Mohás Lívia: Az animusz, az androgyn és a kreatív nő-szindróma

Előadás a C.G.Jung Komplex Pszichoterápiás Egyesületben.

Az előadás címe:
Az animusz, az androgyn és a kreatív nő

Helyszín:
MENSANA, Budapest,
1125 Szilágyi E. fasor 22/A

2006. január 13.

Mohás Lívia:
Az animusz, az androgyn és a kreatív nő-szindróma

Van a pszichopátiának egy sajátságos formája: a kreatív

nő-szindróma. Azokra a nőkre jellemző, akiket a természet és a
teremtő megáldott vagy megvert kreatív tulajdonságokkal. Ez a
nő típus lehet intelligens vagy sem, nem ez a döntő, hanem az,
hogy a kreatívitás sokféle szálból álló készség-és tulajdonság
halmazából több határozottan jellemzi. A kreatívitása úgy
működik, mint egy rejtett vulkán; és ha nem talál utat a
felszínre, akkor megjelenhet ez a fajta pszichopátia,
rombolhat, önpusztítást vagy emberi kapcsolatokat pusztíthat,
életutakat tehet tönkre. A lényeg tehát az, hogy nincs kiútja
a vulkánnak, valami megtorpan.

A régi nők számára különösen veszélyes lehetett ez a

szindróma. Őket szorosabban bezárták, szinte belebetonozták a
tradícionális női szerepekbe, ahol nagyon kicsike esély és
szűk útja lehetett a kreatív vulkán kitörésnek. Ezzel nem a
tradícionális nő szerepet sajnáljuk le, hiszen az lehet szép
és kiteljesedést hozhat ; csak épp nem való mindenkinek.
Száraz szociológiai szavakkal mondva, a nő szerepek ütközése
lehet az egyik oka ma is a kreatív nő-szindróma
megjelenésének.

Néhány szó a kreatívitásról

A kreativitás irodalma nagy, itt csupán Guilford modell

alapján említünk meg néhány kreatív tulajdonságot. Egyik a
könnyedség /fluency/, lényege az, hogy mennyire vagyunk
képesek aktivizálni azt az irdatlan mennyiségű információt,
kifejezést, emléket, asszociációt, gondolatot, élményt,
amelyek felhalmozódtak bennünk; akaratlagosan vagy
véletlenül. Lehet a könnyedség szóbeli, kifejezésbeli, lehet
gondolati, technikai stb. Lehet örökletes adottság, az
idegpályák minősége alkalmas erre, más felfogás szerint
környezeti hatásra alakul. Az biztosnak tűnik, hogy a
represszív, elnyomó nevelés és a szorongást keltő környezet
károsítja a fluencyt.

Másik kreatív tulajdonság a hajlékonyság /flexibility/, itt

arról van szó, hogy hányféleképp tudunk megközelíteni egy
adott problémát. Jellemző erre az a teszt kérdés, hogy mire
használnád a téglát, A gyerekek sorolják: házépítésre, kerítés
építésére, csirkeól építésére stb. stb, ám ezek a válaszok
egyetlen megközelítést jelentenek. Az a válasz, hogy a
rozzant, csonkalábú ebédlőasztal rövidebb lába alá tenni vagy
csonthéjas gyümölcsöt feltörni, ezek más, más megközelítések.
A flexilils megközelítésekkel összefügg a játékosságra való
hajlam, a humor, a rugalmasság, mint ahogyan bármely itt
felsorolt kreatív tulajdonságok mögött újabb és újabb
készségek vagy tulajdonságok találhatóak.

Harmadikként említem az originalitást, az eredetiséget, amely

ritka, nem konvencionális válasz egy adott problémára. Persze
kultúra specifikus ez, egy kifejezés például ami egyik
kultúrában mindennapi, az a másikban lehet eredeti. Az
oroganilitásnál lehet jól érzékelni, hogy a különbséget az
intelligencia és a kreatívitás között, az előbbi voltaképp
tudott ismeretein alkalmazása, amihez szintén kell sok
szellemi ügyesség, de mégis megmaradunk a már megszerzettnél.
A kreatívitás ellenben új megközelítést alkalmaz: a kisgyerek
figyeli a trolibuszt és azt mondja: ugye ez egy autóbusz,
amelyet valaki pórázon vezet a magasból. Távoli asszociációkat
kapcsolat össze, a kutyasétáltatást és a városi közlekedést,
és originális megállapítást tett.

