Gazdaságpszichológia

Egyéni preferenciák kockázatos helyzetekben

Szabó Zoltán
 Döntéshozatal kockázatos helyzetben

 hagyományos felfogás
 választás a várható hasznosságok alapján: U = Σpiu(xi)
végállapotok összehasonlítása (nem a változás értékelése)
 várható hasznosság elve: a racionális választás normatív modellje
 Kahneman-Tversky
 kilátáselmélet (prospect theory, Econometrica, 1979)
 példák a várható hasznosság elvének megsértésére
 alternatív modell kidolgozása
 egyéni jólét: az összeredmény abszolút nagysága helyett az
eredményváltozás függvénye

2
 A bizonytalanság kerülése
 a bizonytalanság kerülése (ambiguity aversion, Ellsberg, 1961)
 2 urna, mindegyikben 100-100 golyó
 1. urna: 50 piros és 50 fekete golyó
 2. urna: piros és fekete golyók aránya nem ismert
 a kísérleti személyek az alábbi lehetőségek között választhatnak
 1. választás

a1) húz 1 golyót az 1. urnából: ha piros, 100 $ nyereség, ha fekete,
akkor 0

a2) húz 1 golyót a 2. urnából: ha piros, 100 $ nyereség, ha fekete,
akkor 0
 2. választás

b1) húz 1 golyót az 1. urnából: ha fekete, 100 $ nyereség, ha piros,
akkor 0

b2) húz 1 golyót a 2. urnából: ha fekete, 100 $ nyereség, ha piros,
akkor 0
 eredmények: a1 > a2 és b1 > b2
 paradox preferenciák: a bizonytalanság elutasítása

3
 A bizonyossághatás
 Allais (1953) alapján Kahneman-Tversky (1979)

1. probléma (N = 95 fő)
 A: 4.000 egység P = 0,80 (20 %)
 B: 3.000 egység P=1 (80 %)
2. probléma (N = 95)
 C: 4.000 P = 0,20 (65 %)
 D: 3.000 P = 0,25 (35 %)

 P csökkentése: nagyobb hatás P = 1 után, mint P < 1 után

4
 Az elszigetelési hatás
 probléma
 játék 2 lépcsőben (N = 141)
 döntés az 1. lépcső előtt

 1. lépcső
 játék vége nyerés nélkül P = 0,75
 játék folytatása P = 0,25

 2. lépcső
 A: 4.000 P = 0,80 (22 %)
 B: 3.000 P=1 (78 %)

 pszeudó-bizonyossági hatás

5
 Valószínűség és hozam
 a várható hasznosság modellje nemcsak a bizonyosság
eltűnése esetén sérül
 5. probléma (N = 66)
 A: 6.000 P = 0,45 (14 %)
 B: 3.000 P = 0,90 (86 %)
 6. probléma (N = 66)
 C: 6.000 P = 0,01 (73 %)
 D: 3.000 P = 0,02 (27 %)
 a döntések értelmezése
 5. probléma: nagyobb valószínűség alapján
 6. probléma: nagyobb nyereség alapján
6
 A tükrözéshatás
 a változás irányának szerepe

 7. probléma: kap 1.000, majd dönt (N = 70)

 A: +1.000 P = 0,50 (16 %)
 B: + 500 P=1 (84 %)

 8. probléma: kap 2.000, majd dönt (N = 68)

 C: -1.000 P = 0,50 (69 %)
 D: - 500 P=1 (31 %)

 A = C és B = D
7
 A tükrözéshatás II.
 választás: nyereség helyett veszteség lehetősége
 a konstrukció
 1., 2., 5. és 6. példa alapján
 de: nyereség helyett veszteség (előjelváltás)
 az eredmények
 1’. probléma: 20 % és 80 % helyett: 92 % és 8 %
 2’. probléma: 65 % és 35 % helyett: 42 % és 58 %
 5’. probléma: 14 % és 86 % helyett: 92 % és 8 %
 6’. probléma: 73 % és 27 % helyett: 30 % és 70 %
 az eredmény
 a konstrukció lényege: a kilátások 0-ból való tükrözése
 következmény: a preferencia-sorrend megfordulása

8
A kilátáselmélet: a kilátások értékelése
 eddigi példák: várható hasznosság elvetése
 helyette: kilátáselmélet, értékelés alapja a változás iránya és mértéke
 V = a kilátás teljes értéke
 értékelés 2 skála (v és π) segítségével
 v(x) = valamely x következményhez tartozó szubjektív érték
 π(p) = valamely p valószínűséghez tartozó döntési súly, ahol:
 π(p) ≠ p
 π(p) + π(1-p) < 1 (a legtöbb esetben)
 V (x1,p1;x2,p2) = π(p1)v(x1) + π(p2)v(x2)
 az értékfüggvény
 1-9. probléma a várható hasznosság elve alapján: azonos értékek mellett
nyilvánvalóan eltérő választások
 kilátáselmélet
 nyereség és veszteség eltérő értékelése
 azonos mértékű változás eltérő értékelése
9
 Az értékfüggvény (S-függvény)

érték

veszteség nyereség

értékfüggvény:
a) nyereség esetén konkáv
b) veszteség esetén konvex
c) veszteség esetén meredekebb

