C. S.

LEWIS

A zsoltárokról

HARMAT
Budapest, 2006
Translated írom "Reáéctióhs on the Psalms"
Copyright O C. S Lewis Pte Ltd., 1958

Hungárián edition O 2006 by Harmat Kiadó

AH rights reserved. Minden jog fenntartva

Fordította: Főgler László

Felelős szerkesztő: Ferenczi Andrea
Borító:LenteIstván

/ l ^őMy^orAó
/^gfpay Á^aíaJw MxtífMMvesz (79ú.$-7979)

ISBN-10:963-9564-63-X
ISBN-13:978-963-9564-63-3
 E z a könyv nem tudományos munka. Nem
vagyok sem hebtaista, sem szövegkritikus, sem
ókortörténész, sem régész. A laikusoknak írok
olyan dolgokról, amelyekre nézvést magam is la­
ikusnak számítok. H a mentegetőznöm kellene (s
talán kell is), valami ehhez hasonlót tudnék csak
felhozni mentségemre. Gyakran megesik, hogy két
iskolásfiú, ha együttműködik, hamarabb megold
egy problémát, mint a tanító. Amikor a tanítóhoz
fordultunk a kérdésekkel, ahogy arra mindany-
nyian emlékszünk, nagyon szívesen elmagyarázta
azt, amit már amúgy is értettünk, megtoldva egy
csomó olyan tudnivalóval, amire nem voltunk kí­
váncsiak, de egyáltalán nem mondott semmit árról,
ami bennünket nyugtalanított. Mindkét oldalról
megfigyeltem ezt, ugyanis tanárként, amikór meg­
próbáltam választ adni a tanítványaim kérdéseire,
néhány perc múltán unott arckifejezésük bizo­
nyossá tette számomra, hogy pontosan ugyanattól
a csalódottságtól szenvednek, amitől annak idején
én is szenvedtem. A diáktárs többet segíthet, mint
a tanító, mert kevesebbet tud. Ő is csak nemrég
találkozott azzal a nehézséggel, amire szeretnénk
tőle magyarázatot kapni. A szakértő viszont már
oly rég szembesült vele, hogy el is felejtette. Mos­
tanra már olyannyira más megvilágításban látja
a kérdést, hogy fel sem foghatja, m i az, ami való­
ban izgatja a kérdezőt, tucatnyi más nehézséget lát,
amelyeknek foglalkoztatniuk kellene a tanítványt,
aki mégsem ezekről kérdezi.
így hát úgy írom e könyvet, mint egyik amatőr
a másiknak, olyan nehézségekről szólok, amelyek­
kel magam szembesültem, vagy olyan meglátá­
sokról, amelyekre magam jutottam a zsoltárok
olvasása során, remélve, hogy valamelyest érde­
kelni, sőt talán még segíteni is fogja a többi nem
szakértő olvasót. Csak a „jegyzeteinket" hasonlít­
juk össze, oktatásra nem vállalkozom. Némelyek­
nek úgy tűnhet, hogy a zsoltárok csupán ürügyet
szolgáltatnak arra, hogy különböző témájú esz-
széim sorozatát összefűzzem. Nem tudom, mi­
lyen veszéllyel fenyegetne, ha valóban így írnám
meg a könyvet, s egyáltalán nem sérelmezem, ha
valaki így olvassa. Szándékom azonban nem ez
volt. Itt közreadott gondolataim a zsoltárok olva­
sása során merültek fél bennem: néha, miközben
gyönyörködtem bennük, máskor meg miközben
olyasmivel találkoztam, aminek először nem k i ­
fejezetten örültem.
A zsoltárokat több költő írta, más-más időpon­
tokban. Némelyik, úgy hiszem, Dávid uralko­
dásának idejére nyúlik vissza, bizonyos kutatók
szerint a 18. zsoltárt (amelynek egy némileg eltérő
változata a 2Sámuel 22-ben olvasható) maga Dávid
írta, ám közülük több a babiloni fogság utánra
tehető. Egy tudományos művel először az időrend
szempontjából kellene foglalkozni, ám egy effé­
le könyvben sem szükség, sem lehetőség nincs
arra, hogy ennél többet mondjunk a keletkezés
időpontjáról.
Amit viszont el kell mondanom, hogy a zsol­
tárok költemények, még pedig éneklésre szánt
költemények: nem tanítói értekezések, még csak
nem is prédikációk. Azok, akik a Bibliát „mint
irodalmi művet" olvassák, szerintem olykor úgy
gondolják, hogy anélkül is olvashatjuk, hogy kö­
tődnénk a fő dologhoz, amiről szól, mintha Burke-
öt^ a politika iránti érdeklődés nélkül vagy az
,4e%eMt Róma iránti érdeklődés nélkül olvasnánk.
Ez számomra képtelenségnek tűnik. Van viszont
egy ésszerűbb magyarázata annak, hogy a Bibliát
- hiszen végül is irodalom - csak irodalomként
tudjuk megfelelően olvasni, és különböző részeit
azon irodalmi műfajok válfajaiként, ahová sorol­
hatók. Hangsúlyozom, a zsoltárokat költemények­
ként kell olvasni, mint lírát, annak minden költői
szabadságával és kötöttségével, hiperboláival, s
inkább érzelmi, mint a lírai költészetet jellemző
logikai összefüggéseivel együtt. H a meg akarjuk
érteni őket, költeményekként kell olvasnunk őket,
ugyanúgy, ahogy a francia szöveget franciaként,
és az angolt angolként, máskülönben elvész, ami
 bennük van, s úgy véljük majd, megértettük, ami-
ről nem szólnak.
Fő formai sajátosságuk, legnyilvánvalóbb vers-
alakzati elemük szerencsére az, ami továbbél a
fordításban. A z olvasók többsége tudja, hogy arra
gondolok, amit az irodalmárok „paralelizmusnak"
neveznek, azaz arra, hogy ugyanazt a dolgot két­
szer mondják el, csak más szavakkal. Tökéletes
példa erre a Zsoltárok 2,4: „A mennyben lakozó
kineveti, az Úr kigúnyolja őket", vagy ez „világos­
sá teszi igazságodat, jogodra fényt derít" (37,6).
H a az olvasó ebben nem ismeri fel a versformát,
„bemegy az erdőbe" (ahogy a régi prédikátorok
tették) az iránti igyekezetében, hogy a vers mind­
két felének külön jelentést tulajdonítson, mert
másként igen nagy bolondságnak tartaná.
Ez valójában igen világos példája annak, amit
minden forma, és így minden művészet magában
hordoz. Valaki úgy határozta meg a művészet
alapelvét, hogy „ugyanaz másképpen". így egy
néptáncban hármat lépünk, aztán megint hármat,
ami ugyanaz. De először jobbra, azután balra, ami
más. Egy épületnek lehet egyik szárnya az egyik
oldalon, és a másik a másikon, de alakját tekintve
mindkettő ugyanaz. A zeneszerző mondhatja a ze­
nében, hogy A B C , aztán abc, aztán meg hogy abg.
A rím abból áll, hogy két magánhangzót, amelyek
az előttük álló mássalhangzóktól eltekintve azonos
hangzásúak, egymás mellé teszünk. A paraleliz-
mus az „ugyanaz másképpen" sajátosan héber for-
 mája, de sok angol költőnél is felbukkan, például
Marlowe-nál:

LgíőTt a wagyra Mowí AícaíoK ag,

Porra /:aww ylpo^ó ^ó'M &aMr;a.^

Vagy abban a gyermekien egyszerű formában,

amit a CyeraKswy^/a énekben találunk:

A paralelizmüs persze sokszor szándékosan

kerül a szövegbe (ahogy egy képen a tömegek
egymáshoz viszonyított egyensúlya is sokkal bo­
nyolultabb lehet, mint a tökéletes szimmetria). És
persze más, sokkal összetettebb motívumok is
belekerülhetnek a szövegbe, mint a 107. vagy 119.
zsoltárban a refrén. Csodálatos szerencse, vagy
éppen Isten bölcs előrelátásának köszönhető, hogy
annak a költészetnek, amelyet minden nyelvre le­
fordítanak majd, fő formai sajátossága olyasmi,
ami nem tűnik el a fordításkor (mint például a
versmérték).
H a van némi érzékünk a költészethez, élvezni
fogjuk a zsoltárok e jellegzetességét. De még azok
a keresztények is, akik erre nem képesek, méltá­
nyolni fogják azt, hiszen Urunk, átitatva orszá­
gának költői hagyományával, örömmel használta:
„Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek,
és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal
mérnek." (Máté 7,2) A vers második féle gondo­
latilag nem tesz hozzá semmit az elsőhöz, némi

— P —
 változtatással az elsőt visszhangozza. „Kérjetek,
és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgesse­
tek, és megnyittatik nektek." (7,7) A tanács az első
tagmondatban hangzik el, majd megismétlődik
más képekkel. H a úgy tetszik, kizárólag prakti­
kus és didaktikus szándékot is láthatunk ebben:
hogy igazságokat, amelyeket kimondhatatlanul
fontos megjegyeznünk, kiegészít ezzel a ritmikus
és mondókaszerú kifejezésmóddal. Majdnem lehe­
tetlenné tette, hogy elfelejtsük őket. E n e mögött
többet sejtek. Természetesnek, majdhogynem
elkerülhetetlennek tartom, hogy az a hatalmas
képzelőerő, amely kezdetben, saját gyönyörűsé­
gére, és az emberek, az angyalok és (a maguk
módján) az állatok gyönyörűségére kigondolta és
megalkotta az egész Természetet, alávetette ma­
gát annak, hogy emberi beszéd által fejezze k i
magát, amely beszédnek néha költői formát kell
öltenie. Hiszen a költészet maga egyfajta meg­
testesülés: testet ad annak, ami azelőtt nem volt
látható és hallható.
Azt gondolom, arról sem szabad megfeledkez­
nünk, hogy amikor Emberré lett, magára vette
az öröklődés és a korai fejlődés édes igáját. E m ­
berileg szólva, valakitől tanulta ezt a stílust, ha
mástól nem (noha leginkább ő vette körül), az
édesanyjától, „...hogy megszabadít ellenségeink­
től, és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket,
hogy irgalmasan cselekedjék atyáinkkal, és meg­
emlékezzék szent szövetségéről."? í m e ; ugyanaz
a párhuzamosság. (És mellékesen ez az egyetlen
szempont, ami alapján azt mondhatjuk róla: „Az
anyja ha"? Van egyfajta vadság, valami Debórából
a Magnificatban% amit a festett Madonnák kevés­
sé igazolnak, ami vetekszik az ő beszédeinek gya­
kori szigorúságával. Biztos vagyok benne, hogy a
szent család magánélete sok tekintetben „szelíd"
és „nyájas" volt, de talán aligha olyan értelemben,
ahogy azt némely dalszerzők elképzelték. Helyen­
ként az ember egy kevéske csípősséget gyanít, és
minden mást, amit Jeruzsálem lakói durva északi
szójárásnak tekintettek.
Természetesen nem állt szándékomban a teljes­
ségre törekedni e kérdésben, még a magam amatőr
szintjén sem. A saját érdeklődésem határozta meg,
hogy mit hangsúlyoztam, s miről nem beszéltem.
Nem írok semmit a hosszú történelmi zsoltár okról,
részben, mert aligha szükséges őket kommentálni.
A lehető legkevesebbet beszélek azoknak a zsol­
tároknak a történetéről, amelyeknek a különböző
templomi szolgálatokban van kiemelt szerepük,
nagy téma, nem nekem való. S a zsoltárok azon
jellemzőivel kezdem, amelyeknek első látásra leg­
szívesebben hátat fordítanánk. A k i k velem egyko­
rúak, tudni fogják, miért. A mi nemzedékünket
úgy nevelték, hogy együnk meg mindent, ami a
tányérunkon van, és a gyerekszoba gasztronómi­
ájának szilárd alapelve volt, hogy először a nemkí­
vánatos dolgokat tüntessük el, és a végére hagyjuk
az ínyencfalatokat.
 Főként Coverdale fordítását használtam, amit
az anglikánok megtalálnak TmaM^y^ükben.''Még
a régi fordítók között sem ő a legpontosabb, és
persze egy megbízható modern bibliatudósnak a
kisujjában is több hébertudás van, mint amennyi
szegény Coverdale-nek az egész testében volt. De
szépségben, költőiségben ő és Jeromos, a nagy la­
tin fordító, mindenkin túltesznek, akit ismerek.
Fordítását rendszeresen összevetettem df. Moffatt^
fordításával, és néha javította.
Végül, mint az hamarosan minden olvasó szá­
mára nyilvánvalóvá lesz, ez nem egy úgynevezett
„apologetikai mű". Sehol nem próbálom benne
meggyőzni a nem hívőket arról, hogy a keresz­
ténység igaz. Azokhoz szólok, akik már hisznek
benne, vagy készek arra, hogy olvasás közben
„félfüggesszék hitetlenségüket". A z ember nem
védheti folyton az igazságot, táplálkoznia is kell
belőle.
A z anglikán egyház tagjaként írtam, de ameny-
nyire lehetett, kerültem a vitás kérdéseket. Egy
helyütt el kellett magyaráznom, miben térek
el mind a római katolikusoktól, mind a funda­
mentalistáktól. Remélem; nem veszteméi emiatt
egyikük jóakaratát vagy imádságait sem, nem
mintha ettől tartanék. Tapasztalataim szerint
a legkeményebb ellenállás nem tőlük vagy más
kegyes hívőktől, és gyakran még csak nem is az
ateistáktól, hanem az ilyen-olyan félig-meddig
hívők irányából jön. Vannak bizonyos felvilágo-
sult és haiadó öregurak ebből a fajtából, akiket
semmiféle szívélyesség nem engesztelhet k i , és
semmiféle szerénység nem fegyverezhet le. De
k i merem jelenteni, sokkal kellemetlenebb alak
vagyok, mint gondolnám. (Vajon a purgatórium-
ban majd olyannak láthatjuk saját arcunkat, és
hallhatjuk saját hangunkat, amilyen az valóban
volt?)
 H a van olyan kifejezés, amelynek hallatán egy
keresztény összerezzen, akkor az Isten „ítélete":
az „ítéletnap", „a harag napja."^ A r r a kérjük Is­
tent, hogy szabadítson meg „halálunk óráján és az
ítélet napján."'" A keresztény művészet és iroda­
lom évszázadok óta ábrázolja eme nap borzalma­
it. A kereszténységnek ez a hangütése bizonyára
Urunk tanítására vezethető vissza, mindenekelőtt
a juhok és kecskék rettenetes példázatára." Senki
lelkiismeretét nem hagyhatja hidegen, hiszen a
„kecskéket" teljes mértékben elítéli bűnös mulasz­
tásaikért, mintha arról akarna meggyőzni, hogy a
legsúlyosabb vád nem amiatt ér mindannyiunkat,
amit tettünk, hanem amit nem tettünk - s tálán
nem is álmodtunk arról, hogy megtegyük.
Ezért nagyon meglepett, amikor először figyel­
tem fel arra, hogy a zsoltárköltők miképpen szól­
nak Isten ítéleteiről, így: ^Örüljenek, ujjongjanak
a nemzetek, mert pártatlanul ítéled a népeket"
(67,5), „Ujjongjon a mező [...] Ujjongnák majd az
erdő fái mind az Úr előtt, amikor eljön, mert el­
jön, hogy ítélkezzék a földön." (96,12-13) A z ítélet
 szemlátomást alkalom az általános örvendezésre.
A z emberek kérik: „ítélj meg igazságod szerint,
Uram, Istenem" (35,24).
Ennek oka hamarosan feltárul. Annak idején a
zsidók, akárcsak mi, a földi bíróságtól kölcsönzött
fogalmakkal gondolkodtak Isten ítéletéről. A kü­
lönbség abban áll, hogy a keresztény úgy képzeli
el az ítéletet, mint égy bűnügyi tárgyalást, ahol ő
ül a vádlottak padján, a zsidó pedig úgy, mint egy
polgári peres ügyet, ahol ő a felperes. Egyikük
felmentő ítéletet vagy inkább bocsánatot remél, a
másik megkérdőjelezhetetlen győzelmet jelentős
kártérítéssel. Emiatt imádkozik így: „tégy igazsá­
got peremben" (35,23). És bár Urunk, mint azt az
imént mondtam, a juhok és kecskék példázatában
a sajátságosan keresztény képet vázolta fél, másutt
jellegzetesen zsidó terminusban beszél. Figyeljük
meg, kit tekint „hamis bírónak"! Legtöbben olyas­
valakit tartanánk annak, mint Jeífreys bírcF vagy
azok a bábok, akik a német bírói székekben ül­
tek a náci rezsim alatt: valaki, aki megfélemlíti
a tanúkat és az esküdtszéket azért, hogy ártat­
lan embereket ítélhessen el, és aztán kegyetlenül
megbüntethesse őket. Ismétlem: bűnügyi perre
gondolunk. Reméljük, sosem fogunk ilyen bíró
előtt ülni a vádlottak padján. Á m a példázatbeli
hamis bíró egészen más jellem. Egyáltalán nem
áll fenn annak veszélye, hogy akaratunk ellenére
kerüljünk a színe elé, épp ellenkezőleg: meglehe­
tősen nehéz odajutni. Nyilván polgári eljárásról
van szó. A szegény asszonynak (Lukács 18,1-5)
volt egy darabka földje - csupán egy disznó- vagy
tyúkól számára elegendő nagyságú - , amit elvett
tőle egy gazdag és tekintélyes szomszéd (ma úgy
fogalmaznánk, hogy a várostervező vagy más „tes­
tület"). S az asszony pontosan tudta, esete egyér­
telmű. H a egyszer a bíróság elé viheti az ügyet,
ahol a törvény alapján kivizsgálják^ vissza kell
kapnia földjét. Azonban senki nem akarja meg­
hallgatni, nem tudja a bíróság elé vinni az ügyet.
Nem csoda, ha „ítélet" után sóvárog.
E mögött egy ősrégi és igen széles körben is­
mert tapasztalat áll, amit mi megspóroltunk ma­
gunknak. Különböző korokban számos helyen
nagyon nehéz volt a „kisembernek" elérni, hogy
ügyét meghallgassák. A bírót (és kétségkívül egy­
két beosztottját is) meg kellett vesztegetni. Ám ha
ezt valaki nem engedhette meg magának, az ügye
soha nem került a bíróság elé. Manapság a bírók
már nem fogadnak el kenőpénzt (valószínűleg
túlságosan is magától ^értetődőnek tekintjük ezt
az áldást, magától nem fog ez így maradni). Nem
kell hát meglepődnünk azon, hogy a zsoltárok
és a próféták könyvei tele vannak az ítélet utáni
sóvárgással, s „az ítélet" eljövetelének bejelenté­
sét jó hírként kell fogadnunk. Minden tulajdo­
nuktól megfosztott emberek ezrei, oldalukon az
igazsággal, végre meghallgattatnak. Természetes,
hogy nem félnek az ítélettől/Tudják, hogy ügyük
vitathatatlan - csak meghallgattatásra kellene ta-
 lálniuk. Amikor Isten eljön ítélni, ez végre meg­
történik.
Bibliai passzusok tucatjai világítanak rá erre. A
9. zsoltárban azt olvassuk, hogy Isten „igazságo­
san bíráskodik" (9. v.), mert „nem feledkezik meg
a nyomorultak jajkiáltásáról" (13. v.), ő az „özve­
gyek védője" (68,6). A Zsoltárok 72,2 szerint á jó
király igazságosan ítéli népét, vagyis „törvényesen
a nyomorultakat". Amikor „ítéletet tart az Isten",
„szabadulást ad a földön az alázatosaknak" (76,10),
minden félénk, tehetetlen embernek, akinek sé­
relmeit még soha nem orvosolták. Amikor Isten
a földi bírákat álnok ítélkezéssel vádolja, azzal
folytatja, hogy védelmezzék „az árvának a jogát"
(82,2-3).
Tehát az „igaz" bíró elsősorban olyan személy,
aki orvosolja a sérelmet egy polgári peres ügyben.
Nem kétséges, hogy egy bűnügyet is igazságosan
tárgyalna, de a zsoltárírók aligha erre gondol­
tak. A keresztények igazság helyett kegyelemért
kiáltanak Istenhez, <% igazságtalanság helyett
igazságért kiáltottak Istenhez. A z isteni Bíró a
védelmező, a megmentő. Bibliatudósok szerint a
Bírák könyvében az a szó, amit bíráknak fordí­
tunk, a „bajnokok" szóval is visszaadható, mert,
bár e bírák néha olyasmit tesznek, amit a bírói
funkciók körébe kell sorolnunk, sokukat sokkal
jobban foglalkoztatja, hogy fegyverek segítségé­
vel szabadítsák fél az izraelitákat a filiszteusok és
mások elnyomása alól. Sokkal inkább hasonlíta-
nak az óriással elbánó Babszem Jankóra, mint egy
modern parókás bíróra. A lovagregények főhősei,
akik bánatos kisasszonyokat és özvegyeket men­
tenek meg óriásoktól és más zsarnokoktól, majd­
nem azt teszik, mint a „bírák" a szó régi héber
értelmében, akárcsak az a modern védőügyvéd
(ismertem ilyeneket), aki szegény ügyfeleit meg­
óvandó fizetség nélkül is vállal eseteket.
Azt gondolom, jó okunk van rá, hogy az Isten
ítéletéről alkotott keresztény képet sokkal mé­
lyebbnek és lelkünk számára sokkal megbízha­
tóbbnak tekintsük, mint a zsidó elképzelést, de
ez nem jelenti azt, hogy a zsidó elgondolást egy­
szerűen el kell vetnünk. Legalábbis én úgy vélem,
még mindig táplálkozhatok belőle.
A keresztény képet egy fontos ponton k i is egé­
szíti. A keresztény elgondolásban meglehetősen
riasztó számunkra a végtelen tisztaságnak az a
mércéje, amelynek alapján tetteinket megítélik,
miközben tudjuk, hogy egyikünk sem fog soha
megfelelni ennek a kritériumnak. M i n d egy csó­
nakban evezünk. Mindannyiunknak Isten ke­
gyelmébe és Krisztus megváltói munkájába kell
vetnünk reménységünket, nem saját jóságunkba.
Mármost a polgári perről való zsidó elképzelés em­
lékeztet bennünket arra, hogy talán nemcsak iste­
ni mércével mérve vagyunk hibásak (ami magától
értetődik), hanem egy nagyon is emberi mérték
szerint hasonlóképpen, amelyet minden gondol­
kodó személy elismer, s amelyet m i rendszerint
 szeretünk másokra alkalmazni. Majdnem biztos,
hogy mindegyikünkkel szemben vannak olyan
emberi követelmények, amelyeknek nem tudunk
megfelelni. Mert k i hiheti azt, hogy munkáltató­
jával vagy alkalmazottaival, férjével vagy feleségé­
vel, szüleivel és gyermekeivel, veszekedésekben és
együttműködésben mindig őszinte és becsületes
volt (a könyörületességet és a nagylelkűséget most
hagyjuk is)? Persze a legtöbb általunk okozott sé­
relmet elfelejtjük, de a sértettek nem, akkor sem,
ha megbocsátanak. Amire pedig emlékszünk,
már az is elég félelmetes. Csak kevesen vannak
köztünk, akik mindig teljes mértékben azt adták
tanítványaiknak, betegeiknek vagy ügyfeleiknek
(vagy bárhogy is nevezzük „vevőinknek" ezt a cso­
portját), amiért fizettek. Nem mindig vettük k i a
részünket egészen valamilyen fáradságos munká­
ból, amikor találtunk egy kollégát vagy üzlettársat,
akire rásózhattuk a munka dandárját.
Veszekedéseink igen jó példát szolgáltatnak
arra, miben tér el egymástól a keresztény és a
zsidó elgondolás, noha még így is tudatában kell
lennünk mindkettőnek. Keresztényekként ter­
mészetesen meg kell térnünk mindabból a ha­
ragból, rosszindulatból és akaratosságból, amely
részünkről a beszélgetést veszekedéssé hagyta
fajulni. De van egy sokkal alacsonyabb szinten
felmerülő kérdés a vita helyénvalóságát elismerve
(később visszatérünk erre): becsületesen küzdöt-
tühk-e? Vagy úgy tettük hamissá az egész dolgot,
 hogy nem is voltunk tudatában? Netán mérgesnek
tettettük magunkat egy kérdésben, amikor tudtuk
vagy tudhattuk volna, hogy haragunknak más és
kevésbé megfogalmazható oka van? Eljátszottuk-e,
hogy belegázoltak törékeny érzésvilágunkba (a
miénkhez hasonló finom széplelkek oly sebezhe­
tőek), amikor saját irigységünkkel, kielégítetlen
hiúságunkkal és akadékoskodó önfejűségünkkel
küzdöttünk? A z ilyen taktikák sokszor sikeresek.
A másik fél feladja. Nem azért, mert nem tudja, m i
a bajunk, hanem éppen azért, mert már régóta jól
ismer bennünket, és azt a bizonyos alvó oroszlánt
csak annak árán ébreszthetné fel, hogy veszély­
be sodorja egész velünk való kapcsolatát. Annak
olyan bánásmódra lenne szüksége, amiről tudják,
hogy sosem néznénk szembe vele. így nyerünk hát,
csalással, ám valahol mélyen érezzük, hogy ez nem
helyes. Amit általában „érzékenységinek neve­
zünk, az valójában a házi zsarnokság, néha egész
életen át tartó zsarnokság leghatékonyabb eszköze.
Nem vagyok benne biztos, hogyan kellene ezt ke­
zelnünk a másikban, de ha első jelei felbukkannak
bennünk, legyünk velük kíméletlenek!
A z állandó tiltakozás a zsoltárokban azok ellen,
akik elnyomják a „szegényeket", első látásra nehe­
zebben alkalmazható a mi társadalmunkra, mint
a legtöbbre, de ez talán felületes megközelítés, ta­
lán nem az elnyomásban történt változás, hanem
abban, hogy kiket nevezünk „szegényekének.
Gyakran megtörténik, hogy barátaim olyan köve-
telő levelet kapnak az adóhivataltól, amivei vitába
szállnak. A hosszas huzakodás eredményeként
előfordul, hogy azt a választ kapják, hogy csök­
kentették az eredeti követelést ötven vagy annál
kevesebb százalékkal. Egy ügyvéd ismerősöm egy
alkalommal bement a hivatalba, és megkérdezte,
hogyan jött k i az eredeti követelés. A pult mögött
álló alak kuncogva felelte:
- Hát, sosem árt próbálkozni.
Amikor egy dörzsölt alakot próbálnak ily mó­
don becsapni, aki tud vigyázni magára, nem nagy
a kár. Időveszteséggel járt, s bizonyos mértékig
mindannyiunk szégyene, hogy olyan közösséghez
tartozunk, amely eltűri ezt a gyakorlatot, ám ez
minden. Mindazonáltal amikor egy efféle vám­
szedő hasonlóan becstelen követelést küld egy
szegény özvegynek, aki már amúgy is éhkoppon
van keményen megadóztatott, „meg nem keresett"
jövedelmével (amit valójában önmegtagadás árán
szerzett meg férje oldalán), amin még az infláció
is zsugorított, akkor az valószínűleg más követ­
kezménnyel jár. Nem tudja megfizetni a törvény
által nyújtott segítséget, nem ért semmit, megfé­
lemlítették és fizet - az ételen és a tüzelőn spó­
rolva, amelyekből eddig sem jutott elég. Nos, a
vámszedő, aki sikeresen „próbálkozott" nála, az
a „bűnös", aki „gógjében üldözi a nyomorultat"
(10,2). Kétségtelenül nem azért tesz így, hogy a
maga sápját lefölözze, mint az ókori vámszedők,
hanem hivatali előmeneteléért, vagy*hogy gaz-
 dája kedvében járjon. E z különbözteti meg őket
egymástól. Hogy ez a különbség mennyire fontos
annak szemével nézve, aki az árvák és özvegyek
védelmezője, nem tudom. A vámszedőben talán
halála óráján felmerül a kérdés, s az „ítélet" napján
meg is kapja a választ. (De k i tudja, nem vagyok-e
igazságtalan a vámszedőkkel? Talán ők úgy tekin­
tenek a munkájukra, mint a sportra, és betartják
a játékszabályokat. Ahogy más sportemberek nem
lőnek kotló madárra, úgy talán ők is megérdemlik
a törvénytelenül szerzett pénzt azoktól, akik meg
tudják védeni magukat, és vissza tudnak vágni,
és nem is álmodnak arról, hogy a védtelenekkel
„próbálkozzanak". H a így van, akkor elnézést ké­
rek a tévedésemért. H a indokolatlanul utasítottam
őket rendre, talán figyelmeztetésként még hasz­
nát vehetik annak, amit mondtam. A hamisságra
könnyű rászokni.)
Mindemellett észre fogják venni, hogy a polgári
per zsidó elképzelését úgy fordítom keresztény­
ként a javamra, hogy magamat nem felperesként,
hanem vádlottként képzelem el. A zsoltárírók nem
így tesznek. Azért várnak az „ítéletre", mert sére­
lem érte őket, és remélik, hogy kártérítést kapnak.
Valójában vannak olyan szakaszok is, ahol a zsol­
tárírók közelebb vannak a keresztény alázathoz,
és bölcs módon felhagynak önhittségükkel. Példá­
ul az 50. zsoltárban (az egyik legszebben) Isten a
vádló (6-21. v.), a 143,2-ben pedig olvashatók azok
a szavak, amelyeket a legtöbb keresztény gyakran
 elismétel: „Ne szállj perbe szolgáddal, hiszen egy
élő sem igaz előtted", de ezek kivételek. Szinte
mindig a zsoltáros a félháborodott félperes.
Szemlátomást eléggé bizonyos abban, hogy az ő
kezei tiszták. Sosem tette meg azokat az utálatos
dolgokat másokkal, amiket mások tesznek vele:
„...ha ilyeneket tettem" - ha valaha is így és így
viselkedtem volna^ akkor így és így tiporják földre
életemet (7,4-6), de persze nem volt ilyen. Nem
arról van szó, hogy az ellenségeim valami ellenük
elkövetett gonosztettem miatt fizetnének meg ne­
kem. Épp ellenkezőleg: „rosszal fizetnek a jóért".
Még ezek után is a lehető legtöbb felebaráti szere­
tetet gyakoroltam feléjük. Amikor betegek voltak,
imádkoztam és böjtöltem értük (35,12-14).
Mindennek persze megvannak a maga szellemi
veszélyei. Ahhoz a tipikus önelégültséghez vezet,
amelyet Urunk oly gyakran roppant módon hely­
telenített. Ezt kell most megvizsgálnunk. Mind­
azonáltal úgy vélem, hogy pillanatnyilag meg kell
különböztetnünk egymástól két dolgot: az egyik
az a meggyőződés, hogy valakinek igaza van, a
másik pedig, hogy valaki „igaz", jó ember. Mivel
egyikünk sem igaz, a második meggyőződés min­
dig káprázat, ami bármelyikünkkel előfordulhat,
hébe-hóba elő is fordul valamely kérdésbén. M i
több, a rosszabb embernek is lehet igaza a jobbal
szemben. Fő jellemvonásaiknak ehhez semmi kö­
ze. A z a kérdés, hogy a vitatott ceruza Tommyé
vagy Charlesé, elég távol van attól a-kérdéstől, hogy
 melyikük a jobb kisfiú, és a szülők, ha hagynák,
hogy az egyik kérdés befolyásolja a másik eldön­
tését, nagyon igazságtalanok lennének. (Még rosz-
szabb lenne, ha azt mondanák, Tommy adja oda a
ceruzát Charlesnak, akár az övé, akár nem, mert
ez azt mutatná, hogy utóbbi hajlik a jóra. E z igaz
lehet, de ez időtlen igazság. A félebaráti szeretetre
való buzdítás nem járhat együtt az igazság meg­
tagadásával. Ez valószínűleg egy életre elültetné
Tommyban azt a meggyőződést, hogy a könyörü­
letesség olyan álszent fortély, amely szemet huny
a lopás fölött, és tisztara mossa a részrehajlást.)
Ezért semmiképpen nem feltételezhetjük, hogy
a zsoltárosok tévednek vagy hazudnak, amikor
azt állítják, hogy bizonyos ellenségeikkel szem­
ben, egy bizonyos pillanatban teljesen igazuk van.
Amikor így beszélnek, a hangjuk meglehet, haso­
gatja a fülünket, és azt sugallja, hogy barátságta­
lan emberek, de ez más kérdés, egyébként is, ha
valakit megbántanak, az általában nem teszi az
illetőt barátságossá.
Persze abba a végzetes hibába, hogy összekeve­
rik: valakinek igaza van, illetve valaki igaz, köny-
nyen belecsúszhatnak. A már idézett 7. zsoltárban
láthatunk erre példát. A 4-6. versekben a költő­
nek egyszerűen igaza van, a 9. verstől viszont azt
mondja: „Adj nekem igazat, Uram, hiszen igaz és
feddhetetlen vagyok". Sok zsoltárban van egy még
ennél is végzetesebb összevisszaság: az igazság
utáni vágy összekeverése a bosszúvággyal. Ezeket
a fontos témákat külön-külön kell megvitatnunk.
A z önelégült zsoltárokkal csak jóval később fog­
lalkozhatunk, a bosszúszómjas zsoltárokra, az át­
kokra pedig rögtön rátérünk. Sok mai templomba
járó ember főleg ezek miatt nem lapozza fél soha
a Zsoltárok könyvét. A lelkészek, érthető módon,
félnek attól, hogy gyülekezetük elé tárják ezekét a
költeményeket, amelyek olyannyira tele vannak az­
zal az indulattal, amelynek Urunk tanítása nem ad
helyet. Ám mégiscsak kell hogy legyen valamilyen
hasznuk a keresztények számára, legalábbis ha
még hisszük (én hiszem), hogy a teljes Szentírás
bizonyos értelemben - noha nem minden része
ugyanabban az értelemben - Isten szava. (Hogy
ezt hogy értem, arra később kitérek.)
 á;%<?%
Egyes zsoltárokból a gyűlölet szelleme úgy csap
az arcunkba, mint a kemenceajtóból kiáradó forró­
ság. Más zsoltárokban ez a szellem már nem ijesz­
tő, pusztán azért, mert (modern gondolkodásunk
számára) komikussá válik a maga naivitásában,
A z elsőre az egész Zsoltárok könyvében talál­
hatunk példát, de talán a 109. a legrémisztőbb.
A költő azért imádkozik, hogy egy bűnös ember
uralkodjék ellensége fölött, és hogy „a sátán" áll­
jon jobbja felől (6. v.).^ E z valószínűleg nem azt
jelenti, amit a keresztény olvasó természetes mó­
donféltételez. A „sátán" a vádló, falán egy besúgó.
„A törvénykezésből bűnösként kerüljön ki, még az
imádsága is váljék vétekké!" (7. v.) E z szerintem
nem Istenhez való könyörgéseit jelenti, hanem egy
emberi bíróhoz való esedezéseit,'" amelyek miatt
még melegebb helyzetbe kerülne (megkétszerez­
nék büntetését, mert a felezéséért könyörgött).
;,Kevés ideig éljen, tisztségét más kapja meg!" (8.
v.) H a meghal, árvái legyenek koldusokká! (10. v.)
Hiába kutasson a világban könyörület után! (12. v.)
Isten mindig emlékeztesse őt szülei vétkeire! (14.
v.) Még ennél is ördögibb a máskülönben gyönyörű
137. zsoltár, ahol áldást mondanak arra, aki megra­
gad egy babiloni csecsemőt, és kiloccsantja agyve­
lejét egy sziklán. (9. v.) A kifinomult rosszindulat
szól hozzánk a 69,23-ból: „Váljék a saját asztaluk
kelepcévé, jólétük idején is csapdává!"^
A példák, amelyek aligha csalnak mosolyt az
arcunkra (az enyémre biztosan nem), a legnyug­
talanítóbb módon talán azokban a zsoltárokban
bukkannak fel, amelyeket szeretünk: a 143.-ban,
miután 11 versen keresztül a hangnem könnyeket
fakaszt, a 12. versben, mintegy mellékesen hozzá­
teszi: „Pusztítsd el azokat, akik életemre törnek".
A 139. zsoltár még naivabban, szinte gyermeteg
módon, a dicsérő himnusz közepén közbeveti (19.
v.): „Bár megölnéd, Istenem, a bűnöst" - mintha
meglepődne azon, hogy a Mindenhatónak nem
jutott eszébe az emberi gonoszság eme egysze­
rű ellenszere. És ami a legrosszabb, „Az Úr az
én pásztorom-bán (23. zsoltár) a zöld legelő, a
csendes vizek, az árnyékos völgyben megtapasz­
talt bizalom után ebbe botlunk: „Asztalt terítesz
nekem ellenségeim szeme láttára" (5. v.). A költő
számára mostani jóléte nem lenne teljes, ha azok
az utálatos ellenségek (akik valaha lenézték) nem
látnák azt, és nem utálnák miatta. Ez talán nem
annyira ördögi, mint a fentebb idézett szakaszok,
de nehéz elviselni kicsinyességet és közönségessé-
gét, különösen ilyen szövegkörnyezetben.
A z egyetlen lehetséges viszonyulás ezekhez a
 borzalmas vagy - mondjuk k i - megvetendő zsol­
tárokhoz az, hogy nem foglalkozunk vélük, ám
sajnos, a kellemetlen részek, mint azt már megfi­
gyeltük, nem „rostálhatók k i " teljesen, a legreme-
kebbekkel is összefonódhatnak. És ha még mindig
hisszük, hogy a Szentírást „a mi tanításunkra ír­
ták meg",'6 vagy hogy a zsoltárok használata a
keresztény istentiszteletben nem teljesen Isten
akaratával ellentétes, és ha emlékszünk arra, hogy
Urunk gondolkodását és beszédét nyilvánvalóan
áthatották a zsoltárok, inkább, amennyire lehetsé­
ges, hasznunkra kellene fordítanunk valahogyan.
De vajon hogyan? Erre a kérdésre nem addig adha­
tunk választ, amíg nem vitattuk meg az allegória
kérdését. Pillanatnyilag csak azt tudom elmonda­
ni, és ez másoknak is segítséget jelenthet, hogy én
magam lépésről lépésre és nem is tudatosan mire
jutottam ez ügyben.
Eleinte biztos voltam benne, ahogy ma is, hogy
nem kell magyarázatokkal próbálkoznunk, és egy
pillanatra se merüljön fel bennünk az a gondolat,
hogy mivel benne van a Bibliában, mindennek
a bosszútól fűtött gyűlöletnek valamiképpen jó­
nak és kegyesnek kell lennie. Mindkét ténnyel
nyíltan szembe kell néznünk. A gyűlölet jelen
van bennük - burjánzó, kárörvendő, leplezetlen
módon - és m i is gonoszok lennénk, ha bármi­
képpen elnéznénk vagy elfogadnánk, vagy - ami
még rosszabb - arra használnánk, hogy hasonló
indulatainkat igazoljuk velük. Csak azt követően
 léphetünk tovább biztonságosan, miután ezt a két
dolgot elismertük.
A z első dolog, ami segítségemre volt - és ez
általános tapasztalat - egy olyan megközelítésből
származott, amely egyáltalán nem tűnt vallásos­
nak. Rájöttem, hogy ezek az átkozódások bizo­
nyos szempontból kiemelkedően érdekesek: az
ember itt égy olyan érzéssel találja szembe magát,
amelyet mindannyian nagyon is jól ismerünk.
A sértődöttség tökéletesen szabadon, leplezetle­
nül, öntudatlanul, szemérmetlenül jut kifejezés­
re - ahogy ma keveseknél, kivéve a gyerekeket.
Természetesen nem gondoltam azt, hogy az ókori
hébereknek ne lettek volna illemszabályaik vagy
gátlásaik. A z ősi és keleti kultúrák sok tekintet­
ben konvencionálisabbak, szertartásosabbak és
udvariasabbak voltak, mint a miénk, csak gátlá­
saik másutt nyilvánultak meg. A gyűlöletet nem
kellett a társasági illem, vagy az attól való félelem
miatt leplezni, hogy elmebetegnek fognak tarta­
ni. Ezért itt „vad", illetve természetes állapotában
láthatjuk azt.
Valaki talán azt várná tőlem, hogy ez azonnal
és praktikusan a saját szívemben meglévő hasonló
érzésekre irányította a figyelmemet, s ez kétség­
telenül az egyik nagyon jó módja annak, ahogy az
átokzsoltároknak hasznát vehetjük. A z a gyűlölet,
amellyel legbelül küzdünk, bizonyára nem is ál­
modik ilyen megdöbbentő bosszúról. M i szelídebb
korban élünk - legalábbis bizonyos országokban
 még igen. Ezek a költők olyan világban éltek, ame­
lyet kegyetlen büntetések, mészárlások és erőszak,
minden országban véres áldozatok, sokban pedig
emberáldozatok jellemeztek. M i pedig sokkal
körmönfontabban rejtjük el a rosszindulatun­
kat magunk és mások elől. „Meg fogja ezt még
bánni!" - mondjuk, mintha csupán sajnálkozva
megjósolnánk, nem is megjegyeznénk, főleg nem
elismernénk, hogy amit megjósoltunk, bizonyos
elégedettséggel töltene el minket. A zsoltárköltők
azon hajlamát, hogy egyfajta önkínzásba merül­
ve újra és újra ugyanazon a sérelmen rágódjanak,
ahányszor csak olyan körülmények merülnek fel,
amelyek még súlyosbítják is az elszenvedett kárt,
többségünk még inkább felismeri önmagában. Vé­
gül is e kegyetlen, önsajnálatra hajlamos barbárok
vértestvérei volnánk.
Ez, ahogy említettem, jó módszere annak, ho­
gyan fordítsuk hasznunkra az átokzsoltárokat.
Valójában azonban valami más volt az, ami legelő­
ször féltűnt nekem. Úgy véltem, látva bennük a
leplezetlen gyűlöletet, mintha megértettem volna
annak természetes következményét, ha egy embe­
ri lényt megsértenek. A hangsúly itt a fenwássőíes
szón van. Ezt a következményt eltörölheti a ke­
gyelem, elnyomhatja a belátás vagy a társadalmi
konvenció, és (ami meglehetősen veszélyes) telje­
sen elfedheti az önámítás. Ám ahogy annak termé­
szetes következménye, hogyha égő gyufát dobunk
egy halom forgács közepére, tűz keletkezik - bár
a nedvesség vagy egy értelmes ember közbelépése
azt megakadályozhatja - ugyanúgy megbántódás
lesz a következménye egy ember becsapásának,
elnyomásának vagy semmibevételének, azaz k i ­
tesszük annak a kísértésnek, hogy olyanokká
váljanak, mint azok a zsoltárosok, akik e bosz-
szúálló szakaszokat írták. Talán ellen tud állni a
kísértésnek, talán nem. H a elbukik, ha szellemileg
meghal az irántam való gyűlölete miatt, hogyan
maradhatok én, aki ezt a gyűlöletet kiváltottam,
állva? Ráadásul az eredeti sértésen túl egy sokkal
mélyebb sérülést is okoztam az illetőben. Jobb
esetben egy új kísértés, rosszabb esetben egy új,
visszatérő bűn alapját féktettem le belső életében.
Ha ez a b ű n teljesen tönkreteszi az illetőt, bizo­
nyos értelemben én okoztam a kárt, és a felelősség
engem terhel. Én voltam a kísértő.
Nincs értelme úgy tennünk, mintha a megbo­
csátás könnyű lenne. Ismerjük a régi viccet: „Te
egyszer szoktálle a dohányzásról, én tucatszór."
Hasonlóképpen elmondhatnám egy bizonyos em­
berrel kapcsolatban: „Hogy megbocsátottam-e
neki azért, amit aznap tett? Többször, mint azt
meg tudnám számolni." Mert azt látjuk, hogy a
megbocsátást újra és újra gyakorolnunk kell. Meg­
bocsátunk, eltemet jüksértődöttségünket, egy hét
múlva egy gondolatsor visszavezet bennünket az
eredeti sértéshez, és felfedezzük, hogy a régi seb
újra felszakad, mintha épp az előző pillanatban
történt volna. Hetvenszer hétszer is meg kell bo-
 csátanunk a testvérünknek/? nem csupán 490
sértésért, hanem egyért is. Ily módon az, akire én
gondolok, egy új és komplikált kísértésbe vitt egy
lelket, akit már anélkül is éppen elég gyötrelem ért
az ördög részéről. És kétségtelen, hogy azt tettem
másokkal, amit ők tettek velem, én, aki kivételes
módon meg vagyok áldva egy olyan életmóddal,
aminek következtében kevés hatalmam, csekély
lehetőségem nyílt arra, hogy elnyomjak, és boldog­
talanná tegyek másokat. M i mindannyian, akik
soha nem voltunk tanfélügyelők, tiszthelyettesek,
iskolaigazgatók, főnővérek, börtönőrök vagy rend­
őrbírók, adjunk hálát ezért!
Szörnyen együgyű dolog a zsoltárok átkozódá­
sait érzések nélkül olvasni - eltekintve attól, hogy
elborzadunk a költők kíméletlenségén. Valóban
ördögiek, de azokra is gondoljunk, akik ilyenné
tették őket! Gyűlöletük válasz valamire. Ilyen gyű­
lölet az, amit a kegyetlenség és az igazságtalanság
természetszerűen kivált: Többek között ezt jelenti
rosszat tenni. Vedd el egy embertől a szabadsá­
gát vagy a tulajdonát, és lehet, hogy az ártatlan­
ságát, már-már az emberségét is elveszed ezzel.
Nem minden áldozat akasztja fel magát, mint Mr.
Pilgrim's, továbbra is élhetnek és gyűlölhetnek.
Aztán egy másik gondolat merült fel bennem,
amely egy váratlan, és első látásra kellemetlen
irányba vezetett el. A zsoltárosok reakciói a sére­
lemre, noha mélységesen természetesek, fölöttébb
helytelenek. A z ember talán olyan mentséget4se=...
 résnek számukra, hogy nem voitak keresztények,
és jobb nem tellett tőlük. Á m két oka is van annak,
hogy ez a mentség, bár bizonyos fokig jogos, tel­
jesen mégsem az.
A z egyik az, hogy már a judaizmusban is meg­
volt ennek a természetes reakciónak a korrigálá­
sa: „Ne gyűlöld szívedben atyádfiát!... Ne légy se
bosszúálló, se haragtartó a népeddel szemben! Sze­
resd felebarátodat, mint magadat!" - mondja Mó­
zes harmadik könyve. (19,17-18) Mózes második
könyvében ezt olvassuk: „Ha ráakadsz ellenséged
eltévedt marhájára vagy szamarára, hajtsd visz-
sza hozzá!" és „Ha látod, hogy összeroskad terhe
alatt annak a szamara, aki gyűlöl téged, ne hagyd
magára, hanem segíts rajta!" (23,4-5) „Ha elesik
ellenséged, ne örülj, és ha elbukik, ne vigadjon a
szíved!" (Példabeszédek 24,17) S nem felejtem el,
mennyire meglepődtem, amikor felfedeztem, hogy
Pál szavai - „ha éhezik ellenséged, adj ennie"^
- ebből a könyvből származnak (Példabeszédek
25,21). Ez az egyik áldása az Ószövetség rendsze­
res olvasásának: újra és újra felfedezzük, hogy az
Újszövetség micsoda szövedéke az innen vett idé­
zeteknek, mennyire kitartóan ismételte, erősítette
meg, folytatta, finomította és nemesítette Urunk
a zsidó erkölcsi tanítást, s milyen ritkán állt elő
merőben új gondolattal. Ezzel a képzetlen keresz­
tények milliói valójában teljesen tisztában voltak -
majdhogynem magától értetődőnek vették - , amíg
a bibliaolvasás szokásban volt. Manapság ez;úgy

