A csontok kommunikálnak a többi testrésszel

Králl Bernarda 2022.03.10. 16:20

A csont egy mozgalmas, önmagát folyamatosan alakító szövet, amely

befolyásolja az egész test működését a napi tevékenységek során. A csontváz
pedig dinamikus és – mint nem is olyan rég kiderült – üzeneteket küldő és
fogadó szerv. Csontjaink praktikus raktárhelyet biztosítanak a kalciumnak és a
foszfornak, amelyek az idegek és a sejtek megfelelő működéséhez
nélkülözhetetlen ásványi anyagok. Szivacsos belsejük, a csontvelő vérsejteket
termel, és itt vannak azok a fehérjék is, amelyek csonttörés esetén a
gyógyulásért felelősek. A csont egyedülálló szövete nemcsak azokat a
sejteket tartalmazza, amelyek a csontváz szilárdságáért felelősek, hanem
azokat is, amelyek lebontják – lehetővé téve, hogy a csont a gyermek
növekedésével újraformálja magát, és stabilizálódjon. Ha a csontépítő és a
szétszerelő sejtek közötti egyensúly felborul, túl kevés vagy túl sok lesz a
csont. Ez történik például oszteoporózis (csontritkulás) esetén, amely a
gyenge és törékeny, öregedő csontok betegsége. A csont sok különböző
sejttípust tartalmaz, az egyik az oszteociták csoportja, amelyek a csonttömeg
fenntartásáért felelősek. Linda Bonewald, az Indianapolisi Egyetem kutatója
az oszteocitákat vizsgálva rájött, hogy érzékelik a mechanikai terhelést, és egy
egy FGF23 nevű növekedési faktort termelnek. Ez a molekula azután a
véráramban a vesék felé halad. Ha a szervezetben túl sok FGF23 van, a
vesék túl sok foszfort bocsátanak ki a vizeletbe, és a szervezetből kifogynak a
lényeges ásványi anyagok. Az ebből eredő tünetek közé tartoznak a
meglágyult csontok, gyenge vagy merev izmok és fogászati problémák.

A csont fehérjéje megmentette őseinket

Gerard Karsenty fiziológus a New York-i Columbia Egyetemen végzett

kísérleteket, és rájött, hogy a leptin nevű étvágycsökkentő hormon fékezi a
csontok átalakulását. Nélküle a csontok nagyobb sűrűségűek lesznek.
Karsenty teóriája szerint a leptin lehetővé tette volna a legkorábbi csontos
lények számára, hogy csökkentsék a csontnövekedést, amikor kevés volt a
táplálék, így energiát takaríthattak meg. Karsenty megfigyelte, hogy a
zsírsejtekből származó leptin az agyon keresztül lassítja a csontképződést. A
leptinre adott válaszként az agy jelet küld, és leállítja a csontépítő
(oszteoblaszt) sejteket és stimulálja a pusztuló csontállomány eltávolítását
végző sejteket (oszteoklasztokat). További kutatások során Karsenty
felfedezte, hogy a nem kollagén eredetű, K-vitamin-függő, csontspecifikus
kalciumkötő fehérjéje (oszteokalcin) a nemi hormonok termelésére gyakorolt
hatása révén elősegíti a férfitermékenységet, javítja a memóriát és fokozza az
izomműködést. Talán ennek a fehérjének a hatásai tették lehetővé a korai
gerinceseknek, hogy az energiaszint növelésével reagáljanak az ellenségre.
Az intenzívebb izomműködés miatt el tudtak futni, később emlékeztek a
fenyegetés helyére, és el tudták kerülni.
Csontos chat

A csontok és az izmok fizikai kölcsönhatásai régóta ismertek. Az izmok

növekedésével a csont is egyre erősebb és nagyobb lesz, alkalmazkodik a
fizikai szükségletekhez, így továbbra is hatékonyan tudnak együttműködni.
Kiderült, hogy ők is intenzív csevegésben vannak. Például a vázizomsejtek
egy miosztatin, azaz az izomzat növekedésének korlátozásáért felelős fehérjét
állítanak elő, amely megakadályozza, hogy túl nagyra nőjenek. A rágcsálókkal
végzett kísérletek során a kutatók azt találták, hogy a miosztatin a
csonttömeget is kordában tartja.

Csacsogó bélmikrobák

A mikrobiom a mikrobák összessége, amelyek velünk élnek, táplálnak,

védenek minket. Segítenek megemészteni az ételt, és megakadályozzák a
rossz baktériumok megtelepedését – és beszélnek más szervekkel, például a
csontokkal. A csont-mikrobiom kapcsolatra utaló első bizonyítékok mikrobák
nélkül nevelt egereken végzett vizsgálatból származnak. Ezekben az
állatokban kevesebb csontpusztító oszteoklaszt volt, tehát nagyobb volt a
csonttömegük. Ha az egereknek a bélmikrobák teljes készletét adták, gyorsan
helyreállították a normál csonttömeget. A mikrobák hatással voltak a
csontvázra, vagyis a csontsejtek és a bélmikrobák is kommunikálnak
egymással. A tudósoknak még bőven van mit tanulniuk a csont és a test többi
része közötti párbeszédről, de az már biztos, hogy a csontok reagálnak a
mikrobák jelzéseire és beszélgetnek az izmokkal.