Korinthusiaknak írt I.

levél
Görögből fordította: dr Gyenis Jánosné.

1Kor 1. Címzés és üdvözlet

1Kor. 1,1 Pál, [hivatala szerint] Krisztus Jézusnak Isten akaratából

elhívott apostola [meghatalmazott, teljhatalmú megbízott, aki Jézus
Krisztus hatalmával szól, és cselekszik] és Sosthenes, a testvér,
1Kor. 1,2 [Írják e levelet] az Isten [kihívott] gyülekezetének,
[eklézsiájának] amely Korintusban van, a Krisztus Jézusban
megszentelteknek,1 [hivatalos (elhívott) szenteknek, azoknak, akik már
kapcsolatba kerültek Istennel], akiket ő elhívott és saját népévé tett.
Mindazokkal együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, az ő Uruk
és a mi Urunk nevét [hatalmát tekintélyét] bárhol [az ő helyzetükben,
körülményeikben, mind az ő helyükön, mind a miénken] segítségül
hívják.2

11
Hogy kik a megszenteltek, és ez által szentek, arról így tesz bizonyságot Isten
Igéje: „… akik az Atya Istentől megszenteltettek, és Jézus Krisztustól
megtartattak” (Júd. 1,1) „Akik ki vannak választva az Atya Isten eleve
rendelése szerint, a Szellem megszentelésében, engedelmességre és Jézus
Krisztus vérével való meghintésre…” (1 Pét. 1,2) „Amely akarattal
szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus testének
megáldozása által” (Zsid. 10,10)
22
Mert beteljesedett a prófécia, amely így hangzott: „De mindaz, aki az Úrnak,
Jahvénak az Örökkévalónak nevét hívja segítségül, megmenekül [üdvözül,
megszabadul, meggyógyul]. Mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a
szabadulás [a menedék a menekültek számára], amint megígérte az Úr, Jahve
az Örökkévaló, és a megszabadultak [a megmaradtak] közt lesznek azok, akiket
elhív az Úr, Jahve az Örökkévaló!” (Jóel. 2,32).
1 Kor. 1,3 Kegyelem3 néktek és békesség4 Istentől, a mi Atyánktól,
tudniillik az Úr Jézus Krisztustól.
1Kor. 1,4 Hálát adok [szüntelenül] értetek Istennek mindenkor, azért a
kegyelemért, [az Isten ama ajándékáért] amely nektek a Krisztus
Jézusban adatott.
1Kor. 1,5 Mert a vele való közösségben [Őbenne] mindenben
meggazdagodtatok, minden beszédben [az Igében] és minden
ismeretben [Istenismeretben],
1Kor. 1,6 [abban a mértékben] amint a Krisztusról való
bizonyságtétel [tanúságtétel] megerősödött [megszilárdult] bennetek.
1Kor. 1,7 Azért nincs hiányotok [nem szűkölködtök]5 semmiféle
kegyelmi ajándékban, azaz [a Szellem megnyilvánulásában],
miközben a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenését [kinyilatkozását;
lelepleződését] várjátok, [sóvárogva; feszülten].6
1Kor. 1,8 aki meg is erősít [megszilárdít] titeket mindvégig, hogy
feddhetetlenek [kifogástalanok] legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus
[eljövetele] napján.7
33
Kegyelem: (kharisz) olyan tett, amely örömet vált ki, boldogságot hoz.
Szószerinti jelentése: öröm. Valaki igyekszik másoknak örömet okozni.
Jótétemény valaki iránt, aki az ellenkezőjét érdemelné. „Isten jóindulata,
kedvezése, jóindulatú gondoskodása az ember iránt” Így is megfogalmazhatjuk:
A kegyelem Isten szeretetének konkrét cselekedetekben való megnyilvánulása
az emberért, az emberen és az emberben.
44
Békesség (eiréné): a héber salom (A héb. szótő ’tökéletes, sértetlen’ jelentésű)
megfelelőjeként, az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó
egészség; jólét, biztonság, siker, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság,
boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában. A
fogalom egzisztenciális jellegéből következik, hogy kifejezetten csak szellemi
értelemben vett békéről a B úgyszólván sehol nem beszél. A békesség kívánása
része az általános köszönési formulának is, de általános jókívánságként is
hangzik.
55
Mert bár: „A (fiatal) oroszlánok szűkölködnek, [sínylődnek, és nyomorognak]
éheznek [éhségtől szenvednek, koplalnak]; de akik az Urat, Jahvét az
Örökkévalót keresik, semmi jót sem nélkülöznek [nem szűkölködnek]” (Zsolt.
34,11)
66
Minden gyülekezetet és minden egyes hívőt így bátorít az apostol, egyben az
is kijelentést nyer, hogy ki a mi Istenünk: „mivel várjuk a mi boldog
reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, [szabadító, megmentő,
védő, pártfogó, gyógyító] Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését
[nyilvánvaló feltűnését, felragyogását]” (Tit. 2,13).
77
Ezt kéri is Urunktól az apostol: „… A minden kegyelemnek Istene pedig, aki
az ő örök dicsőségére hívott el minket a Krisztus Jézusban, titeket…ő maga
tegyen tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosokká” „Aszerint, amint
magának kiválasztott minket Őbenne a világ teremtetése előtt, hogy legyünk mi
1Kor 1,9 Hűséges az Isten, aki által meghívást kaptatok Fiának, Jézus
Krisztusnak, a mi Urunknak közösségébe [az Ővele való eggyé
válásra].8
1Kor. 1,10 [Azonban] a mi Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek,
[buzdítlak] titeket testvéreim, [atyámfiai] hogy mindnyájan
egyféleképpen szóljatok. [Egyféle beszéd legyen mindnyájatok ajkán],
és ne legyenek közöttetek szakadások [hasonlások, szétválás,
összekülönbözés, meghasonlás]. Hanem [legyetek teljesen egyek;
(egybekötöztettek)] ugyanazzal az érzéssel [gondolkodással;
értelemmel, ez szellemi értelem; a szív /a benső / értelme]. És
ugyanazzal a meggyőződéssel [felfogással; és ugyanazon
véleménnyel; szándékkal] igazodjatok egymáshoz [ugyanabban az
értelemben és meggyőződésben teljességre jutva].
1Kor. 1,11 Mert azt a hírt kapva [megtudtam] rólatok, testvéreim,
[atyámfiai] Klóé embereitől, [házanépe közül valóktól] hogy
viszálykodások [versengések, veszekedések, viták] vannak közöttetek
[pártokra szakadtatok].9
szentek és feddhetetlenek Őelőtte szeretet által” (Fil. 1,9; 1 Pét. 5,10; Eféz.
1,4).
88
És hogy ez megtörténhessen, arról Isten maga gondoskodik: „Hű [hűséges,
megbízható, szavahihető] az, aki elhívott titeket és ő meg is cselekszi, [véghez is
viszi] azt” (1 Thess. 5,24).
99
És én: „…félek azon, hogy ha odamegyek, és [amikor megérkezem], nem
talállak majd olyanoknak, amilyeneknek szeretnélek, és engem is olyannak
találtok, amilyennek nem szeretnétek, hogy valamiképpen versengések
[viszálykodás, veszekedés, vita; vetélkedés; harc]. Irigységek [féltékenység],
indulatoskodások [düh, harag, bosszúság, indulatkitörés]. Visszavonások
[hivatalért történő versengés, intrika, pártoskodás; leszólások; egyenetlenség],
rágalmazások [gonosz, rosszindulatú beszéd, becsmérlés]. Fondorkodások
[suttogás, azaz titokban becsmérlő, ócsároló szavakat mond, hogy ezzel
megszerezzen valamit; pletykálkodás, besúgás; vádaskodás; árulkodás],
felfuvalkodások [gőg, beképzeltség]. Pártoskodások lesznek köztetek, és
[rendetlenséget, felfordulást, ziláltságot, zavargást találok közöttetek]” (2Kor.
12,20) Ez pedig nem Istentől van, mert: „Ez nem az a bölcsesség, amely felülről
jő, [ami fentről származik], hanem földi, testi [pusztán emberi, az emberi
természetből adódó, ösztönös] és ördögi [démoni, gonosz szellemtől eredő,
ennek jellegzetességét magán viselő, ördögi tanítás]. Mert ahol irigység
(féltékenység) és civakodás [és viszálykodás, vetélkedés, versengés] van, ott
háborúság [zűrzavar, felfordulás, állhatatlanság, nyugtalanság, rendetlenség,
forrongás, zavargás] és minden gonosz [haszontalan, rossz, gonosz, aljas]
cselekedet is van” (Jak. 3,15.16) Ennek a következménye lesz, hogy a szeretet
helyett a szeretetlenség győz: „Ha pedig egymást marjátok és faljátok
[rágjátok], vigyázzatok, hogy egymást fel ne emésszétek [el ne pusztítsátok]!”
(Gal. 5,15).
1Kor. 1,12 Úgy értem ezt, hogy mindenki így beszél [így nyilatkozik]
köztetek: Én Pálé vagyok, [Pálhoz tartozom] én Apollósé, én Kéfásé,
én pedig Krisztusé.10
1Kor. 1,13 Hát részekre szakítható-e [meg van osztva] Krisztus? Talán
Pál feszíttetett meg [lett kínoszlopra vonva] értetek, vagy Pál nevére
meritkeztetek be?
1Kor 1,14 Hálát adok Istennek, hogy senkit sem merítettem be
közületek, csak Krispust és Gájust,
1Kor. 1,15 nehogy azt mondhassa valaki, hogy az én nevembe
merítekeztetek be.
1Kor. 1,16 Igaz, bemerítettem még Stefanás háznépét [családját] is,
rajtuk kívül azonban nem tudom, hogy mást is bemerítettem volna.
1Kor. 1,17 Mert nem azért küldött engem Krisztus, hogy bemerítsek,
hanem hogy az evangéliumot [az örömüzenetet] hirdessem, de nem
bölcselkedő beszéddel, hogy a Krisztus keresztje,11 (kínoszlopa) el ne
veszítse erejét [tartalom nélkülivé (hasztalanná, üressé) ne legyen].12

1010
Ez is a test cselekedeteihez tartozó dolog: „... mert még (hús)testiek vagytok.
Amikor ugyanis irigység [féltékenység; vetélkedés; versengés] és viszálykodás
[civódás; vita; visszavonás, széthúzás, megosztás] van közöttetek, nem
(hús)testiek vagytok-e, és nem emberi módon viselkedtek-e? Mert mikor egyik
ezt mondja: Én Pálé vagyok; a másik meg: Én Apollósé; nem (hús)testiek
vagytok-e? Hát ki az az Apollós, és ki az a Pál? Szolgák [akik mások javán vagy
jólétén munkálkodnak. Itt: a szellemi javak felszolgálását, megosztását jelenti]
csupán, [Annak szolgái, akinek hittetek], akik által hívővé lettetek. [Akik hitre
vezettek titeket] mégpedig ki-ki úgy szolgál, ahogy megadta neki az Úr. Hogy
senki se fuvalkodjék fel az egyikért a másik ellen, és [nehogy bármelyikőtök
felfuvalkodva kérkedjék az egyik tanítóval a másik rovására. A görög szöveg
szerint: ne töltsön el szellemi gőg benneteket, az Írásoktól eltérő, idegen – azaz:
a nem a kijelentésen alapuló ismeretet közlő – tanítások /vagy tanítók/ miatt. Ne
legyetek ellenséges magatartással az egyik miatt a másikkal szemben]” (1 Kor.
3,3-4.5.6.9; 4,6)
1111
Kereszt: (sztaurosz): - egy cölöp vagy oszlop, függőlegesen felállítva.
1212
Az Úr Jézus kijelentése az Ő kivégzésének módjáról, eszközéről és céljáról:
„És amiképpen [ahogyan] felemelte Mózes a kígyót a pusztában [a sivatagban],
akképpen [így, ilyen módon] kell [szükséges; szükségszerű] az ember Fiának
felemeltetnie. Hogy valaki [mindenki, aki] hisz [hitre jut] Őbenne, el ne vesszen
[el ne pusztuljon, meg ne semmisüljön], hanem örök élete legyen [Őbenne]”
(Ján. 3,14-15) A rézkígyó felemelése pedig így történt: „Az Úr, Jahve az
Örökkévaló pedig ezt mondta Mózesnek: Csinálj egy rézkígyót, és tűzd rá egy
póznára, (egy rúdra, egy oszlopra). Mindenki, akit megmart a kígyó, életben
marad, ha föltekint arra. Mózes tehát csinált egy rézkígyót, és föltűzte egy
póznára (egy rúdra, egy oszlopra). Ha azután megmart valakit a kígyó, és
föltekintett a rézkígyóra, életben maradt” (4 Móz. 21,8-9)
1Kor. 1,18 Mert a keresztről [kínoszlopról] szóló beszéd [Ige]
bolondság [ostobaság; esztelenség; butaság; képtelenség] ugyan
azoknak, akik elvesznek,13 [elpusztulnak, megsemmisülnek] de
nekünk, akik üdvözülünk, [azaz: bűnbocsánatot nyerünk.
Megmenekülünk (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől,
balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból).
Megszabadulunk (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi
lényektől /démonoktól/. Oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét
(bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség);
boldogság, megtartatás] Istennek ereje [a szabadításra,
megmentésre].14
1Kor. 1,19 Mert meg van írva: „Elvesztem [eltörlöm] a bölcsek
bölcsességét, [a műveltek tudását] és az értelmesek [okosak; éles
eszűek, megfontoltak] értelmét [okosságát; tudását] elvetem,
[megvetem; félretolom; semmivé teszem].15
1Kor. 1,20 Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világ [e világkorszak]
vitázója?16 Nem tette-e bolondsággá [balgasággá; oktalansággá;
ostobasággá] Isten a világ bölcsességét, [a világi tudományt]?17
1Kor. 1,21 Mivel tehát a világ [a világegyetem; a világmindenség] a
saját [maga] bölcsessége [a tudása, ismerete és tapasztalata] útján
1313
Elvesznek (apollumenoi): Teljes feloldódás, elpusztulás, megsemmisülés.
1414
Kijelentés az evangéliumról, amely megítéli a hallgatóit, és az ítélet: „Ezért:
„... nem szégyellem a Krisztus evangéliumát [az Úr Jézus kereszthalála általi
győzelméről szóló jó hírt; örömhírt] mert Istennek hatalma [képessége;
(szabadító, /üdvösséget hozó/) ereje] az minden hívőnek üdvösségére, [aki hisz]
zsidónak először s [aztán] görögnek, [azaz pogánynak]” (Róm. 1,16)
1515
És Isten: „A tanácsadókat (tanácsosokat, vezetőket) fogságra viszi,
(mezítláb, és meztelenül foglyul ejtve vezeti). És a bírákat (kormányzókat)
megbolondítja, (ostobává teszi)” (Jób. 12,17). Azért, mert: „...e nép szájjal
közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy
hogy irántam való tiszteletük betanított emberi parancsolat lőn: Ezért én is
csodásan cselekszem ismét e néppel, nagyon csodálatosan, és bölcseinek
bölcsessége elvész, és értelmeseinek értelme eltűnik” (Ésa. 29,13-14) Az
írástudóknak és a farizeusoknak mondja az Úr Jézus, azt is kijelentve, hogy ki
szólt Ézsaiás prófétán keresztül: „Képmutatók, igazán prófétált felőletek
Ézsaiás, mondván: Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel
engemet; szíve pedig távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly
tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai” (Mát. 15,7-9).
1616
Hiszen akik: „Magukat bölcseknek vallván, [kérkedtek] balgatagokká
[oktalanná; bolonddá; esztelenné] lettek” (Róm. 1,22).
1717
Ezt mondja az Úr: „Így szól az Úr, Jahve az Örökkévaló, megváltód és
alkotód, anyád méhétől fogva: Én Jahve az Örökkévaló vagyok az Úr. … Ki a
hazugok jeleit megrontja, és a varázslókat megbolondítja, a bölcseket
megszégyeníti, és tudományukat bolondsággá teszi” (Ésa. 44,24-25).
nem ismerte meg Istent a maga bölcsességében. Tetszett Istennek [úgy
látta helyesnek (jónak)] hogy az igehirdetés bolondsága
[ostobaságnak, képtelenségnek látszó igehirdetés (prédikálás)] által
üdvözítse.18 a hívőket, [azokat, akik hisznek].
1Kor. 1,22 És miközben a zsidók jelt [csodajeleket] kívánnak, a
görögök [azaz a pogányok] pedig bölcsességet keresnek, [követelnek].
1Kor. 1,23 Mi [pedig] a megfeszített [oszlopra feszített] Krisztust
hirdetjük, [prédikáljuk] aki a zsidóknak ugyan megütközés, [tőr,
kelepce, sértő, bántó dolog, botlás köve], a pogányoknak
[nemzeteknek] pedig bolondság, [balgaság; oktalanság].19
1Kor. 1,24 de maguknak, az elhívottaknak, [hivatalosoknak]
zsidóknak és görögöknek [azaz pogányoknak] egyaránt, [Krisztus]20 az
Isten ereje [hatalma; hatóereje] és az Isten bölcsessége.21
1Kor. 1,25 Mert az Isten „bolondsága” [balgasága; ostobasága]
bölcsebb az emberek bölcsességénél, és az Isten „erőtlensége”
[gyöngesége] erősebb az emberek erejénél.

1818
Üdvözít (szódzó): bűnbocsánatot szerez, megmenekülés (rossztól, veszélytől,
ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból);
megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől
/démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és
szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás].
1919
Izraelről így tesz bizonyságot a Szent Szelem: „Izráel.... mely az igazság
törvényét követte, nem jutott el az igazság törvényére. Miért? Azért, mert nem
hitből keresték, hanem mintha a törvény cselekedeteiből volna. Mert
beleütköztek a beleütközés kövébe, Amint meg van írva: Ímé beleütközés kövét
és megbotránkozás szikláját teszem Sionba; és aki hisz benne, nem szégyenül
meg” (Róm. 9,31-33) És ez így íratott meg: „...így szól az Úr Isten, Jahve az
Örökkévaló: Íme, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága
szegletkövet, erős alappal, aki benne hisz, az nem fut!” (Ésa. 28,16) A
megütközés köve pedig nem más, mint maga az Isten, Izráel Istene: „Jahvét az
Örökkévalót, a seregek Urát: Őt szenteljétek meg, Őt féljétek, és Őt rettegjétek!
És Ő néktek szenthely lészen; de megütközés köve és botránkozás sziklája Izráel
két házának, s tőr és háló Jeruzsálem lakosainak. És megütköznek köztük sokan,
s elesnek és összetöretnek; tőrbe esnek és megfogatnak!” (Ésa. 8,13-15).
2020
Mert: „Benne van a bölcsességnek és ismeretnek [és a tudománynak;
megismerésnek, a kinyilatkoztatásból származó tudásnak] minden kincse
elrejtve. Benne rejlik a bölcsesség rejtett, titkos (a természeti embernek
hozzáférhetetlen) kincsei” (Kol. 2,3).
2121
Azt mondja Pál apostol, ezért: „...nem szégyellem a Krisztus evangéliumát
[az Úr Jézus kereszthalála általi győzelméről szóló jó hírt; örömhírt] mert
Istennek hatalma [képessége; (szabadító, /üdvösséget hozó/) ereje] az minden
hívőnek üdvösségére, [aki hisz] zsidónak először s [aztán] görögnek. [azaz
pogánynak]” (Róm. 1,16).
1Kor. 1,26 Mert nézzétek [tekintsétek; lássátok] csak a ti [tőle való]
elhívatásotokat, [meghívásotokat] testvéreim; [atyámfiai] nem sokan
vannak köztetek, [olyanok] akik emberi megítélés [akik a világ
(hústest)] szerint bölcsek, hatalmasok vagy előkelők, [nemesek],
1Kor. 1,27 Sőt [ellenkezőleg] azokat választotta ki az Isten, akik a
világ szemében bolondok, [balgák; oktalanok; ostobák] hogy
megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta [válogatta] ki az
Isten, akik a világ szemében erőtlenek, [gyöngék] hogy
megszégyenítse az erőseket:
1Kor. 1,28 és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében
nem előkelők, sőt lenézettek [alacsonyrendűek]; és a semmiket, [a
gyöngéket; megvetetteket; a nemlétezőket] hogy semmikké tegye
[megszégyenítse, megsemmisítse; félretehesse] a valamiket,22 [az
erőseket; a létezőket],23

2222
Jakab apostolon keresztül megerősíti a Szent Szellem Isten választásának
elvét: „[Figyeljetek csak ide, és] halljátok meg szeretett atyámfiai [testvéreim],
avagy nem az Isten választotta-e ki [magának] e világ szegényeit, [akik a világ
szemében koldusszegények, nincstelenek] hogy gazdagok legyenek hitben. És
örökösei az országnak [ama királyságnak], amelyet azoknak ígért [és hirdettetett
meg], akik őt szeretik [akik magukat teljesen odaadják, átadják, teljesen
összekötik magukat Istennel, eggyé válnak vele]” (Jak. 2,5). Hogy mit jelent a
„szegény” szó az Ige szerint: „Boldogok a szellemben [a Szellem által a]
szegények [a szellemi nincstelenek, a szellem koldusai]: mert övék a
mennyeknek országa [királysága; királyi uralma]” (Mát. 5,3). Isten
kiválasztásának oka, ahogy azt az előképben kijelenti: „Nem azért szeretett meg,
és nem azért választott ki benneteket az Úr, Jahve az Örökkévaló, mintha
valamennyi nép közt a legnagyobbak volnátok, hiszen a legkisebbek vagytok
valamennyi nép közt, hanem azért, mert szeret benneteket az Úr, Jahve az
Örökkévaló, és megtartja azt az esküt, amelyet atyáitoknak tett. Ezért hozott ki
benneteket az Úr, Jahve az Örökkévaló erős kézzel, és ezért váltott ki a
szolgaság házából, Egyiptom királyának, a fáraónak kezéből” (5Móz. 7,7-8)
„Ímé az Úréi, Jahvéé az Örökkévalóé, a te Istenedéi az egek, és az egeknek egei,
a föld, és minden, ami rajta van! De egyedül a ti atyáitokat kedvelte az Úr,
Jahve az Örökkévaló hogy szeresse őket, és az ő magvukat: titeket választott ki
őutánuk minden nép közül, amint e mai napon is látszik” (5 Móz. 10,14-15)
Kijelentés arról, hogy kiknek az atyáiról beszél az Ige: „Az ígéretek pedig
Ábrahámnak adattak [lettek kijelentve] és az ő magvának. Nem mondja: És a
magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus.
Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint
örökösök” (Gal. 3,16.29).
2323
A kiválasztás szempontját így jelenti ki az Úr: „De az Úr ezt mondta
Sámuelnek [akit Isten ígért] Saul [a kikövetelt] királyról: Ne tekints a
megjelenésére, se termetes növésére, mert én megvetem őt. Mert nem az a
fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr,
1Kor. 1,29 hogy egyetlen ember [hústest] se dicsekedjék az Isten színe
előtt.24
1 Kor. 1,30 Tőle [belőle] vagytok [származtok] pedig ti a Krisztus
Jézusban, ki bölcsességül lőn nékünk Istentől, [Isten rendeléséből] és
igazságul,25 [megigazulásunkká] szentségül [megszentelődésünkké]26
és váltságul: [váltság általi szabadításul].
1 Kor. 1,31 Hogy, amint meg van írva: Aki dicsekedik, az Úrban
dicsekedjék.27

1 Kor 2. Pál a megfeszített Krisztust hirdeti

1Kor. 2,1 Én is, amikor megérkeztem hozzátok testvéreim, [atyámfiai]

nem úgy érkeztem, [és nem azért mentem], mint aki ékesszólás
[keresett szavaival; magasröptű (fellengző) beszéddel], vagy
bölcsesség fölényével hirdeti nektek az Isten [a Krisztus]
bizonyságtételét, [szent titkát; tanúságtételét].28

Jahve az Örökkévaló azt nézi, ami a szívben van” (1Sám. 16).

