ÁLLAMTAN ÉS A MAGYAR ÁLLAM SZERVEZETE

2015.09.18.

Vizsga: írásbeli Alapvizsga + Alkotmányjog

I. ÁLLAMTANI ALAPOK

A. Az állam közjogi fogalmának ismérvei

Az állam fogalma: nem meghatározható.

Az államszervezet egy adott állam szerveinek összességét jelenti, amelynek révén az állam gyakorolja a hatalmát,
teljesíti a feladatait és megvalósítja céljait. Az államszervezet létrehozásának és alakításának legf őbb jogi normája az
alkotmány, amely az államhatalom gyakorlásának legfontosabb viszonyait, valamint az alapvető emberi (állampolgári)
jogokat szabályozza.
Hans Kensen: ő találta ki az alkotmánybíráskodás európai modelljét. Amerikában minden bíró alkotmánybíró.
Államfogalmak:
- Hans Kensen: az államfogalom jogi típusú megközelítése. Jogpozitivista volt (jog egy belső zárt egység)  egy
jogrendszer és ezáltal az államiság: joglépcső  attól állam egy állam, hogy jogrendszer van mögötte.
Legitimitás = igazolhatóság.
- Max Weber: szociológiai megközelítés. Max Weber a bürokrácia atyja, és a szociológiai államelmélet az ő
nevéhez fűződik. Szerinte egy modern államot két dolog határoz meg:
 Legyen bürokráciája (hivatalnokréteg, és az általuk végzett hivatalnoki tevékenység)
 Legitim fizikai erőszak monopóliumával csak az állam rendelkezik.
- Carl Schmidt: állam politikai meghatározása. Politikai értelem: az állam működése politikai uralom által
hajtott.

George Jellinek (1851-1911): az államtudomány atyja. Az Általános államtan c. művében meghatározta, hogy mik
azok a jellemzők, ami alapján államnak nevezünk?  az államterület, az államalkotó népesség, az adott terület felett
gyakorolt, eredeti, és mások által elismert főhatalom léte (Magyarországon népszuverenitás: közvetlen → népszavazás,
közvetett) külső kapcsolatok.

1, Szuverenitás elmélet: középkori államelmélet  szuverenitás alapja az uralkodó. Itt a király már nem egyenlő
istennel, mint pl. az ókori Egyiptomban.
A szuverenitás egy adott területen és adott népesség felett kizárólagosan gyakorolt, mások által elismert állami
főhatalmat jelent. A belső szuverenitás államon belüli viszonyokra vonatkozik, és azt határozza meg, hogy az állami
döntéshozatali rendszerben kit illet meg a főhatalom. Külső szuverenitásról akkor beszélünk, amikor az állam saját
államisággal, függetlenséggel rendelkezik, nincs alárendelve más államoknak, így döntéseit küls ő befolyás, kontroll
nélkül hozza.
A középkori keresztény Európában általában az a felfogás érvényesült, hogy az Isten a világmindenség ura. Az
államban az uralkodó szuverén, azért, mert az állami hatalma az Istentől származik. A szuverenitás klasszikus tanának
megalkotója Jean Bodin (Hat könyv a köztársaságról 1576): abszolút monarchia legitimáló elmélet (szuverenitás
fogalma)  a francia abszolút monarchiák korlátlan uralkodását megteremtette  istentől ered a szuverenitás (XIV.
Lajos).

Később a 16-18. századi természetjogi és szerződéselméletek már elvezetnek odáig, hogy a népet jelölik meg a
szuverenitás forrásaként.
Szerződéselmélet: a szuverenitás a hatalmat gyakorló és a nép közötti kapcsolat
1, Thomas Hobbes: 1651. Leviátán c. munkája. Pesszimista  az emberi természet rossz. Az abszolút monarchia
mellett érvelt, az abszolút uralkodó jogait igazolta azzal, hogy szerződéselméletében az emberek a saját biztonságuk és
a közrend fenntartása érdekében a szuverén főhatalom javára lemondanak bizonyos természetből fakadó jogaik
gyakorlásáról.
2, John Locke: 1690. Két értekezés a polgári kormányzásról c. munkája. Az emberek alapvetően nem rosszak, a
biztonságuk, a tulajdonuk védelmében léptek szövetségre, az uralkodó feladata, hogy ezt a szövetséget fenntartsa. A
szuverenitást úgy értelmezte, hogy a szuverén csak védhesse, és ne támadhassa az egyéni jogokat.
3, Jean-Jacques Rousseau ezzel szemben tagadta a hatalom megoszthatóságát A társadalmi szerződésről c.
munkájában (1762), miközben a hatalmat a néptől eredeztette, és a szuverenitás egyetlen hordozójaként a népet ismerte
el.
Két szerződéselmélet:
 Az emberek maguk szerződnek egymással
 A hatalmat aztán átadják a fejedelemnek, aki ha az emberek feltételeit nem tartja be, a szerz ődést (a másodikat)
felmondhatják.
Montesquieu: A hatalommegosztás klasszikus elméletét dolgozta ki A törvények szelleméről c. munkájában (1748).
Itt már a szuverenitás megosztásáról beszélt az abszolút hatalom centralizáltságával szemben.
A polgári államok kialakulásától kezdve a népszuverenitás elmélete vált elfogadottá, és a közvetlen helyett a közvetett
demokrácia koncepciója került előtérbe.
Az Alaptörvény is a népszuverenitás elvére hivatkozik az Alapvetés B) cikkében, amely szerint a közhatalom forrása a
nép, amely a hatalmát választott képviselői útján (közvetetten), kivételesen közvetlenül (népszavazás) gyakorolja. A
népszavazás alanya az ország választópolgárainak összessége.
Az Európai Unióban az Alaptörvényből eredő hatáskörök gyakorlása csak a többi tagállammal közösen történhet.
Az Alaptörvény J) cikke rögzíti a nemzeti ünnepeket is, amelyek:
 március 15. napja, az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc emlékére;
 augusztus 20. napja, az államalapítás és az államalapító Szent István király emlékére;
 október 23. napja, az 1956. évi forradalom és szabadságharc emlékére.
 A hivatalos állami ünnep pedig augusztus 20. napja.

