Kyrie, Gloria

Amikor Jeruzsálemhez közeledtek – Betánián keresztül Betfagé közelében, az Olajfák

hegyénél –, elküldött tanítványai közül kettőt, 2és így szólt hozzájuk: „Menjetek be a
következő faluba! Mindjárt, amint beértek, találtok megkötve egy szamárcsikót,
amelyen még nem ült soha senki. Oldjátok el, és hozzátok ide! 3Ha pedig valaki
megkérdezi tőletek, miért teszitek ezt, mondjátok: »Az Úrnak van szüksége rá, de
azonnal vissza is küldi.«”4
Elmentek, és megtalálták a szamárcsikót egy kapu elé kötve, kinn az utcán, és
eloldották. 5Az ott állók közül néhányan megkérdezték tőlük: „Miért teszitek ezt, miért
oldjátok el a szamárcsikót?” 6Ők pedig úgy válaszoltak, ahogy Jézus mondta, és akkor
elengedték őket. 7Elvitték Jézushoz a szamárcsikót, ráterítették köpenyüket, ő pedig
felült rá. 8Sokan a köpenyüket terítették az útra, mások meg a mezőn vágott lombos
ágakat. 9Akik előtte és utána mentek, ezt kiáltozták: „Hozsanna! Áldott, aki az Úr
nevében jön! 10Áldott atyánknak, Dávidnak eljövendő országa! Hozsanna a
magasságban!”11

koshi-harangok, Gong

Sanctus, Benedictus

Jeruzsálemben bement a Templomba. Miután mindent megnézett – mivel már későre

járt –, kiment a Tizenkettővel Betániába.12
Másnap, amikor elindultak Betániából, megéhezett. 13Messziről meglátott egy zöldellő
fügefát. Odament, hátha talál rajta valamit. De amikor odaért, semmit sem talált rajta,
csak levelet, ugyanis még nem jött el a fügeérés ideje. 14Jézus így szólt a fához: „Senki
ne egyék rólad gyümölcsöt soha többé!” Tanítványai hallották ezt.15
Jeruzsálembe értek. Bement a Templomba, és hozzálátott, hogy kiűzze azokat, akik a
Templomban árusítottak és vásároltak. Felborította a pénzváltók asztalait, a
galambárusok székeit, 16és nem engedte, hogy valaki edényt vigyen át a
Templomon. 17Azután tanította őket, és ezt mondta: „Nincs megírva: Az én házamat
úgy hívják majd: az imádság háza minden nép számára? Ti pedig rablók
barlangjává tettétek.”18

csörgők, dob

Meghallották ezt a főpapok és az írástudók, és keresték a módját, hogyan pusztítsák el.

Féltek ugyanis tőle, mert tanítása magával ragadta az egész sokaságot. 19Amikor
beesteledett, kimentek a városon kívülre.20
Reggel, amikor elmentek a fügefa mellett, látták, hogy gyökerestül kiszáradt. 21Péter
visszaemlékezve így szólt hozzá:
– Nézd, rabbi, a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradt!22
Jézus így válaszolt nekik:
– Higgyetek Istenben! 23Bizony, mondom nektek, ha valaki azt mondja ennek a
hegynek: „Emelkedjél fel, és vesd magad tengerbe!” –, és nem kételkedik szívében,

1
hanem hiszi, hogy amit mond, az megtörténik, annak meg is adatik. 24Ezért mondom
nektek: higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok; és
meg is adatik nektek. 25Amikor megálltok imádkozni, bocsássátok meg, ha valaki ellen
valami panaszotok van, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket.
[ 26[]27
Ismét bementek Jeruzsálembe. Miközben a Templomban sétált, odamentek hozzá a
főpapok, az írástudók és a vének, 28és megkérdezték:
– Milyen hatalommal teszed ezeket? Vagy ki adott neked hatalmat arra, hogy ilyeneket
tegyél?29
Jézus ezt mondta nekik:
– Egyetlen kérdést teszek fel nektek, feleljetek rá, és megmondom nektek, milyen
hatalommal teszem ezeket. 30Vajon János keresztsége a mennyből való volt-e, vagy az
emberektől? Válaszoljatok nekem!31
Azok így tanakodtak maguk között: „Ha azt mondjuk: »A mennyből« –, azt fogja
mondani: »Akkor miért nem hittetek neki?« 32Vagy mondjuk azt:
»Az emberektől«?” De féltek a sokaságtól, mert Jánosról mindenki azt tartotta, hogy
valóban próféta volt.

– 33Nem tudjuk – felelték Jézusnak. Jézus erre így szólt hozzájuk:

– Én sem mondom meg nektek – mondta Jézus –, hogy milyen hatalommal teszem
ezeket.

