban megvásárolt nyolc képből ötöt felháborodottan
visszavisznek a helyszínre (Cruz 2016: 89), a tárlat igazi szenzációvá válik, melyet
sokan csak a botrány miatt keresnek fel. Lobato írása nyomán polarizálódik a kö-
zeg: a hagyományos művészeti formák védelmezői és az avantgárd megjelenését
üdvözlők között kiéleződik a hangulat mind a helyszínen, mind a sajtóban, mind
a kor társadalmi nyilvánosságának egyéb tereiben. Malfatti a már idézett 1951-ben
megírt reflexív visszaemlékezésében az alábbiakat emeli ki a kiállítás megítélésének
gyors és szélsőséges átváltozásáról:
Kis újságok támadtak, hogy hízelegjenek Lobato-nak, de nem volt egy konstruktív
kritika sem, mivel a kiállítás a maga nemében egyedülálló volt. Ahogy teltek a hetek
akkorára dagadt az általános gyűlölet, hogy a családunk egy barátja azzal fenyegetett,
hogy a sétapálcájával tönkre fogja tenni a vásznakat.15 (Malfatti 1951: 31)
A Lobato kritika annak ellenére, hogy konkrétan derékba törte Malfatti karrier-
jét, akarva akaratlanul a brazil Modernismo egyfajta katalizátorává vált magával
a kiállítással együtt. A szöveg hatására a brazil kultúra megreformálását szorgal-
mazó fiatalok Malfatti védelmére keltek a sajtóban és elkezdett formálódni az
a pár íróból, kritikusból és képzőművészből álló csoport (Oswald de Andrade,
Mário de Andrade, Menotti del Picchia, Guilherme de Almeida), amely pár évvel
később a Semana de Arte Moderna megszervezésével végül győzelemre segítet-
te São Paulo-ban a modern művészeteket és a Modernismo égisze alatt elkezdte
15
„Pequenos jornais atacavam-me para agradar o Lobato, mas não houve uma única crítica construtiva,
porque a exposição, por sua natureza, era inédita. Com o decorrer das semanas, havia tal ódio geral
que um amigo de casa, ameaçou meus quadros com a bengala desejando destrui-los.”
196
átformálni az egész brazil kultúrát és identitást. Összegezve tehát kijelenthető,
hogy a Semana és a Modernismo szövevényes előtörténetében ugyanolyan kiemelt
szerepe volt Malfatti tárlatának, mint Lobato kritikájának.
Amaral, Aracy (1970). Artes plásticas na semana de 22, São Paulo: Editôra
Perspectiva.
Andrade, Gênese (2013). Oswald de Andrade em torno de 1922: Descompas-
sos entre teoria e expressão estética, in: Remate de Males, 33 (1–2), 113–133.
https://doi.org/10.20396/remate.v33i1-2.8636448
Andrade, Mário de (1942). O movimento modernista, Rio de Janeiro: Livraria
Editôra da Casa do Estudante do Brasil.
Bandeira, Manuel (1954). Apresentação da poesia brasileira, Rio de Janeiro: Liv-
raria Editôra da Casa do Estudante do Brasil, 1954
Barron, Stephanie (1991). Degenerate Art. The Fate of the Avant-Garde in Nazi
Germany, New York: Los Angeles County Museum of Art – Harry M. Ab-
rams Inc. Publishers.
Batista, Marta Rossetti (2006). Anita Malfatti no tempo e no espaço, São Paulo:
Editora 34/Edusp.
Baudelaire, Charles (1964). A modern élet festője, in: Charles Baudelaire váloga-
tott művészeti írásai, Budapest: Képzőművészeti Alap, 129–163.
Bortolucce, Vanessa Beatriz (2017). Futurist Manifestos and Programmatic Texts
of Brazilian Modernism, in: Aguirre Mariana / Saraiba, Rosa / Silverman,
Renée M. / Vasconcelos, Ricardo (szerk.), International Yearbook of Futurism
Studies, Boston: De Gruyter, 232–249.
Bosi, Alfredo (2001). História Concisa da Literatura Brasileira, São Paulo: Cultrix.
Brito, Mário da Silva (1964). História do Modernismo Brasileiro: I. – Anteceden-
tes da Semana de Arte Moderna, Rio de Janeiro: Editôra Civilização Brasi-
leira S. A.
Brito, Mário da Silva (1997). A revolução modernista, in Coutinho, Afrânio /
Coutinho, Eduardo de Faria (szerk.), A Literatura no Brasil – Volume 5.
Parte II / Estilos de Época. Era modernista, São Paulo: Global Editora, 4–43.
197
Caires, Daniel Rincon (2019). Lasar Segall e a perseguição ao Modernismo: Arte
Degenerada na Alemanha e no Brasil. Dissertação de Mestrado, São Paulo:
Universidade de São Paulo.
Calinescu, Matei (2017). A Modernség öt arca, in: Helikon Irodalom- és Kultúr-
tudományi Szemle, 63 (3), 359–379.
Candido, Antonio (1999). Iniciação à literatura brasileira, São Paulo:
Humanitas/FFLCH/USP.
Chacon, Letícia Gonzaga / Gimenez, Priscila Renata (2021). As ’Vanguar-
das Futuristas’ Brasileiras: O Embate Literário nos Periódicos dos Anos de
1920, in: Cadernos de Literatura Comparada, 44 (6), 173–189. https://doi.
org/10.21747/2183-2242/cad44a10
Chiarelli, Tadeu (2008). Tropical de Anita Malfatti. Reorientando uma vel-
ha questão, in: Novos Estudos, 80 (3), 163–172. https://doi.org/10.1590/
S0101-33002008000100011
Costa, Helouise Lima (2018). A „Arte Degenerada” de Lasar Segall: perseguição
à arte moderna em tempos de guerra, in: Schwartz, Jorge / Monzani Marcelo
(szerk). A „Arte Degenerada” de Lasar Segall: perseguição à arte moderna em
tempos de guerra, São Paulo: Museu Lasar Segall.
Cruz, Benilton Lobato (2016). Lógicas de coleção de arte em confronto: Monteiro
Lobato e Anita Malfatti, in: Revista de Letras, 56 (2), 81–92.
Fabris, Annateresa Fabris (1998). A trajetória de uma idéia: o Futurismo no
Brasil, in: Língua e Literatura, 24, 77-109. https://doi.org/10.11606/
issn.2594-5963.lilit.1998.116033
Freyre, Gilberto (1977). Sobrados e Mucambos. Decadência do patriarcado rural
e desenvolvimento do urbano, 1º tomo, Rio de Janeiro: José Olympio.
Gonçalves, Marcos Augusto (2012). 1922. A Semana que não terminou, São
Paulo: Companhia das Letras.
Malfatti, Anita (1939). 1917 - Anita Malfatti, in: RASM - Revista Anual do Salão de
Maio https://icaa.mfah.org/s/en/item/780289#?c=&m=&s=&cv=&xywh=-
266%2C0%2C3930%2C2199
Malfatti, Anita (1951). A chegada da arte moderna ao Brasil, in: Conferências de
1951, São Paulo: Pinacoteca do Estado, 21–38.
198
Martins, Wilson (2002). A idéia modernista, Rio de Janeiro: Topbooks.
Nicola, José / Nicola, Lucas (2021). Semana de 22: Antes do começo, depois do fim,
Rio de Janeiro: Estação Brasil.
Nordau, Max (2013). Entartung, Berlin-Boston: De Gruyter. https://doi.
org/10.1515/9783110257069
Pál Ferenc (2010). A portugál és a brazil futurizmus különös útjai, in: Helikon
Irodalom és Kultúrtudományi Szemle, 56 (3), 398–406.
Pires, Carlos (2022). O diário de Anita Malfatti de 1914, in: Revista do Instituto
de Estudos Brasileiros, 81, 190–204. https://doi.org/10.11606/issn.2316-
901X.v1i81p190-204
Poggi, Christine (2008). Inventing Futurism. The Art and Politics of Artificial
Optimism. Princeton-Oxford: Princeton University Press.
Rocha, João Cézar de Castro (2000). „Futures Past”: On the Reception and Im-
pact of Futurism in Brazil, in: Berghaus, Günter (szerk.), International Futu-
rism in Art and Literature, Berlin-New York: De Gruyter, 204–222.
Rosenberg, Fernando (2006). The Avant-Garde and Geopolitics in Latin Ame-
rica, Pittsburgh: University of Pittsburgh Press. https://doi.org/10.2307/j.
ctt9qh7fm
Sadlier, Darlene J. (2008). Brazil Imagined. 1500 to the Present, Austin: Univer
sity of Texas Press. https://doi.org/10.7560/718562
Silva, Aline Fogaça dos Santos Reis e (2011). O manifesto futurista no sistema
literário brasileiro, in: In-Traduções, 3 (5), 143–154.
Santiago, Silviano (1982). Apesar de dependente, universal, in: Vale quanto pesa,
Rio de Janeiro: Paz e Terra, 13–24.
Souza, José Wellington de (2017). Raça e eugenia na obra geral de Monteiro Lo-
bato. Dissertação de Mestrado. Juiz de Fora: Universidade Federal de Juiz
de Fora.
Tebben, Karin (2013). Nachwort, in: Entartung, Berlin-Boston: de Gruyter,
773–823. https://doi.org/10.1515/9783110257069.773
Velloso, Monica Pimenta (2015). Modernismo no Rio de Janeiro. Turunas e
Quixotes, Petrópolis: KBR Editora Digital.
199
Varga Boglárka
A Zöld-foki-szigetek: a szigetország
függetlenedése és függetlenségének
első tíz éve
Absztrakt: A Zöld-foki-szigetek 1456-os felfedezésük óta portugál fenn-

hatóság alatt álltak. A terület geostratégiai szempontból rendkívül fontos
volt az anyaországnak. A második világháborút követően, a 60-as évek
során az afrikai országok többsége elnyerte függetlenségét, viszont Por-
tugália nem akarta elengedni gyarmatai kezét. A volt afrikai portugál
gyarmatok így összefogva, együttes erővel próbálták leverni a gyarmati
igát. Valódi függetlenedésre csak 1975-ben került sor, egy évvel a portugál
fasizmus vége után. A függetlenség utáni első másfél évtized során számos
nehézséggel kellett szembenéznie a kialakulófélben lévő kisállamnak.
Kulcsszavak: Zöld-foki-szigetek, dekolonizáció, PAICV, egypártrendszer,

