3.

Gyakorlat

A soros RLC áramkör tanulmányozása

1. A gyakorlat célkitőzései

Váltakozó áramú áramkörökben a tekercsek és kondenzátorok frekvenciafüggı reaktív

ellenállással, ún. reaktanciával rendelkeznek. Sajátságos tulajdonságaik miatt ezen áramköri
elemeken megjelenı kapocsfeszültségek nincsenek fázisban az áramkörben folyó árammal de
az általuk létrehozott fáziskülönbségek állandók. Figyelembe véve a fentieket az áramkörben
kialakuló áram és a forrásfeszültség közötti fázisviszonyok is függnek a frekvenciától. A
gyakorlat céljai:
- tanulmányozzuk a fázisviszonyokat rezisztív, induktív és kapacitív áramköri
elemeken, meghatározzuk az általuk létrehozott fáziskülönbségeket.
- széles frekvencia tartományban tanulmányozzuk az áramkörben kialakuló viszonyokat
(áramerısség illetve kapocsfeszültségek) a váltakozó feszültségő áramforrás frekvenciájának
függvényében.
- a tekintett soros RLC áramkörben a forrásfeszültség frekvenciájának változtatásával
elıállítunk induktív, rezisztív (rezonáns) illetve kapacitív jellegő áramkört. Felvesszük és
tanulmányozzuk az áramgörbét a frekvencia függvényében.
- kétsugaras oszcilloszkópon megjelenítjük a forrásfeszültség és az áramerısséggel
fázisban lévı rezisztív áramköri elem kapocsfeszültségének pillanatnyi értékeit.
- tanulmányozzuk a fent említett jellegek esetében a feszültségek egymáshoz
viszonyított fázisait.

2. Elméleti bevezetı

Tekintsük az 1. ábrán látható soros RLC áramkört, amely tartalmaz egy R ohmos
ellenállást, egy L induktivitású és RL ellenállású valódi tekercset és egy C kapacitású (ideális)
kondenzátort. Az áramkörbe beiktatunk egy áramforrást, amely U0 amplitúdóval és
u = U 0 sin ω t pillanatnyi feszültséggel rendelkezik (a feszültség kezdıfázisát nullának
tekintjük). Zárt áramkörben ilyen periodikusan változó áramforrás hatására létrejön a
váltakozó áram, az ún. kényszerrezgés.

1. ábra. Soros RLC áramkör.

Az áramkörben a tekercs úgy viselkedik, mint egy áramforrás, melynek önindukciós

elektromotoros feszültsége az (1) összefüggéssel adott. Ahhoz, hogy az áramkörben az i

1
 di
erısségő áram folyjon az áramforrásnak eöi = − L 1.
le kell gyızni ezt az önindukciós dt
elektromotoros erıt egy vele megegyezı di
uL = L 2.
nagyságú de ellentétes hatású dt
feszültséggel (2). A kondenzátor szintén t
1
C ∫0
áramforrásként viselkedik, melynek uC = id t
feszültsége (3)-al adott. Az ohmos 3.
ellenálláson fellépı feszültségesések az u R = iR u RL = iRL
(4) összefüggésekkel adhatók meg. 4.

Kirchhoff huroktörvénye alapján írhatjuk, hogy:

di 1 t
d t C ∫0
u = u R + u L + u C = i( R + RL ) + L + id t 5.

Ennek az egyenletnek a megoldása szinusz-függvény szerint változik de nem lesz

feltétlenül fázisban a feszültséggel:
i = I 0 sin(ω t − ϕ ) 6.
ahol ω = 2πν a kényszerrezgés körfrekvenciája, ϕ a feszültség és az áramerısség közötti
fáziskülönbség. Ha ϕ értéke pozitív a feszültség siet, ha negatív késik az áramerısséghez
képest. Ha ϕ = 0 az áramkörben rezonancia van az áram és a feszültség között.
A mérések során a feszültségek és az áramerısségek effektív értékeit mérjük meg,
amelyeket az amplitúdók 2 -vel való osztásával kapjuk meg (jelölésük: U R , U L , U C ).
Mivel a tekercsnek van saját ohmos ellenállása is, a sarkain mérhetı feszültség pillanatnyi- és
effektív értékeit a következıképpen adhatjuk meg:
u L = u LL + u RL U L = U RL + U LL 7.
ahol u LL a tekercs induktív volta miatt fellépı feszültségesés, míg u RL a tekercs ohmos
ellenállásán fellépı feszültségesés. Természetesen ezek közül csak a tekercsen lévı teljes
feszültségesést mérhetjük.
A váltakozó áramkörök tárgyalását végezhetjük a vektormodell vagy a komplex
tárgyalásmód segítségével. A felhasználandó összefüggések:

Z = ( R + RL ) 2 + ( X L − X C ) 2 , - az áramkör impedanciája
1
ωL −
ϕ = arctg ωC
- a fáziskülönbség,
R + RL
2 2
Z L = RL + X L ,
- a tekercs impedanciája
ωL 8.
ϕ L = arctg
RL - tekercs fáziskülönbség,
ZC = X C , - a kondenzátor impedanciája
X L = ω ⋅ L, - a tekercs reaktanciája
1
XC = , - a kondenzátor reaktanciája
ω ⋅C

2
 Megjegyzés: rezonancia esetén lehetséges az, hogy a reaktív elemeken nagyobb
feszültség jelenjen meg, mint a tápfeszültség!

a. Az áramerısségek és feszültségek b. Induktív jellegő soros RLC áramkör

pillanatnyi értékei vektor-diagrammja
2. ábra

Az áramkörre használatos még a jósági tényezı, amely nem más, mint rezonancia
esetén, a tekercsen (vagy kondenzátoron) megjelenı feszültségesés és a tápfeszültség (amely
ebben az esetben megegyezik a passzív áramköri elemeken megjelenı feszültségeséssel)
arányával:
UL0 UC 0 1 L
Q= ≡ = ⋅ 9.
U U R + RL C
Az I = U Z összefüggés tanulmányozásából meghatározható, hogy az áramerısségnek
van egy maximuma, amikor X L = X C . Ekkor az áramkör a saját ω 0 = 1 LC (Thomson-
képlet) saját körfrekvencián rezeg. Ebben az esetben rezonanciáról beszélünk.

3. A tanulmányozandó áramkörök.

3. ábra 4. ábra

3
4. A mérés menete és az adatfeldolgozás.

Elıkészületek:
A mérések elvégzéséhez szükséges áramköröket megtaláljuk összeállítva a
laboratóriumban (3. és 4. ábrák). Ellenırizzék az áramköri elemek és a mérımőszerek
bekötését (az áramköri elemek és az ampermérı sorosan, a voltmérık pedig párhuzamosan az
áramköri elemek kapcsain). Figyelembe véve, hogy váltakozó feszültséggel dolgozunk,
ellenırizzük és állítsuk be a mérımőszerek tartományait.
5.1. Az áramköri elemek által létrehozott fáziskülönbségek.
Tekintsük a 3. ábrán látható áramkört. Állítsuk a K kapcsolót az 1, 2 majd 3-as
állásokba rendre az R ellenállást, az L öninduktivitású tekercset, majd pedig a C kapacitású
kondenzátort kapcsolva az áramkörbe. Mindhárom esetben a tápfeszültséget és a bekapcsolt
áramköri elem kapocsfeszültségét visszük fel az oszcilloszkópra. Figyeljük meg, majd merjük
meg az oszcilloszkóp segítségével a tekintett áramköri elemeken kialakuló fáziskülönbséget.
Vonjunk le következtetéseket!
5.2. Az analóg mérımőszerek és az oszcilloszkóp által jelzett mennyiségek
azonosítása.
Fontos ismernünk, hogy váltakozó áramú áramkörökben a felhasznált mérımőszerek
milyen mennyiségeket jeleznek ki. Ehhez állítsunk be ν = 1 kH frekvenciájú, U = 4 V
feszültséget a tápforráson mérve azt egy analóg multiméteren. Ezek után figyeljük meg, hogy
az oszcilloszkóp képernyıjén egy szinuszosan váltakozó jel jelenik meg, amely a feszültség
pillanatnyi értékét ábrázolja. Létesítsünk kapcsolatot a multiméter által jelzett érték és a
feszültség pillanatnyi értéke között.
5.3. Az áramgörbe mérése fél-logaritmikus skálán.
Tekintsük a 4. ábrán látható áramkört. A további mérések idején állandó értéken
( U = 4 V ) tartjuk a forrásfeszültséget, csak a frekvenciáját változtatjuk.
Megfigyelés: állítsuk a generátor frekvenciáját 200 Hz -re majd 200 Hz-es lépésekkel
növeljük azt 1 kHz -ig. Figyeljük meg az áram erısségének változását. Ezután váltsunk a kH-
es, majd a 10 kHz-es tartományra és ismételjük meg az elızı mozzanatokat 2 kHz illetve 20
kHz-es lépésekkel. Azt tapasztaljuk, hogy az áramerısség növekszik, elér egy maximális
értéket majd csökken. Egyeztessük ezt a tendenciát az Ohm-törvénnyel az alábbiak szerint
kiszámítható értékével és vonjunk le következtetéseket az áramkör jellegét illetıen (induktív,
rezisztív (rezonancia) illetve kapacitív jelleg).
U U
I= =
Z 2
R2 + (X − X )
2
L C

