Agatha Christie

Hal�l a felh�k k�z�tt

i
i
Ahol ~Iercule Poirot megjelenik, ott biz-
tos, hogy t�rt�nik valami. Ez�ttal egy P�-
rizs-Croydon k�z�tt k�zleked� rep�l�g�p a
helysz�n. Rejt�lyes �s brut�lis m�don meg-
�lnek egy utast. A tettes nem lehet m�s, csak
a g�pen tart�zkod� szem�lyek k�z�l valaki.
De ki?
A krim�r�, aki �gy pr�b�lja igazolni egyik
elm�l�t�t?
Net�n az az arisztokrata h�lgy, aki �gy
szeretn� elleplezni mag�n�lete s�t�t foltjait?
Mindenki gyan�s. M�g maga a h�res detek-
tiv, I~ercule Poirot is.
Teh�t nem marad m�s lehet�s�g a sz�m�-
ra, mint kider�teni az igazs�got.
e
158 Ft "
Agatha Christie
. Hal�l a felh�k k�z�tt
I
i
I
~
4
I
I
I
I
i
Ford�totta: KOCSIS ANIK� ~~ Agatha Christie
,
~lal�l a felh�k k�z�tt
HUNGA-PRINT Nyomda �s Kiad�
Budapest, 1993
'r
~.4
s
d
A m� eredeti c�me: DcATH IN THE CLOUDS
A ford�t�s a FONTAN,~/Collins
1988-as kiad�sa alap;�n k�sz�lt.
[C~ Agatha Christie
Hungarian translation ~ Kocsis Anik�
ISBN 963-7455-50-6
ISSN 0865-1405
Ormond Beadle-nek aj�nlom ezt a k~nyvet
d
ELS� FEJEZET
P�rizs �s Croydon k�z�tt,
a leve ;�ben
A szeptemberi nap forr�n t�z�tt � Le Bourget
rep�l�t�rre. Az utasok �tv�gtak a betonon, �s
besz�lltak a Prometheus nev� utassz�ll�t� g�pbe,
amely perceken bel�l indulni k�sz�lt Croydon,
fel�.
Jane Grey az utols�k k�z�tt fog,lalta el a he-
ly�t, a 16-os �l�st. N�h�nyan m�r r�tmentek az
el�ls� utast�rbe az apr�cska konyha �s a k�t
mosd� mellett ny�l� ajt�n. �t. Csaknem mindenki
a hely�n �lt. A sz�ksorokat elv�laszt� folyos� t�l-
oldal�n �l�nken csevegtek. Magas, kiss� �les n�i
hang uralta a hangzavart. Jane elh�zta a sz�j�t.
Nagyon is j�l ismerte ezt a fajta hanghordoz�st.
- Dr�g�m . . . Ez nagyszer� . . . fogalmam
sincs . . . Mit mondt�l, hol? Juan Le Pin?'�, igen.
Nem - �n Le Pinet-ben . . . Igen, csak a szok�sos
t�rsas�g . . . Persze hogy �lj�nk egym�s mell�.
Hogyhogy nem lehet? Kicsoda . . .? Vagy �gy . . .
Azt�n egy udvarias, idegenes f�rfihang: - . . . a
legnagyobb �r�mmel, asszonyom.
Jane a szeme sark�b�l vetett fel�j�k egy pil-
lant�st.
Alacsony, id�sebb �r - nagybajusz�, toj�sdad
fej� - emelkedett fel udvariasan a Jane �l�s�vel
megegyez� helyzet� sz�k�b�l a t�loldalon.
Jane apr� fejmozdulattal szem�gyre vette a k�t
,. n�t, kiknek v�ratlan tal�lkoz�sa kiv�ltotta az ide-
gen udvarias gesztus�t. Az, hogy Le Pinet-t em-
legett�k, felkeltette az �rdekl�d�s�t, mert � is
ott j�rt.
Az egyik n�re j�l eml�kezett. A baccarat asz-
; taln�l l�tta utolj�ra - apr� kez�t t�rdelve �lt ott;
mik�zben finom drezdai porcel�nt id�z� arca hoI
kipirult, hol els�padt. Ha nagyon akarn�, a neve
is esz�be jutna, gondolta Jane. Egy bar�tn�je em-
l�tette, hozz�t�ve: "Nemesi c�me van, igen, de
az�rt nem az igazi fajt�b�l val�. Valami kis t�n-
cosn� volt, vagy eff�le.�
M�lys�ges megvet�ssel mondta ezt a bar�tn�je,
Maisie, akinek els�rang� �ll�sa volt: massz�zk�nt
"t�ntette el" a felesleges kil�kat.
A m�sik n� az igazi, aff�le lovagl�s vid�ki �r-
h�lgy, gondolta Jane fut�lag, s ezzel ejtette is a
k�t n�t mint t�m�t. A Le Bourget rep�l�t�rnek az
ablakb�l el�t�rul� l�tv�ny�ra ford�totta a figyel-
m�t. K�rbsk'�ri.'il rep�lrig�pek �lltak a betonon. Az
egyik �gy festett, mint egy nagy ac�l sz�zl�b�.
Jane egyetlenegy ir�nyba nem n�zett volna
semmi p�nz�rt: egyeneser~ maga el�, ahol, a szem-
k�zti �l�sen, egy fiatalember �lt.
A f�rfi �l�nk t�rkizk�k pul�vert viselt. A pul�-
ver f~�l� Jane elt�k�lten nem emelte a pillant�s�t.
Ha ezt tenn�, net�n tal�lkozna a tekintet�k, s
err�l sz� sem lehet!
A szerel�k odakinn franci�ul ki�ltoztak - a
motor felb�g�tt - elhalkult - felb�g�tt megint
- a f�kez�bakokat elvett�k a g�p el�l - s m�ris
nekilend�ltek.
Jane visszafojtotta a l�legzet�t. Most rep�lt m�g
csak m�sodszor �let�ben. Az eredeti izgalmat �jra
�t�lte, �gy I�tta, mintha . . . mintha egyenesen be-
lerohann�nak abba a ker�t�sszer�s�gbe - de nem,
m�r el is emelkednek a f�ldt�l, egyre feljebb �s
feljebb . . . K�rbe fordultak, s Le Bourget lenn,
a m�lyben ter�lt al�juk.
A d�li croydoni j�rat ezzel megkezdte �tj�t. A
fed�lzeten huszonegy utas foglalt helyet - t�z az
el�ls� utast�rben, tizenegy a h�ts�ban. K�t pil�-
t�b�l �s k�t utask�s�r�b�l �llt a szem�lyzet. A
motorhang a hat�sos szigetel�snek k�sz�nhet�en
nem volt t�l er�s, nem kellett senkinek vatt�t
tennie a f�l�be. A zaj az�rt ahhoz el�g nagy volt,
hogy a fed�lzeten l�v�knek ink�bb gondolkodni,
semmint t�rsalogni t�madjon kedv�k.
A g�p teh�t tovad�b�r g�tt Franciaorsz�g f�l�tt
a La Manche esatorna ir�ny�ban, s a h�ts� utas-
f�lke utasai a gondolataikba m�lyedtek.
Jane Grey erre gondolt: "Nem n�zek r� . . . Nem
�n . . . Jobb lesz �gy. Csak b�mulok kifel� az ab-
lakon, s gondolkozom. A legjobb, ha kigondolom,
min gondolkozzam, ez mindig bev�lik. Lefoglalja
az agyamat. V�giggondolom sz�pen az eg�szet, az
elej�t�l a v�g�ig . . ."
Tudatosan felid�zte h�t az "elej�t~~, azt, hogy
jegyet vett a l�versenyes szerencsej�t�kra, az �r
lott�ra. K�nnyelm� l�p�s volt, de felvillanyoz�
k�nnyelm�s�g.
Mennyit nevettek meg �v�dtek a hajv�g� sza-
lonban; ahol Jane �s �t m�sik l�ny dolgozott . . .
- Mit csin�lsz, dr�g�m, ha megnyered . . .? - Tu-
dom �n j�l, mit csin�ln�k . . .
Tervezget�s, !l�gv�rak . . . R�pk�dtek a fricsk�k.
V�g�l is Jane nem nyerte meg - m�rmint a
f�d�jat, de nyert sz�z fontot.
Sz�z font!
- K�ltsd el a fel�t, �desem, s a m�sik fel�t
tedd el rosszabb napokra. Az ember sohasem tud-
hatja . . .
- Ha neked lenn�k, venn�k egy bund�t - egy
igaz�n gy�ny�r�t.
- Mi lenne, ha haj�k�zn�l egyet?
Jane megingott a haj��t gondolat�ra, de azt�n
m�gis h� maradt eredeti elk�pzel�s�hez. Egy h�t
Le Pinet-ben. Mik�zben �gyes ujjai rakt�k-ren-
dezt�k a hull�mos f�rt�ket, s sz�j�b�l elhangzot-
tak a g�pies mondatok - "L�ssuk csak, mikor is
,~ daueroltunk utolj�ra, asszonyom?� - meg: "A
haja igaz�n k�l�nleges sz�n�, asszonyom." - �s:
"Milyen gy�ny�r� nyarunk van, ugye, asszo-
nyorri?� - ezt gondolta mag�ban: Mi az �rd�g�rt
ne mehetn�k eI egyszer "�n is Le Pinet-be? H�t
most elmehetett.
8 1 9
A ruha nem volt gond. Jane, mint a t�bbi lon-
doni l�ny, aki eleg�ns helyen dolgozott, nevets�-
gesen szeg�nyes ruhat�rb�l is divatos kollekci�t
tudott var�zsolni. �polt k�rmei, sminkje �s a fri-
zur�ja pedig v�gk�pp kifog�stalan volt.
Jane elment h�t Le Pinet-be.
Hogy lehet az, hogy az agy�ban ez a t�z nap
egyetlen jelenett� zsugorodott �ssze?
A rulettasztal mellett j�tsz�dott le ez a jelenet.
Jane minden est�re enged�lyezett mag�nak egy
bizonyos nsszeget, hogy a j�t�k �r�m�nek h�dol-
hasson. Az �sszeget semmi �ron nem l�pte volna
t�l. A k�zhittel ellent�tben neki mint kezd� j�t�-
kosnak egy�ltal�n nem volt szerencs�je. M�r ne-
gyedik este j�tszott, s �ppen az aznapi utols� zse-
tonokn�l tartott. Mindig �vatosan sz�nre j�tszott
vagy az egyik tucat sz�mra. Nyert egy keveset,
de m�g t�bbet vesz�tett. A t�tet a kez�ben tartva
v�rakozott.
Volt k�t sza�m, amelyre senki nem tett - az
�t�s �s a hatos. Feltegye-e az utols� t�tj�t az
egyikre? Ha igen, melyikre? �t�s vagy hatos . . .?
Mit s�~g az �szt�ne?
Az �t�s - az �t�s lesz a j�. A goly� megp�r-
d�lt. Jane kiny�jtotta a kez�t. Hatos - a hat-
ra tett.
�ppen az utols� pillanatban. � meg a vele
szemben �l� egyszerre tett - Jane a hatosra, a
m�sik j�t�kos az �t�sre.
- Rien ne va' plus - mondta a krupi�.
A goly� csilingelt, azt�n meg�llt. - Le num�ro
cinq, rouge, ,impair, manque.
Jane legsz�vesebben els�rta volna mag�t m�rg�-
ben, hogy m�gis az �t�s j�tt be . . . A krupi� be-
s�p�rte a zsetonokat, kitette a nyerem�nyt. A
szemben �l� f�rfi megsz�lalt: - Nem veszi el a
nyerem�ny�t?
- A nyerem�nyemet?!
- Igen.
- De �n a hatosra tettem.
- Dehogyis. �n tettem a hatra, maga az �tre.
A f�r fi mosolygott. Nagyon vonz� volt a mo-
solya. Ragyog�an feh�r fogak, nagyon barna are,
k�k szem, sportosan r�vidre v�gott haj.
Jane hitetlenkedve �sszeszedte a nyerem�nyt.
Igaz ez? Kicsit .�ssze volt zavarodva. Tal�n t�ny-
leg az �t�sre tett . . . K�tkedve n�zett az ismeret-
lenre, aki der�sen mosolygott r�. -
- Helyes - mondta. - Ha az ember az aszta-
lon hagy b�rmit, valaki m�s r�teszi a kez�t, aki-
nek semmi k�ze hozz�. R�gi tr�kk.
Egy bar�ts�gos biccent�s, s ' a f�rfi m�r ott sem
volt. Ez is kedves volt t�le. K�l�nben Jane azt
gyan�thatta volna, hogy az�rt passzolta �t neki a
saj�t nyerem�ny�t, hogy megismerkedhessen vele.
De nem az a fajta f�rfi. Igaz�n megnyer� . . . (�s
most ez a f�rfi itt �l vele szemben.)
Azt�n v�~ge lett az eg�sznek, a p�nzt elk�lt�tte,
az utols� (meglehet�sen ki�br�nd�t�) k�t napot
P�rizsban t�lt�tte, most pedig rep�l hazafel�.
Mi lesz ezut�n?
�llj, mondta mag�nak Jane. Ne gondolj arra,
mi v�r r�d. Csak ideges leszel.
A k�t n� abbahagyta a eseveg�st.
Jane fel�j�k pillantott. A porcel�nb�r� inger�l-
ten felki�ltott, s let�rt k�rm�t vizsg�lgatta: Cs�n-
getett, s a megjelen� feh�r kab�tos utask�s�r�nek
ezt mondta:
- K�ldje be a kornorn�mat. A m�sik f�Ik�-
ben van.
- Igen, asszonyom. ~
A szolg�latk�sz, gyors �s udvarias utask�s�r�
elsietett. Egy s�t�thaj�, feket�be �lt�z�tt francia
l�ny jelent meg, kez�ben egy �kszerdobozzal:
Lady Horbury franci�ul sz�lt hozz� : - Made-
leine, a'v�r�s b�rdobozomat k�rem.
A komorna v�gigment a sz�ksorok k�z�tt. Az
utast�r t�ls� v�g�ben sz�nyegek �s t�sk�k voltak
egym�sra halmozva. '
10 1 11
A l�ny egy kis piros neszesszerrel t�rt vissza.
Cicely Horbury elvette t�le, s elbocs�totta a
l�nyt.
- Rendben, Madeleine. Nem kell visszavinned.
A komorna �jra kiment. Lady Horbury kinyi-
totta a neszesszert, s a gy�ny�r�en elrendezett
k�szletb�l el�vett egy k�r �mreszel�t. Azt�n hosz-
szasan �s kritikusan szem�gyre veti~e az arc�t egy
apr� t�k�rben, s egy-k�t ponton munk�ba vette
- ide egy kis p�der, amoda egy kis r�zs . .
Jane ajka megvet� kis mosolyra g�rb�lt. A pil-
lant�sa lejjebb v�ndorolt az utast�rben.
A k�t n� m�g�tt �lt a kis k�lf�ldi, aki �tadta
a hely�t a "vid�ki �rh�lgynek``. A nyaka k�r� -
teljesen f�l�slegesen - bugyol�lt s�lba s�ppedve
m�lyen aludni l�tszott. Tal�n megzavarta Jane
kutat� pillant�sa, mert egy pillanatra kinyitotta
a szem�t, Jane-re n�zett, azt�n lehunyta megint.
Mellette egy magas, �szes �r �lt, tekint�lyt pa-
rancsol�. arca volt. Az �l�ben nyitott hangszertok
hevert, a kez�ben egy fuvol�t tartott, amelyet
szeret� gonddal f�nyes�tgetett. Fura, gondolta
Jane, egy�ltal�n nem l�tszik zen�sznek - ink�bb
�gyv�dnek vagy ,doktornak n�zn� az ember . .
E k�t f�rfi m�g�tt franci�k �ltek, az egyik sza-
k�llas, a m�sik j�v�l fiatalabb, tal�n apa �s fia.
Vadul gesztikul�lva, izgatottan , t�rgyaltak vala-
mir�l.
Az innens� oldalon Jane pillant�s�nak �tj�t a
k�k pul�veres f�rfi z�rta el, az, �kire ~ l�ny vala-
mif�le rejt�lyes okb�l nem volt hajland� r�n�zni.
Micsoda h�lyes�g, , hogy ilyen . . izgatott va-
gyok, gondolta J�ne' undorral. Mint egy tizenh�t
�ves . . .
A vele szemben �l� Norman Gale ezt gondolta:
"Nagyon csinos . . . igaz�n nagyon csinos . . . Per-
aze hogy eml�kszik r�m. Milyen csal�dott volt,
amikor bes�p�rt�k a zsetonjait. Ann�l a nyere-
m�nyn�l sokkal t�bbet �rt l�tni az �r�m�t. El�g
j�l csin�ltam . . . Nagyon . vonz�, amikor mosolyog.
Semmi fog�nysorvad�s - eg�szs�ges �ny, j� fo-
gak . . . A fen�be is, hogy izgulok. Nyugi, �reg-
fi� . . "
- Hideg marhanyelvet k�rek - mondta az �t-
lappal a k�zben v�rakoz� utask�s�r�nek.
Horbury gr�fn�j�nek ez j�rt a fej�ben: "Te j�
isten, mit csin�ljak? Micsoda pokolian z�r�s hely-
zet, pokolian z�r�s . . . Egyetlen kiutat l�tok csak.
Csak legyen hozz� merszem. PJIeg tudom tenni?
Ki tudom j�tszani magam ebb�l? Az idegeim ro~
mokban hevernek. A k�b�t�szer miatt. Mi a csu-
d�nak szoktam r�? Az arcom r�mes, egyszer�en
r�mes. Hogy ez a macska, Venetia Kerr itt van,
csak tet�zi a helyzetet. Mindig �gy n�z r�m, mint-
ha pestises voln�k. Mag�nak akarta Steplzent. H�t
nem kapta meg! Az a megny�lt k�pe az idegeim-
re megy. Pontosan olyan, mint egy l�. Gy�l�l~�m
ezeket a vid�ki n�ket. Jaj, istenem, mihez kezd-
jek? El kell d�ntenem. A v�n banya komolyan
gondolja, amit mondott . . .�
Belet�rt a ridik�lj�be a cigarettat�rc�ja ut�n,
majd hossz� szipk�ba illesztett egy sz�l cigaret-
t�t. A keze kiss� remegett.
Venetia Kerr �rh�lgy �gy gondolkozott: "Fran-
cos kis ribanc. Semmi . m�s. Lehet, hogy most �p-
pen erk�lcs�sen �I, de att�l m�g riherongy, semmi
m�s. Szeg�ny Stephen . . b�resak megszabadul-
hatna t�le . . ."
� is cig�rett��rt ny�lt, s elfogadta Cicely Hor-
buryt�l a t�zet.
- Eln�z�st, h�lgyeim - sz�lalt meg az utas-
k�s�r� -, tilos a doh�nyz�s.
- A fen�be . . .! - szisszent fel Cicely Hor-
bury.
l~Ionsieur Hercule Poirot agy�n ez villant �t:
"Csinoska, az a kisl�ny amott. Hat�rozotts�gra
valT az �lla vonala. Ugyan mi�rt ideges ennyire?
Mi�rt nem n�z a vil�g rninden kincs��rt sem a
szemben �I� fiatalemberre? Pedig nagyon is tu-
dat~ban van a jelenl�t�nek, ahogy a fi� is az �v�-
13
nek . . . - A g�p megbillent egy kicsit. - Mon
estomac . . .~~ Hercule Poirot elsz�ntan leh�nyta
a szem�t.
A mellette �l� Dr. Bryant, mik�zben ideges
mozdulatokkal simogatta a fuvol�j�t, erre gon-
dolt: "Nem tudom eld�nteni. Egyszer�en k�ptelen
vagyok. Ezen m�lik a karrierem . . .�
Izgatottan kivette a fuvol�t a tokb�l, gy�ng�-
den, szeretettel . . . A zene . . . A zene kiutat ny�jt
minden bajb�l. Halv�ny mosollyal a sz�j�hoz
emelte a hangszert, azt�n letette megint. A mel-
lette �l� kis bajszos m�lyen alszik. Volt egy pil-
lanat, amikor a g�p megbillent egy kicsit, s az
emberke hat�rozottan elz�ld�lt. Dr. Bryant �r�m-
mel gondolt arra, hogy � sosincs rosszul se vona-
ton, se haj�n, se a leveg�ben . . .
Az id�sebbik Dupont izgatottan a fia fel� for-
dult, �s ezt harsogta:
- Semmi k�ts�g, mind t�vednek! A n�metek,
az amerikaiak, az angolok! Mind rosszul dat�lj�k
az �skori ker�mi�kat. Vegy�k csak a samarrai le-
leteket . . .
A magas, sz�ke Jean Dupont tettetett nyuga-
lommal mondta: - Mindenf�le bizony�t�kot te-
kintetbe kell venni. Ott van Tall Halaf meg Sakjo
Geuze . . .
Ezen elvitatkoztak egy darabig.
Azt�n Armand Dupont felt�pte �t�tt-kopott
diplomatat�sk�j�'t.
- Figyeld meg ezeket a kurd pip�kat. Ezeket
ma csin�lj�k, m�gis a rajtuk l�v� d�sz�t�s csak-
nem pontosan olyan; mint a Krisztus el�tt 5000-
ben k�sz�lt t�rgyakon!
Heves gesztikul�l�s�val csaknem les�p�rte maga
el�l a t�ny�rt, amelyet az utask�s�r� helyezett oda.
Clancy, a krim�r�, felemelkedett a sz�k�b�l,
amely Norman Gale-� m�g�tt volt, �s a f�lke
v�g�be ment. Az es�kab�tja zseb�b�l el�h�zott
egy eur�pai menetrendet, s vissza�lt a hely�re,
hogy kidolgozzon egy j� komplik�lt alibit a k�ny-
v�hez.
Hyder �r, aki a h�ta m�g�tt �lt, ezen t�pren-
gett: "Valahogy ki kell tartanom a fejem a v�z-
b�l, de nem lesz k�nny�. Nem tudom, honnan
ker�tem el� a doh�nyt a k'�vetkez� osztal�kfize-
t�s el�tt . . . Ha nem siker�l, akkor benne vagyok
a p�cban . . . A pokolba is . . ."
Norman Gale felkelt, �s kiment a mosd�ba.
Amint elt�nt, Jane el�kapta a t�kr�t, s aggodal-
masan szem�gyre vette az arc�t. Feltett m�g egy
kis p�dert, �s �jrar�zsozta az ajk�t.
Az egyik utask�s�r� k�v�t tett el�je.
Jane kib�mult az ablakon. A Csatorna f�nyes-
k�ken ter�lt el alattuk.
Clancy krim�r� feje k�r�l egy dar�zs z�mm�-
g�tt, amikor �ppen a 19.55-�s tzaribrodi viszony-
lattal foglalkozott. Sz�rakozottan elhessegette a
rovart. A dar�zs ezut�n Dupont�k k�v�scs�sz�it
vette vizsg�lat al�.
Jean Dupont akkur�tusan kiv�gezte.
A nyugalom sz�t�radt az utasf�lk�ben. Nem be-
sz�lgetett senki, csak a gondolatok cik�ztak a fe-
jekben n�m�n.
A f�lke legv�g�ben, a kettes sz�m� �l�sen
Madame Giselle feje el�rebukott egy kicsit. A
szeml�l� azt hihette volna, hogy alszik. Nem
aludt. Nem besz�lt, de nem is gondolkodott.
Madame Giselle halott volt . . .
M�SODIK FEJEZE~
A ielf edez�s
Henry Mitchell, a k�t utask�s�r� k�z�l az id�-
sebbik, gyorsan egyik �l�st�l a m�sikig l�pett: �t-
, ny�jtotta mindenkinek a sz�ml�j�t. F�l�r�n b�l�l
14 ~ 15
Croydonban Iesznek. Elvette a bankjegyeket �s
az �rm�ket, meghajolt. - K�sz�n�m, uram. K�-
sz�n�m, asszonyom - ism�telgette. A k�t francia
mellett egy-k�t percig v�rakoznia kellett, am�g
�szrevett�k a gesztikul�l�ssal k�s�rt, heves vita
t�z�ben. R�ad�sul rendes borraval� sem n�z ki
bel�l�k, gondolta Mitchell rosszkedv�ex~.. K�t utas
pedig aludt - a kis bajuszos �s az �regasszony
ott, h�tul. Az id�s n� j� jattot ad, jLitott Mitchell
esz�be. M�r sokszor volt hozz� szerencs�je P�rizs
�s Croydon k�z�tt. Ez�rt nem sz�vesen �bresztette
volna most f�l.
~ kis bajszos f�l�brodt, s kifizette a sz�daviz�t
meg a kekszet, mert m�st nem fogyasztott.
Mitchell a v�g�re hagyta a n�t, amennyire le=
hetett. �t perccel lesz�ll�s el�tt odament, �s le-
hajolt hozz�,
- Eln�z�st, asszonyom, a sz�ml�ja . . .
K�nnyed�n a v�ll�ra tette a kez�t. Az asszony
nem �bredt f�l. Mitchell kiss� megszor�totta a
v�ll�t, gy�ng�den megr�zogatta, mire az �reg-
asszony teste v�ratlanul el�rebukott. Az utask�-
s�r� f�l�je hajolt, majd falfeh�r arccal felegye-
nesedett.
- H'� ! Nem mondod komolyan . . . ? - mondta
Albert David, a m�sik utask�s�r�.
- �gy igaz, ahogy mondom.
Mitchell s�padt volt �s reszketett.
- Biztos, Henry?
- Holtbiztos. Legal�bbis - h�t, szerintem sz�l-
�t�s...
- P�r perc m�lva Croydonban lesz�nk.
- Ha �ppen most lett rosszul . . .
Tan�cstalanul n�ztek egym�sra, azt�n eld�nt�t-
t�k, mi a teend�. Mitchell visszament a h�ts�
utasf�lk�be. Egyik sz�kt�l a m�sikig ment, �s
bizalmasan suttogta:
- Bocs�nat, uram, ~n . v�letlen�l nem orvos?
- �n fogorvos vagyok - mondta Norman
16
Gale. - De rendelkez�s�re. �l.lok . . . - F�lig fel-
emelkedett �lt�b�l.
- �n orvos vagyok - sz�lalt meg Dr. Bryant.
- Mir�l van sz�?
- Ott, az a h�lgy . . . Valami van vele, att�l
tartok . . .
Bryant fel�llt, s k�vette a f�rfit. Nem vett�k
�szre; hogy a kis bajuszos f�rfi is a nyomukba
szeg�d�tt.
Dr. Bryant a kettes �l�sben g�rnyed� alak f�l~
hajolt. A feketeruh�s asszony testes, korosabb
n� volt.
Az orvos nem sok�ig vizsg�l�dott.
- Halott - jelentette ki.
- Mit gondol, mi t�rt�nt - valami roham? -
k�rdezte Mitchell.
- Ezt nem tudom pontosan megmondani ala-
pos vizsg�lat n�lk�l.
- Mikor l�tt�k utolj�ra - �gy �rtem, �lve?
Mitchell elt�prengett.
- Amikor a k�v�t hoztam, m�g nem volt sem-
mi baj a.
- Az mikor volt?
- H�t, �gy h�romnegyed �r�ja - k�r�lbel�l.
Azt�n, amikor hoztam a sz�ml�t, azt hittem,
alszik . . .
- Legal�bb f�l�r�ja halott - jelentette ki Dr.
Bryant.
A besz�lget�s�k kezdte f�lkelteni a t�bbiek f�-
gyelm�t - fejek fordultak fel�j�k, az utasok nya-
kukat ny�jtogatva f�leltek.
- Felt�telezem, hogy valami roham lehetett . .
jegyezte meg Mitchell rem�nykedve.
Nem t�g�tott a roham gondolat�t�l.
A feles�ge n�v�r�nek is voltak rohamai. Mit-
chell �gy �rezte, a roham otthonos fogalom, k�ny-
nyen felfoghat�.
Dr. Bryant azonban nem foglalt �ll�st. CsaI~
megcs�v�lta a fej �t - hitetlen�l, �rtetlen�l.
p A k�ny�k�n�l megsz�lalt valaki. A bajszos, s�-
2 - Hal�l a felh�k k�z�tt 1?
:
1as f�rfi volt az. - Van egy seb a nyak�n.
Bocs�natk�r�en hangzott a megjegyz�s, mint
aki annak tudat�ban besz�l, hogy a m�sik n�l�n�l
j�ratosabb ember eff�le �gyekben.
- Igaza van - felelte Dr. Bryant.
Az asszony feje oldalra billent. Oldalt, a tork�n
~egy apr�cska sz�r�snyom l�tszott.
- Pardon - csatlakozott a k�t Dupont a t�r-
sas�ghoz, akik p�r perce m�r figyelt�k a p�rbe-
sz�det. - A h�lgy halott, azt mondj�k, �s sz�r�s
van a tork�n?
A fiatalember, Jean Dupont besz�lt.
- Megjegyezhetek valamit? Volt itt egy da-
r�zs. �n �t�ttem agyon.
Felmutatta a rovartetemet a cs�szealj�ban. -
Lehets�ges, hogy a szeg�ny h�lgy dar�zscs�p�sbe
halt bele? Hallottam m�r ilyesmir�l.
- Lehets�ges - helyeselt Dr. Bryant. - Is-
merek ilyen eseteket.
Igen, val�szer� magyar�zat, k�l�n�sen, ha sz�v-
gyenges�g �ll fenn . . .
- Van valami teend�m, uram? - k�rdezte az
utask�s�r�. - Egy perc m�lva Croydonban le-
sz�nk.
- Nem hiszem - v�laszolta Dr. Bryant, �s
kiss� od�bb l�pett. - Nincs mit tenni. A . . .
iz� . . . testet nem szabad elmozd�tani innen.
- Igen, uram, vil�gos.
Dr. Bryant sarkon fordult, hogy vissza�lj�n a
hely�re, s n�mi meglepet�ssel n�zett a s�lba bu-
gyol�lt, k�lf�ldi emberk�re, aki elz�rta az �tj�t.
- Kedves uram - mondta neki -, a legjobb
lesz, ha vissza�l. Azonnal Croydonban lesz�nk.
- fgy van, uram - helyeselt az utask�s�r�,
majd emeltebb hangon hozz�tette: - K�rem,
mindenki foglaljon helyet!
- Pardon - jegyezte meg az emberke. -
Van itt valami . . .
- Valami micsoda?
- Mais oui, valami elker�lte a figyelm�ket.
~.8
Hegyes, m�retre szabott b�rcip�j�nek orr�val
mutatta, mire gondol. Az utask�s�r� �s Dr. Bryant
odan�zett. Valami s�rga-fekete villant a fekete
szoknya szeg�ly�n�l, f�lig takar�sban.
- M�g egy dar�zs? - k�rdezte a doktor meg-
lepetten. '
Hercule Poirot let�rdelt. A zseb�b�l el�vett egy
kis esipeszt, s finoman megragadta vele zs�km�-
ny�t. Felegyenesedett.
- Igen - mondta -, nagyon hasonl�t egy da-
r�zsra. De nem az. -
Ide-oda forgatta az apr� t�rgyat, hogy Dr..
Bryant �s az utask�s�r� is j�l l�ssa, micsoda: egy
felbolyhozott, fekete-s�rga sz�n� selyemdarabka~
volt, amely egy hossz�, furcsa kin�zet�, a hegy�r~
elsz�nez�d�tt t�sk�re volt r�gz�tve.
- Szent �g! Szents�ges �g! - Ez a felki�lt�s
a kis Clancy �rt�l sz�rmazott, aki elhagyta �l�-
hely�t, �s k�ts�gbeesett igyekezettel ny�jt�zko-
dott, hogy �tl�sson az utask�s�r� v�lla f�l�tt. -
Leny�g�2�, igaz�n leny�griz�. A legleny�g�z�bb
dolog, amit �letemben l�ttam. Istenemre mondom,
ezt soha nem hittem volna . . .
- Ki tudn� kicsit vil�gosabban fejezni mag�t,
uram? - k�rte az utask�s�r�. - On felismeri
mi ez?
- Hogy felismerem-e? H�t persze hogy felis-
merem! - Clancy �r ragyogott a b�szkes�gt�l �s
az �r�mt�l. - Ez a t�rgy, uraim, ez a ny�lvessz�
bennsz�l�ttek fegyvere, amelyet f�v�cs�b�l rep�-
tenek ki bizonyos tnrzsekn�l . . . ��� . . . most nern
vagyok teljesen biztos benne, hogy d�l-amerikai
t�rzsekr�l van sz� vagy borne�iakr�l, de az biz-
tos, hogy ezt a bennsz�l�ttek f�v�cs�b�l l�vik ki,.
s az~ is er�sen gyan�tom, hogy a ny�l v�g�n : . . -
. . . az a h�res m�reg van, amelyet a d�l-amerikai
indi�nok haszn�lnak - fejezte be a mondatot
Hercule Poirot. Azt�n hozz�tette: - Mais enfin!'.
Est-ce que c'est possible?
--~ Ez t�nyleg nagyon, nagyon figyelemre m�l-
19~~
t� - mondta Clancy, m�g mindig az izgalom tet�-
fok�n. - �gy, ahogy mondom - nagyon figye-
lemre m�lt�. �n detekt�vreg�nyeket �rok, de az,
hogy a val� �letben tal�lkozzam . . - Nem ta-
l�lta a szavakat.
A rep�l�g�p lassan d�lni kezdett az egyik oldal
fel�, s azok, akik �lltak, kiss� t�ntorogni k�nysze-
r�ltek. A g�p a lesz�ll�k�r�t r�tta a croy doni
rep�l�t�r f�l�tt.
HARMADIK FEJEZET
Croydon
Az utask�s�r� �s a doktor nem volt t�bb� ura a
helyzetnek. Hely�kbe se sz�, se besz�d, a meg-
lehet�sen fura megjelen�s�, s�lakba burkol�dz�
emberke l�pett. Tekint�lyt parancsol� modora
volt, s l�that�lag biztos volt benne, hogy enge-
delmeskedneli neki. Ez�rt azt�n senki nem is k�r-
d�jelezte meg a szerep�t.
Mitchell f�l�be s�gott valamit, mire az utas-
k�s�r� b�lintott, s az utasokon �tnyomakodva az
el�ls� utasf�lk�be vezet� ajt� el� �llt, a mosd�k.
mell�.
A g�p m�r a betonon gurult. Mikor v�gre meg-
�llt, Mitchell emelt hangon �gy sz�lt:
- Meg kell k�rjem �n�ket, h�lgyeim �s uraim
hogy maradjanak a hely�k�n addig, am�g egy ha ~
t�s�gi szem�ly meg�rkezik. Rem�lem, hogy nem
tartj�k fel �n�ket sok�ig.
Az utasok t�bbs�ge elismerte a k�r�s ~jogoss�-
g�t, de egy valaki �lesen tiltakozott.
- Hallatlan - ki�ltotta Lady Horbury m�r-
gesen. - Nem tudj�k, ki vagyok? Ragaszkodom
hozz�, hogy azonnal elmehessek.
20
- Nagyon sajn�lom, asszonyom. Nem tehet�nk
kiv�telt.
- H�t ez abszurd, teljesen abszurd. - Cicely
toppantott. - Jelenteni fogom a l�git�rsas�gnak.
Felh�bor�t�, hogy bez�rjanak ide minket egy
hull�val!
- Igen, dr�g�m - duruzsolta Venetia Kerr a
maga finom modor�ban -, nagyon kellemetlen,
de azt hiszem, el kell viseln�nk a helyzetet. -
Ezzel le is �lt, s el�vette a cigarett�t. - Most
m�r doh�nyozhatom? - k�rdezte az utask�s�-
r�t�l.
- Azt hiszem, most m�r nem sz�m�t, kisasz-
szony - mondta a boldogtalan Mitchell.
A f�rfi h�trapillantott. Davies a v�szkij�raton
�t ki�r�tette az el�ls� utasf�lk�t, s elment, hogy
�rtes�tse a hat�s�gokat.
Nem kellett sok�ig v�rakozniuk, de az utasok-
nak �gy t�nt, legal�bb f�l�ra telt el, m�gnem egy
katon�s tart�s�, civilruh�s �r, nyom�ban egyen-
ruh�s rend�rrel sietve �tv�gott a betonon, �s be-
sz�llt a g�pbe, miut�n az ajt�t Mitchell kinyitotta
el�tte.
- Nos, mir�l van sz�? - k�rdezte az �jonnan
�rkezett pattog�s hivatali st�lusban..
Meghallgatta Mitchellt, azt�n Dr. Bryantet,
majd gyors pillant�st vetett a halott n� g�rnye-
dez� figur�j�ra.
Utas�t�st adott a rend�rnek, s azt�n az utasok-
hoz fordult.
- Voln�nak sz�vesek k�vetni, h�lgyeim �s
uraim?
Az utasok kisz�lltak a g�pb�l, s a civilruh�s
�tk�s�rte ,�~et a rep�l�t�ren. Nem l�ptek be a
v�mvizsgalati helyis�gbe, ehelyett a civilruh�s egy
apr� priv�t szob�ba vezette �ket.
- Rem�lem, nem kell �n�ket tov�bb itt tarta-
nom, mint amennyire felt�tlen�l sz�ks�ges, h�l-
gyeirn �s uyaim.
21
A
A
- N�zze; fel�gyel� - sz�lalt meg James Ry-
der. - Nekem fontos �zleti t�rgyal�som van
Londonban.
- Sajn�lom, uram.
- �n Lady Horbury vagyok. Teljess�ggel feI-
h�bor�t�nak tartom, hogy feltartsanak ilyen �gy
miatt!
- �szint�n sajn�lom, Lady Horbury, d� tudja,
nagyon komoly �gyr�l van sz�. �gy t�nik, gyil-
koss�g t�rt�nt.
- A d�l-amerikai indi�nok ny�lm�rge - mor-
mogta Mr. Clancy boldog, r�v�lt mosollyal az
arc�n.
A fel�gyel� gyanakodva n�zett r�.
A francia teljes izgalomban hadart az anya-
nyelv�n, a nyomoz� pedig lassan, megfontoltan
v�laszolgatott neki ugyanazon a x~"yelven.
- Borzaszt�an unalmas ez az eg�sz, de �nnek
tennie kell a k�teless�g�t, fel�gyel� - mondta
Venetia Kerr, mire az im�gyen megtisztelt n�mi
h�l�s felhanggal v�laszolt: - K�sz�n�m, assze-
nyom.
- Ha �n�ket, h�lgyeim �s uraim, itt hagyha-
tom, v�ltan�k n�h�ny sz�t doktor . . . ��~� . . .
'- Dr. Bryant a nevem.
- K�sz�n�m. J�jj�n velem, doktor. Erre
tess�k.
- Seg�dkezhetn�k a kihallgat�sban?
A bajuszos emberke volt az aj�nlkoz�.
A fel�gyel� fel�je fordult, m�r a sz�j�n volt
egy �les megjegyz�s. Azt�n hirtelen megv�ltozott
az arckifejez�se.
- Eln�z�st, monsieur Poirot - mondta. -
Annyira be van bugyol�lva, hogy nem ismertem
meg. Persze, mindenk�ppen j�jj�n.
Kinyitotta az ajt�t Bryant �s Poirot el�tt, akik '
a t�bbiek gyanakv� pillant�s�val a h�tukban ki-
mentek a szob�b�l.
- �t mi�rt engedik ki, amikor minket nem?
- m�ltatlankodott Cicely Horbury. Venetia Kerr
megad�an le�lt egy sz�kre.
- Tal�n a francia rend�rs�ghez tartozik -
mondta -, vagy civilruh�s v�mellen�r.
Cigarett�ra gy�jtott.
Norman Gale kiss� f�l�nken Jane-hez fordult:
- Azt hiszem, l�ttam mag�t . . : ��~� . . . Le Pi-
net-ben.
- Le Pinet-ben voltam.
- Borzaszt�an j� hely. Szeretern a feny�it -
mondta Norman Gale.
- Igen, nagyon illatosak - jegyezte meg Jane.
Mindketten elhallgattak p�r percre, nem tud-
t�k, mit mondhatn�nak m�g.
V�g�l Gale sz�lalt meg: - �n . . . sz�val . . .
azonnal megismertem mag�t a g�pen.
- T�nyleg? - mondta Jane, mint aki nagyon
meg van lepve.
- Gondolja, hogy azt a n�t val�ban meggyil-
kolt�li?
- Szerintem igen - felelte Jane. - Ez el�g
izgalmas, ha �gy vessz�k, ugyanakkor el�g gusz-
tustalan is. - A l�ny kiss� megborzongott, mire
Norman Gale v�delmez� mozdulattal egy haj-
sz�lnyira k�zelebb h�z�dott hozz�.
A k�t Dupont franci�ul t�rsalgott. James Ry-
cler sz�m�t�sokat v�gzett kis -jegyzetf�zet�be, s
id�nk�nt az �r�j�ra pillantott. Cicely Horbury �l-
t�ben t�relmetlen�l topogott, s reszket� k�zzel
cigarett�ra gy�jtott.
Az ajt�t egy nagydarab, k�k egyenruh�s, egy-
kedv� rend�r t�masztotta bel�lr�l.
A szomsz�dos szob�ban Japp fel�gyel� Dr.
Bryanttal �s Hercule Poirot-val t�rgyalt.
- �n j� �rz�kkel mindig a legv�ratlanabb he-
lyeken t�nik fel, monsieur Poirot.
- A croydoni rep�l�t�r kiss� mintha k�v�l
esr~e a megszokott csap�sain, nemde, bar�tom? -
k�rdezte Poirot.
�ppen nagy fog�s nyom�ban vagyok
22 / . 23
csemp�szvonalon. Tiszta szerencse, hogy most erre
j�rtam. �vek �ta nem tal�lkoztam ilyen elk�peszt�
�ggyel. Na, kezdj�nk is hozz� . . . Doktor, el�sz�r
is adja meg a teljes nevpt �s a c�m�t.
- Roger James Bryant. F�l-or r-g�g�sz specia-
lista. A Harley Street 329 alatt lakom.
Az asztaln�l �l� rend�r rezzen�stelen arecal �rta
az adatokat.
- A mi seb�sz�nk is megvizsg�lja a holttestet,
term�szetesen - mondta Japp -, de szeretn�nk,
ha r�szt venne a kiv�zsg�l�sban, doktor.
- Hogyne, hogyne.
- Meg tudn� mondani hozz�vet�legesen a ha-
l�l be�llt�nak idej�t?
- Amikor megvizsg�ltam, az asszony legal�bb
f�l�r�ja halott volt.
Ez p�r perecel lesz�ll�s el�tt t�rt�nt. Nem tu-
dom enn�l pontosabban meghat�rozni, de az utas-
k�s�r� azt mondja, hogy �gy egy �r�val kor�bban
besz�lt vele.
- Nos, ez mindenesetre lesz�k�ti az �gyet
rninden gyakorlati szempontb�l. Gondolom, hi�ba
k�rdem, hogy �szrevett-e b�rmi gyan�sat . . .?
A doktor megr�zta a fej�t.
- �n pedig aludtam - mondta Poirot m�ly-
s�gesen sajn�lkozva. - Legal�bb annyira szenve-
dek rep�l�g�pen, mint haj�ban. Mindig j�l bebu-
gyol�lom magam, �s aludni pr�b�lok.
- Van valami elk�pzel�se, mi okozhatta a ha-
l�lt, doktor?
- Egyel�re nem sz�vesen mondan�k b�rmit is.
A boncol�s sor�n k� kell der�lnie.
Japp meg�rt�en b�lintott.
- Rendben, doktor - mondta. - Azt hiszem
,
f�l�sleges tov�bb itt tartanunk Sajnos . . . �z� . . .
bizonyos formas�gokon, mint minden utasnak, �t
kell esnie. Nem tehet�nk kiv�telt.
Dr. Bryant mosolygott.
- Szeretn�m bebizony�tani, hogy nines n�-
lam . . . ��� . . . f�v�cs� vagy m�s hal�los fegyver
elrejtve - mondta komolyan.
- Rogers majd megbizonyosodik r�la - b�lin-
tott Japp a beosztottja fel�. - Egy�bk�nt, doktor,
van valami elk�pzel�se arr�l, mi lehetett a he-
gy�n?
A sz�ntelen t�sk�re mutatott, arnely egy kis
dobozban fek�dt el�tte az asztalon.
Doktor Bryant megr�zta a fej�t.
- Neh�z vizsg�lat n�lk�l megmondani. �ltal�-
ban kur�re az a m�reg, amelyet a bennsz�l�ttek
haszn�lnak, ha j�l tudom.
- Az k�pes ilyen hat�sra?
- Nagyon gyorsan �l� m�reg.
- De nem k�nny� hozz�jutni, ugye?
- Nem hivat�sos sz�m�ra minden bizonnyal.
- Akkor �nt fokozott �vatoss�ggal kell �tku-
tatnunk - mondta Japp, aki mindig �lvezte a sa-
j�t humor�t. - Rogers!
Az orvos �s a rend�r kimentek a szob�b�l.
Japp h�trad�nt�tte kiss� a sz�k�t, s Poirot-ra
n�zett.
-= Fura egy �gy - mondta. - T�l k�l�n�s
ahhoz, hogy az ember elhiggye. F�v�cs�, . m�rge-
zett ny�l egy rep�l�g�pen - wos, ez meghaladja
a felfog�k�pess�gemet.
- Ez nagyon hely�nval� megjegyz�s, bar�tom
- felelte Poirot.
- K�t emberem �tkutatja a g�pet - folytatta
Japp. - A nyomr�gz�t� �s a fot�s rn�r �ton van.
Most tal�n vegy�k sorra az utask�s�r�ket.
Az ajt�hoz l�pett, �s kisz�lt. A k�t utask�s�r�t
bevezett�k. A fiatalabb m�r visszanyerte a lelki
egyens�ly�t. Csup�n izgatotts�g l�tszott rajta. A
m�sil~ m�g mindig s�padt volt �s r�m�lt.
- Rendben, fi�k - sz�lalt meg Japp. - �lje-
nek le. Itt vannak az �tlevelek. Nagyon j�.
Gyorsan �tfutotta a dokumentumokat.
- �, ez az. Marie Morisot - francia �tlev�l.
Ism�rik �t?
24 ~~ 25
- L�ttam egyp�rszor. El�g gyakran ment Ang-
li�ba - mondta Mitchell.
- Aha, b�ztos valami �zleti �gyben. Nem tud-
j�k, mivel foglalkozott?
Mitchell megcs�v�lta a fej�t.
- �n is eml�kszem r� - sz�lalt meg a fiata-
labbik utask�s�r�. - A reggeli j�raton l�ttam, a
nyolc�r�s p�rizsin.
- Melyik�k l�tta �t �lve utolj�ra?
- � - mutatott a t�rs�ra a fiatalabb.
- �gy van - mondta Mitchell. - Amikor fel-
szolg�ltam neki a k�v�t.
- Hogyan n�zett ki akkor?
- Nemigen figyeltem. Csak �tny�jtottam neki
a cukrot, �s tejjel k�n�ltam, de azt nem k�rt.
- Ez mikor volt?
- H�t, pontosan nem tudn�m megmondani. A
Csatorna f�l�tt j�rtunk. K�r�lbel�l k�t �ra fel�
lehetett.
- Nagyj�b�l - er�s�tette meg Albert Davies,
a m�sik utask�s�r�.
- Azt�n mikor l�tta �jra?
- Amikor k�rbementem a sz�ml�kkal.
- Mikor t�rt�nt ez?
- K�r�lbel�l negyed�r�val k�s�bb. Azt gon-
doltam, alszik. A mindenit - akkor m�r biztos
halott volt!
A f�rfi hangj�b�l �radt a megillet�d�tts�g.
- Nem l�tott semmi eff�l�t? - mutatott Japp
a dar�zsszer� nyilacsk�ra.
- Nem, uram, nem l�ttam.
- �s maga, Davies, mit tapasztalt?
- Utolj�ra akkor l�ttam �lve, amikor a sajthoz
a kekszet szolg�ltam fel. Akkor nem volt semmi
baj a.
- Mi a felszolg�l�s rendje? - k�rdezte Poi-
rot. - K�l�n-k�l�n dolgoznak a k�t utasf�lk�-
ben?
- Nem uram, egy�tt dolgozunk. El�sz�r j�n a
leves, azt�n a h�s meg a z�lds�g, a sal�ta, azt�n
az �dess�g �s �gy tov�bb. �ltal�ban a h�ts� utas-
t�rben kezdj�k a felszolg�l�st, azt�n friss k�szlet-
tel megy�nk az el�ls�be.
Poirot b�lintott.
- Besz�lt valakivel ez a Morisot nev� n� az
�t sor�n, vagy felismerni l�tszott valakit?
- Nincs r�la tudom�som, uram.
- �s mag�nak, Davies?
- Nincs, uram.
- Az asszony elhagyta a hely�t az �t sor�n?
- Nem hiszem, uram.
- Nincs semmi, amit ezzel az �ggyel kapcso-
latba hozhatn�nak - b�rmelyik�k?
A k�t f�rfi elt�prengett, azt�n mindkett� a fe-
j�t r�zta.
- H�t akkor egyel�re ennyi. K�s�bb m�g be-
sz�l�nk.
- Nagyon cs�nya �gy, uram, K�nos, hogy �gy
mondjam, hogy �ppen az �n szolg�latom alatt t�r-
t�nt . . . 1 is
- Magukat nincs okunk v�dolni b�rmiv~
- mondta Japp. - De egyet�rtek, nagyon cs�-
nya �gy.
Elbocs�t� k�zmozdulatot tett. Poirot el�reha-
j olt.
- Engedjen feltennem egy apr� k�rd�st . . .
- Csak tess�k, monsieur Poirot.
- �szrevettek-e egy darazsat a g�pen r�p-
k�dni?
A k�t utask�s�r� a fej�t r�zta.
- Nem l�ttam semmif�le darazsat - mondta
Mitchell.
- Pedig volt dar�zs - mondta Poirot. - Az
egyik utas t�ny�rj�n volt agyoncsapva.
- H�t, �n nem l�ttam, uram - mondta Mit-
chell.
- �n sem - tette hozz� Davies.
- Nem sz�m�t.
A k�t f�rfi elhagyta a szob�t. Japp �tfutotta az
�tleveleket.
26 ~ 27
- Van egy gr�fn�nk - mondta. - Gondolom,
� csin�lja a felhajt�st. Vegy�k el�re, nehogy meg-
vaduljon, s felvetesse a parlamentben, hogy mi-
lyen brut�lisak a rend�rs�g m�dszerei.
- Gondolom, �n nagyon alaposan �tvizsg�l-
tatja � h�ts� utast�rben l�v�k k�zipoggy�szait?
Japp vidoran kacsintott egyet.
- H�t m�r hogy a csud�ba ne, monsieur Poi-
rot! Meg kell tal�lnunk azt a f�v�cs�vet - ha
van egy�ltal�n ilyen, s nem csak k�pzel�d�nk. Ez
az eg�sz r�malomnak t�nik. Rem�lem, az az �r�cs-
ka nem bolondult meg, s nem d�nt�tt �gy, hogy
ez egyszer nem pap�ron, hanem a val�s�gban csi-
n�l egy gyilkoss�got! Ez a m�rgezett nyilas his-
t�ria �ppen r� vall.
Poirot k�tkedve ingatta a fej�t.
- Igen - folytatta Japp -, mindenkit �tku-
tatunk, ak�r kap�l�dzik ellene, ak�r nem. �s min-
den egyes poggy�szt �tvizsg�lunk - ez viI�gos.
- Tal�n nem �rtana pontos list�t k�sz�teni -
javasolta Poirot -, list�t az utasokn�l l�v� t�r-
gyakr�l.
Japp k�rd�en n�zett r�.
- Meg lehet �ppen tenni, ha gondolja, mon-
sieur Poirot. B�r nem l�tom eg�sz vil�gosan, hova
akar kilyukadni. Tudjuk, hogy mit keres�nk.
- Tal�n �n tudja, mon ami, de �n nem va-
gyok olyan biztos a dolgomban. Ker esek valamit
,
de nem tudom, mit.
- Helyben vagyunk, monsieur Poirot! Maga
azt�n szereti megnehez�teni a dolgokat, ugye? Na,
l�ssuk �l�dis�g�t, miel�tt m�g kikaparn� a sze-
memet.
Lady Hor bury azonban felt�n�en nyugodtabb
volt most. Elfogadta a felk�n�lt sz�ket, s a legki-
sebb t�tov�z�s n�lk�l v�laszolgatott Japp k�rd�-
seire. Elmond�sa szerint Horbury gr�fj�nak a fe-
les�ge, aki Sussexben, Horbury Chase-ben, illetve
Londonban, a Grosvenor Square 315 alatt lakik.
28
Le Pinet-b�l �s P�rizsb�l t�r �ppen haza London-
ba. Az elhunyt asszonyt nem ismeri. Idefel�, a g�-
pen semmi gyan�sat nem �szlelt. Egy�bk�nt is,
m�sfel� n�zett - a menetir�nnyal szemben �lt,
teh�t nem l�thatta, mi folyik a lr�ta m�g�tt. Egy-
szer sem hagyta el az �l�hely�t az �t sor�n. Ha
j�l eml�kszik, senki sem j�tt .a h�ts� utast�rbe az
el�ls�b�l - az utask�s�r�k�n k�v�l. Nem eml�k-
szik hat�rozottan, de �gy r�mlik neki, hogy k�t
f�rfi kiment a mosd�ba, de ebben nem volt biz-
tos. Nem l�tott senkin�l olyasmit, ami f�v�cs�re
eml�keztetett volna. Nem, felelte Poirot k�rd�-
s�re, nem vett �szre darazsat a g�pen.
Lady Horburyt elbocs�tott�k. Ut�na Venetia
Kerr �rh�lgy ker�lt sorra.
Kerr kisasszony vallom�sa nagyj�b�l megegye-
zett a bar�tn�j��vel. Venetia Anne Kerr - adta
meg a nev�t. A c�me: Little Paddock, Horbury,
Sussex. D�l-Franciaorsz�gb�l t�r haza. Tudom�sa
szerint sosem l�tta a megboldogultat. Semmi gya-
n�sat nem vett �szre az �t sor�n. Igen, l�tta,
hogy n�h�nyan ott, a h�ts� �l�sek k�r�l kerget-
t�k a darazsat. Az egyik�k, �gy tudja, meg�lte.
Ez azut�n volt, hogy felszolg�lt�k az eb�det.
Miss Kerr el.
- Mag�t l�that�an nagyon �rdekli ez a dar�zs,
monsieur Poirot.
- Ez a dar�zs nem is annyira �rdekes, mint
ink�bb sokatmond�, nemde?
- Ha engem k�rdez - kezdte Japp, hogy t�-
m�t v�ltson -, az a k�t francia a ludas! Csak a
sz�ksorok k�zti folyos� v�lasztotta el �ket att�l
a Morisot nev� n�t�l. Nem �ppen j�l �lt�z�ttek,
s az �t�tt-kopott poggy�szuk tele van istenh�ta
m�g�~ti helyekr�l val� matric�kkal. Nem lenn�k
meglepve, ha j�rtak volna Borne�n vagy D�l-
Amerik�ban vagy hol is . . . Persze ezzel m�g
nincs meg az ind�t�k, de azt is megszerezz�k majd
P�rizsb�l. Be kell vonnunk majd a biztons�giakat
is. E~ ink�bb az � t�m�juk, mint a mienk. De ha
29
a v�lem�nyemre k�v�ncsi, az a k�t neh�zfi� a mi
madarunk.
Poirot szeme felvillant.
- Amit mond, nem kiz�rt term�szetesen, de
n�h�ny meg�llap�t�s�t tekintve t�ved�sben van
,
bar�tom. Azok ketten aligha neh�zfi�k, vagyis
nyakelmetsz�k, ahogy �n v�li. Ellenkez�leg - na-
gyon tekint�lyes �s nagytud�s� r�g�szek.
- Nocsak. Tr�f�l, ugye?
- Dehogyis. L�t�sb�l nagyon is j�l ismerem
�ket. Armand Dupont �s a fia, Jean Dupont. Nem-
r�g t�rtek vissza egy rendk�v�l �rdekes �sat�sr�l.
T~erzsi�ban v�geztett�k, Szuz�t�l nem messze.
- Folytassa!
Japp megragadta az egyik �tlevelet.
- Igaza van, monsieur Poirot - �llap�totta
meg. - De el kell ismernie, hogy nem n�z ki be-
l�l�k . . .
- A vil�gh�ress�gek ritk�n l�tszanak annak!
Engem p�ld�ul - moi, qui vous parle - �ssze-
t�vesztettek egyszer egy fodr�sszal.
- Ne mondja! - vigyorgott Japp. - No ak-
kor vegy�k szem�gyre nagytekint�ly� r�g�szein-
ket. .
Dupont �r, az apa, kijelentette, hogy az el-
�~unyt teljess�ggel ismeretlen a sz�m�ra. Semmi-
r�l nem tud, ami az �t sor�n t�rt�nt, mert egy
nagyon �rdekfesz�t� k�rd�sr�l vitatkozott a fi�-
val. Nem hagyta el egyszer sem a hely�t. Igen,
~�tott egy darazsat az eb�d v�gezt�vel. A fia
agyoncsapta. ;
Ifjabb Dupont meger�s�tette apja vallom�s�t. ~
Nem �rz�lkelt semmit abb�l, ami k�r�l�tte zajlott.
Hogy mir�l vitatkoztak? A K�zel-Kelet �si ke-
r�mi�ir�l.
Mr. Clancy, aki ezut�n k�vetkezett, neh�z per-
cek el� n�zett. Japp fel�gyel� szerint t�ls�gosan
sokat tudott a f�v�cs�vekr�l meg a m�rgezett nyi-
lakr�l.
- �nnek is volt valaha f�v�cs�ve?
30
- H�t . . . nekem . . . ��� . . . igen, ami azt il-
leti, van.
- Val�ban? - csapott le Japp fel�gyel�.
- Ne . . . ne �rtse f�lre, az indokaim teljeserx
�rtatlanok. Meg tudom magyar�zni . . .
- Helyes, meg is kell magyar�znia.
- Sz�val �rtam egy k�nyvet, amelyben a gyil-
koss�got �gy k�vett�k el . . .
- T�nyleg?
Megint az a fenyeget� hangs�ly . . . Clancy^
sietve folytatta:
- Minden az ujjlenyomatokon �llt vagy bukott,.
ha �rti, mire gondolok . . . Sz�ks�gem volt arra,
hogy kipr�b�ljam, amire gondoltam . . . Vagyis az
ujjlenyomatokat - az ujjlenyomatok helyzet�t a
f�v�cs�v�n, ugye, �s akkor �szrevettem egy eff�le~
szerkenty�t - ez a Charing Cross Roadon volt . . .
legal�bb k�t �ve . . . Sz�v�l megvettem a f�v�-
k�t . . . Egy m�v�sz bar�tom volt olyan kedves
�s lerajzolta nekem - az ujjlenyomatokkal
egy�tt -, hogy illusztr�lja az �tletemet. Meg tu-
dom adni a k�nyv c�m�t - A v�r�s szirom tit-
ka - �s a bar�tom nev�t is.
- Megtartotta a f�v�k�t?
- H�t, persze . . . gondolom, igen . . . vagyis,
igen, megtartottam.
- �s most hol van?
- H�t, azt hiszem . . . valahol meg kell len-
nie.
- Pontosan mit �rt azon, hogy "meg kell len-
nie�, Mr. Clancy?
- Azt, hogy valahol megvan - nem tudom,
hol - tudja, nem vagyok nagyon ped�ns em-
ber...
- ~Vincs most v�letlen�l �nn�l?
- Eg�szen biztosan nincs. De legal�bb egy f�l-
�ve nem is volt a kezemben.
Japp fel�gyel� gyanakv� pillant�st vetett r�,
azt�n folytatta:
- ~lhagyta az �t sor�n az �l�hely�t?
3I
- Nem, dehogy - legal�bbis - sz�val, egy-
szer igen.
- Teh�t igen . . . �s hov� ment?
- Az es�kab�tom zseb�ben l�v� eur�pai me-
netrend�rt. Az es�kab�t a f�lke v�g�ben, a be-
j�ratn�l volt egy rak�s sz�nyeg �s �tit�ska k�z�tt.
- Teh�t �n szorosan elhaladt az elhunyt mel-
lett? -
- Nem - legal�bbis - igen, minden bizony-
nyal. De ez j�val azel�tt volt, hogy b�rmi is t�r-
t�nhetett volna. �ppencsak befejeztem a levese-
met.
A tov�bbi k�rd�sekre Clancy tagad� v�laszokat
adot'c. Nem vett �szre semmi gyan�sat. Teljesen
belemer�lt, hogy kidolgozza az eur�pai alibit.
- Alibi, hm? - jegyezte meg a fel�gyel� s�-
t�ten.
Poirot k�zbesz�rt egy darazsakr� vonatkoz�
k�rd�st.
Igen, Clancy l�tott egy darazsat, amely meg is
t�madta �t. F�l a darazsakt�l. Hogy mihor volt
ez? K�zvetlen�l azut�n, hogy az utask�s�r� hozta
a k�v�t. Fel�je csapott, mire a rovax~ od�bb ment.
Clancyt�l elk�rt�k a nev�t �s a c�m�t, s azt�n
elengedt�k. Megk'�nnyebb�lt arccal t�vozott.
- H�t, b�zlik itt nekem valami - sz�gezte le
Japp. - T�nyleg van f�v�cs�ve; s ahogy viselke-
dik . . . Teljesen zavarodott.
- Ez a maga hivatalos szigor�nak a hat�sa,
kedves bar�tom.
- Senkinek nem kell f�lnie, ha igazat mond -
jelentette ki a Scotland Yard embere sz�razon.
Poirot kiss� sajn�lkozva tek�ntett r�.
- �szint�n sz�lva �gy l�tom, maga val�ban
r.isz ebbon.
- H�t persze, hogy hiszek. Ez �gy van. Nos,
aklior h�vjuk be Norman Gale-t.
Norman Gale Muswell Hillen, a Shepherd's
Avenue 14-ben lakott: Fogorvos, s a francia par-
tokon, Le Pinet-ben t�lt�tt vak�ci�j�r�l t�rt haza.
32
Egy napot P�rizsban t�lt�tt, hogy megn�zze az �j
fog�szati m�szereket.
Sosem l�tta az elhunytat, s nem vett �szre sem-
mi gyan�sat az �t sor�n. Tulajdonk�ppen a m�-
sik ir�nyba n�zett az �l�se - az el�ls� utaskabin
fel�. Egyszer elhagyta a hely�t, hogy kimenjen a
mosd�ba. Ut�na r�gt�n vissza�lt, s nem is ment a
f~ilke h�ts� r�sz�be. Nem l�tott darazsat.
James Ryder k�vetkezett, ,aki kiss� inger�lt
volt �s mogorva. �zleti �ton j�rt P�rizsban. Nem
ismerte az elhunytat. Igen, �ppen el�tte �lt, de
m�sk�pp nem l�thatta volna, csak ha felemelke-
dik, �s �tn�z az �l�st�mla f�l�tt. Nem hallott sem=
lnit - se ki�lt�st, se jajsz�t. Senki nem j�rt a
f�lke v�g�ben az utask�s�r�k�n k�v�l. Igen, a k�t
francia a folyos� t�loldal�n �lt, vele �tellen'ben.
L�nyeg�ben v�gigbesz�lt�k az eg�sz utat. A fia-
talabb�k meg�lt egy darazsat az eb�d v�gezt�vel.
Nem, el�tte nem l�tta a darazsat. Nem tudja,
hogy n�z ki egy f�v�cs�, mivel sosem l�tott m�g
olyat, teh�t nem tudja megmondani, hogy l�tott-e
eff�l�t az utaz�s sor�n . . .