— %—
tűnik, annyira feledésbe merült, hogy az emberek
azt gondolják, hiteltelenné tették Urunkat azzal,
hogy kikutatták: valamelyik kereszténység előtti
dokumentum (vagy amit annak tartanak), mint
például a holt-tengeri tekercsek, „előrevetítették"
őt. Mintha olyan olcsójánosként tekintenénk rá,
mint amilyen Nietzsche volt, aki új erkölcsöt ve­
zetett be. Minden jó tanító, úgy a judáizmuson be­
lül, mint azon kívül, előrevetítette őt. A Krisztus
előtti vallástörténet egésze, annak jó oldalát nézve,
előrevetíti őt. Nem is lehetett volna másképp. A
Világosság, amely kezdettől fogva minden embert
megvilágított, világosabban ragyoghat, de nem
változhat. A z Eredet nem a semmiből, az „eredeti"
szó köznapi értelmében bukkan elő.
A második ok nyugtalanítóbb. H a azzal men­
tegetnénk a zsoltárköltőket, hogy nem voltak ke­
resztények, bizonyítanunk kellene; hogy efféle
dolog, vagy még rosszabb, felbukkant a pogány
szerzőknél is. Talán ezt meg is tudnám tenni; ha
jobban ismerném a pogány irodalmat, de az alap­
ján, amit olvastam (kevés görögöt, némi latint, és
a régi északi irodalomból valóban csak nagyon
keveset), egyáltalán nem vagyok biztos abban,
hogy képes lennék rá. Találnék bennük bujaságot,
igen brutális érzéketlenséget, magától értetődőnek
vett rideg kegyetlenséget, de nem találnám sehol
a gyűlöletnek ezt a tobzódását vagy fényűzését.
Természetesen arra gondolok, amikor az írók sa­
ját nevükben beszélnek, az más kérdés, ha egy
haragtól fűtött szereplő szájába hasonló szavakat
adnak egy színjátékban. A z embernek az az első
benyomása, hogy a zsidók sokkal bosszúállóbbak
és vitriolosabbak voltak, mint a pogányok.
H a nem vagyunk keresztények, csak gúnyoló­
dunk ezen: „Milyen furcsa, hogy Isten a zsidókat
választotta". Ez számunkra, akik hisszük, hogy
Isten arra választotta k i ezt a nemzetet^ hogy saját
megtestesülésének hírnöke legyen, és akik örökké
adósai maradnak Izraelnek, lehetetlen.
Ahol nehézségbe ütközünk, mindig azt várjuk,
hogy felfedezünk valamit. Ahol bozót van, remél­
jük, hogy elejtjük a vadat. Ezt a nehézséget azt
gondolom, érdemes feltárnunk.
Úgy tűnik, az erkölcs világának van egy általá­
nos szabálya; amelyet így fogalmazhatunk meg:
„Minél magasabb (az erkölcsi mérce), annál na­
gyobb veszélyben van." A z „érzéki átlagember",^
aki néha hűtlen a féleségéhez, néha becsíp, egy
kicsit mindig önző, hébe-hóba ravaszkodik (a
törvény keretein belül), közönséges mércével
mérve „alacsonyabb rendű" annál, akinek lelkét
valami Nagy Ügy tölti be, aminek alárendeli vá­
gyait, vagyonát és még a személyes biztonságát
is. Azonban ez a második típus az, aki igazán
pokoli módon gonosszá válhat: inkvizítorrá vagy
a Közjóléti Bizottsága tagjává. A nagy emberek,
a potenciális szentek, s nem a kisemberek azok,
akikből kegyetlen fanatikusok lehetnek. A k i k a
leginkább készek meghalni egy ügyért,könnyen
válhatnak azokká, akik a leginkább képesek ölni
is érte. Ugyanezt az elvet láthatjuk működni egy
olyan viszonylag kevésbé fontos területen, mint
az irodalomkritika: a legbrutálisabb munka, a
legelkeserítőbb gyűlölet az összes többi kritikus
és majdnem valamennyi szerző iránt talán épp
a legőszintébb és legelfogulatlanabb kritikustól
származhat, attól, aki a legszenvedélyesebben és
legönzetlenebbül törődik az irodalommal. Minél
nagyobb a tét, annál nagyobb a kísértés, hogy az
ember elveszti a türelmét a játék során. De nem
szabad túlértékelnünk az érzéki, léha kisemberek
viszonylagos veszélytelenségét sem. Ok sem állnak
bizonyos kísértések felett: éppen ellenkezőleg.
H a sohasem érzek kísértést arra, hogy szeren­
csejátékot játsszak, az nem azt jelenti, hogy jobb
vagyok azoknál, akik igen. Ugyanaz a félénkség
és pesszimizmus, amely megvéd e kísértéstől, arra
csábít, hogy vonakodjak azoktól a kockázatoktól
és kalandoktól, amelyeket minden férfinak k i kel­
lene próbálnia. Ugyanígy nem lehetünk biztosak
abban sem, hogy a bosszúszomj hiánya a pogá­
nyoknál, noha önmagában kétségtelenül jó dolog,
jó tünet is. Ezt akkor láttam bé, amikor a második
világháború idején egy fiatal katonákkal teli vasúti
fülkében utaztam át egy éjszakát. Beszélgetésük­
ből kiderült, hogy egyáltalán nem hitték el, amit
az újságokban olvastak a náci rezsim kiterjedt ke­
gyetlenségéről. Vitán felül magától értetődőnek
tartották, hogy hazugság volt az egész, propa-
 ganda, amelyet saját kormányunk azért adott k i ,
hogy „feltüzelje" a katonáinkat. És ebben az volt a
legmegrázóbb, hogy a legcsekélyebb haragot sem
mutatták emiatt. A z csak természetes, hogy veze­
tőink hamisan tulajdonítják a leggonoszabb bű­
nöket bajtársaiknak, abból a célból, hogy másokat
arra indítsanak, hogy a vérüket ontsák. A dolog
még csak nem is izgatta őket különösebben. Sem­
mi rosszat nem láttak benne. Mármost úgy tűnt
nekem, hogy a legerőszakosabb zsoltáros - vagy,
ami azt illeti, bármelyik gyerek, aki így jajdul
fél: ,iEz nem igazságos!" - sokkal reményteljesebb
helyzetben van, mint ezek a fiatalemberek. H a
felfogták, és férfihoz méltó módon átérezték volna
azt az ördögi gonoszságot, amelyről elhiszik, hogy
vezetőink követték el, majd megbocsátottak volna
nekik, szentek lettek volna. A m az, hogy egyálta­
lán fel sem fogták - még csak nem is kísértette
meg őket a harag vagy a neheztelés - vagy hogy
a világ legtermészetesebb dolgaként fogadták azt
el - semmi mást nem bizonyít, mint hogy elké­
pesztően érzéketlenek voltak. Nyilvánvaló, hogy
ezeknek a fiatalembereknek (legalábbis ebben a
kérdésben) egyáltalán nem volt fogalmuk jóról és
gonoszról.
Tehát a haragnak, különösen a harag azon faj­
tájának a hiánya, amit weg&oím%%asmnak neve­
zünk, véleményem szerint a legnyugtalanítóbb
tünet lehet. A felháborodásra való képesség jelent­
het jót is. Még akkor is, ha az keserű, személyes
 bosszúvágyba torkollik. A z még mindig jó lehet,
bár önmagában rossz tünet. Bún, de legalább azt
mutatja, hogy akik elkövetik, nem süllyedtek az
alá a szint alá, ahol létezik az erre a bűnre való kí­
sértés - ahogy a nagy hazafi vagy a nagy reformer
(gyakran egészen megdöbbentő) bűnei túlmutat­
nak puszta önmagukon. H a a zsidók elkeseredet­
tebben átkozódtak, mint a pogányok, akkor ez
részben azért volt, mert a jót és a rosszat sokkal
komolyabban vették. Mert ha megnézzük pana­
szaikat, akkor azt látjuk, hogy nem csupán azért
dühösek, mert ezeket a dolgokat ellenük követték
el, hanem azért is, mert ezek a dolgok nyilvánvaló­
an rosszak, Isten számára ugyanúgy gyűlöletesek,
mint az áldozat számára. Arról az „igazságos Ur"-
ról alkotott elképzelés - aki bizonyára ugyanúgy
gyűlöli az ilyen tetteket, mint ők, s akinek ezért
bizonyosan „ítélnie" kell vagy bosszút kell állnia
(de milyen borzasztó sokat késik!), mindig ott van,
ha csak a háttérben is. Néha előtérbe kerül, mint
a Zsoltárok 58,11-12-ben: „Örül az igaz, ha látja
a megtorlást... A z emberek pedig ezt mondják:
.. .Mégis van Isten, aki igazságot tesz a földön!" Ez
valami más, mint a felháborodás nélküli puszta
harag - az amiatt érzett szinte állati düh, hogy
egy ember ellensége pontosan azt tette vele, amit
ő tett volna ellenségével, ha elég erős vagy gyors
lett volna.

Más, egy bizonyosan magasabb rendű, jobb tü­

net, mégis egy borzalmasabb bűnhöz vezet. Mert
 afelől biztosítja az embert, hogy a legrosszabb
indulatai szentek. Arra bátorítja, hogy saját érzel­
mei, sőt saját véleménye kifejtésekor, kimondva
vagy kimondatlanul hozzátegye: „így szól az Úr",
mint Carlyle, Kipling és némely politikusok, sőt
a maga módján némely modern kritikus. (Melles­
leg inkább ezt kellene az Úr nevének hiábaváló
szánkra vétele alatt értenünk, mintsem holmi
„szitkozódást". A k i azt mondja: „A pokolba ezzel
a székkel!" valójában nem kívánja, hogy előbb
Isten ruházza fel a széket halhatatlan lélekkel,
majd küldje örök kárhozatra.) Mert itt is igaz,
hogy „minél magasabb (az erkölcsi mérce), annál
nagyobb veszélyben van". A zsidók vétke e tekin­
tetben súlyosabb, mint a pogányoké. Nemcsak
azért, mert messzebb voltak Istentől, hanem azért
is, mert közelebb voltak hozzá. Mert a Természet­
feletti, amikor belép az emberi lélekbe, mind a jó,
mind a gonosz irányába új lehetőségeket tár fel
előtte. Innentől az út.kettéágazik: az egyik út a
szentséghez, szeretethez, alázathoz vezet, a másik
a szellemi büszkeséghez, az önigazultsághoz, a
böszorkányüldöző buzgósághoz, és nincs visszaút
a fel nem ébredt lélek sivár bűneihez és erénye­
ihez. H a az isteni elhívás nem tesz bennünket
jobbá, sokkal rosszabbá tesz. A rossz emberek
között a vallásos rossz emberek a legrosszabbak.
Minden teremtett lény közül a leggonoszabb az,
aki eredetileg Isten közvetlen közelében volt. Úgy
tűnik, ebből nincs kiút. E z új oldaláról mutatja
 meg Urunk szavait arról, hogy az ő követésének
ára van.
Mert még így is láthatjuk, hogy ezek a költők bi­
zonyos értelemben akkor is közel voltak Istenhez,
amikor átkozódtak. Habár az emberi eszközök
borzalmasan eltorzították, az isteni hangból mégis
hallatszik valami e szakaszokban. Bízunk benne,
hogy nem az, hogy Isten úgy tekint ellenségeikre,
mint ők: Ő „nem kívánja a bűnös halálát",^ de
kétségtelenül ugyanazzal a kérlelhetetlen ellensé­
gességgel viseltetik bűneik iránt, amelyet a költők
kifejeznek. Kérlelhetetlen? Igen, nem a bűnössel,
hanem a bűnnel szemben. Nem tűri meg, nem
nézi el, nem egyezik k i vele. K i kell jönnie annak
a fognak, le kell vágni azt a jobb kezet,^ ha meg
kell menteni az embert. E tekintetben a zsoltá­
rosoknak ez a könyörtelensége közelebb van az
igazság egyik oldalához, mint az a modern hoz­
záállás, amelyet össze szoktak téveszteni a keresz­
tény szeretettel. Példának okáért nyilvánvalóan
közelebb van, mint a fiatal katonák teljes erkölcsi
közönye. Közelebb van, mint az az áltudományos
türelem, amely minden gonoszságot neurózissá
fokoz le (noha, természetesen, némely tényleges
gonoszság az). Még a józanságnak az a halovány
nyoma is megvan bennük, ami hiányzott abból
az idős asszonyból, aki a fiatalkorúak bíróságán
elnökölve - saját fülemmel hallottam - azt mondta
az ifjú huligánoknak, akiket egy jól kitervelt rab­
lásért ítéltek el (már eladták a szajrét, és egyeseket
már korábban is elítéltek közülük), hogy most már
igazán, de tényleg hagyjanak fél az ilyen „ostoba
csínyekkel". Mindezek ellenére a zsoltárok kegyet­
len passzusai emlékeztetnek arra, hogy létezik a
világban olyan, hogy gonoszság, és hogy ez (ha az
elkövetői nem is) gyűlöletes Isten előtt. Ily módon
bármilyen veszélyes is lehet az emberi torzítás; az
ő szava e szakaszokból is kihallatszik.
No de amellett, hogy tanulunk e a borzalmas
zsoltárokból, tudjuk-e őket használni imaéletünk­
ben? Úgy hiszem, igen, de ezt a témát későbbre
kell halasztanunk.
^1 AaMJ ^ ^ g ^ ű
Azon célkitűzésemet követve, hogy előreveszem
a legkevésbé vonzó témákat, a számos zsoltárban
megjelenő önigazultsággal kellene folytatnom, ám
addig, amíg nem vitattunk meg egyéb kérdéseket,
nem foglalkozhatunk ezzel a megfelelő módon.
Először is egy ettől meglehetősen eltérő témára
térek rá.
Őseink láthatólag azzal a meggyőződéssel ol­
vasták a zsoltárokat és az Ószövetség többi részét,
hogy a szerzők a keresztény teológia meglehető­
sen alapos ismeretének birtokában írták őket, a
fő különbség abban állt, hogy a ?%egíes;^M?á, ami
számunkra feljegyzett dolog, számukra megjöven­
dölt dolog volt. Különösképpen ritkán kételkedtek
abban, hogy a régi szerzőket hozzánk hasonlóan
érdekelte a halál utáni élet, hogy feltek a kárhozat­
tól, és reménykedtek az örök életben.
A mi változatunkban (PraygrBoo^), és valószí­
nűleg sok más változatban, egyes szakaszok szinte
ellenállhatatlanul ezt a benyomást keltik. Például a
Zsoltárok 17,14-ben olyan gonosz emberekről olva­
sunk, akik „kiveszik részüket ebből az életből" (a
 A keresztény olvasó ebbe elkerülhetetlenül
beleolvassa azt, amikor Urunk szembeállította a
gazdag embert - akinek itt a földön volt jó sora
- Lázárral - akinek a túlvilágon - , amiről a Luk­
ács 6,24 is szól: „De jaj nektek, gazdagok, mert
megkaptátok vigasztalástokat!" A mai fordítók
viszont semmi ilyesmit nem találnak a héber ere­
detiben. E z az igeszakasz valójában csupán egyi­
ke azon átkoknak, amelyekről az előző fejezetben
volt szó. A Zsoltárok 17,13 szerint arra kéri Istent,
hogy terítse le (dr. Moffattnál: „zúzd össze") az
istentelent. A14. versben már finomítja: igen, zúzd
őket össze, de előbb „hadd vegyék k i részüket az
életből". Öld meg őket, de előbb még forduljon
rosszra a sorsuk, míg életben vannak!
A 49. zsoltárban pedig ezt olvassuk: „De sen­
k i meg nem válthatja atyjafiát... Mert drága a
léleknek váltsága, / Hogy a halált elkerülhesse"
(SZMA X L I X 3-4.). K i ne gondolná azt, hogy
ez Krisztus megváltó munkájára utal? Senki sem
mentheti meg egy másik ember lelkét.^ A megvál­
tás ára oly magas, hogy azt csak Isten Fia fizetheti
ki. Ahogy a dicséret mondja: senki más „nem volt
elég jó, hogy megfizesse az árat".^ A mi változa­
tunk szóhasználata még erősíti is ezt a hatást - a
„megvált" igével, amelyet (a zálogházakon kívül)
ma már csak teológiai értelemben használunk,
és a „váltság" főnévvel. A héber költő azonban
valami egészen más és hétköznapibb dologra gon­
dolt: mindössze arra, hogy a halál elkerülhetetlen.

— ^ _
 Ahogy dr. Moffatt fordítja: „Senki sem válthatja
k i magát. Senki sem szerezhet árért (túl drága az
élet váltsága) Istentől soha el nem múló életet"
Elképzelem, amint a zsoltárok nagy kedvelője
ezen a helyen így kiállt fel: „O, a csodába a nagy
tudósokkal és a modern fordítókkal! Nem fogom
megengedni, hogy tönkretegyék nekem az egész
Bibliát! Legalább hadd tegyek fel két kérdést:
1. Nem feszíti-e szét a véletlen egybeesés fogal­
mának kereteit az, aki azt kéri: higgyem el, hogy
a puszta véletlen (fordítási hiba, rossz kézirat, mi­
egymás) műve, hogy ugyanabban a könyvben nem­
egyszer oly sikeresen utánozzák a kereszténység
nyelvezetét? 2. A z t gondolják, hogy egyszerűen
dobjuk félre azokat a régi értelmezéseket, amelye­
ket mindig is hozzákapcsoltunk ezekhez a versek­
hez?" Mindkét kérdésre visszatérünk egy későbbi
fejezetben. Pillanatnyilag csak annyit mondok,
hogy az én válaszom a második kérdésre egy ha­
tározott nem. Most vissza a tényekhez!
Meglehetősen egyértelműnek tűnik, hogy az
Ószövetség jelentős részében alig vagy egyáltalán
nincs jelen a halál utáni életbe vetett hit, az pedig
biztos, hogy nincs jelen olyan fórmában, hogy a
vallás szempontjából fontos lenne. A z a szó, amely
a zsoltárok általunk használt változatában „le­
iekéként szerepel, egyszerűen azt jelenti: „élet",
a „pokol"-nak fordított szó egyszerűen „a holtak
hazáját" jelenti, minden halottnak, jóknak és rosz-
szaknak az állapotát, a seólt.
 Aligha tudhatjuk meg, mit gondolt egy hajdani
zsidó a seólróL Nem szeretett rágondolni. Vallása
nem bátorította arra, hogy rágondoljon. Semmi jó
nem származhatott abból, ha rágondolt. Gonosz
talán igen. Olyan állapot, amelyből olyannyira
gonosz emberek, mint az endori boszorkány, a
hiedelem szerint meg tudták idézni a kísérteteket.
A kísértet viszont nem mondott semmit a séólról,
csak azért idézték meg, hogy a mi világunk dolga­
iról beszéljen. Vagy pedig, aki nem tudta elfojtani
magában a seól iránti egészségtelen érdeklődést,
azt könnyen elcsábíthatta a szomszédos népek po-
gányságának egyik vagy másik fajtája, amelyben
„ették a holtak áldozatait" (106,28).
Mindezekben felismerhetjük azt az elképzelést,
amely nem kizárólag a zsidóságra volt jellemző,
hanem több ősi vallás közös vonása volt. A mai
ember számára a görög Hadész ennek legisme-
rósebb példája. A Hadész se nem menny, se nem
pokol, majdhogynem semmi. A népszerű hiedel­
mekről beszélek, az olyan filozófusoknak, mint
Platón, persze eleven és pozitív elképzelésük volt á
halhatatlanságról, és persze a költők is ábrázolhat­
ták a holtak világát. Ezeknek gyakran nincs több
közük a valódi pogány valláshoz, mint azoknak
a fantasztikus könyveknek az igazi csillagászat­
hoz, amelyeket mi találunk k i más bolygókról. A z
igazi pogány hitvilágban a Hadászra aligha volt
érdemes szót vesztegetni: az az árnyak, a pusz­
tulás világa volt. Homérosz, aki valószínűleg sok-
 kai közelebb volt a valódi hiedelmekhez, mint a
későbbi és kifinomultabb költők, úgy ábrázolja a
kísérteteket, mint akik nincsenek eszüknél. Ér­
telmetlenül motyognak, míg egy élő ember ném
ad nekik inni az áldozati vérből.^ Hogy a görögök
mit gondoltak erről annak idején, döbbenetesen
megmutatkozik az /Ná&s elején, ahol a csatában
elesett férfiakról azt mondja a költő, hogy „lel­
k ü k " a Hadászba szállt, de „őket magukat" ku­
tyák és dögevő madarak falták fel.^ A test, még
ha halott is, maga az ember, a kísértet tükörkép
vagy visszhang csupán. (Átfutott az agyamon az
a zord sugallat, hogy ez valóban igaz volt, és ma
is így van, hogy az emberiség természetes sorsa,
a megváltatlan emberiség sorsa csak ennyi - lel­
kük is felbomlik, akárcsak a testük, hogy értelem
nélküli lelki üledékké lesznek. H a így van, akkor
Homérosznak az az ötlete, hogy egy kísértet csak
akkor nyerheti vissza értelmét, ha i$zik az áldozati
vérből, a legmegrázóbb valamennyi pogány vallás
által előrevetített igazság közül.)
Egy ilyen elképzelés, amely még a pogányságban
is homályos és csekély jelentőségű, a judaizmusban
még inkább az. A seól még a Hadásznál is zavaro­
sabb, távolibb. Ezer mérföldre van a zsidó vallás
középpontjától, különösen a zsoltárokban. Annyit
beszélnek a seólról („a pokol"-ról vagy „a sír"-ról),
amennyit egy olyan ember beszél „a halál"-ról vagy
„a sír"-ról, aki egyáltalán nem hisz semmiféle halál
utáni állapotban - mint az a személy, aki számára
 a halottak egyszerűen halottak, semmik, és nincs
más mondanivalója róluk.
Ez minden figyelmes olvasó számára egyértel­
műen kiderül több szakaszból, még a mi fordí­
tásunkból is. A legvilágosabb a Zsoltárok 89,46
felkiáltása: „Gondold meg, hogy mit ér az életem,
milyen mulandónak teremtettél minden embert!"
Végül mind megsemmisülünk, ezért „Mint egy
lehelet, annyit ér minden ember, aki él" (39,6).
Ugyanaz a sorsa bölcsnek és bolondnak (49,11). Ha
egy ember már meghalt, nem imádhatja Istent:
„Hálát ad-e neked, aki porrá lett, hirdeti-e hűsége­
det?" (30,10), „Mert a halál után nem emlegetnek
téged" (6,6). A halál az a „fold", ahol nem csak a vi­
lági dolgok, hanem minden dolog feledésbe merül.
(88,13) H a egy ember meghal, „semmivé válnak
tervei" (146,4). Minden ember „őseinek nemze­
dékéhez kerül, soha többé nem lát napvilágot"
(49,20): soha véget nem érő sötétségbe távozik.
Másutt, elismerem, úgy hangzik; mintha a köl­
tő „lelke megmentéséért" imádkozna, keresztény
értelemben. Holott majdnem biztosan nem erről
van szó. A Zsoltárok 30,4: „Pokoltól megmented
lelkemet" (SZMA X X X . 2.) azt jelenti: ^megmen­
tettél a haláltól". A z , hogy „Körülvettek engem a
halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak
meg engem" (Zsoltárok 116,3 RKároli) azt jelen­
ti: „Csapdába ejtett a halál, éreztem a haldokló
gyötrelmét" - ahogy mi mondanánk: „Fél lábbal
a sírban voltam". * -
 Mint azt az Újszövetségből mindannyian tud­
juk, a judaizmus nagyot változott Urunk idejére e
tekintetben. A szadduceusok ragaszkodtak a régi
felfogáshoz. A farizeusok, és nyilván sokan mások
is, hittek az eljövendő halál utáni életben. Hogy
mikor, milyen állomásokon keresztül és milyen
(isteni) forrásokból lopakodott be ez az új hit, az
nem tartozik a tárgyhoz. Sokkal inkább foglalkoz­
tat az, hogy megértsem, miért nem hittek ebben
korábban az érzelmileg felfűtött vallások követői.
Egyesek meglepőnek találhatják, hogy Isten, aki
oly sok mindent kinyilatkoztatott magáról ennek
anépnek, nem tanítottamegőket erre.
Ez engem ma már nem lep meg. Először is^ vol­
tak olyan, a zsidókhoz közel élő nemzetek, akik­
nek a vallása nyomasztó módon a túlvilági élet
körül forgott. A z ókori Egyiptomról olvasva az a
benyomásunk támad, hogy abban a kultúrában
az emberek legfőbb elfoglaltsága a halottak jólé­
téről való gondoskodás volt. Úgy tűnik, Isten nem
akarta, hogy a választott nép kövesse ezt a példát.
Megkérdezhetnénk, hogy miért. Lehetséges, hogy
az ember már túlságosan is el lenne foglalva örök
sorsával? Bár paradox módon hangzik, megint
csak azt kell mondanom, hogy bizonyos értelem­
benigen.
Mert úgy vélem, az igazság az, hogy a halálon
túli boldogság vagy szenvedés önmagában még
csak nem is vallási kérdés. A k i hisz bennük, ter­
mészetesen bölcsen, keresni fogja az egyiket, és