szigetország
1. Különleges adottságok
A Zöld-foki-szigetek volt gyarmati státusza és függetlenségének elnyerése több
szempontból is egyedinek tekinthető. Ahhoz, hogy megértsük, minek köszön-
hető ez az egyediség, érdemes egy pillantást vetnünk a szigetország történetére.
A portugál hajósók 1456-os megérkezéséig lakatlan szigeteket fokozatosan
portugál kereskedők és afrikai rabszolgák népesítették be. Ma a lakosság 71%-a
kreol (Infopédia), tehát a zöld-fokiak egyaránt tekinthetőek a gyarmatosítók és
a rabszolgák leszármazottainak. A fehér telepesek ilyen mértékű keveredése rab-
szolgáikkal, nem volt jellemző a legtöbb országban. Ez a rendhagyó társadalmi
201
összetétel volt az egyik oka, hogy sokáig nem merült fel, vagy legalábbis közel
sem olyan intenzitással a függetlenedési igény, mint más afrikai gyarmatokon.
A mai zöld-foki kultúra és nyelv ezt a keveredést hűen tükrözi. Bár a hiva-
talos nyelv a portugál, amit a médiában, a közigazgatásban és az oktatásban is
használnak, azonban a hétköznapok, a társas érintkezések nyelve a zöld-foki
kreol, amely a szigetekre hurcolt afrikai rabszolgák és az európai portugál külön-
leges keveréke. Emellett a katolikus vallás is a portugálok hagyatéka, ami szintén
afrikai jelleggel gazdagodott a szigetországban. A lakosság több mint 80%-a
kereszténynek vallja magát, a vallás fontos közösségösszetartó erő a mai napig,
mindennaposak a közös éneklések, ünnepségek (Britannica).
A szigetország valódi jelentősége geostratégiai elhelyezkedéséből fakad.
Afrika legnyugatibb pontjától, Dakartól körülbelül 650 kilométerre helyez-
kedik el az óceánban, az Atlanti háromszög, az Afrikát, Amerikát és Európát
összekötő tengeri kereskedelmi útvonalak mentén. A Nyugat-Afrikából Amerika
felé tartó rabszolgaszállító hajók a Zöld-foki-szigeteken töltötték fel készleteiket
és pihentek meg a hosszú út előtt. Sokszor csak eddig hozták „rakományukat”,
ugyanis afféle piacként, rabszolgakereskedő központként is működött Ribeira
Grande kikötővárosa; sok kereskedő itt vásárolta fel a rabszolgákat, mert ké-
nyelmesebbnek és biztonságosabbnak ítélte, mint az afrikai kontinenst. Évente
körülbelül 1000-3000 rabszolgát adtak el a szigetországban, ami a portugál koro-
na Zöld-foki-szigetekről való bevételének háromnegyede volt (Stewart 2017: 17).
A rabszolgák iránti kereslet csökkenése, majd a rabszolgakereskedelem 1869-es
betiltása komoly gazdasasági válságot idézett elő a szigeteken (Filho, 2013).
2. A változás szele
A második világháború pusztítása és az addig fennálló rendszerek összeomlá-
sa új világrend létrejöttét tette szükségessé. A gyarmati sorban lévő országok
fokozatosan öntudatra ébredtek és megindult egy függetlenedési hullám, ami
végigsöpört az afrikai kontinensen is. A 19. század ideái mind ebbe az irányba
terelték Afrika népeit, a pán-afrikanista mozgalom szele az egész kontinenst
belengte, a helyi értelmiségek mindenütt elkezdték megkérdőjelezni a gyar-
matosító hatalmat. A másik fontos hatást a kommunista ideológia terjedése
202
jelentette, ami éppen azokra a problémákra keresett gyógyírt, amelyek leginkább
foglalkoztatták a gyarmatok elnyomott népeit. A kommunizmus az alsóbb tár-
sadalmi rétegek, a munkásosztály összefogását szorgalmazta a vezető, kapitalista
elittel szemben. A szigetországban is éppen ez volt a probléma, egy vékony vezető
elit kezében volt a hatalom, ami főleg portugálokból állt, ezért volt népszerű
a helyiek körében a magántulajdon, társadalmi osztályok és nyereség nélküli
rendszer ideája.
A zöld-fokiak sokáig meg voltak róla győződve, hogy különleges helyet fog-
lalnak el az anyaország szívében, azonban számos alkalommal, amikor szorult
helyzetbe kerültek, csalódniuk kellett. Nem számíthattak Portugáliára a hosszú
szárazságok és nagy éhínségek idején. A portugál gyarmatokon sosem alakult ki
erős központi hatalom, a konzervatív gyarmati kormányzat mindig is gyenge lába-
kon állt és sosem tette meg a megfelelő lépéseket gyarmatain modernizációjának
érdekében. Többek között nem fejlesztették a mezőgazdaságot, a telepesek még
a 20. században is régi, hagyományos technikákat használták (Chabal 2003: 26).
Azonban a többi PALOP országtól eltérően, a szigetországban a legfontosabb
vezetőkön kívül az összes pozícióban dolgoztak helyiek is (Lopes 2003: 19). Bár az
anyaország úgy tett, mintha egyenlőnek tekintené a zöld-fokiakat, valójában nem
olyan bánásmódban részesültek, mint az európai kontinensről érkező portugálok.
Az európaiak jobb orvosi ellátáshoz, jobb minőségű szolgáltatásokhoz juthattak,
ezért a helyiek alsóbbrendűnek érezték magukat.
A Zöld-foki-szigeteken a gyarmati uralommal szemben egyfajta apátia volt jel-
lemző, egészen a 20. század elejéig nem beszélhetünk semmilyen jelentős politikai
ellenállásról. A Claridosos mozgalom csak a kulturális és irodalmi függetlenségért
küzdött, nem követelt gazdasági elszakadást (Cheung 2016). A „20. század beteg-
sége”, ahogy azt a gyarmatosítók hívták, az afrikai országok függetlenedési igénye
csak a hatvanas években ért el a szigetekre, és utána is sokkal kisebb támogatott-
ságot nyert, mint bármely más PALOP országban. Ez annak volt köszönhető,
hogy a többség egyszerre portugálnak és zöld-fokinak vallotta magát, valamint
a gyarmatosítókkal való meglehetősen békés együttélésnek. A zöld-foki elit eleinte
jóhiszemű volt az anyaország szándékait illetően, de fokozatosan rá kellett ébred-
nie, hogy Portugália valójában ugyanúgy kihasználja a szigetországot, mint a többi
203
afrikai területét. A nagy szárazságok miatti nehézségek, éhezések egyik társadalmi
réteget sem kímélték, ami még nagyobb összetartásra ösztönözte a lakosságot.
Az ország azon kevés gyarmatok közé tartozott, ahol igen nagy támogatottságú
volt az autonóm területként való csatlakozás Portugáliához, még a rendszerrel szem-
beni kritikákat megfogalmazó kreol újságírók is ezt szorgalmazták. Nem a kizsákmá-
nyoló gyarmatosítót látták a portugálokban, hanem a kedves, kissé hanyag rokont. Ez
részben annak is volt köszönhető, hogy a helyi értelmiségieknek világosabb volt a bő-
re, mint a szegényebbeknek, így nem tapasztalták első kézből a fehérek rasszizmusát.
A portugálok civilizáltabbnak tartották a zöld-foki kreolokat, mint a többi
afrikai területük népét, mert részben saját gyermekeiknek tekintették őket, ezért
különleges szerep jutott a szigetlakóknak. Folyékonyan beszéltek portugálul, is-
kolázottabbak, megbízhatóbbak voltak, mint az afrikai kontinensen élők, ezért
sok zöld-foki értelmiségi kapott jól fizető hivatalnoki és adminisztrációs munkát
Bissau-Guineában, Mozambikban vagy Angolában (Lopes 2003: 19). A portugá-
lok az ügynökeiknek tekintették őket, szinte „európainak”, a portugál civilizációs
misszió legkiválóbb példáinak. Érdekes módon pont ez a bizalom okozta a portu-
gálok vesztét afrikai gyarmataikon. A zöld-fokiakban az anyaországról alkotott
pozitív kép akkor változott meg gyökeresen, amikor a PALOP országokból vissza-
térve a hivatalnokok beszámoltak az ott tapasztaltakról.
Az afrikai kontinens portugál gyarmatlakóinak sokkal rosszabb volt a sora,
mint a zöld-fokiaknak. Luandában fizikailag is elkülönülve éltek egymástól a fe-
keték és a fehér telepesek, a baixa volt a portugálok városrésze, a museka-ban lak-
tak a helyiek. A legtöbb fontos és szakképzettséget igénylő munkát csak fehérek
végezhették, de még a sofőrök is csak közülük kerülhettek ki. Ismert példa, hogy
Mozambikban és Guineában is a keskenyebb folyóknál, ahol nem volt híd, a helyi-
eket küldték be tartani a deszkákat, amin a fehérek átkelhettek, vagy a karjukban
kellett átvinniük az európaiakat.
3. Fegyveres harc
A PALOP országok diákjai jellemzően az anyaországban végezték felsőfokú ta-
nulmányaikat. Az ő segítésükre hozta létre a portugál állam 1944-ben a Casa
dos Estudantes do Império-t (CEI). A szervezet célja a portugál nemzeti érzet
204
propagálása volt, de valójában csak kiváló felületet biztosított az afrikai értelmi-
ségieknek a találkozásra és hosszútávú együttműködések kialakítására. A fiata-
lok felismerték, hogy a gyarmatoknak hasonló problémákkal kell szembenéznie
és nagy hatással voltak rájuk a korábban említett ideológiai mozgalmak, vagyis
a pán-afrikanizmus és a kommunizmus is. A kommunista blokk ráadásul politikai
és anyagi támogatásáról is biztosította őket. A közös afrikai örökség felé fordulva,
együttes erővel tervezni kezdték a függetlenségi mozgalmat, felismerve, hogy csak
összefogva tudják kiűzni a portugálokat területeikről. Így ironikus módon éppen
a salazari rendszer teremtette meg azt a közeget, ahol a későbbi gyarmati függet-
lenségi harcok vezetői találkozhattak és szervezkedhettek. A PIDE felismerve
a szervezet szerepét, 1965-ben bezáratta.
A portugál gyarmatosítás elleni harcok vezéregyénisége Amílcar Cabral lett.
Személye tökéletesnek bizonyult a zöld-foki és bissau-guineai népek összefogásá-
ra, mert Guineában született, zöld-foki szülők gyermekeként, iskolás éveit pedig
a Zöld-foki-szigeteken töltötte, így egyszerre érezte magát mindkét nemzethez
tartozónak. Apja sokat foglalkozott a két ország gazdasági és társadalmi helyzeté-
vel, modernizációs javaslatokat is küldött a gyarmatügyi miniszternek a zöld-foki
mezőgazdaságot illetően, ami nagy hatással volt Amílcarra és öccsére, Luísra.
Mint akkoriban mindenki, aki felsőfokú tanulmányokat akart végezni, Cabral
Lisszabonba ment és agronómiát tanult, mert a zöld-foki társadalom legsúlyosabb
problémáját, a mezőgazdasági kérdést szerette volna orvosolni. Itt találkozott,
a Casa dos Estudantesben a többi portugál gyarmatról érkezett értelmiségivel és
kötött életre szóló barátságokat és szövetségeket, valamint itt ismerkedett meg
a négritude és a kommunizmus ideáival is.
Cabral úgy vélte, hogy az oktatás a leghatékonyabb fegyver a függetlenségért
való küzdelemben, viszont mivel a portugálok nem voltak hajlandóak elengedni
gyarmataikat, 1963-ban felszólította a PAIGC-t a fegyveres harcok megkezdésére.
1960-ban megkezdték az önkéntes katonák toborzását, a Portugáliában tanuló
diákok is hazatértek, hogy aktívan részt vehessenek a harcokban (Independência,
film). A harcokra mind Bissau-Guinea területén került sor, mert a Zöld-foki-szi-
getek szigetország volt és földrajzi adottságai miatt nem volt alkalmas ilyesfajta
fegyveres lázadásra.
205
Tony Tcheka guineai újságíró szerint, „Amílcar Cabral békés ember volt, aki-
nek a békéért fegyvert kellett ragadnia” (DW 2017). Személyében kiválóan öt-
vözte a két nemzet hagyatékát, a zöld-foki szakértelmet és a guineai elszántságot.
Lesújtó véleménnyel volt Portugáliáról és nevetségesnek tartotta, hogy egy fejlet-
len ország, amely lakosságának 40%-a analfabéta és Európában a legalacsonyabb
életszínvonallal rendelkezik, próbál civilizáló hatást gyakorolni más országokra
(Nós Genti 2012). Azonban mindig hangsúlyozta, hogy nem a portugál népet
akarják támadni, hanem a gyarmattartókat. „Sosem keverjük össze a portugál
gyarmatosítást a portugál néppel. Mi a portugál gyarmatosítás ellen harcolunk”
(Nós Genti 2012).
1963-ban jött létre az Afrikai Unió, az első nagy politikai összefogás a konti-
nens országai között, melynek elsődleges célja a gyarmatosítás teljes eltörlése volt
a kontinensen (Nós Genti 2012). A zöld-fokiak ugyanebben az évben kiáltották
ki a háborút Portugália ellen. Január 23-án megtámadták a portugál Tite erődöt
Bissau-Guineában, majd fokozatosan kiűzték a portugálokat az ország területé-
ről. A PAIGC sikerei értelmiségi vezetőinek és szervezettségének volt köszön-
hető. A gerillaharcokon túl, a szervezet létrehozott iskolákat és egészségügyi
centrumokat is, valamint volt egy víziója arról, milyen gazdasági intézkedésekre
lesz szükség a két országban a függetlenedés után (Lopes 2003: 100). A nehéz-
séget számukra csak az okozta, hogy mire a PAIGC megkezdte a fegyveres har-
cot, Angolában már két éve folyt a háború, ezért a portugál gyarmati hadsereg
már rendelkezett tapasztalattal, hogyan lehet fellépni a gerilla támadások ellen
(Deutsche Welle).
1973-ban merénylet áldozata lett Amílcar Cabral. Bár a merénylő személyére
fény derült, a mai napig nem tudjuk biztosan, kik voltak a megbízók, de minden
nyom arra utalt, hogy a párt guineai ága állt a gyilkosság mögött. Nem ez volt az
első alkalom, hogy végezni próbáltak vele, élete utolsó éveiben több merényletet
is megkíséreltek ellene. Halála előtt így nyilatkozott Cabral: „Ha valaki árt ne-
kem, az valaki közülünk lesz. Senki más nem tud ártani a PAIGC-nek, csak mi
magunk” (Fernandes 2017). Személye és tevékenysége sokakat inspirált az egész
világon, a harmadik világ egyik jelképévé vált. Nem érhette meg, hogy lássa a gyar-
matok függetlenedését, amiért egész életében dolgozott, pedig Bissau-Guinea még
206
ebben az évben egyoldalúan kikiáltotta függetlenségét, amit a portugál vezetés
csak egy év múlva ismert el (Fernandes 2017).
4. A függetlenedés első 15 éve

