A hamvas szeder, másnéven Rubus caesius a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó,
őshonos, évelő növényfaj.
A hamvas szeder csíranövénye apró mirigyszőrös. Nyeles sziklevele kerekded ovális. A
sziklevél alatti rész gyakran vöröses. Szórt állású lomblevelei hármasok, mindkét oldalukon zöldek, a középső levélke nyeles, széle egyenlőtlenül fűrészes, A levelek áttelelhetnek. Tüskés szára a földön kúszva több méterre is megnő, közben legyökerezik. Virágai fehérek, álernyőben állnak, a csészelevelek fedő- és mirigyszőrösek. Csonthéjas terméscsoportja sok apró, húsos termésből (csontár) áll. A szedertermés fekete, kékesen hamvas. A magvakkal való szaporodás jelentősége fontos. Fehér, kissé gyűrött szirmú virágai ritkás csomókban nyílnak a nyár folyamán. Termései folyamatosan, nyártól kora őszig érnek be. Mészkedvelő, nitrogén-igényes faj, jól bírja a magas vízállást. Nehezen irtható, meglehetősen ellenálló gyom. Napfénykedvelő, de tűri a félárnyékot is. Nyirkos erdőkben, nedves legelőkön, homokpusztákon, gyomtársulásokban él. Talajra nem érzékeny, a legjobban a nedves, mély, agyagos- és öntéstalajokat kedveli. A hamvas szeder gyógynövény, az iparban különböző módokon gyógyításra használják. A levelekből készült főzettel sebeket kezelnek, míg a teájával hurutot gyógyítanak. Főzetét alkalmazzák hasmenés, féregnyúlvány gyulladás, cukorbaj vagy erős menstruáció esetében is. Vértisztító hatást is tulajdonítanak neki. Gyümölcse vízhajtó és izzasztó is, illetve nagy mennyiségű A-vitamint tartalmaz. A nem túl érett szemekből dzsemet szoktak készíteni. Flavonoid vegyületei elsősorban antioxidáns hatásuknak köszönhetően hasznosak, de azt is számos kutatási eredmény támasztja alá, hogy immunserkentő, gyulladáscsökkentő, daganatellenes hatásuk van. Friss fogyasztásra, valamint zselé, édesmust, desszertbor készítésére is alkalmas gyümölcs. Nem védett, mert vadon élő, őshonos növény, nincs még veszélyeztetve a kihalástól ez a faj.