kendermagom.blog.

hu

A kender a gyógyászatban
kendermagom
9-11 perc

Ha a kender gyógyászati falhasználását említjük, sokaknak

eszébe juthat az orvosi marihuána vagy a számos jótékony
hatással felruházott CBD-olaj. Sokat hangoztatjuk a kender
ősi mivoltát is – de vajon gyógynövény-e a kender, a szó
klasszikus értelmében? És tényleg csodaszer? Mai
posztunkban a kender gyógyászati felhasználásának
történetéből szemezgetünk, az ókori Indiától a szintetikus
THC-analógokig.
A kendert több évezredes története során használta az
emberiség ipari, gyógy- és élelmiszernövényként egyaránt. A
szkíta népcsoportok főleg temetkezési, rituális célból
alkalmazták a felperzselt magok füstjét már időszamításunk
előtt, keleten az indiai kendert jókedvre derítő,
étvágygerjesztő, részegítő, álomba ringató és „ivarösztönt
fokozó” szerként ismerték. A középkorban Európa-szerte
inkább ipari felhasználása vált jelentőssé, gyógyászati
jelentősége csökkent. A népi gyógyászatban nyugtató, altató,
fájdalomcsillapító hatás elérésére, külső sebek,
bőrgyulladások kezelésére, kígyómarásra vagy kutyaharapásra
javasolták, de mérgező hatásait is ismerték. A gyógyászatban
jellemzően a növény leveles hajtását (herbáját) és magját
használták.
David Cardinez képe a Pixabay-en

A kender a gyógyászatban a 19–20. században

A Cannabis, mint gyógynövény európai virágkora a 19. és 20.
századra tehető, köszönhetően William B. O’Shaughnessy ír
orvosnak és Jacques-Joseph Moreau francia pszichiáternek. A
Cannabis használatának Indiában nagy hagyománya van,
különböző gyógyászati célokra és élvezeti szerként egyaránt
alkalmazzák (az utóbbi célra nemcsak a növény leveleit,
hanem a gyantájából nyert hasist is). Az ír orvos Indiai
tartózkodása alatt készített feljegyzéseket a növény
felhasználási formáiról és vizsgálta hatékonyságát.
A Magyarországon hivatalos gyógyszerkönyvek már a
kezdetektől tartalmazták a kendert (Cannabis indica néven)
mint gyógyszeralapanyagot. Az 1871-ben megjelent
Pharmacopoeia Hungarica I. az erős hatású szerek közé
sorolja a kender herbáját és alkoholos kivonatát. Megemlíti a
növény gyantáját és illóolaját. Hazánkban alkoholos kivonatait
vagy a herbájából készült cigarettát használták álmatlanság,
migrén, zsábák és köszvény kezelésére, de a mák és
készítményei mögött helyezkedett el a terápiás rangsorban.
Az 1888-ban II. Gyógyszerkönyv ’Cannabis indica’ cikkelye
nem változott az előző kiadáshoz képest, azonban egy
Chlorodine nevű, valamikor kolera ellen használt gyógyszer
összetételébe is belekerült az indiai kender kivonata:
görcsellenes, verejtékhajtó és izgatószerként használták. A
Cannabinonumot, más néven Haschish purumot hol
szedatívumként alkalmazták, hol pedig tiltották ekként történő
használatát. Azt is megemlíti az irodalom, hogy sok esetben
erős izgató tünetek jelentkeztek használat közben. Vámossy
Zoltán 1944-ben megjelent Gyógyszertan c. könyve az ún.
csillapítószerek kategóriájába sorolja a Cannabis indicát a
bróm és a valeriánagyökér mellett. A Cannabis által kifejtett
hatást az alkoholéhoz és a kokainéhoz hasonlítja, mivel
szerinte izgalom, élénkség, fokozott mozgékonyság, erotikus
exaltációk és színgazdag hallucinációk, csodás harmóniák
hallása, hirtelen változó, szomorú és vidám delíriumok után
mély álom, esetleg hosszan tartó kataleptikus állapot
következhet be. (forrás)
A 20. század közepére a kender elvesztette gyógyászati
jelentőségét, készítményei a hivatalos medicinán kívülre
szorultak. A század második felében a kender a marihuána és
a hasis alapanyagaként kétes hírnévre tett szert. Ebben az
időszakban már szinte senki nem tekintette gyógynövénynek,
csak könnyű drogok alapanyagának, és megítélése nagyjából
a 20. század végéig nem változott.
A kender és vegyületei ezt követően évtizedeken át
nemzetközi egyezmények által tiltott anyagok voltak. Ebben az
hozott változást, hogy az elmúlt évtizedekben azonosították a
kender tartalomanyagait, feltérképezték azok hatásait, valamint
felismerték egyes vegyületek gyógyászatilag hasznosítható
hatásait. Az első kannabinoidot, a kannabinolt 1932-ben
azonosították; ezt az 1960-as években követte a kannabidiol
(CBD), majd a tetrahidrokannabinol (THC). Mára több mint
100 kannabinoidot írtak le a növényből, de hatásprofiljuk
döntően feltáratlan.
Julia Teichmann képe a Pixabay-en

