Rómaikhoz írt levél 7.

fejezet

1. Azért írok neked mivel ismered a törvényt; egyetértesz velem

abban, hogy a törvények csak ebben az életben érvényesek?

2. A feleség csak addig van kötve a törvény által a férjéhez, amíg az él

(a férj)​; ​minden további jogi követelés ami a férjnek a feleségével
szemben van, megszűnik a halálával ​(a férj halála)​.

3. A törvény házasságtörőnek hívja az asszonyt ha egy másik férfinak

adja magát míg az első férj még életben van. Azonban ha a férj
meghalt, az asszony szabadon más felesége lehet.

4. Ugyanez a végletesség alkalmazható elvileg rátok is testvéreim.

Krisztus testében ti is meghaltatok a törvény rendszerének; a
feltámadásában való bennfoglaltságotok ​(inklúziótok)​ egy új egyesülést
hozott létre. Ebből a házasságból, ​(a hit)​ szül gyermekeket Istennek.
(Az első házasság bűnt szült; a megigazultság az új egyesülés gyermeke. A
korábbi fejezetben Pál foglalkozik azzal, hogy a Krisztusban való
bennfoglaltságunk (inklúziónk) az Ő halálában megtörte a bűnnel való
összekapcsoltságot, közösséget; és most azt is kijelenti, hogy ez megtörte a
cselekedetek törvényének rendszerével, mint a megigazítás eszközével való
közösséget is).

5. Abban az időben amikor a hústest uralkodott az életünkön, a bűnök

finom hatásai, amiket a törvény gyújtott meg olyan cselekedeteket
szültek bennünk, amelyek jellegükben hasonlítottak a szüleikhez
(amiből születtek)​ és szellemi halált hoztak létre.
6. De most már teljesen felszabadultunk minden további kapcsolattól
egy olyan élettel, amit a törvény szabályai irányítottak. Halottak
vagyunk annak, ami egykor fogva tartott bennünket, szabadok
vagyunk hogy a szellemi spontaneitás újdonságának a fogjai legyünk
inkább, mint ősrégi ​(elavult)​ vallási rituáléknak, követve ​(mutatva,
imitálva, utánozva)​ az írott kód ​(a betű)​ puszta felszíni értékét. ​(A pillanat
amikor felcseréled a spontaneitást szabályokkal, elveszíti az élet az ízét (a
románcot)).

7. A törvény önmagában nem bűnös; Egyáltalán nem erre utalok.

Mégis rámutatva a bűnre, a törvény bizonyos értelemben katalizátora
(elősegítője)​ ​lett annak, hogy bűnös cselekedetek megnyilvánuljanak.
Ha a törvény nem mondta volna, hogy "Ne kívánjad", nem lett volna
problémám a kívánsággal ​(kéj vággyal).​

8. De a parancsolat a bűnt cselekvésre sarkallta ​(cselekvésbe vitte),​

hirtelen egy sor bűnös étvágy támadt bennem. A törvény megtörte a
bűn alvó ​(nyugalmi)​ állapotát.

9. A törvény nélkül élő voltam; amikor a törvény bevezetésre került a

bűn feléledt ​(újjáéledt)​ és én meghaltam.

10. Ahelyett hogy az életre vezetett volna, a parancsolat halálos

ítéletnek bizonyult.

11. A bűn kihasználta a törvényt, és a parancsolatot használta

(alkalmazta)​, hogy elcsábítson és megöljön engem.

12. Ismét hangsúlyozom, hogy a törvény mint elv, szent ahogy minden
egyedi parancsolat is amit tartalmaz; a törvény következetesen
támogatja azt, ami igazságos és jó.

13. Hogyan tudnék ezek után vádolni valamit, ami annyira jó hogy
megölt engem? Újra mondom, hogy nem a törvény, hanem a bűn volt
az, ami a szellemi halálomat okozta. A törvény célja az volt, hogy
kimutassa, hogy a bűn a tettes. Az egyedi parancsolat végül arra
szolgál, hogy megmutassa a bűn hatásának az emberiségre gyakorolt
mérték nélküli kiterjedését.

