I.

Modulzáró: Anatómia

1. Ismertesse a rágószerv részeit, az antropológiai mérőpontokat, iránysíkokat és

iránymeghatározásokat!
A rágószerv:

A tápcsatorna kezdeti szakaszán elhelyezkedő, a rágó funkcióban résztvevő szervek anatómiai és

funkcionális egysége. A Stromatognat rendszer részét képezi.

Alkotói a lényegében véve a száj, és a szájüreg alkotórészei. Tehát a maxilla, a mandibula, az általuk
alkotott articulatio temporomandibularis, azaz az állkapocs ízület. A rágószerv részét képezi továbbá
a fog, illetve az egész fogazat, a nyálmirigyek és az általuk által termelt serosus és mucinosus nyál,a
gingiva ,a nyelv,valamint az ezeket ellátó erek és idegek (n.trigeminus) és az ide kapcsolódó izmok.

Továbbá az egyes alkotók részei és képletei. (lsd. mandibula, maxilla , rágó-, és mimikaizmok)

Arc formáját, és karakterék rengeteg tényező befolyásolja, ezek közé sorolhatóak az antropológiai
mérőpontok is. Ezeken a mérőpontokon belül megkülönböztetünk csontos-, és bőr mérőpontokat.

a, Csontos mérőpontok:

- GL: glabella

A homlokcsont (os frontale) legkiemelkedőbb pontja a medián síkban.

- N: nasion-pont:

Az orrnyereg legmélyebb pontja

- SN: subnasale

A spina nasalis anterior, azaz az elülső orrtövis legkiemelkedőbb pontja.

- GO: gonion-pont

Az állcsucs legkiemelkedőbb pontja

- Z: zygion

Az os zygomatcum legkiemelkedőbb pontja.

- P: porion

A porus acusticus externus , azaz a külső hallónyílás legkiemelkedőbb pontja.

O: orbitale-pont

A cavum oris, azaz a szájnyílás legkiemelkedőbb pontja

b, Bőr mérőpontok:

- T: tragion, tragus: Porcos fülcsap.

- E: exocantus :Külső szemzugok

- C/CH: cheilion : szájzugok

A mérőpontok jelentősinformációkkal látnak el minket, ugyanis olyan adatokat adnak meg ,mint az
arc hosszúsága (N+GN), az arc szélessége ( 2 Z által meghatározott egyenes), vagy a harapási
magasság ( SN+GN)

Ezen mérőpontok, és minden térbeli test, és az emberi test s térbeli alakzat, ezért a felszinek és
egyéb részek meghatározása a tér minden irányába történik, ezen iránymeghatározás az
anatómiának megfelelő elnevezéseket kaptak.

Síkok:

2. Ismertesse a koponytípusokat, harapási magasságokat, a fogak fő részeit és felszín

elnevezéseit!
Az emberek arcszerkezete, és koponyájának felépítése különböző, mégis meghatározunk két
szélsőséges koponyatípust melyek egyikébe, avagy épp a másik csoportjába viszonylag minden
koponya besorolható. A két típus a déli, és az északi típus.

I. A déli koponytípus:

-Brachykephal típusnak is nevezik

- széles, kemény szájpad,

- széles fogív

- alacsony (palatum) boltozatosság

- nagy, széles, kocka-szerű fogak jellemzik

A gyakorlatban ennek jelentősége, hogy az adott jellemvonások miatt a fogsor helyben tartása igen
kedvezőtlen, könnyen kimozdul a horzontalis, és a lateralis erők hatására, továbbá rossz a
nyálkahártyához való adhéziója. A nyálkahártya jól viseli a rágónyomás erejét, mert szinte mindenhol
erősen éri. Nem jellemző decubitus.

II. Északi típus:

- Dolihokephal típusnak is nevezik

- keskeny, beszűkült palatum durum

- keskeny fogív, betolódás, torlódás

- magas palatum boltozatosság

- keskeny, magas, téglatest alakú fogak jellemzik

Gyakorlatban ennek jelentősége, hogy adott jellemvonásoknak köszönhetően kedvezővé válik a

helyben tartás, ugyanis a magas boltozat miatt ellenáll a lateralis és a horizontalis erővel szemben.
Ezenkívül jó adhézió jellemzi, a nyálkahártya nem túr jól , kedvezőtlen, ugyanis a különböző
szögekből éri a rágóerő, decubitus jellemző.

Harapási magasságok:

1, fiziológiai harapási magasság:

- mindenkori harapási magasság (SN+GN)

- állcsontok nyugalmi helyzetben

- fogak között 2-3 mm távolság

- ajkak lazán érintkeznek

- arcizmok nyugalmi állapotban vannak ( nincs izomtónus)

2, Fizikai harapási magasság:

- nem statikus, az életkor előrehaladtával változik

- SN-GN távolság

- állcsontok, fogak központi, záró harapásos helyzetében (centrális occlusio)

- izmok tónusos állapotban vannak

- fogpótláshoz szükséges harapási magasság

a, Juvenilis harapási magasság

- életsorán kialakult legnagyobb (legmagasabb) harapási magasság

- a cuspisok (csücskök) magasak

- abrasio (kopás) nem jellemző

b, Habitualis fizikai harapási magasság

- idősebb korban jellemző

- a fogak jellemzően abradáltak

A rágószerv egyik jelentős részét a fog, fogak, fogazat alkotja.

A fog definíciója: (dens, dentis)

A fogak a szájüregben, azaz a maxilla és a mandibula processus alveolarisaiban elhelyezkedő,
ectodermalis eredetű csontos képződmények.

A fogak fő részei:

1.Korona (Corona dentis): a fog szájüregben szabadon álló, zománccal fedett része. A fog koronai
része a rádásban aktívan résztvevő szakasza, a szájüregben érintezik a nyállal, a táplálekkal, a
nyelvvel, a fogívben adott helyzettől függően a mellette lévő fogak koronájával. Típusai:

• Anatómiai korona: A fognak zománccal borított , sima felületű része, mely jól elkülönül a
gyökértől. Fiatal korban általában nem látható teljes hosszában.
• Klinikai korona: a szájüregben aktuálisan éppen látható rész, tehát amely az ínyből
kiemelkedik. Egészséges fogazatnál ez általában kisebb az anatómiai koronánál, annak kb. ¾,
4/5 része , az életkor előrehaladtával ennek hossza változik.

