A mitokondriumok eredete

A mitokondriumok az általánosan elfogadott elképzelés, az ún. endoszimbionta

elmélet szerint egykor önálló baktériumok voltak, melyeket kb. egy milliárd évvel
ezelőtt archeobaktériumok kebeleztek be. Egy sejt egy másik sejt általi
bekebelezése (fagocitózis) egysejtűek köreiben a táplálkozásnak egy viszonylag
szokványos módja, immunrendszerünk egy része is így bánik el a kórokozókkal,
a bekebelezett sejt megemésztődik. Ebben az esetben viszont a megemésztés
helyett a két sejt együttműködni kezdett, és az így kialakult szimbiózis olyan
sikeres lett, hogy a teljes fejlett élet erre a folyamatra vezethető vissza.

A mitokondriumok a mai napig a baktériumokra jellemző kettős sejtfallal

rendelkeznek, és saját DNS-sel is. Sejtjeinkben részben szexuálisan, részben
osztódással szaporodnak, ill. sejtjeinken kívül is képesek létezni, közlekedni. A
mitokondriumok bakteriális tulajdonságait ismerve érthetővé válnak az egészség
krónikus károsodásának egyes útvonalai. A mitokondriumokat károsítani tudják
krónikus fertőzéses, gyulladásos állapotok, mert ilyenkor a szervezet saját maga
a baktériumokra nézve toxikus anyagokat termel. Egyes gyógyszerhatóanyagok
is károsíthatják a mitokondriumok metabolizmusát, pl. egyes antibiotikumok,
főleg gyakoribb, vagy hosszabb alkalmazás esetén, hiszen ezek a hatóanyagok
a baktériumok metabolizmusát veszik célba, és így a mitokondriumok is
megsérülhetnek.