— 4P —
 kerüli a másikat, de ennek, úgy vélem, nincs több
köze a valláshoz, mint annak, hogy az ember vi­
gyáz az egészségére, vagy pénzt takarít meg öreg­
korára. A z egyetlen különbség az, hogy a tét jóval
nagyobb, és ez azt jelenti, feltéve, hogy az illető
meggyőződése valódi és szilárd, hogy az ezzel
kapcsolatban félmerülő remények és aggodalmak
nyomasztóan súlyosak. Ám éppen ezért nem val­
lásosabbak. A z ember önmaga miatt remél vagy
aggódik, nem Isten van a középpontban. Mindez
valami egészen más miatt fontos a számunkra.
Ilyen hittel valójában az Istenbe vetett bármiféle
hit nélkül is rendelkezhet valaki. A buddhistákat
komolyan foglalkoztatja, hogy mi történik velük a
halál után, de a teistákat egyáltalán nem.
Igen valószínű, hogy amikor Isten elkezdte k i ­
jelenteni magát az embereknek, hogy tudtukra
adja: igazi céljuk és szükségleteik kielégülésének
forrása csakis ő, és semmi más nem lehet, és
hogy egyszerűen önmaga miatt tart igényt rájuk,
s nem azért, amit adhat vagy visszatarthat az em­
berektől - talán feltétlenül szükséges volt, hogy
éz a kijelentés kezdetben az eljövendő üdvösségre
vagy kárhozatra vonatkozó semmilyen utalást ne
tartalmazzon. Nem célszerű ezekkel kezdeni. A
bennük való elkötelezett hit, ha túl korán alakul
ki, talán még (hogy úgy mondjam) az Isten iránti
éhség kialakulását is lehetetlenné tenné. Előtör­
nének a személyes remények és félelmek, amelyek
persze kétségtelenül izgalmasak. Hogy később,
 több száz évnyi szellemi növekedés után az em­
berek megtanultak vágyni Istenre, és csodálni
őt, sóvárogni utána, „ahogy a szarvas kívánkozik
a folyóvízhez",^ az más kérdés. Mert akkor már
azok, akik szeretik Istent, nem csupán arra vágy­
nak, hogy élvezzék jelenlétét, hanem „hogy örökké
élvezzék",^ és félnek attól, hogy elvesztik őt. Ez az
a kapu, amelyen keresztül az igazán vallásos meny-
nyei reménység és a pokoltól való félelem beléphet
egy már Istenre összpontosuló hit következmé­
nyeként, nem pedig valami független, önmagáért
való dologként. Még az is vitatható, hogy abban a
pillanatban, amikor a „menny" megszűnik Isten­
nel való egyesülés lenni, a „pokol" pedig nem a tőle
való elválasztottságot jelenti, veszélyes babonává
válik, mert akkor az egyik oldalon egy pusztán
„kötelező" hittétellel lesz dolgunk (életünk szomo­
rú történetének „folytatásával", amelyben „minden
jóra fordul"), a másik oldalon pedig egy embereket
az őrületbe kergető vagy belőlük boszorkányüldö­
zőt faragó rémálommal.
Szerencsére, Isten gondviselésének hála, ezt a
fajta haszonleső és vallástalan hiedelmet különö­
sen nehéz fenntartani, s talán csak azok számára
lehetséges, akik kissé neurotikusok. Legtöbben
úgy látjuk, hogy a túlvilági életbe vetett hitünk
akkor erős, ha gondolataink középpontjában Isten
áll. H a a „mennyei" reménységet valamiféle kom­
penzációnak tekintjük - még ha a legártatlanabb
és legtermészetesebb nyomorúsággal, a gyásszal
 kapcsolatban is - az szertefoszlik. Ebben az ér­
telemben kizárólag az irányított képzelőerő fá­
radságos erőfeszítésével tartható fenn, és szívünk
mélyén tudjuk, hogy ez csak saját képzeletünk.
A m i a poklot illeti, régebbi igehirdetőink „kénkö­
ves" prédikációit hallgatva gyakran megdöbben­
tettek azok az elkeseredett erőfeszítések, amelyek
azt a célt szolgálták, hogy elevenebbé tegyék a
borzalmakat hallgatóik számára, és rávilágítsanak
arra, hogy efféle rémségek fenyegetése ellenére
mennyire gondatlanul élnek. Persze lehet, hogy ez
nem is olyan megdöbbentő. A lelkészek talán egy
olyan hitet váltanak k i az énközpontú bölcsesség
és az énközpontú rettegés szintjén, amely ezen a
szinten nem lehet állandó hatással a viselkedésre
- n o h a kétségtelenül mozgósítható néhány izgal­
mas perc, sőt óra erejéig.
Mindez csupán az én véleményem, s talán túlsá­
gosan is saját tapasztalatomra támaszkodom. Mert
(amint azt már egy másik könyvben elmondtam/"
de az ismétlés elkerülhetetlen) egy évig hittem
Istenben, és próbáltam - botladozva - engedel­
meskedni neki úgy, hogy bár miféle túlvilági életbe
vetett hitem lett volna, s az az év mindig is nagyon
értékes volt számomra. Ezért talán természetes,
hogy hasonló értéket tudok felfedezni azokban az
évszázadokban, amelyek során a zsidók ugyaneb­
ben a helyzetben voltak. Kétségtelen, hogy ettől
eltérő nézetek is lehetségesek.
A hajdani zsidók között, mint ahogy köztünk
 is, több szint volt. Nem mindegyikük, talán né­
ha egyikük sem volt érdektelenebb nálunk. A m i
akkor elfoglalta azt a helyet, amelyet később a
mennyei reménység vett át (amelyre, attól tartok,
gyakran csak azért vágyik valaki, mert menedéket
nyújt a pokoltól), természetesen a földi béke és bő­
ség reménysége volt. Önmagában nem volt ez ke­
vésbé (sem jobban) vallás alatti, mint az eljövendő
világgal kapcsolatos okos elővigyázatosság. Nem
volt annyira személyes és énközpontú, mint a mi
földi jólétre irányuló kívánságaink. A z egyén mint
olyan úgy tűnik, kevésbé volt tudatában önma­
gának, sokkal kevésbé volt elszigetelve másoktól
azokban a régi időkben. Nem különítette el olyan
élesen saját jólétét nemzete, és különösen a saját
leszármazottai jólététől. A távoli utókor áldásai
az ő áldásai voltak. Valójában nem mindig derül
ki könnyen, hogy egy zsoltárban a beszélő vajon
a költő maga, vagy pedig Izrael. Gyanítom, hogy
a költőnek sokszor eszébe sem jutott feltenni ezt
a kérdést.
Azonban tévednénk, ha azt féltételeznénk, hogy
a judaizmus csupán ezekből a földi reményekből
állt. Nem ez rá a legjellemzőbb, s nem ez a fő
dolog, ami elválasztja más ősi vallásoktól. Figyel­
jük meg, milyen különös utakon vezeti Isten az ő
népét! Századokon át tartó kegyetlennek látszó
csapások, vereségek, száműzetés és tömegmészár­
lás által verte bele Isten a zsidók fejébe, hogy a
földi jólét valójában nem a biztos, még csak nem
 is a valószínű jutalma Isten meglátogatásának.
Minden reménység szertefoszlott. Jób könyvének
tanítását a gyakorlat felettébb igazolta. Egy ilyen
tapasztalat bizonyára elpusztított volna egy olyan
vallást, amelynek középpontjában kizárólag a bé­
ke és bőség reménysége áll, amely szerint majd
„mindenki a saját szőlőjében vagy fügefája alatt ül­
het.'^' Tudjuk, hogy sokan „elbuktak", de megdöb­
bentő az, hogy a vallás nem omlott össze. Legjobb
képviselőiben tisztábbá, erősebbé és mélyebbé vált.
E rettenetes tanítás által egyre közelebb került
valódi középpontjához. Ezzel foglalkozunk a kö­
vetkező fejezetben.
 „De legyen végre vígabb a beszéd!"^ Idáig - nem
tehetek róla - ez a könyv „rideg erkölcsprédikáció"^
volt, ahogy az öregasszony mondja Scottnál. Végre
kellemesebb dolgokra térhetünk rá. H a úgy gon­
doljuk, hogy a „vidám" nem a megfelelő szó, az
arra utal, hogy szükségünk van valamire, amiről
a zsoltárok talán minden más könyvnél jobban
gondoskodhat számunkra.
Dávid, mint tudjuk, táncolt a szövetség ládája
e l ő t t e Olyan fesztelenül táncolt, hogy egyik fe­
lesége (aki feltehetőleg nála modernebb, ha nem
is nemesebb jellem volt) azt gondolta, hogy bo­
londot csinál magából. Dávid ném törődött azzal,
bolondot csinál-e magából, vagy sem. Örvendezett
az Úrban. Ez már most emlékeztet arra, hogy a
judaizmus, noha az egy, igaz és örökkévaló Isten
imádása, ősi vallás. Ez azt jelenti, hogy külsősé­
geiben és sokszor megnyilvánulásaiban is sokkal
inkább hasonlított a pogányságra, mint a dohos­
ságra - arra a lábujjhegyen járó fegyelmezettségre
és mély hanghordozásra - , amely oly sok ember­
nek jut ma eszébe a „vallás" szó hallatán. Ez bi-
zonyos értelemben persze falat emel köztünk és
a régi judaizmus között. Nem élveztük volna az
ókori szertartásokat. A világ minden temploma,
az athéni elegáns Parthenon és a jeruzsálemi szent
templom is szent vágóhíd volt. (Mintha még a zsi­
dók is vonakodnának az ehhez való visszatéréstől.
Nem építették újjá a templomot, és az áldozatokat
sem állították vissza.) Á m ennek is két oldala van.
Amikor a templomokban vérszag volt, sült hússzag
is volt, annyira ünnepélyes és otthonos volt a han­
gulat, mint amennyire szent.
Amikor kisfiúkoromban olvastam a Bibliát, úgy
képzeltem el, hogy a jeruzsálemi templom olyan
volt a helyi zsinagógákhoz képest, mint egy keresz­
tény országban egy nagy székesegyház a plébá­
niatemplomokhoz képest. Valójában azonban nem
lehet ilyen párhuzamot vonni. A m i a zsinagógák­
ban történt, igencsak eltért attól, ami a templomban
zajlott. A zsinagógák találkozóhelyek voltak, ahol
felolvasták a törvényt, és talán beszédet is mondott
valaki - gyakran egy tiszteletreméltó vendég (mint
a Lukács 4,20-21-ben és az Apostolok cselekedetei
1.3,15-ben). A templom áldozati hely volt, az a hely,
ahol Jahve tulajdonképpeni imádata folyt. Minden
plébániatemplom e kettő utódja. A prédikációk és
a szentleckék a zsinagógából erednek, de mivel ott
tartják az eukharisztiát,^ és minden más szentsé­
get is ott szolgáltatnak ki, olyan, mint a templom:
itt zajlik az istenség teljes imádata. A judaizmus a
templom nélkül csonka volt, központi gyakorlatá-
 tói megfosztott, keresztény templom viszont lehet
bármilyen épület, templom, pajta, betegszoba vagy
akár a mező is.
A zsoltárokban számomra a legértékesebb az,
hogy ugyanazt az Istenben való gyönyörködést
fejezik k i , amely Dávidot táncra perdítette. Nem
azt mondom, hogy ez olyan tiszta vagy mély, mint
az az Isten iránti szeretet, amelyet a legnagyobb
keresztény szentek és misztikusok tanúsítottak.
De nem is azzal hasonlítom össze, hanem azzal a
pusztán kötelességből fakadó „templomba járással"
és szorgalmas „imamormolással", amelyre több­
ségünk, Istennek hála, nem mindig, de gyakran
szorítkozik. Ezzel szemben amaz úgy tűnik fel,
mint valami megdöbbentően egészséges, férfias és
spontán cselekedet, valami, amire ártatlan irigy­
séggel tekintünk, és talán azt reméljük, hogy ol­
vasás közben megfertőz bennünket.
A z általam említett okból kifolyólag ez az at­
titűd leginkább a templom köré összpontosult.
A z egyszerűbb költők valójában nem is tesznek
különbséget aközött, amit m i talán Isten iránti
szeretetnek neveznénk „spirituális értelemben"
(ami meglehetősen veszélyes), és a között az öröm
között, amit az ünnepeken éltek át a templom­
ban. Ezt nem szabad félreértenünk. A zsidók nem
voltak analitikus és logikus gondolkodású embe­
rek, mint a görögök, valójában a görögöket kivéve
egyik hajdani nép sem volt az. M i könnyen meg
tudjuk különböztetni azokat, akik a templomban
 őszintén Istent imádják, és azokat, akik a „szép
istentiszteietet" a zene miatt, hagyománytiszte­
letből vagy pusztán érzelmi okból élvezik, ám ez
számukra lehetetlen lett volna. Legközelebb akkor
jutunk az ő lelkiállapotuk megértéséhez, ha egy
kegyes mai földművelőre gondolunk karácsonykor
vagy az aratási hálaünnepen a templomban. Ter­
mészetesen olyan valakire gondolok, aki tényleg
hisz, aki rendszeres úrvacsorázó, nem olyan, aki
csak ezen alkalmakkor megy el, és ezért (nem
a szó legrosszabb, hanem a legjobb értelmében)
pogány, aki pogány kegyességet gyakorol, megha­
jolva az Ismeretlen - a máskor Elfelejtett - előtt
a nagy ünnepeken. A z az ember, akit elképzelek,
igazi keresztény. Viszont megbántanánk, ha arra
kérnénk, hogy az ilyen pillanatokban különítsen
el a lelkében valamiféle kizárólag vallási elemet
az összes többitől - a társas együttlét szívből jövő
örömétől, a dicséretek (és a tömeg) élvezetétől, a
gyermekkoráig visszanyúló hasonló események
emlékétől, az aratás utáni jól megérdemelt pihe­
nés vagy az istentisztelet utáni karácsonyi vacso­
ra varasától. Lelkében ezek mind egyek. Ez még
inkább igaz lehetett bármely régen élt emberre,
különösen a régi zsidóra. Paraszt volt, a termőföld
nagyon közel állt hozzá. Sosem hallott vallástól
független zenéről, ünnepségről vagy földművelés­
ről, és ezektől elkülönült vallásról sem. A z élete
egységes volt. Ebből fakadóan minden bizonnyal
olyan szellemi veszélyeknek tette k i magát, amiket
 a kifinomultabb emberek elkerülhetnek, ugyan­
akkor olyan kiváltságokhoz jutott, amiknek ők
híjával vannak.
Ezért amikor a zsoltárosok az Úr „látásáról"be­
szélnek, vagy arról, hogy vágynak arra, hogy „lás­
sák" őt, legtöbbjük arra gondol, ami a templomban
történt velük. Végzetes lenne, ha ezt úgy értenénk,
mintha csak arra gondoltak volna, hogy látták az
ünnepet. Helyesebb lenne azt mondanunk, hogy
„Ha ott lettünk volna, mi csak az ünnepet láttuk
volna". Tehát a 68. zsoltárban az, hogy „Látták, ó,
Isten, hogyan vonultál be... a szentélybe... Elöl
mentek az énekesek, hátul a hárfások, középen a
doboló nők" (25-26. v.),* majdnem ugyanaz, mint­
ha a költő azt mondaná: „Nézzétek, itt jön Ő". H a
ott lettem volna, láttam volna a zenészeket és a
doboló lányokat, ráadásul talán (ahogy m i mond­
juk) „éreztem" volna Isten jelenlétét is, de lehet,
hogy nem. A régi hívő talán nem ismert efféle
kettősséget. Hasonlóképpen, ha egy mai ember
arra vágyna, hogy „lakhassam az Úr házában
életemnek minden idejében, hogy nézhessem az
Úrnak szépségét" (27,4 RKároli), feltehetőleg azt
értené alatta, hogy reméli, hogy gyakran megkapja
a szellemi látást és Isten „érzékelhető" szeretetét,
természetesen nem a szentségek feletti elmélkedés
és más „szolgálatok" segítsége nélkül, de azoktól
elkülöníthetően, és nem azok elmaradhatatlan

* Ezt talán akkoi énekelték, amikor a szövetség ládáját kör­

behordozták.
 következményeként számít rá. Én azonban gya­
nítom, hogy ennek a zsoltárnak a költője nem tett
különbséget „az Úr szépségének nézése" és az is­
tentisztelet eseményei között.
Amikor az értelem nyitottabbá válik az elvo­
natkoztatásra és az elemzésre, ez az ősi egység
felbomlik. És addig nem lehetséges elválasztani
a szertartást Isten látásától, amíg nem áll fenn
annak veszélye, hogy a szertartás helyettesíti ma­
gát Istent, és versenyre kel vele. H a egyszer csak
külön gondolnak a szertartásra, akkor onnantól
kezdve már mindig úgy fognak gondolni rá, és
az elkezdi a maga önálló és öntörvényű életét élni.
Van egy időszak a gyermek életében, amikor nem
tudja egymástól elválasztani a karácsony, illetve a
húsvét vallásos és ünnepi jellegét. Hallottam egy
igen fiatal és kegyes kisfiúról, aki húsvét reggelén a
következő, maga által költött verset mormolta ma­
gában: „Feltámadt Jézus és a csokitojások". A z én
szememben a fiúcska korához képest ez csodálatra
méltó költészet és hitbuzgalom. Á m hamarosan
eljön az idő, amikor a gyermek nem tudja minden
erőfeszítés nélkül és spontán módon élvezni ezt az
egységet. Képessé válik arra, hogy elválassza egy­
mástól a húsvét spirituális és szertartásos, ünnepi
oldalát: a csokoládétojás többé nem lesz szentség a
számára. S miután e kettőt elkülönítette, egyiket
a másik elé kell hogy helyezze. H a a spiritualitást
teszi az első helyre, a húsvét ízét valamennyire
még mindig érezni fogja a csokitojásban. H a a
 tojást teszi az első helyre, akkor az hamarosan
semmiben sem fog különbözni más édességektől.
Önálló, és épp ezért rövid idő alatt elhervadó élet­
re kelnek. A judaizmus valamelyik időszakában,
vagy a zsidók egy csoportjának tapasztalatában
egy igen hasonló helyzet állt elő. A z egység meg­
bomlott: az áldozati szertartások elkülönültek az
Istennel való találkozástól. Ez sajnos nem azt jelen­
ti, hogy megszűntek vagy jelentőségük csökkent.
A maguk gonosz módján fontosabbá váltak, mint
amilyenek voltak. Talán úgy viszonyultak hozzá,
mint egyfajta kereskedelmi ügylethez egy mohó
Istennel, akinek valóban nagy mennyiségben len­
ne szüksége állati tetemekre, s akinek a kegyét
nem lehetne semmilyen más módon megnyerni.
Még rosszabb, hogy úgy tekinthettek rájuk, mint
az egyetlen dologra, amit ő akar. Azt hitték, hogy
tökéletes színjátékuk anélkül is kielégíti őt, hogy
engedelmeskednének neki, amikor irgalmasságot,
„ítéletet" és igazságot követel, A papoknak az egész
rendszer immár egyszerűen csak a szertartás mű­
vészi bemutatása, és mint megélhetési lehetőség
miatt fontos, minden tudálékosságuk; minden
büszkeségük és gazdasági helyzetük is szorosan
összefonódik vele. Egyre tovább és tovább finomít­
ják művészetüket. Per sze az áldozattal kapcsolatos
efféle nézetek helytelenítése a judaizmuson belül
is megtalálható. A próféták folyamatosan menny­
dörögnek ellene. Még a Zsoltárok könyve is - bár
nagyrészt templomi gyűjtemény - hasonlóan jár
 el, mint például az 50. zsoltárban, ahol Isten azt
mondja népének, hogy ez az egész templomi isten­
tisztelet önmagában nézve egyáltalán nem lénye­
ges, különösen azt az eredetileg pogány gondolatot
teszi nevetségessé, hogy őt tényleg sült hússal kell
etetni. „Ha éhes lennék, azt gondolod, Magad* for­
dulnék?" (12 v. a /wc*.) Néha elképzeltem, hogy
hasonlóképpen kérdezné meg a mai lelkészek egy
bizonyos típusától: „Ha zenét akarnék hallgatni
- ha kutatást végeznék a nyugati rítus legapróbb
részletei tárgyában-, tényleg azt hiszed, hogy rá J
támaszkodnék mint forrásra?"
A z áldozat esetleges lealacsonyítása és az az­
zal szemben emelt kifogás mindazonáltal oly jól
ismert, hogy itt nem szükséges nagyobb hang­
súlyt helyezni rá. Inkább azt hangsúlyoznám,
amire nekünk (vagy legalábbis nekem) nagyobb
szükségünk van: arra az Istenben való örömre
és gyönyörködésre, amellyel a zsoltárokban ta­
láljuk szemben rmagunkat, habár többé-kevésbé,
így vagy úgy a templommal kapcsolatosak. Ez a
judaizmus élő középpontja. Ezeknek a költőknek
sokkal kevesebb okuk volt arra, hogy szeressék
Istent. Nem tudták, hogy örök örömet kínált fel
nekik, még kevésbé, hogy meghalna azért, hogy
ezt számukra megnyerje. Mégis kifejezik vágya­
kozásukat Isten, az ő puszta jelenléte után, amely
csak a legjobb keresztényeknek adatik meg, vagy
a keresztényeknek a legjobb pillanataikban. A r ­
ra vágynak, hogy egész életüket a templomban
tölthessék, hogy állandóan láthassák „az Úrnak
szépségét". (27,4 RKároli) A z iránti vágyuk, hogy
felmehessenek Jeruzsálembe, és megjelenhesse­
nek Isten előtt, olyan, mint a fizikai szomjúság.
(Zsoltárok 42) Jeruzsálemből, „melynek szépsége
tökéletes, fényeskedik Isten." (50,2 RKároli) H a
hiányzik a vele való találkozás, lelkük olyan száraz,
mint egy víztelen vidék (63,2). Azután sóvárognak,
hogy betelhessenek háza javaival. (65,5) Csak ott
lelhetnek nyugalomra, mint madár a fészkében.
(84,4) A z ilyen örömben eltöltött egy nap jobb,
mintha máshol töltenék el egész életüket. (11. v.)
Inkább hívnám ezt - bár egyesek nyersnek
találhatják ezt a kifejezés - „Isten iránti vágy­
nak", mint „Isten szeretetének". „Isten szeretete"
túl könnyen felidézi a „szellemi" szót mindazon
tagadó vagy korlátozó jelentésekkel együtt, ame­
lyeket sajnálatos módon ráaggattak. Ezek a régi
költők láthatólag nem hiszik azt, hogy dicséretre
méltók vagy kegyesek, mert ilyen érzéseik vannak,
másfelől azt sem, hogy kiváltságos kegyelemben
van részük, hogy ezt érezhetik. Ugyanakkor nem
annyira önteltek emiatt, mint köztünk a leg^
rosszabbak, és nem annyira alázatosak - úgy is
mondhatnánk, nem annyira meglepettek - , mint
köztünk a legjobbak. Megvan benne a természe­
tes, sőt a fizikai vágy derűs spontaneitása. Vidám
és jókedvű. Örülnek és vigadnak (9,2). Ujjaikkal
hárfát pengetnek (43,3), lantot és hárfát - ébredj,
lant és hárfa! - (57,9), daloljunk, hozzátok a dobot,
hozzátok „a szép hangú citerát és lantot" énekel­
jünk boldogan, és csapjunk derűs zajt! (81,2-3)
Jól mondod, zajt. A puszta zene nem elég. Tapsol­
jon mindenki, még a tudatlan pogányok is! (47,2)
Zengjen a cintányér, ne csak szépen szóljon, de
Aawgw is legyen, és táncoljunk! (150,4-5) Még a
távoli szigetek is (minden sziget távoli volt, hiszen
a zsidók nem voltak tengerészek) vegyék k i részü­
ket az örvendezésből! (97,1)
Nem azt mondom, hogy ezt a lelkesedést - ha
úgy tetszik, lármázást - újjá lehet vagy újjá kellene
éleszteni. Egy részét nem is lehet, mert nem halott,
hanem még mindig velünk van. Hiába tettetnénk,
hogy mi, anglikánok vagyunk rá a legjobb példa.
Róma, az ortodoxok és az Üdvhadsereg szerintem
sokkal többet őriztek meg belőle, mint mi. Borzal­
mas elképzelésünk van a jó ízlésről. Mégis tudunk
örvendezni. A másik ok sokkal mélyebbre nyúlik.
Minden keresztény tud valamit, amit a zsidók nem
tudtak, hogy milyen „drága a léleknek váltsága".^
Keresztényként életünk azzal kezdődik, hogy a
keresztség által eltemettetünk a halálba/? legöröm­
telibb ünnepeink a megtört testtel és a kiontott
vérrel kezdődnek, és azok köré összpontosulnak.
Istentiszteletünknek olyan mélysége van, amely
a judaizmusból hiányzott. Örömünk olyan öröm
kell hogy legyen, ami megfér ezzel, ahol nekik
egyszerű dallam volt, ott nekünk szellemi kontra-
punkttal van dolgunk. Ez azonban nem törli el azt
a gyönyörűséges adósságot, amellyel én például
 úgy érzem, a legvidámabb zsoltároknak tartozom.
Olyan elemek ellenére, amelyeket ma már nehezen
neveznénk vallásosnak, és olyan elemek hiánya
ellenére, amelyeket egyesek a vallás lényegéhez
tartozónak tekintenének, egy teljesen istenköz­
pontú tapasztalatra leltem, amelyben az ember
nem kér mást Istentől sürgetőbben, mint az ő je­
lenlétét, önmaga ajándékát, amely a legmagasabb
fokú örömmel jár és félreérthetetlenül igaz. Amit
ezeknek a régi költőknek (hogy úgy mondjam) az
arcán látok, meglehetősen sokat elárul arról az
Istenről, akit ők és mi csodálunk.
Á m ez a jellegzetesen héber örvendezés vagy
lelkesedés más csatornát is talál magának. A kö­
vetkező fejezetben ennek eredünk nyomába.
 Racine tragédiájában, a z / l í M / m b a n a zsidó
lányok kórusa ódát énekel a Sínai-hegyen történt
törvényadásról, amelynek figyelemreméltó refrén­
je franciául így hangzik: <? cAűrmawíg 7<M.3s Ezt
persze nem lehet úgy fordítani, hogy „O, bájos
törvény" - ez a komikum határán lévő szóösz-
szetétel lenne. A cAarwmg (bájos) az angolban
lagymatag, sőt leereszkedő jelzővé vált: egy szép
házikóra használjuk, egy könyvre, ami nem túl je­
lentős mű, vagy egy nőre, aki kevésbé szép. Nem
tudom, hogyan fordíthatnánk a. cAay?K%M%-ot:
„elbűvölő"? „gyönyörű"? „szépséges"? Egyikük
sem teljesen megfelelő. A m i azonban bizonyos,
az az, hogy Racine (egy nagyszerű költő, akinek
munkáját áthatotta a Biblia) bármely általam is­
mert mai írónál közelebb kerül egy érzéshez, ami
nagyon jellemző bizonyos zsoltárokra. E z pedig
olyan érzés, amelyet először kifejezetten zavarba
ejtőnek találtam.
„... kívánatosabbak az aranynál, sok színarany­
nál is, édesebbek a méznél, a csurgatott méznél is."
(19,11) A z ember nagyon is megértené, ha mindezt
 Isten irgalmáról, Isten látogatásaitól, tulajdonsá­
gairól mondanák, de a költő valójában Isten törvé­
nyéről, „rendelkezéseiről" (9. v.) beszél, amelyek
„megörvendeztetik a szívet".
Ez első látásra rejtélyesnek tűnt számomra. „Ne
lopj! Ne paráználkodj!" - meg tudom érteni, hogy
az ember tisztelheti - és tisztelnie is kell - ezeket
a „rendelkezéseket", megpróbálhat engedelmes­
kedni nekik, és szívében helyeselheti őket. A z t
azonban nehéz elképzelnem, hogyan lehetnének
ezek, hogy úgy mondjam, gyönyörűségesek, ho­
gyan vidámíthatnának meg. H a ez általában nehéz,
akkor kétszeresen az, amikor a bármelyiküknek
való engedelmeskedés ellen erős és ó'M?Műgá&űM
p<?pe talán ártatlan vágy támad a szívünkben. A
férfi, akit előző, szerencsétlen házassága, amit
egy őrülttel vagy bűnözővel kötött, s aki nem akar
meghalni, visszatart attól a nőtől, akit kitartóan
szeret, vagy az éhező ember, akit üres zsebbel
magára hagytak egy üzletben, amely a friss ke­
nyér, a gőzölgő kávé vagy a friss eper illatával és
látványával van tele - ők vajon olyannak találnák
a paráznaság vagy a lopás tilalmát, mint a mézet?
Meglehet engedelmeskednek, talán még tisztelik
is a „rendelkezést", ám találóbbnak tartanák a
foghúzás vagy a kereszttűz hasonlatát, mintsem,
hogy bármi élvezeteshez és édeshez hasonlítsák
az engedelmességet.
Egy kiváló keresztény embertől és nagy tudóstól
erre a kérdésre azt a választ kaptam, hogy szerin-
 te a költők arra az elégedettségre utaltak, amit az
ember akkor érez, amikor képes volt engedelmes­
kedni a törvénynek, más szóval „a jó lelkiismeret
örömeire."^ Valami nagyon hasonlóra gondolha­
tott, mint Wordsworth, amikor azt mondta, hogy
nem ismerünk szebbet a Kötelesség arcán látható
„mosolynál""" - ami akkor jelenik meg, amikor
parancsait végrehajtják. Meggondolatlanság len­
ne részemről nem egyet érteni egy ilyen ember­
rel, véleménye pedig nagyon is érthető. A baj az,
hogy a zsoltárosok szerintem semmi ilyesmit nem
mondanak.
A Zsoltárok 1,2-ben azt olvassuk, hogy a jó
ember „az Úr törvényében gyönyörködik, és az
ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal", azt tanul­
mányozza, elmélyed benne. „A törvény" itt ter­
mészetesen nem egyszerűen a tízparancsolatot
jelenti, hanem az összes vallási, erkölcsi, polgári,
büntetőjogi, sőt alkotmányjogi törvényt, amelyet
Mózes harmadik, negyedik és ötödik könyve fog­
lal magában. A k i elmélyed benne, az a Józsuának
adott parancsnak engedelmeskedik (Józsué 1,8):
„Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olva­
sását, hanem tanulmányozd éjjel, nappal!" E z töb­
bek között azt jelenti, hogy a törvény tanulmány
volt, vagy ahogy mi mondanánk: egy „tantárgy",
olyan dolog, amelyről kommentárok, előadások
születnek, s amelyből vizsgát kell tenni. S így is
volt. Erre utalt (s vallásilag ez a legkevésbé fontos)
a régi zsidó ember, amikor azt mondta, hogy „gyö-