2. Nyak ( cervix dentis, collum dentis): A zománc-cement vonala. Ha ezek nem esnek egybe, tehát
köztük szabad dentin szakasz van, akkor azt is nyaki résznek nevezzük. Klinikai értelemben az
anatómiai fognyak környezetét értjük nyaki szakaszon. Fiatalabb korban ezen a területen tapad a
gingiva.

3. Gyökér ( radix dentis): A fogak rögzülését biztosítja (alveolus dentalis-ba). A fogak típusától
függően különbözik a gyökér(ek) alakja és száma. A gyökér csúcsa az apikális vég, azaz apex
dentis. Típusai:

• Anatómiai gyökér: A fog nyakától a gyökércsúcsig terjedő szakasz. Normáis esetben

ebből semmi sem látható a szájüregben szabadon (macerált koponyán az alveólusból 1-
2mm kilátszódhat -> extraalveoláris szakasz)
• Klinikai gyökér: Az anatómiai gyökér azon szakasza, mely az állcsont processus
alveolarisaiban rögzül. Az anatómiai gyökérhosszból való extraalveoláris rész kivonásával
kapjuk meg ennek hosszát. ( Idősebb korban az extraalveolaris rész hosszabbodik, ezáltal
a klinikai gyökér rövidül)

A fogak felszínei:

- labiális felszín: frontfogak esetében, ajaki felszín

- buccalis felszín 4-8 fogak esetében, az arc felé néző, külső felszín

- vestibularis felszín teljes alsó-felő fogív, külső felszíne

- palatinalis felszín, feső fogív, belső (palatum felé néző) felszíne

- lingualis felszín: alsó fogív (lingua, nyelv felé néző) belső felszíne

- oralis felszín : az összes fog belső (szájüreg felé néző) felszíne

- approximalis felszín (mezio-, és distoapproximalis): oldalsó (egymással érintkező) felszinek

(mesio-középfelé eső /disto- középtől távol eső)

- incisalis felszín: metszőfogak esetében, a metsző felszín

- occlusalis felszín: örlőfogak rágó (alsó felső fogak érintkező) felszínei

-

3. Mondja el a fogak jelölési rendszereit, a fogcsoport megnevezéseket és a fogak latin

nevei.
Fogak jelölése

• Zsigmondy féle kereszt jelölés

• FDI (Federation Dentaire Internationale)

•Európai (Haderup) fogjelölés

• Amerikai fogjelölés (Universal notation system )

A fogakat kvadránsokra osztjuk és ezen kvadránsok szerint történik a fogak jelölése.

Egy kvadránsban 2 metsző (incisivus) -, 1 szem (caninus) , 2 kisörlő (premolaris), és 3 nagyörlő

(molaris) fog található.

Felső első nagyőrlőfog

Dens incisivus superior dexter et sinister

A fog típusai

1. Az embernél két különböző fogtípust különböztetünk meg: a kisgyermekeknél, a hatodik életévig

kinövő tejfogakat (dentes decidui), valamint a maradandó fogakat (dentes permanentes). Az előbbiek
száma 20, az utóbbiak teljes száma 32.

A tejfogaknak is van gyökerük, de ezek lazán rögzülnek. Kékesfehér színűek és porcelánszerűen

áttetszők. Rövidebb életűek, mint a maradó fogak, felületük hamar kopik.

2. A fogak alakjuk és működésük szerint különböző csoportokba sorolhatók: metszőfogak (dentes

incisivi), szemfogak (dentes canini), kis zápfogak vagy kisőrlők (dentes premolares) és nagy zápfogak
vagy nagyőrlők (dentes morales). Az utolsó nagyőrlő(k) a bölcsességfog, amely 18. életév körül kezd
kinőni.

A metszőfogak koronája ferde és véső alakú (ezek a fogak vágására szolgálnak).

A kisőrlők koronája kétcsúcsú, a felsők az alsók hézagaiba illeszkednek; a nagyőrlők – amelyek

koronáin 4 vagy 5 gumót találhatunk – a szájüreg hátsó részén helyezkednek el, ahol a rágóerő a
legnagyobb.

A különböző fajtájú fogak más-más funkciót töltenek be:

Fogfajták Számuk Alakjuk Funkciójuk (feladatuk)

Metszőfogak 8 koronájuk véső alakú, éles szélű harapás

Szemfogak 4 koronájuk hegyes, metszőfogakénál hosszabb megragadás, tépés

Kisőrlők 8 koronájuk kétcsúcsú zúzás, őrlés, rágás

Nagyőrlők 12 koronájuk széles, nagy rágófelszínnel, amelyen nagy gumó van zúzás, őrlés,
rágás

A különböző fogak gyökerének száma:

Fogtípusok Számuk Gyökerük száma

Felső metszőfogak 4 egygyökerűek

Alsó metszőfogak 4 egygyökerűek

Felső szemfogak 2 egygyökerűek

Alsó szemfogak 2 egygyökerűek

Felső kisőrlők 2+2 felső első kisőrlők jobb és baloldalon kétgyökerűek,

a második kisőrlők egygyökerűek

Alsó kisőrlők 4 egygyökerűek

Felső nagyőrlők 6 háromgyökerű

Alsó nagyőrlők 6 kétgyökerű

4. Ismertesse a Mühlreiter- féle anatómiai jeleket, a szabályos fogazatot: oceverjet-

overbite, intercuspidatio, Spee-; és Monson-görbéket!
A Mühlreiter-jelek segítségével meg tudjuk állapítani, hogy egy adott fog, amelyet már eltávolítottak
a szájüregből, a jobb vagy a bal oldali fogívfélből származik. Az információ legtöbbször igazságügyi
orvostani szempontból jelentős. A Mühlreiter-jelek rendszere a szögletjelre, a gyökérjelre és a
görbületi jelre épül.

A szögletjel

A szögletjelnek a metszőfogaknál van jelentősége, mert a metszőfogak koronájának élei a fogazat

középvonal felőli részén élesebb szögben találkoznak a fogak egymás felé tekintő felszínével, mint a
középvonaltól távolabbi oldalon. A középvonaltól távolabbi oldalon ez a találkozás lekerekítettebb. A
szögletjelet a hidak és koronák készítésénél is figyelembe kell venni.