Az elaboráció, a kidolgozás a következő guilfordi

megállapítás. Ötletei sok embernek lehetnek, vázlatokat,
skicceket gyártani lehet, de a kreatív készség, képesség
esetén a művész vagy más alkotó sajátos struktúrákba, újszerű
felállásba foglalva és kidolgozva képes hozni az ötletet. Ez a
folyamat sokszor keserves, verítékes, tudjuk.

Végül még egyet említsünk: a szenzitivitást vagyis a problémák

iránti érzékenységet. A tekintélyszemély vagy valamilyen
mélyen elfogadott tanítás eluralkodása rajtunk gátolja a
problémák éles meglátását. A szenzitivitás roppant kellemetlen
lehet mindenféle hatalom számára.

A guilford-i modell a gondolkodás irányáról is szól,

gondolkodásunk iránya lehet konvergens és divergens. Előbbi
estben a probléma megoldására egy választ keresünk,
fokuszálunk valamire, összetart a gondolkodás egy pontra. A
divergencia széttartó gondolkodásnál, több választ találunk
egyetlen kérdésre, ezek ellentmondásosak is lehentek. A
divergensen gondolkodó emberrel néha roppant idegesítő
beszélgetni, kereső, nyugtalan, környezetét agyonterheli,
lehet, hogy az előbb felsorolt kreatív tulajdonságok
mindegyikével rendelkezik, flexibilis és fluensz, originális
és szenzitív, játékos és humoros, néha szórakoztató, máskor
dühítő.

Visszatérve a kreatív nő-szindrómához: e fenti tulajdonságok

vulkánná sűrűsödve veszélyesek, különösen akkor, ha a nő, nem
is tudja miről van itt szó.Egyik nagyanyámnak és két lányának
adatott ez a sors, egyébként 10 gyermeket szült ez a
nagyanyán és hatot felnevelt; ő és ez a két kreatív hölgy
gyerekkorom különös és jelentős emberi voltak, akkor nem
ismertem ezeket a fogalmakat, amikről itt szó van, csak
döbbenten figyeltem őket, kitöréseiket, kínlódásaikat a
kötelező fegyelemmel, vonzerejüket és hisztériáikat,
beszorítottságukat a múlt századi nőnevelés tradícióiba.

Négy nőt, ismert neveket említek a múltból: Virginia Woolf,

Sylvia Plath, Madách Imréné Fráter Erzsike és Alma Mahler.

A kreatív nő-szindróma és az unióra lépés vágya

Az individuáció folyamatában két alapvető, ám egymással

ellentétes tendencia létezik. Egyik a különbözés vágya, ebben
az esetben arra törekszünk, tudatosan vagy tudattalanul, hogy
megkülönböztessük magunkat másoktól. Ki vagyok én? Milyen
vagyok? Ezek a kérdések kamaszkorban jelentkeznek nagy
vehemenciával. Miben vagyok más vagy miben akarok más lenni,
mint a többiek? Ez az elkülönülés, a szeparáció tendenciája. A
másik tendencia ennek épp az ellenkezője : az egységesülés
vágya /Jung conjunctio-nak nevezi/, vagy másképp mondva: az
unióra lépés tendenciája. Nos, a nők számára ez utóbbinak
megvan a nagy veszélye, azt hiszem ez a veszély a férfiakat
ritkábban kerülgeti. Arról van szó, hogy unio helyett fuzió
jön létre: a nő személyiségének határai ellágyulnak,
fellazulnak, eredeti identitását elveszíti. És a másik
entitástól szinte fenntartás nélkül veszi át annak
látásmódját, véleményét, felfogását. Eközben a nő elveszti
autonómiáját. Ilyenkor unio helyett fuzió jött létre, ami
regresszív folyamat. Amíg két vagy több ember unioja esetén az
 én-ek növekszenek, gazdagodnak De fuzió esetén az én satnyul.
Valaki másnak az elképzeléseit és fragmentumait próbálgatja
magára.

Elgondolható, hogy a kreatív nő számára az ilyen fuzió

mennyire romboló lehet. Ha elveszti autonómiáját, ha
identitása feloldódik, személyiség határai ellágyulnak,
fenntartás és kritika nélkül fogadja el a másik látásmódját,
akkor a kreatívitásnak egy jelentős, ha nem a legfontosabb
elemét veszíti el, az originalitást.

