A MOZGÁS SZERVRENDSZERE

A mozgás szervrendszeréhez tartoznak a csontok, az ízületek és a vázizmok. A csontok és

ízületek a passzív részt, a vázizmok az aktív részt alkotják.

A CSONTVÁZRENDSZER
ÁLTALÁNOS CSONTTAN

Az emberi szervezetben 206 csont található. Szerepük: a szervezet szilárd vázát képezik,
testüregeket határolnak, létfontosságú szervek számára nyújtanak védelmet, ásványi sókat
raktároznak, vérképzésben játszanak szerepet.
A csontokat csontszövet építi fel, amely csontsejtekből és alapállományból áll. A fejlődés
során a fiatal csontsejtek (osteoblast) fiatal kötőszöveti sejtekből jönnek létre, majd az
oszteoblastok érett csontsejtekké (osteocyta) alakulnak át, amelyek alapállományt termelve
létrehozzák a csontszövetet:
Ez a folyamat játszódik le a csonttörés gyógyulása során is viszont ott a kötőszövetből előbb
porcszövet alakul ki, majd ennek lebontása után jelenik meg a végleges csont.
A csontsejtek nagy, nyúlványos sejtek, nyúlványaik révén összeköttetésben állnak
egymással → biztosítják a sejtek táplálását.
Az alapállománynak szerves és szervetlen összetevői vannak. A szerves rész (osszein)
kollagénből épül fel és a csont rugalmasságát biztosítja. A szervetlen részt elsősorban Ca-sók
(pl. hidroxilapatit) alkotják és a csont szilárdságát biztosítja → a csont egyben szilárd és
rugalmas is.
A különböző életkorokban a szerves és szervetlen rész aránya eltérő. Gyermekkorban a
szerves anyagok aránya nagy → a csont nagyon rugalmas → ebben az életkorban a
„zöldgally"-törés gyakori. Idősebb korban csökken a szerves rész aránya, majd csökken a
szervetlen rész mennyisége is → idős emberekben kisebb erő hatására is csonttörés
következhet be.

A csontok alakja
A csontok alakja meglehetősen változatos: hosszú csövescsont (combcsont, felkarcsont),
rövid csont (ujjperccsontok), lapos csont (lapocka, medencecsont), szabálytalan alakú csont
(csigolyák).
A hosszú csöves csontnak három része van: törzshöz közelebbi végrész (proximalis
epiphysis), testtől távolabbi végrész (distalis epiphysis), valamint test (corpus vagy
diaphysis).

A csont szerkezete
A csontot csonthártya borítja. Ez alatt tömör csontállomány található, mely alatt szivacsos
csontállomány helyezkedik el. A csöves csontok belsejében velőüreg található, melyet sárga
csontvelő tölt ki.

A csont járulékos alkotórészei

Nem csontszövetből épülnek fel, de szorosan a csonthoz tartoznak.
Csonthártya (periosteum)
- a periosteum a csontokat kívülről borítja. Külső része kötőszövetes, a belső
osteoblastokat tartalmaz.
- szerepe: - védi a csontot a külső hatásoktól
- biztosítja a csont vérellátását, az erek innen érik el a csontot
 - biztosítja a csont idegellátását
- lehetővé teszi a csont vastagságbeli növekedését
Csontvelő (medulla ossium)
- két típusa ismert: - vörös csontvelő (medulla ossium rubra) a rövid, lapos és
széles csontokban és a hosszú csöves csontok végrészeiben található. A vérképzésben játszik
szerepet, itt képződnek a vörösvérsejtek, a vérlemezkék, és a fehérvérsejtek egy része.
- sárga csontvelő (medulla ossium flava) a hosszú csöves
csontok középrészében, a velőüregben található, zsírszövetből épül fel.
Ízületi porc
- a csontok ízfelszíneit borítja, üvegporc (hyalinporc) alkotja.

A csontok növekedése
Vastagságbeli növekedés
- a periosteum révén megy végbe: a csonthártya belső, osteoblastrétegében a sejtek
folyamatosan osztódnak → a csont kifelé vastagodik. Ezzel egy időben a csontot a velőüreg
felőli oldalon csontfaló sejtek (osteoclast) bontják → a csont vastagságbeli növekedése együtt
jár a velőüreg tágulásával.
Hosszirányú növekedés
- a végrészének közelében elhelyezkedő növekedési porckorong (epiphysis-
porckorong) biztosítja. A porckorongnak a csont epifízise felőli oldalán elhelyezkedő
porcsejtjei folyamatosan osztódnak → új porcsejtek jönnek létre. A csont diafízise felőli
oldalon a porckorongot porcfaló sejtek (chondroclast) bontják → a lebontott porcszövet
helyén osteoblastok új csontszövetet képeznek → a porckorongok egymástól távolodnak → a
csont hosszirányban növekszik. Ezt a folyamatot különböző hormonok szabályozzák, pl. a
növekedési hormon serkenti a hossznövekedést, más hormonok, pl. a nemi hormonok
gátolják. A 18. életév körül az STH termelése csökken, a nemi hormonok képződése
fokozódik → a porcsejtek osztódása leáll, a porckorongot chondroclastok lebontják → a
csont hosszanti növekedése befejeződik.

