3.

KÖZÉPKOR

3.1. KLERIKUS NEVELÉS

Sokféle nép olvasztótégelye lett az egykori Római Birodalom területe. Hadvezérek
és uralkodók emelkedtek ki a kaotikus tömegből, és a keresztény vallást hívták
segítségül országszervező munkájukhoz. Új államok keletkeztek, amelyekben fo­
kozatosan kibontakozott az üj társadalmi rend: a feudalizmus.
Az egyház hierarchikus szervezetének kialakulása után a kereszténység állam­
vallássá lett. A gyakran külsőségekkel terhessé váló hivatalos egyházi élet nem
elégítette a hívők közül azokat, akik a krisztusi tanításokat a maguk teljességében
akarták megvalósítani, és romlatlan, személyes vallási élményre vágyakoztak. A
világtól elvonulókból, a remeteéletet választókból szerveződtek a IV. század elején
az első kolostori közösségek.

A remeték első kolóniái Egyiptom területén alakultak ki a III. században. Szent

Antal alakította őket kolostori közösségekké a következő évszázadban. Szent
Pakhomiosz alapította Dél-Egyiptomban az első olyan kolostort, amelyben a
szerzetesek életét szabályzat (Regula) irányította.
A IV. századtól kezdve a Római Birodalomnak nemcsak a keleti, hanem
nyugati részén is szerveződtek kolostorok. Szent Ágoston afrikai szülőváro­
sában, Tagastéban maga is alapított kolostort.

A nyugati szerzetesség igazi megalapozója Nursiai Benedek (480-547), aki 529 táján
Róma és Nápoly között Monte Cassino hegyén létesített kolostort. Nővére, Skolasz­
tika hozzá hasonló életmódot választott: zárdát hozott létre a közeli Piumarolában,
amelyet számos női klastrom követett. Monte Cassino kolostorából indultak térí­
tőd tjukra a bencés (Benedek-rendi) szerzetesek, hogy újabb és újabb kolostorokat
hozzanak létre Európa-szerte. így jutottak el hazánkba is a X. század végén.
Szent Benedek eszménye a tevékeny és a szemlélődő élet összhangjának megte­
remtése volt. (Ezt fejezi ki jelmondata: Ora et labora, azaz: imádkozz és dolgozz.)
Kolostorának életét szigorú szabályzat irányította, mely hosszú időre más kolosto­
rok regulájának mintája lett. A közösség vezetőjévé az apátot választották, akinek
szeretettel és megértéssel kellett irányítania a gondjaira bízott szerzetesek életét.
Szigorú időbeosztás szerint éltek, melybe az ima, az elmélkedés, a Szentírás köny­
veinek tanulmányozása éppúgy belefért, mint a fizikai munka. Kétszer étkeztek
naponta, húst csak a betegek fogyaszthattak. A Regula a folytonos háborúk köze­
 KÖZÉPKOR 49

pette a béke és a szigorú rend menedékét nyújtotta a világtól elvonuló szerzetesek

számára ..Található benne utalás az imádkozó és olvasó gyermekek fenyítésére is,
ezért feltételezhető, hogy olvasni tanuló gyermekek is voltak a bencés kolostor falai
között.
—A VI-VIII. század zaklatott időszakában a kolostorok kiegyensúlyozott körül­
ményeket teremtettek az elmélyült szellemi élethez. Ennek gazdasági alapjait úgy
teremtették meg, hogy a szerzetesek (később a laikus testvérek) nehéz fizikai
munkát is végeztek. A kolostorok fokozatosan gazdasági központokká váltak.
Hauser Arnold szavaival: „a Nyugat csak a szerzetesektől tanulta meg a rendszeres
munkát; a középkor iparát jórészt ők teremtették meg." (Hauser 1968,134.)

3.1.1. Kolostori iskolák

A kolostorok a VI-XV. századi Európa művelődésében fontos szerepet játszottak:
iskolák működtek falaik között. A kolostori isköltikban „helyről helyre változó
színvonalú és tartalmú oktatásban részesültek a növendékek. A vallási ismereteken
fúl volt) ahol csak latin olvasást (lectura) és egyházi énekeket (cantus) tanítottak,
másutt az ókori hét szabad tudományból kialakuló magasabb ismeretköröket, míg
helyenként az egyházatyák és a klasszikus szerzőié filozófiai műveit is feldolgozták. A
kolostorok szerzetes lakói írással-másolással is foglalkoztak a seriptoriumban ('író­
szoba'): lemásolták többek között az ókori klasszikusok műveit, ezeket ma is a
IX-X. századi másolatokból ismerjük. (Nem mai írás volt ez: a betűket nem folyó­
írással vetették papírra, hanem nagy gonddal rajzolták őket. A kezdőbetűket
[iniciálékat] művészi igénnyel festették-díszítették.)
A nagyobb kolostorokban (mint például Tours, Fulda, Sankt Gallen, Reims)
általában két iskola működött: egy belső' iskola (schola interna) a szerzetesnek
készülő fiúk (oblátusok) számára, egy külső' iskola (schola external pedig a világi
feladatok ellátására készülő klerikusok képzésére. (Figyelemre méltőa nagy (kolos­
torok tanulóinak száma. Walahfrid Strabos szerint a IX. század elején Reichenau
kolosförabamnmtegy ötszázan tanultak: százan a belső és négyszázan a külső
iskolában. [März 1987, 77.])

Klerikusoknak nevezték a VI-XVI. században azokat a férfiakat, akik az egyházi

rendbe (klérusba) tartoztak. Az egyszerű falusi papoktól kezdve az érsekekig,
püspökökig ide tartozott mindenki, aki az egyházhoz szorosabb-lazább szállal
kapcsolódott. Volt közöttük egyszerű szerzetes és nagy műveltségű tudós. Ok
töltötték be a korabeli világi értelmiségi funkciókat is: kancelláriákon, hiteles
helyeken, a törvényhozás és jogalkotás számos területén, a közigazgatás poszt­
jain teljesítettek szolgálatot. Tipikusan klerikus-értelmisegi feladat volt a gyerme­
kek oktatása-nevelése is, világiak - egészen a XIII-XIV. századig - még nem
vállalkoztak erre.