— <% —
nyörködik a törvényben" s ez nagyon hasonlított
ahhoz, amikor azt mondjuk, hogy valaki „szereti"
a történelmet, a fizikát vagy az archeológiát. A
kifejezés magában foglalja valakinek a legkedve­
sebb tantárgya felett érzett ártatlan^-bár pusztán
természetes - örömét, vagy másfelől a magabiztos­
ságnak azt az örömét, az abból fakadó büszkesé­
get, amit valaki saját tudása miatt érez, s az ennek
következtében kialakuló kívülállókkal szembeni
elégedettségedet, sőt azzal az ismerettel szembeni
haszonelvű csodálatot, ami valakinek a jövedelmét
és társadalmi helyzetét biztosítja.
Ennek a második lehetőségnek a veszélye nyil­
ván tízszeresére nő, amikor a kérdéses ismeretet
kezdettől fogva szentnek tekintik, mert ebben az
esetben a pusztán hétköznapi tudálékossághoz
és önhittséghez hozzájárul a szellemi büszkeség
is. Vannak, akik (persze nem túl gyakran) nem
törekszenek arra, hogy nagy teológusok legyenek,
mások meg könnyen elhiszik azt, hogy ettől jó
keresztények. Azok a kísértések, amelyeknek egy
nagy filológus vagy egy jelentős vegyész van kité­
ve, nem összevethetők ezzel. Amikor a tananyag
szent, büszke és okos férfiakban félmerülhet, hogy
a kívülállók, akik azt nem ismerik, nem csupán
ismeretben maradnak mögöttük, hanem Isten
szemében is kisebbek, ahogy a papok mondták
(János 7,49): „De ez a sokaság, amely nem ismeri
a törvényt, átkozott!" És ahogy nő a büszkeség,
a „tantárgy" vagy tudomány, amely ilyen előjo-
 gokkal ruház fel, egyre bonyolultabb lesz, a til­
tott dolgok listája egyre gyarapodik, amíg már
egy átlagos napot az állítólagos bűnök elkövetése
nélkül átvészelni olyanná válik, mint egy bonyo­
lult sztepptánc kivitelezése. Borzasztó csapda ez,
amely egyesekben az önigazultságot, másokban a
nyomasztó aggodalmat növeli. Miközben „ami a
törvényben ezeknél fontosabb","' maga az igazság,
jelentéktelenné válik az óriási túlsúly alatt, s így a
törvényeskedők a szúnyogot kiszűrik, míg a tevét
lenyelik.
így a törvény, akárcsak az áldozat, folytathatja
a maga burjánzó életét, az ellen dolgozva, akiért
van. Ahogy Charles Williams^ írta: „Az önmagá­
ért való eszköz halálos." A törvénynek ez a beteges
helyzete hozzájárult ahhoz - nem állítom, hogy
egyetlen vagy legfőbb oka volt - , hogy Pál örven­
dezzen a törvénytől megszabadító Krisztusnak.
Ugyanezen ellentmondásos helyzet ellen Urunk a
legkeményebben szólalt fel: ez az írástudók és fari­
zeusok bűne, s ugyanakkor büntetése is. De most
a kérdésnek nem ezt az oldalát hangsúlyoznám, s
erre most nem is szükséges kitérnünk. Inkább azt
szeretném, hogy ismét a zsoltárok tárják fel azt a
jó dolgot, ami később elromlott.
Mint azt mindenki tudja, a 119. zsoltár a leg­
hosszabb az egész gyűjteményben, különösen
nagy figyelmet szentelve a törvénynek. É s való­
színűleg azt is mindenki észrevette, hogy irodalmi
vagy szakmai szempontból ez a iegformálisabb
és legkidolgozottabb mind között. A professzió
abból áll, hogy a költő, a költemény céljának meg­
felelően, többé-kevésbé azonos jelentésű szavak
(2ge, míe/we^) egy
csoportját használja, amelyeket nyolc versből álló
szakaszokban váltogat egymással: Ezek a szaka­
szok a héberben az ábécé betűivel kezdődnek^ ^a
régi füleknek ez talán azt a fajta élvezetet okozta,
amelyet mi a L i m á n a k hívott olasz versmértéket
hallva érezhetünk, ahol rímek helyett ugyanazok
a szavak ismétlődnek a sorok végén, csak minden
versszakban más sorrendben). Más szóval, a köl­
tő itt nem a szívét önti k i spontán módon, mint
mondjuk a 18. zsoltárban, és nem is akarja ezt a
látszatot kelteni. Rutinmunkáról van szó, amit a
hímzéshez hasonlóan készítenek: hosszú, csendes
órákon át, a tárgy szeretete miatt és a nyugodt,
fegyelmezett kézimunka öröméért.
Mármost ez önmagában nagyon fontos a szá­
momra, mert betekintést enged a költő gondola­
taiba és hangulatába. Ugyanakkor sejthető, hogy
valamiképpen úgy érzett a törvény iránt, ahogy a
költészete iránt: mindkettő helyes és elfogadható
összhangot kölcsönzött egy bonyolult szabály­
rendszernek. E z nyomban egy olyan hozzáállást
sejtet, amelyből később a farizeusi gondolkodás­
mód származhatott, de amely önmagában, noha
nem feltétlenül vallásos, teljesen ártatlan. Ál­
szentségnek, tudálékosságnak (vagy neurotikus
szőrszálhasogatásnak) fógjáM akik
 nem rokonszenveznek vele, de ezek egyike sem
szükségszerű. A Rendben való gyönyörködés lehet
ez, annak öröme, hogy a dolgot elfogadjuk „csak
úgy" - mint amikor menüettet táncolunk. Termé­
szetesen a költő tudatában van annak, hogy amiről
itt szó van, az összehasonlíthatatlanul komolyabb
egy menüettnél. Annak is tudatában van, hogy
nem túl valószínű, hogy ő maga elérheti a fegye­
lemnek ezt a tökéletességét: ,J?űrcM3:& állhatatosan
járhatM<% utadon, megtartván rendelkezéseidet!"
(5. v.) Jelenleg nem ezt teszi. E z az erőfeszítése
azonban nem szolgai félelemből fakad. A z iste­
ni elmének az isteni törvényben kifejezésre jutó
Rendje gyönyörűséges. M i mást kellene tennie egy
embernek, mint hogy ezt újraalkossa, amennyire
csak lehet, mindennapi életében! Gyönyörködik a
„rendelkezésekben" (16. v.), azok szerint élni jobb,
mint kincset találni (14. v.), zene füleinek, ezek az
„énekei" (54. v.), ízük, mint a mézé (103. v.), job­
bak az ezüstnél és az aranynál (72. v.). Ahogy az
embernek egyre inkább felnyílik a szeme, egyre
többet és többet lát meg bennük, és ez csodálatot
vált k i belőle (18. v.). E z nem álszentség, nem is kí­
nos alaposság. Ez az erkölcsi szépség által elbűvölt
ember hangja. Amennyiben nem tudunk osztozni
ebben a tapasztalatban, valamit elveszítünk. Á m
nem tudok nem gondolni arra, hogy egy kínai
keresztény - akinek saját hagyományos kultúrá­
ja volt a „nevelője Krisztusig'*^ - legtöbbünknél
jobban tudja értékelni ezt a zsoltárt, mert annak
 a kultúrának ősi alapelve^ hogy mindenekelőtt
rendszerezni kell az életet, s ennek a rendnek egy
isteni rendet kell tükröznie.
De van más is ebben a komoly költeményben,
ami közelebb visz bennünket célunkhoz. A köl­
tő háromszor is azt állítja, hogy a* törvény „igaz"
vagy „az igazság". (86. v., 138. v., 142. v.) Ugyanez
olvasható a 111,7-ben: „rendelkezései igazak" (A
szót „megbízhatódnak vagy „szilárd"-nak is le­
het fordítani, ami a héberben „igaz"-at is jelenthet.
Olyan dologra használják, ami „megtartja a vizet",
„nem ereszt" vagy nem omlik össze.) A modern
logikatanár azt mondaná erre, hogy a törvény
parancs, és értelmetlen kijelentés egy parancsot
„igaz"-nak nevezni. A z , hogy „Az ajtó csukva van"
lehet igaz vagy hamis, de az, hogy „Csukd be az
ajtót!", nem. Á m úgy vélem, nagyon is jól látjuk,
mire gondolnak a zsoltárosok. Arra, hogy a tör­
vényben találjuk meg a „valódi", a „helyes" vagy
szilárd, jól meglapozott útmutatást az életben. A
törvény a válasz a kérdésre: „Hogyan tarthatja
tisztán életútját az ifjú?" Olyan, mint a mécses:
útmutató (105.,v.). Sokféle vetélytársa akad ennek
az útmutatásnak, mint azt a körülöttünk élő po­
gányok kultúrája is mutatja. Amikor Jahve útmu­
tatásait vagy „rendelkezéseit" „igáznak" nevezik,
azt a meggyőződésüket fejezik k i ezzel, hogy ezek,
és nem egyebek a „valódiak", az „érvényesek", a
támadhatatlanok, hogy a dolgok és Isten valódi
természetén alapulnak.
 Ezzel a meggyőződésükkel kimondottan annak
a vitának a jó oldalára kerülnek, ami sokkal ké­
sőbb alakult k i a keresztények között. A 18. szá­
zadban voltak olyan rettenetes teológusok, akik
úgy tartották, hogy „Isten bizonyos dolgokat nem
azért parancsolt meg, mert azok jók, hanem bizo­
nyos dolgok azért jók, mert Isten parancsolta meg
őket." Hogy álláspontját még világosabbá tegye,
egyikük még azt is kijelentette, hogy bár Isten
- és ez valóban így van - azt parancsolja, hogy sze­
ressük őt és egymást, akár azt is ugyanígy megpa­
rancsolhatta volna, hogy gyűlöljük őt és egymást,
és akkor a gyűlölet számítana jónak. Valójában
csak „tej vagy írás"-t játszott, amikor döntött. Ez a
vélemény önkényes zsarnokként tünteti fel Istent.
Jobb és kevésbé vallástalan lenne, ha nem hinnénk
semmilyen Istenben, és nem rendelkeznénk sem­
miféle morállal, mint hogy ilyen erkölcsünk és
teológiánk legyen. A zsidók persze sohasem elvont
és filozófiai keretek között beszéltek erről, mégis
teljes egészében a jó nézetet fogadják el. Tudják,
hogy az Úr (és nem pusztán az Úrnak való enge­
delmesség) „igaz" és „igazságot" parancsol, mert
azt szereti (11,7). Azért gyönyörködik abban, ami
igaz, mert ő igaz. Következésképpen törvényei­
ben <?me;A, „igazság", lényegi érvényesség, végső
valóság van, amely az ő természetéből fakad, és
ezért olyan szilárd, mint az a Természet, amit ő
teremtett, de erről legjobb, ha maguk a zsoltáro-
sok beszélnek: „Igazságod olyan, mint a hatalmas
hegyek, ítéleteid, mint a nagy mélység" (36,7). A
törvényben való gyönyörködésük a szilárd talaj
miatt érzett örömből fakad, a gyalogos öröme,
miután úgy gondolta, átvág a mezőn, de a sárba
süppedt, s most ismét a kemény talajt érezheti a
lábaalatt.
Mert voltak más utak, amelyekből hiányzott
az „igazság". A zsidók közvetlen szomszédai, akik
mind származásukat, mind lakóhelyüket tekintve
közel álltak hozzájuk, a legrosszabb fájta pogá­
nyok voltak, olyanok, akiknek vallását nem az a
szépség és (néha) bölcsesség jellemezte, mint a
görögökét. E z a háttér láthatóbbá tette a törvény
„szépségét" vagy „édességét", nem utolsósorban
azért, mert a szomszédos népek pogány vallásai
állandó kísértést jelentettek a zsidók számára, és
külsőségeikben talán nem is tértek el annyira az
övékétől. A kísértés abban állt, hogy a félelmetes
időkben - például az asszír elnyomás idején - azok
felé a borzalmas szertartások felé fordulnak. M i ,
akik nemrég még naponta vártuk egy olyan el­
lenség invázióját, akik az asszírokhoz hasonlóan
igen járatosak és kitartóak voltak a szisztemati­
kus kegyetlenségekben, tudjuk, mit érezhették.
Mivel az Úr süketnek tűnt, kísértést éreztek arra,
hogy azokkal a vonzó istenségekkél próbálkozza­
nak, akik sokkal többet követeltek, s ezért talán
többet is adtak volna cserébe. Á m egy zsidó va­
lamelyik boldogabb időben, vagy egy jobb zsidó
még azokban az időkben is azokra az istentiszte-
letekre nézett - amikor a szent prostitúcióra, a
szent szodómiára és a Móloknak a tűzbe dobott
csecsemőkre gondolt - amikor a saját törvényéhez
visszafordulva az kétségkívül rendkívüli fénnyel
ragyogott. Édesebb a méznél, vagy ha ez a metafo­
ra nekünk, akik nem vagyunk olyan édesszájúak,
mint a hajdani népek voltak, nem felel meg (rész­
ben talán azért, mert sok cukrot eszünk), mondjuk
azt, mint a forrásvíz, vagy a friss levegő, amikor
kilépünk a szabadba, vagy amikor felébredünk
egy rémálomból. De, még egyszer, a legjobb kép
a 19. zsoltárban található.
Én ezt tekintem a legnagyszerűbb költemény­
nek a Zsoltárok könyvében, és a világ egyik leg-
nagyszerűbb lírai költeményének. A z olvasók
többsége vissza fog emlékezni a felépítésére: hat
vers a természetről, öt a törvényről és egy szemé­
lyes imádság négy versben. A szavak nem utalnak
arra, hogy logikai kapcsolat lenne az első és a má­
sodik mozzanat között. Ez a legmodernebb költői
technikákra emlékeztet. Egy modern költő ugyan­
ilyen hirtelen térne át egyik témáról a másikra,
és hagyná ránk, hogy megtaláljuk a kapcsolódási
pontot. Ám ezt szándékosan tenné. Noha úgy dön­
tött, elrejti, meglehet, az ő fejében van egy töké­
letesen világos és következetes kapcsolódási pont,
amit logikus prózában kifejthetne, ha akarna.
Kétlem, hogy a hajdani költő ilyen lett volna. Úgy
vélem, erőfeszítés nélkül, s anélkül, hogy tudatá­
banlett volna, olyan közeli kapcsolatot, egy olyan
 azonosságot érzett első és második témája között,
hogy anélkül tért át egyikről a másikra, hogy az
tudatosodott volna benne. Először az égre gon­
dol: hogyan tükrözi az a pompázatos látvány, amit
nap mint nap látunk, alkotójának nagyszerűségét.
Majd a napra gondol, a napfelkelte menyegzői vi­
dámságára, napi útjának elképzelhetetlen sebessé­
gére. Végül melegére, persze nem a mi éghajlatunk
enyhe melegére, hanem a felhőtlen, vakító, a he­
gyeket ostromló sugarakra, amelyek felkeresnek
minden sziklahasadékot. A kulcskifejezés, amely
az egész költemény alapja, a „nincs rejtve melege
elől semmi". Erős, tiszta tüze mindenen áthatol.
Aztán hirtelen, a 7. versben valami másról kezd
el beszélni, ami számára aligha tűnik másnak,
mert olyan, mint a mindent átható, mindent fel­
táró napsütés. A törvény „tökéletes", a törvény vi­
lágosságot ad, tiszta és örökkévaló, „édes". Senki
sem szárnyalhatja túl, és semmi sem vezethet be
bennünket teljesebben a törvénnyel kapcsolatos
régi zsidó érzésekbe, világító, szigorú, megtisztító,
diadalittas. Aligha kell hozzátenni, hogy ez a költő
teljesen mentes az önigazultságtól, és az utolsó sza­
kaszban „titkos bűneiről" beszél. Ahogy érezte a
napot, talán a sivatagban, ahogy minden árnyékos
zugban, ahol el akart rejtőzni előle, kutatott utána,
olyanképpen gondolt a törvényre, amely lelkének
minden rejtekhelyét igyekszik felkutatni.
Amennyiben a törvény szépségének, édessé­
gének vagy különlegességének ez az eszméje el-
 lentétben állt a környező pogánysággal, hamar
találhatunk alkalmat arra, hogy helyreállítsuk. A
keresztények egyre inkább egyfajta szellemi szige­
ten élnek, amelyet új és vele vetélkedő életmódok
vesznek körül, amelyek hullámai egyre jobban
elborítják a partot. Ám az új utak közül egyik
sem olyan erkölcstelen vagy kegyetlen, mint ami­
lyen némely szemita pogányság volt. Viszont sok
közülük nem vesz tudomást az egyén jogairól, s
máris meglehetősen kegyetlen. Némelyik egészen
új jelentéssel ruházza fel az erkölcsiséget, amelyet
nem fogadhatunk el, némelyek pedig még annak
lehetőségét is tagadják. Lehet, hogy mindannyian
megtanuljuk eléggé értékelni a keresztény erkölcs
tiszta levegőjét és „édes ésszerűségét",^ amelyet
egy keresztényebb korban talán magától értetődő­
nek tekintettünk volna. Persze, ha ez megtörténik,
mindannyian k i leszünk téve az álszentség kísér­
tésének. Talán oda jutunk, hogy megköszönjük
Istennek, hogy „nem vagyunk olyanok, mint a
többi ember". E z a legnehezebb kérdéshez vezet,
ami a zsoltárok kapcsán felmerült bennem.
 A zsoltárok valamennyi figyelmes olvasójának
fel fog tűnni, hogy nemcsak az általunk elkövetett
gonosz dolgokról beszélnek szigorúan, hanem va­
lami másról is. A Zsoltárok 26,4-ben a jó ember
nemcsak „feddhetetlenül" élt, hanem még csak
nem is „ült együtt", nem volt bizalmas kapcsolata
„hitvány emberekkel". Gyűlölte őket (5. v). Ugyan­
így a 31,7 szerint „gyűlölte" a bálványimádókat.
A z 50,18-ban Isten nem azzal vádol egy embert,
hogy tolvaj, hanem azzal, hogy egy tolvajjal „cim­
borál". A 141,4-6-ban, habár Coverdale fordítása
elég rosszul sikerült, a jelentés többé-kevésbé még­
is megragadható. Majdhogynem komikus, amikor
a 139. zsoltár költője megkérdezi: „Ne gyűlöljem-e
gyűlölőidet, Uram?.. .Határtalan gyűlölettel gyű­
lölöm őket, hiszen nekem is ellenségeimmé lettek."
(21-22. v.)
Mármost mindez - hogy valaki magára vállalja,
hogy gyűlöli azokat, akik szerinte Isten ellensé­
gei, kerüli azokat, akiket gonosznak tart, ítélkezik
felebarátaink felett, hozzájuk képest „túl jónak"
tartja magát (nem úgy, mint a sznobok, akiknek
 a bűne ehhez képest jelentéktelen, hanem a „túl jó"
kifejezés legmélyebb értelmében) - nyilvánvalóan
meglehetősen veszélyes, majdhogynem végzetes
játék. Egyenes út a „farizeusi" lelkülethez, abban
az értelemben, amellyel Urunk tanítása ruházta
fel ezt a szót. Nem csupán ahhoz a-gonoszsághoz,
hanem ahhoz a képtelenséghez is elvezet, ami a
később „szentfazekaknak" nevezett embereket
jellemzi. Kezdettől fogva ezt féltételezem, és úgy
vélem, még a zsoltárokban is munkálkodik ez a
gonoszság. De még a farizeusokkal szemben sem
viselkedhetünk farizeus módjára. Bolondság lenne
ezeket a szakaszokat úgy olvasni, hogy fel sem
merül bennünk, hogy egy egészen eredeti prob­
lémával van itt dolgunk. A m i pedig a megoldást
illeti, egyáltalán nem vagyok benne biztos.
Újra és újra halljuk, hogy egy újság főszer­
kesztője gazember, hogy egy politikus hazudik,
hogy egy tisztviselő a hivatal rémséges zsarnoka
és még ráadásul becstelen is, hogy valaki för­
telmesen bánik a feleségével, hogy egy híres­
ség (filmsztár, író, miegymás) milyen hitvány
és önpusztító életet él. A modern társadalom
alapszabálya pedig az, hogy senki nem utasítja
vissza, hogy ezek bármelyikével találkozzon, és
a legbarátságosabb és legszívélyesebb módon
viselkedjen velük. Még csak a szennylap vásár­
lásával sem hagynak fel, így fizetve a tulajdonos­
nak a hazugságokért, a magánéletbe és egyéni
tragédiákba való visszataszító betolakodásért, az
 istenkáromlásokért és a pornográfiáért, amiket
pedig állítólag elítélnek.
A z t mondtam, hogy van itt egy probléma,
ám valójában kettő is van. A z egyik társadalmi,
majdhogynem politikai. Felmerülhet a kérdés,
hogy vajon egészséges-e annak a társadalomnak
az állapota, amelyben az aljasságot nem bünteti
a társadalom. Vajon nem lennénk-e boldogabb
ország, ha bizonyos fontos emberek páriák len­
nének, mint egykor a hóhér - kiközösítenék őket
minden klubból, minden ismerősük mellőzné
őket, és k i lennének téve annak a veszélynek,
hogy valaki lovaglópálcával vagy tenyérrel meg­
suhintja őket, amikor szóba állnak egy tiszte­
letreméltó nővel. E z ahhoz a tágabb kérdéshez
vezet, hogy polgári életünk nagy gonoszsága
nem éppen abban áll-e, hogy nincs középút a
reménytelen behódolás és a radikális forradalmi
megnyilvánulás között. A lázadás kihalt/mérsé­
keljük a lázadást. Vitatható, hogy ha bizonyos
minisztériumok és szerkesztőségek ablaka gyak­
rabban törne be, ha bizonyos embereket gyak­
rabban vonnának kérdőre és (finoman ^ sárral,
nem kővel) hajigálnák meg őket az utcán, sokkal
jobbra fordulnának a dolgok. Nem lenne egészen
kívánatos, hogy bárkinek megengedjük, hogy
egyszerre élje át egy zsarnok vagy egy falkavezér,
és a vele egyenlők között élő becsületes polgár
örömeit. Nem tudom a választ erre a kérdésre.
Nagyon nagy a veszélye annak, hogy az általam
 felvázolt irányba fogunk haladni, akárcsak je­
lenlegi szelídségünknek.
Itt csak az egyéni és magánéletünkben felme­
rülő problémával szeretnék foglalkozni. Hogyan
kellene viselkednünk igazán rossz emberek tár­
saságában? A z „igazán rossz emberek" kategó­
riát a „nagyon rossz emberek, akik hatalmasok,
gazdagok-és bűnbánat nélküliek" kategóriára
szűkítem. H a kitaszítottak, szegények és nyomo­
rultak, akiknek a gonoszsága nyilván nem „kifize­
tődő", akkor minden keresztény tudja a választ. A
samáriai asszonnyal szóba álló, a házasságtöréssel
megvádolt nővel együtt érző, vámszedőkkel étke­
ző Krisztus a példaképünk. Természetesen arra
gondolok, hogy alázata, szeretete és az az iránti
közömbösség, hogy esetleg rossz hírét keltik vagy
tévesen ítélik meg, a példa számunkra, s nem az,
Isten látja lelkemet, hogy bármelyikünk, aki nem
különösebben alkalmas erre, mert nem pap, a ko­
ra miatt, nem régi ismerőse az illető, vagy a bűnös
nem maga kérte a legkomolyabban - arcátlanság
és elbizakodottság nélkül magán viselhetné az ő
feddő és megbocsátó hatalmának legkisebb jelét.
(Nagyon óvatosnak kell lennünk, nehogy pártfogói
vágyunk és a minden lében kanál ember türelmet­
lensége az „elesettek" segítésének leplében jelen­
jen meg, vagy elhomályosítsa annak tudatát, hogy
mi magunk is elesettek vagyunk - talán Isten
szemében még inkább.) Abban azonban biztosak
lehetünk, hogy voltak; akik ugyanígy érintkeztek
 „vámszedőkkel és bűnösökkel", és akiknek az in­
dítékai Urunkétól igencsak eltértek.
A vámszedők a legalacsonyabb rendű tag­
jai voltak annak, amit a palesztinai vichyi vagy
kollaboráns^ mozgalomnak nevezhetnénk. Olyan
emberek, akik „megvágták" saját népüket, hogy
pénzt szerezzenek a megszálló hatalom számára,
a zsákmányból való busás részesedésért cserébe.
Mint ilyenek, a hóhérokhoz hasonlóan minden
tisztességes társadalmi érintkezésből k i voltak
zárva. Némelyikük azonban nagyon jól járt anyagi­
lag, többségük pedig bizonyos fokig kétségtelenül
élvezte a római kormányzat védelmét és megvető
kegyeit. Sejthetjük, hogy akik velük érintkeztek,
azokat igen rossz célok vezették: hogy nekik is
csűr ranjon-csöppenjen valami, hogy jóban legye­
nek ilyen veszélyes szomszédokkai. Urunk mellett
vendégeik között talpnyalók lehettek, és azok, akik
„fel akartak szállni a szekérre", pont olyanok, mint
az a fiatalember; akit ismertem;
Oxfordban elkötelezett szocialista volt: min­
dent az államnak kellene szabályoznia - vallotta.
A magánvállalkozások és a privát foglalkozások a
gonoszt jelentették számára. Aztán végzett, és is­
kolaigazgató lett belőle. Mintegy tíz év múlva meg­
látogatott. Mint mondta, politikai nézetei teljesen
megváltoztak. Sosem hallottunk még olyan em­
berről, aki visszavonta volna saját nézeteit. Immár
végzetesnek látta az állami beavatkozást. A z Ok­
tatási Minisztérium szolgálatában szerzett tapasz-
 talata világosította meg, az a minisztérium, amely
tudatlan bajkeverők gyülekezete, akiknek roppant
hatalma van arra, hogy zaklassák, akadályozzák
és félbeszakítsák azoknak a valóban gyakorlatias
tanároknak a munkáját, akik ismerik a tantárgyu­
kat, a diákokat, a szülőket és munkájuk minden
valós körülményét. A történet szempontjából nem
az a lényeges, egyetértenek-e ezzel a véleménnyel
a minisztériumról, a fontos az, hogy ő így tartotta.
Mert a történet és az illető látogatásának valóban
lényeges eleme meghökkentő volt. Annak ellenére,
hogy így gondolkodott, azért keresett meg, hogy
feltételezett befolyásom segítségével álláshoz jut­
hasson az Oktatási Minisztériumban.
íme, egy tökéletes haszonleső. A z ítéletet: „Ez
felháborító zsarnokság!" rögtön követi a kérdés:
„Hogyan tudnék minél gyorsabban áldozatbólaz
egyik zsarnokká válni?" H a bárkinek is be tudtam
volna mutatni a fiatalembert a minisztériumban,
azt gondolom, közvetlenül és barátságosan viselke­
dett volna a gyűlölt „bajkeverővel". Ily módon, ha
valaki, aki hallotta előző kirohanását a bajkeverés
ellen, majd látta volna, valójában hogy viselkedett
a bajkeverővel, azt a következtetést vonhatta vol­
na le - mert a szeretet „mindent hisz'**? - , hogy
a fiatalember telve volt a legtisztább keresztény
érzésekkel: szerette azt, akit bűnösnek, s gyűlölte
azt, amit bűnnek gondolt.
A haszonlesésnek ez a példája olyan durva és
^aixátlan^hogy azrmár íKvets^estJKozüN^italán
 nem sokan követnek el ilyet. Vannak azonban a
haszonlesésnek finomabb, társadalmilag elfoga­
dottabb vagy intellektuálisabb formái is. Sokan
erősen vágynak arra - kíváncsiságból vagy hiú­
ságból - , hogy ünnepelt vagy „fontos" emberekkel
találkozzanak, beleértve azokat is, akikkel nem
értenek egyet. E z beszédtémát ad nekik, sőt (bár­
k i tud utalásoktól hemzsegő könyvet írni) írnak
róla. Kitüntetésnek érzik, ha a nagy, bár gyűlöle­
tes ember felismeri őket az utcán. És ahol ilyen
indítékok játszanak szerepet, még mindig jobb
jól ismerni az illetőt, bensőséges kapcsolatban
lenni vele. Gyönyörűséges lenne, ha odakiáltaná,
hogy „Hello Bili!", amikor könnyen befolyásolható
vidéki unokatestvéreddel sétálsz a parton. Nem
tudom, hogy maga ez a vágy komoly fogyatékos­
ság-e, de hajlok arra, hogy azt gondoljam, bölcs
dolog lenne egy kereszténytől, ha egy mód van rá,
kerülne bármiféle találkozást olyan emberekkel,
akik erőszakosak, buják, kegyetlenek, becstelenek,
rosszindulatúak és így tovább.
Nem azért, mert „túl jók" vagyunk hozzájuk
képest. Bizonyos értelemben azért, mert nem va­
gyunk elég jók. Nem vagyunk sem elég jók ahhoz,
hogy megküzdjünk minden kísértéssel, sem elég
okosak ahhoz, hogy megküzdjünk minden problé­
mával, ami egy ilyen társaságban töltött estével jár.
A kísértés, az elnézés, a szemet hunyás kísértése,
a „jóváhagyás" szavainkkal, pillantásainkkal és
nevetésünkkel. Sosem volt ez a kísértés nagyobb,
 mint ma, amikor mindannyian (és nagyon helye­
sen) annyira ódzkodunk az álszentségtől vagy a
„kínosan rendes viselkedéstől". És persze még ak­
kor is állandó tagjai leszünk egy ilyen társaságnak,
ha nem keressük azt, akár akarjuk, akár nem. Ez
az igazi és kikerülhetetlen nehézség.
Viccesnek szánt alantas történeteket fogunk
hallani, nem pusztán szabados történeteket, ha­
nem (számomra sokkal komolyabb és kevésbé fi­
gyelemfelkeltő) történeteket, amelyeket a mesélő
nem mondhatna el, hacsak nem árulná el valaki
bizalmas titkát. Hallani fogjuk, hogy egy jelen
nem lévőt gyalázatosan becsmérelnek^ gyakran a
sajnálkozás vagy a humor leple alatt. Kigúnyolják
majd az általunk szentnek tartott dolgokat. Rava­
szul védelmére kelnek a kegyetlenségnek, féltéte­
lezve, hogy aki másképp tett volna, az „érzelgős".
A jó élet - minden érdek nélküli indíték, minden
hősiesség, minden valódi megbocsátás - lehető­
ségének a felvetését nem tagadják nyíltan (mert
akkor vitatkozni lehetne a kérdésről), csak fan-
tazmagórikus butaságnak tartják, amelyben csak
a gyerekek hisznek.
Mit tegyen ilyenkor az ember? Mert egyrész­
ről az ilyen beszélgetésben való tiltakozás nélküli
részvétel bizonyos fokig kétségkívül nagyon rossz.
A z ellenség karjait erősítjük vele. Arra bátorítjuk,
hogy azt higgye, hogy „azok a keresztények", ha
egyszer „szolgálaton kívül" és a vacsoraasztal mel­
lett találkozik velük, tényleg úgy gondolkodnak és

— a3 —
éreznek, mint ő. Közvetve áruljuk el Mesterünket,
úgy viselkedve, mintha „nem ismernénk azt az
embert.'^ Másrészt, mutassuk k i , mint Viktória
királynő, hogy „ezt nem tartjuk mulatságosnak"?
Legyen az ember kötekedő, folyton félbeszakít­
va a beszélgetést azzal, hogy „Nem értek egyet,
nem értek egyet"? Vagy álljon fel és távozzon? A m
ilyen magatartással az „azokkal a keresztényekkel"
szembeni legrosszabb gyanújukat is igazolhatjuk.
Csak afféle rossz modorú szenteskedők lennénk,
ahogy mindig is mondták.
A hallgatás jó menedék. A z emberek korántsem
vennék olyan könnyen észre, mint gondolnánk. S
(ami még jobb) páran még élveznénk is, mivel ve­
szélyes lenne, ha erőszakosabb módszereket élvez­
nénk. A z egyet nem értésünknek, azt gondolom,
néha álszentség nélkül is hangot adhatunk, ha ér­
velve, és nem diktatórikusán tesszük. A támogatást
éppen a társaságnak azon tagjától kapjuk majd,
akitől a legkevésbé vártuk, vagy többektől, míg
fel nem fedezzük, hogy valójában a csendes más­
ként gondolkodók vannak többségben. Ezt igazán
érdekes beszélgetés követheti. Ennek során termé­
szetesen a jó oldal vereséget is szenvedhet. Ennek
azonban nincs akkora jelentősége, mint gondoltam.
Ugyanazzal az emberrel, aki lehengerlőén érvelt el­
lenünk, évekkel később úgy találkozhatunk, mint
akire hatással volt az, amit mondtunk.
Van azonban a gonoszságnak egy olyan foka,
amely ellen tiltakoznunk kell, bármilyen csekély
 esélyünk is van a sikerre. Előfordul olyan vidám,
egyezményes cinizmus vagy brutalitás, amiből
egyértelműen k i kell maradnunk. H a ezt nem te­
hetjük meg anélkül, hogy álszentnek látszanánk,
akkor látsszunk álszentnek!
Mert valójában nem az számít, álszentnek lát­
szom-e, hanem az, hogy valóban álszent vagyok-e.
H a ellenünkre van, hogy tiltakozzunk, ha erős kí­
sértést érzünk arra, hogy ne tiltakozzunk, akkor
valójában nem vagyunk álszentek. A k i k élvezik,
ahogy ők nevezik, a „bizonyságtételt", másfajta,
sokkal veszélyesebb helyzetben vannak. A m i a
puszta látszatát illeti, nos, bár nagyon rossz ál­
szentnek lenni, vannak olyan társas helyzetek,
amelyekben szinte riasztó jelnek számít, ha va­
lakit soha nem neveztek annak. Ugyanígy, noha
a tudálékosság ostobasága a sznobizmus meg vé­
tek, vannak körök, amelyekben csak egy minden
pontosság vagy szabatosság iránt közömbös ember
ússza meg, hogy tudálékösnak nevezzék, és van­
nak körök, amelyekben oly nyers, íeltúnősködő és
szégyentelen a modor, hogy (társadalmi helyzeté­
től függetlenül) bárkit sznobnak fognak nevezni,
akinek némi természetes jó ízlése van.
A m i a gonosz emberekkel való kapcsolatot eny-
nyire megnehezíti, az az, hogy a helyzet sikeres
kezeléséhez nem elég a jó szándék, még akkor sem,
ha alázat és bátorság társul hozzá. Olyan társasági
és intellektuális adottságokra van szükség, amiket
Istentől nem kaptunk meg; Ezért nem önigazult-
 ság, hanem pusztán bölcs belátás elkerülni őket,
amikor lehet. A zsoltárosok nem tévedtek nagyot,
amikor úgy írták le a jó embert, mint aki „nem ül
a csúfolódók székébe",^ és fél az istentelenekkel
való érintkezéstől, hogy ne egyen „azoknak ked­
velt ételéből"^ (mondjuk úgy: ne csodálja, ne iga­
zolja a nekik kedves dolgokat, ne nevessen rajtuk
és ne ismerje el őket?). Magatartásuk általában
magában hordozza, annak minden veszélyével,
hogy jót akarnak. A „ne vigy minket kísértésbe"
többek között gyakran azt jelenti: „Tagadd meg tő­
lem azokat a vonzó meghívásokat, nagyon érdekes
kapcsolatokat, a korunk csodálatos mozgalmaiban
való részvételt, amelyeket e kockázattal együtt is
oly gyakran kívánok!"
Azzal, hogy a zsoltárosok figyelmeztetnek ben­
nünket arra, amit „engedékenységnek" neveztem,
szoros kapcsolatban állnak a nyelv egyéb bűnei
ellen való tiltakozásaik.* Azt hiszem, amikor elő­
ször olvastam ezeket, nem nagyon leptek meg.
Részben már tapasztaltam, hogy egy egyszerűbb
és erőszakosabb korban több gonoszságot követtek
el késsel, bottal és zsarátnokkal, s kevesebbet a
beszéd által. Ám a zsoltárosok valójában aligha
említenek másfajta gonoszságot gyakrabban ennél,
amelyből a legcivilizáltabb társadalmak is kiveszik

* Ezek között valószínűleg vannak olyanok, amelyek egy

olyan archaikus, sőt mágikus gondolkodást foglalnak ma­
gukba, amely a szavaknak olyan belső erőt tulajdonít, amely
által minden áldás és átok hathatós lehet
 a részüket. „Nyitott sír a torkuk, sima a nyelvük"
(5,10), „nyelve alatt hamisság és álnokság" (10,7),
„sima szájak" (12,3), „hazug ajkak" (31,19), „szája
rontást és csalárdságot beszél" (36,4), „egymás
közt sugdolóznak" (41,8), kegyetlen hazugságok,
amelyek olyanok, „mint az éles borotva" (52,4),
„beszéde lágyabb az olajnál, pedig olyan, mint a
kivont kard" (55,22), könyörteleríül gúnyolódnak
(102,9). S ez végigvonul a Zsoltárok, könyvén. A z
ember szinte hallja a szüntelen sugdolózást,fe-
csegést, hazudozást, szidalmazást, hízelgést és a
terjedő pletykát. A történelmi háttérre nincs is
szükségünk, az általunk ismert világban vagyunk.
Még a jól ismert morgó- és hízelgőkórus hangját is
felfedezhetjük benne. Egyikük még túl ismerős is
lehet ahhoz, hogy beazonosítsuk.
^4 í a r m g ^ r
A zsoltárosoknak a természethez való viszonyát
két tényező határozza meg. A z egyikben meg­
egyeznek a régi írók nagy többségével, a másik
az ő korukban, ha nem is teljesen egyedülálló, de
felettébb ritka volt.
1. Egy főleg parasztokból álló nemzethez tar­
toznak. Számunkra maga a zsidó név a pénz­
ügyekhez, a kereskedelemhez, a hitelezéshez és
hasonlókhoz köthető. Ez azonban a középkorra
vezethető vissza, amikor a zsidók földet nem bir­
tokolhattak, és a földműveléstől eltérő munkavég­
zésre kényszerültek. Akármiféle sajátosságokkal
is ruházták fel a modern zsidót ezek az évezredes
foglalkozások, azoknak nem lehetett közük haj­
danielődeihez, akik parasztok vagy gazdálkodók
voltak. Még abban az esetben is, amikór egy k i ­
rály kívánja meg szomszédja tulajdonát, az égy
szőlőskert, s inkább hasonlít egy gonosz földes­
úrra, mint égy gonosz királyra.^ A föld mindenki
szívéhez közéi állt, mindenki tisztában volt azzal,
mennyire függünk a földtől és az időjárástoL So­
káig így volt ezzel minden görög és római A z ,
 amit ma talán a „természet megbecsülésének"
neveznénk, nem létezett - legalábbis a várossal
szembeállított „vidékben" való gyönyörködés
értelmében Ahol elvétve akad egy-egy város, és
azok is kis létszámúak, s ahol szinte mindenki
földműveléssel foglalkozik, az embernek nincs
tudomása semmiféle különleges „vidékről". Kö­
vetkezésképpen a régi világban soha nem létezett
a „tájköltészetnek" egy bizonyos fajtája, míg fel
nem bukkantak az Alexandriához hasonló igazán
hatalmas városok, az ókori civilizáció bukása után
pedig megint csak nem létezett, egészen a 18. szá­
zadig. Más korszakokban az, amit mi „vidéknek"
nevezünk, egyszerűen a világ, mint a víz a halnak.
Mindemellett lehet tisztelni a természetet, olyan
gyönyörűségként, amely egyszerre haszonelvű és
költői, Homérosz is tud gyönyörködni a tájban,
csak ő szép tájon azt érti, ami hasznos - gazdag
termőföldet, bőséges ivóvizet, olyan legelőt, ami a
teheneket szép kövérre hizlalja, és jóféle tűzreva-
lót. Tengerjáró nemzethez tartozóként azt is hoz­
záteszi, amit egy zsidó nem tenne: a jó kikötőt. A
zsoltárosok, akik lírai költeményeket, s nem regé­
ket írnak, természetesen kevés tájleírással élnek.
Amit ők nyújtanak nekünk, sokkal érzékenyeb­
ben és gyönyörködtetőbben, mint bármi, amit a
görögöktől láttam, magának az időjárásnak az
érzékeltetése - az időjárásé egy igazi vidéki ember
szemével, s olyannyira örömteli módon, hogy azt
még feltehetőleg egy zöld növény is megirigyelné.

