KARDIOVASZKULÁRIS

BETEGEK PSZICHO-
EDUKÁCIÓJA
Dr. Tanyi Zsuzsanna
KRE Személyiség- és Egészségpszichológiai Tanszék
KARDIOVASZKULÁRIS BETEGSÉGEK
 Kialakulásukban
és lefolyásukban határozottan
közreműködik számos nem biológiai tényező.

 A személyiség jellegzetes vonásai, működésmódja,

 érzelmi-hangulati diszpozíciók és zavarok,
 a viselkedés egészségkárosító tényezői,
 a társas kapcsolat rendszer minősége

mind kockázati vagy közreható tényezőként jelenik

meg a kardiovaszkuláris betegségek kifejlődésében
és progressziójában.
A PREVENCIÓ SZINTJEI

 Primer prevenció

 Szekunder prevenció

 Tercier prevenció
A REHABILITÁCIÓ
Elsődlegesen a fogyatékos és rokkant személyekre irányul.
 Fogyatékosság: fizikai vagy mentális funkciók átmeneti vagy
végleges hiánya, amely a szokásos tevékenységek
akadályozottságában jelenik meg.
 Rokkantság: tevékenységek, funkciók, szociális szerepek tartós
és átfogó akadályozottsága. Az egyén nem képes a munka, a
tanulás, társas kapcsolatok, önfenntartás, örömszerzés,
társadalmi élet területein a szokásos módon részt venni, illetve
részvétele korlátozódott (WHO, 1981)
 Célja egyrészt a biológiai, szociális funkciók helyreállítása, ha az
lehetséges, másrészt annak segítése, hogy az egyén szokásos
szerepeiben megmaradt képességeivel a lehető legteljesebb
módon legyen képes funkcionálni.
KORONÁRIABETEGSÉGEK
(SZÍVKOSZORÚÉR-BETEGSÉGEK)
Patofiziológia
 Kialakulásának fő tényezője a szív koszorúereinek
ateroszklerózisa. Az erek falán zsír eredetű, elmeszesedő
lerakódások, plakkok alakulnak ki, aminek következtében az
erek beszűkülnek, a szív vérellátása romlik.
 Az ischémiás szívbetegségek az ateroszklerózis következményei,
a szívizom vérellátása elégtelenné válik a beszűkült artériákon
keresztül, oxigénhiány alakul ki.
 A mellkasi fájdalommal társuló ischémiát angina pectorisnak
nevezik.
 Súlyos ischémia, vagy a gyengén tapadó és leváló
ateroszklerotikus plakkoktól elzáródó erek következménye a
szívizominfarktus, azaz vérellátás hiányában a szívizom elhalása.
KORONÁRIABETEGSÉGEK
(SZÍVKOSZORÚÉR-BETEGSÉGEK)
Rizikófaktorai
 biológiai rizikófaktorok hatása közvetlenül nem
befolyásolható (életkor, nem, családi hajlamosítottság)
 viselkedésváltoztatással befolyásolható, módosítható
„klasszikus” vagy ún. standard kockázati tényezők
(dohányzás, a magas koleszterinszint és a magas
vérnyomás)
KORONÁRIABETEGSÉGEK
(SZÍVKOSZORÚÉR-BETEGSÉGEK)
Pszichoszociális rizikófaktorok
 Akut és krónikus stressz ill. következményei
 Személyiségvonások és munkamód: düh, indulatok
kezelése, A-típusú személyiség
 Affektivitás: szorongás, depresszió
 Társas kapcsolatok elégtelensége, társas támogatás
hiánya
 Fiziológiai reaktivitás (kardiális reszponzivitás) egyéni
különbségei
KORONÁRIABETEGSÉGEK
(SZÍVKOSZORÚÉR-BETEGSÉGEK)
Stressz és koronáriabetegség
 A miokardiális infarktus szinte mindig akut stressz
következménye
 A kutatások megerősítették, hogy az arra érzékeny egyéneknél a
kardiovaszkuláris eseményeket -akut ischémia, szívinfarktus,
hirtelen szívhalál- rendszerint valóban akut stressz előzi meg.

 A krónikus stressz kardiovaszkuláris hatásai: A családi és társas

kapcsolatok diszfunkcionális működése, illetve a tartós
munkahelyi megterhelés egyaránt kockázatot jelentenek. E
tényezők azonban csak akkor válnak krónikus stresszorrá, ha az
egyén fenyegetőnek, ártalmasnak érzékeli, értelmezi a szituációt
KORONÁRIABETEGSÉGEK
Foglalkozásbeli, munkahelyi stressz
Túlzott pszichológiai igénybevétel, az autonómia és a
megelégedettség hiánya együtt jár a koronáriabetegség
kockázatával.
„Magas kockázatú”, azaz a koszorúér-betegségeket tekintve
különösen veszélyes az a munkahely, ahol:
 megerőltető a munka,
 kevés a kontroll lehetőség,
 váltott műszakban dolgoznak,
 monoton a munkatevékenység,
 hajszolt a munkaritmus,
 kevés a fejlődési lehetőség,
 alacsony a társas támogatás
KORONÁRIABETEGSÉGEK
Kiégés (burn out)