Victimae paschali laudes

Példázatokban kezdett beszélni hozzájuk.
– Egy ember szőlőt ültetett. Körülkerítette, borsajtót ásott, őrtornyot épített, majd
bérbe adta munkásoknak, és idegenbe távozott. Amikor eljött az ideje, elküldött a
munkásokhoz egy szolgát, hogy megkapja a részét a szőlő terméséből. De azok
megfogták a szolgát, megverték, és üres kézzel küldték el. Ismét elküldött hozzájuk egy
másik szolgát. Ezt agyonverték és meggyalázták. Egy másikat küldött. Ezt megölték.
Azután sok más szolgát is, akik közül némelyeket megvertek, másokat megöltek.
Egyvalakije volt még, a szeretett fia. Utoljára őt küldte el hozzájuk, mert azt gondolta:
„A fiamat majd tiszteletben tartják.” Azok a munkások azonban ezt mondták maguk
között:
„Ez az örökös. Rajta, öljük meg, és miénk lesz az örökség!” Megragadták, megölték, és
kidobták a szőlőn kívülre. 9Mit tesz majd a szőlő ura? Eljön, és elpusztítja a
munkásokat, és másoknak adja a szőlőt. Nem olvastátok ezt az Írást? A kő, melyet az
építők megvetettek, az lett a sarokkő. Az Úrtól lett ez, és csodálatos a szemünkben.
Szívesen elfogták volna, de féltek a sokaságtól. Rájöttek ugyanis, hogy róluk mondta a
példázatot. Otthagyták, és elmentek.
Elküldtek hozzá a farizeusok és a Heródes-pártiak közül néhányat, hogy a saját
szavaival állítsanak neki csapdát. Odamenvén így szóltak hozzá:
– Mester, tudjuk, hogy becsületes ember vagy, nem tartasz senkitől, mert nem veszed
figyelembe az emberek véleményét, hanem az igazsághoz ragaszkodva tanítod Isten
útját. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy sem? Fizessünk, vagy ne fizessünk?
Felismerve álnokságukat ezt mondta nekik:
– Miért akartok tőrbe csalni? Hozzatok egy dénárt, hadd lássam!

2
Hoztak egyet. Ezt mondta nekik:
– Kinek a képe és kinek a felirata ez?
– A császáré – felelték.
Jézus ezt mondta nekik:
– Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené!
Módfelett csodálkoztak rajta.
Ezután szadduceusok jöttek hozzá – akik azt mondják, hogy nincs feltámadás –, és ezt
kérdezték tőle:
– Mester, Mózes előírta nekünk, hogy ha valakinek a testvére meghal, és asszonyt hagy
hátra, de nem hagy gyermeket, akkor a testvére vegye el az asszonyt, és támasszon
utódot testvérének. 20Volt hét testvér. Az első megnősült, és amikor meghalt, nem
hagyott utódot. A második is elvette az asszonyt, és meghalt úgy, hogy ő sem hagyott
utódot. A harmadik hasonlóképpen. És a hét közül egy sem hagyott utódot. Végül
meghalt az asszony is. A feltámadáskor [amikor majd feltámadnak] melyiké lesz az
asszony? Hiszen mind a hétnek a felesége volt.
Jézus ezt mondta nekik:
– Vajon nem azért tévelyegtek, mert nem ismeritek sem az Írásokat, sem Isten
hatalmát? Mert amikor feltámadnak, nem nősülnek és nem mennek férjhez, hanem
olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyekben. Arról pedig, hogy a halottak
feltámadnak, vajon nem olvastátok Mózes könyvében, hogy mit mondott neki Isten a
csipkebokornál: Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene?
Ő nem a holtak Istene, hanem az élőké. Nagy tévedésben vagytok.
Ekkor odament hozzá egy írástudó, aki hallotta őket vitázni, és látta, hogy jól válaszolt
nekik, és megkérdezte tőle:
– Melyik a legfőbb az összes parancsolat közül?
Jézus így válaszolt:
– A legfőbb ez: Halljad, Izrael, az Úr, a mi Istenünk, az egyetlen Úr! Szeresd az Urat, a
te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből! A
második ez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Nincsen más, ezeknél nagyobb
parancsolat.
Az írástudó így szólt hozzá:
– Jól van, Mester, helyesen mondtad. Ő az egyetlen, és rajta kívül nincsen
más. Szeretni őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből, és szeretni
felebarátunkat, mint önmagunkat sokkal többet ér minden égő- és véres áldozatnál.
Jézus pedig, amikor látta, hogy bölcsen válaszolt, ezt mondta neki:
– Nem vagy messze Isten országától. Többé senki sem merte kérdezni.

Per crucem

Amikor kifelé ment a Templomból, egyik tanítványa így szólt hozzá:

– Mester, nézd, micsoda kövek és micsoda épületek!2
Jézus ezt mondta neki:
– Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának.
3
Amikor az Olajfák hegyén ült a Templommal átellenben, maguk között megkérdezte
tőle Péter, Jakab, János és András:

3
– 4Mondd meg nekünk, mikor történik ez, és mi lesz annak a jele, hogy mindez
beteljesedik?
5
Jézus így kezdett beszélni hozzájuk:
– Vigyázzatok, nehogy valaki megtévesszen titeket! 6Sokan jönnek majd az én
nevemben, és azt mondják: „Én vagyok!” –, és sokakat megtévesztenek. 7Amikor pedig
háborúkról hallotok vagy háborúk hírét halljátok, ne rémüldözzetek! Ennek meg kell
történnie, de ez még nem a vég. 8Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen
támad, többfelé földrengések és éhínségek lesznek. Mindez a vajúdás kínjainak a
kezdete!
9
Legyetek óvatosak! Bíróságoknak adnak át titeket, és zsinagógákban vernek meg
benneteket; helytartók és királyok elé állítanak énértem, hogy tanúságot tegyetek
előttük. 10Előbb azonban minden nép között hirdetni kell az evangéliumot. 11Amikor
pedig elhurcolnak és kiszolgáltatnak titeket, ne aggódjatok előre, hogy mit mondjatok,
hanem ami abban az órában megadatik nektek, azt mondjátok, mert nem ti vagytok,
akik szóltok, hanem a Szentlélek. 12Halálra adja majd testvér a testvérét, apa a
gyermekét, gyermekek szüleik ellen támadnak, és vesztüket okozzák. 13Mindenki
gyűlöl majd titeket az én nevemért. De aki mindvégig kitart, az üdvözül.
14
Amikor pedig meglátjátok a pusztító utálatosságot ott állni, ahol nem volna szabad –
aki olvassa, értse meg! –, akkor akik Júdeában vannak, meneküljenek a
hegyekbe! 15Aki a ház tetején van, ne jöjjön le, és ne menjen be, hogy kihozzon valamit
a házából; 16és aki a mezőn van, ne térjen vissza, hogy elhozza a köpenyét! 17Jaj a
várandós és a szoptatós anyáknak azokban a napokban! 18Imádkozzatok, hogy ne télen
történjék! 19Azokban a napokban ugyanis olyan nyomorúság lesz, amilyen az Isten
által teremtett világ kezdete óta egészen mostanáig nem volt, és nem is lesz. 20Ha az Úr
nem rövidítette volna meg azokat a napokat, nem menekülne meg egyetlen halandó
sem. A választottak miatt azonban, akiket kiválasztott, megrövidítette azokat a
napokat.
21
Ha valaki akkor ezt mondja nektek: „Nézd, itt a Messiás!” – vagy: „Nézd, ott van!”, ne
higgyétek! 22Mert hamis messiások és hamis próféták jelennek majd meg. Jeleket és
csodákat tesznek, hogy ha lehet, megtévesszék a választottakat. 23Ti azonban
vigyázzatok! Mindent előre megmondtam nektek.
24
Azokban a napokban pedig, ama nyomorúság után, a nap elsötétedik, a hold nem
fénylik, 25a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóerői megrendülnek. 26Akkor
majd meglátják az Emberfiát eljönni a felhőkön nagy hatalommal és dicsőséggel.
27
Akkor majd elküldi az angyalokat, és össze fogja gyűjteni választottait a világ négy
tájáról, a föld szélétől az ég határáig.
28
Értsétek meg a fügefa példázatát! Amikor már zsendül az ága, és levelet hajt,
tudjátok, hogy közel a nyár. 29Így ti is, amikor meglátjátok, hogy ezek történnek,
tudjátok meg, hogy közel van Ő, az ajtó előtt! 30Bizony, mondom nektek, nem múlik el
ez a nemzedék, amíg mindez végbe nem megy. 31Az ég és a föld elmúlik, de az én
szavaim nem múlnak el.
32
Azt a napot viszont vagy azt az órát senki sem ismeri, sem az angyalok az égben, sem
a Fiú, hanem csak az Atya. 33Vigyázzatok, legyetek éberek! Nem tudjátok ugyanis,
mikor jön el az az idő! 34Mint az idegen országba utazó ember: amikor elhagyta házát,
átadta szolgáinak a hatalmat, és kijelölte mindenkinek a maga feladatát, s az ajtóőrnek
megparancsolta, hogy virrasszon. 35Virrasszatok tehát, mert nem tudjátok, mikor jön

4
meg a ház ura! Este vagy éjfélkor, kakasszókor vagy reggel? 36Nehogy, amikor hirtelen
megjön, alva találjon benneteket! 37Amit pedig nektek mondok, azt mindenkinek
mondom: virrasszatok!

Amikor Jézus ezeket a beszédeket befejezte, így szólt

tanítványaihoz: „Tudjátok, hogy két nap múlva itt a húsvét. Az Emberfiát
2

kereszthalálra adják.” 3Akkor összegyűltek a főpapok és a nép vénei Kaifás

főpap palotájában, 4és tanácsot tartottak, hogyan tudnák Jézust csellel elfogni
és megölni. 5Mindamellett megállapodtak: „Ne az ünnepen, nehogy zavargás
támadjon a nép közt.”
6
Amikor Jézus Betániában a leprás Simon házában volt, 7odajött hozzá egy asszony,
akinél egy alabástromedényben drága kenet volt, és ráöntötte Jézus fejére, aki már
helyet foglalt az asztalnál. 8Amikor tanítványai ezt látták, így méltatlankodtak:
– Mire való ez a pazarlás? 9Hiszen sok pénzért el lehetett volna adni, és az árát a
szegényeknek juttatni.
10
Amikor Jézus észrevette, ezt mondta nekik:
– Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem. 11Szegények ugyanis mindig
lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek. 12Amikor ezt a kenetet a testemre
öntötte, temetésemre készített elő. 13Bizony, mondom nektek, bárhol hirdetik majd ezt
az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő
emlékezetére.
14
Akkor a Tizenkettő közül egy, akit Karióti Júdásnak hívtak, elment a főpapokhoz, 15és
így szólt: „Mit adtok nekem, ha kiszolgáltatom őt nektek?” Azok harminc ezüstöt
fizettek neki. 16Ettől fogva kereste az alkalmat, hogy kiszolgáltassa.

