6.

Muha vezette felkelés Kelet-Galíciában

A hagyományos falusi életmód megbontása, a lakosság helyzetének általános romlása

elégedetlenséget váltott ki, ami időnként nyílt ellenállásba torkollt. Megszokott jelenségek voltak a
szökések. A falusiak nagy számban szöktek délre és keletre. Ott nem zsákmányolták ki őket a
földesurak, ám állandó fenyegetést jelentettek a tatárok.

Az első tömeglázadásra 1431–1434-ben került sor Nyugat-Podóliában, ahol ekkoriban a lengyel

viszonyokat próbálták bevezetni. Hmilnik és Braclav lakossága lázadt fel. Nagyobb lázadások
rázták meg 1490–1492-ben Halicsot, Nyugat-Podóliát és Bukovinát. 1490 nyarán 10 ezer paraszt,
városi lakos és kisnemes Muha atamán (keresztnevét nem ismerjük) vezetésével elfoglalta
Sznyatok, Kolomija és Halics városokat, valamint a környező falvakat. A lázadás méretei
nyugtalanították a hatalmat, és nagy létszámú sereget indítottak annak leverésére. A döntő csatára
Rogatin alatt került sor, amelynek során a lázadók vereséget szenvedtek. Muha elmenekült, ám
rövidesen kézre kerítették és elszállították a krakkói börtönbe, ahol hamarosan meghalt. 1491
tavaszán a lázadás újra erőre kapott. A bukovinai parasztok osztagai megindultak Halicsba. Ősszel
azonban a sereget szétverték és vezetőjét, Andrij Borulját bebörtönözték. 1492 nyarán szabadlábra
került és ismét a lázadók élére állt, ám Kolomijában elfogták és Hotinban kivégezték szintén
fogságba került társaival együtt. 1529-ben először említik az opriskokat – népi bosszúállókat, akik
főleg a Kárpátokban tevékenykedtek. Megtámadták a slachticsokat és kifosztották őket, a
zsákmányt pedig, a néphagyomány szerint, részben szétosztották a sanyargatott parasztok között.

11.      A kultúra fejlődése a XIV-XVI. század elején

A XVI. században az ukránok és fehéroroszok könyves nyelvét ruszin nyelvnek nevezték. A

Litván Nagyfejedelemségben a ruszin nyelv államnyelv volt. Ezen a nyelven íródtak a Litván
Statútumok. A ruszin volt az államigazgatás és az igazságszolgáltatás nyelve is. Sok korabeli
dokumentumban éreztette hatását a beszélt népnyelv. A tudósok véleménye szerint a XVI. századi
ruszin nyelvben a beszélt népnyelv hatása alatt megjelentek az ukrán irodalmi nyelv vonásai. A kor
pravoszláv irodalmárai ekkor láttak hozzá a Szentírás lefordításához ószlávból az egyszerű nép
ukrán nyelvére. Az első ilyen alkotás a Pereszopnicai Evangélium volt.

A 14. század végétől kezdve a katolikus templomok és kolostorok mellett latin iskolák nyíltak. A
latin nyelv elsajátításával a ruszin ifjúság előtt megnyílt az út a nyugat-európai egyetemek felé. A
14. századtól kezdve egyre több ruszin diák tanult a bolognai, párizsi, prágai és krakkói
egyetemeken. Az utóbbit például a 15–16. században 1200 ruszin származású diák látogatta. Jurij
Drohobics is idegenben szerezte tudását. Arról vált híressé, hogy a bolognai egyetem medicina és a
filozófiai tudományok doktora, majd rektora volt 1481–1482-ben. Már akkor jelentek meg könyvei
nyomtatásban, amikor az még Európában gyermekcipőben járt.

A 14. században és a 16. század első felében újabb erődítmények épültek, a régieket pedig
felújították. A régi várak falait megnagyobbították, kiszélesítették. A várakat ekkor kezdték
bástyarendszerrel ellátni, melyek nem túl magas ötszögű tornyok voltak, ezek a falakon kívül
helyezkedtek el. A templomokat szintén erődítményszerűen építették, ezek gyakran nyújtottak
oltalmat a helyi lakosságnak a Sztyeppei irányából jövő támadásoktól. Masszív falak és
toronybástyák vették őket körül. Az erődítményeket a Dnyeper mentén és Balparti Ukrajnában
legtöbbször fából készítették. Ilyen volt Kijev erődítménye is, amelyet Volodimir Algirdas idején
emeltek.
A templomépítészetben fokozatosan szakítottak a bizánci hagyományokkal és az európai tradíciókat
kezdték követni. Nagy hatással volt a katolikus Lengyelország és Magyarország kötelékébe került
nyugat-ukrán földekre a gótika. Az építészetben azonban nem vált uralkodóvá, inkább a
részletekben teljesedett ki.

A 15–16. században jelentős változáson ment át az ikonfestészet is. Az ikonfestők kedvelt témája
volt ekkor Szűz Mária ábrázolása a kisdeddel. A korszak legjelentősebb alkotásai közé sorolható a
Dmitrivszkij-templom Nagyboldogasszony ikonja prófétákkal Pidhorodciból és az Istenszülő Szűz
Mária ikonja Kraszove községből. Nagyon népszerűek voltak még azok az ikonok, amelyek
valamilyen hőst ábrázoltak, vagy korabeli nemeseket, városlakókat, parasztokat. Megemlíthetjük itt
Sárkányölő Szent György ikonját Sztanilja községből (a 14. század vége), valamint az Utolsó ítélet
című ikont.