A CSONTOK KÖZÖTTI ÖSSZEKÖTTETÉSEK

Lehetnek folytonos és megszakított összeköttetések.

A folytonos összeköttetések lehetnek kötőszövetesek, porcosak és csontosak.
- kötőszövetes összeköttetések a koponya varratai, a foggyökér és fogmeder közötti
összeköttetés.
- porcos összeköttetés található a koponyaalapon, az ékcsont és nyakszirtcsont
között, és csecsemő- és kisgyermekkorban a medencecsontot alkotó három csont között.
- csontos összeköttetés a kötőszövetes vagy porcos összeköttetés elcsontosodása
révén alakul ki, pl. a koponya varratainak elcsontosodása.
A megszakított összeköttetés az ízület (articulatio).

Az ízület
Az ízület két vagy több csont összeköttetése, melyben az ízfelszínek között ízületi rés
található, s az ízületben a csontok egymáshoz viszonyítva elmozdulást végezhetnek.
Az ízület alkotórészei
- Az ízületi fej - alakja leggyakrabban valamilyen mértani idom részlete, pl. henger,
gömb, tojás, nyereg.
- Az ízületi árok (ízvápa) - alakja a legtöbb ízületben megfelel az ízületi fej
benyomatának felel meg.
- Az ízületi porc – a fejet és az árkot borítja, üvegporc alkotja.
 - Ízületi tok - légmentesen körül veszi az ízületi fejet és árkot. Külső rétegét vastag
kötőszövet alkotja → az ízület összetartásában játszik szerepet. Belső rétege a synovialis
réteg, ez termeli az ízületi nedvet.
- Ízületi szalag (ligamentum) - a húzóerőnek ellenálló kollagénrostok építik fel →
feladatuk az ízület erősítése és a rendellenes irányú mozgások megakadályozása. A legtöbb
ízületben a szalagok az ízületi tokon kívül helyezkednek el, de vannak olyan ízületek,
melyekben az ízületi tokon belül is találhatók szalagok, pl. térdízület, csípőízület.
- Ízületi nedv (synovia) - pár csepp sűrű folyadék, az ízület mozgását könnyíti meg
→ kenőolaj.
Az ízületet összetartó tényezők
- Az ízületek jelentős megterhelésnek vannak kitéve → fontosak azok a tényezők,
amelyek összetartják az ízesülő csontokat:
- az ízületi tok és az ízületi szalagok;
- az ízületet körülvevő izmok, egyes ízületekben, pl. vállízület nagyon fontos;
- külső légnyomás → mivel az ízületen belül légüres tér van;
- adhéziós erő, a synovia hatására jön létre a két ízfelszín között.
Az ízületek osztályozása
- Több szempont szerint osztályozhatók:
- az ízületet alkotó csontok száma szerint: egyszerű ízület, amelyet két csont
alkot, összetett ízület, amelyet két csontnál több alkot, pl. könyökízület.
- az ízületi fej alakja szerint: gömb-, henger-, tojás-, nyeregízületet.
- a mozgástengely száma szerint:
- egytengelyű ízület; mozgásai:
- hajlítás (flexió),
- feszítés (extensio).
pl. az ujjperccsontok közötti ízület, könyök, térd
- kéttengelyű ízület; mozgásai:
- az első tengely mentén: hajlítás – feszítés,
- a második tengely mentén: távolítás (abductio), közelítés
(adductio).
pl. az egyik kéztőcsont és az I. kézközépcsont közötti
nyeregízület.
- háromtengelyű ízület; mozgásai:
- az első tengely mentén hajlítás –feszítés,
- a második tengely mentén távolítás – közelítés,
- a harmadik tengely mentén forgó mozgás (rotatio).
- soktengelyű ízületnek is nevezik, mert a három
mozgástengely kombinációjaként nagyszámú új mozgástengely jöhet
létre.
pl. a vállízület és a csípőízület

RÉSZLETES CSONT- ÉS ÍZÜLETTAN

A FELSŐ VÉGTAG CSONTJAI

A felső végtag csontjait két csoportba oszthatjuk: a függesztőöv csontjai, amelyekkel a