 A szakmájukat hivatásként űzők, elsősorban a segítő

foglalkozásúak között fordul elő, és a szívbetegségek
prognózisát is rontja.
KORONÁRIABETEGSÉGEK
Társas támogatás

 a társas támogatás elégtelen volta, a társas izoláció, az

alacsony szocioökonómiai státusz, illetve a támogató
források hiánya vagy elérhetetlensége jelentenek
kockázatot az egyén számára.
KORONÁRIABETEGSÉGEK
Akut stressz és hirtelen szívhalál

 drámai és fatális kardiális esemény

 A pszichológiai vizsgáltok a megelőző 24 órában
akutan elszenvedett veszteséggel hozták
összefüggésbe a hirtelen szívhalált, pl. szeretett
személy váratlan halálával, melyre az egyén erős
érzelmekkel, indulatokkal reagált.
 A halmozott stressz hatása: az egyén életében, a
korábbi évhez viszonyítva a szívhalált megelőző 6
hónapban jelentősen megemelkedett a stresszorok
mennyisége.
KORONÁRIABETEGSÉGEK
Akut stressz és hirtelen szívhalál

Engel (1971): a hirtelen koronáriahalál pszichológiai

előzményeinek a következőket találta:
 az egyén visszautasítást szenvedett el környezete, családja
részéről;
 veszteségeket élt át;
 önértékelése, önbecsülése jelentősen, vagy ismételten sérült;
 depressziós volt hónapokon át,
 illetve sikeresen lezárt egy megterhelő helyzetet, feladatot.

A szívhalált megelőző 24 órában gyakoriak voltak az akut

pszichológiai zavarok
AZ „A” TÍPUSÚ VISELKEDÉS
1970-es évek Friedman és Rosenman: a szív- és érrendszeri betegségek
hátterében bizonyos személyiségszerkezet, magatartási és emocionális
stílus áll.
„A” típusú viselkedés jellemzői:
 Agresszív, nyughatatlan stílus
 Teljesítményre orientáltság
 Versenyre való hajlam
 Könnyen kiváltható ellenségesség, hosztilitás
 Időprés érzése
 Türelmetlenség
 Kihívó, versengő viselkedés
 (Ellentéte a B típus, aki kiegyensúlyozott, nyugodt)

Az ilyen viselkedésű egyéneknél nagyobb eséllyel fordulnak elő szív- és

érrendszeri megbetegedések (főleg szívinfarktus), mint a B típusnál.
SZEMÉLYISÉG ÉS
KORONÁRIABETEGSÉG

A-típusú személyiség mint rizikófaktor

 Az A-típusú személyiség több nagy vizsgálatban is a
koronáriabetegség előrejelzője volt.

 későbbi vizsgálatok: nem az A-típusú személyiség

mintázata együttesen, hanem annak néhány faktora
jelent kockázatot a kardiovaszkuláris betegségekre,
elsősorban a hosztilitás (ellenségesség), és a düh,
különösen szorongás, depresszió vagy más
rizikófaktor együttes fennállása esetén
SZEMÉLYISÉG ÉS
KORONÁRIABETEGSÉG
Düh és hosztilitás
 Az A-típusú személyiségmintázatból származtatott
személyiségjellemzők, melyeket „toxikus komponenseknek” is
neveznek: az intenzív düh és indulatok, valamint a hosztilis
beállítódás másokkal szemben.

