2.

Tétel - Spárta társadalmának és államszervezetének jellegzetességei

Az archaikus kor kezdetén dór hódítók alakították meg. A peloponnészoszi félsziget tengertől elzárt és
a szárazföldi összeköttetést nélkülöző területen létrejött állam első jellemzője a zártság, az autracht
berendezkedés volt. Spárta a legkorábban alakított hellén városállam, amely a nemzetségi rendszer
elemeiből a legtöbbet mentett át. Tartós hatalmi struktúrát hozott létre, mert az alkotmányának
alapelemei fennállásának 4 évszázada alatt alig változtak. Társadalmát áthatotta a militarizmus, hiszen
hódító dórok kezdetben csupán erőszakkal tarthatták kordában a nagyszámú őslakosságot, így a belső
rend biztosítására ütőképes katonai erőt kellett fenntartaniuk.

Spárta gazdasága földművelésen alapult, államát arisztokratikus szemlélet jellemezte. A katonai elvek
szerint felépült közhatalmi rend az egyén szerepének, önálló kezdeményezések visszaszorításával járt.
Azonban a szabad polgárai között az ókorban tapasztalt legteljesebb egyenlőséget hozta létre. A nők is
részt vehettek a közügyek gyakorlásában.

A hagyomány szerint Spárta társadalmi államrendjét Lükurgosz, a legendás törvényhozó alkotta meg.
Kr.e. 8. sz.-ban egységes alkotmány adott ki, amelyet előtte a delphoi jósdával szentesíttetett.
Művének örökérvényűségéről sajátos módon gondoskodott: a spártaiaktól esküt vett ki, hogy
visszatértétig megtartják az alaptörvényt. Ezután eltávozva, öngyilkos lett. Leglényegesebb eleme a
föld egyenlő felosztása volt. Spárta művelhető területét 9000 egyenlő részre osztotta, és ezeket a
szabad spártai férfiak számára utalta ki.

A társadalom 3 részre tagolódott:

 teljes jogú spártaiakra

 körüllakókra (perioikoszok)
 rabszolgákra (helóták)

Minden föld állami tulajdonban volt, amelyet elidegeníteni, átörökíteni nem lehetett. A kiutalt
rabszolgák közösségi rendelkezés alatt álltak, a föld tartozékainak számítottak. Az ipart és a
kereskedelmet megtiltották. A spártai szellem fenntartásának fontos eszköze a nevelés volt
(Lükurgosz: a szigorú erkölcs és a helyes életmód minden törvénynél többet ér).

A spártai nevelés előremutató eleme, hogy az állam intézményesített módon gondoskodott polgárai
képzéséről, közügynek tekintve azt. Itt alakultak ki az európai katonai képzés alapjai, figyelmet
fordítottak a nők nevelésére is. Azonban elhanyagolta a szellemi, értelmi képzést. A megszületett
csecsemőt borban fürösztötték meg. Amennyiben túlélte, az öregek tanácsa elé vitték annak
elbírálására, hogy alkalmas-e a spártai közösség szolgálatára. Kedvező ítélet esetén a gyerek hétéves
koráig a szülei mellett maradhatott, ezután katonai előképzésben részesült. A fiúk huszadik
életévüktől kezdve, 10 éven át szigorú, katonai szolgálattal érdemesülhettek a szabad spártai címre. A
hadi szolgálat a 60. Életév elérésével szűnt meg, ettől kezdve lehettek az öregek tanácsának tagjai.

A gyakori hadjáratok miatt gyakran a nőkre hárult a polisz védelme és kormányzása. A militarizált
államnak nagy szüksége volt az egészséges utódokra. A nők kitüntetett helyzete, többletjogosultságai
ezzel magyarázható. A spártaiak védték a házasságot, a férj- és feleségcsere nem ütközött erkölcsi
normákba és jogszabályok sem tiltották.

A perioikoszokra, azaz a peremterületek lakói, spártai nőt nem vehettek feleségül, korlátozott
önkormányzatuk volt és adót fizettek, de tarthattak rabszolgát is. Elkülönített csapattestekben
harcolhattak a spártaiak mellett és részt vehettek az olimpiai játékokon.
A helóták zömét őslakosok alkották. Kijelölt falvakban éltek és a szabadok földjeit művelték. Egy
földrészhez hét rabszolgacsaládot rendeltek. Tilos volt őket eladni, de nem lehetett őket
felszabadítani sem. A hadseregben segédszolgálatot láthattak el. A féken tartásuk az állam egyik
feladat lett, mivel a hatalmat gyakorlókhoz képest nagy létszámuk volt.

A spártai államszervezet élén 2 baszileusz állt (kettős királyságra utal). A királyokat a népgyűlés 1 évre
választotta, ők voltak a hadsereg fővezérei, a családjog körébe tartozó ügyek ítélő-bírái és főpapok.

Az öregek tanácsa a királyokkal együtt tekintve 30 főből állott. Ez a szerv tartotta fenn a hatalom
egyensúlyát (Platón). Egyaránt alkalmasnak bizonyult a népuralom és a királyi túlhatalom
visszaszorítására. A népgyűlés választotta a 60. életévüket betöltött teljes jogú spártai férfiak közül. Ez
a szerv volt a kormány és a legfontosabb büntetőbíróság. Határozatait a népgyűlés hagyta jóvá, ezzel
szemben vétójogot gyakorolt annak döntéseivel szemben.

A népgyűlés (apella) tagja volt minden 30 év fölötti spártai férfi. Havonta egyszer üléseztek az öregek
tanácsa által előterjesztett ügyekben, döntöttek a háború és béke kérdésében.

Az államszervezet negyedik eleme a felügyelők (ephóroszok) öttagú testülete volt. A népgyűlés 1 évre
választotta őket. Feladatuk a királyok és az öregek tanácsának ellenőrzése.

A spártai állam a Kr.e. 4. században meggyengült. Nem tudták távoltartani az idegeneket, az athéni
szellemi fölény és jólét vonzó példája is bomlasztóan hatott. Később, Kr.e. 3. sz.-ban Agisz és
Kleomenész kísérelte meg a lükargoszi egyenlőség és a spártai szellem helyreállítását, azonban ez
kudarcba fulladt.