— W —
„Gondoskodsz a földről... Barázdáit megitatod...
záporesővel porhanyítod... ujjongás övezi a hal­
mokat. .. a völgyeket gabona borítja, ujjonganak
és énekelnek." (65,10-14)
2. A zsidók, mint tudjuk, egy Istenben hittek, a
menny és a föld teremtőjében. A természet és Isten
el voltak egymástól választva: az egyik által lett a
másik, az egyik irányít, a másik engedelmeskedik.
Ez minden, amit tudunk. Á m különböző okokból
ennek igazi jelentősége könnyen elkerülheti a mai
olvasó figyelmét, hacsak nem egy bizonyos céllal
tanulmányozza a zsoltárokat.
Először is, számunkra ez közhely. Magától érte­
tődőnek tekintjük. Valóban úgy vélem, hogy sokan
azt feltételezik, hogy minden vallás alapja valami­
féle tiszta teremtéstan: hogy a pogány vallásokban
általában az istenek vagy az egyik isten teremtette
a világot, sőt, hogy a vallások rendszerint a „Ki
alkotta a világot?" kérdésre adott válasszal kez­
dődnek. Valójában az, ami egyértelműen teremtés­
nek nevezhető, meglepően ritka tanításnak tűnik,
és amikor a róla szóló történetek felbukkannak
a pogányságban, azok a vallás vonatkozásában
gyakran lényegtelenek, a legkevésbé sem töltenek
be központi szerepet az adott vallásban. Azon
a határon vannak, ahol a vallás átcsúszik abba,
amiről talán már akkor is úgy vélték, hogy sok­
kal inkább tündérmese. Egy egyiptomi történet
szerint egyszer csak egy Atum nevű isten lépett
elő a vízből, és lévén szemlátomást hermáfrodita,

— —
ő nemzette és szülte a két következő istent, ami
után a dolgok már mentek a maguk útján. Egy
másikban az istenek egész gyülekezete a Nunból,
a Mélységből jött fel. Egy babiloni mítosz szerint
az ég és a föld teremtése előtt egy Apszu névű
lény nemzette, és egy Tiamat nevű lény szülte
Lahmut és Lahamut, akik, amikör rájuk került
a sor, Arisárt és Kisárt nemzették. Egyértelműen
tudomásunkra hozzák, hogy ez a páros hatalma­
sabb volt a szüleiknél, tehát ez sokkal inkább evo­
lúciós, mint teremtésmítosz. A z északi mítosz a
jéggel és a tűzzel kezdődik, valójában északkai és
déllel, mindezek közepette pedig valahogy létrejön
egy óriás, akinek (a hónaljából) születik egy fia és
egy lánya. A görög mitológia a már létező éggel és
földdel veszi kezdetét.
Nem azért említettem ezeket a mítoszokat,
hogy átadhassuk magunkat a kiforratlanságuk
feletti olcsó viccelődésnek. Amikor ilyen dolgok­
ról beszélünk, nyelvezetünk, a teológusé éppúgy,
mint a gyermeké, csiszolatlan. A valóság az, hogy
a mítoszok még a maguk szintjén sem érik el a Te­
remtés általunk értelmezett elgondolását. A dolgok
valamiből „kijönnek" vagy valamiben „kialakul­
nak". H a egy pillanatig azt feltételeznénk, hogy
ezék a történetek igazak, még úgy is egy fejlődési
folyamat nagyon korai eseményeirőlszóló tőrté­
netek maradnának egy olyan világtörténelemben,
amely máris továbbhaladt. Amikor e mítoszokban
felgördül a függöny, lüiár mindig vannak „kellé-
 kek" a színpadon, s már folyik valamiféle dráma.
Mondhatnánk, hogy arra a kérdésre válaszolnak:
„Hogyan kezdődött a darab?", ám ez kétértelmű
kérdés. H a ezt egy olyan ember kérdezi, aki tíz
perccel később érkezett, akkor a helyes válasz,
mondjuk, ez lenne: „O, hát bejött három boszor­
kány, aztán volt egy jelenet egy öreg királlyal és
egy sebesült katonával." A mítoszok valójában egy
efféle kérdésre válaszolnak. Viszont azt az egészen
eltérő kérdést, hogy „Hogyan keletkezik a darab?
Önmagát írja meg? A színészek találják k i menet
közben? Vagy van valaki - nem a színpadon, s
nem is olyasvalaki, mint akik a színpadon vannak
- , akit nem látunk, aki az egészet kitalálta és mű­
ködteti?" - ritkán teszik fel és válaszolják meg.
E l kell ismerni, hogy Platónnál világos teremtés-
teológiát találunk zsidó és keresztény értelemben
egyaránt, az egész világegyetemet - a teret és az
időt is beleértve, amiben létezik - egy tökéletes,
időtlen, abszolút Isten alkotta, aki felette és kívüle
áll mindennek, amit alkot. Ez azonban bámulatos
ugrás egy lehengerlő teológiai zsenitől (noha nem
mehetett volna végbe annak segítsége nélkül, aki
a világosság Atyja), a pogány vallás rendszerint
nem ilyen.
Persze szigorúan és nyilvánvalóan vallásos
szemszögből mindannyian értjük a zsidó gondol­
kodás eme különlegességének jelentőségét, de vég­
ső következményei, hogy hogyan változtatja meg
 egy ember egész gondolkodását és képzelőerejét,
talán elkerülték a figyelmünket.
H a azt mondjuk, hogy Isten alkotta meg a ter­
mészetet, akkor ezzel összekapcsoljuk és ugyan­
akkor szét is választjuk Istent és a természetet.
A m i alkot, és amit alkotnak, nem egy, hanem két
különböző dolog. így a teremtés tana bizonyos
értelemben megfosztja á természetet az isteni
jellegtől. Hogy ezt milyen nehéz volt megtenni,
és mennyivel nehezebb volt újra és újra megtenni,
ma már nem egykönnyen tudjuk megérteni. Jób
könyvének egyik szakasza (amely nem mentes a
benne lévő vad költőiségtől) segíthet ebben: „ha
néztem a napvilágot, hogyan ragyog, és a holdat,
hogy milyen pompával halad, ha csak titokban is
olyan bolondságot tettem, hogy csókot hintettem
feléjük kezemmel, ez is bírák elé való bún volna."
(31,26-28) Fel sem merül benne, hogy az elkese­
rítő szükség idején ördögi istenekhez forduljon.
A beszélő egy nyilvánvalóan spontán ösztönzésre
utal, olyan szinte észrevétlen cselekedetre, amin
rajtakapjuk magunkat. Tisztelettel adózni a nap­
nak vagy a holdnak látszólag olyan természetes,
annyira ártatlannak tűnik. Boldogan hinném azt,
hogy a holdnak való tiszteletadás gesztusát vala­
miket annak alkotója is elfogadta, a tudatlanság
időszakaiban, amelyeket Isten „elnézett" (ApCsel
17,30). Jób könyvének szerzője azonban nem része­
sült ebből a tudatlanságból. Ha csókot intett volna
a holdnak, az bűn lett volna. A z ösztönzés pedig
 olyan kísértés, amelyet egyetlen európai sem ér­
zett az elmúlt ezer évben.
Más értelemben viszont ugyanaz a tantétel,
amely a természetet megfosztja istenségétől, az
isteni jelévé, jelképévé, kinyilatkoztatásává teszi
azt. Fel kell elevenítenem két szakaszt, amelye­
ket egy korábbi fejezetben idéztem. A z egyik a
19. zsöltárbólvaló, ahol a kutató és megtisztító
nap a kutató és megtisztító törvény jelképévé válik.
A másik a 36. zsoltárból való: „Uram, szereteted
az égig ér, hűséged a fellegekig. Igazságod olyan,
mint a hatalmas hegyek, ítéleteid, mint a nagy
mélység." (6-7. v.) A ter mészeti tárgyak bizonyára
csak azért lehetnek az istenség nagyszerű jelké­
pei, mert azokat már nem tekintik isteninek. Nem
mond sokat, ha egy napistent a naphoz hasonlí­
tunk, vagy Neptunust a nagy mélységhez. Sokkal
többet jelent, ha a törvényt hasonlítjuk a naphoz,
vagy azt mondjuk, hogy Isten ítéletei olyan mély­
ségesek és rejtélyesek, mint a tenger.
A teremtés tana persze meghagyja a természetet
olyan manifesztációkban bővelkedőnek, amelyek
Isten jelenlétére mutatnak, és a természet tele van
az őt szolgáló teremtett energiákkal. A világosság
az ő köpenye, amelyen keresztül részben meglát­
hatjuk őt (104,2), a mennydörgés lehet az ő hangja
(29,3-5). A sötét viharfelhőben lakozik (18,12), a
vulkánkitörés az ő érintésére adott válasz (104,32).
A világ tele van az ő küldötteivel és végrehajtóival.
Követeivé teszi a szeleket, és szolgáivá a lángokat

— PP —
 (104,4), kerubon ülve repül (18,11), az angyalok
seregének parancsol.
Mindez bizonyos szempontból láthatóan közel
áll a pogánysághoz. Thor és Zeusz is a mennydör­
gésben szólalt meg, Hermész vagy írisz az istenek
követe volt. Hajszálnyi, ám jelentős a különbség vi­
szont aközött, hogy a mennydörgésben Isten hang­
ját, vagy egy isten hangját hallóm. Mint láttuk,
az isteneknek is van kezdete, még a teremtésmí­
toszokban is. Többségüknek van apja vagy anyja,
gyakran még a születési helyüket is ismerjük. Fel
sem merül, hogy önmaguktól léteznek vagy időtle­
nek. A létezésbe ugyanúgy előzetes okok vetették
bele őket, mint bennünket. Hozzánk hasonlóan
ők is teremtmények vagy alkotások, noha ők any-
nyiban szerencsésebbek nálunk, hogy erősebbek,
szebbek és halhatatlanok. Mint mi, ók is szerep­
lők a kozmikus drámában, s nem annak szerzői.
Platón ennek teljesen tudatában volt. A z ő Istene
megteremti az isteneket; és saját hatalmával védi
meg őket a haláltól, önmagukban nem halhatat­
lanok. Más szóval, az Istenben és az istenekben
való hit között nem számtani különbség van. Mint
ahogy valaki mondta, az „istenek" igazából nem az
Isten többes szárnak Istennek nincs többes száma,
így hát, ha a mennydörgésben egy isten hangját
halljuk, hamar megállunk, mert egy isten hangja
valójában nem egy világon túli, a teremtetlénből
jövő hang. H a elvetjük, hogy az egy isten hangja
volt-vagy angyalnak képzeljük az istent, a Más
szolgájának - továbblépünk. A mennydörgés nem
kevésbé lesz isteni, hanem még inkább az lesz.
H a megfosztjuk a természetet istenségétől-vagy,
mondjuk, az istenségektől, akkor lehet, hogy fel­
ruházzuk az Istenséggel, mert így üzenethordozó­
vá lesz. A természetimádat bizonyos értelemben
elhallgattatja őt - mintha egy gyermek vagy egy
vadember a postás egyenruhájának hatása alá ke­
rülve elfelejtené átvenni a levelet.
A teremtésben való hit azt jelenti, hogy a ter­
mészetet nem pusztán adottságnak, hanem ered­
ménynek tekintjük. Egyes zsoltárosokat a puszta
szilárdsága és állandósága gyönyörködteti. Isten
saját tulajdonságát, az emeíA-et kölcsönözte al­
kotásainak: rendíthetetlenek, hűségesek, meg­
bízhatóak, egyáltalán nem bizonytalanok vagy
jelenésszei űek: „Mert az Úr igéje igaz, mindent
hűségesen cselekszik... mert amit ő mondott,
meglett, és amit parancsolt, előállott."^ (33,4.9)
„Te, aki erőddel megszilárdítod a hegyeket." (65,7
SZÍ) Isten tökéletesen biztos alapot vetett a föld­
nek (104,5). Mindent erőssé és állandóvá tett, és
határt szabott minden dolog működésének (148,6).
Figyeljük meg, hogyan tér át a költő a 136. zsol­
tárban Isten teremtéséről Izrael Egyiptomból való
kiszabadítására: mindkettő ugyanolyan hatalmas
tett és hatalmas győzelem!
Mindennek a legmeglepőbb eredményét azon­
ban még nem említettük. Szóba hoztam, hogy a
zsidók, mint majdnem minden hajdani nép, föld-
 művelők voltak. A kertész és a gazdálkodó sze­
mével tekintettek a természetre, foglalkoztatta
őket az eső, „az embereknek hasznára" való fű,
az ember t félvidító bor és az olívaolaj, amely olyan
fényessé teszi az arcot, mint, ahogy Homérosz
mondja valahol, a hámozott hagyma^ (104,14-15
RKároli). De azt látjuk, hogy ennél tovább is
mentek. Gyönyörködésük, sőt hálájuk az ember
számára nem hasznos dolgokra is kiterjedt. A b ­
ban a hosszú zsoltárban, amely különösképpen a
természetnek lett szentelve, s amelyet épp most
idéztem, nemcsak a hasznos állatokról, a felvidí­
tó borról és a tápláló gabonáról van szó. Vannak
itt fórrások, ahol a vadszamarak szomjukat oltják
(11. v.), ciprusfák a gólyáknak (17. v.), hegyvidék
a zergéknek és a mormotáknak (18. v.), és még
oroszlánok is (21. v.), sőt, a tengerre is vetünk egy
pillantást, ahová önszántából egy zsidó sem me­
részkedett k i , ahol a nagy bálnák játszadoznak, s
jól érzik magukat (26. v.).
Persze ez a viszony, már-már rokonszenvezés
az ember számára haszontalan vagy veszélyes
vagy teljesen érdektelen teremtményekkel nem
azonos a mi „állatbarát" attitűdünkkel. Ezt az
erényt azoknak a legkönnyebb gyakorolni, akik­
nek sohasem kellett éhesen és fáradtan állatokkal
vesződni a puszta megélhetésért, és akik olyan
országban laknak, ahol minden veszedelmes
vadállatot kiirtottak* E z az érzés azonban élet­
tel teli, friss és elfogulatlan. A z északi történe-
 tekben egy olyan dögletes teremtményt, mint a
sárkány, sokszor nemcsak az emberek, hanem az
istenek ellenségének is tekintenek. A klasszikus
görög történetekben, ami még nyugtalanítóbb, a
sárkányt sokszor egy isten küldi a neki ellenszen­
ves emberek elpusztítására. A zsoltáros tisztán
objektív látásmódja, az, hogy az oroszlánokat és
a bálnákat egymás mellett említi az emberrel és
az ember háziállataival, szokatlan. S azt gondolom,
úgy jutottak el ide, hogy Istent mindenek Terem­
tőjének és fenntartójának hiszik. A 104,21-ben az
oroszlánokról annyit olvashatunk, hogy „Istentől
követelik táplálékukat" (SZÍ). Mindezek a teremt­
mények Istenre „várnak", ha eljön a táplálkozás
ideje (27. v.). A 147,9 szerint pedig, noha a holló
tisztátalan madár volt a zsidók számára, Isten
eledelt ad a „károgó hollóknak is". A z elképzelés,
amely helyet ad ezeknek a teremtményeknek a
zsoltáros természet iránti elragadtatásában, megle­
hetősen nyilvánvaló. Társaink az alárendeltségben,
mindannyian - oroszlánok, gólyák, hollók, bálnák
- „Isten számlájára" élünk, ahogy atyáink mond­
ták, s az ő dicsőségére vagyunk mindannyian
egyenlőképpen megemlítve.

* Mindazonáltal Isten ments, hogy ezt semmibe vegyem Csu­

pán arra gondolok, hogy azoknak, akik közülünk á vadálla­
tokkal csak háziállatokként találkoznak, ez nem túl költséges
erény. Alaposan megrúghatnak, ha ez nincs meg bennünk,
de nem szabad emiatt vállon veregetni magunkat Ha egy
keményen dolgozó pásztor vagy fuvaros kedves marad az
állatokhoz, őt igenis vállon kell veregetni
 Egy apró bizonyíték megerősít abbéli hitemben,
hogy van kapcsolat a természetleíró költészet és
a teremtés tana között, s ez önmagában is olyan
érdekes, hogy érdemes kitérni rá. A z t mondtam,
hogy a pogányság általában nem vesz észre vala­
mit a természetben, amit a zsidók igen. Van egy
példa, amely szemmel láthatóan az ellenkezőjét
bizonyítja. Egy régi pogány költemény, amely jól
párhuzamba állítható a 104. zsoltárral. Ám, ha
közelebbről megvizsgáljuk, rájövünk, hogy ez a
költemény egyáltalán nem pogány, a szó politeista
értelmében. Egy monoteista Istenhez szól, s az
egész föld Teremtőjeként tiszteli meg őt. Ezért
nem jelent kivételt az én általánosításom alól.
Ahol a régi pogány irodalom (bizonyos mértékig)
előrevetíti a zsidók természetleíró költészetét, ott
(bizonyos mértékig) a teológiájukat is előrevetíti,
s véleményem szerint éppen ez az, amit elvárhat­
tunk tőle.
A kérdéses költemény egy ókori egyiptomi
TVapAÚMMM^ az i . e. 14. századból. Szerzője az
a fáraó, akinek valódi neve IV. Amenhotep volt,
de önmagát Ehnatonnak nevezte. Olvasóim közül
sokan ismerik a történetét. Ehnaton egy lelki for­
radalmár volt. Elszakadt atyái politeizmusától, és
majdnem cafatokra szabdalta Egyiptomot abbéli
igyekezetében, hogy erőszakkal megteremtse az
egy Isten tiszteletét. A fennálló papság, akiknek
tulajdonát az új vallás szolgálatába állította, olyan
szörnyetegnek láthatta őt, mint amilyen a kolos-
torokat kifosztó VIII. Henrik volt. Egyistenhite a
végletekig tisztának és fogalmi jellegűnek tűnik.
Még csak nem is azonosította Istent a Nappal,
mint azt a korabeli ember várta volna. A látható
napkorong csak az ő megnyilvánulása volt. Meg­
döbbentően nagy ugrás ez, lenyűgözőbb, mint Pla-
tóné, s mint Platóné, éles ellentétben áll a szokásos
pogánysággal. Továbbá amennyire tudható, totális
kudarc volt. Ehnaton vallása vele együtt szállt a
sírba. Szemlátomást semmi sem maradt belőle.
Hacsak persze, mint ahogy elképzelhetőnek
tartják, részben maga a judaizmus nem. Nem
kizárt, hogy az Ehnaton rendszeréből eredő
eszmék részben alakították azt az egyiptomi
„bölcsességet"^, amelyben Mózes nevelkedett.
Semmi nyugtalanító nincs ebben a feltételezésben.
Bármihez, ami Ehnaton hitvallásában igaz volt, va­
lamilyen úton-módon úgy jutott hozzá, mint ahogy
minden igazság valamennyi emberhez: Istentől.
Miért ne lehetne az ehnatoni tradíció azon eszkö­
zök egyike, amelyet Isten felhasznált arra, hogy
megismertesse magát Mózessel? Á m nincs bizo­
nyítékunk arra, hogy valóban ez történt. A z t sem
tudjuk, hogy az ehnatonizmus mennyire bizonyult
volna alkalmas eszköznek e cél eléréséhez. Belső
lényege, szellemisége, az életminőség, amelyből
fakadt, s amely ösztönözte, elillan a szemünk elől.
Magának az embernek még 34 évszázad múltán
is van hatalma arra, hogy a legerőszakosabb és
legellentmondásosabb reakciókat váltsa k i . A z
 egyik mai tudós szerint ő „az első egyén", akit
feljegyzett a történelem, egy másik szerint különc,
bogaras, félnótás, s meglehet kretén is volt. Talán
joggal remélhetjük, hogy Isten elfogadta és meg­
áldotta, de hogy vallása történelmi szempontból
kevésbé volt áldott és elfogadott, világosan lát­
szik. Meglehet, a mag jó volt, csak köves talajra
hullott. Vagy talán mégsem volt a legjobb fajta
mag. Számunkra egy ilyen egyszerű, felvilágosult,
ésszerű egyistenhit kétségtelenül sokkal inkább
jó magnak tűnik, mint a judaizmusnak azok a
korai dokumentumai, amelyekben Jahve alig fest
többnek egy törzsi istenségnél. Talán tévedünk.
Talán ha az Ember végső soron nemcsak filozó­
fiai absztrakcióként akarja megismerni az egész
világegyetem testetlen, időtlen, transzcendens
Okát, hanem mint az Urat, aki, transzcenden-
ciája ellenére, „nincs is messzire egyikünktől
sem",57 mint egy kifejezetten konkrét Lényt (aki
sokkal konkrétabb nálunk), akit az ember félhet,
szerethet, megszólíthat és „megízlelhet", akkor
sokkal alázatosabban kell kezdenie, otthonához
sokkal közelebb: a helyi oltárral, a tradicionális
ünnepekkel, és Isten ítéleteiről, ígéreteiről és ke­
gyelméről megőrzött emlékekkel. Nem elképzel­
hetetlen, hogy egyfajta felvilágosodás túl korán
és túl egyszerűen érkezzen. A korái szakászbán
nem biztos, hogy gyümölcsöző Istent egy oly tá­
voli, semleges, nemzetközi és (mint az valóban
megtörtént) felekezetközi, tulajdonság nélküli do-
loggal ábrázolni, mint a napkorong. Mivel a végén
a keresztséghez és az úrvacsorához, a betlehemi
istállóhoz, a Golgotához és az üres sziklasírhoz
kell eljutnunk, jobb a páskával, a szövetség ládá­
jával és a templommal kezdeni. Mert „a legmaga­
sabb nem áll meg a legalacsonyabb nélkül".^ Nem
áll meg, nem marad meg, ehelyett felemelkedik,
kiterjed és végül elveszti önmagát a végtelen űr­
ben. Mert a bejárat alacsony: a bejutáshoz addig
kell hajolnunk, míg nem vagyunk magasabbak a
gyermekeknél.
Ezért hát elhamarkodott ítélet lenne azt felté­
teleznünk, hogy Ehnaton egyistenhite a vallási­
lag legfontosabb szempontból pontosan a zsidóság
előzménye, tehát ha Egyiptom papjai és népe elfo­
gadta volna, Isten nélkülözhette volna Izraelt, és
onnantól kezdve egyiptomi próféták hosszú során
át jelenthette volna k i magát nekünk. A m i azon­
ban pillanatnyilag bennünket foglalkoztat, az az,
hogy Ehnaton vallása, lévén némely szempontból
olyan, mint a zsidóké, szabaddá teszi őt arra, hogy
bizonyos fokig az övékhez hasonló természetleíró
költészetet műveljen. Talán kissé túloztam. A Nap­
himnusz még így is eltér a zsoltároktól. Nagyszerű,
amikor, mint a 139. zsoltár (13-16, v), azért dicséri
Istent, mert növeli a magzatot az anya testében,
hogy „már az anyaméhben is dajkál bennünket",
vagy hogy megtanítja a kiscsibét arra, hogy feltör­
je a tojáshéjat, és olyan hangosan csiripelve jöjjön
elő, ahogy csak tud. A „Kedvedre megalkottad a
 földet..." kezdetű versszakban Ehnaton még az Új­
szövetséget is előrevetíti-„te teremtettél mindent,
és a te akaratodért vannak és teremtettek." (Jel 4,11
RKároli) A z oroszlánokat viszont nem tartja sors­
társainknak. A biztonság kedvéért megemlíti őket,
de figyeljük meg, hogyan: „Hogyha lehullász az
ég nyugati horizontján, éjbe sötétül a föld, a hálál
bús állapotába. Előjönnek az oroszlánok, minden
kígyó mar." A halál és a mérges kígyók társaságá­
ban, egyértelműen ellenségként ábrázolja őket. Ez
szinte úgy hangzik, mintha maga az éjszaka lenne
az ellenség, az a terület, ahová Isten keze nem ér el.
A dualizmus csupán nyomokban van itt jelen, de
ha van különbség, akkor a hasonlóság is valódi. E
fejezet tárgya szempontjából pedig a hasonlóság a
lényeg. Ehnatonnál, akárcsak a zsoltárokban, úgy
látszik, bizonyosfajta költészet együtt jár bizo­
nyosfajta teológiával. De teljesen és maradandóan
mindkettő a zsidóságban fejlődött k i .
(Mellesleg, melyik érző szív fejezné be ezt a té­
mát anélkül, hogy elmondjon egy imát azért, mert
e magányos király, bár talán különc és tudálékos
elvekhez ragaszkodó volt, messze előre látott, és
most élvezi azt az igazságot, amely olyannyira
túlhaladt azon a ponton, amelyet ő megpillantott
belőle?)
 Lehetséges (s remélhetőleg így is van), hogy a
legtöbb ember számára feleslegesnek tűnik majd
ez a fejezetet. Azok, akik veszik a fáradságot, hogy
belebonyolódjanak abba a nehézségbe, amellyel a
fejezet foglalkozik, talán még szórakoztatónak
is fogják találni. Semmi kifogásom az ellen, ha
nevetnek rajta, nem árt, ha a beszélgetésbe némi
felszabadító komikum vegyül, bármilyen komoly
legyen is a téma. (Tapasztalatom szerint a leg­
viccesebb dolgok a legkomolyabb és legőszintébb
beszélgetések során bukkantak fel,)
Amikor az első lépéseket tettem az Istenben
való hit útján, s egy ideig még azután is, hogy hitre
jutottam, megütközés kövére leltem abban, hogy a
vallásos emberek olyan harsányan követelték^ hogy
„dicsérjük" Istent, s még inkább abban a felvetés­
ben, hogy maga Isten követeli ézt. Mindannyian
megvetjük azt az embert, aki önnön erényességé­
nek, intelligenciájának vagy szépségének folytonos
elismerését követeli, még inkább a diktátorokat,
milliomosokat és hírességeket körülvevő tömeget,
amely eleget tesz ennek az igénynek. Ily módon
 mind Istenről, mind imádóiról egy egyszerre ne­
vetséges és elborzasztó kép jelent meg fenyegető
módon a fejemben. A zsoltárok különösen kelle­
metlenek voltak e tekintetben - „Dicsérjétek az
Urat!" „magasztaljuk együtt az ő nevét!" „Di­
csérjétek". (És mellesleg miért áll Isten dicsérete
oly gyakran abból, hogy azt mondják másoknak,
dicsérjék őt? Sőt, még a bálnákat, szélviharokat
stb. is figyelmeztetik, hogy tegyék, amit amúgy
is tennének, akár mondtuk, akár nem.) Még rosz-
szabbul csengett az a kijelentés, amit Isten szájába
adtak: „Aki hálaadással áldozik, az dicsőít engem."
(50,23) Kísértetiesen úgy hangzott, mintha azt
mondaná: „Amit leginkább akarok, az az, hogy
azt mondják nekem, hogy jó és hatalmas vagyok."
A legrosszabb benyomást az az ostoba pogány al­
kudozás keltette, amely a vademberre jellemző,
aki áldozatot mutat be bálványának, amikor jó a
halfogás, és megveri, amikor nem fogott semmit.
Úgy látszik, a zsoltárosok nemegyszer mondják:
„Szereted, ha dicsérnek. Tedd meg nekem ezt, és
megkapod." így az 54. zsoltárban a költő ezzel
kezdi: „segíts meg" (1. v.), és a 8. versben hozzátesz
egy motiváló érvet: „Készségesen áldozok neked,
magasztalom neved". A beszélő újra és újra kéri,
hogy mentse meg őt a haláltól, azon az alapon,
hogy ha Isten hagyja meghalni a hozzá folyamo­
dókat, nem fog több dicséretet kapni tőlük, mert a
szellemek a seolban nem tudnak dicsőíteni. (30,10;
88,11; 119,175) És mintha a dicséret mennyisége
is számítana: „Naponta hétszer dicsérlek téged."
(119,164) E z a végletekig lehangoló volt. A z ember
arra gondolt, amire a legkevésbé szeretett volna
gondolni. Úgy gondoltam, hogy az Isten iránti há­
lát, tiszteletet, engedelmességet meg tudom érteni,
ezt az állandó dicshimnuszt viszont nem. A z sem
segített, hogy egy mai szerzőnél azt olvastam: Is­
tennek „joga van" arra, hogy dicsérjék.
Még mindig úgy vélem, hogy a „joga van" rossz
kifejezés, de azt hiszem, most már értem, mire
gondolt a szerző. A legegyszerűbb talán olyan élet­
telen tárgyakkal kezdeni, amelyeknek nem lehet­
nek jogaik. Mire gondolunk, amikor azt mondjuk,
hogy egy kép „csodálatra méltó"? Biztosan nem
arra, hogy csodálják (talán így van), mert a rossz
művet ezrek csodálják, és a jóról talán tudomást
sem vesznek. Arra sem, hogy dicséretet „érdemel"
abban az értelemben, ahogy a vizsgázó jó osztály­
zatot „érdemel" a vizsgáztatóktói, azaz egy emberi
lényt igazságtalanság fog érni, ha nem díjazzák.
Egy kép inkább abban az értelemben „érdemli
meg" vagy „követeli meg" a csodálatot, hogy a
csodálat a helyes, helyénvaló és megfelelő reakció
rá, s ha így reagálunk, az nem „ablakon kidobott"
csodálat, ha pedig nem így teszünk, ostobák, ér­
zéketlenek és nagy vesztesek vagyunk, mert elsza-
lasztunk valamit. Ekképpen mind a természetben,
mind a művészetben számos tárgyról elmondható,
hogy megérdemli, kiérdemli vagy megköveteli a
csodálatot. Erről az oldalról láttam jónak meg-
 közelíteni azt a gondolatot, hogy Isten dicséretet
„követel", amit sokan tiszteletlenségnek fognak
tartani. 0 az a Tárgy, amelyet csodálni (vagy, ha
így jobban tetszik, becsülni) annyi, mint ébren
lenni, belépni a való világba, nem becsülni pedig
annyi, mint elveszíteni a legnagyszerűbb tapasz­
talatot, és végül elveszíteni mindent., Azoknak a
hiányos és csonka élete, akik botfülűek, sosem
voltak szerelmesek, sosem volt részük igazi barát­
ságban, sosem érdekelte őket egy jó könyv, sosem
élvezték a hajnali szellő érintését arcukon, sosem
élvezték a labdarúgást (ezt én sem) - halvány le­
nyomata ennek.
Ez persze nem minden. Isten csodálatunk fen­
ségesen szép és minden igényt kielégítő Tárgya­
ként nem csupán „megköveteli", de törvényadóként
meg is parancsolja a dicséretet. A zsidóknak meg­
parancsolta, hogy áldozzanak. Bennünket arra kö­
telez, hogy templomba járjunk. Á m ez csak azért
okozott nehézséget nekem, mert akkor még nem
értettem meg semmit abból; amit az 5. fejezetben
igyekeztem elmondani. Nem értettem meg, hogy
Isten a dicsőítés folyamatán keresztül közli jelen­
létét az emberekkel. Valójában nem ez az egyetlen
módja, de sokszor sok embernek „az Úrnak szép­
sége" főleg vagy csak akkor válik nyilvánvalóvá,
amikor együtt imádják őt. Még a judaizmusban
sem csupán annyi volt az áldozat lényege, hogy az
emberek bakokat és kecskéket ajánlottak fél Isten­
nek, hanem miközbe
 önmagát az embereknek. A mi istentiszteletünk
központi részében ez persze sokkal világosabb
- nyilvánvalóan, még fizikai értelemben is Isten az,
aki ad, s m i kapunk. Arra a sajnálatraméltó elkép­
zelésre, hogy Istennek bármilyen értelemben szük­
sége lenne a mi imádatunkra, vagy vágyakozna rá,
mint hiú asszony a bókokra, vagy mint az a szer­
ző, aki olyan embereknek mutatja be új könyvét,
akik soha nem találkoztak a nevével, ezek a szavak
szolgálnak válaszként: „Ha éhezném, nem szólnék
we&ai" (50,12) H a elképzelhetőnek is tartanánk
egy ilyen abszurd Istenséget, ő aligha AaasáM%, a
legalacsonyabb rendű értelmes teremtményekhez
fordulna, hogy kielégítsük vágyait. Nem akarom,
hogy a kutyám ismerje el a könyveimet az ugatá­
sával. Most jut eszembe, hogy az emberek között
is akadnak néhányan olyanok, akiknek lelkendező,
kedvező kritikájuk sem elégítene k i jobban.
Á m az Isten vagy akármi más dicséretével kap­
csolatos legnyilvánvalóbb tény viszont furcsa mód
elkerülte a figyelmemet. Úgy gondoltam arra, mint
a bók, az elismerés vagy a tiszteletadás bizonyos
formájára. Sosem figyeltem fel arra, hogy minden
öröm és gyönyörködés spontán módon átcsap di­
cséretbe, hacsak a félénkség vagy a mások untatá-
sától való félelem nem vet szándékosan gátat neki
- néha még ellenkező esetben is. A szerelmesek
dicsérik társukat, az olvasók kedvenc költőjüket,
a kirándulók a tájat, a játékosok kedvenc játéku­
kat - zeng a világ az időjárás, a borok, az ételek,
 színészek, motorok, lovak, egyetemek, országok,
történelmi személyiségek, gyermekek, virágok,
hegyek, ritka bélyegek és bogarak, sőt néha po­
litikusok vagy tudósok dicséretétől. Nem vettem
észre, hogy a legalázatosabb, ugyanakkor legki­
egyensúlyozottabb és legnyitottabb elmék szájá­
ból hangzik el a legtöbb dicséret, míg a különcök,
az alkalmazkodásra képtelen és elégedetlenkedő
emberektől a legkevesebb. A jó kritikusok számos
tökéletlen könyvben találtak valami elismerésre
méltót, a rosszak folyton szűkítették azon könyvek
körét, amelyeket egyáltalán érdemes elolvasnunk.
A z egészséges és természetes emberek, ha fény­
űzésben nőttek is fel, és rengeteg tapasztalatuk
van arról, milyen a jó konyha, az igen szerény ételt
is tudták méltányolni, a gyomorbajosok és a szno­
bok mindegyikben találtak hibát. Hacsak nem
alakulnak elviselhetetlenül kedvezőtlen módon
a körülmények, a dicséret majdhogynem azonos­
nak tűnik a belső egészséggel, amelynek hangot
adunk. Ez akkor sincs másképpen, ha a tehetség
hiányának köszönhetően kifejezésének formái
nagyon faragatlanok, sőt nevetségesek. Bizony, a
földi kedveshez intézett számos dicsérő költemény
ugyanolyan rossz, mint a mi rossz dicséreteink, és
egy szerelmesversekből álló gyűjtemény, amit nyil­
vános és állandó használatra szántak, valószínűleg
ugyanúgy próbára teszi az irodalmi ízlést, mint
a #y?H7M ^twdewí aMd* Mo&rw.^ Arra sem ügyel­
tem fel, hogy az emberek amilyen spontán módon
dicsérnek bármit, amit nagyra értékelnek, olyan
spontánul biztatnak bennünket arra, hogy csatla­
kozzunk hozzájuk: „Ugye milyen kedves? Ugye
milyen remek volt? Szerinted nem volt nagyszerű?"
Amikor a zsoltárosok Isten dicséretére buzdítanak,
csak azt teszik, amit az emberek, amikor az őket
leginkább foglalkoztató dolgokról beszélnek. A z
Isten dicséretével kapcsolatos legfőbb problémám
abból fakadt, hogy a mindenek felett való Érték
tekintetében megtagadtam magunktól, hogy azt
tegyük, amiben örömünk telik, amit valójában
nem fojthatunk vissza semmivel kapcsolatban,
amit nagyra becsülünk.
Azt hiszem, nemcsak azért szeretjük dicsőíte­
ni azt, aminek örülünk, mert a dicséret kifejezi
örömünket, hanem azért, mert teljessé is teszi azt,
és ilyenkor ennek a beteljesedésnek adunk hangot.
Nem azért mondogatják a szerelmesek egymásnak,
hogy „Szép vagy", mert bókolni akarnak egymás­
nak, az öröm nem teljes, míg nem jut kifejezésre.
Szorongató érzés, amikor felfedezel egy új írót,
és nem tudod elmondani senkinek sem, milyen
nagyszerű az illető, amikor a kanyarban váratla­
nul felbukkan egy csodaszép völgy, de csendben
kell maradnod, mert útitársaidat ez csak annyira
érdekli, mint egy konzervdoboz az árokban, ami­
kor hallasz egy jó viccet, és senki sincs, akivel
megoszthatnád (aki tökéletes hallgatód lenne, már
egy éve halott). így van ez akkor is, amikor nem
a megfelelő kifejezéseket használjuk, mint álta-
 Iában. De mi lenne akkor, ha valaki valóban és
teljesen tudna dicsérni még ilyen dolgokat is, egé­
szen a tökéletességig - és csodálatát úgy juttatná
kifejezésre költészetben, zenében vagy festészet­
ben, hogy attól csaknem kibújnánk a bőrünkből?
Akkor csodálatunk tárgya teljes megbecsülésben
részesülne, s gyönyörűségünk tökéletességre jut­
na: Minél méltóbb erre valami, annál erőteljesebb
lenne ez a gyönyörűség. H a egy teremtett lélek szá­
mára lehetséges lenne, hogy teljes mértékben (úgy
értem, amennyire csak egy halandó lény képes rá)
„csodálja", azaz szeresse az erre legméltóbb dolgot,
és gyönyörködjön benne, ugyanakkor ezt minden
pillanatban tökéletesen kifejezésre juttassa, akkor
az illető elérné a boldogság legfelsőbb fókát. Leg­
inkább ebben az értelemben tudom a legkönnyeb­
ben megérteni azt a keresztény tanítást, miszerint
a „menny" olyan állapot, amelyben az angyalok
már most, az emberek pedig később állandóan
Isten dicséretével foglalatoskodnak. Ez korántsem
azt jelenti, mint amit lehangolóan feltételeznénk,
hogy az egész olyan, „mint amikor templomban
ülünk". Ugyanis istentiszteleteink a liturgiát és
saját közreműködésünk erejét illetően is csupán
kísérletek Isten dicsőítésére, sohasem teljesen si­
keresek, gyakran 99,9 százalékban tévesek, néha
teljesen azok. Nem zsokék, hanem csupán tanulók
vagyunk a lovasiskolában, többségünknél az esé^
sek és horzsolások, az izomfájdalmak és a szigorú
gyakorlás jelentős túlsúlyban van azzal a néhány,
 magunk számára is meglepetést okozó pillanattal
szemben, amikor félelmek és katasztrófától való
fenyegetettség nélkül vágtázunk. Hogy megértsük
ennek a tanításnak a lényegét, tételezzük föl, hogy
tökéletesen szeretjük Istent - megrészegít, eláraszt,
áthat az a gyönyörűség, amelyet nem tarthatunk
magunkban mint közölhetetlent, s így nehezen
elviselhetőt, boldogít, ismételten újra és újra ön­
kéntelenül is előtör belőlünk, örömöt okoz, ami
ugyanúgy nem választható el attól a dicsőítéstől,
amelyet félszabadít, s amelyben kifejeződik, mint
ahogy a tükör által elnyelt és visszatükrözött vilá­
gosság sem különíthető el egymástól! A
%ás?%m szerint az ember fő célja „Istent dicsőíteni
és gyönyörködni benne mindörökké". De ehhez
tudnunk kell, hogy e kettő ugyanaz. Teljesen gyö­
nyörködni benne ugyanaz, mint dicsőíteni. A m i ­
kor Isten azt parancsolja^, hogy dicsőítsükőt, arra
hív bennünket, hogy gyönyörködjünk benne.
Miközben persze, ahogy Donne fogalmaz, még
csak hangoljuk hangszereinket.^ A zenekar han­
golása önmagában is gyönyörűséges lehet, de csak
azok számára, akik bizonyos mértékig, ha csak
egy kicsit is, képesek az alapján előre elképzelni
a szimfóniát. A zsidó áldozatok, sőt, a mi legszen­
tebb szertartásaink is, ahogy valóban megjelennek
az emberi tapasztalat számára, a hangoláshoz ha­
sonlóan ígéretek, de néma kész előadás. így a han­
goláshoz hasonlóan talán több bennük a kötelesség,
és kevesebb az öröm, vagy éppen semmi, de a
 kötelesség célja az öröm. Amikor eleget teszünk
„vallási kötelezettségeinknek", olyanok vagyunk,
mint azok az emberek, akik csatornát ásnak egy
száraz vidéken, hogy amikor végre elered az eső,
utat találjon magának. Úgy értem, amennyire le­
hetséges. Még most is vannak boldog pillanatok,
amikor egy vékony erecske végigkúszik a száraz
ágyások között - s boldog lelkek, amelyekkélez
gyakran megtörténik.
A m i a zsoltárokban az alkudozást illeti („Tedd
meg ezt, és majd dicsőíteni foglak"), bizonyára
létezett ilyen csipetnyi ostobaság a pogányságban.
A túz nem tisztán száll fel az oltárról, de a tisztá­
talanságok nem tartoznak a lényegéhez. M i pedig
nem mindannyian vagyunk abban a helyzetben,
hogy akár a legnyersebb zsoltárost is megves­
sük emiatt. Természetesen m i nem vétenénk el
így a mondandónkat. Á m létezik mind jó, mind
rossz értelemben vett szótlan imádság. A térde­
imen töltött idő során gyakran megdöbbentett,
hogy miféle szavakat intéztem Istenhez, valójá­
ban milyen gyerekes békeajánlatokkal álltam elő,
miféle kijelentéseket tettem, sőt, félig, tudatosan
milyen képtelen egyezményeket és alkukat java­
soltam. Valahol a szívem mélyén van valamiféle
ősi pogányság. Sajnos, úgy tűnik, a pogányság
buta és együgyű okoskodásának több ereje van a
túléléshez, mint ártatlan, sőt szép aspektusainak.
H a egyszer megvan a hatalmunk hozzá, könnyű
elhallgattatni a kürtöket, lecsendesíteni a táncot,
eltorzítani a szobrokat és elfelejteni a történeteket,
de nem könnyű megölni az ember lelkében hol
alázatosan hajlongó, hol nagy szájjal hetvenkedő
irigy, ijedt szörnyeteget, akiről méltán mondja Is­
ten: „Azt véled, én is csak olyan vagyok, / Mint
szintén te." (50,21, S Z M A L . 8.)
Á m mindez, mint mondtam, csak kevés olva­
sómnak lesz megvilágosító erejű. Másoknak a
tévedések efféle vígjátéka, egy ilyen körülményes
utazás, amelynek végén a nyilvánvalóhoz jutunk
el, szívből jövő nevetésre ad alkalmat.