2424
Emiatt: „Hogyan lehetséges akkor [hol marad tehát az ember számára] a
dicsekvés [lehetősége, amivel büszkélkedhetek]? Lehetetlenné vált, [szétfoszlott;
kirekesztetett; semmivé lett; kizáratott]. Milyen törvény által? A cselekedeteké [a
tettek törvénye] által? Nem, hanem a hit „törvénye” által” (Róm. 3,27).
2525
Isten végtelen szeretetéből ez a prófécia is Benne teljesült be: „Eljön majd
az idő - így szól az Úr, Jahve az Örökkévaló -, amikor igaz sarjat támasztok
Dávidnak, olyan királyt, aki bölcsen uralkodik, jog és igazság szerint jár el az
országban. Az ő idejében szabad lesz Júda, Izráel is biztonságban él, és így
fogják nevezni: Az Úr, Jahve az Örökkévaló a mi igazságunk!” (Jer. 23,5-6)
Őbenne: „aki halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért”
(Róm. 4,25) Akik ezt elhitték azokat: „Ezért Isten ingyen igazítja meg őket
kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által” (Róm. 3,24).
2626
És az Úr Jézus kijelentése: „És én őérettük oda szentelem magamat, hogy ők
is megszenteltekké legyenek az igazságban” (Ján. 17,19).
2727
Tehát: „Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az
erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával; Hanem
azzal dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én Jahve
az Örökkévaló vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e
földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr, Jahve az Örökkévaló”
(Jer. 9,23-24) „Aki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék” (2 Kor. 10,17) Pál
apostol vallástétele: „Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi
Urunk Jézus Krisztus keresztjében (kínoszlopában), aki által nékem
megfeszíttetett a világ, és én is a világnak” (Gal. 6,14).
2828
Pál apostol küldetésének céljáról így vall az apostol: „Mert… azért küldött
engem a Krisztus, hogy az evangéliumot [az örömüzenetet] hirdessem, de nem
bölcselkedő beszéddel, hogy a Krisztus keresztje, (kínoszlopa) el ne veszítse
erejét [tartalom nélkülivé (hasztalanná, üressé) ne legyen” (Kor. 1,17) „Mert
1Kor. 2,2 Mert úgy határoztam, [döntöttem] hogy nem tudok
közöttetek másról, [nem akarok semmiről sem tudni] csak Jézus
Krisztusról, [még pedig] róla is, mint a megfeszítettről, [az oszlopra
feszítettről].29
1Kor. 2,3 És én erőtlenség, [gyöngeség], félelem és nagy rettegés
[reszketés; remegés]30 között, [és nagyon elfogódottan] jelentem meg
nálatok, [és voltam köztetek].
1 Kor. 2,4 És az én beszédem és az én prédikálásom [igehirdetésem]
nem emberi bölcsességnek hitető beszédeiben [nem a bölcsesség
meggyőző (rábeszélő) szavaiból] állott, [nem tudományos szavakkal
szólott] hanem Szellemnek és erőnek [hatalomnak; csodatevő erőnek
megnyilvánulásában].31
1Kor. 2,5 hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten
(csodatevő)erején, [hatalmán] nyugodjék.
1Kor. 2,6 A tökéletesek32 [érett korúak; befejezettek] között azonban
mi is bölcsességet szólunk, és [hirdetünk], de nem e világnak, [ennek
a világkorszaknak] sem e világ múlandó fejedelmeinek [nem e
világkorszak vezetőiének, akik elpusztulnak (kik eltöröltetnek;
megsemmisülnek)] bölcsességét, [miknek hatása elvész, megszűnik,
hatástalanná (eredménytelenné) válik, kudarcba fullad, csődöt mond],

nem beszédben áll [nem szavakon alapszik; szóban nyilatkozik meg] az Istennek
országa, [Isten királysága, uralma] hanem erőben, [hatalomban, csodatevő
erőben]” (1 Kor. 4,20).
2929
Pál apostol vallástétele: „Mert nem magunkat prédikáljuk [hirdetjük], hanem
az Úr Jézus Krisztust, [mint Urat]; magunkat pedig, mint a ti szolgáitokat
[rabszolgáitokat], a Jézusért, [az Ő kedvéért]” (2 Kor. 4,5).
3030
Az apostol betöltötte ezt az Igét is: „Szolgáljátok az Urat, Jahvét az
Örökkévalót tisztelettel, és örüljetek [ujjongással, az öröm hangos
megnyilvánulásával], reszketéssel [reszketve vigadjatok; örvendezzetek neki, és
ujjongjatok előtte remegve]” (Zsolt. 2,11).
3131
És: „… ez a mi dicsekedésünk ez, lelkiismeretünk [Szellemmel való
együttészlelésünk] bizonysága, hogy isteni őszinteséggel és tisztasággal [tettetés
vagy önzés nélkül], nem (hús)testi bölcsességgel [nem evilági értelemben
bölcsen], hanem Isten kegyelmével forgolódtunk [éltünk; jártunk] a világon,
kiváltképpen pedig ti köztetek” (2Kor. 1,12). És „… az igazság üzenete, amit
hirdetünk, és Isten ereje, amely megmutatkozik rajtunk keresztül. Ezt bizonyítja,
hogy Istennel összhangban élünk, és teljesen fel vagyunk fegyverkezve a szellemi
támadó és védekező fegyverekkel” (2Kor. 6,7). „Ezt pedig azért mondom, hogy
valaki titeket rá ne szedjen [senki félre ne vezessen, meg ne tévesszen, meg ne
csaljon] hitető [tetszetős, meggyőzőnek / valószínűnek tűnő] beszéddel [hamis
következtetésekkel” (Kol. 2,4).
3232
Tökéletesek: az itt szereplő teleioi görög szó jelentése: bevégzett; célba érő;
teljességre jutottak; érett korú; nagykorú, férfi; befejezett.
1Kor. 2,7 hanem Isten titkos [titokzatos] bölcsességét szóljuk, azt az
elrejtett [titokban tartott] bölcsességet, amelyet az Isten öröktől fogva
[az örök korok (a világkorszakok előtt] elrendelt, [külön] a mi
dicsőségünkre, [megdicsőülésünkre].33
1Kor. 2,8 Ezt e világ [e világkorszak] fejedelmei [vezetői; uralkodói]34
közül senki sem ismerte fel, [egy sem tudta] mert ha felismerték [ha
tudták] volna, a dicsőség Urát35 [soha] nem feszítették volna meg,
[nem vonták volna kínoszlopra].
1Kor. 2,9 Hanem hirdetjük, [prédikáljuk] amint meg van írva: „Amit
szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett”, [föl
nem fogta; meg se gondolta] azt készítette el az Isten az őt
szeretőknek.36
1Kor. 2,10 Nekünk pedig kinyilatkoztatta [kijelentette; feltárta;
megjelentette; mégis leleplezte] Isten a [az Ő] Szelleme által,37 mert a

3333
A Szent Szellem kijelentése Isten titkáról: „Amely egyéb [korábbi] időkben,
[más nemzedékek idejében] meg nem ismertettetett az emberek fiaival úgy,
ahogy most kijelentetett [kinyilatkoztatott, felfedetett, lelepleztetett, a leplet
levonták róla] az Ő szent apostolainak, [Istennek, az Ő szolgálatának fenntartott,
és a világtól elválasztott, az evangélium nagyköveteinek, csodatevő erőkkel
meghatalmazottainak], és prófétáinak [Isten nevében szóló, isteni akaratot
közvetítő személyeknek] a Szellem által” (Eféz. 3, 5). Hatalmas titok ez, hogy:
„...Isten megjelent (hús)testben...” (1 Tim. 3,16) És most már: „...a Krisztus ti
bennetek van...” (Kol. 1,27) Erről a titokról már Dávid is prófétált „...a király
ellenségeinek szívében” (Zsolt. 45,6).
3434
És az ige bizonyságtétele azokról, akiket ő fejedelmeknek nevez: „Akkor
egybegyűlnek a főpapok, az írástudók és a nép vénei a főpap házába, akit
Kajafásnak hívtak, és tanácsot tartanak, hogy Jézust álnoksággal megfogják és
megöljék” (Mát. 26,3-4).
3535
Dávid próféciája a dicsőség királyáról: „Kicsoda ez a dicsőség Királya? Az
erős és hatalmas Úr, Jahve az Örökkévaló az erős hadakozó Úr. Ti kapuk,
emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel örökkévaló ajtók, hadd menjen be a
dicsőség Királya! Kicsoda ez a dicsőség Királya? Jahve az Örökkévaló, a
seregek Ura, ő a dicsőség Királya. Szela” (Zsolt. 24,8-10) S az Újszövetség
válasza Dávid kérdésére: „...dicsőség Ura... a mi Jézus Krisztusunk...” (Jak.
2,1)
3636
Ézsaiás így prófétál erről: „Mert ímé, új egeket és új földet teremtek, és a
régiek ingyen sem említtetnek, még csak észbe sem jutnak” (Ésa. 65,17.) Péter
apostol ennek a próféciának a beteljesülését hirdeti és várja: „De új eget és új
földet várunk az ő ígérete, és [kijelentése] szerint, amelyekben igazság
(megigazulás) lakozik, és amelyekben Isten királyi uralkodásának rendje
tökéletesen érvényesül” (2Pt. 3,13).
3737
És hogy ki Ő, aki a kijelentést adja: „Mert aki hegyeket formál, és szelet
teremt, aki tudtára adja szándékát az embernek, aki hajnalt és alkonyatot alkot,
és a föld magaslatain lépked, annak neve: az Úr, Jahve az Örökkévaló, a
Szellem mindent megvizsgál, [átlát; kikutat; kifürkész] még Isten
mélységes titkait, dolgait is], és Isten igazi lényegét.
1Kor. 2,11 Mert ki ismerheti [tudhatja; láthatja] meg az emberek
közül azt, ami az emberben van, [benső dolgait, lényegét]? Egyedül az
emberi szellem, amely benne lakik. Ugyanígy azt sem ismerheti senki,
ami Istenben van, [titkait; benső, titkos dolgait] csak Isten Szelleme.
1Kor 2,12 Mi [pedig] nem a világ szellemét kaptuk, hanem az Istenből
való Szellemet hogy megismerjük [megtudjuk azokat,és tudatában
legyünk annak] amit az Isten [kegyelme] ajándékozott nekünk.38
1Kor. 2,13 Ezeket hirdetjük [prédikáljuk] is, de nem emberi
bölcsességből tanult szavakkal, [nem az emberi tudomány bölcs
beszédeivel] hanem a Szent Szellemtől jött tanítással a szellemi
dolgokat a szellemi embereknek [nyújtva] magyarázva.
1 Kor. 2,14 Érzéki ember39 (pusztán emberi, testi) pedig nem foghatja
meg [nem fogja fel; (nem fogadja el)] az Isten Szellemének dolgait:
mert bolondságok [oktalanság, ostobaság, azaz képtelenség] néki.
Meg sem értheti [nem képes megérteni (megismerni)] mivelhogy
szellemileg kellene megvizsgálni].40
1Kor 2,15 Noha a szellemi ember mindent alaposan megvizsgál, ő
maga azonban senki vizsgálata alá nem esik.
1Kor. 2,16 Mert ki ismerte meg [látta át; érte fel] úgy az Úr
gondolatát, [értelmét] hogy őt kioktathatná [taníthatná]?41 Bennünk

Seregek Istene” (Ám. 4,13).

3838
A legfontosabb kérdést tette – és teszi – fel Pál apostol azokhoz, akik
hívőkké lettek: „...Vajon vettetek-e Szent Szellemet, minekutána hívőkké
lettetek?” (Csel. 19,2)
3939
Érzéki ember: Az itt szereplő pszükh i kosz görög szó jelentése: pusztán
emberi, testi. Olyan ember, akinek életét emberi (természeti) elgondolásai,
szempontjai, (vagyis a saját emberi értelme, akarata, érzelmei) irányítják.
4040
A (hús)testi ember azért nem értheti Isten dolgait: „Mert a (hús)test szerint
valók a (hús)test dolgaira gondolnak; a Szellem szerint valók pedig a Szellem
dolgaira... Minthogy a (hús)test törekvése ellenségeskedés Istennel, mert az
Isten törvényének nem veti alá magát, és nem is tudja magát alávetni” (Róm.
8,5.7) Az Úr Jézus kijelenti, hogy mi az oka ennek: „...Ha valaki nem születik
vízből és Szellemből, nem mehet be az Isten országába. Ami (hús)testből
született, (hús)test az; és a mi Szellemből született, szellem az” (Ján. 3,5-6)
Azok a (hús)testi emberek: „...akikben nincsen Szent Szellem” (Júd. 1,19) És
azok a szellemi emberek, akikben: „...az Isten Szelleme lakik. Akiben pedig
nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé” (Róm. 8,9).
4141
Pál apostol így tesz vallást az Úrról, idézve Ézsaiást: „Óh Isten
gazdagságának bölcsességének és tudományának [tudásának; ismeretének]
mélysége, [legmélye, szélsőséges és túl nem szárnyalható állapota; rejtélye].
Mely igen kikutathatatlanok [kifürkészhetetlenek; megfoghatatlanok] az ő
pedig Krisztus értelme van, [birtokában vagyunk Krisztus
értelmének].41A

1Kor 3. A pártoskodás elvetése

1Kor 3,1 Hozzátok azonban, testvérek, [atyámfiai] nem szólhattam

[nem beszélhettem] úgy, mint szellemi emberekhez, hanem csak, mint
(hús)testiekhez.42 [Mint olyan már megtért emberekhez, akiket még a
„hús”, és nem a szellem irányit, vezet].43 Mint akik még nem nőttetek
fel Krisztusban, [még kisdedek, gyermekek, kiskorúak vagytok].
1Kor. 3,2 Tejjel tápláltalak [öntöztelek, itattalak át] titeket, nem
kemény eledellel, [nem szilárd étellel], mert még nem bírtátok volna
el. [Mert nem voltatok még elég erősek, mert még nem voltatok
felruházva a Szent Szellem erejével]. Sőt még most sem bírjátok el,
[még most sem vagytok elég erősek],

szándékai, döntései, s kinyomozhatatlanok [megvizsgálhatatlanok;

megmérhetetlenek; túl van azon, ami kideríthető; kikutathatatlan
tevékenységének módja és eszköze], és az ő útjai, [útvonala, tevékenysége;
lábnyoma nem követhető]! Mert kicsoda ismerte meg az Úr, Jahve az
Örökkévaló értelmét? [szándékát; elgondolását; elhatározását] vagy kicsoda volt
néki tanácsosa, [tanácsot ki adott neki]? Avagy kicsoda adott előbb néki, hogy
annak visszafizesse azt? [Ki kölcsönzött neki, hogy visszakövetelhetné tőle]?
Mert Őtőle, Őáltala és Őreá nézve vannak mindenek. [Mert Belőle jött elő, rajta
keresztül megy és Őfelé halad minden, és Beléje torkollik a mindenség] Övé a
dicsőség mindörökké, [a dicsőség Neki jár a (világ)korszakokban]. Ámen”
„Kicsoda igazgatta az Úr Szellemét, és ki oktatta Őt, mint tanácsosa? Kivel
tanácskozott, hogy felvilágosítsa Őt, és tanítsa Őt igazság ösvényére, és tanítsa
ismeretre, és oktassa Őt az értelem útára?” (Róm. 11,33-36; Ésa. 40,13-14).
41A41A
Krisztus értelme (núsz): értelem, gondolkozás, megértés; gondolkozásmód,
vélekedés; az 1Kor. 2,16-ban szellemi értelem; a szív értelme. A Krisztus
értelmét csak az új teremtés részesei birtokolják, de ez nem egy statikus állapot,
hanem dinamikus, azaz állandó újulásra van szüksége.
4242
(Hús)testiekhez (szarkikosz): jelentése: hús; húsból való; földi; Azok a már
megtért emberek, akiket még a „hús”, és nem a szellem irányit, vezet.
4343
A Szent Szellem kitöltetése előtt az Úr Jézus is ezt mondta tanítványainak:
„Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok” (Ján.
16,12) És azért nem hordozhatták el, mert a Szent Szellemmel való beteljesedés
előtt még a „hús” szerint gondolkodik az ember: „Mert a (hús)test szerint valók
a (hús)test dolgaira gondolnak” (Róm. 8,5).
1Kor. 3,3 mert még (hús)testiek44 vagytok. Amikor ugyanis irigység
[féltékenység; vetélkedés; versengés] és viszálykodás [civódás; vita;
visszavonás; meghasonlás, széthúzás, megosztás] van közöttetek, nem
(hús)testiek vagytok-e? Nem emberi módon viselkedtek-e?45
1 Kor. 3,4 Mert mikor egyik ezt mondja: Én Pálé vagyok; a másik
meg: Én Apollósé; nem (hús)testiek vagytok-e?
1Kor. 3,5 Hát ki az az Apollós, és ki az a Pál? Szolgák, [akik a
szellemi javak felszolgálását, megosztását végzik] csupán, [Annak
szolgái, akinek hittetek], akik által hívővé lettetek, [akik hitre vezettek
titeket], mégpedig ki-ki úgy szolgál, ahogy megadta neki az Úr.

4444
(Hús)testiek vagytok (szarkikosz): hús; húsból való; földi; Így a még testies
gondolkodású újjászületett embernek is csak Isten dolgai alapigazságait szabad
elmondani, különben „nem tudja megemészteni” azt, amit hall. Viszont az
éretteknek szilárd táplálékot kell adni (bróma: kenyér), mert már alkalmasak
ennek elfogyasztására, sőt táplálkozásukhoz és növekedésükhöz ez szükséges.
4545
Jakab apostol is erre figyelmeztet: „Ha pedig keserű irigység [vetélkedés,
versengés, féltékenység] és civódás [viszálykodás, veszekedés, amiből a
pártoskodás születik] van a ti szívetekben [a ti bensőtökben], ne dicsekedjetek
[ne kérkedjetek, ne büszkélkedjetek, hencegjetek, és ne cáfoljátok, hazudtoljátok
meg a valóságot, az igét]. És ne hazudjatok az igazság [az Ige] ellen. Ez nem az
a bölcsesség, amely felülről jő, [amely fentről származik], hanem földi [földön
élő], hústesti [pusztán emberi, hústesti, az emberi természetből adódó, ösztönös]
és ördögi [démoni, gonosz szellemtől eredő, ennek jellegzetességét magán
viselő, ördögi tanítás]. Mert ahol irigység (féltékenység) és civakodás [és
viszálykodás, vetélkedés, versengés] van, ott háborúság [zűrzavar, felfordulás,
állhatatlanság, nyugtalanság, rendetlenség, forrongás, zavargás] és minden
gonosz [haszontalan, rossz, gonosz, aljas] cselekedet is van” (Jak. 3,14-16).
1 Kor. 3,6 Én plántáltam [ültettem],46 Apollós öntözött,47 de az Isten
adja vala [folyamatosan] a növekedést.
1Kor 3,7 Nem számít sem az, aki ültet, [aki plántál] sem az, aki
öntöz,48 hanem csak a gyarapodást adó Isten.
1Kor. 3,8 Aki ültet, [aki plántál] és aki öntöz: egyek, és mindegyik
majd a maga [a saját] jutalmát kapja [nyeri], fáradozásához méltóan.49
1Kor. 3,9 Mert mi Isten munkatársai vagyunk,50 ti pedig Isten
[művelés alatt álló] szántóföldje, Isten épülete [építése] vagytok.51
1Kor. 3,10 Az Istentől nekem adott kegyelem szerint, mint bölcs [és
gondos] építőmester, alapot [fundamentumot] vetettem, de más épít rá.
Vigyázzon azonban mindenki [nézze meg; nézzen utána; folyton
ügyeljen arra], hogyan [és mi módon] épít rá.52
4646
És hogy hogyan és mit plántált Pál apostol, azt így jelenti ki a Szent Szellem:
„... szelídséggel fogadjátok a beoltott (beültetett, és a veletek összenövő) igét,
amely megtarthatja [amely képes és hatalma van megmenteni, megtartani,
kiszabadítani, biztonságba helyezni, megőrizni, meggyógyítani, azaz üdvözíteni]
a ti életeteket, (és egész személyeteket)” (Jak. 1,21) Ez a beoltott ige pedig az
Úr Jézusról szóló örömhír: „Mert ha tízezer tanítómesteretek lenne is a
Krisztusban, de nem sok atyátok; mert tőlem vagytok a Krisztus Jézusban az
evangélium által” Ezért ismét: „Eszetekbe juttatom,... atyámfiai, az
evangéliumot, melyet hirdettem néktek, melyet be is vettetek, melyben álltok is,
Amely által üdvözültök is, ha megtartjátok, aminémű beszéddel hirdettem
néktek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké” (1 Kor. 4,15; 15,1-2).
4747
És hogy ez mit jelent, arról így szól Isten Igéje: „Így szól az Úr, Jahve az
Örökkévaló, Teremtőd és Alkotód anyád méhétől fogva, aki megsegít: Ne félj, …
Mert vizet öntök a szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra; kiöntöm
Szellememet a te magodra, és áldásomat a te csemetéidre. És nevekednek, mint
fű között, és mint a fűzfák vizek folyásinál” (Ésa. 44,2-4) Ezért Isten ezt kérdezi
minden hívőtől: „... Vajon vettetek-e Szent Szellemet, minekutána hívőkké
lettetek?...” (Csel. 19,2).
4848
És azért nem számítanak: „Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az
akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően” (Fil. 2,13).
4949
És hogy ki Ő, aki a jutalmat adja, arról így tesz bizonyságot a Szent Szellem:
„Ímé, Jahve az Örökkévaló, az Úr Isten jő hatalommal, és karja uralkodik! Ímé,
jutalma vele jő, és megfizetése Ő előtte” (Ésa. 40,10) Az Úr Jézus kijelentése:
„És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek
mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz” (Jel. 22,12).
5050
Ezért: „Mint együttmunkálkodók intünk is, hogy hiába ne vettétek légyen az
Isten kegyelmét” (2 Kor. 6,1).
5151
És így folytatja az apostol: „Kik fölépíttettetek az apostoloknak és
prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus, Akiben az egész
épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban; Akiben
ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Szellem által” (Eféz. 2,20-22).
5252
És így folytatja az intést az apostol: „Mivel tehát már elfogadtátok Krisztus
Jézust, az Urat, éljetek is őbenne. Gyökerezzetek meg és épüljetek fel őbenne,
1Kor. 3,11 Mert más alapot [más fundamentumot] senki sem vethet a
meglevőn, [a lerakott alapon kívül, amely egyszer vettetett; mint ami
már megvan], amely a Jézus Krisztus.53
1 Kor. 3,12 Ha pedig valaki aranyat,54 ezüstöt,55 drágaköveket,
(holt)fát,56 szénát, pozdorját,57 [szalmából; gabonaszárból] épít rá erre
a fundamentumra, (erre az alapra).
1Kor. 3,13 az a nap, [az Úr napja] fogja világossá, [nyilvánvalóvá;
szemmel láthatóvá] tenni, [mert kimutatja; felszínre, nyilvánosságra,