2, Az államterület: az állam fogalmi eleme, amely azt a háromdimenziós teret jelenti, ahol az állam főhatalma
(területi felségjoga) érvényesül. Az államterület nemcsak az államhatalom térbeli kiterjedése, hanem az államhatalom
tárgya is. Az államterület belső tagolása az állam belügye. Az Alaptörvény F) cikke értelmében Magyarország
területe fővárosra, megyékre, városokra és községekre tagozódik. Magyarország fővárosa Budapest.
Az államterületet államhatár veszi körül. Magyarország jelenlegi államterületét 1947-ben a második világháborút
lezáró párizsi békeszerződésben határozták meg.

3, Az állam népessége: a modern államfogalom harmadik legfontosabb ismérve. A nép azokat a természetes
személyeket öleli fel, akik jogosítványokkal rendelkeznek a politikai státusukról való döntésben való részvételről.
A néppel szorosan összefügg a nemzet fogalma: a nép összetartozás-érzése a nemzetben tudatosan fejeződik ki.
A politikai nemzet esetén a nemzet azonos az államalkotó néppel, mert mindenki a politikai nemzet része, aki az adott
állam állampolgára.
A kultúrnemzet a nemzetállam állampolgárainak csak azt a részét öleli fel, akik azonos kultúrájú, azonos nyelvet
beszélő, közös származású nemzeti-etnikai csoport tagjai.
A nemzetiség „minden olyan – Magyarország területén legalább egy évszázada honos – népcsoport, amely az állam
lakossága körében számszerű kisebbségben van, a lakosság többi részétől saját nyelve, kultúrája és hagyományai
különböztetik meg.”
Az állampolgárság alapozza meg a személykötelékként felfogott államhoz fűződő viszonyt és az állam személyi
felségjogának terjedelmét. Az állampolgársági jogviszony a modern államok és polgáraik kapcsolatának
kifejlesztésére alkotott jogviszony. Az EU tagállamának állampolgárai egyúttal európai (uniós) polgársággal is
rendelkeznek.

4, A hatalommegosztás mint államszervezési elv: két dolgot jelent:

 Hatalmi ágak szétválasztása: bírói, végrehajtói, törvényhozói (funkció szerint)
 Hatalom megosztása: komplexebb fogalom, a modern alkotmányok ezen nyugszanak.
A hatalmi funkcióikat szét kell osztani a hatalmi ágak intézményei felett. Fékek és
egyensúlyok: törvényhozás és törvénykezés közötti különbség  Európában és
Magyarországon ilyen nincs. Amerikai konstrukció, kormányforma alapú
megközelítés: a hatalmi ágaknak semmi közük egymáshoz  kölcsönös ellenőrzési és
visszafogási stílus.
A hatalom természetével, a helyes hatalomgyakorlás kérdésével már az ókori gondolkodók (pl. Arisztotelész Politika
c. művében) is részletesen foglalkoztak, bár a hatalommegosztás itt még csak szervezeti-funkcionális alapon történik.
A középkori keresztény teológia gondolkodói (Szent Ágoston, Aquinói Szent Tamás) a hatalomgyakorlás erkölcsi
igazolása felől vizsgálták a hatalom természetét.
A mai értelemben vett hatalommegosztás gondolatának egyik első képviselője John Locke, aki a társadalmi
szerződéselmélet alapján a hatalom gyakorlását a király és a nép szerződésére vezeti vissza.
A hatalommegosztás klasszikus tana Montesquieu nevéhez köthető, aki három hatalmi ágat különböztetett meg,
amelyek személyileg és szervezetileg is elkülönülnek egymástól: törvényhozó, végrehajtó, bírói.
Az Alaptörvény C) cikk (1) bekezdése kimondja, hogy „A magyar állam működése a hatalom megosztásának elvén
alapszik.”