Triangulum
Laudate Dominum

17
A kovásztalan kenyér ünnepének első napján odajöttek a tanítványok Jézushoz, és
megkérdezték tőle:
– Hol akarod megenni a húsvéti vacsorát, hol készítsük el neked?
18
Ő ezt mondta:
– Menjetek a városba ahhoz a bizonyos emberhez, és mondjátok neki: „A Mester
üzeni: »Az én időm közel van, nálad tartom meg a húsvéti vacsorát
tanítványaimmal.«”
19
A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus megparancsolta nekik, és elkészítették a
húsvéti vacsorát.
20
Amikor este lett, asztalhoz telepedett a Tizenkettővel.

3
Jézus annak tudatában, hogy az Atya mindent a kezébe adott, és hogy Istentől jött, és
Istenhez tér vissza: 4felkelt az asztaltól, letette felsőruháját, és egy kendőt véve,
körülkötötte magát, 5aztán vizet öntött egy mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát
mosni és megtörölni azzal a kendővel, amellyel körül volt kötve. 6Mikor Simon
Péterhez ért, az így szólt hozzá:
– Uram, te mosod meg az én lábamat?
7
Jézus így válaszolt neki:

5
– Amit én teszek, most még nem érted, de később majd meg fogod érteni.
– 8Nem, az én lábamat nem mosod meg soha! –mondta neki Péter.
– Ha nem moslak meg – feleli Jézus –, akkor semmi közöd sincs hozzám.
– 9Uram – mondta Péter –, akkor ne csak a lábamat, hanem a kezemet és a fejemet is!
– 10Aki megfürdött – válaszolja neki Jézus –, annak nincs szüksége másra, csak arra,
hogy a lábát mossa meg, különben teljesen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mind.
11
Tudta ugyanis, ki árulja el, azért mondta: „Nem vagytok mindnyájan tiszták.”
12
Miután megmosta a lábukat, felvette felsőruháját, ismét asztalhoz telepedett, és ezt
mondta nekik:
– Értitek, mit tettem veletek? 13Ti így hívtok engem, „Mester”, és „Uram”, és jól
mondjátok, mert az vagyok. 14Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam a lábatokat,
nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. 15Példát adtam nektek, hogy annak
erejében, amit én tettem veletek, ti is úgy tegyetek. 16Bizony, bizony, mondom nektek, a
szolga nem nagyobb az uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki küldte.
17
Tudnotok kell: boldogok lesztek, ha így cselekedtek.18 18Nem mindnyájatokról
beszélek. Én tudom, kiket választottam ki, de be kell teljesednie az Írásnak: Aki
kenyeremet eszi, az emelte fel a sarkát ellenem. 19Már most mondom nektek, mielőtt
még megtörténik, hogy amikor megtörténik, higgyétek, hogy én vagyok az. 20Bizony,
bizony, mondom nektek, aki befogadja azt, akit küldök, engem fogad be;
ki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött.
21
Miután Jézus elmondta ezeket, megrendült lelkében, és tanúságot tett e szavakkal:
– Bizony, bizony, mondom nektek, egy közületek elárulni készül engem.

Áldott légy, Uram…

Zavartan néztek egymásra a tanítványok: vajon kiről beszél? 23Az asztalnál

közvetlenül Jézus mellett volt egyik tanítványa, az, akit Jézus szeretett. 24Simon Péter
intett neki, hogy tudakolja meg, kiről beszél. 25Az ráhajolt Jézus keblére, és
megkérdezte tőle:– Ki az, Uram?
– 26Az – feleli Jézus –, akinek én mártom be a falatot, és neki adom.
Bemártotta tehát a falatot, és odaadta Júdásnak, a Karióti Simon fiának. 27A falat után
belément a Sátán. Jézus pedig így szólt hozzá:
– Tedd meg hamar, amit meg kell tenned!
28
Az ott ülők közül senki sem értette, miért mondja ezt neki. 29Egyesek azt gondolták,
hogy mivel az erszény Júdásnál volt, Jézus azt mondja neki:
„Vedd meg, amire szükségünk van az ünnepre”, vagy hogy a szegényeknek adjon
valamit. 30Miután elfogadta a falatot, azonnal kiment. Éjszaka volt.
31
Amikor kiment, Jézus így szólt:
– Most dicsőíttetett meg az Emberfia, és Isten megdicsőült benne. 32Mivel Isten
megdicsőült benne, Isten meg fogja dicsőíteni önmagában, sőt azonnal megdicsőíti.
– 33Fiacskáim, még egy kis ideig veletek vagyok. Kerestek majd, de ahogy megmondtam
a zsidóknak, „ahova én megyek, oda ti nem jöhettek”, most nektek is ezt mondom. 34Új
parancsolatot adok nektek: szeressétek egymást! Azzal a szeretettel szeressétek ti is
egymást, amellyel szerettelek benneteket! 35Arról fogja megtudni mindenki, hogy
tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.
Simon Péter mondta neki:

6
– 36Uram, hova mégy? – kérdezi Simon Péter.
– Ahova én megyek – válaszolta Jézus –, oda most nem jöhetsz, de később majd követni
fogsz.
– 37Uram, miért nem követhetlek most? – mondta neki Péter. – Az életemet adom érted!
– 38Az életedet adod értem? – válaszolja Jézus.
– Bizony, bizony, mondom neked, mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg
engem.

