17:Tétel.

Szerelési eljárások, szerelés, karbantartás, javítás dokumentációi

Szerelés fogalma: az alkatrészek oldható kötésekkel való összekapcsolása. A szerelést lehet

roncsolással vagy roncsolás nélkül végezni. A szerelés folyamata során megkülönböztetünk elő-,
közbenső- és utószerelést. Az alkatrészek részegységgé egyesítése az előszerelés . A részegységek
fődarabbá szerelését nevezzük közbenső szerelésnek. A fődarabok összeszerelése a végszerelés.
Szerelés szervezése:
- célszerű tagolás elvének alkalmazásával
- a gyártmány részeiben önállóan előszerelhető egységek felépítése, párhuzamosítással.
- az egységek funkcionálisan is önálló egységeket képezzenek.

A szerelés alapműveletei a következők:

– Anyagmozgatás: az alkatrészek, egységek, szerszámok munkahelyre való továbbítása.
– Összeállítás: alkatrészek, szerelési egységek összeillesztése a kölcsönös helyzet pontos beállítása
nélkül.
– Beállítás: kapcsolódó alkatrészek kölcsönös helyzetének biztosítása a rögzítés előtt,
mérettartásra.
– Szerelés közbeni megmunkálás: a méretlánc megoldásmódjától függő utólagos megmunkálás.
– Rögzítés: a beállított alkatrészek egymáshoz kötése. Lehetnek oldhatók, mely tovább
csoportosítható: Szétszerelhető kötések (csavar-, retesz-, ékkötések stb.), mozgó kötések
(csúszó, gördülő, fogaskerékpárok stb.), valamint nem oldható kötések (hegesztés,
szegecselés, forrasztás, sajtolás, ragasztás stb.).
- Ellenőrzés: a művelet kiterjedhet illesztésre, alkatrészek helyzetére, felületi minőségre,
paraméterekre.
- Próba: ellenőrző üzemeltetés, mely után az igazítások, beállítások, kisebb javítások kerülnek
sorra. - Csomagolás: előkészítés egyedi vagy gyűjtő csomagolásra, becsomagolás, és/vagy
előkészítés szállításra.

Szerelési méretláncok: A méretlánc egy önmagában záródó méretsorozatot jelent, mellyel

meghatározzuk a szerelvény elemeinek, azok felületeinek kölcsönös helyzetét.
A méretláncok három csoportba sorolhatók: síkbeli méretláncok, térbeli méretláncok,
szögméretláncok. Háromféle méretlánc-csatlakozás különböztethető meg: párhuzamos, soros és
vegyes csatlakozás.

Szerelési családfa
A szerelési családfára jellemző, hogy a gyártmányt szerelési egységekre, szerelvényekre és
alkatrészekre bontja. A tagolási vázlat rögzíti a gyártmány szerelési vázlatát, a családfa részelemét.
Törekszünk az áttekinthető formára, amely egy lapon ábrázolja a szerelési egységeket, valamint
ezek alkatrészeinek szerelési sorrendi kapcsolatát. A családfa a termék tagozódási és felépítési
rendjét adja meg grafikus formában.

1
 17:Tétel. Szerelési eljárások, szerelés, karbantartás, javítás dokumentációi

A darabjegyzék és az összeállítási rajz

közötti hidat a tételszám biztosítja. A
darabjegyzéket az alábbiak szerint kell
megtervezni: tartalmazza a termék, a
szerelési egységek, valamint az alkatrészek
közötti kapcsolódásokat, a fölé és
alárendelési viszonyokat. A családfa a
gyártmány tagozódási és felépítésirendjét
adja meg grafikus formában. Ennek megfelelően a darabjegyzék minden elemét tartalmazza a
kapcsolódási helyek feltüntetésével.

Ütemterv, műveleti utasítás, műveletterv

Az ütemterv feladata a termék előállításához a megvalósításhoz szükséges helyszín, munkaerő, gép,
anyag, és a költségfedezet egy időben rendelkezésre állásának biztosítása. A műveletterv
meghatározza az egymást követő gyártási műveletek sorrendjét, a műveleti utasítás a felfogásonként
megmunkálandó felületekhez a felszerszámozást, mérőeszközöket és a technológiai paramétereket.