Itt tartottak, amikor kopogtak. Egy rend�r l�-
pett be, alig tudta visszafojtani a diadal�rzet�t.
- Az �rmester most tal�lta, uram - mondta.
- Gondoltam,, azonnal l�tni akarja.
Letette a zs�km�ny�t az asztalra, s �vatosan ki-
bontogatta a zsebkend�b�l, amibe csomagolt�k.
- Nincs rajta ujjlenyomat, amennyire az �r-
mester meg tudta �llap�tani, de azt mondta, az�rt
vigy�zzak vele.
Az el�bukkan� t�rgy k�ts�gtelen�l egy k�zzel
k�szitett, bennsz�l�tt f�v�cs� volt.
J~pp felhorkant.
- Te j� iston! Akkor igaz! �szint�n sz�lva
nem hittem volna.
Ryder �rdekl�dve hajolt el�re.
- Sz�val ez az, amit a d�l-amerikai indi�nok
has~n�lnak, ugye? Olvastam r�la, de m�g sosem
3 - Htxl�l a felhSk k�z�tt 33
l�ttam. Most m�r tudok v�laszolni a k�rd�sre.
Nem l�ttam senkin�l eff�l�t.
- Hol tal�lt�k? - k�rdezte Japp �lesen.
- Az egyik �l�s al� dugt�k, hogy ne l�tsz�d-
j�k, uram.
- PJielyik �l�s al�?
- A kilences al�.
- Nagyon mulats�gos - jegyezte meg Poirot.
Japp fel�je fordult. ~
- Mi ebben a mulats�gos?
- Csak az, ho~y a kilences az �n �l�sem volt.
- H�t, ez kiss� k�l�n�s f�nyt vet mag�ra, meg
kell mondanom - sz�lalt meg Ryder.
Japp �sszevonta a szem�ld�k�t.
- K�sz�n�m, Mr. Ryder, v�gezt�nk.
Amikor Ryder kifel� indult, Poirot fel� for-
dult vigyorogva :
- Sz�val maga tette, �regfi�?
- Mon ami - mondta Poirot m�lt�s�gtelj e-
sen -, ha �n elk�vetek egy gyilkoss�got, akkor
azt nem a d�l-amerikai indi�nok ny�lm�rg�vel te-
szem . . .
- H�t csakugyan nem t�l eleg�ns megold�s -
helyeselt Japp. - De hat�sosnak l�tszik.
- �ppen ez az, ami nagyon is meggondolkoz-
tatja az embert.
- B�rki volt is, �r�lt kock�zatot v�llalt. Igen,
a pokolba is. �r�lt kock�zatot: A fick� teljesen
holdk�ros. Ki van m�g h�tra? Csak egy l�ny.
H�vjuk be, legy�nk t�l ezen. Jane Grey - mint-
ha a t�rt�nelemk�nyvb�l vette volna a nev�t . .
- Nagyon csinos l�ny - jegyezte meg Poirot.
- Val�ban, maga v�n kecske? Sz�val, m�gsem
aludta v�gig az eg�sz utat...?
- Csinosnak - �s idegesnek l�ttam - tette
hozz� Po�rot.
- Idegesnek? - csapott le Japp.
- �, dr�ga bar�tom, ha egy fiatal l�ny ide-
ges, akkor rendszerint egy fiatalember van a h�t-
t�rben, nem pedig b�nt�ny.
- H�t, alighanem igaza van. Na, m�r itt is
van.
Jane el�g vil�gosan v�laszolt a feltett k�rd�sek-
re. Jane Greynek h�vj�k, . �s a Bruton Streeten,
Antoine �r fodr�szszalonj�ban dolgozik: A lak�s-
c�me: 10 Harrogate Street, NW5. Le Pinet-b�l j�n
haza.
- LP Pinet! Hm!
Tov�bbi k�rd�sekr e elmondta a t�rt�netet az �r
lott�val.
- Be k�ne tiltani ezt az �r lott�t - morgott
Japp.
= Szerintem nagyszer� j�t�k - mondta Jane.
- Mi�rt, maga m�g sosem tett fel egy fill�rt sem
lovakra?
Japp elv�r�s�d�tt, �s zavarba j�tt.
Folytatt�k a k�rdez�sdit.. A f�v�cs�vet l�tva
Jane kijelentette, hogy nem l�tott ilyesmit. Nem
ismerte az elhunytat, de felt�nt neki m�g a
Le Bourget rep�l�t�ren.
- Mi keltette fel a figyelm�t?
- Hogy olyan r�mesen cs�f volt - felelte Jane
�szint�n.
T�bb �rdemlegeset nem tudott mondani a k�t
f�rfinek, s ezut�n t�vozhatott.
Japp megint a f�v�k�n medit�lt.
- Nem �rem f�l �sszel - ismerte be a fel�-
gyel�. ~ A legostob�bb krimi�tlet egyszercsak
testet �lt. Mire vad�szunk most teh�t? Egy pa-
sasra, aki olyan helyeken utazgatott, ahonnan ez
az iz� sz�rmazik? De pontosan honnan sz�rma-
zik? Szerezn�nk kell egy szek�rt�t. Lehet mal�j,
d�l-amerikai vagy afrikai dolog is.
- Eredetileg igen - mondta Poirot. - De ha
k�zelebbr�l megvizsg�lja, bar�tom, l�thatja, hogy
egy a�g l�that� pap�rdarab tapad r�. Nagyon �gy
t�nik nekem, hogy egy let�pett �rc�dula marad-
v�nya. Szerintem ez a darab valami �csk�s bolt-
j�n kereszt�l keveredett ide hozz�nk a vadonb�l.
34
3" ~ 35
Ez nagyban meg is k�nny�ti a nyomoz�sunkat.
Csak egy apr� k�rd�sem van.
- El� vele.
- Ezek ut�n is megcsin�ltatja azt a list�t -
az utasok holmij�nak jegyz�k�t?
- H�t, ez most nem annyira �get�, de az�rt
rizegcsin�lhatjuk. Maga nagyon v�r valamit ett�l
igaz? '
- Mais oui. Nagyon, nagyon zavarban va-
gyok. Ha tal�ln�k valamit, ami seg�tene . .
Japp nem figyelt r�. A let�pett �rc�dul�t vizs-
g�lgatta.
- Clancy elkottyantotta, hogy vett egy f�vc�-,
cs�vet. Ezek a krim�r�k . . . mindig h�ly�nek �b-
r�zolj�k a rend�r�ket . . . K�zben nem tudnak
semmit . . . Ha �n olyasmiket mondan�k a f�n�k-
nek, mint amiket a k�nyvekben mondanak rend-
�r�k a f�fel�gyel�nek, abban a percben �gy ki-
v�gn�nak, hogy hason cs�szn�k. Tudatlan firk�-
szok! Ez �ppen olyan gyilkoss�g, amelyet egy
eff�le szemetet gy�rt� firk�sz elk�vetne azt re-
m�lve, hogy meg�ssza a dolgot . . .
NEGYEDIK FEJEZET
A kihallgat�s
N�gy nappal k�s�bb tartott�k Marie Morisot
�gy�ben a kihallgat�st. Hal�l�nak k�l�n�s k�r�l-
m�nyei nagy visszhangot keltettek, a t�rgyal�-
terem zs�fol�sig megtelt.
Az els� beid�zett tan� egy magas, �sz szak�ll�,
id�sebb francia �r volt: Alexandre Thibault �gy-
v�d. Lassan, de j�l �s hib�tlanul besz�lt angolul,
csup�n a kiejt�s�n �rz�d�tt halv�nyan, hogy ki.'M-
f�ldi.
36
A bevezet�, form�lis k�rd�sek ut�n az �gy�sz
ezt k�rdezte:
- �n megtekintette a holttestet. Felismerte?
- Igen. Az �gyfelem, Marie Ang�lidue Mori-
sot.
- Ez a n�v �ll az elhunyt �tlevel�ben. M�s
k�zismert neve volt-e?
- Igen, Madame Giselle-k�nt ismert�k.
A publikum izgatottan felmorajlott. Az �js�g-
�r�k k�szenl�tben tartott�k a tollukat. Az �gy�sz
folytatta: - Megmondan�-e nek�nk pontosan, ki
volt ez a Madame Morisot - vagy Madame Gi-
selle?
- Madame Giselle - hogy azt a nev�t hasz-
n�ljam, amely n�ven r�sztvett az �zleti �letben -
az egyik legismertebb p�nzk�lcs�nz� volt P�rizs-
ban.
- �zleti tev�kenys�g�t hol folytatta?
- A Rue Joliette 3-ban. Ott volt az otthona is.
- �gy tudom, el�g gyakran utazott Angli�ba.
�zleti tev�kenys�ge kiterjedt erre az orsz�gra is?
- Igen, sok �gyfele angol volt'. Nagyon j�l is-
mert�k �t az angol t�rsadalom bizonyos k�rei-
ben.
- Meg tudn� hat�rozni, mely k�reiben?
- F�k�nt a fels� t�zezer tagjai �s �zletembe-
rek, orvosok, eff�l�k fordultak hozz� olyan
�gyekben, ahol a legteljesebb diszkr�ci�ra volt
sz�ks�g.
- �t �gy ismert�k mint aki diszkr�t?
- Rendk�v�l diszkr�t volt.
- Megk�rdezhetem, hogy �nnek volt-e k�ze-
lebbi betekint�se a h�lgy �zleti �gyeibe?
~- Nem volt. �n a jogi k�pviselet�vel foglal-
koztam. Madame Giselle els�rang� �zletasszony
volt, aki teljes m�rt�kben k�pes volt saj�t �gyeit
k�zben tartani, s a legt�k�letesebb nz�don int�zni.
lV~�snak nem is engedett betekint�st, mindent egy
kezben tartott. Ha szabad �gy mondanom, nagyon
.. 3?
eredeti jellem volt, azonk�v�l k�zismert szem�lyi-
s�g.
- Legjobb tudom�sa szerint hal�la idej�n gaz-
dag volt?
- Rendk�v�l gazdag.
- S tud-e arr�l, hogy ellens�gei voltak?
- Nem tudok r�la.
Thibault �gyv�det a tan�k padj�ban Henry
~ Mitchell v�ltotta f�l.
- �n Henry Charles Mitchell, �s Wandsworth-
ben, a Shoeblack Lane 11-ben lakik? - k�rdezte
az �gy�sz.
- Igen, uram.
- A Universal Airlines alkalmazottja, igaz?
- Igen, uram.
- �n a rangid�s utask�s�r� a Prometheus
utassz�ll�t�n?
- Igen, uram.
M�lt h�t keddj�n, 18-�n, .�n szolg�latot tel-
jes�tett a Prometheus fed�lzet�n, � P�rizs-Croy-
don k�z�tti, tizenk�t �rakor indul� j�raton. Az
elhunyt ezen a j�raton utazott. �n l�tta m�s al-
kalommal is az elhunytat ezt megel�z�en?
- Igen, uram. Hat h�nappal ezel�tt a 8,45-�s
j�raton voltam szolg�latban, s ezen a j�raton l�t-
tam �t egyszer vagy k�tszer.
- Ismerte 6t n�v szerint is?
- A neve rajta kellett hogy legyen az utas-
list�n, de �n, hogy �gy mondjam, nem figyeltem
fel r� k�l�n�sebben.
- Hallotta-e valaha ezt a nevet: Madame Gi-
selle?
- Nem, uram.
K�rem, mondja el saj�t szemsz�g�b�l, mi
t�rt�nt m�lt kedden.
- Felszolg�ltam az eb�det, uram, �s azt�n k�r-
bementem a sz�ml�kkal. Az elhunyt - legal�bb-
is azt hittem - aludt. Elhat�roztam, hogy nem
�bresztem fel, csak �t perccel a lesz�ll�s el�tt.
Amikor azt�n f�l akartam �breszteni, r�j�ttem,
38
hogy halott, vagy nagyon rosszul van. Tal�ltam
egy orvost az utasok k�z�tt. � azt mondta . .
- Dr. Bryant tan�vallom�s�t nemsok�ra meg-
hallgatjuk. K�rem, n�zze ezt meg!
A f�v�k�t Mitchell kez~be adt�k, aki gy�ng�d
�vatoss�ggal fogta me~.
- L�tta ezt valaha?
- Nem, uram.
- Biztos benne, hogy nem l�tta egyik utas ke-
z�ben sem?
- Igen, uram.
- Albert Davies!
A fiatalabb utask�s�r� l�pett a tan�k emel-
v�ny�re.
- �n Albert Davies, aki Croydonban, a Bar-
come Street 23-ban lakik. A Universal Airlines-
n�l �ll alkalmaz�sban?
- Igen., uram.
- M�lt kedden �n szolg�latban volt mint m�-
sodik utask�s�r� a Prometheus fed�lzet�n?
- Igen, uram.
- Hogyan �rtes�lt a trag�di�r�l?
- Mr. Mitchell mondta, uram, hogy , att�l f�l,
valami baj t�rt�nt az egyik utassal.
- L�tta ezt m�r? .
A f�v�cs�vet �tny�jtott�k Daviesnek.
- Nem, uram.
- Nem vette �szre valamelyik utasn�l?
- Nem, uram.
- T�rt�nt-e b�rmi az �t sor�n, amir�l �gy
v�li, magyar�zatot ad erre az �gyre?
- Nem, uram.
- Rendben. Elmehet.
- Dr. Roger Bryant.
Dr. Bryant megadta a nev�t �s a c�m�t, s f�l-
orr-g�ge specialistak�nt hat�rozta meg �nmag�t.
- Elmondan� nek�nk a saj�t szavaival,
Dr. Bryant, pontosan mi t�rt�nt m�lt kedden,
tizennyolcadik�n?
- �ppen miel�tt lesz�lltunk volna Croydon-
39
ban, a f� utask�s�r� odaj�tt hozz�m, �s megk�r-
dezte, orvos vagyok-e. Igenl� v�laszomra k�z�lte
,
hogy az egyik utas rosszul van. Fel�lltam, �s k�-
vettem. A sz�banforg� n� ernyedten hevert az
�l�s�ben. M�r egy ideje halott volt.
- Mit gondol, mennyi ideje, Dr. Bryant?
- Azt kell mondjam, Iegal�bb f�l�r�ja. Mini-
rnum f�l�r�ja, maximum egy �r�ja a becsl�sem
szerint.
- Kialak�totta-e az �ll�spontj�t a hal�l ok�t
illet�en?
- Nem. Alapos vizsg�lat n�lk�l Iehetetlen Iett
volna megmondani.
- De �n �szrevett, ugye, egy apr� sebet az �l-
dozat nyak�n?
- Igen.. -
- K�sz�n�m . . . Dr. James Whistler.
Dr. Whistler sov�ny, csontos kis ember volt.
- Maga ennek a ker�letnek a rend�rorvosa?
- �n vagyok.
- Elmondan� a saj�t szavaival, mit tapasz-
talt?
- M�lt kedden, tizennyolcadik�n, valamiveI
h�rom �ra ut�n h�v�st kaptam a croydoni rep�-
l�t�rre. Megmutattak nekem egy id�sebb asz-
szonyt a Prometheus utassz�ll�t� fed�lzet�n. Az
asszony halott volt. A hal�l meg�t�l�sem szerint
k�r�lbel�l egy �r�val azel�tt �llhatott be. Egy
k�ralak� v�gatot vettem �szre a nyak oldals� r�-
sz�n, k�zvetlen�l a f��t��ren. Ez a sebhely lehe-
tett dar�zscs�p�s, vagy okozhatta olyan t�visfor-
ma nyilvessz�, amelyet mutattak nekem. A testet
a halottash�zba sz�ll�tott�k, ahol m�domban volt
r�szletes vizsg�latot v�gezni.
- Milyen k�vetkeztet�sekre jutott?
- Arra k�vetkeztettem, hogy a hal�lt a v�r-
�ramba jutott, valamifajta er�s m�reg okozta. A
hal�l - amely minden bizonnyal azonnali volt -
k�zvetlen oka sz�vb�nul�s.
- Meg tudja mondani, milyen m�regr�l van
sz�?
- Olyanr�l, amellyel kor�bban nem tal�lkoz-
tam.
Az �beren f�lel� riporterek le�rt�k: "Ismeret-
len m�reg".
- K�sz�n�m . . . Mr. Henry Winterspoon.
Mr. Winterspoon nagydarab, �lmatag f�rfi volt,
arc�n j�s�gos kifejez�s honolt. Kedvesnek, de os-
tob�nak l�tszott. Kisebbfajta d�bbenetet okozott,
amikor kider�lt: � a t�rv�nysz�ki f�orvos �s egy-
ben a ritka m�rgek neves szak�rt�je.
Az �gy�sz a magasba tartotta a balv�gzet�
nyilacsk�t, s feltette a k�rd�st Winterspoonnak,
hogy felismeri-e.
- Igen, felismerem. Elk�ldt�k hozz�m v�zsg�-
latra.
- Elmondan� nek�nk a vizsg�lat eredm�ny�t~
- Hogyne. V�lem�nyem szerint a nyilat ere-
detileg kur�re k�sz�tm�nybe m�rtott�k - ezt a
ny�lm�rget bizonyos bennsz�l�tt t�rzsek haszn�l-
j�l~.
Az �js�g�r�k kedvtelve jegyzeteltek.
- �n szerint teh�t a hal�lt a kur�re okoz-
hatta.
- �, nem - tiltakozott Mr. Winterspoon. -
Az eredeti k�sz�tm�nyt csak eg�szen eleny�sz�
nyomokban tal�ltam a ny�lhegyen. Az elemz�sem
szerint a hegyet nemr�giben a Dispholidus Typus,
ismert,ebb nev�n a boomslang m�rg�be m�rtot-
t�l...
- Boomslang? Mi ez?
- Ez egy d�l-amerikai k�gy�fajta - az egyik
leghal�losabb m�rg� k�gy�. Hasonlatos a falak�
k�gy�hoz,~amely D�l-Afrik�ban tal�lhat�. Ember-
re tett hat�sa netn ismeretes, de n�mi fogalmat
alkothatnak a m�reg hat�soss�g�r�l, ha elmon-
dom, hogy hi�n�ba fecskendezve m�g azel�tt meg-
�li az �llatot, hogy a t�t kih�zn�k bel�le. Egy
sak�lt �g~ puszt�tott el, mintha lel�tt�k volna. A
40 ~ 4I
m�reg heves b�r alatti v�r z�kenys�get okoz, s a
sz�vre is hat - megb�n�tja a m�k�d�s�t.
m Aegriportegrek ezt �rt�k: "P�ratlan eset. K�gy�-
a l� i dr�m�ban. Hal�losabb a kobr�n�l."
- Hallott-e arr�l, hogy ezt a m�rget valaha
tudatosan gyilkoss�gra haszn�lt�k volna?
- Nem, soha. Roppant �rdekes az eset.
- K�sz�n�m, Mr. Winterspoon.
V~Jilson �rmester elmondta, hogy a f�v�cs�vet
az egyik �l�s p�rn�ja m�g�tt tal�lta meg. Nem
volt rajta ujjlenyomat. K�s�rleteket v�geztek a
f�v�k�val �s a ny�llal. A "hat�sugar�n" bel�l
,
amely k�r�lbel�l 10 m�ter volt, meglehet�sen
pontosan lehetett c�lozni vele.
- Monsieur Hercule Poirot.
Az �rdekl�d�s moraja futott �t a termen, de
Poirot �r tan�vallom�sa nagyon visszafogott
volt. Nem vett �szre semmit, ami felkeltette vol-
na a gyan�j�t. Igen, � tal�lta meg az apr� ny�l-
vessz�t a f�lke padl�zat�n: A ny�l �gy helyezke-
dett el, ahogy a halott n� nyak�b�I mag�t�l kies-
hetett.
- Horbury gr�fn�je.
Az �js�g�r�k le�rt�k: "F�nemes feles�ge tan�s-
kodik a gyilkoss�gi rejt�lyben." N�h�nyan �gy fo-
galmaztak: " . . . a k�gy�m�rges rejt�lyben�.
Azok, akik n�i magazinoknak dolgoztak, eff�-
l�ket jegyeztek le: "Lady Horbury divatos kala-
pot �s r�kapr�met viselt~~, vagy: "Lady Horbury,
az egyik legcsinosabb h�lgy a v�rosban, feket�-
ben jelent meg, hozz� divatos kalapot viselt�
me : ,
g "Lady Horbury, aki h�zass�ga el�tt Miss
Cicely Blandk�nt volt ismert, eleg�ns feket�be
�lt�z�tt, s legutols� divat szerinti kalap volt
rajta."
Mindenki �lvezettel vette szem�gyre a mutat�s
fiatal h�lgyet, b�r az � tan�vallom�sa volt a leg-
kurt�bb. Nem vett �szre semmit, soha kor�bban !
nem l�tta a megboldogultat.
Venetia Kerr k�vetkezett, de � nem csig�zta
fel annyira a publikumot.
A h�reket a n�i olvas�k sz�m�ra gy�jt�get�k
f�radhatatlanul r�tt�k a sorokat: "Lord Cottes-
more le�nya j�l szabott kab�tban-szokny�ban je-
lent meg, divatos harisny�ban� - s mell�bigy-
gyesztett�k: "T�rsas�gi h�lgyek a t�rgyal�terem-
ben".
- James Ryder.
- �n James Bell Ryder, aki a Blainberry Ave-
nue 17-ben lakik?
- Igen.
- Mi a foglalkoz�sa?
- Az Ellis Vale Cement Company �gyvezet�
igazgat�ja vagyok.
- Volna sz�ves megtekinteni ezt a f�v�cs�vet?
(Sz�net.) L�tta ezt m�r valaha?
- Nem.
- Nem l�tott ilyesmit senkin�l a Prometheus
fed�lzet�n?
- Nem.
- �n a n�gyes sz�m� �l�sen foglalt helyet,
k�zvetlen�l azt elhunyt el�tt?
- �s ha �gy volt?
- K�rem, ne haszn�ljon ilyen hangnemet ve-
lem szemben. �n a n�gyes �l�sen �lt. Onnan
gyakorlatilag r�l�tott minden utasra.
- Nem, nem l�ttam r�. P�ld�nak ok��rt a ve-
lem egy oldalon �l�ket egy�ltal�n nem l�ttam. A
sz�keknek magas h�tt�ml�juk van a rep�l�-
g�pen.
- Ha azonban b�rki is kil�pett a sz�ksorok
k�zti folyos�ra - m�gpedig olyan m�don, hogy
k�pes legyen c�lozni a f�v�cs�vel az �ldozatra
- akkor �n l�tta volna?
- Biztosan.
- De nem l�tott ilyesmit?
- Nem.
- Elhagyta-e a hely�t b�rki az �n el�tt �l�k
k�z�l?
42 ~ 43
- A f�rfi, aki k�t sorral �lt el�ttem, kiment a
mosd�ba.
- Ezzel ~�nt�l �s az elhunytt�l elt�volodott,
mert a m�sik ir�nyban volt a mosd�?
- Igen.
- Egy�ltal�n nem j�tt �n fel� k�s�bb sem?
- Nem, azonnal visszament a hely�re.
- Vitt valamit a kez�ben?
- Semrriit a vil�gon.
- Biztos ebben?
,
- Teljesen.
- M�s is elhagyta a hely�t?
- Az el�ttem �l� fick�. � a m�sik ir�nyba in-
dult, elment mellettem a f�lke h�ts� r�sz�be.
- Tiltakozom - siv�totta Mr. Clancy, �s fel-.
ugrott a hely�r�l. - Ez kor�bban - sokkal ko-
r�bban volt - egy �ra k�r�l!
- K�rem, �lj�n Ie - mondt� az �gy�sz. -
�nt is meg fogjuk hallgatni. Folytassa, Mr. Ry-
der . �szrevette, hogy annak az �rnak valami van
a kez�ben?
- Azt hiszem, a t�lt�tolla volt. Amikor vissza-
j�tt, egy narancss�rga k�nyv voit n�la.
- � az egyed�li, aki �n fel� vette az �tj�t?
�n szem�ly szerint nem hagyta el a hely�t?
- De igen, a mosd�ba mentem - �s nekem
sem volt f�v�cs� a kezemben.
- �n igen helytelen modort vett f�l. Elme-
het.
Norman Gale, a fogorvos, semmi �rdemlegeset
nem mondott. Azut�n a m�ltatlankod� Clancy �llt
a hely�be.
Mr. Clancynek kisebb volt a h�r�rt�ke, nem
ver senyezhetett egy gr�fn�vel.
"Krim�r� a tan�k padj�n. J�l ismert szerz� be-
ismeri, hogy hal�los fegyvert v�s�rolt. Szenz�ci� I
a t�rgyal�teremben."
A szenz�ci� azonban kiss� �retlennek bizonyult.
- Igen, uram - siv�totta Clancy. - Val�ban
v�s�roltam f�v�cs�vet, s�t, mi t�bb
- magam-
44
mal is hoztam! Hat�rozottan tiltakozom ama be-
�ll�t�s ellen, .amely szerint az a f�v�cs�, amellyel
a b�nt�nyt elk�vett�k, az eny�m. Az �n f�v�k�m
itt van.
Ezzel diadalmasan el�vette a saj�tj�t.
A riporterek feljegyezt�h: "�jabb f�v�cs� a
b�r�s�gon~~.
Az �gy�sz kem�nyen b�nt Clancyvel. Kijelen-
tette, hogy az�rt kellett megjelennie, hogy az igaz-
s�gszolg�ltat�st seg�tse, s nem az�rt, hogy k�p-
zelt v�dakat c�foljon. Azut�n kik�rdezt�k a Pro-
metheuson t�rt�ntekr�l, de nagyon keveset tu-
dott mondani. Mint sz�ks�gtelen terjeng�ss�ggel
elmondta, annyira belemer�lt a k�lf�ldi ~ vonat-
rr~enetrendek furcsas�gaiba, abba, hogy a vonatok
a nap huszonn�gy �r�j�ban k�zlekednek, hogy
semmire nem figyelt fel. Fel�le ak�r az �sszes
utas f�v�cs�b�l m�rgezett nyilakat l�d�zhetett
volna.
Jane Grey kisasszony, a fodr�szseg�d, nem v�l-.
tott ki jegyzetel�si l�zat az �js�g�r�kb�l.
A k�t fr ancia k�vetkezett.
Monsieur Armand Dupont azt vallotta, hogy
Londonba tartott, hogy a Kir�lyi �zsia-kutat� T�r-
sas�gban el�ad�st tartson. � �s a fia nagyon be--
lemer�ltek egy szakmai probl�m�ba, s ez�rt vajmi
kev�ss� �szlelt�k, mi folyik k�r�l�tt�k. A meg-
boldogultat addig nem is vette �szre, am�g a ha-
l�la felfedez�se k�r�li izgalom r� nem terelte a
f igyelm�t.
- Egy�bk�nt ismerte, ak�r l�t�sb�l is, ezt a
bizonyos Madame Morisot-t vagy Madame Gi-
selle-t?
- Nem, uram, sosem l�ttam.
- Pedig � j�l ismert szem�lyis�g P�rizsban,
nem?
Az id�sebb Dupont v�llat vont.
- Sz�momra nem. Egy�bk�nt is, el�g ritk�n
vagyok F�rizsban mostan�ban.
45
- Ha j�l tudom, �n nemr�giben t�rt haza Ke-
letr�l, nemde?
- �gy van, Monsieur - Perzsi�ban voltam.
- �n �s a fia, ugye, el�g sokat utaztak a vil�g
f�lrees�bb helyein is?
- Pardon, hogy mondja . . .?
- �n�k t�voli vid�keken j�rtak, igaz?
- Igen, �gy van.
- Tal�lkozott-e valaha olyan em'oerekkel, akik
k�gy�m�reggel kenik be a nyilaikat?
Ezt le kellett ford�tani Dupont �r sz�m�ra, aki,
miut�n meg�rtette a k�rd�st, hevesen megr�zta
a fej�t.
- Soha - soha nem tal�lkoztam ilyesmivel.
A fia k�vetkezett. A vallom�s�ban megism�tel-
te az apja �ltal elmondottakat. Nem I�tott sem-
mit. Azt gondolta ott, a g�pen, hogy nem lehetet-
len, hogy az elhunytat dar�zs cs�pte meg, hiszen
� maga �lte meg a kellemetlenked� rovart.
A k�t Dupont z�rta a kihallgatottak sor�t.
Az �gy�sz megk�sz�.r�lte a tork�t, �s az esk�d-
tekhez fordult.
Ez az �gy, mondta, k�ts�gk�v�l a legd�bbenete-
sebb �s leghihetetlenebb esett, amellyel valaha ~
foglalkoznia kellett. Egy asszonyt meggyilkol-
tak - az �rigyilkoss�g �s a baleset lehe.t�-
s�ge teljesen kiz�rt -, m�ghozz� odaf�nn, a
leveg�ben, egy g�p sz�k kis utaster�ben.
Nem k�vethette el a b�nt�nyt m�s, mint aki
a helysz�nen volt. Ebb�l k�vetkezik, hogy a
gyillios - ha csak egy volt - .megjelent itt ma
reggel mint a tan�k egyike. Ez k�ts�gbevonhatat-
lan t�ny, m�g ha iszony�, m�g ha sz�rny� is. Az
egyik beid�zett k�ts�gbeesetten, mag�b�l kivet-
k�zve tagadott.
A b�ntettet hallatlan vakmer�s�ggel k�vett�k
el. T�z - az utask�s�r�kkel egy�tt tizenk�t -
szemtan� el�tt a gyilkos az ajk�hoz emelte a f�v�-
cs�vet, s hal�los �tj�ra k�ldte a v�gzetes ny�lvesz-
sz�t a l�gt�ren �t �gy, hogy senki nem vette �sz-
46
re. Ez teljesen hihetetlennek hangzik, de bizony�-
t�kk�nt itt van a f�v�cs�, a ny�lvessz�, amelyet a
padl�n tal�ltak, az elhunyt nyak�n a seb, valamint
az orvosi v�lem�ny, amely szerint, b�rmennyire
k�ptelens�gnek t�nik is, ez a b�nt�ny megt�r-
t�nt.
Mivel nincs terhel� bizony�t�k senkire, � csak
azt javasolhatja az esk�dteknek, hogy ismeretlen
elk�vet� vagy elk�vet�k ellen hozz�k meg gyil-
koss�gban elmarasztal� �t�let�ket. l~ ,jelenl�v�k
mindegyike tagadta, hogy ismerte volna az el-
hunyt asszonyt. A rend�rs�gre tartozik, hogy fel-
der�tse egy esetleges kapcsolat mibenl�t�t. A gyil-
. koss�g ind�t�k�nak teljes hi�ny�ban csup�n az el-
mondott megold�st ind�tv�nyozhatja az esk�dt-
sz�knek. Az esk�dtek fontolj�k meg, hogy hat�-
roznak.
,
Az esk�dtsz�k egyik tagja - sz�gletes arc�
gyanakv� pillant�s� f�rfi - m�lyeket l�legezve
el�rehajolt.
- K�rdezhetek valamit, uram?
- Term�szetesen.
- Azt mondja, a f�v�cs�vet az egyik �l�s alatt
tai�le�k meg, ugye? Kineh az �l�se alatt?
Az �gy�sz belen�zett a jegyzeteibe. Wils�n �r-
mester odal�pett hozz�, �s s�gott neki valamit.
- �, igen. A k�rd�ses �l�s a kilences sz�m�,
amelyen monsieur Hercule Poirot �lt. Poirot �r,
b�tran mondhatom, nagyon j�I ismert �s nagy-
tekint�ly� mag�ndetekt�v, aki . . . ��� . . . t�bb �z-
ben egy�tt dolgozott a Scotland Yarddal.
A sz�gletes k�p� pillant�sa Poirot arc�ra v�n-
dorolt, s t�volr�l sem el�gedetten pihent meg a
hossz� bajuszon.
~�lf�ldiek - mondta ez a pillant�s - az em-
ber sohasem b�zhat meg az idegenekben, m�g ha
puszipajt�sok is a rend�rs�ggel ...
Hangosan ennyit mondott:
- Ez a Poirot �r volt az, aki f�lszedte a nyi-
la~?
47
.
.
- Igen.
Az esk�dtek visszavonultak. �t perc m�lva
visszat�rtek, s az eln�k�k egy pap�rlapot ny�jtott
�t az �gy�sznek.
- Mi ez? - vonta �ssze a szem�ld�k�t az
�gy� sz. - K�ptelens�g, ezt az �t�letet nem fogad-
hatom el.
P�r perccel k�s�bb a m�dos�tott �t�let is meg-
�rkezett: "�gy l�tjuk, hogy az �ldozat hal�l�t
hog gez�s okozta, de arra nincs el�g bizony�t�k,
meg�llap�thassuk, ki adta be neki a m�r-
get."
�TQDIK FEJEZET
A kihallgat�s ut�n
Jane kiment a t�rgyal�teremb�l az �t�lethirdet�s
ut�n. Norman Gale t�nt fel mellette.
- Kiv�ncsi lenn�k - sz�lalt meg a f�rfi -
mi �llt azon a pap�ron, amelyr�l az �gy�sz hal-
lani sem akart?
- �n tal�n megmondhatom �nnek - hangzott
fel a h�tuk m�g�tt.
�k ketten megfordultak. Monsieur Poirot �llt
ott, a szeme der�sen csillogott. .
~ A �t�let �gy sz�lt~,- mondta az emberke -
hogy �n k�vettem el az aljas gyilkoss�got.
- Nem l�tezik! - ki�ltott fel Jane.
Poirot vid�man b�lintott.
- Mais oui. Amint kij�ttem, hallottam, hogy
valaki azt mondja:
"Az a kis k�lf�ldi, a nyakam r�, hogy � tette!"
Az esk�dtek is �gy gondolt�k. Jane habozott, hog ~~
sajn�lkozz�k vagy ink�bb nevessen. Az ut�bbi
mellett d�nt�tt. Poirot vele nevetett.
48
- De most elk�sz�n�k - mondta -, mert
munk�hoz kell l�tnom, hogy tiszt�zzam magam..
Mosolyogva meghajolt fel�j�k, �s t�vozott.
Jane �s Norman ut�na n�ztek.
- Micsoda fura kis csavarg� - mondta Gale..
- ~s m�g nyomoz�nak nevezi mag�t. Nem �r-
tem, hogy nyomoz ki b�rmit is. Egy m�rf�ldr �l.
kisz�rj�k �t a b�n�z�k. El sem tudom k�pzelni,,
hogyan �lc�zza mag�t.
- Nem gondolja, hogy nagyon �divat� elk�p-
zel�sei vannak arr�l, milyen egy detekt�v? - k�r-
dezte Jane. - Az �llszak�llasdi ideje m�r lej�rt.
Manaps�g a nyomoz�k �lnek a karossz�kben,
gondolkoznak, �s l�lektani oldalr�l k�zel�tik meg;
az eseteket.
- fgy kev�sb� meger�ltet�. .
- Fizikailag, tal�n, de felt�tlen�l tiszt�, vil�-
gos fejre van sz�ks�g.
- Aha, �rtem. Egy forr� �s zavaros nem len--
ne alkalmas . . .
Mindketten nevettek.
- Hallgasson ide - sz�lalt meg Gale. Halv�--
nyan elv�r�s�d�tt, �s hadarni kezdett. - Mit
sz�lna . . . �gy �rtem, nagyon kedves lenne mag�-
t�l . . . b�r egy kicsit k�s� van . . . de nem te�z-
hatn�nk egy�tt? Most, hogy hm . . . osztozunk a-
balszerencs�ben . . . �s . . .
Abbahagyta. Mag�ban �gy folytatta:
"Mi van veled, te sz�d�lt? Nem tudsz te�zni.
h�vni egy l�nyt dadog�s �s pirul�s n�lk�l, an�l--
k�l, hogy h�ly�t csin�ln�l magadb�l? Mit fog ez :
a l�ny gondolni r�lad?"
Gale zavara m�g jobban hangs�lyozta Jane-
h�v�s nyugalm�t.
- K�sz�l~�m - mondta Jane. - Sz�vesen meg-
inn�k egy te�t.
Tal�ltak egy te�z�t, benne egy flegma pinc�r-
n�t, aki mogorv�n vette f�l a rendel�s�ket, m�nt..
aki k�telkedik az btlet siker�ben. Ez r�tt le r�la:
"Ne engerr~ hib�ztassanak azt�n a csal�d�s�rt...
4 - Hal�l a ielh�k k�z�tt
�ll�t�lag tea kaphat� itt, de �n m�g nem hallot-
tam r�la . . .`~
A te�z� csaknem teljesen �res volt. �gy m�g
intimebb hangulata lett a te�zgat�snak. Jane le-
h�mozta mag�r�l a keszty�j�t, s a szemben �l�
f�rfir e pillantott. Val�ban vonz� - ezek a k�k
szemek, s az a mosoly . . . Azonfel�l a modora is
j �.
- Fura egy cirkusz ez a gyilkoss�gosdi -
kezdte~Gale sietve, hogy besz�ljen valamir�l. M�g
mindig nem szabadult meg teljesen k�ptelen za-
var�t�l.
- �gy van - felelte Jane. - Agg�dom is a
dolog miatt - �gy �rtem, az �ll�som szemporit-
j�b�l. Nem tudom, hogy fogadj�k . . .
- Eegen. Erre nem is gondoltam.
- Az Antoine szalon nem biztos hogy sz�vesen
l�t olyan munkat�rsat, aki gyilkoss�gi �gybe ke-
veredett, s tan�vallom�st kellett tennie, �s �gy
tov�bb:
- Az emberek furcs�k - jegyezte meg Nor-
man Gale elgondolkozva.
Az �let . . . olyan igazs�gtalan. Valami, amir�l
az ember nem tehet . . . - d�h�sen �sszevonta a
szem�ld�k�t. - A fen�be is . . .!
- Egyel�re az�rt m�g nem t�rt�nt semmi -
eml�keztette Jane. - Nincs �rtelme el�re ideges-
kedni �s bosszankodni. V�gt�re is van abban va-
lami - ak�r �n is lehetn�k a gyilkos! �s ha az
ember m�r meg�lt valakit, akkor �ll�t�lag nincs .
meg�ll�s. Az meg el�g k�nyelmetlen, ha egy gyil- ;
kos v�gja le az ember haj�t . . .
- Csak mag�ra kell n�zni, hogy b�rki l�thas-
sa: ez a l�ny nem lehet gyilkos! - mondta Nor-
man �szint�n, s a l�nyt b�multa.
- Ebben nem vagyok olyan biztos - felelte ;
Jane. - N�ha nagyon sz�vesen meg�ln�m egyik-
m�sik vend�gemet - m�rmint ha biztos lenn�k
benne, hogy nem der�l ki! K�l�n�sen az egyiket '
- olyan hangja van, mint a k�rog� varj�nak, s
`50
minden�rt morog. Sokszor arra gondolok, hogy
nem is lenne b�n eltenni l�b al�l - ink�bb j�
cselekedet! Sz�val, l�thatja, �gy gondolkozom,
mint egy b�n�z�.
- H�t, ezt a gyilkoss�got nem maga k�vette
el - mondta Gale. - �n, megesl~�dhetem erre.
- �n meg arra esk�dhetem, hogy nem maga
tette - mondta Jane. - De ez nem seg�t, ha a
betegei azt hiszik, hogy maga volt.
- A betegeim, igen . . . - Gale elt�prengett.
- Azt hiszem, igaza van - erre m�g nem is gon-
doltam. Egy fogorvos, aki net�n megr�gz�tt gyil-
kos . . . Nem, h�t ez nem valami biztat� kil�t�s . . .
Hirtelen szenved�llyel ezt k�rdezte:
- Ugye nem b�nja, hogy fogorvos vagyok?
Jane felvonta a szem�ld�k�t.
- �n? Mi�rt b�nn�m?
- Arra gondolok, hogy a fogorvosokban van
valami . . . komikus. Nem valami romantikus fo~'-
iJ
lalkoz�s . . . Egy orvost persze mindenki komo-
lyan vesz . . .
- Ugyan, hagyja - nyugtatta meg Jane.
Egy fogorvos mindenesetre f�ljebb van egy eme-
lettel, mint egy fodr�szseg�d.
Nevettek, azt�n Gale megjegyezte: - �gy �r-
zem, j� bar�tok lesz�nk. Nem gondolja?
- Igen, �n is �gy �rzem.
- Egyik este velem vacsor�zhatna, azt�n . el-
mehetn�nk sz�rakozni.
- K�sz�n�m.
Elhallgattak, azt�n Gale megsz�lalt:
- Hogy �rezte mag�t Le Pinet-ben?
- Nagyon muris volt.
- Volt m�r ott valaha?
- Nem. Tudja . . .
Jane bi~almasan elmes�lte a szerencsej�t�kos
t�rt�netet. Egyet�rtettek abban, hogy az �r lott�
nagyon sz�rakoztat� �s j� j�t�k, s �rthetetlen,.
hogy az angol hat�s�gok mi�rt �ld�zik.
Besz�lget�s�ket egy barna�lt�ny�s fiatalember
51~
zavarta meg, aki p�r perce m�r bizonytalanul ott
t�bl�bolt k�r�l�tt�k, csak �ppen nem vett�k �szre.
Az ismeretlen megemelte a kalapj�t, s maga-
b�ztosan Jane-hez fordult.
- Miss Jane Grey? - k�rdezte.
- Igen.
- A Heti Harson�t�l vagyok, Miss Grey. �r-
clekl�d�m, hogy hajland� volna-e r�vid besz�mo-
l�t adni nek�nk err�l a gyilkoss�gr�l a rep�l�g�-
pen . A szemtan� szemsz�g�b�l . .
- Nem, ink�bb nem . . . K�sz�n�m.
- Jaj, ne mondjon ilyet, Miss Grey. J�l meg-
fizetj�k.
- Mennyit fizetnek? - �rdekl�d�tt Jane.
- �tven font - vagy, mondjuk . . . legyen ki-
esivel t�bb . . . Hatvan.
- Nem - mondta Jane. - Nem hiszem, hogy
meg tudn�m �rni. Nem tudom, hogyan kell.
- Ez nem sz�m�t - mondta a fiatalember
~�nnyed�n. - Val�j�ban nem �nnek kell meg�r-
nia a cikket. Az egyik ember�nk feltenne p�r k�r-
~d�st, s az �n szemsz�g�b�l meg�rn� az eg�szet.
Nem ker�lne f�rads�g�ba.
- Mindegy - felelte Jane. - Ink�bb nem . .
- �s ha sz�z fontot fizetn�nk? Figyeljen ide:
't�nyleg megkapja a sz�zat, �s csin�lunk mag�r�l
~gy fot�t is...
- Nem - mondta Jane. - Nem tetszik ez ne-
kem.
- Akkor teh�t od�bb is �llhat - mondta Nor-
man Gale. - Miss Grey nem �hajtja, hogy za-
varj�k.
A fiatalember rem�nyked�en fordult fel�je.
- Mr. Gale, ugye? - k�rdezte. - N�zze, Mr.
Gale, ha Grey kisasszony kiss� visszariad a do-
logt�l, mi lenne, ha �n ragadn� meg az alkalmat?
�tsz�z sz�. �s ugyanannyit fizet�nk, amennyit
Miss Greynek aj�nlottam. Ez j� aj�nlat, mert egy
n� hal�lakor egy m�sik n� v�lem�ny�nek nagyobb
a h�r�rt�ke. Ne szalassza el az alkalmat. '
i
~2 `
- Nem �lek vele. Egy sz�t sem �rok mag�nak.
- A p�nzen t�l j� rekl�m is lenne �nnek mint
�g�retes karrier el�tt �ll� szakembernek - az �sz-
szes betege elolvasn�.
- Ez az, amit�l a legjobban f�lek - sz�gezte
le Norman Gale.
- Manaps�g egy l�p�st nem tehet j� rekl�m
n�lk�l.
- Lehet, de ez a rekl�m milyens�g�t�l f�gg.
Rem�lem, hogy legal�bb egy vagy .k�t betegem
nem olvas �js�got, �s mivel nem �rtes�l r�la, hogy
gyilkoss�gi �gybe keveredtem, tov�bbra is elj�n
hozz�m. Nos, csendben elmegy, vagy rakjam ki
innen?
- Semmi ok a hevesked�sre - mondta a fia-
talember, meg sem rezzenve a fenyeget�sre. -
J� est�t, �s h�vjon fel az irod�mban, ha meggon-
dolta mag�t. Itt a n�vjegyem.
Der�sen kis�t�lt a te�z�b�l, s ezt gondolta: "Nem
rossz. Eg�sz rendes kis interj�t csin�ltam�.
Val�ban - a Heti Harsona k�vetkez� sz�m�-
ban el�kel� helyen szerepelt a k�t tan� v�lem�-
nye a "Rejt�lyes rep�l�s gyilkoss�gr�l". Miss
Jane Grey t�ls�gosan levert volt ahhoz, hogy nyi-
latkozz�k. Nagyon megr�zta az eset, nem szeret
r�gondolni sem. Mr. Norman Gale hosszasan be-
sz�lt arr�l, hogyan befoly�solja valak�nek a p�-
lyaf�t�s�t, ha - b�rmilyen �rtatlanul is - b�n-
t�nybe keveredik. Mr. Gale humorosan annak a
rem�ny�nek adott hangot, hogy n�h�ny betege
csak a divatrovatot olvassa, s nem gyanakszik a
legrosszabbra, amikor elj�n hozz�, hogy al�vesse
mag�t a "k�nz�snak�.
Amikor a fiatalember elment, Jane megsz�lalt:
- ~lem �rtem, mi�rt nem keres fontosabb sze-
m�lyeket?
- Azt tal�n a n�la tehets�gesebbekre hagyja
- v�lekedett Gale komoran. - Lehet, hogy n�-
luk m�r pr�b�lkozott, de hi�ba.
53
Egy-k�t percig homlokr�ncolva �lt, azt�n meg-
sz�lalt :
- Jane - Jane-nek foglak sz�l�tani, nem b�-
nod, ugye? Jane, szerinted ki �lte meg ezt a Gi-
selle nev� n�szem�lyt?
- Halv�ny fogalmam sincs.
- Gondolkozt�l-e rajta? Igaz�ndib�l.
- H�t, nem, nem mondhatn�m. A saj�t sze-
repem �rdekelt benne, amely kiss� aggaszt. Ko-
molyan m�g nem fontoltam meg, hogy ki lehetett
- ki lehetett a t�bbiek k�z�l. Azt hiszem, eg�-
szen m�ig nem is fogtam igaz�n f�l, hogy az
egyik�k a gyilkos . .
- Igen, az �gy�sz ezt el�g ~ hat�rozottan lesz�- '
gezte. �n tudom, hogy �n nem tettem, s azt is
,.
hogy te sem, mert - nos, mert t�bbnyire szem-
mel tartottalak.
- Igen - mondta Jane. - Tudom, hogy nem
te volt�l - ugyanilyen okokb�l. �s term�szetesen ~
azt is tudom, hogy nem �n tettem. Teh�t valaki
m�s volt, de nem tudom, ki. Halv�ny g�z�m sincs ,'
r�la. �s neked? .
- Nincs.
1
Norman Gale m�lyen elgondolkozni l�tszott.
Mint aki gondolatban kibogozni pr�b�l valamit.
Jane folytatta:
- Persze, nem tudom, hogyan is lehetne fo-
galmunk az eg�szr�l, mikor semmit nem l�ttunk: ,
�n legal�bbis nem - �s te?
Gale megr�zta a fej�t.
- Az �gvil�gon semmit.
- H�t ez az, ami f�lelmetesen furcsa. Te t�ny-
leg nem l�thatt�l semmit. Nem is arrafel� �lt�l:
De �n igen. V�gigtekintgettem a f�lk�n, k�z�pen,
a sz�ksorok k�z�tt. Sz�val, el�fordulhatott volna,
hogy . .
Jane pirulva elhallgatott. Esz�be jutott, hogy a
szem�t j�r�szt arra a t�rkizk�k pul�verre sze-
gezte, s az esze nem annyira azon j�rt, hogy be-
54
fogadja a k�rnyezet jelz�seit, mint ink�bb azon,
milyen ember is az, aki a k�k pul�verben van.
Norman Gale erre gondolt:
"Nem tudom, mi�rt pirult �gy el . . . Csod�latos
l�ny . . . Elveszem feles�g�l. Isten bizony. De nem
szabad nagyon elengedni a fant�zi�mat. Valami
j� �r�gy kell, hogy gyakran tal�lkozhassunk. Ez
a gyilkoss�g megteszi. Mellesleg, csin�lni is k�ne
valamit - ez a minden l�ben kan�l riporter meg
a h�rver�s . . .�
Hangosan ennyit mondott:
- Gondoljuk v�gig. Ki �lhette meg? Vegy�k
sorra az embereket. Az utask�s�r�k?
- Nem - mondta Jane.
- Egyet�rtek. A vel�nk �tellenben �l� n�k?
- Nem hiszem, hogy olyasvalaki, mint Lady
Horbury embereket �ld�ss�n. �s a m�sik, Miss
Kerr, h�t � t�ls�gosan is vid�kies. Nem �lne meg
egy id�s francia n�t, ebben biztos vagyok.
- Csak egy alkalmatlan hajt�t a vad�szaton?
Azt hiszem, nem j�r messze az igazs�gt�l. Azt�n
ott van az a bajuszkir�ly, de mivel � az esk�dt-
sz�k szerint a leggyan�sabb, ez felmenti. A dok-
tor? Ez sem nagyon val�sz�n�.
- Ha �lni akart volna, akkor valami nyomot
nem hagy� anyagot haszn�_lt volna, �s a kkor soha
nem der�l ki semmi.
- Eegen - mondta k�telked�n Norman. - A'
szagtalan, �zetlen m�rgek nagyon k�nyelmes meg-
old�st jelenten�nek, csakhogy k�tlem, hogy l�tez-
n�nek. �s az a kis ember, aki azzal r ukkolt ki,
hogy van f�v�k�ja . . .?
- H�t az el�g gyan�s. De am�gy nagyon he-
lyes, kedves embernek l�tszik. Nem is kellett
~� volna megmondania, hogy vett ilyesmit, teh�t fel-
tehet�leg �rtatlan. .
- Azt�n ott van Jameson - nem, hogy is h�v-
j�k? Ryder?
- Igen, � is lehetett . . .
. - �s a k�t francia?
55
- �k a legval�sz�n�bb tettesek. 142indenf�le
isten h�ta m�g�tti helyeken j�rtak. �s persze in-
d�t�kuk is lehetett, amir�l nem tudunk. �gy l�t-
tam, a fiatalabbik nagyon el volt keseredve, �s
agg�dott valami miatt.
- Tal�n te is agg�dn�l, ha gyilkoss�got k�-
vetn�l el - jegyezte meg Norman Gale komoran. ~
- De az�rt kedves fi�nak l�tszott - mondta
Jane. - Az apja meg egyenesen elragad�. R,em�- ~
lem, hogy nem �k voltak . . .
- Nem haladunk valami gyorsan - mondta
Norman Gale.
- Nem tudom, hogyan juthatn�nk el�bbre
an�lk�l, hogy sokkal t�bbet tudn�nk az �regasz-
szonyr�l, az �ldozatr�l. Ellens�gek - . hogy ki
�r�k�l ut�na, �s �gy tov�bb.
Norman Gale elgondolkozva k�rdezte:
- Gondolod, hogy mindez hi�baval� spekul�-
ci�?
- H�t nem az? - k~rdezett vissza Jane sz�-
razon.
- Nem eg�szen. - Gale habozott, azt�n lassan '
folytatta: - Van egy olyan �rz�sem, hogy tal�n :
hasznos volna . . .
Jane �rdekl�dve tekintett r�.
- A gyilkoss�g - mondta Nor man Gale -
nem puszt�n az �ldozatot �s a gyilkost �rinti. Az
�rtatlanokat is. Te meg �n �rtatlanok vagyunk, '.
de a gyilkoss�g r�nk is �rny�kot vet. S nem tud-
juk, ez az �rny�k milyen hat�ssal lesz az �le-
t�nkre.
Jane h�v�sen j�zan gondolkoz�s� l�ny volt, de
erre kiss� megborzongott.
- Jaj, ne - mondta. - Megijesztesz.
- �n is meg vagyok kicsit ijedve - mondta!
Gale.
HATODIK FEfEZET
Konz�lium
~Iercule Poirot felkereste bara�tj�t, Japp fel�gye-
l�t, aki vigyorogva �dv�z�lte:
- �dv, �regfi�. Nem sokon m�lott, hogy a
fogd�ban v�gezze...
- Att�l f�lek - mondta Poirot komoran -,
hogy ez az incidens t�nkretette a h�rnevemet.
- Az m�r igaz - vigyorgott Japp ~-, hogy a
pand�rokr�l id�nk�nt kider�l, hogy rabl�k -
legal�bbis a k�nyvekben . . .
Egy magas, intelligens �s m�lab�s k�p� sov�ny
f�rfi csatlakozott a t�rsas�gul~hoz. Japp bemu-
tatta.
- Ez monsieur Fournier a biztons�giakt�l.
Az�rt j�tt ide, hogy egy�ttm�k�dj�n vel�nk eb-
ben az �gyben.
- Ha j�l eml�kszem, �vekkel ezel�tt m�r volt
szerencs�m �nnel tal�lkozni, Poirot �r - mondta
Fournier kis meghajl�ssal. Kezet r�ztak. - Gi-
raud �rt�l is hallottam m�r �nr�l.
Eg�szen halv�ny mosoly j�tszadozott a sz�ja
sz�glet�ben.. Poirot, aki nagyon j�l el tudta k�p-
zelni, milyen t�nusban emlegette �t Giraud (akit
�, Poirot, lekicsinyl�en csak �by szokott emleget-
ni, hogy az "embervad�sz r�ka"), v�laszk�ppen
szint�n megengedett mag�nak egy diszkr�t kis
f�lmosolyt.
- Azt javaslom, uraim - sz�lalt meg Poi-
rot -, hogy mindketten vacsor�zzanak n�lam.
Thibault �gyv�det is megh�vtam. Legal�bbis ha
�n �s bar�tom, Japp, nem ellenzik a k�zrcm�k�-
d�semet . ...
- Sz� sincs r�la, maga v�n r�ka - mondta
Japp, �s ked�lyesen h�tba v�gta Poirot-t. - P�-
holyt kap t�l�nk . . .
- Megtiszteltet�s a' sz�munkra - mormogta
�nnep�lyesen a francia.
57-
- Tudj�k - mondta Poirot -, ahogy ezt egy
fiatal h�lgynek meg is eml�tettem, azon vagyok,
hogy tiszt�zzam magam.
- Az esk�dteknek nem na~'yon tetszett a maga
k�pe - mondta Japp �jabb mgyorral az arc�n. -
Ez a legjobb vicc hossz� id� �ta.
K�z�s megegyez�ssel nem besz�ltek az �gyr�l
a kit�n� vacsora sor�n, amelyet a kis belga adott
a bar�tainak.
- V�g�l is nem lehetetlen j�t enni Angli�-
ban - mormogta elismer�en Fournier, mik�zben
a gondosan asztalra helyezett fogpiszk�l�val �gT~-
k�d�tt finoman:
- Rendk�v�l �zletes volt a vacsora, Poirot �r -
mondta Thibault.
- Kiss� franci�s, de �tkozottul j� - sz�gezte
le Japp.
- Az �telnek sosem szabad megterhelnie a
gyomrot - jelentette ki Poirot. - Annyira nem :.
lehet neh�z, hogy leb�n�tsa a gondolkoz�st.
- Nem mondhatn�m, hogy a gyomrom gyak-
ran okozna nekem gondot - mondta Japp. - De
nem vitatom, amit mond. Nos, l�ssunk munk�hoz.
Ha j�l tudom, Thibault �rnak dolga van ma este
�gyhogy azt javaslom, vitassuk mog ,
vele az
�gyet b�rrr~ilyen, hasznosnak �g�rkez� szempont-
b�l.
- A szolg�latukra �llok, uraim. Most term�-.
szetesen 'sokkal szabadabban besz�lhetek, mint a
t�rgyal�toremben. A kihallgat�s el�tt sebt�ben
p�r sz�t v�lthattam Japp fel�gyel�vel, s � azt ja-
vasolta, hogy legyek tart�zkod�, s csak a legsz�k-
s�geseiab t�nyeket eml�tsem.
- �gy van - helyeselt Japp. - Sosem szabad
t�l forr�n enni a k�s�t. De most halljuk, mit tud
mondani nek�nk err�l a Giselle nevezet� n�sze-
m�lyr�l.
- �szint�n sz�lva el�g keveset tudok. �n �gy
ismertem, ahogy a vil�g l�tta �t: neves szem�lyi-
s�gk�nt. A mag�n�let�r�l nagyon keveset tudok.
58
Tal�n Fournier �r t�bbet is tud n�lam. De annyit
mondhatok, hogy Madame Giselle val�di szem�-
lyis�g volt. Eredeti karakter. A m�ltj�r�l semmit
nem lehet tudni. Van egy olyan �rz�sem, hogy
fiatal kor�ban sz�p volt. Azt hiszem, hogy himl�
cs�f�totta el. Olyan ember volt - �s most a saj�t
benyom�somr�l besz�lek -, aki �lvezte a hatal-
mat. Volt ugyanis hatalma. Kem�ny �zletasszony
volt. Az a fajta vasakarat� francia n�, aki sosem
keveri bele az �rzelmeit az �zleti �gyekbe, ugyan-
akkor arr�l volt h�res, hogy mindent kifog�stalan
tisztess�ggel bonyol�t.
Fournier-re n�zett helyesl�st v�r va. Az b�lin-
tott komor, m�lab�s k�ppel.
- Igen - mondta. - Becs�letes volt - m�r
amennyire tellett t�le. Ha azonban lett volna bi-
zony�t�k; a t�rv�ny felel�ss�gre vonhatta volna,
de h�t . . . - Lemond�an megvonta a v�ll�t. - Az
emberi jellem olyan, amilyen, mit v�rhatn.�nk
h�t...
- Ezt hogy �rti?
- Chantage.
- Zsarol�s? - visszhangozta Japp.
- Igen, m�ghozz� k�l�nleges, speci�lis m�don.
Madame Giselle �gy adott p�nzt k�lcs�n, hogy
arr�l senki m�s nem tudhatott. Az �sszeg nagys�-
g�t �s a visszafizet�s felt�teleit illet�en teljesen
diszkr�t volt, de, mondhatom, megvoltak a maga
saj�tos m�dszerei, hogyan k�sztesse fizet�sre az
ad�sait.
Poirot �rdekl�dve hajolt el�re.
- Ahogy Thibault �r eml�tette ma, Madame
Giselle �gyfelei a fels� k�r�kb�l, valamint az �z-
letemberek, orvosok stb. k�z�l ker�ltek ki. Ezek
a r�tegek k�l�n�sen ki vannak szolg�ltatva a k�z-
v�lem�ny hatalm�nak. Madame Giselle-nek meg-
volt a maga kis titkosszolg�lata . . . Az volt a szo-
k�sa, hogy miel�tt k�lcs�nt foly�s�tott volna (le-
gal�bbis ha nagy �sszegr�l volt sz�), annyi infor-
m�ci�t begy�jtetett az �gyfel�r�l, amennyit csak
59
lehetett. B�tran mondhatom, hogy a h�rforr�sa
nagyon j�l dolgoztak. Csak ism�telhetem
, amit a
bar�tunk az el�bb mondott: Madame Giselle,
amennyire tellett t�le, k�nosan �gyelt a becs�le-
t�re. Nem �rtott azoknak, akik nem �rtottak neki.
�szint�n mondom, hogy szerintem soha nem hasz-
n�lta fel senki ellen a titkokat, amelyek a tudo-
m�s�ra jutottak, esak akkor, ha m�r t�l voltak
a visszafizet�si hat�r id�n.
- Azt mondja - sz�lt k�zbe Poirot -, hogy
az inform�ci�kat saj�t v�delm�re haszn�lta fel?
- Pontosan, m�gpedig �gy, hogy nem ismert
pardont: teljes k�m�letlens�ggel, az egy�tt�rz�s
legkisebb szikr�ja n�lk�l. De kijelenthetem, uraim
- a m�dszere kifizet�d� volt! Nagyon, nagyon
ritk�n fordult el�, hogy r�fizetett egy-egy k�l-
cs�nre. A f~rfi vagy a n�, aki nem kock�ztathatta
meg a botr�nyt, k�ts�gbees�s�ben mindenre haj-
land� volt, hogy el�teremtse a p�nzt. Teh�t, ahogy
mondom, tudtunk a tev�kenys�g�r�l, de ami a
l�t v�nyes v�demel�st illeti . . . - Megvonta a v�l- ~
- Az nehezebb dolog. Az emberi term�szet ~
olyan, amilyen . . .
- �s tegy�k fel - mondta Poirot -, hogy - r'
mint eml�tette - n�ha le kellett �rnia a veszte-
s�get egy-egy rossz l�p�s nyom�n - akkor mi ~
t�rt�nt?
- Ebben az esetben - mondta Fournier las-
san - a titkos inform�ci� nyilv�noss� ra ker�lt
gy , .
va annak a kez�be, akit az valamik�pp
en �rde-
kelhetett.
Pillanatnyi hallgat�s ut�n Poirot sz�lalt meg:
- P�nz�gyileg ez nem j�rt a sz�m�ra haszon-
nal?
- Nem - felelte Fournier - legal�bbis k�z-
,
vetlen�l nem.
- �s k�zvetetten?
- K�zvetetten igen - mondta Japp, - A
t�bbiek fizettek, mint a katonatiszt, ugye?
- Pontosan
- helyeselt Fournier. - Haszrios
60
volt, hogy �gy mondjam, az erk�lcsi hat�s szem-
pontj�b�l.
- �n ink�bb erk�lcstelennek mondan�m -
horkantott Japp. - Sz�val - t�prengve megva-
karta az orr�t -, ez megnyitja el�tt�nk az ind�-
t�kok v�gtelen t�rh�z�t. Azt�n itt a k�rd�s : ki
�r�kli a vagyon�t? - Thibault-hoz fordult. - Ki.
tud seg�teni minket ezt illet�en?
- Van egy le�nygyermek - mondta az �gy-
v�d. - Nem �lt az anyj�val. Val�j�ban, azt hi-
szem, az anya pici gyerekkora �ta nem is l�tta
�t. Mindenesetre sok �vvel ezel�tt csin�ltatott egy
v�grendeletet, amelyben mindent a l�nyra, Anne
Morisot-ra hagyott, egy kisebb �sszeg kiv�tel�vel,
amely a komorn�j�t illeti. Amennyire �n tudom,
az�ta nem k�sz�tett �jabb v�grendeletet.
- Az �r�ks�g nagy? - k�rdezte Poirot.
Az �gyv�d megvonta a v�ll�t.
- Becsl�sem szerint �gy nyolc vagy kilenc
milli� frank.
Poirot f�ttyre cs�cs�r�tette a sz�j�t. Japp meg-
jegyezte: - Egek, ezt nem n�ztem volna ki be-
l�le. L�ssuk csak . . . Az �tsz�molva annyi, mint . . .
h�t, j�val t�bb mint sz�zezer font. A teringett�tt
- Mademoiselle Anne Morisot nagyon gazdag
fiatal h�lgy lesz egy-kett�re - mondta Poirot.
- Csakhogy � nem volt ott a g�pen - sz~�gezte
le Japp fanyarul. - Akkor egyb�l r�sz�llna a
gyan�, hogy eltette l�b al�l az �regl�nyt, hogy
hozz�jusson a doh�nyhoz. Mennyi id�s lehet
most?
_ - Igaz�b�l nem tudom. �gy gondolom, hogy
huszonn�gy vagy huszon�t lehet.
