MEZŐPANIT

A falunak már 1332-ben volt temploma, ekkor Pambus néven

említik. 1431-ben Panijth néven szerepel. Kizárólag székely lakosságú
falu volt, akik Háromszékről települtek ide. A 16. században lakossága a
református hitre tért. A különböző korszakok emberének jelenlétét
igazolják a pattintott kőszerszámok, kőbalták, bronzvésők,
lándzsahegyek, nyílhegyek és számos égetett fekete kerámia edények,
amelyek szántáskor vagy egy-egy épület alapozásakor kerültek a
felszínre. 1976-ban, Panitban, az új iskola építésekor, azaz az alap
kiásásakor, késő vaskorszaki sír került elő csont- és
edénymaradványokkal, amelyek szakemberek megállapítása szerint
a hallstatti kultúrához tartozik. 954-ben , Panit területén, pontosabban az
alszegben, Nagy János kútásás közben két rézpénzt talált, melyek az
1163 január 14-től, 1163 június 19-ig a magyar trónon uralkodó IV.
István rézpénze volt. E pénzek a panitiak által kerültek a községbe, akik
az ő seregében harcoltak. Ezen leletek utalnak arra, hogy a terület már a
középkorban lakott volt.
A község mai lakóinak eredetéről írásos emlék nincs. A hagyomány
szerint Háromszékről telepedtek le erre a helyre, amelyet a harcban
tanúsított vitézségükért kaptak a székely vitézek.
A községhez tartozó falvak neveit megtaláljuk a feljegyzésekben,
miszerint: 1333-ban Székelykövesd Keowesdh, Harcó Hudzow,
Csittszentiván Siván Sanctus Johannes néven, 1442-ben Bergenye
Boergenye néven volt számontartva.
A Mezőpanit megnevezés az idők folyamán számtalanszor módosult.
Panit első említése 1332-es pápai dézsmát szolgáltató falvak névsorában
találjuk meg, Pambus néven feljegyezve, amikor Johannes nevű papja 4
régi banálist és 2 dénárt fizetett pápai tizedként. Ekkor a falunak már
volt temploma. Az 1567. évi lajstromban 10 kapuval szerepelt. A Panit
név egy régi személynévből ered. Már az 1800-as évektől a ma ismert
formában használják. A középkorban katolikus falu volt, de a reformáció
után a 16. században református faluvá alakult át. Innen származott a
fejedelemségben jelentős szerepet betöltő Alárdi család, amely nagyon
román ellenes család volt, majd a falu gróf családja lett, így a
falubelieket uszították a román egyházra, amelyet egy éjszaka alatt,
összefogással romboltak le a magyar lakosok a faluban,1856-ban a falut
tűzvész pusztította. A trianoni békeszerződésig Maros-Torda
vármegye Marosi alsó járásához tartozott.
Keletre a Lyuk-Tető csúcsa emelkedik, nyugatra az Agyagos, melynek
egyik része a Borsfű. Nevét a borsfabokrokról kapta. A hagyomány
szerint egy idevaló harcos hozta a fát, Törökországból. A borsfa
gyümölcsöt a nagy hideg miatt nem termett, de a fáját pipaszárkészítésre
használták. A falu lakói híres dohánytermelők és szarvasmarha-
tenyésztők.
A falu jelenlegi református egyháza restaurálás alatt áll, ami a falu java
részét felháborította, ugyanis a falu temploma pár száz éve áll, de
kevesen tudják, hogy a templom a mai napokra már életveszélyes lenne,
ugyanis a tartógerendák már teljesen megrepedtek és bármikor
összedölhetett volna a templom. A templom kész állapotban 2020
októberében lesz átadva a falunak.