PE-Energia Akadémia 465

Zöld átállás – Megérett az idő a változásra

Az 1500-as években parasztháborúk söpörtek végig Európán a feudális társadalmi
berendezkedés ellen, amelyek Magyarországig is eljutottak. Most meg gazdatüntetéseket
tartanak egy ideje Európa különböző nagyvárosaiban. Kaszák helyett traktorokkal. A gazdák
most alapvetően az EU klímapolitikájához kapcsolódó, a gazdákat súlytó intézkedések ellen
tiltakoznak.
Érdekes történelmi párhuzam. Több mint érdekes egy történész szakértő írása alapján
elgondolkozni. Mi az energiapolitika felől közelítve jutottunk azonos megállapításhoz:
megérett az idő a nyugati világ változására. A zöld átállás következményei lakmuszpapírként
jelzik ennek szükségszerűségét.
***
Magyar Nemzet, 2024. 03. 26. Vélemény rovat

Carlos Roa

Luther szelleme a tiltakozó európai gazdák fölött

Durva eredményre vezet, amikor a zöldálmok találkoznak a józan paraszti elképzelésekkel.

Luther Mártonra napjainkban elsősorban a protestáns reformáció kirobbantójaként

emlékeznek, kevésbé van benne a köztudatban A gyilkos, tolvaj paraszthordák ellen című
írása, ami válasz volt az akkoriban zajló német parasztháborúra, a Szent Római Birodalomban
széles körben elterjedt népfelkelésre, amelyben a parasztok és az alsóbb osztályok gazdasági
és társadalmi reformokat követeltek, amelyeket nagyrészt a reformáció inspirált.
Történészként és a társadalmi mozgalmak megfigyelőjeként lehetetlen nem észrevenni a
parasztháború és a jelenleg Európa-szerte zajló gazdatüntetések közötti feltűnő párhuzamokat.

Luther korában a német parasztháború nem csupán elszigetelt felkelések sorozata volt, hanem
egy széles körű mozgalom, amelyet az igazságtalanság érzése és a méltányosabb társadalmi
rend iránti vágy táplált.

A mozgalom nem hivatalos kiáltványa – a Fekete-erdő tizenkét cikkelye, vagy egyszerűen a

Tizenkét cikkely – megfogalmazta a paraszti osztályok sérelmeit és követeléseit, gazdasági,
társadalmi és vallási reformokat szorgalmazva. A legfontosabb követelések közé tartozott
például a jobbágyság eltörlése, a lelkészválasztás joga, valamint a túlzott terhek és adók
csökkentése. A dokumentum hangsúlyozta továbbá a parasztok vágyát a Biblia szerinti
méltányos bánásmód iránt, ami az emberi jogok és az egyenlőség iránti korai igényként is
felfogható.

A gyakorlatban ezek a követelések felhívást jelentettek a fennálló politikai rend

felszámolására. A német parasztháború a parasztokat a földhöz és uraikhoz kötő feudális
rendszer megdöntésére törekedett, amelyet a protestantizmus új társadalmi erői hajtottak,
közvetlenebb kapcsolatot ígérve a lelkésszel, s egyúttal megkerülve a fennálló egyházat. A
német arisztokrácia, amely a szent római császárnak felelt, hatalmát az isteni jogból vezette le
– abból az ideológiából, miszerint az egyház által megkoronázott uralkodók közvetlenül
Istentől kapták hatalmukat, és az ő szent nevében uralkodtak. Ezért az uralkodói hatalom
elleni minden támadás egyben a katolikus egyház és isten akarata elleni támadás is volt.

Ezért olyan figyelemreméltó, hogy Luther írta A gyilkos, tolvaj paraszthordák ellen című
művet; a parasztháború, amely ellen Luther hevesen tiltakozott, maga is az általa kirobbantott
vallási és ideológiai forradalom következménye volt. Ezenfelül a nyomda, amely lehetővé
tette, hogy az eszmék a hagyományos kapuőrök ellenőrzésén kívül is elterjedjenek, nagyban
hozzájárult Luther protestáns eszméinek gyors elterjesztéséhez. Az, hogy ugyanezt a
technológiát aztán a német parasztháború forradalmi üzeneteinek terjesztésére is
felhasználták, sokkolta őt és más arisztokratákkal szövetséges korai protestáns vezetőket; nem
ez volt az, amit ők elképzeltek a társadalom megreformálásával kapcsolatban.