Alkatrészek összekapcsolási módszerei

Összeszereléskor az alkatrészeket úgy kell összekapcsolni, hogy biztosítsuk a készgyártmány
szabályos működését, a záró tag pontosságának biztosítását és a termék előírt élettartamát. E
célból az alkatrészeket a következő összekapcsolási módszerek szerint készítjük el, ill.
válogatjuk össze: a teljes cserélhetőség módszere, a részleges cserélhetőség módszere, a
kiválasztás vagy válogatás módszere, az utólagos illesztés módszere, a beszabályozás vagy
mozgó kiegyenlítés módszere

A teljes cserélhetőség módszere:

 az alkatrészek minden korlátozás nélkül összeszerelhetők. Ilyenkor a szerelési méretlánc
minden tagja olyan tűréssel rendelkezik, hogy az összeszerelés után a záró tag előírt
pontossága biztosítva van.
 A módszer alkalmazásának előnyei:
 a szerelés az alkatrészek egyszerű összerakásával, külön illesztési munka nélkül
végezhető,
 kisebb szakképesítésű szerelőkre van szükség,
 könnyű a szerelés ütemezése,
 a részegységek egymástól függetlenül szerelhetők,
 az alkatrészgyártásnál széleskörű kooperáció lehetséges,
 a szerelési műveletekhez futószalag alkalmazható,
 egyszerű a tartalék alkatrészellátás, kisebbek a szerelés költségei.

2
 17:Tétel. Szerelési eljárások, szerelés, karbantartás, javítás dokumentációi

 A módszer alkalmazásának hátrányai:

 A nagy pontossági követelmény miatt nagyok a gyártás költségei,
 az alkatrészgyártáshoz pontos szerszámgépek szükségesek,  az alkatrész
gyártásánál nagy a selejtveszély,
 magas szintű minőségbiztosítást igényel.

A részleges cserélhetőség módszere:

 A részleges cserélhetőség elvének alkalmazásánál a költséges, nagypontosságot igénylő
alkatrészek méret tűréseit megnövelik a szerelésnél jelentkező többletmunkák rovására oly
mértékben, hogy a szerelési selejt ne haladja meg az előírt mértéket.
 A megoldás alkalmazásának előnyei:
 az alkatrészek gyártása nagyobb tűrésmezővel történhet, mint az előbbi esetben,
 kisebb költséggel gyárthatók az alkatrészek
 nagy alkatrészszám és szerelési pontosság mellett is gazdaságosan alkalmazható.
 Az alkalmazás hátrányai:
 nagyobb minőségellenőrzési feladatot igényel,
 több kapcsolódó méretlánc esetén a selejt százalék a méretláncok számával
növekszik
Kiválasztás vagy válogatás módszere:
 alkalmazásánál szelektív párosítással összeválogathatók a megfelelő méretű alkatrészek úgy,
hogy a kívánt illesztés adódjon, ugyanakkor nem szükséges a tűrés-mezőket szűkíteni.
Ilyenkor az alkatrész-gyártás után és a szerelés előtt kell osztályozó mérést végezni. A
tűrésmezőt - a pontossági követelményektől függően - több méretcsoportba osztjuk
Az utótagos illesztés módszere:
 alkalmazásánál az alkatrészek mérettűréseit a gazdaságos megmunkálási pontosságot
figyelembe véve állapítják meg, majd kijelölnek egy alkatrészt, amelynek méretét
szereléskor alakítják ki általában valamilyen módon, általában forgácsolással.

A beszabályozás vagy mozgó kiegyenlítés módszere:

 alkalmazásakor a szerelés pontosságát egy kompenzáló alkatrész méretének változtatásával
érik el, de a méret változtatást nem forgácsolással végzik, hanem egy alkat-rész méretét
változtatják meg. Az alkatrész méretének változtatása lehetséges méretlépcsőként (hézagoló
alátét) vagy folyamatos méretváltoztatással (hagyományos szelephézag állítás).

