A papság polgári alkotmánya 109

a férfiaknál, s kevésbé hajlamosak az önzés és a keményszívűség bűneire, mégsem

rendelkeznek megfelelő igazságérzettel, m ert inkább érzéseiknek, m int eszüknek
engedelmeskednek. Ez a megállapítás helytállóbb, de semmit sem bizonyít: nem
a természet, hanem a nevelés, a társadalmi lét okozta ezt a különbséget. Egyik sem
szoktatta hozzá a nőket, hogy az igazság eszméjét keressék, meg kell elégedniük a
becsületével. Távol tartották őket a közügyektől, mindentől, amit szigorú igazság
és pozitív törvények határoznak meg, s pontosan csak azokkal a dolgokkal foglal­
kozhatnak, amelyeket a természetes becsületesség és az érzelem szabályoz. Amikor
továbbra is meg akarjuk tagadni a nőktől természetes jogaik élvezetét, igazságta­
lanság olyan jelenségekre hivatkozni, amelyek éppen azért jöttek létre, m ert nem
élvezhetik ezeket a jogokat [...]
H a ilyen érveket hozunk fel az asszonyok ellen, meg kellene fosztani a politikai
jogoktól a népnek azt a részét is, amely szünet nélküli m unkát végezve nem tehet
szert felvilágosodásra, nem gyakorolhatja szellemét, és így hamarosan, lépésről
lépésre eljutunk oda, hogy csak a jogi végzettségű férfiak lehetnek állampolgárok.
Ha ilyen elveket fogadunk el, ezek szükségszerű következményeként le kell m on­
danunk m inden szabad alkotmányról. A különböző arisztokráciák is hasonló alap­
elveket és ürügyeket hangoztatnak, még a szó etimológiája is ezt bizonyítja.

1. Catherine Macaulay nagy hatású röpiratokat író, londoni republikánus volt.

2. Brit miniszterelnök (1783-1801, 1804-1806).
3. Marié Le fars de Gournay (1566-1645), az Esszék kiadója, a gondolatszabadság védel­
mezője.
4. Ursins hercegnő (1642-1722) V Fülöp spanyol király feleségének fő udvarhölgyeként
gyakorlatilag XIV Lajos spanyolországi diplomatájaként tevékenykedett.
5. Michel de Chamillart (1652-1721) XIV Lajos hírhedten tehetségtelen minisztere volt.
6. Du Chätelet márkinő (1706-1749) Voltaire szeretője, barátja, rendkívüli tudományos
érdeklődéséről ismert asszony, több értekezés szerzője volt.
7. Antoine Louis Rouillé (1689-1761): külügyminiszter (1754-1757).
8. Lambert márkinő (1647-1733) értekezéseket és regényeket író asszony, szalonját az
akadémikusok is látogatták.
9. Joseph-Jean-Baptiste Fleuriau d’Armenonville (?—1728) XIV Lajos tehetségtelen állam­
tanácsosa, XV Lajos pecsétőre volt.

38.

A papság polgári alkotmánya

1790. július 12.

A tized eltörlése (lásd a 23. dokumentumot!), a vallásszabadság kimondása (lásd a 24.

dokumentumot!), az egyházi javak kisajátítása (lásd a 30. dokumentumot!) és a szerzetes-
rendek felszámolása (lásd a 32. dokumentumot!) elkerülhetetlenné tette az egyházügy teljes
átszervezését. A Nemzetgyűlés július 12-én fogadta el „a papság polgári alkotmánya” néven
emlegetett reformokat, de nem kérte ki hozzájuk sem a pápa, sem a francia egyházi gyűlés
beleegyezését.
110 III. fejezet: Franciaország átalakítása. 1 7 8 9 - 1 7 9 1

A Nemzetgyűlés, m iután meghallgatta egyházügyi bizottságának jelentését, elren­

delte és elrendeli a következőket, alkotmányos cikkelyek gyanánt:

I. fejezet
Az egyházi hivatalok

I. cikkely. M inden megye1 egy egyházmegyét alkot, és m inden egyházmegyének

azonos lesz a kiterjedése és határai, m int a megyének.
II. A királyság nyolcvanhárom megyéje püspökségeinek székhelyét az alábbi
táblázat jelöli ki [...] A jelen cikkelyben fel nem sorolt püspökségek2 legyenek és
m aradjanak felszámolva.
III. A királyság a következő 10 érseki kerületre lesz felosztva. [...]
V Franciaország m inden temploma vagy egyházközsége és m inden francia ál­
lampolgár számára, bármely esetben is és bármely ürüggyel, tilos egy külföldi ha­
talom uralma alatt álló püspök vagy érsek, vagy ezek megbízottja hatalm ának az
elismerése, lakjanak ezek akár Franciaországban, akár máshol. M indez nem érinti
a hit egységét és az egyetemes egyház világi vezetőjével való közösséget, amelyről
a továbbiakban lesz szó.
VI. Amikor egy egyházmegye püspöke nyilatkozott szinódusa előtt a hatáskö­
rébe tartozó kérdésekben, az érsekhez lehet fellebbezni, aki az érseki szinódus előtt
tesz nyilatkozatot.
VII. Azonnal hozzá kell látni a királyság valamennyi egyházközsége újjáalakí­
tásához és elhatárolásához a püspök és a kerületek közigazgatásának tanácsai sze­
rint. Számukat és m éretüket a később felállítandó szabályok szerint fogják meg­
határozni. [...]
IX. Valamennyi egyházmegyében egyetlen szemináriumot kell felállítani vagy
m egtartani a pappá szentelés előkészítéséhez, anélkül hogy ebből bármi hátrány
szárm azna más oktatási és nevelési intézményekre...
XV A székesegyházak káplánjai, a püspöki helynökök és a szemináriumok igazgató
vikáriusai közösen felállítják a püspök állandó tanácsát, a püspök nem hozhat sem­
milyen jogszolgáltatási döntést az egyházmegye és a szeminárium igazgatásával kap­
csolatban, ha előzőleg nem tanácskozott velük. Mindazonáltal látogatásai során a
püspök hozhat ideiglenes rendeleteket, amelyeket e tanács megerősít.
XVI. Azon városokban, amelyek lakóinak létszáma nem éri el a 6000-et, csak
egy egyházközség alakulhat; a többi egyházközségeket m egszüntetik és hozzácsa­
tolják a főtemplomhoz.
XVII. Azon városokban, amelyeknek 6000-nél több lakosuk van, az egyházköz­
ségek lehetőleg minél nagyobb létszámban töm örítsék az egyházközségi tagokat,
és tartsák is meg őket a nép és a helyi viszonyok megszabta szükségletek szerint.
XVIII. A közigazgatási gyűlések az egyházmegye püspökével együtt a következő
törvényhozás időszakára jelöljék ki az egyházközségeket, ezek városi vagy vidéki
tartozékait és filiáléit, tudassák a kerülettel, hogyan kellene ezeket szűkíteni vagy
kiterjeszteni, felszámolni vagy újakat alapítani a nép szükségleteinek, a vallás­
gyakorlás méltóságának és a helyi sajátosságoknak megfelelően. [...]
 A papság polgári alkotmánya 111

XXI. Valamennyi cím és hivatal, amelyeket ezen alkotm ányban nem em lítettek
meg, a méltóságok, kanonokságok, javadalmak, féljavadalmak, kápláni javadalmak,
tartozzanak akár a székeskáptalanhoz, altár a társas káptalanhoz, és valam ennyi káp­
talan, reguláris vagy szekuláris, bármely nem hez tartozó személyeké legyen, az apát­
ságok és perjel vezetése alatti kolostorok, regulárisak vagy javadalommal felruházot­
tak, valam int bármilyen más javadalmak és alapítványok, bármilyen term észetűek és
elnevezésűéit is legyenek, ezen határozat közzétételétől m egszűntek és felszám oltat­
tak, anélkül hogy bárm ikor is létre lehessen hozni hasonlókat.

