A lila kardigán

Ida néni az utcán sétál. Vállig érő sárgásősz haját füle mögé tűzve viseli, hogy ne hulljon az
arcába. Kékeslila kardigánját fázósan fogja össze maga előtt. Barna szövetnadrágját fakóvá
koptatták az évek. Lábán negyvenkettes férficipő.
Panni tetőtéri lakásának ablakában áll. Az utcát kémleli. Egyik kezében krémes cappuccino,
másikban az elmaradhatatlan telefon. Frissen festett piros körmein megcsillan az ablakon
betóduló sápadt, délutáni napfény. Február van. Barátságtalan, szürke február.
- Az öregasszony már megint kint bóklászik- pötyögi Panni a telefonján. Egy gyors képet is
készít a fázósan összehúzódó Ida néniről. - Katasztrófa ahogy kinéz...ez a kardigán...Csupa
kosz az ujja - írja tovább Panni, majd a kék nyílra koppint a telefon kijelzőjén és a képpel
együtt elküldi az üzenetet.
- Kit érdekel? Ha jólesik neki, hát sétáljon. A kardigán tényleg gáz - érkezik a válasz Panni
barátnőjétől Kittitől. – Te meg ne az utcát bámuld! Készülj! Egy óra múlva indulunk a
moziba - jön az újabb üzenet.
Panni másnap délben kel, pizzát rendel ebédre. Az ablak mellé állított padon ücsörögve
fogyasztja el, közben telefonján online vásárlásba kezd. Néhány kattintás és már teli is van a
virtuális kosár, pulóverek, szoknyák, blúzok, kiegészítők.
Ida néni most is az utcán sétálgat. Panni elborzadva nézi, hogy ugyanaz az elnyűtt ruha van
rajta, mint tegnap. Fakólila kardigán, piszkosszürke nadrág, férficipő, és a nagy hideg miatt
egy tüdőszínű, megnyúlt sapka.
-Ezt a sapkát nézd meg – üzen Panni barátnőjének, és egy képet is mellékel az utcát fürkésző
öregasszonyról.
-Lóg rajta mint, tehénen a gatya - gúnyolódik Kitti. - Megint kint mászkál?
- A fiát várja. Minden vasárnap eljön.
- Van fia? Vehetne neki pár új cuccot!
- Állítólag unokái is vannak, de azok sosem jönnek.
- Biztos elviselhetetlen az öreglány, vagy büdös…
Odakint ólomszürkévé varázsolják az eget a gyülekező felhők, apró pihékben szállingózni
kezd a hó. Panni áttelepszik a padról a kanapéra, puha pokrócot csavar maga köré, olvasni
kezd, hamarosan elnyomja az álom. Mire fölébred, a házak tetejét, mint süteményt a
porcukor, úgy fedi be a friss hó. A lány az ablakhoz lép. Ida néni már megint kint van, a
járdát söpri. Seprűje kopott, akárcsak a ruhája.
Másnap reggel Panni sietne dolgozni, de a járdák csúsznak. A lány csinos kis csizmájában
ügyetlenül evickél kerítéstől kerítésig. Csak Ida néni háza előtt tiszta az út, ő már korán
reggel ellapátolta a havat.
Panninak munka közben többször is eszébe jut az öregasszony. A szorgosan söprögető
aprócska néni. Ahogy esetlenül lépeget az ormótlan férficipőkben és fázósan húzza össze
magán a lila kardigánt, miközben egyedül járja a komor téli utcákat. Mindig egyedül.
Szomorkás hangulat lesz úrrá a lányon, mialatt hazafelé gyalogol az irodából. Rosszul esik
neki a hideg. Elkedvetleníti a korai sötétség. Az utcájukba befordulva, megpillantja Ida nénit.
Magányosan kaparja a jeget a ház előtt. Az út túloldalán néhány iskolás fiú hógolyózik.
Vidáman kacagnak, kergetőznek a puha hóban. Panni egy pillanatra irigykedve nézi a
felszabadultan játszó gyerekeket. Aztán inkább hátat fordít nekik. A kapuhoz lép, kulcsát
elfordítja a zárban, befelé indulna, mikor puffanást hall maga mögött. Hátrapillant. A fiúk a
kerítés mellett állnak és kuncognak miközben Ida néni járdája felé mutogatnak.