- Mindenesetre semmi nem vall arra, hogy �t
kapcsolatba lehetne hozni a gyilkoss�ggal. Ezzel
a zsarol�sdival kell kezden�nk valamit. Az utasok
mind tagadt�k, hogy ismert�k volna Madame Gi-
selle-t. Az egyik�k hazudik. Meg kell tal�ljuk;
melyik. Az �zleti pap�rok tal�n eligaz�tan�nak
benn�nket, nemde, Fournier?
6 ~.
- Bar�tom - felelte a francia -, amint �rte-
s�ltem a t�rt�ntekr�l telefonon, a Scotland Yard
r�v�n, azonnal odamentem a h�z�ba. Van ott egy
sz�f, amelyben a pap�rok voltak. Az �sszeset el-
�gett�k.
- El�gett�k? Mi�rt? Kicsoda?
- Madame Giselle-nok volt egy boavatott j�
embere, a komorna, Elise. Elise utas�t�st kapott
az �rn�j�t�l, hogy b�rmi t�rt�nne vele, nyissa ki
a sz�fet, amelynek tudta a kombin�ci�j�t, �s �ges-
se el, amit tal�l benne.
- Micsoda?! H�t ez elk�~eszt�! - b�mult
Japp.
- L�thatja - folytatta Fournier - Madame
,
Giselle-nek megvolt a maga er k�lcsi k�dexe. An-
nak nem �rtott, aki neki sem �rtott. Meg�g�rte az
�gyfeleinek, hogy becs�letesen b�nik vel�k. Ke-
gyetlen asszony volt, de mindig megtartotta a
szav�t.
Japp �lm�lkodva cs�v�lta meg a fej�t. A n�gy ''
f�rfi hallgatott, s a. halott n� k�l�n�s egy�nis�-
g�n elm�lkedett . .
Thibault �gyv�d~fel�llt.
- El kell hagynom �n�ket, uraim. Tal�lkoz�m
van m�g valakivel. Ha sz�ks�g�k volna tov�bbi
felvil�gos�t�sra, b�rmikor a rendelkez�s�kre �l-
lok Tudj�k a c�memet.
L~nnep�lyesen kezet r�zott mindenkivel, s el-
ment. ;
HETEDIK FE,TEZET
Kir~l~�sdi
Miut�n Thibault elt�vozott, a h�rom f�rfi k�ze-
lebb h�zta a sz�k�t az asztalhoz.
- H�t akkor - kezdte Japp -, fogjunk hoz-
z�. - Kicsavarta a t�lt�tolla kupakj�t. - Tfzen-
egy utas volt a g�pen - �gy �rtem, a h�ts� ka-
binban. Az el�ls� sz�ba sem j�n. Tizenegy utas
�s a k�t k�s�r�. �sszesen tizenh�rom. Marad teh�t
tizenk�t ember, akik k�z�l valaki kinyiffantotta
az �regasszonyt. Van n�h�ny angol, n�h�ny fran-
cia: Ut�bbiakat Fournier �rnak adom �t. Az an-
golokkal �n foglalkozom: Azt�n van nyomoznival�
P�rizsban is - ez is Fournier dolga lesz.
- Nem csak P�rizsban van nyomoznival� -
mondta Fournier. - Nyaranta Giselle sz�mos
�gyletet bonyol�tott a f�rd�helyeken - Deau-
ville-ban, Le Pinet-ben, Wimereux-ben. D�lebbre
is j�rt, Antibes �s Nizza t�j�k�n. Az �sszes ilyen
helyen.
- J� gondolat, egy-k�t ember a Prometheusr�l
eml�tette is Le Pinet-t, eml�kszem. Rendben, ez
az egyik sz�l. Azut�n fontol�ra kell vegy�k mag�t
a gyilkoss�got : ki lehetett olyan helyzetben, hogy
hil�hette azt a nyilat? - Kiteregetett az asztalon
egy m�retes rajzot, arnely a rep�l�g�p belsej�t
�br�zolta. - Akkor kezdhetj�k az alapokn�l. El�-
sz�r is, vegy�k sorra az embereket, vizsg�ljLik
meg, mennyire val�sz�n�, hogy ez vagy az volt-e
- s f�k�ppen: hogy rn�dj�ban �llt-e megtenni?
- El�sz�r is monsieur Poirot-t kiz�rhatjuk a
k�rb�l. Marad tizenegy ember.
Poirot szomork�san megr�zta a fej�t.
~ Maga, bar�tom, t�ls�gosan nagy bizalommal
�l. Senkiben nem szabad b�znia - senkiben!
~ Nos, akkor benne hagyjuk, ha �gy akarja -
jelentette ki Japp der�sen. - Azt�n ott vannak
az utask�s�r�k. Szerintem nagyon val�sz�n�tlen;.
hogy b�rmelyik sz�ba j�het. Nem hinn�m, hogy
nagyobb �sszeget k�lcs�n�ztek volna, s mindkett'�
rendes, j�zan ember h�r�ben �ll. Nagyon megle-
p�dn�k, ha b�rmi k�z�k lenne a dologhoz. M�s-
r�szt viszont, abb�l a szempontb�l, hogy fizikailag
k�pesek lettek volna-e megtenni, igenis sz�ba j�-
hetnek. Le-f�l j�rk�ltak. Elvileg elk�pzelhet�r
hogy �gy - olyan sz�gben - �llhattak meg,.
63
~ahonnan haszn�lhatt�k a f�v�cs�vet, de nem hi-
szem, hogy �gy tudta volna kil�ni a nyilat a zs�-
folt utast�rben, hogy senki ne vegye �szre. Tudom
gyakorlatb�l, hogy egyesek olyan vakok, mint a
denev�r, de az�rt ennek is van hat�ra. Persze
y a gy g � ,
bizon os fokig en e,.lm�j�ek is ilyenek.
�r�lts�g, teljes �r�lts�g �gy elk�vetni egy b�n-
t�nyt. Csak egy a sz�zhoz az es�lye annak, hogy
nem veszik �szre. Az elk�vet�nek piszok szeren-
~cs�je volt. Az �sszes sz�d�lt m�dszer k�z�l
ilyet . . .
Poirot, aki lehunyt szemmel �ld�g�lt, doh�ny-
zott, k�zbesz�rt egy k�rd�st:
- Ugy gondolja, hogy butas�g volt �gy gyil-
kolni
- H�t persze. T�k�letes �r�lts�g . .
- M�gis - siker�lt! Itt �l�nk, mi h�rman, vi-
tatkozunk r�la, de fogalmunk sincs, ki a gyilkos!
Ezt nevezem sikernek.
- Tiszta szer encse, �s k�sz - �rvelt Japp. -
A gyilkosnak �tsz�r�sen-hatszorosan kellett volna
lebuknia.
Poirot el�gedetlen�l r�zta meg a fe �t.
hournier k�v�ncsian n�zett r�.
- Mi j�r a fej�ben, Poirot?
- Mon ami - mondta Poirot -, az �n elvem
az, hogy minden �gyet a kimenetele szempontj�- '
i~�l kell meg�t�ln�nk. Ez a tett siker�lt, �s k�sz.
- M�gis - t�prengett a francia - k�sz cso-
~da . . ,
- .Csoda, vagy nem csoda, megt�rt�nt - v�gta
r� Japp. - Itt az orvosi szakv�lem�ny, itt a t�r-
gyi bizony�t�k. Ha valaki egy h�ttel ezel�tt azt
mondja nekem, hogy olyan �gyben kell majd
nyomoznom, amelyben egy asszonyt k�gy�m�reg-
be m�rtott ny�llal �lnek meg - nos, akkor a k�-
p�be r�h�g�k! Ez s�rt�s, ez a gyilkoss�g! Igen,
~s�rt�s.
Zih�lva vette a leveg�t. Poirot mosolygott.
- Lehet, hogy az elk�vet�nek kifacsart humor-
64
�rz�he van - mondta elgondolkozva Fournier. -
~lagyon fontos a nyomoz�skor, hogy k�pet kap-
junk a tettes lelki alkat�r�l.
Japp apr�t horkantott erre, mert � nem sokra
tartotta a pszichol�gi�t.
- No, ez az, amit Poirot �r sz�vesen hall -
j egyezte meg.
- Engem mindkett�j�k v�lem�nye roppantul
�rdekel.
- De nem k�tli, ugye, hogy ilyen m�don haj-
tott�k v�gre a gyilkoss�got? - k�rdezte Japp
gyanakodva. - Ismerem m�r a csavaros �szj�r�-
s�t!...
- Nem, nem, bar�tom. Semmi k�ts�gem nincs
e tel:intetben. A m�rgezett ny�l, amelyot felszed-
teln, az okozta a hal�lt. Ez biztos. Mir~dazon�ltal,
vannak olyan momentumok ebben az �gyben . . .
�rtetlen�l r�zta a fej�t.
- Nos, t�rj�nk vissza a h�zi feladatunl~hoz -
folytatta Japp. - Nem z�rhatjuk ki teljesen az
utask�s�~r'�ket, de a mag�nv�lem�nyem szerint na-
gyon val�sz�n�tlen, hogy k�z�k lenne az �gyh�z.
Egyet�rt, monsieur Poirot?
-~ �. l:�t tudja, mit mondtam. �n - �n nem
z�rn�k ki eleve senkit - micsoda kifejez�s, mon
dieu! - senkit ebben a f�zisban.
- Ahogy tetszik. L�ssuk akkor az utasokat.
Kezdj�k a f�lke v�g�t�l, a mosd�k �s a konyha
fel�l. Tizenhatos �l�s. - Ceruz�j�val a rajzra
b�k�tt. - Ez itt a fodr�szl�ny, Jane Grey. Az �r
lott�n nyert, a p�nzt elverte Le Pinet-ben. Esze-
rint a l�ny szerencsej�t�kos. Lehets�ges elvileg,
hogy neh�zs�gei voltak, s k�lcs�nvett az �reg
h�lgyt�l. Az�rt nem hinn�m, hogy nagyobb �sz-
~ szegr�l sz� lehetett, s azt sem, hogy Giselle sakk-
ban tudta volna tartani. Kis halacska, mi nagyob-
bat keres�nk. Azt sem hiszem, hogy 'egy fod-
r�szseg�dnek a legkisebb es�lye volna r�, hogy
k�gy�m�rget szerezzen. Nem lehet vele hajat fes-
~ teni vagy arcpakol�st csin�lni . . .
5 - Hal�l a felh�k k�z�tt 65
- Val�j�ban elhib�zott l�p�s volt k�gy�m�rgE
haszn�lni, mert ez j�csk�n lesz�k�ti a k�rt. Sz�z
b�l j�, ha k�t embernek van fogalma a m�rgekr�:
s be is tudja szerezni.
- Ebb�l legal�bb egy dolog tiszt�n k�vetkez
tethet� - sz�lalt meg Poirot.
Fournier kutat� pillant�st vetett fel�.
Jappet elfoglalt�k a saj�t elm�letei.
- �n �gy l�tom a k�rd�st - mondta Poirot. -
A gyilkos k�tf�le kateg�ri�ba tartozhat: vag`
olyan ember, aki bej�rta a vil�got, tud valameny~
nyit a k�gy,�kr�l, a leghal�losabb m�rg�ekr�l, s a
t�rzsi szok�sokr�l ott, ahol lzarcra haszn�lj�k
k�gy�m�rget - sz�val ez az egyes kateg�ria.
- �~s a kettes?
~ A tudom�nyos vonal. Kutat�s. Ez a m�re~
�ppen az a fajta, amellyel j�nev� laborat�riumok-
ban sz�vesen k�s�rleteznek. Winterspoon mondotl
egyet s m�st. A k�gy�m�rget - pontosabban a
kobr��t - fellxaszn�lj�k a gy�gy�szatban. Epi-
lepszi�t gy�gy�tanak vele, s el�g j�k az eredm�-
nyek. A k�gy�m�regben rengeteg tudom�nyos le-
het�s�g rejlik.
- �rdekes �s gondolat�breszt� - mondta
Fournier. '
- Igen, de haladjunk tov�bb. Ez a Grey nev�
l�ny egyik kateg�ri�ba sem illik bele. Ami �t il-
leti, nem val�sz�n�, hogy lehetett ind�t�ka, az
es�lye pedig, hogy hozz�jussoxi a m�reghez - igen
csek�ly. A fizikai lehet�s�ge, hogy v�grehajtsa �;
f�v�cs�ves mutatv�nyt - igen k�ts�ges, majdnem
semmi. N�zz�k csak.
A h�rom f�rfi a rajz f�l� hajolt.
- Itt a tizenhatos �l�s - mondta Japp. - Ez'
m2g a kettes, ahol Giselle �lt - k�zt�k van egy~
csom� �l�s, egy csom� emberrel. Ha a l�ny nem.'
hagyta el a hely�t - �s mindenki azt �ll�tja, hogy ~
nem ment sehova -, akkor aligha c�lozhatta x-neg ~
a f�v�k�val Giselle tork�t. Azt hiszem, lesz�gez-
hetj�k, hogy kev�ss� gyan�s�that�.
- Ez itt szemben, a tizenkettes �l�s, Norman
Gale-�, a fogorvos�. R� ugyanaz vonatkozik. Kis
hal. Az igaz, hogy valamivel t�bb es�lye van k�-
gy�m�rget szerezni.
- B�r az eff�le injekci� nem �ppen a fogor-
vosok kedvenc mutatv�nya - mormolta Poirot
ked�lyesen. - Ink�bb �lni, mint gy�gy�tani j�.
- A fogorvosoknak e n�lk�l is �ppen el�g sz�-
rakoz�si lehet�s�g�k van a p�cienseikkel - vi-
gyorgott Japp. - De az�rt azt hiszem, olyan k�-
r�kben mozog, ahol az ember fur csa szerekhez
juthat hozz�. Lehet egy tud�s bar�tja. De ami a
fizikai megval�s�that�s�got illeti - h�t nemigen
j�n sz�b�. Igaz, hogy elhagyta az �l�hely�t, de
csak a mosd�ba ment, teh�t az ellenkez� ir�nyba.
Visszafel� nem mehetett messzebb a sz�ksorok
k�z�tt, mint ez a pont itt, s ha innen kellett ki-
l�nie a ny�lvessz�t, hogy az �reg h�lgyet nyakon
tal�lja vele - nos, akkor valami ~idom�tott ny�lra
volt sz�ks�ge, amely tr�kk�sen befordul jobbra.
Sz�val � el�gg� kiz�rhat�.
- Egyet�rtek - helyeselt Fournier. - Men-
j�nk tov�bb.
- Akkor menj�nk �t a t�loldalra. Tizenhetes.
- Eredetileg ez volt az �n helyem - mondta
Poirot. - �tengedtem az egyik h�lgynek, aki a
bar�tn�j e . mellett akart �lni.
- Venetia �rh�lgynek. L�ssuk a kisasszonyt -
h�t � m�r nagyvad. K�lcs�nk�rhetett Giselle-t�l.
B�r nem �gy n�z ki, mint akinek b�n�s titkai
vannak. Persze �ppens�ggel lehet, hogy vesztett a
lova a terepfut� versenyen, vagy hogy mondj�k.
Kicsit oda kell figyeln�nk r�. Fizikailag megte-
hette. Ha Giselle egy kicsit elford�totta a fej�t,
hogyt kin�zzen az ablakon, akkor Venetia �rh�lgy
leadhat�tt egy sportos l�v�st (vagy ink�bb f�-
j�st?) �tl�s ir�nyban a f�lke teljes hossz�ban. J�
nagy m�zli kell hozz�, h�gy siker�lj�n. Azt mon-
dan�m, hogy csak fel�llva lehetne v�grehajtani.
~ a~ a fajta n�, aki az �szi vad�szatokon puffog-
1
66 ~ 5* 67
tat. Nem tudom, hogy a fegyverismeret megk�ny
ny�ti-e egy bennsz�l�tt-f�v�cs� haszn�lat�t? Sze
rintem ink�bb szem k�rd�se . . . J� szem �s gya
gyorlat kell mindkett�h�z. K�nnyen lehetn~i
olyan bar�tai, ismer�sei - f�rfiak -, akik istm
h�ta m�g�tti helyekre j�rtak vad�szni. Ily m�d;m
hozz�juthatott valami ber:nsz�l�tt kotyval�kho~
Micsoda badars�gnak hangzik ez az eg�sz! Stm
mi, de semmi �rtelme nincs . . .
- Igen, el�g val�sz�n�tlennek l�tszik - sz�~
lalt meg Fo�.~nier. - Kerr kisasszony - l�ttarr
�t ma a kihallgat�son . . . - Megr�zta a fej�t. -
Nem k�nny� felt�telezni r�la, hogy gyilkos.
- Tizenh�rmas sz�k - folytatta Japp. - LadS
Horbury. � azt�n s�t�t l� a j�tszm�ban! Tudol~
v�Iamit r�la, majd elmes�lem. Nem lepne meg,
ha kider�lne: van titkolnival�ja.
~ V�letlen�l tudom - mondta FYournier -
hogy a sz�banforg� h�lgy igen sokat vesz�tett a
baccarat asztaln�l, Le Pinet-ben.
- Br�v�. Igen, � az a fajta mad�r, aki ~�ssze-
sz�ri a levet Giselle-lel.
- Egyet�rtek.
- Nos, eddig rendben van. De hogyan tehette
meg . . .? Eml�keznek, � sem �llt f�l a hely�r�l.
Fel kellett volna t�rdelnie az �l�sen, s a t�mla
f�l�tt �thajolnia - �gy, hogy k�zben t�z ember
b�mul r�. Az �g szerelm�re, menj�nk tov�bb!
- Kilenc �s t�z - cs�sztatta od�bb az ujj�t
Fournier a rajzon.
- Monsieur Hercule Poirot �s Dr. Bryant -
mondta Japp. - Mit mond monsieur Poirot saj�t
v�delm�re?
Poirot b�natosan cs�v�lta a fej�t.
- Mon estomac . . . - mondta bor�san. - Mi- .
lyen szomor�, hogy a szellem ki van szolg�ltatva
a gyomornak . . .
- �n is �gy vagyok ezzel - mondta Fournier ~`~
egy�tt�rz�ssel. - Mindig rosszul leszek a leveg�- i
ben.
68
Lehunyt szemmel, borzongva r�zta meg a fej�t.
- J�, akkor l�ssuk Dr. Bryantot. Mit mondha-
tunk r�la? Nagykutya a Harley Streeten. Nem
val�sz�n�, hogy francia p�nzk�lcs�nz(�h�z fordul,
aki r�ad�sul n�, de az ember sohasem tudhatja . . .
Ha egy orvos botr�nyba keveredik, akkor egy
�letre befellegzett neki! �s most j�n az �n tudo-
m�nyos te�ri�m: az ilyen ember, mint Bryant,
aki a cs�cson van, ismeri az �sszes kutat�t, aki
orvosi t�m�ban utazik. J�tszva elcsenhet egy fiola
k�gy�m�rget, amikor �ppen egy jobbfajta labora-
t�riumban j�r.
~ Ezeket az anyagokat ellen�rz�s alatt tartj�k,
bar�tom - jegyezte meg Poirot. - Ilyesmit el-
lopni az�rt nern olyan egyszer�, mint iboly�t
szedni a r�ten.
- M�gha ellen�rz�s van is, egy ilyen tanult
ember, mint Bryant, k�nnyed�n helyettes�teni
tudja az anyagot valami m�ssal. �ppen az�rt el-
k�pzelhet� ~ez, mert Bryant minden gyan� f�-
l�tt �ll.
~ Sok igazs�g van ebben - ismerte el Four-
nier.
- A furcsa csup�n az, hogy akkor mi�rt h�vta
fel a t�bbiek figyelm�t? Mi�rt nem mondta, hogy
sz�vroham t�rt�nt - teh�t term�szetes hal�l?
Poirot k�hintett. A m�sik kett� k�rd�en n�-
zett r�.
- Ha nem t�vedek - mondta -, ez volt a
doktor . . . hm, hogy is mondjam . . . els� benyo-
m�sa. V�g�l is, csakugyan term�szetes hal�lnak
t�nt, amelyet tal�n �ppen dar�zses�p�s okozott,
hiszen ne felejt_s�k el, hony ott volt egy dar�zs . . .
- Neh�z is volna elfeledkezni arr�l a dar�zs-
r�l - v�gta r� Japp. Annyit emlegeti . . .
- Voltak�ppen - folytatta Poirot - �n vol-
tam, aki �szrevettem a v�gzetes ny�lvessz�t a pad-
l�zaton �n szedtem f�l. Ezut�n m�r minden gyil-
,
koss�gra vallott.
69
- A nyilat el�bb-ut�bb �gyis megtal�lta volna
valaki.
Poirot megr�zta a fej�t.
- A gyilkosnak lett volna r� n�mi es�lye, hogy
�szrev�tlen�l felszedje.
- Bryant?
- Bryant vagy valaki m�s.
- Hm . . . el�g kock�zatos.
Fournier nem �rtett ezzel egyet.
-~ Az�rt gondolkozik �gy most - mondta -,
mert m�r tudja a gyilkoss�g t�ny�t. De ha egy
h�lgy hirtelen sz�vroham k�vetkezt�ben meghal,
�s egy f�rfi elejti a zsebkend�j�t, lehajol, hogy
f�lvegye, ugyan kinek t�nik fel, ki gyanakodna?
- Igaz - ismerte el Japp. - Sz�val szerintem
Bryant mindenk�ppen rajta kell hogy legyen a
gyan�s�tottak list�j�n. Kidughatta a fej�t a t�mla
m�g�l, s megereszthette a ny�lvessz�t, � is ke-
resztir�nyban. De ugyan mi�rt nem vette ezt �sz-
re senki sem?! Na j�, ebbe ne menj�nk megint
bele. B�rki tette is, senki nem l�tta!
- Ennek pedig mindenk�ppen oka van - sz�-
gezte le Fournier. - Olyan ok, amely a hallottak
szerint Poirot urat is kiel�g�ten� . . . Lelki mot�-
vumra gondolok!
- Folytassa, bar�tom - mondta Poirot. - �r-
dekes, amit mond.
- Tegy�k fel - kezdte Fournier -, hogy a
vonaton utazunk, s egy �g� h�z mellett haladunk
el. Egyszeriben mindenki kib�mulna az ablakon,
a szemek egy bizonyos pontra szegez�dn�nek. Eb-
ben a pillanatban valaki felkaphatna egy k�st, �s
lesz�rhatna egy embert an�lk�l, hogy b�rki �sz-
revenn�.
- �gy van - csatlakozott Poirot. - Eml�K-
szem egy esetre, amelyben nyomoztam - m�r-
gez�ses eset volt. Volt abban is egy ilyen pillanat.
Pszichol�giai h�lyzet, ahogy �n nevezn�. Ha r�- '
j�nn�nk, hogy volt ilyen pillanat a Prometheus
fed�lzet�n is . . .
- Ki kell k�rdezn�nk err�l az utask�s�r�ket
�s a t�bbieket is - jelentette ki Japp.
- �gy van. De ha val�ban volt egy ilyen pilla-
nat, akkor logikusan felt�telezhetj�k, hogy a gyil-
kos id�zte el� valamik�ppen. �s k�pesnek kellett
lennie arra, hogy ilyen helyzetet teremtsen.
- Pontosan - helyeselt a francia.
- J�, mindenesetre jegyezz�k f�l, hogy ez
�gyben tov�bbi k�rd�seket kell feltenn�nk -
mondta Japp. - Akkor k�vetkezik a nyolcas �l�s
- Daniel Michael Clancy.
Japp �lvezettel ejtette ki ezt a nevet.
- Szerintem � a leggyan�sabb az ~�sszes k�z�l.
Mi sem k�nnyebb egy krimiszerz�nek, mint hogy
szakmai �rdekl�d�st tettessen a m�rgek ir�nt, s
r�vegyen egy gyan�tlan vegy�sz ismer�s�t, hogy
engedj~ az anyag k�zel�be. �s ne feledj�k - �
elhaladt Giselle �l�se mellett; s � volt az egyetlen!
- Biztos�thatom, bar�tom - sz�lalt meg Poi-
rot -, hogy nem felejtettem el.
Ezt k�l�n�s nyomat�kkal mondta.
Japp folytatta:
- � haszn�lhatta azt a f�v�k�t el�g k�zelr�l,
s m�g - ahogy �n�k mondj�k - "pszichol�giai
pillanatra" sem lett volna sz�ks�ge. El�g komoly
es�lye lehetett r�, hogy b�ntetlen�l meg�ssza. Ne
feledj�k, mindent tud a f�v�cs�vekr�l - � maga
mondta.
- S ez persze elgondolk�ztatja az embert.
- Ugyan, tiszta megj�tsz�s az eg�sz - v�gott
vissza Japp. -J �s ami azt a f�v�k�t illeti, amely-
lyel ma a t�rgyal�teremben el��llt - ugyan ki
tudn� megmondani, hogy ez-e az, amit k�t �vvel
ezel�tt vett? Ez az eg�sz nagyon b�zlik nekem.
Szerintem nem eg�szs�ges dolog, hogy valaki foly-
ton csak b�n�gyeken t�ri a fej�t, �sszeolvas min-
denf�l�t. Mindenf�le �tlet foganhat meg az illet�
fej�ben.
- H�t egy �r� nem is lehet meg �tletek n�lk�l
- sz�rta k�zbe Poirot.
70 ~ 71
Japp �:jra a rajzra ford�totta a figyelm�t.
- A n�gyes Ryder� volt - ez az �ldozat el�tti
�l�s. Nem hiszem, hogy � tette. De nem z�rhat�
ki. Kiment a xnosd�ba. Amikor visszafel� j�tt,
akkor el�g k�zelr�l ak�r l�hetett is, csakhogy ah-
kor szinte a r�g�sz pasasok mellett kellett �llnia.
Nekik �hatatlanul �szre kellett volna venni�k.
Poirot gondterhelten r�zta meg a fej�t.
- Tal�n nem ismeri el�gg� a r�g�szeket . . . Ha
ezek, ketten, egy igaz�n �rdekes diskurzust foly-
tatnak egy szakk�rd�sr�l -- eh, bien, bar�tocs-
k �m, akkor ak�r �gy�t is s�t�gethetnek mellet-
t�k . . . Merthogy akkor �ppen Krisztus el�tt �t-
ezerben j�rnak, meg eff�le . . . Ezerkilencsz�zhar-
minc�t akkor nem is l�tezik a sz�mukra.
Japp ebben mintha kiss� k�telkedett volna.
- H�t akkor k�vetkezzenek �k. Mit tud Du-
pont�kr�l mondani, Fournier?
- Armand Dupont az egyik legtekint�lyesebb
francia r�g�sz.
- Nos, ezzel nem sokra megy�nk. A nui szem-
pontunkb�l el�g j� heiyzetben �ltek - a folyos�
t�loldal�n, de Giselle-t�l csak kicsit el�r�bb. Gon-
dolom, beja�rt�k a vil�g �sszes zug�t, s xnindenf�le
lehetetlen helyen �stak. K�nnyen szer ezhett�k a
bennsz�l�ttekt�l k�gy�m~�rget.
- Lehets�ges - v�lte Fournier.
- �s nem gondolja, hogy val�sz�n� is? Four-
nier .k�tked�en cs�v�lta a fej�t.
~ Dupont �r a hivat�s�nak �l. Megsz�llott. Ko- '
r�bban r�gis�gkeresked� volt. Vir�gz� �zl�tet
adott fel az �sat�sok kedv��rt. � is, meg a fia is
sz�vvel-l�lekkel v�gzik a hivat�sukat. Val�sz�n�t-
lennek t�nik nekem - azt nem mondan�m, hogy~
lehetetlennek, mer t ami�ta kipattant ez a ~ta- ;
visky-botr�ny, hajlamos vagyok b�rmit elhinni -
,
sz�val nexn val�sz�n�, hogy k�ze van ehhez az
�,gyh�z.
3
- Rendben - mondta Japp.
Felkapta azt a pap�rlapot, amelyre eddig jegy-
zet~lt, s meglr.�sz.�r�lte a tork�t.
- Teh�t, �gy �llunk: Jane Grey - a val�sz�-
n�s�g~, hogy � tette - gyenge. A lehet�s�ge: gya-
korlatilag nulla. Gale. Val�sz�n�s�g: gyenge. Le-
het�s�g: l�nyeg�ben itt is nulla. Miss Kerr. Na-
gyon val�sz�n�tlen. Lehet�s�g - k�ts�ges. Lady
Horbury. Val�sz�n�s�g tekintet�ben: er�s. Lehe-
t�s�g: gyakorlatilag semmi. Monsieur Poirot -
szinte biztosan � a tettes. � az egyed�li ember a
fed�lzeten; aki k�pes "pszichol�giai~~ helyzetet
ter emteni.
Japp sz�vb~l nevetett sajat kis tr�f�j�n. Poirot
hu.ncutul mosolygott, Fournier egy kiss� k�nysze-
:�edetten: Azt�n a fel�gyel� folytatta:
~ Bryant. Val�sz�n�s�g �s lehet�s�g: egyar�n`
er�s. Clancy. Az ind�t�k k�ts�ges, val�sz�n�s�g �s
lehet�s�g: nagyon er�s. Ryder. Kis val�sz�n�s�g,
a lehet�s�g oldal�r�l jobban �ll. A k�t Dupont.
Az ind�t�kot tekintve a val�sz�n�s�g gyenge, a
m�rget viszont beszerezhett�k. Lehet�s�g: j�.
~ Azt hiszem, ez el�g alapos �ttekint�s, m�r
arni a lehet�s�geket illeti. Rengeteg rutinnyomo-
z�st kell m�g lefolytatnunk. El�sz�r .Clancyt �s
Bryantet vizsg�lom meg - h�tha r�j�v�k az ind�-
t�kaikra, p�ld�ul, hogy meg voltak-e anyagilag
szorulva mostan�ban. Hogy ideges�tette-e �ket
valami, mit csin�ltak az elm�lt �vben, �s �gy to-
v�bb. Ryderrel kapcsolatban is elv�gzem mindezt.
Persze, a t�bbieket sem lenne j� elhanyagolni.
U�as�tom Wilsont, hogy szagl�sszon k�r�l. Four-
nier �r elv�llalja Dupont�kat.
A biztons�gi szolg�latos b�lintott.
- Vegye �gy, hogy k�zben van a dolog. M�g
ma �jjel visszamegyek P�rizsba. Tal�n valamit ki
tudok csalogatni Elise-b�l, Giselle komorn�j�b�l
most, hogy t�bbet tudunk. Giselle �tjainak is
ut�nan�zek. Nem �rt tudnunk, hol j�rt ezen a
ny�ron. Azt tudom, hogy egyszer vagy k�tszer
73
Le Pinet-ben volt. Tal�n kider�l valami az angol
kapcsolatair�l is. Igen, van munk�nk . . .
Mindketten Poirot-ra n�ztek, aki a gondolataiba
mer�lt.
- R�szt akar ebben egy�ltal�n venni, monsieur
Poirot? - k�rdezte Japp.
Poirot fel�llt.
- Igen, azt hiszem, elk�s�rem Fournier urat
P�rizsba.
- Enchant� - felelte a francia.
- Most meg miben t�ri a fej�t? - �rdekl�d�tt
Japp. K�v�ncsian meredt Poirot-ra. - Nagyon
csendben volt ma. Kics�r�zott egy-k�t kis �tlet,
nemde?
- Csak egy vagy kett�, nem t�bb. Nem k�ny-
ny� eset . . .
- Hallj uk !
- Az egyik dolog, ami izgat - kezdte Poirot
lassan -, hogy mi�rt �ppen ott volt a f�v�cs�,
ahol tal�ltuk?
- Non�! Majdnem lakat al� ker�lt miatta!
Poirot megcs�v�lta a fej�t.
- Nem err�l van sz�. Nem az izgat, hogy mi�rt
�ppen az �n �l�sem alatt volt - hanem az, hogy
egy�ltal�n mi�rt dugt�k egy �l�s al�?
- Nem l�tok ebben semmi k�l�n�set - v�lte
Japp -, ak�rki gyilkolt is, valahov� el kellett rej-
tenie azt az iz�t. Nem kock�ztathatta meg, hogy
megtal�lj�k n�la.
- Evidemment. De l�thatta, bar�tom, amikor
�tvizsg�lta a g�pet, hogy mindegyik ablakon -
amelyeket egy�bk�nt nern lehet kinyitni - van
egy kis szell�z�, vagyis k�r alakban nem t�l nagy,
kerek lyukak sorakoznak az �vegen. Egy elmoz-
d�that� �veglap nyit�s�val-csuk�s�val lehet sza-
b�lyozni a szell�z�st. Ezek a lyukak el�g nagyok
ahhoz, hogy a mi kis f�v�cs�v�nk �tf�rjen rajta.
Mi sein lett volna egyszer�bb teh�t, mint imigyen
megszabadulni a t�rgyi bizony�t�kt�l. Leesett
volna valahol odalenn, a f�ld�n, s nagyon val�sz�-
n�tlen, hogy valaha is el�ker�lt volna.
- Tudok egy ellen�rvet ezzel szemben - a
gyilkos f�lt, hogy megl�tj�k. Ha kil�kte volna a
szell�z�n a f�v�k�t, azt valaki �szrevehette volna.
- Aha - mondta Poirot. - Att�l nem f�lt,
hogy megl�tja valaki, amint a f�v�cs�vet a sz�-
j�hoz illeszti s kil�vi a v�gzetes ny�lvessz�t, de
att�l igen, hogy f�lfedezik, amint az ablakon �t
akarja elt�vol�tani a t�rgyat!
- H�t igen, el�g k�ptelen�l hangzik - ismerte
el Japp. - De m�giscsak �gy van. Az illet� az
�l�s al� rejtette a f�v�k�t, nem m�shova. Ebb�l
kell k�ndulnunk.
Poirot nem v�laszolt, s Fournier k�v�ncsian k�r-
dezte t�le:
- T�madt err�l egy �tlete, ugye?
Poirot b�lintott.
- Hogy �gy mondjam, ez bizonyos ir�nyban
ind�totta el a gondolataimat.
Sz�rakozottan megigaz�totta a haszn�laton k�-
v�li tintatart�t, amelyet Japp t�relmetlen k�zzel
kiss� f�loldalra vetett.
Azt�n hirtelen felvetette a fej�t, �s feltette a
k�rd�st :
- A propos, megvan az a r�szletes lista az
utasok holmij�r�l, amelyet k�rtem a m�ltkor?
NYOLCADIK FEJEZET
A lista
- �n szavatart� ember vagyok, �gy �m - fe-
lelte Jap~. '
Vigyorogva beny�lt a zseb�be, s el�h�zott egy
k�teg, s�r�n g�pelt, �sszehajtogatott pap�rlapot
- Tess�k. Minden rajta van, a legapr�bb r�szle-
tekig. Meg kell mondjam, egy nagyon furcsa do-
74 ~ 75
log van benne. Majd megbesz�lj�k, ha elolvasta.
Poirot kiter�tette a lapokat maga el�tt, �s bele-
m�lyedt. Fournier hozz� l�pett, �s a v�lla f�l�tt
belen�zve hangosan olvasta mindny�juk sz�m�ra:
- James Ryder.
- Zsebek: Zsebkend�, J. monogrammal. Disz-
n�b�r t�rca, benne h�t egyfontos meg h�rom n�v-
k�rtya. �zletf�l, George Ebermann levele arr�l
hogy " ,
rem�lhet�leg a k�lcs�n rendben van, k�l�n-
ben ott vagyunk, ahol a part szakad�. Lev�l Mau-
die al��r�ssal, randev�megbesz�l�s a Trocader�-
ba, m�snap est�re (olcs� lev�lpap�r, kezdetleges
k�z�r�s). Ez�st cigarettat�rca. Egy lev�l gyufa.
T�lt�toll. Kulcscsom�. Kulcs. N�mi apr�p�nz,
francia �s angol �rm�k.
- Aktat�ska: k�tegnyi irat cement�gyletekr�l.
Egy doboz aszpirin.
- Dr. Bryant.
- Zsebek: K�t zsebkend�. T�rca, benne 20 font
�s 500 frank. N�mi apr� mindk�t p�nznemben.
Notesz. Cigarettat�rca. �ngy�jt�. T�lt�toll. Iiulcs-
csom�.
- Fuvola, tokban.
Benv�nuto Cellini mem.o�rjai �s a Les Maux
de 1 Or eille.
- Norman Gale.
--~ Zsebek: Selyemzsebkend�. T�rca., benne
1 angol font �s 600 frank. Apr�p�nz. N�vk�rty�k
k�t francia c�gt�l - fog�szati eszk�z�k gy�rt�i.
Bryant and May felirati� gyuf�sdoboz, �res. Ez�st
~ngy�jt�. Pipa. Doh�nyzacsk�. Kules.
- Aktat�ska: feh�r v�szonk�peny. K�t kis fog-
orvosi t�k�r. F�g�szati tampon. K�peslapok - La
Vie Parisienne. The Strand Magazine. The Auto-
car.
- Armand Dupont.
- Zsebek: T�rca 1000 frankkal �s 10 fonttal.
Szem�veg, tokban. N�mi francia apr�p�nz. Zseb-
kend�. Egy lev�l gyufa, cigarett�sdoboz. K�rtya.
Fogpiszk�i�.
76
- Aktat�ska: A Kir�lyi Azsiakutat� T�rsas�g-
l~an tartand� el�ad�s v�zlata. K�t n�met r�g�szeti
szaklap. K�t pap�rlap, ker�mi�t �br�zol� v�zlatos
rajzzal. K�t d�szes, �reges cs� (�ll�t�lag kurd pipa-
nyelek). Kis fonott t�lca. Kilenc fot� ker�mi�kr�l.
- Jean Dupont.
- Zsebek: T�rca, benne 5 font �s 300 frank.
Ci.garettat�rca. Szipka (elef�ntcsont). Cngy�jt�.
T�lt�toll. K�t ceruza. K�t notesz, olvashatatlan
;;egyzetekkel. Angol nyelv� lev�l L. Marrinert�l,
c^.b�dmegh�v�s egy Tottenham Court Road k�zel�-
b~n l�v� �tterembe. N�mi francia apr�p�nz.
- Daniel Clancy.
~ Zsebek: Zsebkend� (tintafoltos). T�lt�toll
(sziv�rog). T�rca 4 fonttal �s 100 frankkal. H�rom
�jsa�gb�l kiv�gott cikk, mindegyik friss b�n�gy-
re�l (egyik arz�nm�rgez�s, a m�sik kett� sikkasz-
t�s). K�t lev�l ingatlan�gyn�k�kt�l, vid�ki h�zalc
le�r�saival. Notesz. N�gy ceruza. Zsebk�s. H�rom
azyugta, n�gy kifizetetlen sz�mla. S. S. Minotaur
lelirat� fejl�ces lev�l "Gordon�-t�l. K�t f�lig
k�sz, Times-b�l kiv�gott keresztrejtv�ny. Jegy-
zetf�zet, detekt�vreg�ny-v�zlatokkal. Apr� -
olasz, francia, sv�jci �s angol p�nzben. Kifizetett
hotelsz�mla N�polyb�l. Nagy kulcscsom�.
- Fel�lt� zseb�ben: K�ziratos jegyzetek Gyil-
koss�g a Vez�von c�mmel. Eur�pai vonatmenet-
rend. Golflabda. Egy p�r zokni. Fogkefe. Kifize-
tett p�rizsi hotelsz�mla.
- Miss Kerr.
-~ Neszesszer: r�zs, k�t szipka (egyik elef�nt-
csont, a m�sik jadek�). P�derkompakt. Cigaretta-
t�rca. Egy lev�l gyufa. Zsebkend�. 2 angol font.
Apr�p�nz. Egy f�lig ineg�rt aj�nl�lev�l. Kulcsok.
- Kozmetikai~ t�ska, bel�l b�r. �vegcs�k, haj-
kef�k, f�s�k, stb. Manik�rk�szlet. Mosd�k�szlet -
fogkefe, szivacs, szappan, fogkr�m. K�t oll�. �t
hv�l esal�dtagokt�l �s bar�tokt�l, Angli�b�l. K�t
Tauchnitz kiad�s� reg�ny. Fot� k�t sp�nielr�l.
- Lapok: Vo~ue �s Good Houseke~ping.
77
- Miss Grey.
- K�zit�ska: ajakr�zs, arcgiros�t�, p�der. La-
k�skulcs, b�r�ndkulcs. Ceruza. Cigarettat�rca.
Szipka. Egy lev�l gyufa. K�t zsebkend�. Kifize-
t�tt hotelsz�mla, Le Pinet-b�l. Francia t�rsalg�si
zsebk�nyv. T�rca, benne 100 frank �s n�h�ny t�z-
frankos. Angol �s �rancia apr�p�nz. Egy kaszin�-
c�dula 5 frank �rt�kben.
- Kab�tzseb: hat p�rizsi k�peslap, k�t zseb-
kend� �s egy selyemkend�. Gladys al��r�ssal egy
lev�l. Egy doboz aszpirin.
- Lady Horbury.
- Neszesszer: k�t sz�jr�zs, ajakpiros�t�, p�der.
Zsebkend�. H�rom ezres bankjegy, frankban.
6 angol font. Fr ancia apr�p�nz. Egy gy�m�ntgy�-
r�. �t francia b�lyeg. K�t szipka. �ngy�jt�,
t�rca.
- K�zit�ska: teljes kozmetikai k�szlet. Nagy
manik�rk�szlet (arany). �vegcse "b�rsavas hint�-
por" felirattal.
Amikor Poirot a lista v�g�re �rt, Japp r�b�k�tt
az utols� t�telre.
- Nagyon okos a mi ember�nk. Gondolta
,
hogy ez a hint�por valahogy nem illik ide. M�g-
hogy b�rsavas hint�por! A feh�r por az �vegben
- kokain volt.
Poirot szeme kiss� kit�gult. Lassan b�lintott.
- Tal�n semmi k�ze az �gy�nkh�z - mondta
Japp. - De mondanom sem kell, hogy abban a
n�ben, aki a kokain rabja, nem lehet t�ls�gosan
sok erk�lcsi tart�s. Van egy olyan �rz�sem, hogy
�l�dis�ge nemigen habozik, ha valamit meg akar
szerezni, ak�rmennyire elj�tssza is a gyenge n�t.
Ak�rhogy is - k�tlem, hogy el�g b�tor volna
v�ghezvinni ilyesmit, s �szint�n, nem hiszem
,
hogy m�dja lett volna r�. Ez az eg�sz �rd�ng�s
egy feladv�ny . . .
Poirot felmarkolta a pap�rlapokat, s m�g egy-
szer �tolvasta a list�t, majd s�hajtva tette le az ;
asztalra.
- A felsz�nt tekintve - mondta -, egy valaki
nagyon egy�rtelm�en gyan�s�that�. - M�gis -
nem �rtem, hogy mi�rt tette, s azt sem, hogyan.
Japp r�b�mult.
- Azt akarja velem elhitetni, hogy elolvasta
ezt a list�t, �s r�j�tt, ki a tettes?
- Azt hiszem, tudom.
Japp elragadta a pap�rokat Poirot el�l, �s � is
a�tolvasta. Amint v�gzett egy-egy oldallal, �tny�j-
totta Fournier-nek. Azt�n az utols� lapot lecsapta
az asztalra, s Poirot-ra meredt.
- Viccel velem, monsieur Poirot?
- Nem, dehogy. Quelle id�e!
A francia is v�gzett az olvas�ssal.
- �s maga, Fournier, mit gondol?
A francia megcs�v�lta a fej�t. - Lehet, hogy
ostoba vagyok - mondta -, de nem l�tok sem-
mit ebben a list�ban, ami seg�thetne minket.
- �nmag�ban nem is - jegyezte meg Poirot.
- De ha �sszef�gg�sbe hozzuk az �gy n�mely
r �szlet�vel . . . Nos, k�nnyen lehet, hogy t�vedek,
hogy teljesen rosszul gondolom.
- No, j�jj�n el� a farb�val - noszogatta Japp.
- Az�rt nagyon szeretn�m hallani az elm�let�t.
Poirot nemet intett.
- Nem mondom el, mert ahogy maga mondta,
ez csak egy elm�let. Rem�ltem, hogy tal�lok egy
bizonyos t�rgyat ezen a list�n. Eh bien, rajta is .
van, csakhogy nem arra a szem�lyre mutat, akire
kellene. A nyomravezet� j el - rossz ir�nyt ad.
Ez azt jelenti, hogy m�g sok m�nk�nk van, s
�szint�n sz�lva, nagyon sok r�szlet m�g hom�ly-
ban van el�ttem. Nem l�tom az utat, amerre ha-
ladnom kellene. Bizonyos dolgok el�t�rben �llnak,
�s kirajzoln~,k egy hat�rozott alakzatot. Nem �r-
tenek egyet velem? Nem, l�tom, hogy nem. Ak-
kor mindny�jan dolgozzunk saj�t elk�pzel�seink
szerint. M�g egyszer mondom, nem vagyok biztos
a dolgomban, csak gyanakszom valamire . . .
- Szerin~em csak bl�ff�l - jelentette ki Japp.
78 y 79
Fel�llt. - No, akkor fejezz�k be m�ra. �n a lon-
doni vonatkoz�sokon fogok dolgozni, maga, Four-
nier, visszat�r P�rizsba - �s mi lesz a mi Poi-
rot-nkkal?
- M�g mindig szeretn�m elk�s�rni Fournier
urat P�rizsba - most m�g ink�bb.
- ll~i�g ink�bb . . .? Igaz�n szeretn�k a fej�be
l�tni, vajon milyen kukac r�g benne ilyen maka-
csul?
- Kukac?! Ce n'est pas joli, ~a!
Fournier �nnep�lyesen kezet r�zott vel�k.
~ Viszontl�t�sra, �s h�l�s k�sz�netem a kit�n�
vend�gl�t�s�rt. Akkor l�tjuk egym�st holnap reg-
gel Croydonban?
- Igy van. � demain.
- Iiem�lj�k - mondta Fournier - hogy sen-
,
ki nem v�gez vel�nk �tk�zben . . .
A k�t dotekt�v elt�vozott.
Poirot egy darabig csak �lt, mint aki �lmodozik.
Azt�n fel�llt, elt�ntette a rendetlens�get, ki�r;-
tette a hamutart�kat, �s hely�kre h�zta a sz�-
keket.
Egy doh�nyz� asztalk�hoz l�pett, felvette r�la
a n�pszer� Sketch magazin egy p�ld�ny�t. For-
gatta a lapokat, m�g meg nem tal�lta, amit ke-
resett.
"A k�t napim�d�" - ez �llt a c�mben. "Hor-
bury gr�fn�je �s Mr. R,aymond Barraclough
Le Pinet-ben�. - Eln�zte a k�t nevet�, f�rd�-
ruh�s alahot a k�pen, akik karon fogva p�zoltak.
-~ K�v�nesi - lenn�k . . - gondolta Poirot.
Ezen a vonalon is el lehet �ppens�ggel indulni .
Igen, mi�rt ne . . .
KILENCEDIK FE~EZET
~ GI'c~IlCller
P.~I�snap olyan .nyugodt, sz�p volt az id�, hogy m�g.
ilercule Poirot-nak is be keilett ismernie, hogy
:;ernmi baja a gyomr�val.
Ez alkalommal a 8.45-~s j�rattal utaztak P�rizs-
~~a. H�t vagy nyolc utas �lt rajtuk k�v�l a f�lk�-
ben, s a francia felhaszm�lta az alkalmat n�mi
~�s�rletez�sre. El�vett a zseb�b�l egy bambusz-
darabk�t, s az �t sor�n h�rom �zben a sz�j�hoz
emelte, s bizonyos ir�nyba "c�lzott" vele. Egyszer
az �l�s�b�l kihajolva, h�trafordulva, m�sszor
oldalra forditott fejjel, harmadszor pedig a mos-
d�b�l visszat�r�ben. Mindannyiszor n�h�ny
szemp�rral tal�lkozott a tekintete, amely b�l enyhe
d�bbenet sug�rzott. A harmadik pr�b�lkoz�ssal
val�j�ban minden tekintetet sil~er�lt mag�ra
vonnia.
Fournier elbizonytalanodva ereszkedett vissza
a hely�re, s nem volt boldog Poirot ny�lt der�lt-
s�g�t l�tva.
- Mulattatom, bar�tom? De ugye, egyet�rt.
hogy a k�s�rletez�snek van l�tjogosults�ga?
- Evidemment! �szint�n csod�lom az �n ala-
poss�g�t. Semmi nem �r fel a l�that� ~ dolgokkal..
Ahogy elj�tszotta a gyilkos szerep�t a f�v�k�val
- nos, az eredm�ny vil�gos. Mindenki �szrevette!
- Nem mindenki.
- Val�ban. Minden esetben akadt valaki, aki
nem figyelt f�l, de egy sikeres b�nt�nyhez ez nem
el�g. A tettesnek eg�szen biztosnak kell lennie
abban, hogyfsenkinek nem t�nik fel . . .
-~ �s ez az adott k�r�lm�nyeket tekintve le-
hetetlen ~- sz�gezte le Fourni�r. - Kitartok az
eim�letem mellett, miszerint a k�r�lm�nyek nem
voltak mindennapiak! Az a bizonyos pszichol�giai
pillanat . . . ~ellett hogy legyen egy pillanat, ami-
g - Hal�l a felh�k k�z�tt 81
I
i
kor mindenkinek egyar�nt elvonta a figyelm�t
valami.
- Japp bar�tunk apr�l�kos nyomoz�st fog v�-
gezni e tekintetben.
- Nem �rt velem egyet, Poirot �r?
Poirot habozott egy kicsit, azt�n lassan mondta :
- Egyet�rtek, hogy volt - hogy kell legyen
valami pszichol�giai magyar�zat arra, mi�rt nem
vette �szre senki a gyilkost. De az �n gondolataim
az �n�t�l kiss� elt�r� mederben futnak. Az az
�rz�sem, hogy ebben az �gyben a szimpla, szem-
mel l�that� dolgok megt�veszt�ek lehetnek. Csuk-
ja be a szem�t, bar�tom, ahelyett, hogy t�gra
nyitn�. Az agy�val pr�b�ljon l�tni, ne a szem�-
vel. Hadd dolgozzanak azok a sz�rke agysejtek . . .
Legyen az � feladatuk megmutatni, mi is t�rt�nt
val�j�ban.
Fourn�er k�v�ncsian b�mult r�.
- Nem tudom k�vetni, Poirot �r.
- Mert abb�l von le k�vetkeztet�seket, amit
l�tott. Semmi nem olyan f�lrevezet�, mint az �sz-
lel�seink.
Fournier ism�t megcs�v�lta a fej�t, �s kit�rta
a karj�t.
- Feladom, most sem �rtem.
- K�z�s' bar�tunk, Giraud most azt mondan�,
ne hallgasson a zagyvas�gaimra.
"L�gy r�sen, �s cselekedj" - ez a mott�ja.
"Karossz�kben �lni mozdulatlanul, �s medit�lni
v�nemberek szok�sa, akik m�r csak erre k�pe-
sek.~~ De �n azt mondom, hogy egy fiatal kop�
gyakran olyan buzg�n keres, hogy �trohan a nyo-
mokon . . . K�nnyen rossz esap�sra t�ved. Nos, ez
igaz�n j� tan�cs t�lem . . .�
Poirot h�trad�lt, behunyta a szem�t, mint aki
a.gondolataiba ak�r mer�lni. Egy biztos: �t perc-
cel k�s�bb aludt, mint a bunda . . .
Ahogy P�rizsba �rtek, egyenesen a Rue Jo-
liette 3 fel� vett�k az ir�nyt. ;
Ez az utca a Szajna d�li partja ment�n fut. A
3-mas sz�m� h�zat semmi nem k�l�nb�ztette meg
a t�bbit�l. Egy koros h�zm~ster engedte be �ket,
aki k�nyszeredetten l~�sz�nt�tte Fournier-t.
- Sz�val megint a nyakunkon a rend�rs�g!
Csak bajt hoznak az emberre. Milyen h�re lesz
ennek a h�znak?
Morogva ment vissza a lak�s�ba.
- Giselle irod�j�ba megy�nk - mondta Four-
nier. - Az els� emeleten van.
El~h�zott a zseb�b�l. egy kulcsot, s magyar�zat-
k�ppen hozz�tette, hogy a francia rend�rs�g �va-
toss�gb�l lepecs�telte az ajt�t addig is, am�g Ang-
li�b�l nem �rkezik inform�ci�.
- Nem mintha itt lenne valami - mondta
Fournier .-, ami seg�tene nek�nk, sajnos.
Levette a pecs�tet, kinyitotta az ajt�t, s bel�p-
tek. Madame Giselle irod�ja apr�, zs�folt kis la-
k�sban volt. A sarokban egy �divat� sz�f �llt,
mellette egy hivatali hangulatot �raszt� �r�asztal.
N�h�ny �cska, k�rpitozott sz�k volt m�g a szob�-
ban. Az egyik ablak koszos volt, nagy val�sz�n�-
s�ggel soha nem nyitott�k ki.
Fournier megvonta a v�ll�t, ahogy k�rben�zett.
- L�tja? - k�rdezte. - Semmi. Semmi az �g-
vil�gon.
Poirot megker�lte az asztalt, �s le�lt a karos-
sz�kbe. Az asztal f�l�tt f�lpillantott Fournier-re.
Finoman v�gigsim�tott az asztal f�j�n, azt�n alul-
ra siklott a keze.
- Van itt egy cseng� - �llap�totta meg.
- Igen, a h�zmestern�l sz�l.
- Aha, b�lcs �vatoss�gra vall. Madame �gy-
felei id�nk�nt kij�hettek a sodrukb�l.
Kinyitogaj~pott egy-k�t fi�kot. Pap�rlapok, nap-
t�r, tollak �s ceruz�k voltak benne, de semmi �z-
leti dokum�ntum, semmi szem�lyes holmi.
Poirot �ppen csak r�juk pillantott.
- Nem s�rtem meg, bar�tom azzal, hogy ala-
pos kutat�s~ tartok. Ha volt itt valami, amit meg
82 ~ 6^ 83:
kellett tal�lni, azt m�r maga �~y is megtal�lta. -
A sz�fre n�zett. - Nem a legprofibb darab, igaz?
~ M�r kiss� divatjam�lt j�sz�g - b�lintott
Fournier.
- �res volt?
- Igen. Az az �tkozott komorna mindent meg-
semmis�tett.
- �, igen, a komorna. A beavatott csel�d. Be-
sz�ln�nk kell vele. Ez a szoba, ahogy maga mond-
ta, nem �rul el semmit nek�nk. Ez is figyelemre
m�lt� t�ny, nem?
- Mit �rt azon, hogy "figyelemre m�lt�", Poi-
rot �r?
- Arra gondolok, hogy itt nincs semmi, ami
szem�lyes volna . . . Ezt �rdekesnek tal�lom.
- A h�lgy nem volt valami romantikus l�lek
- jogyezte meg Fournier sz�razon.
Poirot fel�llt.
- J�jj�n - mondta -, l�ssuk azt a komor-
n�t - a~t az igen beavatott komorn�t.
Elise Grandier alacsony, t�mzsi, k�z�pkor� asz-
szonys�g volt, az arca pirospozsg�s. Apr�, ravasz-
k�s szeme ide-oda villant Fournier-r�l Poirot-ra.
- �lj�n le, Grandier kisasszony - mondta
Fournier.
- K�sz�n�m, uram:
Az asszony s�g nyugodt m�lt�s�ggal helyet fog-
lalt.
- Poirot �r �s �n ma �rkezt�nk Londonb�l. A
kihallgat�s - vagyis a tan�k meghallgat�sa az
�rn�je hal�la �gy�ben - tegnap volt. M�r nincs
semmi k�ts�g. Az �rn�j�t megm�rgozt�k.
A francia n� komoran megcs�v�lta a fej�t.
- Ez rettenetes, amit mond, uram. Az �rn�met
megm�rgezt�k? Kinek juthatott ez egy�ltal�n az
esz�be?
- �;ppen ebben tal�n seg�thetne nek�nk, kis-
asszony.
- �n term�szetesen megteszek minden t�lem
telhet�t, hogy seg�tsem a rend�rs�got, uram, de
~~n nem tudok semmit - semmit az �gvil�gon.
- Tudta, hogy az �rn�j�nek ellens�gei voltak?
k�rdezte �lesen. Fournier.
- Ez nerrr igaz. Mi�rt lettek v�lna ellens�gei?
- Ugyan, ugyan, Grandier kisasszony - tor-
~,olta le Fournier szenvtelen�l. - A p�nzk�lcs�n-
z�s mint hivat�s - bizonyos kellemetlens�gekkel
j�r . .
- Az ~ igaz, hogy az �gyfelek n�ha nem visel-
kedtek t�l okosan - hagyta helyben Elise.
- Jelenetet rendeztek, mi? Meg is fenyeget-
t�k �t?
A komorna megr�zta a fej�t.
- Nem, nem, nem �gy volt. Nem �k voltak,
akik fenyeget�dztek - �k sir�nkoztak, panasz-
kodtak, tiltakoztak, hogy nem tudnak fizetni -
igen, eff�le. - A hangj�ban m�ly megvet�s b�j-
k�lt.
- N�ha, kisasszony - mondta Poirot -, val�-
ban nem tudtak fizetni.
Elise Grandier v�llat vont.
- Lehet. Az � dolguk! �ltal�ban az�rt m�gis
fizettek a v�g�n.
Ezt n�mi el�gt�tellel mondta.
- Madame Giselle kem�nysz�v� asszony volt
- mondta Fournier.
- Az �rn�mnek igaza volt.
- N~m sajn�lja az �ldozatait?
- �ldozatai . . . M�ghogy �ldozatok . . . - in-
dulatoskodott Elise. - Maguk nem �rtik. El kell
ad�sodni, tov�bb kell ny�~jt�zni, mint a takar�nk,
s azt�n megtartani a k�lcs�np�nzt mint aj�nd�-
kot?. Ez nem m�lt�nyos! Az �rn�m mindig igaz-
s�gos volt �s becs�~etes. K�lcs�n adott - �s el-
v�rta, hogy a k�lcs�nt visszafizess�k. Ez �gy van
reridj�n. � nem volt ad�sa senkinek. Mindig meg-
fizette, ahogy kell, amivel tartozott. Soha nem
verte mag�t t�l nagY k�lts�gekbe. S ha azt mond-
~84 ~ 85
j�k, hogy kem�nysz�v� asszony volt - nos, e;
nem .igaz! Az �rn�m j�s�gos volt. Adott a kolduli
gyerekeknek, ha j�ttek. J�t�konys�gi int�zm�nye~
ket is t�mogatott. Amikor Georges-nak, a h�zmes-
ternek beteg lett a feles�ge, az �rn�m fizette, hogy
szanat�riumba mehessen.
A komorna elhallgatott. M�rges arca piroslott
- Nem �rtik - ism�telte meg. - Nem, egy�l-
tal�n nem �rtik, milyen ember volt . . .
Fournier v�rt egy percig, hogy az asszonys�g
felh�bor�d�sa lecsillapodj�k, azt�n megsz�lalt:
- Azt mondta az el�bb, hogy az �rn�je �gy-
felei fizettek a v�g�n. Tudja, hogy az �rn�je mi-
lyen m�dszerekkel k�nyszer�tette ezt ki bel�l�k?
Az asszony megvonta a v�ll�t.
- Nem tudok semmit, uram. Semmit a vil�gon.
'- Eleget tudott ahhoz, hogy el�gesse az �zleti
iratokat!
- �n csak az �rn�m utas�t�sait k�vettem. Ha
valaha t�rt�nne vele valami baleset, mondta ne-
kem, vagy megbetegedne; �s innen t�vol meghal-
na, akkor meg kell semmis�tenem az iratokat.
- A f~�ldszinti sz�fben l�v� iratokat? - k�r-
dezte Poirot.
- fgy van. Az �zleti pap�rjait.
- �s azok a f�ldszinti sz�fben voltak?
Ez a makacss�g Elise arc�ba kergette a v�rt.
- �n csak az asszonyom utas�t�sait k�vettem
- jelentette ki.
- Tudom - mosolygott Poirot. - Csakhogy
a pap�rok nem a sz�fben voltak. �gy van, igaz?
Az a sz�f t�l r�giv�g�s� - egy amat�r is ki tudn�
nyitni. A pap�rokat m�sutt tartott�k - tal�n a
Madame h�l�szob�j�ban?
Elise hallgatott egy kicsit, azt�n v�laszolt: 9
- Igen, �gy van. Az �rn�m elhitette az �gyfe-
lekkel, hogy a pap�rok a sz�fben vannak, de az
csak egy �lsz�f. Minden az asszonyom h�l�szob�-
j�ban volt.
- M�gmutatn� nek�nk, hol? '
86
Elise fel�llt, s a k�t f�rfi k�vette. A h�l�szoba
el�g t�gas volt, de a d�szes, neh�z b�torokt�l alig
iehetett mozogni benne. Az egyik sarokban �llt
egy �divat� utaz�l�da. Elise felemelte a fedel�t,
s kivett bel�le egy �divat�, selyem als�szokny�s,
sz�rke ruh�t. A ruh�ban volt egy nagy bels� zseb.
- Itt voltak a pap�rok, uram -. mondta Elise.
- Egy nagy, lepecs�telt bor�t�kban.
- Err�l nem sz�lt egy sz�t sem - jegyezte
meg Fournier �lesen -, amikor h�rom nappal
ezel�tt kihallgattam.
- Eln�z�st, uram. Azt k�rdezte, hol vannak a
pap�rok, amelyeknek a sz�fben kellene lenni�k.
Megmondtam, hogy el�gettem. �gy is volt. Az,
hogy pontosan hol tartott�k az iratokat, nem t�nt
fontosnak.
- Igaz - mondta Fournier. - De tudja, Gran-
dier kisasszony, azokat a pap�rokat nem szabadott
volna el�getni.
- Az asszonyom utas�t�sa szerint tettem -
mondta Elise mogorv�n.
- Tudom, hogy a legjobb bel�t�sa szerint cse-
lekedett - nyugtatta Fournier. - Most azonban
j�l figyeljen r�m, kisasszony: az �rn�j�t meggyil-
kolt�k. Lehet, hogy valaki, vagy valakik ~�lt�k
meg, akikr�l terhel� adat volt a Madame birtok�-
ban. Ezek az adatok rajta voltak az el�getett pa-
p�rokon. K�rdezek valamit, kisasszony, de ne ha-
markodja el a v�laszt. Elk�pzelhet� - az �n v�-
lem�nyem szerint val�sz�n� �s teljesen �rthet� -,
hogy belepillantott az iratokba, miel�tt �tadta
volna �ket az eny�szetnek. Ha �gy van, ez�rt sen-
ki n�m fogja v�dolni. Ellenkez�leg - minden in-
form�ci�val nagy seg�ts�g�re lehet a rend�rs�g-
nek, s hozz�j�rulhat, hogy a tettes az igazs�gszol-
g�ltat�s el� ker�lj�n. Ez�rt, kisasszony, b�tran
mondja meg az igazat. Miel�tt el�gette volna, be-
ien�zett az iratokba?
87
Elise zih�lva l�legzett. El�rehajolt, �s nyoma-
t�kkal jelentette ki: -
+ Nem, ur�m. Semmit nem n�ztem meg. El-'.
�ge tem a bor�t�kot �gy, ahogy volt - rajta a;
per.s�ttel.
TdZE~iL; FEJEZET
'A iekete natesz
Fournier szigor�an b�mult az asszonys�gra n�-
h�ny m�sodpercig, azt�n l�tta, hogy az igazat
mond. Lemonu�an elfordult.