Agnus Dei

22
Amikor ettek, vette a kenyeret, áldást mondott, megtörte, odaadta nekik, és ezt
mondta:
– Vegyétek, ez az én testem! GONG – 3x
23
Azután vette a kelyhet, hálát adott, odaadta nekik, és ittak belőle mindnyájan. 24Ezt
mondta nekik:
– Ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik. GONG 3x 25Bizony,
mondom nektek, nem iszom többé a szőlőtő terméséből addig a napig, amikor újat
nem iszom Isten országában.
26
Miután elénekelték a zsoltárokat, kimentek az Olajfák hegyére. 27Így szólt hozzájuk
Jézus:
– Mindnyájan megrendültök majd hitetekben, mert meg van írva: Megverem a
pásztort, szétszélednek a juhok. 28De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába.
29
Péter ezt mondta neki:
– Ha mindenki megrendül is hitében, én akkor sem!
30
Jézus így szólt hozzá:
– Bizony, mondom neked, még ma, ezen az éjszakán, mielőtt kétszer megszólal a
kakas, háromszor tagadsz meg engem.
31
Ő azonban annál inkább mondta:
– Ha meg kell is halnom veled, akkor sem tagadlak meg!
Mindannyian ugyanígy beszéltek.
27
Békességet hagyok rátok: az én békémet adom nektek. De nem úgy adom nektek,
ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, ne is rettegjen!
28
Hallottátok, mit mondtam nektek: „Elmegyek, és visszajövök hozzátok”? Ha
szeretnétek engem, örülnétek, hogy elmegyek az Atyához, mert az Atya nagyobb
nálam. 29Már most mondom ezt nektek, mielőtt megtörténik, hogy ha majd
megtörténik, higgyetek. 30Már nem sokat beszélek veletek, mert eljön e világ
Fejedelme. Fölöttem nincs hatalma. 31Sőt hogy a világ felismerje, hogy szeretem az
Atyát, és úgy cselekszem, ahogy az Atya parancsolta: keljetek fel! Menjünk innét!

Virrassz még…

Azután kiment, és szokása szerint az Olajfák hegyére indult. Tanítványai is

követték. 40Amikor odaért, ezt mondta nekik:
– Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!
41
Azután mintegy kőhajításnyira eltávolodott tőlük, és térdre borulva így imádkozott:

7
– 42Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az én akaratom legyen meg,
hanem a tiéd! [[ 43Angyal jelent meg neki a mennyből, és erősítette. 44Gyötrelmében
még feszültebben imádkozott, és verejtéke olyan volt, mint a földre hulló nagy
vércseppek.]] 45Amikor imádkozás után felkelt, és odament tanítványaihoz, a
szomorúságtól alva találta őket. 46Ezt mondta nekik:
– Miért alszotok? Keljetek fel, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!
47
Miközben még beszélt, íme, tömeg érkezett, amelynek élén Júdás, a Tizenkettő egyike
haladt. Jézushoz lépett, hogy megcsókolja. 48Jézus így szólt hozzá:
– Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?
49
Amikor a körülötte levők látták, hogy mi készül, megkérdezték:
– Uram, odavágjunk a karddal?
50
Egyikük rá is csapott a főpap szolgájára, és levágta annak jobb fülét. 51Jézus azonban
megszólalt, és ezt mondta:
– Hagyjátok abba!
És megérintve a fülét meggyógyította. 52Majd ezt mondta Jézus a főpapoknak, a
templomőrség vezetőinek és a véneknek, akik azért jöttek, hogy elfogják:
– Úgy vonultatok ki ellenem kardokkal és botokkal, mint valami rabló ellen. 53Amikor
nap mint nap veletek voltam a Templomban, nem emeltetek rám kezet. De ez a ti
órátok és a sötétség hatalmának órája.

Nobilis, humilis

57
Akik elfogták Jézust, elvitték Kaifáshoz, a főpaphoz, ahol összegyűltek az írástudók és
a vének. 58Péter távolról követte egészen a főpap palotájának udvaráig. Bement, és
leült a szolgákkal, hogy lássa, mi lesz ennek a vége. 59A főpapok pedig az egész
szanhedrinnel együtt igyekeztek hamis tanúvallomásra szert tenni Jézus ellen, hogy
halálra adhassák, 60de nem találtak, jóllehet sok hamis tanú állt elő. Végül előálltak
ketten, 61és így szóltak:
– Ez azt mondta: „Le tudom rombolni Isten szentélyét, és három nap alatt fel tudom
építeni.”
62
A főpap felállt, és így szólt hozzá:
– Semmit sem felelsz arra, amit ezek ellened vallanak?
63
Jézus azonban hallgatott. A főpap ekkor ezt mondta neki:
– Esküdj meg az élő Istenre, és mondd meg nekünk, te vagy-e a Messiás, az Isten Fia!
64
Jézus ekkor így felelt:
– Te mondtad. Sőt mondom nektek, mostantól fogva látni fogjátok az Emberfiát, amint
a Hatalmas jobbján ül, és jön az ég felhőin.
65
A főpap erre megszaggatta ruháját, és így szólt:
– Istent káromolta. Mi szükségünk van még tanúkra? Íme, most hallottátok az
istenkáromlást. 66Mi a véleményetek?
Azok így feleltek:
– Méltó a halálra!
67
Azután szembeköpték, ököllel ütötték, mások meg pofozták, 68és ezt mondták:
– Messiás, prófétálj, ki ütött meg!
69
Péter kinn ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgálólány, és így szólt:
– Te is a galileai Jézussal voltál.