A gyökérjel

A gyökérjel a gyökér lefutását jelöli a fog tengelyéhez viszonítva. A fogak gyökerei a középvonaltól
távolabbi oldal felé kanyarodnak. Sok esetben a gyökér csúcsi részén még további elhajlás látható a
középvonaltól távolíabbi irányba.

A görbületi jel

A görbületi jel a fogak arc felé tekintő felszínén figyelhető meg. A fogfelszín görbülete a középvonal
felőli részen erőteljesebb, mint a középvonaltól távolabbi oldalon. A fog száj-arc tengelyi legnagyobb
átmérője nem a fog közepére esik, hanem attól kissé a fogív középvonala felé. Ez a jelenség a
frontfogakon és kisőrlőfogakon figyelhető meg.

Szabályos fogazatnál /fogfelállításnál különböző szabályokat be kell tartani, ezek a következőek:

• Overjet-Overbite:
Ha kívülről tekintjük meg az összezárt fogíveket jól látszik, hogy a felső rágófogak bukkális
csücskei kissé takarják a velük érintkező alsó fogakat, ez a függőleges túlharapás jellemző a
frontfogak viszonyára is. A vertikális túlharapás, „overbite”, mértéke általában 1-2mm.
Megfigyelhető a felső metszőfogak éle és az alsó metszők elülső felszíne között a vízszintes
síkban mérhető távolság pedig az „overjet” (vízszintes túlharapás) értéke szintén 1-2mm.
Különféle fogazati anomáliák esetében ezek az értékek változnak. Mélyharapás esetében a
felső metszők függőleges túlérése nagyobb, mint 3mm-t centrális okklúzióban, súlyos
mélyharapás esetén pedig a felső metszők teljesen eltakarhatják az alsókat, akár az ínyszélbe
is haraphatnak.
• Intercuspidatio: (Interkuszpidációs pozíció (IKP))

Interkuszpidációs pozíciónak (IKP) nevezzük a mandibulának azt a maxillához

viszonyított helyzetét, melyben az érintkező antagonista fogak a lehető legszorosabb
kontaktusban vannak. Az IKP a fogak, a rögzítő apparátus és a neuromuszkuláris
rendszer által meghatározott, az ízületi fejecsek helyzetétől független állcsonthelyzet.
Mivel ez egy fogak által meghatározott helyzet, megfelelő fogazatnak kell jelen
lennie, mely a mandibulát e helyzetben tartja. A fogak incizális vagy okkluzális
felületei vezetik a mandibulát IKP-ba vagy onnan ki. Ennek megfelelően beszélhetünk
szemfogvezetésről, metszőfogvezetésről és csoportvezetésről.

• Spee görbe:
A rágófogak saggitalis irányú görbülete, mely fogatlan gerinc által meghatározott. A
modellanalízisnél berajzolt gerinclefutás alapján készült, mindkét oldalon azonos ívekkel.
Ellenkező esetben a rágómozgások becsiszolása nm lehetséges. A Spee görbe a kisőrlő
fogaktól kezdődik, az utolsó nagyőrlő distalis felszínéig terjed. Alsó fogak esetében
legmélyebben a (mindkét oldali) első nagyőrlő mesio-lingualis csücske van, innen a görbe
enyhén emelkedik az occlusios sík vonaláig.
• Monson görbe:
A rágófogak horisontalis, vagy transversalis görbülete, mely az interalveolaris szög által
meghatározott. A rágófogak felállításánál azt határozza meg, hogy milyen mértékben kell
befelé dönteni az alsó rágófogakat és kifelé dönteni a felső rágófogakat annak érdekében,
hogy a maximális occlusalis felülettel érintkezzenek. A Monson görbe a Monson gömb része.

5. Ismertesse az interalveoláris vonalat és szöget, a Bonwill-féle háromszöget, a

Balkwill-szöget és a Camper-féle arcszöget!
A fogfelállítás típusát – normál, él, illetve keresztharapás- az ún. interalveolaris szög határozza meg.
Az interalveolaris vonal a rágósíkkal szöget zár be (α). Amennyiben ezen belső szög hegyesszög, úgy
keresztharapásban állítjuk fel a fogakat. Ha a szög mérete derékszög, az élharapási formátválasztjuk,
ha a szög tompaszög, normál harapást alkalmazunk

A Bonwill-háromszög a mandibula ízületi fejecseinek középpontja és a mellső Bonwill-pont

vagy szimfízispont – a bal alsó középső metszőfog mesiális csücske - által meghatározott sík,
mely normális fogív esetén körülbelül 10 cm élű, egyenlő oldalú háromszög. A két
condyluspontot összekötő egyenes (mely a mandibula forgástengelyének felel meg) és a
szimfízispont távolsága ezen háromszögben 8,5 cm. Ezt a tényt mérései alapján William
Gibson Arlington Bonwill (1833–1899) vette észre és vezette be a fogászati gyakorlatba.
Megállapításait mintegy 4000 holttesten végzett méréseire alapozta.

A háromszög csúcsai:

• a jobb oldali condylus pont

• a bal oldali condylus pont
• a symphysis pont

A condyluspontok vagy más néven ectocondylare-pontok a mandibula két fejének a mértani

középpontjai, a symphysis pont pedig az alsó középső metszőfogak élét összekötő egyenesek
és a fej szimmetriasíkjának (mediansagittalis sík) metszéspontja.

A Bonwill-háromszög csúcsai által meghatározott sík a rágósíkkal hátrafelé 22 fokos szöget

(hegyesszöget) zár be, ezt Balkwill-szögnek nevezzük.

Mindezeknek az artikulátorok szerkesztésénél és a gipszminták rögzítésénél van nagy

jelentősége. Középértékű artikulátoroknál a fejecstávolság általában nagyobb, 11cm.