- K�r - moizdta. - Maga, kisasszony, tiszte-
Ietrem�lt�an cselekedett, de az�rt k�r . . .
- Nem tehettem m�st, uram. Sajn�lom.
Fournier le�lt, �s el�vett egy noteszt a zseb�b�l.
- Amikor kihallgattam, azt mondta nekem
kisasszony, hogy nem ismeri n�v szerint az �r ~
n�je �gyfeleit. Most azonban azt eml�tette, hogy
sir�nkoztak, �s kegyelem�rt k�ny�r�gtek. Ezek
szerint, m�gis tud valamit Madame Giselle klien-
seir�l?
~ Megmagyar�zom, uram. Az asszonyom so-
sem mondott neveket. Sosem besz�lt az �zleteir�l.
De az�rt � is ember volt - voltak kifakad�sai,
megjegyz�sei. Az �rn�m n�ha �gy sz�lt hozz�m.
mintha mag�ban besz�lne.
Poirot el�rehajolt.
- Ha mondana egy p�ld�t, kisasszony . . .
~ L�ssuk csak - �, igen, megvan. Mondjuk,
j�n egy lev�l. Az asszonyom felnyitja. Felnevet.
am�gy kurt�n, g�nyosan. "Most bezzeg sir�nko-
zol �s jajgatsz, sz�p h�lgyem.� Nekem is mondott
eff�l�ket: Micsoda bolondok! Milyen ostob�k!
"
Azt hiszik, t-ninden el�vigy�zatoss�g n�lk�l adok -
88
k�lcs�n nagy �sszegeket. A tud�s biztons�g, Elise.
A tud�s - hatalom." Ilyeneket mondott.
- Az �gyfelek, akik ide j~�ttok, a h�zba - l�tta
�ket?
- Nem, uram - legal�bbis nagyon ritk�n.
Csak az els� emeletig j�ttek, tLtdja, �s sokszor
csak s�t�ted�s ut�n.
- Itt volt Madame Giselle P�rizsban az angliai
a�tja el�tt?
- Csak el�z� nap d�lut�n j�tt meg. .
- Honnan?
- K�t h�tre elment Deauville-be, Le Pinet-be.
Paris-Plage-ra �s Wimereux-be, a szok�sos �szi
k�r�tj�ra.
- Gondolkozz�k, kisasszony, mondott-e vala-
mit, b�rmit, ami a seg�ts�g�nkr e lehetne?
Elise a gondolataiba m�lyedt. Azt�n megr�zta
a fej�t.
- Nem, uram - .felelte. - Semmi ilyen nem
jut az eszembe. Az asszonyom j� hangulatban
volt. J�l megy az �zlet, ezt mondta. A k�r�tja
eredm�nyes volt. Azut�n utas�tott, hogy h�vjam
f�l az Universal Airlines-t, s foglaljak helyet m�s-
n�pra, az angliai j�ratra. � reggeli j�ratra nem
volt m�r hely, ez�rt azt�n a 12 �r�ssal ment.
- Eml�tette, hogy mi�rt megy Angli�ba? S�r-
g�s dolga volt?
- �, nem, uram. Az asszonyom el�g gyakran
ment Angli�ba.
Altal�ban el�z� nap sz�lt nekem.
- Aznap este j�tt-e �gyf�l az �rn�j�hez?
- Azt hiszem valaki j�tt, de nem biztos. Tal�n
Georges tudja. Az asszonyom nekem nem sz�lt
r�la.
~F'ournier f�nyk�peket vett eI� a zseb�b�l -
t�bbnyire a riporterek pillanatfelv�telei voltak a
tan�lkr�l, amint elhagyj�k a t�rgyal�termet.
- Felismeri b�rmelyiket, kisasszony?
Elise �tvette t�le a k�peket, s mindegyiket j�l
rr~egn�zte. Azt�n tagad�lag r�zta a fej�t.
89
t
- Nem, uram.
- Akkor Georges-n�l kell pr�b�lkoznunk.
- Igen, uram. Sainos, Georges-nak nem t�l j�
a szeme. N�gy k�r.
Fournier felemelkedett.
- H�t, kisasszony, akkor elmegy�nk - m�r-
mint ha biztosan nincs t�bb mondanival�ja, sem-
mi, amit eddig nem eml�tett.
- �n . . . ? Mi - n:i lehetne m�g . . ?
Elise el volt keseredve.
- Nos, rendben. Poirot �r, j�jj�n. �, eln�z�s�t
k�rem. Keres valamit?
Poirot val�ban hat�rozatlanul
b�ban, mintha keresne valamit.
- �gy van - mondta Poirot.
mit, de nem l�tom.
- Mit?
- F�nyk�peket. A rokonokr�:
Elise megr�zta a fej�t.
t�bl�bolt a szo- '
- Keresek vala-
- a csal�dr�l.
- Nem volt csal�dja az �rn�mnek.
volt a vil�gban.
Egyed�l
- Volt egy lanya - jegyezte meg �lesen
Poirot.
- Igen, igaz. Volt egy l�nya - s�hajtotta
Elise.
- �s fot� nincs a l�nyr�l? - er�sk�d�tt Poirot.
- Jaj, uram, �n ezt nem �rtheti. Igaz, hogy
volt egy l�nya, de ez nagyon r�gen volt, tudja.
Az az �rz�sem, hogy az asszonyom nem l�tta a
gyereket k�s�bb, esak csecsem�kor�ban.
- Hogy lehet ez? - csapott le Fournier.
Elise besz�des mozdulattal. sz�tt�rta a karj�t.
- Nem tudom. Ez m�g akkor t�rt�nt, amikor
a Madame fiatal volt. Hallottam, hogy akkoriban
sz�p volt - sz�p �s szeg�ny. Lehet, hogy f�rjn�l
volt, lehet, hogy nem. Ha engem k�rdeznek, nem
volt . . . Az biztos, hogy gondoskodott valahogyan
a gyerekr�l. Ami az asszonyomat illeti, megt�-
madta a himl� - nagyon beteg lett, majdnem be-
lehalt. Meggy�gyult, de odalett a sz�ps�ge. Nem
volt t�bb k�nnyelm�s�g, nem volt t�bb rom�nc.
Az �rn�m �zletasszony lett.
- De a p�nz�t a l�ny�ra hagyta.
- H�t ez �gy is van rendj�n - mondta Elise.
- Kire hagyn� az ember a vagyon�t, ha nem a
tulajdon v�r�re? A v�r szava sokat sz�m�t - az
asszonyomnak pedig nem voltak bar�tai. Mindig
mag�nyos volt. A p�nz lett a szenved�lye - hogy
mindig gyarap�tsa, amije van. Nagyon keveset
k�lt�tt. Nem szerette a luxust.
- Hagyott mag�ra is valamit. Tudja?
- �, igen, mondt�k. Az asszonyom mindig is
nagylelk� volt. Minden �vben kaptam t�le egy
csinos kis �sszeget a fizet�semen fel�l. Nagyon h�-
l�s vagyok az �rn�mnek.
- H�t akkor - sz�lalt meg Fournier -, mi
megy�nk. Kifel� menet v�ltunk m�g egy-k�t sz�t
Georges-zsal.
- Engedje m�g, bar�tom - mondta Poirot -,
hogy p�r perc m�lva csatlakozzam mag�hoz.
- Ah�gy �hajtja.
Fournier kiment.
Poirot m�g egyszer k�rbes�t�lta a szob�t, azt�n
le�lt, �s a pillant�s�t Elise-re szegezte.
Kutat� tekintete kiss� zavarba hozta a francia
n�t.
-- Van m�g valami, amit uras�god tudni �hajt?
- Grandier kisasszony - kezdte Poirot -,
tudja, hogy ki gyilkolta meg az �rn�j�t?
- Nem, uram. Isten nev�re esk�sz�m, hogy
nem.
Nagyon �szint�n besz�lt. Poirot f�rk�sz�en n�-
zett r�, azt�n lehajtotta a fej�t.
r-- Bien - mondta. - Elhiszem. De tudni egy
dolog, gyanakodni meg egy m�sik. Van-e elk�p-
zel�se, puszt�n elk�pzel�se arr�l, ki tehetett ilyes-
mit?
- Fogalmam sincs, uram. Ezt m�r a rend�r-
tit~ztnek is megmondtam.
90 91
- Egy dolog, mit mond neki, �s m�s, hogy tni
mond nekem.
- Mi�rt mondja ezt, uram? Mi�rt tenn�l~
ilyet ?
- Mert nem ugyanaz, ha a rend�rs�gnek mon~
el valamit, mintha egy mag�nszem�lynek.
- Igen - ismerte el Elise - ez igaz.
,
Haboz�s �ml�tt el az arc�n. Gondolkozott. Poi-.
rot, aki er�sen figyelte, k�zelebb hajolt hozz�, s
besz�lni kezdett:
- Mondhatok valamit, Grandier kisasszony?
A szakm�mhoz tartozik, hogy ne higgyek el sem-
mit, amit mondanak nekem - k�l�n�sen olyas-
mit, amire nines bizony�t�k. �n nem gyanakszom
el�~sz�r erre az emberre, ut�na a m�sikra. �n
mindenkire gyanakszorn. B�rki, aki kapcsolatba
hozhat� egy b�nt�nnyel, a szememben b�n�z� ,
,;
hacsak nem bizonyosodik be az �rtatlans�ga.
Elise m�rgesen r�ncolta a szem�ld�k�t.
- Azt akarja mondani, hogy engem - �ngern
gyan�s�t azzal, hogy meg�ltem az �rn�met? Il�t
ez m�r sok! M�r a gondolat is hihetetlen gonosz-
s�gra vall !
Nagy keble hull�mzott felindults�g�ban.
- Nem, Elise - mondta Poirot -, nem gya-
n�s�tom mag�t a gyilkoss�ggal. B�rki �lte is meg .
az asszony�t, ott volt a g�pen. Teh�t nem a maga
keze k�vette el a t�nyleges tettet. De lehetett b�n-
r�szes m�g a tett elk�vet�se el�tt. Esetleg el�rulta
valakinek Madame Giselle utaz�s�nak id�pontjat:
- Nem igaz. Esk�sz�m, hogy nem igaz.
Poirot ism�t n�m�n figyelte egy darabig. Azt�n ;
b�lintott.
- Elhiszem - mondta. - Mindazon�ltal van
valami, amit eltitkol el�lem. �, igen, �gy van. Fi-
gyeljen ide, el�rulok valamit. Minden b�nesetben
ugyanazt tapasztalja az ember, .amikor kihallgatja
a tan�kat. Mindenki megtart mag�nak valamit.
N�ha - val�j�ban el�g gyakran - ez �rtalmat-
lan dolog, olyasmi, aminek tal�n nincs is semmi
92 ,
l~�ze a t�rt�ntekhez, de - isrn�tlem - mindig
van valami! Mag�val is ez a helyzet. Ne is ta-
gadja! �n Hereule Poirot vagyok, �s tudom . . .
Amikor bar�tom, Fourr~ier megk�rdezte mag�t,
hogy eg�szen biztosan nem titkolt-e el semmit,
akkor maga kiss~ zavarban volt. �szt�n�sen elh�-
r�totta a k�rd�st. Most pedig, amikor azt ind�tv�-
nyoztam, mondja el, amit a rend�rs�gnek nem
sz�vesen eml�tene, akkor l�that�lag fontolgatta a
dolgot. Teh�t van valami . . . Tudni szeretn�m,
mi az.
- Semmi fontos.
- Tal�ri nem fontos. De akkor is - elmondan�
nekem, mi az? Ne feledje - folytatta, amint l�tta,
hogy Elise m�g habozik -, �n nem tartozom a
rend�rs�ghez.
- Igaz - felelte Elise. Kis hallgat�s ut�n hoz-
z�tette. - Uram, gondban vagyok. Nem tudom,.
hogy mit akarna t�lem ebben a helyzetben az
asszonyom.
- Van egy mond�s, hogy k�t fej okosabb, mint
egy. Mi�r t nem besz�li meg velem? Gondolkoz-
zunk egy�tt !
A n� m�g mindig k�tked�en n�zett r�.
- Maga nagyon h�s�ges ~ szolg�l�, Elise --
mondta Poir ot mosolyogva.
- Ugye, j�l l�tom, hogy err�l van sz�? A ha-
lott �rn�j�hez val� h�s�g�r�l?
-~ Ez �gy van, uram. Az asszonyom b�'zott ben-
nem. Ami�ta csak a szolg�lat�ban �lltam, mindig
pontosan teljes�tettem az utas�t�sait.
-~ H�l�s volt, ugye, valami nagy seg�ts�g�rt,
amit � ny�jtott mag�nak?
- �n, uram, nagyon gyors felfog�s�. Igen, �gy
van. Nem sz�gyellem. bevallani. Becsaptak, ellop-
t�k a megtakar�tott p�nzemet - �s m�r ott volt
a gyerek . . . Az �rn�m j� volt hozz�m, elrendezte,
hogy a kicsit j� emberek felnevelj�k egy farmon
- nagyon j� hely, uram, becs�letes emberek.
~.kkoriban volt, hogy megeml�tette : � is anya.
93
- Besz�lt a gyerek kor�r�l is, vagy arr�l, hol
van, s b�rmi egy�br�l?
- Nem, csak annyit mondott, hogy �let�nek
az a szakasza lez�rult egyszer s mindenkorra, s
azt, hogy �gy a legjobb . . . A kisl�nyr�l rendesen
gondoskodtak, s kereskedelemre vagy m�s hiva-
t�sra nevelik. A p�nz�t is r�hagyja, ezt is mondta.
- Nem mondott semmi t�bbet err�l a gyerek-
r�l vagy az apj�r�l?
- Nem, uram, b�r van egy elk�pzel�sem . . .
- Besz�ljen, Elise kisasszony.
- Csak aff�le gondolat . . .
- Persze, hogyne . . .
- Azt gondolom, hogy a gyerek apja angol
volt.
- Mib�l k�vetkeztet erre?
- Semmi hat�rozott oka nincs. Csak �ppen
mindig olyan keser�en besz�lt �rn�m az ango-
iokr�l. Azt is �szrevettem, mintha az �zleti �gyei
sor�n k�l�n�sen �lvezn�, ha egy angolt tarthat a
hatalm�ban. De ez csak aff�le benyom�s . . .
- Fersze, de lehet, hogy nagyon �rt�kes be-
nyom�s. Ez sugallhat egyet s m�st . . . �s a saj�t
gyereke, Elise kisasszony? Fi� volt vagy l�ny?
- L�ny, uram. De m�r nem �l - �t. �ve
m�r . .
- �, fogadja egy�tt�rz�semet . . .
Hallgattak.
- �s most, Elise kisasszony - sz�lalt meg Poi-
rot -, mi az a bizonyos dolog, amit eleddig nem
eml�tett?
Elise fel�llt, �s kiment a szob�b�l. P�r perccel
k�s�bb t�rt vissza, kez�ben egy kis fekete, �t�tt-
kopott notesszal.
- Ez a k�nyvecske az asszonyom� volt. Min-
denhov� mag�val vitte. Amikor Angli�ba indult,
nem tal�lta. Elkeveredett. Miut�n elutazott, meg-
tal�ltam. Beesett az �gy m�g�. Bevittem magam-
hoz, hogy majd visszaadom, ha megj�tt. Amint
meghallottam a hal�lh�r�t, el�gettem az iratokat,
de ezt nem. Err�l nem rendelkezett.
- Mikor �rtes�lt az asszonya hal�l�r�l?
Elise habozott egy kicsit. - A rend�rs�gt�l
tudta meg, nem? - k�rdezte Poirot. - Idej�ttek,
�s �tvizsg�lt�k az �rn�je szob�it. �resen tal�l-
t�k a sz�fet, mire maga azt mondta, hogy el�get-
te a pap�rokat, de val�j�ban csak k�s�bb tette
meg.
- Igaz, uram - vallotta be Elise. - Am�g �k
a sz�fet vizsg�lt�k, kivettem a l�d�b�l az iratokat.
Igen, azt mondtam, hogy m�r el�gettem �ket.
V�g�l is, majdnem ez volt az igazs�g. Els� adand�
alkalommal megtettem. V�gre kellett hajtanom az
asszonyom utas�t�sait. �rti, milyen csapd�ban va-
gyok, uram? Ugye, nem �rtes�ti a rend�rs�get?
Nagyon s�lyosan �rintene . . .
- L�tom, Elise kisasszony, hogy a legjobb
sz�nd�kkal cselekedett. Mindazon�ltal k�r . . . na-
gyon k�r, tudja. De ez m�r es� ut�n k�p�nyeg.
K�l�nben nem l�tom ok�t, hogy tudassam az �ge-
t�s pontos idej�t a kiv�l� Fournier �rral. Nos,
l�ssuk, van-e valami hasznos a sz�munkra ebben
a kis k�nyvben. ~ .
- Nem hiszem, hogy volna, `uram - mondta
Elise, a fej�t cs�v�l�a.
- Ezek az �rn�m mag�njelleg� feljegyz�sei
ugyan, de csak sz�mok form�j�ban. Az iratok n�l-
k�l mindez ' �rtelmetlen.
K�nyszeredetten �tny�jtotta Poirot-nak a no-
teszt. Az elvette, �s belelapozott. Ferde, ceruz�val
�rott sorok �lltak benne, nagyon hasonl�ak egy-
m�shoz. N�h�ny megjegyz�s, amely egy sz�mot
k�vetett, mint p�ld�ul:
CX 256. Ezredes feles�ge. Sz�ri�ban �llom�-
"
soznak. A hadsereg p�nzalapjai.
GF 342. Francia k�pvisel�. Kapcsolata Stavisky-
val."
A t�bbi is ehhez h�sonl� volt, �sszesen mintegy
.
94 ~ 95
h�sz bejegyz�s. A notesz v�g�n ceruz�val �roLt
helyek �s id�pontok sorakoztak:
"
Le Pinet, h�tf�, kaszin�, 10,30. Savoy Hotel,
5 �ra. ABC. Fleet Street, 11 �ra.
Egyik adat sem volt �nmag�ban teljes, s a be-
jegyz�sek ink�bb t�ntek mem�ria�l�nk�t�nek
,
semmint pontos nyilv�ntart�snak.
Elise agg�dva leste Poirot-t.
- Semmit nem mond, uram, legal�bbis nekem.
Az asszonyom �rtette, de m�snak aligha mond
valamit.
Poirot becsukta a noteszt, �s zsebre tette.
- ~Ez tal�n nagyon �rt�kes t�rgynak fog bizo-
nyulni, kisasszony. B�lcsen tette, hogy ideadta. S
a Ielk�slnerete nyugodt lehet. Madame Giselle so-
hasem k�rte, hogy ezt is �gesse el, nemde?
- �gy van - der�lt fel kiss� Elise arca.
- Ha �gy van, akkor k�teless�ge �tadni ezt a
rend�rs�gnek. Elint�zem Fournier �rn�l, hogy ne
v�dolj�k meg az�rt, hogy nem tette meg el�bb.
- Nagyon kedves az �r.
Poirot fel�llt.
- Most megyek, �s csatlakozom a koll�g�m-
hoz. Csak m�g egy utols� k�rd�s. Amikor Madame
Giselle nev�ben rep�l�jegyet rendelt, a Le Bour-
get rep�l�teret h�vta, vagy a t�rsas�g irod�j�t?
- A Universal Airlines irod�j�t h�vtam, uram.
- Amely, ha j�l tudom, a Boulevard des Ca-
pucines-en van.
- �gy van, uram - Boulevard des Capuci-
nes 254.
Poirot bejegyezte a c�met a kis noteszba, majd
bar~�ts�gos biccent�ssel elhagyta a szob�t.
TIZENEGYEDIK FEJEZET
~z amerikai
Fournier alaposan belemer�lt a k�rdez�sdibe �reg
C=eorge-zsal. A detekt�v indulatosnak �s inger�lt-
nek l�tszott.
-~ �pp mint a rend�rs�gen - morgott az �reg
reszel�s, m�ly hangon.
- Ott is sz�zezerszer megk�rdezik ugyanazt.
Mire sz�m�tanak? Hogy el�bb vagy ut�bb az em-
ber elhagyja az igazs�got, �s hazudni kezd? Olyan
j� kis hazugs�gokat mond, amelyek megfelelnek
az uraknak...
- �n nem hazugs�got akarok, hanem az igaz-
s�got.
- Nagyon j�, �n az igazs�got mondom. Igen,
egy h�lgy j�tt az �rn�h�z azel�tti este, hogy el-
utazott. Mutatta a k�peket, k�rdezte, hogy fel-
ismerem-e ezt a h�lgyet k�zt�k. Csak azt mond-
hatom, amit eddig is - nem valami j� a l�t�som
- s�t�tedett - �s nem figyeltem meg k�l�n�seb-
ben. Nem ismertem fel a h�lgyet. ~'al�sz�n� ak-
kor sem ismern�m fel, ha itt �llna velem szem-
t�I szemben! No tess�k! Most mondom el vil�go-
san negyedszer vagy �t�dsz�r.
- �s ln�g arra sem eml�kszik, hogy magas
volt-e vagy alacsony, s�t�t haj� vagy sz�ke, fiatal
vagy �reg? Ez az�rt el�g furcsa!
Fournier inger�lt g�nnyal besz�lt. - Akkor ne
higgye el. Mit �rdekel engem? Sz�p dolog, �ssze-
ker�lni a rend�rs�ggel... Sz�gyellem is magam.
Ha ~z �rn�t nem �lt�k volna meg odaf�nn, a le-
vegoben, akkor tal�n azt mondam�, hogy �n,
Georges, m�rgeztem meg. Ilyenek a zsaruk . . .
Poirot megakad�lyozta, hogy Fournier m�rge-
sen visszav�gjon: tapintatosan bel�karolt.
-~r J�jj�n, �reg bar�tom - mondta. - A gyo-
7 - Hal�l a felh�k k�z�tt
mor sz�l�t. Egy egyszer�, de nagyszer� eb�d - e
a javaslatom. Mondjuk - omlette aux champi~
gnons, sole � la Normande, Port Salut-i sajt, v�r�s~
bor. Milyen m�rka is pon.tosan?
Fournier az �r�j�ra n�zett.
- Igaz - mondta. - Egy �ra. �s ezzel az ot
romb�val t�rgyalni . . . - Georges-ra meredt.
Poirot b�tor�t�an mosolygott az �regre.
- �rtj�k m�r - mondta -, a n�vtelen h�lgy~
nem volt se magas, se alacsony, se sz�ke, se bar-~
na, se sov�ny, se k�v�r, de egyet az�rt el�rulhat-'
na nek�nk: csinos volt?
- Csinos? - k�rdezett vissza Georges, kiss�
h�kkenten.
- �rtem - jelentette ki Poirot. - Sz�val csi-
nos volt. Van egy olyan �rz�sem, bar�tom,. hogy
nagyon j�l fest f�rd�ruh�ban.
- F�rd�r uh�ban? - b�mult r� Georges. -
Hogy j�n ide a f�rd�ruha?
- Csak egy r�pke gondolat. Egy csinos n� m�g
vonz�bb f�rd�ruh�ban, nem? N�zzen ide.
�tny�jtott az �regnek egy �js�glapot, amelyet
a Sketch-b�l t�pett ki.
Pillanatnyi es�nd ut�n az �regember alig l�tha-
t�an megreszketett.
- Igazam van, vagy sem? - k�rdezte Poirot.
- H�t el�g j�l n�znek ki azok, ketten - mond-
ta az �regember, s visszaadta az ujs�gkiv�g�st. -
Ak�rha semmit se viseln�nek. Nincs nagy k�-
l�nbs�g.
- Manaps�g elismerik a nap j�t�kony hat�s�i
a b�rre - mondta Poirot. - Ez�rt van. Melles-
leg nagyon k�nyelmes viselet.
Georges be�rte egy rekedt horkant�ssal, s visz-
szavonult, amint Poirot �s Fournier kil�pett a
naps�t�tte utc�ra.
Az eb�d sor�n, amelyet Poirot m�r r�szlete-
zett, a kis belga el�vette a fekete noteszt.
Fournier nagyon izgatott lett, b�r hat�rozottan ;
megorrolt Elise-re. Poirot v�dte a komorn�t. ^
9g-
- Ez esak term�szetes - nagyon is az. A rend-
�rs�g . . .? Ez a sz� mindig is r�miszt� volt ennek
a t�rsadalmi oszt�lynak. Beler�ngatj�k �ket tudj'
isten, mif�le �gyekbe. Minden�tt �gy gondolkoz-
nak, minden orsz�gban.
- �s akkor j�n maga, �s arat - mondta Four-
nier. - A mag�ndetekt�v t�bbet szed ki ~a tan�k-
b�l, mint amennyit hivatalos m�dokon lehet.
Ugyanakkor az �remnek m�sik oldala is van: ne-
k�nk hivatalos nyilv�ntart�saink vannak - egy
eg�sz, hatalmas szervezet �ll a rendelkez�s�nkre.
- Akkor h�t dolgozzunk egy�tt nyugodt de-
r�vel - javasolta Poirot mosolyogva. - Ez az
omlett fels�ges.
Az omlett �s a nyelvhal k�z�tti sz�netben Four-
nier a noteszt lapozgatta. Azt�n ceruz�val bejegy-
zett valamit a saj�t notesz�ba.
Poirot-ra pillantott.
- �tolvast� ezt? Igen?
- Nem. Csak belelapoztam. Megengedi?
�tvette a f�zetk�t Fournier-t�l.
Amikor hozt�k a sajtot, Poirot letette a fekete
noteszt az asztalra, s a k�t f�rfi tekintete �ssze-
kapcsol�dott.
- Van n�h�ny bejegyz�s . . . - kezdte Four-
nier.
- �t -- mondta Poirot.
- �gy van - '�t.
Felolvasta a jegyzetf�zet�b�l:
- CL 52. Angol gr�fn�. F�rj.
- RT 362. Doktor. Harley Street.
- MR 24. Hamis�tott m�kincsek.
- XVB 724. Angol. Sikkaszt�s.
- GF 45. Gyilkoss�gi k�s�rlet. Angol.
- Br�v�, bar�tom! - mondta Poirot. - Mi
ketten m�g sokra vissz�k egy�tt. Az �sszes be-
jegyz�s k�z�l, v�lem�nyem szerint egyed�l ez az
�t lehet valamilyen kapcsolatban a rep�l�g�pen
utaz�kkal. L�ssuk egyenk�nt.
- "Atngol gr�fn�. F�rj" - mondta Fournier.
' 99
- Ez .vonatkozhat Lady Horburyre. �gy tudom,
a h�lgy megveszekedett szerencsej�t�kos. Semmi
sem lehet val�sz�n�bb, mint hogy p�nzt kellet~
k�lcs�n�znie Giselle-t�l. A Madame izgyfelei �l-
tal�ban ebbe a t�pusba tartoznak. A "f�rj" sz�-
nak k�t jelent�se lehet - Gisolle vagy azt v�rta;
hogy majd a f�rj kifizeti a feles�g ad�ss�g�t, vagy,
volt valami, amit tudott Lady Horburyr�l, s az-
zal fenyeg~I�dz�tt, hogy ezt a titkot el�rulja a
f�rjnek.
-- Pontosan - felelte Poirot. - Mindk�t v�l-
tozat igaz lehet. Szem�ly szerint a m�sodik mel-
lett voksoln�k, k�l~�n�sen, mivel a nyakamat ten-
n�m ra�, hogy az a h�lgy, aki az utaz�sa el�tti es-
t�n f�lkereste Giselle-t, Lady Horbury volt.
- �, sz�val erre lyukadt ki!
- Igen, s gyan�tom, hogy �n is erre gondolt. A
mi j� h�zmester�nk viselked�se nem mentes n�mi
lovagias be�t�st�l. Az, amilyen makacsul tagad-
ta, hogy b�rmire is eml�kezne a l�togat� szem~�-
ly�t illet�en, igaz�n. �rdekes. Lady Horbury fel-
t�n�en csinos asszony. R�ad�sul a j� �reg meg-
remegett egy kicsit - igaz�n csak egy kicsit -,
amikor a kez�be nyomtam a n� f�rd�ruh�s fot�-
j�t a Sketchb�l. Igen, Lady Horbury volt Giselle-
n�l aznap este.
- Ut�na ment P�rizsba Le Pinet-b�l - tette
l~ozz� elgondolkodva Fournier. - �gy l�tszik, ko-
molyan el volt keseredve.
- igen, igen, igaz lehet.
Fournier k�v�ncsian n�zett Poirot-ra.
- Csak �ppen nem v�g egybe a kis csira�tle-
teivel, ugye?
- Bar�tom, ahogy mondtam: hitem szerint r�-
tal�ltam a dolog nyitj�ra, csakhogy a bizony�t�k
m�s ir�nyba mutat, mint k�ne . . . Nagyon is s�-
t�tben tapogat�dzom. A bizony�t�k biztosan nem
csal - �s m�gis . . .
- Nem akarja elmondani, mir�l van sz�? -
k�rdezte Fournier. ,
- i~Tem, mert t�vedhetek - nagyon is mell�-
f ~ghatok. Abban az esetben pedig mag�t is f�lre-
vezetn�m. Nem, dolgozzon csak mindegyik�nk a
saj�t -feje ut�n. Folytassuk h�t a notesz bejegy-
~ �seivel.
- RT 362. Doktor. Harley Street - olvasta
I'ournier.
- Ez tal�n Dr. Bryant. Nincs sok adatunk,
hogy elinduljunk, de az�rt ~zt a vonalat se ejts�k
Ql.
- Ez persze Japp fel�gyel� feladata.
- ~s az eny�m - tette hozz� Poirot. - Az
2n fels�gter�letem is.
~ MR 24. Hamis�tott m�kincsek - olvasott
tov�bb Fourr~ier. - Kiss� vad felt�telez�s, de ez
ak�r a k�t Dupontra is vonatkozhat. Nemigen hi-
szek benne. Dupont �r vil�gszerte elismert ar-
cheol�gus. Feddhetetlen jellem.
- Ami persze nagyon megk�nny�ten� a dolgu-
kat - sz�gezte le Poirot. - Gondolja meg, ked-
ves Fournier bar�tom, milyen g�ncs n�lk�li jel-
lemek, milyen emelkedett �rz�s�ek, �s milyen cso-
d�latram�lt� �letvitel�ek a nagyobb kaliber� sz�l-
h�mosok - miel�tt leleplez�dn�nek!
- Igaz, roppant igaz - s�hajtott Fournier.
- Az elismerts�g - mondta Poirot - els�-
rend� kell�k a sz�lh�mos eszk�zt�r�ban. Hm, nem
�rdektelen gondolat. De t�rj�nk vissz� a list�nk-
hoz.
- XVB 724 - nagyon hom�lyos. "Angol. Sik-
Kaszt�s.~~
- Nem sok - ismerte el Poirot. - Ki sik-
Kaszt? K�zjegyz�? Banktisztvisel�? B�rki, aki
p�nzt kezel egy c�gn�l. Egy �r�, egy fogorvos vagy
egy orvos aligha j�het sz�ba. James Ryder az.
egyetlen �zletember. � sikkaszthatott, k�lcs�n ve-
hetett Giselle-t�l, hogy a tolvajl�s�ra ne der�lj�n
f�ny. Ami az utols� bejegyz�s�nket illeti -
GF 45. Gyilkoss�gi k�s�rlet. Ango1" - h�t ez b�r-
"
Ki lehet. �r�, fogorvos, doktor, �zletember, utask�s�-
100 ~ 101
r�, fodr�szseg�d, f�rang� h�lgy - b�rki leilet ez
a GF 45. Csak a k�t Dupont nem j�n sz�ba a nem-
zetis�g�k miatt.
Intett a pinc�rnek, s k�rte a sz�ml�t.
- �s most . hov�, bar�tom? - �rdekl�d�tt.
- A Biztons�giakhoz. Tal�n van h�r�k a sz�-
momra.
- Helyes. Elk�s�rem. Azt�n van egy kis k�l�n
nyomoznival�m, amelyben seg�thetne nekem.
A K�zbiztons�gi Oszt�lyon Poirot fel�j�totta is-
merets�g�t a detekt�v f�fel�gyel�vel, akivel egyik
megb�zat�sa kapcs�n, tal�lkozott n�h�ny �ve.
Gilles nagyon bar�ts�gos �s udvarias volt.
- �r�mmel hallom, hogy �rdekli ez az eset,
Poirot �r.
- H�t istenem, �ppen az orrom el�tt t�rt�nt,
kedves j� Gilles. Micsoda .megal�ztat�s, ugye?
Hercule Poirot alszik, mik�zben gyilkoss�got k�-
vetnek el!
Gilles tapintatos egy�tt�rz�ssel cs�v�lta a fe-
j�t.
- Azok a rep�l�g�pek . . . Ha �ppen rossz az
id�, akkor kor�ntsem mondhat�k stabilnak. Nem
bizony. J� magam is ker�ltem m�r egyszer-k�t-
szer el�g kellemetlen helyzetbe.
- Olyan, mintha egy hadsereg mas�rozna �t az
ember gyomr �n - mondta Poirot. - De hogy
lehet az, hogy az agy finom tekerv�nyeire egy-
szer�en r�telepsz�k az em�szt�rendszer? Amikor
elfog a tengeri betegs�g, �n, Hercule Poirot, olyan
l�nny� v�lok, akinek nincsenek sz�rke agysejt-
jei, aki nem ismer se rendet, se szab�lyt - sz�-
val egy aff�le mezei haland�v�, akinek �szbeli
k�pess�gei n�mik�pp alulm�lj�k az �tlagot. Sz~-
gyenletes, de mit tehetek? �s ha m�r itt tartunk
- hogy van kit�n� bar�tom, Giraud?
�vatosan figyelmen k�v�l hagyva a "ha m�r itt
tartunk" kit�telt, Gilles azt felelte, hogy Giraud
t�retlen�l halad el�re a p�ly�j�n.
- Nagyon �gybuzg�. Szinte f�radhatatlan.
102
- Mindig is ilyen volt - mondta Poirot. -
Futkosott ide-oda. Ha kellett, n�gyk�zl�b m�szott
el�re. Itt volt, ott volt, minden�tt felbukkant. Egy
percre nem �llt volna meg gondolkozni.
- 6, Poirot �r, ez a maga gyeng�je. Az olyan
ember, mint Fournier, ink�bb a mag� kedv�re
val�. � m�r a leg�jabb iskol�n nevelkedett -
mindene a pszichol�gia. Ez megel�ged�s�re szol-
g�lhat.
- T�k�letesen �gy van.
- J�l besz�l angolul, ez�rt k�ldt�k Cr oydonba,
hogy seg�dkezzen enn�l az esetn�l. Roppant �r-
dekes �gy, Poirot �r. Madame Giselle egyike volt
a legismertebb p�rizsi szem�lyis�geknek. �s a
gyilkoss�g m�dja - nem mindennapi! M�rgezett
ny�lvessz� egy f�v�cs�b�l! H�t mondja meg,
egy�ltal�n lehets�ges, hogy ilyesmi t�rt�nj�k?
- Err�l van sz�! - ki�ltott fel Poirot. -
Pontosan err�l! �n a fej�n tal�lta a sz�get. T�-
vedhetetleri�l r�hib�zott .arra a . . . �, itt a j� �reg
Fournier. L�tom, valami h�rt hozott.
A b�sk�p� Fournier most eg�szen izgatottnak
l�tszott.
- Val�ban. Egy g�r�g r�gis�gkeresked�, bi-
zonyos Zeropulosz jelentette, hogy h�rom nappal
a gyilkoss�g el�tt eladott egy f�v�cs�vet �s hozz�-
val� nyilakat. Javaslom, uram - fordult tiszte-
letteljesen a f�n�ke fel� -, hogy hallgassuk ki
ezt az. embert.
- Felt�tlen�l - felelte Gilles. - Poirot �r el-
k�s�ri mag�t? '
- Ha szabad - mondta Poirot. - H�t ez �r-
dekes - nagyon �rdekes!
Zeropulosz boltja a Rue St. Honor�n volt. L�t-
hat�a~ nem a fels� t�zezer v�s�rolt benne. Tele
volt mindenf�le ker�mi�val, perzsa k�cs�g�kkel.
Volt egy-k�t bronzt�rgy, rengeteg jellegtelen in-
diai �kszer, t�bb polcra val� selyem �s csipke a vi-
l�g minden t�j�r�l, �s teljesen �rt�ktelen gy�n-
gy�k,i egyiptomi apr�s�gok hatalmas mennyis�g-
103
ben. Az a fajta hely volt, ahol az ember elk�ltl:et
egymilli� frankot egy f�lmilli�t �r� t�rgyra, va;y
t�z frankot egy �tven centimes �rt�k� holmir a.
F�k�nt amerikai t�rist�k �s t�vedhetetlen �t�let�
m��rt�k l�togatt�k.
Zeropulosz �r alacsony, testes emberke volt fe-
kete g�l�szemekkel. �lvezettel �s hosszasan t�r-
salgott.
Az urak a rend�rs�gt�l vannak? �r�l, hogy el-
j�ttek hozz�. Tal�n f�radjanak be az irod�j�ba : .
Igen, eladott egy f�v�cs�vet nyilakkal, d�l-ame-
rikai csecsebecse volt. - �rtik, ugye, uraim, �n
mindenb�l �rulok egy-k�t darabot! Megvannak
persze a specialit�saim. Perzsia p�ld�ul. Dupont
�r, a tekint�lyes Dupont �r a megmondhat�ja. �
maga mindig elj�n megn�zni az �j szerzem�r~yei-
met, s vit�s eset~kben, a k�ts�ges eredet� t�r-
gyakr�l szakv�lem�nyt ad. Micsoda f�rfi� ! . Milyen
m�velt, milyen �les szeme van, hogy r��rez a dol-
gokra! De elkalandoztam. Sz�val megvan a ma-
gan~ kis kollekci�ja - az �rt�kes holmik, amelye-
ket minden m��rt� megbecs�l, �s h�t van, hogy
�gy mondjam . . . �szint�n bevallom, uraim, van
itt szem�t is! Mindenf�le k�lf�ldi vacak, minden-
b�l egy kicsi - ez a d�li tengerekr�l, az Indi�-
b�l, amaz Jap�nb�l, Borne�r�l. Mindegy, honnan.
�ltal�ban nincs meg�llap�tott �ruk ezeknek a t�r-
gyaknak. Ha valaki �rdekl�d�st mutat ez vagy az
ir�nt, kap�sb�l mondok egy �sszeget, amib�l per-
sze alkudhatnak, s a v�g�n f�l�ron odaadom. � s
m�g �gy is, meg kell mondjam, tisztes hasznom
va~! Ezeket a holmikat rendszerint nagyon ol-
cs�n, matr�zokt�l szerzem be.
Zeropulosz itt leveg�t vett, azt�n vidoran fcly-
tatta. Meg volt el�gedve mag�val, saj�t fontoss�-
g�val, s el�ad�sa k�nnyeds�g�vel, foly�konys�g�-
val.
- Az a bizonyos f�v�ka a nyilakkal m�r r�g-
�ta itt porosodott - tal�n k�t �vig is. Azon a
t�lc�n tartottam, egy kagyl�nyakl�nc, egy indi�n
f~jd�sz �s n�h�ny durv�n faragott faszobor meg
jelent�ktelen jade gy�ngy t�rsas�g�ban. Senki
m�g csak �szre sem vette, sz�ra sem m�ltatta,
am�g fel nem bukkant az az amerikai; s meg nem
k�rdezte, mire szolg�l.
- Egy amerikai? - esapott le kem�nyen Four-
r ier.
- Igen, igen, amer ikai - nem lehetett elt�-
veszteni. Persze nem a legjobb fajt�b�l - ink�bb
az a t�pus, aki semmit nem tud, csak valami �r-
dekes bigy�t akar hazavinni. Az ilyenekb�l �lnek
a~, egyiptomi �rusok, az ilyenek veszik meg a leg-
nevets�gesebb, Csehszlov�ki�ban gy�rtott skara-
beuszokat. Nos, egykett�re felm�rtem �t magam-
nak, elmes�ltem a kapcsol�d� t�rzsi szok�sokat,
a hal�los m�rget. Elmondtam, milyen ritka alka-
lom, hogy ilyesmi felbukkan a piacon. Megk�r-
dezte az �r�t, s �n megmondtam. Az amerikai
�rat adtam meg, amely most nem olyan magas,
mint r�gen volt - sajna, �ppen gazdas�gi v�ls�g
s�jtja �ket . . . V�rtam, hogy alkudjon, de � se
sz�, se besz�d, kifizette. Meg sem tudtam sz�lal-
ni! Bosszankodtam, hogy ak�r m�g t�bbet is k�r-
hettem volna . . . Odaadtam neki a f�v�k�t a nyi-
lakkal, sz�pen becsomagolva. � eltette, �s itt a
v�ge. Csakhogy azt�n, amikor olvastam az �js�g-
ban err�l a d�bbenetes b�nt�nyr�l, sz�get �t�tt
a dolog a fejemben. �gy van. Akkor azt�n sz�ltam
a rend�rs�gnek.
- Nagyon lek�telezett benn�nket, Zeropulosz
�r - mondta Fournier udvariasan. - Ami a f�-
v�cs�vet �s a nyilat illeti - gondolja, hogy tudn�
azonos�tani? Jelenleg m�g Londonban van a t�rgy,
tudja, de lesz lehet�s�ge, hogy megn�zze.
- A f�v�ka k�r�lbel�l ilyen hossz� volt -
mutatta Zeropulosz, az asztal�n kim�rve a t�vol-
s�got -, �s ilyen sz�les. L�tja, mint ez a t�lt�toll
itt. Vil�gos sz�ne volt. N�gy ny�l j�rt hozz�. A
v�gekn�l elsz�ntelenedett, hossz�, hegyes, t�ske-
104 . ~ 105
szer� nyilak. Volt rajtuk egy kis, v�r�s selyem-
darabka.
- V�r�s selyem? - �l�nk�lt tneg Poirot.
- Igen, uram. �l�nkpir os - kiss� m�r kifa-
kulva.
- H�t ez furcsa - mondta Fournier. - Biz-
tos benne, hogy nem fekete-s�rga selyem volt
rajtuk?
- Fekete �s s�rga? Nem, uram.
A keresked� a fej�t r�zta.
Fournier Poirot-ra pillantott. Az emberke ar-
c�n k�l�n�s, el�gedett kis mosoly ter�lt sz�t.
Fournier nem �rtette. Tal�n az�rt mosolyog,
mert Zeropuloszt hazugs�gon kapta, vagy valami
m�s�rt?
- Lehet, hogy ennek a f�v�cs�nek �s ny�lnak
semmi k�ze az �gyh�z - mondta Fournier k�tke-
d�en. - Tal�n egy az �tvenhez az es�lye . . .
Mindenesetre szeretn�k egy min�l r�szletesebb
szem�lyle�r�st err�l az amerikair�l.
Zeropulosz keleties h�vvel t�rta sz�t a karj�t.
- H�t csak aff�le amerikai volt . . . A hang az
orr�b�l j�tt. Nem tudott franci�ul. R�g�gumit r�-
gott. Tekn�ckeretes szem�veget viselt. Magas
volt, �s azt hiszem, nem t�l �reg.
- S�t�t vagy vil�gos haj�?
- H�t azt nem tudn�m hat�rozottan megmon-
dani. Kalap volt rajta.
- Megismern�, ha �jra l�tn�?
Zeropulosz bizonytalan arcot v�gott.
- H�t, nem is tudom. Annyi amerikai j�n-
megy itt. Nem volt rajta semmi �rdekes.
Fournier megmutatta a keresked�nek a f�ny-
k�peket, de hi�ba. Egyik sem az az ember, �ll:-
totta Zeropulosz.
- Lehet, hogy rossz nyomon j�runk - jegyez-
t,. meg Fournier, am�nt kil�ptek az �zletb�l.
- Elk�pzelhet� - mondta Poirot. - De nem
hiszem. Az �rc�dula ugyanolyan form�j� volt,
mint az itteniek, azonfel�l volt egy-k�t �rdekes
r�szlete a t�rt�netnek, �s Zeropulosz �r megjegy-
z�sei sem �rdektelenek. �s most, bar�tom, ha m�r
ilyen rossz nyomon j�runk, �rvendeztessen meg
azzal, hogy velem j�n m�g egy eff�le f�l�sleges
l�togat�sra.
- M�gpedig . . .?
- A Boulevard des Capucines-re.
- Vagyis . . .?
- A Universal Airlines irod�j�ba.
- Rendben, b�r mi m�r j�rtunk ott, feltett�nk
a�h�ny k�rd�st. Semmi �rdekeset nem tudtak
mondani. Poirot ked�lyesen megveregette a fran-
cia v�ll�t.
- Tudja, a v�lasz a k�rd�sen m�lik. Akkor
m�g nem tudt�k, hogy mit kell k�rdezni.
- �s �n most tudja?
- H�t, van elk�pzel�sem . . . T�bbet nem �rult
el �tban a Boulevard des Capucines fel�.
A l�git�rsas�g irod�ja nem volt t�zl t�gas. Egy
�rtelmes arc�, s�t�t haj� f�rfi �lt a f�nyes fapult
m�g�tt, egy tizen�t�vesforma fi� pedig az �r�-
g�pn�l. Fournier el�vette az igazolv�ny�t, �s az
ember, akit Jules Perrot-nak h�vtak, kijelentette,
hogy a szolg�latukra �ll. Poirot javaslat�ra a f�rfi
a g�p�r� fi�t a terem legt�volabbi sz�glet�be
k�ldte.
- Nagyon bizalmas term�szet�. mo~danival�nk
van - magyar�zta.
Jules Perrot arc�n kellemes izgatotts�g jelent
meg.
- Igen, uraim, tess�k!
- Madame Giselle meggyilkol�s�r�l van sz�.
- �, igen, eml�kszem. Ha nem t�vedek, m�r
megv�laszoltam n�h�ny k�rd�st ez �gyben.
- Hog~ne, hogyne. De nagyon fontos, hogy a
t�nyeket pontosan r�gz�ts�k. Teh�t - ~Vladame
Giselle helyet foglalt - mikor?
- Ha j�l tudom, ezt m�r tiszt�ztuk. Telefonon
adott le rendel�st tizenhetedik�n.
- A rr~�snap d�l� j�ratra?
106 ^:~ 107
- Igen, uram.
- De �n �gy �rtes�ltem a h�lgy komorn�j�-
t�l, hogy a Madame a 8.45-�s j�ratra foglaltatott
helyet.
- Nem, nem - val�j�ban a k�vetkez� t�r-
t�nt: a h�lgy komorn�ja a 8 �ra 45-�s j�ratra k�r~
jegyet, de ott m�r nem volt hely, ez�rt a 12 �r�s-
ra tett�k �t.
- �gy. �rtem.
- �gy volt, uram.
- Igen . . . �rtem . . . De akkor is furcsa - na-
gyon furcsa.
A hivatalnok k�rd�en n�zett r�.
- Egy bar�tom �ppen akkor d�nt�tte el �tlet-
szer�en, hogy Angli�ba utazik. A 8.45-�s g�ppel
ment, s az f�lig �res volt.
Perrot �r a . pap�rjait n�zegette. Kif�jta az
orr�t.
- Tal�n a bar�tja ~�sszekeverte a napokat. E,~~ST
nappal el�bb vagy k�s�bb . . .
- Sz� sincs r�la, a gyilkoss�g napj�n utazott,
mert azt mondta nekem, hogy ha lek�ste volna a
g�p�t - ami majdnem bek�vetkezett -, akkor
� is a Prometheus egyik utasa lett volna.
- �, val�ban? Igen, ez nagyon furcsa. Persze
megesik, hogy az utasok az utols� percben sem
jelennek meg, s aklior vannak �res helyek . : . .�s
persze t�vedhet�nh is . . . Besz�lnem kell a
Le Bourget rep�l�t�rrel, nem mindig pontosak az
inform�ci�ik . . .
Poir ot enyh�n kutat� pillant�sa �gy l�tszott,
ideges�ti Jules Perrot-t. . Elhallgatott, a pillant�sa
elv�ndorolt valamerre. A homloka gy�ngy�zni
kezdett.
- Mindkett� lehets�ges magy ar �zat - sz�lalt
meg Poirot -, de az az �rz�sem, hogy m�gsem
igaz. Nem gondolja, hogy m�gis jobb volna tisz-
t�zni ezt a k�rd�st?
- Tiszt�zni . . .? Mit? Nem �rtem.
- Ugyan, ugyan. Nagyon is j�l �rt engem.
Gyilkoss�gr�l van sz� - gyilkoss�gr�l, Perrot �r!
Ezt ne feledje. Ha visszatartja az inform�ci�t,
azzal nagy bajba sodorja mag�t - �gy bizony.
A rend�rs�g s�lyosan �t�li meg az ilyesmit. Hi-
szen �n most g�tolja az igazs�gszolg�ltat�s me-
net�t.
Jules Perrot r�meredt. A sz�ja kiss� sz�tny�lt;
a keze reszketett.
- Gyer�nk - mondta Poirot kem�nyen, pa-
rancsol�an. - Pontos t�j�koztat�st k�r�nk. Meny-
nyit fizettek �nnek, �s ki fizetett?
- Nem akartam semmi rosszat - fogalmam
sem volt - soha nem �tl�tt fel bennem . . .
- Mennyit, �s kit�l?
- �.. . �t ezer frank, �s nem ismerem azt a
f2rfit. Ez . . . beteszi nekem a kaput . . .
- Az tenn� be, ha nem besz�lne. Gyer�nk,
el� vele, a nehez�n m�r t�l vagyunk. Mondja el
pontosan, mi t�rt�nt.
Jules Perrot, mik�zben folyt az izzads�g a hom-
lok�n, szaggatottan hadarni kezdett.
- Nem akartam rosszat . . . Becs�letszavamra,
semmi rosszat nem akartam. Bej�tt egy f�rfi. Azt
mondta, hogy m�snap Angli�ba akar menni. T�r-
gyalni akart egy k�lcs�n �gy�ben . . . p�nzk�lcs�n
�gy�ben Madame Giselle-lel, de el�zetes megbe-
sz�l�s n�lk�l akart tal�lkozni vele. Azt mondta,
akkor jobbak az es�lyei. Azt mondta, tudja, hogy
a h�lgy m�snap Angli�ba megy. Nincs m�s dol-
gom, mint hogy mondjam azt neki, hogy a reg-
geli j�rat m�r betelt, s adjam neki a Prometheuson
a kettes �l�st. Esk�sz�m, uraim, hogy ebben nem
l�ttam semmi rosszat. V�g�l is mit sz�m�t, gon-
doltam. Az ayerikaiak m�r csak ilyenek - min-
dig szokatlan m�dokon bonyol�tj�k az i:~zleti dol-
gaikat . .
- Amerikaiak? - v�gott k�zbe Fournier.
- Igen, ez az �r amerikai volt.
- �rja le, ~ogy n�zett ki.
108 ~ 109
- Magas, hajlott h�t�, �szes. Tekn�ckeretes
szem�vege volt �s kis kecskeszak�lla.
- � is foglalt helyet a rep�l�g�pre?
- Igen, uram, az egyes �l�s volt az �v�,
amely . . . amely Madame Giselle-� mellett volt.
- Milyen nevet adott meg?
- Silas - Silas Harper.
- Ilyen nev� utas nem volt a g�pen, �s senki
nem �lt az egyes �l�sen. ~
Poirot kiss� megcs�v�lta a fej�t.
~ L�ttam az �js�gb�l, hogy nem volt az uta-
sok k�z�~tt. Ez�rt is gondoltam, hogy f�l�sleges
megeml�tenem az esetet. Hiszen ha ez a f�rfi nem
volt ott . . .
Fournier hidegen n�zett r�.
- �n fontos inform�ci�t titkolt el a rend�rs�g
el�l - mondta. - Ez nagyon s�lyos v�ts�g.
Ezzel Poirot meg � kiment az irod�b�l. Jules
Perrot r�m�lten b�mult ut�nuk. -
Odakinn, a j�rd�n, Fournier megemelte a ka-
lapj�t, �s meghajolt.
- Gratul�lok, Poirot �r. Mi adta az �tletet?
- K�t, egym�st�l f�ggetlen mondat. Az egyik
ma reggel hangzott el a g�p�nk�n. Egy f�rfi azt
mondta, hogy a gyilkoss�g napj�n rep�lt �t a
Csatorna f�l�tt egy csaknem �res g�pen. A m�-
sik Elise sz�j�b�l hangzott el, miszerint felh�vta
a Universal Airlines-t, s megtudta, hogy nines
hely a reggeli j�ratra. Nos, ez a k�t �ll�t�s ellent-
mondott egym�snak. Eml�keztem, hogy a k�t utas-
k�s�r� eml�tette: l�tt�k Madame Giselle-t n�h�ny-
szor a korai j�raton - teh�t szok�s szerint reg-
gel utazott.
- Valaki azonban azt akarta, hogy a 12 �r�s
g�ppel menjen - valaki, akinek m�r jegye volt a
Prometheusra. Mi�rt mondta a tisztvisel�, hogy ~
nincs hely a reggeli j�ratra? T�vedett? Vagy ha-
zudott? Az ut�bbit tartottam val�sz�n�bbnek . .
Es igazam volt.
- Ez az �gy perer�l percre egyre rejt�lyesebb
- ki�ltott fel Fournier. - El�sz�r egy n� nyo-
m�ba ered�nk. Most egy f�rfir�l van sz�. Ez az
amerikai . . .
Meg�llt, �s Poirot-ra n�zett.
Az apr�t b�lintott.
- Igen, bar�tom - mondta. - K�nny� elj�t-
szani az amerikait - itt, P�rizsban! Orrhang,
r�g�gumi, kis kecskeszak�ll, tekn�cke~etes szem-
�veg - mindez sz�npadi kell�k egy amerikai sze-
rep�hez . . .
El�vette a zseb�b�l a Sketch-b�l kivagott �j-
s�glapot.
- Mit n�z?
- Egy gr�fn�tf�rd�ruh�ban.
- Gondolja, hogy . . .? De nem, az a h�lgy
olyan t�r�keny, b�jos, ar�nyos - nem tudna meg-
jelen�teni egy magas, hajlott h�t� amerikait. Igen,
sz�n�szn� volt, de kiz�rt, hogy elj�tszott volna
egy ilyen szerepet. Nem, bar�tom, ez nem j�
gondolat.
- Sose �ll�tottam ilyesmit - jelentette ki
Poirot.
�s m�g mindig �szinte �rdekl�d�ssel szeml�lte
a k�pet.
TIZENKETTEDIK FEJEZET
I~orbury Chase-ben
Lord Horbury a t�lal� mellett �llt, s sz�rakozot-
tan vett a vese ecseny�b�l.
Stephen Hor~ury huszonh�t �ves volt. Keskeny
feje hossz�k�s �llban v�gz�d~�tt. Nem l�tszott
m�snak, mint ami volt: sportkedvel�, a szob�ban
keveset �l� f�rfi, aki szellemileg nem ny�jt k�-
l�n�sebb telje~�tm�nyt. J�sz�v�, kiss� �nel�g�lt,
110 ~ 111
rend�thetetlen�l h�s�ges �s meg�talkodottan '
makacs.
J�l megrakott t�ny�rj�val a kez�ben visszas�-
t�lt az asztalhoz, �s enni kezdett. K�zben kinyi-.':
tott egy �js�got, de azonnal, homlokr�ncolva f�lre~
is dobta. Od�bbl�kte a t�ny�rj�t, rajta a f�lig
megevett �tellel, ivott n�h�ny korty k�v�t, �s fel-
�llt. Egy percig bizonytalanul v�rt, azt�n fej�t~
kiss� leszegve kiment az eb�dl�b�l. �thaladt a
sz�les fogad�csarnokon, �s felment az emeletre.
Kopogott egy ajt�n, s v�rt egy percet. A szob�b�l '
egy tiszta, cseng� hang ki�ltott ki: - Szabad.
Lord Horbury bement.
A hatalmas, gy�ny�r� h�l�szoba ablakai d�l
fel� ny�ltak. Cicely Horbury �gyban volt - egy
hatalmas, Erzs�betkori, faragott fa�gyon hevert.
� is gy�ny�r� volt r�zsasz�n selyemh�l�ing�ben,
amelyre r�omlottak aranysz�n� f�rtjei. Az �jjeli-
szekr�nyen �llt a reggeliz�t�lc�ja a narancsl� �s
a k�v� marad�k�val. A h�lgy �ppen a leveleit
bontogatta. A szobal�ny tett-vett a szob�ban.
B�rmely, a f�rfinemhez tartoz� egy�nn�l bo-
cs�natos b�n, ha ennyi sz�ps�g l�tt�n net�n gyor-
sabban ver a pulzusa - Lord Horburyra azonban
a legkev�sb� sem hatott b�jos feles�ge l�tv�nya.
Volt id� - �Lgy h�rom �vvel kor�bban - ami-
kor Cicely �szbont� sz�ps�ge vadul t�rt a f�rfi
�rz�keire. Akkoriban szenved�lyesen, �r�lten sze-
relmes volt. De annak m�r v�ge. Akkor nem volt
az esz�n�l. Most m�r kij�zanodott.
Lady Horbury n�mi meglepet�ssel n�zett fel:
- Mi van, Stephen?
- N�gyszemk�zt akarok besz�lni veled
mondta a f�rfi nyersen.
- lVIadeleine - sz�lt oda Lady Horbury a szo-
bala.nynak. - Hagyj ott mindent, �s menj ki.
- Tr�s bien, M'lady - motyogta a francia :
y,
l�n majd a szeme sark�b�l �rdekl�d� pillant�st `
vetett Lord Horbury fel�, �s kiment.
Lord Horbury megv�rta, am�g a l�ny becsukja
znaga ut�n az ajt�t, azt�n megsz�lalt:
- Szeretn�m tudni, Cicely, hogy pontosan mi
van am�g�tt; hogy �gy d�nt�tt�l, idej�ssz.
Lady Horbury megr�ntotta gy�ny�r�, form�w
v�ll�t.
- V�g�l is, mi�rt ne j�hetn�k?
- Mi�r t ne? Tudom�som szerint sz�mtalan ok
van r�:
- �, mindig azok az okok . . . - mormogta a
feles�ge.
-. Igen, az okok. Tal�n nem felejtetted el, hogy
a viszonyunkra tekintettel meg�llapodtunk abban,
hogy nincs sok �rtelme folytatni ezt az egy�tt-
�l�snek cs�folt kom�di�t. Abban maradtunk, hogy
megkapod a londoni h�zat, �s kapsz b�s�ges -
igaz�n b�s�ges - ell�tm�nyt. Bizonyos hat�rokon
bel�l j�rhatod a magad �tj�t. M��rt akkor ez a
hirtelen visszat�r�s?
Cicely megint v�llat vont.
- �gy gondoltam - ez �gy jobb.
- �gy �rted,. igaz, hogy anyagilag . . .?
--~ �, istenem, mennyir e ut�llak - fakadt ki
Lady Horbury. - Te vagy a legkicsinyesebb f�rfi
a vil�gon!
- Kicsinyes? ! R�m mondod, hogy kicsinyes
vagyok, amikor miattad, a te esztelen k�ltekez�-
sed miatt. van jelz�log a birtokon?
- A birtok, a birtok - csak ezzel tudsz t�r�d-
ni! Lovak, vad�szat, l�v�ld�z�s, n�v�nytermeszt�s
meg azok a f�raszt� v�n parasztok. Egek, micsoda
�let egy n�nek . . .
- Vannak n�k, akik �lvezik ezt az �letet.
- Igen, az olyanok, mint Venetia Kerr, aki
maga is f�lig-meddi~ l�. Mi�rt nem ilyen n�t
vett�l el?
Lord Horbury az ablakhoz l�pett.
- Kiss� elk�sett k�rd�s. T�ged vettelek el.
- �s most m�r ~em szabadulhatsz t�lem -
112 ~ g - Hal�l a fe~h�k ~�z�tt 113
mondta Cicely, �s diadalmasan, gonoszul nevetett.
- Szeretn�l, de nem tudsz.
~ Musz�j ebbe belebocs�tkoznunk most? -
k�rdezte a f�rfi.
- Isten meg a trad�ci�k, ugye? A bar�taim
hal�lra nevetik magukat, amikor elmes�lem ne-
kik, miket tudsz mondani.
- J�l teszik. Visszat�rhetn�nk besz�lget�s�nk
eredeti t�rgy�hoz? Hogy mi�rt vagy itt?
De a feles�ge nem reag�lt erre, hanem ezt
mondta:
- Megjelentetted a lapokban, hogy nem v�l-
.lalod �t az ad�ss�gaimat. Szerinted ez . �riember-
hez m�lt� viselked�s?
- Sajn�lom, hogy erre a l�p�sre k�nyszer�l-
tem. Figyelxneztettelek, tudod. K�tszer fizettem
is. De mindennek van hat�ra. Az az esztelen j�-
t�kszenved�lyed - de minek is besz�lj�nk err�l?
Azt viszont tudni akarom, mi hozott Horburybe.
Mindig ut�lt�l itt lenni, hal�lra untad magad.
Cicely Horbury j�t�kbaba arca elkomorult.
- Gondoltam, most jobb - �tmenetileg . . .
- Most jobb . . .? - ism�telte a f�rfi t�preng-
ve. Azt�n �lesen a feles�g�nek szegezte a k�rd�st:
- Cicely, vett�l fel k�lcs�nt att�l az �reg francia
~n�t�l?
- Melyikt�l? Nem tudom, hova akarsz kilyu-
kadni.
- Tudod te azt j�l, mir�l besz�lek. Arr�l a
n�r�l, akit meg�ltek a p�rizsi g�pen - ugyanazon
a g�pen, amelyen te is utazt�l. Vett�l fel k�lcs�nt
t�le?
- Nem, dehogyis! Micsoda �tlet!
- N�zd, ne legy�l naiv szam�r ebben a dolog- :
ban, Cicely. Ha az a n� adott neked p�nzt, akkor
jobb, ha megmondod nekem. Ne feledd, az az �gy :
m�g nincs lez�rva. A kihallgat�s ut�n �gy sz�lt ?
az �t�let, hogy ismeretlen tettes vagy tettesPk
aljas ind�t�kb�l meg�lt�k. A rend�rs�g mindk�t
orsz�gban teljes g�zzel dolgozik az �gy�n. Csak
id� k�rd�se, hogy r�j�jjenek az igazs�gra. Az a
n� biztosan hagyott h�tra iratokat az �zleti �gyei-
r�l. Ha b�rmi kipattanhat, ami t�ged kapcsolatba
hoz vele, akkor jobb, ha el�re felk�sz�l�nk. Ki
kell k�rn�nk ffoulkes tan�cs�t a dologban. (ffoul-
kes, ffoulkes, Wilbraham �s ffoulkes nemzed�kek.
�ta a csal�d �gyv�dei voltak, akik a birtok �gyeit.
int�zt�k.)
- H�t nem voltam tan�k�nt ott, abban az �t-
kozott t�rgyal�teremben? Nem megmondtam,.
hogy sose hallottam arr�l a n�r�l?
- Nem hinn�m, hogy ez sokat sz�m�t - mond-
ta sz�razon a f�rje. - Ha volt �gyed ezzel a n�--
vel, akkor a rend�rs�g r� is fog j�nni.
Cicely m�rgesen fel�lt az �gyban.
- Tal�n m�g azt is a fejedbe vetted, hogy �n.
�ltem meg - hogy felpattantam a helyemr�l, �s
r�f�jtam egy nyilat egy f�v�cs�b�l! Meg eff�le
marhas�gok !
- Az eg�sz �r�lts�gnek hangzik - helyeselt
elgondolkozva Stephen. - De azt akarom, hogy
felm�rd a helyzetedet.