Egy szép kreatív nő: Alma Mahler

Tehetséges fiatal nő, Platon, Nietzsche, Wagner, a görög

egyházatyák szellemével foglalkozik, megtanul görögül hogy az
egyházatyákat fordítsa, de legfőképp a muzsika az ő világa,
komponál, számos dalt, zenekari darabot ír. Amikor G.Mahler
felesége lesz, a férje megtiltja Almának a komponálást, azt
mondja: ezen túl csak egy feladatot van, hogy engem boldoggá
tégy. Almának lehet Mahler partitúráit másolgatni.

Döbbenetes ez, egyfelől az, hogy az egyik kreativitása

fölfalja a másik ember kreativitását, és ez utóbbi ebbe
beleegyezik, legalábbis egy időre.
Pár év múlva azt írja naplójába: "Egész nap dolgoztam. Másolás
Gusztávnak. ...Csakugyan egyedül benne élek. Azért másolok,
azért zongorázom, hogy elbűvöljem. Tanulok, olvasok, mindezt
ugyanazért. És mikor itt van, mégis megmérgezem a legtöbb
örömet túlérzékenységi rohamommal. Ez tényleg büntetést
érdemel. "

Példa ez az önfeladó fuzióra, noha jó esetben az én-t

gazdagító unio jöhetne létre két ember között. Ráadásul
bűntudata van Almának és akaratlanul is, ahogy írja megmérgezi
a legtöbb örömet, mintha "leverné" férjén a kapcsolat
szegényítő tendenciáját.

Máshol ezt írja magáról: "Új életet kell kezdenem. Ezt már nem
bírom ki. Elégedetlenségem óráról órára nő. Elszegényedtem.",
"Kislány maradtam mellette"…nálam semmi, semmi nem
virágzott ki: sem az arcom, sem a szellemen, sem a
tehetségem"

Erősen jelentkezik Alma pusztulása a zöldkígyós álmában:"Egy

hatalmas nagy lábú zöld kígyó furakszik belém, legbelülre. A
farkánál fogva húzom. Nem akar kijönni. Csöngetek a
szobalánynak. Erősen húzza. A kígyó pofájában van minden belső
szervem. Üres és üreges vagyok, mint egy hajó összetört váza.";
A befurakodó kígyó, mint szexuális jelkép kézenfekvő. Üresség,
a kiüresedés érzése van itt jelen. A kígyó fölfalta a belső
szerveket, ez elég ijesztően hangzik. Kellemetlen, sőt
fájdalmas a hiányérzet, ami az elpazarolt saját
alkotókészséggel jár, Alma rosszkedvű. Mahler ironikusan bánik
vele és megjegyzi, azért vagy szomorú, mert virágos álmaid nem
valósultak meg. Mintha Alma tehetsége csak giccses kis
virágfűzérre lett volna alkalmas.

Minden nőnek létezik egy őstípusa az istennők között, ennek a

szép és tehetséges nőnek több is jutott. Aphrodité, a
vérpezsdítő, örökifjú szerelem istennő mindenképp pártfogója,
Alma nagy esze miatt Pallasz Athéné is pártfogója lehet, és
zenei tehetsége miatt talán Apolló. Aphrodíté kínálja a
menekülés útját, a romboló kapcsolatból. Kölcsönös szerelembe
esnek Walter Grópiusszal. Innen kezdve a történet kicsit
Kálmán operetthez kezd hasonlítani, ha nem lenne Mahler
számára tragikus a vége. A férj észbe kap, azonnal rájön, hogy
eddig rosszul értékelte Almát és kreativitását. Freudot is
fölkeresi, akivel nagy sétálás közben abban maradnak, hogy az
öregedő férj és a fiatal felesége szexuális igénye közötti
különbség a házasság romlásának oka. Ez komikus lenne, ha nem
lenne szomorú.

Alma elvesztése után nem sokkal Mahler szívbelhártya

gyulladást kap, meghal, Alma ölte meg - mondják. Bizonyára, ha
Freud olvassa a zöldkígyós álmot, talán nem így gondolja el
Almát. Úgy is felfoghatjuk ezt a drámát, hogy a fel nem ismert
kreativitás szindróma végzetesen veszélyezteti két ember
kapcsolatát, és ez esetben egyikük életét.

A kreativitás és a menopauza

A harmadik évezredben újfajta nőiség alakult ki a fehér

kultúrában. A nők számára a szabadság új lehetőségei nyílnak
meg, anyáinkhoz mérten más utakat járhat be a serdülő kislány,
a felnőtt asszony és épp így a menopauzát átélő nő.