végtag a törzshöz kapcsolódik és a szabad felső végtag csontjai.
A függesztőöv csontjai
 - Kulcscsont (clavicula): jellegzetes S alakban görbült csont. Egyik végével a
szegycsonthoz, másik végével a lapockához ízesül. Medialis része a bőrön át jól tapintható, itt
a kulcscsont törése viszonylag gyakori.
- Lapocka (scapula): jellegzetes háromszögletű lapos csont. Oldalsó felső szögleténél
lapos ízfelszín található, ide ízesül a felkarcsont feji része. Háti felszínén erős kiemelkedés, a
lapockatövis (spina scapulae) húzódik, ennek végrésze a vállcsúcs (acromion), ennek is
gyakori a törése.
A szabad felső végtag csontjai
- A felkar (brachium) csontja a felkarcsont (humerus). Proximalis végrésze a fej
(caput humeri), alakja gömbrészletnek felel meg. Alatta található a sebészi nyak (collum
chirurgicum) onnan kapta a nevét, mert a felkarcsont itt törik el leggyakrabban. Distalis
végrészén ízfelszínek találhatók, ide ízesül a két alkarcsont.
- Az alkar (antebrachium) vázát két csont alkotja:
- Orsócsont (radius): előrenéző tenyér esetén az I. ujj felőli oldalon
helyezkedik el. Distalis végrésze jóval erősebb, ide ízesülnek a kéztő csontjai.
- Singcsont (ulna): előrenéző tenyér esetén az V. ujj felőli oldalon helyezkedik
el. Proximalis végrésze erősebb, a könyökízület alkotásában vesz részt.
- A két alkarcsontot kötőszövetes lemez köti össze (membrana interossea
antebrachii).
- A kéz (manus) csontjai három csoportra oszthatók
- Kéztőcsontok (carpus): nyolc szabálytalan alakú csont, két sorba rendeződve
- Kézközépcsontok (metacarpus): öt rövid csont az ujjaknak megfelelően
- Ujjperccsontok (phalanx): az I. ujjon két, a II - V. ujjon három ujjperccsont
található. Az utolsó ujjpercet körömpercnek nevezzük: pollex, index, maximus, anularis,
minimus

A felső végtag ízületei

Vállízület (articulatio humeri): a lapocka, valamint a felkarcsont feje alkotja. Jellegzetes
soktengelyű ízület, amelynek összetartásában a bő ízületi tok, valamint a sekély ízvápa miatt
a vállizmok fontos szerepet látszanak.
Könyökízület (articulatio cubiti): a felkarcsont distalis végrésze, valamint a két alkarcsont
proximalis végrésze alkotja. Összetett ízület, mozgása biztosítja a tenyér felfelé és lefelé
fordítását is (supinatio-pronatio).
A kéz ízületei: számos ízülete van, pl. az egyik kéztőcsont (trapéz formájú csont) és az I.
kézközépcsont között található nyeregízület, ez teszi lehetővé a hüvelykujj szembeállítását a
többi ujjal (oppositio) → fogás.

AZ ALSÓ VÉGTAG CSONTJAI

Az alsó végtag csontjait két csoportba oszthatjuk: a függesztőöv csontjai, amelyekkel a

végtag a törzshöz kapcsolódik és a szabad alsó végtag csontjai.
A függesztőöv csontja a medencecsont (os coxae).
- A medencecsont három csont, a csípőcsont, az ülőcsont és a szeméremcsont
összecsontosodása révén jött létre. A három csontot összetartó folytonos porcos összeköttetés
kb. a 16-18. életévre csontosodik el.
- A csípőcsont (os ilium) a medencecsont felső nagyobb részét képezi.
Legnagyobb részét a csípőlapát alkotja. A csípőlapát felső széle S alakban görbült, ez a
csípőtaraj (crista iliaca), ez elöl tövisszerűen végződik: elülső felső csípőtövis (spina iliaca
anterior superior). A csípőlapát hátsó részén fül alakú ízfelszín található, ide ízesül a
keresztcsont (articulatio sacroiliaca). A csípőlapát belső felszíne kivájt (fossa iliaca), ezt
alulról ívelt kiemelkedés határolja (linea arcuata).
- Az ülőcsont (os ischii) a medencecsont hátsó alsó részét alkotja. Részei: test
(corpus ossis ischii) és felső és alsó ág (ramus superior et inferior ossis ischii). A két ág
szögletben találkozik, itt található az ülőgumó (tuber ischiadicum). Az ülőgumó felett
található az ülőcsonti tövis (spina ischiadica).
- A szeméremcsont (os pubis) a medencecsont elülső alsó részét alkotja.
Részei: test (corpus ossis pubis) és felső és alsó ág (ramus superior et inferior ossis pubis). A
felső ágon kiemelkedés húzódik végig, ez a szeméremfésű (pecten ossis pubis). A kétoldali
szeméremcsont elöl a symphysis révén kapcsolódik össze.
- A medencecsonton megfigyelhető még néhány fontos képlet, ezek
alkotásában több csont is részt vesz. A külső felszínen található egy mély ízületi árok
(acetabulum), ide ízesül a combcsont feje. A szeméremcsont és ülőcsont ágai egy nyílást
fognak közre (foramen obturatum), ezt kötőszövetes lemez zárja le.
A szabad alsó végtag csontjai.
- A combcsont (femur) jellegzetes hosszú csöves csont, szervezetünk legerősebb
csontja. Proximalis végrészén található a gömb alakú fej (caput femoris). A fej alatt
helyezkedik el a nyak (collum femoris), mely a combcsont testével 125°-os szöget zár be. A
combnyak a csont leggyengébb része, vérellátása igen szegényes. Idős korban a combnyak
szilárdsága csökken → viszonylag kis erőhatásra is eltörhet: combnyaktörés. A combcsont
proximalis epiphysisén található a nagy tompor (trochanter major) és a kis tompor (trochanter
minor), ahová izmok tapadnak. A csont distalis epiphysisén ízfelszín található, mellyel a
combcsont a sípcsonttal ízesül.
- A lábszár csontjai (crus). A lábszár vázát két csont alkotja. Az alkar csontjaival
ellentétben a lábszár csontjai lényeges vastagságbeli különbséget mutatnak.
- A sípcsont (tibia) medialisan helyezkedik el, a két lábszárcsont közül ez a
vastagabb. Proximalis végrészén kettős ízfelszín található. Az ízfelszínek alatt érdesség
tapintható (tuberositas tibiae), ide tapad a négyfejű combfeszítő izom ina. A test metszetben
háromszög alakú, kifejezett elülső éle van, amely élőben a bőrön át is jól tapintható. A distalis
végrészen van a belső bokanyúlvány (malleolus medialis).
- A szárkapocscsont (fibula) a sípcsontnál jóval gyengébb → törése is
gyakrabban fordul elő. Proximalis végrészén található a fej (caput fibulae), distalis végrészén
a külső bokanyúlvány (malleolus laterális).
- A két lábszárcsontot egy kötőszövetes lemez (membrana interossea cruris)
tartja össze.
- A láb csontjai (pes) három csoportba: lábtő-, lábközép- és ujjperccsontok
sorolhatók.
- A lábtőcsontok (tarsus): hét eltérő nagyságú csont, legnagyobb az ugrócsont
(talus) és a sarokcsont (calcaneus).
- Lábközépcsontok (metatarsus): öt rövid csont az ujjaknak megfelelően.
- Ujjperccsontok (phalanx): az I. ujjon (öregujj, hallux) két, a II-V. ujjon
három ujjperccsont található, az utolsó ujjpercet körömpercnek nevezzük.