- Mif�le helyzetemet? Nincs semmif�le hely-
zet! A fen�be is, te egy sz�t sem hiszel el nekem!'
�s ugyan mi�rt agg�dsz egyszeriben �rtem? Hi-
szen nem �rdekel, mi t�rt�nik velem. Nem sze-
retsz, ut�lsz engem. Boldog lenn�l, ha holnap meg-
haln�k. Akkor mi�rt j�tszod meg magad?
- Nem t�lzol egy kicsit? Lehet, hogy - ahogy
te mondod - �divat� vagyok, de igenis t�r�d�xw
a csal�d j�h�r�vel - s ez lehet hogy avitt �rze-
lem, amelyet te megvetsz. De err�l van sz�.
Hirtelen sarkon fordult, �s kiment.
A hal�nt�ka l�ktetett. A gondolatok vill�m-
gyo an cik�ztak az agy�ban.
"~ogy nem szeretem? Ut�lom? Igen, �gy van.
Boldog lenn�k, ha holnap meghalna? Istenem, de
milyen boldog lenn�k! Mint egy rab, akit kien-
gedtek a b�rt�nb�l. Milyen aljas �s kegyetlen az
�let~ Amikor el�sz�r l�ttam �t abban a darabban,
114 ~ g^ ^ 115
milyen hamvas, mm�lyen im�dnival� gyereknek l�t-
szott a sz�ke f�rtjeivel... Im�dnival� volt. Mi-
lyen h�lye tacsk� voltam: Meg�r�ltem �rte,
elment az -eszem teljesen . . . Im�dnival�an t�k�-
letesnek, olyan �desnek l�ttam, s k�zben ugyan-
olyan volt, mint most ~- k�z�ns�ges, gonosz, bosz-
sz��ll� �s �resfej� . . . M�r nem �rtem, hogy l�t-
hattam �t elragad�nak.�
F�ttyentett, mire el�loholt egy sp�niel, s ,ra-
jong� tekintettel n�zett f�l r�.
- J� �reg Betsy - mondta Stephen, �s meg-
simogatta a kutya lel�g�, hossz� f�leit.
K�zben ez j�rt a fej�ben: "Fura egy szitok,
hogy szuk�nak nevezzenek egy cafka n�t. Az
olyan szuka, mint te, Betsy, fel�r szinte az �ssze~
n�vel egy�ttv�ve, akikkel eddig tal�lkoztam."
A fej�be csapott egy r�gi horg�szkalapot, s
nyom�ban a kuty�val kiment a h�zb�l.
A birtok k�r�li c�ltalan barangol�sa lassan
megnyugtatta meggy�t�rt idegeit. Megveregette
kedvenc kop�ja nyak�t, v�ltott n�h�ny sz�t a lo-
v�sszal, azt�n bet�rt a Home Farmra, ahol elbe-
sz�lgetett a farmer feles�g�vel. �ppen egy kes-
keny �sv�nyen bandukolt, sark�ban Betsyvel, ,
amikor barna m�nje nyerg�ben szembe j�tt vele
Venetia Kerr.
Venetia l�h�ton festett a legjobban. Lord Hor-
bury cscd�lattal n�zte, egyszersmind szeretettel
�s az otthonoss�gnak valami k�l�n�s �rzet�vel.
- Szervusz, Venetia - mondta.
- Szervusz, Stephen.
- Hol j�rt�l? Kinn, az �t hekt�ron?
- Igen. Sz�pen mozog, igaz?
- Els�rang� l�. L�ttad azt a k�t�vesemet
,
amelyiket a Chattisley-i v�s�rban vettem?
M�g p�r percig besz�lgettek a lovakr�l, azt�n
a f�rfi megjegyezte:
- Aprop�, Cicely itt van.
- Itt, Horburyben?
Venetia illemk�dexe szerint nem volt ildomos
kimutatni b�rminem� meglepet�st, de most nem
;.udta teljesen elfojtani a csod�lkoz�s�t.
- Igen. Tegnap �jjel j�tt meg.
Mindketten hallgattak egy kicsit. Azt�n Ste-
when sz�lalt meg:
- Te ott volt�l azon a kihallgat�son, Venetia.
Hogy . . . ��� . . . hogy mentek a dolgok?
A n� elgondolkozott.
- H�t, senki nem mondott semmi k�l�n�set,
ha erre gondolsz.
- A rend�rs�g semmit nem hozott nyilv�nos-
s�gra?
- Nem.
- El�g kellemetlen lehetett neked - jegyezte
meg a f�rfi.
- H�t, �ppens�ggel nem �lveztem. De nem volt
olyan borzaszt�. Az �gy�sz �riember volt.
Stephen sz�rakozottan csapkodta a s�v�nybok-
rokat egy gallyal.
- Azt mondd meg, Venetia, hogy kit tarta-
nak . . . hogy szerinted ki lehetett a tettes?
Venetia Kerr lassan megcs�v�lta a fej�t.
- Nem tudom. - Habozott egy kicsit, keresto
a szavakat, hogy a legpontosabban �s a legtapin-
tatosabban fogalmazza meg, amit mondani akar,
Azt�n kis nevet�ssel hidalta �t a neh�zs�get. -
Ami azt illeti, nem Cicely volt, se nem �n. Azt
tudn�m. � �szrevette volna, ha �n teszem, �n
meg azt, ha � . . .
Stephen vele nevetett.
- Al~kor j� - mondta vid�man.
Tr�f�ra akarta venni, de a l�ny kihallotta a
megk�nnyebb�l�st a hangj�b�l. Sz�val arra gon-
'dolt, hogy . . .
Gyorsan m�sra terelte a gondolatait.
- Venetia - sz�lalt meg Stephen. - Hossz�
ideje ismerlek, igaz?
- Hm, �gy van. Eml�kszel azokra a r�ms�ges
t�nc�r�kra, amikor gyerekek voltunk?
116 '~j 117
- Hogy felejthetn�m el? �gy �rzem, neked
elmondhatok bizonyos dolgokat . .
- H�t hogyne. - Venetia habozott egy ki-
esit, azt�n term�szetes egyszer�s�ggel k�rdezte: -
Cicelyr�l van sz�, ugye?
- Igen. Figyelj ide, Venetia. Volt Cicelynek'
valami k�ze ehhez a Giselle nev� asszonyhoz?
- Nem tudom - v�laszolt megfontolt lass�-
s�ggal Venetia. - �n D�l-Franciaorsz�gban vol-
tam, ne feledd. M�g nem hallottam a Le Pinet-i
pletyk�kat.
- �'s mit gondolsz?
- H�t, �szint�n sz�lva, nem lenn�k meglep-
ve...
Stephen gondterhelten b�lintott.
- De mi�rt agg�dsz miatta? - k�rdezte Vene-
tia gy�ng�den. - �gy �rtem, viszonylag k�l�n-
v�ltan �ltek, nem? Ez az � �gye, nem a ti�d.
- Am�g a feles�gem, addig k�nyszer�en az �n
�gyem is.
, - Nem . . . nem v�lhatn�tok el?
- Valami mondvacsin�lt �r�ggyel? K�tlem,
hogy beleegyezne.
- Elv�ln�l t�le, ha lenne r� m�d?
- Ha lenne bizony�t�kom ellene, felt�tlen�l -
mondta Stephen komoran.
- Azt hiszem - t�prengett Venetia - ezt �
pontosan tudja is . . .
- �gy van.
Mindketten elhallgattak. Annyi mor�lis �rz�ke
van a n�nek, mint egy macsk�nak, gondolta Ve-
netia, ezt j�l tudom. De �vatos is. Ravasz. Han-
gosan csak ennyit mondott: - Akkor h�t nincs .
mit tenni.
Stephen megcs�v�lta a fej�t. Azt�n megk�rdez-~ ~
te: - Ha szabad voln�k, akkor hozz�m j�nn�l, ~
Venetia?
A l�ny mereven el�re n�zett a lova k�t f�le :
k�z�tt, s vigy�zott, hogy ne sz�r�djenek �rzelmek ;
a hangj�ba: - Igen, azt hiszem.
Stephen! Hiszen mindig is szerette Stephent,
eg�szen az�ta, hogy gyerekkorukban t�nc�r�kra
j�rtak, cserk�szkedtek, mad�rf�szkeket fosztogat-
tak. Stephen is kedvelte �t, de nem annyira, hogy
ez meg�vja �t att�l az �r�lt, k�ts�gbeesett, vad
szerelemt�l a sz�n�szn�csk�vel . . .
~ Milyen csod�s �let�nk lehetne . . . mondta
Stephen.
K�pek villantak fel az agy�ban: vad�szat -
te�z�s, finom s�tem�ny - a f�ld �s a levelek
nedves illata -- gyerekek . . . Mindaz, ami Cicely-
t�l idegen volt, amit Cicely nem ny�jthatott ne-
ki. A szeme elk�d�s�d�tt. 'Azt�n hallotta, hogy
Venetia megsz�lal, m�g mindig ugyanazon a
szenvtelen, nyugodt hangon:
- Stephen, ha �gy van, mire v�runk? Ha el-
sz�k�nk egy�tt, Cicelynek bele kell egyeznie a
v�l�sba.
Stephen indulatosan k�zbev�gott: - Te j� is-
ten, csak nem k�pzeled, hogy ilyesmibe sodorlak?
- Nem �rdekel.
- De engem igen - sz�gezte le ellentmond�st
nem t�r�en a f�rfi.
Ha ez van, gondolta Venetia, akkor ez van.
K�r. Rem�nytelen�l el��t�letes, de az�rt roppant
dr�ga. Nem is akarom, hogy m�smilyen legyen .. . .
- H�t, Stephen, nekem mennem kell - sz�-
lalt meg.
Finoman megb�kte a sark�val a lova v�kny�t.
Amint Stephen fel� fordult, hogy b�cs�t intsen
neki, a tekintet�k tal�lkozott. A szemi.'ikben ott
t�kr�z�d�tt mindaz az �rzelem, amelyet �vatos
szavaikkal titkoltak.
Amint Venetia befordult az �sv�ny kanyarula-
t�ban, elejtette az ostor�t. Egy arra s�t�l� ember
t�lszedte, �s �tny�jtotta neki egy elt�~lzottan m�ly
meghajl�s k�s�ret�ben.
K�lf�ldi, gondolta Venetia, mik�zben k�sz�ne-
tet mondott neki. Olyan ismer�s az arca. Gondo-
latban sz�rakozottan v~giggondolta a Juan les
118 `~~ 119
Pins-ben t�lt�tt napokat, de k�zben mindig ott
volt Stephen is a gondolatai k�z�tt.
Amikor m�r haza�rt, akkor ugrott csak be neki:'
a kis ember, aki �tadta nekem a hely�t a rep�l�-
g�pen! Azt mondt�k a kihallgat�son, hogy detek-
t�v. �s mindj�rt j�tt a k�vetkez� gondolat: Ugyan
mit keres ez itt?
TIZENHARMADIK FEJEZET
Anloi~ie f odr�szszalom J�ban
A kihallgat�st k�vet� reggelen Jane kiss� felfo-
kozott hangulatban l�pett be az Antoine-ba.
Az ember, akit mindenki monsieur Antoine-
k�nt ismert - val�di neve Andrew Leech, s fen-
nen hangoztatott idegen sz�rmaz�sa mind�ssze
annyib�l �ll, hogy az anyja zsid� volt - jelent�-
s�gteljes homlokr�ncol�ssal fogadta a l�nyt.
Miut�n megszerezte mag�nak a Brunton Street
egyik f�nyes port�lj�t, a f�rfinak szinte a v�r�v�
v�lt, hogy t�rje az angolt.
Leteremtette Jane-t, mondv�n, hogy a l�ny
teljesen "imb�cile". Egy�ltal�n mi a esud�nak
kellett rep�lnie? Micsoda �tlet! Ez a ka.landors�g
most felm�rhetetlen k�rokat fog okozni az �zlet-
nek. Miut�n kit�lt�tte a m�rg�t, elbocs�totta a
l�nyt, akire bar�tn�je, Gladys, b�tor�t�lag nagyot
kacsintott.
Gladys vil�g�t�an sz�ke, nyers modor� n� volt,
aki munka k�zben eleg�nsan h�v�s st�lusban be-
sz�lt, m�skor pedig vaskos ked�lyess�ggel.
- R� se r �nts, dr�g�m - mondta Jane-nek.
- A v�n pokr�c most kiv�r, hogy l�ssa, merr�l
f�j a sz�l. Van egy olyan �rz�sem, hogy nem
onnan, ahor.nan gondolja. Uram aty�m, j�n a v�n
ban~a, az �g rogyjon r�. Megint �wenszer fog
r�j�nni a hopp�r�, mint mindig. Rem�lem, nincs
vele az a francos kis d�g.
Egy pillanattal k�s�bb Gladys m�r f�l is �lt�tte
a ,munkamodor�t".
,
- J� reggelt, asszonyom, nem hozta el azt az
�des kis pincsikuty�t? Akkor kezdhet�nk is a
mos�ssal, hogy azt�n monsieur Henri munk�hoz
l�thasson . . .
Jane ekkor l�pett a f�lfallal' elker�tett szomsz�-
dos f�lk�be, ahol tn�r ott �lt egy henn�zott haj�
n�. A n� az arc�t vizsg�lgatta a t�k�rben, �s �.gy
sz�lt a bar�tn�j�hez:
- Az arcom igaz�n borzaszt� ma reggel, ujyeq
dr�g�m?
A bar�tn�, aki unottan lapozgatta a Sketch ma-
gazin h�rom hetes sz�m�t, k�nyszeredetten v�la-
szolt:
- �gy l�tod, kedvesem? Szerintem ugyan-
olyan, mint mindig.
Jane megjelent, s az unott h�lgy abbahagyta a
magazin b�gyadt lapozgat�s�t. �that� pillant�st
vetett Jane-re, azt�n odasz�lt a m�sik n�nek:
- Amir�l besz�ltem, dr�g�m . . : Most m�r biz-
tos vagyok benne.
- J� reggelt, asszonyom - kezdte Jane azzal
a der�s k�nnyeds�ggel, amelyet elv�rtak t�le, s
amelyet most m�r minden er�fesz�t�s n�lk�l,
szinte g�piesen el� tudott var�zsolni mag�b�l.
- M�r nagyon r�gen nem l�ttuk itt. Gondolom
,
k�lf�ld�n volt.
- Antibes-ban - mondta a henn�zott l.aj�.
Most � b�mult leplezetlen �rdekl�d�ssel Jane-re.
- Milyen csod�s lehetett - felelte Jane meg-
j�tszott lelkes�lts�ggel. - Nos, mit csin�lunk rna?
Csak mos�s �s berak�s, vagy sz�nez�s is lesz?
A henn�zott haj� egy pillanatra abbahagyta a
f�rk�sz�st, �s el�rehajolva gondosan megszeml�ite
a haj�t a t�k�rben.
120 ~~ 121
- Azt hiszem, kib�rja m�g egy h�tig . . . Egek,
milyen r�ms�gesen n�zek ki!
- Mit v�rsz, dr�g�m, ilyen hajnali �r�n? -~
jegyezte meg a bar�tn�.
- Ci, v�rja meg, am�g monsieur Georges mun-
k�ba veszi!
- Mondja csak - kezdte a n�, aki �jb�l Jane-t '
vizslatta -, maga az a l�ny, aki tegnap tan�val-
lom�st tett - aki ott volt a rep�l�g�pen?
- Igen, asszonyom.
- H�, de izgalmas! Sz�rnyen �rdekes, mond- v
jon valamit r�la!
Jane megtett mindent, hogy meg legyenek el�- .
gedve vele.
- Igen, asszonyom, val�ban hajmereszt� volt
,
igaz�n . . . - s ezzel belefogott a mes�l�sbe, a
f�ltett k�rd�sekre v�laszolgatva. Hogy n�zett ki
az �reg n�? Igaz-e, hogy a fed�lzeten volt k�t
francia detekt�v, s az eg�sz �gy kapcsolatba hoz-
hat� a francia korm�nyzati botr�nyokkal? Lady
Horbury t�nyleg ott volt? Val�ban olyan csinos
,:
ahogy mondj�k? Mit gondol Jane, ki k�vethette
el a gyilkoss�got? Az eg�sz �gyet elkenik kor- ..
m�nyzati �rdekek miatt . . " �s fgy tov�bb, �s �gy
tov�bb . . .
Ez az els� megpr�b�ltat�s csak a kezdet volt,
a jelenet m�g sz�mtalanszor megism�tl�d�tt. Min-
denki azt akarta, hogy az a l�ny vegye kezel�sbe.
aki ott volt a g�pen . . . fgy elmondhatt�k az isme-
r�s�knek: "Dr�g�m, h�t ez azt�n t�nyleg fantasz-
tikus . . . A l�ny, aki a fodr�szszalonomban dol-
gozik, az a l�ny, aki . . . Igen, a helyedben �n is :
odaj�rn�k - nagyon rendesen megcsin�lj�k a fri-
zur�dat . . . Jeanne-nek h�vj�k . . nagyon helyes
kis teremt�s, hatalmas szemekkel. Mindent elm~e-
s�l, ha sz�pen megk�red . . .�.
A h�t v�ge fel� Jane m�r �gy �rezte, nem b�rja
tov�bb - ha m�g egyszer elism�teltetik vele a ~
t�rt�netet, akkor sik�t, vagy r�t�mad a k�rdez�re
a hajsz�r�t�val . . .
V�g�l is jobb m�dot tal�lt az inger�lts�ge leve-
zet�s�re. Odament monsieur Antoine-hoz, �s nagy
rner�szen fizet�semel�st k�rt.
- Micsoda?! Van k�pe emel�st k�rni, amikor
esak sz�vj�s�gb�l nem r�gtam ki, miut�n beleke-
veredett egy gyilkoss�gi �gybe? M�sok, akik n�-
lam sz�vtelenebbek, azonnal elbocs�tott�k volna!
- Ugyan m�r - felelte Jane h�'v�sen. - �n
vonzom ide a vend�geket, �s ezt maga is j�l tudja.
De ha azt akarja, hogy elmenjek, akkor elmegyek.
Sim�n megkapom a nagyobb fizet�st az Henri-n�l
vagy a Maison Richet-ben.
- �s ki a csuda tudn�, r.ogy odament? K�l�n-
ben is, ki maga; a dalai l�ma?
- �sszeismerkedtem egy-k�t �js�g�r�val azon
a kihallgat�son - mondta Jane. - B�rmelyik�k
sz�vesen nyilv�noss�gra hozn�, hogy hov� men-
tem �t!
A f�rfi tartott att�l, hogy ez igaz lehet, �gy-
hogy morogva b�r, de beleegyezett a fizet�seme-
l�sbe. Gladys tapsolt �szinte �r�m�ben.
- J�l csin�ltad, dr�g�m - mondta. - Nyam-
vadt Andrew k�pni-nyelni nem tudott. Ha mi,
n�k nem tudn�nk ki�llni �nmagunk�rt, m�r se-
hol sem lenn�nk. Vari v�r a puc�dban, dr�g�m,
s ez tetszik nekem.
- Meg�llok �n a magam l�b�n - szegte f�l
Jane dacosan finom kis �ll�t. - Mindig is ma-
gamra voltam utalva.
- Neh�z az �let, kedvesem - mondta Gladys.
- Azt�n ezut�n se hagyd, hogy nyamvadt An-
drew lehengereljen. Jobban is fog kedvelni �gy.
A f�l�nks�g nem t�l kifizet�d� manaps�g - de
azt hiszem, ebben egyik�nk sem szenved . . .
Jane mond�k�ja, amelyet nap mint nap t�bb�-
kev�sb� ugyan�gy el�adott, ett�l kezdve bevett
szerepp� egyszer�s�d�tt.
Norman Gale, aki megh�vta Jane-t vacsor�ra
�s ut�na sz�nh�zba, �llta a szav�t. Remek este
'~olt - az a fajta, amikor minden kimondott sz�,
122 `~ ~ 123
minden bizalmas megnyilv�nul�s a k�t ember
k�zti szimp�ti�t �s meg�rt�st er�s�ti.
Mindketten - a macsk�k ellen�ben - a ku-
ty�kat szeretik. Egyform�n ut�lj�k az osztrig�t,
de im�dj�k a f�st�lt lazacot. Szeretik Greta Gar-
b�t, de nem kedvelik .Katherine Hepburnt. Nem
�llhatj�k a_k�v�r n�ket, �s leny�g�z�nek tal�lj�k
a holl�fekete hajsz�nt. Visszatetsz� sz�mukra az
�g�v�r�sre lakkozott k�r�m, a hangoskod�s, a za-
~jos �ttermek �s a fekete b�rsz�n. Sz�vesebben
k�zlekednek buszon, mint f�ldalattin.
Szinte m�gikusnak tetszett, hogy k�t ember
ennyire egyet�rtsen.
Egyik nap a fodr�szszalonban Jane t�sk�j�b�l
kiesett egy lev�l, amelyet Normant�l kapott.
Amint kiss� elpirulva felkapta a levelet, Gladys
lecsapott r�.
- Ki az illet�, kedvesem?
- Nem �rtem, mir�l besz�lsz - felelte Jane,
m�g v�r�sebben.
- Ne sz�d�ts! Tudom, hogy azt a levelet nem
az �des j� nagyb�csik�d �rta. Nem most j�ttem le
a falv�d�r�l. Na, ki vele - ki a fi�?
- Valaki - egy f�rfi - Le Pinet-ben tal�l-
koztunk. Fogorvos.
- Fogorvos ! ? - ism�telte Gladys �l�nk bor-
zz:.d�llyal. - Gondolom, villog a harminck�t foga,
mikor mosolyog. .
Jane k�nytelen volt beismerni, hogy pontosan
ez a helyzet.
- Nagyon napbarn�totta, �s vil�g�t� k�k a
szeme . . . .
- B�rki Iehet napbarn�:totta - jelentette ki
Giadys. - Vagy tengerpart kell hozz�, vagy az a
kotyval�k a gy�gyszert�rb�l. Na, tudjuk - "a
j�k�p� f�rfiak bronzbarn�k". A szeme nem lehet
rossz, de hogy fogorvos ... . Ha majd megcs�kol,
arra fogsz gondolni, hogy mindj�rt megsz�lal:
"Kicsit nyissa nagyobbra, k�rem".
- Ne marh�skodj, Gladys.
- Ne I�gy olyan mim�za, dr�g�m. L�tom, hogy
a sz�vedre vetted. Igen, Henry �r, j�v�k m�r . . .
Francos Henry! Azt hiszi, � a mindenhat�, k�r-
beugr�ltatja mag�t . . .
A lev�lben az �llt, hogy vacsor�zzanak egy�tt
szombat este. Szombat d�lben, amikor megkapta
a megemelt fizet�s�t, Jane-nel madarat lehetett
volna fogatni �r�m�ben.
�s ha arra gondolok, mondta mag�ban Jane,
mennyire agg�dtam hazafel� j�vet a rep�l�g�-
pen . . . Minden ragyog�an alakul . . . Az �let t�ny-
leg csod�latos!
Olyan j�kedve kerekedett, hogy elhat�rozta:
kir�g a h�mb�l, �s a Corner House-ban eb�del,
ahol muzsik�lnak is az eb�d mell�.
Egy n�gyszem�lyes asztalhoz �lt le, egy k�z�p-
kor� n� �s egy fiatalember m�ll�. A n� �ppen
befejezte az ev�st, h�vta a pinc�rt, fizetett, majd
�sszeszedte tengernyi csomagj�t, �s t�vozott.
Jane, mint mindig, olvasott ev�s k�zben. Ami-
kor lapozott, s feln�zett egy pillanatra a k�nyv-
b�l, �szrevette, hogy a szemben �l� fiatalember
mer�en n�zi. Az arca halv�nyan ismer�snek tet-
szett.
A fiatalember elkapta a pillant�s�t, s megha-
jolt fel� �lt�ben.
- Eln�z�st, Mademoiselle, nem ismer meg?
Jane figyelmesebben vette szem�gyre. Kedves,
kisfi�s arca volt, s ink�bb esak arca mozg�kony-
s�ga miatt volt j�k�p�nek mondhat�, nem m�s�rt.
- Nem vagyunk bemutatva egym�snak, ez igaz
- folytatta a fiatalember -, hacsak nem nevez-
z�k ismerets�gnek a gyilkoss�gi �gyet, s azt,
hogy mindketten tan�skodtunk emiatt.
- Ja, igen - mondta Jane. - De buta va-
gyok! Ismer�snek l�ttam az arc�t. Mi is a neve . . .
- Jean Dupont - felelte a fi�, �s m�k�san,
eg�sz elragad�an kis meghajl�sba v�gta mag�t.
Jane-ben hirtelen felr�mlett Gladys - nem t�l-
zottan tapintatos - megjegyz�se:
124 ~ 125
- Ha �ld�z�be vesz egy f�rfiember, akkor biz-
tos, hogy j�n egy m�sik is. Mintha ez lenne a ter-
m�szet t�rv�nye. N�ha h�rom vagy n�gy is fel-
bukkan a l�that�ron . . .
M�rmost Jane mindig is purit�n, dolgos �letet
�lt (mintha egy reg�nyb�l l�pett volna el� :
"Eszes, vid�m l�ny volt, aki nem ismert f�rfi-
embert", �s �gy tov�bb). Jane csakugyan eszes,
vid�m l�ny volt, akinek nem volt udvarl�ja. Most
-egyszeriben �gy festett, mintha a'f�rfiak egym�s
sark�t taposn�k k�r�l�tte. Nem volt k�ts�ges -
Jean Dupont arc�n, amint el�rehajolt az asztal
f�l�tt, t�bb volt, mint udvarias �rdekl�d�s. Ha-
t�rozottan tetszett neki, hogy Jane-nel �lhet
szemk�zt. S�t, mi t�bb - egyenesen boldog volt.
Jane balsejtelemmel figyelmeztette �nmag�t:
Hm, francia . . . A franci�kkal vigy�zni kell, azt
mondj�k.
- Sz�val m�g mindig Angli�ban tart�zkodik
- sz�lalt meg, azt�n mindj�rt el is �tkozta ma-
vg�t ez�rt a teljesen ostoba megjegyz�s�rt.
- Igen. Az ap�m Edinburgh-be ment el�ad�st
tartani, azt�n a bar�tainkat is megl�togattuk. De
most . . . holnap . . . hazamegy�nk.
- �rtem.
- A rend�rs�g . . . M�g nem tart�ztattak le
senkit? - k�rdezte Jean Dupont.
- Nem, az �js�gokban semmi nem volt az
�gyr�l mostan�ban. Tal�n feladt�k . . .
Jean Dupont megr�zta a fej�t. - Nem, nem
adj�k fel ilyen k�nnyen. Csendben dolgoznak
- a kez�vel besz�des mozdulatot tett - a s�t�t-
~ben...
- Jaj, ne - tiltakozott Jane. - Belebors�dzik
~ h�tam . . . -
- H�t igen, nem valami kellemes �rz�s ilyen
k�zel lenni egy gyilkoss�ghoz . . . �n m�g k�ze-
lebb voltam - tette hozz� -, mint maga. T�ny-
leg ott t�rt�nt, mellettem. Nem is nagyon szere-
~ek erre gondolni . . .
- Mit gondol, ki a tettes? - k�rdezte Jane. -
�n az�ta is ezen t�r�m a fejem.
Jean Dupont v�llat vont.
- H�t az biztos, hogy nem �n voltam. T�I.
cs�nya volt az a n�!
- Nocsak - mondta Jane -, azt gondoln� az
ember, hogy el�bb meg�lnek egy cs�nya n�t,
mint egy sz�pet . . .
- Sz� sincs r�la. Ha egy n� csinos, akkor az
ember megkedveli - azt�n � rosszul b�nik az
illet�vel - f�lt�kenny� teszi, �r�lten f�lt�kenny�.
No j�, mondja mag�ban, meg�l�m. Legal�bb el�g-
t�telem legyen.
- �s ez el�gt�tel?
- Nem tudom, Mademoiselle, mert m�g nem
pr�b�ltam. - Nevetett, azt�n megcs�v�lta a fe-
j�t.
- De egy olyan r�nda �regl�nyt, mint ez a Gi-
selle - ki a csuda venn� a f�rads�got, hogy meg-
�lje?
- H�t ez is egy szempont - mondta Jane, s
�sszevonta a szem�ld�k�t. - Az�rt el�g sz�rny�
arra gondolni, hogy egyszer tal�n � is sz�p volt.
�s fiatal.
- Persze, persze. - Jean Dupont elkomolyo-
dott. - Az �let nagy trag�di�ja, hogy a n�k meg-
�regszenek.
- �gy l�tom, sokat gondol a n�kre, meg hogy
milyenek . . . - jegyezte meg Jane.
- Term�szetesen. Ez a leg�rdekesebb t�ma a:
vil�gon. Ez mag�nak tal�n furcs�n hangzik, mert
maga angol. Egy angol f�rfi el�sz�r is a munk�-
j�val t�r�dik - az �ll�s�val, ahogy mondj�k -r
azt�n j�n a sport, �s v�g�l - legutolj�ra - a fe-
l~s�g. Igen, igen, ez �gy van. Mondok egy p�ld�t.
K�pzelje, volt egy angol Sz�ri�ban, egy kis hotel-
ben, akinek a feles�ge megbetegedett. A f�rfinak
Irakba kellett mennie. Eh bien, gondoln�, hogy
mit csin�lt? Otthagyta a fel~s�g�t, s folytatta az
�~tj�t, hogy id�ben "teljes�thesse a k�telezetts�-
126 ~j 12Z'
g�t". �s a feles�ge meg � is term�szetesnek vet-
t�k ezt. S�t, nemes �nzetlens�gnek. Az orvos vi-
szont, aki nem volt angol, barb�r nak tartotta a i
f�rfit. A feles�g, egy emberi l�ny inindig az els�;::i
a munka, a k�teless�g, az pedig sokkal kev�sb� .
fontos.
- H�t nem tudom - mondta Jane. - Szerin- ',
tem a munka az els�.
- De mi�rt? No l�m, maga is ugyan�gy gon-
dolkodik! A munk�val az ember p�nzt keres -
a n�k r�v�n az ember a p�nzt elk�lti - teh�t ~
ut�bbi sokkal nemesebb c�l, mint az el�bbi.
Jane nevetett.
- No j� - adta be a derek�t. - Ink�bb te-
kintsenek luxuscikknek �s k�lts�ges szenved�ly-
nek,.. mint komor k�teless�gnek. Sz�vesebben ven-
n�m, ha egy f�rfi �lvezettel t�r�dne velem, s nem
azt �rezn�, hogy h�zifeladat vagyok.
- Mademoiselle, mag�val egy f�rfi sem �rezn�
azt...
Jane enyh�n elpirult, annyi �szintes�g csend�lt
ki a fiatalember hangj�b�l. A fi� szapor�n be-
sz�lt tov�bb:
- M�g csak most vagyok m�sodszor Angli�ban.
Nagyon �rdekes volt a m�ltkor a . . . kihallgat�-
son, ugye, �gy mondj�k? - tanulm�nyozni h�-
rom fiatal �s b�jos n�t, akik mind annyira m�sok
voltak.
- Mi volt a v�lem�nye r �lunk? - k�rdezte
Jane der�s k�v�ncsis�ggal.
- Az a Lady Horbury - h��, azt a t�pust na-
gyon is j�l ismerem. Nagyon ig�z� - �s nagyon,
de nagyon sokba ker�l . .. Sok ilyet l�tni a bac-
carat asztal mellett - l�gy von�sok, kem�ny arc-
kifejez�s . . . S az ember pontosan tudja, hogy
fognak kin�zni, mondjuk tizen�t �v m�lva. Csak
a pillanatnyi csillog�snak �l az ilyen. A j�t�kszen-
ved�lynek. Tal�n m�g k�b�t�szert is szed . . . Au
fond, teljesen �rdektelen!
- �s Kerr kisasszony?
128
- �, h�t � nagyon-nagyon angol. � az a fajta,
akinek b�rmely boltos a Rivi�r�n ad hitelt - a
mi keresked�ink �lesszem�ek �m! A ruh�ja na-
gyon j�l szabott, de �gy �lt�zik, mint egy f�rfi.
A tart�sa olyan, mintha az eg�sz F�ld az � bir-
toka volna: Nem �ntelt - csak angol. Pontosan
tudja, hogy ez vagy az az ember Anglia mely r�-
sz�b�l sz�rmazik. T�nyleg! L�ttam ilyen n�ket
Egyiptomban. "Micsoda? - k�rdezt�k. - A
hogyh�vj�k�k itt vannak? A ~orkshire-i hogyh�v-
j�k�k? �, a Shropshire-i hogyh�vj�k�k . . ."
Remek�l adta vissza a st�lust. Jane felkacagott
a j�lnevelt, ped�ns hanghordoz�s hallat�n.
- Na �s akkor - �n . . .?
- No akkor j�tt maga . . . Azt mondtam ma-
gamban : milyen sz�p is lenne, milyen csod�latos,
ha �jra l�thatn�m! �s most itt �l�k mag�val. Az
istenek n�ha nagyon �gyesen elrendezik a dolgo-
kat.
- Maga, ugye, r�g�sz? Ki�s a f�ldb�l minden-
f�l�t . . .?
A l�ny �l�nk figyelemmel hallgatta, ahogy Jean
Dupont a munk�j�r�l mes�l. V�g�l fels�hajtott.
- Maga annyifel� j�rt a vil�gban. Olyan so-
kat l�tott. Az eg�sz nagyon izgalmasnak l�tszik.
�n meg soha nem fogok sehova se menni.
- Szeretne . . . k�lf�ldre menni, egzotikus t�-
jakat l�tni? Ne feledje, arrafel� nem bodor�tj�k
be a haj�t . . .
- Bodorodik az mag�t�l - nevetett Jane.
F�lpillantott a fali�r�ra, s gyorsan odaintette
a pinc�rn�t.
Jean Dupont kiss� zavartan sz�lalt meg:
- Mademoiselle, megk�rdezhetem, hogy . . .
miv~,l, mint mondtam, holnap visszautazom Fran-
ciaorsz�gba - sz�val, hogy velem vacsor�zna-e?
- Sajn�lom, nem lehet. M�r van egy vacsora-
megh�rv�som.
- f)! De k�r, nagyon sajn�lom. Mostan�ban
nen~r j�n P�rizsba?
9 - Ha7�1 a felhSk k�z�tt
- Nem hinn�m . . .
- �n meg nem tudom, hogy mikor leszek Lor
donban �jra! Szomor�, ugye?
Egy p�r pillanatig Jane kez�t szorongatva �ll
- Rem�lem, hogy megint l�thatom nagyon rE
m�lem - mondta, �s �gy l�tszott, val�ban. �gy :
gondolja.
SIZENNEGYEDIK FEJEZET
A Muswell l~Iillen
Az id� t�jt, amikor Jane kil�pett a fodr�szszalon-
b�l, Norman Gale sz�v�lyes orvosi modorban �gy
sz�lt:
- Ez egy kicsit �rz�keny lesz . . . Jelezze, ha
f�jdalmat okozok . . .
Gyakorlottan dolgozott a f�r�val.
- Nos, k�szen is vagyunk. Ross kisasszony . . .
Ross kisasszony azonnal mellette termett; kev�s
feh�r anyagot kevergetett egy t�lk�ban.
Norman Gale bet�mte a fogat, s �gy sz�lt: -
L�ssuk, mikor is - j�v� kedden j�n �jra, ugye?
A p�ciens, miut�n gondosan ki�bl�tette a sz;�ja�t,
lend�letes magyar�zkod�sba fogott. Elutazik -
eln�z�st k�r - le kell mondania a j�v� heti id�-
pontot. Igen, majd jelentkezik, ha visszaj�tt.
Ezzel m�r ki is menek�lt a rendel�b�l.
- H�t akkor, ennyi volt m�ra - ' mondta
Norman Gale.
- Lady Higginson telefon�lt - mondta Ross
kisasszony -, hogy le kell mondania a j�v� heti
id�pontj�t. Nem akart �j id�pontot megbesz�lni.
Ja �s Blunt ezredes nem tud j�nni cs�t�rt�k�n.
Norman . Gale b�lintott, az arcvon�sai megke-
m�nyedtek.
130
Minden nap ez m�nt - az emberek telefon�ltak.
Lemondt�k a kezel�st. Mindenf�le �r�gyekkel
hozakodtak el� - elutaznak - k�lf�ldre mennek
- megf�ztak, �s �gy tov�bb.
Nem sz�m�tott, mit mondanak, az igazi okot
Norman Gale �ppen most l�tta meg legut�bbi
p�ciense szem�ben, amikor a f�r��rt ny�lt . .
A hirtelen p�nikot . . .
Sz�r�l-sz�ra le tudta volna �rni egy darab pa-
p�rra a n� gondolatait. "J�zus M�ria, h�t persze
hogy � ott volt azon a g�pen, amikor meg�lt�k
a n�t . . . Vajon . . , Az ember annyi mindent hall,
az emberek n�ha megbolondulnak, �s a leg�rtel-
metlenebb dolgokat k�vetik el . . . H�t ez itt nem
egy �letbiztos�t�s, d�h�ng� �r�lt is lehet ez az
alak, aki gyilkol ... Olyanoknak l�tszanak, mint
b�rki m�s, mindig ezt hallottam . . . Igen, mindig
is az volt az �rz�sem, hogy olyan k�l�n�s a tekin-
tete . . ."
- H�t akkor - sz�lalt meg Gale -, �gy
l�tom, nyugodt �let�nk lesz a j�:v� h�ten.
- Igen, rengetegen elmaradtak. �, de marad-
nak m�g elegen. �gyis olyan kem�nyen dolgozott
ny�r elej�n.
- Nem �gy n�z ki, mintha lenne es�lyem t�l-
dolgozni magam az �sszel, igaz?
Ross kisasszony nem v�laszolt, ett�l megmen-
tette �t a telefon cs�rg�se. Kiment a szob�b�l,
hogy f�lvegye a kagyl�t.
Norman bedobta az eszk�z�ket a steriliz�l�ba,
s kem�nyen t�rte a fej�t. L�ssuk csak, gondolta,
hogy �llunk. Ne ker�lgess�k a forr� k�s�t. Ez az
�gy szakmailag betett nekem. Fura, Jane-nek
meg haszn�lt. Az emberek odagy�lnek, s leesett
�llal b�mulj�k. Ha belegondolok, n�lam �pp ez a
baj~ - ha tetszik, ha nem, leesett �llal kell hogy
b�muljanak r�m, s ez�rt nem rajonganak . . . A
fogorvosi sz�kben az ember k�nosan kiszolg�ltatott.
Ha eg'y fogorvos megkerg�l... Milyen k�l�n�s
do~,og egy gyilkoss�g! Az ember azt gondoln�,
9' 1.31
megt�rt�nik, �s k�sz. De nem, mert mindenf�l~
fura kihat�sa van,. amire nem is gondoln�nk .
De n�zz�k a t�nyeket. Mint fogorvosnak, nagyj';
b�l befellegzett nekem. Mi t�rt�nne, ha mondju
letart�ztatn�k azt a Horbury nev� n�t? Akk
csapatostul mas�rozn�nak vissza hozz�m a bet
geim? Ki tudja. Ha egyszer valami rohad "
kezd . . . De mi a fen�t sz�m�t ez? Nem �rdek
De igen - �rdekel, Jane miatt. Jane im�dnival
Akarom. liJs m�g nem lehet az eny�m - egy '
l�re . . . A francba.
Norman elmosolyodott, mert arra gondolt, ho .
minden rendben lesz, igen . . . A l�ny megv�r . .
A fen�be is, elmegyek Kanad�ba - igen, ez
megold�s. Ott fogok p�nzt keresni. ,;
Nevetett mag�ban.
Ross kisasszony visszaj�tt.
- Mrs. Lorrie volt az. Sajn�lja, de . . .
- . . . de val�sz�n�leg Timbuktuba megy - fea
jezte be Norman. - Vive les rats! Jobban tenn�~
ha �j �ll�s ut�n n�zne, Ross kisasszony. Minth~
s�llyedne alattunk a haj� . . .
- �, Gale �r, csak nem hagyhatom itt a baj~
ban... '
- Der�k l�ny. H�t maga nem patk�ny, az biz-
tos. De komolyan gondoltam - ha valami nem
t�rt�nik, s nem tiszt�z�dnak a dolgok, akkor ne-
kem v�gem.
- De h�t kell hogy t�rt�nj�k valami! -
mondta Ross kisasszony hevesen. - Szerintem
p�ld�tlan, amit a rend�rs�g m�vel. M�g csak meg
sem pr�b�lj�k . . .
Norman nevetett. - Szerintem biztosan pr�-
b�lkoznak.
- Valakinek kell m�r csin�lnia valamit.
- �gy van. Gondoltam, hogy nekem k�ne ten- '
nem valamit, de nem tudom, mit.
- C?, Gale �r, csin�ljon valamit, maga olyan
okos.
Igazi h�s vagyok ennek a l�nynak a szem�ben, ~
132
gondolta Norman Gale. Szeretne detekt�vesdit
j�tszani velem, de �n m�s partnerre gondoltam.
Ugyanaznap este Jane-nel vacsor�zott. �szt�-
n�sen �l�nk j�kedvet pr�b�lt tettetni, de a l�ny
�tl�tott rajta. Nem ker�lte el a figyelm�t a f�rfi
pillanatnyi sz�rakozotts�ga olykor-olykor, az �sz-
szer�ndolt szem�ld�ke; az ajka k�r�l hirtelen t�-
mad� kem�ny vonalak.
V�g�l fel is tette a k�rd�st: - Norman, valami
gondod van?
A f�rfi gyorsan r�pillantott, azt�n m�sfel�
kapta a tekintet�t.
- H�t, van egy kis gond. Kem�nyen uborka-
szezon van.
- Ne marh�skodj !
- De Jane!
- Komolyan mondtam. Nem �rted, hogy l�-
tom, valami hal�lra aggaszt t�ged?
- Semmi nem aggaszt hal�lra. Csak ideges
v agyok.
- Gondolod, hogy az emberek berezelnek
att�l . . .
- . . hogy a fogukat egy esetleges gyilkos
vegye kezel�sbe? �gy van.
- Milyen iszony� igazs�gtalans�g!
- Igen, el�gg� az. �szint�n mondom, Jane -
nagyon is j� fogorvos vagyok. �s nem vagyok
gyilkos.
- Gonosz vil�g. Valakinek v�gre tennie k�ne
valamit.
- Ezt mondta az asszisztensem, Ross kisasz-
szony is ma reggel.
- Hogy n�z ki?
- M�rmint Ross kisasszony?
- Igen.
- �, h�t nem is tudom. Nagydarab - cson-
tos - olyan az orra, mint egy hintal�nak - �s
f�lelmetesen talpraesett.
- Nagyon rokonszenvesnek t�nik - jegyezte
meg Jane nagy lelk�en.
133
Normari joggal �rezhette, hogy van diplom�ciai
�rz�ke. Ross kisasszony csontjai nem voltak olyan
rettent�ek, s�t, pomp�zatos v�r�s hajkorona �k�-
tette a fej�t, de Norman �gy gondolta - �s igaza
volt -, hogy jobb, ha ezt a t�nyt nem hangs�-
lyozza Jane el�tt.
- Szeretn�k tenni valamit - mondta. - Ha
reg�nyh�s voln�k, akkor megtal�ln�m a rejt�ly
kulcs�t, vagy elkezden�k nyomozni valaki ut�n.
Jane megr�ngatta az inge ujj�t. .
- Figyelj esak, ott van az a Clancy - tudod,
a krimiszerz� -, ott �l egyed�l a fal mellett.
Nyomozzunk �ut�na.
- De moziba akarunk menni.
- Hagyd a mozit. Az az �rz�sem, ez sors-
szer� . . . Azt mondtad, hogy nyomozn�l, s �me,
itt van ' valaki, aki ut�n �rdemes nyomozni. Az
ember sohasem tudhatja. Lehet, hogy r�j�v�nk
valamire.
Jane lelkesed�se ragad�s volt. Norman el�g
k�szs�gesen belement a javaslatba.
- Ahogy mondod, az ember sohasem tudhatja
- sz�gezte le. - Mennyire van a vacsor�j�val?
~n nem l�tom rendesen, s nem akarom odaford�-
tani a fejem.
- K�r�lbel�l ott tart, ahol mi - mondta Jane.
- Siess�nk egy kicsit, hogy k�sz legy�nk; �s fi-
zetni tudjunk, amikor menni akar.
Ebben megegyeztek. Amikor v�g�l az apr� ter-
met� Clancy f�lkelt, �s kiment a Dean Streetre,
Norman �s Jane el�g k�zelr�l k�vetni kezdt�k.
- Hiszen taxiba is sz�llhat - �rvelt Jane.
De Clancy �r nem sz�llt taxiba. Egyik karj�n
vitte a kab�tj�t - id�nk�nt a f�ld�n h�zta -, s
�gy k�borolt �lmatagon a londoni utc�kon. Kiss�
szesz�lyesnek tetszett, ahogy haladt: egyszer fel-
gyors�tott, s frissen �getett, m�sszor annyira le-
lass�tott, hogy csaknem meg�llt. Egyszer, egy �t-
keresztez�d�s el�tt megtorpant, �s �gy �llt ott,
t34
hogy az egyik l�b�t m�r elemelte a j�rd�r�l. Mint-
ha egy lass�tott filmfelv�tel volna.
Az �tvonal, amelyet k�vetett, szint�n szesz�lye-
sen kanyargott. P�ld�ul annyiszor fordult egy
�zben jobbra, hogy k�tszer megker�lte ugyanazt a
h�zt�mb�t.
Jane elem�ben �rezte mag�t.
- L�tod? - lelkendezett. - Gyan�tja, hogy
k�vetik! Megpr�b�l ler�zni minket.
- Gondolod?
- H�t persze. Senki nem k�r�z �gy k�l�nben.
- Vagy �gy!
Kiss� �vatlanul befordultak egy sarkon, s csak=
nem feld�nt�tt�k �ld�z�s�k t�rgy�t. Clancy egy
hentes�zlet el�tt �llt, s f�lfel� b�mult a feliratra.
A bolt term�szetesen m�r z�rva volt, de �gy t�nt,
Clancy figyelm�t az els� emelet magass�g�ban
k�t�tte le valami.
- T�k�letes - sz�lalt meg fennhangon a kri-
miszerz�. - Err�l van sz�! Micsoda m�zli!
El�vett egy noteszt, s nagyon gondosan f�ljegy-
zett valamit. Azut�n megint szapor�n szedte a l�-
b�t, s dudor�szott.
Ez�ttal hat�rozottan Bloomsbury ir�ny�ban ha-
ladt. N�ha, amikor h�tra-h�trafordult, a k�t k�-
vet� l�tta, hogy mozog a sz�ja.
- Itt valami b�zlik - sz�gezte le Jane. -
Mintha valami�rt nagyon agg�dna. Mag�ban be-
sz�l, �szre sem veszi.
Mikor Clancy meg�llt egy piros l�mpa el�tt,
l~Torman �s Jane kiss� k�zelebb mer�szkedett.
Igazuk volt - Clancy mag�ban besz�lt. Az ar ca
s�padt . �s elk�nzott. Norman �s Jane ennyit kap-
tak el a motyog�sb�l:
~- Mi�rt nem besz�l a n�? Kell hogy legyen
valami oka . . .
A l�mpa z�ldre v�ltott. Amint �t�rtek a t�lol-
dalra, Clancy azt mondta: - Aha, megvan! H�t
persze: Ez�rt kell dt .elhallgattatni!
~ Jane vadul belecs�pett Norman karj�ba.'
13b
Clancy ism�t megszapor�zta a l�pteit. A kab�- ~
tot h�zta a f�ld�n maga ut�n. Az apr�cska krimi- :~
szerz� nagy l�ptekkel igyekezett el�re, s l�that�- `
lag nem volt tudat�ban, hogy ketten a nyom�ban
vannak.
V�g�l zavarba ejt� hirtelens�ggel torpant meg ~
egy h�z el�tt. Kinyitotta a kaput, �s bement.
Norman �s Jane egym�sra n�ztek.
- Ez az � h�za - mondta Norman. - Car- s
dington Square 47. Ezt a c�met mondta be a ki-
hallgat�son.
h�t tal�n m�g j�n-megy m�skor is. De "
az�rt legal�bb hallottunk valamit. Valakit - egy
n�t - el fognak hallgattatni, egy m�sik meg nem
besz�l. Cy, egek, ez iszony�an olyan, mint egy de- ~
tekt�vreg�ny.
Ekkor egy hang sz�lalt meg a s�t�tb�l.
- J� est�t.
A hang gazd�ja kil�pett a hom�lyb�l. A l�mpa-
f�ny egy pomp�s bajuszra esett.
- Eh bien - mondt� Hercule Poirot. - Sz�p ,'
este az �ld�z�sre, igaz? ,
TIZEN�Tt3DIK FEJEZET
Bloomsburyben
A k�t meglepett fiatal k�z�l els�k�nt Norman
Gale t�rt mag�hoz.
- H�t persze - mondta -, ez monsieur . . .
monsieur Poirot. M�g mindig a nev�t szeretn�
tiszt�zni, monsieur Poirot?
- �, sz�val eml�kszik a kis besz�lget�s�nkre?
Sz�val szeg�ny Clancy urat gyan�s�tj�k?
- Csak�gy, mint �n - mondta Jane �lesen. -
K�l�nben nem lenne itt.
Poirot egy pillanatig elgondolkozva n�zett a
l�nyra.
- Gondolt m�r valaha gyilkoss�gra, Mademoi-
selle? M�r �gy �rtem, elvileg, hidegv�rrel �s in-
dulatokt�l mentesen fontol�ra vett m�r ilyesmit?
- Azt hiszem, sohasem gondolkoztam eff�l�k-
r�l, csak �ppen mostan�ban - mondta Jane.
Hercule Poirot b�lintott.
- Igen, mostan�ban gondol r�, mert szem�lye-
sen �rintette egy eset. �n azonban m�r hossz�
�vek �ta b�n�gyekkel foglalkozom. Megvan a sa-
j�tos szeml�letem. Mit mondarla, mi a legfonto-
sabb dolob, amit �szben kell tartani, ha meg aka-
runk oldani egy gyilkoss�gi �gyet?
- Hogy megtal�ljuk a gyilkost.
- Az igazs�got - mondta Norman Gale.
Poirot megr�zta a fej�t. - Vannak fontosabb
dolgok is, mint hogy megtal�ljuk a gyilkost. Az
igazs�g meg sz�p sz�, csak �ppen neh�z pontosan
megmondani, micsoda. V�lem�nyem szerint a leg-
fontosabb tiszt�zni az �rtatlans�got.
- fy, hogyne - mondta Jane. - Ez mag�t�l
�rtet�dik. Ha valakit jogtalanul gyan�s�tanak . . .
- Enn�l t�bbr�l van sz�. Nem mindig van jog-
talan v�d. De am�g valaki minden k�ts�get kiz�-
r�an nem bizonyul b�n�snek, addig mindenki
m�s, aki valamik�ppen kapcsolatban van a b�n-
t�nnyel, t�bb�-kev�sb� h�tr�nyt szenvedhet.
- Milyen igaz - mondta Norman Gale nyo-
mat�kkal.
- H�t ezt j�l tudjuk - tette hozz� Jane.
Poir ot egyikr�l a m�sikra n�zett.
- �rtem. M�r van err�l tapasztalatuk.
Hirtehen s�rget� t�nusban kezdett besz�lni.
- De most igyekezz�nk, mert elint�znival�m
van. Mivel azonosak a c�ljaink, javaslom, hogy
egyes�ts�k az er�inket, mi, h�rman. �ppen meg-
l�togatni k�sz�ltem elm�s bar�tunkat, Clancy
urat. S~eretn�m, ha a lVlademoisslle elk�s�rne en-
~36 137
gem - mint a titk�rn�m. Itt van, Mademoiselle,
egy notesz meg egy ceruza a gyors�r�shoz.
- De h�t �n nem tudok gyors�rni - tiltako-
zott elk�pedve Jane.
- Legal�bbis hivatalos m�don nem. De m~g-
van az esze - az intelligenci�ja - sz�val k�pe~
val�szer�en jeleket firk�lni a noteszba, nem?
Rendben. Ami Gale urat illeti, azt javaslom, hogy,
mondjuk, egy �ra m�lva tal�lkozzunk. Legyen a
Monseigneur emelete? B�n! Ott azt�n �sszehason-
l�tjuk a benyom�sainkat.
Ezzel el�rel�pett, �s megnyomta a cseng�t.
Jane kiss� k�b�n k�vette, kez�ben a notesszal.
Gale m�r nyitotta a sz�j�t, hogy tiltakozz�k,
de azt�n meggondolta mag�t.
- Rendben - mondta. - Akkor egy �ra
m�lva a Monseigneur-ben.
A kaput egy szigor� k�lsej�, feketeruh�s �reg-
asszony nyitotta ki.
- Clancy �r . . . ? - k�rdezte Poirot.
Az asszony h�tral�pett, hogy beengedje Jane-t
�s Poirot-t.
- Milyen nevet mondhatok, uram?
- Hercule Poirot.
A komor �regasszony az emeletre kalauzolta
�ket, s ott bel�ptek egy szob�ba.
- Air Kule Prott .- jelentette.
Poirot azonnal felm�rte annak a 'megjegyz�s-
nek a jelent�s�g�t, amelyet Clancy Croydonban
tett - miszerint nem valami ped�ns ember. A
hossz�k�s, h�romablakos szob�ban, amelynek sza-
bad fal�t k�nyvespolcok bor�tott�k, a legteljesebb
k�osz uralkodott. Pap�rok hevertek szanasz�t,
azonk�v�l �res dobozok, ban�n, s�r�s�vegek, nyi-
tott k�nyvek, p�rn�k h�ny�dtak minden�tt, s volt
m�g egy harsona is, n�h�ny porcel�nt�rgy, r�z-
karc meg egy zavarbaejt� m�ret� t�lt�toll gy�j^
tem�ny.
Eme k�osz kell�s k�zep�n Clancy egy f�nyk�-
pez�g�ppel meg egy filmtekercesel k�szk�d�tt.
138
- Egek - mondta Clancy, amikor a l�togat�-
kat bejelentett�k. Lerakta a g�pet, a film leesett
a f�ldre, �s sz�ttekerg�z�tt. Clancy el�reny�jtott
karral j�tt fel�j�k. - Nagyon �r�l�k, hogy l�-
tom - mondta.
- Ugye, eml�kszik r�m? Ez itt a titk�rn�m,
Grey kisasszony.
- �rvendek, Grey kisasszony. - Kezet r�zott
Jane-nel, azt�n �_ jra Poirot fel� fordult. - Igen,
eml�kszem �nre ~- legal�bbis - pontosan hol is
volt . . . ? A Hal�lfejes Klubban?
- Egy�tt utaztunk rep�l�g�pen P�rizsb�l, ami-
kor egy bizonyos, fat�lis eset t�rt�nt.
- Jaj, persze - mondta Clancy. - �s Grey
kisasszony is! Akkor ugyan nem �szleltem, hogy
a titk�rn�je. S�t, azt hittem, hogy valami sz�ps�g-
szalonban dolgozik, v�gy eff�le . . .
Jane aggodalmasan pillantott Poirot-ra,
Ut�bbi cs�ppet sem j�tt zavarba.
- �gy is van - mondta. - Mint j� titk�rn�-
nek, Grey kisasszonynak.id�nk�nt �tmenetileg bi-
zonyos munk�kat kell v�llalnia, ugye �rti? - H�t
hogyne - mondta Clancy. - El is felejtettem
�n detekt�v - az igazi fajt�b�l. Nem a Scotland
Yardt�l van . . . Mag�nnyomoz�. K�rem, �lj�n le,
kisasszony. Jaj, ne oda - azt hiszem, az a sz�k
narancsl�s. Ha ezt a kupacot od�bbtolom innen.
- J�zusom, most minden sz�tesett. Sebaj. �n �l-
j�n ide, monsieur Poirot - Poirot, ugye? Ennek
a karossz�knek a h�ta nem teljesen van elt�rve~
Csak �ppen ny�sz�r�g egy kicsit, ha h�trad�l. Ta-
l�n pr�b�ljon ne nagyon er�sen h�trad�lni. Igen;~
sz�val mag�ndetekt�v, mint Wilbraham Rice. Aki
r�gja a k�rm�t, �s rengeteg ban�nt eszik. A k�-
z�ns�gnek nagyon tetszett Wilbraham Rice. Nem
is tudotn, mi�rt �rtam azt, hogy r�gja a k�rm�t
- ez el�g gusztustalan -, de ez van. Az els�
k�nyvben r�gta a k�rm�t, most. m�r az �sszes
folytat�sban ehhez kell tartanom magam. A ba-
n�n igaz�n nem rossz �tlet, annyi m�ka sz�rmaz-
r
139
hat bel�l�k - p�ld�ul a tettesek elcs�szhatnak a
h�j�n. �n is szeretem a ban�nt - �ppen err�l ju-
tott a dolog az eszembe . . . A k�rm�met viszont
nem r�gom. K�rnek s�rt?
- K�sz�n�m, nem.
Clancy s�hajtva le�lt, �s ny^�ltan Poirot sze-
m�be n�zett.
- Sejtem, hogy mi�rt j�ttek - Giselle hal�la
miatt. Az�ta is csak erre tudok gondolni. Mond-
janak, amit akarnak - ez m�giscsak b�mulatos
ho ,
gy m�rgezett ny�l meg f�v�cs� egy rep�l�g�-
pen . . . Mint m�r eml�tettem, ezt a megold�st �n
is alkalmaztam reg�nyben �s novell�ban is. Per-
sze, hogy nagyon megd�bbent� eset, de be kell
valljam, monsieur Poirot, hogy szinte felvillanyo-
zott . . . Eg�szen felvillanyozott . .
- T�k�letesen meg�rtem - jegy ezte meg Poi-
rot -, hogy ez a b�nt�ny szakmailag nem hagy-
hatja �nt hidegen, Mr. Clancy.
Clancy arca sug�rzott.
- �gy is van. Azt gondolhatn�, hogy ezt min-
denki meg�rti, m�g a rend�rs�g is! De sz� sincs
r�la. Gyan�s�tgat�sok - csak ezt kaptam. A fel-
�gyel� r�sz�r�l is, meg a kihallgat�son is. �n
mindent megteszek, hogy seg�tsem az igazs�gszoi-
g�ltat�st, s mit kapok a f�rads�gom�rt - leple-
zetlen, sz�kagy� gyan�s�tgat�st!
- Mindegy - mondta Poirot mosolyogva -,
�gy l�tom, az�rt ez nem viseli meg t�ls�gosan.
- Na igen - mondta Clancy. - De tudja,'
Watson, megvannak a saj�t m�dszereim. Ugye,
nem b�nja, ha Watsonnak sz�l�tom? Nem s�rt�
sz�nd�kkal teszem. Mellesleg, nagyon �rdekes,
hogy idi�ta bar�tunk st�lusa hogy megr�gz�d�tt!
�n ugyan a magam r�sz�r�l messze t�l�rt�kelt-
nek tartom a Sherlock Holmes-f�le t�rt�neteket.
Micsoda bakl�v�sek - micsoda hatalmas bakl�v�-
sek vannak azokban az �r�sokban . . . De hol is
tartottam?
140
- Azt mondta, hogy megvannak a saj�t m�d-
~zerei
- C~, igen. - Clancy el�rehajolt. - Meg�rom
azt a fel�gyel�t - hogy is h�vj�k, Japp? - igen,
�t meg�rom a k�vetkez� k�nyvemben. Hallania
k�ne, hogyan b�nik el vele Wilbraham Rice . . .
- K�t ban�n k�z�tt . . .
- K�t ban�n k�z�tt . . . H�t ez remek, nagyon
j� - kuncogott Clancy.
- �n mint �r� nagy el�nyben van m�sokkal
szemben - mondta Poirot. - Az rrott sz� erej�-
vel k�nny�thet a lelk�n. A toll�val hatalma van
az ellens�gei f�l�tt.
Clancy �vatosan h�trad�lt a sz�k�ben.
- Tudja, kezdek arra gondolni - mondta -,
hogy ez a gyilkoss�g nagy szerencse a sz�mom-
ra. Meg�rom az eg�szet, ahogy t�rt�nt - persze
reg�nyform�ban -, s az lesz a c�me, hogy Rejt�ly
- l�gipost�val. Az �sszes utas brilli�ns jellem-
z�se benne lesz. El fogj�k kapkodni, mint a cuk-
rot - legal�bbis ha id�ben meg tudom jelentetni.
- Nem teszi ki mag�t annak, hogy beperel-
hetik? - k�rdezte Jane.
Clancy sug�rz� arccal fordult fel�je.
- Nem, nem, kedves h�lgyem. Persze, ha az
egyik utast tenn�m meg gyilkosnak - nos, akkor
val�sz�n�leg bepereln�nek. De �ppen itt a nagy-
szer� l�nyeg - az utols� fejezetben teljesen v�-
ratlan dologra der�l f�ny.
Poirot �rdekl�dve hajolt el�re.
- �s mi az a v�ratlan dolog?
Clancy megint kuncogott.
- Nagyon eredeti - mondta. - Eredeti �s
szenz�ci�s. Pil�t�nak �lt�zve egy l�ny lopakodik
fel a g�pre Le Bourget-ben, �s elrejt�zik Ma-
dame Giselle sz�ke alatt. N�la van egy arnpulla
a leg�jabb idegg�zb�l. Kiereszti, mindenkit elk�-
b�t vele h�rom perere, akkor ei�m�szik a r ejtek-
hely�r�l, kir�p�ti a m�rgezett nyilat, s a h�ts� aj-
t�n ejt�erny�vel kiugrik a g�pb�l.
141
Jane is, Poirot is csak pislogni tudott.
- �s � mi�rt nem k�bul el a g�zt�l? - k�r-
dezte Jane.
- L�gz�k�sz�l�k - jelentette ki Clancy.
- �s a Csatorn�ba ugrik?
- Nem felt�tlen�l - majd �gy �rom, hogy a~
francia partokn�l �rjen 1_e.
- De h�t senki nem f�r el az �l�s alatt, egy-
szer�en sz�k a hely.
- Az �n g�pemen lesz hely - sz�gezte le
Clancy hat�rozottan.
- �patant - mondta Poirot. - �s mi a l�ny
ind�t�ka?
- M�g nem d�nt�ttem el - mondta t�prengve
a szerz�. - Esetleg Giselle t�nkreteszi a l�ny,
kedves�t, aki emiatt �ngyilkos lesz.
- �s honnan szerzi a l�ny a k�gy�m�rget?
- Na,. ez az igaz�n szellemes benne - v�gta
r� Clancy. - A l�ny k�gy�b�v�l�. Kedvenc py-
thonj�b�l feji ki a m�rget.
- Mon Dieu! - lehelte Poirot, s hozz�tette:
- Nem gondolja, hogy egy kicsit szenz�ci�haj-
h�sz megold�s?
- Nem lehet el�gg� szenz�ci�hajh�sz - sz�-
gezte le magabiztosan Clancy. - . K�l�n�sen ha
d�l-amerikai indi�nok �ltal haszn�lt m�regr�l esik
sz�. Ez persze sima k�gy�m�reg, tudom, de ez nem
v�ltoztat a l�nyegen. Azt nem akarhatja, hogy
egy detekt�vreg�ny is �ppen olyan legyen, mint
a val�s�g, igaz? N�zze meg, miket �rnak az �js�- .
gok - csupa d�gunalmas t�rt�net.
- Ugyan, monsieur, csak nem nevezn� ezt a
mi kis eset�nket d�gunalmasnak?