A fenti lépéseket végezzük el még egyszer de most minden frekvencia értéknél olvassuk
le az áramerısséget. A mérési adatok között szerepeljen a maximális áramerısség ( I 0 ) és a
neki megfelelı frekvencia is (ν 0 ). A kapott értékeket foglaljuk táblázatba és ábrázoljuk
grafikusan az I = I (ν ) függvényt (használjunk lineáris skálát az áram és logaritmikus skálát a
frekvencia ábrázolására – fél-logaritmukus grafikon).
5.4. Az áramgörbe mérése a (ν 2 − ν 1 ) frekvenciasávban.
Számítsuk ki a maximális áramerısség 2 -ed részét ( I 0 2 ) majd a rezonancia
frekvenciánál alacsonyabb és magasabb frekvencia tartományban is keressük meg azt a
frekvenciát, amelyre az áram erıssége lecsökken az I 0 2 értékre. Jelöljük ezeket ν 1 és ν 2 -
vel. Számítsuk ki a ν 2 − ν 1 frekvenciasáv értékét, majd osszuk fel egyenletesen úgy, hogy
legalább 15 mérései pont legyen a két érték között. Állítsuk be ezeket a frekvenciákat és

4
mérjük le az áramerısségeket. Foglaljuk táblázatba az eredményeket és ábrázoljuk grafikusan
az I = I (ν ) függvényt.
5.5. A tekercs induktivitásának meghatározása.
A rezonancia frekvencián mérjük meg a tekercsen a kapocsfeszültséget és számítsuk ki
Ohm-törvényébıl a reaktív ellenállását, majd pedig az öninduktivitását. Ismerve a tekercs
adatait számítsuk ki az öninduktivitást az
µ N2 S
L= 0
l
összefüggéssel és vessük össze azt a mérésekbıl származó eredménnyel.

6. Kérdések, amelyekre a diákoknak írásban kel válaszolni mielıtt megjelennek a gyakorlat

elvégzéséhez.

1. Mekkora az ellenálláson mért kapocsfeszültség és az áramforrás által szolgáltatott

feszültség közötti fáziskülönbség?
2. Mekkora a tekercsen mért kapocsfeszültség és az áramforrás által szolgáltatott
feszültség közötti fáziskülönbség? Siet-e vagy késik a feszültség az áramhoz képest?
3. Mekkora a kondenzátoron mért kapocsfeszültség és az áramforrás által szolgáltatott
feszültség közötti fáziskülönbség? Siet-e vagy késik a feszültség az áramhoz képest?
4. A tekercs reaktanicájának képlete?
5. A kondenzátor reaktanciájának képlete?
6. Mi az impedancia?
7. Mit jelent a soros RLC áramkörben a rezonancia jelensége?
8. Írják fel a váltakozó áram pillanatnyi értékét és adják meg a mennyiségek
megnevezéseit és fizikai jelentéseit.
9. Mit jelent a váltakozó áram (és feszültség) effektív értéke?
10. Mi a fázis?