A kolostorok elterjedésével kezdődött az olvasástanítás első nagy hulláma Euró­

pában. A rendtagok mindenkit maguk közé fogadtak, előkelő családok gyermekeit
éppúgy, mint a társadalom legalsó rétegeiből származó fiúkat. A szerzetesek egy
része kiemelkedett a kolostorok zárt közösségéből. Püspökként vagy állami tiszt-
50 A MODERN PEDAGÓGIA TÖRTÉNETI GYÖKEREI

ségviselőként jelentős szerepet töltöttek be a feudális államrendben. Ehhez a kleri­

kus műveltség magasabb szintjét is el kellett sajátítaniuk. Az ilyen magasabb tudomá­
nyok elsajátítására nyílott lehetőség például Cassiodorus kolostorában, a
„Vivarium"-ban, melyet 540-ben alapított Calabriában. A VIII. századtól pedig az
angol szigetek kolostorai váltak a magasabb művelődés központjaivá. Canterbury,
Wearmouth és York kolostoraiban már gazdag könyvtárral rendelkeztek, amelyek­
ben a keresztény egyházatyák és az antik klasszikusok művei egyaránt olvashatóak
voltak.
A női szerzetesrendek kolostoraiban nemcsak a „Krisztus menyaszonyának"
készülődeanjTö^nevel^sefölyt, hanem olyanoké is, akik nem készültek,szerzetes-
nőnek. A többnyire nemesi származású lányok vagy a külső iskolában tanultak,
vagy pedig a kolostorban éltek tizennégy-tizenöt éves korukig, míg vallási neve­
lésben és oktatásban részesítették őket. Olvasni, írni tanultak itt (olvasmányaik
közé bibliai szövegek és zsoltárok tartoztak), viselkedési szabályokat sajátítottak
el, de varrást is tanultak, egészségügyi ismeretekre is szert tettek. Néha a magasabb
tudományokban is képezték őket.

3.1.2. A műveltség új rendszere

A VIII. század végére megszilárdult Európában az első hatalmas feudális állam,
Nagy Károly frank birodalma. A 800. esztendő karácsonyán történő császárrá koro­
názása után az uralkodó nagyszabású művelődési program megvalósításához
kezdett: kolostori, káptalani és plébániai iskolák kiterjedt hálózatát teremtette meg.
Iskolarendszerének alapja a területi elv volt. A legkisebb plébániával rendelkező
településen is létrehozták az alapvetólcTlfíkwrismereteket (olvasás és éneklés, azaz:
lectura és cantus) oktató plébániai iskolákat, és minden egyházi területi központban
székesegyházi iskolák működtek. Szorgalmazta a kolostori iskolák terjesztését is: a
szerzeteseket könyvmásolásra biztatta. Aacheni udvarában mindemellett palota­
iskolát létesített a főurak gyermekei számára, ahol a tudós Alcuin vezetésével a latin
klasszikus szerzők tanulmányozása folyt.

Alcuin (730 körül - 804) tanulmányait az angliai York kolostorában végezte,

innen került Nagy Károly udvarába, majd Tours kolostorának élére. Tanításának
célját a következő szavakkal vázolta az uralkodóhoz intézett levelében: a növen­
dékek egy részének „a Szentírás mézét szolgálom fel; másokat a régi tudomá­
nyok nemes borával igyekszem elbódítani; vannak, akiknek a grammatikai
finomságok gyümölcseivel kedveskedem; némelyekben pedig világosságot
gyújtok az égboltozat fényes csillagaival". (Mészáros 1964, 24-25.) Alcuin nevé­
hez fűződik a karoling minuszkula írás kidolgozása is, amely kisebb, íveltebb
betűivel megkönnyítette a kódexmásoló szerzetesek munkáját.

A IX. század folyamán kialakult az iskolai oktatás rendje. A tudás szintje alapján
létrehozott tanulócsoportok tervszerűen foglalkoztak a pontosan meghatározott
_tananyaggal. Kibontakoztak a pontosan körülhatárolt tartalmú tantárgyak. Ezeknek
tananyaga egymásra épült, ez lehetővé tette a tényszerű haladást. Tankönyvek készül­
tek. A tanulócsoportokat szakemberek, klerikus tanárok oktatták.
 KÖZÉPKOR 51

Az új igények hatására úqjünanyagrendszer alakult ki. Ez magába olvasztotta a

klasszikus „hét szabad tudomány" összetevőit. A Karoling-kor elméletírói két
csoportra bontották ezt az ókorból örökölt tudományrendszert. A trivium ismeret­
körei a szóval, a szöveggel foglalkoznak: a grammatika, a retorika és a dialektika
tartozik ide. A quadrivium alkotóelemei pedig az elvont törvényszerűségekkel
(elsősorban számviszonyokkal) foglalkozó tudományok: az aritmetika, a geometria,
az asztronómia és a zeneelmélet.
A klerikus műveLtség alapját az olvasás és az éneklés jelentette. Az előbbi körébe
tartozott a latin szövegek és számok olvasása, néhúny “egyszerű latin nyelvtani
szabály és a latin nyelv alapvető szókincse. Az utóbbi pedig - az egyházi énekek
megszólaltatásán túl - az egyházi liturgia ismeretét is megkövetelte. Tudni kellett,
hogy az egyes gregorián dallamok mikor, milyen ünnepeken, a szertartás melyik
részében hangozhatnak fel.
Akik magasabbra akartak kerülni a klerikus pályán, azok további három „komp­
lex" tantárggyal ismerkedtekmeg behatóan:
Grammatika. Érmek a keretei közölt Tanulták meg a részletes latin nyelvtant, a
helyesírás, a kiejtés, a hangsúlyozás szabályait elméletben és gyakorlatban egy­
aránt. (A frank birodalomban a latin volt a tudomány, az egyházi élet és a közigaz­
gatás nyelve.)
—dztiktájnen. Több szálból szövődött össze: ez volt a gyakorlati „írásművészet"
tantárgya, ennek keretei között sajátították el a latin nyelvű írásművek fogalmazá­
sának szabályait. Megismerték az oklevelek, adománylevelek és egyéb okmányok
kiállítását segítő formulákat, mintákat, majd maguk is szerkesztettek ilyeneket. A
különféle írásművek (levél, törvényszöveg, történeti feldolgozás) műfaji és stiláris
szabályait ismerniük és alkalmazniuk kellett. A diktámen keretei között került sor
a verselés művészetének és az énekelt versekkel kapcsolatos tudnivalóknak az
elsajátítására is.
Kompútusz. Eredetileg a húsvét időpontjának kiszámítását jelentette. A naptár­
készítés később asztronómiai, asztrológiai ismeretekkel bővült. Ide tartozott továb­
bá a természeti jelenségek (pl. villámlás, szelek, évszakok) magyarázata és a
történeti időfolyam főbb állomásainak megtanulása. A kompútusz körébe tartozott
még néhány földrajzi téma, és ide sorolhatók az egészségügyi ismeretek (az egész­
ség megőrzése és a gyógyítás) is._Az-antikvitás „hét szabad tudománya" így
formálódott át egy hármas tagozódásé, gyakorlati jellegű klerikus műveltség­
egésszé.