- Nem - ismerte be Clancy. - N�ha, tudja,
szinte el sem hiszem, hogy ez megt�rt�nhetett.
Poirot nyekerg� sz�k�vel kiss� k�zelebb h�z�- '
dott h�zigazd�j�hoz. Hangj�t bizalmas-suttog�ra
fogta.
- Monsieur Clancy, �n a szellem. �s a k�pzelet r
embere. A rend�rs�g, ahogy eml�tette; gyan�ba
fogta. �k nem akartak tan�csot �nt�l. De �n,
Hercule Poirot tan�cskozni szeretn�k �nnel.
Clancy elp.irult �r�m�ben.
- Mondhatom, ez roppant kedves �nt�l.
Ler�tt r�la, mennyire h�zeleg neki Poirot k�-
r�se.
- �n tanulm�nyozta a kriminol�gi�t. Az �tle-
tei �rt�kesek lehetnek. Nagyon �rdekelne, hogy
�n szerint ki k�vette el a gyilkoss�got.
- H��t . . . - habozott Clancy, g�piesen egy
ban�n�rt ny�lt,- s majszolni kezdte. Azt�n a ra-
gyog�s lehervadt az arc�r�l, s megr�zta a fej�t.
- Tudja, monsieur Poirot, ez eg�szen m�s t�sz-
ta. Ha k�nyvet �r, akkor tetsz�s szerint megv�-
laszthatja a gyilkost. De a val�s�gban val�di sze-
m�lyr�l van sz�. Nincs befoly�sunk a t�nyekre.
Att�l f�lek, tudja, hogy igazi d�tekt�vnek esapni-
val� lenn�k.
Szomor�an cs�v�lgatta a fej�t, s a ban�nh�jat
behaj�totta a kandall�ba.
- De tal�n sz�rakoztat� lenne, ha egy�tt szem-
�gyre venn�nk az esem�nyeket, nem? - n�gatta
Poirot.
- �, hogyne.
- El�sz�r is, ha tippelni kellene, mit mondana,
ki a gyilkos?
- H�t szerintem az egyik francia.
- Igen Es mi�rt?
- Mivel a h�lgy francia volt. Valahogy ez va-
l�szer�bbnek l�tszik. M�sr�szt a t�loldalon �ltek:
nem messze a h�lgyt�l. De nem vagyok biatos
benne.
- Nagyon sok f�gg att�l - morfond�rozott
Poirot -, hogy mi volt az ind�t�k.
- Hogyne, term�szetesen. Gondolom, nagyon
tudom�nyosan sorra vette a lehets�ges indit�ko-
kat, ugye?
- �divat� m�dszereim vannak. A r�gi b�lcses-
s�get k�,vetem: keresd azt, aki j�l j�r a b�nt�ny
r�v�n.
:
142 ~ ~ 143
- Ez nagyon hely�nval� - mondta Clancy -,
~le azt hiszem, ebben az �gyben kiss� neh�z tisz-
t�n l�tni. Hallottam, hogy van egy le�ny, aki �r�-
k�l. De az utasok k�z�l is sokan j�l j�rhatnak -
m�r arnennyiben p�nzt k�lcs�n�ztek, s most nem
kell visszafizetni�k.
- Igaz - mondta Foirot: - Van m�sf�le meg-
old�s is. T�telezz�k f�l, hogy Madame Giselle-nek
tudom�sa volt valamir�l - p�ld�ul egy gyilkos-
s�gi k�s�rletr;�l - valakivel kapcsolatban.
- Gyilkoss�gi k�s�rlet? - �mult Clancy. -
Mi�rt �ppen gyilkoss�gi k�s�rlet? Nagyon k�l�-
n�s �tlet.
- Ilyen esetekben, mint ez, az embernek min-
denre gondolnia kell - mondta Poirot.
- Vagy �gy! - felelte Clancy. - Csakhogy
gondolni kev�s. Tudni kell!
- Igaza van - milyen igaza. Fej�n tal�lta a
sz�get.
- Azt�n �gy folytatta: - Bocs�nat, de az a
f�v�cs�, amelyet vett . . .
- A fen�be azzal a f�v�k�val - t�rt ki Clancy.
- B�rcsak sose hoztam volna sz�ba.
- Azt mondta, ugye, hogy a Charing Cross
Roadon vette? V�letlen�l nem eml�kszik, melyik
�zletben?
- H�t lehetett az Absolom - meg ott van a
Mitchell �s Smith. Nem eml�kszem. De ezt m�~�
mind elmondtam annak a pi�ca fel�gyel�nek.
Mostanra m�r biztosan ellen�rizte az �ll�t�somat.
- �rtem, de �n eg�szen m�s okb�l k�rdezem
- mondta Poirot. - Szeretn�k szert tenni egy
ilyen t�rgyra, hogy kicsit k�s�rletezhessem vele.
- 6, vil�gos. De nem tudom, hogy tal�l-e �p-
pen ilyet. Tudja, nem tartanak ebb�l k�szlet~,t
sehol sem.
- Az�rt megpr�b�lhatom. Miss Grey, volna
sz�ves f�ljegyezni ezt a k�t nevet . . .
Jane kinyitotta a noteszt, s belefirkantott n�-
h~,ny jelet - rem�lte, hogy igazinak hat. Azt�p
lopva rendesen is fel�rta a k�t nevet a h�toldalra,
h�tha Poirot-t komolyan �rdekli.
- De t�ls�gosan ig�nybe vettem az idej�t -
mondta Poirot. - Ezer k�sz�net a kedvess�g��rt,
mi most megy�nk.
- Sz�ra sem �rdemes. R�szemr�l a szerencse
- mondta Clancy. - De az�rt igaz�n ehettek
volna egy ban�nt . . .
- Nagyon kedves.
- Sz�t sem �rdemel. Val�j�ban nagyon j� ked--
vem van ma este. Megakadtam egy novell�val -
valahogy nem akart �ssze�llni a dolog, s a tettes-
nek sem tal�ltam megfelel� nevet. Valami �zeset.
akartam. Nos, szerencs�m volt, megl�ttam a ne-
kem kell� nevet egy hentes�zlet c�g�r�n. Pargi--
ter. �ppen ezt kerestem. Olyan igazi a hangz�sa..
Azt�n �gy �t perccel k�s�bb megvolt a m�sik �t--
let is. Mindig ugyanaz a b�kken� ezekben a t�rt�-
netekben - hogy mi�rt nem besz�l a l�ny? A fia--
talember megpr�b�lja sz�ra b�rni, de a l�ny ki-
jelenti, hogy egy hangot nem mond. Persze val~5-
j�ban soha semmi ok nincs r�, hogy ne j�jj�n elcz
azonnal a farb�val, deh�t a szerz�nek ki kell ta-
l�lnia valami nem t�l idi�ta magyar�zatot. Csak
az a baj, hogy mindig m�s �s m�s okot kell ki-
agyalni!
Jane-re mosolygott kedvesen.
- Micsoda megpr�b�ltat�s �r�nak lenni!
Az �r� elsuhant Jane mellett, a k�nyvespolcho~
l�pett: ,
- Engedelm�kkel ezt odaaj�nd�kozom.
Egy k�nyvet tartott a kez�ben.
- A v�r�s szirom titka. Azt hiszem, eml�tettemt
Croydonban, hogy egyik k�nyvemben szerepel
m�rgezett ny�l �s f�v�ka.
- Ezer k�sz�net. Igaz�n nagyon kedves hoz-
z�nk.
- Ugyan, sz�t sem �rdemel. - Clancy hirteler~
Jane-hez fordult. - L�tom, hogy �n nem a Pit-
man-f�le gyors�r�ssal dolgozik.
144 ~. ! e0 - Hal�l a felh�k k�z�tt 14~
Jane a haja t�v�ig elpirult. Poirot a seg�ts�g�-
re sietett.
- Grey kisasszony halad a korral. A leg�jabb
cseh-szlov�k rendszert haszn�lja.
- Csak nem? Milyen leny�g�z� hely lehet az
a Cseh-Szlov�kia. Minden onnan j�n - cip�, �veg,
keszty�, most meg egy gyors�'r�si sziszt�ma. Hi-
hetetlen.
Mindkettej�kkel kezet r�zott.
- B�rcsak t�bbet seg�thettem volna - n�zett
ut�nuk a krimiszerz� szomork�san mosolyogva a
rendetl'ens�g k�zep�n.
TIZENHATODIK FEJEZET
A haditerv
~Clancy h�z�t�l taxival mentek Monseigneurbe,
ahol Norman Gale v�rt r�juk.
Poirot consomm�t rendelt �s chaud-froid csir-
~k�t.
- Nos? - k�rdezte Norman. - Hogy ment?
- Grey kisasszony t�k�letes titk�rn�nek bi-
zony ult - felelte Poirot.
- Nem hinn�m, hogy olyan j� voltam - v�lte
Jane. - Azonnal felfedezte, hogy mit csin�lok,
amikor elment mellettem. Ezek szerint nagyon j�
megfigyel�.
- Sz�val mag�nak is felt�nt? Ez a j� Clancy
~nem olyan sz�rakozott, ahogy k�pzelt�k.
- T�nyleg sz�ks�ge van az �zletek nev�re?
-- k�rdezte Jane.
- Igen, azt hiszem, haszn�t vessz�k.
- De ha a rend�rs�g . . .
- Ugyan, a rend�rs�g . . . �n eg�szen m�s k�r-
d�seket teszek f�l, mint �k. B�r, ami azt illeti,
k�tlem, hogy a rend�rs�g b�rmit is k�rdezett vol'-
na. Hiszen tudj�k, hogy azt a bizonyos f�v�cs�t,.
amelyet a g�pen tal�ltak, P�rizsban vette egy
amerikai.
- P�rizsban? Egy amerikai? De hiszen nem
is utazott amerikai a g�pen!
Poirot eln�z�en mosolygott Jane-re.
- �gy van. Csak az�rt szerepel itt egy ameri--
kai, hogy m�g nehezebb legyen a dolgunk. Voil�
tout.
- �s f�rfi volt a v�s�rl�? - k�rdezte Nor-
man.
Poirot meg�t�dve n�zett r�.
- Igen - v�laszolta -, a v�s�rl� f�rfi volt . . .
Norman csod�lkozni l�tszott.
- Mindegy - jelentette ki Jane. - Nem
Clancy �r volt. Neki .m�r volt egy ilyen iz�je,
mi�rt akart volna m�sikat?
Poirot b�lintott.
- Helyes, �gy kell haladni. Mindenkit sorra
kell venni, t�szt�zni, s t�r�lni a list�r�l.
- H�nyat t�r�lt m�r - k�rdezte Jane.
- Nem annyit, amennyit gondolna, Mademoi-
selle - villant r� Poirot szeme. - Minden az in-
d�t�kon rri�lik.
- Megtal�lt�k . . ? - Norman Gale elhallga-
tott, s menteget�dzve hozz�tette: - Nem akarok
hivatali titkokat feszegetni, de nincsenek dok�-
mentumok annak a n�nek az �zleti �gyeir�l?
Poirot megr�zta a fej�t.
- Minden irat el�gett.
- H�t ez pech.
- Evidemment! De �gy tetszik, Madame Gi-
selle belekevert egy .kis zsarol�st is a p�nzk�lcs�n-
z�i munk�ss�g�ba, s �gy sz�lesebb terepen kelI
mozognunk. P�ld�ul felt�telezhetj�k, hogy Ma-
dame Giselle-nek tudom�sa volt egy bizonyos t�r-
v�nybe �tk�z� tettr�l - mondjuk gyilkoss�gi k�-
s�rletr�l.
- Van valami oka, hogy ilyet t�telezzen fel?'
:146
10' 14~'
- Hogyne - mondta Poirot lassan. - Van
egy kis bizony�t�k erre ab'o�l a kev�sb�l, ami a
rendelkez�s�nkre �ll.
Egyik �rdekl�d� arc�r�l a m�sikra n�zett, azt�n
fels�hajtott.
- No j�, err�l ennyit - mondta. - Besz�l-
j�nk m�sr�l - p�ld�ul arr�l, hogyan �rintette ez
az eset k�t olyan fiatal �let�t, mint maguk.
- R�mesen hangzik, de eg�sz j�l j�rtam vele
- mondta Jane.
Elmes�lte a fizet�semel�st.
- Val�ban j�l j�rt, Mademoiselle, de lehet,
~~ogy csak �tmenetileg. Minden csoda h�rom napig
tart; nem tov�bb.
Jane nevetett. - Igaz.
- N�lam, sajnos, val�sz�n�leg hosszabb ideig
tart- mondta Norman.
Elmagyar�zta, mi�rt. Poirot egy�tt�rz�en hall-
.gatta.
- �gy van, ahogy mondja - jegyezte meg
~t�prengve -, nem h�rom napig tart, m�gcsak nem
is h�rom h�tig vagy h�napig. A szenz�ci� hamar
el�l, de a f�lelem hosszantart�.
- Gondolja, hogy ki k�ne addig h�znom? -
- Van m�s terve?
- Igen - itthagyom az eg�szet a csud�ba. El-
:megyek Kanad�ba vagy m�shova, s ott �jrakez-
~lem.
- Szerintem ez hiba volna - sz�gezte le Jane
hat�rozottan.
Norman r�n�zett a l�nyra.
Poirot tapintatosan a csirk�j�vel foglalta el ma-
:g�t.
- Nem szeretn�k elmenni - mondta Norm~n.
- Ha r�j�v�k, ki �lte meg Madame Giselle-t,
.akkor nem is kell elmennie - mondta Poirot de-
.r�sen.
- T�nyleg r� fog j�nni? - k�rdezte Jane.
Poirot szemreh�ny� pillant�st vetett r�.
~48
- Ha valaki m�dszeresen �ll neki a megold�s-
nak, akkor nem g�tolhatja semmi, de semmi, hogy
meg is tal�lja a megold�st - mondta Poirot szi-
gor�an.
- �, �rtem - mondta Jane, �s nem �rtette.
- De hamarabb r�j�nn�k a megold�sra, ha se-
g�ts�get kapn�k - tette hozz�. Poirot.
- Mif�le seg�ts�get?
Poirot hallgatott egy-k�t percig. Azt�n meg-
szc�lalt :
- Gale �r seg�thetne. K�s�bb tal�n maga is.
- Mit tehetek? - k�rdezte Norman.
Poirot oldalv�st pillantott r�.
- Lehet, hogy nem fog tetszeni mag�nak -
figyelmeztette.
- Mir�l van sz�? - s�rgette a fiatalember
t�relmetlen�l.
Poirot k�zbe vett egy fogpiszk�l�t, s nagyon fi-
noman �gy vette munk�ba vele a fogait, hogy ne
s�rtse vele az angol �zl�st. Azt�n folytatta:
- Val�ban egy zsarol�ra volna s_ z�ks�gem.
- Egy zsarol�ra?! - ki�ltott fel Norman. �gy
b�mult Poirot-ra, mint aki nem hisz a f�l�nek.
Poirot b�lintott.
- Pontosan - mondta. - Zsarol� kell.
- De minek?
- Parbleu! H�t zsarolni.
- Igen, de �gy �rtem, kit? �s mi�rt?
- Hogy mi�rt - felelte Poirot -, az az �n
dolgom. Ami a szem�lyt illeti . . . - Elhallgatott
egy kicsit, azt�n h�v�s t�rgyal�si st�lusban foly-
tatta:
- �me, a tervem. �n �r egy p�r sort - vagyis,
jobban mondva, �n �rom, �n meg lem�solja -
Horbury gr�fn�j�nek. R��rja, hogy ,;Szem�lyes
�gyben". A lev�lk�ben k�r egy id�pontot, hogy
besz�lhessen vele. Megeml�ti, hogy l�gi �ton Ang-
li�ba utazott egy bizonyos alkalommal. Arra is
utal, hogy Madame Giselle egy-k�t �zleti doku-
mentuma a kez�be ker�lt.
149
- �s azt�n?
- Azt�n kap egy megh�v�st. Elmegy, �s
mond bizonyos dolgokat - a k�s�bbi utas�t�s
szerint. K�r t�le - l�ssuk csak, mennyit -
ezer fontot.
- Meg�r�lt?
- Sz� sincs r�la - mondta Poirot. - Le
hogy k�l�nc vagyok, de �r�lt az nem.
- �s ha Lady Horbury h�vja a rend�rs�!
Akkor mehetek a b�rt�nbe.
- Nem fogja h�vni a rend�rs�get.
- Ezt nem tudhatjuk el�re.
- Mon cher, hogy �gy mondjam, �n minde
tudok.
- Akkor sem tetszik ez nekem.
- Nem veszi �t a t�zezer fontot - ha ez me
nyugtatja a lelk�smeret�t . . . - villant der�s
Poirot szeme.
- Igen, de n�zze, monsieur Poirot - ez aff�
sz�ls�s�ges �tlet, amely engem egy �letre t�nkr
tehet.
- Papperlapap - a h�lgy nem fordul a re
d�rs�ghez - err�l kezeskedem.
- Elmondhatja a f�rj�nek.
- Nem mondja el.
- Nem tetszik ez nekem.
- Az tetszik, hogy elvesz�ti a betegeit, s t�n
reteszi a karrierj�t?
- Nem, de . . .
Poirot kedvesen mosolygott r�.
- Aff�le term�szetes irt�z�s, ugye? �rthel
�nben r�ad�sul lovagias szellem is lakozik. 1
biztos�thatom, hogy Lady Hor bury nem �rden
meg ezt a nemes �rz�st - hogy am�gy londoni
san fejezzem ki magam: ronda egy bestia.
- Akkor is - gyilkos nem lehet.
- Mi�rt nem?
- Mi�rt? Mert �szrevett�k volna. Jane n~
�n �ppen szemben �lt�nk vel�k.
- �n t�l sok el��t�letet t�pl�l mag�ban. �n,
150
magam r�sz�r�l tiszt�zni szeretn�m a dolgokat, �s
azt tenni, amib�l megtudom, amit tudni akarok . . .
- Nem tetszik, hogy n�t kelljen megzsarolni.
- �, mon Dieu, mi mind�n m�lik a szavakon!
Nos j�, sz�~ sincs zsarol�sr�l. Csup�n arr�l, hogy
bizonyos hat�st kell el�rnie. Ha ez megvan, ha
el�k�sz�tette a terepet, akkor j�v�k �n.
- Ha b�rt�nben v�gzem maga miatt . . . -
kezdte Norman.
dehogy, dehogy. Engem nagyon j�l is-
mernek a Scotland Yardn�l. B�rmi t�rt�nik, �n
viselem a felel�ss�get. De semmi egy�b nem fog
t�rt�nni, mint amit W egj�solok.
Norman egy s�hajjal megadta mag�t.
- Rendben, megteszem. De egy cs�ppet sem
sz�vesen.
- Nagyon j�. Ez lesz a sz�veg - vegyen egy
ceruz�t.
Lassan dikt�lt.
- Voil� - mondta v�g�l. K�s�bb majd kiok�-
tom, mit kell mondania. Mondja, Mademoiselle,
szokott sz�nh�zba j�rni?
- Igen, el�g gyakran - felelte Jane.
- Nagyszer�. Tal�n l�tta is azt a darabot,
amelynek az a c�me, hogy Down Under?
- Igen. Egy h�napja l�ttam k�r�lbel�l. El�g
j �.
- Amerikai darab, ugye?
- Igen.
- Eml�kszik Harryre a darabb�l, akit Ray-
mond Barraclough alak�tott?
- Igen. Nagyon j�l j�tszott.
- Vonz�nak tal�lta? Igen?
- F�lelmetesen vonz�nak.
- Aha, il est sex appeal?
- Hat�rozottan - nevetett Jane.
- Csak ennyi - vagy j� sz�n�sz is?
- �, szerintem eg�sz j� sz�n�sz.
- Meg kell n�znem - mondta Poirot.
Jane furcs�ll�an n�zett r�.
151
Micsoda fura emberke ez! �gy ugr�l egyik t�-
m�r�l a m�sikra, mint a mad�r �gr�l �gra.
Poirot mintha olvasott volna a gondolataibanr
Elmosolyodott:
- Mintha rosszallana valamit, Mademoiselle!
Nem tetszenek a m�dszereim?
- Nagyon csapong.
- Nem mondhatn�m. Logikusan haladok el�re,
m�dszeresen, ahogy kell. Senkinek sem szabad el=
hamarkodott k�vetkeztet�seket levonnia. Az em-
bernek szelekt�lnia kell, kiz�rnia a kiz�rhat�t.
- Kiz�rni . . .? - csod�lkozott Jane. - Most`
�ppen ezt csin�lja? - Elgondolkozott egy kicsit.
- �rtem. Kiz�rta Clancy urat . . .
- Tal�n - sz�rta k�zbe Poirot.
- Azt�n minket is, most pedig esetleg Ladg
Horburyn a sor, hogy tiszt�z�dj�k. C~!
Elhallgatott, mintha valami hirtelen az esz�be
jutott volna.
- Mi az, Mademoiselle?
- Az, hogy gyilkoss�gi k�s�rletr�l besz�lt . . .
Az pr�ba volt, ugye?
- Nagyon v�g az agya, Mademoiselle. Igen,
r�sze volt a logikus gondolatmenetnek, amelyet
k�vettem. Megeml�~tem a gyilkoss�gi k�s�rletet,
azt�n n�zem Clancy �r arc�t, n�zem mag�t, n�zem
Gale urat - s egyik�j�kben sem fedezem fel a
legkisebb �rul� jelet sem. M�g a szem�k sem reb-
ben. Azt hadd mondjam meg, hogy ezen a
ponton engem nem lehet becsapni. Egy
gyilkos b�rmilyen, el�re l�tott t�mad�st ki tud
v�deni. De az a kis bejegyz�s egy noteszb�l mind-
h�rm�juk sz�m�ra ismeretlennek bizonyult. Sz�-
val, mint l�tja, megliaptam a v�laszt a k�rd�-:.
semre.
- Micsoda borzaszt� egy tr�kk�s alak maga,~
monsieur Poirot - mondta Jane, s fel�llt. - So-
sem tudhatom, mit mi�rt mond.
- Pedig ez nagyon egyszer�. Ki akarok der�-~
teni dolgokat.
- Gondolom, nagyon ravasz m�dszerei vannak
~z igazs�g kider�t�s�re?
- Egyetlen, roppant egyszer� m�dja van.
- Micsoda?
- Hagyom, hogy elmondj�k nekem.
Jane nevetett.
- �s ha nem akarj�k elmondani?
- Mindenki szeret mag�r�l mes�lni.
- Ez igaz - ismerte el Jane.
- �gy csin�lnak a sarlat�n l�lekb�v�rok ren-
geteg p�nzt. R�veszik a p�cienseket, hogy men-
jenek el hozz�juk, s mes�ljenek nekik mindenf�-
l�r�l. Hogyan estek ki a gyerekkocsib�l k�t�ves
korukban, hogy ette az anyjuk a k�rt�t, amelynek
a leve narancss�rga ruh�j�ra csorgott, hogy h�z-
kodt�k m�sf�l �vesen az apjuk szak�ll�t, �s �gy to-
v�bb. A sarlat�n pedig k�zli vel�k, hogy t�bb�
nem fognak �lmatlans�gban szenvedni, s elk�ri a
p�nzt. A p�ciens elmegy, �, nagyszer�en �rezte
magat, roppantul - s tal�n m�g j�l is alszik az-
nap.
- Milyen nevets�ges - jegyezte meg Jane.
- Nem, nem annyira, mint gondoln�. Az alapja
egy �letbev�g� emberi sz�ks�glet - a besz�d, az
�nmagunk megmutat�s�nak k�nyszere. Maga p�l-
��ul, Mademoiselle, nem szeret a gyerekkor�ra
gondolni? Az apj�ra, s az anyj�ra?
- �, ez n�lam nincs �gy. �rvah�zban n�ttem
fel.
- �~ az val�ban m�s. Nem t�l vid�m . . .
- No az�rt mi nem voltunk azok az igazi,
egyenruh�s, szeg�nyh�zi �rv�k - piros masni,
piros kab�t . . . Tulajdonk�ppen eg�sz sz�rakoz-
tat� volt.
- �z itt, Angli�ban volt?
- Nem, frorsz�gban, Dublin k�zel�ben.
- Sz�val maga �r. Ez�rt s�t�t a haja, k�kes-
sz�rke a szeme, s a tekintete . . .
- Mondja, hogy m�g a szeme sem �ll j�l -
fejezte be a mondatot Norman mulatva.
152 a. 153
- Comment? Hogy mondta?
- Van egy mond�s az �rekr�l, hogy m�g a sze- r
m�k sem �ll j�l.
- T�nyleg? H�t nem valami gavall�ros xneg-'..
jegyz�s. M�gis - el�gg� kifejez� . . . - Poirot
meghajolt Jane fel�. - Az �sszehat�s kit�n�, Ma-
dexr~oiselle.
Jane nevetve �llt fel.
- M�g elcsavarja a fejem, monsieur Poirot. J� i
�jt, �s k�sz�net a vacsor��rt. Tartozik nekem m�g ~
eggyel, ha Normant b�rt�nbe csukj�k zsarol�s�rt. ~
Norman arca elborult.
Poirot j� �jszak�t k�v�nt a k�t fiatalnak.
Amikor haza�rt, kivett a fi�kj�b�l egy l�st�t, =,
amelyen tizenegy n�v �llt.
N�gyet halv�nyan kipip�lt, azt�n t�prengve le- ~
hajtotta a fej�t.
- Azt hiszem, m�r tudom - mormogta mag�- .
ban. -- De meg kell bizonyosodnom. Il faut con-
tinuer.
TIZENHETEDIK FEJEZET
Wandsworthben
Henry Mi'cchell �ppen le�lt, hogy megegye koI-
b�szb�l �s t�rt krumplib�l �ll� vacsor�j�t,. amikor
l�togat�ba �rkezett.
Az utask�s�r� n�mik�pp meglep�d�tt, . a~nikor
az illet�ben felismerte azt a t�m�tt bajsz� urat,
aki utas volt, azon a v�gzetes j�raton.
Poirot nagyon �dvarias volt, nagyon megnyer�.
Rag�szkodott hozz�, hogy Mitchell folytassa a
vacsor�j�t, �s mondott egy kedves b�kot Mitchell
feles�g�nek, aki t�tott sz�jjal b�mult r�.
Le�lt a felk�n�lt helyre, . megjegyezte, hogy az
�vszakhoz k�pest nagyon meleg van, s azt�n fino-
man r�t�rt j�vetele c�lj�ra.
- A Scotland Yard, att�l f�lek, nemigen haladt
el�re az �gyben - mondta.
Mitchell a fej�t cs�v�lta.
- Micsoda hihetetlen eset, uram - hihetet-
len: Nem is l�tom, hogy lenne b�rmi is, amin elin-
dulhatn�nak. Hiszen ha a g�pen senki nem vett
�szre semmit, akkor m�r igen neh�z ut�lag . . .
- Igen, teljesen igaza van.
- Henry annyit agg�dott - sz�lt k�zbe a fe-
les�g. - �jszak�kon �t le sem hunyta a szem�t.
- Nagyon a lelkemre telepedett a dolog, de va-
lami borzaszt�an - magyar�zta Mitchell. A t�r-
sas�g nagyon rendes velem. Meg kell mondjam,
att�l f�ltem az elej�n, hogy elvesz�tem az �ll�so-
mat...
- Henry, ezt nem tehett�k meg. Sz�rnyen igaz-
s�gtalan lett volna - m�ltatlankodott felh�borod-
va az asszoxiy. H�sos, pirospozsg�s arc� n� volt
�l�nk, fekete szemekkel.
- A dolgok nem mindig az igazs�g szerint t�r-
t�nnek, Ruth. Azzal egy�tt sokkal jobb v�ge lett a
dolognak, mint gondoltam. Nem v�dolnak. De
az�rt �n �reztem, amit �reztem, tudja. M�g'iscsak
�n voltam szolg�latban . . .
- Meg�rtem az �rz�seit - mondta Poirot
egy�tt�rz�en. - De biztos�thatom, hogy �n t�ls�-
gosan lelk�smeretes. Semmi nem t�rt�nt az �n
hib�j�b�l.
- H�t �n is ezt mondom, �ram - kottyantotta
k�zbe az asszony.
Mitchell megcs�v�lta a fej�t.
- Nekem �l�bb �szre kellett volna v�nnem,
hogy a h�lgy halott. Ha akkor pr�b�ltam volna
fel�breszteni, amikor el�sz�r k�rbementem a
sz�ml�kkal . . ..
- Nem lett volna semmi k�l�nbs�g. A hal�l,
mint meg�llap�tott�k, csaknem azonnal be�llt.
154 / 155
- Annyit agg�dik - mondta Mitchelln�.
PJIindig mondom neki, hogy ne f�j�n m�r annyit.
a feje. Ki t�dja, mi okuk vag a k�lf�ldiekne 4 ,,~
egym�st gyilkol�szniuk. Ha en em k�rdez, uram ,
szerintem piszkos tr�kk volt �ppen egy angol g�-
pen elk�vetni ezt . .
Hazafias felhorkan�ssal z�rta felh�borod�s�i. `
Mitchell �rtetlen�l cs�v�lgatta a fej�t.
- R��lt a ked�lyemre, hogy �gy mondJam:..
Ak�rh�nyszor szolg�latba indulok, r�mj�n a fr�sz. j
Azt�n az az �r a Scotland Yardt�l h�nyszor, de ~
h�nyszor megk�rdezte, hogy nem l�ttam-e valami f
furcs�t vagy szokatlant az �t sor�n. Mintha azt ~: ~
�reztetn� velem, hogy valami biztosan kiment a ::` `
fejemb�l. Pedig tudom, hogy nem ment ki. A le-
het� legesem�nytelenebb j�rat volt - eg�szen '~
addig . .
- F�v�cs� meg nyilak - ez azt�n a pog�ny- .. '
s�g - jegyezte meg Mithell feles�ge:
- Igaza van - fordult Poirot fel�je, mint akit :
kegllemesen meglepett a megjegyz�s �leselm�j�- ~
s� e - Angol gyilkoss�got �gy nem k�vetnek el. ~
- Pontosan, uram.
- Tudja, asszonyom, sejtem, Anglia melyik - ~~
vid�k�r�l val�.
- Dorsetb�l, uram. Nem messzire van Bridge-
portt�l. Az a sz�l�v�rosom.
- ~pp �gy gondoltam - mondta Poirot. -
Sz�p vid�k.
- Nagyon sz�p. London a nyom�ba nem �rhet.
A csal�d t�bb mint k�tsz�z �ve telepedett mag
ott - nekem a v�remben van Dorset, ahogy mon-
dani szokt�k.
- Igen, t�nyleg. - Poirot ism�t az utask�sg-,
r�h�z fordult. - Van m�g valami, amit meg sze-
retn�k �nt�l k�rdezni, Mitchell.
A f�rfi �sszer�ncolta a szem�ld�k�t.
- Nl�r elmondtam mindent, amit tudok - de '`
igaz�n, uram.
- Hogyne, hogyne; m�r csak egy apr�s�gr�~
van sz�. Az �rdekelne, hogy volt-e valami szokat-
lan - valami rendetlens�g Madame Giselle asztal-
k�j�n?
- �gy �rti, amikor . . . amikor r�j�ttem . . .?
- Igen. A kanalak, vill�k - a s�tart� -
b�rmi . . .
A f�rfi megr�zta a fej�t.
- Eff�le m�r nem volt az asztalokon. Mindent
eltakar�tottunk, a k�v�scs�sz�ket kiv�ve. �n sem-
mi k�l�n�set nem vettem �szre. Nem is tehettem,
t�ls�gosan izgatott voltam. De a rend�rs�g tudja,
hogy volt-e hiszen annyiszor �tvizsg�lt�k a g�pet.
- �, �rtem - mondta Poirot. - Nem �rdekes.
Majd besz�lek egyszer a koll�g�j�val is, Daviesz-
szel.
- Most �ppen a 8.45-�s j�rattal van, uram.
- Felizgatta �t ez az eset?
- �, tudja, uram, � m�g fiatalember. �n mon-
dom, m�g �lvezte is egy kicsit. Az izgalom, meg,
hogy mindenki italt fizet neki, csak hogy mes�l~
jen err�l . .
- Van neki, ugye, v�lasztottja? - k�rdezte
Poirot. - A fiatal h�lgynek minden bizonnyal:
nagyon izgalmas a tudat, hogy a fi�nak k�ze var~
egy b�n�gyh�z.
- A kocsm�ros �reg Johnson l�ny�nak udvarol
a Koron�ban - mondta Mitchelln�. - De az okos
l�ny, hely�n van az esze. Nem tetszik neki, hogy
belekeveredtek egy b�nt�nyb�.
- Nagyon eg�szs�ges felfog�s - helyeselt Poi~
rot, �s fel�llt. - K�sz�n�m, uram, �nnek is, asz-
szonyom. �s k�rem �nt, bar�tom hogy ne vegye
t�ls�gosan a lelk�re ezt az esetet.
Amikor elment, Mitchell ezt mondta: - Azok
a fafej�ek ott, a b�r�s�gon azt hitt�k, hogy
tette. De �n mondom - biztos a titkosszolg�lat-
nak dolgozik.~
- �n meg azt mondom - sz�lalt meg az asz--
szony -, hogy a h�tt�rben a bolsik �llnak.
156 ~ ~ 15~
Poirot, mint eml�tette, besz�lni �hajtott Da-
wiesszel - erre a tal�lkoz�sra nem is sokkal k�-
-s�bb sor ker�lt a Koron�hoz c�mzett kocsm�ban.
Feltette ugyanazokat a k�rd�seket Daviesnek is.
- Nem, nem volt semmi sem szokatlan helyen.
Nem, uram. Vagy �gy �rti, hogy fel volt-e va-
lami borulva, vagy ilyesmi?
- �gy �rtem - sz�val mondjuk �gy, hi�ny-
~.zott-e valami az asztalk�r�l? Vagy volt-e valami
rajta, aminek nem kellett volna ott lennie?
Davies elt�n�dve megsz�lalt:
- Valami volt - akkor vettem �szre, amikor
kitakar�tottam, miut�n a rend�rs�g v�gzett a
munk�j�val -, de nem hiszem, hogy ez olyasmi,
.amire gondol. Csak az volt, hogy a halott h�lgy
~el�tt, a cs�szealjon egy helyett k�t kiskan�l volt.
Ez n�ha el�fordul, amikor sietve szerv�rozunk.
Az�rt t�nt f�l, mert a babona azt tartja, hogy
k�t kam�l �gy cs�szealjon h�zass�got jelent.
- M�shonnan hi�nyzott az a kiskan�l?
- Nem, iegal�bbis nem vettem �szre. Mitchell
vagy �n biztosan �gy vitt�k ki, k�t .kan�llal -
rnint mondtam, megt�rt�nik ez, ha kapkodunk.
�pp egy hete t�laltam valakinek k�t halk�st �s k�t
vill�t. M�g mindig jobb, mintha kevesebb ev�-
eszk�z volna az asztalon, mint kell, mert akkor
vissza kell menni az elfelejtett k�s�rt vagy ak�r-
mi�rt.
Poirot feltette az utols� k�rd�s�t - amely n�-
mik�pp d�vajul hangzott:
- Mit tart a francia l�nyokr�l, Davies?
- Az angolok �pp el�g j�k nekem, uram.
Ezzel f�lig �r� sz�jjal r�mosolygott egy duci
sz�k�re, aki a pult m�g�tt �llt.
SIZENNYOLCADIK FEJEZET
A Queen Viktoria Streeten
James Ry der kiss� meglep�d�tt, amikor mon-
sieur Hercule Poirot n�vk�rty�j�t ny�jtott�k �t
neki.
Tudta, hogy valahonnan ismer i ezt a nevet, de
csak egy perc m�lva j�tt r�, honnan. Ja, az a
fick�, mondta mag�ban, s sz�lt a titk�rnak, hogy
engedje be.
Hercule Poirot igen vil�gfiasan festett: kez�ben
s�tap�lca, a gomblyuk�ban vir�g.
- Rem�lem, megbocs�t az alkalmatlankod�s�rt
- kezdte. - Madame Giselle hal�l�nak ok�n va-
gyok itt.
- Igen? �s mi a fejlem�ny az �gyben? �lj�n
le, k�rem. Szivart . . .?
- Nem, k�sz�n�m. Van cigarett�m. Esetleg
megk�n�lhatom?
Ryder kiss� furcs�llva n�zett Poirot v�kony,
apr� cigarett�ira.
- Ink�bb a magam�t sz�vom, ha nem s�rtem
meg. A mag��t tal�n v�letlen�l le is nyeln�m . . .
- Sz�vb�l felnevetett.
- A fel�gyel� itt volt p�r nappal �zel�tt -
folytatta Ryder, s felkattintotta az �ngy�jt�j�t.
- Folyton szagl�sznak az ilyenek. Nem tudnak
a saj�t dolgukkal t�r�dni.
- Gondolorr~, az a dolguk, hogy inf�rm�ci�kat
szerezzenek - j�gyezte meg P�irot b�k�t�en.
- De az�rt nem kellene ilyen durv�n csin�lniuk
f�st�lg�tt Ryder. - Az embernek vannak �r-
~�sei, m�sr�szt az �zleti h�rn�vvel is t�r�dni kell.
- �n tal�n egy kiss� t�l�rz�keny.
- El�g k�nyes helyzetben vagyok tulaj don-
k�ppen - mondta Ryder. - A g�pen ott �ltem~
~ppen �el�tte - h�t, ez el�g gyan�s, m�g tudom
159
�rteni. De nem tehetek r�la, hogy ott �ltem. Ha
~l�re tudom, hogy azt a n�t meg�lik, akkor fel
sem sz�llok arra a g�pre. B�r nem tudom . . . 1~-
het, hogy f�lsz�lltam volna - tette hozz� elgon-
~lolkodva.
- Tal�n j� is sz�rmazott a rosszb�l? - mosoly-
,~ott Poirot.
- �rdekes, hogy ezt mondja. F'�szben igen,
~�szben nem, ha szabad �gy fogalmaznolr. Egyfe-
~�I rengeteg idegesked�st jelentett. Zaklattak, gya-
n�s�tgattak. IJs mi�rt pont engem? - k�rdem �n.
Mi�rt nem azt a doktor Hubbardot - vagyis
Bryantot ideges�tik? Az orvosok azok, akik eff�le
nehezen kimutathat� m�rgekhez l~ozz�j utnak. �n
honnan szerezn�k k�gy�m�rget? Ezt mondja meg!
- Nem azt mondta, hogy egyr�szt r engeteg
kellemetlens�ge volt, m�sr�szt . . .? - vetette
k�zbe Poirot.
- �, igen, van a dolognak naposabb oldala is.
~szint�n megmondom, hogy csinos kis �sszeget
sepertem be az �js�gokt�l. Tudja, a szemtan� val-
lom�sa - b�r ink�bb az � k�pzelet�k �rv�nye-
s�lt, nem az, amit �n l�ttam, de ez v�g�l is �des-
mindegy.
- �rdekes - mondta Poirot -, hogyan befo-
ly�solja egy b�nt�ny a k�v�l�ll�k �let�t. Vegy�k
~�ld�ul mag�t - hirtelen p�nzhez jut, amire nom
is sz�m�tott, olyan p�nzhez, amely esetleg nagyo:l
is j�l j�tt abban a pillanatban . . .
- A p�nz mindig j�l j�n - mondta Ryder.
Kem�nyen n�zett Poirot szeme k�z�.
- N�ha nagyon parancsol� tud lenni a sz�k-
s�g. Ilyenkor az emberek hajlamosak ferde utakat
k�vetni - p�ld�ul hamis bejegyz�seket tesznek
a f�k�nyvbe, �s �gy tov�bb . . . - magyar�zott
Poirot gesztikul�lva. - Mindenf�le bonyodalxnak
ad�dhatnak . . .
- Nos, az�rt ne sirassuk el �ket - mondta r
Ryder.
- Helyes. Mi�rt ragadjunk le a s�t�tebbik ol-
~ 60
dalon? Sz�val ez a p�nz j�l j�tt - hiszen �nnek
nem siker�lt k�lcs�nt szereznie P�rizsban . . .
- Honnan az �rd�gb�l tudja? - csapott le
Ryder d�h�sen.
Hercule Poirot mosolygott.
- Minden~setre igaz, ugye?
- Igaz h�t, de nem szer�tn�m vil�gg� k�r-
t�lni ezt a t�nyt.
- Biztos�thatom a teljes diszkr�ci�mr�l.
- Fura - t�n�d�tt Ryder -, milyen kis �sz-
szeg is hazav�ghatja az embert. �pp csak egy kis
�sszeg, ami arra kell, hogy �thidaljuk a neh�zs�-
geket, s azt�n, ha nem tudjuk el�teremteni, ak-
kor l�ttek az �zleti hitel�nknek. Igen, �tkozottul
fura. A p�nz is fura j�sz�g, meg a hitell~�pess�g is
- v�g�l is az eg�sz �let az!
- Nagyon igaz.
- Egy�bk�nt mir�l is akart velem besz�lni?
- Egy kiss� k�nos az �gy. Csiripelt�k a vere-
bek - tudja, az �n szakm�mban van ilyen -,
hogy �nnek, noha tagadta, �zleti �gyei voltak
Madame Giselle-lel.
- Ki �ll�tja? Hazugs�g! Sose l�ttam azt a n�t!
- Egek! ez azt�n nagyon k�l�n�s!
- K�l�n�s? Ez r�galom, a fen�be is!
Poirot elgondolkozva n�zett r�.
= �, akkor ut�na kell n�zzek valaminek.
- Ezt hogy �rti? Mire akar kilyukadni?
Poirot megcs�v�lta a fej�t.
- Ne lovallja bel~ nlag�t - biztos~n t�ved�s
t�rt�nt.
- Szerintem is. Arra v�rhat, am�g �n �ssze-
sz�r�m a levet ilyen el�kel� uzsor�sokkal, akik a
fels� t�zezerrel foglalkoznak. A szerencsej�t�kos
�r ih�lgyek meg eff�l�k - ez az � fajt�juk.
Poirot felemelhedett a sz�k�b�l.
- Eln�z�s�t k�rem a t�ves inform�ci� miatt.
- Meg�llt az ajt�ban.
- M�r csak azt szeretn�m tudni, puszt�n k:-
!4 11 ~ ilal�l a felh�k k�z�tt 161
v�ncsis�gb�l, hogy mi�rt nevezte dr. Bryantot
Hubbardnak az im�nt?
- Vesszek meg, ha tudom. L�ssuk csak - �;
igen, biztosan a fuvola miatt. Tudja, van az
gyerekmond�ka, a Hubbard any� kuty�~�r�l.
"Amikor visszaj�tt az any�ka, a kuty�n�l volt a
fuvola." Fura, hogy az ember mennyire �sszeke-
ver neveket...
- �, igen, a fuvola . . . Tudja, az eff�le dolgok
�rdekelnek engem - a l�lektan szempontj�b�l.
Ryder felhorkantott a l�lektan sz� hallat�n,
mert a pszichoanah1zist s�letlens�gnek tartotta.
Gyanakodva m�regette Poirot-t.
TIZENKILENCEDIK FEJEZET
Robinson
a sz�nre l�p - ma Jd l~l�p
Horbury gr�fn�je a f�s�lk�d�asztalk�ja el�tt �lt,
a Grosvenor Square 315 alatti rezidenci�j�nak
h�l�szob�j�ban. Aranyozott hajkef�k �s dobozk�k
sorakoztak el�tte, �s kr�mes t�gelyek, p�derek -
finom luxus vette h�r�l. Cicely Horbury azonban
kisz�radt sz�jjal, arc�n sz�tm�zolt fest�kkel �lt
mindeme gazdags�g kell�s k�zep�ben.
M�r negyedszer olvasta el a levelet.
"Horbury gr�fn�j�nek.
Az elhunyt Madame Giselle �gy�ben.
Kedves asszonycm!
Bizonyos doTcu.7nent2tmole a birtolccmban va
u,al~, amelyek icor�bban az elhunyt h�lgy tulajd
n�t )c�pezt�lc. Ha �n vagy Barraclo2cgh �r �rde
l�dik ezelc ir�n,t, ak?cor boldogan f�lkeresn�m, hogy
megbesz�lj�k az �gyet.
Vagy esetleg �hajtja, hogy a f�rj�hez fordul-
jalc?
�dv�zlettel:
John l~obinson"
Milyen butas�g, �jra meg �jra elolvasni . . .
Mintha a szavak megv�ltozhatn�nak.
Felkapta a bor�t�kot - mindkett�t, mert kett�
volt, egyik "Szem�lyes �gyben" feJirattal, a m�-
sikon az �llt: "Mag�njelleg� �s nagyon bizalmas".
Mag�njelleg� �s nagyon bizalmas . . .
Gazember . . . �tkozott gazember . . .
Meg az a hazug v�n francia banya, aki meg-
esk�d�tt, hogy "megtesz�nk minden �vint�zke-
d�st, amellyel az �gyfeleink �rdekeit v�dj�k, sz�-
molva minden esetleges, v�ratlan k�r�lm�nnyel".
A francba . . . De pokoli az �let - pokoli . . .
Egek, az idegeim, gondolta Cicely. Ez m�lt�ny-
talan, ez nem j�rja . . .
Reszket� k�zzel egy aranykupakos �vegcse fel�
ny�lt. '
Ez majd rendbehozza . . .
Az orr�ba szippantotta a feh�r port.
�gy m�r m�s. Mindj�rt tud gondolkozni. Mi a
teend�? Besz�lni kell ezzel a f�rfival, term�sze-
tesen. B�r hogy honnan hajthatna fel p�nzt . . .
Tal�n egy kis szerencs�vel nyerhetne valamit ab-
ban a barlangban, a Carlos Streeten . . .
De ez m�g r ��r. L�ssuk a pasast, l�ssuk meny-
nyit tud.
Az �r�asztalhoz l�pett, s form�tlan, nagy bet�i-
vel lef irkantotta :
"Horbury gr�fn�je �dv�zlet�t k�ldi John Ro-
binson �rnalc, �s fogadja holnap d�lel�tt, tizen-
eg y �rakor."
- J� leszek �gy? - k�rdezte Norman.
Kiss� elpirult Poirot d�bbent pillant�s�t�l.
162 ~ 21. 163
- J�zus ereje - mondta Hercule Poirot. -
.Mif�le kom�di�ban akar maga f�ll�pni?
Norman Gale m�g m�lyebben .elv�r�s�d�tt.
- �n mondta, hogy enyhe �lc�z�s sem �rt -
motyogta.
Poirot , s�hajtott, majd karonfogva a fiatal-
embert, a ti,'ik�r el� vonult vele.
- N�zzen v�gig �nmag�n - mondta. - Csak
ennyit - n�zzen v�gig mag�n! Mit gondolt, hogy
a Mikul�st kell elj�tszania gyerekeknek? Helyes-
lem, hogy s�t�t szak�llat v�lasztott, s nem �sze-
set - ez ugyanis a gonosztev�k sz�ne! De h�t
mif�le �llszak~ll ez - ez olyan, hogy egekbe,
ki�lt! Oles� vacak, bar�tom, s milyen rosszul;'
amat�r m�don ragasztotta fel! Azt�n a szem�l-
d�ke . . . S csak nem bolondja a par�k�nak? A ra-;
gaszt�s szaga m�rf�ldr�l �rulkodik. S ha azt hinn�,
hogy b�rkit is megt�veszthet ezzel az egy fog�ra
ragasztott m�anyagdarabk�val, nos, akkor t�ved:
Bar�tom, ez nem a maga ter�lete . . . Semmik�p-
pen nem j�tszhatja el ezt a szerepet.
- Egy id�ben el�g sokat j�tszottam m�kedvel�
szinten - mondta Norman Gale mereven.
- Alig tudom elhinni. Gondolom, hogy nem~
igen hagyt�k �rv�nyes�lni a maszkkal kapcsola=
tos elk�pzel�seit. Ez a jelmez m�g a sz�npadi
f�nyben sem hatna meggy�z�en, nemhogy a Gros-
venor Square-en, f�nyes nappal... - Poirot be-
sz�des v�llr�nd�t�ssal fejezte be a mondatot.
- Nem, mon ami - folytatta. - Ez egy zsa-
rol� szerepe, nem egy boh�c�. Azt akarom, hogy
�l�dis�ge rettegjen - s ne kacagja hal�lra ma-
g�t, amikor el�be �ll. L�tom, hogy a sz�v�re veszi,
amit mondok,, de ez most olyan pillanat, amikor
esak a legteljesebb �szintes�g haszn�l. Vegye el
ezt meg ezt - Poirot k�l�nf�le �vegeket nyomott
a kez�be -, mer~jen a f�rd�szob�ba, �s vessen
v�get ennek a kutyakom�di�nak, ahogy ezt ebben:
az orsz�gban mondani szokt�k.
Norman Gale megsemmis�lten t�vozott. Amikor,
negyed�ra m�lva el�ker�lt �l�nkpirosra csisza-
tolt arccal, Poirot helyesl�en b�lintott.
- Tr�s bien. A kom�di�nak v�ge. L�ssunk
munk�hoz. Enged�lyezem, hogy kis bajuszt visel-
jen. De, ha megengedi, �n fogom f�ltenni. Tess�k
- �s most legyen a v�laszt�ka itt - �gy! Ennyi
�ppen el�g. No, l�ssuk, hogy legal�bb a szerep�t
tudj a-e !
Figyelmesen hallgatott, azt�n b�lintott.
- J�. En avant - �s sok szerenes�t.
- Nagyon rem�lem, hogy lesz. Lehet, hogy
mt�r egy feld�h�d�tt f�rj �s egyn�h�ny rend�r v�r
ott engem.
- Ne agg�djon - nyugtatta meg Poirot. -
Minden csod�latosan fog klappolni.
- Legal�bbis maga szerint - morogta Nor-
man ellens�gesen.
A legteljesebb rosszkedvvel indult el, hogy tel-
jes�tse ezt az �zetlen k�ldet�st.
Grosvenor Square-en egy kis szob�ba vezett�:~
be az els� emeleten. Egy-k�t perc m�lt�n megje-
l~nt Lady Horbury.
Norman belecs�pett saj�t karj�ba. Nem szabad
- semmik�ppen sem szabad - el�rulnia, hogy
kezd� a szakm�ban . . .
- Robinson �r? - sz�lalt meg Cicely Horbury,
- Szolg�lat�ra - hajolt meg Norman.
A francba, �gy viselkedem, mint egy londiner,
gondolta 1`dorman undorral. R�m�letes!
- Megkaptam a level�t - mondta Cicely.
Norman �sszeszedte mag�t. A v�n bolond sze-
rint �n nem tudok j�tszani? - gondolta, s vigyor-
gott mag�ban.
Hangosan ennyit mondott - m;,glehet�sen
szemtelen�l.
- Val�ban? �,s mi a v�lem�nye, Lady Hor-
bury?
- Nem tudom, mire c�loz.
- Ugyan, ugyan. Musz�j a r�szletekbe bonyo-
164 ~ 165
l�dnunk? Mindenki tudja, hogy milyen kellemes
egy kis -v- nos, fogalmazzunk �gy: egy kis h�tv�gi
kil~apcsol�d�s a tengerparton. B�r a f�rjeknek
�ltal�ban m�s a v�lem�ny�k err�l . . . Azt hiszem,
hogy �n, Lady Horbury, pontosan tudja, miben
�ll a bizony�t�kom. Csod�latos n� volt az �reg Gi-
selle. Mindig kez�ben voltak a k�rty�k. A hotel-
b�l szerzett bizonynt�k p�ld�ul eg�szen els� osz-
t�ly�. Most m�r csak azt kell tudni, hogy ki sze-
retn� jobban megkapni - �n vagy Lord Horbury?
Ez itt a k�rd�s.
A n� reszketve �llt.
- �n eladok valan:it - folytatta Norman ter-
m�szetesebb hangon, ahog.y belem~legedett Robin- ,
son szerep�be. - K�rd�s, hogy �n vev�-e r�?
- Hogyan szerezte ezt a . . . bizony�~t�kot?
- Ugyan, Lady Horbury, Ez m�r nem tartozik
ide. Az a f�, hogy megszereztem.
- Nem hiszem el. Mutassa meg!
- �, hogyisr~e - cs�v�lta a fej�t Norman
megvet� vigyorral. - Nem hordom magamn�l.
Ennyire nem vagyok z�ld. Ha viszont meg�llapo-
dunk az �zlet felt�teleiben, akkor az m�s. Meg-
mutatom m�g miel�tt �tadn� a p�nzt. Ez tiszta
�s egy�rtelm�.
- Mennyi - mennyit k�r?
- Legal�bb t�zezret - �s fontban, nem dol-
l�rban.
- Lehetetlen: Soha nem volt m�g ennyi p�n-
zem.
- Csod�latos, mi mindenre k�pes az ember,
ha valamit t�nyleg akar. Az �kszerek ugyan rnost
nem hoznak annyit a konyh�ra, mint r�gebben,
de az�rt az igazgy�ngy ma is igazgy�ngy. Figyel- .,
jen ide, ne mondhassa, hogy nem tekintem �nben
a h�lgyet - legyen nyolcezer. Ez az utols� aj�n-
latom. Adok k�t napot, hogy meggondolja.
- Nern tudom megszerezni a p�nzt, higgye el.
Norman s�hajtott �s a fej�t cs�v�lta.
- H�t azt kell mondjam akkor, tal�n helyes is,i
166
ha Lord Horbury megtudja, mi folyik a h�ta m�-
g�tt. Ha j�l tudom, elv�lt feles�g nem kap tar-
t�sd�jat. Barraclough �r pedig - b�rmennyire
�g�retes, fiatal sz�n�sz is - nem hinn�m, hogy
nagy p�nzeket akaszt le. De sz�t se t�b'oet err�l.
Hagyom, hogy gondolkodj�k, de ne feledje: nem
ismerek tr�f�t!
Sz�netet tartott, azt�n folytatta: - �ppannyira
nem ismerek tr�f�t, amennyire Giselle sem . . .
Azt�n gyorsan elhagyta a szob�t, m�g miel�tt
a k�ts�gbeesett n� megsz�lalhatott volna.
- F��! - t�rt ki Normanb�l, amint kil�pett az
utc�ra. Megt�r�lte a homlok�t. - H�la istennek,
legal�bb ennek v�ge . . .
Alig egy �r�val k�s�bb n�vk�r ty�t hoztak be
Lady Horburynek.
- Monsieur Hercule Poirot.
A h�lgy f�lredobta a n�vjegyet. - Ki ez? Nem
tudom fogadni!
- Azt mondta, m�lt�s�gos asszony, hogy Ray-
mond Barraclough �r k�r�s�re j�tt el.
- Vagy �gy. - Cicely habozott. - Rendben,
akkor vezesse be.
A komornyik t�vozott, majd �jra bel�pett.
- Monsieur Hercule Poirot.
Poirot a lehet� leggavall�rosabb st�lusban �l-
t�zve bel�pett, meghajolt.
A komornyik becsukta maga m�g�tt az ajt�t.
Cicely egy l�p�st tett a l�togat� fel�.
- Barraclough �r k�ldte . . .?
- �lj�n le, Madame - utas�totta Poirot ked-
vesen, de ellentmond�st nem t�r�en.
A gr�fn� g�piesen helyet foglalt. Poirot le�lt
mell� egy sz�kbe. Atyai modorban, biztat� han-
gon kezdett besz�lni.
- Madame, k�rve k�rem, tekintsen bar�tj�-
nak. Tan�csot szeretn�k adni. Tudom, hogy nagy
bajban van.
- �n . . . dehogy . . . - motyogta a n� elhal�an.
167
- Ecoutez, madame, nem k�v�nom, hogy adja;
ki a titkait. Erre semmi sz�ks�g. �gyis tudok n-xin- ~
dent. Ez a j� detekt�v ism�rve - hogy minden-
r�l tud . . . :
- Detekt�v?! - t�gult nagyra a n� szeme. -j
Eml�kszem, ott volt a g�pen. Maga volt, aki . . . i
- Pontosan, �n voltam. M�rmost, asszonyom,
t�rj�nk a t�rgyra. Ahogy mondtam m�r, nem aka-'
rom arra szor�tani, hogy a bizalm�ba avasson.
Nem kell azzal kezden�nk, hogy �n mond el ne-<
kem dolgokat. El�sz�r �n mes�lek �nnek. Egy
�r�val ezel�tt volt egy l�togat�ja. Ezt az embert
- netal�nt�n Brownnak h�vt�k?
- Robinsonnak - lehelte Cicely:
- Nem sz�m�t - Brown, Smith, Robinson -
h�l egyiket, hol m�sikat haszn�lja. Az�rt j�tt,
hogy zsarolja �nt, madame. Van a birtok�ban n~-
h�ny - hogy is mondjam csak -. terhel� bizony�-
t�k? Egyszer ezek a bizony�t�kok Madame Gi-
selle tulajdon�ban voltak. Ez az ember megsze-
rezte. S most, mondjuk h�tezer font�rt felaj�nlja
�nnek.
- Nyolc.
- Akkor nyoic�r t. - �n pedig, asszonyom,
ugye el�g nehezen teremten� el� ezt az �sszeget'?
- Nem megy - egyszer�en nem rmegy. iM�r ,
�gy is ad�ss�gban vagyok. Nem tudom, mit csi-
n�ljak . . .
- Nyugodjon meg, madame. Az�rt vagyok itt,
hogy seg�tsek.
A n� r�b�mult.
- Honnan tudja mindezt?
- Eg�sz egyszer�en sz�lv�n - �n Hercule Poi- ~
rot vagyok! Eh bien, ne rettegjen t�lem, helyezze j
a sors�t a k~zembe, �s �n elint�zem ezt a ~izo- -
nyos Robinsont.
- �rtem - fortyant fel Cicely. - �s mennyit;
k�r?
Hercule Poirot meghajolt �lt�ben.
- Csak egy autogrammos f�nyk�pet egy gy�-
ny�r� h�lgyr�l . . .
- �, egek - ki�ltott fel Cicely. - Nem tu-
dom, mit tegyek. Az idegeim . . . Meg fogok bo-
lon~ulni.
- Nem, nem, minden rendben lesz. B�zz�k
Hercule Poirot-ban. Csak annyit tegyen, Madame,
hogy elmondja nekem az igazs�got - a teljes
igazsagot - k�l�nben meg van k�tve a kezem.
- Kiszabad�t akkor ebb'�l a kutyaszor�t�b�l?
- �nnep�lyesen megesk�sz�m, hogy soha nem
ball �jra err�l a Robinsonr�l.
- Rendben - mondta a n�. - Elmondok min-
dent.
- Helyes. Sz�val, p�nzt k�lcs�nz�tt att�l a
Giselle nev� n�t�l?
Lady Horbury b�lintott.
- Mikor volt ez? �gy �rtem, mikor kezd�d�t~
az eg�sz?
- M�sf�l �vvel ezel�tt. Hull�mv�lgyben vol-
tam.
- Veszxltett?
- Igen. Iszony� pechem volt.
- �s � adott annyit, amennyit k�rt t�le?
- El�sz�r nem. Kezdetben csak egy kisebb
�sszeget.
- Ki mondta �nnek, hogy hozz� forduljon?
- Raymond - vagyis Barraclough �r mondta,
I~ogy hallotta, � k�lcs�n�z p�nzt a fels�bb oszt�ly-
b�li n�knek.
- De k�s�bb t�bb p�nzt adott?
- Igen - amennyit csak akartam. Akkor ez
maga volt a csoda.
- Igen, Madame Giselle kis k�l�nbej�rat� cso-
cl�ja . . . - jegyezte meg Poirot sz�razon. - Gon-
dolom, akkor m�r �n �s Barraclough �r - hogy
�gy mondjam, j� bar�tok lettek?
- Igen.
- �s �n nagyon vigy�zott, hogy a f�rje meg
ne tudja, ugye?
iss ~ ~~ iss
- Stephen egy felf�jt h�lyag - ki�ltott f�l
Cicely. - Elege van bel�lem, valaki m�st akar
elvenni. Azonnal rohant volna elv�lni. `
- �s �n nem akarta a . . . v�l�st?
_ - Nem. �n . . .
- �nnek megfelelt ez a helyzet - azonk�v�l~.
b�s�ges j�vedelmet �lvezett. Bizony. Les femmes,
az asszonyok term�szetesen r�k�nyszer�lnek, hogy;
v�dj�k az �rdekeiket. Visszat�rve a t�rgyunkra
- akkor elj�tt a visszafizet�s ideje, ugye?
- Igen, �s �n . . . �n nem tudtam el�teremteni
a p�nzt. Akkgx a v�n banya kimutatta a foga fe-
h�r�t. Tudott r�lam �s Raymondr�l. Kider�tette,
hol voltunk �s mikor - mindent . . . El sem tu-
dom k�pzelni, hogyan.
- Megvoltak a m�dszerei - mondta szenvtele-
n�l Poirot. - Azzal fenyegette, ugye, hogy el-
k�ldi a bizony�t�kokat Lord Horburynek?
- Igen, hacsak nem fizetek.
- �s nem tudott fizetni? ~ `
- Nem.
- Ezek szerint a hal�la �gb�l k�ld�tt aj�nd�k
volt . . . ?
- T�ls�gosan is sz�pnek l�tszott - mondta
Cicely Horbury �szint�n.
- �gy van - t�ls�gosan is. De az�rt egy ki-
csit ideges volt, ugye?
- Ideges?
- V�g�l is, madame, �n volt az egyed�li a g�p
utasai k�z�l, akinek volt oka k�v�nnia az � ha-
l�l�t.
A n� m�ly leveg�t vett.
- Tudom. Borzaszt� volt. Fel voltam d�lva.
- K�l�n�sen azut�n, ugye, hogy el�z� este;
megl�togatta �t P�rizsban, s lej�tsz�dott eg~ ki5=
jelenet is kettej�k k�z�tt?
- A v�n bestia! Egy jott�nyit nem volt haj-
land� engedni. Szerintem kifejezetten �lvezte a~
helyzetet. Igazi bosz�rk�ny volt. �gy j�ttem eF`:
t�le, mint egy f�lhalott.
170 ,
- �s azt�n m�gis azt vallotta a kihallgat�son,
hogy sohasem l�tta �t?
- De h�t mi m�st mondhattam volna?
Poirot elt�n�dve n�zett r�. - �n, Madame,
nem mondhatott m�st.
- R�mes volt - �sszevissza hazudni, egyfoly-
t�ban . . . Az a borzaszt� fel�gyel� �jra meg �jra
be�ll�tott, �s k�rd�sekkel zaklatott. De �n bizton-
s�gban �reztem magam. L�ttam rajta, hogy csak
bl�ff�l. Nem tudott semmit.
- Ha valaki bl�ff�l, akkor csak biztosra sza-
bad mennie.
- Azut�n - f�zte tov�bb a maga gondolatait
Cicely - m�r meg voltam gy�z�dve r�la, hogy
ha valami kitud�dhat egy�ltal�n, az azonnal ki-
sziv�rgott volna. Biztons�gban �reztem magam -
eg�szen tegnapig, amikor megkaptam azt a bor-
zaimas levelet . . .
- Eg�szen eddig nem is f�lt?
- H�t persze, hogy f�ltem!
- A leleplez�st�l, vagy att�l, hogy gyilkoss�g
v�dj�val letart�ztathati�k?
Cicely arc�b�l kifutott a v�r:
- Gyilkoss�g . . . de ha�t �n - � csak nem hiszi,
hogy . . . ! Nem �liem meg! lVTem �n voltam.
- De akarta a hal�l�t . . .
- Igen, de nem �n �ltem meg . . . �, higgyen
nekem - musz�j ! El sem hagytam a helyemet.
�n...