A Camper-féle arcszög: (Camper sík):

A kétoldali tragion és subnasale pontok alkotta sík, mely párhuzamos a rágósíkkal. Az

occlusios sík meghatározásakor használt legfontosabb referenciasík auózokban az esetekben,
amikor a szájüregben nem áll rendelkezésre elegendő számú fog a rágósík meghatározásához
(részleges, illetve teljes foghiány esetén)

6. Ismertesse az állkapocsízület anatómiáját és az állkapocs alapmozgásai!

A koponya egyetlen ízülete. A kétoldali ízület egységes mechanizmussal működik. Íz feje a caput
mandibulae, melyek az ízvápánál kisebb méretű, tojásdad alakú hengerek, ízárka a halántékcsont
koponya alapi felszínén elhelyezkedő fossa mandibularis és a mögötte húzódó processus
retroauricularis. Az izülei árkot rostos porc béleli, ez ráterjed, az ízületi tokon beül lévő tuberculum
articularéra.

A létrejövő mozgások:

- A száj nyitása és zárása: haránttengely körül történik, ami nem a mandibula fején megy
keresztül, hanem ennél lejjebb, a mandibula ramusain. Ennek megfelelően a száj nyitásakor a
mandibula feje a discussal együtt előrecsúszik a tuberculum articularéra. ( ha túlcsúszik luxatio jöhet
létre)

7. Ismertesse a nyíl-, és oldalirányú fejecspályákat és metszőfogvezető pályákat.

8. Mondja el a szájüreg anatómiáját!

Cavum Oris: az emésztőrendszer kezdeti része. Az ajakréssel (rima oris) kezdődik és a torok szorossal
(isthmus faucium) megy át garatba. A felső és az alsó fogsor 2 részre osztja:

- szájtornác (vestibulum oris): melyet kívülről az alsó és a felső ajkak (labium superius et
inferius) és a bucca határol, belülről pedig az alsó, és a felső fogsor (arcus dentalis superior et
inferior) valamint a gingiva zárja le.

- a fogsorok mögött van a tulajdonképpen szájüreg (cavum oris proprium), amit felülről a
palatum durum et molle, oldalról és elölről a fogak a gingivával, alulról a lingua és a szájfenék
határol

A felső és alsó ajkak

A pofa

A szájpad

A szájfenék.

9. Ismertesse a fogszerkezet kemény-, és lágyállományát és a fogágy felépítését.

A fogak szerkezete

1. Zománc-enamelum, substantia admantina

A zománc speciális kristályszerkezetének köszönhetően a szervezet legkeményebb szövete, a

koronát váltakozó vastagságban borítja. Legvastagabb a fogak csücskein kb. 2-2.5 mm, míg a
fognyak felé fokozatosan vékonyodik.
Ép, homogén zománcréteg áttetsző, sárgás-az alatta lévő dentin színe miatt.

Kémiai szerkezete:

Anorganikus (96 %)
elsődleges: calcium és foszfát
egyéb: Ba, V, Mg, Ni, Sr, Pb, Se, Ti
Kálcium hidroxilapatit kristályokból épül fel maga a zománc, kémiai szerkezete rendkivül
változatos különböző ionok beépülhetnek a kristályszerkezetbe pl.: flouridok, karbonátok.
A fluoridok antikariogén hatásukkal a fogat savval szemben sokkal ellenállóbbá teszik,
ellentétben a karbonátokkal.
Egyes ionok a zománc-dentin határhoz közelebb nagyobb koncentrációban vannak jelen; ilyen
a nátrium, magnézium, kalcium. A felszínhez közelebbiek a fluor, ólom, cink, stroncium.
Organikus (4%)

o szénhidrátok
o lipidek
o citrátok
o protein(fehérjék)

−A víz különböző állapotokban fordul elő, negyede az ionok szállításában vesz részt,
nagyobbik része pedig az apatit kristályok körül képez hidratált burkot.
 Szöveti szerkezet:

Morfológiai egység: kulcslyuk formájú zománcprizma.

A prizmák a zománc dentin határtól a felszín felé enyhén hullámosan futnak és nagyjából
mindkettőre merőlegesek kivéve a nyaki területeket ahol apikális irányúak. Ez fogcsiszolaton
sötét (diazóna) és világos (parazóna) csíkok formájában látszik.

2. Dentin- dentinum, substantia eburnea

A fog fő állományát alkotja, fizikai és kémiai sajátosságait tekintve leginkább a csontszövetre

hasonlít. Valójában elmeszesedett sejtközötti állomány, mely sejtjeinek csak a nyúlványait
veszi körül. A sejtek csak a pulpa felőli oldalon helyezkednek el.
Dentin puha , kevéssé mineralizált , csontnál azonban keményebb sárgás a zománcnál sokkal
sokkal áttetszőbb.

Kémiai szerkezete:

70% anorganikus → Az anorganikus anyagok hidroxilapatit kristályok, de nagyobb

mennyiségben találhatóak:Ca, P, Mg, Na. A fluor koncentrációja 2-3* nagyobb itt, mint a
zománcban; pulpához közelebb magasabb százalékban van jelen.
30% organikus anyag, víz →Organikus összetevők legnagyobb részét kollagénrostok és
különböző vázalkotó molekulák alkotják.

Szöveti szerkezet

A dentin sejtjei a pulpakamra felőli oldalon elhelyezkedő odontoblastok, melyek külső

felszínéről egyetlen nyúlvány (Tomes-féle rost) indul ki, ami maga körül egy keskeny
csatornát alakít ki. Ezek a dentin tubulusok S alakban egészen a zománc dentin határig futnak,
a pulpa felőli oladalon tág zománc felé folyamatosan szűkül.
Két részből épül fel a peritubularis és intertubularis területből.

3. Cement –cementum

A cement a fog anatómiai gyökerét borító sárgás színű kemény szövet, ami szintén hasonlít a
csontszövethez. Már kis trauma és nyomás hatására is felszívódik, de hamarosan
regenerálódik, ezt használják ki a fogszabályozásban.
A cement réteg legvékonyabb a zománc-cement határnál(15-60μm) míg az apikális részen
elérheti a 150-200 μmt.
Feladata a benne elhorgonyzott Sharpey féle rostok segítségével részt vesz a fog alveolusban
való rögzítésében. A harapási magasság fenntartásában cementképzéssel pótolja a fogak
occlusios felszínének kopását.

