A válóper

„Az első feleségtől való elválást még Isten oltára is megkönnyezi.„” (Gittin 90b.) A zsidó életben a
válás tragikus, végső megoldásnak számít, amelyhez csak akkor fordulnak, ha semmi lehetőség
nincs a házassági harmónia helyreállítására és a házaspár között valaha létezett szeretet és odaadás
felélesztésére. De ha a szakítás végleges, és nincs több remény, „a válás törvénye biztosítja az
ember békéjét… Aki szükség esetén elválik, nem rosszat tesz magának, hanem jót” (Eliyahu Kitov).
Az alább következő részletes ismertetés bevezetéséül érdemes újra átolvasni A családi életről szóló
fejezetnek A válás című részét.
• A „Mózes és Izrael Törvénye szerint” megszentelt házasságot csak „Mózes és Izrael
Törvénye szerint” lehet felbontani. A háláchá a bibliai előírások alapján szigorúan
szabályozza a válási eljárást. (A polgári hatóság előtt, világi, illetve polgári törvény alapján
kimondott válás a zsidó törvény szerint nem érvényes. A polgári válás erkölcsi, illetve
szellemi jelentősége nem elégséges a vallási házasság megszentelt kötelékének
felbontásához.)
• A zsidó válópert a bét din, a három mértékadó rabbiból álló rabbinikus bíróság felügyelete
alatt kell lefolytatni.
• A bét din tagjain kívül egy „író„” – szofer – és két tanú jelenléte szükséges a zsidó válólevél,
a get kibocsátásához. Ha nincs más alkalmas személy, a bét din tagjai betölthetik a tanúk
szerepét.
• A bét din nem járul hozzá a get megírásához, míg mindent meg nem tett a házaspár
összebékítésére, és meg nem vizsgálta, hogy eléggé indokolt-e a válás. Ha azonban
megtörtént a polgári válás, és annak keretében a vagyonmegosztásról is kölcsönösen
megállapodtak, a bét dinnek nem szükséges újból megvizsgálnia, hogy van-e elégséges alap
a váláshoz, és az anyagiakról megegyeztek-e. A zsidó törvény értelmében a két fél
egybehangzó kívánsága elégséges alapnak tekintendő.
• Az egész eljárás másfél-két órát vesz igénybe. Ezt az időt nagyrészt a get megírása tölti ki.
Az „író” ugyanolyan betűkkel és formában írja meg a dokumentumot, mint a Tóra-tekercs
hasábjait. A getet mindig az illető házaspár részére írják meg. Szerepel benne a nevük, a
megírás helye és ideje. Az okirat nem tartalmazza a válás okát, és nem tünteti fel, hogy a férj
vagy a feleség hibájából történt-e.
• Mindkét félnek számos rutinkérdést tesznek fel, hogy megbizonyosodjanak, vajon saját
akaratukból és közös megegyezéssel akarnak-e elválni. A bibliai szakaszokon alapuló
hivatalos szertartás szerint a getet a férj „adja”, a feleség „kapja”, de ez csak alapvető
eljárási szabály. A gyakorlatban kölcsönös megegyezés és a másik fél hozzájárulása nélkül
nem adnak, illetve kapnak getet. Ez különösen így van Izraelon kívül, ahol a zsidó vallási
bíróságoknak nem áll hatalmukban kötelezni a férjet a válólevél kiadására, sem a feleséget
annak elfogadására, csak erkölcsi befolyást gyakorolhatnak. A diaszpórában a családi
események, a házasság és a válás ügyeiben a zsidó törvény betűjéhez való ragaszkodás
önkéntes vállalás kérdése. Bár ez az önkéntes ragaszkodás kívánatosnak tűnhet, megvan az a
hátulütője, hogy a vallási bíróságoknak nem áll hatalmukban jóvátenni az egyik vagy másik
felet ért kirívó igazságtalanságot.
• A válási okirat nem lehet formanyomtatvány. Teljes egészében egyetlen férfi és egyetlen nő
részére kell készülnie, egyetlen válás céljára.
• Az „írónak” és a tanúknak vallásos, jámbor embereknek kell lenniük, akik nem állhatnak
rokonságban sem egymással, sem a férjjel vagy a feleséggel.
 • Egyszerű az eljárás, ha mind a férj, mind a feleség jelen van. Ha azonban ezt nehéz
megvalósítani, vagy nem akarnak találkozni egymással, a válást megbízott útján is le lehet
folytatni. Ebben az esetben a férj a nevében eljáró megbízott kezébe adja a dokumentumot.
Megbízott lehet a bét din egyik tagja, az egyik tanú vagy maga az „író” is.
• Az eljárás befejeztével beszakítják a válólevelet, annak jelzésére, hogy felhasználták, és nem
lehet újra használni. Az okirat a bét dinnél marad, örökös irattározásra. A férfi és a nő
„felmentésnek” – pturnak – nevezett hivatalos iratot kap, amely tanúsítja, hogy a válás
megtörtént, és joguk van új házasságot kötni. (Ha a ptur elvész, másolatot lehet kérni róla.
Az eredeti válási okirat nem pótolható.)
• A nő a válást követően kilencvenkét napig nem köthet új házasságot. Erre azért van szükség,
hogy ha újra férjhez menne, és teherbe esnék, ne merülhessen fel kétely az apaságot illetően.
A háláchá szerint érvényes válási dokumentum megírására és magára az eljárásra számos
bonyolult törvény vonatkozik. Csak a válási törvényekben legjáratosabbak vezethetik a
tárgyalást, mert a legkisebb hiba is a get érvénytelenségéhez vezethet.

A chálicá: az elbocsátás szertartása

Ez a szertartás Mózes ötödik könyvének 25:7-10. szakaszai alapján a jibumot, a sógorházasságot
helyettesítheti. A gyermektelenül meghalt férfi özvegye, aki köteles lenne sógorához feleségül
menni, ezzel az eljárással szabaddá válik más férfi számára.
Bár a testvér feleségével kötött házasságot a Tóra a tiltott vérfertőző kapcsolatok közé sorolja abban
az esetben is, ha a férj meghalt vagy elvált feleségétől, egyetlen kivételt tesz: ha a férj gyermek
hátrahagyása nélkül halt meg (5Mózes 25:5-6.).
„Nehogy kihaljon testvérének neve… az őt túlélő fivére köteles feleségül venni az özvegyet, hogy
örököst szerezzen az elhunyt nevének.” (Hertz, J. H., dr.: Kommentárok. Mózes ötödik könyve 25:5-
10. = Mózes öt könyve és a haftárák.) Az ilyen házasság neve jibum vagy sógorházasság, levirátus
(a férj fivére latinul levir). A fivér természetesen lemondhat a sógornőjével kötendő házasságról.
Erre az esetre írja elő a Tóra a chálicá szertartását, amellyel mindketten szabaddá válnak.
A rabbinikus törvény kötelezi a túlélő testvért, hogy éljen a „visszalépés jogával”, és engedje
sógornőjét máshoz feleségül menni. A rabbik úgy érezték, erkölcsi okokból meg kell akadályozniuk
a sógorházasság elhálását, mert igen nehéz lehet egy embernek együtt élnie sógornőjével csak azért,
hogy vallási kötelességét teljesítse, enélkül pedig a kapcsolat vérfertőzőnek számítana.
Ahogyan a get által a férj és a feleség Mózes és Izrael Törvénye szerint szabaddá válik, a chálicá
alapján a gyermektelen özvegy és a túlélő fivér kiszabadul a zsidó törvény őket összefűző
kötelékéből. A chálicá szertartását a bét din előtt kell elvégezni.