— 77P —
 Most valami sokkal nehezebbre térünk rá. E d ­
dig úgy próbáltuk olvasni a zsoltárokat, ahogy fel­
tételezésünk - vagy az én feltételezésem - szerint
költőik szerették volna, hogy olvassák őket. E z
viszont természetesen nem az a mód, ahogy a ke­
resztények leginkább használják őket. Azt hitték
róluk, hogy egy második vagy rejtett jelentéssel is
bírnak, „allegorikus" értelemmel, amely a keresz­
ténység központi igazságaira, a megtestesülésre,
a kereszthalálra, a feltámadásra, a mennybeme­
netelre és az ember megváltására vonatkozik.
Ugyanígy értelmezték az egész Ószövetségét A z ,
amit a szerzők mondanak; e nézet szerint csak
olyan események fényében nyerte él teljes értelmét,
amelyek a szerzők halála után következtek be.
Egy ilyen tanítás nem ok nélkül támaszt ké­
telyt egy mai elmében. Mert, mint tudjuk, szinte
bármit beleolvashatunk bármelyik könyvbe, ha
elég elszántak vagyunk. Ezzel különösen azok­
nak akad dolguk, akik fantasztikus irodáimat
írnak. Találkozni fognak olyan kritikusokkal,
mind elismerőkkel, mind ellenségesekkel, akik
mindenféle allegorikus jelentéseket olvasnak bele
a történeteikbe, amelyek sosem fordultak meg a
fejükben. (Némely allegória, amelyeket így erőltet­
tek rá a könyveimre, annyira zseniális és érdekes
volt, hogy gyakran azt kívántam, bárcsak nekem
is eszembe jutott volna.) Úgy látszik, lehetetlen
egy emberi szellemnek olyan elbeszélést kitalálni,
amelyben egy másik emberi szellem nagy valószí­
nűséggel ne találna valami rejtett értelmet.
Nyilvánvaló, hogy tágas tér nyílik az önbe-
csapás számára, ha egyszer elfogadjuk az ilyen
értelmezési módszereket. Ennek ellenére mégis
úgy vélem, lehetetlen - egy bizonyos okból, amire
később térek k i - teljesen elvetnünk a módszert,
amikor keresztényekként olvassuk a Bibliát. Ezért
meredek emelkedő előtt állunk. Nem fogok szik­
lamászással próbálkozni. Olyan kerülőutat vá­
lasztok, amely első látásra egyáltalán nem vezet
bennünket a csúcsra.
A Szentírástól, de még a kereszténységtől is tá­
voli példákkal kezdem, amelyek olyan elmondott
vagy leírt dolgokat mutatnak be, amelyek a későb­
bi események fényében új értelmet nyernek.
Egy római történetíró beszámol egy tűzvészről
egy vidéki városban, amelyről úgy gondolták, a
közfürdőből indult k i . A m i sajátos színt kölcsön­
zött a szándékos gyújtogatás gyanújának, az az
volt, hogy ugyanaznap egy úr arra panaszkodott,
hogy a forró fürdőben a víz csak langyos volt, és
az egyik szolgától azt a választ kapta, hogy %%-
7M<3wa2M eMg wgJgg Na már most, ha tényleg
cselszövésről volt szó, amiben a rabszolga benne
volt, és elég bolond volt, hogy egy ilyen burkolt
fenyegetéssel megkockáztassa a lebukást, akkor
nem foglalkoznánk a történettel. De tegyük fél,
hogy a tűz baleset volt (vagyis nem szándékosan
okozták). Ebben az esetben a rabszolga igazat
beszélt, vagy fontosabb igazságot mondott, mint
azt feltételezte volna. Világos, hogy véletlen egy­
beesésről van szó, nem másról. A rabszolga vála­
szát teljesen megmagyarázza az ügyfél panasza,
minden fürdővendég ezt mondta volna a helyében.
A z a mélyebb értelem, amit a következő néhány
órában a szavainak tulajdonítottak, mondhatni,
véletlenszerű volt.
Most pedig vegyünk egy rafináltabb példát! (A
klasszikusokban járatlan olvasónak tudnia kell,
hogy egy római számára Saturnus „kora" vagy
„uralma" az ártatlanság és a béke elveszett korát
jelentette. Azaz nagyjából megfelel a bűneset előtti
édennek, noha ennek jelentősége, a sztoikusokat
leszámítva, megmaradt a hasonlóság szintjén.)
Vergilius egyik költeményét így kezdi, nem sok­
kal Krisztus születése előtt: „Újraszületve az
évszázak nagy rendje megépül. / Már megtérhet
a Szűz, meg az ősi saturnusi k o r s z a k , / M á r új
sarjat küld a magasból a földre az ég is."6* S annak
a paradicsomi korszaknak a leírásával folytatja,
amely e születéssel veszi kezdetét. Ezt persze az
egész középkorban úgy értették, hogy Vergilius-
 nak volt némi homályos prófétai ismerete Krisztus
születéséről, amelyről valószínűleg a Szibilla-
könyvekből^ tudott. Tehát pogány prófétának
tekintették. A mai tudósok szerintem nevetnének
ezen az ötleten. Talán vitatkoznának azon, hogy
melyik nemesi vagy császári párnak bókolt ilyen
túlzóan az udvari költő fiuk születése alkalmából,
de, mint m á r mondtam, a Krisztus születésével
való hasonlóságot véletlennek tekintenék. Mind­
azonáltal a legkevesebb, amit elmondhatunk róla,
az az, hogy ez a véletlen megdöbbentőbb, mint a
rabszolga szavai a fürdőben. H a szerencse, akkor
kivételes szerencse. H a az ember a kereszténység
fanatikus ellenzője lenne, akkor is kísértést érez­
ne arra egy óvatlan pillanatban, hogy azt mondja:
ördöngös szerencse.
Most pedig két olyan példára térek rá, amely
véleményem szerint más szintet képvisel. Ezek­
ben, mint a fentiekben, valaki valami olyat mond,
ami igazabb és fontosabb, mintsem gondolná, de
nekem úgy tűnik, nem véletlenül mondta azt. Si­
etek hozzátenni, hogy a véletlennek az az alter­
natívája, amire én gondolok, herma.„prófétálás"
a szónak a csodálatos módon megadatott világos
előre látás értelmében. Persze egyáltalán nem áll
szándékomban az sem, hogy az általam említendő
bizonyítékokat a kereszténység igaz voltának bi­
zonyítására használjam. Most nem bizonyítékok­
ról van szó. Csupán azon gondolkodunk, hogyan
kellene tekintenünk azokra a többletjelentések-
re, amelyeket néha elmondott vagy írott dolgok
felvetnek annak a teljesebb tudásnak a fényében,
amelynek szerzőjük nem volt a birtokában. A z t
javaslom, hogy a különböző példákat eltérő módon
közelítsük meg.
Néha talán a puszta véletlen egybeesés művé­
nek tekintjük ezeket a mellékzöngéket, bármilyen
megrázóak is. Más esetekben viszont a későbbi
igazság (amit a beszélő nem ismert) bensőséges
viszonyban áll azzal az igazsággal, amit ismert,
tehát amikor rátapintott, ugyanazzal a valósággal
érintkezett, amelyben a teljesebb igazság gyöke­
rezett. H a a teljesebb igazság fényében olvassuk
szavait, és mellékzöngeként vagy második jelen­
tésként meghalljuk azt bennük, azzal nem eről­
tetünk a szövegre olyasmit, mintegy önkényes
kiegészítésként, ami az illető gondolkodásától
idegen volt. Inkább meghosszabbítjuk az implikált
jelentést egy azzal rokon irányba. A z illető szavai
és a teljes igazság mögött álló alapvető valóság egy
és ugyanaz.
A z az állapot, amit az ilyen dolgokról állí­
tok, egyfelől nem a véletlen egybeesés, másfelől
pedig nem is a természetfeletti előre látás. Meg­
próbálom ezt három elképzelt esettel illusztrálni.
1. Egy szent ember, aki határozottan állítja, hogy
a Lélek által prófétál, azt mondja, hogy valahol
a világegyetemben van egy ilyen és ilyen lény.
Később lehetővé válik számunkra (Isten óvjon
tőle) utazni a világűrben, és új világokban terjesz-
 teni saját romlottságunk okádékát, és egy távoli
csillag távoli bolygóján minden kétséget kizáróan
megtaláljuk pontosan azt a lényt. E z a legszoro­
sabb értelemben vett prófécia lenne. Bizonyítaná
a próféta csodálatos adományát, és meggyőzően
szólna amellett, hogy minden, amit az illető mon­
dott, igaz. 2. Egy teljesen tudománytalan scifiíró
kitalál egy lényt tisztán művészi okokból. Később
találunk egy azzal azonos lényt. E z csak az író
szerencséje volna. Valaki, aki semmit nem tud
a versenyzésről, egyszer, élete korábbi szakaszá­
ban lehetett győztes. 3. Egy nagy biológus abból a
célból, hogy az állati szervezetek és környezetük
közötti kapcsolatot illusztrálja, kitalál egy hipo­
tetikus környezethez alkalmazkodó hipotetikus
állatot. Később találunk egy nagyon hasonló lényt
(természetesen az illető által feltételezett hasonló
környezetben). E z a hasonlóság a legkisebb mér­
tékben sem véletlenszerű. Megalkotásához az éles­
látás és a tudás, nem pedig a szerencse vezetett.
A z élet valódi természete megmagyarázza, miért
van ilyen lény a világegyetemben, és azt is, miért
volt egy ilyen lény az illető tanulmányaiban. H a
a tanulmányok újraolvasásá közben a valóságra
gondolunk, nem vetítjük bele saját önkényes kép­
zelgéseinket a szövegbe. E z a második jelentés
rokonságban van vele. A fejemben lévő példák
ennek a harmadik esetnek felelnek meg, noha,
mint látni fogjuk, valami érzékenyebb és szemé­
lyesebb dologról van szó, mint a; tudományos is-
 méret. Arról, hogy k i volt az író vagy a beszélő, s
nemcsak arról, mit tudott.
Platón az^í/Jamban^ amellett érvel, hogy az
igazságot sokszor azért helyeslik, mert megbecsü­
léssel, népszerűséggel és hasonlókkal jár együtt.
Hogy valódi természetét lássuk, mindezektől el
kell választanunk, meg kell fosztanunk. Ezért arra
kér bennünket, hogy képzeljünk el egy tökéletesen
igaz embert, akivel a környezetében mindenki úgy
bánik, mint egy gonosz szörnyeteggel. Még akkor
is tökéletesnek kell képzelnünk, amikor megkö­
tözik, megkorbácsolják és végül karóba húzzák
(ami a keresztre feszítés perzsa megfelelője volt).
Ennél a szakasznál a keresztény olvasó nem hisz
a szemének. M i történik itt? Egy újabb szerencsés
egybeesés? De jelenleg csak annyit ért, hogy itt
valami olyasmiről van szó, amit szerencsének egy­
általán nem nevezhetünk.
Vergilius az általam idézett költeményben talán
„valami másról beszélt", mint amire vonatkozólag
szavai leginkább igazak voltak, a rabszolga a für­
dőben pedig szinte biztos, hogy másról. Platón a
jóság sorsáról beszél egy gonosz és meg nem értő
világban, és tudja, hogy erről beszél, de ez nem
egyszerűen valami más, mint Krisztus szenvedé­
se. Ugyanaz a dolog, aminek Krisztus szenvedé­
se a legmagasabb rendű példája. H a tanítójának,
Szókratésznek nemrég történt halála - hogy azt ne
mondjuk, mártíromsága - arra indította Platónt,
hogy megírja azt, akkor az megint csak egyszé-
 rűen nem valami más, mint Krisztus szenvedése.
Szókratész tökéletlen, mégis igen tiszteletreméltó
jósága a bürökpohár kiivása általi könnyű halálá­
hoz vezetett, Krisztus tökéletes jósága pedig a ke­
reszthalálhoz, s nem véletlenül, hanem ugyanazon
okból kifolyólag: mert a jóság az, ami, a bukott
világ pedig az, ami. H a Platón egyetlen példából
kiindulva, és a jóság, valamint a világ természeté­
be való betekintésének köszönhetően eljutott egy
tökéletes példáig, és így valaminek a Krisztus
szenvedéséhez meglehetősen hasonló ábrázolásá­
hoz, akkor ez nem azért történt, mért szerencséje
volt, hanem mert bölcs volt. H a egy ember, aki
csak Angliát ismerné, megfigyelné, hogy minél
magasabb egy hegy, annál tovább marad meg raj­
ta a hó kora tavasszal, és így arra a féltételezésre
jutna, hogy lehet olyan magas hegy, amin a hó
egész évben megmarad, akkor az általa elképzelt
hegy és az Alpok közti hasonlóság nem pusztán
szerencsés véletlen lenne. Talán nem tudott arról,
hogy valóban vannak ilyen hegyek, mint ahogy
Platón sem tudta valószínűleg, hogy a keresztre
feszített jóság általa felvázolt ideálisan tökéletes
képe valaha is valóra válik-e, történelmivé lesz-e.
De ha az az ember valaha is látta volna az Alpokat,
nemmondta volna: „Micsoda érdekes egybeesés!"
Sokkal valószínűbb^ hogy így szólt volna: „Ugye,
ugye, megmondtam!"
És mit mondjunk a különböző pogány mito­
lógiák azon isteneiről, akiket miután megöltek,
 feltámadnak, s akik ezáltal megújítják és meg­
változtatják híveik vagy a természet életét? Fur­
csa módon a hitünkkel szemben legellenségesebb
antropológusok ezen a ponton sok keresztény­
nyel egyetértve mondanák: „A hasonlóság nem
véletlen." A két fél persze különböző okokból
fogalmazna így. A z antropológusok úgy értenék:
„Mindezeknek a babonáknak közös forrása a ko­
rabeli ember gondolkodása és tapasztalata, külö­
nösen a földműveléssel kapcsolatos tapasztalata. A
ti Krisztus-mítoszotok olyan, mint Balder mítosza,
mert ugyanonnan származnak. A hasonlóság a
családtagok hasonlósága." A keresztények két
csoportra oszlanának. A korai egyházatyák (vagy
némelyikük), akik abban hittek, hogy a pogány­
ság nem más, mint az ördög közvetlen műve, azt
mondanák: „Az ördög kezdettől fogva igyekezett
hazugságokkal félrevezetni az emberiséget. Mint
minden rutinos hazudozó, annyira hasonlóvá teszi
hazugságait az igazsághoz, amennyire csak tud­
ja, féltéve, hogy a fő Mrdésben tévútra viszik az
embert, minél közelebb van utánzatuk az igazság­
hoz, annál hatásosabbak lesznek. Ezért hívjuk az
ördögöt Isten majmának: mindig Istent utánozza.
Ezért az, hogy Adonisz emlékeztet Krisztusra,
egyáltalán nem véletlen. Olyan hasonlóság ez,
amit a hamis és az igazi, a paródia és az eredeti, a
hamis és igazgyöngy között mindig megtalálunk."
Más keresztények, akik velem együtt úgy gondol­
ják, hogy (a jó történet kedvéért) a mitológiában
 isteni, ördögi és emberi elemek is közrejátszanak,
azt mondanák: „Nem véletlen. Éjszaka és nappal
váltakozásában, a termés évenkénti halálában és
újjászületésében, az ezeknek a folyamatoknak
teret adó mítoszokban, abban az erős, noha telje­
sen meg nem fogalmazott érzésben (amely több
pogány „misztériumban" testet öltött), hogy ma­
gának az embernek is alá kell vetnie magát vala­
miféle halálnak, ha igazán élni akar, már jelen
van egy Isten által megengedett hasonlóság azzal
az igazsággal, amelytől minden függ. A z , hogy e
mítoszok emlékeztetnek a keresztény igazságra,
ugyanúgy nem véletlenszerű, mint a nap és suga­
rainak visszatükröződése egy pocsolyában, vagy a
történelmi tény és annak közszájon forgó, némileg
elferdített változata, vagy a való világ fái és hegyei,
illetve álmaink fái és hegyei közti hasonlóság." így
hát mindhárom nézet képviselői egyaránt úgy
tekintenek a „pogány Krisztusokra" és az igazi
Krisztusra, mint olyan dolgokra, amelyek között
tényleg van kapcsolat, és hasonlóságukat jelentős­
nek tartják.
Más szóval, amikor olyan kimondott dolgo­
kat tanulmányozunk, amelyek a későbbi tudás
fényében olyan jelentést vesznek fel, amivel nem
rendelkezhettek annak számára, aki mondta őket,
kiderül, hogy azoknak különböző fajtái vannak.
Biztos, hogy bármelyik fajtához is tartozzanak,
gyakran hasznos, ha a második jelentést is szem
előtt tart juk, amikor olvasunk.Ha Krisztus szü-
 letésére gondolok (és nem tudok nem gondolni rá),
amikor Vergilius költeményét olvasom, sőt kará­
csonyi olvasmányaim közé is beemelem, akkor ez
talán okos és megfontolt dolog. De a hasonlóság,
amely ezt lehetővé teszi, végül is a puszta vélet­
lennek is tulajdonítható (bár nem vagyok benne
biztos, hogy az). Lehet, hogy olyasmit olvasok bele
Vergiliusba, aminek semmi köze ahhoz, aki ő volt,
amit tett, és ami szándékában állt, ugyanúgy, mint
ahogy annak a baljós jelentésnek - amit á római
történet fürdőzője szavainak a későbbi események
kölcsönöztek - sem lehetett semmi köze ahhoz, k i
volt az a rabszolga, és mire gondolt. H a viszont
Krisztus szenvedésén elmélkedem, miközben Pla-
tón leírását olvasom az Igazról, vagy a feltámadá­
son, miközben Adóniszról vagy Balderról olvasok,
akkor az más eset. Valódi kapcsolat van aközött,
hogy k i volt Platón és kik a mítoszteremtők, s mi
volt a legmélyebb szándékuk, és aközött, hogy én
mit hiszek el igazságként. Én tudok erről a kap­
csolatról, ők nem. De tényleg létezik. Nem saját
önkényes képzelődésemet erőltettem rá a régi szö­
vegekre. A z ember el tudja képzelni Platónt vagy a
mítoszteremtőket, amint, miután megismerték az
igazságot, így szólnak: „Értem... szóval valójában
erről beszéltem. Hát persze! A szavaim valójában
ezt jelentették, és én sosem tudtam meg." A fürdős
szolga, ha ártatlan volt, a szavainak adott második
jelentés hallatán semmi kétség, hogy ezt mondta
volna: „Isten engem úgy segéljen, sosem gondoltam