Az alsó végtag ízületei

Csípőízület (articulatio coxae): az acetabulum és a combcsont feji része alkotja. Az
acetabulum mély, a fej kb. kétharmad részét magában foglalja → hozzájárul a csípőízület
teherbíró képességének fokozásához.
Kóros körülmények között előfordulhat, hogy az acetabulum nem fejlődik ki elég mélyre →
amikor a kisgyermek először feláll, a combcsont feje felcsúszik az acetabulumból → a végtag
rövidebb lesz → veleszületett csípőficam (nem a csípőficam a veleszületett, hanem az az
állapot, amely a ficamhoz vezet). Szűrővizsgálat segítségével a csípőízület elváltozása még
ficam kialakulása előtt felfedezhető.
A csípőízületben az ízületi tokon belül is található ízületi szalag. Ez elsősorban nem az ízület
erősítését szolgálja, hanem a combcsont fejének táplálásában játszik szerepet, ebben fut a
combcsont fejéhez az erek egy része. Az ízesülő csontokat az ízületet körülvevő erős
szalagok tartják össze.
Térdízület (articulatio genus): alkotásában a combcsont distalis végrésze, valamint a tibia
proximalis végrésze vesz részt (a fibula csak a tibiaval képez ízületet).
A térdízület felépítése több szempontból is különbözik a többi ízületétől:
- Az ízületi vápa alakja nem felel meg a fej benyomatának → a két felszín között
belső és külső porckorong (meniscus medialis és meniscus lateralis) található.
- A térdízület belsejében két ízületi szalag található – keresztszalag (ligamentum
cruciatum anterius és ligamentum cruciatum posterius).
- A térdízület ízületi tokjába beágyazva található a térdkalács (patella), mely gesztenye
alakú, lapos csont, élőben is jól tapintható.
- A térdízület összetartásában fontosak az ízület két oldalán elhelyezkedő collateralis
szalagok, melyek gátolják az ízület oldalirányú mozgását is.
A láb (pes) ízületei. A két lábszárcsont a lábtőcsontok közül közvetlenül csak az
ugrócsonttal ízesül (felső ugróízület), majd az ugrócsont más lábtőcsontokhoz kapcsolódik
(alsó ugróízület).
A lábat alkotó csontok nem egy síkban helyezkednek el → a lábon jellegzetes boltozatok
figyelhetők meg. A hosszanti lábboltozat elölről hátrafelé halad, kifejezettebb mint a
harántboltozat.
A lábboltozatot szalagok és izmok inai tartják fent. A láb három ponton támaszkodik a
talajra: a sarokcsonton és az I. és az V. lábközépcsont végén → megkönnyíti a járást és a
futást, e három ponton a láb mintegy átgördül. A lábboltozat nem „veleszületett",
kisgyermekkorban alakul ki a járás hatására.
Kóros esetekben a hosszanti lábboltozat lesüllyedhet – bokasüllyedés vagy lúdtalp. A
bokasüllyedés fájdalmassá teszi az állást és a járást, mivel a csontok nyomják a talp területén
futó idegeket.

