Professional Documents
Culture Documents
Műfajai
Egyházi Világi, Világi,
irodalom lovagi népi/polg
ári
Kizárólag latin
nyelvű,
szerzetesrendek
szerepe
líra himnusz trubadúrlí vágánsdal
ra ok
Minnesan
g
Alba-
dalok
planctus
(siratóének)
imák Villon
költészete
templomi
énekek
haláltánc
LOVAGI IRODALOM
A keresztes hadjáratok idején a főúri várkastélyokban és királyi udvarokban alakult ki a lovagság. A
megerősödött feudális társadalom létrehozta a maga világi embereszményét és a lovagideált:
- lelki nemesség
- erkölcsi tisztaság
- becsület
- harci bátorság
- ápoltság
- vidámság
- udvari szerelem
- az igazság és a nők fáradhatatlan védelme
A lovagi irodalom:
A 11-13. században jelentkezett. Francia, német nyelvterületekről indult. Alapjuk: kelta és germán eredetű ősi
mondák (pl. Arthur királyról és a kerekasztal lovagjairól, Lancelotról, Parszifálról – kelta)
1. epika: főhőse lovag, hős, aki erkölcsi példaként áll az olvasó előtt
a) lovageposzok: nem hasonlítanak a klasszikus eposzokhoz
· Roland ének (francia mű, 11. század) – Nagy Károly 778-as sikertelen hadjáratát örökíti meg.
· Cid ének (spanyol)
· Niebelung ének (germán)
b) lovagregények
· Trisztán és Izolda (kelta mondakört dolgozza fel) – egymáséi csak a halál után lehetnek
2. líra: Dél-kelet – Franciaország (Provance) a bölcsője
témája leginkább a szerelem, az udvarlás, a nő csodálatosságának magasztalása
franciáknál: trubadúr líra (trubadúr)
németeknél: minnesang (Minnesänger)
alfaja: alba (hajnali dal) – a lovag barátja, vagy a toronyőr figyelmezteti a szerelmeseket a hajnal közelségére
VÁGÁNS KÖLTÉSZET
A XII-XII. században a világi lírának kialakult egy harsányabb, plebejus ága is, a művelt
városi vándordiákok (egyetemista diákok, kivált szerzetesek, kóbor lovagok), a vágánsok költészete. Lázadó,
csipkelődő, gúnyos hangú költészet a feudális kötöttségekkel, az egyházi világnézettel szemben.
Nem ismernek születési nemességet, és lenéznek mindenkit, aki nem elég művelt.
A vágánsdalok témája: szerelem, bor, fiatalság
Előrelép az egyén, ő lesz a fontos.
Carmina Burana (13. századi gyűjtemény) – 200 latin nyelvű ének
Carl Orff zenésíti meg a 20. században