182 VALLÁS

WORMSI EDIKTUM (1521)

Miután Luther Márton (1483-1546) 1520. december 10-én Wittembergben elégette a
pápai kiátkozást tartalmazó bulla egypéldányát és az egyházi kánonjogot tartalmazó tör­
vényeket, és a pápával szemben a német néphez fordult, V. Károly császár (1519-1556)
awormsi birodalmi gyűlés elé idézte. Luther 1521 áprilisában jelent meg, és egy nap ha­
ladékot kért, amikor tanai visszavonását követelték tőle. Április 18-án kifejtette, hogy té­
teleiben nem hirdetett semmit, ami ellenkeznék az egyház tanításaival, és megtagadta
azok visszavonását. Miután elindult Wormsból, Bölcs Frigyes (1463-1525) szász válasz­
tófejedelem „elraboltatta”, és Wartburg várában biztonságba helyezte. Nem sokkal ez­
után, május 8-án a császár tanácsosai elfogadták a Luthert kiközösítő ediktumot, melyet
V. Károly (a korábbi dátumot meghagyva) május 26-án írt alá, miután az előző napon
felolvasták a birodalmi gyűlés még jelen lévő képviselői előtt, akik elfogadták. (P.J.) ^

Miután az ügyek ily módon folytak, Luther Márton nyilvánvaló módon eretneki nézetei
mellett megátalkodottan és bűnösen kitartott, ennek következtében mindazok előtt, akik
istent félik, és értelmes emberek, tökéletlennek és mintegy a gonosz lélektől megszállott­
nak mutatkozott, és annak is tartották. Mi tehát őt az elmúlt április hónap 25. napjára
menlevelünk kibocsátása mellett, színünk elé idéztettük. Egy heroldot is rendeltünk mel­
léje, hogy április 25. napjától számított 20 napon keresztül menlevelünknek érvényt sze­
rezzen.
Az említett 20 nap eltelte után a menlevél érvényét veszítse. Attól kezdve ezen sú­
lyos és mérgező kór ellen megfelelő orvossággal élünk, és ezeket alkalmazzuk is, amint itt
következik.
A Mindenható dicsőségére, a keresztény hit oltalmára, a római püspököt és széket
megillető tiszteletre tekintettel, császári hivatalunk és méltóságunk, fenségünk és tekinté­
lyünk erejével, azonkívül a mi és a szent birodalom választó fejedelmeinek és itt összegyü­
lekezett rendjeinek egyértelmű tanácsával és akaratával, ezen esemény örök emlékezetére,
valamint azon dekrétumok, ítélet és kárhoztatás foganatosítása céljából, azon bullák értel­
mében is, amelyeket szent Atyánk, a pápa mint ezen ügyeknek rendes bírája kibocsátott,
kijelentjük, hogy az említett Luther Márton Isten egyházából kitaszított tag, megátalko­
dott szakadár és nyilvánvaló eretnek. Tőletek valamennyien pedig egyenként és összesen
megkívánjuk, hogy ti is kiközösítettnek ismerjétek és tekintsétek, és ezen levelünk isme­
retében járjatok el vele szemben. Ezenkívül mindnyájatoknak és minden egyesnek megpa­
rancsoljuk, ama kötelékre tekintettel, amelyekkel irányunkban és a szent birodalom irá­
nyában lekötelezve vagytok, a felségsértés bűnének terhe, továbbá a mi és a birodalom át­
kának súlya, minden kiváltság, hűbér, kegyelem és szabadság megvonásának terhe alatt,
amint azt eddig is a mi elődeink, mi és a szent birodalom hasonló esetben megtenni szok­
ták, római császári hatalmunkkal ezen levelünk értelmében eltökélt akaratunkat nyilvánít­
juk, hogy ti egyenként és összesen a fent említett húsz nap eltelte után, ami ezen hónap
14. napjával következik be, az említett Luther Mártont ne fogadjátok, szolgálatára ne áll­
jatok, ételt, italt neki ne adjatok, vele ne tartsatok, sem pedig neki szóval vagy tettel, titok­
ban vagy nyíltan bármiféle segélyt, támogatást, védelmet vagy oltalmat ne nyújtsatok.
Ellenkezőleg, bárhova érkezik, vagy bárhol megjelenik, és ti hatalmatokba tudjátok kerí­
teni, azonnal fogjátok el, és hozzánk biztos kíséret alatt elküldjétek. De legalább intézked­
jetek, hogy ez megtörténjen, vagy pedig velünk közöljétek haladék nélkül, és legyetek is
azon, hogy kezeink közé jusson. Ha ti fogjátok el, várjátok meg utasításainkat, hogy a jog
előírásai szerint hogyan kell vele szemben eljárni. Feltételezzük, hogy ti egy ilyen szent
dolgot fáradságot és költséget nem kímélve, magatok is végbevisztek. Rokonaival, hívei­
vel, oltalmazóival, védelmezőivel, jóakaróival s követőivel, ezek ingó és ingatlan javaival a
 WORMSIEDIKTUM •©■ 183