Elhallgatott. Gy�ny�r� k�k szeme f�rk�sz�en
tapadt Poirot arc�ra.
Hercule Poirot biztat�an b�lintott.
- Hiszek �nnek, madame, k�t okb�l - el.�-
sz�r is, mert h�lgy, m�sodszor - egy dar�zs
miatt.
A n� r�b�mult.
- Dar�zs?
- Pontosan. L�tom, hogy ez semmit nem mond
I7I
�nnek. No, de t�rj�nk vissza a t�rgyunkhoz! El-
int�zem ezt a Robinsont. Kezeskedem �rte, hogy
sose hall fel�le, l�tni sem fogja. Majd �n ell�tom
a . . . hogy is mondj�k? Ja, a baj�t! A szolg�latai-
m�rt eser�be feltenn�k k�t apr� k�rd�st. Barra-
clough �r P�rizsban volt a gyilkoss�g el�tti nap?
- Igen, egy�tt vacsor�ztunk. De �gy gondolta,
jobb, ha egyed�l megyek t�rgyalni az �regasz-
szonnyal:
- �, sz�val �gy gondolta . . . Akkor m�r csak
egy k�rd�s maradt, madame: az �n sz�npadi neve,
miel�tt f�rjhez ment volna, Cicely Bland volt. Ez
az igazi neve?
- Nem, Martha Jobb a val�di nevem. De ez . . .
- . nem hangzott t�l j�l, ugye? �s . . . hol is
sz�letett?
- Doncasterben. De mi�rt . . .
- Puszta k�v�ncsis�g, bocs�ssa meg. Most pe-
dig, Lady Horbury, megengedi, hogy adjak egy
tan�csot? Mi lenne, ha sz�pen titokban elv�ln�nak
a f�rj�vel . . . ?
- �s hagyjam, hogy elvegye azt a n�szem�lyt?
- Igen, vegye csak el azt a n�szem�lyt. �nnek .
nagy sz�ve van, madame - mellesleg biztons�g-
ban �lhet - �, de mekkora biztons�gban, �s a
f�rje m�g tart�sd�jat is fizetne.
- Nem t�l nagyot.
- Eh bien, amint szabad lesz, biztosan fele-
s�g�l megy egy milliomoshoz . . .
- Nem szaladg�l t�l sok bel�l�k az utc�n ma-
naps�g.
- b, ne higgye, madame. A f�rfi, akinek az-
el�tt h�rom milli�ja volt, most tal�n k�t milli�t
mondhat a mag��nak - eh bien, m�g ez is el��.
Cicely nevetett.
- Maga nagyon meggy�z�, monsieur Poirot. �s
biztos benne, hogy az a r�mes alak t�bb� nem
h�borgat?
- Hercule Poirot a szav�t adja - mondta a
i~�rdezett �r �nnep�lyesen.
HUSZADIK FE~EZET
A Har~.ey ~treeten
Japp fel�gyel� a Harley Streeten �getett, majd
sneg�llt az egyik h�z el�tt.
I.~r. Bryant ut�n �rdekl�d�tt.
- V�rja �nt, uram?
- Nem, de �rok egy p�r sort neki.
Hivatalos n�vk�rty�j�ra r�firliantotta:
"Nagyon lek�telezne, ha sz�nna r�m n�h�ny
percet. Nem tartom f�l sok�ig."
A k�rty�t betette egy bor�t�kba, s- �tadta a ko-
mornyiknak.
Bevezett�k a fogad�szob�ba.. K�t n� �s egy
f�rfi �lt ott. Japp is letelepedett, s belemer�lt a
Punch egy r�gi p�ld�ny�ba.
A komornyik rriegjelent, s Japphoz l�pve ta-
pintatosan lehalk�tott hangon k�z�lte:
- N�h�ny percet ha volna sz�ves v�rakozni,
uram, a doktor fogadja, de el�gg� eifoglalt j2len-
leg.
Japp b�lintott. Egy�ltal�n nem b�nta, hogy
megvaratj�k - s�t, or�lt neki. A k�t n� besz�i-
getni kezdett. Nyilv�nval�an igen j� v�iem�nnyel
voltak dr. Bryant k�pess�geir�l. �jabb betegek
�rkeztek. A doktornak l�that�an j�i ment.
Itt terem a p�nz, gondolta Japp, nernigen le-
het sz�ks�ge k�lcs�nre. Persze, r�gebbi �gyr�l is
sz� Iehet. Mindenesetre lciterjedt prakszisa van, s
ezt a legkisebb botr�ny is azonnal leromboln�.
Igen, ez a legrosszabb az orvosi gyakorlatban.
Negyed�ra m�lva �jra felbukkant a ko~nor-
nyik, s jelentette:
- A doktor v�rja �nt, uram.
Japp bel�pett dr. Bryant rendel�j�be, amely
nagy ablak�val a h�z t�loldal�ra ny�lt. A doktor
az �r�asztal�n�l �lt. Felemelkedett, �s kezet fogott
a detekt�vvel.
I'~2 ~ 173
k'inom r�ncokkal bar�zd�lt arc�n f�rads�g ho-
n�lt, de l�that�an nem zavarta meg a nyomoz�
l�togat�sa.
- Miben seg�thetek, fel�gyel�? - k�rdeztes
miut�n vissza�lt a hely�re, s Jappct is hellyel k�-
n�lta.
- El�sz�r is eln�z�st kell k�rjek, ami�rt ren-
del�si id�ben alkalmatlankodom, de nem fogom
sok idej�t elrabolni, uram.
- Paranesoljon. Gondolom, a rep�l�g�pen t�r-
t�nt hal�lesetr�l van sz� . . . ?
- �gy van, uram. M�g mindig dolgozunk az
�gy�n.
- �s van m�r eredm�ny?
- M�g nem haladtunk ' annyit, amennyit sze-
rett�nk volna. Az�rt j�ttem, hogy a gyilkos m�d-
szer�r�l k�rdezzem. Ez a k�gy�m�reg dolog telje-
sen megfoghatatlan.
- Nem vagyok toxikol�gus, tudj a - mosoly-
gott dr. Bryant. - Nem az �n ter�letem. Win-
terspoont kellene kifaggatnia.
- Tudja, arr�l van sz�, hogy Winterspoon
szakember - s �n is ismeri �ket . . . �gy besz�l-
nek, hogy azt civil ember meg nem �rti. De
amennyire meg tudom �t�lni, ennek az �gynek..
orvosi vonatkoz�sa is van. Igaz,whogy epilepszia�ra
is alkalmaznak k�gy�m�reg injekci�t?
- Az epilepszia sem a szakter�letem - mondta
dr. Bryant. - De �gy tudom, hogy kobram�rget
igen j� eredm�nnyel haszn�ltak fel az epilepszia
kezel�s�ben. De mondom, ehhez nem �rtek t�l-
zottan.
- Rendben, vil�gos. De a k�vetkez�re gondol-
tam: mivel �n is a g�pen volt, tal�n �rdekli az
eset, s hasznos lehet, ha megosztja velem a v�le-
m�ny�t. Nines sok �rtelme szakemberhez fordul- .
nom, ha egyszer azt sem tudom, mit k�ne k�rdez-
nem.
Dr . Bryant mosolygott.
- Van abban valami, amit mond, fel�gyel�.
Tal�n nincs is olyan ember a f�ld�n, akit teljesen
hidegen hagyna, ha k�zeli kapcsolatba ker�l egy
gyilkoss�ggal... Igen, bevallom, �rdekel ez az
�gy. El�g sokat t�prengtem is a dolgon.
- �s mire jutott?
Bryant lassan megcs�v�lta. a fej�t.
- El vagyok k�pedve - az eg�sz . . . olyan va-
l�szer�tlen, ha szabad �gy mondanom. D�bbenetes
m�dja a gyilkoss�gnak. Egy a sz�zhoz az es�lye,
hogy az elk�vet� nem bukik le azonnal. Iszony�
vakmer�nek kell lennie.
- Pontosan �gy van.
- Az is elk�peszt�, hogy �ppen m�reggel k�-
veti el. Honnan szerez egy leend� gyilkos ilyes-
mit?
- Igen. Hihetetlennek t�nik. Hiszen j�, ha ezer
emberb�l egy tudja, mi az a boomslang, s akkor
m�g sz� sines arr�l, hogy a k�zel�be juthat a m�-
regnek. �n, ugye, orvos, m�gsem hiszem, hogy
�let�ben hozz�jutott volna ilyesmihez.
- H�t nincs sok alkalom hozz�jutni. Van egy
bar�tom, aki tr�pusi t�m�kat kutat. A laborat�-
rium�ban k�l�nf�le sz�r�tott k�gy�m�rgeket tart
- p�ld�ul kobram�rget -, de nem hinn�m, hogy
ez a fajta k�gy� el�fordul n�la.
- Tal�n tudna seg�teni . . . - Japp el�vett egy
c�dul�t, �s �tny�jtotta a doktornak. - Winter-
spoon adta meg ezeket a neveket, hogy �ket ke-
ressem f�l. Ismeri valamelyiket?
- Kennedy professzort t�volr�l ism�rem. Heid-
lerrel el�g j� viszonyban vagyok, hivatkozzon
r�m, s eg�szen biztosan megtesz minden t�le tel-
het�t. Carmichael Edinburgh-ben �l, szem�lyesen
nem ismerem, de tudom, hogy nagyszer� munk�t
v�geznek arrafel�.
- K�sz�n�m, uram, lek�telezett. Nem is tar-
tom f�l tov�bb.
Japp el�gedetten mosolyogva l�pett ki az ut-
c�ra.
174 ~ 175
Semmi nem olyan hasznos, mint a tapintat,
mondta mag�ban.
T apintattal mindent lehet . . . Lefogadom, hogy
�szre sem vette, hov� akarok kilyukadni. Hm, re-
mek...
AUSZONEGYEDIK FEJEZET
A re Jt�ly h�rom kulcsa
Amikor Japp vissza�rt a Scotland Yardra, k�z�l-
t�k vele, hogy monsieur Hercule Poirot v�rja.
Japp sz�v�lyesen �dv�z�lte �reg bar�tj�t.
- Nos, monsieur Poirot, mi sz�l hozta? Van
valami h�re?
- Az�rt j�ttem, kedves Japp, hogy �n k�rdez-
zem ugyanezt.
- Na igen, maga m�r esak ilyen. H�t, �szint�n
sz�lva nincs sok mondanival�m. A p�rizsi . keres-
ked� azonos�totta a f�v�cs�vet. Fournier hal�lra
gy�t�rt azzal a "l�lektani pillanattal". Kifaggat-
tam az utask�s�r�ket, am�g szusz volt bennem, s
�k v�ltig �ll�tj�k, hogy ilyen pillanat nem volt.
Semmi szokatlan nem t�rt�nt az �t folyam�n.
- T�rt�nhetett valami, amikor az el�ls� utas-
kabinban voltak mindketten.
- Az utasokat is kik�rdeztem. Nem hazudhat
mindegyik�k.
- Egyszer dolgoztam egy olyan �gy�n, amely-
ben mindenki hazudott . . .
- �, maga meg az esetei . . . ! Bevallom, Poi- ~
rot, nelzl vagyok t�l boldog. P~Iin�l t'o'bbet kuta-
kodom, ann�l kevesebbet tudok. A F�n�k el�g hi-
degen b�nik velem mostan�ban. De mit tehetek?
M�g szerencse, hogy nemzetk�zi az �gy. Mi gya-
n�s�thatjuk azt a k�t franci�t, P�rizsban meg ;
176
mondhatj�k azt, hogy angol volt a mer�nyl�, ~
r�nk tartozik az �gy. -
- T�nyleg azt hiszi, hogy a franci�k tett�k?
- H�t, hogy �szinte legyek, nem. Ak�rhogy is.
vessz�k, m�giscsak egy r�g�sz, nem t�bb . . . A
f�ldben turk�l, arr�l halandzs�zik, hogy mi t�rt�nt
�vezredekkel ezel�tt - �s ugyan honnan tudja?'
Ki tudja megc�folni, amit �ll�t? Kijelentik holmi:
vacak kavicsokr�l, hogy �tezer-h�romsz�zhuszon-
k�t �vesek, �s ki mondhat nekik ellen? Sz�val ef-
f�l�k - t�d�tanak tal�n, b�r �k mintha komolyan
gondoln�k - mindenes�tre �rtalmatlan fajta. Volt
itt a minap egy �reg fick�, akinek elesaklizt�k
valami skarabeusz�t, teljesen fel volt d�lva. He~
lyes b�csi volt, de magatehetetlen, mint egy cse-
csem�. Nem - magunk k�z�tt sz�lv�n egy per-
cig sem hinn�m, hogy az a k�t francia tette.
- De akkor ki tette?
- Nos, ott van Clancy. Fura pasas. Mag�bar~
motyogva j�rk�l az utc�n. Valami nem hagyj~
nyugodni.
- Tal�n a k�vetkez� k�nyv�n agyal.
- Lehet, de lehet eg�szen m�s is. Ugyanakkor,.
ak�rhogy er�lk�dteln is, megakadtam az ind�t�k-
n�l. Azt�n meg vagyok r�la gy�z�dve, hogy az a
CL 52 kezdet� bejegyz�s a noteszban Lady Hor-
buryra vonatkozik, de semmit nem tudtam ki-
szedni a h�lgyb�l. Mondhatom, neh�z eset.
Poirot mosolygott mag�ban. Japp folytatta:
- Ami az utask�~s�r�ket illeti - nos, semm~
kapcsolatot nem l�tok k�zt�k �s Madame GisellE
k�z�tt.
- Dr. Bryant?
- Azt hiszem, ott r�tapint�ttam valamire. Hal-
lottam egy kis pletyk�t r�la meg egy beteg�r�l.
Csinos h�lgy - g�l�d f�rj - k�b�t�szer is van ~
dologban. Ha a doktor nem vigy�z, k�nnyen ki-
v�ghatj�k az orvosi kamar�b�l. Ezt takarhatja a~
RT 362-es bejegyz�s a noteszban, ~ s mellesleg el-
mondhatom, hogy arr�l is el�g j� sejt�sem van,.
- FIal�l a feih�k k�z�tt 17!
12
honnan szerezhette a k�gy�m�rget. Elmenten~i
hozz�, s alaposan elsz�lta mag�t. M�gis - mindea
tapogat�dz�s, semmi bizony�t�k . . . A t�nyek va-
lahogy nem akarnak el�bukkanni ebben az �gy-
ben. Fiyder nem kertel, s l�tsz�lag gyan� f�l�tt
�ll - azt mondta, k�lcs�nt akart felhajtani P�-
rizsban, de nem siker�lt neki. Megadta a neveket
,
c�meket - mindent ellen�rizt�nk. Kider�lt, hogy
az a c�g csaknem �sszeomlott egy vagy k�t h�t-
tel ezel�tt, de most m�r megvetett�k a l�bukat.
�s megint ott vagyunk, ahol a part szakad -
semmi . . . Az eg�sz z�r�s, �gy, ahogy van.
- Z�r�s �gy nem l�tezik - hom�lyos lehet,
de a z�rzavar csak a rendszertelen elm�ben terem
meg.
- Mondja, ahogy akarja, a v�geredm�ny
ugyanaz. Fournier is megakadt. Gondolom, maga
m�r mindent kifund�lt, csak �ppen nem besz�l
r�la!
- G�nyol�dik velem. M�g nem fund�ltam ki
mindent. Egyszerre csak egy l�p�st teszek el�re,
megfontoltan, m�dszeresen, de m�g messze va-
gyok az �t v�g�t�l.
- Meg kell mondjam, ezt �r�rnmel hallom . .
Avasson be azokba a m�dszeres h�z�saiba.
Poirot mosolygott.
- Csin�ltam egy kis t�bl�zatot - �me. - El�-
vett a zseb�b�l egy pap�rlapot. - Az alapja a
k�vetkez� : a gyilkoss�g olyan cselekedet, amelyet .
bizonyos c�l el�r�se �rdek�ben hajtanak v�gre.
- Mondja m�g egyszer, lassabban.
- Nincs ebben semmi bonyolult.
- Lehet, hogy nincs, de maga �gy adja el�,
mintha volna . . .
- Nem, sz� sincs r�la, nagyon egyszer�. Morid-
juk p�nz kell, s akkor lesz, ha meghal a nagy-
n�ni. Bien, v�grehajtjuk a tettet - vagyis meg-
�lj�k a nagyn�nit, �s megkapjuk az eredm�nyt -
mi�nk a p�nz.
- B�rcsak volna ilyen nagyn�n�m - s�hajtott
Japp. - Na, folytassa, most m�r �rtem. Arr�l van
sz�, hogy ind�t�knak kell lennie . . .
- �n m�sk�pp fogalmazn�m. Elk�vetnek egy
tettet - jelen esetbpn gyilkoss�got -, s mi a ha-
t�sa? Ha a k�l�nf�le kihat�sokat szem�gyre vesz-
sz�k, megkapjuk a megold�st. Egyetlen tettnek
sokf�le k�vetkezm�nye lehet - �s ez a bizonyos..
cselekedet sok emberre kihat. Eh bien, megvizs-
g�ltam - ma, h�rom h�ttel a gyilkoss�g ut�n -,.
hogy tizenegy k�l�nf�~e emberre mi volt a ha-
t�s.
Kisim�totta a pap�rlapot.
Japp halv�ny �rdekl�d�ssel hajolt oda, s Poi-
rot v�lla f �l�tt olvasta :
"Miss Grey. Hat�s: id�leges haszon. Fizet�s-
emel�s.
Mr. Gale. Hat�s: rossz. Szakmailag buk�s.
Lady Horbury. Hat�s: j�, ha � a CL 52.
Miss Kerr. Hat�s: rossz, hiszen Giselle hal�l�-
val cs�kken �nnak az es�lye, hogy Lord Horbury
bizony�t�kokat szerezhessen a feles�ge ellen, a v�-
l�s �rdek�ben.
- Hm - szak~totta f�lbe Japp az olvas�st.
- Sz�val �gy l�tja, hogy a kisasszony �rdekl�-
dik a lord ir�nt? Mag�nak azt�n van orra a sze-
relmi �gyekhez . . .
Poirot somolygott. Japp �jb�l a pap�r f�l� ha-
j olt.
"Mr. Clancy. Hat�s: j�, a gyilkoss�gr�l �rott.
k�nyv p�nzt hoz.
Dr. Bryant. Hat�s: j�, ha � az RT 362.
Mr. Ryder. Hat�s: j�, mivel a gyilkoss�ggal fog--
lalkoz� lapokt�l kapott kisebb �sszeg neh�z id�-
szakon seg�tette �t a c�get. Akkor is j�, ha Ryder-
az XVB 724.
Monsieur Dupont. Hat�s: semleges.
Monsieur Jean Dupont. Hat�s : semleges.
Mitchell. Hat�s: semleges.
Davies. Hat�s: semleges."
178 ~2' 17~
- �s azt hiszi, hogy ezzel el�bbre jut? - ta-
~n�skodott Japp. - Ha azt �rn�: "Nem tudom
" ,
Nem tudom, bel�thatatlan - az nem lenne
~zgyanaz?
- Seg�t abban, hogy az ember tiszt�n l�sson -
magyar�zta Poirot. - l~T�gy esetben - Clancy,
` Grey kisasszony, Ryder �s tal�n Lady Horbury
~set�ben -, a kihat�s pozit�v. Gale �s Kerr kis-
.asszony vesztes�get szenvedtek. N�gy embern�l
nincs semmif�le kihat�s - legal�bbis tudom�sunk
szerint -, �s egy esetben, dr. Bryant�ban el-
mondhat�~ hogy vagy nincs hat�s vagy nagyon is
kedvez�.
- Na �s? - firtatta Japp.
- �s akkor tov�bb kell haladnunk - sz�gezte
ie Poirot.
- Ha tudn�nk, hogy merre - v�gta r� Japp
Jkomoran. - Az az igazs�g, hogy mindaddig tehe-
tetlenek vagyunk, am�g nem kapjuk meg P�rizs-
b�l, amit akarunk. A Giselle fel�l kell t�bbet
anegtudnunk. A nyakam tenn�m r�, hogy �n t�b-
bet kiszedtem volna abb�l a szobal�nyb�l, mint
Fournier.
- K�tlem, kedves bar�tom. Az eg�sz �gyben a
halott n� szem�lyis�ge a leg�rdekesebb. Nem vol-
tak bar�tai, se rokonai, s m�g azt is mondhatn�m
hogy ,
mag�n�lete sem volt. Volt egyszer egy fia-
tal n�, aki szeretett egy f�rfit, szenvedett miatta
,
azt�n - egyetlen biztos mozdulattal - r�v�gta
.az ajt�t a m�ltj�ra, �s ennyi. Se egy fot�, se egy
eml�k, egy m�ty�rke nem maradt bel�le. Anne
' Morisot Madame Giselle lett, az egyszem�lyes
'bank.
- Gondolja, hogy a m�ltj�ban kell keresked-
~�nk?
- Tal�.n.
- J�l j�nne, ha tal�ln�nk valamit. Hiszen
semmi t�mpont nincs ebben az �gyben.
- �, dehogyis nincs, bar�tom.
- Persze, a f�v�cs� . . o
180
- Nem, nem a f�v�cs�.
- No, akkor halljuk az elm�leteit.
Poirot mosolygott.
- Cfmet adtam mindegyiknek - mint Clancy
a saj�t kis t�rt�neteinek. A dar�zs rejt�lye. A
poggy�sz rejt�lye. A f�l�sleges k�v�skan�l rej-
t�lye.
- Bogaras egy fick� maga - mondta Japp ke-
d�lyesen. - Mi van azzal a k�v�skan�llal?
- Madame Giselle cs�szealj�n kett� volt.
- Ami esk�v�t jelent.
- Ebben az esetben - mondta Poirot - te-
met�st jelentett.
HUSZONKETTEDIK FEJEZET
Jane �J munk�t l~ap
Amikor Norman Gale, Jane �s Poirot egy�tt va-
csor�zott a "zsarol�si akci�" m�snapj�n, Norn:an
megk�nnyebb�lten vette tudom�sul, hogy Robin-
sonk�nt t�bb� nincs r� sz�ks�g.
- A j� �reg Robinson halott - mondta Poi-
rot. Felemelte a pohar�t.
- Igyunk az eml�k�re.
- Nyugodj�k b�k�ben - nevetett Norman.
- Mi t�rt�nt? - k�rdezte Jane Poir ot-t�l.
Az r�mosolygott a l�nyra.
- Megtudtam azt, amire k�v�ncsi voltam.
- Kapcsolatban volt Giselle-lel?
- Igen.
- H�t ez el�g nyilv�nval� volt a viselked�s�~
b�l - mondta Norman.
- �gy van - monc~ta Poirot -, de tudni akar-
tam mindent, e~�szen r�szletesen.
- �s siker�lt mindent megtudni?
181
- Siker�lt.
Mindketten k�rd�en n�ztek Poir ot-ra, de az k~
h�v� modorban arr�l kezdett �rtekezni, mi a kap
csolat az egy�n �lete �s a karrierje k�z�tt.
- Minden zs�k megtal�lja a maga foltj�t eb
b�l a szempontb�l. Az emberek, ak�rmit is mond
janak, t�bbnyire azt a foglalkoz�st �zik, amelyr~
mindig is v�gytak. P�ld�ul azt mondja egy h�va~
talnok: "B�rcsak felfedez� lehetn�k, s isten h�t~
m�g�tti helyeken �lhetn�k nom�d m�dra". Azt�t
kider�l, hogy szeret ilyen t�rgy� reg�nyeket ol^
vasni, de a maga r�sz�r�l nagyon is megbecs�l,
az �r�asztala ny�jtotta biztons�got �s a viszony,
lagos k�nyelmet.
- Azt mondja ezzel - sz�lalt meg Jane --,
hogy az �n utaz�s ir�nti v�gyam sem igazi, s sz�v-
b�li hivat�som az, hogy a n�k fej�n matatok?
H�t ez nem �gy van!
Poirot r�mosolygott.
- Maga m�g fiatal. Persze hogy az ember rneg-
pr�b�lkozik ezzel-azzal, de azt�n a sz�m�ra ieg-
jobb �letform�t v�lasztja mag�nak, amikor meg-
�llapodik.
- �s mi van akkor, ha nekem az volna a leg-
jobb, ha gazdag lenn�k?
- �, az m�r kem�nyebb di�!
- �n m�sk�nt l�tom - mondta Norman Gale.
- �n v�letlen�l lettem fogor vos, nem az�rt, mert
ez akartam lenni: A nagyb�ty�m is fogorvos volt,.
azt akarta, hogy t�rsuljak vele, de engem csak a
kaland �rdekelt, meg hogy vil�got l�ssak. Ejtettem
a fogorvosl�st, s elmentem farmernek D�l-Afri-
k�ba. Nem s�lt el valami f�nyesen a dolog -
nem. tudtam el�g. gyorsan belej�nni. M�gis el kel-
lett fogadnom az �reg aj�nlat�t.
- �s most megint ejti a fogorvosl�st, s e~lmegy
Kanad�ba. Mint egy gyarmatos�t� . .
- Ez�ttal r�k�nyszer�l�k. ~ '
- �rdekes, hogy milyen gyakran megesik: az '
ember r�k�nyszer�l arra, amit csin�lni sz~retne.
182
- Engem bezzeg semmi nem k�nyszer�t az uta-
z�sra - tnsndta Jane b�natosan. - S�resak k�ny-
szer�tene . . .
- Eh bien, akkor �n most el��llok �gy aj�nlat-
tal azon nyomban. J�v� h�ten P�rizsba megyek.
Ha gondolja, velem j�het mint a titk�rn�m - j�
fizet�st adok!
Jane megr�zta a fej�t.
- Nem szabad feladnom a helyemet a szalon-
ban. J� �ll�s.
- �n is j� �ll�st aj�nlok.
- Igen, de csali �tmeneti id�re.
- Majd szerzek mag�nak egy hasonl�an j� he-
lyet:
- K�sz�n�m, de nem merem megkock�ztatni.
Poirot r�n�zett a l�nyra, �s mindentud�an mo-
solygott.
H�rom nappal k�s�bb megcs�rrent a telefonja.
- Monsieur Poirot - mondta Jane. - Megvan
m�g az az �ll�s?
- Hogyne. H�tf�n indulok P�rizsba.
- �s t�nyleg mehetek �n is?
- Igen. Hogyhogy meggondolta mag�t?
- �sszevesztem Antoine-nal. Az az igazs�g,
hogy elvesz�tettem a b�ket�r�semet az egyik ven-
d�g miatt. Olyan . . . olyan - nem is mondhatok
ilyet a telefonban, hogy milyen volt. �gy felide-
ges�tett, hogy a szok�sos nyugtat� sz�veg helyett
j�l kipakoltam, s megmondtam r�la a v�lem�nye-
met.
- Aha, a nagy, szabad, t�gas t�rs�gekre gon-
dolt . . .
- Tess�k?
- Azt mondtam, hogy a gondolatai egy bizo-
nyos t�ma k�r�l sz�lldostak.
- Nem a gondolataimmal volt baj, hanem a
nyelvemmel. V�g�l is �lveztem a jelenetet - hogy
kid�lledtek a szemei, majd kiestek, mint az� a
nyomorult pincsij��! - de h�t most itt vagyok,
�gy kir�gtak, hogy a l�bam se �rte a f�ldet. Ke-
183
r:tenem kell m�sik �ll�st, de el�bb szeretn�k el-
menni P�rizsba.
- Helyes, el van int�zve. Majd odafel� �tban
elmondom a teend�it.
Poirot az �j. titk�rn�j�vel nem sz�llt rep�l�-
g�pre - s ez�rt Jane titokban h�l�s volt neki. Az
a m�ltkori kellemetlen �lm�ny megt�p�zta az
idegeit. Nem akarta, hogy megint mag� el�tt l�ssa
azt a holl�fekete ruh�s, ide-oda nyakl� figur�t . .
Calais-t^1 P�rizsig nem kellett m�ssal megosz-
taniuk a vonatf�lk�j�ket, s Poirot v�zolta Jane
el�tt a terv�t.
- Sok embert fel kell keresnem P�rizsban. Ott
van az �gyv�d - doktor Thibault. Azt�n ott van
Four nier a biztons�gi szolg�latn�l - melankolikus
alkat, de intelligens. Azt�n ott van az id�sebb
Dupont meg a fia. �n majd foglalkozom az ap�-
val, Mademoiselle Jane, s a fi�t mag�ra b�zom.
:vTaga nagyon b�jos, nagyon vonz� - gondolom
az ifjabb Dupont eml�kezni fog, hogy l�tta ma-
g�t a kihallgat�son.
- Tal�lkoztunk is az�ta - mondta Jane kiss�
elpirulva.
- Val�ban? Hogyhogy?
Jane - m�g pirosabb arccal - elmondta ta-
l�lkoz�sukat az �tteremben.
- Kit�n�, egyre jobb . . . Noh�t, kiv�l� �tlet
volt t�lem, hogy elhoztam magammal. Most j�l
figyeljen, Mademoiselle Jane. I~a lehet, ne bon-
colgassa a Giselle �gyet, de ne is ker�lje a t�-
m�t, ha az ifjabb Dupont sz�ba hozza. Nagyon j�
volna, ha azt sugalln�, hogy Lady Horburyt gya-
n�s�tj�k, de ne besz�lj�n err�l ny�ltan. Mondhatja,
hogy az�rt j�ttem P�rizsba, hogy monsieur Fou~-
nier-vel konzult�ljak - k�l�n�sen arr�l, milyen
�gyletei voltak Lady Horburynek az elhunyttal.
- Szeg�ny gr�fn� - maga csalinak haszn�lja
�t!
- Nem kedvelem k�fejezetten ezt a t�pust -t-.
eh bien, legal�bb most az egyszer hajtson valami
hasznot.
Jane habozott p�r pillanatig, azt�n megsz�lalt:
- Ugye nem a fiatal Dupont-t gyan�s�tja a
gyilkoss�ggal?
- Nem, sz� sincs r�la, csak inform�ci�ra van
sz�ks�gem. - Kutat� pillant�st vetett Jane-re. -
Vonz�nak tal�lja ezt a fiatalembert? Il est sex
appeal?
Jane nevetett ezen a kifejez�sen.
- Nem, ezt nem mondan�m �gy. Semmi k�l�-
n�s, egyszer� fi�, de nagyon aranyos.
- Sz�val �gy jellemezn� �t - hogy egyszer�?
- Egyszer� l�lek. Tal�n az�rt, mert olyan vi-
l�gt�l elvonult, j� �letet �l.
- Val�ban - mondta Poirot. - � p�ld�ul nem
bajl�dik fogakkal. M�g nem kellett ki�br�ndL;lnia
azt l�tv�n, hogy az �v h�se ott reszket el�tt� a
fogorvosi sz�kben.
Jane nevetett. '
- Nem hinn�m, hogy Norman h�s�ket kapa-
rintott volna a k�rmei k�z�.
- K�r is lett volna, hiszen �gyis elmegy Ka-
nad�ba . . .
- Most m�r �j-Z�landot emlegeti. Szerinte
nekem jobban tetszene az ottani �ghajlat.
- De legal�bb van benne hazafi�i �rz�let.
Csak a brit gyar matok �rdeklik.
- Rem�lem - mondta Jane -, hogy az�rt
m�gsem k�nyszer�l elmenni.
V�rakoz�an f�ggesztette tekintet�t Poirot-ra.
- �gy �rti, hogy minden bizalm�t ez �gyben
Poirot pap�ba helyezte? �, megteszem, ami talik.
t�lem. ezt meg�g�rem. Viszont az az �rz�sem, .rna-
clemoiselle, hogy van valaki, aki m�g nem l�pett
r eflektorf�nybe . . . V an m�g egy szerep, amely et
egyeltire m�g nem j�tszott el senki . . .
Homlokr�ncolva cs�v�lgatta a fej�t.
- Van ebben az �gyben, mademoiselle, egy is-
meretlen t�nyez�. Minden jel efel� mutat . . .
184 r~, 185
K�t nappal P�rizsba �rkez�s�k ut�n monsieur
Poirot �s a titk�rn�je egy apr�cska �tteremben va~
csor�zott. A k�t Dupont, apa �s fia Poirot ven-:
d�ge volt.
Id�sebb Dupont urat Jane �ppen olyan elraga-A.
d�nak l�tta, mint a fi�t, b�r besz�lgetni nem-
igen volt alkalmuk. Poirot az els� perct�l kezdve
teljesen kisaj�t�totta mag�nak. Jane �gy tal�lta
hogy Jeannal most is �ppolyan k�nnyen megta-
l�lja a hangot, mint Londonban, els� tal�lkoz�suk
alkalm�val. Kisfi�san vonz� egy�nis�ge most is
kellemesen hatott r�, roppant term�szetes, bar�t-
s�gos fick� volt.
Ak�rhogy is nevetg�ltek, besz�lgettek azonban
Jane f�lf�llel odafigyelt a k�t �ltesebb �r t�rsal-
g�s�ra is. K�v�ncsi volt, pontosan mit akar meg- :
tudni Poirot. Amennyire hallotta, a k�t f�rfi egy- ~
szer sem hozta sz�ba a gyilkoss�got. Poirot szak-'
avatottan vezette vissza' besz�lget�t�rs�t a m�lt-
ba. �szinte, m�ly �rdekl�d�st mutatott a perzsiai
�sat�sok ir�nt. Dupont �r nagyon �lvezte a t�rsa-
s�g�t. Ritk�n akadt ilyen intelligens �s figyelmes
hallgat�ra.
Nem der�lt ki pontosan, kinek jutott esz�be
hogy a k�t fiatal elmehetne moziba - minden-
esetre , miut�n elmentek, Poirot kiss� k�zelebb
h�zta a sz�k�t az asztalhoz, s hajland�nak mutat-
kozott arra, hogy m�g jobban elm�lyedjen az ar- '
cheol�gia gyakorlati vonatkoz�saiban.
- Vil�gos - mondta. - Meg�rtem, hogy ezek-
ben a neh�z id�kben mekkora gond, hogy felhajt-
s�k az anyagiakat a xutat�sokhoz. Mag�nszem�-
lyekt�l is elfogad t�mogat�st?
Dupont nevetett. '
- Kedves bar�tom, t�rdre borulva k�ny�rg�nk
ak�rmilyen seg�ts�g�rt! Csakhogy amit mi csina'~
l�nk, az nem sokakat vonz. Mindenki a l�tv�nyos
eredm�nyeket sz~reti. Legf�k�ppen pedig az ara-
nyat - �s min�l~t�bb van bel�le, ann�l jobb! El-
k�peszt�, hogy az �tlagembert mennyire hidegen
186
hagyja a ker�mia. A forma, az anyag, a kidol-
goz�s . .
Ezzel Dupont benne is volt a t�ma kell�s k�ze-
p�ben. �vta Poirot att�l, hogy X szemf�nyveszt�
tanulm�nyai f�lrevezess�k, hogy hitelt adjon Y
ord�t�an hib�s korszakol�s�nak, s h�gy komoly an
vegye Z rem�nytelen�l tudom�nytalan oszt�iyo-
z�s�t. Poirot �nnep�lyesen megfogadta, hogy egy
sz�t s�m hisz el az eml�tett urak �rtekez�seib�l.
Azt�n ezt mondta:
- �s mit gondol, vajon �tsz�z font, mint ado-
m�ny . . .
Dupont �r majd �tesett az asztalon i~gla~lomabse-
- �n felaj�nl ennyit . . . nekem . . . gy
g�tse a munk�nkat? De h�t ez pomp�s, ez hihe-
tetlen! Ekkora adom�nyt mag�nszem�lyt�l m�g
sose kaptunk.
Poirot k�hintett.
- Be kell vallanom . . . Egy sz�vess�get szeret-
n�k...
- �, �rtem, valami eml�kt�rgyat - valami kis
ker�mi�t . . .
- Nem, nem, f�lre�rt - sietett k�zbev�gni Poi-
rot, miel�tt Dupont megint belemer�lne kedvenc
t�m�j�ba. - A titk�rn�mr�l van sz�, ta gb�lks-
ifj� h�lgyr�l, aki itt volt ma este. Ese le
s�rhetn� �nt a k�vetkez� e~ped�ci�r a . . .
Dupont �r kiss� megh�kkent.
- I-i�t, lehet r�la sz� - mondta v�g�l. - Be-
sz�lnem kell a fiammal. Az unoka�cs�m �s a fe-
les�ge elk�s�rnek benn�nket, csal�di esem�nynek
sz�ntuk az utat, de az�rt besz�lek Jeannal.
- Grey kisasszonyt szenved�lyesen �rdeklik a
ker�mi�k. Egy�ltal�n, a m�lt leny�g�z� hat�ssal
van r�. �lete �lma, hogy �shasson. Egy�bk�nt pe-
dig .csod�latram�lt�an tud stoppolni �s gombot
varrni.
- Nagyon hasznos k�pess�g.
- Ugye? Sz�val a szuszai agyaged�nyekn�l
tartottunk . . .
187
Dupont boldogan folytatta saj�t eredeti elm�le
teinek taglal�s�t e t�rgyk�rben.
Mikor Poirot visszat�rt a sz�llod�ba, �sszefutot
Jane-nel a hallban, aki �ppen Jeant�l b�cs�zotl
- Szereztem mag�nak egy roppant �rdeke~
�ll�st - mondta Poirot f�lfel� a liftben. - E
k�ne k�s�rnie Dupont�~at Perzsi�ba tavasszal...
Jane r�meredt.
- Megbolondult?
- Amikor megteszik mag�nak az j
mutasson nagy lel a �nlatot,
kesed�st.
- Semmi sz�n alatt nem megyek Perzsi�ba.
Muswell Hillen leszek va j Nor-
mannel. gy U -Z�landon,
Poirot kedvesen mosolygott.
- Dr�ga . gyermekem - mondta. Ma�rcius
m�g od�bb van. Att�l, hogy
nem v�ltotta me lelkesed�st miztat, m�g
g a menetjegy�t. Mint �n is: ado-
m�nyt emlegettem, de m�g nem �rtam al� a csek-
kge~! Mi ~ enesetre reggel szereznem kell mag�nak
e k�n vet a K�zel-Kelet �si ker�miam�v�szet�-
r�l. Azt mondtam, hogy mag�t ez szenved�lyesen
�rdekli.
Jane fels�hajtott.
- A maga titk�rn�j�nek lenni nem e �let-
biztos�t�s Van m�g valami? gy
- Igen. Azt is mondtam
zoknit sto ol �s g ' h�gy ah�gy maga ~
pp ombot varr, az maga a t�k�ly.
- Holnap be is kell bizony�tsam?
- Azt hiszem,. megel�gszenek a becs�letsza-
vammal - felelte Poirot.
HUSZONHARMADIK FE3EZET
Anne Morisot
M�snap d�lel�tt, f�l tizenegykor a b�sk�p� F`our-
nier s�t�lt be Poirot nappalij�ba, s melegen ke-~
zet r�zott az apr� belg�val.
A modora, sokkal �l�nkebb volt, mint m�skorn
- Uram - mondta -, be kell sz�moljak vala-
mir�l. V�gre, �gy l�tszik, r�j�ttem, mi a l�nyeg~
annak, amit �n mondott Londonban arr�l, hogy?
el�ker�lt a f�v�ka.
- �gy! - Poirot arca felder�lt.
- Igen - folytatta Fournier, �s egy sz�ket h�--
zott maga al�. - Egyre csak azt mondogattam~
magamban: lehetetlens�g, hogy �gy k�vett�k e~
a b�nt�nyt, ahogy felt�telezz�li. �s v�gre - v�gre-
megtal�ltam az �sszef�gg�st a saj�t k�ts�geim � ~
az �n �ltal mondottak k�z�tt.
Poirot figyelmesen hallgatott.
- Akkor Londonban �n azt mondta: "Mi�rt.
ker�lt el� a f�v�ka, mikor k�nnyen ki is dobhat-
t�k volna a szell�z�ny�l�son?" Azt hiszem, meg-
tal�ltam a v�laszt. Az�rt ker�lt el�, mert a gyil-
kos azt akarta, hogy tal�ljuk is meg!
- Br�v�! - jegyezte meg Poirot.
- Ugye, err� c�lzott? Nagyszer�, �n is �gy
gondoltam. Azt�n egy l�p�ssel tov�bb mentem~
Megk�rdeztem magamt�l: ugyan mi�rt akarta ~
gyilkos, hogy megtal�ljuk a f�v�k�t? A v�lasz ~
az�rt, mert a f�v�k�t nem haszn�lta.
- Br�v�! Br�v�! Pontosan �gy okoskodtam. �rn
is.
- Mondtam magamban: a m�rgezett nyilat hasz-
n�lta ugyan, de a f�v�cs�vet nem! Akkor viszont
valami m�sb�l l�tte ki a nyilat - valami olyas-
mib�l, amit egy f�rfi vagy egy n� felt�n�s n�lk�l
a sz�j�hoz illeszthet. S akkor eszembe jutott, hogy
�n minden�ron ragaszkodott ahhoz, hogy kapjorn
18~
i~~
egy list�t az utasok k�zipoggy�sz�nak �s zsebei-
nek tartalm�r�l. K�t t�rgy volt, amely felkeltette
az �rdekl�d�semet: Lady Horburynek k�t cigaret-.
�aszipk�ja volt, a k�t Dupont el�tt, az asztalk�n:
viszont kurd agyagpip�k hevertek.
Fournier meg�llt, Poirot-ra n�zett,. de az nem-
sz�lalt meg.
- A szipk�t is, meg a pip�t is minden felt�n�s
n�lk�l a sz�jukhoz emelhett�k . . . Igazam van?
Poirot habozott �gy kicsit.
- J� nyomon van - mondta v�g�l, - de men-
,jen egy kicsit m�g tov�bb, �s ne feledkezzen el a
dar�zsr�l. -
- A dar�zsr�l?! - b�mult r� Fournier.
Nem, nem tudpm k�vetni �nt. Hogy j�n ide a da-
r�zs?
- Hogy hogy j�n ide? H�t �ppen arr�l van
sz�, hogy . . .
A telefon megcs�rrent, Poirot nem fejezte be
a mondatot.
Felvette a kagyl�t.
- Hall�. �, j� reggelt. Igen, �n vagyok, Her-
cule Ppirot, szem�lyesen. - Fournier fel� s�gta:
- Thibault az . . .
- Igen, igen, val�ban. Nagyon �r�l�k. �s �n?
Fournier �r? Nagyon j�l. Igen, meg�rkezett. �p-
pen itt van n_�lam.
Leengedve a hallgat�t, odasz�lt Fournier-nak:
- A biztons�giakn�l pr�b�lta el�rni �nt, ott
mondt�k, hogy ide j�tt. Besz�ljen vele. Eg�sz iz-
gatott a hangja.
Fournier �tvette a kagyl�t.
- I~all�, hall�. Igen, Fournier besz�l. ~ Mi . .
Micsoda . . . ? ! Igen, hogyne. Igen . . Igen, � is,
eg�szen biztosan. Azonnal odamegy�nk.
Visszatette a kagyl�t, s Poirot-ra n�zett.
- A l�nya . . . Madame Giselle l�nya.
- Micsoda?
- Bizony - jelentkezett az �r�ks�g�rt, itt van.
- Honnan j�tt? ,
190
- Amerik�b�l, ha j�l �rtettem, Thibault meg-
k�rte, hogy menjen vissza hozz� fel tizenkett�-
kor. Azt javasolja, hogy menj�nk oda hozz�.
- Felt�tlen�l. Azonnal �tmegy�nk . . . Hagyok
egy �zenetet Grey kisasszonynak.
Ezt �rta:
"Bizonyos fejlem�nyek miatt el kellett men-
nem. Ha Jean Dupont telefon�l vagy megl�to-
gatja, legyen kedves hozz�! T�rsalogjon gombok-
r�l meg zoknir�l, de egyel�re ne mer�lj�n bele az
�si ker�mi�k taglal�s�ba! � csod�lja mag�t - de
intelligens is! Au revoir Hercule Poirot."
- H�t akkor, gyer�nk, bar�tom - mondta, s
felemelkedett. - Ez az, amire v�rtam . . . Hogy
el�l�pjen a hom�lyb�l az az ismeretlen, akinek
a jelenl�t�t mindv�gig sejtettem. Most majd min-
den kider�l, nemsok�ra.
Thibault �gyv�d sz�v�lyesen �dv�z�lte Poirot-t
�s Fournier-t.
K�lcs�n�s b�kok, udvarias k�rd�sek �s v�la-
szok ut�n az �gyv�d r�t�rt a t�rgyra.
- Tegnap kaptam egy levelet - mondta -,
�s ma reggel a fiatal h�lgy fel is keresett.
- H�ny �ves Morisot kisasszony?
- Morisot kisasszony - vagyis ink�bb
Mrs. Richards, mivel f�rjn�l van - huszonn�gy
�ves.
- Pap�rokkal bizony�totta a kil�t�t? - k�r-
dezte Fournier.
- Hogyne, hogyne.
Kixiyitotta egy el�tte fekv� dosszi�t.
- El�sz�r is, itt van ez . . .
�tadta egy h�zass�gi anyak�nyvi kivonat m�-
solat�t: Georges Leman, aggleg�ny �s Marie Mo-
risot - mindketten Quebecb�l - 1910-ben h�-
zass�got k�t�ttek. Mellette ott volt Marie Mori-
sot Leman sz�let�si anyak�nyvi kivonata, sz�mos
egy�b dokumentum t�rsas�g�ban.
191
- Ez n�mik�pp f�nyt der�t Giselle asszony fia-
~al �veire - jegyezte meg Fournier.
Thibault b�lintott.
- Amennyire ki tudom silabiz�lni ezekb�l -
mondta -, Marie Morisot nevel�n� volt vagy
warr�l�ny, amikor ezzel a Lemannal tal�lkozott.
- Aki, gondolom, el�g rossz fajta lehetett, hi-
szen nem sokkal k�s�bb otthagyta az asszonyt, aki
..azt�n �jb�l a le�nykori nev�t haszn�lta.
- A gyermeket a Quebec-i Sz�z M�ria Int�-
~�t fogadta be, ott nevelkedett. Marie Morisot -
vagy Leman - nemsok�ra elhagyta Quebecet, �s
- feltehet�en egy f�rfi t�rsas�g�ban - Francia-
.~rsz�gba j�tt. Post�n id�r�l-id�re k�ld�tt p�nzt,
s v�g�l egy nagyobb �sszeget utalt �t a gyermeke
.~z�m�ra azzal, hogy huszonegy �ves kor�ban meg-
kaphatja. Akkoriban Marie Morisot - vagy Le-
man - val�sz�n�leg rendezetlen �letot �lt, s jobb-
nak l�tta, ha minden szem�lyes kapcsolatot fel-
::az�mol.
- Hogyan j�tt ~r� a l�ny, hogy �r�k�lt egy va-
.gyont?
- Diszkr�t hirdet�seket adtunk fel k�l�nf�le
:lapokban, s �gy t�nik; az int�zet f�n�kn�j�nek
tudom�s�ra jutott az �gy, � �rt vagy telefon�lt
Mrs. Richardsnak, aki akkor �ppen Eur�p�b�l
akart visszat�rni az Egyes�lt �llamokba.
- �s ki Mr. Richards?
- Gondolom, amerikai vagy kanadai Detroitb�l
foglalkoz�s�t tekintve seb�szeti eszk�z�ket
k�sz�t.
- Nem k�s�rte el a feles�g�t?
- Nem, Amerik�ban maradt.
- �s vajon Mrs. Richards tud esetleges magya-
:r�zatot az anyja hal�l�ra?
!
Az �gyv�d megr�zta a fej�t.
- Semmit nem tud r�la. 'Val�j�ban m�g arra
~em eml�kezett - b�r egyszer a f�n�kn� meg-
~ml�tette -, hogy mi volt az anyja l�nykori neve.
- Ugy l�tszik - mondta Fournier -, hogy a a
192
'I�lgy felbukkan�sa sem seg�t benn�nket a rej-
t�ly megold�s�ban. Nem mintha valaha is azt re-
m�ltem volna, hogy seg�teni fog. Eg�szen m�s
ir�nyban tapogat�dzom most. H�rom -szem�lyre
sz�k�lt le az �rdekl�d�sem.
- N�gyre - mondta Poirot.
- Gondolja . . .?
-- Nem �n gondolom -' hanem az �n elm�lete
szerint, amolyet v�zolt nekem, nem szor�tkozhat
es�p�n h�roln szem�lyre. Ott van a k�t szipka, a
kurd pip�k - �s a fuvola. Ne felejtse el a fuvo-
l�t sem, bar�tom.
Fournier meglepetten felki�ltott, de ekkor ki-
ny�lt .az ajt�, �s egy id�s hivatalszolga rnotyogva
jelentette:
- A h�lgy visszaj�tt.
- �, akkor most saj�t szem�kkel l�thatj�k az
�r�k�sn�t - mondta Thibault. - J�jj�n be, asz-
szonyoln. Hadd mutassam be Fournier urat a Biz-
tons�gi szolg�latt�l, aki az itteni nyomoz�s�rt fe-
lel�s �desanyja hal�l�nak �gy�'oen. �z itt pedig
Hercule Poirot �r, akit tal�n n�vr�l ismer is, s
aki nagylelk�en seg�dkezik az �gyben.
Giselle l�nya s�t�t haj�, csinos fiatal n� volt.
Egyszer�, de mutat�s ruha volt rajta.
Mindenkivel sorban kezet fogott, s n�h�ny �d-
varias, �dv�zl� sz�t mormolt.
- Meg kell mondjam, uraim, hogy gyermeki
�rz�seim ali.g-alig vannak ebben az �gyben. �nhi-
b�mon k�v�l eg�sz �letemben �rvak�nt nevel-
kedtem.
Fourni.er k�rd�s�re v�laszolva meleg h�l�val
besz�lt Ang�lique any�r�l, az int�zet f�n�k~sszo-
ny�r�l.
- IVIaga volt a megtestes�lt kedvess�g.
- I~'Iikor hagyta ott az int�zetet, asszonyom?
- Tizennyolc �ves koromban, uram. A saj�t
l�bamra �lltam. Egy ideig manik�r�sk�nt dolgoz-
tam, azt�n egy ruhaszalonban. Nizz�ban tal�lkoz-
tam a f�rjemmel. �ppen akkor volt hazat�r�ben
~3 -- Hal�l a felh�k kSz�tt 193
az ~1llamokba. Megint �tj�tt �zleti �gyben Hollan
di�ba, s egy h�nappal ezel�tt h�zasodtunk �ssz~
Rotterdamban. Sajnos, vissza kellett t�rnie Ka�
nad�ba. Nekem maradnom kellett, de most m�~
nems�k�ra ut�na megyek.
Anne Richards sz�pen, foly�konyan besz�lt
franci�ul. L�that�lag ink�bb volt francia, mint ka-
nadai angol.
- �s hogyan �rtes�lt a trag�di�r�l?
- Term�szetesen olvastam a h�rt a lapokban,
de nem tudtam - helyessbben, nem j�ttem r� -.,
hogy az �ldozat az any�m. Azut�n kaptam itt, P�:~
rizsban egy t�viratot Ang�lique any�t�l, aki meg=
adta Thibault doktor c�m�t, s eml�keztetett r�~
mi volt az any�m le�nykori neve. ,
Fournier t�prengve b�lintott.
Besz�lgettek m�g egy darabig, de az nyilv�n~
val�nak t�nt, hogy Mrs. Richards aligha seg�thet
nekik a gyilkos felkutat�s�ban. Sejtelme sem volt
az anyja mag�n�let�r�l, se az �zleti �gyeir�l.
Miut�n megtudt�k, melyik hotelben lakik, Four~
nier �s Poirot b�cs�t vettek a h�lgyt�l.
- Ugye, most csal�dott, kedves bar�tom? For-
gatott valamit a fej�ben err�l a l�nyr�l, igaz? Az~
hitte tal�n, vaj van a fej�n, vagy m�g mindig ez~
gondolja?
Poirot cs�ggedten cs�v�lgatta a fej�t.
- Nem, nem hiszem, hogy vaj volna a fej�n. A
dokumentumai val�diaknak l�tszanak. K�l�n�s
1
de mintha m�r l�ttam volna valahol - vagy na-!
gyon eml�keztetne valakire . .
- Tal�n hasonl�t az elhunytra? - morfond�=
rozott Fournier. - Nem, nem hinn�m . . . y
- Nem, sz� sincs r�la. B�rcsak r�j�nn�l# . . ,
Biztos vagyok benne, hogy valakire eml�keztet az
arca . . .
Fournier k�v�ncsian n�zett r�..
- �nt mindig is nagyon foglalkoztatta az is-
meretlen l�nygyermek.
194
- Term�szetesen - felelte Poirot, s kiss� fel-
vonta a szem�ld�k�t. - Mindazok k�z�l, akik
t�bb� vagy kev�sb� hasznot h�znak Giselle ha-
l�l�b�l, ez a fiatal h�lgy k�ts�gtelen�l j�l j�rt -
nagyon j�l.
- Igaz, de mi k�vetkezik ebb�l?
Poirot �gy-k�t percig nem felelt, saj�t gondo-
lataiba mer�lt.
- Bar�tom - mondta v�g�l -, nagyon
nagy vagyon sz�ll erre a l�nyra. Csod�lja h�t,
hogy els� perct�l fogva azon agyalok, hogy j�n a
l�ny a k�pbe. H�rom n� utazott a g�pen. Egyik�k,
Miss Venetia Kerr ismert, j�nev� csal�d sarja.
De a m�sik kett� . . .? Ami�ta Elise Grandier meg-
jegyezte, hogy szerinte Giselle l�ny�nak egy an-
gol volt az apja, az�ta nem vetettem el a lehet�-
s�g�t, hogy az egyik n� lehet a l�nya. Mindkett�
a megfelel� korban van. Lady Horbury k�rista-
la�ny volt, n�mik�pp hom�lyos a sz�rmaz�sa, s
sz�npadi n�ven l�pett f�l. Miss Jane Grey pedig,
mint mondta, �rvah�zban n�tt f�l.
- Vagy �gy! - sz�lalt meg a francia. - Sz�-
val �gy forognak a kerekek az agy�ban! Bar�tunk,
Japp most azt mondan�, hogy t�ls�gosan csavaro-
san gondolkozik.
- Az igaz, hogy mindig azzal v�dol: csak ne-
hez�tem a dolgokat.
- Na ugye . . .
- Ez azonban nem igaz - �n mindig az elk�p-
zelhet� legegyszer�bb utat j�rom! �s mindig tu-
dom�sul veszem a t�nyeket.
- De az�rt csal�dott, nemde? T�bbet v�rt et-
t�l az Anne Morisot-t�l?
Bel�ptek a hotel hallj�ba, ahol Poirot lakott. A
pulton hever� t�rgy eml�keztette Fourniert-t va-
lamire, amit Poirot mondott m�g reggel.
- M�g meg sem k�sz�ntem �nnek - mondta
-, hogy felh�vta a ~igyelmemet a hib�mra. Tud-
n�llik hogy csak Lady Horbury szipk�ira �s a k�t
Dupont kurd pip�ira figyeltem. Megbocs�thatatlan
13* 195
mell�fog�s a r�szemr�l, hogy dr. Bryant fuvol�j�r.
r�l megfeledkeztem, b�r komolyabban nem gya~
n�s�tan�m �t . . .
- Nem?
- N em. Nen-x �gy hatott r�m, mint aki . . .
Elhallgatott. A pult el�tt �ll�; aki eddig a por~
t�ssal besz�lt, megfordult. A keze a fuvolatokox
nyugodott. A pillant�sa Poirot-ra esett, s az ar ~
c�n komor felismer�s t�kr�z�d�tt.
Poirot el�rel�pett. Fournier diszkr �ten vissza~
venult. Mint aki nem akarja, hogy Bryant meg~
l�ssa.
- Dr. Bryant - mondta Poirot, �s rneghajolt
- Monsieur Poirot.
Kezet fogtak. A n�, aki Bryant k�zel�ben �llt
a lift fel� indult. Poirot r�pke pillant�st vetett r�
- Monsieur le docteur, elrabolhatom egy ki;
id�re a betegeit�l?
Dr. Bryant mosolygott - azzal a vonz�an m�
lab�s mosollyal, amelyre a m�sik oly j�l eml�ke
zett. F�radtnak l�tszott, de furcs�r~ b�k�snek i
egyben.
- Most ninesenek betegeim - mondta.
Egy asztalka fel� mutatott:
- Egy poh�r sherryt, monsieur Poirot, va~
m�s ap�ritifet?
- K�sz�n�m.
I.e�ltek, a doktor rendelt. Azta�n lassan foly
tatta.
- Nem, nincsenek m�r betegeim. ~lisszavonul~
tam.
-- Hirtelen d�nt�s?
- Nem olyan hirtelen . . .
I-Iallgatott, ameddig az italt el�j�k nem heiyez~
t�k. Azt�n felemelte a p oharat. f
- Nem k�nyszer� d�nt�s - mondta. - Ma~
gamt�l lemondtam, miel�tt kiz�rn�nak a kamar�~
b�l. - Halkan, lemond�an besz�lt tov�'ob. - Min~
denki �let�ben van egy fordul�pont, monsiew
Poirot. Az ember �ll a kereszt�tn�l, s d�nt~nif
196
kell. A hivat�som - sajnos - nagyon is �rdekel,
ez�rt f�jdalom felhagyni vele. De vannak m�s
szempontok is . . . P�ld�ul ott van az emberi bol-
dogs�g...
Poirot hallgatott, v�rt.
- Van egy h�lgy - r�gi betegem - nagyon
szeretem �t. A f�rje v�ghetetlen szenved�seket
okoz neki. K�b�t�szeres. Ha, orvos volna, �n is
tudn�, mit jelent ez. Nincs saj�t p�nze, ez�rt el
sem hagyhatja . . .
- Egy ideig nem tudtam elhat�rozni magam -
de most m�r d�nt�ttem. � meg �n Keny�ba me-
gy�nk, hogy �j �letet kezdj�nk, mert annyi
mindenen ment kereszt�l . . .
Megint ell~allgatott. Azt�n �i�nkebben folytatta:
- Az�rt mondom ezt el �nnek, monsieur Poi-
rot, mert �gyis kider�l, s jobb, ha min�l el�bb
megtudja:
- �rtem - mondta Poirot. Kis sz�net ut�n
hozz�tette: - L�tom, viszi a fuvol�j�t is . . .
Dr . Bryant mosolygott.
- A fuvol�m, monsieur Poirot, a legr�gibb t�r-
sam. Ha minden el is v�sz - a zene mindig meg-
marad . . .
Szeretetteljesen sim�totta v�gig a hangszer tok-
j�t, azt�n kis meghajl�ssal felemelkedett.
Poirot is fel�llt.
- Fogadja legjobb k�v�ns�gaimat a j�v�re
n�zve, monsieur le docteur, s adja �t �dv�zletemet
a h�lgynek - mondta Poirot.
Amikor Fournier csatlakozott hozz�, Poirot a
pultn�l �ppen t�vh�v�st rendelt Quebecbe.
HUSZONNEGYEDIK FEJEZET
A let�rt k�r�m
- Miben mesterkedik? - ki�ltott fel Fournier. -
M�g mindig az �r�k�sn�vel van elfoglalva? T�ny-
leg ez a fixa ide�ja . . .
- Sz� sincs r�la - mondta Poirot. - De min- ..
denben fontos a rendszeress�g �s a m�dszeress�g. ?'..
Nem kezdhet�nk �j dologba, miel�tt a r�git le
nem z�rjuk. '^
K�r�ln�zett.
- Itt van Jane kisasszony. Mi lenne, ha vacso- ~
ra�zni menn�nek? Amint tudok, �n is j�v�k.
Fournier engedelmeskedett, s Jane-nel be-
ment az �tterembe.
- Sz�val? - n�zett r� Jane k�v�ncsian. - Mi-
' lyen a l�ny?
- Kiss� magasabb az �tlagosn�l, s�t�t a haja, ~
kr eol a b�re, az �lla hegyes . . .
- Pontosan �gy fogalmaz, mint az �tlevelek.
- jelentette ki Jane. - Az �n le�r�som az �tle-
velemben egyszer�en s�rt�s. Minden "�tlagos"
meg "norm�lis" benne. Orr - k�zepes, sz�j
norm�~is (hogy a csud�ba lehet jellemezni egy
sz~�jat . ), homlok - �tlagos, �ll - �tlagos. '
4'
- De a szeme, az nem �tlagos.
- De m�g az is sz�rke; ami nem valami iz-
galmas sz�n.
- Ezt ki mondta mag�nak, mademoiselle, hogy
a sz�rke nem izgalmas? - hajolt el�re a francia
^ az asztal f�l�tt.
Jane nevetett.
- A maga angols�ga nagyon j � - mondta. - '
Mes�ljen m�g Anne Morisot-r�l! Csinos?
- Assez bien - mondta Fournier �vatosan. -~
De nem Anne Morisot. Anne Richards. F�rjn~ 1
I van.
a
198
- A f�rje is ott volt?
- Nem.
- Vajon mi�rt nem?
- Mert Kanad�ban van vagy az Egyes�lt Al-
lamokban.
Elmes�lte, amit tudott Anne �let�r�l. M�r majd-
nem a v�g�re �rt, mikor megjelent Poirot.
Kiss� rosszkedv�nek l�tszott.
- Nos, mon cher . . .? - �rdekl�d�tt Fournier.
- Besz�ltem mag�val a f�n�kasszonnyal, An-
g�lique any�val. Nagyon romantikus dolog ez a
t�vols�gi besz�lget�s az �ce�non �t. Olyan k�ny-
nyed�n cseveghet�nk b�rkivel a F�ld t�ls� olda-
l�n:..
- Ilyen romantikus az is, hogy m�r f�nyk�pet
is k�ldhet�nk ugyanfgy - mondta Fournier. -
A tudom�nyban van a legnagyobb romantika. De
mit is mondott . . .?
- Ang�lique any�val besz�ltem. Meger�s�tette
sz�r�l sz�ra, amit Mrs. Richards mondott nek�nk
a neveltet�s�nek k�r�lm�nyeir�l a Sz�zm�ria ln-
t�zetben. Eg�szen ny�ltan besz�lt az anyj�r�l, aki
egy borkeresked� franci�val ment el Quebecb�l.
Akkoriban �r�lt neki, hogy a gyermek nem ker�l
az anyja befoly�sa al�. Az � szem�ben Giselle le-
fel� es�szott a lejt�n. Rendszeresen k�ld�tt p�nzt
- de sosem k�rt tal�lkoz�t . . .
- Akkor teh�t nagyj�b�l arr�l volt sz�, amit
m�r hallottunk az �gyv�dn�l.
- L�nyeg�ben igen - csak �ppen r�szleteseb-
ben. Anne Morisot hat �ve hagyta el az int�zetet,
manik�r�s lett, majd elszeg�d�tt szobal�nynak.
V�g�l is ebben a min�s�g�ben j�tt Eurc�p�ba. Nem
�rt gyakran, de Ang�lique anya az�rt �vente k�t-
szer hallott. fel�le. Amikor olvasott a kihallgat�s-
r�l a lapokban, arra gondolt, hogy ez a Marie Mo-
risot val�sz�n�leg ugyanaz, aki hajdan�n Quebec-
ben �lt. .
- �s mi van a f�rjjel? - l~�rdezte Fournier.
199
- Most, hogy hat�rozottan tudjuk, Giselle f�rj-
n�l volt, lehet hogy a f�rjjel is sz�:nolnunk kell?
- Gondoltam erre is. R�szben ez�rt is tel~fo-
n�ltam. George Leman, Giselle gazember f�rje
meghalt m�g a h�bor� elej�n.