erősödjetek meg a hit által, amint tanultátok, és hálaadásotok legyen egyre

bőségesebb. Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan
bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a
világ elemeihez, és nem Krisztushoz alkalmazkodik” (Kol. 2,6-8).
5353
Már Ézsaiás is prófétál az „alap”-ról: „Ezért így szól az én Uram, az Úr,
Jahve az Örökkévaló: A Sionra egy követ teszek le alapul, szilárd követ, drága
sarokkövet alapul. Aki hisz, az nem menekül el!” (Ézs. 28,16) Az apostol pedig
folytatja kijelentést: „És nincsen senkiben másban üdvösség (bűnbocsánat,
megmenekülés (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből,
bűnökből; mindenfajta problémából, bajból); megszabadítás (mindenfajta
veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazás; biztonság;
állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség);
boldogság, megtartatás): mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név,
mely által kellene nékünk megtartatnunk (üdvözülnünk). Igen: Jézus az
egyetlen, aki megmentheti az embereket, és az Ő neve az egyetlen hatalom a
világon, ami üdvözíthet bennünket” (Csel. 4,12).
554
A próbában is kitartó – és az Úr Jézusba vetett – hit, az az arany, amely
kiállja a tűz próbáját: „hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a
veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor
méltónak bizonyuljon a dicséretre, dicsőségre és tisztességre. Őt szeretitek,
pedig nem láttátok, őbenne hisztek, bár most sem látjátok, és kimondhatatlan,
dicsőült örömmel örvendeztek, mert elértétek hitetek célját, egészlényetek
üdvösségét” (1Pt. 1,7) Ezért a feltámadott dicsőség Ura azt mondja: „Azt
tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá
légy...” (Jel. 3,18) .
5555
Akinek szívében és szájában Isten Igéje van, az ezüstöt épít az alapra, mert:
„Az Úr, Jahve az Örökkévaló szava egyenes beszéd, kipróbált ezüst, salaktalan,
hétszer tisztított” (Zsolt 12,7) Mert: „Az Istennek teljes beszéde igen tiszta, és
pajzs az ahhoz folyamodóknak. Ne tégy az ő beszédéhez; hogy meg ne feddjen
téged, és hazug ne légy” (Péld. 30,5-6) És aki ehhez tartja magát, arról így tesz
bizonyságot a Szent Szellem: „Választott ezüst az igaznak nyelve...” (Péld.
10,20)
5656
De az emberek inkább választják a láthatókat, és kiábrázolják Istent, aki
megmondta, hogy: „Őrizzétek meg azért jól a ti életeteket, mert semmi alakot
nem láttatok akkor, amikor a tűznek közepéből szólott hozzátok az Úr, Jahve az
Örökkévaló a Hóreben. Hogy el ne vetemedjetek, és faragott képet, valamely
bálványféle alakot ne csináljatok magatoknak, férfi vagy asszony képére” (5
világosságra hozza], mivel tűzben jelenik meg, [tűzben nyilvánul
meg; tűz által fog kinyilatkozni, lepleződni; hull le róla a lepel]. És
akkor mindenkinek a munkája nyilvánvalóvá lesz, [láthatóvá válik
majd], és hogy kinek mit ér [milyen] a munkája, azt [maga] a tűz fogja
kipróbálni [megmutatni, teszi próbára, vizsgálja meg].58
1Kor. 3,14 Ha valakinek a munkája, [építménye] amelyet [az alapra]
ráépített, megmarad, jutalmat fog kapni;
1Kor. 3,15 de ha valakinek a munkája [műve] megég, [elhamvad], kárt
vall, [veszteséget fog szenvedni]. Ő maga megmenekül [és
megtartatik] ugyan, de [csak] úgy, mint aki tűzön [keresztül] ment át.
1Kor. 3,16 Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma [a templom magva,
a Szentek Szentje] vagytok, és az Isten Szelleme bennetek lakik?59
Móz. 4,15-16) De az emberek: „...nem tértek meg az ő kezeik csinálmányaitól,
hogy ne imádnák a gonosz szellemeket, és az arany és ezüst és érc és kő és fa
bálványokat, amelyek nem láthatnak, sem hallhatnak, sem járhatnak” (Jel.
9,20) És ha nincs elég pénze, hogy ezüst vagy arany bálványt készíttessen: „Aki
szegény... oly fát választ, amely meg nem rothad; okos mestert keres, hogy oly
bálványt állítson, amely nem ingadozik” (Ésa. 40,20).
5757
A kevélység és a gonosz cselekedeteket nevezi az Úr pozdorjának: „Mert
ímé, eljön a nap, lángoló, mint a sütő-kemence, és olyanná lesz minden kevély
és minden gonosztevő, mint a pozdorja, és megégeti őket az eljövendő nap, azt
mondja Jahve az Örökkévaló, a Seregeknek Ura, amely nem hagy rajtok
gyökeret, sem ágat” (Malak. 4,1).
5858
Már Ézsaiás prófétán keresztül szól az Úr az övéinek: „Ímé,
megtisztítottalak, de nem úgy, mint ezüstöt, megvizsgáltalak, és kiválasztottalak
a nyomorúság, szenvedés, csapás, nyavalya, szerencsétlenség, nyomorult
állapot olvasztókemencéjéből” (Ésa. 48,10) És hogy mit ért kemencén az Úr:
„Titeket pedig kézen fogott az Úr, és kihozott titeket a vas kemencéből,
Egyiptomból, (a világból) hogy legyetek néki örökös népe, miképpen e mai
napon vagytok” (5 Móz. 4,20) Az Úr kihozott a világból – Egyiptomból – a
nyomorúság földjéből – a vas kemencéből – mert: „...magának kiválasztott
minket Őbenne (a Krisztusban) a világ teremtetése előtt...” (Eféz. 1,4) A tűzről
pedig – amivel, vagy Akivel – megvizsgál az Úr, így szól a Szent Szellem.
„Nem olyan-e az én igém, mint a tűz? Azt mondja az Úr, Jahve az
Örökkévaló...” (Jer. 23,29).
5959
Pontosítja a Szent Szellem, hogy Ő hol is lakik: „Avagy nem tudjátok-é,
hogy a ti testetek (szóma = személyiségetek, legbelső énetek) a bennetek
lakozó Szent Szellemnek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a
magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti
testetekben (szómati = egész valótokban)” (1 Kor. 6,19-20) Pál apostol
megvallása: „...Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan az Isten
mondta: „Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem
lesznek” (2Kor. 6,16) „Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak
alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus, Akiben az egész épület szép
renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban; Akiben ti is együtt
1Kor. 3,17 Ha valaki az Isten templomát megrontja [lerontja;
megszeplősíti; megfertőzteti; lerombolja; elpusztítja] azt megrontja
[elpusztítja; elveszti; lerombolja; lerontja] Isten, mert [ugyanis] az
Isten temploma szent [a világtól, és annak szennyétől elkülönített], és
ez a templom ti vagytok.60
1Kor. 3,18 Senki meg ne csalja [ne ámítsa; ne vezesse tévútra; nehogy
valaki becsapja] önmagát! Ha valaki bölcsnek gondolja [tartja; véli;
hiszi] magát közöttetek ebben a világban [a dolgok ezen
rendszerében; ebben a létkorszakban] legyen bolonddá, [váljék
balgává, oktalanná, ostobává] hogy [csakugyan] bölccsé lehessen.61
építtettek Isten hajlékává a Szellem által” (Eféz. 2,20-22)
6060
Ezékiel így prófétál erről: „ „Te, emberfia, mondd el Izráel házának, hogy
milyen ez a templom. Ők pedig szégyenkezzenek bűneik miatt, és azután
mértékül vehetik ezt a mintát. Ha majd szégyenkezni fognak mindazok miatt,
amiket elkövettek, akkor ismertesd velük a templom tervezetét és elrendezését,
kijáratait és bejáratait, egész tervezetét és előírásait, egész tervezetét és a rá
vonatkozó törvényeket; rajzold le a szemük láttára, hogy jegyezzék meg egész
tervezetét és előírásait, és azt valósítsák meg. Ez a templom törvénye. A hegy
tetején körülhatárolt egész terület igen szentséges (Isten jelenléte). Íme, ez a
templom törvénye” (Ezék. 43,10-12) A prófécia beteljesült, és most azt kérdezi
Isten az Ő népétől: „…mi azonosság van Krisztus és Beliál között? Vagy milyen
közösség van hívő és hitetlen között? Hogyan fér össze Isten temploma a
bálványokkal? Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan az Isten
mondta: „Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem
lesznek. Ezért tehát menjetek ki közülük, és váljatok külön tőlük, így szól az Úr,
tisztátalant ne érintsetek, és én magamhoz fogadlak titeket, Atyátokká leszek, ti
pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek, így szól a mindenható Úr” (2Kor. 6,15-
18).
6161
Az Úr intése: „Bizodalmad legyen az Úrban, Jahvéban az Örökkévalóban
teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. Ne légy bölcs a te
magad ítélete szerint; tiszteld az Urat, Jahvét az Örökkévalót, és távozzál el a
gonosztól” (Péld. 3,5.7) Mert: „Jaj azoknak, akik bölcseknek képzelik magukat,
és magukat tartják okosnak” (Ézs. 5,21) És újra és újra hangzik a
figyelmeztetés: „...Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint” (Róm. 12,16) Hogy
mit tart bölcsnek az Úr: „Az igének pedig megtartói legyetek és ne csak
hallgatói, megcsalván magatokat. Mert ha valaki hallgatója az igének és nem
megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő
természet szerinti ábrázatát: Mert megnézte magát és elment, és azonnal
elfelejtette, milyen volt” (Jak. 1,22-24). Ezért így inti a mindenkori hívőket az
apostol: „Mert a nékem adott kegyelem által [segítségével] mondom
mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint ahogy kell
bölcselkedni, [Senki ne becsülje magát (ne gondoljon magáról) a kelleténél
többre] hanem józanon bölcselkedjék, amint az Isten adta kinek-kinek a hit
mértékét. [hogy elméjét ne jártassa a magas dolgokon azon felül, amiben járnia
kellene, hanem azon járjon az elmétek, hogy hogyan kell viselkednetek, józanul
1 Kor. 3,19 Mert [hiszen] e világ bölcsessége bolondság [balgaság;
oktalanság; ostobaság] az Isten előtt. Mert meg van írva: Megfogja62 a
bölcseket az ő csalárdságukban, [álokoskodásukban].
1 Kor. 3,20 És ismét: Ismeri az Úr [tárva az Úr előtt; mert az Úr
tudja] a bölcsek gondolatait [fontolgatásait; érveléseit; okoskodásait;
hogy holtpontra jutottak elgondolásaikkal, hogy érveléseik
haszontalanok, értéktelenek], és hiábavalók.63
1Kor. 3,21 Azért senki ne dicsekedjék [kérkedjék; hencegjen]
emberekkel, mert minden a tiétek.64
1 Kor. 3,22 Akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár világ, akár élet [a
fizikai, vagy biológiai élet] akár halál, akár jelenvalók, akár
következendők, [eljövendők; bekövetkezendők] minden a tiétek.
1 Kor. 3,23 Ti pedig Krisztusé [vagytok],65 Krisztus pedig Istené.
1Kor 4. Az apostol tisztsége és gondja

1 Kor. 4,1 Úgy tekintsen [úgy számítson; értékeljen] minket minden

ember, mint Krisztus szolgáit,66 [parancsvégrehajtóit; alárendeltjeit]
és Isten [szent] titkainak sáfárait, [gondnokait; intézőit].
1 Kor. 4,2 Ami pedig egyébiránt a sáfárokban, [a gondnokokban;
intézőkben, akik a megbízó (a tulajdonos) javaival felelősen
(az Ige szerint), kinek-kinek úgy, ahogy Isten a hit mértékét kiosztotta neki]”
(Róm. 12,3).
6262
A héberben erőteljesebb a kifejezés, fordíthatnánk úgy; hogy Isten meghúzza
a hurkot, mégpedig saját ravaszságuk kötelét a világ bölcseinek nyaka körül.
6363
Már Dávidon keresztül kijelenti a Szent Szellem, hogy: „Az Úr, Jahve az
Örökkévaló tudja, milyen hiábavalók az ember gondolatai” (Zsolt. 94,11).
6464
Mert: „Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért
odaadta, mi módon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?” (Róm.
8,32).
6565
Pál apostol így folytatja: „Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám
magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,29) Ábrahámnak pedig azt
ígérte Isten, hogy: „...e világnak örököse lesz...” (Róm. 4,13) És ti vagytok:
„...örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak...” (Róm. 8,17) Krisztus
örökségéről pedig – melynek örököstársai vagyunk – ezt jelentette ki az Úr
Jézus: „...Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön” (Mát. 28,18) És
Ő: „Felül (van) minden fejedelemségen és hatalmasságon és erőn és uraságon
és minden néven, mely neveztetik nemcsak e világon, hanem a következendőben
is: Mert Isten: az Ő lábai alá vetett mindeneket, és Őt tette mindeneknek fölötte
az anyaszentegyháznak fejévé, Mely az Ő teste (személye), teljessége Őnéki, aki
mindeneket betölt mindenekkel” (Eféz. 1,21-23).
6666
Szolga (hüpéretész) Krisztus [parancsvégrehajtói; alárendeltjei; szó szerint:
más irányítása ALATT EVEZŐ valaki; katonai jellegű szó. A harci gálya
evezőse volt, megkülönböztetve a fedélzeten harcoló katonáktól. Nehéz, kemény
munkát végző, felettesei parancsára cselekvő személy.
gazdálkodnak, pénzügyeit rendezzék: gondnokai annak, és számot
adnak róluk a tulajdonosnak] megkívántatik az, hogy mindenik hűnek
[megbízhatónak] találtasson, [bizonyuljon].67
1 Kor. 4,3 Rám nézve pedig igen csekély dolog [és a legkevésbé sem
törődöm azzal], hogy ti tőletek ítéltessem meg, [hogy vizsgálgassatok
engem, és hogy ti mondjatok rólam ítéletet], vagy emberi ítéletnaptól
[vagy más emberi fórum, emberi szokás szerint]; sőt magam sem
ítélem meg magamat, [önmagam fölött sem ítélkezem].
1 Kor. 4,4 Mert semmit sem tudok magamra [vonatkozólag, ami
ellenem szólna, semmi vádat nem tudok önmagamra mondani], de
nem ebben vagyok megigazulva; [de ez által még nem igazulok meg];
aki ugyanis engem megítél, [alaposan megvizsgál] az Úr az. [Ő az,
akinek a vizsgálata alá tartozom].68
1 Kor. 4,5 Azért [a megfelelő] idő előtt semmit se ítéljetek (el), míg el
nem jő az Úr, aki egyrészt világ(osság)ra hozza [megvilágítja, fénybe
borítja] a sötétségnek titkait, [rejtekeit, rejtelmeit; titkos dolgait].
Másrészt megjelenti, [nyilvánvalóvá teszi; kinyilatkoztatja;
nyilvánosságra hozza; láthatókká teszi] a szíveknek [a bensőknek]
tanácsait, [szándékait, akaratát].69 És akkor mindenkinek az Istentől
lészen a dicsérete, [és mindenki megkapja az elismerést az Istentől].
1 Kor. 4,6 Ezeket (a dolgokat) pedig, atyámfiai, [testvérek] példában
[példaképpen] szabtam [és alkalmaztam] magamra és Apollósra ti
érettetek. Hogy rajtunk [a mi példánkon] tanuljátok meg (a szabályt),
hogy annakfelette ami írva van, [nem szabad az eszeteket feljebb
járatni] nem kell bölcselkedni.70 Hogy senki se fuvalkodjék fel az
6767
Pál apostol ismerve az ő Ura parancsát, ezt vallja: „Mert ha az evangéliumot
hirdetem, azzal nincs mit dicsekednem, mivel kényszer nehezedik rám. Jaj
nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot! Mert ha akaratom szerint
művelem ezt, jutalmam van; ha pedig akaratom nélkül, sáfársággal bízattam
meg” (1 Kor. 9,16-17).
6868
Már Dávid is az Urat kéri, hogy Ő ítélje meg, az Ő igazsága szerint: Ítélj meg
engem, és [tégy igazságot] a te igazságod szerint, oh Uram, Jahve Örökkévaló
Istenem, hogy ne örüljenek [ne diadalmaskodjanak] rajtam!” (Zsolt. 35,24) S a
Szent Szellem Isten igazságáról így tesz bizonyságot: „Istennek igazsága pedig
Jézus Krisztus...” (Róm. 3,22).
6969
A Prédikátor így beszél erről: „Mert Isten megítél minden tettet, minden
titkolt dolgot, akár jó, akár rossz az”.„Feltárja a sötétségből a mélységes
titkokat, és a halálnak árnyékát is világosságra hozza” (Préd. 12;16; Jób.
12,22) „Ő tárja fel a mélyen elrejtett titkokat; tudja, mi van a sötétségben, és
nála lakik a világosság” (Dán. 2,22).
7070
Ezért: „Jaj azoknak, akik bölcseknek képzelik magukat, és magukat tartják
okosnak” (Ézs. 5,21) Hát: „Ne légy felettébb igaz, és felettébb ne bölcselkedjél;
miért keresnél magadnak veszedelmet?” (Préd. 7,16)
egyikért a másik ellen, [nehogy bármelyikőtök felfuvalkodva kérkedjék
az egyik tanítóval a másik rovására].71
1 Kor. 4,7 Mert kicsoda különböztet meg téged? [Ki ítélhet téged
különbnek másoknál]? Mid van ugyanis, amit nem kaptál volna? Ha
pedig úgy kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna?72
1 Kor. 4,8 Immár beteltetek, [jóllaktatok] immár meggazdagodtatok,
nálunk nélkül [is] uralkodásra [királyságra] jutottatok; vajha
csakugyan uralkodásra [királyságra] jutottatok volna, [és adja Isten,
hogy uralkodjatok] hogy mi is veletek egybe uralkodhatnánk, [királyi
uralmat gyakorolhatnánk].
1 Kor. 4,9 Mert úgy vélem, hogy az Isten minket, az apostolokat
[kiküldötteket; az evangélium nagyköveteit], utolsókul állított [tett
szemlére, utolsókként mutatott be, vagy állított elő], mintegy halálra
szántakul, [halálra ítéltnek, kijelöltnek], mert [színházi] látványossága
[és csodája] lettünk a világnak, úgy angyaloknak, mint embereknek.
1 Kor. 4,10 Mi bolondok [oktalanok; ostobák balgák, esztelenek] a
Krisztusért, ti pedig bölcsek [okosak; értelmesek; eszesek] a
Krisztusban. Mi erőtlenek ti pedig erősek. Ti dicsőségesek
[megbecsültek; jó hírben állók; dicsőítettek; tisztaságban ragyogók]
mi pedig gyalázatosak, [megvetettek; lebecsültek].
1 Kor. 4,11 Mind ez ideig éhezünk is, szomjúhozunk is,
mezítelenkedünk is, bántalmaztatunk is, [verést szenvedünk; arcul
veretünk] bujdosunk is [bizonytalan helyeken, (otthontalanul);
hajléktalanok, (hazátlanok) vagyunk].73
1 Kor. 4,12 Fáradozunk is, tulajdon kezünkkel munkálkodván [kezünk
munkájával keressük kenyerünket, dolgozva el is fáradunk].74 Ha
7171
Ne kérkedj: (phüszioó): a görög szöveg szerint: ne töltsön el szellemi gőg
benneteket, az Írásoktól eltérő, idegen – azaz: a nem a kijelentésen alapuló
ismeretet közlő – tanítások /vagy tanítók/ miatt. Ne legyetek ellenséges
magatartással az egyik miatt a másikkal szemben.
7272
Mert: „....Semmit sem szerezhet az ember, ha nem a mennyből adatott meg
neki” (Ján. 3,27).
7373
Aki a Krisztust hirdeti, annak fel kell készülnie, hogy üldözéseket is el kell
szenvednie a Krisztus nevéért: „Zsidóktól ötször kaptam negyven botütést egy
híján. Háromszor megostoroztak, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést
szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem. Gyakran voltam úton,
veszedelemben folyókon, veszedelemben rablók között, veszedelemben népem
között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban,
veszedelemben a tengeren, veszedelemben áltestvérek között. Fáradozásban és
vesződségben, gyakori virrasztásban, éhezésben és szomjazásban, gyakori
böjtölésben, hidegben és mezítelenségben” (2 Kor. 11,24-27).
7474
Az apostol minden gyülekezetnek megismétli, hogy őt hogyan vezeti a Szent
Szellem: „Magatok is [láttátok, és] tudjátok, [hogyan], és mi módon kell minket
szidalommal illettetünk, [átkoznak; gyaláznak] jót kívánunk, [áldást
mondunk].75 Ha háborúságot szenvedünk, [üldöznek] békességgel
tűrjük, [türelemmel elhordozzuk; helytállunk].
1 Kor. 4,13 Ha gyaláztatunk, [becsmérelnek, rágalmaznak; ha
szidalmaznak, és mialatt mi másokat bátorítunk, rossz hírünket keltve
gonoszul beszélnek, mi jó szóval válaszolunk, és] könyörgünk:
[imádkozunk és megvigasztalódunk]. Szinte [ennek] a
világ(egyetemnek) szemetjévé [salakjává] lettünk, mindeneknek
söpredékévé [mocskává] egész mostanig, [mind a jelen napig].76
1 Kor. 4,14 Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket,
hanem mint szerelmes [Isten szeretetével szeretett] gyermekeimet
[fiaimat, óva] intelek, [és a szívetekre helyezem].
1 Kor. 4,15 Mert ha tízezer tanítómesteretek, lenne is a Krisztusban,
de nem sok atyátok; mert tőlem vagytok a Krisztus Jézusban az
Evangélium [az örömüzenet; a jó hír] által.77
1 Kor. 4,16 Kérlek [buzdítlak] azért titeket, legyetek az én követőim,
[utánzóim, akik igyekeznek mindenben lemásolni és megpróbálni
ugyanúgy tenni, mint én].78
[utánozni], és követni, [milyen példát mutattunk nektek, amikor köztetek
éltünk]; mert nem viseltük magunkat közöttetek rendetlenül [hiszen mi nem
tétlenkedtünk közöttetek; soha nem voltunk munkakerülők]. Sem ingyen
kenyeret nem ettünk senkinél, hanem munkával és [keserves] fáradsággal [és
vesződséggel], éjjel-nappal dolgozva, hogy közületek senkinek se legyünk
terhére. Nem azért, mintha nem volna rá jogunk [felhatalmazásunk,
jogosultságunk], hanem hogy magunkat például adjuk néktek, hogy minket
kövessetek [és utánozzatok” (2Thessz. 3,7-9).
7575
Betöltve az Úr Jézus parancsát: „... Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok
azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és
imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket” (Mát. 5,44)
Tudván, hogy: „...,nem vér és (hús)test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a
fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói
ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak” (Eféz. 6,12).
7676
Beteljesült a prófécia: „Söpredékké és utálattá tettél minket a népek között.
Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk” (Siral. 3,45-46).
7777
Az apostol Korintusban: „...lakozék egy esztendeig és hat hónapig, tanítva
köztük az Isten igéjét” (Csel. 18,11) Mindaddig a gyülekezetekben marad, amíg
a Krisztus ki nem ábrázolódik bennük: „gyermekeim, akiket újra meg újra
fájdalmak között szülök meg, amíg kiformálódik bennetek a Krisztus” (Gal.
4,19)
7878
És hogy hogyan kell őt követni, és az Evangéliumot hirdetni, arról így beszél
az Ige: „Legyetek követőim, testvéreim, és azokra figyeljetek, akik úgy élnek,
ahogyan mi példát adtunk nektek”. Mert: „... a mi evangéliumunk ti nálatok
nem áll csak szóban, hanem isteni erőkben is, Szent Szellemben is, sok
bizodalomban is, amiképpen tudjátok, hogy milyenek voltunk közöttetek ti
1 Kor. 4,17 Azért küldtem [bocsátottam] hozzátok Timóteust, ki
nékem [nagyon] szeretett [kedves, drága] és hű [megbízható] fiam az
Úrban. Aki eszetekbe juttatja néktek az én útjaimat, és [emlékeztet
titeket tanításomra; utasításaimra] a Krisztusban, amint mindenütt,
minden [kihívott] gyülekezetben [egyházban; eklézsiában] tanítok.
1 Kor. 4,18 De mintha [nem is készülnék], és el se mennék ti hozzátok,
úgy felfuvalkodtak [elbizakodtak; büszkévé, gőgössé lettek]
némelyek.79
1 Kor. 4,19 Pedig elmegyek hamarosan hozzátok, ha az Úr akarja; és
megismerem a felfuvalkodottaknak nem a beszédét, hanem a
[csodatévő] erejét, [hatalmát].
1 Kor. 4,20 Mert nem beszédben áll [nem szavakon alapszik, nem
szóban nyilatkozik meg] az Istennek országa, [Isten királysága,
uralma] hanem erőben, [hatalomban, csodatevő erőben].
1 Kor. 4,21 Mit akartok? Vesszővel menjek-e hozzátok, avagy
[Istenszerinti] szeretettel és szelídségnek szellemével?