25. A katolikus egyház és a jezsuiták az ukrán földeken

A római pápa szorgalmazására III. Zsigmond lengyel király Bresztbe egyházi zsinatot hívott
össze, ahol ünnepélyesen jóvá kellett hagyni az egyházegyesítést. A zsinatra, amely 1596. október
16-án kezdte meg munkáját, megérkezett püspökeivel a metropolita is. A breszti unió értelmében a
pravoszláv egyház megőrizte bizánci sajátosságait, a liturgia nyelve az ószláv maradt, maga
választhatta metropolitáját és püspökeit. Továbbra is érvényben lehetett a Julián-naptár és az
alacsonyabb rangú papság is házasodhatott. Ezzel egy időben elfogadták a katolikus tanításokat és a
római pápának legfőbb, teljes (törvényhozói, kormányzati és bírói), közvetlen és egyetemes
hatalmát az egész katolikus egyházban. A breszti unió következtében az ukrán földeken létrejött a
görög katolikus egyház. Egy egyház helyett kettő működött ezután Ukrajna-szerte. Hosszú
évszázados harc vette kezdetét Ruszban Russzal, vagyis a pravoszlávok és görög katolikusok
között. A megígért jogegyenlőséget azonban nem kapták meg és a szenátusnak sem lettek a tagjai a
görög katolikus püspökök. A kegyúri jog értelmében Rzeczposolitában a földesúrtól függött az,
milyen egyház működik birtoka területén.

Az ukrán görög katolikus egyház viszonylag szerencsésebb volt, mint a pravoszláv, mivel élvezte a
lengyel hatalom és Róma támogatását. A breszti unióban azonban ők is csalódtak, hiszen nem
rendezték helyzetüket a megígért módon. Püspökeik nem lettek tagjai a lengyel szenátusnak,
papjaik sem kaptak azonos jogokat a római katolikusokkal. Ipatyij Potyij (1599–1613) metropolita
sok ukrán slachticsot nyert meg egyháza ügyének. 1603-ban közbenjárására 50 volinyi nemesi
család lett uniátus. 1605- ben III. Zsigmond lengyel király őt nevezte ki minden görög és ruszin
ritusú templom fejévé a Rzeczpospolita területén. Az uniátus oktatási rendszer létrehozójaként és
fejlesztőjeként görög katolikus szemináriumot alapított Vilnóban, Bresztben pedig iskolát. Az
ukrán görög katolikus egyház nagy reformátora volt Joszip-Veljamin Rutszkij (1613–1637).
Kieszközölte a római pápánál az uniátus papok továbbtanulásának engedélyezését nyugat-európai
katolikus szemináriumokban. Következő lépésként 1615-ben jogaikban egyenlővé tette a görög
katolikus iskolákat a jezsuita kollégiumokkal. 1617-ben a katolikus kolostorok példájára
újjászervezte a szerzetesek életét és a bazilita rendbe egyesítette őket. A baziliták kolostoraik
mellett iskolákat alapítottak. 1621-ben tárgyalásokat kezdeményezett a helyreállított pravoszláv
egyházi hierarchia képviselőivel Rusz megbékéléséről és a két egyház fúziójáról a Kijevi
Pátriárkátusba Róma fennhatósága alatt. A tárgyalások kudarcba fulladtak, mivel a pravoszláv
slachta és a zaporozzsjai kozákok az egyesítés ellen foglaltak állást. A katolikusok is elégedetlenek
voltak, hisz a reformátor Rutszkij metropolita sok hívet csábított el tőlük, ezért kevesebb lett a
bevételük. A pravoszláv egyház helyreállítása után a görög katolikusok hét püspökséget kaptak.
Egyházuk helyzete azonban rosszabbá vált. A lengyelek megértették, hogy nem tudják az összes
ukránt és fehéroroszt beterelni a görög katolikus egyházba, ezért tárgyalásokat kezdtek a
pravoszlávokkal, akik továbbra is megőrizték jelentőségüket és befolyásukat.

A XVI. század 60-as éveiben az ellenreformáció hódított teret Ukrajna területén, melynek célja az
egyház megújítása volt és harc a reformáció tanai ellen. 1569-ben lengyel támogatással megjelent
itt a jezsuita rend, amely sok követőre lelt a rekatolizált főurak és slachticsok között. A XVI.
század 70–80-as éveiben jezsuita kollégiumok nyíltak Ukrajna-szerte, ahol magas volt az oktatás
színvonala. Ezek az iskolák elősegítették a katolicizmus terjedését.

A vallási unió (egyesülés) elkötelezett hívei a Rzeczpospolitában a jezsuiták voltak. Petro Szkarga
jezsuita szerzetes Az isteni egyház egységéről egy pásztor felsősége alatt… (1577) című könyvében
a két egyház egyesítésének szükségességéről írt.