Álommal kezdem, egy animusz álommal. Kliensem álma ez, aki

betyárul megszenvedte a menopauzát, szinte összeomlott. Ebben
az időszakban gyógyító álma jelentkezett: gyönyörű fiatal
férfi áll egy magas sarokház teraszán, ahonnan panoráma nyílik
mind a négy égtáj felé. Inkább fiú aki ott áll, úgy 17 éves
lehet, abban az életkorban, amikor még lányos, de férfias is,
érintetlen szépségével még egyaránt megdobogtatja a férfi és a
női szíveket és még nem ismeri saját erőt. A Nap rásüt,
öntudatlan lénye a fényben szinte fenséges. Majd hirtelen
furcsa, obszcén mozdulatot tesz. Kiveszi nemi szervét, mintha
üríteni szándékozna, és ez a mozdulat nyilvánosan, ott a
fényben kifejezetten felháborító.
Az álmodó hanyatt fekszik fűben, mert a sarokház előtt kicsi
park van, elképedve néz, mozdulna, de késő, már hullnak fejére
és bal vállára cseppek, ám ez nem vizelet, hanem fénylő, fehér
gömbök. Az álmodó mérgesen felpattan, berohan a házba, hogy
alaposan megbosszulja a fiút, benn, mintha iskola lenne, annál
jobb, gondolja az álmodó, akkor majd a tanárainál bejelentem,
csakhogy csupa érdekes előadótermet, színházat lát, mindenütt
történik valami, az álmodó elfelejti bosszúját, felpezsdíti ez
a világ, arra gondol: ez érdekesebb, mint hanyatt feküdni. A
köznapi szeméremérzékünket talán sértő fallikus álom ne
riasszon bennünket, a konvenció miatt ne akarjuk erővel
elfelejteni;.

A C.G Jung-i álomfejtés egyik vonalán haladva, az álom minden

szereplője az álmodó maga, személyiségének valamelyik
vetületét szimbolizálják. Itt a gyönyörű fiatalember és
meghökkentő aktusa az álmodó ébredő animuszát jelképezi, a
benne meglévő és most különös lendülettel ébredő férfias
elemeket. Az ősi kínai kultúra Yang-nak nevez bizonyos
princípiumot, ebben a keretben ami Yang az termékenyítő,
fallikus, emelkedő, racionális, célratartott, elemző, logikus.
Úgy is mondhatjuk, ezek férfias elemek Ezek emelkednek fel a
menopauzás nőben.

A menopauza keserveit gyógyító álom mintha felhívná az álmodó

figyelmét arra, hogy új tulajdonságok felemelkedése
lehetséges, kezdődhet számára valami új. Lehet, hogy
érdekesebb, mint hanyatt feküdni. A menopauzában szenvedő nő
álmában bosszút akar állni a férfin? Megjegyzem abben feszült
életszakaszban előfordul, hogy ilyenkor vallnak be a nők
férjüknek, amiről eddig nem beszéltek, leszámolnak vele,
bevallják például, hogy sosem volt orgazmusuk egész házasságuk
alatt. De végül ez az álom azt jelzi, nem kell a bosszú,
hiszen sorjáznak itt érdekes termek, élmény lehetőségek, szét
lehet tekinteni az animusz friss szemével mind a négy égtáj
felé, ahogyan az álomban volt.

A lehulló animusz cseppek mintegy megtermékenyítik az álmodót,

a cseppek a koponyájára potyogtak. Mondhatnánk : megcélozzák
az mentális erőket. Az álomban kifejezetten meghökkentő,
blaszfém, felháborító volt, hogy ott nyilvánosan, a fényben
történik, ami történt. Hát igen, az álmodó, mint a
társadalmunk nagyobb része, nem igazán fogadja el, ha egy
biológiailag nő lényben erőteljes férfias vonások kezdenek
feltünedezni, céltudatos, racionális, elemző, logikus, sokkal
inkább, mint, a szétfolyó, tipikusan nőiesnek mondott
gondolkodásmód. Ez még szokatlan, sokaknak visszatetsző is
lehet. Pedig!
Az androgyn jelenség; a nemi kettősség felismerése; nem új
az emberiség kultúrájában, mélyen benne van
kultúrtörténetében. A teljességet és a magasabb egységet
képviselő ősi istenségek mindkét nem jellemzőivel rendelkeznek
; többnyire nem /vagy nem csak/ fizikai-illetve anatómiai
szinten, hanem lélektani értelemben. Az ősi törzsek sámánjai,
a brahmanizmus, az ősi kínai tao, az egyiptomi istenségek, a
gnosztikusok, a zsidó-keresztény tanítások mind ismerik,
ismerték az androgynitást, és noha időben is, térben is
egymástól távol vannak az említett kultúrák, az andogynitás
terén abban megegyeznek, hogy nem elsődlegesen a szexualitás
az, ami itt lényeges és fontos.