1Kor 5. Egy botrányos eset felszámolása

1 Kor. 5,1 Általában hallatszik köztetek paráznaság, méghozzá olyan

paráznaság is, amilyen a pogányok [a nemzetek] között sem említtetik,
[a nemzetek sem fordul elő] hogy valaki atyjának feleségét elvegye.
[hogy tudniillik hogy valaki apjának feleségével él].80
1 Kor. 5,2 És ti fel vagytok fuvalkodva, [és még kérkedtek is,
ahelyett, hogy (sírnátok; szomorkodnátok) bánkódnátok], és nem
keseredtetek meg inkább, hogy kivettetnék közületek, [és kizárnátok
érettetek” (1 Thess. 1,5-9) És a mindennapi életben való követésről pedig: „A
mi Urunk Jézus Krisztus nevében pedig rendeljük néktek, atyámfiai, hogy
vonjátok el magatokat minden atyafitól, aki rendetlenül él, és nem ama utasítás
szerint, amelyet mi tőlünk kapott. Mert magatok is tudjátok, hogyan kell
követnetek minket; hiszen mi nem tétlenkedtünk közöttetek. Nem azért, mintha
nem volna meg a jogunk erre, hanem azért, hogy önmagunkat állítsuk elétek
követendő példaként” (2 Thess. 3,6-12).
7979
Így beteljesedett ez a prófécia is az apostol életében, mert: „így szólt
...valamennyi kevély ember...: Hazugságot szólsz te, nem küldött téged az Úr,
Jahve az Örökkévaló a mi Istenünk...” (Jer. 43,2)
8080
Meg van írva, hogy: „A te atyád feleségének szemérmét fel ne fedd, a te
atyádnak szemérme az” (3 Móz. 18,8) „Ha valaki az ő atyjának feleségével hál,
az ő atyjának szemérmét fedi fel: halállal lakoljanak mindketten; vérük rajtuk”
(3 Móz. 20,11) Ezért: „… előre mondom néktek, amiképpen már ezelőtt is
mondottam, hogy akik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem
lesznek” (Gal. 5,21).
(eltávolítottátok volna; kirekesztettétek) magatok közül] aki ezt a
dolgot cselekedte, [aki effélét művel].
1 Kor. 5,3 Mert én távol lévén ugyan testben, [egész valómban], de
jelen lévén szellemben, már elvégeztem, [már ítéletet mondtam a
fölött] mintha [közöttetek] jelen volnék, [mint jelenlevő] hogy azt, aki
ekként ezt cselekedte, [aki így viselkedett],
1 Kor. 5,4 [Úgy ítéltem, hogy miután] ti és az én szellemem a mi
Urunk Jézus Krisztusnak nevében egybegyűlvén, [egyesültünk; egybe
fonódott a ti szellemetek és az enyém] a mi Urunk Jézus Krisztus
hatalmával, [erejével]
1 Kor. 5,5 Átadjuk [kiszolgáltatjuk] az ilyent a sátánnak a (hús)testnek
veszedelmére, [romlására; vesztére], hogy a szellem megtartassék
[megmeneküljön; kiszabaduljon] az Úr Jézusnak ama napján.
1 Kor. 5,6 Nem jó [nem helyes; és nem szép] a ti dicsekedésetek.
Avagy nem tudjátok-e, hogy egy kicsiny [egy parányi] kovász81 az
egész tésztát megposhasztja, [megkeleszti; erjedésbe hozza].82
1 Kor. 5,7 Tisztítsátok [takarítsátok] el azért a régi kovászt, hogy
legyetek új tésztává* aminthogy kovász nélkül valók vagytok; [hiszen
mentesek is vagytok a kovásztól]; mert hiszen a mi húsvéti bárányunk,
[pászkaáldozatunk] a Krisztus, megáldoztatott [föláldoztatott;
megöletett már] érettünk.
1 Kor. 5,8 Azért ne régi kovásszal ünnepeljünk, sem rosszaságnak és
gonoszságnak [rosszindulatnak] kovászával, hanem tisztaságnak
8181
Kovász: (dzümé): jelentése: Erjedés; kenyér készítéséhez használt
,,savanyított kenyértészta”(a kenyérdagasztás és szakasztás után a tálban
visszamaradt nyers tészta, amelyet kis lágy cipóalakban meghagynak, és amit a
következő sütésnél, mint erjesztő anyagot használnak, ami a dagasztott
kenyértésztát megkeleszti. Képletesen: magatartás, vagy tanítás, tanítási mód,
amely „keleszt”, tovább hat és erjeszt; tehát a meglévőt valamilyen irányban
megváltoztatja, akár kedvező, akár kedvezőtlen irányban; a mindent átjáró,
megerjesztő tan, eszme, amely lehet vallásos vagy politikai.
8282
Az Úr Jézus így figyelmezteti az Övéit: „… Vigyázzatok és őrizkedjetek a
farizeusok (az elzárkózó, kiemelkedően kegyes férfiak zárt csoportja) és
sadduceusok (vallási és politikai párt) kovászától. Ők pedig tanakodnak vala
maguk között, mondván: Nem hoztunk kenyeret magunkkal. De Jézus észrevette,
és így szólt hozzájuk: „Mit tanakodtok azon, kicsinyhitűek, hogy nincs
kenyeretek? Még mindig nem értitek? Nem emlékeztek az ötezer ember öt
kenyerére, és arra, hogy hány kosár maradékot szedtetek össze? A négyezer
ember hét kenyerére sem emlékeztek, és arra sem, hogy hány kosár maradékot
szedtetek össze? Miért nem értitek meg, hogy én nem kenyérről beszéltem
nektek?! Őrizkedjetek a farizeusok és sadduceusok kovászától! Ekkor értették
meg, hogy nem azt mondta, hogy a kenyér kovászától óvakodjanak, hanem a
farizeusok és sadduceusok tanításától” (Mát. 16,6-12).
[őszinteségnek; nyíltszívűségnek] és igazságnak, [valóságnak, ami
Isten Igéje] kovásztalanságában, [a nem romlott, nem megrontott
kenyereivel].
1 Kor. 5,9 Azt írtam néktek ama levelemben, hogy paráznákkal
[fajtalan, lányfuttató férfiakkal] ne társalkodjatok. [Ne barátkozzatok,
(ne érintkezzetek) romlott emberekkel; ne keveredjetek össze többé
egy társaságba a cédákkal; nem szabad kapcsolatot tartani velük].83
1 Kor. 5,10 De nem általában [általánosságban írtam, hogy] e világ
paráznáival, [kicsapongóival; cédáival] vagy csalóival, [fösvényeivel;
nyerészkedőivel; kapzsijaival; haszonlesőivel; telhetetlenjeivel] vagy
ragadozóival, [rablóival; harácsolóival; zsarolóival] vagy
bálványimádóival, [ne keveredjetek össze] mert hiszen így ki kellene e
világból mennetek, [ki kellene szöknötök].
1 Kor. 5,11 Most azért azt írom néktek, hogy ne társalkodjatok azzal,
[ne érintkezzetek, és olyannal ne keveredjetek (többé egy társaságba)
össze] ha valaki atyafi létére [akit bár testvérnek neveznek] parázna.
[kicsapongó; céda; fajtalankodó férfi], vagy csaló, [kapzsi; fösvény;
nyerészkedő; haszonleső; telhetetlen; harácsoló, ezért egy csaló] vagy
bálványimádó, [képimádó], vagy szidalmazó, [átkozódó; rágalmazó;
gyalázkodó; sértegető; becsmérlő; káromkodó], vagy részeges, vagy
ragadozó, [rabló; zsaroló; kapzsi] Az ilyennel még együtt se egyetek.
[ne is étkezzetek együtt; ne éljetek közösségben velük].84
1 Kor. 5,12 Mert mi közöm ahhoz, [nem tartozik rám] hogy a
kívülvalókról is ítéletet tegyek, [bíráskodjam; ítélgessem]? Avagy ti
nem a belüllévők fölött tesztek-e ítéletet, [azok fölött, akik a
közösséghez tartoznak]?
1 Kor. 5,13 A kívülvalókat pedig majd az Isten ítéli meg, [róluk Ő
dönt]. Vessétek ki [távolítsátok el, emeljétek (irtsátok) ki] azért a
gonoszt [káros, veszélyes, ellenséges; züllötteket] magatok közül.
8383
Mert: „Hiszen jól tudjátok, hogy egyetlen paráznának, tisztátalannak vagy
nyerészkedőnek, azaz bálványimádónak sincs öröksége a Krisztus és az Isten
országában” (Eféz. 5,5) Hiszen: „Akik pedig Krisztus Jézuséi, a (hús)testet
megfeszítették szenvedélyeivel és kívánságaival együtt” (Gal. 5,24) „Ha pedig
valaki nem engedelmeskedik a mi levél által való beszédünknek, azt jegyezzétek
meg; ne tartsatok vele kapcsolatot, hogy megszégyenüljön” (2 Thess. 3,14).
8484
Figyelmeztettünk már benneteket, hogy: „Öljétek meg tehát tagjaitokban
azt, ami csak erre a földre irányul: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a
szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás, mert
ezek miatt haragszik Isten” (Kol. 3,5-6) Most pedig: „A mi Urunk Jézus Krisztus
nevében pedig, rendeljük néktek, atyámfiai, hogy vonjátok el magatokat minden
atyafitól, a ki rendetlenül él, és nem ama utasítás szerint, amelyet mi tőlünk
kapott” (2 Thess. 3,6).
1Kor 6. A keresztények peres ügyei

1 Kor. 6,1 Merészel valaki ti közületek, ha peres dolga van a

másikkal, az igaztalanok [a hitetlenek, akik Isten nélkül élők] előtt
törvénykezni, [keresni igazát; pereskedni] és nem a szentek előtt?85
1 Kor. 6,2 Vagy nem tudjátok, hogy a szentek a világot [a teremtett
világot, (azaz: angyalokat és embereket)] ítélnek meg? És ha ti ítélitek
meg a világot, arra talán méltatlanok, [alkalmatlanok] vagytok, hogy a
legkisebb [legjelentéktelenebb] dolgokban [legkisebb mindennapi
ügyekben; egészen mellékes dolgokban] ítéletet tegyetek?
1 Kor. 6,3 Nem tudjátok-e, hogy angyalokat fogunk ítélni, nemhogy
életszükségre való dolgokat? [Hogy angyalok fölött is ítélkezünk majd,
akkor mennyivel inkább (a világi ügyek), a mindennapi, (a
megélhetésre tartozó) élet ügyeiben (dolgaiban)]?
1 Kor. 6,4 Azért ha életszükségre való dolgok, [a mindennapi (evilági)
élet (a megélhetés) dolgai (ügyei) felől] van törvénykezésetek, [és kell
ítélkezni], akik a gyülekezetben [az eklézsiában] legalábbvalók,
[akiket a legkevesebbre becsültök (akik jelentéktelenek). Akik semmit
sem számítanak a gyülekezet (a kihívottak közösségében) az eklézsia)
előtt], azokat ültessétek le, [olyanokat tegyetek meg (rendeljetek)
bírónak].
1 Kor. 6,5 Azért mondom ezt, (azért szólok) hogy szégyenkezzetek.
Hát [úgy állunk, hogy] nincs [nem akad] ti köztetek egy bölcs
[értelmes] ember sem, aki ítéletet tehetne [aki igazságot tudna
mondani] az ő atyjafiai [testvérei] között? [Aki testvérei ügyében
döntőbíró lehetne]?
1 Kor. 6,6 Hanem atyafi, [testvér] atyafival [testvérével] törvénykezik,
[pereskedik] még pedig [ráadásul] hitetlenek előtt?
1 Kor. 6,7 Egyáltalán már az is gyarlóság ti bennetek, [már az is hiba
közöttetek; teljességgel vereséget jelent nektek; teljes kudarc] hogy
törvénykeztek [pereskedtek] egymással. Miért nem szenveditek
[viselitek el, miért nem hagyjátok] inkább a bántalmazást?
[igazságtalanságot; bosszúságot; sérelmet; méltatlanságot; hogy
vétsenek ellenetek]? Miért nem tűritek inkább a kárt? [Hogy
kifosszanak; hogy csalást kövessenek el veletek szemben]?86

8585
Már az Ószövetség népét is így figyelmezteti Isten Igéje: „A te
(peres)ügyedet végezd el felebarátoddal…” (Péld. 25,9).
8686
Az Úr Jézus kijelentése: „Ha valaki pereskedni akar veled, és el akarja
venni az alsó ruhádat, engedd át neki a felsőt is” (Mát. 5.40) Már az
1 Kor. 6,8 Sőt ti okoztok [követtek el] bántalmazást
[igazságtalanságot; sérelmet; méltatlanságot] és [okoztok] kárt, még
pedig [éppen] atyátokfiainak, [testvéreiteknek].87
1 Kor. 6,9 Avagy nem tudjátok-e, hogy igazságtalanok [gonoszok;
hamisak] nem örökölhetik Istennek országát, [királyságát]? Ne
tévelyegjetek, [ne ámítsátok (ne csaljátok meg; ne ejtsétek tévedésbe)
magatokat; ne vezessenek félre titeket]. Se paráznák,88 [kicsapongók]
se bálványimádók,89 Se házasságtörők, se pulyák,90 Se
férfiszeplősítők,91
1 Kor. 6,10 Se lopók, [tolvajok] se telhetetlenek, [kapzsi; fösvény;
nyerészkedő; haszonlesők] se részegesek, [iszákosak] se szidalmazók.
[átkozódó; rágalmazó; gyalázkodó; káromkodó; gúnyolódók] se
ragadozók [rabló; harácsoló; zsarolók] nem örökölhetik Isten
országát, [királyságát].
1 Kor. 6,11 [bizony] Ilyenek voltatok pedig némelyek, [régen] de
megmosattatok, [Isten megmosott; megtisztított] de
megszentelődtetek, [szentek lettetek; megszenteltettetek] de
megigazíttattatok [megigazított benneteket; megigazultatok] az Úr
Jézusnak nevében és a mi Istenünk Szelleme által.
1 Kor. 6,12 Minden szabad [megengedett] nékem, de nem minden
használ, nem minden hasznos; előnyös] minden szabad nékem, [csak
ne váljak semminek rabszolgájává; (hatalmába semmi ne kerítsen; ne
igázzon le), nem fogom hagyni, hogy bármi is hatalma alá vonjon].92
1 Kor. 6,13 Az eledelek a hasnak [az étel a gyomorért] és a has az
eledeleknek [a gyomor az ételért] rendeltetett. Az Isten pedig mind
Ószövetségben erre figyelmeztet Isten Igéje: „Ne mondd: Megfizetek a rosszért!
Reménykedj az Úrban, Jahvéban az Örökkévalóban, ő megsegít téged” (Péld.
20,22) És az apostol megismétli a figyelmeztetést: „Ne fizessetek senkinek
rosszal a rosszért. Arra legyen gondotok, ami minden ember szemében jó”
(Róm. 12,17).
8787
Tehát vigyázzatok: „… hogy senki túlkapásra ne vetemedjék, és ne csalja
meg testvérét semmiféle ügyben” (1Thessz. 4,6).
8888
Paráznák, (pornosz): egy (férfi) prostituált (mint megvásárolható); parázna
(buja, fajtalan), lányfuttató férfi;
8989
Bálványimádók (eidólolatrész): kép- (szolgáló vagy) imádó (szó szerint vagy
átvitt értelemben).
9090
Pulyák (malakosz): puha, lágy; elpuhult; kéjelgő; pederaszta, homoszexuális
férfi, aki különösen a fiatal fiuk iránt érez vonzalmat.
9191
Férfiszeplősítők (arszenokoitész): fajtalankodó férfi; a saját neme iránt
természetellenes nemi vonzódást érző, gyakorló, homoszexuális férfi.
9292
Mert bár: „Minden szabad [megengedett] nékem, de nem minden használ;
minden szabad [megengedett] nékem, de nem minden épít, [nem minden szolgál
javunkra (épülésre)]. (1 Kor. 10,23).
ezt, mind amazokat eltörli, [megszünteti].93A test [a teljes valótok]
azonban nem a paráznaságnak94 rendeltetett, hanem az Úrnak, és az Úr
a testnek [egész valótoknak].95
1 Kor. 6,14 Az Isten pedig az Urat is feltámasztotta, [életre keltette]
minket is feltámaszt [életre kelt a halálból] az ő hatalma [ereje] által.96
1 Kor. 6,15 Nem tudjátok-e, hogy a ti testeitek (egész személyetek): a
Krisztusnak tagjai [az Ő személyének egy-egy funkciót végző része]?
Elszakítva [leválasztva; elvéve] hát a Krisztus tagjait, paráznának
[feslett (parázna; céda; szajha) bálványimádó] tagjaivá tegyem?
Távol legyen! [Isten mentsen; szó sem lehet róla].97
1 Kor. 6,16 Avagy nem tudjátok-e, hogy aki a paráznával98
[tisztátalan szajhával] egyesül, egy test vele? [Az Írásban ugyanis ez
áll]: Mert ketten lesznek, úgymond, egy testté, [egy hússá].99
1 Kor. 6,17 Aki pedig az Úrral egyesül, [az Úrhoz ragaszkodik, és
tapad; az Úrral tart] egy szellem Ővele.
1 Kor. 6,18 Kerüljétek paráznaságot,100 [távoztassátok el; fussatok,
meneküljetek tőle]. Minden bűn, [tévedés, hiba, vétek] melyet az
ember cselekszik, [elkövet] a testen, [teljes valóján] kívül van. De aki
9393
Eltöröl (katargeó): szó szerint: teljesen működésképtelenné tesz; megszüntet;
megsemmisít, eltöröl, félretesz; semmissé tesz. Megszüntet, megsemmisít,
eltöröl, mellőz, hatástalanná tesz, érvénytelenít.
9494
Paráznaságnak (pornejá): - prostitúció, szajhaság (beleértve a házasságtörést
és a vérfertőzést); - képletesen: bálványimádás; Istentől való elesés;
9595
Mert ez az Isten akarata, [szándéka, elhatározása] a ti szentté lételetek, [a ti
megszentelésetek, és Isten céljaira való elkülönítésetek], hogy magatokat a
paráznaságtól [a házasságtöréstől és a bálványimádástól, és az Istennel kötött
szövetség megtörétésétől] megtartóztassátok” (1 Thess. 4,3).
9696
Hisszük: „Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint Ő vele eggyé
lettünk [egybenőttünk; egyesültünk] bizonyára feltámadásáé szerint is azok
leszünk. [feltámadásával is összenőttekké leszünk]” (Róm. 6,5)
9797
Azért: „Mert az Ő testének (az Ő személyének) tagjai vagyunk, az Ő testéből
és az Ő csontjaiból valók” (Eféz. 5,30).
9898
Parázna (porné): tisztátalan; céda; szajha képletesen: egy bálványimádó.
9999
Már a teremtéskor kijelentést nyert, hogy: „Annakokáért elhagyja a férfiú az
ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté, (egy
hússá)” (1 Móz. 2,24) Az Úr Jézus pedig így fejti ki a kijelentést: „… Nem
olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfiúvá és asszonnyá teremté őket,
És ezt mondá: Annakokáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és ragaszkodik
feleségéhez, és lesznek ketten egy testté, (egy hússá). Úgy hogy többé nem kettő,
hanem egy test, (hús). Amit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne
válassza” (Mát. 19,4-6).
100100
Paráznaság (pornejá): - prostitúció, szajhaság (beleértve a házasságtörést és
a vérfertőzést), fajtalankodás - képletesen: bálványimádás; Istentől való elesés;
paráználkodik,101 a maga teste [egész valója] ellen vétkezik, és
[céltévesztetté lesz].102
1 Kor. 6,19 Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek [egész valótok
amit Istentől kaptatok] a bennetek lakozó Szent Szellem temploma, [a
templom magva, azaz: a Szentek Szentje, a legfőbb szentély] akit
Istentől nyertetek; [aki Isten ajándékából a tietek], és nem a
magatokéi vagytok.103
1 Kor. 6,20 Mert [drága; nagy] áron vétettetek [vásároltattok] meg;
[Nagy volt a váltságdíjatok]. Dicsőítsétek [meg tehát, és hordozzátok]
azért az Istent a ti testetekben [egész valótokban, szellemetekben,
amelyek az Istenéi].104
1Kor 7. VÁLASZ AZ APOSTOLNAK FÖLTETT
KÉRDÉSEKRE

