Üdvözlöm a kedves bírókat, én Biró Péter Gordon vagyok az Érdemi cáfolat állító kettes

szerepében.
1. Az első érvünk a természet védelem fontossága volt. Mint csapattársam említette a
panziókban és hotelekben szállók száma jóval felülmúlja a kempingezők számát. A
Sátorhelyeken töltött éjszakák száma az Európai unióban 2019-ben 316 millió volt, míg a
turisztikai szálláshelyeken (ez magában foglalja a hoteleket és panziókat) megközelíthetőleg
3,1 milliárd volt.
2. A társadalomban a legnagyobb kárt a túlturizmusnak nevezett jelenség okozza. Erről akkor
beszélünk amikor egy adott városban vagy területen drasztikusan megnő a látogatók száma,
annyira, hogy ennek már negatív hatásai vannak a környezetre. Erre a legnagyobb példa
Velence ahol évente 30 millió turista érkezik, ezzel ellentétben állandó lakossága lassan
kevesebb mint ötvenezer embert számol és ez folyamatosan csökken kivándorlás és
elöregedés miatt. A túrizmus túlságos mértéke miatt belépődíjat terveznek bevezetni. A
másik legnevesebb példa erre a Louvre, amit kb. évente 10 millióan látogatták meg, viszont
ezt se a múzeum területe se a dolgozók száma nem engedi meg. A dolgozók túlterheltsége
miatt rengetegen felmondtak a pandémia előtti évek alatt amelynek tetőpontja a 2019-es
dolgozói sztrájk volt.
3. Ha már megemlítettük a pandémiát akkor ideje beszélnünk a turizmusra épülő gazdaság
instabilitásáról. Ennek lehet több oka is, politikai, természeti vagy gazdasági oka. Például
háborúk miatt, ugye itt a jelenlegi ukrán-orosz konfliktus, amelynek hatásait országok
(Törökország, Egyiptom) hatalmas veszteségként élik meg, rengeteg repülőjárat állt le ezáltal
a légitársaságok is komoly veszteségekkel számolnak és még nem is említettem magát
Oroszországot ahol a legnagyobb mértékben állt le a turizmus. A másik legjelentősebb példa
a Covid-19 által okozott világjárvány amely alatt az utazók száma drasztikusan csökkent, a
leghíresebb úticéloknál (Velence) a bevétel akár 70%-ot is esett, és ebből kifolyólag hatalmas
leépülések voltak az iparágban, rengeteg ember elvesztette munkáját és mai napig
visszafordíthatatlan károkat okozott. Emellett a járványhelyzet vége tovább erősítette a túl
turizmust is.
4. Ha már magáról a haszonról beszélünk, akkor fontos megemlíteni, hogy nem mindenki
haszonélvezője a turizmusnak. Ugyanis a legtöbb pénzt a hotel tulajdonosa/tulajdonosai,
támogatói és vezetői viszik el, sokszor alulfizetett dolgozókkal (a legkevesebbet fizetett
munkák jórésze a turizmus iparágába tartozik pl.: kiszolgáló, konyhai segítő, bárpultos stb.).
Ez az adott területet és a várost is hátráltatja, ugyanis hatalmas vagyoni különbségek jönnek
létre az erre fókuszáló területeken. Bulgáriában nem kell sokáig sétálni, hogy a
luxusszállodáktól eljussunk az ott dolgozó eléggé rossz életkörülményekkel rendelkező
dolgozók lakásához. Emellett rengeteg ottani program a más országok pénztárcájához van
viszonyítva, ezt rengetegen nem tudják megengedni maguknak, ezért nem képesek
effektíven megismerni saját kultúrájukat, országukat vagy természeti kincseiket, így annak
jelentősége a mindennapokban csökken, hiába ismeri meg azt egyre több külföldi. A kultúra
maga egy közösség, társadalom életmódját fejezi ki, szóval, ha a közember nem gyakorolja
akkor maga a kultúra hatalmas mértékben károsul.