II. fejezet
Kinevezés egyházi hivatalra

I. cikkely. Ezen h atáro zat közzétételétől csakis egyetlen m ódon lehet szert tenni
püspökségekre vagy plébániákra, ez pedig a választás m ódja.
II. Valamennyi választást urnás szavazással kell végrehajtani, és az abszolút
szótöbbség dönt.
III. A püspökök választását az 1789. december 22-ei3 dekrétum szerint előírt
formában az elektortestület hajtja végre a megyei gyűlés által kijelölt személyek
közül. [...]
VII. Püspökké olyan személy választható, aki legalább tizenöt éven keresztül
plébánosi minőségben ellátta az egyházmegyében az egyházi feladatokat plébáni­
án, káplánként, püspöki helynökként vagy egy szeminárium igazgató vikáriusa­
ként.
VIII. Azok a püspökök, akiknek a püspökségét felszámolták e dekrétummal,
megválaszthatok mind a jelenleg üres, a majd megüresedő püspökségek vagy azok
élére, amelyeket később fognak létrehozni, akkor is, ha nincs tizenöt év gyakorla­
tuk...
XIV. A választás eredményét az elektortestület elnöke teszi közzé a nép és a
papság jelenlétében, abban a templomban, ahol a választás lezajlott, s m ielőtt
megkezdenék az alkalomra szánt, ünnepélyes misét.
XV. A választás jegyzőkönyvét és eredményét az elektortestület elnöke elküldi
a királynak, hogy Őfelségével tudassák döntésüket.
XVI. Később, a választást követő egy hónap folyamán a megválasztott püspök
személyesen is bem utatkozik érseke előtt, ha pedig érsekségre választották meg, a
választási jegyzőkönyvvel és eredménnyel felkeresi a kerület legrégebbi püspökét,
s tőle kéri kánonjogi megerősítését.
XVII. Az érseknek vagy a legrégebbi püspöknek módjában áll tanácsával együt­
tesen megvizsgálni a megválasztott személy elveit és erkölcseit. H a alkalmasnak
találja, megadja a kánonjogi megerősítést; ha pedig úgy érzi, hogy ezt vissza kell
utasítania, visszautasítása okait írásban kell megadni, amelyet az érsek és tanácsa
aláír [...]
XVIII. Az érsek, akitől a megerősítést kérik, nem követelhet a megválasztott
személytől más esküt, m int azt, amelyet a katolikus, apostoli és római vallás meg­
kíván.
112 III. fejezet: Franciaország átalakítása. 1 7 8 9 - 1 7 9 1

XIX. Az új püspök nem folyamodhat a pápához semmiféle megerősítésért, ha­

nem úgy fog írni neki, m int az egyetemes egyház világi vezetőjének, tanúsítva a
hit egységét és a vele fenntartott, hitbeli közösséget.
XX. A püspök felszentelését kizárólag székesegyházában végezheti el az érsek
vagy távolléte esetén az érseki kerület legrégebbi püspöke, a két legközelebbi egy­
házmegye püspökei jelenlétében, vasárnapi napon, az egyházközségi mise idején,
a nép és a papság jelenlétében.
XXI. M ielőtt a felszentelési szertartás megkezdődik, a megválasztott személy
a helyhatósági tisztviselők, a nép és a papság jelenlétében ünnepélyes esküt tesz
arra, hogy gondoskodni fog a rá bízott egyházmegye hívőiről, hű lesz a nemzethez,
a törvényhez és a királyhoz, és minden erejével támogatni fogja a Nemzetgyűlés
által közzétett s a király által elfogadott alkotmányt.
XXII. A püspök szabadon választhatja ki székesegyháza vikáriusait egyházmegyéje
papjai közül, azzal a feltétellel, hogy csak olyan papokat választ, akik már legalább tíz
éve végeznek egyházi feladatokat; csak tanácsa egyetértésével válthatja le őket, olyan
tanácskozás után, amelyen szótöbbséggel döntöttek, és feltárták az okokat is.
XXIII. Azok a plébánosok, akik egyetlen székesegyházban vagy egyházközség­
ben sincsenek alkalmazva, s hivatalukat felfüggesztették, gyűljenek össze a székes-
egyházban, s ha kérelmezik, fel lehet őket venni az egyházi hivatalukban eltöltött
idő szerinti sorrendben a püspök vikáriusai közé. [...]
XXV. A plébánosok megválasztását az 1789. december 22-ei törvény szerint
előírt formában az elektorok hajtják végre a kerület közigazgatási gyűlésének aján­
lásai alapján. [...]
XXIX. M ielőtt az elektorok szavazataikat az urnába helyezik, esküt tesznek,
hogy csak olyan személyre szavaznak, akiket legjobb tudom ásuk és lelkiismeretük
szerint a legméltóbbnak tartanak, függetlenül m inden adománytól, ígérettől, ké­
relemtől és fenyegetéstől. M ind a püskökök, mind a plébánosok választásánál le
kell tenniük ezt az esküt.
XXX. A plébánosok választását csak vasárnap, a kerület székhelyének főtem p­
lomában, olyan egyházközségi mise során lehet végrehajtani vagy megkezdeni,
amelyen valamennyi elektor megjelent.
XXXI. A választás eredményét az elektortestület elnöke teszi közzé a főtem p­
lomban a nép és a papság jelenlétében, az e célból celebrált ünnepélyes mise előtt.
XXXII. Plébánosnak az választható, aki legalább öt éven keresztül ellátta a
kápláni feladatokat egy egyházközségben, az egyházmegye egyik kórházában vagy
más, jótékony létesítményében. [...]
XXXVI. A püspöknek módjában áll tanácsa jelenlétében megvizsgálni a válasz­
to tt személy tudását és erkölcseit; ha m éltónak találja rá, megadja kánonjogi be­
iktatását, ha pedig úgy gondolja, hogy ezt meg kell tagadnia tőle, a megtagadás
okait írásba kell fektetnie és alá kell írnia tanácsával együtt, hacsak nem folyamodik
a polgári hatóságokhoz.
XXXVII. A kánonjogi beiktatást kérő választott megvizsgálása során a püspök
nem követelhet tőle semmilyen esküt a katolikus, apostoli és római hitvallásra te tt
eskün kívül.
 A papság polgári alkotmánya 113