A hosztilitás jellemzői: gyanakvás, sértődés, gyakori düh, cinizmus

és bizalmatlanság.
 szoros korrelációt mutat szívbetegségekkel, malignus kardiális
események magas kockázati tényezője.
 A cinizmus előre jelzi a koronáriaeredetű halált, és az
összmortalitást
SZEMÉLYISÉG ÉS
KORONÁRIABETEGSÉG
Szorongás és koronáriabetegség
 a kardivaszkuláris betegségek egyik legfőbb bizonyított rizikófaktora.
 A koronáriabetegek nagy része viszonylag enyhe szorongást él át;
 súlyos akut szorongás ischémiát válthat ki, vagy infarktushoz is
vezethet.
 Az intenzív indulatokkal- düh, harag- járó szorongás megnöveli az
infarktus kockázatát
 A szorongásos rohamok, pánikrohamok során kialakuló önrontó kör
kifejezett kardovaszkuláris kockázatot jelent (a hiperventilláció
koronáriaszűkületet okoz, ami a szívinfarktus fellépésének egyik
tényezője lehet)
SZEMÉLYISÉG ÉS
KORONÁRIABETEGSÉG
Depresszió
 Súlyos és független kardiovaszkuláris rizikófaktor.
 A klinikai depresszió tünetei, elsősorban fáradtságérzés, kimerültség, diszfóriás
hangulat gyakoriak a szívbetegeknél.
 A koronáriabetegek egyötödénél klinikai depressziót diagnosztizáltak.
 A depresszió gyakran a szívinfarktust megelőző egy évben alakult ki, és 4-5-
szörös mortalitást eredményezett, szemben a nem depressziós infarktusos
betegekkel
 A depresszió a koronáriabetegség magasabb mortalitásával következetesen
együtt járt más vizsgálatokban is.
 A A szívbetegek depressziós tünetegyüttesében a lehangoltság csak másodlagos
tünet, az előtérben a fáradtság és energiahiány áll, melyek a szívbetegség
prognózisának határozott előrejelzői.
 Lesperance: koronáriabetegek depressziója eltér a pszichiátriai
klasszifikációkban leírt betegségképtől: Leggyakoribb panasz a szokatlan
fáradtság, az energiák kimerülése és a megmagyarázhatatlan szomatikus
tünetek (mellkasi fájdalmak, légszomj, palpitáció-érzés)
A KARDIOVASZKULÁRIS BETEGSÉGEK KAPCSOLATA A DEPRESSZIÓS ÉS SZORONGÁSOS KÓRKÉPEKKEL

 Nemcsak a depresszió és a szorongás rizikófaktor a

kardiovaszkuláris betegségek számára, hanem bizonyított
az ellentétes összefüggés is, vagyis hogy a
kardiovaszkuláris betegségek növelik a későbbi depresszió
és szorongásos betegségek fellépésének valószínűségét.

 Az újonnan diagnosztizált koronáriabetegeknek több mint

25%-a depresszióban vagy szorongásos betegségben
szenved a koronarográfia időpontjában
A KARDIOVASZKULÁRIS BETEGSÉGEK KAPCSOLATA
A DEPRESSZIÓS ÉS SZORONGÁSOS KÓRKÉPEKKEL
 a depressziós betegek a következő 12 hónapban kétszer nagyobb
valószínűséggel kapnak infarktust és halnak meg.

 A szívinfarktuson átesett betegek 12-22%-ában lép fel

depresszió, és a hangulatzavar szignifikánsan növeli a rövid és
hosszú távú mortalitást

 A kapcsolat a depresszió, a szorongás és a kardiovaszkuláris

betegségek között ördögi kör: a depresszió és szorongás a
kardiovaszkuláris morbiditás rizikófaktora, a szívbeteg páciensek
gyakran szenvednek hangulat- és szorongásos zavarokban, ami
pedig rontja a szívbetegség prognózisát.
TÜNETMENTES MIOKARDIÁLIS INFARKTUS ÉS
SZEMÉLYISÉG
 aszimptómás vagy csendes, fájdalommal nem járó
szívizominfarktus

 35 tünetmentes infarktust átélt beteget hasonlítottak össze

35 szimptómás infarktust átélővel
 Különbség a pszichológiai tényezőkben: a szimptómás
infarktust átélt betegcsoportot jobban jellemezte a rossz
egészségi állapot, elégedetlenségük az egészségük miatt,
neurotikusság, introverzió és pesszimizmus. Kevesebb
eredményt vártak rehabilitációjuktól, mint az aszimptómás
csoport, és a rehabilitációs program végén valóban csak
kevesebb, mint felük vált munkaképessé
A KORONÁRIABETEGSÉGEK KEZELÉSE
Orvosi kezelés és rehabilitáció
 gyógyszeres kezelésektől a minimálisan invazív
beavatkozásokon át, a nagyobb műtétekig
 A szív működésére ható szereken kívül a
koleszterinszintet, a vérlemezkék tapadását, illetve a
vérnyomást csökkentő gyógyszereket kapnak a
betegek.
 eszközös beavatkozások: koszorúerek tágítása,
átjárhatóságának fokozása az érbe vezetett
ballonnal; bypass műtét során pedig a testből vett
erekkel cserélik ki az elzáródott koszorúereket.
A KORONÁRIABETEGSÉGEK KEZELÉSE
Pszichológiai intervenciók: viselkedéses eljárások
 A fizikai aktivitás fokozása: a fizikailag aktív
szívbetegeknek kedvezőbbek a kockázati mutatói,
alacsonyabb a halálozási arányuk, mint passzív
társaiknak.