Szerelési követelmények és megoldások:

1. Csökkenteni kell az alkatrész-számot (csökken az anyag, és szerelési költség, javul a termék
minősége).
Megoldások: - önreteszelő alkatrészek tervezése (rögzítő elemek kiváltása)
- összekötő alkatrészek elhagyása
- a felhasználó számára értéktelen termékjellemzők megszüntetése
- többfunkciós alkatrészek tervezése (funkció-összevonás)

2. Törekedni kell a beállítások kiküszöbölésére (ezek rontják a megbízhatóságot és költségesek).

Megoldások: - ha lehetséges egy egységbe építsük a kritikusan kapcsolódó felületeket

3
 17:Tétel. Szerelési eljárások, szerelés, karbantartás, javítás dokumentációi

- mechanikus beállítások helyett elektronikus korrekciók

- funkcionális felületek között játék hagyása
- túlhatározottság elkerülése

3. Önbeálló, önreteszelő alkatrészeket kell tervezni.

Megoldások: - a nem önrögzítő alkatrészek már behelyezéskor teljesen foglalják el a helyüket
- alkatrészek ellátása vezetésekkel
- kerüljük a behelyezés közbeni fennakadás lehetőségét
- az alkatrész még az elengedése előtt a kívánt helyzetbe kerüljön

4. A megfelelő elérést és a korlátlan láthatóságot lehetőleg biztosítsuk.

Megoldások: - biztosítsunk elegendő helyet a kéz és a szerszámok számára
- a szerelő minden műveletet jól lásson

5. Az ömlesztett alkatrészek könnyen kezelhetők legyenek (pl. ne akadjanak össze).

Megoldások: - az összeakadást megakadályozó jellemzők használata (pl. lezárt végű rugó)
- célszerű merev alkatrészeket tervezni (kezelés közben megtartsák eredeti alakjukat)
- lehetőleg kerüljük az éles sarkokat, mindig gondoskodjunk megfelelő megfogási
felületről - kerüljük a speciális szerszámok használatát
6. Szerelés közben a darabot lehetőleg ne kelljen forgatni.

7. Olyan alkatrészeket alakítsunk ki, amelyek csak egyféleképpen helyezhetők be.

Megoldások: - helytelen összeszerelést megakadályozó gátak kialakítása
- az alkatrész legyen annyira szimmetrikus, hogy ne legyen szerepe a behelyezési
iránynak
- két alkatrészt hibás összeszerelésekor a következő szerelési művelet ne legyen
elvégezhető
- kerüljük a rugalmas alkatrészeket

8. Maximalizálni kell az alkatrész szimmetriát, vagy egyértelműen aszimmetrikussá kell tenni az

alkatrészt.

Szerelési műveletek
Szerelés, sajtolással: túlfedéssel készített alkatrészeket hideg állapotban, hossztengelyük irányában
kifejtett, megfelelő nagyságú erővel egymásba sajtolják, rendszerint kenőanyag alkalmazásával.
Szerelés hőmérséklet-különbséggel: kötésben résztvevő alkatrészek túlfedését hőmérséklet-
különbség létrehozásával ideiglenesen megszüntetik, majd a hőmérséklet kiegyenlítődése után
létrejön a szilárd kötést. Szegecskötés: azokon a területeken alkalmazzák, ahol a hegesztés nem
lehetséges. A repülőgépgyártásban, a gépgyártó- javító-, szerelő-, könnyűipar elterjedt, nem oldható
kötésmód. Anyaga acél, vörösréz, sárgaréz, alumínium. A szegecsek anyagát az elektrokémiai
korrózió figyelembevételével kell kiválasztani, így azonos az összeszegecselendő anyagéval.
Szerszámai: szegecsfejező, kalapács, szegecshúzó, szegecs csésze. Alakzáró oldható kötések: a
terhelés átadását a kapcsolódó két elem geometriai alakja biztosítja, amely meggátolja az

4
 17:Tétel. Szerelési eljárások, szerelés, karbantartás, javítás dokumentációi

elmozdulást pl. reteszkötés, bordáskötés. Tengelyekre szerelt gépelemek (tárcsa, fogaskerék, stb.)
tengelyirányú és érintő irányú elmozdulás elleni biztosítását ékekkel vagy reteszekkel lehet
megoldani. A tengely és a tárcsa között alakzárással biztosítanak kötést. Szerelése erőhatás nélkül
történik.