A Zöld-foki-szigetek 1975. július 5-én kapta meg várva várt függetlenedését. Az
ezt követő másfél évtized az összes PALOP országban az útkeresésről szólt, a kiala-
kuló állam alapjainak lefektetéséről. Ez idő alatt a szigetország nem köteleződött
el egyértelműen egyik blokk mellett sem, míg Mozambik és Angola a kommunista
irányt választotta. Majd a 90-es évek új fordulatot hoztak a PALOP országok ve-
zetésében, engedélyezték a többpártrendszert és megvalósulhattak az első szabad
választások is.
Mivel a többi PALOP országtól eltérően, a szigetországban a legfontosabb veze-
tő pozíciókon kívül az összes pozícióban dolgoztak helyiek, így nem okozott nagy
nehézségeket az adminisztráció átvétele. Az ország elnöke Aristides Pereira lett,
aki aktívan részt vett a függetlenségi harcokban is. A PAIGC jobban szervezett
volt, mint a legtöbb függetlenedésért harcoló afrikai párt, volt elképzelés hazájuk
jövőjéről is, nem csak a gerillaharcokhoz értettek. Az értelmiségi réteg külföldön
tanult, így az ott tapasztaltakat is hasznosítani tudták az ország fejlesztésénél.
A felszabadulás kezdeti öröme után komoly kihívásokkal kellett szembesül-
nie az ország újdonsült vezetőinek, számos döntést kellett meghozniuk, amelyek
meghatározták a születendő állam karakterét. Az ország szigetléte, iparának és
jelentősebb mezőgazdaságának hiánya továbbra is a külvilágtól tette függővé fejlő-
dését. Viszont rengeteg modernizációs lépésre volt szükség, fontos vízgazdálkodási
ás agrárreformokat vezettek be, ami a mindenkori zöld-foki kormány legfontosabb
feladata, a szélsőséges klimatikai adottságok miatt. A legtöbb szigeten előfordul,
hogy évekig nem esik csapadék, ami nem csak az ivóvíz hiányát, hanem a mezőgaz-
daság kiszolgáltatottságát is eredményezi. A Portugáliától való függetlenedés fon-
tos lepéseként, már 1975-ben megalapították az első nemzeti bankot, a Banco de
Cabo Verde-t, és két évvel később került sor az első zöld-foki escudo előállítására.
Társadalmi szinten is komoly reformokra volt szükség. Az analfabéták száma,
főleg a nők között rendkívül magas volt. A tanárhiány ellenére nagy eredménye-
ket értek el ezen a területen, ma már az írni-olvasni tudók száma több mint 86 %,
207
a fiatalok közelében majdnem 100 %, az egyik legmagasabb az afrikai kontinensen.
Viszonyításképpen, Angolában ma a lakosság 66 %-a írástudó és a fiatalok körül-
belül 77 %-a (Knoema).
Öt évvel a függetlenedés után, 1980-ban a guineaiak puccsot hajtottak végre
a PAIGC ottani kormánya ellen. A PAIGC innentől már csak a Zöld-foki-szigete-
ken volt jelen PAICV néven (Partido Africano da Independência de Cabo Verde).
Az elszakadás jó hatással volt a szigetországra, innentől kezdve nagyobb ütemben
fejlődött, mert nem kellett a sokkal komolyabb guineai gazdasági válsággal és tár-
sadalmi problémákkal megbirkózniuk. A többnemzetiségű Guinea nem volt közel
sem olyan egységes, mint a szigetország, ráadásul a több mint tíz évig tartó gerilla-
harcok mély nyomot hagytak az ország infrastruktúráján. Az egység vége emellett
a PALOP országoktól való politikai eltávolodással is járt.
Bár a PAIGC sosem tekintette magát kommunista pártnak, Kuba és a Szovjet-
unió támogatását is élvezte a függetlenségi harcok során és ideológiailag is hasonló
irányt követtek. Mindemellett az USA-val is igyekeztek jó viszonyt fenntartani
és rendszeresen kaptak humanitárius segélyt Amerikából, ugyanis az USA-nak
gondja volt rá, hogy ne jöjjön létre egy újabb Kuba az Atlanti-óceánban. Ez a hin-
tapolitika évtizedekig tartott, sosem köteleződtek el egyik irányba sem, ellentétben
számos afrikai társukkal.
Az új rendszer leginkább kritizált oldala a PAICV egyeduralma volt, 1975 és
1990 között nem alakulhattak új pártok. Ezt azzal indokolta a kormány, hogy az
újonnan függetlenedett országnak egy erős pártra van szüksége, amíg stabilizáló-
dik a helyzet. Bár nem alakult ki diktatúra, az egypártrendszeren kívül a másik
nem demokratikus momentum a Zöld-foki Köztársaság születésekor a PAICV
politikai ellenségeinek időszakos bebörtönzése vagy kitoloncolása volt.
A Szovjetunió vége politikai újrarendeződést eredményezett nemzetközi szin-
ten. A 90-es évek a rendszerváltozások évei voltak Afrikában is, a korábbi egypárt-
rendszerekből köztársaságok alakultak és megtartották az első, (többé-kevésbé)
független választásokat. 1990-ben mandátuma lejártakor Pedro Pires miniszter-
elnök bejelentette, hogy módosítják az alkotmány negyedik paragrafusát, amely
lehetővé tette több párt versenyét. Mégis nagy meglepetés érte a PAICV-t az egy
évvel később tartott választásokon, amikor a kilenc hónappal azelőtt alapult MpD
208
(Movimento para a Democracia) elsöprő győzelmet aratott. Az MpD születését
a PAIGC-n belüli belső konfliktus eredményezte. 1979-ben többen kiléptek a párt-
ból és létrehozták a demokráciáért küzdő mozgalmat. Mint a függetlenedéskor,
ekkor is békés hatalomátvétel történt, sok harmadik világbeli országgal ellentétben
a Zöld-foki-szigeteken a nép bízik a választási intézményekben (Baker 2006).
Felhasznált irodalom:
Baker, Bruce (2006). Cape Verde: The Most Democratic Nation in Africa? in: The
Journal of Modern African Studies, 44 (4), 493–511. https://doi.org/10.1017/
S0022278X06002060
Cabo Verde, in: Britannica, <https://www.britannica.com/place/Cabo-Verde/
Religion> (2022.03.20.)
Cabo Verde, in: Infopedia, https://www.infopedia.pt/apoio/artigos/$cabo-verde
(2022.03.20.)
Cabo Verde – Adult (+15) literacy rate, in: Knoema, https://knoema.com/atlas/
Cabo-Verde/topics/Education/Literacy/Adult-literacy-rate (2022.03.21.)
Chabal, Patrik (2003). Amílcar Cabral: Revolutionary Leadership and People’s
War, Trenton (NJ): Africa World Press.
Cheung, Adam (2016). Food for work, calories, famine and plantations. in: Cabo
Verde Network, <http://cvnetworktv.com/food-for-work-calories-famine-
and-plantations/> (2020.02.10.)
Fernandes, Carla (2017). Amílcar Cabral e a libertação coletiva, <https://www.dw.
com/pt-002/am%C3%ADlcar-cabral-e-a-liberta%C3%A7%C3%A3o-cole-
tiva/a-40568417> (2022.03.21.)
Filho, João Lopes (2013). Abolição da escravatura em Cabo Verde, <http://www.
lopesfilho.com/?ID=4&cod=8598E259925BAF89D7F > (2020.02.10.)
Genti, Nós (2012). Contributos históricos para a Independência de Cabo Verde,
https://nosgenti.com/contributos-historicos-para-a-independencia-de-ca-
bo-verde/> (2020.01.12)
Independência (2015), filme da Associação Tchiweka de Documentação, realiza-
dor: Fradique (Mário Bastos)
209
Lopes, José Vicente (2003). Cabo Verde, as causas da independência e O Estado e
a transição para a democracia na África Lusófona, Cidade da Praia: Edições
Speen.
Stewart, Murray (2017). Cape Verde, Chalfont St. Peter: Bradt Travel Guides.
Zámbori Márk Jonatán
A brazil kávé története
Absztrakt: A kávé hosszú és kalandos utat járt be, mire végül a dél-ameri-
kai óriás területére érkezik. 1727-ben egy Franciso de Mello Palheta neve-
zetű portugál tiszt a nagybecsű növényt Francia Guyana-ból Brazília északi
részére csempészi. Az új jövevény a portugál gyarmat északi-északkeleti
részén nem válik a gazdaság kiemelkedő tényezőjévé, bár V. János idejé-
ben Maranhão-ból már exportálják a kávét Portugáliába. A növény egyre
délebbre haladva végül eljut São Paulo állam belső területeire, ahol a kávét
a világpiaci igények kielégítésre nagy mennyiségben termesztik. A 19. szá-
zadban a kávé számos változást hozott Brazília számára. São Paulo gazda-
sági központtá vált, több millió külföldi bevándorló érkezett az országba
és fejlődött az ország infrastruktúrája is. A kávé aranykorának az 1929-ben
kezdődő nagy gazdasági világválság vet véget, ám Brazília még napjainkban
is a legnagyobb kávéexportáló ország.
Kulcsszavak: Brazília, kávé, São Paulo, Paraíba-völgy, bevándorlás
1. Bevezetés
A történészek gyakran mutatják be Brazília gazdaságát egymást váltogató cik-
lusok sorozataként. Ezen gazdasági ciklusok főszereplői nem ritkán növények
voltak (pl.: börzsönyfa, cukor, kávé, kaucsuk, szója stb.). Jóllehet a brazil gazdaság-
történetet nem lehet leegyszerűsíteni ciklusok sorozatára, mégis elmondhatjuk,
hogy az említett növényeknek megvolt a maguk fénykora.
A különböző növények vagy termékek ciklikus (egymás utáni) vagy párhu-
zamos ismertetése helyett jelen tanulmány egyedül a brazil kávé történetével
foglalkozik. Talán hiánypótló lehet egy olyan magyar nyelvű írás, amely nem
211
kizárólag a kávé ciklusát/fénykorát mutatja be, hanem az azon kívül eső időszakot
is. A kutatás terjedelme nem teszi lehetővé, hogy a brazil kávé történetének min-
den egyes részletét megismerjük, azonban a fontosabb tényeket, összefüggéseket
mindenképpen.
A tanulmány megírásában a legnagyobb támaszt Affonso de E. Taunay és Bo-
ris Fausto könyvei jelentették. Taunay művét – Pequena história do café no Brasil
(1727–1937) – főleg a brazil kávé történetének korai időszakánál használtam fel,
míg Boris Fausto Brazília rövid története című könyvére legtöbbször a brazil kávé
fénykorával kapcsolatos összefüggéseknél hivatkozom. Egyéb könyvek és publiká-
ciók mellett figyelembe vettem a Nemzetközi Kávészervezet (ICO) statisztikáit is.
2.1. Hogyan került a kávé Brazíliába?

