1.Az athéni demokrácia működése a Kr.e. 5.

században
Periklészi demokrácia

1) Demokrácia gazdasági alapja/bevételi forrásai

A városállam bevételi forrásai biztosították Athén működését és tették lehetővé a polgárjoggalrendelkező szabadok
számára, hogy bekapcsolódva részt vegyenek az állam irányításában. A vá- rosállam gazdasági alapjait a
metoikoszok alkalmazása, az árutermelő rabszolgaság kialakulása, a déloszi szövetség fenntartása, a bíróságok
bevételei és a laurioni ezüstbánya kincsei jelentették.
Metoikoszok alkalmazása: betelepedett idegenek, akik jogilag szabadok, szaktudással rendel- keztek, és adót
fizettek az államnak. A szaktudás és adófizetés miatt Athén engedte betelepedé- süket, de polgárjogot nem
biztosított számukra, s így nem vehettek részt az állam irányításában.
Árutermelő rabszolgaság: a rabszolgaságnak ez a fajtája a kr.e. V. századra alakult ki. Az árutermelő
rabszolgaság nem jelent mást, mint a rabszolgáknak a termelőmunkában való alkal- mazását. A rabszolgák
alkalmazása azért volt előnyös, mert a tulajdonos számára ingyen termelt,s a termelése révén profitot biztosított
számára. A rabszolgák helyzete államonként és gazdaságiágazatonként változott. Legjobb helyzetben az iparban
dolgozó rabszolgák voltak, mivel itt szá- mított a szaktudás, ezért törvényekkel is védték őket. Legrosszabb
helyzetben a bányákban dol- gozó rabszolgák voltak: semmiféle védőfelszerelést nem kaptak.
Déloszi szövetség: a déloszi szövetséget Athén hozta létre kr.e. 478-ban. Ez a szövetség egy perzsa ellenes
szövetség volt. A háborúk befejezése után Athén nem számolta fel a szövetségi rendszerét, hanem továbbra is
fenntartotta, mivel a szövetség tagjai adót fizettek Athén számára. Az adófizetés miatt minden eszközzel
igyekezett Athén megakadályozni a szövetség tagjainak akiválását.
Bíróságok bevételei: a bíróságok által kiszabott büntetések, főleg a pénzbüntetés is fontos be-vételi forrást jelentett
a város számára.
Laurioni ezüstbánya: a bányában kibányászott ásványkincsekből pénzt vertek, és a bányából befolyó jövedelem
tette lehetővé az athéni flotta fenntartását.
2) Athén gazdasága
Athén gazdasági életének fontos ágazata volt a mezőgazdaság. A mezőgazdaságban vaspapu- csos faekét
használtak a föld megművelésére. A vaspapucsos faeke tökéletesebb volt, mint az egyszerű faeke, de keskeny,
hegyes volta miatt csak feltúrta a földet, ezért azt így hosszában és keresztben is meg kellett szántani. A
földművelés keretében gabonát, szőlőt, olivabogyót termesz-tettek.
Ipar: az iparban kisműhelyekben folyt a termelés, s ezek a kisműhelyek egy-egy termék előál-lítására szakosodtak
(specializálódtak). A műhelytulajdonosok elsősorban nem az önellátásra, ha-nem az árutermelésre rendezkedtek
be, azaz arra rendezkedtek be, hogy a termékeiket áruként eladják. A mezőgazdasághoz hasonlóan az iparban is
használtak vasszerszámokat pl.: kézifújtató,íjaseszterga. A kézifújtatót a vasolvasztásnál, míg az íjas esztergát a
termelőeszközök előállításá-nál használták.
Athén gazdasági életének fontos ágazata volt a kereskedelem, amelynek keretében a mezőgaz-
daság és az ipar által előállított termékeket szállította a környező városálamokba. A
kereskedelemfejlődésével a pénzügyletek is fejlődtek. Mivel az egyes poliszok nem egyforma
pénzt használtakjelentős volt a pénzváltók szerepe. A pénzváltásból származó adók is fontos
bevételi forrásai vol-tak a városállamoknak, így Athénnak is.
3) Athén politikai intézményei
