Ének beadandó:

Maurice Ravel

Fiatal kora:
Maurice Ravel 1875 március 7.-én a Pireneusok lábánál
fekvő Ciboure-ben. Kiskorában Párizsba költözött, már
tizenévesen komponált, 1889-ben jelentkezett a a
párizsi Konzervatóriumba. Gabriel Flauré volt a
legkedveltebb tanára, pártfogója, hamar kialakult saját
stílusa, de ezt sokan Debussy plagizálásának tartották,
pedig már akkor voltak a zenéjének sajátságai, amikor
még nem is hallott Debussy felől. Később nem lett belőle
nagy előadó, még saját zongoradarabjait sem maga adta
elő, hanem egy-egy másik zenész/előadó. Karmesterként
sem lépett fel túl gyakran , és amikor fellépett, akkor is
csak saját műveit vezényelte. Fiatalon társaságkedvelő,
ember volt. 1901-től próbálkozott a Római díj
megnyerésével, de azt a bizottság minden alkalommal
másnak ítélte a díjat annak ellenére, hogy ebben az
időszakban Ravel már népszerű zeneszerző volt. Ravel Maurice Ravel 1928-ban
1902-ben bemutatott vonósnégyesével még Debussy
ámulatát is elérte. 1905-ben betöltötte a harminc éves
kort, ezért eltiltották a további jelentkezéstől a Római díjra. Ez egy kisebb közösségi
botrányhoz vezetett. Ezután Ravel visszahúzódóvá és magányossá vált.

Még a világháború előtt:

Gyagilev bemutatta 1908-ban Muszgorszkij Borisz Godunov című zenedrámáját. Ez erősen
hatott Ravelre. Elsőként maga Muszgorszkij hatott rá, emiatt 1913-ban Stravinsky-jal
áthangszerelte a Hovancsina nevű félbemaradt operáját. Majd 1922-ben megakotta az Egy
kiállítás képeinek zenekari átiratát. Sőt Ravel Gyagilevvel való együtt működésének
eredménye: a Daphnisz és Cholé, valamint a Lúdanyó meséi. Egyébként zenekritikusi
karrierje is itt érte el a csúcspontját.

A világháború közben:
Az első világháború alatt a német támadás hazafiasságot ébresztett Ravelben, jelentkezett
katonának, többsz9r elutasították, de végül teherautó-vezető lett. Személyiségét megviselte
az emberi szenvedés, pesszimizmusát, pedig még fokozta az is hogy meghalt anyja. 1916-ban
meginvitálták egy a francia zene védelmére alakult művészligába ám ide nem ment el.

A háború után:
A háború után különköltözött bátyjától, a Párizs közelében lévő Monfor I’Amauriban
telepedett le. A zenén kívül foglalkozott még egzotikus kertjének gondozásával, és macskák
tenyésztésével is. Debussy 1918-as halála után akarat nélkül is ő rá szállt a Francia zenei élet
vezérének címe. Az 1920-as zenekari darabján (ami eredetileg balett lett volna) annyira
összevesztek Gyagilevvel, hogy kapcsolatukat teljesen megszakították. Az 1920-as évek
pezsgése hatott Ravelre is: az éjszakákat Párizsi lokálokban töltötte el, és is megismerkedett
a dzsesszel. Ebben az időben került sor Ravel nagy utazásaira: Bécsbe, Közép-Európába,
Spanyolországba és Észak-Afrikába. Valamint 1928-ban Amerikába, Houstonba. Ugyancsak
1928-ban avatták díszdoktorrá az Oxfordon.

Utolsó évei:
A harmincas évek elején eljutott budapestre is koncettúrája keretein belül. 1932-ben alkotta
meg a Don Quijote Dulcineához című három dalt. Ez volt életet utolsó alkotása. 1932-ben
részt vett egy súlyos autóbalesetben, amiből felgyógyult ugyan, de agyát egy máig
azonosítatlan kór támadta meg, amely fokozatos, de folyamatos szellemi leépüléssel járt.
1937-ben agyműtéttel próbáltak javítani állapotán, de a beavatkozás nem sikerül, és ravel
1937 december 28.-án meghalt. Sírja Levalloisban van.

Fontosabb művei közül néhány:

• Boléro: Ravel 1928-ban egy Albéiz-zongoraművet akart meghangszereni, de azt eg
másikzeneszerző már (jogilag) lefoglalta. Ekkor született meg az a koncepció: hogy
egy olyan művet ír amelyben ugyanaz a téma ismétlődik egyre nagyobb hangerővel,
más és más hangszerekéssel, és a dob adja a ritmus állandóságágát.
• Daphnisz és Cholé: Három költői képben dolgozza fel a Longosznak nevezett
Pásztorregényt. Ravel Gyagilev megbízásából készítette 1909 és 1912 között.
Zenekarra lett komponálva, érdekessége, hogy kell hozzá kórus is. (Balett)
• Lúdanyó meséi: Eredetileg zongora darabvolt, utólag dolgozta át szimfónikus
zenekarra 1908-ban írta Perrault 17.századi mesegyűjteményének nyomán. Az első
világháború előtt Ravel sokat járt a Godebski szalonba. Megkedvelte a tulajdonos
gyerekeit, és nekik mesélt meséket. Innen jött az ötlet a Lúdanyó meséire.
• Pavane egy infánsnő halálára: Ravel 1899-ben komponálta konzervatóriumi
növendékként. Sokan félreértették, azt hitték hogy gyászzene. (Zongoramű)
• D-Dúr zongoraverseny bal kézre: Ravel 1930-1832-ben írta megírására
Paul Wittgenstein kérte fel. Aki még az első világháborúban veszítette el jobb kezét,
így lett a mű balkezes. Csak egy tételből áll.
Források:

• https://hu.wikipedia.org/wiki/Maurice_Ravel

• https://hu.wikipedia.org/wiki/L%C3%BAdany%C3%B3_mes%C3%A9i_(Ravel)

• https://www.filharmonikusok.hu/muvek/pavane-egy-infansno-halalara/

• https://www.filharmonikusok.hu/muvek/d-dur-zongoraverseny-bal-kezre/