„Van a szerelem…

A szerelem, amely nem évszakfüggő. Nem tavasszal érkezik, hanem egy

találkozással. Akkor, amikor találkozol azzal, akivel minden együtt töltött pillanat
csoda. Olyan csoda, amit sok ember talán soha nem él át. A csoda, hogy ott ülsz
mellette, hogy foghatod a kezét, hogy rád mosolyog, igen, neked adja mosolyát.
Angyali mosolyát. És érzed, hogy valóban ő az, akinek mindent adni akarsz. Minden
szépet, minden jót, amit valaha megismertél, amit magadban hordozol. Teljes
bizonyossággal tudod, érzed, hogy ő az, akinek titkon gyűjtötted. Mert most
kikívánkoznak belőled, a maguk természetes módján, vágyakoznak, hogy benne
értelmet nyerjenek. És azt is érzed, hogy a mosoly, amit te kapsz tőle, igaz, őszinte,
tiszta, mint a hegyi patak, benne van egész lénye, egész élete, amit ezzel a
mosollyal ad neked. Ez a mosoly minden szónál, minden ígéretnél biztosabban
elmond mindent. És ez a mosoly, ez az érzés örökre a tiéd, mindörökre megmarad.
Mert létezik ilyen szerelem.” Csitáry-Hock Tamás

„A férfi, aki vonz engem, lehet magas vagy alacsony, szőke vagy barna, jóképű vagy
kevésbé jóképű. A vonzó külső egymagában nem feltétlenül van hatással rám. Ha
egy férfi rendelkezik azzal a meghatározhatatlan tulajdonsággal, amelyet nem
tudok másként hívni, mint "melegség" vagy "vonzerő", akkor jól fogom érezni
magam mellette.”
Audrey Hepburn

„Miért hagynak el? Miért csalnak meg? Mert kevés vagy!

Valóban kevés. Csak épp nem úgy, ahogy gondolod…
Aki elmegy, s el tud menni, bármennyire is fáj, feledni kell. Feledni kell, mert ő
nem látta benned azokat az értékeket, amiket valaki más, máshol, máskor meg fog
látni.
Már ha te is elhiszed, ha végre meglátod, hogy ezek az értékek bizony léteznek. A
lényed részei, ott vannak a sejtjeidben. Ha azt mondod, nem így van, mert te
bizony értéktelen vagy, akkor nem látod azt, amit a környezetedben sokan mások
igen. Hogy milyen különleges vagy. Az vagy. A múltaddal, a félelmeiddel, a
fájdalmaiddal, a csalódásaiddal együtt. Ne gyűlöld azt, ki elhagyott, vagy becsapott.
Ne feledd, csak átutazó volt.
Hiszem, hogy életünk átutazóinak nagyon komoly szerepe van. Ne gyűlöljük őket!
Még ha a fájdalmas pillanatokban nem is értjük miért kellett nekünk ezzel a
megátalkodott emberrel találkoznunk. Kellett. Szerepe, feladata, küldetése volt.
Tanítani akart nekünk valamit. Elsősorban magunkról. Mert minden csalódás,
minden szakítás által egyre erősebbek, ellenállóbbak leszünk, és egyre inkább ki
tudjuk majd mondani, hogy kit, mit keresünk az életben, s egyáltalán mi kik
vagyunk, és merre tartunk.
S amikor a csalódások által végre megismerjük önmagunkat, rájövünk arra, hogy
kit, és mit keresünk az életben, be is fogjuk vonzani azt.
Ameddig nem jössz rá, hogy ki vagy, és mit keresel, valóban kevés vagy.
Kevés ahhoz, hogy megérkezz, hogy megleld az utadat. Még sokat kell tanulnod! Ha
azt akarod, hogy szeressenek, először magadat és az életet kell megszeretned.
Egyedül.
Igazi társ csupán ezután fog szegődni melléd. A többiek pedig…. Csupán átutazók.”

"Egy napon felébredtem, és észrevettem, hogy hiányzik. Ez a legnyomorultabb érzés.

Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod a kezed, egy pohár vizet
keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van az életedben, a
tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem
változott. Csak éppen hiányzik valami..." (Márai Sándor)

"A férfi a táncban és az életben vezet - a nő követi. Ez eddig rendben van. De

vezetni csak az tud, aki tiszteli a másik lényét. Tiszteli a szabadságát. És úgy vezet,
hogy öröm legyen követni őt...!" (Müller Péter)

"A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, mert
számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az
erőt a változtatásra. A lehetetlen nem tény. Hanem vélemény. A lehetetlen nem
kinyilvánítás. Hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A
lehetetlen nem létezik...!"
(Muhammad Ali)
"Rajtam áll, mivel töltöm az időmet, kivel lépek kapcsolatba, kivel osztom meg a
testem, az életem, a pénzem, az energiám. Kiválaszthatom, mit eszem, olvasok,
tanulok. Eldönthetem, hogyan reagálok a kedvezőtlen életkörülményeimre - rajtam
áll, hogy átoknak vagy lehetőségnek tekintem-e őket (és azon alkalmakkor, amikor
túlságosan tele vagyok önsajnálattal, és nem tudom lelkesen nézni a dolgokat, még
mindig megpróbálhatom megváltoztatni a szemléletmódomat). Megválogathatom a
szavaimat és azt, hogy milyen hangnemben beszélek másokkal. És legfőképpen
megválogathatom a gondolataimat."
(Elisabeth Gilbert)

"Fontos, hogy megfelelően zárjuk le a dolgokat az életben.

Csak így lehet véget vetni valaminek. Különben bennünk rekednek szavak,
amelyeket ki kellett volna mondanunk, de nem mondtunk ki, s a szívünket
megbánás tölti el..."
(Yann Martel)

„Azt mondod, őrültség…

Nincs értelme. Mert rosszkor találkoztunk. Túl korán, vagy túl későn. Mert a
körülmények, a helyzet, a kötelességek, a feladatok, a lehetőségek, az elvárások, a
hagyományok… És ezért őrültség. Nincs értelme… Pedig pontosan tudod, hogy csak
ennek van értelme. Szeretni valakit őszintén, szívből. Csak ennek van értelme.
Szeretni valakit "csak". Ok nélkül, indok nélkül. Csak azért, mert van, mert létezik,
mert megszületett. Érted, neked. Minden más őrültség. Megfelelni elvárásoknak,
kötelességeknek, feladatoknak. És közben nem élni, nem szeretni. Ez az őrültség.
Hiába próbálsz felhozni ellene millió érvet, és egy másik mellett szintén milliót. Mert
ez az, aminek valójában semmi értelme. Ez az igazi őrültség. Érveket és ellenérveket
gyártani. És megfelelni elvárásoknak, másoknak. Csak az igaz szeretetnek van
értelme. Minden más őrültség. Az ellenérvek, a megfelelések, az elvárások, a
kibúvók. Ha szeretsz és szeretnek, őszintén, igazán, szívből, akkor minden és
mindenki a helyére kerül. Nincs korán és nincs későn. Nincs feladat, kötelesség,
elvárás. Nincs semmi. Csak egy van. A Szeretet.
A tiéd és az enyém. A miénk.”
Stiller Kriszta: Dal
Tapintható vagy, de mégse,
mint az isten szívverése.
Mély szemed hűs tölgyek odva,
szeress mindig fogvacogva.
Őrjíts lassan, mint az álom,
szálljunk együtt pókfonálon.
Két karod tűz, könnyű paplan.
Legyél csend. Kimondhatatlan.
Kettőnkből most egy lehet: mi.
Szökjünk el egymást szeretni

„Megakadt rajtad a szemem…

Igen. Megláttalak, és megakadt rajtad a szemem. Mert szép vagy. Mert Nő vagy. És
megakadt a szemem a szépségeden. A szemeiden. A mosolyodon. A… de várj,
mégsem. Bár mindez igaz, de valójában mégsem ez történt. Nem, nem a szemem
akadt meg rajtad. Ennél sokkal több, sokkal titokzatosabb dolog történt. Igazi
csoda. Mert a lelkem akadt meg.
A lelkeden.”

"Még csak nem is kedveltem őt. Nagyképű volt, flegma, nem törődöm és provokatív.
Olyan, aki egy pillanat alatt kihúzza a lábad alól a talajt, és aki mellett nem érzed
magad elég jónak. Aki akaratlanul is eléri, hogy kételkedni kezdj magadban.
Éreztem, hogy bármelyik pillanatban leléphet, hiába mondaná az egyel előttiben,
hogy szeretlek. Megtestesített mindent, amit egy férfiban megvetettem, amitől
magamat óvva intettem!
Igen. Utáltam volna őt… ha nem imádtam volna. És ez volt benne a legidegesítőbb,
hogy mindennek ellenére, fogalmam sincs hogyan, vagy mivel, de megfogott, belém
ivódott, mint egy tetoválás, lemoshatatlanul. "

Manna OWell - Részlet Drog volt című készülő könyvemből

Egy kínai mondás szerint: "Akik igazán vonzódnak egymáshoz, azokat ezer mérföld
sem választhatja el. Akik nem, azok akkor sem kerülnek össze, ha a szomszédban
élnek."