101101
Paráználkodik (porneuó): törvénytelen nemi kapcsolatot folytat, vagy
bálványt imád. Itt képletesen: eltávolodik attól a szellemi egységtől, amit a
házasság szimbolizál; hitehagyást, hűtlenséget követ el.
102102
Mert: „az Isten akarata, [szándéka, elhatározása] a ti szentté lételetek, [a ti
megszentelésetek, és Isten céljaira való elkülönítésetek], hogy magatokat a
paráznaságtól [és a bálványimádástól, azaz: a házasságtöréstől, és az Istennel
kötött szövetség megtörésétől] megtartóztassátok” (1Thessz. 4,3) Mert a
paráznaság – akár fizikai, akár szellemi, azaz: bálványimádás, a test cselekedete.
Arról pedig azt mondja az Úr: „Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg;
mert amit vet az ember, azt aratándja is. Mert aki vet az ő (hús)testének, a
(hús)testből arat veszedelmet; aki pedig vet a Szellemnek, a Szellemből arat
örök életet” (Gal. 6,7-8)
103103
És újra és újra figyelmezteti az apostol Isten népét: „Nem tudjátok, hogy ti
Isten temploma [a templom magva, azaz: a Szentek Szentje, a legfőbb szentély]
vagytok, és az Isten Szelleme bennetek lakik? Ha valaki az Isten templomát
megrontja [lerontja; megszeplősíti; megfertőzteti; lerombolja; elpusztítja] azt
megrontja [elpusztítja; elveszti; lerombolja; lerontja] Isten, mert az Isten
temploma szent [a világtól, és annak szennyétől elkülönített], és ez a templom ti
vagytok” (1Kor. 3,16-17) „… ha ugyan [valóban] az Isten Szelleme lakik
bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé” (Róm. 8,9).
104104
És így folytatódik a kijelentés: „Tudván, hogy nem veszendő holmin,
ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló
életetekből; Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a
Krisztusén” (1 Pét. 1,18-19) Azért: „hogy élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes
mértékben az ő tetszésére, és teremjetek gyümölcsöt mindenfajta jó
cselekedettel, és növekedjetek az Isten ismeretében” (Kol. 1,10) .
1 Kor. 7,1 Amik felől pedig írtatok nékem, [ezt válaszolom] jó
[tisztességes, becsületes] a férfiúnak [az embernek] asszonyt nem
illetni, [ha az ember asszonnyal nem érintkezik].
1 Kor. 7,2 De a paráznaság [a kicsapongás veszélye, (elterjedtsége)]
miatt [azonban] minden férfiúnak tulajdon [saját] felesége legyen, és
minden asszonynak tulajdon [saját] férje.
1 Kor. 7,3 A feleségének [az asszonynak] adja meg a férj [amivel
tartozik], a köteles jóakaratot; [teljesítse házastársi kötelességé],105
hasonlóképpen a feleség [asszony] is [ugyanazt] a férjének.
1 Kor. 7,4 A feleség nem ura a maga testének (teljes valójának)
hanem a férje; [Az asszony testével (teljes valójával) nem maga
rendelkezik, hanem a férje], hasonlóképpen a férj sem ura a maga
testének, [teljes valójának], hanem a felesége.
1 Kor. 7,5 Ne fosszátok meg egymást, [Ne tartózkodjatok (ne
vonakodjatok) egymástól], hanemha [legföljebb] közös
[megegyezéssel, egyenlő] akaratból bizonyos ideig, [egy időre]. Hogy
ráérjetek a [böjtölésre] és [időt szentelhessetek] az imádkozásra.106
azután ismét együvé [egymáshoz] térjetek, [legyetek együtt] hogy a
sátán meg ne kísértsen titeket, mivelhogy magatokat meg nem
tartóztathatjátok, [az önmegtartóztatás (önfegyelmetek) hiánya miatt].
1 Kor. 7,6 Ezt pedig kedvezésképpen [engedményként;
engedékenységből] mondom, nem parancsolat szerint, [nem
parancsként].
1 Kor. 7,7 Mert szeretném, ha minden ember [ha minden férfi] úgy
volna, [olyanok volnátok] mint én magam is; de mindenkinél
másképpen nyilvánul meg a Szent Szellem, egynél ilyen módon,
másnál pedig más módon.107
105105
A férfiakhoz így beszél a Szent Szellem: „A férfiak hasonlóképen, együtt
lakjanak értelmes módon feleségükkel,az asszonyi nemnek, mint gyöngébb
(erőtlenebb) edénynek, tisztességet tévén, mint akik örökös társaik az élet
kegyelmében; hogy a ti imádságaitok meg ne hiúsuljanak” (1 Pét. 3,7) „Férfiak!
Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és
önmagát adta érte” (Eféz. 5,25).
106106
Amikor Izráel népe az Úr jelenlétére várt, így szólt a parancs: „Leszálla
azért Mózes a hegyről a néphez, és megszentelte a népet, és megmosták az ő
ruháikat. És monda a népnek: Legyetek készen harmadnapra; asszonyhoz ne
közelítsetek” (2 Móz. 19,14-15).
107107
Mert: „A kegyelmi ajándékokban [(kariszma): a Szellem
megnyilvánulásában] pedig különbség [változatosság] van, de ugyanaz a
Szellem” (1 Kor. 12,4). Az Úr Jézus így beszél erről: „Mert vannak heréltek,
akik anyjuk méhéből születtek így; és vannak heréltek, akiket az emberek
heréltek ki; és vannak heréltek, akik maguk herélték ki magukat a mennyeknek
országáért. A ki beveheti, vegye be” (Mát. 19,12).
1 Kor. 7,8 Mondom pedig a nem házasoknak [házasságon kívül
élőknek] és az özvegyasszonyoknak, hogy jó nékik, [nemes dolog] ha
úgy maradnak, mint én is [vagyok].
1 Kor. 7,9 De ha magukat meg nem tartóztathatják, [de ha nincs
önuralmuk] házasodjanak meg, [lépjenek házasságra]: mert jobb
[dolog megházasodni], és házasságban élni, mint [szenvedélytől] égni,
[lángolni].108
1 Kor. 7,10 Azoknak pedig, akik házasságban vannak, [akiknek van
házastársuk], hagyom [parancsolom; rendelem; utasítást adok] nem
én, hanem az Úr, hogy az asszony [a feleség] férjétől ne(hogy)
elváljék. [A feleség ne hagyja el férjét].109
1 Kor. 7,11 Hogyha pedig elválik is, [ha mégis elhagyná] maradjon
házasság nélkül, vagy béküljön meg, [rendezze el a nézeteltérést]
férjével; és a férj se bocsássa [ne hagyja] el a feleségét.
1 Kor. 7,12 Egyebeknek [többieknek] pedig én mondom, nem az Úr:
Ha valamely atyafinak, [testvérnek] hitetlen felesége van, és ez vele
akar lakni, [aki kész vele (együtt)élni] el ne bocsássa [el ne hagyja]
azt.
1 Kor. 7,13 És amely [valamelyik hívő] asszonynak hitetlen férje van,
és ez vele akar lakni, [és az szívesen marad vele (kész vele együtt
élni)] el ne bocsássa azt, [el ne hagyja férjét].

108108
És: „Ezt pedig éppen a ti javatokra mondom, nem azért, hogy tőrbe
csaljalak, hanem hogy feddhetetlenül élhessetek, és osztatlan szívvel
ragaszkodjatok az Úrhoz” (1Kor. 7,35).
109109
Az Úr Jézus kijelentése a házasság mindkét szereplőjéről: „Én pedig azt
mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét, paráznaság esetét kivéve, az
házasságtörővé teszi őt, és aki elbocsátott asszonyt vesz feleségül, az
házasságtörést követ el” (Mát. 5,32) Mert: „…Aki elbocsátja feleségét, és mást
vesz el, házasságtörést követ el az ellen. Ha pedig a feleség hagyja el a férjét és
mással kel egybe, házasságtörést követ el” (Márk. 10,11-12) Hát: „…Nem
olvastátok-é, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfiúvá és asszonnyá teremté őket,
És ezt mondá: Annak okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és ragaszkodik
feleségéhez, és lesznek ketten egy (hús)testté. Úgy hogy többé nem kettő, hanem
egy (hús)test. Amit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza” (Mát.
19,4-6) Az Úr az apostolon keresztül folytatja kijelentést: „Mert a férjes
asszony, míg él a férj [férfi] ehhez van kötve [összekapcsolva] törvény szerint.
[Hiszen a férj hatalma alatt élő, férfinek alávetett nőt is a törvény csak az élő
férjhez köti]. De ha meghal a férj, felszabadul [feloldoztatott] az asszony a férj
törvénye alól. Azért tehát az ő férjének életében paráznának [házasságtörőnek]
mondatik, ha más férfihoz megy. Ha azonban meghal a férje, szabaddá lesz a
törvénytől, [megszabadul a törvényes kötöttségtől] úgy hogy nem lesz parázna
[házasságtörő], ha más férfihoz megy” (Róm. 7,2-3).
1 Kor. 7,14 Mert meg van szentelve [megszenteltetik, szentté lesz a
hívővel való közösségben] a hitetlen férj az ő [hívő] feleségében, és
meg van szentelve [megszentelődik] a hitetlen asszony az ő [hívő]
férjében, mert különben a ti gyermekeitek [fiaitok] tisztátalanok
volnának, most pedig [így azonban] szentek [Istennek, az Ő
szolgálatának fenntartottak].
1 Kor. 7,15. Ha pedig a hitetlen [házastárs] elválik, [válni akar, és
fogja magát és elmegy] ám váljék el, [menjen el], nem vettetett
(rab)szolgaság alá [nincs lekötve (kötelezve; rabszolgasorsra ítélve)] a
keresztyén férfiú, [a hívő férj] vagy asszony [hívő (asszony) feleség]
az ilyen dolgokban, [az ilyen esetekben]. De békességre hívott minket
az Isten. [Mert arra hívott el minket az Isten, hogy békességben
éljünk].
1 Kor. 7,16 Mert mit [és honnan] tudod, te asszony, ha [vajon]
megmentheted-e a férjedet; [hogy a férfit üdvösségre vezetheted-e]?
vagy mit [honnan] tudod, te férfiú, ha [vajon] megmentheted-e a
feleségedet, [üdvösségre vezetheted-e az asszonyt]?
1 Kor. 7,17 Csak amint kinek-kinek adta az Isten, [mindenki úgy éljen,
ahogy az Úr kiosztotta az ö ajándékát néki] amint kit-kit elhívott az
Úr, úgy járjon. És minden [az összes] (kihívott) gyülekezetben
[eklézsiában] ekképpen rendelkezem.
1 Kor. 7,18 Körülmetélten hivatott el valaki? Ne fedezze el azt; [ne
tüntesse el körülmetéltségét]. Körülmetéletlenül hivatott el valaki? Ne
metélkedjék körül.110
1 Kor. 7,19 A körülmetélkedés semmi, [hasonlóképpen] a
körülmetéletlenség is semmi; hanem [csak az] Isten parancsolatainak
[Isten végzésének] megtartása [fontos; ér valamit].111
1 Kor. 7,20 Kiki amely hivatásban hívatott el, abban maradjon. [Ki-ki
maradjon meg abban a (társadalmi, emberi) helyzetben, amelyre
elhivatott (amelyre Isten rendelte; amelybe Ő helyezte bele)].
1 Kor. 7,21 Szolgai állapotban, [rabszolgaként] hívattattál el? [Kaptad
a meghívást]? Ne gondolj, [ne törődj] vele, [ne bánkódj miatta, ne

110110
Azért rendelkezik így az apostol, mert: „Némelyek pedig, kik Júdeából
jöttek alá, így tanítják vala az atyafiakat (testvéreket): Ha körül nem
metélkedtek Mózes rendtartása szerint, nem üdvözülhettek” (Csel. 15,1)
111111
És kifejti Isten Igéje, hogy mi az, ami számit: „Mert Krisztus Jézusban sem
a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség nem használ semmit, hanem csak
az új teremtés” „… és csak a szeretet által munkálkodó hit” (Gal. 6,15; 5,6)
Hiszen: „Itt már nincs többé görög és zsidó, körülmetéltség és
körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga és szabad, hanem minden és
mindenekben Krisztus” (Kol. 3,11).
aggasszon]. Sőt ha szabad lehetsz is, inkább élj azzal [és maradj meg
abban; azt használd ki].
1 Kor. 7,22 Mert az Úrban elhívott (rab)szolga az Úrnak szabadosa,
[felszabadítottja; szabadon bocsátottja; megszabadítottja].
Hasonlóképen, aki szabadságban, [szabad emberként] hívatott el,
Krisztusnak (rab)szolgája.112
1 Kor. 7,23 [Nagy] áron vétettetek meg, [nagy váltságdíjat fizetett
értetek] ne legyetek [ezért] embereknek (rab)szolgái.113
1 Kor. 7,24 Kiki amiben, [és amilyen állapotban] elhívatott,
[amelyben meghívást kapott] atyámfiai, [testvérek] abban [a
hivatásban] maradjon meg az Isten előtt.
1 Kor. 7,25 A hajadonok felől [a szüzeket illetően] nincs ugyan
[külön] parancsolatom az Úrtól, de tanácsot adok, [véleményt azért
mondok] úgy, [annak alapján] mint aki irgalmasságot nyertem az
Úrtól, hogy hitelt érdemlő legyek.
1 Kor. 7,26 Úgy ítélem, és [úgy vélem; azt tartom] azért, hogy jó [és
hasznos] ez a jelenvaló szükség, [a küszöbön álló megpróbáltatások, a
reánk váró, bekövetkezendő nyomorúság] miatt, [ez az állapot
ajánlható], hogy tudniillik jó az embernek úgy [szűzen] maradni
[ahogy én vagyok].114
1 Kor. 7,27 Feleséghez [asszonyhoz] köttettél? Ne keress elválást, [ne
törekedj elválni]. Megszabadultál feleségedtől? [fel vagy oldva az
asszonytól; (feleség nélkül vagy)]? Ne keress feleséget [Ne keress
asszonyt].
1 Kor. 7,28 De ha veszel is feleséget, [ha megházasodsz] nem
vétkezel, (nem hibázol); és ha férjhez megy [házasságra lép] is a
hajadon, [a szűz] nem vétkezik, [nem lesz céltévesztő], de az
ilyeneknek háborúságuk, [gyötrelmük] lesz a (hús)testben,
[szorongattatásuk lesz a hústól]. Én pedig kedveznék néktek, [én meg
akarlak kímélni benneteket ettől].
1 Kor. 7,29 Ezt pedig azért mondom, atyámfiai, [testvérek] mert a
[hátralevő] idő(szak) rövidre van szabva, [a rendelkezésünkre álló idő
112112
Mert: „Ha a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek” (Ján.
8,36).
113113
És így folytatódik a kijelentés: „Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek
tehát Istent testetekben (egész valótokban)” (1 Kor. 6,20) „Tudván, hogy nem
veszendő holmin (romlandó, múlandó), ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a
ti atyáitoktól örökölt hiábavaló (értéktelen, üres) életetekből (életmódotokból);
Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen (be nem szennyezett,
mocsoktalan) Bárányén, a Krisztusén” (1 Pét. 1,18-19).
114114
Az apostol a Jeremiás által mondott próféciára utal: „Ne végy magadnak
feleséget, és ne legyenek néked fiaid és leányaid ezen a helyen!” (Jer. 16,2).
korlátozott] ezentúl. [Mert az Istentől megszabott tartalommal telített
időszak (amely el van határolva a többitől), lejár], azért [a jövőben]
akiknek van is feleségük, úgy [és olyanok] legyenek, [úgy éljenek],
mintha nem volna.115
1 Kor. 7,30 A sírók úgy éljenek, mintha nem volna sírni valójuk; az
örvendezők, (az örülők) mintha nem volna örülni valójuk; akik
vásárolnak valamit, mintha nem volna tulajdonuk az, (mintha semmit
meg nem tartanának).
1 Kor. 7,31 És akik élnek e világgal, [felhasználják (igénybe veszik a
világ javait), a világ dolgait; hasznot húznak a világból]. mintha nem
élnének [vele; mint akik azt nem kényük-kedvük szerint használnák;
(mintha nem vennék igénybe)]. Mert elmúlik e világnak ábrázatja.
[alakja; formája; pompája; külső arculata; megjelenési formája; mert
változik e világ színtere].116
1 Kor. 7,32 Azt akarnám [és azt szeretném] pedig, hogy ti gond
nélkül legyetek, [Hogy gond ne terheljen titeket; hogy mentesek
legyetek az aggodalomtól]. Aki házasság nélkül van, [nőtlen; feleség
nélküli], arra visel gondot, ami az Úré, [az Úr dolgaival törődik; az Úr
dolgaiért szorgoskodik], mi módon kedveskedhessék az Úrnak; [hogy
hogyan járjon az Úr kedvében; (hogyan legyen tetszésére az Úrnak)]
1 Kor. 7,33 Aki pedig feleséget vett, a világiakra visel gondot, [a
világi dolgokkal törődik; (azokról szorgoskodik melyek e világéi)
hogy] mi módon kedveskedhessék a feleségének. [Hogy hogyan
keresse felesége (asszonya) kedvét ezért meg van osztva élete].
1 Kor. 7,34 Különbözik egymástól az asszony és a hajadon. Aki nem
ment férjhez [A nem házas asszony és a szűz (hajadon)], az Úr
dolgaira visel gondot, [arra gondol, ami az Úré; szorgalmatos az Úr
dolgaiban, és azokról gondoskodik]. Hogy szent [tiszta] legyen mind
testében, mind szellemében, (egész valójában); aki pedig férjhez
ment, a világiakra visel gondot, mi módon kedveskedhessék a
férjének, [és világi dolgok kötik le: azokról gondoskodik, azok miatt
aggódik, melyek a világéi, mint tessék férjének].
115115
Ezért: „Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik
odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki az Isten jobbján ül. Az odafelvalókkal
törődjetek, nem a földiekkel. Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve a
Krisztussal együtt az Istenben” (Kol. 3,1-3).
116116
Hát: „Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha
valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a
világban van, a (hús)test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel (a létezés
jelenlegi állapotával) való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. És a
világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi,
megmarad örökké” (1 Ján. 2,15-17).
1 Kor. 7,35 Ezt pedig a ti hasznotokra, [a ti érdeketekben] mondom.
Nem hogy tőrt vessek [vagy csapdát állítsak; hurkot vessek] néktek,
[nem azért, hogy tőrbe csaljalak], hanem [hogy tisztességesen éljetek,
és osztatlan szívvel (akadály nélkül) ragaszkodjatok az Úrhoz; hogy
úgy élhessetek az Úr mellett, hogy ne legyetek ide-oda rángatva].
Hogy illendőképen és állhatatosan [osztatlan szívvel] ragaszkodjatok
az Úrhoz háboríthatatlanul. [Hogy a feddhetetlen életre és az Úrhoz
való osztatlan ragaszkodásra segítselek titeket; és hogy arra
indítsalak benneteket, ami illő, és arra, ami állandó
szolgálatkészséget jelent az Úr iránt, figyelemelterelődés nélkül].
1 Kor. 7,36 De ha valaki úgy gondolja, hogy helytelenül jár el
szüzességével szemben – ha az túl van már a fiatalkor virágzásán, és
így kell történnie – tegye meg, amit akar, nem vétkezik].
1 Kor. 7,37 Akinek azonban szilárd a meggyőződése, (és szívében
elvégezte) s minden kényszerítő ok nélkül, teljesen szabadon úgy
döntött, (hatalma lévén akarata szerint cselekedni), hogy megőrzi
szüzességét, jól teszi.117
1 Kor. 7,38 Azért, aki férjhez adja, (házasságra adja szüzességét) az is
jól teszi, de aki nem adja férjhez, [házasságra] még jobban teszi.
1 Kor. 7,39 Az asszonyt törvény köti, [le van kötve; össze van
kapcsolva férjével] míg férje él, de ha férje meghal, [elaluszik,
elhunyt,] szabadon [és felszabadul], férjhez mehet, akihez akar, de
csak az Úrban.
1 Kor. 7,40 De boldogabb, ha úgy [ha ilyen állapotban] marad, az én
véleményem szerint, [az én értelmem szerint; ez a tanácsom] pedig
hiszem, [és úgy vélem] hogy bennem is Istennek Szelleme van. [Én is
az Isten Szelleme birtokában vagyok].
1Kor 8. Az áldozati hús fogyasztása

1 Kor. 8,1 A bálványáldozatok [a bálványnak áldozott állatból a

piacon eladott hús] felől pedig tudjuk, (és biztosak vagyunk), hogy
mindnyájunknak van ismeretünk. [Mindnyájan megfelelő ismerettel
rendelkezünk]. Az ismeret [a nem a kijelentésen alapuló ismeret,
tudás] felfuvalkodottá tesz, [gőgössé], az [Isten szerinti] szeretet pedig
épít, [és megerősít].

