József Attila tragikus önsors versei - az utolsó évek költészete (1935-37)

Az utolsó két-három évben, bár József Attila személyes sorsa egyre kilátástalanabbá, nehezebbé
válik; költészete elmélyül, gazdagodik.
1934-ben már felbomlóban van élettársi kapcsolata Szántó Judittal; aggasztják kora
társadalmi/történelmi eseményei (pl. a fasizmus előretörése); betegsége tünetei is felerősödnek.
Ma már tudjuk, hogy a tévesen skizofréniaként diagnosztizált tünetegyüttes valójában a
Bordenline-kór nevű betegség volt (= gyermekkori lelki sérülésekre visszavezethető, felnőttkori
viselkedészavarok). Elkezd analízisbe járni (Bak Róbert, majd Gyömrői Edit); a freudizmus
verseire és gondolkodásmódjára is hat: felerősödik alkotásaiban az önanalízis (= saját
személyiség elemzése, értelmezése).

Kései költészetében három nagyobb témakört különböztethetünk meg:

 szerelem (A pszichoanalitikusa, Gyömrői Edit iránti, a visszautasítás után gyűlölködésbe
átforduló szerelem; illetve élete utolsó kilenc hónapjában a Kozmutza Flóra iránti szerelem.)
 közélet; pl: A Dunánál; Hazám című versek
 tragikus önsors-versek

Tragikus önsors-versek (Ezek: Tudod, hogy nincs bocsánat; Karóval jöttél; Talán eltűnök
hirtelen; Íme, hát megleltem hazámat)
 Ezek a költemények a végső számvetés, az önmagával való kérlelhetetlen szembenézés versei.
Önértelmező, egyben létértelmező és létösszegző versek. A költő még egyszer végigtekint életén,
hogy honnan hova jutott; vajon képes volt-e életét, sorsát formálni, alakítani, önmagát
megvalósítani. Az előbbi kérdésekre egyértelműen nemleges választ ad.
 Erősen foglalkoztatja a bűn - bűnhődés kérdésköre. Úgy véli, valami nagyon komoly bűnt
követett el, amiből kifolyólag ennyire kisiklott élete, kapcsolatai kudarcba fulladtak. "Miért nincs
bűnöm, ha van?" - teszi fel magának is a paradox kérdést. "Bűne" talán az - döbben rá -, hogy
nem tudta személyiségét adottságainak megfelelően kibontakoztatni.
 A pszichoanalitikus kezelések még inkább felszínre hozzák eddig a tudat ellenőrzése alá fojtott
gyermekkori sérüléseit, fájdalmait, a mama korai elvesztése miatti bűntudatot és szeretethiányt.
Úgy érzi, képtelen az igazi felnőtt-létre, belül még mindig szorongó és a szeretetre
mérhetetlenül vágyó kisgyermek; ugyanakkor ez az állapot szégyenérzettel tölti el.
 A tragikus önsors-versek a korábbi alkotásokhoz képest formailag egyszerűsödnek,
ugyanakkor gondolatilag a végsőkig sűrítettek. Szűkszavú, végérvényességet árasztó
kijelentésekből állnak: a saját és általánosságban az emberi sorsra vonatkozó összegző
gondolatokból. Azt is mondhatnánk, olyanok, mint a matematikai axiómák: vagyis olyan
alapállítások/-tételek, melyeket mindenki eleve igaznak fogad el, érvényességüket nem
kérdőjelezi meg.
 A versek szerkezetére az ún. gömb vagy spirális szerkesztésmód jellemző: egy központi
gondolat (= tételmondat) köré szerveződik a szöveg. - Gyakori az önmegszólító, E/2. személyű
versforma. A lírai én szinte kívülről, felülről nézi és
számoltatja el önmagát. Hazugság, öncsalás nélkül próbál szembesülni sorsával, önkínzóan
őszinte tükröt tart maga elé.

- A versek nyelvileg is olyannyira sűrítettek, szűkszavúak, hogy sokszor még a mondatok,

tagmondatok közti grammatikai viszonyokat jelző kötőszavak is elmaradnak; ezeket
többféleképpen is pótolhatjuk, ezáltal gazdagodnak az értelmezési lehetőségek is.