Jóllehet a kávé sokáig a brazil gazdaság legmeghatározóbb terméke és elsőszámú
exportcikke volt, mégsem mondható el, hogy a dél-amerikai állam eredendően
birtokolta volna a „barna aranyat”. A növény hosszú és kalandos utat járt be, mire
Brazíliába érkezett.
A kávé őshazája minden bizonnyal a mai Etiópia területére tehető (Laws
2012: 54). Egy legenda szerint a 9. század elején, egy Kaldi nevű etióp kecskepász-
tor figyelt fel arra, hogy amikor kecskéi egy bizonyos cserje piros, sárgás-vöröses
termését eszik, akkor a megszokottnál jóval mozgékonyabbak. Az etióp pásztor
közreműködésével a növény eljutott a közeli monostorban élő szerzetesekhez is,
akik a kávé terméséből italt készítettek. Az italt megkóstolva a szerzetesek azt
tapasztalták, hogy fokozott éberséggel tudják végezni munkájukat, nem lettek
álmosak imádkozás vagy tanulás közben sem (Laws 2012: 55; CECAFÉ: His-
tória do café). A kávé az afrikai kontinensről – Etiópiából vagy Szudánból – az
Arab-félszigetre érkezett (Laws 2012: 56). Azt már legendák nélkül is jól tudjuk,
hogy Jemenben a serkentő hatású növényt termeszteni kezdték. A kávéfogyasz-
tóknak ismerősen csenghet a jemeni kikötőváros, Mocha neve.
Az arabok nyilvánvalóan nem akarták, hogy az értékes növény monopóliuma
kicsússzon a kezük közül, azonban később a keletről visszatérő utazók Európával
is megismertették a kávét (Laws 2012: 56; CECAFÉ: História do café). A hol-
landok és a franciák nagy szerepet játszottak a kávé elterjedésében, a csemetéket
212
tengeren túli gyarmataikra is elvitték. 1720-ban egy francia tengerésztiszt, Gab-
riel Mathieu de Clieu egy szál fiatal kávécserjét vitt magával a karib-tengeri Mar-
tinique szigetére. Gabriel de Clieu védelmezte a növényt az utazás alatt, még
vízporcióját is megosztotta a fával, hogy túlélje az utat (Laws 2012: 56). Küldetése
sikerrel járt, a francia tengerésztiszt neve a „kávé történelmében” úgy maradt fenn,
mint olyan nemes lelkű személy, aki kész áldozatot hozni egy fontos ügy érdeké-
ben. A kávé végül Közép- és Dél-Amerikába is megérkezett.
A 18. század elején már a Brazíliától északra elterülő Francia Guyana is ren-
delkezett kávéültetvényekkel. A Brazíliában élő portugálok áhítoztak a francia
területeken termesztett nagybecsű növény után, ám Cayenne kormányzója szi-
gorúan megtiltotta, hogy a kávémagok és a kávécserje idegenek kezébe kerüljön
(CECAFÉ: História do café; Zweig 1941: 253). 1727-ben azonban egy portu-
gál tiszt, Franciso de Mello Palheta túljárt a Francia Guyana-i hatóságok eszén.
Palheta őrmester azt az utasítást kapta Maranhão és Grão Pará kormányzójától,
hogy Francia Guyana-i utazása során szerezzen meg egy kávépalántát és csem-
péssze át Brazíliába (CECAFÉ: História do café). A portugál tiszt küldetését úgy
tudta kivitelezni, hogy a cayenne-i kormányzó feleségének a bizalmába férkőzött.
Madame d’Orvilliers, feltételezhetően szerelme jeléül, jó minőségű arabica ká-
vé palántát ajándékozott az őrmesternek (Zweig 1941: 253). Francia Guyana-i
látogatása végén Franciso de Mello Palheta gondosan elrejtette poggyászában
a növényt és elvitte Belém városába, a mai Pará állam területére (Fausto 2011:
105; CECAFÉ: História do café). Így került hát végül a kávé hosszú és kalandos
utazás után Brazília földjére. Korábban láthattuk, hogy Gabriel Mathieu de Clieu
kitartásának köszönhetően hogyan jutott el a kávé Martinique szigetére. A fran-
cia tengerésztiszthez képest Palheta őrmester kevésbé a hosszútűrő kitartásának,
mintsem inkább a leleményességének köszönhetően juttatta el a kávét Brazíliába.
A kávé a 18. század első felében – de szinte egészen a 19. századig – nem ját-
szott túl nagy szerepet a brazil gazdaság életében, hosszú ideig ugyanis a cukor
volt a gyarmat első számú exportcikke. A későbbiekben látni fogjuk, hogy a kávé
egy válságos időszakban fog Brazília segítségére sietni, azonban azt kell monda-
nunk, hogy a növény átcsempészésének időpontjában – azaz 1727-ben – nem volt
válság a portugál gyarmaton, sőt konjunktúra jellemezte azt (Fausto 2011: 46;
213
Zweig 1941: 127). A 17. század végén ugyanis Minas Gerais területén aranyat ta-
láltak, melynek következtében a 18. század jelentős részében az arany kitermelése
kínált felemelkedési lehetőséget a brazil emberek számára. 1733 és 1748 között
jelentős mennyiségű aranyat tudtak termelni, nem beszélve arról, hogy a cukorki-
vitelből származó jövedelem még az aranybányászat fénykorában is megelőzte az
aranykivitelből származó jövedelmet (Fausto 2011: 61). Úgy tűnik, hogy a kávé
Brazíliába érkezésekor csak mellékszereplő volt a gyarmati gazdaság életében,
elmaradva a cukor és az arany mögött.
2.2. A kávé menetelése Amazóniától São Paulo-ig