117117
Azért teszi jól, mert: „Ezek azok, akik asszonyokkal nem fertőztették meg
[nem szennyezték be] magukat, ugyanis szüzek. Ezek azok, akik követik a
Bárányt, valahová megy. Ezek áron vétettek meg az emberek közül Istennek és a
Báránynak zsengékül, [ők az első zsenge]” (Jel. 14,4).
1 Kor. 8,2 Ha pedig valaki azt hiszi, [azt gondolja; úgy véli] hogy
[tökéletesen] tud [teljesen ismer] valamit, [aki tetszeleg tudásában], az
még semmit sem ismer úgy, amint ismernie kell. [Még nem értette
meg, még nem ismerte fel, hogy hogyan kell neki tudnia, mi a helyes
ismeret].118
1 Kor. 8,3 Hanem ha valaki [azonban] az Istent szereti, ismeri azt az
Isten [azt az Isten is (már megismerte), a magáénak tudja; az ilyen
ember Istentől megajándékoztatott volt értelemmel, vagyis: ismeretet
nyert].119
1 Kor. 8,4 Tehát a bálványáldozati hús evése felől tudjuk, hogy egy
bálvány sincs a világon,120 és hogy Isten sincs senki más, hanem csak
egy.121
1 Kor. 8,5 Mert ha vannak is úgynevezett istenek [mert beszélnek
istenekről] akár az égben, akár a földön, mivel sok istenük és uruk
van.
1 Kor. 8,6 Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, akitől
[akiből] van, [ered; származik] a mindenség, mi is Őbenne; [S akiért
(és aki végett) mi is vagyunk], és egy Urunk, a Jézus Krisztus, aki által

118118
Mert: „… ha valaki azt véli [beképzeli magának (úgy gondolja)], hogy ő
valami, holott semmi, önmagát csalja meg, [azt tévútra viszi saját eszét;
félrevezeti önmagát]” (Gal. 6,3) És: „Az felfuvalkodott, aki semmit sem ért,
hanem vitatkozásokban és szóharcokban szenved, amelyekből származik
irigység, viszálykodás, káromlások, rosszakaratú gyanúsítások” (1 Tim. 6,4)
Tehát: „Senki se csalja meg magát. Ha valaki azt hiszi, hogy bölcs ti köztetek e
világon, bolond legyen, hogy bölccsé lehessen” (1 Kor. 3,18) Mert a soha meg
nem szűnő ismeret: „A szeretet (Aki) soha el nem fogy: de legyen …bár ismeret,
eltöröltetik. Mert rész szerint van bennünk az ismeret…” (1 Kor. 13,8-10.12)
119119
Már a prófétán keresztül így szólt az Úr: „Mielőtt az anyaméhben
megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél,
megszenteltelek…” (Jer. 1,5).
120120
Pál apostolon keresztül jelenti ki az Úr, hogy miért ártalmas a faragott
képek előtti hódolat és a bálványimádás: „Mit mondok tehát? Hogy a bálvány
valami, vagy hogy a bálványáldozat valami? Sőt, hogy amit a pogányok
áldoznak, ördögöknek (démonoknak) áldozzák és nem Istennek; nem akarom
pedig, hogy ti az ördögökkel, a (démonokkal) legyetek közösségben” (1 Kor.
10,19-20).
121121
Csak egyetlen Isten van Ő: „… a mindenség alkotója… Seregek Ura, Jahve
az Örökkévaló az ő neve!” (Jer. 10,16) „Egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki
mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik”
(Eféz. 4,6) Ő az egyetlen Úr: „Halld meg, Izráel: Az Úr, Jahve az Örökkévaló a
mi Istenünk, egyedül Jahve az Örökkévaló az Úr!” (5 Móz. 6,4).
van a mindenség, [akin keresztül támadott a mindenség] mi [magunk]
is [rajta keresztül], és Őáltala.122
1 Kor. 8,7 De nem mindenkiben van meg ez az ismeret [ez a tudás].
Sőt némelyek a bálványáldozathoz szokott [a bálvány felől való]
lelkiismeretük miatt mind mai napig úgy eszik [úgy fogyasztják] a húst
[mint bálványáldozatot (mint áldozati eledelt)], és az ő lelkiismeretük,
mivelhogy erőtlen, [szellemi ismeretben és erőben téves]
megfertőztetik, [beszennyeződik; tisztátalanná lesz].123
1 Kor. 8,8 Pedig az eledel nem tesz minket kedvessé Isten előtt, [és
nem változtat Istenhez való viszonyunkon], mert ha eszünk is, azzal
nem nyerünk, [nem lesz előnyünk; akkor sincs érdemünk]; ha nem
eszünk azzal sem veszítünk, [nem lesz belőle hátrányunk; nem leszünk
alacsonyabb rendűek; (rosszabbak)].124
1 Kor. 8,9 De meglássátok, [és ügyeljetek; (vigyázzatok)] hogy ez a ti
szabadságtok [kiváltságotok; feljogosult voltotok] valamiképpen

122122
Mert: „Hiszen egy atyánk van mindnyájunknak. Egy Isten teremtett
bennünket Miért csalja hát kiki az ő felebarátját, megrontván a mi atyáink
szövetségét?” (Malak. 2,10) „Egy az Úr, egy a hit, egy a bemerítés” (Eféz. 4,5).
„Mert Őtőle, Őáltala és Őreá nézve vannak mindenek. [mert Belőle jött elő,
rajta keresztül megy és Őfelé halad minden, és Beléje torkollik a mindenség]
Övé a dicsőség mindörökké. Ámen” (Róm. 11,36).
123123
Így folytatja az apostol a figyelmeztetést: „Ha meghív titeket a hitetlenek
közül valaki, és el akartok menni, mindent megehettek, amit elétek tesznek; ne
kérdezgessetek semmit lelkiismereti okokból. De ha valaki azt mondja nektek:
„Ez bálványáldozati hús”, ne egyétek meg: a miatt, aki erre figyelmeztetett, és a
lelkiismeret miatt. Lelkiismeretről beszélek, de nem a sajátunkról, hanem a
másikéról. Mert miért vádolja az én szabadságomat a másik lelkiismerete?” (1
Kor. 10,27-29). Mert: „Tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy
semmi sem tisztátalan [beszennyezett; közönséges, bemocskolt, szentségtelen]
önmagában: hanem bármi [csak] annak [a személynek] tisztátalan, aki
tisztátalannak tartja. [Csak ha valaki valamit beszennyezettnek gondol, annak
az beszennyezetté lesz]. Aki pedig kételkedik, [habozik; tétovázik, meginog;
kétsége támad] és [mégis] eszik, ítéletet von magára, mert nem hitből eszik. Ami
pedig hitből nincs, bűn [céltévesztés] az” (Róm. 14,14.23).
124124
És azért nem: „Mert az Isten országa [királysága; uralma] nem evés, nem
ivás, [nem eszem-iszom; (és nem ételben, nem italban áll)]. Hanem
megigazultság, békesség [vagyis: az az állapot, amelyben minden a maga helyén
van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság,
boldogulás] és Szent Szellem által való öröm, [jókedv, vidámság, boldogság a
Szent Szellemben]” (Róm. 14,17). „Különféle idegen tanításoktól ne hagyjátok
magatokat félrevezettetni. Mert az a jó, ha kegyelemmel erősödik meg a szív,
nem pedig ételektől, mert azoknak semmi hasznát nem veszik azok, akik velük
élnek” (Zsid. 13,9).
botránkozásukra ne legyen [megtorpanásukra; megütközésükre, és
botláskővé ne váljon] az erőtleneknek, [a gyengéknek].125
1 Kor. 8,10 Ha tehát valaki a bálványok helyén letelepedni látja azt,
akiben megvan a tudás, annak lelkiismerete, mivelhogy erőtlen,
[téves; gyönge] nem arra indíttatik-e, [nem felbátorodik-e arra] hogy
megegye a bálványáldozatot?126
1 Kor. 8,11 És a te ismereted [tudományod] miatt elkárhozik, [elvész]
a te erőtlen, [gyönge] atyádfia, [mert tudásoddal, (ismereted miatt)
tönkreteszed, (veszedelembe taszítod) aggályos testvéredet], akiért
Krisztus meghalt.
1 Kor. 8,12 Így aztán, mikor az atyafiak, [a testvérek] ellen vétkeztek,
és az ő erőtlen [gyönge; aggályos] lelkiismeretüket megsértitek
[megsebesítitek], a Krisztus ellen vétkeztek.127
1 Kor. 8,13 Annakokáért, ha eledel botránkoztatja meg, [ha az evés
csalja tőrbe] az én atyámfiát, [testvéremet] inkább soha sem eszem
húst, hogy az én atyámfiát [testvéremet] meg ne botránkoztassam,
[tőrbe ne ejtsem].128

1Kor 9. APOSTOLSÁGOM PECSÉTJE TI VAGYTOK AZ ÚRBAN

125125
És bár: „De ha a te atyádfia [a te testvéred] az ételért [az eledeled miatt]
megszomorodik, [elcsügged], akkor te nem [az Isten szerinti] szeretet szerint
cselekszel. [Nem a szeretet szellemében jársz el]. Ne veszítsd el [ne okozd annak
vesztét; (ne tedd tönkre, ne vidd romlásba] azt a te ételeddel, akiért Krisztus
meghalt” (Róm. 14,15). „Ezért tehát, ha az étel (eledel) megbotránkoztatja
testvéremet, inkább nem eszem húst soha, hogy őt meg ne botránkoztassam” (1
Kor. 8,13).
126126
Hát: „Ne rontsd [ne rombold] le az ételért az Isten munkáját. Minden tiszta
ugyan, de rossz [gonosszá, károssá, ártalmassá válik] annak az embernek, aki
botránkozással eszi, [aki úgy eszi, mintha az kelepce volna a számára]” (Róm.
14,20).
127127
Maga az Úr Jézus mondja, hogy: „… Bizony, mondom néktek, amikor
megtettétek ezeket akár csak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek
meg” (Mát. 25,40).
128128
Ezért: „Jó nem enni húst, és nem inni bort, sem semmit nem tenni, amiben a
te atyádfia megütközik, vagy megbotránkozik, [megbotlik] vagy erőtlen [ami
testvéredet tőrbe ejti]” (Róm. 14,21).
1 Kor. 9,1 Nem vagyok-e apostol?129 [kiküldött].130 Nem vagyok-e
szabad? Nem láttam-e Jézus Krisztust, a mi Urunkat?131 Nem az én
munkám [eredménye] vagytok-e ti az Úrban?
1 Kor. 9,2 Ha egyebeknek [ha másoknak] nem vagyok apostola, de
bizony néktek az vagyok, mert az én apostolságomnak [küldetésem]
pecsétje [hitelesítése megerősítése] ti vagytok az Úrban.132
1 Kor. 9,3 Ez az én védekezésem [az én védekező válaszom azoknak,
akik ítélkeznek fölöttem] azok ellenében, [azokkal szemben; (Ezzel
igazolom magam azok előtt)] akik vádolnak engem. [akik (engem
bírálgatnak; vizsgálgatnak; vallatnak) felelősségre (kérdőre;) vonnak]
1 Kor. 9,4 Nincsen-e arra jogunk, [szabadságunk (felhatalmazásunk)]
hogy együnk és igyunk?133
1 Kor. 9,5 Nincsen-e arra jogunk, [szabadságunk; felhatalmazásunk]
hogy keresztény feleségünket [testvérnőt, mint feleséget] magunkkal
vigyük, mint a többi apostolok is és az Úrnak atyjafiai és Kéfás?

129129
Apostola (aposztolosz): valahova hivatalosan, konkrét megbízással (pl. az
evangélium hirdetésére) elküldött, kiküldött személy, akit felruháztak
hatalommal feladata elvégzésére. Meghatalmazott, teljhatalmú megbízott, aki a
küldő személy hatalmával szól, cselekszik. - kiküldött; - speciális értelemben: az
evangélium nagykövete; - a Biblia szerint Krisztusnak egy szolgálati ajándéka,
akit (csodatevő erőkkel) meghatalmazott apostol, hírvivő, az, akit küldtek;
kiküldött, követ; hajóhad parancsnoka.
130130
Az apostol megvallása elhívásáról: „Pál, Jézus Krisztusnak Isten
akaratából elhívott apostola…” (1 Kor. 1,1). És annak jeleiről, amely a minden
korban élő apostolok felismerését teszi lehetővé a hívők számára:
„Apostolságom ismertetőjegyei a teljes állhatatosságban, a jelekben, csodákban
és isteni erőkben nyilvánultak meg közöttetek” (2 Kor. 12,12).
131131
Hiszen a feltámadott Úr: „… megjelent Kéfásnak (Péternek), majd a
tizenkettőnek. Azután megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik
közül a legtöbben még mindig élnek, néhányan azonban elhunytak (el is
aludtak). Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak. Legutoljára
pedig, mint egy torzszülöttnek (idétlennek; elvetéltnek), megjelent nekem is” (1
Kor. 15,5-8) Egyik alkalomról így tesz bizonyságot az apostol: „Lőn pedig,
hogy mikor Jeruzsálembe megtértem (visszatértem) és imádkozám a
templomban, elragadtatám (extázisba, önkívületbe estem), és láttam őt, aki ezt
mondta nekem: Siess, és menj ki hamar Jeruzsálemből, mert nem fogadják el a
te rólam való bizonyságtételedet” Csel. 22.17-18).
132132
Mert: „… ha tízezer tanítómesteretek lenne is a Krisztusban, de nem sok
atyátok; mert tőlem vagytok a Krisztus Jézusban az evangélium által” (1 Kor.
4,15)
133133
Hiszen az Úr Jézus parancsa a tanítványainak: „Ha bementek egy városba,
és befogadnak titeket, azt egyétek, amit elétek tesznek” (Luk. 10,8).
1 Kor. 9,6 Avagy csak nekem és Barnabásnak nincs-e jogunk,
[szabadságunk; felhatalmazásunk] hogy ne dolgozzunk? [Hogy
mentesüljünk a kétkezi munkától? Hogy ne végezzünk világi munkát]?
1 Kor. 9,7 Kicsoda katonáskodik [vitézkedik; ki szállt táborba] valaha
[bármikor is] a maga [saját] zsoldján? [költségén] Kicsoda plántál
[ültet] szőlőt, és nem eszik annak gyümölcséből, [terméséből]? Vagy
kicsoda legeltet [terelget] nyájat, és nem eszik [nem iszik] a nyájnak
tejéből?134
1 Kor. 9,8 Vajon emberi módon [emberi megfontolásból; emberi
okoskodással] beszélem-e [mondom; szólom] ezeket? Vagy nem
ezeket mondja-e [nem így nyilatkozik] a törvény is?
1 Kor. 9,9 Mert a Mózes törvényében meg van írva: Ne kösd fel, [ne
kösd be] a nyomtató ökörnek száját. [Ne tégy szájkosarat a nyomtató
ökör szájára; némítsd el]. Avagy [talán] az ökrökre van-e az Istennek
gondja? [Vajon az ökörről gondoskodik-e így az Isten]?135
1 Kor. 9,10 Avagy nem érettünk mondja-e inkább? Mert mi érettünk
íratott meg, hogy aki szánt, [a szántóvetőnek] reménység alatt kell
szántania, és aki csépel, abban a reménységben teszi, hogy részesül a
termésben.
1 Kor. 9,11 Ha mi néktek a szellemi javakat vetettük, nagy dolog-e, ha
mi a ti (hús)testi [az anyagi; földi] javaitokat aratjuk? [Hogy a hús
világához tartozó, a hústest számára valókat aratjuk abból, ami a
tiétek]?
1 Kor. 9,12 Ha egyebek [ha mások] élnek nálatok e joggal
[kiváltsággal, szabadsággal, felhatalmazással], mért nem inkább mi?
[Nekünk nincs több jogunk hozzá]? De mi nem éltünk e jogunkkal [e
szabadsággal; felhatalmazással; nem használtuk ezt a jogot]; hanem
mindent eltűrünk, [elviselünk] hogy valami akadályt ne gördítsünk [és
gátat ne vessünk] a Krisztus Evangéliuma, [örömüzenete; a jó hír, a
győzelmi hír] elé.136
134134
Hiszen: „A fáradozó földművesnek kell a gyümölcsökben először
részesülnie” (2 Tim. 2,6). „Így rendelte az Úr is, hogy akik az evangéliumot
hirdetik, az evangéliumból éljenek” (1 Kor. 9,14).
135135
És: „Mert azt mondja az Írás: A nyomtató ökörnek ne kösd be a száját; és:
Méltó a munkás a maga jutalmára (bérére)” (1 Tim. 5,18). „Nyomtató ökörnek
ne kösd be a száját!” (5 Móz. 25,4). Vagyis aki a rábízott életeket megfelelően
táplálja: „Aki munkálja (műveli) az ő földét, megelégedik étellel (annak elég
kenyér jut); aki pedig hiábavalóságok után futkos (hiábavalóságokat hajhász),
megelégedik szegénységgel” (Péld. 28,19).
136136
És az apostol újra-és újra megvallja, hogy: „Senkinek ezüstjét, aranyát vagy
ruháját nem kívántam, sőt ti jól tudjátok, hogy a magam szükségleteiről, meg a
velem levőkéről ezek a kezek gondoskodtak” (Csel. 20,33-34) Csatlakozva
1 Kor. 9,13 Nem tudjátok-e, hogy akik a szent dolgokban
munkálkodnak, [akik a templomban (a szentélyben) szolgálnak] a
szent helyből [a templomból (a szenthelyből származó eledellel)]
élnek, [a szentélyből valókat eszik]? És akik az oltár [az áldozati hely]
körül forgolódnak, [szolgálnak; serénykednek] az oltárral együtt
veszik el részüket? [Az oltárra vitt adományokból részesednek]?137
1 Kor. 9,14 Ekképpen rendelte az Úr is, hogy akik az evangéliumot
[az örömüzenetet; a jó hírt] hirdetik, [prédikálják], az evangéliumból
[az örömüzenetből; jó hírből] éljenek.138
1 Kor. 9,15 De én ezek közül eggyel sem éltem. [Én mindebből egyet
sem vettem igénybe]. Nem azért írtam azonban ezeket, hogy velem is
így történjék, [így cselekedjenek ezután], mert jobb nékem [mert
hasznosabb volna] meghalnom, hogysem valaki hiábavalóvá tegye

Akvillához és Priscillához: „…mivel ugyanaz volt a mestersége, náluk lakott,

együtt is dolgozott velük; ők ugyanis sátorkészítő mesterek voltak” (Csel. 18,2)
„Hiszen emlékeztek, testvéreink, a mi fáradozásunkra és vesződségünkre: éjjel
és nappal dolgoztunk, hogy senkit meg ne terheljünk nálatok, és úgy hirdettük
nektek az Isten evangéliumát” (1 Thess. 2,9) „Mert magatok is tudjátok, hogyan
kell követnetek minket; hiszen mi nem tétlenkedtünk közöttetek, Sem ingyen
kenyeret nem ettünk. Nem azért, mintha nem volna meg a jogunk erre, hanem
azért, hogy önmagunkat állítsuk elétek követendő példaként” (2 Thess. 3,7-9)
„és tulajdon kezünkkel dolgozva fáradozunk. Amikor gyaláznak, áldást
mondunk, amikor üldöznek, tűrünk” (1Kor. 4,12) .
137137
Isten a papi szolgálat jutalmáról így rendelkezett: „Szóla azután az Úr,
Jahve az Örökkévaló Áronnak: Ímé én néked adtam az én felemelt áldozataimra
való ügyelést is, valamit Izráel fiai nékem szentelnek, néked és a te fiaidnak
adtam azokat felkenetési díjul, örökkévaló rendelés szerint. Ez legyen a tied a
legszentebb adományokból, amelyeket nem égettek el: minden áldozati ajándék,
akár ételáldozat, akár vétekáldozat, akár jóvátételi áldozat, amelyet nekem
térítenek meg, legyen a tied és a fiaidé, mint legszentebb adomány. Megehetitek
pedig azt minden helyen, ti és a ti házatok népe; mert jutalmatok ez néktek a
gyülekezet sátorában való szolgálatokért” „Ez legyen a papok törvényes
járandósága a néptől, azoktól, akik marhát vagy juhot áldoznak: adják a
papnak a lapockát, az állát meg a gyomrot. Add neki gabonád, mustod és olajad
első termését is, meg juhaidnak először lenyírt gyapját. Mert őt választotta ki
Istened, az Úr, Jahve az Örökkévaló valamennyi törzsed közül, hogy ott álljon
és szolgáljon az Úr, Jahve az Örökkévaló nevével áldva, ő és fiai minden
időben” (4 Móz. 18,8-9.31; 5 Móz. 18,3-5). És én a Krisztus Jézusnak a
nemzetek közé kirendelt áldozó papja vagyok; hogy a pogány népek a Szent
Szellemtől megszentelt kedves áldozati ajándékká legyenek” (Róm. 5,16)
138138
De mi: „nem éltünk senkinél ingyen kenyéren, hanem fáradsággal és
vesződséggel dolgoztunk éjjel és nappal, nehogy valakit is megterheljünk
közületek. Nem azért, mintha nem volna meg a jogunk erre, hanem azért, hogy
önmagunkat állítsuk elétek követendő példaként” (2 Thess. 3,8-9).
[vagy félremagyarázza] az én dicsekedésemet, [hogy valaki üres
dicsekvéssel vádoljon].
1 Kor. 9,16 Mert ha az evangéliumot [örömüzenetet; jó hírt] hirdetem,
[prédikálom; evangelizálok] nem dicsekedhetem, [nem dicsekvés az
nekem] mert szükség, [kötelesség] kényszerít engem, [mivel kényszer
alatt vagyok, kényszer nehezedik rám]. Jaj ugyanis nékem, ha az
evangéliumot [az örömüzenetet; jó hírt] nem hirdetem, [nem
prédikálom].139
1 Kor. 9,17 Mert ha [szabad] akaratom szerint, önként [önszántamból;
készségesen] teszem ezt, jutalmam van, [bért kapok]. ha pedig
akaratom nélkül, [nem önszántamból; hanem kényszerűségből;
akaratom ellenére], sáfársággal bízattam meg. [Csak megbízott intéző,
tiszttartó vagyok].140
1 Kor. 9,18 Micsoda tehát az én jutalmam? [Mi is a bérem?]. Az,
hogy amikor prédikálom, [hirdetem] az evangéliumot, [az
örömüzenetet; jó hírt] ingyenessé [viszonzás nélkülivé] teszem a
Krisztus evangéliumát, [örömüzenetét] hogy ne éljek vissza a
jogaimmal, [hogy élnék az evangélium hirdetésével együtt járó
szabadságommal; és nem kell igénybe vennem az örömüzenettel
együtt járó jogomat] az evangélium hirdetésénél.141
1 Kor. 9,19 Mert én, noha mindenkivel szemben [és mindenkitől]
szabad, [független] vagyok, magamat mindenkinek (rab)szolgájává
tettem, hogy a többséget megnyerjem.142
1 Kor. 9,20 És a zsidóknak zsidóvá lettem, hogy zsidókat nyerjek
meg. A törvény alá rendeltek között a törvény alárendeltje lettem -
noha magam nem vagyok a törvénynek alárendelve, - [nem élek a

