-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

ANGLIA IRODALMÁNAK FŐ TÉNYEZŐI

Itt meg kell érteni, hogy mielőtt Rómeóba és Júliába merülnénk, röviden meg kell határoznunk az
angol reneszánsz premisszáját, annak magasságát és tartalmát. Angliában erős hagyomány volt az
angol irodalomnak népnyelve, amely kitartó használattal fokozatosan növekedett a 16. század
közepében. Ezt a korszakot az Erzsébet-kori irodalom ideje is erőteljesen képviseli mind az irodalmi
kultúrájuk, például dráma és költészet egyaránt. A XVI. században a nyitott színházak a delegációk és
a köznép hatalmas helyszíne volt, ahol csodálatos drámákat láthattak az emberek a korszakban.
Shakespeare idejében a közönség sokkal jobban figyelt a szavakra és az hangzásra - élőben élték át a
darabokat. Másrészt manapság gyakrabban éljük meg ezeket a játékokat a saját elménkben,
magányos olvasás közben például. Sokat tulajdonítunk az oldalon szereplő szavak generatív
erejének, míg Shakespeare közönségénék - akinek a nyelvét és az utalásait úgy primerálták meg,
ahogyan mi már nem tudnánk - inkább a szórakozás élő pillanata fektette be előttük műveinek
bűvét.

SHAKESPEARE KIKEZDÉSEI
Miután elolvasott különböző költészeteket és mitológiákat, úgy döntött, hogy kísérletezni akart egy
kicsit saját műveinek megírásával. Shakespeare ötletes kihasználása e térben a befogadó csábítása és
az volt, hogy az embereket rávezethette könnyedén arra, hogy a megfelelő érzeseket érezzék,
amikor néznék darabjait. Tudta, hogy abban a korban az emberek eksztázist, erőteljes nyers
érzelmeket keltő színdarabokat kerestek, és az idő múlásának során nagyon jól képzetté vált az
emberek kritériumainak megfelelő színdarabok előkészítésében. Shakespeare nagy példakép volt a
drámaírók közösségében a The Globe-ban, korának egyik legnagyobb színházában, és egy perc múlva
meg fogjuk érteni, hogy miért. Itt a hozzá hasonló emberek, Thomas Kyd és Christopher Marlowe
összegyűlnek, írnak és fordítanak.

SHAKESPEARE BRILLIÁNS ELŐNYE

Most arra fogok összpontosítani, hogy milyen műfaji csoportok voltak ennek az időszaknak a
részében. Az egyik, amiben a legjobb volt az akkori 4 műfaj: királydrámák, vígjátékok, tragédiák és
színművek közül a tragédia volt. Sok tragédiát írt az évek során, például Hamlet, Macbeth, Othello ...
stb. E művek írásának egyik fő inspirációja a történelem volt, például Julius Caesarral. Rómeó és Júlia
azonban egy kicsit másmilyen volt. A Rómeó és Júlia egy olasz mesére alapult, amelyet Arthur
Brooke versbe fordított. Tartalma lényeges részben két fiatal közötti szerelem szétválasztva Rómeo
gyilkolásának komplikációi és a tragédián szétterjedő véletlenszerűségek által. Ebben a tragédiában a
földi szerelem sokkal dominánsabb, mint az égi szerelem, hiszen természetesen a legtöbb
szentimentális és intim dolog, ami lemegy a mű során, a kettő között történik testileg – fizikailag -,
így a reneszánsz értékeknek egy igazi ábrázolása. Tökéletes példája annak is, hogy a hívatlan
fordulatok milyen mértékben fokozhassa az élményt - mondjuk például Júlia naiv halála, aki
szeretőjét látta maga mellett halottan megölte önmagát.

BEFEJEZÉS
Fő kérdésünkre a választ letisztáztuk: földi szerelemről van e tragédiában szó, hiszen nincs Rómeo és
Júlia szerelme összecsatolva egy természetfeletti erő által – mind emberi. Lényegében el lett mondva
minden a korszakról, hogy az akkor közönséget nyitott-színházi darabok vonzották, Shakespeare
felemelkedését a The Globe-tól kezdve addig ameddig meg nem halt, még csak kiszeretnék térni
kánoni jelentősségére. Nagyon befolyásos volt abban az időben is ugyanúgy, mind a mai világban
műveinek legtöbbségének folytonosan átdolgozódó formáival.