Kémiai szerkezete:

45-50% anorganikus (hidoxilapatit)

50-55% organikus anyag, víz (mucopoliszacharid, kollagén)
Szöveti szerkezet
acelluláris /sejt nélküli cement a gyökér felső kétharmadában
celluláris /sejtes állomány gyökér apikális harmadában

Zománc- cement kapcsolat

 60%-ban a cement kis területen ráterjed a zománcra
30%-ban éles vonalban találkoznak
10%-ban nem is érintkeznek

4. Fogbél –pulpa dentis

Laza rostos kötőszövet egy formája, sejtes elemekből rostokból és alapállományból áll.
Szerepe van a védelemben, dentinérzékenység kialakításában, dentin táplálásban és természetesen
termeli magát a dentint.
Gazdag kapillárisrendszerrel rendelkezik, a for. apicalen lépnek be illetve ki.
Idegei érző idegrostok ,melyek fonatot képeznek és kizárólag csak fájdalomérzetet közvetítenek.
Pulpát ért bármilyen inger (hő, nyomás, kémiai)fájdalomérzést vált ki. A fogágy (parodontium):

A parodontium körülveszi és megtámasztja a fogakat. A fogágy a fogak gyökerének rugalmas

elhorgonyzását biztosítja. A parodontium fő részei (1. ábra)

• Gingiva (íny),
• Ligamentum parodontale (gyökérhártya),
• Cement,
• Processus alveolaris (fogmedernyúlvány).

7.58. ábra - 1. ábra. – A parodontium felépítése

Gingiva (Íny)

A szájüreg nyálkahártyája három részre osztható:

• A gingiva és a keményszájpad mucosa borítása (masticatorius mucosa).

• A nyelvhát specializálódott nyálkahártyája.
• A szájüreget borító egyéb nyálkahártya (szájfenék, bucca és vestibulum
nyálkahártyája).

Az íny a szájnyálkahártya része, mely a parodontium legkülső rétege. Alapvetően két részre
osztható
 • Feszes íny (gingiva propria).
• Szabad ínyszél (gingiva marginalis).

7.59. ábra - 2. ábra – A gingiva részei: feszes íny (gingiva propria) és szabad ínyszél
(gingiva marginalis), a kettő között vonalszerű behúzódás látható

Feszes íny (gingiva propria)

A szabad ínyszél és az orális mucosa között helyezkedik el, a processus alveolarist fedi és
ahhoz erősen tapad. A gingiva és a vestibularis nyálkahártya határa a mucogingivalis junctio.
Ez átmenet a feszes íny elszarusodó nyálkahártyája és a vestibulum el nem szarusodó
nyálkahártyája között. Ilyen átmenet a palatinális felszínen nem található. A feszes íny
coronalis határa a hámtapadás vagy epithelialis junctio (lásd később). A gingiva marginális
szélessége 1-10 mm között változik, maradó fogazatban szélesebb (legszélesebb a felső
kismetszők területén, legkeskenyebb az alsó szemfogak és kisőrlők területén.

Szabad ínyszél (gingiva marginalis)

A fogakat körülvevő íny terminális szakasza, a sulcus külső fala. Az esetek 50%-ban egy
vonalszerű behúzódás választja el a feszes ínytől (3. ábra). Apikális határa a hámtapadás. A
vonalszerű bemélyedés megfelel a hámtapadás vonalának.

Az íny klinikai morfológiája

Az egészséges íny általában halványrózsaszín, azonban változó mértékben melanin

pigmenteket tartalmazhat. Texturált, narancshéjrajzolathoz hasonló felülettel rendelkezik.
Gallérszerűen övezi a fogakat. Felosztható buccalis, oralis és interdentalis gingivára.

Az interdentális gingiva a fogközöket tölti ki a kontaktpont alatt. Az interdentális gingivat

feloszthatjuk egy háromszög alakú, csúcsos papillára, és egy sekély bemélyedésre (col area),
mely összeköti a buccalis és az oralis papillat (3. ábra). A fogak kontaktpontjának
megfelelően különböző mértékben változhat. Ha fogak között diastema (rés) található,
általában az íny lekerekített, nincs interdentális papilla és col area (4. ábra).
Az íny szövettana

Az ínyt többrétegű elszarusodó laphám (lamina epithelialis) borítja, mely alatt a hám alatti
kötőszövet helyezkedik el, (lamina propria). A két réteg között található a bazális membrán
(mebrana basalis). Az ínyben nem található tunica submucosa.

Gingivalis hám (lamina epithelialis)

Az ínyt többrétegű elszarusodó laphám fedi. A lamina propria és lamina epithelialis határa
egyenetlen. A hám által fedett kötőszöveti kiemelkedések és behúzódások (stratum papillare)
adják az egyenetlenséget és a narancshéj rajzolatot.

A lamina epithelialis négy rétegből áll:

• Stratum basale: (stratum germinativum) folyamatosan osztódó keratinocták melyek

létrehozzák a következő réteget
• Stratum spinosum a sejtek alakjáról kapta nevét, melyet a sejtközi desmosomális
kapcsolatok hoznak létre
• Stratum granulosum sejtjeiben keratin granulumok szaporodnak fel
• Stratum corneum a hám legkülső rétege, a sejtekben nem található sejtmag és sejt
organellum.

A gingiva fő feladata az alatta található szövetek védelme, mely a keratinociták osztódása és

vándorlása által valósul meg. A keratinociták mitózis útján szaporodnak a hámsejtek bazális
rétegében és migráció útján a stratum spinosumba kerülnek. A sejtek differenciálódását a
migráció során lezajló keratinizáció jelenti, melyet ellaposodásuk is kísér a tonofilamentumok
felszaporodásával párhuzamosan. A differenciálódás alatt a sejtek elveszítik osztódási
képességüket. A külső rétegek felé haladva a citoplazma egyre több keratohyalin szemcsét
tartalmaz. Végül a sejtek biokémiai folyamatok révén elveszítik organellumaikat és magjukat,
ezáltal corneocitává/szarusejtekké alakulva (stratum corneum, szaruréteg). Ezt a folyamat az
ortokeratózis, ha azonban a sejtek visszanyerik sejtalkotóikat, azt parakeratózisnak nevezzük.
Az íny hámjára 70-80%-ban parakeratózis, míg 20-30%-ban ortokeratózis jellemző.

A sejtek megújulásának (turnover) átlagos időtartama 25-30 nap.