Hanem: a törekvés az egységre, a teljességre, a lelki

szétdaraboltság gyógyulása, kísérlet a nagyobb formátumú
én-azonosságra, a kiteljesedő identitásra, amelyben már nem
elsődleges, hogy nő, férfi,gyermek, öreg, hanem mindezt magába
foglalja , egyesíti és megéli. Az androgynitás fölötte van a
szexnek, új kritérium, akár férfiról, akár nőről van szó; a
cél mindkettőjük számára a Kozmikus Ember megtestesülése,
inkarnációja. Mint az ősi istenek, akikre mintha nem
vonatkozna a megosztottság fájdalma, inkább egységesítik
magukban a különféle princípiumokat, így az u.n. férfias és
nőies princípiumokat is. A legtöbb ősi vallási rendszerben a
legfelsőbb entitást az androgyn jelképezi.

Amikor a világ keletkezését, majd az ember fejlődését

narratíváikban bemutatják a különféle kultúrák és vallások,
azokban rendszerint megjelenik az androgynitás. A sámán
elragadtatott állapotában nemet cserélhet, kiléphet a földi
ember nemiség-adta korlátozottságából, hogy szabadon
találkozhasson a felsőbb világgal és onnan elhozhassa az
igazat és a gyógyulást az embereknek.

A taoizmus roppant emelkedetten és célratörően kezeli az

androgynitást fejlődésünk érdekében. Fontos belső célnak
tekinti, gyakorlatiasan még technikákat is kifejleszt többek
között a légzés, a vizualizáció, a fantázia terén. Azt mondja:
a férfi Naptól eredő lélegzete és a nő Holdtól eredő lélegzete
spirálisan fonódjon össze az egyesülésben, spirálisan, akár
két emelkedő kígyó. Ezzel szimbolizálja azt, hogy a két nem
energiájának kell összeadódnia.

Az ősi kínai legenda szerint P’an Hu teremtette a világot

Yang-ból és Yin-ből úgy, hogy igyekezett megtestesülni egy
szűz hermafrodita remete testében, akinek neve: Anyja a
Legfőbb Oknak és aki megszülte P’an Hut. A Yang és a Yin
vezérelvek nagyívű pályát futottak és futnak be ma is. Amikor
szabatosabban; a hagyományos előítéleteink és dobozolások
nélkül; szeretnénk gondolkozni arról, hogy voltaképp mi a
"férfias" és mi a "nőies" akkor hasznosabb ezeket a régi
kínai fogalmakat használni.

Az antik görögök mitikus alakjai között se szeri, se száma az

androgyn jellegzetességeknek, például a nemet cserélgető
egyéneknek. Narcissus a víztükörbe pillantva saját női
mivoltát látja /női a férfiben/ és beleszeret, vagy itt van
Oedipus, aki az egyik verzió szerint azért ölte meg apját, -
nem tudta, hogy apja-; mert az elszerette Oedipus fiú
szerelmét, majd férfi módra megnősül. A nagy dalnokról,
Orpheusról is van olyan metszet, amelyen női ruhába öltözve,
női ékszerekkel ékesítve muzsikál.

A zsidó-keresztény teremtés történetek egyike szerint, amikor

az Úr embert teremt, Ádámot megformázza, aki egy személyben
férfi is, nő is. A "teremtsünk embert a mi képünkre és
hasonlatosságunkra"; isteni szövegből sokan arra a
következtetésre jutnak, hogy az Úr maga is kétnemű, mindkét
pólussal rendelkezik. Ádám adrogyn lény egészen addig, amíg
Isten el nem altatja, hogy kivegye oldalbordáját, majd abból
megalkotja Évát.