Az athéni demokrácia legfontosabb intézménye a népgyűlés volt, melynek minden 20. életévét
betöltött, polgárjoggal rendelkező athéni férfi tagja lehetett. A népgyűlés tagjait az athéni polgá-
rok közül választották. A népgyűlés feladata volt, a hivatalnokok választása (ötszázak
tanácsának, az esküdtbíróságok és az arkhónok tanácsának tagjait sorsolással, míg a
sztratégoszokat válasz- totta), törvények hozatala, és hogy döntsön a háború és béke
kérdésében.
Ötszázak tanácsa: Kleiszthenész reformjának (kr.e. 508) köszönhetően jött létre. Tagjait a nép-
gyűlés sorsolta phülénként 50 főt. Az ötszázak tanácsában minden társadalmi csoport (arisztok-
rácia és a démosz) képviseltette magát. Az ötszázak tanácsa vitatta meg a népgyűlés elé kerülő
javaslatokat, illetve gondoskodott a népgyűlésben elfogadott törvények betartásáról. A tanács
tag-jai egy évig voltak hivatalban, és hivatali munkájukért díjazásban részesültek.
Esküdtbíróság: az esküdtbíróságok tagjait a népgyűlés választotta sorsolással az athéni polgá-rok
közül, megbízatásuk egy napra szólt, s ezért napidíjat kaptak.
Sztratégosz: a sztratégoszok (hadvezérek) választás útján töltötték be a hivatalukat. Ezt a tiszt-
séget egy évnél is tovább lehetett viselni, mivel újraválaszthatók voltak, mint pl.: Periklész, akit
15-ször választottak újjá. Athénnak 10 sztratégosza volt, phülénként egy.
Az Areioszpagosz tanács: volt arkhónok tanácsa, mely kr.e.462-ig működött. Megszűnéséig
ellenőrizte a tisztviselőket.
Cserépszavazás: Kleiszthenész a zsarnokság újjáéledését a cserépszavazás bevezetésével kí-
vánta megakadályozni. Ha valakiről a polgárok úgy vélték, hogy zsarnokságra tör, cserépszava-
zással tíz évre elűzhették Athénból. Az Athénból elűzött személy vagyonát megtarthatta. A sza-
vazás érvényességéhez 6000 athéni polgár szavazatára volt szükség.
4) Athéni demokrácia értékelése
Athén lakosságának közel felét a virágkorban is a polgárjoggal rendelkezők és családtagjaik tették
ki. Ám a gazdasági fejlődés a vagyoni különbségek növekedésével járt. Ez veszélyeztetteazt
a viszonylagos vagyoni egyensúlyt (nincsenek nagyon gazdagok, de nagyon szegények sem),
amely a politikai jogok egyenlősége mellett lehetővé tette, hogy az athéni állam egy-két nemze-
dék idejére ténylegesen biztosítsa a demokráciát. A viszonylagos jólét ellenére az árutermelés
fejlődésének köszönhetően a vagyoni különbségek is növekedtek. A vagyoni különbségek
növe- kedése az ellentétek kialakulásához vezetett. Ezek az ellentétek jelentek meg Athén
társadalmánbelül, a Déloszi szövetségben és a görög városállamok (főleg kereskedelemből élő
városállamok)között. Ezek a kiéleződő ellentétek vezettek a peloponnészoszi háborúhoz.
Az athéni demokrácia a teljes jogú polgárai számára biztosította a demokráciát, s megteremtette
annak anyagi feltételeit. Az anyagi fedezet a város bevételi forrásai és a napidíjaknak a
bevezetése
volt. A napidíjak bevezetése biztosította a szegényebbek részvételét az állam irányításában, mivela
politikai életben való részvétel sok időt vont el a termelőmunkától. A napidíjak a termelésből
való kiesett jövedelmet pótolták. A periklészi demokrácia idején napidíjat fizettek az ötszázak
tanácsában, az esküdtbíróságokon való részvételéért, illetve a színházi előadásokon való megje-
lenésért (a színházakban gyakran került sor politikai beszédekre).
A polgárjoggal nem rendelkezők (metoikosz, nők, rabszolga) nem vehettek részt az állam irá- nyításában