14. Egyetértünk abban, hogy a törvény szellemi, de mivel én mint egy

rabszolga ​(1)​eladattam a bűnnek, lekorlátozva ily módon egy pusztán
testi életre. ​(A szellemi halál szó, a (1) ​piprasko​ a ​perao​ szóból származik,
ami azt jelenti, hogy elszállítani egy távoli országba azért, hogy eladják mint
egy rabszolgát. A bűn egy idegen ország.)

15. Így hat az életemre az, hogy eladattam a bűnnek ​(a bűnnek való
kiárusítás)​: Azt veszem észre, hogy csinálok dolgokat, amiket a
lelkiismeretem nem enged meg. Az a dilemmám ​(abban a
kényszerhelyezetben vagyok)​, hogy bár őszintén szeretném azt csinálni
ami jó, nem azt teszem, és a dolgokat amelyeket megvetek, azokat
csinálom.

16. Az nyilvánvaló, hogy a lelkiismeretem a törvény oldalán van;

17. ami megerősíti azt, hogy nem igazán én vagyok az, aki ezeket a
dolgokat csinálja, hanem a bűn jeleníti meg a tüneteit bennem. ​(A bűn
hasonlít egy megbújó vírushoz, ami hirtelen nagyon jól látható tünetekben
nyilvánult meg (tört ki).)​ ​(és így)​ Fogollyá tette a testemet.

18. A bennem lakozó bűn teljes kiterjedése és csúfsága lekorlátozta az

életemet jó szándékokra, amelyeket nem lehet megvalósítani.

19. Az akaraterő cserbenhagyott engem; megmutatom mennyire

zavaró és kínos is ez; a legnagyobb igyekezettel meghozott döntésem a
jó megcselekvésére csalódást okoz; és a leggonoszabbat amit próbálok
elkerülni, azt teszem. ​(Ha puszta minőségi döntések meg tudnák menteni az
embert, a törvény elég lett volna. A jó szándék nem tudja megmenteni az
embert. A kijelentés arról, hogy mi történt velünk Krisztus halálában az, ami
mozgásba hozza a hitet arra, hogy belülről szabaddá tegyen. A hit nem egy
döntés, amivel Istennek adunk egy esélyt, a hit felismerni az inklúziónkat
(bennfoglaltságunkat) abban, ami a kereszten és Krisztus feltámadásában
történt! Nézd meg a Róma 3:27-t.)

20. Ha olyan dolgokat teszek, amiket nem akarok, akkor nyilvánvaló,

hogy nem vagyok gonosz, hanem a bűn a testemben az, ami az
akaratom ellen van.

21. Egy előre megjósolható jelenség ​(elv)​ lett ebből; Szeretnék jól
cselekedni, de a puszta vágyam erre nem tud kiszabadulni a gonosz
jelenlétből, amely diktálja a cselekedeteimet.

22. Az a valódi személy aki belül vagyok örömét leli Isten törvényében.
(A törvény bizonyítja, hogy összhangban van a bensőmmel.)

23. Azonban van egy másik törvény ​(ami idegen számomra, a teremtett
voltomnak) ​a bűn törvénye, aktiválja, és az elmém törvénye elleni
háború fegyvereivé teszi a testem tagjait. Fogva tartva engem, mint
egy háborús foglyot a saját testemben.

24. Teljesen elkeserítő a helyzet az emberiség számára; van egyáltalán

bárki aki ki tud menteni engem ebből a halálos csapdából?

25. Hála Istennek, pontosan ezt tette Ő, Jézus Krisztus, a mi Vezetőnk

által; Ő jött el a mi megmentésünkre! Végül megszabadultam az
elmém törvénye és a testben lévő bűn törvénye közötti konfliktusból.
(Hogyha magamra lettem volna hagyva, akkor a legjobb amit tehettem volna,
hogy megpróbálom szolgálni Isten törvényét az elmémmel, miközben továbbra
is leigázva vagyok a testemben lévő bűn törvényének. A kompromisszum
sohasem lenne elegendő.)