139139
A damaszkuszi úti találkozásnál az Úr Jézus azt mondta Saulnak, aki
később Pál lett: „De kelj fel, és állj a lábadra, mert azért jelentem meg neked,
hogy szolgámmá tegyelek, hogy tanúbizonyságot tegyél arról, amiket láttál, és
arról, amit ezután fogok neked magamról kijelenteni” (Csel. 26,16).
140140
És én: „Ennek a szolgájává lettem a szerint a megbízatás szerint, amelyet
Isten nekem a ti javatokra adott, hogy teljesen feltárjam előttetek az Isten
igéjét” (Kol. 1,25).
141141
Mert az Úr Jézus parancsa így hangzott, és hangzik: „Menjetek el, és
hirdessétek: elközelített a mennyek országa! Betegeket gyógyítsatok, poklosokat
(leprásokat) tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket (démonokat)
űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok” (Mát. 10,7-8).
142142
Aki követi az Úr Jézust, az hallgat a szavára: „… aki közöttetek első akar
lenni, legyen a ti (rab)szolgátok. Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy
neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért”
(Mát. 20,27-28)
törvény uralma alatt] - hogy a törvény alatt valókat [élőket, azokat,
akik a törvény alárendeltjei] megnyerjem [meggyőzzem].
1 Kor. 9,21 Azok közt, akikre a törvény nem vonatkozik, olyan lettem,
mint aki a törvényen kívül áll, noha nem vagyok Isten törvénye
nélkül, [nem állok Isten törvényén kívül], hanem Krisztus törvényében
való, [a Krisztus törvényének vagyok alárendelve]. Hogy törvény
nélkül valókat [törvény alá nem rendelteket] nyerjek meg.
1 Kor. 9,22 Az erőtleneknek erőtlenné lettem, hogy az erőtleneket [a
gyöngéket] megnyerjem. Mindeneknek mindenné lettem, hogy minden
módon megtartsak [megmentsek; üdvözítsek] némelyeket.143
1 Kor. 9,23 Ezt pedig az evangéliumért művelem, [mert mindent
megteszek az örömüzenetért, a jó hírért], hogy részestárs legyek
abban, [hogy nekem is részem legyen benne; hogy az azzal való
közösséget élvezhessem].
1 Kor. 9,24 Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak
[küzdenek], mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi [egy nyeri] el a
jutalmat, [a győzelmi, a versenydíjat]? Úgy fussatok, hogy
elvegyétek,144[elnyerjétek].145
1 Kor. 9,25 Mindaz pedig aki pályafutásban tusakodik, [versenyben
vesz részt; ökölharcban küzd];146 mindenben [állandóan] magatűrtető,
[uralkodik magán; önuralmat gyakorol mindenben (étkezés, indulatai
megfékezésében)]. Azok ugyan, hogy romlandó [hervadó; mulandó]

143143
És így folytatja az apostol: „… mindenkinek mindenben kedvében járok,
nem keresvén a magam hasznát, hanem a sokaságét, hogy megtartassanak
(üdvözüljenek)” (1 Kor. 10,33).
144144
Elvegyétek (katalambanó): - buzgón (mohón) megfog, vagyis megragad,
hatalmába kerít, birtokol stb. (szó szerint vagy átvitt értelemben). felfog, elér
(megszerez), megvalósít, megért, (meg) talál, megszerez, hozzájut, észlel
(érzékel), elvesz.
145145
És arra is figyelmeztet az apostol, hogy mit kell ezért tennünk:
„Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak [a tanúknak, és bizonyítékoknak]
ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden [ránk nehezedő terhet], és akadályt
és a megkörnyékező [erősen körülvevő, és könnyen bekerítő] bűnt, [tévedést,
hibát vétket] kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért, [versenypályát].
Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére [a hit szerzőjére és beteljesítőjére]
Jézusra, aki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, [nem törődve a
szégyennel] keresztet szenvedett, [elviselte, elszenvedte a kínoszlopot] s az Isten
királyi székének [trónjának] jobbjára, a [méltóság helyére] ült” (Zsid. 12,1-2).
146146
Küzd (agónidzomai): az igyekezetet gátló akadályok leküzdése; - küzd, szó
szerint (díjért versenyez), átvitt értelemben (ellenféllel harcol, versenyez), vagy
birtokos esetben (törekedik, hogy valamit elérjen). harcol, buzgón fáradozik,
igyekszik. Itt: „aki versenyen indul, - vagy vesz részt].
koszorút, [koronát] nyerjenek, mi pedig romolhatatlant,
[hervadhatatlant; nem romlandót, nem mulandót, örök; halhatatlant].
1 Kor. 9,26 Én azért úgy futok, mint [aki] nem bizonytalanra
[céltalanul; nem csak vaktában]. Úgy viaskodom, [öklözök; harcolok;
vívok] mint aki nem levegőt vagdos; [Az ökölvívásban ütéseimet úgy
irányítom, hogy nem a levegőt csapkodom; (nem mintha a levegőt
verném)].
1 Kor. 9,27 Hanem megsanyargatom,147 [megzabolázom; állon ütöm;
megöklözöm; alávetem] testemet [egész lényemet], és szolgává teszem;
[és rabszolgaságba kényszerítem, leigázom], hogy míg másoknak
prédikálok, [tanítok; hirdetem az Igét; hogy amikor másokat
versenybe hívok] magam valami módon méltatlanná ne legyek.
[magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre; magam valamiképpen
olyannak ne bizonyuljak, mint aki nem állja ki a próbát)].

1Kor 10. INTŐ PÉLDÁK AZ ÓSZÖVETSÉGBŐL

1 Kor. 10,1 Nem akarom [és nem szeretném] pedig, hogy ne tudjátok,
[ha elkerülné figyelmeteket] atyámfiai, [testvérek; nem akarlak titeket
tudatlanságban hagyni a felől], hogy a mi (ős)atyáink mindnyájan a
felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek [vonultak] által.148
147147
Megsanyargatom: (h)üpópiadzó: - behúz a szeme alá (mint egy bokszoló,
megüti, vagy megbénítja, harcképtelenné teszi az ellenfelet), azaz (átvitt
értelemben) ingerel vagy bosszant, idegesít (hogy beleegyezésre bírjon valakit),
legyőz (-i saját indulatait). Szabadabban: „meggyötröm, és igába töröm a
testemet (egész lényemet).
148148
Az apostol példaként állítja a krisztusban hívők elé az Úr vezetését, csodáit,
kegyelmét, szeretetét, védelmét, szabadítását: „Az Úr, Jahve az Örökkévaló
pedig megy vala előttük nappal felhőoszlopban, hogy vezérelje őket az úton,
éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nékik, hogy éjjel és nappal
mehessenek. Nem távozott el a felhőoszlop nappal, sem a tűzoszlop éjjel a nép
elől” (2 Móz. 13,21-22) „Elindult azért az Istennek Angyala, aki jár vala az
Izráel tábora előtt, és méne mögéjük; a felhőoszlop is elindult előlük s mögéjük
álla. Odament Egyiptom tábora és Izráel tábora közé, és az a felhő, amely
világítani szokott éjjel, sötét maradt, ezért nem közeledtek egymáshoz egész
éjszaka. És kinyújtá Mózes az ő kezét a tengerre, az Úr, Jahve az Örökkévaló
pedig egész éjjel erős keleti széllel hajtá a tengert és szárazzá tevé a tengert, és
kétfelé válának a vizek. És szárazon menének az Izráel fiai a tenger közepébe, a
vizek pedig kőfal gyanánt valának nékik jobbkezük és balkezük felől” (2Móz.
14,19-22) És: „…Izráel fiai szárazon menének át a tenger közepén; a vizek
pedig kőfal gyanánt valának nékik jobb- és balkezük felől. És megszabadítá az
Úr, Jahve az Örökkévaló azon a napon Izráelt az Egyiptombeliek kezéből
(hatalmából); és látá Izráel a megholt Egyiptombelieket a tenger partján”
1 Kor. 10,2 És mindnyájan Mózesbe meritkeztek be a felhő és a tenger
által.
1 Kor. 10,3 És mindnyájan egy [és ugyanazt a] szellemi eledelt ették.
1 Kor. 10,4 És mindnyájan egy [és ugyanazt a] szellemi italt itták,
mert ittak a szellemi kősziklából, amely követi [és kíséri] vala őket,
[Aki velük ment]. E kőszikla pedig a Krisztus volt.149
1 Kor. 10,5 De azoknak többségét nem kedvelte [nem lelte örömét
bennük] az Isten, mert elhulltak [odavesztek; elpusztultak. Holttesteik
szőnyegként terültek el] a pusztában.150
1 Kor. 10,6 Ezek pedig [intő] példáink lettek, [figyelmeztetésre,
előképként számunkra], hogy mi ne kívánjunk,151 [ne legyünk gonosz,
káros kívánságok rabjai] ne kívánjunk gonosz dolgokat, [hogy mi ne
legyünk olyanok, akik ártalmas dolgokat kívánnak], amiképpen azok
kívántak.152
1 Kor. 10,7 Se bálványimádók ne legyetek, mint azok közül
némelyek, amint meg van írva: Leüle a nép enni és inni, és felkelének

(2Móz. 14,29-30).
149149
Hogy ki volt a kőszikla, és ki ellen lázongtak Izráel fiai, arról így beszél
Isten Igéje: És az Úr, Jahve az Örökkévaló monda Mózesnek: Eredj el a nép
előtt és végy magad mellé Izráel vénei közül; pálcádat (botodat) is, mellyel a
folyót megsújtottad, vedd kezedbe és indulj el. Ímé én oda állok te elődbe a
sziklára (ott állok előtted a sziklán) a Hóreben, és te sújts a sziklára, és víz jő
ki abból (víz fakad belőle), hogy igyék a nép” (2 Móz. 17,1-7).
150150
Az Úr figyelmeztet arra, hogy mi a következménye a hitetlen szívnek és
beszédnek: „Mondd meg nékik: Életemre mondom - így szól az Úr, Jahve az
Örökkévaló -, hogy épen az történik veletek, amiképpen szólottatok az én füleim
hallására! E pusztában hullnak el a ti holttesteitek, …mert zúgolódtatok
ellenem” (4 Móz. 14,28-29) Az apostolok így figyelmeztetik Krisztus népét:
„Mindezek pedig példaképpen estek rajtuk (és történt velük); megírattak pedig a
mi tanulságunkra (figyelmeztetésül), akikhez az időknek vége elérkezett (akik az
utolsó időkben élünk)” (1 Kor. 10,11).
151151
Kíván (epithümétész): - sóvárgó. Vágyódik (epekedik) valami után. Itt:
gonosz, káros kívánságok rabjai]
152152
Így figyelmeztet az Úr a kívánság okára: „De a közöttük levő gyülevész
nép telhetetlen volt kívánságában, ezért Izráel fiai újra siránkozni kezdtek, és
ezt mondták: Ki tart jól bennünket hússal? Emlékszünk, hogy Egyiptomban
olcsón ettünk halat, uborkát, dinnyét, póréhagymát, vöröshagymát és
fokhagymát. Most pedig elepedünk, mert semmit sem látunk a mannán kívül” (4
Móz. 11,4-6). Erről énekel Dávid is: „Sóvárgás fogta el (Epekedés epeszté) őket
a pusztában, próbára tették Istent a sivatagban” (Zsolt. 106,9-14).
játszani,153 [zenélni; táncolni; szerelmi játékot folytatni; tréfálkozni,
gyerekeskedni].154
1 Kor. 10,8 Se pedig ne paráználkodjunk,155 [ne eltávolodjunk attól a
szellemi egységtől, amit a házasság szimbolizál; ne kövessünk el
hitehagyást, hűtlenséget] mint azok közül paráználkodtak némelyek,
és elestek [elhullottak; elpusztultak; meghaltak] egyetlen napon
huszonhárom ezren.156
1 Kor. 10,9 Se a Krisztust ne tegyük próbára, amint közülük, próbára
tették némelyek, és elvesztek, [elpusztultak] a kígyók miatt.157

153153
Játszani [(paidzó): játszadozni; szórakozni; zenélni; táncolni; kultikus táncot
lejteni a szerelem papnőivel; enyelegni, szerelmi játékot folytatni; tréfálkozni,
gyerekeskedni.
154154
Izráel pedig így cselekedett: „Amikor azt látta a nép, hogy Mózes
késlekedik, és nem jön le a hegyről, összegyülekezett a nép Áron köré, és azt
mondták neki: Jöjj, és készíts nekünk istent, hogy előttünk járjon, mert nem
tudjuk, hogy mi történt ezzel a Mózessel, aki felhozott bennünket Egyiptomból.
Áron ezt mondta nekik: Szedjétek ki az aranyfüggőket feleségeitek, fiaitok és
leányaitok füléből, és hozzátok ide hozzám! És kiszedte az egész nép az
aranyfüggőket a füléből, és odavitte Áronhoz. Ő átvette tőlük, vésővel mintát
készített, és borjúszobrot öntött. Ekkor azt mondták: Ez a te istened, Izráel, aki
kihozott Egyiptom földjéről. Ezt látva Áron, oltárt épített elé, majd kihirdette
Áron, hogy holnap az ÚR (Jehova) ünnepe lesz. Felkelvén azért másnapon jó
reggel, áldozának égőáldozattal és hálaáldozattal is; azután leüle a nép enni és
inni; azután felkelének játszani” (2 Móz. 32,1-6). Pedig az Úr figyelmezteti a
mindenkori népét, „Ne legyen más istened rajtam kívül! Ne csinálj magadnak
semmiféle istenszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön,
vagy a föld alatt a vízben vannak. Ne imádd, és ne tiszteld azokat…” (2 Móz.
20,3-5) Hiszen a bálványok imádása a gonosz szellemek imádását jelenti, és ők
azok a „generációs átkok”, betegségek, nyomúságok stb…, amelyek apáról fiúra
szállnak. Mert a bálvány mögött gonosz szellemek vannak :„A többi emberek
pedig…nem tértek meg az ő kezeik csinálmányaitól, hogy ne imádnák a gonosz
szellemeket, és az arany és ezüst és érc és kő és fa bálványokat, a melyek nem
láthatnak, sem hallhatnak, sem járhatnak” (Jel. 9,20)
155155
Paráználkodik (porneuó): törvénytelen nemi kapcsolatot folytat. Itt
eltávolodik attól a szellemi egységtől, amit a házasság szimbolizál;
hitehagyást, hűtlenséget követ el.
156156
Dávid is erről énekel: „Majd hozzácsapódtak a Baal-Peórhoz, és ették a
holtak (holt bálványoknak szóló) áldozatait. És felingerelték cselekedeteikkel, és
zúdult (szakadt) reájuk a csapás” (Zsolt. 106,28-31) Az Úr pedig ezt mondja:
„Mint szőlőfürtöket a pusztában, úgy találtam Izráelt; mint a fügefa első
termésének zsengéjét, úgy néztem a ti atyáitokat (őseiteket); de bementek Baal-
Peórhoz és a gyalázatosnak adták magukat, (gyalázatra vetemedtek), és
utálatossá válva (olyan förtelmessé lettek), mint amit szerettek” (Hós. 9,10).
1 Kor. 10,10 Se pedig ne zúgolódjatok, miképpen ő közülük
zúgolódtak némelyek, és elveszének a pusztító által. [Ezért lesújtott
rájuk (elveszítette őket) a pusztító angyal].
1 Kor. 10,11 Mindezek pedig példaképpen [figyelmeztetésül] estek
rajtuk, [és történt velük], megírattak pedig a mi tanulságunkra, [és
azért írták le, hogy okuljunk belőlük mi] akikhez az időknek
[világkorszakok] vége elérkezett, [akik a végső (utolsó) időkben
élünk].158
1 Kor. 10,12 Azért aki azt hiszi, [úgy gondolja; és úgy véli] hogy áll,
meglássa, [vigyázzon; ügyeljen rá] hogy el ne essék.
1 Kor. 10,13 Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés,159 esett rajtatok
[megpróbáltak elcsábítani (bűnre, azaz céltévesztésre]: de hű az Isten,
aki nem hagy titeket feljebb [erőtökön felül] kísértetni, mint
elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést [a
szabadulás lehetőségét, kivezető utat] is megadja majd, [el fogja
készíteni] hogy elszenvedhessétek, [hogy képesek legyetek kibírni].160
157157
Ez pedig így történt: „És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért
hoztatok fel minket Egyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen
kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt utálja a mi lelkünk (bensőnk). Magára
hagyta azért az Úr, Jahve az Örökkévaló a népet, és tüzes kígyók jöttek a népre,
és megmardosták a népet, és sokan meghaltak Izráel népéből. Akkor méne a nép
Mózeshez, és mondának: Vétkeztünk, mert szólottunk az Úr, Jahve az
Örökkévaló ellen és te ellened; imádkozzál az Úrhoz, Jahvéhoz az
Örökkévalóhoz, hogy vigye el rólunk a kígyókat. És imádkozék Mózes a népért.
És monda az Úr Mózesnek: Csinálj magadnak tüzes kígyót, és tűzd fel azt
póznára: és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon.
Csinála azért Mózes rézkígyót, és feltűzé azt póznára. És lőn, hogy ha a kígyó
valakit megmar vala, és az feltekinte a rézkígyóra, életben marada” (4 Móz.
21,5-9) Az Úr Jézus így jelenti meg kivégzésének módját: „És ahogyan Mózes
felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, Hogy
valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Ján. 3,14-15).
158158
És az apostol újra és újra figyelmeztet: „Mert amelyek régen [hajdan
(korábban; előre)] megírattak, a mi tanulságunkra [tanításunkra; okulásunkra]
írattak meg: hogy békességes [és reményteljes] tűrés [állhatatosság; kitartás]
által és az írásoknak vigasztalása [buzdítása, bátorítása] által reménységünk
legyen. [Hogy az Írásból származó béketűrés és vigasztalás által türelmet és
vigasztalást merítsünk reményünk megőrzésére]” (Róm. 15,4).
159159
Kísértés (peiraszmosz): megpróbál elcsábítani (bűnre, azaz céltévesztésre.
Támadó élű próbálkozás. Kísértget valakit azzal a céllal, hogy ellene szóló
adathoz, bizonyítékhoz, nyilatkozathoz jusson részéről.
160160
Azt jelenti ki az Úr, hogy miért hagyja, hogy hamis tanítók, próféták
szóljanak az Ő népéhez: „Ha próféta vagy álomlátó támad közötted, és jelet
vagy csodát ad tudtodra. És bekövetkezik az a jel vagy csoda, amelyről beszélt
neked, és azt mondta, hogy kövessünk és tiszteljünk más isteneket, akiket nem
1 Kor. 10,14 Azért szerelmeseim, [kedveseim; szeretteim] kerüljétek
[távoztassátok el; fussatok; meneküljetek] a bálványimádást(ól), [a
bálványok tiszteletétől].161
1 Kor. 10,15 Mint okosokhoz szólok, [úgy szólok hozzátok, mint
bölcsekhez; úgy beszélek veletek, mint akikről tudom, hogy eszeteket
használjátok]: ítéljétek meg ti, amit mondok.
1 Kor. 10,16 A hálaadásnak pohara, [kelyhe] amelyet megáldunk,
[megszentelünk] nem a Krisztus vérével való közösségünk-e? [Nemde
a Krisztus vérében való részesülés]? A kenyér, amelyet megszegünk,
[megtörünk] nem a Krisztus testével, [Az Ő személyével; Lényével]
való közösségünk-e? [nemde a Krisztus testében, személyében;
lényében való részesedés]?
1 Kor. 10,17 Mert egy a kenyér, egy test [egy személy] vagyunk
sokan; mert mindnyájan az egy kenyérből részesedünk.162
1 Kor. 10,18 Tekintsétek meg [és nézzétek csak] a (hús)test szerint
való Izraelt! Akik az áldozatokat eszik, avagy nincsenek-e
közösségben az oltárral? [akik az áldozatok húsából esznek, nemde az
oltár részesei]?
1 Kor. 10,19 Mit mondok tehát? [Mit akarok ezzel mondani]? Hogy a
bálvány [vagy bálványkép] valami, vagy hogy a bálványáldozat
valami? [Talán azt, hogy az áldozati hús vagy a bálvány ér
valamit]?163

ismertél. Akkor se hallgass annak a prófétának a beszédére, vagy arra az

álomlátóra, mert csak próbára tesz benneteket Istenetek, az Úr, Jahve az
Örökkévaló, hogy megtudja, valóban teljes szívvel és egész lényetekkel
szeretitek-e Isteneteket, az Urat, Jahvét az Örökkévalót” (5 Móz. 13,1-3).
161161
János apostol is erre inti Krisztus népét: „Fiacskáim, oltalmazzátok meg
magatokat a bálványoktól” (1 Ján. 5,21) Pál apostolon keresztül pedig
kijelentést nyernek azok a tisztátalanságok, amikbe ezek a gonosz szellemek
beleviszik az embereket: „Mert elég nékünk, hogy életünk elfolyt idejében a
pogányok akaratát cselekedtük, járván kicsapongásban, féktelenségben,
bujaságban, kívánságokban, részegségekben, dobzódásokban, ivásokban és
undok bálványimádásokban” (1 Pét. 4,3).
162162
Hiszen: „Ti pedig a Krisztus teste [teljes lénye] vagytok, és tagjai rész
szerint [egy-egy funkciót végző tagja vagyunk, egyenként]” (1 Kor. 12,27). Ez
éppen úgy van, mint: „… ahogyan a test egy, bár sok tagja (egy- egy funkciót
végző része) van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy
test, ugyanúgy a Krisztus is. Hiszen egy Szellem által mi is mindnyájan egy
testté meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár
szabadok, és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg. Mert a test sem egy
tagból áll, hanem sokból” (1 Kor. 12,12-14).
163163
Az apostol megvallása: „Tehát …tudjuk, hogy egy bálvány sincs a világon
és hogy Isten sincs senki más, hanem csak egy. Mert ha vannak is úgynevezett
1 Kor. 10,20 Sőt, hogy amit a pogányok [a nemzetek] áldoznak,
ördögöknek [démonoknak] áldozzák és nem Istennek; nem akarom
pedig, hogy ti az ördögökkel [a démonokkal] legyetek közösségben,
[hogy közösségre lépjetek a gonosz szellemekkel, hogy az ördögök, a
démonok társai legyetek)].164
1 Kor. 10,21 Nem ihatjátok az Úr poharát [kelyhét is] és az ördögök [a
démonok] poharát, [kelyhét is]. Nem lehettek az Úr asztalának és az
ördögök, [a démonok] asztalának részesei.165
1 Kor. 10,22 Vagy haragra, [vagy féltékenységre] ingereljük az
Urat?166 Avagy erősebbek vagyunk-e nálánál?167
1 Kor. 10,23 Minden szabad [megengedett] nékem, de nem minden
használ; minden szabad [megengedett] nékem, de nem minden épít.
[Nem minden szolgál javunkra, épülésünkre)].168
1 Kor. 10,24 Senki ne keresse, ami az övé, [a maga javát; a maga
érdekét, előnyét], hanem kiki azt, ami a másé [azaz: a másikét].169