• Langerhans-sejtek a stratum spinosumban találhatók, melyek az íny

immunvédekezéséért felelősek a T-helper sejtek aktivációja révén.
• Merkel-sejtek a stratum basaleban található taktilis receptorok.
• Melanociták szintén a bazális rétegben találhatók.

Lamina propria

Az íny kötőszöveti rétege (lamina propria) az alábbi két rétegből áll:

• Papillaris réteg,
• Retikuláris réteg.

A szemölcsös rétegben (stratum papillare) lazán egymáshoz rendezett, finom rostok találhatók
(laza rostos kötőszövet), mely nyelvszerűen benyúlik a felette található hámba kesztyűujjszerű
nyúlványai (rete peg) közé. A hálózatos réteg (stratum reticulare) egyenetlen, tömött rostos
kötőszövetből áll.

A kötőszövet sejtes elemekből (főleg fibroblastok, hízósejtek és fehérvérsejtek) és sejtközötti

állományból (extracelluláris mátrix) tevődik össze.

Az ínyben jelen lévő fő rosttípusok az I, III és IV-es típusú kollagén. A cementbe, az

alveolaris nyúlvány csonthártyájába és közvetlenül a csontba is sugároznak. Elsődleges
szerepük a fog és az íny összekötése, hogy ez által a rágás közben fellépő mechanikai erőkkel
szemben ellenállást biztosítsanak. Lefutásuk alapján az alábbiak szerint oszthatók fel:

A. Dentogingivalis rostok: a gyökér supraalveolaris cementrétegéből koronalis illetve

apicalis irányba tartanak vagy horizontális lefutásúak.
B. Alveologingivalis rostok: az alveolus határától szinte függőlegesen futnak az
interdentalis és a vestibulo-oralis gingivához.
C. Interpapillaris rostok: az interdentalis gingiva oralis és buccalis részét kötik össze
kereszteződve a col area területén
D. Transgingivalis rostok: rostok, melyek a szomszédos fogak gingivalis rostjaihoz
kapcsolódnak
E. Circularis és semicircularis rostok: supraalveolaris elhelyezkedésűek. A circularis
rostok az íny marginalis részéből indulnak ki, és körbeveszik a fogakat. A
semicircularis rostok a fogak buccalis és oralis oldalán találhatók.
F. Dentoperiostealis rostok: a gyökércement és az alveolus csonthártyája között található.
G. Transseptalis rostok: interdentalis rostoknak is nevezik őket, az interdentalis alveolaris
septum felett futnak és a szomszédos fogak cementrétegeit kötik össze.
H. Periostogingivalis rostok: az alveolus csonthártyájából sugárzik mind az oralis, mind a
vestibularis oldalon a gingiva propriába.
I. Intercircularis rostok: az intergingivalis rostokat köti össze a fogak között futó
rostokkal.
J. Intergingivalis rostok: folymtosan futó rostok, melyek az őrlő fogak irányába
konvergálnak.

Bazális membrán (membrana basalis)

A hámot és az alatta található kötőszövetet a lamina basalis köti össze. Két rétegből áll:
lamina lucida (főleg laminin alkotja) és a lamina densa (IV-es típusú kollagénből).

Ínybarázda (sulcus gingivae)

Az ínybarázda egy virtuális rés, mely a fognyakat veszi körül. Coronális határa a marginális
gingiva teteje, apikálisan a hátapadás határolja. Egészséges körülmények között a sulcus 0,5-2
mm mély.

Sulcus hám

A sulcus gingivalis falát többrétegű el nem szarusodó laphám béleli, szemközti fala a zománc,
idősebb emberekben recesszió következtében a cement (5. ábra). A hám nem nyúlik be a
kötőszövetbe kesztyűujj-szerűen (nincs „rete peg”). A sulcus hám alapvető fontosságú a
parodontális betegségek kialakulásában.
Hámtapadás (epithelialis junctio JE)

Tíz-harminc réteg többrétegű el nem szarusodó laphám. A fog és az íny között kialakuló
hámtapadás egyedülálló a szervezetben. A fog előtörése során alakul ki a redukált
zománchám és íny nyálkahártyája révén.

A hámtapadás a fogfelszínre az belső bazális membránon keresztül (internal basal lamina)

rögzül. A belső bazális membrán folytatólagos a külső bazális membránnal (external basal
lamina), mely szerkezetileg ugyanaz, mint a szervezetben található egyéb bazális membrán.
(6. ábra):

Sejteknek két rétegét különböztetjük meg:

• Bazális (proliferáló köbös hámsejtek),

• Suprabazális.

A hámtapadás a glycoproteinekkel és hemidesmosomákkal kapcsolódnak a belső és külső

bazális membránhoz. Bár az epitheliális junctioban mindig találunk polymorphonuclearis
(PMN) leukocytákat, hámtapadás alacsony védekezőképességgel rendelkezik a bakteriális
támadásokkal szemben.

Az íny ideg és vérellátása

1. Vérellátás
• Supraperiostealis arteriola: a csont buccalis és oralis felszínén. A kapillárisok
beterjednek a sulcus hámba és a gingiva kötőszöveti rétegeibe a hám
kesztyűujj szerű kitüremkedései közé.
• A gyökérhártya erei elérik az ínyt.
• Az alveolaris csont interdentalis septumának limbusa felől arteriolák lépnek az
ínybe.
2. Az íny idegellátása a gyökérhártya valamint a buccalis, lingualis és palatinalis idegek
felől biztosított.
3. Nyirokelvezetés a lamina propria területértől történik a környéki nyirokcsomók felé.

Gyökérhártya (periodontium, ligamentum parodontale)

A gyökérhártya sejtekben gazdag kötőszövet, mely a fogak rugalmas elhorgonyzását

(gomphosis) biztosítja az alveolus és a cement között I kollagén rostokkal és III típusú
retikuláris rostokkal. A gyökérhártyában a gyökérrel párhuzamosan futó az elasztikus rostok
rostokhoz hasonló oxytalan rostok mutathatók ki, melyek funkciója tisztázatlan. A
gyökérhártya feladata a rágóerők eloszlatása, valamint a környező szövetek vérellátása. A
rostokat fibroblastok, osteoblastok és egyéb sejtek termelik.