A TÖRZS CSONTJAI ÉS ÍZÜLETEI

A gerinc

A gerincet (columna vertebralis) csigolyák alkotják.

Csigolya (vertebra): 32-37 szabálytalan alakú csont, több csoportokba osztjuk:
- nyakcsigolya (vertebra cervicalis): 7 db,
- hátcsigolya (vertebra thoracica): 12 db,
- ágyékcsigolya (vertebra lumbalis): 5 db,
- keresztcsonti csigolya (vertebra sacralis): 5 db,
- farkcsigolya (vertebra coccygea): 3-5 db.
Az öt keresztcsonti csigolya összecsontosodásából jön létre a keresztcsont (os sacrum), a
farkcsigolyák összecsontosodásából a farkcsont (os coccygis).
A csigolya részei
- Csigolyatest (corpus vertebrae) elöl helyezkedik el.
- Csigolyaív (arcus vertebrae) a testről hátrafelé húzódik.
- Csigolyalyuk (foramen vertebrale), a test és csigolyaív között létrejön egy nyílás.
Az egymás alatt elhelyezkedő csigolyák nyílásai alkotják a gerinccsatornát (canalis
vertebralis), ebben található a gerincvelő.
 - A csigolyák több nyúlvánnyal is rendelkeznek:
- tövisnyúlvány (processus spinosus) a csigolyaívről hátrafelé húzódik
- ízületi nyúlvány (processus articularis) minden csigolyán 4, ezekkel
ízesülnek egymáshoz a szomszédos csigolyák
- harántnyúlvány (processus transversus), a csigolyaívről oldalirányban
húzódik.
Az egyes csigolyatípusok főbb jellemzői:
- Nyakcsigolya (vertebra cervicalis): teste kicsi, a nyílása viszonylag nagy. A
harántnyúlványán lyuk található, ebben húzódik a gerincverő ér (artéria vertebralis).
Tövisnyúlványa rövid, vége elágazik.
Az I. és II. nyakcsigolya felépítése eltér, ez a két csigolya a fej tartására módosult.
I. nyakcsigolya (atlas): teste nincs, elülső és hátsó ív található rajta
II. nyakcsigolya (axis): testének felső felszínén fogszerű nyúlvány (dens axis)
figyelhető meg.
- Hátcsigolya (vertebra thoracica): teste nagyobb, mint a nyakcsigolyáké, rajta két
ízfelszín található, ide ízesül a bordák feje. A tövisnyúlvány hosszú, hátrafelé és lefelé irányul
→ a szomszédos hátcsigolyák tövisnyúlványai tetőcserépszerűen fedik egymást. A haránt
nyúlványon is található ízfelszín, ide ízesül a borda érdességének a felszíne.
- Ágyékcsigolya (vertebra lumbalis): a legnagyobbak a csigolyák közül. A testük
nagy, a nyílásuk kicsi. A tövisnyúlvány bárd alakú, egyenesen hátrafelé húzódik.
A gerinc (columna vertebralis): alkotásában a szomszédos csigolyák ízülettel kapcsolódnak
egymáshoz, az ízfelszínek az ízületi nyúlványokon vannak. A két szomszédos csigolya teste
között porckorong (discus intervertebralis) is található, melynek van egy külső kemény
porcos-kötőszövetes (anulus fibrosus) és egy belső puha (nucleus pulposus) része.
Ha a porckorong külső rostos része sérül, a puha rész kitüremkedhet a két csigolya közül,
így porckorongsérv jön létre. Az előboltosodó porckorong nyomhatja magát a gerincvelőt
vagy valamelyik gerincvelői ideget, erős fájdalmat, bénulást is okozhat.
A csigolyák összetartásában az ízületeken kívül szalagok is szerepet játszanak.
A gerinc hajlatai: a gerincen jellegzetes hajlatok figyelhetők meg, amelyek a két lábon járás
hatására alakulnak ki.
- Sagittalis síkú hajlatok: az előredomborodó hajlat (lordosis) a nyaki és ágyéki
szakaszon, a hátradomborodó hajlat (kyphosis) a háti és keresztcsonti szakaszon figyelhető
meg.
- Frontalis síkú hajlat (scoliosis): lehet jobbra vagy balra domború.
A gerinc mozgásai: a szomszédos csigolyák egymáshoz viszonyítva kis elmozdulást
végezhetnek, összességében a gerincen jelentős kitérésű mozgások jöhetnek létre:
- előre-és hátrahajlás,
- oldalirányú hajlás,
- a hossztengely körüli forgó mozgás
- rugózó mozgás – járás, futás és ugrás közben csökkenti a koponya és az agyvelő
rázkódását.
- a gerinc különböző részei nem egyformán mozgékonyak. Előre- és hátrahajláskor
legmozgékonyabb a nyaki szakasz, majd az ágyéki szakasz, legkevésbé a háti szakasz. A
forgó mozgás közben a háti szakasznak van fontos szerepe.
Keresztcsont (os sacrum): az 5 keresztcsonti csigolya összecsontosodása révén jött létre.
Ásó alakú csont, lefelé keskenyedik, belső felszíne kissé kivájt. Felső széle enyhén
előemelkedik – promontorium. Oldalsó felszínén ízfelszín található, itt ízesül a kétoldali
medencecsonttal (articulatio sacroiliaca). Háti felszínén tarajszerű kiemelkedés húzódik
(crista sacralis), ezt az összecsontosodott tövisnyúlványok hozzák létre.
 Farkcsont (os coccygis): az összecsontosodott farkcsigolyák hozzák létre. Emberben
csökevényes. Felső végével a keresztcsonthoz kapcsolódik.