Van egy egészen döbbenetes irat a kairói Nag Hammadi

könyvtárban, a Mária Kis Kihallgatása /The Little
Interrogation of Mary/. E "kihallgatási jegyzőkönyv" szerint
Jézus megismételte a Genezisben leírtak mintájára Éva
teremtését. Máriát, egyik fiatal tanítványát felvitte a
hegyre, itt saját oldalából kiemelt egy testet, egy asszony
testét. Mária a látványra elájult. Mikor magához tért, azt
mondták neki, ha ezzel a titokkal nem tud bánni, akkor aligha
lesz képes lelki kinyilatkozás befogadására.

A gnosztikusoknál, a kora kereszténység idején az androgyn

jelenségről sok szó esett, később azonban eltűnik ez a téma.
Jóval később úgy jelenik meg, mint természetfölötti misztika,
és ennek etikai vonala a szeretet, a férfi és nő életének
megosztottsága, és spirituális szinten kívánatos egyesülésük.
Megmaradt a gyanakvás az Egyház egész története során,
valamiféle veszélyérzet az androgynitással szemben. Pedig az
időtálló hatalom mindig androgyn, és az Egyház időtálló volta
többek között talán köszönhető androgyn jellegzetességének is.
Amit nyíltan elfogad az Egyház az androgyn formációkból az a
lelki egyesülése férfinak és nőnek, ahogyan Szent Ferenc és
Szent Klára és a hozzájuk hasonló szent párok egyesültek a
spirituális energiák örvényében.

Az ember kétneműsége és a két nem együttese a modern

szépirodalmat mindig is érdekli, csak két világhírű könyvet
említek itt: Virginia Woolf Orlando-ját és Robert Musil A
tulajdonságok nélküli ember c. regényét.

A nő számára a menopausa idején jelenik meg az androgynitás

lehetősége, sokkal erőteljesebben, mint korábbi életében
bármikor

Fiatalabb korban a női lét fontos eleme volt, talán a

legfontosabb: a gyerek, a reprodukció, a biológiai
kreativitás. A menopausaval a biológiai termékenység
megszűnik. A nők egy része ijedt szomorúsággal fogadja és
veszteségként éli meg ezt a természetes folyamatot. Nagyon
kevéssé vannak tudatában annak, hogy ezzel a természetes
veszteséggel együtt megnyerhetnek valami mást, és újat.
Ilyenkor a lélektani térbe és a nő pszichikumába
beléphetnek olyan vezérelvek, amelyek korábban alig voltak
jelen a nő életében. Megerősödik saját animusza

Az értetlenség ránk, pszichológusokra is részben

vonatkoztatható. A modern pszichológia nagyon fiatal, még
gyerekcipőben jár és C.G.Jungot idézve: "...a pszichológia még
nem értette meg feladatának gigantikus voltát, és tárgyának, a
pszichének zavarbaejtő és félelmetesen bonyolult természetet";
/C.G.Jung, Analitikus pszichológia/ A menopausával kínlódó nők
nálunk még kevésbé értik saját pszichéjük bonyolult
természetét, azt a lehetőséget, ami mostantól nem biológiai,
hanem egyéb régiók fejlődése felé terelik őket. Mert úgy is
felfogható ez az életszakasz, mint kitüntetett időpontok
sorozata, ilyenkor eljött a második felnőtt kor, az egyéniség
beérésének ideje.

James Hillman, amerikai, jungiánus pszichológus könyvet írt

erről az életszakaszról, felteszi a kérdést: vajon miért élünk
még a menopausa után is húsz, harminc, akár negyven esztendőt?
Talán mert jobbak az orvosaink, egészségesebb az életvitelünk?
Csupán ez az oka? Az válaszolja Hillman: azért, mert van még
hátra néhány évtized, ebben az életszakaszban megerősödhet és
kiteljesedhet a karakter. Az optimisták ilyenkor hősies
fittnes tervet kovácsolnak, a pesszimisták betegségbe
menekülnek. Igaz és való, hogy a korosodás nyomorúságos
megpróbáltatás, különösen akkor az, ha így fogjuk fel:
nyomorúságos megpróbáltatás és semmi több.

Említ Hillman egy érdekes könyvet /Theodore Roszak, amerikai

társadalomtudós az írója/, a fiatalok és az öregek harcáról
szól, az öregek győznek, hiszen egyre többen vannak, és ők
lesznek a vezetők. Forradalmasítják a társadalmat, a túlélésre
összpontosítanak, nevezetesen: a jóindulat túlélésére, a nemes
nyájasság túlélésére, a szelídség és finomság túlélésére.
Egyensúlyba hoznak értékeket, amik a korosodás idején
különösen fontosak, így a fájdalmak enyhítése, az erőszak
nélküliség, az igazságosság, a gondoskodás, a földi planéta
szépsége és egészsége.