A rostokat, melyek a keményszöveteket kötik össze (csont, cement) Sharpey rostoknak

nevezzük. A rostok kötegekbe rendeződnek. Lefutásuk alapján hat csoportba sorolhatóak (7.
ábra):

• Transseptalis csoport: approximalisan a szomszédos fogak cementrétege között.

• Alveolus széli rostok: ferdén futó rostok melyek a limbus alveolárist kötik össze a
cementtel.
 • Horizontális csoport: a csont és gyökérfelszínre merőlegesen futó rostok.
• Ferde rostok: a cementből ferdén koronális irányba futnak a csontba. Ez adja a
gyökérhártyarostok fő tömegét (fő rostok).
• Periapicalis csoport: a fogak periapicalis területén találhatóak, irreguláris lefutásúak.
• Interradicularis csoport: csak többgyökerű fogakban a gyökerek oszlási (furcatio)
területén.

7.64. ábra - 7. ábra – Gyökérhártyarostok. TS: transseptalis csoport, IR:

interradicularis csoport, AC: alveolus széli csoport, T: horizontális csoport, O: ferde
csoport, A: periapicalis csoport, IDS: fogmedernyúlvány interdentális septum, IRD:
fogmedernyúlvány interradicularis septum

A gyökérhártya sejtjei felelősek a cement és a csont folyamatos átépüléséért.

• Fibroblastok: kollagén megújulásáért felelős. Intercellularis desmosomákkal

biztosítják a szövet háromdimenziós struktúráját.
• Cementoblastok csak a celluláris cement képződésekor vannak jelen.
• Osteoblastok és osteoclastok a csont átépülését szabályozzák.
• Malassez-féle hámszigetek a Hertwig-féle hámhüvely leépülését követően
visszamaradt hámsejtek csoportja, melyek a hámtapadással is kapcsolatban állnak.
Számuk az élet során folyamatosan csökken.
• A gyökérhártyában további az immunvédekezésért felelős sejtek találhatóak, mint
neutrophil granulocyták, lymphocyták, macrophagok, hízósejtek, és eosinophil
granulocyták.

Gyökérhártya funkciói:

• Erek és idegek védelme,

• Rágóerők továbbítása a csont felé,
• Fogak elhorgonyzása a csontban,
• Az íny-fog kapcsolat fenntartása,
• Mechanikai behatások kompenzálása,
• Feltételezések szerint a gyökérhártya beidegzése proprioceptív funkcióval bír.
Cement

A foggyökerek felszínén helyezkedik el. Főleg kalcifikálódott avascularis mátrix és kollagén

rostok alkotják. A cementréteg vastagsága 20-250 µm között mozog. A legvastagabb az apex
területén, az fogak kopását kompenzálva. A parodontium részének tekintjük, mivel a
gyökérhártya rostok itt horgonyozódnak el illetve innen erednek.

Csoportosíthatjuk elsődleges acelluláris és másodlagos celluláris cementként. A cementet a

cementobalstok termelik, melyek fogzacskó eredetű mesenchymalis sejtekből
differenciálódnak. Egy szerves intercellularis mátrixot termelnek, amelyet cementoidnak
nevezünk. Ez később mineralizálódik. Az acelluláris cement esetén a sejtek a felszínen
maradnak, míg a celluláris cementben beágyazódva a lacunákba cementocytává alakulnak.

• Acelluláris cement borítja a gyökér koronális 1/3-1/2 részét. Sharpey rostok melyek a
gyökérhártyarostok kacifikákódott végződései a fő alkotórészei az acelluláris
cementnek
• Celluláris cement a fogak teljes előtörését követően termelődik az apicalis régióban

A cement lammellárisan rendeződik a foga felszínére párhuzamosan, a lamellák között

appozíciós vonalak a cementfejlődés ciklusosságát jelölik.

Cement összetétele

• Szervetlen állomány- hydroxyl-apatit 45-50%,

• szerves állomány és víz 50-50%.

Zománc-cement határ (cemento-enamel junction)

• Cement fedi a zománcot 60-65% (8. ábra).

• Cement és a zománc érintkezik 30% (9. ábra).
• Cement és zománc között szabad dentin felszín található 10% (10. ábra).

Fogmedernyúlvány (processus alveolaris)

• A maxilla és a mandibula része, feladatuk a fogak megtámasztása

• A következő rétegeket különböztetjük meg (Ábra 11;12):
o Lamina corticalis: az alveolus külső periosteummal fedett része a buccalis
lingualis felszínen.
o Lamina compacta: a csont fogmedret határoló, gyökérhártyával kapcsolatban
lévő része. Vékonyabb, mint a külső lamina corticalis. Felszíne perforált. Más
néven lamina durának nevezzük (radiológiailag).
o Pars spongiosa: szivacsos csontállomány a fogmeder két külső rétege között.

Bazális csontnak nevezzük a fogmeder azon részét, mely a fogaktól apikálisan található, de
azokkal nem áll kapcsolatban.
A fogmedernyúlvány fogak közötti részét interdentális septumnak nevezzük. Az interdentális
septum koronális végét limbus alveolarisnak nevezzük. A többgyökerű fogak között található
csontos septumot interradicularis septumnak nevezzük. (7. ábra)

A fogágy ér és idegellátása

Érellátás

• Mandibula: a. alveolaris inferior, a. mentalis, a. lingualis és a. buccalis.

• Maxilla: aa. alveolares superiores, a. infraorbitalis, a. palatinus major, a. incisiva.

Beidegzés: n. trigemius második és harmadik ága

• Mandibula parodontiumának beidegzése:

o Csont és gyökérhártya: n. alveolaris inferior,
o Buccalis gingiva a premolarisoktól distalisan: n. buccalis,
o Buccalis gingiva a premolarisoktól mesialisan: n. mentalis,
o Lingualis gingiva: n. lingualis.
• Maxilla parodontiumának beidegzése:
o Buccalisan nn. alveolares superiores,
o Buccalisan a front régióban: n. infraorbitalis, n. labialis superioris,
o Lingualisana szefoga között: n. incisivus,szefogak mögött: n. palatinus major

10. Ismertesse a maxilla felszíneit és nyúlványait!

Szabálytalan alakú páros csont, mely az arckoponya eülső felszínének jelentős részét alkotja. Részt
vesz a szemüreg alsó falának, az orrüreg oldalának és a palatum durum alkotásában is. Provessus
alveolarisaiban helyezkedik el a felső fogsor.