—
semmi ilyesmire. Eszembe sem jutott soha. Nem
volt okom rá." Hogy Vergilius mit mondott volna,
ha megtudja az igazságot, arról fogalmam sincs.
(Talán sokkal nagyvonalúbb lenne, ha nem arról
beszélnénk, „mit mondott volna" Platón, Vergilius
és a mítoszteremtők, hanem hogy mit mondtak.
Mert jó reménységgel gondolhatjuk, hogy most
már tudják, és régóta örömmel fogadják áz igazsá­
got. „Akkor eljönnek napkeletről és napnyugatról,
északról és délről, és asztalhoz telepednek az Isten
országában."^)
így hát már jóval azelőtt, hogy rátérnénk a zsol­
tárokra vagy a Bibliára, jó okunk van arra, hogy
ne dobjunk el minden többlet jelentést mint szeme­
tet. Keble azt mondta a pogány költőkről: „Ama
nagy bárdoknak gondolataikon túl más gondola­
tok is adattak."^ De most forduljunk magához a
Szentíráshoz.
^4 ^ M ^ m ^
H a még pogány megnyilatkozások is hordoz­
hatnak másodlagos jelentést, nem a véletlennek
köszönhetően, hanem mert, ahogy mondtam,
bizonyos tekintetben joguk van hozzá, akkor az
írásoktól ugyanez nagyobb jeléntőséggel és gyak­
rabban elvárható. Két okunk van arra, hogy így
gondolkodjunk, amennyiben keresztények va­
gyunk:
1. Számunkra ezek az írások „szentek", „ihle­
tettek", vagy ahogy Pál mondja, „Isten igéi".^ E z
viszont többféleképpen is értelmezhető, s meg kell
kísérelnem elmagyarázni, hogy én hogyan értem,
legalábbis ami az Újszövetségét illeti. Meggyanú­
sítottak azzal; hogy úgynevezett fundamentalista
vagyok. Azért, mert sohasem tekintek semmilyen
elbeszélést történelmietlennek csak azért, mert
csodás elemet foglal magába. Egyesek olyan ne­
hezen tartják hihetőnek a csodálatost vagy termé­
szetfölöttit, hogy nem tudnak más okot elképzelni
arra, hogy én elfogadom, mint azt; hogy előzőleg
már hittem, hogy az Ószövetség minden monda­
ta történelmileg vagy tudományosan igaz. De ez
 rám nem jellemző jobban, mint Jeromosra, aki azt
mondta, hogy Mózes „egy népi költő modorában"
(ahogy mi mondanánk: mitikusán) írta le a terem­
tést, vagy Kálvinra, aki nem tudta eldönteni, hogy
Jób története történelem vagy fikció. A valódi okom
arra, hogy egy csodás történetet el tudok fogadni
megtörténtnek, az az, hogy sosem találtam sem­
milyen filozófiai okot arra az általánosan elterjedt
tagadó tételre, hogy nem történnek csodák. Azt,
hogy egy adott elbeszélés történelmi-e vagy sem,
egészen más alapon kell eldöntenem (ha egyálta­
lán el akarom dönteni). Nekem úgy tűnik, hogy
Jób könyve nem történelmi, mert egy, az egész tör­
ténelemhez, még egy legendához sem kapcsolható
emberről szól, akinek származását nem tudjuk
meg, akinek a hazáját a Biblia máshol nem említi,
s mert a szerző valójában elég nyilvánvaló módon
inkább mesemondóként, s nem krónikásként ír.
Ezért nem okoz nehézséget, hogy elfogadjam,
mondjuk, azoknak a tudósoknak a véleményét,
akik úgy vélik, hogy a Mózes első könyvének
teremtésről szóló beszámolója korábbi pogány
és mitikus sémi történetekből származik. Ter­
mészetesen világossá kell tennünk, mit jelent az,
hogy „származik". A történetek nem reprodukál­
ják a fajukat, mint az egerek. Emberek mesélik
őket. Minden egyes újramesélő vagy pontosan
megismétli, amit elődje mondott el neki, vagy
megváltoztatja. Tudattalanul vagy szándékosan
változtathat rajta. H a szándékosan változtatja meg,
 képzelete, formaérzéke, erkölcsisége, az illemről, a
tanulságról vagy pusztán az érdekességtől alkotott
elképzelései mind közrejátszanak. H a tudattala­
nul, akkor a tudattalanja (ami nagymértékben fe­
lelős azért, hogy felejtünk) lépett működésbe. így
abban, amit - kissé félrevezetően - egy történet
„fejlődésének" neveznek, az ember, mindaz, ami
ő maga és valamennyi attitűdje szerepet játszik.
És semmilyen jó munka nem végezhető el sehol
a Világosság Atyjától jövő segítség nélkül. A m i ­
kor az újramondások sora az igaz Teremtés és
a transzcendens Teremtő gondolatát érintő törté­
netté (mint Mózes első könyve) változtat egy első
látásra sem vallásilag, sem metahzikailag nem je­
lentős történetet, akkor semmi sem akadályoz meg
abban, hogy úgy higgyem: az újramesélők közül
egyeseket vagy egyvalakit Isten vezetett.
így valami eredetileg csupán természetes - azt
a fajta mítoszt, amit a legtöbb nemzetnél megta­
lálunk - Isten által önmaga fölé emelkedik, így
képessé válva és kényszerítve arra, hogy olyan cé­
lokat szolgáljon, amelyeket önmagától nem szolgált
volna. Általánosságban tehát elmondható, hogy
az Ószövetség ugyanabból az anyagból áll, ami­
ből bármely más irodalmi mű - krónika (amely
helyenként nyilvánvalóan meglehetősen pontos),
költemények, erkölcsi és politikai beszédek, re­
gényszerű történetek, miegymás, de mindegyik
Isten szavának szolgálatába van állítva. Felteszem,
nem mind ugyanúgy. Vannak próféták, akik an-
nak teljes tudatában írnak, hogy isteni kényszer
alatt állnak. Vannak krónikások, akiknek csak
feljegyzések készítése volt a szándéka. Vannak
költők, mint az á26&<? költőig akik alko­
tás közben sosem álmodtak világi és természetes
szerzői szándékuktól eltérő célokról. Voltak (és
ez nem kevésbé fontos) a zsidó, majd a keresztény
egyházban olyanok, akik csak ezeket a könyvéket
őrizték meg és kanonizálták. Voltak szerkesztők,
akik módosították őket. Mindezek felett egy isteni
késztetést feltételezek, amelynek egyáltalán nem
volt szüksége arra, hogy minden tudatos legyen.
A nyersanyag emberi minősége megmutatko­
zik. A naivitás, a hiba, az ellentmondás, sőt (mint
az átkozódó zsoltárokban) még a gonoszság sem
tűnt el. A végeredmény nem „Isten igéje" abban
az értelemben, hogy minden szakasz önmagában
feddhetetlenül tudományos vagy történelmi. De
hordozza Isten igéjét, s nekünk (kegyelem által,
tekintettel a hagyományra és nálunk bölcsebb
értelmezőkre, és azzal az intelligenciával és isme­
rettel, amivel rendelkezünk) nem úgy adatik, hogy
enciklopédiaként vagy enciklikaként használjuk,
hanem hangnemével vagy hangulatával átitatva
tanuljuk meg lépésről lépésre átfogó üzenetét.
A z emberi értelem számára az emberi anyagnak
ez a (bizonyos ér telemben tökéletlen) feldolgozása,
(befejezetlen) megnemesítése kétségtelenül ren­
dezetlennek és sérülékenynek tűnhet. Talán úgy
véljüky egy meg nem törő fénysugárnaky-amely
 a végső igazságot rendszerezett fórmában tárja
elénk, jobban örültünk volna, talán valami olyas­
mit várnánk, mint a szorzótábla, amit táblázatba
foglalhatunk, memorizálhatunk, és amiben meg­
bízhatunk. A z ember tisztelheti, néha irigyelheti
is mind a Biblia fundamentalista, mind az egyház
római katolikus felfogását. Van azonban egy érv,
amitől mindkét esetben ódzkodnunk kellene: Is­
ten csakis a legjobbat tehette, ez a legjobb, ezért
Isten ezt tette. Mert halandók vagyunk, és nem
tudjuk, mi a legjobb nekünk, és veszélyes előírni
Istennek, mit tegyen - különösen, amikor nem
látjuk be, ami életünket illeti, hogy végül is azt
tette.
Talán felfigyeltünk rá, hogy magának, a m i
Urunknak a tanításai, amelyek tökéletesek, nem
abban az előre elkészített, üzembiztos, szisztema­
tikus stílusban hangzottak el, amire számítottunk
vagy vágytunk volna. Egy könyvet sem írt. Csak
feljegyzett mondásaink vannak tőle, amelyek több­
sége kérdésre adott válaszként fogalmazódott meg,
bizonyos fokig a szövegkörnyezetük alakította k i
őket. Miután pedig összegyűjtöttük őket, nem tud­
juk rendszerbe foglalni. Igét hirdet, de nem tart
előadást. Paradoxonokkal, mondásokkal, költői
túlzásokkal, példabeszédekkel, iróniával, sőt (nem
tiszteletlenségből mondom) ^aranyköpésekkel" él.
Olyan állításokat mond, amelyek, ha a közmon­
dásokhoz hasonlóan szigorúan szó szerint vesszük
őket, ellentmondani látszanak egymásnak. Tanítá-
sa ezért nem ragadható meg egyedül az ész által,
nem lehet „rendezni", mint egy „kérdést". H a ezt
mégis megpróbáljuk, valamennyi tanító közül a
legnehezebben megérthetőnek fogjuk őt találni.
Aligha adott valaha is egyenes választ egy egye­
nes kérdésre. Nem fogjuk rávenni, hogy a mi aka­
ratunk szerint „valljon színt". Ezt megkísérelni
olyan (ismét csaknem tiszteletlenségből mondom),
mint üvegbe zárni egy napsugarat.
Lejjebb ereszkedve egy nagyjából hasonló ne­
hézséggel találjuk szembe magunkat Pálnál. Nem
lehetek én az egyetlen olvasó, aki nem érti, hogy
Isten, aki oly sok adottsággal ajándékozta meg,
miért tagadta meg tőle azt, amire szerintünk
olyannyira szüksége lett volna az első keresztény
teológusnak: a világosságot és a szabatos fogal­
mazást.
így hát három szinten is, a megfelelő mér lék­
ben, ugyanannak a megtagadásával találkozunk,
amiről úgy véltük, hogy a legjobb lett volna szá­
munkra: magában az igénél; a pogányok apostolá­
nál és a Szentírás egészében. Mivel Isten így tett,
arra a következtetésre kell jutnunk, hogy ez volt
a legjobb, amit tehetett. Lehet, hogy amit szeret­
tünk volna, annak a megadása végzetes lett volna
számunkra. Talán nem mellékes, hogy Urunk ta­
nítása azáltal, hogy (rendszerező elménk számára)
nehezen megfogható, az egész embertől követeli a
választ, olyan világossá téve ezt, hogy fel se merül­
jön az; hogy itt egy tananyagot kell elsajátítanunk.
 Ehelyett elmerülhetünk egy Személyiségben, el­
sajátítva egy újfajta látásmódot és beállítódást,
belélegezve egy új atmoszférát, elszenvedve őt, a
saját útján, hogy újjáépítsük magunkban az ő el­
torzult képmását. Ugyanez a helyzet Pállal, Talán
az a fajta munka, amit elvárnék tőle, hasznave­
hetetlen lenne. A homályosság, a fel-felbukkanó
következetlenség, sőt álokoskodás, a jelentéktelen
részletek, a személyes panasz, a gyakorlati taná­
csok és a lírai elragadtatás kavargó egyvelegén
végül is átjön az, ami fontosabb, mint az eszmék:
egy teljes keresztény élet működése közben, azaz
maga Krisztus, amint egy ember életében mun­
kálkodik. Ugyanígy az Ószövetség értéke is talán
éppen abban áll, ami tökéletlenségének tűnik. Egy
bizonyos módon való használata talán azért vált
k i ellenérzést, hogy kénytelenek legyünk valami
más módon használni - hogy megtaláljuk benne
az igét, nem ismételt és kényelmes olvasgatása ál­
tal, nem is lelkiismeretünk és ítélőképességünk
ítéletei nélkül, hogy olvasás közben újra átéljük
Istennek az egész zsidóság által megtapasztalt fo­
kozatosan közölt kinyilatkoztatását, hogy érezzük
a küzdelmet az ige és a között az emberi matéria
között, amin keresztül munkálkodik. Mert, ismét­
lem, teljes választ várnak tőlünk.
Biztos vagyok benne, hogy azáltal, hogy az
emberi közeg minden torzításán keresztül kellett
eljutnom Isten hangjáig, az átkozódó zsoltárok­
ban olyasmit nyertem, amit talán nem kaptam
volna meg egy hibátlan, etikai állásfoglalásból.
A z árnyékok (legalábbis az én szívem számára)
valamivel többet sejtettek a világosságból. Valami
olyan, önmagában annyira vallásellenes dolgot
sem hagynék (most már) k i a Bibliámból^ mint a
Prédikátor könyvének nihilizmusa. Világos, rideg
képet kapunk arról, milyen az ember élete Isten
nélkül. Ez az álláspont maga is része Isten szavá­
nak. Meg kell hallgatnunk. Még ha csak a Prédi­
kátor könyvét tesszük is magunkévá, és a Biblia
egyetlen másik könyvét sem, akkor is közelebb
jutunk az igazsághoz, mint egyesek.
Ezek a találgatások, hogy miért teszi Isten, amit
tesz, kétségtelenül nem értékesebbek a kutyám
arra vonatkozó elképzelésénél, hogy mit akarok,
amikor ülök és olvasok. Habár az okok felől csak
tippelhetünk, legalább láthatjuk Isten szándéka­
inak következetességét. Mózes első könyvében
azt olvassuk (2,7), hogy Isten porból fórmálta az
embert, és élet leheletét lehelte bele. Amennyit az
első szerző tudott erről, ez a szakasz talán csak
annak továbbélését illusztrálja, még ha egy igaz
teremtéstörténetben olvassuk is, hogy a pogányok
képtelenek voltak megragadni az igazi Teremtést,
nem rendelkeztek azzal a szilaj, festői hajlammal,
hogy Istent úgy képzeljék el, mint aki „valami­
ből" létrehozza a dolgokat, mint a fazekas vagy az
ács. Mindazonáltal akár szerencsés véletlen, akár
(ahogy én gondolom) Isten vezetése folytán ez egy
mélységes alapelvet testesítmeg. Mert valamennyi
 nézet szerint az embert bizonyos értelemben „va­
lami másból" alkották - ez világos. A z ember egy
az élőlények közül, de olyan élőlény, amely arra hi­
vatott, vagy azért emelték ki, vagy - ha úgy tetszik
- arra ítéltetett, hogy több legyen, mint egy élőlény.
A z általános biológiai nézet szerint (az evolúcióval
nem vallási jellegű problémáim vannak) az egyik
főemlős olyan változáson megy át, hogy ember­
ré válik, de továbbra is főemlős és állat marad.
Úgy kezd új életet, hogy a régit nem hagyja maga
mögött. Ugyanígy minden szerves élet pusztán
kémiai folyamatokat indít el és használ fél. Ám
az elv nyomon követhető, úgy felfélé, mint lefelé.
Mert azt tanítják nekünk, hogy maga a Megtes­
tesülés sem „az istenség testté való átváltozásával"
zajlott le, „hanem (az) emberi természet Istenbe
való felvételével",^ az emberi élet az isteni élet hor­
dozójává lett benne. H a az írások nem Isten szavá­
nak irodalommá alakulásával, hanem az irodalom
Isten szavának hordozójává emelésével keletkeztek,
akkor ebben nincs semmi rendhagyó.
Ez a módszer persze majdnem minden szinten
ingatagnak, vagy, mint mondtam, sebezhetőnek
tűnik. E minőségi ugrások egyike sem magától
értetődő, ahogy kívánnánk. Mivel az alsóbbren­
dű természet új terhével megrakva s új élőjogát
megszerezvén megmarad, nem pedig megsemmi­
sül, mindig lehetősége lesz arra, hogy ne vegyen
, tudomást a minőségi ugrásról, és semmi mással
ne számoljon, csak az alsóbbrendűvel. így az em-
 berek olvashatják úgy Urunk életét, mint csupán
emberi életet (mert emberi élet). Sok mai filozófia,
talán a legtöbb, úgy tekint az emberi életre, mint
pusztán szokatlanul összetett állati életre. A karté­
ziánusok úgy tekintettek az állati életre, mint egy
gépezetre. A Szentírást ugyanígy lehet pusztán
irodalomként olvasni. Egyetlen új félfedezés vagy
új módszer sem fogja meghozni á végső győzelmét
egyik értelmezés számára sem. Mert amit mind­
ezek a szintek egyaránt megkövetelnek, az nem
csupán a tudás, hanem egy bizonyos éleslátásra
fókusz helyes beállítása. A k i k ezekben az esetek­
ben csak az alacsonyabbrendűt képesek meglátni,
mindig meggyőzhetők lesznek. Nem lehetne vi­
tába szállni azzal, aki azt állítaná, hogy egy vers
nem több, mint fekete jelek egy fehér papíron, ha
az csak azokhoz szólna, akik nem tudnak olvas­
ni. Vizsgáljuk meg mikroszkóppal, elemezzük a
nyomdafestéket és a papírt, tanulmányózd (ezen a
módon), ameddig csak akarjuk; az elemzés összes
eredményével együtt sem fogunk soha olyasmire
bukkanni, amire azt mondhatnánk: ,^Ez a költe­
mény". Azonban akik tudnak olvasni, továbbra is
azt állítják majd, hogy létezik a költemény.
H a az Ószövetség olyan irodalom, amelyet így
„felemeltek", több mint emberivé tévé a hordozó­
eszközt, aligha szabhatunk bármiféle határt a
neki tulajdonítható jelentések súlyának vagy sok­
féleségének. H a bármely szerző mondhat többet,
mint amit tud, és utalhat többre, mint amire utalt,
 akkor ezek a szerzők különösen valószínű, hogy
ilyenek. S nem véletlenül!
2. A másik ok, hogy így tekintsünk az Újszö­
vetségre, sokkal egyszerűbben megfogalmazható,
és emiatt persze sokkal meggyőzőbb is. Elvileg
Urunk maga kötelezett el minket erre nevezetes
emmausi útján. Szemére vetette a két tanítványnak,
hogy nem hittek abban, amit a próféták mondtak.
Bibliájukból tudniuk kellett volna, hogy amikor
a Felkent eljön, szenvedésen keresztül lép be a
dicsőségbe. Aztán elmagyarázott nekik „Mózes­
től" kezdve minden ószövetségi helyet, amely „róla
szólt" (Lukács 24,25-27). Világosan azonosította
magát egy, az írásokban gyakran említett személy-
lyel, sok olyan igeszakaszt alkalmazott önmagára,
ahol egy mai bibliatudós nem látná a rá vonatkozó
utalást. Amikor előzőleg megjövendölte saját szen­
vedését a tanítványoknak, nyilván ugyanezt tette.
Elfogadta a Szentírás második jelentését - valójá­
ban saját magát mondta annak.
Nem tudjuk - legalábbis én nem tudom - , me­
lyek voltak ezek az igehelyek. A z egyiket illetően
azonban egész biztosak lehetünk. A z etióp főem­
ber, aki Fülöppel találkozott (ApCsel 8,26-40), az
Ézsaiás 53-at olvasta. Nem tudta, hogy a próféta
vajon magáról vagy valaki másról beszél-e ebben
a szakaszban. Fülöp a kérdésre válaszolva „hirdet­
te neki Jézust". A válasz valójában az volt, hogy
„Ézsaiás Jézusról beszél". Nem kételkedhetünk
abban, hogy Fülöp Urunk tekintélyére támasz-
 kodva értelmezte így a szakaszt. (Őseink úgy
vélték volna, hogy Ézsaiás előre látta Krisztus
szenvedéseit, mint ahogy azok az emberek, akik
a M r . Dunne^ által feljegyzettekhez hasonló ál­
mokban látták a jövőt. A mai bibliatudósok azt
mondanák, hogy a tudatosság szintjén magára Iz­
raelre, a megszemélyesített nemzetre utalt. Nem
látom be, miért számítana, hogy melyik nézetet
fogadjuk el.) Urunknak a keresztfán elhangzott
szavaiból (Márk 1.5,34) megint csak biztosak le­
hetünk abban, hogy a 22. zsoltár szenvedőjével
azonosította magát. Vagy amikor azt kérdezte
(Márk 12,35-37), hogyan lehet Krisztus mind
ha, mind ura Dávidnak, világosan azonosította
Krisztust a 110. zsoltárban olvasható „uram-mai
- valójában avval, hogy rámutatott egy nehézség­
re, a megtestesülés rejtélyére utalt, amit csak az
oldhatott meg. A Máté 4,6-ban a Zsolt 91,11-12 sza­
vai, „Mert megparancsolja angyalainak,... hogy
meg ne üsd lábadat a kőben", rá vonatkoznak, és
biztosak lehetünk abban, hogy ezt magára alkal­
mazza, hiszen csakis ő lehetett a megkísértés tör­
ténetének forrása. A Márk 12,10-ben kimondottan
magára vonatkoztatja a Zsoltárok 118,22 szavait a
kőről, amelyet az építők megvetettek. „Mert nem
hagysz engem a holtak hazájában, nem engeded,
hogy híved leszálljon a sírba." (Zsolt 16,10) Ezt a
verset az ApCsel 2,27-ben feltámadásáról szóló
próféciaként értelmezik, s kétségtelen, hogy ő is
így értette. Ezt igazolja a legkorábbi keresztény
 hagyomány - azaz olyan emberek, akik valószínű­
leg közelebb voltak szavainak mind szelleméhez,
mind betűjéhez, mint amennyire bármiféle tudo­
mány (nem azt mondtam, hogy „bármiféle szent­
ség") által egy mai ember közel juthat hozzá. Ám
talán mégiscsak hiábavaló itt szellemről és betűről
beszélni. Jézus szavaiban szinte nincs is „betű". A
szó szerinti értelmező számára mindig a legmeg-
foghatatlanabb tanítónak bizonyul. A rendszeres
teológia nem tud lépést tartani ezzel a szökellő ta­
lálékonysággal. Sem egy ember szívénél nagyobb
háló, sem a szeretetnél gyengébb hálószem nem
fogja megtartani a szent Halat.
 A z , ahogy Urunk értelmezte a zsoltárokat, bi­
zonyos értelemben ellenfeleivel közös alapot te­
remtett számára. A z előbb említett kérdés, hogy
miképpen szólíthatja Dávid Krisztust „uramnak"
(Márk 12,35-37), értelmetlen lenne, hacsak ném
azokhoz intéznék, akik magától értetődőnek vet­
ték, hogy az „uram", akire a 110. zsoltár hivatko­
zik, a Messiás, a királyi és félkent szabadító, aki
aláveti a világot Izraelnek. E módszert mindenki
elfogadta. A z „írásoknak" volt egy „szellemi" vagy
második értelme. Még egy olyan pogány „istenfé­
lő"* is, mint az etióp főember (ApCsel 8,26-40)
tudta, hogy Izrael szent könyveit nem lehet még­
érteni olyan vezető nélkül, aki járatos a zsidó
hagyományban, aki fel tudja tárni a rejtett jelen­
téseket. A z első században valószínűleg minden

* Az „istenfélők" (s;se&o?MgMo: vagy MeíM^Míáa) a pogányok­

nak az az elismert csoportja volt, akik Jahvét anélkül imád­
ták, hogy alávetették volna magukat a kör ülmetélésnek és a
törvény más szertartásos kötelezettségeinek Vö Zsolt 118 (1
v.: a zsidó laikusok, 2 v: a zsidó papság, 3. v: az istenfélők)
és ApCsel 10,2.
 tanult zsidó a Messiásra vonatkozó utalást látott a
legtöbb olyan igeszakaszban, amelyeket Urunk is
annak szánt, a vita akörül zajlott, hogy a Messiás
királyt azonosította mind önmagával, mind egy
másik ószövetségi személlyel.
Két figurával találkozunk a zsoltárokban: a
szenvedőével és a hódító és felszabadító királyéval.
A 13.-ban, a 28.-ban, az 55.-ben vagy a 102.-bén a
Szenvedővel, a 2.-ban vagy a 72.-ben a Királlyal. A
Szenvedőt abban az időben, úgy gondolom, általá­
ban az egész nemzettel, magával Izraellel azonosí­
tották (és néha a költő eredeti szándéka is ez volt).
A Király Dávid utódja volt, az eljövendő Messiás.
Urunk mindkét személlyel azonosította magát.
Elvileg tehát a zsoltárok allegorikus értelme­
zésének hívei a lehető legnagyobb tekintélyre
hivatkozhatnak. Ez persze nem jelenti azt, hogy
számos alkalmazásuk mindegyike gyümölcsöző,
helyénvaló vagy akár ésszerű lenne. Amit akkor
látunk, amikor azt gondoljuk; hogy a Szentírás
mélységeibe tekintünk, néha talán csak a saját
butuska arcunk. Sok, egykor népszerű allegori­
kus értelmezés számomra, és talán a legtöbb mai
ember számára is, erőltetettnek, önkényesnek és
nevetségesnek tűnik. A z t hiszem, biztosak le­
hetünk abban, hogy némelyikük tényleg az, de
azzal kapcsolatban, hogy eldöntsük, melyek azok,
sokkal óvatosabbnak kellene lennünk. A m i erőlte­
tettnek - a természetellenes leleményesség puszta
diadalának - tűnik az egyik kor számára^ azt a

— —
másik világosnak és nyilvánvalónak látja. Követke­
zésképpen őseink gyakran elcsodálkoznának azon,
hogyan kerülhette el valami a figyelmünket, mi­
közben mi azon csodálkozunk, hogy lehettek any-
nyira együgyűen okoskodók, hogy észrevegyenek
valamit. A különböző korok között pedig nincs
a világon olyan döntőbíró, aki pártatlan lenne,
mert senki sem áll a történelem folyamatán kívül,
és persze senki sem annyira rabja saját korának,
mint azok, akik saját korunkat nemcsak egynek
tekintik a sok közül, hanem olyan végső és állandó
emelvénynek, amelyről minden más kort tárgyila­
gosan megítélhetnek.
Olyan értelmezések, amelyek már megalapo­
zást nyertek az Újszövetségben, természetesen
különösen méltóak a figyelmünkre. /yMű^ö'wy-
PMM&ben az áll, hogy a 110. az egyik olyan zsoltár,
amelyet karácsonyra szántak. Első hallásra talán
meglepődünk ezen. Hiszen ebben a zsoltárban
nem olvasunk semmit a békéről és a jóakaratról,
s még távolról sem idézi fel semmi a betlehemi
istállót. Úgy tűnik, eredetileg vagy egy új király­
hoz szóló koronázási óda volt, amely hódítást és
birodalmat ígér, vagy egy királyhoz szóló költe­
mény, amely győzelmet ígér a háború előestéjén.
Tele van fenyegetéssel. A király hatalmának „pál­
cájával" kinyúl Jeruzsálemből, idegen királyokat
fog megsebezni, vérontás borítja be a csatatereket,
koponyák roppannak szét. A z üzenet nem „Béke
és jóakarat", hanem: „Vigyázzatok! Jön!"Két dolog

— NP —
 kapcsolja Krisztushoz, az íwa^ó'Myynél jóval na­
gyobb tekintéllyel. A z első természetesen (amint
már említettük) az, amivel ő maga kötötte összeró
az „úr", akit Dávid „uram"-nak nevez. A második
a Melkisédekre való utalás (4. v.). Ennek az igen
rejtélyes személynek Krisztus jelképeként vágy
próféciájaként való azonosítását a Zsidók 7-bén
találjuk meg. A z lMózes 14-nek az a kommen­
tálása, ami ott olvasható, kétségtelenül idegen a
mi gondolkodásunktól, de azt hiszem, a lényeg
megmarad, ha saját kifejezésmódunkra ültetjük át.
A z , hogy Mózes első könyve hallgat Melkisédek
származásáról, de még a szüleiről is, bizonyára
nem szólhat amellett, hogy ő kezdet és vég nélküli
(ha már erről van szó, Jóbnak sincs nemzetség­
táblázata), de annak nagyon is tudatában kellene
lennünk, hogy senkihez és semmihez nem köthető,
váratlan felbukkanása furcsa módon elválasztja
őt a környező kontextustól. A semmiből bukkan
föl, áldást oszt „a Felséges Isten" nevében, „aki a
mennyet és a földet alkotta", és eltűnik: E z azt a
benyomást kelti bennünk, hogy ha nem is % Másik
Világhoz, de mindenképpen egy másik világhoz
tartozik, amely általánosságban véve különbözik
Ábrahám történetétől. A Zsidókhoz írt levél szerint
nem volt kétsége afelől, hogy ő Ábrahám felett áll,
amit Ábrahám elfogad. Magasztos, „numinózus"
figura ő. Hogy mit mondott volna Mózes első
könyvének elbeszélője, vagy utolsó újramesélője,
ha megkérdeztük volna tőle, miért vette bele ezt
 az epizódot, vagy honnan merítette^ nem tudom.
Úgy hiszem, mint azt mái elmagyaráztam, hogy
egy Istentől jövő késztetés alatt voltak mindezek
az elbeszélések és újraelbeszélések. A z egyik hatás,
amit a Melkisédek-epizód szándékozik kiváltani,
egészen világos^ Felejthetetlenül hatásosan veti fel
egy olyan, nem pogány, hanem az egy Istennek
szolgáló papság gondolatát, amely sokkal korábbi
az Árontól származó zsidó papságnál, független
Ábrahám elhívásától, s valamiképpen annak fe­
lette is áll. Es ez a régebbi, zsidóság előtti papság
királysággal jár együtt, Melkisédek pap-király.
Bizonyos közösségekben a'pap-király megszokott
tisztség volt, de nem Izraelben. így hát egyszerűen
tény, hogy Melkisédek magára Krisztusra hasonlít
(a maga sajátos módján ő az egyetlen ilyen személy
az Ószövetségben). Mert, mint Melkisédek, azt
állítja, hogy ő Pap, noha nem a papi törzsből, és
Király is. Melkisédek tényleg rá mutat, és persze
a 110. zsoltár hőse is, aki király, de ugyanezzel a
papsággal rendelkezik.
A keresztény hitre tért zsidónak ez elengedhe­
tetlenül fontos volt, és megszüntetett egy nehéz­
séget. Talán megértette, Krisztus miképpen volt
Dávid utódja, de lehetetlen lett volna azt mondani,
hogy, hasonló értelémben, Áron utódja is volt. A
papságának gondolata ezért magába foglalta egy
az Áronétól független és felette álló papság elis­
merését. Melkisédek jó eszköz volt arra, hogy az
írások által szentesítse ezt az elgondolást. Velünk,
 pogánykeresztényekkel ez éppen fordítva van. Szí­
vesebben indulunk k i Krisztus papi, áldozati és
közbenjárói szerepéből, és kevésbé hangsúlyozzuk
királyi és hódítói szerepét. A 110. zsoltár és másik
három karácsonyi zsoltár helyreállítják a helyes
arányt. A 45.-ben megint azzal a szinte fenyegető
hangütéssel van dolgunk: „Kösd derekadra kar­
dodat, te hős... Jobbod félelmetes dolgokra tanít­
son! ... Nyilaid hegyesek..." (4-6. v.). A 89.-ben
a Dávidnak adott ígéreteket olvashatjuk (akik
bizonyára Dávid összes vagy bármelyik utódját
jelenthetik, ahogy „Jákob" is jelentheti Jákob ösz-
szes leszármazottját); Elesnek előtte ellenségei
(24. v.). Dávid „Atyám"-nak fogja nevezni Istent,
és Isten azt mondja: „elsőszülöttséggel ajándéko­
zom meg" (27-28. v.), azaz „Legidősebb fiammá
teszem", örökösömmé, neki adomáz egész világot.
A 132.-ben ismét Dávidról olvassuk: „Ellenségeire
szégyent borítok, őrajta azonban ragyogni fog ko­
ronája." (18. v.) Mindez Krisztus születésének egy
olyan szempontjára helyez hangsúlyt, amelynek
későbbi (önmagában nagyszerű), karácsonyról
alkotott felfogásunk nemigen szolgáltat igazsá­
got. Mert azoknak, akik először olvasták ezeket a
zsoltárokat úgy, mint Krisztus születéséről szóló
költeményeket, ez a születés elsősörbán valami na­
gyon harciast jelentett, végre megérkezett a ,^bíró",
a bajnok vagy óriásölő, aki szembeszáll a halállal,
a pokollal és az ördögökkel, és legyőzi azokat, s
minden jel arra mutat; hogy Urunk szintén -ezt
 gondolta önmagáról. (Milton költeménye^ vissza­
adja a karácsonynak ezt az arcát.)
A 68. zsoltárt még első olvasásra is nyilvánva­
ló okokból jelölték k i pünkösd vasárnapjára. A 9.
verssel, „rengett a föld, csepegett az ég is Isten
színe előtt, még a Sínai is", a szerző kétségkívül
a Mózes második könyvében említett csodákra
utalt, és ezzel előrevetítette Istennek azt az ettől
nagyon eltérő alászállását, amely a tüzes nyelvek­
kel következett be. A 12. vers jó példája annak,
hogyan veszik magukra a régi szövegek szinte el­
kerülhetetlenül az újfajta jelentés terhét: „Az Úr
adta a szót, nagy volt a hirdetők serege." ( ű / o r j y °
A „szó" a harci parancs lenne, „hirdetői" pedig (a
szó meglehetősen zord értelmében) a diadalmas
zsidó harcosok. Á m ez a fordítás tévesnek tűnik. A
vers valójában azt jelenti, hogy sokan voltak, akik
a győzelem „szavát" (vagyis hírét) terjesztették, Ez
ugyanolyan jól illik a pünkösdre. Úgy vélem, az
igazi újszövetségi tekintély, amellyel kijelölhetjük
ezt a zsoltárt pünkösd vasárnapjára, a 19. versben
tűnik fél („Felmenvén a magasságba, foglyoknak
sokaságát fogad, ajándékokat vévén, (HRíogaaáí az
embereknek" Károli). A bibliatudósok szerint a
héber szöveg azt jelenti, hogy Isten Izrael seregei
mint eszközei által foglyok nagy sokaságát ejtet­
te el, és „ajándékokat" (zsákmányt vagy sarcot)
kapott emherekíóL Pál (Efézus 4,8) azonban egy
ettől eltérő olvasatot idéz: „Felment a magasságba,
foglyokat vitt magával, ajándékokat adott az em-
 bereknek." Ez lehet az a szakasz, amely alapján
először hozták összefüggésbe a zsoltárt a Szentlé­
lek eljövetelével, mert Pál itt a Lélek ajándékairól
beszél (4-7. v.), és azt a tényt hangsúlyozza, hogy
a mennybemenetel után kapjuk meg őket. Menny­
bemenetele után, annak eredményeképpen adja
Krisztus ezeket az ajándékokat az embereknek,
vagy Atyjától kapja azokat „az emberekért", az
emberek hasznára, hogy továbbadja őket nekik.
Ez a kapcsolat mennybemenetele és a Lélek eljöve­
tele között természetesen teljesen egybevág Urunk
saját szavaival: „jobb nektek, ha én elmegyek, mert
ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok"
(János 16,7), mintha az egyik a másik nélküllehe-
tetlen lenne, mintha a mennybemenetel, mintha
a megtestesült Isten visszavonulása a téridőből,
amelyben jelenlegi érzékeink működnek, szük­
séges feltétele lenne Isten másfajta jelenlétének.
Olyan rejtéllyel állunk itt szemben, amit meg sem
próbálok feltárni.
Ez a zsoltár félvetett néhány bonyodalmat,
azok, amelyekben Krisztus mint szenvedő tűnik
fel, sokkal könnyebben értelmezhetők, továbbá a
második vagy másodlagos jelentés bennük a leg­
kevésbé kikerülhető. H a Krisztus „mindenkiért
megízlelte a halált",?' a szenvedő őstípusává vált,
akkor mindazok megnyilatkozásai^ akik a világon
valaha is szenvedtek, a dolgok természeténél fog­
va kapcsolatban vannak az övéivel. Nevetségesen
emberi szavakkal szólva, érezzük, hogy itt nem
 volt szükség isteni vezetésre ahhoz, hogy máso­
dik jelentést kölcsönözzenek a régi szövegeknek,
hanem csak valami különleges csoda folytán tud­
ták volna kizárni azt. A 22. zsoltárban, abban a
borzasztó költeményben, amelyet Krisztus végső
szenvedésekor idézett, valójában nem az a legfon­
tosabb, hogy „átlyukasztották kezemet, lábamat"
(17. v.), noha ez az anticipáció mindig megrázó lesz.
Itt egy olyan Istentől való teljes megfosztottság és
a hozzá való teljes ragaszkodás egységéről van szó,
aki nem válaszol, egyszerűen azért, mert „szent­
sége megmarad" (4. v., S Z M A X X I I . 2.). Hangot
kap itt az igaz minden szenvedése, de a 40,13-
ban a bűnös valamennyi szenvedése is: „Bűneim
büntetése utolért engem, áttekinteni sem tudom
őket". Ám ez számunkra Krisztus hangja is, mert
tudjuk, hogy ő, aki bűnt nem ismert, bűnné lett
értünk, megmérte ama legrosszabb szenvedésnek
a mélységét, amely utoléri azokat a gonosz embe­
reket, akik végül megismerik saját gonoszságukat.
Figyeljük meg, hogy eredeti vagy szó szerinti érte­
lemben véve ez aligha fér össze a 9. és 10. verssel,
és az igazságnak micsoda ellenpontozását veszi
magára ez a nyilvánvaló ellentmondás, ha a be­
szélőt Krisztusnak tekintjük!
De ha többet mondanánk e szenvedőzsoltárok­
ról, akkor a nyilvánvaló kifejtésén fáradoznánk.
Amit én mindenesetre alaposan szemügyre vet­
tem, az a már említett karácsonyi zsoltár, a 45.
zsoltár gazdagsága volt, amely Krisztus születését
 számos olyan oldalról világítja meg, amelyeket a
karácsonyi énekekből, sőt (egykönnyen) az evan­
géliumokból sem ismerhetünk meg. Eredetileg
nyilván dicsérő ódának szánták egy királyi es­
küvőre. (Manapság meglep bennünket, hogy egy
ilyen munka, amelyet „rendelésre" ír egy udvari
költő egy különleges alkalomra, jó költészet le­
gyen. Ám azokbanaz időkben, amikor á művésze­
tek tökéletes egészségnek örvendtek, senki sem
lepődött volna meg ezen. Minden régi nagy költő,
festő és zenész képes volt „rendelésre" nagy művet
alkotni. A k i mégsem, azt szélhámosnak tekintet­
ték, mint azt a kapitányt, aki csak akkor tudott
navigálni, vagy azt a gazdát, aki csak akkor tudott
gazdálkodni, ha éppen kedve volt hozzá.) Mint
esküvői óda - amit a görögök epithalamiumnak
neveznek - egyszerűen lenyűgöző. Viszont még
becsesebb amiatt a fény miatt, amelyét a megtes-
tesülésre vet.
Valaha kevés dolog tűnt számomra ridegebb­
nek és erőltetettebbnek, mint ennek a zsoltárnak
vagy az Énekek énekének azok az értelmezései,
amelyek a vőlegényt Krisztussal, a menyasszonyt
pedig az egyházzal azonosítják. Valójában ha az
utóbbi őszinte erotikus költészetét olvassuk, és
összevetjük azt Bibliánk eligazító, fordítók által
adott fejezetcímeivel^ az könnyen mosolyt, sőt a
cinikus tájékozottság mosolyát csalja az arcunkra,
mintha a kegyes értelmezők abszurd ártatlansá­
got színlelnének.^ Még mindig nagyonnehézen