8
70
Ő azonban tagadta mindenki előtt, és ezt mondta:
– Nem tudom, mit beszélsz.
71
Mikor kiment a kapuba, meglátta őt egy másik szolgálólány, és ezt mondta az ott
lévőknek:
– Ez a Názáreti Jézussal volt.
72
Ő ismét tagadta, mégpedig esküvel:
– Nem ismerem azt az embert.
73
Kis idő múlva az ott álldogálók mentek oda, és így szóltak Péterhez:
– Bizony, közülük való vagy te is, hiszen a kiejtésed is elárulja.
74
Akkor átkozódni és esküdözni kezdett:
– Nem ismerem azt az embert!
És nyomban megszólalt a kakas. 75Péter visszaemlékezett arra, amit Jézus mondott
neki: „Mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem.” Aztán kiment, és
keserves sírásra fakadt.

Amikor megvirradt, a főpapok és a nép vénei valamennyien azt a határozatot hozták

Jézus ellen, hogy halálra juttatják. 2Megkötözték, elvezették, és átadták Pilátusnak, a
helytartónak.
3
Amikor Júdás, aki kiszolgáltatta, látta, hogy elítélték, megbánta tettét, visszavitte a
főpapoknak és a véneknek a harminc ezüstöt, 4és ezt mondta:

– Vétkeztem, mert ártatlan vért szolgáltattam ki. De azok ezt mondták:

– Mi közünk hozzá? A te dolgod!

5
Erre ő a szentélybe szórta az ezüstpénzt, majd elment, és felakasztotta magát. 6A
főpapok felszedték az ezüstöket, és így szóltak: „Ezt nem szabad a kincstárba tennünk,
mert vérdíj.” 7Aztán határozatot hoztak, és megvették rajta a fazekas mezejét az
idegenek számára temetőnek. 8Ezért hívják ezt a mezőt a mai napig
Vérmezőnek. 9Ekkor beteljesedett Jeremiás próféta szava: És vették a harminc ezüstöt,
az árát a felbecsültnek, akit Izrael fiai ennyire becsültek, 10és odaadták a fazekas
mezejéért, ahogy az Úr megparancsolta nekem.
11
Jézust a helytartó elé állították, aki ezt kérdezte tőle:

– Te vagy a zsidók királya? Jézus így szólt:

– Te mondod.

De amikor a főpapok és a vének vádolták, semmit sem válaszolt. 13Akkor így szólt
12

hozzá Pilátus:

– Nem hallod, mi mindent vallanak ellened?

Jézus azonban egyetlen vádra sem válaszolt neki, úgyhogy a helytartó nagyon
14

csodálkozott.

9
 Az ünnep alkalmával a helytartó szabadon szokott bocsátani egy foglyot, akit a
15

sokaság kívánt. 16Volt pedig akkor egy hírhedt fogoly, akit [Jézus] Barabásnak
hívtak. 17Amikor összegyűltek, Pilátus ezt mondta nekik:

– Mit akartok, melyiket bocsássam nektek szabadon: [Jézus] Barabást vagy Jézust, akit
Messiásnak mondanak?
18
Tudta ugyanis, hogy irigységből szolgáltatták ki neki. Amikor a bírói székben ült,
19

felesége ezt üzente neki: „Ne avatkozz ennek az igaz embernek a dolgába, ugyanis
sokat szenvedtem ma álmomban miatta.” 20A főpapok és a vének azonban rávették a
sokaságot, hogy Barabást kérjék, Jézust pedig ölessék meg. 21A helytartó erre ezt
mondta nekik:

– Mit kívántok, a kettő közül melyiket bocsássam nektek szabadon?

Azok ezt mondták:

– Barabást.
22
Pilátus így szólt hozzájuk:

– Mit tegyek Jézussal, akit Messiásnak mondanak?

Mindnyájan ezt mondták:

– Keresztre vele!
23
Erre ezt mondta:

– De hát mi rosszat tett?

Azok még hangosabban kiáltoztak:

– Keresztre vele!

Amikor Pilátus látta, hogy nem ér el semmit, sőt forrongás támad, vizet hozatott,
24

megmosta kezét a sokaság szeme láttára, és így szólt:

– Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől. A ti dolgotok!

25
Az egész nép ezt mondta:

– Vére rajtunk és gyermekeinken!

Virrassz még…

Pilátus ismét kiment az épület elé, és így szólt hozzájuk:

4

– Íme, kihoztam őt nektek, hogy lássátok, semmiféle bűnt nem találok benne.

Ekkor kijött Jézus, rajta a töviskorona és a bíborköpeny. Pilátus így szólt hozzájuk:
5

– Íme, az ember!

Amint a főpapok és a templomőrök meglátták Jézust, így kiáltoztak:

6

10
– Feszítsd meg, feszítsd meg! Pilátus pedig ezt mondta nekik:

– Fogjátok ti magatok, és feszítsétek meg ti! Én ugyanis nem találom bűnösnek.

A zsidók így válaszoltak neki:

7

– Nekünk Törvényünk van, és a Törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette
magát.

Amikor Pilátus ezt meghallotta, nagyon megrémült.

8

Ismét bement a helytartóságra, és megkérdezte Jézust:

9

– Honnan való vagy te?

