Írói világában az ember magányosan, kiszolgáltatottan él a világban, az
embertől elidegenedett társadalom megöli az egyéniséget, ezáltal az ember lemond a teljesség igényéről. Művei több közös jellemzővel rendelkeznek, például a hős nézőpontjából látunk mindent, akik egy abszurd fordulat révén egy másik világba kerülnek. Jellemzi még a metaforikus nyelv, groteszk látásmód, az irónia és a befejezetlenség. Milyen volt Gregor élete az átváltozás előtt? Gregor az átváltozása előtt egy utazóügynök volt, aki nagyon szorgalmas és lelkiismeretes volt. Soha nem késte le a hajnali vonatot munkába, esténként nem járt sehova, otthon újságot olvasott, menetrendet tanulmányozta, néha napján próbált barkácsolni. Soha nem volt beteg, ő tartotta el családját, ő fizette adósságukat, amelyhez még legalább kellett 5-6 év – ez kiszolgáltatottá tette őt. Életét a szürkeség, a kötelességtudat töltötte ki. Alkalmazkodó, önfeladó volt, nem emberhez méltó életet él. Milyen volt Gregor élete az átváltozás után? Gregornak az átváltozása után megváltozott az étkezési szokása (csak romlott ételt tudott enni), sötétbe szeretett lenni, szeretett az ablakokba nézegetni és falakon mászkálni. A látása jelentősen romlott, beszélni nem tudott (csak állati hangokat tudott kiadni), viszont emberi tudata, érzelmei megmaradnak. Egy idő után megtanulja használni új testét, illetve minekután először emberi szorongással figyelte az időt, átlépett az időtlenségbe. Gregor egyre inkább kirekesztődött a régi világból. Hogyan reagálnak a családtagok az átváltozásra? A család amikor még nem tudták Gregor miért nem ment munkába aggódtak érte, hogy esetleg beteg, viszont amikor kiderült, hogy mi történt, a család megrémült, kétségbeesett és szégyenkezik. Az átváltozást sokkal nagyobb tragédiának élték meg, mint maga Gregor, melyet a család anyagi helyzetével lehet magyarázni: rádöbbennek, hogy nem lesz többé, aki eltartsa őket. Fejtsd ki a kizárás szerepét a műben: Gregor amíg ember volt mindig bezárta szobája ajtaját belülről, elzárkózva igy családjától, a mű végén azonban a családja zárja be kívülről az ajtót, kizárva Gregort az életükből. Gregor igazából nem volt fontos a családjának, csak kihasználták a pénz és a kényelem érdekében. Mit jelképezhet az hogy Gregor a mű során fokozatosan kisebb lesz? Gregor a mű elején ágy méretű, a mű végén azonban egy egyszerű mozdulattal felseprik egy lapátra. Fokozatos összemenését a családból való kiszorulással lehet párhuzamba vonni. Az idő teltével minél jobban kiszorult a családból, minél kevésbé becsülték, annál kisebb lett. Miért választja Gregor a halált? Gregor nem tudta teljesíteni feladatát, ezért valószínűleg haszontalannak és tehernek érezte magát mivel nem volt semmi amivel büszkévé tehette volna a szüleit de főleg az apját. Milyen párhuzamot vélsz felfedezni Kafka és apjának kapcsolata és Gregor és az apja kapcsolata közt? Kafka mindig is tartott az apjától, nem voltak jó kapcsolatban. Valószínűleg erre utal a műben a már első erélyes felszólalás és a fizikai bántalmazás is. Hasonló témájú művek: Görög mitológia: o Homérosz: Odüsszeia – Kirké Odüsszeusz embereit disznóvá o Zeusz – Lédát hattyú alakban csábította el Latin mitológia: o Ovidius: Átváltozások Lehetséges értelmezések: Egzisztencialista olvasat: Samsa élete gépies mechanizmusok sorává válik, kiüresedik. Nincsenek barátai, nincs barátnője (képeslapból ki- vágott női portrét tesz a falára, mint egy kamasz), de családjával sincs valódi kapcsolata. Textilügynökként korán kel, utazik, hazatér és barkácsol, vagy vasúti menetrendet olvas. Üres" életet él, ezért belső lénye megkapja adekvát külső formáját. Ezért sem lepődik meg a fizikai átváltozásán. Az átváltozás egyfajta bűnhődés, azaz a büntetés elfogadása (almamotívum), mivel tudatosítja magában, hogy élethelyzete alakulásában ő is vétkes. Ő maga döbben rá: húga szeretete és taníttatása, a zene talán megmenthette volna a közönytől. Átváltozása egyfajta lázadás, mellyel családjától, munkájától akar szabadulni. Családja eltartatta magát, holott kiderül, fiuk átváltozása után képesek gondoskodni magukról. Főnöke csak a munkaerőt látja benne, nem tekinti embernek. Lázadása egyben identitásteremtés: független lesz, önazonos, aki méltósága megőrzéseként vállalja a halált. Az előző értelmezésből adódik egy újabb: családja, főnöke, környezete nem veszi Samsát emberszámba. Egy emberi életre képtelen féregnek tekintik, az ő nézőpontjukból pillant a főszereplő is önmagára. Pszichoanalitikai megközelítés: Samsa Ödipusz-komplexusa, apjához fűződő, túlzott tiszteleten nyugvó kapcsolata teszi lehetetlenné az önálló identitás kialakítását, az apa és az ótestamentumi haragvó-büntető isten alakja ez alapján másolódik egymásra. Ez kelt a főhősben szorongást, kiszolgáltatottság érzést. A metafizikai magány allegóriája. Ha az apát a bibliai Teremtővel azonosítjuk, akkor az alma, a kiűzetés a Paradicsomból motívuma alapján az ember metafizikai bűnösségeként értelmezhető a mű. Egy az apától és a családjától is elidegenedett bűnöst hagy magára a Teremtő.