 Azétkezési szokások átalakítása: zsír- és

koleszterinszegény étrend tartása, az étkezési idők
megváltoztatása, fogyás, majd az optimális súly
fenntartása.
A KORONÁRIABETEGSÉGEK KEZELÉSE
Pszichoszociális intervenciók
 a standard rehabilitációs programmal együtt
alkalmazva csökkenti a kardiális morbiditást,
mortalitást, a pszichológiai distresszt.
 A betegek megtanulják a relaxációt és a
stresszkezelés más technikáit, egyéni vagy csoportos
kognitív terápián vesznek részt.
 E módszerek alkalmazása nem csak a pszichológiai
distresszt csökkentette, hanem a vérnyomást, a
szívfrekvenciát, és szérumkoleszterin-szintet is.
A KORONÁRIABETEGSÉGEK KEZELÉSE
Pszichoszociális intervenciók
 Stresszkezelés

 Dohányzás

 Depresszió: ld. fent

 Depresszió és szociális-gazdasági helyzet

 A-típusú viselkedés módosítása

 Társas-támogatás, stressz-monitorozás, életstílus

STRESSZKEZELÉS
 a beteg életminőségét az egyszerű stresszkezelő
technikák megtanulása önmagában is lényegesen
emelheti.
 Relaxációra alapozott 10 hetes stresszekezelő programon
részt vettek csoportja nagyobb javulást mutatott az
érzelmi jóllét, a napi aktivitás, és az egészségi állapottal
való megelégedettség tekintetében a kontrollcsoporthoz
képest.
 Kevesebbszer éreztek mellkasi fájdalmat.
DOHÁNYZÁS:
 független és súlyos rizikófaktora a kardiovaszkuláris betegségeknek.
 Abbahagyása jelentősen javítja a morbiditási és mortalitási mutatókat.

 A dohányosok között szignifikánsan magasabb a szorongás és

depresszió aránya, mint a nemdohányzók között.
 Mindhárom tényező a kardiovaszkuláris betegségek lényeges
rizikófaktora.
 A dohányos magatartás olyan szorongás csökkentési mód, inadekvát
konfliktuskezelő stratégia, melyet csak hatékony megküzdő
mechanizmusok megtanulásával lehet megváltoztatni.
 Elsősorban fiataloknál fontos motiváció a csoporthoz tartozás,
azonosulás szükséglete, élménykereső magatartás, autonómia
demonstrálása (tilalmak megszegése), identitás erősítése. A tanult
magatartás fixálódik, és inadaptív magküzdési stratégiaként működik
tovább az egyénben.
DEPRESSZIÓ ÉS SZOCIÁLIS-GAZDASÁGI
HELYZET:
 az alacsony szocioökonómai státusz ismert rizikófaktora a
kardiovaszkuláris betegségeknek.
 Az alacsony státuszú csoportban a depresszió (illetve annak
sajátos formája, a vitális kimerültség) előfordulása is gyakoribb.
 Az alacsony szociális-gazdasági helyzet nem önmagában,
hanem a depressziós tünetegyüttes közvetítésével okoz
magasabb morbiditást.
 Az egészséget leginkább veszélyeztető tényező a viszonylagos
lemaradás, lemaradottság szubjektív átélése és ennek pszichés
következményei (pl. önbecsülésre, önértékelésre).
 A szegénység és szociális egyenlőtlenségek enyhítése, a humán
fejlődés elősegítése javíthat az általános egészségi állapoton, így
a kardiovaszkuláris morbiditáson és mortalitáson is.
A-TÍPUSÚ VISELKEDÉS MÓDOSÍTÁSA:
 számos klinikai program kísérelte meg az A-típusú
viselkedés egészét, vagy egyes elemeit módosítani
valamilyen mértékben.
 Az eredmények ellentmondóak. Egy kutatásban a
viselkedésmódosításban is részesült csoportban
szignifikánsan alacsonyabb volt a szívroham
előfordulása, mint azoknál, akik csak kardiológiai
tanácsadáson vettek részt, illetve akiknél szokásos orvosi
kezelés volt.
TÁRSAS-TÁMOGATÁS, STRESSZ-
MONITOROZÁS, ÉLETSTÍLUS
 a kardiovaszkuláris esemény ismételt fellépését megelőző életszakaszban
rendszerint megemelkedik a mindennapi stressz mennyisége.
 Egy kutatásban olyan programot dolgoztak ki, melyben a szívbetegeket érintő
stresszt követték nyomon, feltételezve, hogy a stressz csökkentése a kardiális
megbetegedés és a halálozás csökkentését eredményezi.
 A betegek egyik csoportja a szokásos orvosi követéses vizsgálatokon vett részt.

 A másik csoport tagjait havonta felhívták telefonon, és a disztessz jeleiről,

tüneteiről kérdezték őket.
 Ha a megterhelés elért egy kritikus pontszámot, egy nővér meglátogatta a beteget,
és megbeszélte vele a stressz forrásait, okait, a problémás életeseményt.
 A konzultáció tanácsadással, érzelmi és szociális támogatással egészült ki.

 A stresszmonitorozásban részt vett csoportban a szív eredetű halálozás a vizsgálat

évében a felére csökkent, és ez a hatás még a program befejezése után fél évvel is
fennált; hétéves követés alatt pedig kevesebb reinfarktus történt.