Egyértelműen hasonló reakciót láthatunk sok mai európai vezető részéről, amikor
szembesülnek a kontinensszerte megnövekedett gazdatüntetésekkel. Ezek a tiltakozások
ugyanis, amelyek a közösségi médiának köszönhetően a kontinens egész területén zajlanak,
nem az elégedetlenség elszigetelt esetei, sokkal inkább a hivatalban lévő politikusok uralkodó
politikájával szembeni ellenállás szélesebb körű hullámának tünetei.

Ahogyan a parasztháború rávilágított az 1500-as évek német alsóbb rétegeinek a feudális

rendszerrel szembeni elkeseredettségére, úgy a kortárs mezőgazdasági tiltakozások is az
európaiak frusztrációjának jelzői: minden demokratikus rendszerben a választóknak –
beleértve a gazdákat is – joguk van ahhoz, hogy meghallgassák őket, és hogy a nézőpontjaik a
politikai folyamat szerves részét képezzék.

Ez a frusztráció, ha nem egyenesen a düh áll a tüntetések középpontjában. A gazdák

konkrétan ellenzik az Európai Unió zöldmegállapodásának célkitűzéseit, amelyek 2030-ra az
üvegházhatású gázok kibocsátásának 55 százalékos csökkentését célozzák az 1990-es szinthez
viszonyítva. Bár ezek az ambíciók dicséretesek a környezetvédelmi előrelátásuk miatt,
közvetlenül ellentétesek az EU közös agrárpolitikájával, amely hosszú időn keresztül
támogatásokkal és szabályozásokkal védte az európai gazdákat. Egyszerűen nem lehet azt
kérni a gazdáktól, hogy tartsák fenn valahogyan a stabil termelést, miközben húsz százalékkal
csökkentik a műtrágyák használatát és a felére csökkentik a növényvédő szerek és
antimikrobiális szerek használatát. A bolygó megmentését célzó környezetvédelmi politikák
valójában tarthatatlan terhet rónak a mezőgazdasági ágazatra, amely Európa gazdaságának és
életmódjának egyik sarokköve.

Brüsszel elárulja az európai gazdákat

 Ehhez jönnek még az ukrajnai háború hatásai. A termelési költségek – különösen az energia,
a műtrágya és a szállítás – az Oroszországgal szembeni szankciók miatt emelkedtek. Az
Ukrajna elleni kereskedelmi korlátozások feloldása azt eredményezte, hogy az olcsó búza
elárasztotta az európai piacokat, jelentős nyomás alá helyezve többek között a lengyel, a
szlovák és a magyar gazdákat. A nemzeti költségvetések változásai, különösen a katonai
újrafegyverkezés finanszírozásának szükségessége miatt közvetve érintik a gazdákat, akár az
üzemanyag-támogatások csökkentésével, akár a nitrogénfelhasználás megadóztatásával, akár
az adókedvezmények megnyirbálásával.

A gazdák sérelmei tehát nem pusztán az agrárpolitika konkrétumaira vonatkoznak, hanem egy
mélyebb válságot tükröznek: a többnyire baloldali politikusok politikai irányításával szembeni
szélesebb körű elégedetlenséget, akik a környezeti célokat és egy egyre inkább
nyerhetetlennek tartott háború támogatását a gazdasági életképesség és a társadalmi stabilitás
elé helyezik. Ezt az elégedetlenséget súlyosbítja a megélhetési költségek emelkedése, ami
miatt a javasolt környezetvédelmi politikák elszakadtak a hétköznapi polgárok, különösen a
vidéki területeken élők közvetlen valóságától és kihívásaitól.

A gazdatüntetések jellege továbbá nem csupán gazdasági, hanem mélyen kulturális jellegű, és
a hagyományos életmódot állítja szembe a városi elit által elképzelt jövővel. Mindezt
felgyorsította a digitális média és a közösségi hálózatok elterjedése. Ahogyan a nyomdagép
lehetővé tette a protestáns reformáció elindulását, úgy a digitális média is felerősíti a gazdák
hangját, lehetővé téve számukra, hogy megszervezzék tiltakozásaikat és arra ösztönözzék más
országokban élő társaikat, hogy megfigyeljék és lemásolják az alkalmazott stratégiákat.
Hasonlóképpen a közösségi hálózatok és a digitális média is kiemeli és súlyosbítja a növekvő
vidéki és városi politikai és kulturális szakadékot. E technológiák révén a városi és a vidéki
lakosság közötti vagyoni, kulturális és politikai értékek, valamint életmódbeli különbségek
láthatóbbá és hangsúlyosabbá válnak. A vidéki szavazók is közvetlenebbül értesülnek a
választott tisztségviselők politikai céljairól és döntéseiről, és gyorsabban tudnak reagálni
ezekre.