Csavarkötés: oldható kötés. A kötést csavarmenet biztosítja. Csavarból, csavaranyából és

alátétből esetleg csavarbiztosításból áll. Kialakításuk:
- kötőcsavarok (elemek közrefogására- egyszerre erővel és alakkal záró kötés)
- mozgató orsók (csavaremelők - több bekezdésűek. Jelölés: Tr 40x16 P8: két
bekezdésű trapézmenet, 40 mm-es átmérő, 16 mm-es menetemelkedés, 8 mm-es osztás.)
Csavarmenetek készítése:
 Kézi menetvágás (menetfúró, menetmetsző)
 Menetesztergálás
 Menetmarás
 Menethengerlés (Éles menetek feszültségmentes előállításaira alkalmas.)

Csapágyak szerelése: Vagy külön csapágyházba építjük be, vagy a szerkezeten képezünk ki
fészekfuratot. A tengelyek ágyazása úgy történik, hogy csak az egyik csapágyat szabad befogni
axiális irányban. A tengely hő okozta hosszváltozását az egyik csapágynak a csapágyházban való
elmozdulásával kell biztosítani. Azt a csapágyat, amelyet tengelyirányban is rögzítünk,
vezetőcsapágynak nevezzük. Ahol a tengelyirányú elmozdulást tesszük lehetővé, a csapágyházat
úgy készítjük, hogy a csapágy mindkét oldalán 2-3 mm-es hézagot biztosítunk. A csapágy belső
gyűrűjét a tengelyre minden esetben rögzítjük. Gördülőcsapágyak illesztésekor átmeneti és szilárd
illesztést alkalmazunk. A tűrés általában csapra vonatkoztatva g5, g6-tól n5, n6-ig terjedhet, a házé
P7-től H8-ig. Szereléskor ügyelni kell arra, hogy a futópályát - a belső és külső gyűrűit - nem
szabad úgy megszorítani vagy feszíteni, hogy alakváltozást szenvedjen. A tengely és a
csapágyfészek központossága is fontos követelmény. Ahol egytengelyűséget nem sikerül
biztosítani, ott önbeálló csapágyakat kell alkalmazni. A gördülőcsapágyak kenésére azért van
szükség, mert a súrlódást csökkenteni kell, a fejlődő hőt el kell vezetni, a belső korróziót meg kell
akadályozni és csökkenteni kell a zajos járást. A kenés történhet zsírral vagy olajjal.

Karbantartás célja, karbantartási, javítási dokumentumok A karbantartás célja a

berendezések üzemképességének növelése és az állásidők csökkentése. A hatékony
karbantartáshoz hozzátartoznak a következő tevékenységek is:
- Az egyes műszakok során előfordult események rögzítése műszaknaplóban. Ennek alapján
értékelik a működés adatait, az előfordult hibákat és intézkedéseket.
- Anyaggazdálkodás, amelynek feladata a karbantartáshoz szükséges anyagok és tartalék
alkatrészek biztosítása.
- Mérési eredmények feldolgozása, amely a rendszeres és véletlen hibák elemzését, a
diagnosztikai eljárások kiértékelését szolgálja.
- Dokumentáció, amely a karbantartás irányításához szükséges információkat bocsátja
rendelkezésre. Ezek: - munkalap,
- adott karbantartási műveletsort felsoroló, azok elvégzését igazoló lap vagy napló, -
műveletek leírása, javítási útmutató.

5
 17:Tétel. Szerelési eljárások, szerelés, karbantartás, javítás dokumentációi

A karbantartás menedzselése magába foglalja a tervezést, irányítást és a gyengepontok felismerését.

Az irányítás kiterjed a tervszerű tevékenységekre (pl. a rendszeres gondozásra és vizsgálatokra)
éppen úgy, mint a váratlan hibák elhárítására.

Kulcsszavak, fogalmak:
– A szerelés szervezése, szerelési módszerek (mozgatás szerint, szakosítás mélysége szerint,
ütemezés szerint, munkahelyek elrendezése szerint)
– Szerelési alapfogalmak (alkatrész, szerelvény, részegység, stb.)
– Szerelési méretláncok, a méretláncok megoldása
– Szerelési dokumentációk (családfa, ütemterv, sorrendterv, műveletterv, a műveleti utasítás)
szerepe
– Szerelési alapműveletek
– Sajtoló- és zsugorkötések készítése és az ahhoz szükséges eszközök
– Alakzáró kötések készítése és az ahhoz szükséges eszközök
– Csavarkötések készítése és az ahhoz szükséges eszközök
– Csapágyak szerelése és az ahhoz szükséges eszközök