Francesco Petrarca

■ 1304-1374
■ Arezzóban született
■ Avignon közelében telepedtek le
■ Jogi tanulmányokat folytatott, egyházjogász lett
■ Rengeteg könyvet gyűjtött
■ Humanista költő
■ Az Africa című eposzáért a Capitoliumon
költőfejedelemmé koszorúzták: poeta laureatus =
koszorús költő lett

poeta laureatus: (koszorús költő) a legkiválóbb költők

címe a reneszánsz korban
Daloskönyv
(Canzoniere)
■ 366 verset tartalmaz
■ Laurához írott verseket tartalmazza szonett: 14 sorból álló, 4 szakaszos vers: az első két
versszak 4-4, a harmadik és a negyedik 3-3 soros;
■ Két nagy rész: Laura életében íródott versek és az első két versszak és a második két strófa is egy-egy
Laura halálát után keletkezett versek rímrendszert alkot
■ Versformája a szonett: 14 sorból áll
■ Verselése: hendekaszillabus
hendekaszillabus: 11 szótagú verssorfajta, több fajtája
■ Rímképlete változó: abba abba cdc dcd létezik, a Petrarcára jellemző hendekaszillabus
hatodfeles jambikus sor
■ petrarkizmus
Laura
■ 1327. április 6-án pillantotta
meg az avignoni Santa Chiara-
templomban
■ Valóságos alak és költői eszme,
Petrarca múzsája lett (még Laura
halála után is)
■ Újplatonizmus

újplatonizmus: Platón filozófiáján alapuló

nézetrendszer, a késő antik világ meghatározó
irányzata, amely a lelket és a szellemet magasabb
rendűnek, a testet alacsonyabb rendűnek gondolta el;
a reneszánsz filozófiákra nagy hatást gyakorolt
Pó, földi kérgem...
180. szonett
Pó, földi kérgem bárhogy is sodorjad
vized hatalmas, száguldó folyásán:
a szellemem mélyen belül tanyázván, Szeretett nőtől való kényszerű elválás
erőd nem féli s másétól se borzad; beszédhelyzete
Pó folyón nyugatról keletre halad,
vitorlát jobb vagy bal felé se forgat,
távolodik Laurától
mégis jó széllel, nyílként, vágya szárnyán
az arany Lomb felé lebegve száll már, Emberi akarat és szellem diadala
s erősebb, mint hab, szél, lapát s vitorla.
Vad természeti erők – vágy ereje
Egyéb folyók közt te királyi, büszke,
ki ott éred a napot, merre támad,
nyugaton százszor szebb Fényt hagyva messze: Múlt – jövő ellentéte

csak földi részem hordja szarvad-ágad;

Névrejtések a versben
a másik, vágya szárnyával fedezve,
repül révébe édes Otthonának.
Ti szerencsés füvek, boldog virágok...
Ti szerencsés füvek, boldog virágok,
kiken tapos mélázgató madonnám,
part, mely édes szavát figyelve andán,
szép lábának nyomát magadba zárod,
• A Daloskönyv 162. szonettje
sima fácskák, friss lombbal ékes ágok, • Természethez fordul a
halovány, kedves ibolyák a lankán,
sötét erdők, melyek fürödve lomhán, beszélő – ennek segítségével
a Nap tüzében, oly sudárra váltok, idézi fel Laura alakját
ó, nyájas táj, ó, tiszta, friss erecske, • Irigység a természetre
mely tükrözöd szép arcát s szép szemét is,
s élő fényétől gyulsz tündökletesre,
• Záróversszak: hangulatváltó
felszólítás
irigylem tőletek tekintetét is!
Ne lássam itt ridegnek a követ se:
lángoljatok, hisz lánggal égek én is.