De Jézus nem válaszolt neki. 10Pilátus így szólt hozzá:

– Nekem nem válaszolsz? Nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy szabadon
bocsássalak, de hatalmam van arra is, hogy megfeszíttesselek?
11
Jézus így válaszolt:

– Semmi hatalmad nem volna rajtam, ha felülről nem kaptad volna. Ezért annak, aki
engem átadott neked, nagyobb a bűne.
12
Ettől fogva Pilátus igyekezett őt szabadon bocsátani.

De a zsidók így kiáltoztak:

– Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja. Hiszen aki királlyá teszi
magát, ellene szegül a császárnak.

Amikor Pilátus meghallotta ezeket a szavakat, kihozatta Jézust, és a bírói székbe ült
13

azon a helyen, amelyet kövezett udvarnak, héberül pedig gabbatának neveztek. 14A
húsvéti előkészület napja volt, dél felé járt az idő. Pilátus így szólt a zsidókhoz:

– Íme, a királyotok!

– 15El vele, el vele, feszítsd meg őt! – kiáltották.

– A királyotokat feszítsem meg? – kérdezte Pilátus.

– Nincs más királyunk, csak a Császár! – válaszolták a főpapok.

16
Ekkor kiszolgáltatta őt nekik, hogy megfeszítsék. Azok tehát átvették Jézust.

Ő pedig maga vitte a keresztet, és kiért az úgynevezett „Koponya” helyhez, amelyet

17

héberül Golgotának neveznek. 18Ott megfeszítették, és vele másik kettőt jobbról-balról;

középen volt Jézus. 19Pilátus feliratot is készíttetett, és ráerősíttette a keresztre. Ez volt
ráírva: „A Názáreti Jézus, a zsidók királya.” 20A zsidók közül sokan olvasták ezt a
feliratot, ami héberül, latinul és görögül volt írva, ugyanis közel volt a városhoz az a
hely, ahol Jézust megfeszítették. 21A zsidók főpapjai akkor szóltak Pilátusnak:
– Ne hagyd, hogy ez álljon a feliraton: „A zsidók királya!” – hanem ahogy ő mondta: „A

11
zsidók királya vagyok.”
– Amit írtam, megírtam – válaszolta Pilátus.
22

A katonák pedig, miután keresztre feszítették Jézust, fogták felsőruháit, elosztották

23

négy részre, mindegyik katonának egy-egy részt. Fogták az ingét is, de mivel az ing
varratlan volt, felülről végig egybeszőve, 24ezt mondták egymásnak:

– Ne hasítsuk el, hanem vessünk rá sorsot, hogy kié legyen!

Így teljesedett be az Írás: Elosztották ruháimat maguk között, és ingemre sorsot

vetettek. Ezt tették a katonák.
25
Jézus keresztjénél ott állt anyja, és anyjának nővére, Mária, Kleofás felesége,
valamint a magdalai Mária. 26Amikor Jézus meglátta, hogy ott áll anyja és a tanítvány,
akit szeretett, így szólt anyjához:

– Asszony, íme, a te fiad!

Azután így szólt a tanítványhoz:

27

– Íme, a te anyád!

És ettől az órától fogva magához fogadta őt az a tanítvány.

Az arra járók a fejüket csóválva káromolták, 40és ezt mondták: „Te, aki lerombolod a
39

szentélyt, és három nap alatt felépíted, mentsd meg magadat, ha Isten Fia vagy, és
szállj le a keresztről!”

Az egyik fölfeszített gonosztevő káromolta: „Nem te vagy a Krisztus? Szabadítsd meg

hát magad és minket is.” 40A másik rászólt: „Nem félsz az Istentől? Hisz te is ugyanazt a
büntetést szenveded. 41Mi tetteink méltó jutalmát kapjuk. De ő nem csinált semmi
rosszat.” 42Aztán hozzá fordult: „Jézus, emlékezzél meg rólam országodban.” 43Ezt
válaszolta neki: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban.”

Gyújts éjszakánkba fényt…

Tizenkét órától kezdve három óráig sötétség lett az egész földön. 46Három óra tájban
45

Jézus hangosan felkiáltott: „Éli, Éli, lamma szabaktani? azaz: Istenem, Istenem, miért
hagytál el engem?” 47Néhányan az ott állók közül, akik hallották, így szóltak: „Ez Illést
hívja.” 48Egy közülük azonnal elfutott, silány borral itatott át egy szivacsot, nádszálra
tűzte, és inni adott neki. 49A többiek pedig ezt mondták:

„Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megmentse?!” 50Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott,
és kilehelte lelkét.51Íme, a szentély kárpitja kettéhasadt felülről az aljáig. A föld
megrendült, és a sziklák meghasadtak. 52A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek
feltámadt a teste. 53Kijöttek a sírokból, és feltámadása után bementek a szent városba,
és sokaknak megjelentek.

Amikor a százados és akik vele őrizték Jézust, látták a földrengést és a történteket,

54

nagyon megrémültek, és így szóltak: „Bizony, ez Isten Fia volt!”

12
 Volt ott sok asszony is, akik távolról figyeltek. Ezek Galileából követték Jézust, és
55

szolgáltak neki. 56Köztük volt a magdalai Mária, Mária, Jakab és József anyja, valamint
Zebedeus fiainak anyja.