A 18. század még nem a kávé évszázada Brazíliában, de mint láthattuk, a növény
a század elején már megérkezett a portugál gyarmat északi területeire, hiszen Fran-
ciso de Mello Palheta a kávépalántát a mai Pará állam Belém városába vitte. A pa-
lánták rövidesen Maranhão területén is megjelentek, ahol a kávét már nagyobb
mennyiségben termelték, olyannyira, hogy Portugáliába is tudtak exportálni.
V. János királyi rendeletével védelmébe vette a maranhão-i kávét, miszerint a ki-
rályság területére csupán Maranhão-ból érkezhetett kávé (História do Brasil: 259).
Jóllehet a maranhão-i ültetvények ellátták az anyaország kávé iránti szükségletét V.
János portugál király uralkodása alatt, ez azonban még egyáltalán nem jelenti azt,
hogy Brazília olyan mennyiségben termelt kávét, hogy adott esetben a nemzetközi
kereskedelembe is becsatlakozhatott volna. A maranhão-i termelés még a Portugá-
liába való export ellenére sem tekinthető túlságosan jelentősnek (Taunay 1945: 32).
A 18. század első felében a nagy mennyiségű kávétermesztés a többi mai
észak-brazíliai állam területén sem volt jellemző, ha egyáltalán rendelkeztek a nö-
vénnyel ezen területek. Nem, vagy csak minimális mértékben rendelkezett kávé-
val Alagoas, Piauí, Rio Grande do Norte és Sergipe államok, a mai Amazonas és
Paraíba államok területén pedig a termelés elhanyagolható mértékű volt (Taunay
1945: 32). Az angol felfedező és író Henry Koster 1816-ban megjelent művében,
a Travels in Brazilben (Utazások Brazíliában) azt olvashatjuk, hogy Pernambuco
állam területén a kávét még csak kísérleti jelleggel termesztik, hiszen a növényt itt
még nem sokkal Koster érkezése előtt kezdték el meghonosítani. Az angol író sza-
vaiból arra következtethetünk, hogy Pernambuco-ban a kávétermesztés még a 19.
214
század elején is gyermekcipőben járt (Koster 1816: 381; Taunay 1945: 32). Nem
így a mai Ceará államban, ahol már jelentősebb volt a termelés, esetleg Bahia állam
is ellenpéldaként hozható fel, ahol a 18. század második felében már szüretelték
a kávét (Taunay 1945: 32).
A növény az ország északi részéről halad egyre délebbre, végül 1760 körül el-
éri Rio de Janeiro területét is (Fausto 2011: 105). A házi fogyasztásra termesztett
kávé tehát nagyjából akkor érkezik meg a tengerparti városba, mikor az a gyarmat
fővárosává válik a bahiai Salvador helyett. VI. János portugál király uralkodása
alatt (1816–1826) Rio de Janeiro környéke már számos ültetvénnyel rendelkezett,
a termelés mennyisége pedig az eddig megszokotthoz képest kiemelkedő mértékű
volt (Taunay 1945: 49). A Paraíba folyó völgye minden feltételt biztosított a nagy
mennyiségű kávétermesztéshez; relatíve jó volt az infrastruktúra a növény szál-
lításához, az éghajlati adottságok kedvezőek voltak, továbbá a déli Paraíba folyó
völgyében bőven akadt művelésre alkalmas, nagy kiterjedésű terület is. Rio de
Janeiro kikötőjének a közelsége pedig ösztönözte a brazil kávéexportot és az ország
bekapcsolódását a nemzetközi kereskedelembe (Fausto 2011: 105).
A dél-amerikai óriás ki tudta használni természetes adottságait, hiszen a 19. szá-
zad első felében a kávét már nem csupán házi fogyasztásra termelik, hanem kül-
földi exportra is. A világpiacon a kávéfogyasztás elterjedésének köszönhetően volt
igény a brazil kávéra. Az Egyesült Államok volt a legfontosabb importáló ország, de
több európai országba is érkezett kávé Brazíliából, pl.: Németországba, skandináv
államokba stb. (Fausto 2011: 108). Sajnos csak becslések állnak rendelkezésre arra
vonatkozóan, hogy 1817 előtt mekkora volt a kivitel, azonban 1817-től kezdődő-
en a rendelkezésre álló adatokat megbízhatónak tekinthetjük (Taunay 1945: 49).
A statisztikai adatok alapján elmondható, hogy a kávéexport évről évre növekedett
és mindez óriási hasznot hozott Rio de Janeiro városának és környékének. A serken-
tő hatású növény külföldre való kivitelének növekedésével párhuzamosan a brazil
összexport aránya is megváltozott. „Míg az 1821–1830-as évtizedben a kávé a brazil
export értékének 18%-át adta, addig ez az érték az 1881–1890-es évtizedben 61%-ra
emelkedett” (Fausto 2011: 108). A brazil termelés lendületét csupán egy kártékony
lepkefaj megjelenése tudta megtörni 1860-ban, olyannyira, hogy a korábbi maximá-
lis értéket csak 1869-ben sikerült újra elérni (Taunay 1945: 52–53).
215
A déli Paraíba folyó völgye nem csak Rio de Janeiro államot érintette, hanem
São Paulo államot is, ami azt jelenti, hogy a serkentő hatású növényt itt is elkezd-
ték termelni. 1859-ben – azaz még a kávéra kártékony lepkék megjelenése előtt –
a teljes brazil kávétermelés közel 80%-a Rio de Janeiro régiójára esett, azonban
ebben az időben már a paulistáknak sem kell szégyenkezniük. São Paulo állam
a második legnagyobb kávétermelő az össztermelés kb. 12%-ával, a harmadik pedig
Minas Gerais valamivel kevesebb, mint 8%-kal (Taunay 1945: 52). A többi állam
termelése ez előbbi hároméhoz képest lényegesen kevesebb, az össztermelésben
való százalékos arányuk pedig elhanyagolható mértékű volt. A kávé Brazília szerte
elterjedt, az egykori gyarmat északi részéről a növény fokozatosan „masírozott” dél
felé, São Paulo államig. Azonban nem csak a kávé költözött északról délre, hanem
az ország gazdasági súlypontja is.
2. 3. A brazil kávé felemelkedése és bukása