XXXVIII. A megválasztott és beiktatott plébánosok ugyanazt az esküt teszik

le, am it a püspökök, tem plomukban, vasárnap, az egyházközségi mise előtt, a
helyhatósági tisztviselők, a nép és a papság jelenlétében; egyházi feladatokat ez
előtt nem láthatnak el.
XXXIX. Valamennyi székesegyházban és egyházközségi tem plom ban külön­
leges jegyzőkönyvet kell készíteni, amelybe a helyhatóság írnoka ingyenesen be­
jegyzi a püspök vagy a plébános eskütételét; e jegyzőkönyv elegendő lesz a hiva­
talba lépéshez.
XL. A püspökségek és plébániák üresnek számítanak, amíg a választottak a fenti
esküt le nem tették [...]

III. fejezet
A vallás hivatalnokainak ellátásáról

I. cikkely. A vallás hivatalnokainak szükségleteiről, akik a társadalom elsődleges és

legfontosabb feladatait látják el, és kötelesek folyamatosan szolgálatuk helyén tar­
tózkodni, amelyre a nép bizalma állította őket, a nem zet fog gondoskodni.
II. M inden püspök, minden plébános, valamint a különböző plébániai teendő­
ket ellátó személyek számára megfelelő szállásról kell gondoskodni. [...]
[A III—VII. cikkelyek meghatározzák az egyházi személyek fizetését: a püspö­
köké 50 000 és 12 000 livre közötti lesz, a párizsi plébánosok 6000 livre-t kapnak,
az ezer főnél kevesebb lelket számláló egyházközségek plébánosai 1200-at.]
VIII. A püspökségekkel, plébániákkal és minden, a nem zet által fizetett egyházi
hivatallal járó fizetés üresedés esetén a kerület pénztárába kerül a később megha­
tározott költségek fedezésére. [...]
IX. A plébánosok, akik magas koruk vagy rokkantságuk m iatt már nem tudják
ellátni feladataikat, tudatják helyzetüket a megyei direktóriummal, amely a helyi
és kerületi közigazgatási szervekkel való tárgyalás után lehetőséget ad nekik arra,
hogy felvegyenek egy újabb káplánt, amelyet a nemzet a többi káplánhoz hasonló
m ódon fog fizetni, vagy vonuljanak nyugalomba a káplán fizetésének megfelelő
nyugdíjjal. [...]
XII. A jelen alkotmány által számukra biztosított ellátás fejében a püspökök,
plébánosok és vikáriusaik ingyen végzik püspöki és egyházközségi feladataikat.