10
 A súlyfüggvény
 nagyon kis valószínűségek túlsúlyozása, azaz:
π(p) > p
 10. probléma (N = 72)
 A: 5.000 P = 0,001 (72 %)
 B: 5 P=1 (28 %)
 10’. probléma
 A’: -5.000 P = 0,001 (17 %)
 B’: -5 P=1 (83 %)
 csökkent bizonyosság: π(p) + π(1-p) < 1

11
 Hipotetikus súlyfüggvény II.

1,0

π(p)

p 1,0
12
 Kahneman, Tversky és a mainstream
közgazdaságtan
 közgazdaságtan és pszichológia viszonya
 pszichológiai motívumok a közgazdaságtan klasszikusainál
(Smith, Marshall, Keynes)
 empirikus anomáliák (Allais, 1953; Ellsberg, 1961)
 elméleti keret megteremtése (Simon, 1955)
 70-es évek: a racionalitás előfeltevésének radikális előretörése
 a racionális várakozások elmélete (Muth, Lucas)
 az információ közgazdaságtana (Akerlof, Grossman, Stiglitz):
nem-tökéletes informáltságú helyzetek elemzésének lehetősége
 mikroökonómia: játékelmélet
 hatékony piacok elmélete és az empíria (Fama-MacBeth, Jensen)

13
 Kahneman, Tversky és a mainstream
közgazdaságtan II.
 az áttörés
economic psychology (behavioral economics) a mainstream
közgazdaságtanban
 Prospect theory: an analysis of decisions under risk.
(Econometrica, 1979): egy közgazdaságtani tanulmány
 Kahneman és Tversky sikerének okai
 gondos kísérleti alátámasztás
 kilátáselmélet: széles körű alkalmazás lehetősége
 közgazdaságtani nyelvezet és eszköztár használata
 speciális esetek helyett általános jellemzők kiemelése
 sajátos elegancia (leíró jelleg hangsúlyozása, nem cél a
racionalitás és a várható hasznosság hagyományos modelljeinek
megsemmisítése)
14
 A veszteségkerülő magatartás
 Tversky – Kahneman (1991)
 veszteségkerülő magatartás (loss aversion)
 értékfüggvény
 a valószínűség nem jelenik meg
 nem kizárólag a kockázatos helyzetekben
 kockázatos és kockázatmentes döntések esetén egyaránt
alkalmazható
 alapja
 az értékfüggvény nem-szimmetrikus volta
 veszteségtartomány: nagyobb meredeksége

15
 Az elkötelezettségi hatás
 elkötelezettségi hatás (endowment effect, Thaler, 1980)
 a választott lehetőség/jószág utólagos túlértékelése, az
opportunity cost alulértékelése
 X néhány éve vett egy palack bort (p = 5 $)
 egy borkereskedő vételi ajánlata: p = 100 $, de nem adja el

 a legtöbb, amit borért valaha hajlandó volt fizetni: p = 35 $

 Y maga nyírja kertjében a füvet

 a szomszéd lenyírná (munkabér = 8 $), de nem kell

 másik szomszéd fizetne a fűnyírásért (20 $, azonos terület),

de nem vállalja

16
 Az elkötelezettségi hatás II.
 csereügyletek kísérleti eredményei
 a cserébe adandó tárgy relatív felértékelése (veszteség)
 a csere révén megszerezhető tárgy relatív leértékelése (nyereség)
 egy jellemző kísérlet (Jack L. Knetsch, University of Victoria)
 egyik csoport: kap egy bögrét, lehetőség kicserélni egy tábla csokoládéra
 másik csoport: kap csokoládét, kicserélheti bögrére
 harmadik csoport egyszerűen csak választhat: bögre vagy csoki
 eredmény
 az első két csoport tagjainak túlnyomó többsége ragaszkodott az
eredetileg kapott bögréhez vagy csokoládéhoz
 első csoport (N = 76): bögre 89 %, csoki 11 %
 második csoport (N = 87): bögre 10 %, csoki 90 %
 harmadik csoport (N = 55)
 a választások viszonylag arányos megoszlása
 bögre 56 %, csokoládé 44 %
17
 A status quo hatás
 status quo hatás (Samuelson – Zeckhauser, 1988)
 választás 4 lehetőség közül
 mint semleges lehetőségek közül, status quo megadása nélkül
(például örökölt pénz, 4 értékpapír-befektetési lehetőség)
 aktuális állapotként megadása valamelyik lehetőség (örökölt
értékpapír-portfólió, marad vagy 3 más lehetőség)
 minden döntési lehetőség 3 különböző helyzetben
 semleges helyzet
 status quo helyzet
 nem-status quo helyzet
 eredmény (mindegyik lehetőségre)
 status quo helyzet > semleges helyzet
 nem-status quo helyzet < semleges helyzet

18
 A nem-döntés lehetősége
 nem-döntés lehetőségének túlértékelése (omission bias,
Ritov – Baron, 1990)
 kísérleti résztvevők
 egy fertőző betegség elleni védőoltás bevezetése
 a járvány halálos áldozatainak várható száma 10 fő / 10.000
fő
 mekkora áldozat vállalható a vakcina mellékhatásai miatt
 a kapott válaszok
 1-8 fő / 10.000 fő (összesen 57 %)
 semekkora áldozat sem vállalható (23 %)

 a nem-döntés miatti veszteség alulértékelése

19