A mellkas

Szegycsont (sternum): jellegzetes lapos csont a mellkas elülső részén. Felső része a
markolat (manubrium sterni), ehhez szöglettel (angulus sterni) kapcsolódik a test (corpus
sterni). A csont porcos alsó része a kardnyúlvány (processus xyphoideus). A szegycsont
markolati részéhez ízesül a két kulcscsont, a markolathoz és a testhez pedig a valódi bordák.
Borda (costa): az embernek 12 pár bordája van. 7 pár külön, a porcos részével közvetlenül
kapcsolódik a szegycsonthoz – valódi bordák (I-VII. borda).
A következő 3 pár borda (VIII-X. borda) porc segítségével először egymással kapcsolódik
össze, majd a szegycsonthoz rögzül – álbordák.
Az alsó 2 pár borda (XI-XII. borda) a szegycsonthoz egyáltalán nem kapcsolódik –
repülőbordák.
A borda részei: fej (caput costae), nyak (collum costae), test (corpus costae). A fejecskén és
a nyakon lévő érdességen (tuberculum costae) ízfelszín található, ezekkel ízesül a borda a
hátcsigolya testéhez és harántnyúlványához. A test alsó felszínén lévő barázdában futnak a
bordaközti erek és idegek. A bordák az I. bordától a VII. bordáig fokozatosan hosszabbodnak,
majd onnan lefelé ismét rövidülnek. A bordák él szerint és lap szerint hajlottak, s
hossztengelyük körül enyhén csavarodottak.
Mellkas (thorax): a szegycsont, a bordák és a hátcsigolyák alkotják. Hátul a bordák a
hátcsigolyákhoz ízülettel kapcsolódnak, elöl a szegycsonthoz porcszövet köti őket
(bordaporc). A VIII-X. borda hosszú porcos ív révén van összeköttetésben a szegycsonttal –
bordaív.
A mellkas felül keskeny, közepe felé fokozatosan szélesedik, majd alul ismét elkeskenyedik.
Fiatal korban a mellkas, a bordaporcok miatt rugalmas, 5 cm-rel benyomható. Idős korban a
mellkas rugalmassága csökken → összenyomás során a bordatörés veszélye nagyobb. A
csökkent rugalmasság miatt a mellkas belégzéskor kevésbé tágul.

A medence

A medencét (pelvis) az alsó ágyékcsigolyák, a keresztcsont és a farkcsont, valamint a két

medencecsont alkotja. A támasztásban játszik szerepet álláskor és üléskor.
Anatómiailag nagy- és kismedencét különböztetünk meg.
A nagymedence (pelvis major) felül helyezkedik el, csak hátul és oldalt van csontos fala.
Alatta helyezkedik el a kismedence (pelvis minor) vagy valódi medence. Amikor általánosan
medencéről beszélünk, mindig a kismedencét értjük alatta.
A valódi medencének minden oldalról csontos fala van. Elöl a két szeméremcsont, oldalt a
csípőcsont teste és az ülőcsont, hátul a keresztcsont és a farkcsont határolja.
Az emberi medence jellegzetes alakja a két lábon járás hatására alakult ki.
A medence bemenete a linea terminális egyúttal a nagy- és kismedence határa is. Részei:
- promontorium (keresztcsonton),
- linea arcuata (csípőcsonton),
- pecten ossis pubis (szeméremcsonton).
A medence részein több belső és külső átmérőt tudunk mérni, melyeknek a szüléskor van
jelentőségük. A medence belső átmérőinek nagy többsége élőben nem mérhető, de a külső
átmérők medencekörzővel igen és általuk következtetni lehet a belső átmérők méreteire.
 A medence külső átmérői a következők:
- distantia spinarum: a két elülső felső csípőtövis közötti távolság, kb. 25-27 cm.
- distantia cristarum: a két csípőtaraj közötti legnagyobb távolság, kb. 27-28 cm.
- conjugata externa: a keresztcsont és az utolsó ágyékcsigolya közötti bemélyedés és a
symphysis közötti távolság, kb. 20 cm. Ha ez az átmérő 18 cm-nél kisebb, szűk medence
gyanúja áll fent, ha pedig 16 cm-nél kisebb, akkor biztosan szűk a medence.
Nemi különbségek a medencén: ezek a különbségek a medencén a legkifejezettebbek.
A női medence csontjai vékonyabbak, felszínük simább, a csípőlapátok széjjelebb állnak, a
két csípőtövis közötti távolság nagyobb, nagyobb a két ülőgumó közötti távolság is. A
promontorium alig emelkedik elő → a női medence bemeneti nyílása haránt ellipszis alakú,
szemben a férfi medencével, ahol a bemeneti nyílás alakja az elődomborodó promontorium
miatt kártyaszívhez hasonlít. A női medence jellegzetességei szülés közben megkönnyítik a
magzat áthaladását a medencén.

