Ha Mátra, akkor sztrapacska.

Mára emblematikussá vált ez a

szlovák eredetű étel, és minden kiránduló esküszik arra a
helyre, ahol a legjobb, a legízletesebb étel készül. De járjunk
kicsit utána, honnan ered ez az étel, ami ma egyetlen mátrai
étterem kínálatából sem hiányozhat.

Mai gasztronómiai barangolásunk központjában a sztrapacska

áll, kezdjük talán azzal, hogy a térség számos specialitásának
alapanyaga a krumpli volt. Ez nem véletlen, hiszen alapvetően
a szegényebb emberek viszonylag könnyen hozzáférhető
alapanyagokból állították össze étrendjüket. Így hát a krumplis
ételek széles tárháza terjedt el, különösen a Felső-Mátrában.
Mátraszentimrén és környékén – összefüggésben a szlovák
hagyományokat mai napig őrző lakossággal – ma is készítik a
gancát, a krumplovnyikát és persze a sztrapacskát, vagy más
néven haluskát. Most maradjunk ennél.

Honnan ered a sztrapacska?

A szó eredeti jelentése, a strapaty kócost, borzast jelent, mivel
a reszelt nyers krumpli borzassá teszi a galuskát. Érdekes
módon a mai szlovák nyelvhasználatban már csak a káposztás
sztrapacskát nevezik borzaskának, a juhtúrósat brynzové
halusky néven emlegetik. Általában a legszegényebb gazdának
is volt néhány juha, a juhtúrót nevezték brindzának.

Ez is külön fejezet lehetne, hiszen van, aki a juhtúrós

változatra esküszik, jó sok pörccel és lilahagymával, mások a
káposztást keresik, és persze vannak olyanok, akik a normál
túrósat vadásszák. Egy szó, mint száz, sokféle variáció létezik,
és a gasztronómia átalakulásával ennek is megjelentek
újragondolt változatai, amit szintén sokan kipróbálnak. De
vissza a történelemhez, a legenda szerint a bryndzával indult
az egész, s lett belőle a mátrai gasztronómia megkerülhetetlen
fogása a történelem során. A sztrapacskáról azt tartották, hogy
reggelire remek, ebédre kitűnő, vacsorára csodálatos.
Megmelegítve, ropogósra sütve még a frissen készültnél is
jobb.