B. Állam és kormányformák

Államformák: A történeti, politikatudományi, illetve filozófiai művek a legfőbb államhatalom birtokosa, illetve a
közhatalom gyakorlásának módja alapján különböztetik meg az államformákat.
A monarchiában a főhatalmat egy személy, az uralkodó birtokolja ténylegesen, vagy névleg, aki örökletes úton kerül
hatalomra. Az uralkodó ténylegesen részt vesz a végrehajtó hatalom gyakorlásában, és a kormány csak neki tartozik
felelősséggel. Monarchikus államformája van pl. az Egyesült Királyságnak, Hollandiának, Belgiumnak.
A köztársaság olyan államforma, amelyben az államfői jogkört a nép vagy a népképviselet által határozott időre
választott személy vagy szerv látja el. A köztársasági elnök nem része a törvényhozó hatalomnak, és a prezidenciális
rendszerek kivételével nem is a végrehajtó hatalom feje.
Néhány esetben az államfői hatalom gyakorlása lényegesen eltér a közjogi szabályoktól, ennek alapján beszélhetünk
vegyes államformákról is. Pl. Luxemburg, Monaco.

Kormányforma: Azt fejezi ki, hogy milyen a törvényhozó és a végrehajtó hatalom viszonya, és hogyan történik a
kormányzati hatalom gyakorlása.

1, parlamentáris: A kormány (kormányfő) megbízatása a parlament bizalmától függ. Lényege az, hogy a mindenkori
kormány parlamenti többségére támaszkodva kormányoz, s ennek során politikai irányítást gyakorol e többség felett. A
parlamentarizmus minimális feltétele, hogy a parlament rendelkezzen azzal a formális jogkörrel, amellyel megvonhatja
bizalmát a kormánytól. A nyugat-európai parlamentarizmus sajátossága az osztott, másképpen duális végrehajtó
hatalom, vagyis a végrehajtási jogkörök elválasztása és megosztása az államfő és a kormány között.
A klasszikus államfői jogkörök általában ellenjegyzéshez kötöttek.
További jellemző vonása a parlamentarizmusnak a végrehajtó hatalom parlament-feloszlatási joga.
A hatályos magyar Alaptörvény B) cikk (2) bekezdésében rögzíti, hogy Magyarország államformája köztársaság.
Államfője a köztársasági elnök. Kormányformája parlamentáris köztársaság. A köztársasági elnök hatalmi súlya a
kormányzati döntéshozatal szempontjából gyengének mondható. A kormány független a köztársasági elnök bizalmától.
A parlamentáris kormányforma lényegi vonása Magyarországon a Kormánynak az Országgyűlés előtti felelőssége,
amely végső soron a miniszterelnök személyén keresztül érvényesül.

2, prezidenciális: a hatalmi ágak elválasztásának tiszta, következetes megvalósítására épül. Az államfő nem függ a
parlament többségének bizalmától. Nem felelős a parlamentnek. A végrehajtó hatalom az államfő kezében
összpontosul. Az elnöki rendszerben a végrehajtás egységes, az elnök egymaga látja el az államf ői és kormányfői
funkciókat. Legtisztább modellje az Amerikai Egyesült Államokban jött létre.
A törvényhozó hatalom a kétkamarás Kongresszus, amely a Képviselőházból és a Szenátusból áll. Az elnök, mint a
végrehajtó hatalom feje politikailag nem felelős a Kongresszus előtt. Köteles betartani az alkotmányt, és a Kongresszus
által alkotott törvényeket, amelyért (köz)jogi felelősséggel tartozik.
A bírói hatalmi ág részei a Legfelsőbb bíróság és más szövetségi bíróságok, ahol a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe
alkotmánybíráskodási funkciók is tartoznak.
A három hatalmi ág egymáshoz való viszonyát a személyi és szervezeti elválasztás jellemzi, aminek a feltétele a fékek
és egyensúlyok beépítése a rendszerbe, hogy a hatalmi ágak egymást ellenőrizzék és ellensúlyozzák.

3, félprezidenciális: olyan sajátos átmenetet képez a prezidenciális és a parlamentáris kormányforma között, amelyben
az államfőt közvetlenül választják, és a köztársasági elnök a végrehajtó hatalomban osztozik a kormánnyal, miközben
tipikusan az elnök hatalmának dominanciája jellemző. A végrehajtó hatalom duális: egy politikailag nem felelős
köztársasági elnök és egy parlamentnek felelős kormány jellemzi. Kiváló példa a félprezidenciális kormányformára
Franciaország.