Részei (test+4 nyúlvány)

- test (corpus maxillae) : tetraéder alakú, melyben légtartalmú üreg (sinus maxillaris/
Highmore-üreg) található. Ennek nyílása az orrüreg oldalfalán, a középső orrjáratban van, de az üreg
felső széle magasságában.

- homloknyúlvány (processus frontalis) : karcsú, felfelé haladó nyúlvány, amely az os frontale-

hoz, azaz homlokcsonthoz, illetve az os nasale-hoz kapcsolódik.

- járomnyúlvány ( processus zygomaticus): os zygomaticumhoz kapcsolódik.

- fogmedri nyúlvány ( processus alveolaris): fél patkó alakú vízszintes ívet alkot, mely a másik
oldalo csont hasonló nyúlványával, a felső fogmedri ívet (arcus dentales) Ennek a fogmedreibe
(alveoli dentales) rögzűlnek a felső fogak gyökerei. A fogmedri és a homloknyúlvány az orrcsonttal
együtt határolják a csontos orrnyílást (apertura piriformis)

- szájpadnyúlvány (processus palatinus): a palatum durum elülső részét alkotja az

ellenoldalival, melyhez középvonalban suturával, varrattal kapcsolódik.

11. Ismertesse a mandibula testének és felhágó ágának anatómiáját!

A mandibula vaskos, igen erős, patkó alakú csont. Elülső része a test, azaz corpus mandibulae,
melynek hátsó része mindét oldalon átmegy a felfelé szálló laposabb ágba, ramus mandibulae-ba. A
test alsó vaskosabb része a basis, felső keskenyebb része pedig a fogmedri nyúlvány, azaz a processus
alveolaris, melyben a fogmedrek, azaz az alveoli dentalis helyezkednek el. Ezekben rögzűlnek az alsó
fogak gyökerei. A corpus mandibulae egy arcussal, azaz egy szöglettel megy át a ramusokba,
melyeken tuberositasok, azaz érdességek találhatóak, ezek a rágóizmok számáraa biztosítanak
megfelelő tapadást. Az ágak felső vége 2 nyúlványban végződik:

- a hátsó az izületi nyúlvány (processus articularis), melynek végén a a porccal borított ízesülő
fej, azaz a caput mandibulae található.

- elülső, tompább nyúlványán ( processus muscularis) rágóizmok tapadnak.

A fej alatt a mandibula nyaka, az a collum mandibulae található, melyen szintén rágóizom tapad. A
mandibulában mindkét oldalt egy csatorna, azaz canalis mandibulae halad, ez a ramus belső oldalán
kezdődik ls az állcsúcs közelében a külső felszínen nyílik, mint foramen mentale, melyben az alsó
fogsor erei és idegei haladnak.

12. Mondja el a felső frontfogak anatómiáját!

13. Mondja el a felső kisőrlőfogak anatómiáját!

14. Mondja el a felső nagyőrlőfogak anatómiáját!

15. Ismertesse a Christensen-jelenségeket, a rágási formákat és az állcsontok

nyálkahártya zónáit!

16. Mondja el az alsó frontfogak anatómiáját!

17. Mondja el az alsó kisőrlőfogak anatómiáját!

18. Mondja el az alsó nagyőrlőfogak anatómiáját!

19. Ismertesse a rágóizmokat!

A fejen elhelyezkedő izmoknak 2 nagy csoportja van: a mimika-, és a rágóizmok. A rágóizmokhoz 4
pár izom tartozik. A száj nyitását, zárását, a mandibula előre-hátramozgását, a rágáshoz fontos őrlő
mozgást végzik, valamint részt vesznek a beszéd kialakításában is. 3 pár izom zárja a szájat, 1 pedig
nyitja, de ebben segítsenek a nyelvcsonti izmok is.

Musculus masseter: a járomíven ered és a mandibula szögletének külső felszínén tapad. működése
jól kitapintható.

Musculus temporalis (halántékizom): a halántékárok területén ered legyezőszerűen és a mandibula

processus coronoideusán tapad. Működése a rágás közben megfigyelhető a halántékon.

Musculus pterygoideus internus (belső röpizom): az ékcsonti processus pterygoideusától húzódik a

mandibula szögletének belső felszínéhez. A m. masseterrel párhuzamos lefutású, de mandibula
szárának belső felszínén halad.

Musculus pterygoideus externus (külső röpizom): az ékcsont processus pterygoideusától

vízszintesen halad a mandibula nyakához. Működése közben a caput mandibulae-t előrehúzza a
tubeculum articulare-ra, így nyitja a szájat és a mandibulát előrecsúsztatja.
A rágóizmokat a nervus mandibularis (III. agyideg) idegzi be.

20. Ismertesse a mimikaizmokat!

A fejen elhelyezkedő izmoknak 2 nagy csoportja van: a mimika-, és a rágóizmok. A mimika izmok az
arcon lévő nyílások szűkítése által védelmi funkciót látnak el, de az adott hangulat, ill. lelki állapot
kifejező eszközei is, valamint a beszéd kialakításában is szerepet játszanak.

Számos izmot sorolunk a mimika izmok közé, ezeket elhelyezkedésük:

- szem körüli izmok És lefutásuk alapján is csoportosíthatjuk

- orr körüli izmok - körkörös izmok

- száj körüli izmok - hosszanti izmok

- fejtetői izmok

A szem körüli izmok közül a legjelentősebb a szemrés körkörös záróizma (musculus orbicularis oculi),
mely a szemhéjak pislogását, zárását és hunyorítását végzi.

Az orr körüli izmok az embereknél csökevényesek, az orrnyílás tágítását és szűkítését végzik.

A száj körüli izmokhoz tartozik a szájrés körüli körkörös záróizom ( musculus orbicularis oris), mely a
szájrés szűkítését végzi (csücsörítés, fütyülés).

Funkcionális szempontból igen fontos a musculus buccinator (trombitás izom), mely a bucca vázát
alkotja. Működésének lényeges része a szopásban, beszédben való részvétel. Tónusuk hozzájárul a
fogak normális elrendeződéséhez, fogsorívek kialakulásához.

A fej összes mimika izmát a nervus facialis (VII. agyideg) innerválja.