Dunántúl

A Dunántúl a Kárpát-medence csaknem egynegyedét kitevő nagytáj. Változatos felszíni formáihoz

igazodott az itt élő emberek életmódja. A Kisalföld és a Mezőföld természeti körülményei az
Alföldéhez hasonlóak, ahol jelentős a gabonatermesztés és az állattartás. A Kisalföld vízjárta
területein és a Balaton környékén az emberek egy jelentős csoportja halászatból tartotta fenn magát.

Itt élt egyik ő shonos á llatfajunk, a

bakonyi sertés.
Híresek a duná n- tú li pá sztorfaragá sok.

Ismertebb néprajzi, táji csoportok: Szigetköz, Hanság, Rábaköz, Őrség, Göcsej, Hetés, Somogy, Ormánság, Sárköz, Balaton-vidék, Mezőföld.

Rábaköz
A Rábaköz a Rába, a Hanság és a Nagyerdő közé eső, a történeti Sopron megyéhez tartozó, mély fekvésű, vízjárta terület.
A honfoglalás óta ma- gyarlakta táj.
Paraszti gazdálkodásában a szántóművelés mellett jelentős az állattenyésztés.
Neveze- tessé vált a rábaközi keresztszemes és a höveji hímzés.
Ismertebb központi települések: Kapu- vár és Csorna.

Őrség
Az Őrség a Zala forrásvidékén, a Kerka folyó völgyében fekvő tör- téneti-néprajzi táj.
Nevét a korai határbiztosító őr elemeitől kapta.Kezdetektől ön- álló közigazgatással rendelkeztek, élükön őrnagyukkal.
Az égetéses irtásgazdálkodással nyert szántóföldek megművelése mellett a szarvasmarha-tenyésztés is jelen- tőssé vált.
A fazekasmesterség több településen is kialakult.

Mezőföld

A Sió és a Duna között elterülő terület földrajzilag az Alföld része, Közigazgatásilag Fejér és Tolna megye területnén terül el.
Tengerszint feletti magassága 100-180 méter.
A Mezőföld területén homokos és lösszel borított területek váltakozása jellemző.
Éghajlata kontinentális, nyáron jellemző a szárazság, a veszteséges vízháztartás.
Változatos élőhelytípusokat találhatunk egymás mellett, például a száraz füves puszták, homokpuszták, futóhomokos területek,
illetve a nedvesebb klímájú láp- és mocsárrétek, láperdők