3.1.3. Plébániai iskolák

A frank birodalomban a kolostorok, püspöki székhelyek, fejedelmi rezidenciák
körül apró települések, falvak alakultak ki. Ezeknek népe teremtette meg a feudális
társadalmi rend anyagi alapjait. Az uralkodó osztály minél szélesebb körben
kívánta terjeszteni az egyházi tanokat, hogy ennek segítségével is biztosítsa a
társadalom működőképességét. Sok világi papra volt szükség ehhez.
Ezért szerveződött a IX. század folyamán a falvak plébániai oktatása, a plébániai
iskola. Összegyűjtötték a tehetséges fiúkat, és pappá képezték őket. A plébániai
oktatás tananyagát az olvasás (lectura) és az éneklés (cantus) alkotta. E két alapvető
52 A MODERN PEDAGÓGIA TÖRTÉNETI GYÖKEREI

készség kialakítása összekapcsolódott az emlékezet fejlesztésével, mivel nagy

mennyiségű anyanyelvű és latin szöveget kellett megjegyezniük (tízparancsolat,
imák, szentségekről való ismeretek, szentírásrészletek stb.). A fálusi plébánosok­
nak mindezeken tűi a mise szentírási szövegeit érthetően hangsúlyozva kellett
felolvasniuk, ismerniük kellett a liturgiát, az egyházi éneket. Az elemi szintű
klerikus műveltség tehát gyakorlatra irányuló, praktikus ismeretekés készségek együt­
tese volt.
A plébániai oktatás.célja tehát ekkor a klerikus-utánpótlás volt. A legalacsonyabb
néprétegek számára ezen kívül - egészen a XVI. századig - nem létesítettek
iskolákat. A nevelő egyház hatása ellenben minden hívőre kiterjedt: a templomi
liturgia értelmi és érzelmi összetevői mind a tekintélytiszteletre, a munka megbe­
csülésére, e világi élvezetek korlátozására és a tülvilági életre való felkészülésre
ösztönözték a híveket.

3.1.4. Káptalani iskolák

A Karoling-kortól a XVI. századig a papi műveltség elsajátításának harmadik
színhelye a káptttlani iskola volt. Ezeket az egyházmegyei központokban, a püspöki
vagy káptalani székhelyeken szervezték meg. (A püspök vagy érsek a kanonokok
tanácsadó testületével, a káptalannal együtt irányította az egyházmegye életét.) A
káptalani - más néven székesegyházi - iskolák feladata kezdetben az volt, ami a
plébániákon: az elemi szintű klerikus műveltség tanításával kellett biztosítaniuk a
papi utánpótlást. Az egyszerű szervezettségű káptalani iskolákat később át kellett
formálni, mivel a hit terjesztése és védelme érdekében egyre több tudós papra volt
szükség. Ekkor, az ezredforduló táján szilárdult meg a klerikus műveltség két
egymásra épülő rétege.
Az alsó fokú iskolás ismereteket (olvasás és éneklés) a komplex tantárgyak,
alaptudományok követték: a latin grammatika, a diktámen és a kompútusz. A kápta­
lani iskolák tanulói ezeket tanulták. A XII—XIII. században a magasabb színvonalon
oktató székesegyházi iskolákban ezek közül kiemelkedett néhány speciális tudo­
mány: a filozófiai alapozásé teológia, a jogtudomány (decreta) és az orvostudomány
(medicina). Az orvostudomány fejlődését az akkoriban egyre jobban elterjedő arab
tudományos hatás serkentette. A középkor orvosainak kedvelt olvasmányává lett
Avicenna (Ibn Szína) „Kánon"-ja.
így vált teljessé a klerikus műveltség hármas rendszere: az alap- és középfokú
műveltséget a specializálódott szaktudományok koronázták meg (Mészáros 1981,21):

- orvostudomány
Önálló szaktudományok - egyházjog
- filozófia-teológia
- kompútusz
Komplex alaptudományok - diktámen
- grammatika
- éneklés
Alsó fokú iskolás műveltség - olvasás
6 . tá b lá za t
 KÖZÉPKOR 53

Nyugat-Európában a IX. században alakult ki a klerikus iskolák alapszerkezete.

A kolostori és székesegyházi iskolákban a közép- és felsőfokú klerikusműveltséget
oktatták, a falusi plébániai iskolák pedig az alapismeretek tanításának színterei
voltak. (Ez nem jelentette a fokok hierarchikus egymásra épülését. A mai értelem­
ben vett évfolyamosztályok rendszere jóval később alakult ki.) Nagy Károly ok­
tatási rendszerének mintája alapján szerveződött Európában a klerikusképzés
egészen a XVI. század elejéig.

3.1.5. Középkori egyetemek

A XII. században a nagyobb székesegyházi iskolák tudós-tanárai ifjak tömegét
vonzották előadásaikkal. Azokat a tanárokat részesítették előnyben, akik jól hasz­
nosítható ismeretanyagot (diktámen, jog, orvoslás stb.) tanítottak. Létrejött a hall­
gatók és a tanárok szabad társulása, az universitas, a mai-egyetem őse. Az „univer­
sitas" szó részint a tudományok egyetemességét (universitas litterarum), részint
pedig a testület egységét jelentette: „universitas magistrorum et scholarium" ('ta­
nárok és hallgatók együttese'). Az intézmény neve ekkor még: studium generale
('egyetemes tanulmányok'). Az első studium generale Bolognában^]ott létre
ban, és főleg magas szintű jogi oktatásával tűnt ki. (A jogi képzés színvonalaTrak
emelését az írásos ügyintézés terjedése tette szükségessé.)
Párizsban 1100-1150 között a Notre-Dame székesegyház és a Szent Genovéva-
kolostor iskolájának összeolvadásából keletkezett az egyik legjelentősebb közép­
kori egyetem, a Sorbonne. (Nevét IX. Lajos egyik udvari klerikusáról kapta, aki
1253-ban tizenhat szegény teológus diák számára internátust szervezett.) Tanárai
közül talán a leghíresebb-Miezre .Abélaxd (1079-1142) volt, racionális okfejtései,
kritikus szemlélete messzi földről vonzották a hallgatóságot.
A párizsi egyetemnek négy kara (fakultása) volt: három felsőbb (teológiai, jogi
orvosi) és egy alsóbb, a facultas artium, a filozófiai kar. Ez utóbbi előkészítő
szerepet töltött be, mivel az Európa különféle országaiból összegyűlt egyetemi
polgárok nem rendelkeztek egységes tudásanyaggal. A középkori egyetemek nem
kizárólag felsőoktatási intézmények voltak, ellenőrzésük alá vonták a középfokéi
oktatás jelentős részét is.
A tipikus egyetemi stádiumok a következőképpen alakultak: A facultas artiumon
(„ars"-fakultás, filozófiai fakultás, azaz bölcsészeti kar) latin grammatikát, majd
logikát tanultak a hallgatók. Sikeres vizsgák után kapták meg a baccalaureatus
('babérkoszorüs') fokozatot. Arisztotelész természetbölcseleti műveinek megis­
merése következett ezután, ennek befejeztével nyerték el a licentiatust. Végezetül
Arisztotelész etikai főművét, a Nikomakhoszi etikát tanulmányozták, ezután került sor
magiszterré avatásukra. Ezután léphettek a jogi, teológiai vagy orvosi fakultásra.
A középkori egyetemek fakultásai a következőképpen épültek egymásra:

orvosi kar jogi kar teológiai kar

filozófiai kar
7 . tá b lá za t
54 A MODERN PEDAGÓGIA TÖRTÉNETI GYÖKEREI

Az egyetemek polgárai általában hat-tíz esztendei szaktudományos stúdium

után nyerték el a doktori címet. A fakultás élerrerdekán állott, a négy fakultás vezetője
pedig a rektor volt Az egyetemek általában különféle jogokra,'kiváltságokra tettek
szert, s igyekeztek függetleníteni magukat az egyházi és a világi hatalomtól. A
középkori egyetemek két fő típusba sorolhatók:
1. Párizsi típusú egyetem: Az, egyetem rektorát a tanárok választották, de az
egyházi hatóság (az egyetem kancellárja) erősítette meg tisztségében. Ilyenek
voltak a francia, az angol és a német egyetemek.
2. Bötőgnáí típusú egyetem: Itt az egyetemi polgárok választottak maguk közül
rektort egy-két évre. Rektor csak egyházi rendhez tartozó (klerikus) lehetett. Olyan
hallgatót választottak, aki „tisztes erkölcsű, megbízható, higgadt és igazságos",
legalább huszonöt esztendős nőtlen férfiú volt. Tanítási jogot ő adományozhatott.
Az itáliai és a spanyol egyetemek követték ezt a mintát, de ilyen volt a rend a
krakkói egyetemen is.
Az egyetemi oktatás kezdetben a tanári előadáson alapult, amely a tanulmá­
nyozandó szövegek pontos felolvasását (praelectio) és a hozzájuk fűzött magyaráza­
tokat, kommentárokat jelentette. (A tanárok neve ekkor még lector.) Fontos része volt
az egyetemi életnek a disputáció, a vita, melynek során egyes tételeket igazoltak
vagy elvetettek logikai érvek segítségével vagy tekintélyes szerzőket idézve.
Az egyes európai egyetemeken nem mindegyik fakultás fejlődött egyenlő
mértékben. Bolognában a jogi kar vált Európa-szerte ismertté. Nagy érdemeket
szereztek professzorai a klasszikus római jogra alapozott világi jog kidol­
gozásában, amely azonos lett az egész feudális Európában. A párizsi egyetem a
filozófiai alapozású teológia művelésével tűnt ki. Fontos eleme volt ennek a „sko­
lasztikus dialektika". (A skolasztika onnan ered, hogy ezt a filozófiát egyetemen,
„iskolában" művelték.) A középkori skolasztikus viták az univerzáliák és a reáliák
körül zajlottak. Háromféle felfogás alakult ki:
1. A „végletes realizmus" azt állította, hogy a fogalmak, az eszmék megelőzik a
dolgokat (universalia sunt ante rem). Ez összefügg a középkori embernek az
egységes, stilizált szimbolika iránti vonzódásával. (A középkori ember szívesen
hasonlította a bűnt szennyező, de lemosható anyaghoz.)
2. A „mérsékelt realizmus" szerint a fogalmak benne foglaltatnak a dolgokban
(universalia sunt in re).
3. A nominalizmus szerint a fogalmak a jelentésadás aktusában jönnek létre,
mintegy a dolgokból „vonjuk ki" őket (universalia sunt post rem).
A nominalizmus neves képviselője William Occam (1280-1349) volt. A dolgok
dolgok, a fogalmak pedig fogalmak - tanította. Nincs szükség a valóság megket­
tőzésére, a létezők szaporítására. Isten megismerhetetlen, nincsenek megragadható
tulajdonságai, tehát nem megismerni, hanem hinni kell benne: „credo quia absur­
dum est" ('hiszem, mert lehetetlen').
A skolasztikus filozófia legkiemelkedőbb képviselője, Aquinói Szent Tamás
(12257-1274) a párizsi egyetem professzoraként alkotta meg a skolasztika összefo­
glalását. Summájában összefüggő szintézisbe ötvözte a középkor világképét.
A dél-franciaországi Montpellier egyetemén az orvosi fakultás vált a XIII. század
során híressé. Galénosz és Hippokratész műveit tanították, ezeket az arab orvosok
tanaival egészítettek ki. Az egész középkorban ismert volt az az egészségügyi
útmutató, melyet a Salerno kolostori iskolájában élő szerzetesek dolgoztak ki arab
 KÖZÉPKOR 55

orvosok műveit latinra fordítva. Ez a mű (Regimen sanitatis Salernitatum) hexame­

teres verssorokba sűrítve tartalmaz tanácsokat az egészség megóvásához, az or­
vosláshoz.

3.2. VILÁGI NEVELÉS

A középkor emberét nem az egyéniség kibontakoztatása foglalkoztatta, hanem
valamilyen csoportba való betagolódás. „Szakmai csoportok" jötteklétre: aindomá-
nyok művelője: a papság, a szabad emberek: katonák vagy (később) polgárok, a nem
szabadok: jobbágyok.
A földbirtokos nemesurak fiai a lovagi nevelés életszerű keretei között sajátítot­
ták el mindazt, amire felnőtt életükben szükségük lehetett.