Ida néni szédül. Elesett és most rettenetesen fáj a karja és az álla. Nem bír fölkelni. Érzi,
ahogy vére a hideg, csúszós kőre szivárog.
- Itt a vége- gondolja magában.
Csendesen sírdogál tehetetlenségében. A következő a pillanatban azt érzi, hogy két kéz nyúl a
hóna alá és valaki megpróbálja talpra állítani. Összeszedi minden erejét és térdre húzza magát
a mögötte álló ismeretlen segítségével.
- Még egy nagy lendületet tessék venni! – hallja az ismerős hangot maga mögött, piros
körmök csillannak a derekán. Már talpon is van.
- Magának aztán van ereje Csillagom! – fordul a szomszéd lány felé, miközben vérző
állához kap ép kezével.
- Szétnyílt az álla, ne tessék piszkálni! – szól rá Panni, azután Ida néni furcsa pózban
lógó bal kezére pillant- Hívok orvost!
A kiérkező orvosi ügyeletet Ida néni egyszerűen berendezett, tiszta kis lakásában várják.
Panni konyharuhába csavart, fagyott zöldborsót rak az asszony állára, sérült keze alá
párnát helyez.
- Főznék egy teát Ida néninek.
- Nekem nincs itthon ilyesmi - mondja csendesen a néni.
- Mindjárt jövök, tessék addig pihenni - szól hátra a válla fölött a lány és már kint is
van az utcán. Fölszalad a lakásába, egy kosárba teafüvet, mézet, citromot és
vízforralót készít össze, majd rohan is vissza Ida nénihez.
Egyszerre ér a kapuba az orvosi ügyelet autójával. Az anyósülésről egy morcos, fiatal
doktor kászálódik ki.
- Maga telefonált? – kérdi barátságtalanul. A lány bólint és a házba invitálja az orvost.
Amíg a mogorva doktor ellátja Ida nénit, Panni elkészíti a teákat. Nehezen talál a
konyhaszekrényben három ép bögrét. Elcsodálkozik a ház szegényes felszereltségén.
Mikor a gőzölgő csészéket az asztalra teszi, a komor doktor éppen Ida néni állát
kötözi. Miután végez, elkortyolja a teát. A meleg ital javít a kedvén, és a modorán is.
- Maga a néni unokája? – kérdi, miközben a lány arcát fürkészi.
- Dehogy az unokám! – kotyog közbe Ida néni. – Az unokáimat nem láttam már vagy
tizenöt éve, mióta a fiam elvált az anyjuktól, valamiért rám is megharagudtak, nem
jönnek hozzám. A kedves kis hölgy a szomszédban lakik. Ő szedett össze az utcán,
miután elestem.
A doktor elismerően néz Pannira. Iszik még egy bögre teát, azután sínbe teszi Ida néni
kezét.
- A csukló csúnyán zúzódott. Holnapután ránéznék mégegyszer- búcsúzik. Panni
kikíséri a kapuig.
 - Jó, hogy figyelt a nénire – mosolyog Pannira a korábban még oly durcás doktor –akár
egy igazi őrangyal. Ne engedje, hogy a csúszós úton sétáljon! Jó éjszakát!
- Jó éjt! – int Panni a távozó után, és visszasiet Ida nénihez.
- Ne szóljunk a fiának?
- Dehogy, jól vagyok. A fiam korán kel reggel, nem akarom ideráncigálni egy kis esés
miatt.
- Rendben – felel Panni- Azért én felírom a telefonszámomat. Ide teszem az asztalra,
engem bármikor hívhat Ida néni.
- Köszönöm Lelkem!
- Szívesen elviszem kimosni a kardigánját, csupa vér lett. Hozok egy másikat a
szekrényből.
Ida néni lesüti az szemét. Zavartan motyogja:
- Nekem nincs másik. Nincs másik kardigánom, csak egy vékony pulóverem.
Felveszem azt.