szent konstitúció értemében, a mi és a birodalom átka és törvényen kívül helyezése szerint

a következőképpen járjatok el: verjétek le és fogjátok el őket, javaikat kerítsétek kezeitek­
be, fordítsátok saját hasznotokra, és tartsátok meg minden akadály nélkül még akkor is, ha
hitelt érdemlő módon bizonyítják, hogy ők ezt a gonosz utat már elhagyták, és pápai fel-
oldozást is nyertek.
Megparancsoljuk továbbá mindenkinek és összesen a fentebb említett büntetések ter­
he alatt, hogy senki ne merészelje az említett Luther Márton azon írásait, amelyet szent
Atyánk, a pápa kárhoztatott, de minden más írást, amit latinul vagy németül, vagy valamilyen
más nyelven készített, vagy ezután szerkeszteni fog mint gonosz, viszályt keltő és gyanús
írásokat, amelyeket ez a nyilvánvaló és megátalkodott eretnek írt, eladni, vásárolni, olvasni
és megtartani, másolni, nyomtatni vagy másoltatni és kinyomtatni. Még abban az esetben
sem tegyétek azt, ha egy véleményen vagytok vele. Még kevésbé próbáljátok ezt prédikálni
vagy védelmezni, vagy bármi módon, amit csak emberi elme kigondolhat. Tekintet nélkül
arra, hogy esetleg azokban valami jó is lehet, ami az együgyű embereket megcsalni és félre­
vezetni alkalmas. Hiszen még a legjobb ételtől is, ami csak egy csepp méreggel van megmér­
gezve, undorodunk, annál inkább kell az ilyen írásokat és könyveket, amelyekben a lelkek-
re nézve oly sok mérges és kárhozatos van, elutasítani, sőt az ilyen írásokat az emberek
emlékezetéből is ki kell irtani és törölni, nehogy ezek bárkinek is ártsanak, vagy valakit az
örök halálra juttassanak. Viszont minden más könyvet, amit a szent keresztény egyháztól
elfogadott és elismert szent atyák írtak, mint ezt már többször bebizonyították, minden
gond, aggodalom, veszély nélkül lehet olvasni és megtartani. Ennek megfelelően ti egyen­
ként és összesen bármiféle méltóságban, állapotban vagy hivatalban legyetek, különösen pe­
dig azok, akik valaminő joghatósággal vagy bírói tekintéllyel rendelkeznek, az említett bün­
tetések terhe alatt, a szent birodalomban mindenütt, a mi örökös fejedelemségeinkben és
tartományainkban is hathatósan és szigorúan rendelkezzenek, büntessenek, parancsoljanak
és intézkedjenek abban a tekintetben, bogy Luther mérget terjesztő írásait és könyveit, ame­
lyek az Isten egyházában csak nagy lázongásra, károkra, szakadásra és eretnekségre szolgál­
nak, tűzzel megégessék, ezen és más módon teljesen elpusztítsák, semmisítsék meg és irt­
sák ki. Ennek megfelelően a pápa őszentsége követeinek vagy az általa kirendelt biztosok­
nak, amennyiben ezt tőletek kívánják, minden szükséges és kívánt dologban buzgalommal
és hűséggel rendelkezésére álljatok. Egyenként és összesen ebben az ügyben utasításaink és
parancsaink értelmében járjatok el, intézkedjetek és cselekedjetek. Ezenfelül a birodalom és
a mi örökös fejedelemségeink és tartományaink alattvalóinak és híveinek ezen levelünk rend­
jében parancsoljuk, hogy ti a fönt említett rendeknek és hatóságoknak úgy, mint saját ma­
guknak, mindenben segítségére, támogatására engedelmesen és teljes készséggel legyetek,
az említett büntetések és bírságok terhe alatt. (...)
Hogy pedig mindezek végrehajtassanak és a kellő hatályosságot elnyerjék, ezen le­
velünket a császári pecséttel megpecsételtük; kelt a mi és a szent birodalom városában,
Wormsban, május hónap 8. napján, Krisztus születése után 1521-ben, római uralkodásunk
második, minden más uralkodásunk hatodik évében.
(N. P. Gracianszkij - Sz. D. Szkazkin: Középkori történeti chrestomathia III. Buda­
pest, Tankönyvkiadó, 1956. 105-107.)
(Mezey László fordítása)