Mivel az előkészület napja volt, a zsidók nem akarták, hogy a testek szombaton a
31

kereszten maradjanak – annál is inkább, mert az a szombat nagy nap volt –, arra
kérték hát Pilátust, hogy törjék el a lábszárcsontjukat, és vegyék le őket. 32Ezért
odamentek a katonák, és eltörték az egyik, majd a másik vele együtt megfeszített
ember lábszárcsontját. 33Amikor pedig Jézushoz értek, mivel látták, hogy már halott, az
ő lábszárcsontját nem törték el, 34hanem az egyik katona lándzsáját az oldalába döfte,
ahonnét azonnal vér és víz jött ki. 35Aki pedig ezt látta, tanúságot tesz róla, és
tanúságtétele igaz, és ő tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek. 36Ezek pedig azért
történtek, hogy beteljesedjék az Írás: Csontját ne törjék meg. 37Az Írásnak egy másik
helye pedig így szól: Majd azt fogják nézni, akit átszúrtak.

Amikor beesteledett, eljött egy Arimateából való gazdag ember, név szerint József,
57

aki maga is tanítványa volt Jézusnak. 58Elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Erre
Pilátus megparancsolta, hogy adják ki neki. 59József elvitte a testet, tiszta gyolcsba
göngyölte, 60és elhelyezte a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott. A sír
bejáratához nagy követ hengerített, és eltávozott. 61Ott volt a magdalai Mária és a
másik Mária, akik a sírral szemben ültek.

Másnap, az előkészület napja után a főpapok és a farizeusok együtt elmentek

62

Pilátushoz, 63és így szóltak:

– Uram, eszünkbe jutott, hogy ez a csaló még életében ezt mondta: „Három nap után
feltámadok!” 64Ezért parancsold meg, hogy őrizzék a sírt a harmadik napig, nehogy
tanítványai odamenjenek és ellopják, aztán azt mondják a népnek: „Feltámadt a
halottak közül!” Ez utóbbi csalás rosszabb lesz az előbbinél.

Pilátus ezt mondta nekik:

65

– Van őrségetek. Menjetek, őriztessétek, ahogy tudjátok!

Erre elmentek, és biztosították a sírt: lepecsételték a követ, s őrséget állítottak.

66

Virrassz még…

Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán a magdalai Mária és a másik Mária
elment, hogy megnézze a sírt. 2Hirtelen nagy földrengés támadt. Az Úr angyala
ugyanis leszállt az égből, odament, elhengerítette a követ és ráült. 3Tekintete olyan
volt, mint a villám, öltözete meg, mint a hó. 4Az őrök remegtek tőle való félelmükben, s
csaknem halálra váltak. 5Az angyal azonban felszólította az asszonyokat: „Ne féljetek!
Tudom, hogy ti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. 6Nincs itt. Feltámadt, ahogy
előre megmondta. Gyertek, nézzétek meg a helyet, ahol nyugodott! 7Aztán siessetek,
vigyétek hírül tanítványainak: Feltámadt a halálból, előttetek megy Galileába. Ott
viszontlátjátok. Íme tudtotokra adtam.” A szombat elmúltával, a hét első napjának
hajnalán a magdalai Mária és a másik Mária elmentek, hogy megnézzék a sírt. 2Íme,
nagy földrengés támadt, ugyanis az Úr egyik angyala leszállt a mennyből, odament,
elhengerítette a követ, és ráült. 3Tekintete olyan volt, mint a villámlás, és a ruhája
fehér, mint a hó. 4Az őrök tőle való félelmükben reszkettek, és szinte holtra váltak. 5Az

13
angyal pedig ezt mondta az asszonyoknak: „Ti ne féljetek! Tudom, a megfeszített
Jézust keresitek. 6Nincs itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg a
helyet, ahol feküdt! 7Aztán gyorsan menjetek, mondjátok meg tanítványainak, hogy
feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába. Ott majd meglátjátok. Íme,
megmondtam nektek.”

Gyorsan eltávoztak a sírtól, és félelemmel és nagy örömmel futottak, hogy megvigyék

8

a hírt tanítványainak. 9És íme, szembejött velük Jézus, és ezt mondta: „Üdv nektek!” Ők
pedig odamentek hozzá, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. 10Ekkor Jézus így szólt
hozzájuk: „Ne féljetek! Menjetek, mondjátok meg testvéreimnek, hogy menjenek
Galileába, és ott majd látni fognak.”

Amikor eltávoztak, íme, néhányan az őrségből bementek a városba, és jelentették a

11

főpapoknak mindazt, ami történt. 12Azok összegyűltek a vénekkel, és miután tanácsot

tartottak, tetemes összeget adtak a katonáknak, 13és így szóltak: „Ezt mondjátok:
»Tanítványai éjjel odajöttek, és ellopták, amíg mi aludtunk«. 14Ha esetleg a helytartó
fülébe jut, majd mi meggyőzzük, és kimentünk benneteket.” 15Azok fogták a pénzt, és
úgy tettek, ahogy kioktatták őket. El is terjedt ez a szóbeszéd a zsidók között mind a
mai napig.

A tizenegy tanítvány elment Galileába arra a hegyre, ahová Jézus rendelte

16

őket. 17Amikor meglátták, leborultak előtte, de néhányan kételkedtek. 18Jézus hozzájuk

lépett, és így szólt: „Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a
földön. 19Menjetek, és tegyetek tanítvánnyá minden népet! Kereszteljétek meg őket az
Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, 20és tanítsátok őket, hogy megtartsák mindazt,
amit parancsoltam nektek! Íme, én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig.”

Per crucem…

14