Panni a kádban ül. Forró vizet engedett magának, illatos olajokat csorgatott bele. A
tetőablakon át a hóesést nézi. Ida néni jár az eszében. A kopott kardigán. Ami nem is
koszos csak kopott. Nincs is mosógépe, kézzel mos, nincs is másik kardigánja. Teája
sincs, citromlevet sem tart otthon. Panni hirtelen gondolattól vezérelve kezébe kapja a
telefonját. Megnyitja a kedvenc ruhaboltjának honlapját. Kardigánt keres, lilát és kéket és
vászonnadrágot, sapkát, sálat, télikabátot. Majd csizmát, meleget, kényelmeset, olyat,
aminek nem csúszik a talpa. Néhány kattintás, sikeres megrendelés.
Másnap reggel korán kel, teát főz, termoszba tölti. Bundás bakancsba ugrik, havat lapátol.
Ida néni háza előtt is. Odabent már ég a villany. Panni bekopog.
- Jó reggelt Csillagom! Hát maga? – köszönti vidáman az öreg hölgy.
- Főztem teát, a termoszban egész nap meleg marad. Tessék iszogatni.
- Jöjjön be, igyon velem egy bögrével!
Teáznak a kicsiny konyhában. Ida néni mesél, a fiáról, a rég nem látott unokákról.
Közben odakint a felkelő nap narancssárga fénnyel borítja be a szürke házakat, majd
álmosan elbújik egy vastag hófelhő mögé. A járdára friss hó hullik. Panni búcsúzik,
indulnia kell dolgozni, de megígéri Ida néninek, hogy előbb újra lesöpri a járdát. Kint az
utcán ismeretlen autó fékez mellette. Fiatal férfi ugrik ki belőle és kiveszi a kezéből a
seprűt. A tegnapi doktor. Panni ámul. Nem érti.
- Hagyja csak, majd én megcsinálom. Most végeztem a műszakkal, de gondoltam erre
kanyarodok, hogy megint lássam. A nénit. Jobban van?
- Nekem úgy tűnt, hogy jól van, de menjen be. Nézze meg.
- Maga nem jön?
- Dolgozni megyek. Már így is elkéstem.
- Merre megy? Elviszem. Csak benézek a hölgyhöz.
Pannit a doktor fuvarozza hát munkába. Ma reggel egyáltalán nem morcos. Végigbeszélgetik
az utat. A férfi megígéri, hogy keresi majd, a lány hiszi is, nem is.
Két nap múlva Panni egy kosár ruhával állít be Ida nénihez.
- Édesanyámé volt, de neki már nem kell, nem hordja, csak kidobná. El tetszik fogadni?
Ida néni átnézi a kosarat, van benne kardigán, kettő, vászonnadrág, télikabát, sál, sapka,
csizma.
- Újnak tűnnek – hunyorog Pannira.
- Anyukám nem igazán hordta őket, rengeteg ruhája van- füllent a lány – tessék csak
felpróbálni.
- Köszönöm- súgja hálásan az öregasszony.
Panni szívét ismeretlen boldogság tölti el. Elhatározza, hogy továbbra is segíteni fogja Ida
nénit, amennyire csak tudja. Reggel teát visz neki, délután bevásárol. Szombat délelőtt egy tál
gőzölgő almás pitével kopogtat be hozzá. Ida néni éppen öltözködik. Sétálni indul.
- Sétálni? – kérdi Panni. – De hát a keze! Még nem jött rendbe!
- Mozognom kell a vérnyomásom miatt. Ne aggódjon kedvesem! Már van jó meleg
csizmám, nem csúszik- nevet a lányra Ida néni.
- Megyek én is! – jelenti ki határozottan Panni.
- Képzelje csak Csillagom! – meséli séta közben a néni –Tegnap voltam kontrollon. A
jóképű, fiatal doktornál.
- Remélem minden rendben volt!
- Ne aggódjon, minden rendben. Hála magának. Na de a doktor.
- Mi van vele?
- Maga után érdeklődött. Azt kérdezte, hogy van.
- És mit tetszett mondani?
- Azt mondtam, hogy nem tudom - kacsint a lányra a néni. – Azt mondtam, hogy
kérdezze meg ő maga, és megadtam neki a maga telefonszámát Csillagom. Megígérte
nekem, hogy ma este felhívja majd. Maguk ketten, szépek lennének együtt Lelkem! -
csíp bele a lány karjába Ida néni.
Panni szemöldöke a homlokára szalad, mosolyogva nézi Ida nénit. Óvatosan karon fogja az
apró öregasszonyt és elindulnak ketten, a csendes téli utcán, egyenesen a tavasz felé.