A gazdatüntetések sikerének és gyors terjedésének éppen ezért ébresztőként kell szolgálnia az

európai vezetőknek arra vonatkozóan, hogy a jogfosztottság mélységes érzése uralkodik a
nyilvánosság jelentős részének körében. Mégis, mint Luther Márton előttük, úgy tűnik,
sokukat váratlanul éri saját ideológiáik és döntéseik nem szándékolt következménye,
különösen a digitális média, az ukrajnai háború és a zöld programok támogatása terén.
Ugyanazok a demokratikus vezetők, akik az elmúlt évtizedben a digitális médiát az
információ demokratizálásának és az átláthatóság elősegítésének eszközeként hirdették, most
kényelmetlenül érzik magukat amiatt, hogy ugyanezek a digitális platformok lehetővé tették a
gazdáknak, hogy szervezkedjenek, tiltakozzanak és kampányoljanak a megélhetésüket
befolyásoló politikák ellen. Hasonlóképpen azok, akik lelkesen kiálltak az Oroszországgal
szembeni szankciók mellett Ukrajna támogatása érdekében, most nehezen fogadják el ezek
következményeit, különösen a megnövekedett energiaárak mezőgazdaságra és iparra
gyakorolt hatását.

Ma azt mondhatjuk, hogy a modern Európa és a nyugati világ egésze az átalakulás küszöbén
áll. Ahelyett tehát, hogy ezeket a tiltakozásokat a probléma részének tekintenék, a vezetőknek
át kellene gondolniuk a jelenlegi megközelítést, és jobb utat kellene találniuk a haladás és a
hagyományok, a sokak igényei és a kevesek politikája közötti egyensúly megtalálására.
Ha ez nem megy, akkor a jelenlegi tiltakozási hullám, amely a modern demokráciával
kapcsolatos szélesebb körű csalódottság jele, különösen ott, ahol a választók (beleértve a
gazdákat is) úgy érzik, hogy nem veszik figyelembe őket, könnyen forradalom előtti
hangulatba torkollhat, ami a múlt forradalmait megelőző zavargásokat idéz majd elő.

Országszerte utcára vonulnak a dühös lengyel gazdák + videó

A szerző a Danube Institute vendégkutatója

***
Természetesen többről van szó, mint a gazdatüntetésekről. Többről van szó, mint a gazdákat
közvetlenül súlytó EU-s intézkedésekről. A nyugati társadalmi berendezkedés, a balos
liberalizmusával, az LMBTQ mozgalommal, a politikai korrektség szellemével stb. – röviden
a globalista háttérhatalom most már a felszínre bukkanó törekvéseivel szembesülünk,
amelyeknek csupán az egyik eszköze a klímavédelmi politika, és az EU jelenlegi vezetése,
amely a globalista tervek végrehajtója. A középkori parasztlázadásokat véreskezűen leverték,
Dózsa Györgyöt tüzes trónra ültették, és még évszázadokat kellett várni, amig a polgári
törekvések a feudális társadalmi viszonyokat meghaladták. Még nem láthatjuk tisztán, hogy
milyen lesz a posztnyugati világ, csak azt látjuk világosan, hogy akkor következhet be
fejlődés a társadalmi berendezkedésben, ha a globalista érdekvezérelt erőket sikerül
megfékezni, és egy új értékvezérelt társadalmi formáció fog létrejönni.
Nem is értem, hogy mit botladozok itt valamiféle tanulságot megfogalmazó szándékkal,
amikor a cikk szerzője olyan csodálatosan , valóban körbejárja a témát. Gyönyörűséges volt
olvasni.

Vissza zuhanva az energetika mezejére: vissza kell térni az ideológiamentes józan, realista, a
tudomány és a technika mindenkori eredményeit kihasználó és hasznosító energiapolitikára.
Mindenki nyugodt lehet: hasznosítható energia egyelőre van bőven.

(Petz Ernő, 2024. 03. 29.)