3.2.1. Lovagok nevelése

A lovag nemesi származásü lovas katona volt, aki fegyveres szolgálatait hűbér-
urának ajánlotta fel, s hűségéért cserébe jutalmul földbirtokot kapott. A XII-XIV.
századtól kezdve a fejedelmi udvarok többségében jelentős udvari kultúra virág­
zott. A környékbeli nemesifjak itt gyűltek össze, hogy megismerjék a feudális
társadalom szokásait, szert tegyenek azokra az ismeretekre és készségekre, ame­
lyekre majdani életükben szükségük lehetett. Sajátos lovagi ideál alakult ki ezekben
a kulturális központokban. ----- ------------ —
Hősies férfiak nevelése volt a cél, akik életüket készek feláldozni a szent cél
érdekében. A lovagi ideál a görög kalokagathia eszméjéhez rokonítható. Ismét
érték lett az, amit az őskeresztények elutasítottak: a testi erő, a harcedzettség, a fejlett
fizikum. Lelkierő, kitartás, a szenvedés és a halál megvetése, mértékletesség és
önuralom - ezek a jó lovag lelki tulajdonságai. Ehhez járult a hűbérür iránti feltétlen
hűség, valamint a legendássá vált „lovagiasság": a legyőzőitek iránti nagylelkűség,
a gyengék és elesettek gyámolítása, a női nem feltétlen tisztelete.
Az egyház is szentesítette a lovagság intézményét. A hős harcosokat Krisztus
bajnokainak tekintette, így egyfajta lelki-spirituális méltóságot is adományozott
nekikrA lovagság eszméjében így egymás mellett élt a vallás iránti feltétlen
elkötelezettség és a földi örömök iránti fogékonyság.
A lovagi nevelés színterei a főúri udvarok voltak. Ide küldték a feudális urak
gyermekeiket - miután otthon a vallás alapjait, a legfontosabb erkölcsi szabályokat,
a fegyverforgatás alapvető készségeit már megtanulták. Iskolás „könyvműveltség"
helyett ezek a fiúk a valós életet imitáló közegben, a lovagi tornákra felkészítő fegy­
vergyakorlatok során tanulták meg mindazt, amire a későbbiekben szükségük
lehetett. Itt tettek szert testi ügyességre és erőre, de itt, a követésre méltó minták
befogadása útján bontakoztak ki bennük lovagi tulajdonságok, erények. És itt
tanulták meg a lovagi műveltség egyes elemeit is: a dal, a zene, a tánc szükséges
velejárója a lovagi életnek.
A követendő példákat felkínáló hősi történeteket, az úgynevezett „lovagregé­
nyeket" (roman) nem könyvből olvasták, hanem meghallgatták, hiszen a lovagok
többsége nem tudott írni-olvasni. (Gyakran előfordult, hogy a lovag művelt éde­
sanyja, a vár úrnője olvasta fel fiának ezeket a históriákat.) Hallomás útján ismerték
56 A MODERN PEDAGÓGIA TÖRTÉNETI GYÖKEREI

meg a hősies hazaszeretetet példázó Roland-éneket, Nagy Sándor tetteit vagy Trisztán
és Izolda szerelmének történetét.
A lovagi műveltséghez tartozott a nyelvtudás is.-A klerikusek-latin nyelvével
szemben ez már egy nemzeti nyelv, a német és angol lovagvárak esetében a francia.
A művelt ifjú lovagnak ezen a nyelven illett társalognia az előkelő hölgyekkel.
Szokás a „septem artes liberales", mintájára „hét lovagi készség"-ről beszélni. A
lovaglás, úszás, nyilazás, vívás, vadászat, sakkozás és éneklés egységesnek vélt
rendszere későbbi elméletalkotás terméke. Ugyanígy elméleti konstrukció a
lovaggá válás folyamatának három szakaszra bontása: apród gyermekkorban, fegy­
verhordozó ifjúkorban és lovag felnőttkorban.
Ha az ifjú elérte a húsz-huszonkét éves kort, a felnőttkor határát, s ha arra
érdemesnek bizonyult, akkor pompázatos szertartással lovaggá avatták. Fegyver­
zete egyes darabjait: a sisakot, a vérteket és a sarkantytrtrr^áűspöITádta át neki, a
kardját pedig hűbérura. A lovaggá ütés a fanfárok zengése közepette történt.
A középkorban az úri családok leánygyermekeinek nevelése eltért a fiúkétól.
Többségűk hamar elkerült otthonról: apácakolostorokban vagy más főúri családok
lovagváraiban nevelkedtek. Ezek az előkelő származású leányok; a várünrcr
vezetésével sajátították el mindazt, amit egy feudális udvarház, egy nagygazdaság
vezetéséhez tudni kellett. Minél hamarabb meg kellett tanulniuk mindezt, mivel
általában korán, tizenkét esztendős koruk táján férjhez adták őket.
A gazdaság vezetése a középkorban a nemesasszonyTeladata volt, míg férje a
katonáival, fegyvereivel és lovaival foglalkozott. A várúrnő munkája nem volt
könnyű: a tipikus középkori háztartásba ugyanis többnyire több tucat ember is
beletartozhatott, akiket irányítania kellett.
A hűbéri kor nemesi udvarháza vagy a lovagvár általában önellátó gazdaság volt:
mindent maguknak kellett előállítaniuk, amire szükség volt. A nemesasszonynak
tehát a gazdálkodással, a pénzügyekkel kapcsolatos ismeretekre kellett szert ten­
nie. Megfontoltnak, bölcsnek, törvénytudónak kellett lennie, férje távollétében
ugyanis ő töltötte be a döntőbíró szerepét is. Valamelyest a harcászathoz is értenie
kellett, hogy egy váratlan támadás esetén irányítani tudja a vár védelmét. A
betegápolás, az orvoslás is a feladatai közé tartozott. így a nemesasszonyoknak
nem sok idejük maradhatott arra, hogy elméjüket műveljék. Az íráshoz általában
nem értettek, olvasni is csak kevesen tanultak meg. Az alapvető műveltséget
számukra is a „nemzetközi" lovagregények jelentették. Ezeket a regényeket (el­
nevezésük „románUTez^éfedéfirég francia nyelvű könyvet jelent) a XII. században
már több európai nyelvre lefordították. A várkisasszonyok ezekből tanulták meg
a jó modor, a társaságbeli viselkedés szabályait. Mindezeken túl énekelni, táncolni,
franciául beszélgetni tanultak, hogy majdani életükben ezzel is fényt vigyenek a
hétköznapok egyhangúságába, s vendégjáráskor, ünnepnapokon úgy tudjanak
viselkedni, ahogyan az illik. (Utrio 1989.)