Nagy értékek ezek, nemes nyájasság, fájdalomenyhítés,

igazságosság, erőszak nélküliség, fontosságukat soha annyira
nem érezzük és éljük meg, mint a korosodás idején, a második
felnőtt korban. Ez is jelezhet bizonyos irányt, attitűdöt, ami
a karakter továbbfejlődéséhez általánosságban fontos, akár
férfi, akár nő az, aki a korosodás tényével szembesül.

A nőknél, ahogyan említettem,a korosodással határozottabban

megmutatkozik a psziché eredendő kétneműsége, felerősödnek az
animusz elemek. Az egyik francia mese tanulsága szerint minden
nőnek kétféle animusza lehet. A mese elmondja két kislány él
egy idilli erdei lakban, barátkoznak a medvével,aki
tulajdonképp elvarázsolt királyfi és a törpével, aki valaha
ellopta a királyfi kincseit, és csak akkor törik meg a rossz
varázs, ha a medve megöli a törpét és visszaszerzi tőle a
kincseket. A mese során kibontakozik a medve barátságos,
kedves, derűs természete, játszani lehet vele, de amikor ott
az ideje, akkor kimutatja roppant erejét és odacsap. A mesében
agyoncsapja a törpét és visszaszerzi a kincsét.

Noha a nő agresszivitását nem szívesen vesszük, de az is igaz,

hogy ha nincs agresszió és erő a nőben, akkor minden bizonnyal
letapossa az élet. A másik animusz képlet a törpe, ez
kicsiben agresszív, akár a mesében a törpe, folyvást
veszekszik, zsémbel, mindenkinek panaszkodik, állandóan
segítségért kiabál, utána lekicsinyli mások jóságát, és
kincseiket és energiáikat elorozza. Ennek az ingerült női
animusznak még az intelligens nők is áldozatul eshetnek,
amikor piti dolgokból ügyet kavarnak. Az animusznak ez a
negatív törpe oldala nem engedi sok esetben érvényesülni az
animusz pozitív oldalát, a medvét, aki derűs, békés, erős és
bizony odacsap, ha arra van szükség.

Az animusz lélekrész fölerősödésének roppant előnytelen

vonzatai is lehetnek. Például a nő megkeményedik, eldurvul,
szinte brutalizálódik, hatalmaskodó mániába esik. Az
aktivizálódó animusz olyan dolgokra készteti, amit korábban
nem engedett volna meg magának. Egyik kliensem, aki korábban
szelídségével, engedékenységével megfelelt a nőiesség
kollektív ideáljának, e korosodó életszakaszban büntető
expedícióba kezdett. Kemény, kritikus, goromba leveleket írt
rokonainak, barátainak, felemlegetve "bűneiket" amiket valaha
ellene elkövettek, mert figyelmetlenek, kellemetlenkedők
 voltak vele. Kliensem akkor nem mert ilyeneket szóvá tenni. De
most büntetett kellemetlen leveleivel és megbosszulta a
múltat.

A bosszú és a büntetés férfi ügy. A mi kultúránkban az

ószövetség és a római jog patriarchális törvényein alapul. Az
őskorban és ókorban még lehettek bosszúálló istennők, de a
keresztény középkortól a női princípiumokhoz az irgalmasság, a
szelídség, a megbocsátás társul inkább és nem a bosszú.

Kedvező vonzat lehet azonban, hogy a nő kreatív tulajdonságai

inkább teret kaphatnak, már csak azért is mert amennyiben nem
a nagymama szerepet választja, akkor energiája, ideje van
saját alkotói készségei megélésére, kiélésére, amire eddig, a
hagyományos nő szerep és az utódgondozás miatt nem volt ideje
és ereje. A gazdagabb országokban ennek már megvan a rendje és
kultúrája, ilyenkor iratkoznak be a nők főiskolákra, új
dolgokat tanulnak különféle tanfolyamokon, folytatják azt a
tanulmányt, amelyet esetleg félbe hagytak, amikor férjhez
mentek. Kreativitást segítő mozzanat az animusz lélekrész
jellegzetességeiből adódik. Ahogyan már említettem, az animusz
nemző, alkotni-létrehozni akar valamit, dinamikus, aktív,
agresszív, céltudatos, racionális, összefogott, önérvényesítő.
Ezek olyan tulajdonságok, amelyek a kreatívitás kiteljesedését
segíthetik.