A modern gyógyászati felhasználás irányába tett fontos lépés

volt az endokannabinoid rendszer és a
kannabinoidreceptorok felfedezése az 1980-as évek végén.
Nagy részben ennek is köszönhető, hogy a kender kémiai,
farmakológiai és klinikai vizsgálatai során a korábban
elsődleges jelentőségű (és az élvezeti célú alkalmazás
alapjául szolgáló) THC mellett egyéb hatóanyagokra is figyelem
irányult. A 2000-es évek táján egyre több helyen váltak
elérhetővé szintetikus kannabinoid-analógok, azaz
változatok. Az ezredfordulón a nabilon és a levonantradol
alkalmazása tűnt perspektivikusnak, illetve olyan szintetikus
THCI-analógok is fotgalomban voltak, mint a nabiximol vagy a
rimonabant.
Napjainkban több, a kender hatóanyagait tartalmazó, klinikailag
igazolt hatású gyógyszer van forgalomban világszerte. Ezek
egyrészt természetes vegyületeket, másrészt tiszta formában
félszintetikus származékokat, harmadrészt pedig standardizált
növényi kivonatot tartalmaznak.
A dronabinol szintetikusan előállított THC, kemoterápiával
társuló hányinger, illetve AIDS-szel járó étvágytalanság
kezelésére alkalmazzák. Szintetikus THC-analóg a nabilon,
kemoterápiával társuló hányinger kezelésére használatos.
Egységesített növényi kivonatot tartalmaz a Sativex nevezetű,
szájnyálkahártyán alkalmazott, orálisan adagolható spray,
amely azonos mennyiségű THC-t és CBD-t tartalmaz.
Használata sclerosis multiplex esetén fellépő izommerevség
ellen javasolt. Magyarországon egyedül a kannabidiol
hatóanyagot tartalmazó Epidyolex belsőleges oldat érhető el,
antiepileptikumként, kiegészítő kezelésben alkalmazzák.
(forrás)
A kender a hagyományos keleti medicinában
A kender magja Semen Cannabis vagy Fructus Cannabis
név alatt futott, jelenleg azonban nem szerepel a
gyógyszerkönyben (a Cannabis indica-val ellentétben, melynek
ágvégeit használják a gyógyászatban, az erős bódító
anyagtartalom miatt). A Semen Cannabis vagy Fructus
Cannabis több nemzet gyógyszerkönyvében, azaz hivatalos
gyógyászati célra felhasználható és bizonyítottan hatóanyag-
tartalommal bíró alapanyag-jegyzékében megtalálható,
Kanadáéban például vagy a Traditional Chinese Medicine
Ingredients, azaz Hagyományos Kínai Medicina Összetevői
című jegyzékben is.
A kendermagot a különböző források „kendergyümölcsként” is
említik (hemp fuit). Az egyik jelentős terület, ahol gyakori
alkotóelem a kender magja, a Kampo medicina. Ez egyik a
tradicionális japán gyógymódok közül, kínai ősi módszereke
alapul, nyers, főleg növényi alapú összetevők használata
jellemzi. A Kampo készítmények bizonyítottan alkalmasak a
fertőzéses eredetű szájnyálkahártya-gyulladás és
különböző eredetű szájgyulladások (sztomatitisz) kezelésére,
melyek sok esetben a daganatos betegek kemoterápiájának és
sugárkezelésének mellékhatásai. Kezelésük kihívás. A
hagyományos japán növényi gyógyszerek alkalmazása
tapasztalaton és empirikus szabályokon alapul, melyek
évezredek során alakultak ki.
kian2018 képe a Pixabay-en

A közelmúltban születtek olyan klinikai kutatások és

tanulmányok, melyeknek célja a Kampo formulák vizsgálata és
hatásuk tudományos bizonyítása, alátámasztása. A Kampo
formulák számos nyers hatóanyagot tartalmaznak, amelyek
hatásmechanizmusa együttesen érvényes. A kutatások alapján
a szájgyulladás kezelésére használt formulák bizonyítottan
gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító és antioxidáns
tulajdonságokkal rendelkeznek. (ha valakit mélyebben érdekel a
téma, ebben az áttekintésben elolvashatja a klinikai alkalmazásokat és a

Kampo formulákról rendelkezésre álló bizonyítékokat a sztomatitisz és a

szájnyálkahártya-gyulladás kezelésére).

A tradicionális japán gyógymódba tartozó Kaampo

gyógynövény-keverékek közül számosnak összetevője a
nyers, zúzott kendermag, azaz a „kendergyümölcs”. Ilyen
például a Junchoto nevű formula, melynek összetevője
többek közt a kendermag, az angyalgyökér, a magnóliafa
kérge, az őszibarack magja vagy az édesgyökér, szigorúan
meghatározott mennyiségekben. Másik formula a
Mashiningan, melynek összetevője a kendermag mellett a
pünkösdirózsa gyökere, a rebarbaragyökér és a
sárgabarackmag (amiről már gyerekkorunkban tudtuk, hogy
„mérgező”: amigdalint tartalmaz, ami egy ciántartalmú
vegyület. Harmadik a Shakanzoto, ebben a Fructus Cannabis
mellett ott van a fahéj gyökércsúcsa, a jojoba gyümölcse,
ginseng-gyökér, vagy személyes kedvencünk, a szamárbőr
zselatin. Egy másik forrás szerint a nyers, zúzott kendermag
fogyasztása székrekedésre és bélszárazságra is remekül
alkalmazható gyógymód volt. Mivel édes, nedves, olajban
gazdag, könnyen fogyasztható, segíti az emésztést, lazítja és
táplálja az emésztőszerveket.
A poszt megszületésében óriási segítséget nyújtottak az alábbi
források, köszönjük!
Bajtel Ákos dr., Kiss Tivadar dr., Csupor-Löffler Boglárka dr.,
Szendrei Kálmán dr., Csupor Dezső dr.: Cannabis: gyógyszer,
élelmiszer vagy kábítószer?
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC6313652/
https://zoldszeresz.hu/kender-kendermag/
http://www.gyogynovenylap.hu/mire-jo-a-kenderolaj/
Health Canada, Natural Health Products Ingredients Database
(NHIPD)
National Library of Medicine / National Center for Biotechnology
Information / PubMed