3.2.2. Városi iskolák

h Plébániai iskolák a városokban is-működtek, a XIII. századtól kezdve ezek tan­
anyaga átformálódott. Már nemcsak a klerikusképzés szempontjait vették figye­
lembe, hanem a kereskedő-, iparos- és hivatalnokrétegek sajátos szükségleteit is.
 KÖZÉPKOR 57

A városi plébániai iskolákban az iskolarektor (rector scholae, magister scholae)

tanított. A nagyobb városokbárTá^káhtöris közreműködött az oktatásban, feladata
az énektanítás és a tanulók templomi szolgálatának megszervezése volt. A felnőtt
tanárok mellett több helyen az idősebb diákok közül választottMgédtamtút (prae­
ceptor, informator, Geselle) alkalmaztak.
A rektor a plébános felügyelete alatt állott, javadalmazását egyrészt az egyház,
másrészt a városi magisztrátus biztosította. A városi iskolarektorság az anyagi
gyarapodás és a társadalmi felemelkedés lehetőségét kínálta. A nagyobb városok­
ban éppen ezért megkövetelték, hogy az iskolamester az egyetemek bölcsészeti
(„ars") fakultásán szerezhető baccalaureus vagy magiszter fokozattal rendelkez­
zen. Új fejlemény, hogy a XIV-XV. században már többnyire világi férfiak, az ün.
városi literátus réteg köréből kerültek ki a rektorok.

A XIII-XIV. századra új, világi értelmiségi réteg, a literátusok rétege alakult ki

Európa városaiban. A városi plébániai iskolákban vagy később az egyetemek
filozófiai fakultásán olyan komplex műveltséget szerezhettek, amelynek már
gyakorlati irányultsága volt. A vallás, a tudomány, a törvénykezés, a hétköznapi
ügyintézés, az orvoslás egyaránt helyet kapott benne. E műveltség birtokában a
literátusok már nem törekedtek arra, hogy klerikusokká legyenek. Világi pályák
várták őket. Lehetett belőlük például jegyző, tanító, tisztviselő, gazdatiszt, titkár,
könyvelő.

_A városi plébániai iskolák tananyagának középpontjában - az olvasás, írás és az

éneklés tanításán túl - a latin nyelv oktatása volt. A városi polgárok egy része
szívesen taníttatta gyermekeit a köznapi latin nyelvre, mivel ez volt a jog, a
törvénykezés, a tudomány nyelve. A latin segítségével érintkezésbe léphettek a
más nemzetiségű művelt emberekkel is.
A következő szinten a jövendő életpályához szükséges ismeretek tanulásával
foglalkoztak. A világi pályákra igyekvőknek a rektor - az előre elkészített for­
mulák, levélminták segítségével - megtanította a különböző hivatalos levelek és
iratok szerkesztését. Mindemellett pénzügyi ismeretekre, gyakorlati számtanra,
könyvelésre, földrajzi-csillagászati ismeretekre is oktatta őket. Emellett a tanuló
érdeklődésének, későbbi élethivatásának - és természetesen az iskolarektor felké­
szültségének - megfelelő latin nyelvű szakművek tanulmányozása is sorra került._
A könyvek többsége teológiai értekezés, csillagászati munka, könnyebb Arisz-
totelész-mű, levélminta-gyűjtemény, logikai összefoglalás, zeneelméleti tanul­
mány vagy iratfogalmazással foglalkozó szakanyag volt.

A középkor végi plébániai iskola elemi szintjén a magasabb fokokról kikerülő

nagydiákok segítették a kezdők tanítását. Énektanítást folyt minden szinten -
ez a plébániatemplom kántorának feladata volt.
Nagyobb városok iskoláiban előfordult, hogy - az elsajátítandó tananya­
grészek alapján - több tanulócsoportot, „osztályt" szerveztek. A legnépesebbek
természetesen mindig a kezdők osztályai voltak. Abban a korban ugyanis nem
jelentett „bukást" (a szó mai értelmében), ha valaki elemi latin nyelvű olvasás-
és írástudás birtokában befejezte tanulmányait, és valamelyik céhben sajátított
el egy szakmát. („Jobb nekem vargaság, ha pénzem erszényben / Leszen, mi
58 A MODERN PEDAGÓGIATÖRTÉNETI GYÖKEREI

haszna a sok fűtörésben" - szól erről egy korabeli vers. A „fűtörés" kifejezés
haszontalan időtöltést, üres szalmacséplést jelent.)

A kereskedők, kézművesek gyerekeit - akik emellett a céhes szakképzésben is

részesültek - anyanyelven oktatták ezekre a gyakorlati ismeretekre. Látható, hogy
olyan komplex ismeretköröket sajátítottak el a városi fiatalok, olyan tudásanyagot,
mely a - korábban bemutatott - klerikus műveltség diktátum és kompútusz ismeret­
tömbjének számos elemét is magába ötvözte. A városi plébániai iskola tananya­
gának egymásra épülését a következő táblázat szemlélteti:

Választott praktikus ismeretek

Latin grammatika
Elemi ismeretek
8. táblázat

2. A városi plébániai iskolák mellett ezekben a századokban már kialakultak a

városi polgárság számára anyanyelvű, praktikus képzést nyújtó~mngdnTskolak: Az
anyanyelv kizárólagossága az iskolák nevében is szerepelt: „magyar skóLö; Deut­
sc h e Schule. Gyakran előfordult, hogy a plébániai Iskola rektora délutánonként
lakásán tanított. A lányok nevelését-oktatását általában féteségéie_bízta. Máskor e
két tisztség nem esett egybe, ilyenkor a városi iskola rektora és' a magántanító
között ellentét alakulhatott ki: a magániskola megnyitása csökkenthétté a városi
plébániai iskola tanulóinak számát.
3. A városi polgárok többsége fiait céhes nevelésben-oktatásbcm részesítették. Az
első céhek - mint érdekvédelmi egyesületek - a XII— XIII. században jelentek meg
Európa városaiban. Tagjaik tevékenységét szigorú szabályok irányították, melynek
célja a konkurencia letörése volt. A céhek keretei között oktató-nevelő munka is
folyt. A tizenhárom-tizennégy éves fiúk inasként kezdték életüket a céhben, miután
a városi iskolában megismerték az olvasás, írás, számolás elemeit. (Az egyes
iparágak művelői munkájuk során tervezeteket, feljegyzéseket, számításokat alkal­
maztak. Ezek olvasásához-értelmezéséhez iskolás műveltségre volt szükség.) Az
inasélet három-négy éven át tartott, ezalatt az inasok a mester irányításával elsa­
játították a szakma legfontosabb elemeit. Az ünnepélyes keretek között történő
felszabadítás után már legényként folytatták a munkát. A legények már a szakma
minden mesterségbeli fogásának elsajátítására törekedtek. Eközben viselkedé­
süket, életvitelüket is formálták: a mértéktartó, szorgalmas polgár erényeit kíván­
ták bennük meggyökereztetni. A legények két-három esztendőn át tartó vándorlás
után (melynek során megismerkedtek más országokbeli iparostársaik munka-
módszereivel) elkészíthették a remeket, melynek kedvező elbírálása után a céh teljes
jogú tagjai közé juthattak. A szakmai alkalmasságon túl ennek feltételei közé
tartozott a városi polgárjog megszerzése is: polgárrá az válhatott, aki bizonyos
vagyonnal (házzal, telekkel) rendelkezett.
 KÖZÉPKOR 59