A menopausa után feltámadó női kreatívitás gyakran mutatkozik

meg az élet női-nek tekintett területein: a növekedés és
fenntartás szférájában. Ilyenkor lesznek például nők lelkes
kertésszé.

Talán a legkeservesebb az, ha az ember úgy fogja fel a

menopausa utáni időszakot, mintha megfosztották volna
életlehetőségeitől, mintha lejárt volna az ideje és állandósul
a kiábrándult, sértett lelkiállapota. Pedig az elmúlt az élet
első szakasza, Jung szavaival mondva: "beavatás volt a külső
valóságba" amikor kialakult a jellegzetes viselkedési forma
és minden, amit a külvilág felé mutatunk. A második felnőtt
korban jön a "beavatás a belső valóságba",amikor
visszafordulunk, áttekintjük és értelmezzük azt, ami eddig
történt velünk.

A C.G.Jung-i analitikus pszichológiában hangsúly van az

ellentétek-ellentmondások problematikáján. A létezés
alapstruktúrája az ellentét, a pólusok közötti feszültségek
tartják mozgásban az életet, a világegyetemet, az ellentétek
harca és harmóniája az egyén testében és lelkében is jelen
van, hol tudatosodik ez bennünk, hol nem és bánni vele
különféle módon tudunk vagy sem. Ebben a második felnőtt
korban ugyancsak megvan az ellentétek kikerülhetetlen
problematikája. A kiteljesedés érdekében arra van szükség,
hogy visszapillantva életünk megélt szakaszaira folyamatos
felülvizsgálatot végezzünk, ezt még szinte "ösztönösen"
spontánul meg is teszi a legtöbb ember.

Nos az a sajátos szempont a második felnőttkorban, hogy

alaposan mérlegeljük nem csak életünk eddigi értékeit, hanem
azok ellentéteit is. Amit jónak, szépnek, értékesnek, igaznak,
becsületesnek vallottunk eddig - mindaz megállja-e helyét most
is? Lehetséges, hogy ezek ellentéte az igaz? Lehetséges, hogy
amit eddig elvetendőnek hittem politikában, vallásban,
szerelemben, szexualitásban, gyereknevelésben, munka-és pénz
kapcsolatában - az mind valóban megvetendő? Vagy mégis, mi az
eddig elitélt dolgokban az a jó amit méltányolhatnék? Az ilyen
felülvizsgálat nem veszélytelen, követheti szakítás, válás,
életvitel átrendezés, szakmai kiábrándulás és váltás, vallási
felismerések, megtérések. Tehát az önvizsgálat kockázata
valódi szenvedéssel és megújulással járhat - esetleg
mindkettővel.

Befejezésül: a harmadik évezredben egyre nyilvánvalóbb, hogy

újfajta nőiség alakul a fehér kultúrában. A kreatív nőnek ma
hasonlíthatatlanul jobb lehetőségei vannak, mint a múltban, a
menopauzával küszködő nő - ha kreatív, ha nem - más utakon
járhatja be második felnőtt korát, mint anyáink idején. Az
animusz tulajdonságok a kreatívitásban is, a második felnőtt
korban is kivételes fontosságúak. Nem testi, hanem lelki
értelemben az androgynitás felé haladnak a nők, de nem azt
gondolom erről, hogy mutánsok keletkeztek a nők között -
ahogyan hallottam a minap valakitől, legalábbis, ha a mutáns
szót pejoratíven használom. Azon múlik inkább, hogy az animusz
tulajdonságokat és a lelki androgynitást milyen motivációk
mozgatják a nőkben és ezek milyen minőségben mutatkoznak meg.

IRODALOM
James Hillman, The Force of Character – And the Lasting Life /
Ballantine Books, Trade Edition:july 2000 New York/
Elémire Zolla, The Androgyne – Fusion of the sexes / Art and
Imagination, Thames and Hudson Ltd., 1981 /
Marion Woodman, The Ravaged Bridegroom – Masculinity in Women
/ Inner CityBooks, Toronto, Canada 1988
Az előadás elhangzott a Magyar Menopausa Társaság VI. Országos
Kongresszusán is,
Siófok, 2005. júni. 9-11.