A KOPONYA

A koponya (cranium) két fő részből áll: arckoponya és agykoponya.

Az arckoponya csontjai

Ezek a csontok elsősorban az arcot alakítják ki, de részt vesznek a szem-, orr- és szájüreg
határolásában is.
Felső állcsont (maxilla): páros csont, az orrüreg két oldalán helyezkedik el. Az arc
legnagyobb részét alkotja, de részt vesz a szem-, az orr- és a szájüreg határolásában is. A
szájüreget az orrüregtől elválasztó csontos szájpad nagy része ehhez a csonthoz tartozik. A
csont alsó nyúlványába (fogmedri nyúlvány, processus alveolaris) beékelődve helyezkedik el
a felső fogsor. Belsejében nyálkahártyával bélelt üreg található – arcüreg (sinus maxillaris),
amely az orrüreggel közvetlenül összeköttetésben áll, az orrmelléküregek közé tartozik.
Járomcsont (os zygomaticum): páros csont, a felső állcsont lateralis oldalán helyezkedik el.
Kiemelkedése, a járomcsonti gumó fontos szerepet játszik az arc jellegzetes alakjának
kialakításában. Nyúlványa a halántékcsont hasonló nyúlványával együtt a járomívet (arcus
zygomaticus) hozza létre.
Orrcsont (os nasale): apró páros csont, az orr háti részét képezi.
Alsó állcsont (mandibula, állkapocs): páratlan csont. A koponya csontjai közül az egyetlen,
amely egy másik koponyacsonthoz (halántékcsont) ízülettel kapcsolódik. Elöl elhelyezkedő
teste és hátra felfelé húzódó két szára van. A szár végén található a fejecske, mely a
halántékcsonttal ízesül (rágóízület, articulatio temporomandibularis), a rágáson kívül fontos
szerepet játszik a beszédben is. A mandibula teste és szára szögletben találkozik, ez férfiakon
erősebb (másodlagos nemi jelleg). Ebbe a csontba beékelődve található az alsó fogsor.
Az arckoponya csontjaihoz tartozik még az ekecsont (vomer), a könnycsont (os lacrimale),
a szájpadcsont (os palatinum), az alsó orrkagyló (concha nasalis inferior).

Az agykoponya csontjai

Az agykoponya üregét hozzák létre, de részt vesznek a szem- és az orrüreg határolásában is.
Homlokcsont (os frontale): páratlan csont, nagy része a homlokot alkotja, de részt vesz a
szemüreg és az orrüreg felső falának alkotásában is. Az orrgyöknél a csont belsejében
nyálkahártyával bélelt üreg található – homloküreg (sinus frontális), amely az
orrmelléküregekhez tartozik.
 Ékcsont (os sphenoidale): a koponyaalapon, a homlokcsont mögött helyezkedik el. Alakja
kiterjesztett szárnyú denevérhez hasonlít. A csont középső része a test (corpus ossis
sphenoidalis), ennek háti felszíne kivájt – töröknyereg (sella turcica), itt található élőben az
agyalapi mirigy.
A nagy szárny és a kis szárny a szemüreg és a koponyagödrök határolásában vesz részt. Az
ékcsont testének belsejében nyálkahártyával bélelt üreg található (sinus sphenoidalis), amely
az orrmelléküregek közé tartozik.
Rostacsont (os ethmoidale): páratlan csont, részt vesz a szem- és az orrüreg határolásában.
Felső vízszintes lemeze lyuggatott (rostalemez), ezen lépnek be a szaglóideg rostjai az
agykoponya belsejébe. Lefelé haladó függőleges lemeze a csontos orrsövény alkotásában
vesz részt. A rostacsont része a felső és középső orrkagyló is. A csont belsejében lévő
légtartalmú üregek – rostacsonti tömkeleg (cellulae ethmoidale) az orrmelléküregekhez
tartoznak.
Halántékcsont (os temporale): az ékcsont mögött elhelyezkedő páros csont. Alsó felszínén
ízületi árok található, ide ízesül az alsó állcsont. A csont oldalsó pikkelyrésze a halánték
alkotásában vesz részt. Itt található a külső csontos hallójárat nyílása. A nyílás mögötti
kiemelkedés a csecsnyúlvány (processus mastoideus), amelynek belsejében légtartalmú
üregek találhatók.
A csont koponyaalapi része a sziklacsont (pyramis). Ennek belsejében helyezkedik el a
középfül és a belső fül.
Nyakszirtcsont (os occipitale): a két halántékcsont mögött elhelyezkedő csont, nagyobb
része a tarkó alkotásában vesz részt. Koponyaalapi részén található a koponya legnagyobb
nyílása, az öreglik (foramen magnum), ezen keresztül kapcsolódik a gerincvelő az
agytörzshöz. A külső felszínen az öreglik két oldalán ízfelszín található, itt ízesül a
nyakszirtcsont az I. nyakcsigolyával.
Falcsont (os parietale): négyszögletes páros csont, amely a koponyatető alkotásában vesz
részt.