A brazil cukortermesztés – különböző világpiaci okok miatt – hanyatlani kezdett
és ezzel együtt az ország északkeleti régiója is (Fausto 2011: 143). Minas Gerais
bányái se ontották már úgy az aranyat, mint a 18. században egykor, márpedig
a kereskedelmi mérleg romlásának elkerülése érdekében Brazíliának versenyképes
exporttermékekre volt szüksége. Ugyanakkor figyelembe kellett venni, hogy az ek-
kor még nem különösebben iparosodott Brazília, amely Stefan Zweig szavaival élve
átaludta az ipari forradalmat, nem tudott versenyre kelni a gépesített ipar által elő-
állított termékek olcsóságával (Zweig 1941: 124). A probléma megoldására a kávé
tökéletes alternatíva volt, hiszen kezdetben a gépeknek még csekély szerepük volt
a kávétermelésben és így a rabszolgaságon alapuló munka elegendőnek bizonyult
a növény világpiacra való termesztéséhez (Zweig 1941: 128; Fausto 2011: 106).
A kávé a 19. század közepétől kezd kulcsfontosságú tényezővé válni a brazil
gazdaságban és jelentőségét megőrzi egészen az 1930-as évekig, amikor is töb-
bek között a nagy gazdasági világválság hatására a kávétermelés is válságba kerül.
Azonban még ne rohanjunk annyira előre az időben, hanem előbb vegyük számba
a brazil kávé legfontosabb gazdasági és társadalmi hatásait!
Korábban már említésre került, hogy Brazília északi-északkeleti régiója hanyat-
lani kezdett, melynek oka a cukornádtermelés válsága volt. Ezzel párhuzamosan
216
az ország déli, középső-déli részén a kávéültetvényekre egyre több munkásra lett
volna szükség a világpiaci igények kielégítéséhez, hiszen a brazil kávét importáló
országok népessége fokozatosan növekedett. A munkaerőhiány leküzdése érde-
kében az ország északkeleti területén élő, egykor még a cukornádültetvényeken
dolgozó rabszolgák jelentős részének most Brazília déli/középső-déli vidékeire kel-
lett vándorolni, hogy a kávéültetvényeken dolgozzanak. A folyamat megértéséhez
fontos lehet leszögezni, hogy a brazil kávé olyan időszakban éli fénykorát, amikor
a rabszolgaságot, illetve az Afrikából való rabszolgabehozatalt a még monarchikus
Brazília fokozatosan korlátozza – jórészt külső nyomásra, azaz nem önszántából –
egészen a rabszolgaság intézményének 1888-as eltörléséig. A rabszolgabehoza-
talt korlátozó intézkedések miatt a kávéültetvényeseknek alternatív megoldásra
volt szükségük a munkaerőhiány leküzdésére és az egyik ilyen alternatíva volt az
északkelti térség rabszolgáinak az áttelepítése a riói és a paulista kávéültetvényekre
(Taunay 1945: 52; Fausto 2011: 118).
A rabszolgák (kényszer)migrációján kívül fontos változás volt az is, hogy a kávé-
termesztésből befolyó jövedelemnek köszönhetően a társadalom egy szűk csoportja
jelentős gazdasági és politikai befolyásra tett szert. A Paraíba-völgy kávébárói azon-
ban csak addig tudták megőrizni befolyásukat, amíg az országban el nem törölték
a rabszolgaságot, hiszen jövedelmük forrása a rabszolgák munkaerején alapult.
Nem csak a rabszolgaság eltörlése járult hozzá a Paraíba-völgy menti kávétermesz-
tés hanyatlásához. A déli Paraíba folyó völgye valóban hatalmas kiterjedésű volt,
azonban a nagy mennyiségű termelés következtében a termőföldek kimerültek és
egy idő múlva már nem lehetett tovább terjeszkedni (Fausto 2011: 116). Rio de
Janeiro jelentősége a kávétermesztés szempontjából a Paraíba-völgy termelésének
hanyatlásával elkezd marginalizálódni, azonban São Paulo állam belső területei
kiválóan alkalmasak voltak a kávé termesztésére, szinte korlátlan mennyiségű föld
állt rendelkezésre.
A Paraíba-völgyben a termelés a 19. század közepén érte el a csúcspontját, ezt
követően São Paulo állam fokozatosan átveszi a főszerepet a brazil kávégazdasá-
gában. Míg São Paulo állam belső területein, a „paulista nyugaton” egyre több
ültetvény ontja magából a „barna aranyat”, addig a tengerparti Santos a brazil ká-
véexport legfontosabb kikötővárosává válik. A paulista termelők tisztában lehettek
217
azzal, hogy a rabszolgaság eltörlését a fokozatos korlátozások miatt gyakorlatilag
lehetetlen elkerülni. A rabszolgaság intézményének teljes felszámolását követően
pedig már nem lehetett az ország északkeleti részéről rabszolgákat átcsoportosítani
São Paulo állam belső területeire, így más megoldást kellett találni a munkaerőhi-
ányra. Ezt felismerve kezdi el Brazília – São Paulo állammal az élen – támogatni
a tömeges bevándorlást, hogy ezáltal a brazil gazdaság, amely ekkor már nagyban
függött a kávéexport sikerétől, a rabszolgaság utáni korszakban is képes legyen
töretlenül fejlődni. Számos európai bevándorló érkezett Brazíliába a jobb élet
reményében, főleg olaszok, portugálok és spanyolok, de még Ázsiából is érkeztek
bevándorlók, sokan például Japánból (Fausto 2011: 167; Zweig 1941: 137). Az
1887 és 1930 közötti időszakban közel négymillió külföldi bevándorló érkezett
Brazíliába (Fausto 2011: 166). Természetesen nemcsak a „kávé-boom” motiválta
a nagymértékű bevándorlást, azonban le kell szögeznünk, hogy a kávétermelésből
fakadó gazdasági, kereskedelmi és szociális lehetőségek nagyban hozzájárultak
ahhoz, hogy a brazil társadalom etnikai szempontból az eddiginél is sokszínűbbé
vált.
A kávétermelés az ország infrastruktúrájának fejlődéséhez is hozzájárult,
köztük számos vasútvonal megépítéséhez. Az ország középső-déli részén a vasút
összekötötte az ültetvényeket a kikötőkkel, így a kávét könnyűszerrel hajóra lehe-
tett rakni és elszállítani külföldre (Fausto 2011: 114; Zweig 1941: 259). A vasúti
hálózat kiépítése tehát nem meglepő módon a brazil gazdaság érdekeit, azaz főleg
a kávéexportot szolgálta. Vasútvonal kötötte össze a fővárost Minas Gerais és São
Paulo államokkal, de a paulista kikötőváros Santos összekötése a belső kávéterme-
lő területekkel szintén nagy előrelépés volt, hiszen Rio de Janeiro már túl messze
volt ahhoz, hogy a kávét oda szállítsák (Fausto 2011: 115). 1868-ban a kávéter-
melésből származó brazil tőkének köszönhetően jött létre a São Paulo-i Vasúti
Társaság (Fausto 2011: 116).
Mint láthatjuk a „kávé-boom” jelentősen megváltoztatta a dél-amerikai állam
arculatát. São Paulo igazi gazdasági központtá nőtte ki magát, számos vasútvonal
épült, továbbá a belső migráción felül több millió európai és ázsiai bevándorló is
érkezett az országba. Mindezekkel párhuzamosan a paulista kávéburzsoázia jelen-
tős befolyásra tett szert az ország politikai és gazdasági életében.
218
A monarchia bukását követő első köztársaság időszakában két tekintélyes
tagállam, São Paulo és Minas Gerais érdekszövetsége dominálta a politikai éle-
tet (Fausto 2011: 116). A paulisták nyilvánvalóan abban voltak érdekeltek, hogy
a kávét a lehető legjobb áron tudják értékesíteni, s ha tehették ezen célnak minden
mást alárendeltek, beleértve az ország monetáris és árfolyampolitikáját. A szakpo-
litikák kávéhoz való igazításán felül São Paulo igyekezett minél nagyobb állami
támogatást megnyerni a kávészektornak.
Az első köztársaság korában a kávé mindvégig megmaradt az ország legfonto-
sabb exportcikkének és a gazdasági növekedés zálogának. Kisebb-nagyobb nehéz-
ségek után azonban az elkerülhetetlen katasztrófát az 1929-ben kitört nagy gaz-
dasági világválság jelentette a brazil kávészektornak. A túltermelés és a fogyasztás
csökkenése a kávé árának a zuhanásához vezetett (Fausto 2011: 191). A probléma
Getúlio Vargas időszakában is megmaradt. 1933 és 1946 között működött az
a Nemzeti Kávé Hivatal, melynek segítségével a Vargas-kormányzat kontrollálni
tudta a kávéval kapcsolatos folyamatokat (Fausto 2011: 198). A kávészektor válsá-
gát a kormányzat úgy próbálta megoldani, hogy a kávé egy részét felvásárolta majd
ezt követően megsemmisítette, hogy a kínálat csökkentésével megmentse a ká-
vé árát. Több milliónyi zsák kávé semmisült meg ezen folyamat eredményeként,
a kávét gyakran egyszerűen elégették vagy a tengerbe öntötték (Zweig 1941: 252;
Fausto 2011: 199).
A nagy gazdasági világválság az eddigieknél is jobban rámutatott arra, hogy
az ország sorsa nem függhet egyetlen mezőgazdasági termék világpiaci árának
ingadozásától (Zweig 1941: 130). Szerencsére a 20. század évtizedei alatt a brazil
gazdaság fokozatosan diverzifikálódott. A teljes termelést figyelembe véve az ipar
aránya 1940-ban már 43% volt, ami az előző évtizedekhez képest kiemelkedőnek
mondható (Fausto 2011: 232). Ezenkívül a gazdaság több lábon állását segítette
az is, hogy a kávén kívül más mezőgazdasági termékeknek is egyre fontosabb sze-
repe lett, úgymint a 20. század első felében a gyapotnak, a szója pedig az 1996 és
1998 közötti időszakban a mezőgazdasági termékek exportját figyelembe véve már
megelőzte a kávét. Mindazonáltal a kávé még jóval a világválság után is, egészen
a század közepéig megőrizte vezető szerepét a brazil összexporton belül (Fausto
2011: 320).
219
A kávé végül a 20. század második felére elvesztette a teljes brazil kivitelen
belüli vezető szerepét és a század végén már a mezőgazdasági termékek között sem
volt elsősége a serkentő hatású növénynek. Ezen tényektől függetlenül Brazília
napjainkban még mindig a világ legnagyobb kávétermelő országa. A dél-ameri-
kai állam jelentős szerepet játszott a nemzetközi kávérendszer kialakulásában is.
Fontos kiemelni, hogy az 1962-es nemzetközi kávéegyezmény eredményeképpen
létrejött a Nemzetközi Kávészervezet (ICO), melynek tagjai között nemcsak a ká-
vétermelő országok találhatóak, de számos kávéimportáló ország is. A szervezet
célja, hogy a tagállamok közös megoldást találjanak a kávészektort érő kihívásokra,
bár könnyen beláthatjuk, hogy a kávéexportáló országok érdeke alapvetően a kávé
világpiaci árának a stabilizálása, illetve az exportból származó bevétel maximalizá-
lása. A hatvanas évek óta újabb és újabb megállapodások születtek és Brazília mind
a mai napig arra törekszik, hogy mint prominens kávétermelő képviselje érdekeit
a különböző nemzetközi fórumokon, konferenciákon.
3. Összegzés
A kávé hosszú és kalandos utat járt be, mire végül Brazíliába érkezett. A növényt
Franciso de Mello Palheta őrmester csempészte át Francia Guyana-ból Brazília
északi részére. A 18. században a „barna arany” még nem játszik túl fontos szere-
pet a brazil gazdaság életében, bár V. János portugál király idejében a maranhão-i
kávét már Portugáliába exportálják. A növény egyre délebre haladva végül eljut
São Paulo állam belső területeire, ahol a kávét a világpiaci igények kielégítésre
nagy mennyiségben termesztik.
A 19. században a kávé számos változást hozott Brazília számára. A munkaerő-
hiány miatt az ország északkeleti részéről a rabszolgákat áttelepítik a déli kávéül-
tetvényekre, továbbá több millió külföldi bevándorló érkezett az országba. A „ká-
vé-boom” hatására São Paulo gazdasági központtá vált, vasutak épültek és fejlődött
az ország infrastruktúrája. A kávétermesztésből befolyó haszonnak köszönhetően
a társadalom egy szűk csoportja jelentős politikai befolyásra tett szert, azonban az
1929-es nagy gazdasági világválság véget vetett a brazil kávé aranykorának.
A 20. század második felére a kávé elvesztette a brazil összexporton belüli
vezető szerepét és a század végén már a mezőgazdasági termékek között sem volt
220
elsősége a serkentő hatású növénynek. Egy újabb kutatás témája lehetne a brazil
kávédiplomácia, illetve az ország részvétele a nemzetközi kávérendszer kialaku-
lásában. Összességében azonban elmondható, hogy bár a „kávé ciklusa” véget ért
Brazíliában, az ország még mindig a legnagyobb kávéexportőr a világon, így hát
a nagy kávétermesztési hagyományokkal rendelkező ország feltételezhetően még
hosszú ideig a nemzetközi kávépiac meghatározó szereplője lesz.
Conselho dos Exportadores de Café do Brasil (CECAFÉ). História do café,
<https://www.cecafe.com.br/sobre-o-cafe/historia-do-cafe/> (20/02/2022).
Curso Degraus. História do Brasil, <www.cursodegraus.com.br> (18/03/2022)
Fausto, Boris (2011). Brazília rövid története, Budapest: Equinter Kiadó.
International Coffee Organization (ICO), Trade Statistics Tables, <https://www.
ico.org/trade_statistics.asp?section=Statistics> (22/03/2022)
Koster, Henry (1816). Travels in Brazil, London: Printed for Longman, Hurst,
Rees, Orme, and Brown, Paternoster-Row.
Laws, Bill (2012). Ötven növény, amely megváltoztatta a történelmet, Budapest:
Kossuth Kiadó.
Taunay, Affonso de Escragnolle (1945). Pequena história do café no Brasil (1727–
1937), Rio de Janeiro: Companhia Editora Americana.
Zweig, Stefan (1941). Brazília a jövő országa, Budapest: Béta Irodalmi Rt.
221
FORDÍTÁSOK
Weöres Sándor1
Tíz lépcső (A teljesség felé)

Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid – a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid – a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid – a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid – az erő legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid – a szerelem legyél te magad.
Űzd el szánalmaid – a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid – a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid – a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod – a teljesség legyél te magad.
1
A XX. századi magyar költészet két kiemelkedő alakjának tiszteletére. / Em homenagem a duas figuras
eminentes da poesia húngara do século XX.
224
Dez degraus (Rumo à plenitude)
Espalha os teus tesouros – sê tu mesmo a riqueza.
Gasta os teus ornamentos – sê tu mesmo a beleza.
Esquece as tuas diversões – sê tu mesmo a alegria.
Queima os teus livros – sê tu mesmo a sabedoria.
Desperdiça os teus músculos – sê tu mesmo a força.
Apaga as tuas chamas – sê tu mesmo o amor.
Expulsa as tuas compaixões – sê tu mesmo a bondade.
Devasta as tuas crenças – sê tu mesmo a fé.
Quebra as tuas barreiras – sê tu mesmo o mundo.
Junta a tua vida, a tua morte – sê tu mesmo a plenitude.
Csaba Márta fordítása
225
Nemes Nagy Ágnes
Amikor (A lovak és az angyalok)
Amikor én istent faragtam,

kemény köveket válogattam.
Keményebbeket, mint a testem,
hogy, ha vigasztal, elhihessem.
226
Quando (Os cavalos e os anjos)
Quando eu deus esculpi,

pedras duras escolhi.
Mais duras do que o meu corpo,
p’ra poder crer no seu consolo.
Csaba Márta fordítása
227
Rachel de Queiroz
A tizenötös év (részletek)
3.
Ó! Ökröm! Ó, én ökröm!
Szelíd ökröm! Ó!
A gördülő kapu oszlopának támaszkodva az aroeirasi marhapásztor fájdalmas arc-

cal álldogált, és figyelte, ahogy a marhák sorban, egyesével jönnek ki a karámból.
A szelíd ökörcsorda lassan haladt.
A birtok öreg bikája dölyfösen lépegetett. Sovány, lógó hasú borjak tolták
maguk előtt az anyateheneket, egymást taposva. Aztán az utolsó jószág is, Legelő
Virága, a sort bezárva, átjutott a karám kapuján és lassan elhaladt Chico Bento
mellett, aki kezével megsimogatta az idős állat vörhenyes csípőjét a szeretet és
a búcsú jeleként.
Az asszonyok a konyha ablakából figyelték a jelenetet. Csendesen zokogtak,
kabátjuk szélébe vagy a ruhaujjukba törölgették vörösre sírt szemüket.
Mikor az utolsó jószág is elhagyta a karámot, Chico Bento becsukta a kaput
és lassan elindult a lomhán poroszkáló csorda után, amely céltalanul vonult, időn-
ként megállt és szomorú szemét a szikkadt legelőre szegezte a reményvesztettség
érzésével.
Néhány állat, anélkül, hogy jobban eltávolodott volna, nyalogatni kezdte
a száraz füvet, amely a bozótos erdő tisztásain foltokban sarjadt.
Mások, a kitartóbbak, leszegett fejjel haladtak előre ugyanabban a mélabús
vonulásban, ösztövér csípőjükön lomhán csóválva farkukat.
Chico Bento megállt. Végignézett a szürke láthatáron. A legelők, a mezők,
a bozótos erdő, a csupasz birsalmafák, minden hamuszürkének látszott.
229
Az apró tómedrekben üvegesre keményedtek a szikkadt iszapgöröngyök, itt-
ott néhány élettelen rákollóvirág ékelődött közéjük, melyeknek papírvékony le-
velei összetekeredtek.
Aztán észrevett egy sovány kisfiút a közelben, aki kedvetlenül rágcsált egy
kiszáradt, zsenge ágat.
És ahogy hátat fordított a háznak, lehajtott fejjel, mintha a bőrből készült
kalap súlya nyomná, a portól és naptól kiszáradt szemében szokatlan frissességet
érzett, széles mellkasát fájdalmas zihálás töltötte meg, és elkeseredetten mormogta
maga elé:
− Istenem, micsoda sors! Hamut eszel, míg éhen nem halsz!
Az öreg vályogház faszerkezetes teteje megfeketedett a napon. A lugasban, me-

lyet száraz levelek borítottak, egy kutya bóbiskolt a tikkasztó hőségben.
Chico Bento belépett, ugyanolyan lassú léptekkel, és mintha meghajolt volna
a foltokból összeálló kereszt alatt, amely élesen kirajzolódott, mint egy baljós
előjel, régi, tarka ingének kifakult hátán.
Egyenesen egy polchoz ment és az olajlámpás alól, melynek fénye hosszúkás,
füstös fénnyel árnyékolta be a falat, kihúzott egy összehajtogatott levelet. És mint
aki újraolvassa a már végrehajtott ítéletet, hogy megszabaduljon a felelősség és
a lelkiismeretfurdalás terhétől, még egyszer kibetűzte az intéző, Maroca asszony
unokaöccsének levelét:
Nagynéném úgy határozott, hogy ha Szent József napjáig nem esik az eső, tárd ki
a kapukat és engedd szabadjára a nyájat. Jobb rögtön elszenvedni a veszteséget, mint
feleslegesen pénzt költeni takarmányra és magokra minden eredmény nélkül. Mehetsz
utadra, vagy akár maradhatsz Aroeirasban is, de nem lesz munkád a birtokon.
Barátodtól búcsúzóul...
A marhapásztor hosszan nézte a szöveget, amelyből csupa reménytelenség áradt.
230
Aztán összehajtotta a papírt, visszatette a helyére, majd sietve elhúzta a kar-
ját, mintha szabadulni akart volna valami babonás félelemtől, amely visszafogta
a kezét, mert egy efféle levél olyan volt, akár egy átok.
Kint a kutya nyüszített, ahogy a kisfiú vesszővel bökdöste. És miközben ne-
vetett, azt kiabálta:
− Gonosz ördög! Pislogj! Cudar! Pislogj!
A kiskutya felugrott. A gyerek és a kutya kirohant a felsöpört udvarra, sűrű
porfelhőt kavarva maguk mögött. Chico Bento hagyta, hogy a feszültség, amely
reggel óta kínozta, kirobbanjon belőle, az ablakhoz viharzott, és kezével a leve-
gőben dühösen hadonászva, nyersen odakiáltotta:
− Cudar! Josias! Befelé, semmirekellők!
4.
Amikor Vicente hazaérkezett Logradouro-ból, az egész család egy juh körül álldo-
gált, amelynek gyapja vörösesbarna volt a portól, apró karcolások és száraz levelek
borították, egész testében remegett, merev lábakkal és üveges szemekkel feküdt
a földön összekuporodva:
− Foltos bürök, ugye?
Idalina asszony felemelte az összegömbölyödött testet, az árnikás üveggel a ke-
zében gesztikulált:
− Fiam, miért nem legelteted az állatokat az udvaron kívül? Ugye tudod, hogy
arrafelé csak bürök található? Ez a szegény állat már reggel óta lehet ilyen állapot-
ban a patak mellett. És João testvér csak most találta meg és hozta ide…
A jószág rúgott egyet, mint aki meg akar halni, vérben forgó, kidülledt
szemekkel.
Vicente karba tett kézzel figyelte, és látta, ahogy a szerencsétlen állat maga-
tehetetlenül vergődve pusztul el mérhetetlen kínszenvedésben és gyötrelemben,
mint aki küzdeni akar, de nem tud.
Egy pillanat múlva a jószág újra megfeszült, fájdalmas erőfeszítéssel próbálta
felemelni a fejét, de aztán teljes súlyával a kövezetre zuhant.
231
Alice, a legkisebb lány a házban, a földre térdelt és felkiáltott:
− Vége van!
Vicente elfordult és hívta João Marreca-t, aki távolról, lóháton, a karám kerí-
tése mellől figyelte a jelenetet:
− João testvér, vidd el innen a karámba, és húzd le a bőrét.
Alice a bátyjához futott, megragadta a karját és kérlelni kezdte:
− Aztán elküldöd a bőrét, hogy kikészítsék, ugye, Vicente? Olyan szép, gyapjas
állatka! Lehet belőle szőnyeget, vagy nyeregtakarót készíteni.
Vicente nevetett és arcon paskolta a kislányt:
− Milyen takaró! Ki látott már birkabőrből készült takarót!?...
A vöröslő naplementében egy fekete alak rajzolódott ki.