 Legnagyobb hatása a társas és érzelmi támogatásnak volt, feloldva a tehetetlenség

és a csüggedés érzéseit, megelőzve a depressziós állapot kialakulását.
TÁRSAS-TÁMOGATÁS, STRESSZ-
MONITOROZÁS, ÉLETSTÍLUS
 Egy vizsgálatban koronáriabetegeket véletlenszerűen
osztottak két csoportra.
 Az egyik csoport a szokásos kardiológiai gondozást kapta.

 A kísérleti csoport életvezetést módosító programban vett

részt, mely a következő elemekből épült fel: alacsony
zsírtartalmú vegetáriánus étrend; stressz-menedzsment
tréning, továbbá részvétel jóga és meditációs csoportokon;
dohányzás leszoktató program; testmozgás-program.
 Egy év elteltével a hagyományos csoport betegsége
progrediált, a kísérleti csoport 82%-nál viszont javult a
koszorúerek állapota (Kállai, 2007).
COMPLIANCE

 a szívbetegek rehabilitációs programjai hatékonyan segítik a fizikai és

lelki egészség helyreállítását.
 A betegek egy része azonban hosszabb távon nem tart ki a
viselkedésváltozás mellett.
 A fizikai jóllétet, fittséget javító rendszeres testmozgást mintegy 50%-
uk fél-egy éves belül feladja.

 A rehabilitációs team gyakran a rövid távú fizikai javulást tekinti fő

célnak, és nem segíti elő kellően, hogy a viselkedésváltozás élethosszig
tartóan beépüljön az egyén életébe.
 Az elért egészségjavulás gyorsan elveszthető. Elkerülhető, illetve nem
kivédhető tényezők miatt eshetnek ki a résztvevők a programból.
ESSZENCIÁLIS HIPERTÓNIA
 Az esszenciális hipertónia krónikusan emelkedett vérnyomást
jelent, melynek hátterében patofiziológiai oki tényezőt nem
azonosítottak. Az összes magasvérnyomás-betegség 85-95%-át
teszi ki. A kezeletlen hipertónia veszélyes és halállal fenyegető
betegség, fokozza a stroke, szívroham, keringési betegségek
kockázatát.

A magasvérnyomás vonatkozásában kockázatot jelentő tényezők:

 Pozitív családi anamnézis
 Fokozott sóbevitel
 Elhízás
 Határérték körüli emelkedett vérnyomás
ESSZENCIÁLIS HIPERTÓNIA

 Számos környezeti, pszichoszociális faktor társul a

hipertóniához: pl.„fehér köpeny hipertónia”

 genetikai és környezeti tényezők kölcsönhatásának az

eredménye.

 munkahelyi stressz és a hipertónia (ahol magasak és szigorúak a

követelmények, és kevés a dolgozó kontroll-lehetősége)

 biológiai-viselkedéses modellje: az akut stressz kiváltotta

tranziens magasvérnyomás-emelkedések idővel krónikussá
válnak (az aktiváció tartósan magas marad): megterhelő, hosszan
tartó stressz fixálja az aktivációt
ESSZENCIÁLIS HIPERTÓNIA
Személyiség, affektusok és vérnyomás
 Összefüggést találtak az esszenciális hipertónia és a visszafojtott
düh és hosztilitás, neurotikusság, szorongás, és szubmisszivitás
között.
 Viselkedéses megközelítés: jellegzetes személyiségvonások
(intenzív affektív reakciók, düh) a magas arousal-készséget
tükrözik, fogékonnyá téve az egyént a magas vérnyomásra.
 Erősen szignifikáns összefüggés áll fenn a magas vérnyomás és
az interperszonális agresszivitás, düh között.
 A hipertenzív betegek kognitív és viselkedéses válaszaiban a
fokozott affektív válaszkészség és a kifejezett, vagy befelé
fordított indulatok elégtelen kezelése tükröződik.
Diszfunkcionális attitűdök (perfekcionizmus) gyakran jellemzők.
ESSZENCIÁLIS HIPERTÓNIA
KEZELÉSE

 számos modern gyógyszer

 Magatartásváltoztatás is szükséges: fogyás, a

sóbevitel csökkentése, a fizikai aktivitás fokozása.
 A relaxáció csökkenti a szimpatikus aktivációt.

 A biofeedback, az autogén tréning, a progresszív

relaxáció, a meditációs gyakorlatok egyaránt
csökkentették a vérnyomást
A PSZICHOLÓGIAI KONZULTÁCIÓ FUNKCIÓI
KARDIOVASZKULÁRIS BETEGEKNÉL

1. A viselkedés kardiovaszkuláris kockázati tényezőivel (dohányzás, étkezési

szokások, testmozgás) kapcsolatos prevenció elősegítése
 Tárjuk fel a pszichoszociális faktorokat
 Vizsgáljuk a stresszel, munkával összefüggő feszültségeket
 Térképezzük fel az egyén társas kapcsolatait, esetleges izoláltságát, magányát

2. Az orvosi kezelés és rehabilitáció betartása. Az adherencia segítése

 Tudatosítsuk, hogy a tartós eredményhez csak a hosszútávú életstílus-változtatás
és a kockázati tényezők folyamatos kontrollja vezet. Tárjuk fel az
együttműködést és kitartást befolyásoló tényezőket, segítsük rendezésüket.