— —
 tudnám elhinni, hogy az eredeti szerzőknek akár
távolról is szándékában állt volna a „szellemi" ér­
telemben vett megnyilatkozás. M a már azonban
(gondolom) senki sem tagadja azt a nagyon is szó
szerinti értelmet, amit az íróknak szándékában
állt kifejezni, aki elfogadja azt a bizonyos szelle­
mi vagy második jelentést. A zsoltár gazdag, ün­
nepélyes epithalamium marad, az Énekek éneke
szép, remekbe szabott szerelmi költészet, és ezt
az új jelentés terhe a legkevésbé sem temeti maga
alá. (Az ember még így is főemlős, s a költemény
még így is fekete jelek sorozata egy fehér papíron.)
Később pedig felfedeztem, hogy az új értelmezés
nem önkényes, és olyan mélységekből ered, ame­
lyekről sejtelmem sem volt. Először is, szinte min­
den nagy misztikus nyelvezete, még csak nem is
ugyanazon hagyományon belül, egyes pogányoké,
némely muzulmánoké és a legtöbb keresztényé
azzal a nyilvánvaló ténnyel szembesít bennünket,
hogy a házasság, a szexuális egyesülés képe nem
csupán mélyen természetes, hanem majdhogynem
elkerülhetetlenül Isten és ember vágyott egyesülé­
sét kifejező eszközzé válik. Egyesek számára már
maga az „egyesülés" szó is maga után vonja ezt a
gondolatot. Másodszor, az isten mint vőlegénynek
az istennővel való „szent házassága" visszatérő té­
ma és visszatérő szertartás a pogányság számos
formájában - nem a pogányság legtisztább és
legfelvilágosultabb, hanem legvallásosabb, leg-
meggyőződésesebb és legkomolyabb szintjén. És
 ha, ahogy hiszem, Krisztus azáltal, hogy megha­
ladta, s így eltörölte, egyben be is töltötté mind
a pogányságot, mind a judaizmust, akkor szá­
míthatunk arra, hogy ezt az oldalát is betölti. Ez,
ugyanúgy, mint minden más, benne „összegző­
dik". Harmadszor, a gondolat kissé más formában
a judaizmuson belül is jelen van. A misztikusok
számára Isten az individuális lélek vőlegénye. A
pogányok számára az isten az anyaistennő, a föld
vőlegénye, de kettejük egyesülése az egész törzset
és az állatállományt is termékennyé teszi, úgy­
hogy bizonyos értelemben az ő vőlegényük is. A
zsidó elgondolás bizonyos szempontból közelebb
áll a pogányhoz, mint a misztikusokéhoz, mert
ott Isten menyasszonya az egész nemzet, Izrael.
Ez az Ószövetség egyik legmegindítóbb és leg-
képszerűbb részében (Ezékiel 16) lett részletesen
kidolgozva. Végül a Jelenésekben a régi Izraelről
az újra tevődött át, a menyasszony pedig az Egy­
ház, „a hívek egész áldott gyülekezete"^ lett. A z
Ezékielben szereplő méltatlan menyasszonyhoz
hasonlóan ez az, amit Isten megszabadított, meg­
mosott^ felöltöztetett és féleségül vett - Cophetua
királyéhoz^ hasonló házasság. így az első látásra
oly önkényesnek látszó allegóriáról - valami prűd
kommentátor leleményéről, aki elhatározta, hogy
a nem sokat ígérő szövegekre ráerőlteti a lapos
tanulságot - , amikor komolyan feszegetni kezdjük,
kiderül, hogy az egész vallástörténetben vannak
gyökerei, átszőve költészettel; tovább szélesítve
 a látókörünket. Csak azért visszautasítani, mert
nem gyakorol közvetlen hatást saját korunkra,
szűklátókörűség, az otthon ülő ember önelégült
vaksága.
H a ebben az értelemben olvassuk, a zsoltár
visszaállítja a karácsony helyénvaló összetettségét.
Krisztus születése a nagy harcos és a nagy király
érkezése. Ugyanakkor a szerelmesé és a vőlegényé,
akinek szépsége félülmúlja az emberét. A vőle­
gényben viszont nemcsak a szerelmes, a vágyott
személy érkezik, hanem az is, aki gyümölcsözővé
tesz, a jövőben megszületendő gyermekek atyja.
(A jászolban fekvő gyermek képében bizonyára
semmiképpen nem látnánk meg a királyt, az óri­
ásölőt, a vőlegényt és az atyát. De az örökkévaló
Igét sem - ha nem tudnánk, hogy ő az. Mindegyik
ugyanannak a központi paradoxonnak a különbö­
ző aspektusa.) Aztán a költő a menyasszonyhoz
fordul, arra buzdítva őt, hogy „Feledd el népedet
és atyádnak házát!" (11. v.) Ennek a mondatnak
van egy egyszerű, s számunkra fájdalmas jelen­
tése, amennyiben a költő valószínűsíthető eredeti
szándéka szerint olvassuk a zsoltárt. A z ember a
honvágyra gondol, egy lányra (aki valószínűleg
még csak gyermek), aki titokban sír egy furcsa
háremben, a minden dinasztikus házassággal
együtt járó boldogtalanságra - különösen, ha a
keleti házasságokra gondolunk. A költő (aki ter­
mészetesen ismerte mindezt, talán neki is volt
lánya) így vigasztal: „Őseid helyébe fiaid lépnek,

— 7JP —
 akiket fejedelmekké teszel az egész földön". Mind­
ez azonban akkor is szívbe markolóan releváns, ha
a menyasszony az Egyház. A z elhivatás borzasz­
tó dolog. A természetből a természetfeletti életbe
való kihívás elsőre (vagy talán mégsem mindjárt
- talán csak később érzi meg az ember az elvá­
lás fájdalmát) költséges megtiszteltetés. Még az
is részben veszteség, részben nyereség, ha egyik
természetes szintről a másikra szólítják az em­
bert. A z embernek olyan nehézségei és fájdalmai
vannak, amelyektől más főemlősök megmenekül­
tek. Á m még többe kerül, ha magasabbra hívnak.
„Menj el földedről, rokonságod közül és atyád há­
zából" - mondta Isten Ábrahámnak (lMózes 12,1).
Borzasztó parancs: fordíts hátat mindennek, amit
ismersz. A vigasz (ha az abban a pillanatban hat)
nagyon hasonló ahhoz, amit a zsoltáros nyújt a
menyasszonynak: „Nagy néppé teszlek". A „hátat
fordítás" eme parancsát persze rémisztő módon
megismétli^ úgy is mondhatnánk, súlyosbítja a
mi Urunk: „ha nem gyűlöli meg apját, anyját és
saját életét.. ."^ Mint oly gyakran, most is közmon­
dásszerű, paradox módon beszél: nem gyűlöletet
parancsol (rideg prózában), hanem a természetes
vonzalmak eltökélt, látszólag könyörtelen elutasí­
tását, ha és amennyiben ilyen szörnyű választás
elé kerülünk. (Ennek ellenére feltételezem, hogy
ez a szöveg csak azok számára hasznos, akik bor­
zongva olvassák. A z a férfi, aki elég könnyen tudja
gyűlölni az apját, az a nő, akinek az élete állandó
 harc az anyja iránti gyűlölettel, valószínűleg jobb,
ha távol tartja magától ettől a résztől.) A meny­
asszony ebben az allegóriában nem a házastárs
öleléseiben lel vigaszra (mint azt a misztikusok
gondolnák), hanem saját termékenységében. H a
nem hoz gyümölcsöt, ha nem szentek és szentség
anyja, féltételezhető, hogy a házasság illúzió volt
- mert „egy isten ölelései sosem hiábavalók."^
A 8. zsoltár kiválasztása áldozócsütörtökre szin­
tén az Újszövetségben megtalálható értelmezés
függvénye volt. Szó szerint véve e rövid, remek­
be szabott lírai költemény maga az egyszerűség
- kifejezése annak a csodálatnak, amit a költő az
ember iránt és annak természetben elfoglalt helye
iránt érez (van egy kardal Szophoklésznél, amely
nem különb ennéf'), és így Isten iránt is, aki azt
kijelölte. Isten egyaránt csodálatos bajnokként
vagy „bíróként", és Teremtőként is. Amikor fel­
nézünk az égre, és a csillagokra, amelyek az ő
művei, különösnek tűnik, hogy egyáltalán foglal­
kozik az emberrel. Mégis, bár a mennyei lényeknél
alacsonyabb rendűnek alkotott bennünket, itt lent
a földön rendkívüli megtiszteltetésben részesített
- minden más teremtmény urává lettünk. Viszont a
Zsidókhoz címzett levél (2,6-9) írójának ez olyas­
mit jelentett, ami magunktól sosem jutott volna
eszünkbe. A keresztény író felfigyelt arra, hogy
a világegyetem jelenlegi állapotában ez szigorúan
véve nem igaz. A z embert gyakran megölik, még
gyakrabban legyőzik a vadállatok, a mérgező nö-
 vények, az időjárás, a földrengések stb. Visszás és
gáncsoskodó dolog lenne, ha úgy értenénk a költői
kifejezésmódot, mintha általános értelemben vett
tudományos törvényszerűség lenne. Legközelebb
akkor jutunk a szerző nézőpontjához, ha elképzel­
jük, hogy a kommentátor nem azzal érvel (ahogy
valójában teszi), hogy „Alivei ez a jelenre nem igaz,
és mivel minden írásnak igaznak keli lennie, ez
az állítás valójában a jövőre vonatkozik", hanem
azzal, hogy „Ez természetesen költői - és ezért
a logikus gondolkodó számára tág - értelémben
véve igaz, ahogy az a költő szándékában állt, de mi
van akkor, ha sokkal igazabb, mint hitte volna?"
E z vezet el - olyan úton, amely a mi gondolko­
dásunk számára könnyebb - ahhoz, amiről ő azt
gondolja: az az igazi jelentés - vagy azt is mond­
hatnám, a „felettes jelentés", a költő szavaira ne­
hezedő többletsúly. Krisztus felment a mennybe,
s a kellő időben minden neki lesz alávetve. O, aki
(rövid időre) kisebbé lett az.angyaloknál, minden
dolgok meghódítója és uralkodója lesz, beleértve
a halált és az ördögöt (a halál pártfogóját) is.
A legtöbb olvasó számára ez szőrszálhasogató
allegóriának fog tűnni, de Pálnak nyilvánvalóan
ugyanez járt a fejében, amikor az lKorinthus
15,20-28-at írta. Ez a Zsidókhoz írt levéllel együtt
egészen bizonyossá teszi azt, hogy ezt az értelme­
zést a legkorábbi keresztény hagyományban elfo­
gadták. Még az is lehet, hogy magától Urunktól
származik. Végtére is nem volt még egy olyan név,
 amivé! szívesebben utalt volna önmagára, mint az
„Emberfia", és természetesen, amint a „Babilon le­
ánya" Babilont jelenti, úgy az „Emberfia" Embert
jelent, az Embert, az archetipikus Embert; akinek
szenvedésében, feltámadásában és győzelmében
minden ember osztozhat (hacsak nem utasítja
vissza).
Hiszem, hogy ez az, amire a legtöbb mai ke­
resztényt emlékeztetni kell. Úgy emlékszem, hogy
ritkán találkoztam Krisztus folytatólagos, soha el
nem törölhető, dicsőséges, örökkévaló Emberségé­
nek bármiféle erőszakos vagy diadalittas hirdetésé­
vel. Túl kizárólagosan hangsúlyozzuk emberségét
karácsonykor, istenségét pedig a feltámadás után,
mintha Krisztus egyszer csak emberré lett volna,
jelenleg pedig egyszerűen visszaváltozott Istenné.
A feltámadásra és a mennybemenetelre gyakran
(helyesen) gondolunk úgy, mint Isten nagy tetteire,
ritkán úgy, mint az Ember diadalára. A 8. zsol­
tár ősi értelmezése, bárhogy is jutottak hozzá el,
ennek örömteli kiigazítását nyújtja. Továbbá, az
emberiségnek a világegyetemben elfoglalt helyé­
nek (nagyságának és kicsinységének, egyszerű
származásának és - még a természetes szinten is
- csodálatos rendeltetésének) analógiája Krisztus
megaláztatásával és győzelmeivel sem túlzó vagy
erőltetett. Legalábbis nekem nem tűnik annak.
Mint arra már utaltam, az állatinak az emberibe és
az embernek az Istenbe való felemelése közti Össze­
függés számomra többnek látszik analógiánál.
 De olyan csodákról álmodozom, amelyek felet­
tem állnak. Itt az idő, hogy egyszerűbb dolgokról
beszéljünk!
A z egyik a zsoltárok nyilvánvaló (és gyakran
kétségtelenül valóságos) önigazultsága: „nem ta­
lálsz bennem álnokságot" (17,3), „feddhetetlenül
éltem" (26,1), „Tartsd meg a lelkemet, mert szerit
vagyok" (86,2 a /w<i). Sokak számára nem vál­
toztat a lényegen az sem, ha azt mondjuk, ami
valószínűleg igaz, hogy néha a beszélő alatt már
eleinte is Izraelt értették, nem az egyént, és Iz­
raelen belül is a hűséges maradékot. Á m ez még­
iscsak jelent valami különbséget: ez a maradék
a környező pogány kultúrákhoz képest bizonyos
fokig szent és ártatlan volt. Gyakran szenvedett
„ártatlanul" abban az értelemben, hogy nem érde­
melte meg sem a rá kirótt büntetést, sem azt, hogy
azok hajtsák ezt rajta végre, akik azt megtették.
De persze el kellett jönnie annak a Szenvedőnek,
aki tényleg szent és ártatlan. Platón képzeletbeli
esetének valóra kellett válnia. Mindezeknek az
állításoknak igazzá kellett válnia az ő szájában. S
ha igazak, szükséges volt, hogy kimondják őket.
Alapvető jelentőségű az a tanítás, hogy a megtor­
lástól mentes, megbocsátó ártatlanság, ahogy az
a világban van, nem szeretetet vált k i , hanem az
ordító csőcselék átkozódásához és halálhoz vezet.
Ezért válik Urunk a beszélővé ezekben a szaka­
szokban a keresztény olvasó számára, jogosan,
hiszen a valódi téma elhomályosítása lenne, ha

— —
 nem válna azzá. Mert tagadta, hogy bármilyen
bűne lenne. (Ami valójában istensége mellett szó­
ló érv. Mert még a kereszténység ellenségeinek
szemében is ritkán keltette fennhéjázó ember be­
nyomását, közülük sokan láthatólag nem ütköztek
meg annyira, mint várnánk azon a kijelentésén,
hogy „szelíd vagyok és alázatos szívű".^ Mégis­
csak olyan dolgokat mondott, amelyeket, bármit
is feltételezzünk róla, egyet kivéve, egy nagyzási
mániában szenvedő fennhéjázásának vélhetnénk.
Olyan, mintha abból a valóságból, amely igazságát
tartalmazza, valami „keresztüljutott" volna, még
ott is, ahol a hipotézist elutasították.)
A z átkozódó zsoltárokból, feltételezem, többsé­
günk saját erkölcsi allegóriákat gyárt - miközben
nagyon is tudatában vagyunk annak, hogy ezek
személyesek és egészen más szinten állnak, mint
azok a nagy kérdések, amelyeket igyekeztem meg­
válaszolni. Ismerjük a tökéletes ellenségesség való­
di tárgyát - a gonoszságot, különösen a sajátunkat,
így a 36. zsoltár szavaira, „A bűnös ember szíve
mélyén ott suttog a bűn",^ mindannyian reagál­
hatunk úgy, hogy saját szívünk az általunk leg­
jobban ismert gonoszság mintapéldánya. Ezután
a 6. versben említett felemelkedés az egekig érő
kegyelemhez, valamint a hegyekhez hasonlóan szi­
lárd igazsághoz, még erőteljesebb és szebb. Ebből
a szemszögből nézve még a 137. zsoltár ama bor­
zalmas részének is hasznát veszem, ami a babilo­
ni csecsemők sziklához csapásáról szól. Ismerek
 olyan dolgokat belső világomban, amelyek olyanok,
mint a csecsemők: apró engedmények gyermeteg
kezdeményei, jelentéktelen sértődések, amelyek
egy nap iszákosságba vagy tartós gyűlöletbe for­
dulhatnak, ám különleges védőbeszédekkel udva­
rolnak és hízelegnek nekünk, és oly aprónak, oly
védtelennek látszanak, hogyha ellenállnánk nekik,
úgy éreznénk, háziállatainkkal kegyetlenkedtünk.
Nyafogni kezdenek nekünk: „Nem kerék sokat,
csak..." vagy „Azt reméltem, hogy legalább..."
vagy „Tartozol ennyivel önmagadnak." Minden
ilyen apró gyermek ellen (olyan megnyerők a kis
drágák) a legjobb tanácsot a zsoltár adja. Locs-
csantsd k i a kis korcsok agyát! A k i pedig meg
meri tenni, az „boldog", mert könnyebb mondani,
mint megtenni.
Néha a hagyomány által nem támogatott több­
letjelentés ellenállhatatlanul rátelepszik az olvasó­
ra. Amikor a 84. zsoltár költője azt mondta (11. v.),
hogy „Bizony, jobb egy nap a te udvaraidban, mint
ezer" (a /orJ.), kétségtelenül arra gondolt, hogy
egy nap ott jobb, mint máshol ezer. Miközben ezt
olvastam, képtelen voltam kizárni azt a gondolatot,
amelyet tudomásom szerint az Ószövetség nem
támaszt alá. A z Újszövetségben megtalálható, cso­
dálatosan úgy bevezetve, hogy nem pluszsúllyal
terhelik meg a régi szavakat, hanem egyszerűen
hozzájuk tesznek. A 90. zsoltárban (4. v.) megmon­
datott, hogy Istennek ezer év olyan, mint a tegnapi
nap, a 2Péter 3,8-ban - nem a legelső hely a világ-
 ban, ahol az ember ilyen metafizikus teológiát ke­
resne - nemcsak azt olvassuk, hogy ezer esztendő
annyi, mint egy nap, hanem azt is, hogy „egy nap
annyi, mint ezer esztendő". A zsoltáros szerintem
csak arra gondolt, hogy Isten örökkévaló, hogy az
ő élete időben végtelen. A levél azonban mindent
egybevetve kiemel bennünket az időbeliségből.
Mint ahogy semmi sem élheti túl Istent, úgy sem­
mi sem illan el előle a múltba. Eljutottak az időt­
lenség mint örökkévaló jelen későbbi gondolatához
(a keresztény gondolkodásban későbbi - Platón-
ban már felmerült). Innentől fogva némelyikünk
számára az „egy nap" Isten udvaraiban, ami jobb,
mint ezer, mindig kettős jelentéssel ruházódik fel.
A z Örökkévaló talán - jelenlegi mértékegységünk­
kel mérve - egy napon vagy (ami valószínűbb) egy
percben vagy másodpercben találkozik velünk, de
olyasmivel fogunk érintkezni, ami semmiképpen
nem mérhető össze sem rövidebb, sem hosszabb
időszakokkal. Ebből következik, hogy reménysé­
günk szerint kiemelkedünk az időből, ha nem is
teljesen (ez talán nem illene emberi mivoltunk­
hoz), de legalább valamelyest az idő kalickájából,
zsarnokságából, hogy ne az irányítson bennünket,
hanem mi azt, s így begyógyítsuk azt a mindig
fájó sebet („a sebet, amivel az ember született"^),
amit a dolgok ismétlődése és változékonyság ejt
rajtunk, majdhogynem ahhoz hasonlóan, mint a
boldogság és a boldogtalanság. Mert annyira nem
vagyunk kibékülve az idővel, olykor még meg is
döbbent bennünket. „Mekkorára nőtt!", kiáltunk
fel, „Hogy szalad az idő!", mintha tapasztalatunk
általános kerete újra és újra újdonságként hatna
ránk. Ez ugyanolyan furcsa, mintha egy hal mind­
untalan meglepődne azon, hogy a víz nedves. S ez
valóban furcsa lenne, hacsak a hal nem arra rend­
elteit, hogy egy nap szárazföldi állattá váljon. *
^4 wőg/^gy^áy^í
C, S. Lewis a Zsoltárok könyvének kétféle angol fordítá­
sára támaszkodott e művének megírásakot, jól tudván, hogy
másféle fordítások is léteznek. így fordítóként bátran követ­
hettem azt a bevett szokást, hogy a fordítás során többféle
magyar bibliafordítást használjak, hogy idézeteim minél
közelebb legyenek az eredetihez Általában az új protestáns
fordításból idézek (Biblia Ford A Magyar Bibliatársulat
Ószövetségi és Újszövetségi Bibliafordító Szakbizottsága,
Bp, Kálvin Kiadó, 1996 röv: ÚP) Emellett a következő for­
dításokat használtam:
B:MM, Ford. Károli Gáspár, Bp, Magyar Bibliata­
nács, 1990 röv: RevKároli (revideált fordítás)
BíMM. Kiadja: Heckenast Gusztáv, Pest, 1857. röv:
Károli
Szenczi Molnár Albert: PsaJMy:Mw #KKgancM7K Bp,
Szépirodalmi Könyvkiadó, 1984. röv: SZMA (A zsoltár száma
római számmal, a versszaké arabbal van jelölve.)
Ó- es ^s^ó'váíség: ^ g K : ^ ^ a NeoPMJgMía a/apjáM Bp.,
Szent Jeromos Bibliatársulat, 1997 röv: SZÍ.
A szerző angol nyelvű idézeteihez néha nem találtam
megfelelő magyar fordítást, ilyenkor a rövidítéssel
jelöltem saját fordításomat. A Jegyzetek tőlem származnak,
amelyekhez jelentős segítséget kaptam Arend Smildétől, aki
2002-ben megjelent holland fordításához készített jegyzeteit
rendelkezésemre bocsátotta. Segítségéért ezúton mondok
neki köszönetet
Fógler László

— V6P —
1 C S, Lewis baiátái, Austin Farret (1904-1968) filozó­
fus, teológus és bibliatudós, az oxfordi Trinity Coll­
ege professzora (1935-1960), majd a Keble College
igazgatója volt Felesége, Katharine Farrer-Newton
(1911-1972) detektívregényeket írt.
2 Edmund Bürke (1729-1797) angol politikus, a konzer­
vatív politikai gondolkodás klasszikusa Legnagyobb
hatású műve a Töprengések a francia forradalomról
(1790).
3 Christopher Marlowe (1564-159.3):„.Dc&íoy A w í M s ím-
A^onáya". Utójáték. (Kálnoky László fordítása).
4 A Cher ry Ttee Car ol hagyományos angol karácsonyi
ének.
5 Zakariás pap szavai Lk 1,71-72.
6 Mária énekének hagyományos latin elnevezése (Lk
1,46-55),
7 Miles Coverdale (1488-1568) az első teljes angol nyel­
v ű Biblia (1535) fordítója, A zsoltárok az ő fordításá­
ban kerültek bele az ,,ímű&&yp"-be, azaz a7?(M%
ComwoK Prayerbe (1549), amely az angiikán egyház
liturgikus szövegeit tartalmazza
8 James Moífátt (1870-1944) skót egyháztörténész, egy
széles körben használt bibliafordítás szerzője,
 9 Utalás a Tbmmaso da Celano (?1190-?1250) ferences
szerzetesnek tulajdonított D ^ í :yag... kezdetű énekre,
amely Babits Mihály fordításában az Ének az utolsó
ítélettől címet viseli. Évszázadokon keresztül a latin
nyelvű halotti mise (RegMMm) részeként volt ismert.
A magyar református énekeskönyvbe is bekerült (363.
dicséret).
10 Idézet a 0/ C07KWMK Pyayeyből, az anglikán litá-
niából (The Litany)
11 Mt 25,35-46.
12 George Jeffreys (1648-1689). Az angol történelem köz­
mondásos „vérbírája", aki a Királyi Bíróság főbírájaként
vált hírhedtté II Károly és II. Jakab idején. Sokszor ré­
szegen jelent meg a tárgyaláson, fenyegette és sértegette
a vádlottakat, nem hallgatta meg a tanúkat. Elsősorban
vélt és valós összeesküvésekben ítélkezett, az udvar po­
litikai elvárásainak megfelelően III (Orániai) Vilmos
trónra lépése után megpróbált elszökni az országból,
de elkapták, és a Towerben halt meg.

/1.3'ű;&(7&
13 Coverdale fordítása szerint Egyéb változatok: „vádló"
(RevKároli és ÚP), „az ellenség" (Károli), „A sátán"
(SZMACIX. 3).
14 Szenczi Molnár fordítása és Károli eredeti fordítása,
ahol „imádságok" helyett „könyörgések" olvasható, le­
hetővé tesz egy ilyen értelmezést. A SZÍ megoldása
pedig még egyértelműbb: „Bűnösként kerüljön ki az
ítéletről, kérése ne találjon meghallgatásra!"
15 „Adja Isten, hogy ő asztalokon / Az önnön etkektűl
megfulladjanak" (SZMA L X I X . 10).
16 R ó m l 5 , 4 .
17 Mt 18,22
18 Emily Hilda Young (1880-1949) A í m ^ J g (1930) című
regényének egyik szereplője
19 Róm 12,20
20 A kifejezés a filozófus Jean Paul Sartte (1905-1980)
műveinek egyik jellegzetes kifejezése, de nem biztos,
hogy Lewis tóíe vette át.
21 A francia forradalom idején a jakobinus diktatúra
legfőbb végrehajtó szerve, amelyet Danton, majd
Robespierre vezetett 1793 és 1795 között.
22 Ez 33,11.
23 Vö Alt 5,30

,4 AaMJ ^erJ^g a .&K7/&%w&&űW

24 A .Kátg 16. kérdése is ilyen ér telemben hi­
vatkozik a Zsolt 49,8-9-te.
25 Részlet a TAe^e M ű gyegw /ű?* away kezdetű
dicséretből.
26 Homérosz: (%MS$2gM XI ének
27 Homérosz: Í J : ^ I. ének 3-4. sor (Devecseri Gábor
fordítása).
28 Zsolt 42,2
29 Idézet a Skót Katekizmusból
30 C S Lewis: Az öröm vonzásában. Ford:: Lukács László.
B p , Harmat Kiadó, 1993. XV. fejezet.
31 M i k 4 , 4 ( l d . m é g l K i r 5 , 5 )

32 Geoffrey Chaúcer (1340-1400): CáKíey&wy Az

apácák papjának meséje. (Fodor András fordítása)
33 Lewisnál: „cauld clattet o' morality" „Mért a leikék meg­
haltak és megkeményedtek, az éhező tömegek szájába
ízetlen korpát tömnek az érett szó édes kenyere helyett,
s nem egy sóvárgó, epedő, kiéhezett ember, ha vasárnap
délelőtt bemegy a templomba, hogy kapjon valamit, ami
 felmelegíti lelkét, s erőt ad a nagy munkához, csaló­
dik, mert üres fecsegessél, száraz erkölcsprédikációval
(dry clatter o' morality - a /ó?W.) tömik tele a fülét és, ."
(Walter Scott: PMníáwo^ Mí^a:. OM Aíw ía^íy. Ford,
Szinnai Tivadar, Bp., Európa Könyvkiadó, 1979.519. o).
Lewis holland fordítója, Smilde úr nem találta meg az
idézet forrását. Én hívtam fél rá a figyelmét e-mailben,
Igazolta a feltevésemet, hozzátéve, hogy Lewis néha
. más írásaiban is kissé pontatlanul idéz, nyilván annak
köszönhetően, hogy emlékezetből idéz.
34 2Sám6.
35 Az úrvacsorát, illetve római katolikus szóhasználattal az
oltár iszentséget Úgy vélem, Lewis az anglikán egyház
püspöki egyházszervezetéből indul ki, aminek megfe­
lelő nincs a magyar protestantizmusban, ezért bizonyos
angol szavaknak a római katolikus egyházhoz köthető
magyar jelentéseit tudtam csak használni, hogy a gon­
dolatmenet értelmes maradjon. Emellett a „mindenmás
szentség" a római katolicizmusra is utalhat.
36 Zsolt 49 (SZMA X L I X 4) ld. az előző fejezetet,
37 V ö R ó m 6,3-4.

38 „ 0 , drága törvény, szent szabály!" (I. íélv. IV. j.) (Rónay

György fordítása)
39 77;g P/őűSMW Gcoá* Cb?Mc:eMce - Isac Watts (1674-
1748) egyik dicséretének címe.
40 „Osztasz, komoly törvényhozó, / Istentől származó
kegyet, / s a mosolyodhoz fogható tisztát, szépet nem
ismerek" Wotdsworth: Óaa a %ó':efeH3g%a2. Ford. Kis­
kun Farkas László.
41 Mt23,23.
42 Charles Williams (1886-1945), író és költő, Lewis jó
barátja. Az idézet a 7a%:ew: rA?CMg% íogres (1938)
című, Arthur királyról szóló ciklusából való.
43 Szenczi Molnár költői fordításában négy versszakból
álló szakaszokkal csinálta meg ugyanezt
44 Gal3,24
45 Matthew Arnold (1822-1888) angol irodalomkritikus
és költő kifejezése a í,::emíM?e űKí? Dogma című mű­
véből

46 A németekkel együttműködő Pétain marsall vezette

kormány Vichyből irányította Franciaország délkeleti
részét 1940 és 1944 között,
47 lKot 13,7.
48 Mt 26,72; M k 14,71.
49 Zsolt 1,1
50Zsoltl41,4(RKároli).

51 V ö l K i r 2 1
52 Lewis a DMcay&a* í w a g e (1964) című, posztu­
musz kiadott művében írt a késő római pogány szer­
zőről, Macr obiusról, aki szerinte az „Isten" és ;,istenek"
szavak közül az utóbbit kifejezetten bizonyos teremt­
ményekre használja, Lewis ott is hangot ad fenti kö­
vetkeztetésének, tehát lehet, hogy ő ez a „valaki".
53 Lewis az angol fordítás works („munkák", „művek",
illetve „cselekedetek") szavának kétértelműségére tá­
maszkodva hivatkozik erre az igehelyre Úgy vélem,
érvelését a magyar fordítás is alátámasztja.
54 Homérosz Odüsszeusz fényes ingét hasonlítja a száraz
hagyma héjához ( O & í z g M X I X . ének, 233, sor).
55 Ehnaton Ma%)%:?MMMs,Eíából á következő könyvekben
olvashatók hosszabb részletek magyarul:
BodoHarenberg (szerk..):/l2 ew&enseg%yó?M&á/ű Bp.,
Officina Nova, é. n 52 o (Ford. Molnár Imre);
 Kákosy L á s z l ó b a dAc?*! ^ y : p í o w tó'yfeKgfe á M a M y a .
Bp, Osiris Kiadó, 1998.147 o. (Ford Grigássy Éva)
56 ApCsel7,22.
57 ApCsel 17,27. ^
58 Lewis által gyakran idézett mondás Kempis Tamás
(1380?-1471) ^ i ^ t M í ^ö^eíé:g c í m ű művéből. (II.
könyv 10. fejezet).

Ne/:áMy saó a ^cxdíM^wí

59 Anglikán egyházi énekeskönyv, amelyet először 1861-
ben adtak ki
60 L d John Donne: HmwM.^ 7síg?!/:ea &e:ggew. Ford. Vás
István in: Donne, á a^ a^goJ ^ó'/íJí. Bp.,
Európa Könyvkiadó, 1989 91. o. (Vas István fordítása
ezen a ponton némileg eltér az eredetitől)

7o&Meíy^M;áye&
61 Vergilius: edoga (Trencsényi-Waldapfél Imre for­
dítása).
62 Szibillának a rómaiak azt a jósnőt nevezték, aki
Cumae-ban székelt A &íM?ű-&ó'HyBg& az ő számára
tartalmaztak jóslatokat és rituális előírásokat A kö­
zépkorban (a IV, illetve VII. században) is készültek
ilyen című könyvek millenarista tartalommal, ame­
lyeket gyakran a pogány jóskönyvvel azonosítottak, s
ezért korábbra datáltak. Ezért tekinthettek rájuk úgy,
mint Vergilius forrásaira
63 Platón: „^4a Ford Szabó Miklós in: Platón ösz-
szes művei Bp., Európa Könyvkiadó, 1984. II könyv
64 Lk 13,29 vö.Mt 8,11
65 Idézet John Keble (1792-1866) CMmarz ^ y cí­
mű versciklusának T%e ^MKJav m í g w í című
részéből
66 Az eredetiben: „The Otacles of Gód", a Róm 3,2-ből
vett idézet Az angol King James fordítás a görög /cgwM
(„mondás" „szó", „beszéd") többes számú alakjait for­
dítja így (ld ApCsel 7,38; Zsid 5,12; lPét 4,11), ellentét­
ben a rokon jelentésű Jogásszal („ige", „szó" ld Jn 1),
amit a Kw&lel ad vissza, Ez a latin fordítás omc^JMm
(és nem wy&KTM, azaz „ige") szaván alapul, ami pogány
szövegkörnyezetben pl „jós", „jóslat" jelentéssel is bír,
de a latin Újszövetségben nyilván mindén isteni erede­
tű kijelentésre vonatkozik. Lewis e szokatlan kifejezés
használatával is a Biblia isteni kijelentés voltát kívánta
hangsúlyozni.
67 Részlet/líMKűssMMR (295-373) (egyesek
az V. sz.-ra teszik).
68 John William Dunne (1874-1949) ír pilóta és filozófus
ExpenfTMMí ÍK 7:wg (1927) című könyvében fejtette ki
elméletét, miszerint az idő nem lineáris, hanem több
idődimenzió (múlt, jelen, jövő) létezik egyszerre. E
dimenziók határai szerinte olyan rendkívüli tudatál­
lapotokban léphetők át, mint az álom

69 John Milton: 0&? T&is.gíKs 3XM/őíásé?!e& rggggMw

(Tandori D e z s ő fordítása).
70 A z eredetiben, a 72oo& o f CommoM Praver szerint:
„The Lord gave the word, great was the corhpany oí
the preachers" Lewisnak az ehhez az igevershez fűzött
megjegyzései nincsenek teljes összhangban a régi és új
magyar protestáns fordításokkal! Érdekességképpen
jegyzem meg, hogy az általam használt 1854-es Károli
fordításban a zsoltárnak adott cím is árról árulkodik,
hogy az Ószövetség magyar fordítása serrí volt mentes
a krisztianizálástól: A' Krisztus' győzedelme és ország­
lása felett való diadalmi Ének A 12, vers pedig így

— 777 —
 szól: „Az Úr ád vala beszédre való alkalmatosságot,
és a ditsét ő asszonyiállatoknak seregek nagy vala, ezt
mondván".
71 Zsid2,9. -
72 A 20. századi magyai protestáns bibliakiadások cím­
adásukkal többé-kevésbé követték a protestáns teo­
lógusok többségének szó szerinti értelmezését, akik
ugyanakkor nem mindig zár ták ki, hogy az Énekek
..... énekét lehetsége&Krisztusés.az Egyház kapcsolatára
is vonatkoztatni. Például az 1854-es Károli fordítás­
ban az első rész címe: Krisztus' Jegyese' kívánsága,
állapotja, szépsége, ám a további címek csak meny­
asszonyt és vőlegényt említenek A revideált Károli
fordítás újszövetségi igeversekre utaló jegyzeteivel még
hordozza az allegorikus értelmezés lehetőségét
73 A z eredetiben: „the whole Messed company of the
íaithful people" Részlet a .Bc<?& CcwmoM Pnzyeyből,
egy úrvacsora utáni imádságból.
74 Cophetua legendás afrikai király, akit nem érdekeltek a
nők, míg bele nem szeretett egy kolduslányba. Az angol
költészetben egy balladán kívül Alfréd Tennyson is
féldolgozta a témát Z%g Bgg?a? Máza* című versében.
75 Vö Lk 14,26
76 Homérosz OaMssxeMi XI ének Devecseri Gábor fordí­
tásában: „az isten ágya / sosem meddő" (249-250. sor),
77 Az/lK%^Ke első kardalától van szó.
78 Alt 11,29
79 Coverdale fordításában: „Aly heart sheweth me the
wickedness of the ungodly" („Szívem megmutatta
nekem az istentelen ember gonoszságát").
80 Átköltött sor Gerald Manley Hopkins (1844-1889)
5^HMg aMíf FaJJ című költeményéből. Ott a blight
(üszög) szó szerepel.
 Bevezetés 5
„Az ítélet" a zsoltárokban 7$
A z átkok 27
A halál kérdése a zsoltárokban 43
„Az Úrnak szépsége" .55
„Édesebb a méznél" 67
Engedékenység 37
A természet 93
Néhány szó a dicsőítésről 709
Többletjelentések 727
A Szentírás 73.3
Többlet jelentések a zsoltárokban 747
^4 ?M6gy6gy.2<2$e! 769
J<3gy2eí6& 777