Nemsokára egy ló és lovasa emelkedett ki a hosszan elnyúló, sötét árnyékból.
A ló ütemesen kemény ügetésére a lovas esetlenül mozgott fel-le a nyeregben,
olyan közönyösen, mint egy gondolataiba merült makákó, aki guggolva ül az ágon
és hagyja, hogy a szél kénye-kedve szerint rángassa ide-oda.
Chico Bento volt. A ló megállt a száraz cordia fa alatt, ami ritkás árnyékot
vetett. A lovas leszállt a lóról, ugyanazzal az ügyetlen hanyagsággal, kivette a kö-
tőféket a nyeregpárna alól és odakötötte az állatot a fához.
Vicente egy függőágyban ülve, kezében cigarettával, látta az érkezőt és fogadta
a parasztember dünnyögő köszöntését:
− Jó napot, barátom. Ülj le!
A marhapásztor leült az ablakpárkány melletti fapadra.
Azért jött, hogy üzletet kössön… az aroeirasi birtokon lévő néhány jószágát
akarta eladni…
− Nos, igaz, hogy elmész?
A mesztic férfi hosszan elnyújtott panaszos hangon válaszolt:
− Igen, uram… A gazdasszony elrendelte a marhák szabadon engedését. A mai
napon kinyitottam a kapukat…
− És ahogy hallottam, még így is egy hetet vártál… Ma 25-e van…
232
− Reméltem, hogy esni fog Szent József napja után is… De nem!
Vicente tűnődve lehajtotta a fejét.
Aztán hirtelen, mint aki menekül a nyugtalanító gondolat elől:
− Hány marhát akarsz eladni?
− Egy ökröt, egy tehenet és egy borjút. És van még egy bőrruhám, szeretném,
ha megtartaná. Nyársasszarvas bőréből van, egyetlen szakadás sincs rajta…
− Mennyit kérsz érte?
− A ruháért adhatna húszezer realt.
− És a jószágokért?
− A marhákért adjon, válogatás nélkül, negyvenezer realt fejenként… Olyan,
mintha odaadnám őket…
− Negyvenezer real sok érte. Quixadában huszonöt-harmincezer realba kerül
a szarvasmarha.
A marhapásztor levette a bőrkalapját, amely felkunkorodott a nyakán, és meg-
vakarta a tarkóját.
− Ha Vicente uram hajlandó lenne alkut kötni… Adna nekem egy teherhordó
állatot és még egy kis pénzt… Mert egy öszvért később könnyebb lesz eladni…
Vicente lassan beszélt, ahogy a függőágy ide-oda ingott:
− Egyébként… nem kellene most marhákat vennem… De menjünk a karámba,
és nézd meg, milyen állataim vannak. A jószágaid között van nemes fajta?
− A tehén és az ökör a holland fajtából való.
− Akkor nézzük meg az öszvéreket. Biztos nem akarsz vakon üzletet kötni…
Elindultak a karám felé. Ahogy együtt mentek, Vicente egyenes, robusztus
testalkata mellett Chico Bento hajlott alakja még görnyedtebbnek és szomorúbb-
nak tűnt, olyan volt, mint egy fájdalmas kérdőjel.
Amikor a marhapásztor újra lóra szállt, Vicente búcsúzásképpen így szólt:
− Reggel, jó korán küldd el hozzám a fiút az állatért és a Zacarias da Feira
nevére kiállított fizetési meghagyásért.
Már sötétedett, mikor Chico Bento elindult. A ló hosszú lépteinek ritmusa
lassan elringatta.
Széles western nyeregben jött és ment, lekerekített kápával és nagyméretű,
díszes nyeregszárnnyal.
233
Az üzletre gondolt. Micsoda híres jószágok! Egy öreg patás és ötvenezer real
mindezért cserébe! Ilyen az, amikor az embernek nincs semmije…
Az ebédlőbe lépve Vicente mindenkit már az asztalnál ülve talált.
Az őrnagy az üzletről faggatta és a fiatalember elkezdte mesélni, mit végzett.
Idalina asszony közbevágott:
− Az Isten szerelmére, mit fogsz kezdeni még több marhával? Nem elég az,
ami már van?
Vicente kukoricakását evett, de hirtelen abbahagyta:
− Ugyan, anya, hiszen majdnem éhen hal szegény. Ezenkívül fajtatiszta szar-
vasmarha, az aroeirasi Hereford fajtából való… Biztos vagyok benne, hogy mind
megmenekül…
Az őrnagy a kávéját kavargatva helyeselt:
− Kiváló marha… híres… Ismerem. Jól tetted, fiam. Gyerünk!
5.
Chico Bento-nak nem maradt más hátra, minthogy elinduljon új helyet keresni.
Haszonnövények, munka, vagy bármiféle eszköz nélkül nem érdemes marad-
nia, hogy éhen haljon, amíg a száraz időszak tart.
Nagy a világ, és az Amazonasban mindig van gumikitermelés…
Késő éjszaka, a kicsiny zárt szobában, melyet egy alig pislákoló olajlámpa vilá-
gított meg, megbeszélte a feleségével az utazás tervét.
Az asszony sírva hallgatta, könnyekkel borított szemét törölgetve a vörös szö-
vetháló szélébe.
Chico Bento bízva abban, hogy álma valóra válik, próbálta felvidítani őt, me-
nekülők ezreinek történeteit mesélte, akik meggazdagodtak északon.
Lassú, fáradt hangja tisztán csengett, emelkedett lett, szinte megváltozott,
terveket és nagyratörő célokat szőtt. A reményteljes képzelet kiegyengette a rögös
utakat, megfeledkezett a honvágyról, az éhségről és a gyötrelmekről, behatolt az
Amazonas homályos, zöld sűrűjébe, legyőzte a kegyetlen természetet, úrrá lett
a vadállatokon és a látomásokon, gazdaggá és győztessé tette.
234
Cordulina hallgatta őt és szívében visszhangra talált ez a remény; de ahogy
szemét végigfuttatta a vályogkunyhó falán, a sarokban, a foltozott függőágyon,
ahol a legkisebb fiú aludt, újra elfogta a honvágy és panaszosan azt felelte:
− Chico, úgy sajnálom a kis házunkat! Istenem, hol fogunk élni ebben a ha-
talmas világban?
Vicente fájdalmas hangja újra megtelt vigasztalással és ígérettel:
− Bármelyik fa ágából lehet függőágyat készíteni… És ilyen tiszta, felhőtlen
éjszakákon az embernek kedve támad a szabad ég alatt aludni… Ha esne az eső,
akár éjjel, akár nappal, szükség lenne arra, hogy elinduljunk a nagyvilágba?
Cordulina lehajtotta a fejét. Chico Bento tovább beszélt.
A Vicente-vel kialkudott állat korán reggel érkezik. Quixadába megy majd
vele, hogy szabadjegyet szerezzen, melyet a kormány ajánlott fel.
Mikor megkapja a pénzt Zacarias da Feira-tól, eladja az öszvért és leöli a meg-
maradt állatokat, hogy legyen mit enniük az úton, mi hiányzik majd akkor? Lesz
vonat, ennivaló, és pénz…
Cordulina felkelt, hogy elringassa a kicsit, aki sírva ébredt.
Pirkadt. Az udvaron álló jeruzsálemi tövis fáján időről időre madarak félszeg
kórusa csendült fel. A nap vörösre színezte a horizontot. A fehértorkú törpepintyek
még jobban rázendítettek.
Az asszony felvette a szoknyáját és a kabátját, és nekilátott, hogy kávét főzzön.
Chico Bento egyedül maradt. Ült a függőágyban, karjait leeresztette, csuk-
lója a térdén pihent, gondolatai a jószerencse és a vagyon zavaros látomása körül
forogtak. Lassanként azonban, ahogy a fény átszűrődött a kis szoba résein, a de-
rűlátás köde oszladozni kezdett, a lelkesedés forró hullámai elültek; és a nagy-
ratörő elképzelésből, élesen és tisztán, csak a közelgő száműzetés melankóliája
maradt.
Álomtól elnehezülten, a gyerekek felkeltek, szemüket dörzsölgették, hatal-
mas ásításokkal, hosszan nyújtózkodtak, amitől még jobban látszottak kiugró
bordáik.
A legidősebb rögtön a karámhoz ment és a szoba ajtaja előtt elhaladva, elki-
áltotta magát:
235
– Apa! Elviszem a gazda marháit.
Chico Bento talpra ugrott, morgott egyet, mint aki álmából ébred.
– Ó, igen! Itt az ideje…
Hideg volt a reggel, szinte ködös.
A kisfiú kinyitotta a kaput, és a jószágokat terelgette, melyek lassan jöttek ki
a karámból.
Levette a sapkáját és intett a kezével, áldást kérve.
Az apa elmormolt egy „Isten áldjon”-t és nézte, ahogy a fiú elindul fürgén,
fütyörészve a köves ösvényen.
Demeter Mária Magdolna fordítása

Urban Balint Se Mais v4 FF

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Urban Balint Se Mais v4 FF

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

„Se mais mundo houvera lá chegara”

Tanulmányok Rákóczi István

Szerkesztette: Urbán Bálint

A borító Fernão Vaz Dourado 1571-ben készült atlaszának felhasználásával készült.

ISBN (pdf): 978-963-489-585-5

Felelős kiadó: az ELTE Bölcsészettudományi Kar dékánja

Rákóczi István neve és munkássága elválaszthatatlan a luzitanisztika, mint ön-

Urbán Bálint – Szijj Ildikó

Absztrakt: Ebben az írásban arra a kérdésre próbálunk választ keresni,

Kulcsszavak: Basó, haiku, metafizika, logosz, természet

1. „Megértéséhez nincsenek megfelelő fogalmaink”

sem), hogy „tetemrehívás” vagy „kiszolgáltatottság”. Tolmácsok és fordítók a megmondhatói, milyen

2. Nincsenek hozzá fogalmaink?

4. A természethez való viszonyulás

Ha mindezt a filozófia nyelvén akarjuk kifejezni, akkor összefoglalásképpen ezt

Prominencia prosódica inicial

Absztrakt: Jelen tanulmány a magyar-spanyol köztes nyelv prozódiai jel-

Kulcsszavak: standardizáció, magyar-spanyol köztes nyelv, hangerő,

Figura 1. El contorno melódico por defecto de forma de ‘puente colgante’

Figura 2. Tono descendente de las declarativas húngaras, ejemplificada

Madrid Informante 1 CTN; EMA-1 ninguna f 33 3

Tabla 1. Datos relacionados con los informantes del norte de España

La Tabla 4 recoge la información vinculada al corpus de los estudiantes de es-

Tabla 4. Datos relacionados con los informantes hungaroparlantes

Cambio prosódico a la 2a sílaba EN EEH

A modo de ejemplos característicos, véanse los siguientes enunciados “entonces

Como ya lo hemos anticipado, en cuanto a los datos de intensidad no notamos

Figura 7. Ascenso de intensidad desde la primera sílaba a la segunda

Figura 8. Descenso de intensidad desde la primera sílaba a la segunda

En el corpus entero, no obstante, contrariamente a lo esperado, no ha sido pre-

Brazília idegenképének vázlatos alakulása

Absztrakt: Tanulmányomban vázlatosan áttekintettem Brazília sok-

Kulcsszavak: Brazília, előítélet, bevándorlási törvények, Getúlio Vargas,

Hendelmann Brazília portugál gyarmatosítóit úgy állítja be, mintha természetüknél

Afrânio Raul Garcia a mű hatása kapcsán megjegyzi a brazil identitás vonatko-

Az önmagunkról és a nemzeti közösségről kialakított kép újraépítésének előfeltétele

Azonban ezek az előítéletek idővel kikoptak, felülíródtak, az élüket elvesztették,

A dolgozat forrásanyaga közé tartozik két interjú a témában a magyar közösség

Afrika politikai földrajza

Absztrakt: Afrika volt a kontinensek közül az első, amelynek partvona-

Kulcsszavak: földrajzi felfedezések, gyarmatosítás, dekolonizáció, Afrika

1. Afrika feltérképezésének sajátosságai

2. Afrika politikai térképének változásai a 19. században

3. A gyarmati Afrika térképe

5. A fejlődés válsága – az afrikai államok válsága

As artes como instrumento pedagógico

Absztrakt: A tanulmányom célja annak a bemutatása, hogyan tudja a nyelv-

Kulcsszavak: didaktika, nyelvtanítás, vizuális művészetek, kompetencia-

3. Presença das artes nos manuais de língua estrangeira

4. Como inserir as obras de arte no processo de ensino-aprendizagem?

5.1. Henri Matisse: Lição de Música (1917)1

5.2. Vincent van Gogh: Quarto em Arles (1888)2

5.3. François Boucher: La marquise de Pompadour (1750)3

5.5. Obras representando o mesmo tema

transformação de frutas. (https://www.christies.com/lot/lot-giovanni-stanchi-watermelons-pea-

6. Exemplos de atividades realizadas por aprendentes húngaros de

Hiticou e o seu ventríloquo: algumas

Resumo: Publicado em 1614, mais de três décadas após a morte do seu

Palavras-chave: Peregrinação, Fernão Mendes Pinto, ermitão Hiticou,

Estamos em crer que semelhante clareza, responsável pela certeira contundência

Mito, memoria, cuerpo.

Absztrakt: A perui költő Blanca Varela (1926–2009) életművében a lírai

Kulcsszavak: emlékezet, kő, agyag, test(részek), alkotás

O Atlas Interativo da Prosódia do Português/Interactive Atlas of Portuguese Prosody (InAPoP) é um

No Apêndice, as tabelas 1, 2 e 3 mostram o processo de simplificação do modelo.