3.3. GYERMEKSZEMLÉLET A KÖZÉPKORBAN

A középkori gyermek helyzetét illetően megoszlik a gyermekkorral foglalkozó
történészek véleménye. Az egyik csoport (főleg Philippe Ariés, Francois Lebrun és
Lloyd DcMause) álláspontja szerint a középkori ember a gyermekeket kicsinyített
felnőttnek (homunculus) tekintette, mások viszont (pl. Sulamith Shahar, Emmanuel
Le Roy Ladurie, Linda Pollock) úgy vélekednek, hogy a gyermekkort már akkor is
értékes időszaknak tartották a felnőttek. (Vajda 1997, 285-300.)
1. Ariés koncepciója szerint (Ariés 1987) a gyermekek iránti szeretet viszonylag
újabb keletű érzés, amely a középkor vége felé, az újkor elején alakult ki. A
gyermekkor a középkori ember szemében nem létezett, vagy ha igen, csak jelen­
téktelen átmenetet jelentett, amire nem érdemes emlékezni. A XII. századig nem is
ábrázolták a gyermekeket a maguk gyermekies mivoltukban. (Egy XI. századi, Ottó
korabeli miniatúrán például felnőtt férfiakat látunk, akik Jézus hívó szavára -
„Engedjétek hozzám jönni a kisdedeket!" - egybegyűltek.) Túl sok csecsemő halt
meg a bölcsőben, az édesanyák ezért nem alakítottak ki bensőséges kapcsolatot
kicsinyeikkel. Az életben maradottakat igen korán felnőtt módra öltöztették, fel-
nőttes viselkedést vártak el tőlük.
2. DcMause mélylélektani alapokra épített rendszerében (DeMause 1974) fokoza­
tos - máig tartó - fejlődést tételez fel, amely a történelem korszakain átívelve egyre
humánusabbá, elfogadóbbá teszi az édesanya-gyermek lés általában a felnőtt­
gyermek) kapcsolatot. A középkor (IV— XIII. század) eszerint a gyermekek „kite­
vésének", elutasításának időszaka. Az édesanyák szorongásaikat, Télelmeiket „ve­
títik ki" a gyermekbe, de már lélekkel megáldott lénynek tekintik, ezért nem
pusztítják el, mint a megelőző korszakban. A középkorban a szülők inkább el­
távolítják maguktól gyermekeiket: szoptatós dajkák gondjaira bízták, majd kolos­
torba adták vagy nevelőszülőkhöz küldték őket azért, hogy „kigyógyuljanak a
félénkségből", élettapasztalatra tegyenek szert. A XIII. századig gyakori a fest­
ményeken'ábrázolt merev tekintetű Mária, aki nem néz. a karjaiban tartott kis
Jézusra: ez is a gyerekkel szembeni elutasító attitűdöt példázza.
3. A gyerekkortörténészek másik csoportja differenciáltabb középkori gyermek-
szemléletet feltételez. Slmhar - rendkívül széles körű forrásanyagra támaszkodó
kutatásai alapján - azt állítja (Shahar 1990), hogy a szülő-gyermek kapcsolatnak
vannak történeti korokon átívelő változatlan elemei is.. A középkor gyermekképe
ennek megfelelően nem volt egyértelműen negatív (mint pl. Szent Ágostoné vagy
Eustache Dechamps késő középkori költőé, aki szerint „boldog az, akinek nincs
gyereke, mert csak fáradság és gond van velük"). Eppilyen sok érv szól amellett,
hogy a gyerekkor megítélése pozitív volt, hiszen a keresztény tanítás értelmében a
gyermeket Isten a szülők gondjaira bízta: rájuk hárul gondozásuk, keresztény
szellemű nevelésük, oktatásuk. A krisztusi tanítás nyorrfán több szerző írta, hogy
a kisgyermekkor a tisztaság, az ártatlanság kora. A gyermekek imájának nagyobb
erőt tulajdonítottak a felnőtténél, vallási körmenetek élén helyet kaptak a gyerme­
kek is. A gyermek már ekkor a tisztaság, ártatlanság szimbóluma lett éppúgy, mint
majd a XIX. századi romantikában.
A középkorban rendkívül gyakori gyermekbalesetek okát Shahar abban keresi,
hogy az emberek gondolkodása - a maitól eltérően - fatalisztikus volt: az Úr a
szentjei segítségével megvédi őket és gyermekeiket minden bajtól. (Előfordult,
60 A MODERN PEDAGÓGIA TÖRTÉNETI GYÖKEREI

hogy ha már bekövetkezett a tragédia, s a gyermek balesetben meghalt, elsősorban

azt szentet okolták ezért, akinek gondjaira bízták a kicsit.)

Középkori szerzőket idézve Shahar a gyermekkor következő szakaszait írja le:

A születéstől 7 éves korig - infantia (kisgyermekkor; infans = 'beszélni nem tudó'):
A gyermek ekkor még magatehetetlen, a felnőttektől függ. Óvni, gondozni kell.
A szülők Isten színe előtt felelősségre vonhatók gyermekeik bántalmazásáért.
7-től 12 éves korig lányoknál, 7-től 14 éves korig fiúknál - pueritia (gyermekkor): A
gyerek már képes beszéddel kifejezni gondolatait, különbséget tud tenni jó és
rossz között. A hétéves kor az iskolakezdés vagy a mesterségtanulás időpontja.
A gyermekkort pesszimistán szemlélő írók szerint a gyermek ekkor már haj­
lamosabb a bűnre, ezért fokozottabban ügyelni kell rá. A világi törvények
értelmében a tizennégy év alatti fűk és a tizenkét év alatti lányok nem viseltek
büntetőjogi felelősséget. Bartholomeus Anglicus szerint a fiűk ebben a korban
gondtalanok, játékosak, nem kötik le őket a komoly dolgok. A lányokat a pueritia
korában tisztának tekinti, de figyelmeztet a káros tulajdonságok kialakulásának
veszélyére (ingerlékenység, irigység, gyűlölködés stb.).
12 évtől a felnőttkorig (lányok), illetve 14-től a felnőttkorig (fiúik) - adolescentia
(ifjúkor): E korszak végpontja szerzőnként változik: a teljes érettség, a felnőttkor
elérésének küszöbét egyesek a huszonegy éves korban jelölik meg (Bartholomeus
Anglicus), mások a huszonöt éves kort tüntetik fel (Dante), ismét mások a
huszonnyolc éves kort említik (Sevillai Izidor). Aegidius Romanus szerint a fiatalok
ebben a korban könnyen befolyásolhatók. Ennek veszélye, hogy az értelmi
fejlődés velejárójaként a bűnre való hajlam is megerősödik, és az eretnek gondo­
latok is visszhangra lelnek lelkűkben. A fiatalok ebben az életkorban mindenre
pontosan megtaníthatok, de ügyelni kell arra, hogy tanításuk megfelelő szellem­
ben történjék.