3. Pszichopatológiai problémák, megküzdési nehézségek feltárása

 Legyünk tudatában, hogy a szívbetegek rosszabbul alkalmazkodnak
betegségükhöz, mint más betegek
 Vizsgáljuk a beteg személyiségjegyeit, megküzdési stratégiáit
 Keressük a depresszió és a szorongás tüneteit
BETEGSÉGMAGATARTÁS SZÍVINFARKTUS
ESETÉN

 Az infarktusos beteg sokszor nehezen veszi tudomásul állapota súlyosságát. 

katasztrófahelyzettel való konfrontációra adott első reakció általában a tagadás.
 szembenézés azonban nem halasztható intenzív osztályon távolítással,
distanciálással reagál. (szorongáselhárítási mód).
 ráeszmél helyzete súlyosságára Pánik helyett az élet értékeinek
átrendeződését, a szeretet mindenek feletti jelentőségét.
 a beteg megkísérli megérteni a történteket kontrollt nyer a helyzete felett,
hiszen rajta áll, hogy gyógyulása esetén változtasson az életén.

 Amikor a beteg a kórházból hazakerül megfogyatkozott erejével, korlátaival

szembesül.
 A rehabilitációs tréningprogram során a tornateremben megjelenik a lefelé
hasonlítás: a betegek többségének sikerül olyan sorstársat találni, aki rosszabb
állapotban van (megküzdési stratégia).
A KARDIOLÓGIAI REHABILITÁCIÓ
DEFINÍCIÓJA

 Egészségügyi Világszervezet (WHO) kardiológiai

rehabilitáció: mindazon tevékenységek összessége,
amelyek révén a cardiovascularis eseményt elszenvedett
betegek –saját tevőleges közreműködésükkel – a legjobb
egészségi-, fizikai-, mentális- és szociális állapotba
kerülhetnek, és ennek révén megőrizhetik, illetve
visszanyerhetik az őket megillető társadalmi
pozíciójukat és aktív életvitelüket.
KARDIOLÓGIAI REHABILITÁCIÓ
A kardiológiai rehabilitáció az egyik leghatékonyabb
módja:
 a szekunder prevenciónak,

 a cardiovascularis rizikó csökkentésének,

 illetve a kardiológiai betegek hosszú távú gondozásának.

TUDOMÁNYOS TÉNYEK, EVIDENCIÁK
1 A kardiológiai rehabilitációs programok számottevően csökkentik a
az összesített mortalitást és a kardiovaszkuláris mortalitást
szívizominfarktus után
2 Javítja a lipid profilt: emeli a HDL koleszterin szintet, csökkenti az
LDL-koleszterint, csökkenti a triglicerid szintet.
3 Elősegíti a testsúlyfelesleg csökkentését, a normál testsúly
megtartását
4 Csökkenti a betegek panaszait, javítja életminőségét
5 Javítja a betegek lelki állapotát, mérsékli a szorongást, pszichológiai
disztresszt. Megkönnyíti a betegek beilleszkedését a társadalomba.
6 Javítja a fizikai terhelhetőséget, fokozza az izomerőt és
állóképességet, javítja a testedzési szokásokat
7 Növeli a dohányzást véglegesen abbahagyó betegek számát
A KARDIOLÓGIAI REHABILITÁCIÓ
FELTÉTEL- ÉS
KÖVETELMÉNYRENDSZERE
 A rehabilitációs program leghatékonyabb akkor, ha az
acut szaktól kezdődően történik, és megszakítás nélkül
folytatódik a beteg élete végéig.
 Általános alapelv, hogy az acut cardialis eseményt
követően (pl. infarctus vagy szívműtét) vegyen részt
minden beteg a korai kardiológiai rehabilitációban.
 Krónikus szívbetegek újbóli rehabilitációs kezelésére
állapotváltozásuktól függően kerülhet ismét sor.
A KARDIOLÓGIAI REHABILITÁCIÓ
FELTÉTEL- ÉS
KÖVETELMÉNYRENDSZERE
 Intézeti/ambuláns programok
 Egyéni/csoportok

 rehabilitációs központhoz kötött/otthoni aktivitásra épülő

A rehabilitáció eredményesen csak multidiszciplináris

csoportmunka formájában végezhető.
Orvosi rehabilitációban jártas kardiológus által vezetett
team tagjai (a gyógytornász, pszichológus, dietetikus,
szakasszisztens, ápoló, szociális munkatárs,
rehabilitációs tevékenység terápeuta, egészségnevelő)
összehangolt munkája biztosítéka a program
hatékonyságának.
A KARDIOLÓGIAI REHABILITÁCIÓ
PROGRAMJA
 Állapotfelmérés
 Mozgáskezelés