"Szervezetünk azért fejleszti ki a betegségeket, hogy tudassa velünk, letértünk a

helyes útról, vagy nincs bennünk elegendő szeretet és hála. A tünetek tehát testünk
jelzései, nem pedig szörnyű és félelmetes dolgok."
Dr.John Demartini

"Valakit, valamit szeretni kell.

Istent, szülőföldet, hazát.
Kinek lelkében nincs szeretet:
Az élete csupa pusztaság.

Valakit, valamit szeretni kell.

Nyíló virágot, kék eget,
Minden koldusnál százszor koldusabb,
Ki senkit, semmit nem szeret. "
Endrődi Sándor

„Tisztelni csak azt az embert tudom, ki sosem a könnyebb utat választja, ki tudja
mit akar, és azt akkor is eléri, ha az ördög a markában röhög, miközben azt
suttogja: "Képtelen vagy rá!". Szeretni csak azt a személyt tudom, kire felnézhetek,
ki nem fog megfutamodni az első adandó probléma után, ki az akadályokat
próbatételként, és nem az élet sorscsapásaiként fogadja. Megbecsülni csak azt a
valakit tudom, ki felemel magához, hogy egyenrangú társa lehessek, és nem valami
kevesebb, valami jelentéktelenebb, ki általam szintén jobbá és teljesebbé válik.
Együtt lenni csak azzal tudok, ki elfogadja, hogy olykor bizony külön utakon kell
járnunk, ki megérti, hogy különálló személyiségek vagyunk, kiknek szüksége van egy
kis magányra. Együtt maradni csak Vele tudok, ki nélkül nincs értelme semminek,
ki nélkül én is csak egy otthontalan, elveszett lélek vagyok.”
Golden Dawn
„Bátor az az ember, ki csalódásai ellenére szeretni mer. Kit nem törtek meg a múlt
megpróbáltatásai és dacolva néz farkasszemet a jövő buktatóival. Bátor az ember,
ki ezer okot találhatna, hogy miért ne, mégis talál egy ezeregyediket, hogy miért
igen. A gyáva inkább visszavonulót fúj. Védi magát mindenféle igaz érzelemtől,
elmélyültebb emberi kapcsolattól. A gyáva választja a biztosat, az ismertet, hogy
kézben tudja tartani a dolgokat, így hát nem kell félnie az újabb csalódásoktól. A
bátor ennek ellenére kockáztat, holott tudja, bármikor veszíthet. Mert Ő tudja,
hogy létezik valaki, akiért megéri bátornak lenni.”

Golden Dawn

„Tudod mit mondok neked? Örülj, amikor hisztizünk! Becsüld meg a veszekedést és
szokj hozzá, hogy mi nem tudunk olyan hanyagul legyinteni, mint ti férfiak !
Fogadd el. Nekünk ki kell mondani a problémákat ! Tudod mitől félj? Amikor már
nem veszekszünk. Amikor legbelül már nagyon rég forr valami. Öntudat, talpra
állás, erő. Tudod mikor a legerősebb és legveszélyesebb egy nő? Amikor hallgat...”

"Sokszor nem értem, hogy emberek miért maradnak együtt, ha látják, hogy a
sokadik eljátszott, eldobott, összetört esély után sem működnek a dolgok. Igen,
nehéz észnél lenni, ha valakit szeretsz, főleg elengedni... De ha nem voltál boldog
mellette, vajon mitől lenne másabb, ha újrakezdenétek? Pár hétig nyilván minden
működne, de ha két ember nem ugyanazt a puzzle-t rakja, akkor felesleges egymás
idejét húzni. Forgathatod, próbálgathatod, hátha beleillik a képedbe, de nem fog.
Egyszerűen csak annyi van, hogy a saját kirakósodat kell kiraknod. Nem a máséval
foglalkozni, hanem a sajátodéval. Nem beleerőszakolni egy darabot, hogy illeszkedjen
már végre, mert ott a helye, hanem felfogni és elfogadni, hogy valami teljesen más
illik oda."

Hogy a mai vilàgban egy Nõ kezdeményez az oké. De hogy tìz körömmel kaparjon
egy férfi utàn.. az azért mégis csak túlzàs. Szerintem egy Nõ értékelje magàt
annyira, hogy ahol nem kap elegendõ tiszteletet, törõdést és figyelmet, onnan
felemelt fejjel könnyedén tovàbb lépjen. Aztàn majd jön valaki, akinek eszében sincs
ezt eljàtszani egy Nõvel.