Poirot elhallgatott, azt�n hirtelen hozz�tette:
- Mit is mondtam az el�bb - nem, nem
utolj�ra - tal�n el�tte . . .? Az az �rz�sem . . . nem
is vettem �szre, de valami l�nyegeset mondtam.
F'~ournier, amennyire t�le telt, megism�telte Poi-
rot mondanival�j�nak tartalm�t, de az emberke
el�gedetlen�l r�zogatta a fej�t.
- Nem, nem ez volt . . . Nos, mindegy . . .
Jane-hez fordult, s �t is bevonta a besz�lget�sbe.
A vacsora befejezt�vel javasolta, hogy a hallba
menjenek k�v�zni. .
Jane helyeselt, s f�lkapta az asztalr�l a t�sk�-
j�t �s a keszty�j�t. K�zben egy pillanatra megr�n-
dult az arca.
- Mi az, mademoiselle?
- �, semmis�g - nevetett Jane. - Let�r�tt
a k�rm�m. Le kell majd reszelnem.
Poirot nagyon komoly k�ppel vissza�lt a he-
ly�re.
- No, l�m - mondta esendesen.
A m�sik kett� meglepetten n�zett r�.
- Monsieur Poirot! PvZi t�rt�nt? - ki�ltott f~l
Jane.
- Az, hogy eszembe jutott - mondta Poirot -,
mi�rt olyan ismer�s Anne Morisot arca. M�r lat-
tam �t . . . Azon a rep�l�g�pen, a gyilkoss�g nap-
j�n. Lady Horbury �t h�vta, amikor k�r�mresze-
l�re volt sz�ks�ge. Anne Morisot - Lady Hor-
bury szobal�nya . . .
HUSZON�TCjDIK FEJEZET
"F�lek...
A hirtelen felfedez�s a d�bbenet erej�vel hatott
az asztal k�r�l �l� ~ h�rom ember re. Ez telj esen
m�s f�nyt vetett az �gyre:
Anne Morisot teh�t, akir�l azt gondolt�k, hogy
semmi k�ze a trag�di�hoz, val�j�ban ott volt a
gyilkoss�g- sz�nhely�n. Egy-k�t perebe telt, am�g
mindenki megem�sztette ezt a t�nyt, s �jragon-
dolta a helyzetet.
Poirot csukott szemmel �lt, a keze k�ts�gbeesett
mozdulattal sz�ntott a leveg�be, az arca f�jdalrna-
san eltorzult.
- Egy f�l pillanat . . . Egy f�l pillanat . . . -
k�rlelte a t�bbieket. Gondolkoznom kell, r� kell
j�nn�m, miben kell megv�ltoztatnom az eddigi
feltev�seimet. Ki kell b�ny�sznom az agyamb�l . . .
Eml�keznem kell... Az az �tkozott gyomrom,
ezer �rd�g �s pokol . . . Semmi m�sra nem tudtam
figyelni, mint a bens� h�borg�saimra!
- Sz�val ott volt a g�pen - sz�gezte le Four-
nier. - �r tem. Kezdem �rteni.
- Eml�kszem r� - sz�lalt meg Jane. Magas,
fekete l�ny. - F�lig lehunyt szemmel er�lk�d�tt,
hogy m�g valamit el��sson a mem�ri�j�b�l. -
Madeleine - Lady Horbury �gy sz�l�totta.
- �gy van, Madeleine - mondta Poirot.
- Lady Hor bury h�trak�ldte, a g�p v�g�be, a
manik�rk�szlet�rt. Ami piros t�sk�ban . volt.
-,
- Azt mondja - v�gott k�zbe Fournier
hogy a l�ny elment az anyja mellett?
- Bizony.
- Az ind�t�k . . . - s�hajtott nagyot Fournier.
- Meg a lehet�s�g - igen, minden egybev�g.
Azt�n a m�lab�s term�szet� Fournier - t�le
meglehet�sen szokatlan m�don - vadul az asz-
talra csapott.
20I
- De. h�t, parbleu! - ki�ltott fel. - Mi�rt
nem eml�tette ezt eddig senki? Mi�rt nem szere-
pelt a gyan�s�tottak k�z�tt?
- Megmondtam, bar�tom. Megmondtam -
ny�g�tt fel Poirot. - Az az �tkozott gyomrom . . .
- Persze, persze, ez teljesen �rthet�. De h�t a
t�bbiek gyomra rendben volt - a k�s�r�k�, az
utasok� . . .
- Azt hiszem, az az oka - mondta Jane -,
hogy ez m�g nagyon az elej�n t�rt�nt. �ppencsak
elhagytuk Le Bourget-t, s �kkor m�g legal�bb egy
�r�n �t Giselle-nek kutyabaja sem volt. Mintha
sokkal k�s�bb gyilkolt�k volna meg . . .
L H�t ez furcsa - t�n�d�tt Fournier. - L�-
tezik olyan, hogy egy m�reg csak k�s�bb hasson?
Mintha m�r t�rt�nt volna eff�le . . .
Poirot csak ny�g�tt, s a tenyer�be temette az
arc�t.
- Gondolkoznom kell, gondolkoznom . . . Lehet,
hogy mindv�gig rossz nyomon j�rtam?
- Mon vieux - nyugtatta Fournier. - Meg-
esik az ilyesmi. Velem is megt�rt�nt. Az ember-
nek n�ha le kell nyelnie a b�szkes�g�t, s �jra �t-
gondolnia mindent.
- Igaz - helyeselt Poirot. - Meglehet, hogy
mindv�gig t�lzott jelent�s�get tulajdon�tottam
egyetlen r�szletnek. Arra v�rtam, hogy el�bukkan
egy meghat�rozott bizony�t�k. El� is bukkant, s
erre alapoztam a feltev�semet. De ha t�vedtem -
ha az a bizonyos dolog csak v�letlen�l volt ott,
ahol volt . . . Nos akkor . . . igen . . . akkor el kell
ismernem, hogy rossz, teljesen rossz �ton j�rtam.
- Nem teheti meg, hogy nem vesz tudom�st
err�l a fontos fordulatr�l - v�lte Fournier. -
Volt ind�t�k �s alkalom a tett elk�vet�s�re - ~ni
m�st akar m�g?
, - Semmit. Biztosan �gy van, ahogy mondja.
A m�reg k�sleltetett hat�sa val�ban k�l�n�s. �gy
is mondhatn�m, hogy gyakorlatilag lehetetlen-
s�g . . . De ha m�regr�l van sz�, a lehetetlen is be-
202
e
k�vetkezhet. Sza�molnunk kell ezzel az id�eltol�-
d�ssal . . .
Elhallgatott.
- Ki kell dolgoznunk a haditervet - mondta
Fournier. - Egyel�re szerintem nem lenne b�lcs
dolog fel�breszteni Anne Morisot gyanakv�s�t.
Nincs tudat�ban, hogy felismert�k. A pap�rjai
rendben tal�ltattak. Tudjuk, melyik hotelban sz�llt
meg, s Thibault-n ker eszt�l tarthatjuk vele a
kapesolatot. A jogi formas�gokat mindig el lehet
h�zni egy kicsit. K�t t�nyt mega�llap�~thatunk : van
ind�t�k �s volt alkalom. Azt m�g bizony�tanunk
kell, hogy Anne Morisot birtok�ban volt k�gy�-
m�reg. �s azt�n ott van m�g az az amerikai, aki
megvette a f�v�cs�vet, �s megvesztegette Jules
Perrot-t. Ez lehetett a f�rj is - az a Richards.
Cs�p�n a h�lgy �ll�totta, hogy Kanad�.ban van.
- Ahogy mondja, a f�rj . . . �gy van, a f�rj! �
v�rjunk csak . . .!
Poirot a hal�nt�k�r a szor�totta a kez�t.
- Ez �gy nem lesz j� - motyogta. - Nem
dolgoztatom a kis sz�rke agysejtjeimet olyan m�d-
szeresen, ahogy kell. Nem, t�l hamar vonok le
k�vetkeztet�seket. Tal�n csak �gy j�r az agyam,
ahogy valaki ezt szeretn� . . .
Elhallgatott.
- Bocs�nat, nem eg�szen �rtem - sz�lalt meg
Jane.
Poirot egy vagy k�t percig nem v�laszolt. Az-
t�n levette a kez�t a hal�nt�k�r�l, kih�zta a de-
rek�t �lt�ben, s megigaz�tott k�t vill�t meg egy
s�tart�t, mert a ferdes�g�k zavarta.
- N�zz�k csak - mondta. - Anne Morisot
vagy b�n�s, vagy �rtatlan. Ha �rtatlan, akkor
mi�rt hazudott? Mi�rt tartotta titokban, hogy
Lady Horburyt szolg�lja?
- T�nyleg, mi�rt? - k�rdezte Fournier.
- Teh�t azt �ll�tjuk, hogy Anne Morisot b�n�s,
hiszen hazudott. De v�rjunk csak. Tegy�k fel,
203
hogy az eredeti elm�letem helyes. Ez a feltev�s
egybev�g-e Anne Morisot b�n�ss�g�vel vagy
Anne Morisot hazugs�g�val? Igen, igen - lehet-
s�ges, de csak egy m�don. Abban az esetben vi-
szont - ha helyes ez a feltev�sem - akkor Anne
Morrisot egy�ltal�n nem is lehetett volna ott a
g�pen!
A t�bbiek udvariasan n�ztek r�, kiss� fel�letes
�rdekl�d�ssel.
Fournier ezt gondolta:
"Most m�r �rtem, mir�l besz�lt az az angol, az
a Japp. Ez a kis �reg azt�n szereti �sszebomyol�-
tani a dolgokat. Megpr�b�lja megnehez�teni azt,
ami m�r tiszta �s vil�gos. K�ptelen r�, hogy eI-
fogadja az egyenes megold�st, s ne j�tssza meg,
hogy az nem v�g egy.be az el�feltev�seivel."
Jane-nek ez j�rt a fej�ben:
"Halv�ny g�z�m nincs, mire gondol. M�r mi�rt
ne lehetett volna ott a l�ny a g�pen? Oda kellett
mennie, ahov� Lady Hor bury parancsolta . . . Csak
port akar hinteni a szem�nkbe ezzel . . "
Poirot hirtolen felszisszent. ~
- H�t persze - mondta. - Ez is egy lehet�s�g,
s nagyon egyszer� ut�naj�rni.
Fel�llt.
- Akor most mi a teend�, bar�tom? - k�r-
dezte Fournier.
- Megint telefonozni kell . . . - felelte Poirot.
- T�vh�v�s Quebecbe?
- Nem, most csak Londonba.
- A Scotland Yard . . .?
- Nem, Lord Horbury h�za, a Grosvenor
Square-en. Ha olyan szerencs�m volna, hogy ott-
hon tal�ln�m Lady Horburyt . . .
- Legyen �vatos, bar�tom. Ha Anne Morisot
megneszeli, hogy k�rdez�sk�d�nk ut�na, az ~ne-
k�nk nem haszn�l. A legfontosabb, hogy ne ug-
~asszuk ki a vadat a bokorb�l.
- Ne f�ljen, nagyon diszkr�t leszek. Csak egy
apr� k�rd�st teszek f�l - egy~teljesen �rtatlannak
hangz� k�r d�st. - Poirot mosolygott. - Velem
j�het, ha akar.
- �, nem, nem,
- J�jj�n csak. Ragaszkodom hozz�.
A k�t f�rfi elindult, Jane-t a sz�ll� hallj�ban
iiagyt�k.
l~f�mi id�be telt, am�g kiment a h�v�s, de Poirot
szerencs�s volt, mint jelentett�k, Lady Horbury
otthon eb�del.
- Nagyszer�. Megmondan� Lady Horburynek,
hogy Hercule Poirot keresi P�rizsb�l? ~- Kis sz�-
net ut�n folytatta: - �n az, Horbury gr�fn�?
Nern, nem, minden rendben van. Biztos�thatom,
minden a legteljesebb rendben . . . Nem arr�l van
most sz�. Egy k�rd�st szeretn�k csak f�ltenni.
Igen . . . Amikor rep�l�ri utazik P�rizsb�l Angli�ba,
a szobal�nya �ltal�ban elk�s�ri? Vagy esetleg vo-
nattal megy ? Sz�val vonattal. Csak �ppen ak-
kor . . . �rtem. Biztos benne? �, m�r nincs a szol-
g�lat�ban . . . �rtem. Nagyon hirtelen ment el,
nem is sz�lt el�re. Mais oui, micsoda h�l�datlan-
s�g. Bizony, bizony. H�l�tlan, mint az oszt�lya-
b�liek mind. Igon, igen, pontosan �gy van. Nem,
ne agg�djon. Au revoir. �s k�sz�n�m.
Ler akta a kagyl�t, s Fournier-hoz fordult. A
szeme z�lden csillogott.
- Figyeljen, bar�tom, Lady Horbury szoba-
l�nya �ltal�ban vonaton vagy haj�n utazott. Ak-
kor, amikor Giselle-t meggyilkolt�k, Lady Hor-
bur~ az utols� percben gondolta meg mag�t,.hogy
1`Jladeleine is ink�bb rep�lj�n vele.
Karonfogta a franci�t.
- Gyorsan, kedves bar�tom - mondta. Oda
kell menn�nk hozz�, a sz�llod�ba. Ha kis felte-
v�sem igaz - �s �gy �rzem, igaz -, akkor nincs
vesztegetnival� id�nk.
Four nier r�b�mult. De m�g miel�tt kieszelhetett
volna egy k�rd�st, Poirot m�r sarkon is fordult,
s elindult kifel� a forg�ajt�n �t.
Fournier ut�na sietett.
204 ~ 205
- De nem �rtem az eg�szet. Mir�l van sz�? .
Az ajt�n�ll� kinyitotta el�tt�k a taxi ajtaj�t..
Poirot beugrott a kocsiba, s megadta Anne Morisot ;~
sz�llod�j�nak a c�m�t.
- Menjen gyorsan, de nagyon gyorsan!
Fournier beugrott mell�.
- T�n bolha cs�pte meg? Mire ez az �r�lt ro-
han�s - ez a siets�g?
- Az�rt kedves bar�tom, mert - mint mond-
tam - ha kis elm�letem helyes, nos, akkor Anne
Morisot k�zvetlen �letvesz�lyben van!
- �gy gondolja?
Fournier hangj�b�l akaratlanul is kicsen;l�lt ,
n�mi k�telked�s.
- F�lek - mondta Poirot. - F�lek. Bon Dieu,
hogy v�nszorog ez a taxi!
A kocsi t�bb mint hatvan kilom�teres sebess�g-
gel v�gtatott �ppen, s a sof�r b�mulatram�lt� biz-
tons�ggal cik�zott a forgalomban.
- Annyira v�nszorog, hogy mindj�rt nyakig
Iesz�nk egy balesetben - jegyezte meg sz�razon
Fournier. Grey kisasszony pedig ott v�r r�nk av
hallban, hogy visszat�rj�nk a telefont�l. Ehelyett
sz� n�lk�l elj�tt�nk. Nem valami udvarias gesz-
tus!
- Udvarias, nem udvarias - mit sz�m�t az'
ilyesmi, amikor �letr�l �s hal�lr�l van sz�?
- �letr�l �s hal�lr�l? - vonta meg �rtetlen�l
a v�ll�t Fournier.
Mag�ban meg ezt mondta:
"Minden rendben lenne, de ez az �mokfut� f�I-
bor�thatja az eg�szet. Ha a l�ny megneszeli, hogy
a sark�ban vagyunk . . ."
- Figyeljen ide, Poirot �r - kezdte r�besz�l�
hangon. - Gondolkodj�k egy kicsit. �vatosakn~k .
kell lenn�nk . . .
- Maga nem �rti a helyzetet - mondta Poi-:.:
rot. - l~Tagyon f�lek. F�lek . . . _
A taxi vadul bef�kezett a esendes sz�ll� el�tt; `?.
ahol Anne Morisot lakott. . ....
Poirot kiugrott a j�rd�ra, s csaknem bele�tk�-
z�tt egy fiatalemberbe, aki �ppen kil�pett a hotel-
b�l.
Poirot megmerevedett egy pillanatra, �s d�b-
benten n�zett ut�na.
- M�g egy ismer�s arc . . . De vajon hol is . . .?
�, persze - a sz�n�sz, Raymond Barraclough. El-
indult befel�; de Fournier a karj�ra tette a kez�t.
- Poirot �r, nagyon tisztelem, roppantul tisz-
telem a m�dszereit, de nagyon hat�rozottan �gy
�rzem, nem k�ne elsietn�nk a dolgot. ~n vagyok
itt, Franciaorsz�gban a felel�s a nyomoz�s�rt . . .
Poirot k�zbev�gott:
- Meg�rtem az aggodalm�t, de ne tartson att�l,
hogy b�rmit is elsietek. K�rdez�sk�dj�nk egy ki-
csit a port�n. Ha Madame Richards itt van, �s
nincs semmi baja, akkor nincs gond, s megbesz�l-
hetj�k, mi a k�vetkez� l�p�s. Van ellenvet�se?
- Nem, nem, dehogyis.
= Helyes.
Poirot �tment a forg�ajt�n, s a pulthoz l�pett.
Fournier k�vette.
- �gy tudom, lakik itt egy bizonyos Mrs. Ri-
chards - mondta Poirot.
- Nem, uram. Itt lakott, de ma elment.
- Elment? - ism�telte Fournier t�relmetle-
n�l.
- Igen, uram.
- Mikor ment el?
A f�rfi felpillantott a fali�r�ra.
- Alig t�bb mint f�l�r�ja.
- V�ratlanul k�lt�z�tt ki? Hov� ment?
A f�rfi elz�rk�zott, nem akart semmit sem mon-
~~ dani, de amikor Fournier el�vette az igazolv�-
ny�t, a port�s hangot v�ltott, s k�sz volt seg�teni.
Nem, a h�lgy nem hagyta meg az �j c�m�t,
mondta. Szerinte a hirtelen t�voz�s�t valami el�re
nem l�that�, v�ratlan fejlem�ny okozhatta. Ko-
206 ~ 207
,...
r�bban azt mondta, hogy egy h�tig sz�nd�kozik
~ maradni.
�jabb k�rd�sek. H�vt�k az ajt�n�ll�t, a hord�-
rokat, a liftesfi�t.
Az ajt�n�ll� szerint egy �r j�tt a h�lgyh�z l�-
togat�ba. Akkor �ppen a h�lgy nem volt a sz�l-
l�ban, de a f�rfi megv�rta, �s azt�n egy�tt eb�-
deltek. TJIilyen volt a f�rfi? Amerikai - nagyon
is amerikai. A n� meglepettnek l�tszott, amikor
felbukkant. Az eb�d ut�n a h�lgy levitette egy
taxiba a poggy�sz�t.
Hogy hov� mehetett? A Gare du Nord-ra -
legal�bbis ezt mondta be a sof�rnek. Az amerikai
vele tar tott-e? Nem, a h�lgy egyed�l ment.
- A Gare du Nord - ism�telte Fournier. -
L�tsz�lag Angli�ba tart. A k�t�r�s szerelv�nnyelo
De iehet, hogy csak ezt a l�tszatot akarj�k kel-
ten.i. Telefon�lnunk kell Boulogne-ba, s azt a ta-
xit is el� kell ker�ten�nk.
Mintha Fournier-re is �tragadt volna Poirot
nyugtalans�ga. '
A francia aggodalmas k�pet v�gott.
Gyakorlott gyorsas�ggal beind�totta a rend�r-
s�g g�pezet�t.
�t �ra volt, mikor Jane, aki a sz�lloda hallj�-
ban olvasott egy k�nyvet, f�lpillantott, �s meg-
l�tta, hogy Poirot k�zeledik.
Szemreh�ny� szavak tolultak az ajk�ra, de
visszanyelte a mond�k�j�t, mert Poirot arckifeje-
z�s�t k�l�n�snek tal�lta.
- Mi az? - k�rdezte. - Valami t�rt�nt?
Poirot megfogta Jane mindk�t kez�t.
- Az �let sz�rny�, mademoiselle - mondta.
Volt valami a hangj�ban, ami megijesztette
Jane-t.
t
- PJIir�l van sz�?
- Amikor a k�'c�rai vonat Boulogne-ba �rt -
mondta lassan Poirot -, halva tal�ltak egy n�t
az els� oszt�lyon.
Jane els�padt. ,
208
- Anne Morisot?
- Anne Morisot. A kez�ben egy kis k�k �veg-
es�t tal�ltak, amelyben hidrog�n-cianid, vagyis.
k�ksav volt. .
- �! T�h�t �ngyilkoss�g? - k�rdezte Jane.
Poirot nem v�laszolt r�gt�n. Azt�n nagyon �va-
tosan mondta, mint aki �gyel minden szav�ra:
- Igen, a rend�rs�g szerint �ngyilkoss�g.
- �s �n szerint?
Poirot k�rd�en t�rta sz�t a karj�t.
- PJ� m�sra gondolhatn�k?
- De ha �ngyilkos lett . . . Ugyan mi�rt tette~
A gy�sz miatt, vagy mert f�lt, hogy leleplez�dik:~
Poirot a fej�t r�zta.
- Az �let sz�rnyen kegyetlen tud lenni ~
mondta. - Az embernek b�tors�gra van sz�ks�ge.,
- Ahhoz, hogy meg�lje mag�t? Igen, ez bizto-
san �gy van. ~ .
- �s az �lethez is nagy b�tors�g kell - tett~:
hozz� Poirot.
HUSZONHATODIK FEJEZET
Megvil�gosod�s-vacsora mt�r~
M�snap Poir ot elment P�rizsb�l. Jane-t h�tra-
h�gyta egy list�nyi elint�znival�val. A l�ny t�bb-
nyire �rtelmetlennek tal�lta a teend�ket, de az�rt
igyekezett mindent pontosan v�grehajtani. K�t-
szer tal�lkozott Jean Dupont-nal. A fi� emlegette
k�z�s exped�ci�jukat, s Jane nem merte �t ki-
�br�ndi~tani Poirot utas�t�sai h�j�n. Megj�tszotta
ma~;�t, amennyire csak tudta, s azt�n m�sra for-
d�totta a sz�t.
C~t nappal k�s�bb egy t�virat hazasz�l�totta
Angli�ba.
~4 - Hal�l a felh�k k�z�tt 2Qg
Cj.t
�',,;F
Norman a Victoria p�lyaudvaron v�rta. Meg-
besz�lt�k a friss esem�nyeket.
Az �ngyilkoss�g nem vert fel nagy port az �j-
s�gokban. Kis h�rben adt�k tudtul, hogy egy ka-
nadai h�lgy, Mrs. Richards �ngyilkoss�got k�ve-
tett el a P�rizs-Boulogne k�z�tt k�zleked� vona-
ton - �s k�sz. Nem volt c�lz�s arra, hogy az �gy
�sszef�gg a rep�l�g�pes gyilkoss�ggal.
Jane is, Norman is j�kedv� volt. Rem�lt�k,
hogy most m�r v�get �rnek a gondjaik. Norman
az�rt nem volt olyan optimista, mint Jane.
- Tal�n �t gyan�s�tj�k azzal, hogy eltette az
anyj�t l�b al�l, de most, hogy az �ngyilkoss�g-
gal kib�jt a v�d al�l, esetleg ejtik az �gyet. Ha
pedig nyilv�nosan nem der�l ki, mi t�rt�nt, ak-
kor nem tudom, mi lesz vel�nk, szeg�ny �rd�g�k-
kel. Az emberek szem�ben tov�bbra is ugyan-
olyan gyan�sak vagyunk!
Ezt Poirot-nak is elmondta, amikor p�r nappal
k�s�bb tal�lkoztak a Piccadillyn.
Poirot mosolygott.
- Maga is ugyanolyan, mint a t�bbiek. Azt
hiszi, tehetetlen v�nember vagyok, aki m�r sem-
mire sem j�. Hallgasson ide. J�jj�n el hozz�m ma
este vacsor�ra. Japp is j�n; �s bar�tunk, Clancy
is ott lesz. Van egy kis mondanival�m, amely ta-
l�n �rdekesnek bizonyul.
A vacsora' kellemesen zajlott. Japp ked�lyesen
�v�d�tt, Norman �rdekl�dve figyelt, �s a kis
Clancy majdnem olyan izgatott volt, mint amikor
megl�tta a v�gzetes ny�lvessz�t.
Nyilv�nval�nak l�tszott, hogy Poirot esend�
m�don le akarja ny�g�zni a kis krimiszerz�t.
Vacsora ut�n, mikor m�r a k�v�t is megitt�k,
Poirot kiss� zavartan megk�sz�r�lte a tork�t, �s
n�mileg a saj�t fontoss�g�nak a tudat�ban me~-
sz�lalt: - Bar�taim - mondta. - Clancy �r �r-
dekl�d�s�t fejezte ki a m�dszer ir�nt - ahogy �
mondan�: "a m�dszereim ir�nt, Watson". (C'est
ca, n'est-ce pas?) Ha nem untatom �n�ket, urai~rx
zlo
- itt jelent�s�gtelje~ sz�rietet tartott, mire Nor-
man �s Japp gyorsan r�v�gta, hogy "Sz� sincs
r�la" �s: "K�v�nesian v�rjuk`` -, akkor r�viden
�sszefoglaln�m ez �gyben alkalmazott m�dszerei-
met.
Elhallgatott, a jegyzeteibe m�lyedt. Japp oda-
s�gta Normannek:
- Ez azt�n az �nszeretet, nem igaz? Hercule,
a h�lyag - ez lehetne a kis �reg beceneve . . .
Poirot szemreh�ny�an n�zett r�, �s rendr euta-
s�t�lag k�hintett.
Mikor a h�rom arc udvarias figyelemmel fel�je
fordult, folytatta:
- Kezdj�k az elej�n, bar�taim. Menj�nk visz-
sza arra a balv�gzet� rep�l�g�pj�ratra, P�rizs �s
Croydon k�z�tt. Elmondom �n�knek, mi volt a
kezdeti benyom�som, s azt�n r�t�rek arra, ho-
gyan nyertem meger�s�t�st a feltev�semre, illetve
miben kellett m�dos�tanom a v�lem�nyemet a.
k�s�bbi fejlem�nyek f�ny�ben. .
- Amikor lesz�llni k�sz�lt�nk Croydonban,
dr. Bryanthoz odament az egyik utask�s�r�. �n is.
vele mentem megvizsg�lni a holttestet, mert - ki
tudja, mi�rt? - �gy �reztem, hogy a szakm�mba
v�g az �gy. Meglehet, hogy a hal�lesetekre t�ls�-
gosan is a szakember szem�vel tekintek. Az �rz
fejemben k�t csoportra oszlanak: olyan hal�lese-
tekre, amelyek hozz�m tartoznak, �s olyanokra,.
amelyek nem. B�r ut�bbi sokkal n�pesebb cso-
pox~t, amikor csak kapcsolatba ker�l�k eff�le �gy-
gyel, felkapom a fejem, �s szimatolni kezdek, mint
a vad�szeb.
- Doktor Bryant meger�s�tette az utask�s�r�-
gyan�j�t, miszerint a h�lgy halott.. Ami a hal�l
ok�t illette, term�szetesen nem tudott r�szletekbe
bocs�tkozni a~apos vizsg�lat n�lk�l. Ekkor tettes
valaki azt a megjegyz�st - ifjabb Jean Dupont
volt ez -, hogy a hal�l esetleg dar �zscs�p�s k�-
vetkezt�ben �llott be. Hogy igazolja az �ll�t�s�tQ.
~~* z1i
~elh�vta a figyelmet arra a dar�zsra, amelyet r�-
viddel azel�tt csapott agyon.
- Nos, ez a feltev�s teljesen val�szer�nek tet-
szett - olyannak, amelyet el lehet fogadni. Ott
volt a sz�r�s a n� nyak�n - nagyon hasonlatos
~gy dar�zses�p�shez -, �s ott volt a t�ny, r~ogy
dar�zs volt a g�pen.
- De abban -a percben szerencs�mre lepillan-.
tottam a padl�zatra, s �szrevettern valamit, ame~
iyet els� l�t�sra egy m�sik dar�zs tetem�nek v�l-
hetett az ember. Val�j�ban egy bennsz�l�tt t�rzsi
ny�lvessz� volt, amelyre apr�, s�rga-fekete se-
lyemcs�kot r�gz�'tettek.
- Ekkor monsieur Clancy el�l�pett, s kijelen-
tette, hogy a ny�lvessz�t t�rzsi szok�s szerint f�-
v�cs�b�l l�tt�k ki. K�s�bb, mint �n�k is tudj�h,
,a f�v�cs�vet meg is tal�lt�k.
- Mire lesz�lltunk Cr�ydonban, t�bbf�le felte-
v�s kavargott a fejemben. Amikor biztos talajt
~reztem a talpam alatt, az agyam a szok�sos kris-
t�lytiszta m�dj�n kezdett m�k�dni.
- Ne f�kezze mag�t, monsieur Poirot! - vi-
gyorgott Japp. - F�lre az �lszer�nys�ggel!
Poirot oldalv�st vetett r� egy pillanta�st, s f�ly-
tatta:
- Egyetlen dolgot �reztem nagyon er�sen
(csak�gy, mint a t�bbiek), m�gpedig azt, hogy
micsoda elk�peszt� m�dja ez egy b�nt�ny elk�ve-
t�s�nek! S m�g d�bbenetesebb, hogy senki nex~xx
veszi �szre.
- K�t m�sik r�szlet is megragadta a figyPl-
~nemet. Az egyik, hogy milyen k�zenfekv� ma-
gyar�zatot ad a dar�zs jelenl�te. A m�sik volt a
f�v�ka megtal�l�sa. Ahogy azt Japp bar�tomnak
megeml�tettem a kihallgat�s ut�n - ugyan mi�rt
nem szabadult meg a gyilkos a f�v�cs�t�l a s~el-
l�z�ny�l�son kereszt�l? A vessz�csk�t �nmag�ban
el�g neh�z azonos�tani, cle. hogy megker�l a f�-
v�ka, rajta az �rc�dula - ez m�r eg�szen m�s
t�szta.
- Mi h�t a megold�s? A gyilkos nyilv�nval�an
azt akarta, -hogy megtal�lj�k a f�v�k�t.
- De mi a c�lja vele? Csak egy v�lasz t�nt
logikusnak. Ha el�bukkan egy m�rgezett ny�l meg
egy f�v�cs�, akkor mindenki biztosra veszi, hogy
a gyilkoas�got �gy k�vett�k el, hogy a f�v�k�b�l
kil�tt�k a nyilat. K�vetkez�sk�ppen a gyilkos va-
l�j�ban nem ezt tette.
- M�sr�szt viszont, ahogy az orvosi vizsg�lat
is bizony�totta, a hal�l k�ts�gtelen�l m�rgez�s k�-
vetkezt�ben �llott be. Behunytam -a szemem, �s
feliettem magamnak a k�rd�st: mivel lehet a m�r-
gezett nyilat a legbiztosabban a nyak_i ver��rbe
juttatni? A v�lasz: k�zzel . .
- �s akkor m�r nyilv�nval�, hogy mi�r t volt
fontos a f�v�cs�. Ez azt sugallja, hogy a gyilkos-
s�got bizonyos t�vols�gb�l k�vett�k el. Teh�t ha
j�l gondolom, az, aki Madame Giselle-t meg�lte,
odament egyenesen hozz�, �s f�l�je hajolt.
- Volt ilyesvalaki a g�pen? Igen, ketten is. Az
utask�s�r�k. B�rmelyik�k oclamehetett a h�lgy-
h�z, f�l�'pe hajolhatott, s ez senkinek fel nem
t'�nik.
- M�s is sz�ba. j�het?
- H�t, ott volt Clancy �r. � az egyetlen, aki
elhaladt Madame Giselle �l�se mehett. S ne feled-
j�k - � eml�tette el�sz�r a f�v�cs�ves m�dszert!
Clancy talpra ugrott.
- Kik�rexn magamnak! - ki�ltotta. - Tilta-
kozoxn! Ez felh�bor�t� . . .
- �lj�n csak le - mondta Poirot. - M�g nem
fejeztem be. Sorba kell vennem minden l�p�se-
met, amelyek a v�gk�vetkeztet�shez vezettek.
- Volt teh�t h�rom lehets�ges gyan�s�tott -
_Mitchell, Davies �s Clancy �r. Egyik�k sem t�nt
fel gyilkosnak, de m~g sok- mindenr�l meg kellett
bizonyosodnom.
- Ezut�n a dar�z~ra ir�ny�tottam a figyelme-
met. Az a dar�zs, az figyelemre m�lt� volt. El�-
sz�r is, senki nem vette �szre, csak miut�n felszol-
212 ~ 213
g�lt�k a k�v�t. Ez �nmag�ban is el�g k�l�n�s.'
Kidolgoztam egy elm�letet. A gyilkos a b�nt�ny,
k�tf�le megold�s�t aj�nlotta fel a k�lvil�gnak: azv
els� a legegyszer�bb, hogy Madame Giselle-t meg-~
cs�pte a dar�zs, s az ezt k�vet� sz�vroham v�g-
zett vele. E sugallat sikere azon �llt, hogy a gyil-
kos id�ben el tudja-e t�ntetni a ny�lvessz�t. Japp'
meg �n egyet�rtett�nk abban, hogy ezt k�nny�- v
szerrel meg lehet csin�lni - legaM�bbis ..akkor, ha
senki nem gyanakszik valami diszn�s�gra. Ott volt
az a fekete-s�rga selyemcs�kocska, amelyet tuda-
tosan tettek az eredeti pirosas hely�re, hogy da-
r�zs k�pzet�t kelts�k vele. ~1'
- Nos, gyilkosunk megk�zel�ti az �ldozatot, ;
bed�fi a ny�flvessz�t, �s szabadon engedi a dara-
zsat. A m�reg olyan er�s, hogy szinte abban a ::
szempillant�sban be�ll a hal�l. Ha Giselle net�n '
felki�lt is, ezt a g�pzajban val�sz�n�leg nem hallja ~
meg senki. Ha m�gis, akkor ott z�mm�g a dar �zs, :
s magyar�zatul szolg�l. Szeg�ny asszonyt meg- .~,
cs�pte! ~
- Mint mondtam, ez volt az els� elk�pzel�- :~
sem. De t�telezz�k f�l - mint ahogy az a val� '
s�gban le is j�tsz�dott -, hogy a nyilacsk�t �sz- :
reveszi valaki, m�g miel�tt a tettes elt�ntethetn�. "y
Ebben az esetben baj van. A term�szetes hal�l q
m�r sz�ba sem j�het. S ahelyett, hogy a f�v�csti ~
kirep�lne a szell�z�ny�l�son �t a szabadba, olyan ''.
helyre ker�l, ahol minden bizonnyal r�tal�l va-
laki, amikor �tkutatj�k a g�pet. Akkor azon ,
nyomban felt�telezik, hogy a f�v�cs� volt a gyil-
koss�g eszk�ze. �gy megteremt�dik a gyilkos �s
az �ldozata k�z�tti t�vols�g k�pzete is, s amikor .
a f�m�k�t megtal�lj�k, akkor a l�v�s ir�ny�ra is '
- hib�san - k�vetkeztethetnek.
- Ekkor megvolt az elm�letem, s a h�rom .`
gyan�s�tott mell� t�rsult egy val�sz�n�tlen negye- J`
dik is - Jean Dupont, aki megpend�tette a da- ~
r�zscs�p�s elm�let�t. � �tellenben, olyan k�zel �lt
Giselle-hez, hogy ak�r �szrev�tlen�l el is hagy-
hatta a hely�t. M�sr�szt viszont ne_m hittem ab-
ban, hogy ilyen kock�zatot v�llalna. `
- A dar�zs jel�nl�t�re �sszpontos�tottam a fi-
gyelmemet. Ha a gyilkos hozta a g�p fed�lzet�re,
hogy a kell� pillanatban szabadon engedje, akkor
ehhez sz�ks�ge volt valami kis dobozf�l�re.
- Ez�rt �rdekelt annyira, hogy mi van az uta-
sok zseb�ben �s k�zipoggy�sz�ban.
- �s akkor j�tt a v�ratlan fordulat. Megtal�l-
tam, amit ker�stem - de �gy l�ttam, hogy nem
a megfelel� szem�lyn�l. Mr. Norman Gale zseb�-
ben volt egy �res Bryant �s May felirat� gyuf�s-
doboz. De mindenki azt vallotta, hogy Gale �r
egyszer sem ment a f�lke v�g�be. Csup�n a mos-
d�ba ment, a m�sik ir�nyba, s azt�n vissza�lt a
hely�re.
- B�r lehetetlens�gnek l�tszik, m�gis volt egy
m�dszer, amellyel Gale �r elk�vethette a b�rl-
t�nyt - ahogy azt a diplomatat�sk�ja tartalma
tan�s�totta.
- A diplomatat�sk�m . . . ? - sz�lalt meg Nor-
man Gale der�s �rtetlens�ggel. - Nem is eml�k-
szem, mi volt benne . . .
Poirot kedvesen r�mosolygott.
- V�rjon csak, mindj�rt erre is kit�rek. El�-
sz�r elmondom, mi volt az eredeti elm�letem.
- Adva volt n�gy ember, n�gy lehets�ges tet-
tes, abb�l a szempontb�l, hogy m�djukban �llt el-
k�vetni a gyilkoss�got: a k�t utask�s�r�, Clancy
�s Gale.
- Azut�n megvizsg�ltam a k�rd�st a m�sik ol-
dalr�l is: mi volt az ind�t�k? Ha az ind�t�k egy-
beesik az alkalommal - nos, akkor megvan a
gyilkosom! De sajna, semmi eff�l�re nem buk-
kantam. Bar�tom, Japp azzal v�dol engem, hogy
szeretem �sszebonyol�tani a dolgokat. �ppen el-
lenkez�leg - az ind�t�k k�rd�s�t a lehet� legegy-
szer�bb m�don k�zel�tettem meg. Ki h�zott hasz-
not Madame Giselle megsemmis�t�s�b�l? Vil�gos,
214 ~ 215
hogy a l�nya, hiszen az ismeretlen gyermek ha-
talmas vagyont �r�k�l. Azt�n voltak emberek,
akiket Madame Giselle a hatalm�ban tartott -
vagy mondjuk �gy, a hatalm�ban tarthatott volna
a tudom�sunk szerint. K�vetkezett a kiz�r�sos
m�dszer. Az iztasok k�z�l egyetlen egyr�l bizo-
nyosodott be, hogy kapcsolatban �llt Gisell�-leI,
Lady Horburyr�l.
- A gr�fn� eset�ben az ind�t�k eg�szen vil�-
gosnak l�tszott: a g'yilkoss�g el�~st�j�n Giselle
p�rizsi h�z�ban j�rt. El volt keseredve, tov�bb�
volt egy bar�tja, egy fiatal sz�n�sz, aki k�nnyen
megszem�lyesithette azt az amerikait, aki a f�-
v�cs�vet vette, s aki esetleg megvesztegethette a
Universal Airlines ember�t, hogy Giselle k�nyte-
len legyen a d�li j�rattal utazni.
- Im�gyen k�t f�lmegold�som volt. Nem �rtet-
tem, hogyan k�vethette el Lady I-Iorbury a gy�l-
koss�got, s nem �rtettem, hogy mi ind�t�ka lehe-
tett az utask�s�r�knek, Clancy vagy Gale urak-
nak.
- Nlindv�gig ott lappangott a tudatomban Gi-
selle ismeretlen l�ny�nak �s �r�:~�s�nek a kil�t~.
~Jajon van-e h�zasember a n�gy gyan�s�tottam
k�z�tt? S ha igen, az egyik feles�g lehet-e Anne
Morisot? Ha az apja angol volt, akkor tal�n Ang-
li�ban is nevelkedett a l�ny. Mitchell feles�g�t
gyorsan kiz�rhattam - r�gi dorseti esal�db�l
sz�rmazik. Davies olyan l�nynak udvarol, akinek
�l az apja-anyja. Clancy �r n�tlen. Mr. Gale pe-
dig szemmel l�that�an f�lig szerelmes Jane Grey
kisasszonyba.
- Miss Grey m�ltj�t is �laposan megvizsg�l-
tam, miut�n bar�ti besz�lget�sb�l megtudtam,
hogy Dublin mellett, �rvah�zban n�tt fel. Ham~-
rosan megbizonyosodtam azonban r �la, hogy �
nem Madame Giselle l�nya.
- Ezut�n k�sz�tettem egy t�bl�z�tot arr�l, kire
hogyan hatott Madame Giselle hal�la. Az utas-
k�s�r�k se nem nyertek, se nem vesz�tettek az
216
�gy�n - nem sz�m�tva, hogy Mitchellt m�lyen
megr�zta az eset. Clancy �r tervbe vette, hogy
meg�rja a .t�rt�netet, s ebb�l p�nzt rem�lt.
Mr. Gale pedig egykett�re elvesz�tette a betegeit.
Mindett�l nem lettem sokkal okosabb.
- �s m�gis, okkor m�r meg voltam gy�z�dve,
hogy Mr. Gale a gyilkos ! Ott volt az �res gyu-
f�sdoboz, meg amit a diplom.atat�sk�j�ban tal�l-
tunk . . . Giselle hal�la sz�m�ra vesztes�get hozott
ugyan, de ez ak�r hamis l�tszat is lehet.
- Elhat�roztam, hogy megpr�b�lom jobban
rnegismerni, ez�rt kerestem a t�rsas�g�t. Tapasz-
talatom szerint mindenki el�bb vagy ut�bb el-
�rulja mag�t a bar�ti cseveg�sek sor�n . . . Senki
sem tudja meg�llni, hogy �nmag�r�l besz�ljen.~
- Pr�b�ltam l~Ir. Gale bizalm�ba f�rk�zni.
Megj�tszottam, hogy �n t�k�letesen b�zom benne,
m�g � seg�ts�g�t is k�rtem. R�vettem, hogy ala-
k�tsa egy zsarol� szerep�t Lady Horbury el�tt.
Ekkor k�vette el az els� hib�t.
- Azt javasoltam, hogy kiss� v�ltoztassa el a
k�lsej�t. Erre megjelent egy sz�rnyen nevets�ges
�s k�ptelen �l�lt�zetben. Sz�ntiszta kom�dia volt.
Biztosan �reztem, hogy senki m�s nem j�tszan�
ezt a szerepet ilyen rosszul, mint ahogy � pr�-
b�lta. Mi lehetett ennek az oka? Az, hogy saj�t
tett�nek a tudat�ban �vakodott t�l.s�gosan j� sz�-
n�sznek l�tszani. Miut�n helyrepofoztam nevets�-
ges �l�lt�zet�t, m�v�szi k�pess�gei azonnal meg-
nyilv�nultak. T�k�letesen alak�totta a szerep�t,
Lady Horbury nem ismerte �t fel. Ekkor m�r biz-
tos voltam benne, hogy elj�tszhatta az amerikait
is P�rizsban, s a Prometheuson is megtehette,
amit tett.
- Ekkor kezdtem komolyan ag��dni Mademoi-
selle Jane miatt. Vagy � is benne van a dologban,
vagy teljesen �rtatlan. Ut�bbi esetben �ldozat is
egyben. Egy nap arra �brodhet, hogy egy gyilkos-
hoz ment feles�g�l.
- Hogy egy elsietett h�zass�gnak elej�t ve-
217
gyem, elvittem magammal Jane kisasszonyt mint
titk�rn�met P�rizsba.
- Mialatt ott voltunk, felt�nt az ismeretlen
�r�k�sn�. Az volt az �rz�sem, mintha m�r l�ttam
volna valahol, de nem tudtam hov� tenni. Mikor
r�j�ttem - m�r t�l k�s� volt . . .
- A felfedez�s, hogy val�j�ban ott volt a g�-
pen, de hazudott ezzel kapcsolatban, felbor�tani
l�tszott minden elm�l�temet. �me, k�ts�gk�v�l
megvan a b�n�s, gondoltam.
- D� ha � b�n�~s, akkor b�nt�rsa is kellett
hogy legyen. M�gpedig az a f�rfi, aki a f�v�k�t
vette, �s megvesztegette Jules Perrot-t.
- Ki volt h�t ez a f�rfi? Tal�n a f�rje?
- Akkor egyszeriben r�j�ttem az igazi megol-
d�sra. Amely akkor igazi, ha m�g egy dologban
tiszt�n l�tok.
- Ahhoz, hogy ez a k�vetkeztet�s helyt�ll� le-
gyen, Anne Morisot-nak nem szabadott volna a
g�pen lennie.
- Felhuvtam Lady Horburyt, aki megadta a
v�laszt a k�rd�sre. A komorna, Madeleine, �rn�je
pillanatnyi szesz�lye miatt, az utols� pillanatban
ker�lt a g�pre.
Poirot elhallgatott.
Clancy sz�lalt meg:
- Aha . . . De . . . be kell valljam, m�g nem eg�-
szen vil�gos . . .
- �s mikor sz�nt W eg az ir�ntam t�pl�lt gya-
n�ja? - k�rdezte Norman.
Poirot gyorsan fel�je fordult.
- Soha nem sz�nt meg. Maga a gyilkos . . . De
v�rjon - mindent elmondok. A m�lt h�ten Japp
meg �n kem�nyen dolgoztunk. Val�ban igaz, hogy
maga az�rt lett fogorvos, hogy a nagyb�tyj�,
John Gale kedv�re tegyen. Amikor t�rsult vele,
felvette a nev�t. Mivel maga le�ny�gr�l az unoka-
fiv�re, az igazi neve Richards. Richardsk�nt ta-
l�lkoz~tt Anne Morisot-val tavaly t�len Nizz�ban
amikor az �rn�j�vel volt ott. A h�lgy igazat mont
dott nek�nk, ami a gyermekkor�t illeti, a t�bbi-
vel kapcsolatban azonban azt adta el�, amit maga
gondosan kitervelt. Val�j�ban a h�lgy tudta az
anyja le�nykori nev�t. Giselle Nizz�ban volt, s �
meg is mutatta mag�nak, s megeml�tette az igazi
nev�t. Maga akkor r�j�tt, hogy itt hatalmas �r�k-
s�g van kil�t�sban. Ez a maga szerencsej�t�kos
v�n�j�nak nagyor is megfelelt. Anne Morisot-t�l
hallott Lady Horbury �gy�r�l Giselle-lel. A gyil-
koss�g terve megfogant az agy�ban. Giselle-t oly
m�don kell eltenni l�b al�l, hogy a gyan� a gr�f-
n�re terel�dj�k. Kidolgozta a tervet, s v�g�l si-
kerre is vitte. Megvesz'tegette a Universal Airlines
tisztvisel�j�t, hogy Giselle ugyanazon a g�pen
utazz�k, mint Lady Horbury. Anne Morisot azt
rriondta mag�nak, hogy � vonattal �s kompon fog
utazni Angli�ba, ez�rt v�ratlanul �rte a felbuk-
kan�sa a g�pen, ami s�lyosan vesz�lyeztette a ter-
v�t. Ha egyszer kitud�dik, hogy Giselle l�nya �s
�r�k�se is ott volt a tett sz�nhely�n, a gyan�
azonnal r�terel�d�tt volna. Az eredeti terve sze-
rint a l�ny t�k�letes alibi birtok�ban jelentkezett
volna az �r�ks�g�rt, hiszen � a gyilkoss�g idej�n
vonaton vagy haj�n �lt volna. Ut�na maga elvette
volna �t feles�g�l.
- A l�ny bolondult maga ut�n. Pedig nem �
kellett - hanem a p�nze.
- M�s is keresztezte a terv�t. Le Pinet-ben
megl�tta Mademoiselle Jane Greyt, �s �r�lten
beleszeretett. Ir�nta �rzett szenved�lye m�g ve-
sz�lyesebb j�t�kba sodorta.
- Meg akarta szerezni a p�nzt �s a szeretett
l�nyt egyar�nt. A p�nz�rt �lt, s esze �g�ban sem
volt lemondani r�la. R�ijesztett h�t Anne Mori-
sot-ra, hogy ha azonnal jelentkezik az �r�ks�g�rt,
akkor gyan�ba keveri �nmag�t. R�b�rta, hogy
k�rjen p�r szabadnapot, s egy�tt Rotterdamba
mentek, ahol �sszeh�zasodtak.
- Annak rendje s m�dja szerint maga kiok�-
totta �t, hogyan ig�nyelje az �r�ks�get. Nem
218 ~ 219
`
mondhatott semmit komor na mivolt�r�l, hiszen
v�l�goss� kellett tenni, hogy � meg a f�rje t�vol
voltak a gyilkoss�g id�pontj�ban.
- Szerencs�tlens�g�re Anne Morisot megjele-
n�se P�rizsban egybeesett az �n odavezet� utam-
mal, amelyr e Jane kisasszony is elk�s�rt. Ez nem
illett a maga terv�be. Hiszen vagy Mademoiselle
Jane vagy �n felismerhetj�k Anne Morisot-ban
Maaeleine-t, Lady Horbury komorn�j�t.
- Maga megpr�b�lta �rtes�teni a l�n.yt, de el-
k�sett. Erre P�rizsba utazott, de Anne Morisot
m�r elment az �gyv�dhez. Ut�na elmondta mag�-
nak, l~ogy �n is ott voltam. A helyzet kezdett ve-
sz�lyess� v�lni; ez�rt vill�mgyors l�p�sre sz�nta eI
rr~ag�t.
- Azt m�r kigondolta, hogy izjdons�lt feles�ge
nem fogja t�l sok�ig �lvezni a gazdags�got. A h�-
zass�gi cerem�ni�t k�vet�en azonnal mindketten
v�~fren~~elkeztek, s k�lcs�n�sen egyn�sra hagyt�k
minder~�ket. Meghat� aktus!
- Gondolom, r��r�sen akart cselekedni. Elment
volna Kanad�ba - nyilv�nval�an az�rt, mert itt
t�nkrement mint fogorvos. Ott i�lvette volna ere-
deti nev�t, a Richardst, s a feles�ge is kiment
volna maga ut�n. Persze k�ts�gem sincs afel�l,
hogy Mrs. Richards igen r�vid id�n bel�l sajn�la-
tos m�don elhunyt volna, vagyont hagyva vigasz-
talhatatlan f�rj�re. Akkor maga mint Normai:
Gale, aki szerencs�sen meggazdagodott Kanad�-
ban, visszat�rt volna Angli�ba. De maga �gy v�lte,
n:ncs vesztegetnival� ideje.
Poirot sz�netet tartott. Norman Gale h�travetett
fejjel nevetett.
- Maga azt hiszi, hogy bolel�t m�sok fej�bet
Clancy �r nyomdokaiba l�phetne. - Hangot v�l-
tott, d�r.�~lten folytatta: - M�g sose~m hallottam
ennyi ostoba zagyvas�got. Amit maga fant�zi�l
! ,
monsieur Poirot, az m�g nem bizony�t�k
Poirot nem j�tt ki a sodr�b�l.
220
- Tal�n nem - felelte. - De bizony�t�kom is:
van.
- T��nyleg? - h�zta el a sz�j�t g�nyosar~
Norman. - Net�n arra van bizony�t�ka, hogyan
�lt2m meg a v�n Giselle-t, mikor a g�pen utaz�k..
mind tudj�k, hogy a k�zel�be sem mentem!
- Elmondom pontosan, hogyan k�vette el a.
gyill�oss�got - mondta Poirot. - Sz�val mi is:
volt a t�sk�j�ban? Maga vak�ci�zott. Akkor mi�rt
vitt feh�r fogorvosi k�penyt mag�val? - k�rdez-
tem magamt�l. A v�lasz pedig ez: mert nagyon
hasonl�t egy utask�s�r� egyenruh�j�ra!
- A k�vetkez� t�rt�nt: felszolg�lt�k a k�v�t,.
s a k�s�r�k �tmentek a m�sik utasf�lk�be. Ekkor~
maga kiment a mosd�ba, felvette a k�penyt, ki--
t�mte az arc�t fog�szati tamponnal, kij�tt, f�l--
kapott a szembenl�v� konyh�ban egy kiskanalat.
s kan�llal a k�zben, a k�s�r�k gyors l�pteit ut�-
nozva odasietett Giselle-hez. Bed�fte a ny�lvessz�t.
a nyak�ba, kinyitotta a gyuf�sdobozt, kiengedte a
darazsat, majd visszasietett a mosd�ba. Levette a~
k�penyt, s kom�tosan visszament a hely�re. A~
es;�sz ~�r perc alatt j�tsz�dott le.
- Senki nem figyel k�l�n�sebben egy utash�~
s�r(�re. Az egyetlen, aki felismerte volna magzit
- Mademoiselle Jane. De h�t ismerik a n�ketr
Amint egyed�l maradnak (k�l�n�sen, ha vonz~
fiatal.ember van a t�rsas�gban), azonnal megra-
gadj�k az alkalmat, el�veszik a t�kr�t, bep�~de--
rozz�k az orrukat, megigaz�tj::.k .a sminkj�ket.
- l~Toh�t - vigyorgott Gale. - Nagyon �rde-
hes elm�let, csak �ppen nem igaz. Van m�g va--
lami?
- Sok minden - mondta Poirot. - Amint m�t
eml�tettem, az ember k�nnyen elsz�lja mag�t be-
sz�lget�s k�zben . . . El�g �vatlanul megeml�tettea.,
hogy egy ideig D�l-Afrik�ban volt, egy farmon...
Akkor ugyan nem mondta, de �n k�s�bb ki�er�-~
tettem - hogy ez egy k�gy�farm . . .
IVorman Gale most m�r megrettent. Sz�ln~
22I`
akart, de nem j�tt ki hang a tork�n.
Poirot folytatta:
- A saj�t nev�n, Richardsk�nt tart�zkodott ott.
A telefonvonalon tov�bb�tott f�nyk�pe alapj�n
felismert�k. Ugyanezt a k�pet Rotterdamban is
azonos�tott�k, miszerint ez az a f�rfi, aki feles�g�l
vette Anne Morisot-t.
Norman Gale megint sz�lni pr�b�lt, de hi�ba.
Teljes val�j�ban �talakulni l�tszott: a j�k�p�,
energikus fiatalemberb�l patk�nyszer� jelens�g
lett, aki ideges szemmel f�rk�szi a menek�l�s �t-
j�t, de nem tal�lja . . .
- A kapkod�s d�nt�tte romba a terv�t -
mondta Poirot. - A Sz�z M�ria Int�zet f�n�kasz-
szonya is siettette az esem�nyeket azzal, hogy
t�viratozott Anne Morisot-nak. Gyan�s lett volna
tudom�st sem venni az �zenetr�l. Maga r�ijesztett
a feles�g�re, hogy ha bizonyos t�nyeket nem hall-
gat el, akkor vagy maga vagy � gyan�ba kevere-
dik, miut�n szerencs�tlens�g�kre �ppen a g�pen
voltak, amikor Giselle-t meg�lt�k. Amikor az �gy-
v�dn�l tett l�togat�sa ut�n megtudta, h�gy �n is
ott voltam, maga feIgyors�totta az esem�nyeket.
Att�l f�lt, hogy kiszedem Anne-b�l az igazs�got
- vagy tal�n m�r � is gyanakodni kezdett ma-
g�ra . . . S�rgette, hogy k�lt�zz�n ki a hotelb�l, s
sz�lljon fel a vonatra. Er�szakkal ci�nhidrog�n-
savat adott be neki, s az �res �veget a kez�ben
hagyta.
- Ez mind �tkozott hazugs�g . . .
- �, dehogyis. Volt egy seb a nyak�n.
- R�galom, �n mondom.
- M�g az ujjlenyomat�t is az �vegen hagyta . . .
- Hazudik. Rajtam . . . . t
- �, sz�val keszty� volt mag�n! Nos h�t, ez a
kis beismer�s v�gk�pp betette mag�nak a kap�t.
- Nyomorult kis minden l�ben kan�l . . . ! -
A d�ht�l felismerhetetlens�gig eltorzult arccal
Gale Poirot-ra vetette volna mag�t, ha Japp ~nem
el�g gyors. Er�s, profi mozdulattal megragadva a
t�mad� karj�t, a fel�gyel� megsz�lalt:
- James Richards, alias Norman Gale, letar-
t�ztat�si parancsom va_ n �n ellen aljas ind�t�kb�l
elk�vetett gyilkoss�g v�dj�val. Figyelmeztetem,
hogy b�rmit mond, jegyz�k�nyvbe vessz�k, s bi-
zony�t�kk�nt haszn�lhatjuk fel.
A f�rfi iszony�an reszketni kezdett. Majdnem.
el�jult.
Odakint k�t civilruh�s v�rakozott, hogy bek�--
s�rj�k.
Clancy mag�ra maradt Poirot-val. �mulat�ban
a leveg�t kapkodta. ~
- Monsieur Poirot - mondta. - Ez volt �le-
tem legeslegizgalmasabb �lm�nye. �n fantasz-
tikus volt!
Poirot szer�nyen mosolygott.
- Nem, dehogy. Japp ugyanannyit tett, mint
�n. Csod�latos munk�val der�tette f�l, hogy Gale
- Richards. A kanadai rend�rs�g k�r�zi Ri-
chardsot, mert egy vele kapcsolatban �ll� l�ny
l�tsz�lag �ngyilkoss�got k�vetett el, de olyan t�-
nyek mer�ltek f�l, amelyek gyilkoss�gra vallanak..
- Borzaszt� - s�p�tozott Clancy.
- V�rbeli gyilkos - mondta Poirot. - S mint
annyi m�s gyilkosra, r� is buknak a n�k.
Clancy k�h�cselt.
- Az a szeg�ny l�ny, Jane Grey . . .
Poirot szomork�san megcs�v�lta a fej�t.
- Igen, mondtam is neki m�r, hogy az �let
sz�rnyen kegyetlen tud lenni. De b�tor l�ny. T�l
fogja �lni. Poirot .sz�rakozottan rendezgetni kez-
dett egy halom k�pes �js�got, amelyet Norman
Gale vad felugr�sa sz�tzil�lt.
Egy k�p f�lkeltette a figyelm�t: Venetia Kerrt
�br�zolta egy l�ver senyen, a k�pal��r�s szerint
Lord Horburyvel �s egy bar�tn�j�vel besz�lgetve.
Poirot �tny�jtotta az �js�got Clancynek.
- L�tja? Egy �ven bel�l kis h�r lesz a lapok-
ban, miszerint "Lord Horbury �s Venetia Kerr
222 ~~ 223
~�rh�lgy nemsok�ra egybekelnek". �s tudja, ki
3 endezte el ezt a h�zass�got? Hercule Poirot. �s
van m�g egy h�zass�g, amit elrendeztem.
- Lady Horbury �s Raymond Barraclou�n k�-
z�tt?
- Nem, az az �gy engem nem �rdekel - ha-
~jolt el�re Poirot. - Jean Dupontra �s Jane Grey
.'~isasszonyra gondolok. TVIajd megl�tja . . .
Egy h�nappal k�s�bb Jane felkereste Poirot-t.
- Gy�l�ln�m kellene mag�t, Poirot �r.
A l�ny s�padtnak, megviseltnek l�tszott, szeme
alatt karik�k s�t�tlettek.
- Kicsit gy�l�lhet, ha j�lesik - mondta Poirot
~y�ng�den. - De szerintem maga az a fajta, aki
ink�bb szemben�z az igazs�ggal, minthogy �m�tsa
mag�t, s a tudatlanok paradicsom�ban �ldeg�ljen
boldogan. Mellesleg nem biztos, hogy sok�ig �lde-
g�lt volna . . . A n�k gyilkol�sa olyan m�nia,
amoly id�vel csak elhatalmasodik.
- Olyan rettenetesen vonz� volt - mondta
~Tane, majd hozz�tette: - Sose leszek t�bb� sze- ~
relmes.
- Mag�t�l �rtet�d� - helyeselt Poirot. - Az
�letnek ez az oldala lez�rult maga el�tt.
Jane b�lintott.
- Az a fontos most, hogy legyen munk�m -
~alami �rdekes, amibe bele tudok feledkezni.
Poirot kiss� h�trad�nt�tte a sz�?~�t, s f�lbalm,alt
w mennyezetre.
- Azt tan�csoln�m, hogy m~njen el Dupont�k-
kal Perzsi�ba. Az p�ld�ul el�g �rdekes munka.
- De h�t . . . �n azt hittem, hogy ez a dolog
,Lsak a szerepj�tsz�s r�sze . . .
Poirot megr�zta a fej�t. t
- Ellenkez�leg - annyira f�lt�madt az �rdek-
l�d�som a r�g�szet �s az �skori ed�nyek ir�nt,
hogy adom�nyk�nt f�ladtam egy csekket, ah~gy
~g�rtem. Ma reggel hallottam, hogy sz�m�tanak
~nag�ra az exped�ci�n. Tud valamennyire rajzolni? s
~24
- Igen, az iskol�ban el�g j� voltam rajzb�l.
- Nagyszer�. Biztos, hogy �lvezni fogja a va-
k�ci�t.
- T�nyleg azt akarj�k, hogy menjek vel�k?
- Felt�tlen�l elv�rj�k.
- H�t csod�latos lenne r �gt�n elmenni innen
- mondta Jane.
A sz�n kezdett visszat�rni az arc�ba.
- Monsieur Poirot - sz�lalt meg, s kiss� gya-
nakodva n�zett az emberk�re. - Maga . . . maga
ugye nem kedvess�gb�l . . . ?
- Kedvess�gb�l . . . ? ! - Poirot ~ elsz�rnyedni
l�tszott e gondolatra.
- Biztos�thatom, mademoiselle, ha p�nzr�l van
sz�, �n szigor�an �zletember vagyok.
Annyira s�rt�d�ttnek l�tszott, hogy Jane gyor-
san bocs�natot k�r t.
- Azt hiszem, jobban teszem - mondta -, ha
most elmegyek valami m�zeumba, s szem�gyre
veszem azokat az '�si b�d�n�ket.
- Nagyon j� �tlet.
Az ajt�ban Jane habozva meg�llt, majd vissza-
j �tt.
- Lehet, hogy nem akart nekem kedveskedni,
de az�rt �n kedvesnek tala�lom . . ..
K�nnyed cs�kot cuppantott Poirot kopasz feje-
b�bj�ra, s elment.
- ~a, c'est tr�s gentil! - mondta Hercule Poi-
rot.
V�ge
i~ ~ Hal�] a felh�k k�z�tt
at ~
LYlopoft g)'ilknss�g
~�lStl~
g
Szunrynd� gcil �oss�g
r~Stle
gath
Tnl�lknui.s n Gnlr�llnt
hrlStl~ !
^ .
gaiha
I.urd Eolgmnre njlclses hnLiln
.
15*
HU GA
PR~ i T
gatha
1, ehlmn A m m I.�ejIrnrA
^ i
- hristle
J�N!
A n�gy nagy
gatha '
hrisiie
, -~~ ..o..
gatha '
7TuCu<IiIIL(�rbrrybhGed.lq,n
e e
hr~stl~
J�N!
A ferde h�z
gath~
hristl~
,
,
H R~T
El�k�sz�i~~ben:
Benedek Endre: Fittprogram
Agatha Christie: A ferde h�z
Agatha Christie: A n�gy nagy
Winkler M�rta: Kinek kaloda, kinek f�szek
Peter Camp: A Strauss csal�d
Eci<hardt Mahl: Ne b�nts!
Werner Freund: A farkasembar
Cheryl Benard & Edit Schlaffer: T�sprk� cip�ben,
h�trafel�
(A v�ltozfat�s~�g�t fenntartjuk.J
Ha k�t k�nyvet rendel, 15% �rkedvezm�nyt kap,
egy�ni megrendel�s eset�n �t k�nyv felett
a postak�lts�get a Kiad� fizeti.
Felvil�gos�t�s�rt forduljon a Kiad�hoz. `