4, kollegiális: Svájc kormányformája egyedülálló különleges konstrukció. A parlament szerepét a Szövetségi Gyűlés
tölti be, amelyet 4 évre választanak, a végrehajtó hatalmat a hét tagú Szövetségi Tanács képviseli, amely a kormány és
az államfő funkcióit egyesíti magában, és megbízatása ugyancsak 4 évre szól. Testületi jellegű a Szövetségi Tanács, a
kollegialitás elve alapján működik, amelynek értelmében a kormánytagok együttesen végzik feladataikat, közösen
tanácskoznak és döntenek.

C. Az államszervezet területi beosztása, az államszerkezet

Az államok belső tagozódása, az államszerkezet a közhatalom területi megosztását, a központi és területi, valamint a
helyi szervek közötti kapcsolatokat jelenti. A vertikális hatalommegosztás olyan szervezőelvet jelent, ami a hatalom
gyakorlásának egyes területi szintekre történő tagozódásaként jelenik meg. Ez kétféle módon valósulhat meg: egységes
(unitárius) államokban, ahol a szuverenitás területileg centralizált, osztatlan. Másrészt szövetségi (föderációs)
államokban, ahol a szuverenitás megoszlik a központi kormányzat és a területi egységek között.

1, Unitárius (egységes) állam: egységes államszervezet és jogrendszer jellemzi, közhatalmi jogosítványait a saját
szervezetein keresztül gyakorolja az állam területén. Az unitárius állam területe egységes központi állami irányítás alatt
áll. Az állam teljes területén és valamennyi lakosra vonatkozóan ugyanazok a szabályok alkalmazandók. Itt is léteznek
területi és helyi közigazgatási egységek, azonban az ilyen tagolás és felosztás tisztán formális, közigazgatás-technikai
jellegű.
Magyarország unitárius államként szuverén módon határozza meg területének belső tagolását. A decentralizált
unitárius állam Magyarországon az önkormányzatokra épül. Az Alaptörvény F) cikke értelmében Magyarország
területe fővárosra, megyékre, városokra és községekre tagozódik. Magyarország fővárosa Budapest.

2, Decentralizált (regionalizált) állam: az unitárius állam és a föderációs állam között elhelyezkedő, sajátos
államszerkezet. Itt a területi szintek alkotmányosan megerősített jogállással rendelkeznek, esetenként szabályozási
hatalommal, nagyfokú önállóssággal és mozgástérrel.
A decentralizált államszerkezet közjogi szerkezetét legtisztább formában Spanyolországban építették ki, ahol az állam
a régiók kooperatív együttműködésén alapul. A 17 autonóm közösség közül 4 az önálló államiságot megközelítő
jogokkal rendelkezik.

3, Föderatív (szövetségi) állam: a föderáció több állam egyesülésével jön létre olyan módon, hogy az államhatalom a
szövetségi alkotmányban rögzített módon megoszlik a szövetségi és a tagállami szint között.
A szövetségi államokban beszélhetünk szimmetrikus vagy aszimmetrikus föderációkról.. Szimmetrikus az osztrák és
német föderalizmus a hatásköröket illetően.
A szövetségi jogot általában a tagállamok hatóságai hajtják végre. Többnyire egységes bírósági rendszerek működnek.

4, Az államkapcsolatok egyéb formái:

- A perszonálunió olyan államkapcsolat, amely a közös államfő személyében és jogaiban testesül meg, a benne részt
vevő államok megőrzik önállóságukat. Ilyen volt pl. Ausztria és Magyarország kapcsolata 1867 előtt.
- A reálunióban az egymással szövetséges államok meghatározott ügyek vitelére közös állami szerveket hoznak létre,
ugyanakkor a belpolitika terén az államok önállósága megmarad. Ilyen volt Ausztria és Magyarország kapcsolata
1867-1918 között.
- A konföderáció az államok olyan állandó jellegű, lazább szövetsége, amelynek keretében a szuverén államok
valamilyen célból, az általuk kötött szerződés alapján együttműködnek.
- Az Európai Unió egyedülálló intézményi forma, amely egyetlen korábbi államszervezeti modellbe sem sorolható
be. Alkotmányossági szempontból vizsgálva az Európai Unió egyfelől nemzetek feletti (szupranacionális) integráció,
melyet nemzetközi szerződések hoztak létre, anélkül azonban, hogy saját alkotmánnyal rendelkezne. Az Európai Unió
nem állam, másfelől viszont sajátos, államok feletti jog- és intézményrendszerrel rendelkezik, jogi személyiséggel bír,
és az uniós intézmények olyan európai normákat alkothatnak, amelyek kötelezőek a tagállamokra nézve.