Mindezek alapján elmondható, hogy a középkor gyermekképe összetettebb volt

annál, mintsem hogy leegyszerűsítve „gyermekellenesnek" nevezhetnénk. Leg­
inkább az ambivalencia jellemezte ezt a szemléletmódot: az elutasítás, távolítás
mellett megtalálhatók voltak benne a mai gyerekszemléletre jellemző elfogadó
attitűd és kötődés elemei is.

4. A középkori szülők és gyermekeik közötti kötődést egyedülálló példával

bizonyítja Le Roy Ladurie, amikor egy délfrancia falu szokásait elemzi a történeti
szociológia eszközeivel. (Le Roy Ladurie 1997.) Montaillou életét 1294-1324
között kíséri figyelemmel, a kutatáshoz megbízható forrásul szolgáltak a falu
lakóinak vallomásait tartalmazó inkvizíciós jegyzőkönyvek. (Az egyházmegye
püspöke rendkívül alapos vizsgálódást folytatott a faluban kathar eretnekek
felbukkanásának gyanűja miatt.) Ezekben a hétköznapi élet minden részletére
kiterjedő beszámolókban szó esik a gyermekek gondozásáról, neveléséről is.
Megtudjuk belőlük, hogy az édesanyák nem adták dajkához gyermeküket,
maguk szoptatták őket. (A dajkák igénybevétele csak a magasabb társadalmi
osztályokban volt szokás.) Ez a táplálás hosszű ideig tartott, olykor kétéves
koron tűi is. A kisgyermek ezalatt mindenhová követte édesanyját, szinte állandó
fizikai kontaktusban volt vele. („Montaillou terén álltam, kicsi lányommal a
 KÖZÉPKOR 61

karomon..." - emlékezett egy édesanya.) A kisgyermekek iránti gyengédség

kifejezése gyakori volt. A haldokló gyermeket édesanyja egész nap karjaiban
tartotta, sírással, jajveszékeléssel fejezte ki fájdalmát, mikor a gyermek meghalt.
Vigasztalást a kathar eretnek tanításban lelt, amely szerint a halott gyermek lelke
egy másik ember testében újjászülethet - talán éppen egy jövendő' újszülött teste
adhat otthont neki. („Megholt lelked Isten a következő fiúgyermeknek vagy
lánynak adja, akit majd fogansz" - hangzott el gyakran a vigasz.) (Le Roy Ladurie
1997, 298, 305.)
Érdekes a gyermekkor szakaszairól alkotott felfogásuk is: születéstől kétéves
korig filiusként, filiaként (kisgyermek) említik a gyermekeket. Kétévestől ti­
zenkét éves korig puer (gyermek) a nevük. Tizenkét év fölött pedig már adoles­
cens vagy juvenis (ifjú) lett belőlük.
 4.
RENESZÁNSZ ÉS HUM ANIZM US

4.1. ÚJ VILÁGKÉP KIALAKULÁSA

A reneszánsz fogalmát jelen esetben nemcsak egy művészettörténeti korszak
megjelölésére használjuk, hanem a hozzá kapcsolódó civilizációs stílus körül­
határolására is. Ez a korszak az európai művelődés történetének körülbelül 1300-
tól 1600-ig tartó időszaka. A reneszánsz művészeti stílusának, az ehhez társuló
világfelfogásnak, emberképnek a kibontakozása nem egy csapásra ment végbe
Európa különböző tájain. A holland művelődéstörténész, Johan Huizinga szem­
léletes képpel ábrázolja a reneszánszra jellemző eszmék megjelenésének térbeli és
időbeli ritmuseltolódását. A reneszánsz olyan, mint a „parthoz ütődő hullámok
hosszű sora: mindegyik más helyen és más-más pillanatban törik meg. Mindenütt
másképp rajzolódik ki a határvonal régi és üj között... a változás sohasem
vonatkozik a műveltség egész összességére." (Huizinga 1979, 354.)
Az egyenlőtlen fejlődés jelenségét példázza az is, hogy a XIV-XV. században
Itáliában már a reneszánsz szellemében alkottak a költők, írók, zenészek, festők, de
Eszak-Európában, a Flandria, Németország és Franciaország által határolt három­
szögben még a középkori civilizáció és lovagi kultűra „tűlérett", kifinomult formái
virágoztak. A „középkor ősze" ekkor hozta meg utolsó, leggazdagabb termését.
(Huizinga 1979.)
Az 1300-as évek Itáliájában vált először jelentős társadalmi tényezővé a városi
polgárság. A kereskedelem és a pénzgazdálkodás révén mind nagyobb gazdasági
hatalomra tett szert. Mindemellett az itáliai polgárság hosszű ideig nem ren­
delkezett önálló értékrenddel, ízlése még sokáig a fejedelmi udvarok hatását
tükrözte. Ezek alapján megállapítható, hogy a polgárság a középkorban még nem
jutott szerephez, a reneszánszban már teret kap, de főszerep majd csak a
XVII-XVIII. században vár rá.

4.2. A HUMANISTÁK EMBERESZMÉNYE

Az itáliai humanisták mozgalma olyan szellemi áramlat volt, amely az antik
klasszikus szerzők űjrafelfedezésével vált a reneszánsz kultúrájának meghatározó
tényezőjévé. Mindemellett kulturális és pedagógiai programként is értelmezhető,
mivel a tudományoknak egy sajátos, jól körülhatárolt területét fejlesztette tovább.
A „studia humanitatis" ('humán tanulmányok') körébe a grammatika, retorika,