 Korai mobilizáció

 Fizikai edzésprogram

 Fizikai aktivitással kapcsolatos tanácsadás

 Pszichoszociális intervenció

 Étkezési tanácsadás és testsúly kontroll

 Dohányzással kapcsolatos tanácsadás

 Társbetegségek kezelése (pl. diabetes mellitus, )

 Egészséges magatartás oktatása, tanácsadás, a helyes

életmód, viselkedés kialakítása
1. Állapotfelmérés, rizikó sztratifikáció:
Részletes szakorvosi vizsgálat, pszichológiai exploráció
alapján a szívbetegek alacsony, közepes fokú és magas
kockázati csoportba oszthatók.
2. Mozgáskezelés:
A fizikai tréning a kardiológiai rehabilitáció sarokköve.
Dinamikus, jellemzően az aerob testmozgás, illetve a
rezisztencia tréning.
3. Korai mobilizáció:
Az acut eseményt (pl. szívműtét) követő korai mobilizáció
célja a thromboemboliás szövődmények és a fizikai,
valamint a pszichés problémák elkerülése. Az acut
szakban végzett kis intenzitású, ellenőrzött gyógytornát a
beteg fokozatosan bővülő ellenőrzött tevékenységét
foglalja magába.
4. Fizikai edzésprogram:
A fizikai tréning szabadidős (és esetleg munkahelyi) fizikai aktivitás
alkategóriája, ami tervezett,
strukturált és ismétlődő testmozgást jelent a fizikai erőnlét egy vagy
több összetevőjének fenntartása, vagy fejlesztése céljából.
A tréninget a programot vezető vagy kezdeményező orvosnak kell
felügyelnie, szükség esetén módosítani és jóváhagyni. A tréning
előírásnak tartalmaznia kell az edzés gyakoriságát (GY), intenzitását
(I), tartamát (T), módját (M) és a progresszió ütemét (P).
Aerob tréning: gyaloglás, járószalag, kerékpár, evezés,
lépcsőjárás, kéz- és lábergométerek
Rezisztencia tréning: gimnasztika, elasztikus szalag, boka és kéz
súlyok, szabad súlyok, bordásfal, erőgépek.
Az edzés tartalmazzon bemelegítést, lazítást és nyújtó gyakorlatokat
minden tréning alkalommal
 A beteg jobb fizikai terhelhetőséget, flexibilitást, izomerőt és
erőkifejtő képességet ér el. Tünetei csökkennek, fizikai
megerőltetések kevésbé terhelik meg, pszicho-szociális jóléte nő.
5. Fizikai aktivitással kapcsolatos tanácsadás:
A tájékoztatás során ellátni el a beteget oktatási
anyagokkal. A betegek bíztatása arra, hogy napi 30-60 perc
tartamú közepes intenzitású fizikai munkát végezzenek 5
(lehető legtöbb) nap egy héten.
A beteg napirendjének felmérése ahhoz, hogy foglalhatna
az magába több aktivitást (pl. parkoljon távolabb,
legalább két emeletnyit lépcsőzzön, sétáljon
ebédszünetben).
Kezdetben alacsonyabb szintű fizikai aktivitás javaslata,
hogy elkerülje a váz-izomrendszeri sérüléseket, majd a
fizikai aktivitás fokozatos növelésének tanácsa.
Óvni a beteget attól, hogy hirtelen erőteljes fizikai
aktivitásba (pl. tenisz vagy hólapátolás) kezdjen.
6. Pszichoszociális intervenció:
Pszichés zavarok gyakran feltárhatók a rehabilitációs
programmal történő együttműködés problémáinak (non-
compliance) hátterében is.
A kardiológiai rehabilitációs teamben dolgozó
pszichológus, mentálhigienikus, szociális munkatárs a team többi
tagjával hangolja össze a pszichoszociális intervenciókat.
Az anamnézisfelvételbe illesztett, a pszichés zavar kulcstüneteire
fókuszáló kérdések, illetve szűrő-tesztként is alkalmazható
rövid kérdőívek pl. a Kórházi Depresszió és Szorongás Skála és
standardizált diagnosztikus kérdőívek segítségével lehet
meghatározni a pszichoszociális distressz mértékét (mely
magába foglalja a depresszió, szorongás, ellenséges viselkedés
klinikailag jelentős szintjének kimutatását, a szociális izoláció,
családi helyzet, szexuális diszfunkció okozta distresszt és az
esetleges élvezeti szerek abúzusát)
6. Pszichoszociális intervenció:
Egyéni és/vagy kiscsoportos oktatás és tanácsadás keretében
segítsük a szívbetegek stresszel való megküzdését és az
egészségesebb életmód kialakítását.
Ha lehetséges, ebbe vonjuk be a családtagokat és a beteg
környezetének más tagjait is.
Relaxációs módszerek (pl. progresszív izomrelaxáció,
autogén tréning, tai-chi, jóga) elsajátítása.
Tanítsunk és támogassunk önsegítő stratégiákat. Klinikailag
jelentős pszichoszociális distressz esetén kezdeményezzük
a beteg mentálhigiénés-pszichiátriai gondozását.