IV fejezet
A helyben lakás törvénye I.

I. cikkely. A helyben lakás törvényének betartását ellenőrizni fogják, s azok, akik

egyházi hivatalt vagy állást töltenek be, m inden kivétel és megkülönböztetés nélkül
alá vannak vetve e törvénynek.
II. Egyetlen püspök sem tölthet el évente két hétnél hosszabb időt folyamatosan
egyházmegyéjén kívül, csak valódi szükség esetén, s székhelye megyei direktóriu­
m ának engedélyével.
III. Ugyanígy a plébánosok és káplánok sem távozhatnak el szolgálati helyükről
114 III. fejezet: Franciaország átalakítása. 1 7 8 9 - 1 7 9 1

egy hamarosan meghatározandó időn túl, csak komoly okkal, s még ebben az
esetben is meg kell szerezniük a plébánosoknak püspökük és a kerület direktóriu­
ma, a káplánoknak pedig plébánosuk beleegyezését. [...]
VI. A püspökök, plébánosok és káplánok aktív polgárként részt vehetnek az
elsődleges és az elektorgyűléseken, ki lehet őket nevezni elektorrá, törvényhozási
képviselővé, a község főtanácsának, a kerület és a megye közigazgatási tanácsának
tagjává. Hivatásuk azonban összeférhetetlen a polgármester vagy más helyhatósági
tisztviselők, a kerület és a megye direktóriumi tagjainak hivatalával. H a pedig
megválasztották őket, választaniuk kell a két hivatal között.
VII. A VI. cikkelyben em lített összeférhetetlenség csak a jövőre nézve érvényes,
és ha valamelyik püspököt, plébánost vagy káplánt polgártársaik bizalma a polgár-
mesteri vagy más közigazgatási tisztségre, megyei vagy kerületi direktóriumi tag­
ságra jelölt, továbbra is elláthatják feladataikat.

1. Franciaország megyékre (département-okra) való felosztásáról az 1790. február 26-ai

törvény rendelkezett. (Lásd még erről a 40. dokumentum II. része 1. cikkelyét!)
2. A forradalom előtt 148 egyházmegye (püspökség) volt Franciaországban, de ezek közül
több olyan területekre is kiterjedt, amelyek nem képezték részét a királyságnak.
3. E dekrétumban határozták meg a megyei közigazgatás működését.

39.

Szövetségi ünnep a Mars-mezőn

1790. július 14.

1789 nyarán, a „nagy félelem” idején több község védelmi szövetséget kötött egymással,
amelyet szövetségi ünnepekkel pecsételtek meg. Ezekből a rendezvényekből alakultak ki a
nemzeti egységet erősítő hazafias ünnepek. Bretagne javaslatára az Álkotmányozó Nem­
zetgyűlés június 9-én úgy döntött, hogy a Bastille bevételének első évfordulóján országos
szövetségi ünnepet rendez a párizsi Mars-mezőn. Az ország különböző részeiből érkező
nemzetőrök felvonulására, szabadtéri misére és az alkotmányra letett közös esküre került
sor. Ez volt az előfutára a mai francia nemzeti ünnepnek. Ferneres márkinak, a Nemzet-
gyűlés képviselőjének július 18-án feleségéhez írt levele jól tükrözi a korabeli aggodalmakat.

M adam e de Ferriéres-nek:
Nos, drága barátnőm , július 14-e elmúlt. A félelmek és riadalmak, amelyeket a
tömeg ébreszt, eloszlottak, hogy újjászülessenek és újra eltűnjenek m inden egyes
alkalommal, amely felkeltheti a reményt a zavargásokra vagy a békére. M egáztunk,
összesározódtunk. Ez az ünnep egyáltalán nem felelt meg annak az eszmének,
amelynek a nevében tartották. Nem tudtuk átfogni az egész látványosságot, és a
képzelet egyáltalán nem helyettesíti az érzékszerveket. M inden gigantikus dolog
csak néma megdöbbenést kelt, az érzelmek nem jutnak el a lélekig. M ennyire más
volt a nagyszerű és megható május 4-ei felvonulás Versailles-ban!1 Azt viszont el