----Magyarországon a törvénykezésnek hatalmas szerepe volt a Xi.-XII.

században, amelyet Szent

Istvánnak, Szent Lászlónak és Könyves Kálmán ért el.
---- I. Szent László király 997-ben került trónra, ő volt az első törvényalkotó király a magyar
történelemben. Uralkodási ideje alatt 2 törvénykönyvet is hozott létre, az elsőt koronázása után, a
másodikat pedig az 1030-as években. Törvényei védték az egyházat és a kialakuló államot, a
kereszténység megerősítésére és a egyházi, valamint a magántulajdon védelmére törekedett.
Törvényeiben kirajzolódott a társadalom 4 rétege vagyis az ispánok akik az udvari főemberek voltak,
a várjobbágyok vagyis a várkatonaságvezetői, a köznép akik háziparral és földműveléssel foglalkoztak
illetve a szolgáló népek. Szigorú törvényeket hozott létre, a bűnösöket csonkítással vagy halállal
bűntették, különbséget tettek szabad ember és szolga között. Törvényeinek jellegzetessége, hogy a
bűnösök között vagyoni különbséget figyelembe vették a bűntetések meghatározásakor. Erre példa
az, amit egyik törvényében megfogalmazott, miszerint is ha egy ispán megölte a feleségét akkor
annak 50 tinót kellett fizetnie a rokonainak, ám ha ezt egy gazdagabb ember vagy egy vitéz csinálta
annak már csak 10 tinót kellett, ha pedig valaki a népből követte ezt el annak már csak 5 tinót kellett,
tehát a bűntetés a bűnös vagyonával arányban állt. Ezen felül törvényeivel lerakta a magyar
jogrendszer alapjait. Az egyház és az állam szervezése által az ő érdeme, hogy Magyarország a
keresztény Európa része lett, ezáltal megvalósította az előző uralkodó, vagyis apja, Géza fejedelem
célját. I. Géza magyar király halálát követően I. Szent László király került trónra 1077-ben. Uralkodása
alatt Szent Lászlóhoz hasonlóan ő is szigorú törvényeket hozott létre, erre példa is, hogy ha bárki is
egy tyúk értékénél többet lopott, akkor megölték, illetve ha egy szabad vagy egy rabszolga lopott
akkor fel kellett akasztani, ám ha a bűnös megpróbált elfutni és egy templomba menekült akkor
megvakították. Hasonlóság kettejük között, hogy az ő törvényei is magántulajdon védelmével
foglalkoztak, ám ő nem az egyház védelmére hozott létre törvényeket, hanem annak megerősítése
érdekében, valamint fellépett a pogány szokások ellen. Magántulajdon védelmére abban a korban
óriási szükség volt, mivel a kóborlók megélhetésük érdekében loptak és raboltak, ezért előírta az
elfogásukat és letelepítésüket. Halálát követően unokaöccse, Könyves Kálmán követte a trónon 1095-
ben, aki folytatta a társadalom életét szabályozó törvénykezéseket. Istvánhoz hasonlóan ő is 2
törvénykönyvvel rendelkezett, az elsőt 1100 körül adta ki, a másodikat pedig 1116-ban, mely a
zsidók, és a keresztények közötti kapcsolatok kérdéseit szabályozta. Hasonlóság kettejük között, sőt
még István között is, hogy mindhárman a magántulajdon védelmére hoztak létre törvényeket, ám
Kálmánnál csakis ez állt a középpontban. Uralkodása alatt javultak a viszonyok, ezt az is mutatta, hogy
enyhített László király törvényeinek szigorán, tyúk helyett már csak 4 lábú állat értékénél nagyobb
vagyon ellopásáért hoztak halálos ítéletet. Törvényeiben még korlátozta az istenítéletet is, ami a
középkori perekben az egyik bizonyítása eljárás volt, Magyarországon ennek a tüzesvaspróba volt az
elterjedt formája. A boszorkányokról szóló ítéletet pedig teljesen eltörölte, vagyis azt, hogy a
bűnösnek hitt nő kezét és lábát megkötözték, majd vízbe dobták és elsüllyedt akkor ártatlan volt, ha a
víz tetején lebegett akkor pedig bűnös, mivel nem hitt a létezésükben. Neki köszönhetően
Magyarországon közel sem lett sem volt olyan mértékű a boszorkányság, mint például Nyugat-
Európában.
---A három uralkodóról tehát elmondható, hogy mindhárman a magántulajdon védelmére fektettek
nagy hangsúlyt, amelyek akár a mai napig is hatással lehetnek a törvényeinkre.