 csökken a betegségből származó elmagányosodás,

csökken a kóros szorongás, depresszió mértéke,
egészségtudatosabb életvitel; javul a beteg együttműködése
7. Étkezési tanácsadás és testsúly kontroll:
Az egészségtelen táplálkozás (az energiafelhasználáshoz
képest túlzott energiabevitel, zöldség és
gyümölcsfogyasztás visszaszorulása, fokozott zsír- és
gyorsan felszívódó szénhidrátbevitel) a koszorúsérbetegség
kialakulásának lényeges eleme.
Minden kardiológiai rehabilitációs programba
bekapcsolódó betegnél el kell végezni a táplálkozással
kapcsolatos felmérést illetve
intervenciót, melynek integrálását a teamban dolgozó
dietetikus végzi.
7. Étkezési tanácsadás és testsúly kontroll:
Táplálkozási anamnézis felvételével a beteg napi átlagos
kalóriafelvételéről, össz. zsír- és transzzsír valamint sófogyasztásáról.
Egyben ítéljük meg az étkezési szokásait, mely magába foglalja a zöldség-
és gyümölcsfogyasztást, teljes kiőrlésű gabonafélék és halak
fogyasztását, a napi étkezések számát, nassolási
szokásokat,alkoholfogyasztást, otthonán kívüli étkezések gyakoriságát.
Mérjük a testsúlyt, testmagasságot, csípőkörfogatot, számoljuk a BMI-t.
Meg kell határozni a diétás intervenció célját a testsúly, a társbetegségek
(diabetes mellitus, magasvérnyomás-betegség, szívelégtelenség,
veseelégtelenség,
stb.) figyelembevételével.
Olyan diétás módosításokat írjunk elő, melyek a telített zsírok és
koleszterin fogyasztás célértékeinek megfelelnek. Egyénre szabott tervet
kell kialakítani a társbetegségek figyelembevételével.
Úgy tervezzük meg a programot, hogy az megfelelő tápanyag és
rostbevitel mellett kalóriabevitel csökkenést eredményezzen, egyben
növeljük az energia felhasználást a fizikai edzésprogram és fokozott
fizikai aktivitást eredményező életmódi változások segítségével.
8. Dohányzással kapcsolatos tanácsadás:
A team minden tagjának feladata a dohányzással való szembenézés.
Minden rehabilitációs egységben törekedni kell szervezett,
dohányzásról való lemondást elősegítő programok kialakítására, az
ebben résztvevő, megfelelő gyakorlattal rendelkező team tagok
(orvos,
pszichológus, egészségnevelő) megnevezésével, a kompetencia körök
előzetes meghatározásával.
Dokumentáljuk a beteg korábbi és jelenlegi dohányzási szokásait.
Dohányzó betegnél mérjük fel a lemondásra való készséget és
tárjuk fel az eredményességet befolyásoló pszichoszociális
faktorokat.
- A leszokás korai fázisában rendszeresen kérdezzünk rá a dohányzási
állapotra.
- Ha a beteg még nem kész a lemondásra, motiválnunk kell a döntés
meghozatala érdekében.
- Ha készen áll a lemondásra ebben segítenünk kell (5T: Tudakozódj,
Tanácsolj, Tervezz, Támogass, Tevékenyen ellenőrizz!)
9. Egészséges magatartás oktatása, tanácsadás, a helyes életmód,
viselkedés kialakítása (BETEGEDUKÁCIÓ)
A programnak a beteg számára lényegesnek, egyénre szabottnak, kell
lennie, mely lehetőséget ad a visszajelzésre, a beteg újbóli megerősítésére
és cselekvésre, az akadályok elhárítására serkenti a beteget.
Egyéni megbeszélések, audio-vizuális technikák és írott tájékoztatók
alkalmazása javítja az eredményességet.
Az egyéni oktatás mellett a csoportos foglalkozások az ajánlottak, amit a
teamből erre a feladatra felkészült tagok (orvos, egészségnevelő, diplomás
ápoló) végeznek.

Az oktatás felöleli az alábbiakat:

1. Az infarktus, érelmeszesedés gyógyulásának menete, prognózis.
2. Mellkasi fájdalom, fenyegető kardialis tünetek, teendők a panaszok
fellépése esetén
(subl. nitrát használata, segítségkérés).
3. Kardiológiai elsősegély, a reanimáció (újraélesztés) alapjai.
4. Gyógyszeres kezelés.
5. Rizikófaktorok.
 Felhasznált irodalom:

Kállai J., Vargha J., Oláh A. (2007):

Egészségpszichológia a gyakorlatban. Medicina
Könyvkiadó Zrt., Budapest
Berényi és mtsai (2008): Ischémiás szívbetegek
kardiológiai rehabilitációja. Kardiológiai Szakmai
Kollégium