A Clarke-pálya, mint technomarker

A Berkeley egyetemen működő SETI csoport havonta tart SETI szemináriumokat,

amelyekre meghívásos alapon rá lehet kapcsolódni az interneten keresztül. Ha
tehetem, mindig meghallgatom. A legutóbbi, tegnapi szeminárium különösen érdekes
volt, ezért emlékeim és jegyzeteim alapján röviden beszámolok róla. Szokás szerint
először rövid hírek hangzottak el. Egy ausztrál kutató röviden felvázolta terveiket
egy az egész látható égboltot folyamatosan lefedő rádiótávcső rendszerről. Ezt
követően egy görög vendég hölgy beszámolt arról, hogy hazájában is megkezdődött az
aktív SETI munka egy történelmileg nevezetes helyen, Thermophylaeben felállított
rádiótávcsővel, amelyet VLBI rendszerben is használnak.

Ezt követte a szokásos módon a 45 perces főelőadás, amelyet ezúttal egy a Kanári
Szigeteken dolgozó, fiatal spanyol csillagász, Hector Socas-Navarro spanyol
csillagász tartott „The Clarke Exobelt„ címmel.. Nemrég a tekintélyes Astrophysical
Journalban megjelent cikkében arra a gondolatra jutott, hogy egy a földinél némileg
fejlettebb idegen civilizáció bolygóját feltehetőleg nagy tömegben veszik körül
mesterséges holdak az úgynevezett Clarke-pályán. Ezt a pályát általában
geostacionárius pályának nevezzük, de elterjedt a Clarke-pálya elnevezés is.
Jellegzetessége, hogy olyan távol van a bolygójától, hogy a rajta keringő test
éppen a bolygó egy rotációja (napja) alatt tesz meg körpályán egy teljes keringést.
Ennek következménye az az előnyös tulajdonsága, hogy – egyenlítő fölötti pálya
esetén – mindig a felszín azonos pontja fölött tartózkodik. Ez a hely például
távközlési feladatok megoldására igen előnyös, nem véletlen, hogy a Föld körül 36
000 km magasságban húzódó geostacionárius pályán húsz éve exponenciálisan nő az
aktív műholdak száma. (A már passzívakat általában tervszerűen lelökik erről a
pályáról, hogy csökkentsék a zsúfoltságot és az ütközés veszélyét.)

Navarro bevezetőjében kifejtette, hogy a fejlett technikai civilizációk

környezet-átalakító tevékenysége nyomainak keresése egyre nagyobb szerepet kap az
exobolygó átvonulások megfigyelésén alapuló SETI kutatásokban. (Lásd például a
Dyson szférák keresését.) Már mintegy 3700 exobolygót fedeztek fel ilyen
bolygótranzitok segítségével, de eddig se holdakat se gyűrűket nem találtak
körülöttük. Ez látszólag meglepő, hiszen a Naprendszerben a nagybolygók (sőt
részben a kisbolygók) körül rengeteg a hold, és nem ritka a gyűrű sem. Igaz, hogy
éppen a módszer miatt főképp a csillagához közel keringő exobolygók számítanak
könnyű prédának, viszont Naprendszerünk legbelső bolygói körül sincs se hold se
gyűrű.

Tegyük fel – mondta Navarro – hogy egy nálunk technikailag valamivel fejlettebb
civilizáció saját céljai érdekében tömegével bocsátja fel távközlési műholdjait
bolygójának Clarke-pályájára, és ezáltal mesterséges övet hoz létre. Egy
bolygótranzit esetében észre lehetne-e venni a nyomát a tranzit fénygörbéjén? S meg
lehetne-e különböztetni egy természetes gyűrű „lenyomatától”? Navarro az előadásban
részletesen kifejtette, hogy a válasz mindkét kérdésre „igen”. A természetes gyűrűk
lapos korongok (lásd a Szaturnusz esetét), a Clarke-pályán kialakuló öv viszont
inkább a pályasíkra merőlegesen terjeszkedik egy adott, általunk kiszámítható
magasságban. Ebből a szerzők arra következtettek, hogy a csillaga előtt átvonuló
exobolygó okozta fénycsökkenés előtt és után az opacitás megnövekedése miatt
jellegzetes alakú és helyzetű, kisebb fénycsökkenések lépnek fel, amelyek eltérnek
attól, amit egy természetes gyűrűtől várhatunk. A szerzők egyébként arra a
következtetésre jutottak, hogy ha ilyen ütemben nő a földi geostacionárius pályára
helyezett műholdak száma, akkor 2200 körül a ma létező földi távcsövekkel nyomukat
a közelebbi csillagok távolságából már észlelni lehetne.

A felvetés, amellyel kapcsolatban az előadást követő vitában persze több kifogás

is felvetődött, különösen azért értékes, mert nem kíván többlet befektetést, hiszen
az exobolygó tranzitok megfigyelése – újabban már a TESS műholddal is – és elemzése
amúgyis napjaink egyik legfontosabb csillagászati programja. Vagyis a SETI ezen új
célkitűzésének vizsgálatához akár már holnap hozzá lehetne kezdeni.

Link: https://arxiv.org/abs/1802.07723 (egyelőre csak absztrakt)

Almár Iván