A koponya felépítése

Az arc- és agykoponya csontjai a koponya üregeit határolják.

Orrüreg (cavum nasi): bonyolult falú üregrendszer, amelyet az orrsövény (septum nasi) két
részre oszt. Oldalfalán található a három orrkagyló, melyek közül a felső és a középső a
rostacsont része, az alsó orrkagyló különálló csont. Az orrkagylók alatt orrjáratok vannak,
ahová az orrmelléküregek kivezető járatai nyílnak.
Szemüreg (orbita): határolásában arc- és agykoponyacsontok egyaránt részt vesznek.
Hasadékai révén összeköttetésben áll az agykoponya üregével. A hátsó részén található
nyíláson (foramen opticum) keresztül lép a látóideg (II. agyideg) az agykoponya belsejébe.
Szájüreg (cavum oris): szájüregnek csak felül és részben oldalt van csontos fala. Felső falát
a kemény szájpad alkotja, mely a szájüreget elválasztja az orrüregtől. A csontos szájpad
elülső nagyobb része a maxillához tartozik, hátsó kisebb területe pedig a szájpadcsont (os
palatinum) része.
Az agykoponya ürege: az agykoponya csontjai nagyobb üreget határolnak, amelyben az
agyvelő helyezkedik el. Az üreg alsó részét a koponyaalap (basis cranii) képezi, felső része a
koponyatető (calvaria).
A koponyaalap lépcsőzetesen három részre tagolódik:
- elülső koponyagödör (fossa cranii anterior vagy scala anterior), hátsó határa a
kisszárny hátsó széle,
- középső koponyagödör (fossa cranii media vagy scala media), hátsó határa a
sziklacsont felső éle,
 - hátsó koponyagödör (fossa cranii posterior vagy scala posterior).
A koponyaalap balesetek során bekövetkező törése mindig közvetlen életveszélyt jelent. A
törés helyét jellegzetes külső jelek alapján valószínűsíthetjük: az elülső koponyagödör törését
jelzi a szem körül jelentkező „pápaszem'"-haematoma (vérömleny), a szem kidülledése, véres
agyvíz (liquor) csorgása az orrból. A középső koponyagödör törésekor a fülből vérzés, agyvíz
szivárgása figyelhető meg. A hátsó koponyagödör törésekor a hátsó garatfalon véres agyvíz
folyhat, ugyanitt vérömleny alakulhat ki.
A koponya varratai: a koponya csontjai varratokkal kapcsolódnak egymáshoz. Az
arckoponya varratait a kapcsolódó csontok alapján nevezik el, az agykoponya varratainak
külön nevük van.
- A koronavarrat (sutura coronalis) a homlokcsont és a két falcsont között található.
- A nyílvarrat (sutura sagittalis) a két falcsont között van.
- A pikkelyvarrat (sutura squamosa) a falcsontot és a halántékcsontot köti össze,
nevét onnan kapta, hogy területén a két csont elvékonyodva pikkelyszerűen fedi egymást.
- A lambdavarrat (sutura lambdoidea) a nyakszirtcsont és a két falcsont mögött
található.

A magzati koponya

Felépítése eltér a kisgyermek koponyájáétól. Oka, hogy noha a koponya csontosodása a

magzati életben megkezdődik, a születésig nem fejeződik be → a magzati koponya
meghatározott helyein nem csontot, hanem kötőszövetes lemezt találunk – kutacs.
Nagy kutacs (fonticulus major): alakja papírsárkányéhoz hasonlít, elöl helyezkedik el, a
homlokcsont és a két falcsont között.
Kis kutacs (fonticulus minor): háromszög alakú, a két falcsont és a nyakszirtcsont között
hátul található.
A koponya más részein apróbb kutacsok is találhatók. Születés után fokozatosan
elcsontosodnak, s kb. az 1. életév után már nem tapinthatók.
Élettani jelentőségük, hogy megkönnyítik szülés közben a magzati koponya áthaladását a
medencén, mivel a koponya csontjai a kutacsoknak megfelelően egymáshoz viszonyítva
néhány mm-rel elmozdulhatnak.
A kutacsok gyakorlati jelentősége:
- Szülés közben tapintással a kutacsok alapján következtetni lehet a koponya
helyzetére.
- Születés után a kutacs nagysága alapján következtetni lehet a csontosodás menetére.
- A csecsemő só- és vízháztartásának felborulásakor (kiszáradás, exsiccosis) a kutacs a
felszínből besüllyed.
- Koponyán belüli nyomásfokozódás (pl. vízfejűség vagy agydaganat) esetén a kutacs
a felszínből kidomborodik.