istenek akár az égben, akár a földön, aminthogy van sok isten és sok úr.
Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, akitől [és akiből] van [ered;
származik] a mindenség, mi is Őbenne. [S akiért (és aki végett) mi is vagyunk].
És egy Urunk, a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, [akin keresztül
támadott a mindenség] mi [magunk] is [rajta keresztül] Őáltala” (1 Kor. 8,4-6).
164164
Hiszen Isten parancsa így hangzott népéhez: „Ne áldozzák többé véres
áldozataikat az ördögöknek (az üres, haszontalan, bálványoknak), akikkel ők
paráználkodnak. Örökkévaló rendtartás legyen ez nékik nemzetségről
nemzetségre” (3 Móz. 17,7).
165165
Mert: „… mi egyezsége Krisztusnak Béliállal?...” (2 Kor. 6,15) Hiszen:
„Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat
szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti…” (Mát. 6,24).
166166
Így szól az Úr az Ő népéről: „Azzal ingereltek ők, a mi nem isten;
hiábavalóságaikkal bosszantottak engem; én pedig azzal ingerlem őket, a mi
nem népem: bolond nemzettel bosszantom őket” (5 Móz. 32,21).
167167
Jób megvallása: „Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős…” (Jób.
9,19) „Mert az Úr, Jahve az Örökkévaló, a te Istened emésztő tűz, féltőn szerető
Isten!” (5Móz. 4,24) És az apostol megvallása, Isten nem változott: „Mert a mi
Istenünk emésztő tűz” (Zsid. 12,29).
168168
És a kijelentés így folytatódik: „Minden szabad [megengedett] nékem, de
nem minden használ, nem minden hasznos, előnyös. minden szabad nékem, [csak
ne váljak semminek rabszolgájává; (hatalmába semmi ne kerítsen; ne igázzon
le), nem fogom hagyni, hogy bármi is hatalma alá vonjon]” (1 Kor. 6,12).
169169
Azt értem ezalatt, hogy: „Mindenikünk tudniillik az ő felebarátjának [a
közel levő embernek, szomszédnak] kedveskedjék, [legyen szolgálatára,
törekedjen szeretetre méltónak lenni] annak javára, épülésére. [Közülünk
mindenki felebarátjának (embertársának, szomszédjának) tetszését (kedvét, javát
és épülését) keresse, hogy azt munkálja, ami az építéshez jó]” (Róm. 15,2).
1 Kor. 10,25 Mindent, amit a mészárszékben, [vagy húspiacon]
árulnak, megehettek, [anélkül, hogy lelkiismereti kérdést csinálnátok
belőle]. Semmit sem tudakozódván, [ne kérdezgessetek semmit] a
lelkiismeret miatt. [Anélkül, hogy a lelkiismeretért kutatgatni
kezdenétek].170
1 Kor. 10,26 Mert az Úré a föld és annak teljessége, [minden
gazdagsága; és minden, ami azt betölti].171
1 Kor. 10,27 Ha pedig valaki meghív titeket a hitetlenek közül, és el
akartok menni, mindent, amit elétek hoznak, [elétek tálalnak]
megehettek, semmit sem tudakozódván a lelkiismeret miatt. [Ne
kérdezgessetek semmit, ne kutatgassatok lelkiismereti okokból].
1 Kor. 10,28 De ha valaki ezt mondja néktek: Ez bálványáldozati hús,
[ez bálványoknak szentelt áldozat] ne egyétek meg, [ne egyetek
belőle]; azért, aki megjelentette. Egyrészt a figyelmeztető miatt, [a
miatt, aki szóvá tette] és [másrészt] a lelkiismeretért; mert az Úré a
föld és annak teljessége, [gazdagsága].172
1 Kor. 10,29 Lelkiismeretről beszélek, de nem a sajátunkról, hanem a
másikéról [a figyelmeztetőéről]. Mert miért vádolja az én
szabadságomat a másik lelkiismerete.173
1 Kor. 10,30 Ha pedig én hálaadással veszek részt, [eszem az ételből]
miért káromoltatom [miért hozzon rossz hírbe (szidjon, becsméreljen)
valaki] azért, amiért én hálákat adok?174
170170
Azért ne: „Mert Istennek minden teremtett állata jó, és semmi sem
megvetendő, ha hálaadással élnek azzal” (1 Tim. 4,4) „Tudom és meg vagyok
győződve az Úr Jézusban, hogy semmi [egyetlen egy dolog] sem tisztátalan
[beszennyezett; közönséges, bemocskolt, szentségtelen] önmagában: hanem
bármi [csak] annak [a személynek] tisztátalan, aki tisztátalannak tartja. [Csak
ha valaki valamit beszennyezettnek gondol, annak az beszennyezetté lesz]”
(Róm. 14,14).
171171
Dávid éneke: „Az Úré, Jahvéé az Örökkévalóé a föld s annak teljessége, (és
ami betölti); a föld kereksége s annak lakosai” (Zsolt. 24,1).
172172
És azért ne egyétek, mert: „… nem mindenkiben van meg ez az ismeret, sőt
némelyek a bálványimádás régi szokása szerint a húst még mindig
bálványáldozati húsként eszik, és lelkiismeretük, mivel erőtlen, beszennyeződik”
(1Kor. 8,7).
173173
Hát: „Ne engedjétek tehát ócsárolni szabadságotokat; ne hagyjátok tehát,
hogy a jóról, amit tesztek, [szitkozódva, becsmérelve, gonoszul] beszéljenek,
úgy hogy az ártson nektek” (Róm. 14,16).
174174
Mert én: „Tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, hogy semmi
sem tisztátalan [beszennyezett; közönséges, bemocskolt, szentségtelen]
önmagában: hanem bármi [csak] annak [személynek] tisztátalan, aki
tisztátalannak tartja. [Mert csak ha valaki valamit beszennyezettnek gondol,
annak az beszennyezetté lesz]” (Róm. 14,14) „Mert Istennek minden teremtett
1 Kor. 10,31 Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek,
mindent az Isten dicsőségére műveljetek, [és tegyetek].175
1 Kor. 10,32 Meg ne botránkoztassátok [megütközést, vagy botlást ne
okozzatok] se a zsidóknak, se a görögöknek, [azaz pogányoknak], se
az Isten kihívott gyülekezetének; eklézsiájának; [Megütközésre ne
adjatok okot].176
1 Kor. 10,33 Miképpen én is mindenkinek mindenben kedvében járok,
[és kedveskedem], nem keresvén a magam hasznát, [ami nekem
hasznos] hanem a sokaságét, [ami másoknak van javára] hogy
megtartassanak, [hogy üdvözüljenek].177

1Kor. 11. ASSZONYOK AZ ISTENTISZTELETEN

1 Kor. 11,1 Legyetek az én követőim, [utánzóim] mint én is a

Krisztusé. [mint én is Krisztus utánzója (követője) vagyok].178
1 Kor. 11,2 Dicsérlek pedig titeket atyámfiai, hogy én rólam
mindenben megemlékeztek, [mivel emlékeztek minden tanításomra] és
amiképpen meghagytam néktek, rendeléseimet megtartjátok, [s
rendelkezéseim szerint jártok el; s amit rátok bíztam, úgy tartjátok
meg, ahogy átadtam néktek].179

állata jó, és semmi sem megvetendő, ha hálaadással élnek azzal” (1 Tim. 4,4).
175175
És így folytatódik a kijelentés: „És mindent, amit csak cselekesztek szóval
vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az
Istennek és Atyának Őáltala” (Kol. 3,17).
176176
Az Úr Jézus kijelentése: „Aki pedig megbotránkoztat (eltántorít; alkalmat
teremt az esésre, botlásra) egyet e kicsinyek közül, akik én bennem hisznek, jobb
annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára, és a tenger mélységébe vessék”
(Mát. 18,6).
177177
Hát: „Ne nézze kiki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is.
Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is”
(Fil. 2,4-5)
178178
És az apostol újra-és újra ismétli: „Legyetek én követőim, atyámfiai
[testvéreim. Szó szerint: Legyetek együttkövetőim], és figyeljetek azokra, akik
úgy járnak [és élnek], amiképpen mi néktek példátok vagyunk” (Fil. 3,17-20) .
179179
És emlékezteti az apostol a hívőket, hogy mi az, amiket meg kell tartaniuk:
„Eszetekbe juttatom továbbá, atyámfiai [testvéreim], az evangéliumot, melyet
hirdettem néktek, melyet be is vettetek [e is fogadtatok], melyben álltok is
[melyben meg is maradtatok]. Általa üdvözültök is, ha megtartjátok úgy, ahogy
én hirdettem is nektek, hacsak nem elhamarkodottan lettetek hívőkké” (1 Kor.
15,1-2).
1 Kor. 11,3 Akarom, [és szeretném azonban] hogy tudjátok,
[megértsétek; tudatában legyetek] hogy minden férfiúnak180 feje,181
[eredete, forrása] a Krisztus; az asszonynak182 feje pedig a férfiú; a
Krisztusnak feje pedig az Isten.183
1 Kor. 11,4 Minden férfiú, aki befedett fővel imádkozik, [a fején tart
(visel) valamit], avagy prófétál,184 [Írást magyaráz], megcsúfolja
[szégyent hoz; megrútítja; megszégyeníti] a Fejét.
1 Kor. 11,5 Minden asszony pedig, aki befedetlen [lepel, fátyol
nélküli]185 fővel imádkozik, vagy prófétál, [vagy Írást magyaráz; Isten
kijelentését meghirdeti], megcsúfolja [szégyent hoz a Fejére;
megrútítja; szégyenbe hozza] az ő Fejét. Mert ugyanolyan, mintha
megnyíratott [megberetváltatott] volna.186
180180
Férfi (ánér): férfi (a szó szoros értelmében: a férfi, mint egyed). De jelenti
az érettkorú embert is.
181181
Fej (kephalé): - fej (mint a legkönnyebben megragadható testrész), szó
szerint vagy átvitt értelemben. Valaminek az eredete, forrása; fő; vezető. Itt a
közvetlen függőség jelképe.
182182
Asszony (güné): nőnemű emberi lény. De jelenti még a frissen újjászületett,
még csecsemő, kisded, kiskorú keresztény, vagyis még testi, akit természetes
esze, akarata vezet.
183183
És hogy ez mit jelent a gyakorlatban, arról így szól a Szent Szellem: „Ti
asszonyok a ti saját férjeteknek engedelmesek legyetek, mint az Úrnak. Mert a
férj [a férfi] feje [eredete] a feleségének [az asszonynak], mint a Krisztus is feje
[eredete] az egyháznak, [a kihívott gyülekezetnek, eklézsiának]. És ugyanő
megtartója [üdvözítője: megváltója, megszabadítója, megmentője, gyógyítója,
megszilárdítója, helyre állítója] a testnek, [az egyháznak, az ő személyének]. De
miképpen az egyház [a kihívott gyülekezet, eklézsia] engedelmes [és alárendeli
magát] a Krisztusnak, azonképpen az asszonyok is [úgy tegyenek],
engedelmesek legyenek, [vessék alá magukat] férjüknek mindenben” (Eféz.
5,22-24)
184184
Prófétál (prophéteuó):- előtte (és előre) állít (Balázs K.) - isteni akaratát,
Isten gondolatait, tanácsát közvetíti. A Szent Szellem adja, mint
megnyilvánulást, de ez nem állandó, nem hivatal. Az újszövetségi prófétálás
célja: a gyülekezet építése, bátorítása, és buzdító intése. Szó szerinti jelentése:
Előtte (előre) állítás; a próféta megnyilatkozása: prófétai szó, igehirdetés
185185
Fedetlen (katakalüptosz): letakaratlan, lepel, fátyol nélkül.
186186
Hogy kinek, és miért kell befedni a fejét, azt egy Ószövetségi parancson
keresztül jelenti ki a Szent Szellem: „Ha háborúba vonulsz ellenséged ellen, És
kezedbe adja azt Istened, az Úr, Jahve az Örökkévaló, és foglyokat is ejtesz. És
meglátsz a foglyok között egy szép ábrázatú asszonyt [egy szép termetű nőt], és
megszereted azt, úgy hogy elvennéd feleségül. Vidd be őt a te házadba, hogy
nyírja meg a fejét [a haját], és messe [vágja] le körmeit. És az ő fogoly ruháját
vesse le magáról [azt a ruhát, amelyben foglyul ejtették], és maradjon [lakjék] a
te házadban, de hadd sirassa az ő atyját és anyját egész hónapig; és csak azután
menj be hozzá, és így légy az ő férje, és legyen ő pedig a te feleséged” (5 Móz.
1 Kor. 11,6 Mert ha az asszony nem fedi be fejét, nyiratkozzon is
meg, [vágassa le a haját]. Ha pedig éktelen [szégyenletes] dolog
asszonynak megnyiratkozni, [haját levágatni] vagy megberetváltatni,
fedezze be [teljesen fedje be / borítsa be, fátyolozza el] az ő fejét,
1 Kor. 11,7 Mert a férfiúnak [az érettkorú embernek] nem kell [nem
köteles] befednie az ő fejét, [lepellel] mivel ő az Istennek képe,187
[hasonmása; külső alakja] és dicsősége,188 [fénye, ragyogása]. De az
asszony a férfiú dicsősége, [fénye, ragyogása].189
1 Kor. 11,8 Mert nem a férfiú van [nem a férfiú lett ugyanis] az
asszonyból, [a nőből] hanem az asszony [a nő] a férfiúból.190
1 Kor. 11,9 Mert nem is a férfiú teremtetett az asszonyért, [a nőért],
hanem az asszony [a nő] a férfiúért.
1 Kor. 11,10 Ezért kell [és kötelessége] az asszonynak hatalmi191 jelt
[annak jelét, hogy hatalom alatt áll; a fennhatóság jelét] viselni a
fején az angyalok [hírnökök, követek] miatt.
1 Kor. 11,11 Mindazáltal sem férfiú nincs asszony [nő] nélkül, sem
asszony [nő] férfiú nélkül az Úrban.

21,10-13).
187187
Képe (eikón): Képmás, hasonmás; külső alak, megjelenés.
188188
Dicsőség (doxa): fény, ragyogás; az, ami meglátszik.
189189
A teremtés hatodik apján: „… monda Isten: Teremtsünk [Alkossunk]
embert a mi képünkre [képmásunkra] és hasonlatosságunkra [hozzánk
hasonlóvá…];” (1 Móz. 1,26) „Ez az Ádám nemzetségének könyve. Amely
napon teremté Isten az embert, Isten hasonlatosságára teremti [Istenhez
hasonlóvá alkotta] azt. Férfiúvá és asszonnyá [nővé] teremti őket, és megáldja
őket és nevezi az ő nevüket Ádámnak [embernek], amely napon teremtetének”
(1 Móz. 5,1-2).
190190
Az apostol bizonyságtétele: „Mert Ádám teremtetett elsőnek, azután Éva”
(1 Tim. 2,13) Ádám megteremtése után: „És monda az Úr, Jahve az Örökkévaló
Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek [alkotok] néki segítőtársat,
hozzá illőt. Bocsáta tehát az Úr, Jahve az Örökkévaló Isten mély álmot az
emberre, és ez elaluvék. Akkor kivőn egyet annak oldalbordái közül, és hússal
tölté be annak helyét. És alkotá [formálta] az Úr, Jahve az Örökkévaló Isten azt
az oldalbordát, amelyet kivett vala az emberből, asszonnyá, és vivé az
emberhez. És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből való
test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett” (1 Móz. 2,18.21-
23) És Krisztusról, és az Ő testéről szóló bizonyságtétel: „Mert az Ő testének [az
Ő személyének] tagjai vagyunk, az Ő testéből [az Ő húsából] és az Ő
csontjaiból valók” (Eféz. 5,30).
191191
Hatalmi jel: (exúszia): szó szerinti jelentése: hatalom (itt a mondat: „ezért
kell az asszonynak…” s itt a fordítás elakad, csak különböző magyarázatok és
értelmezések vannak. /lásd: dr. Varga Zsigmond „Újszövetségi görög-magyar
szótár” 335. oldal).
1 Kor. 11,12 Mert amiképpen az asszony a férfiúból van, [a férfiúból
származott] azonképpen a férfiú is az asszony által, [a nőn keresztül
születik] és az egész [mindkettő] pedig az Istentől.
1 Kor. 11,13 Magatokban ítéljétek meg [döntsétek el tehát]: illendő
[helyes] dolog-e asszonynak [nőnek] fedetlen [lepel nélküli] fővel
[fátyol nélkül] imádni az Istent? [Imádkozni Istenhez]?
1 Kor. 11,14 Avagy maga a [veleszületett] természet [természetes
ösztön] is nem arra tanít-e titeket, hogy ha a férfiú nagy [hosszú] hajat
visel, [növeszt] csúfsága, [szégyenére (gyalázatára) válik; nincs
tisztességére; megbecstelenítő] az néki?
1 Kor. 11,15 Az asszonynak pedig, ha nagy haja van, ékesség
[dicsőség] az néki; mert a haj fátyol,192 [burok; takaró] gyanánt adatott
néki.
1 Kor. 11,16 Ha pedig valakinek tetszik versengeni, [akadékoskodni,
és ebben a dologban tovább akarna vitatkozni, tudja meg] nekünk
olyan szokásunk nincsen, sem az Isten [kihívott] gyülekezeteinek.193
1 Kor. 11,17 Ezt pedig tudtotokra adván, [és amikor ezt a rendelkezést
adom] nem dicsérlek [nem tapsolok], hogy nem haszonnal, hanem
kárral gyűltök egybe [mivel összejöveteletek nem javatokra, hanem a
károtokra szolgál].
1 Kor. 11,18 Mert először is, [azt hallom] mikor egybegyűltök a
[kihívott] gyülekezetben, [az eklézsiában] hallom, hogy szakadások
[meghasonlások, összekülönbözések; megosztás; szétválás;
visszavonás; hitszakadások] vannak [mutatkoznak] köztetek; és valami
részben hiszem is.194
1 Kor. 11,19 Mert szükség, [kell is] hogy szakadások [viszály,
pártoskodás, meghasonlás, széthúzás; megosztottság] is legyenek
köztetek, hogy a kipróbáltak [állhatatosak, megbízhatóak; hitelesek]
nyilvánvalókká legyenek [megismertessenek; láthatók legyenek;
kitűnjenek] ti köztetek, [mert a megbízhatók csak így tűnnek ki
közületek].
192192
Fátyol (peribolaion): Ami körülveszi az embert; burok; palást, takaró;
köpeny lepel.
193193
Mert aki szeret vitatkozni, és saját véleményének érvényt szerezni: „Az
felfuvalkodott, aki semmit sem ért [semmit sem tud], hanem vitatkozásokban és
szóharcokban [szóharc betegségében] szenved, amelyekből származik irigység,
viszálykodás, káromlások, rosszakaratú [gonosz] gyanúsítások” (1 Tim. 6,4).
194194
És ez azért van: „Mert még testiek vagytok; mert amikor irigykedés,
versengés [viszálykodás] és visszavonás van köztetek, vajon nem (hús)testiek
vagytok-e? És nem ember szerint jártok-e [nem emberi módon viselkedtek-e]?
Ha az egyik ezt mondja: „Én Pálé vagyok”, a másik pedig azt: „Én Apollósé”,
nem emberi módon beszéltek-e?” (1 Kor. 3,3-4).
1 Kor. 11,20 Mikor tehát egybegyűltök [összejöttök] egyazon
[ugyanarra a] helyre, nincs úrvacsorájával való élés: [az már nem az
Úr vacsorájának elköltése].
1 Kor. 11,21 Mert kiki az ő saját vacsoráját veszi elő az evésnél,
[hogy elfogyassza]. És némely éhezik, [éhen marad] némely pedig
dőzsöl, [és lerészegedik].
1 Kor. 11,22 Hát nincsenek-e házaitok [otthonotok] az evésre és
ivásra, [hogy ott egyetek és igyatok]? Avagy az Isten [kihívott]
gyülekezetét [egyházát; eklézsiáját] vetitek-e meg, [nézitek le] és
azokat szégyenítitek-e meg, akiknek nincsen? [A szegényeket, akiknek
nincsen mit enniük; akiknek semmijük nincsen] Mit mondjak néktek?
Dicsérjelek-e titeket ebben, [e dologban]? Nem dicsérlek.195
1 Kor. 11,23 Mert én az Úrtól vettem, [kaptam],196 amit néktek
előtökbe is adtam: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen
elárultatott, vette a kenyeret.197
1 Kor. 11,24 És hálákat adván megtörte [megszegte] és ezt mondotta:
Vegyétek, egyétek! Ez az én testem [erőm], mely ti érettetek, [és
helyettetek] megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
1 Kor. 11,25 Hasonlatosképpen a poharat, [a kelyhet] is vette,
minekutána vacsorált volna, ezt mondván [így szólt]: E pohár [e
kehely] amaz újtestamentum, [újszövetség198 az én vérem által; ezt
cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.
1 Kor. 11,26 Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e
poharat, [kelyhet] az Úrnak halálát hirdessétek, [prédikáljátok] amíg
eljövend, [amíg meg nem jelenik].

195195
És Jakab apostol folytatja: „Figyeljetek csak ide, szeretett testvéreim: vajon
nem Isten választotta-e ki azokat, akik a világ szemében szegények, hogy hitben
gazdagok legyenek, és örököljék azt az országot, amelyet Isten az őt szeretőknek
ígért. De ti megszégyenítettétek (meggyaláztátok) a szegényt” (Jak. 2,5-6).
196196
Az apostol megvallása: „mert én nem embertől vettem, nem is tanítottak rá,
hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából kaptam” (Gal. 1,12).
197197
Az Úr Jézus golgotai áldozata előtt tanítványaival tartotta meg a pászka
vacsorát, és: „Mikor pedig beestveledék, letelepszik vala a tizenkettővel, Mikor
pedig evének, vevé Jézus a kenyeret és hálákat adván, megtöré és adá a
tanítványoknak, és monda: Vegyétek, egyétek; ez az én testem” (Mát. 26,20.26).
198198
Újszövetség (diathéké): szövetség, végrendelet; végakarat, amit hivatalos
írásban (végrendeletben) rögzítettek.
1 Kor. 11,27 Azért aki méltatlanul [illetéktelenül] eszi e kenyeret,
vagy issza az Úrnak poharát, [kelyhét], vétkezik199 az Úr teste
[személye] és vére ellen.200
1 Kor. 11,28 Próbálja [vizsgálja] meg azért az ember [mindenki]
(ön)magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a
pohárból, [abból a kehelyből].201
1 Kor. 11,29 Mert aki méltatlanul, [illetéktelenül] eszik és iszik,
ítéletet,202 eszik és iszik magának [saját ítéletét eszi és issza].
Mivelhogy nem becsüli meg [kételkedik; Itt nem helyesen ítélve meg]
az Úrnak testét [személyét].
1 Kor. 11,30 Ezért van tiköztetek sok erőtlen,203 [testileg] beteg, és
alusznak,204 [meghalnak] sokan.
1 Kor. 11,31 Mert ha mi ítélnénk [meg] magunkat, nem ítéltetnénk el,
[nem vonnánk magunkra ítéletet].
1 Kor. 11,32 De mikor ítéltetünk,205 [elkülönít, kiválaszt], az Úrtól
taníttatunk, [akkor Ő nevel, tanít, oktat; utat mutat; útbaigazít;
helyreigazít], hogy [ezzel] a világgal együtt el ne kárhoztassunk,206
[nehogy a kárt hozó, vagyis a sátán hatalma alatt maradjunk].
1 Kor. 11,33 Azért atyámfiai, [testvéreim] mikor egybegyűltök az
evésre, egymást megvárjátok.

199199
Vétkezik (enokhosz): - ki van téve valaminek (körülménynek, büntetésnek
vagy gyanúsításnak). Valamibe belekeveredett, belebonyolódott; aki benne van
valamiben; rabja valaminek; áldozatául esett valaminek]
200200
Hogy ki illetéktelen, arról a Szent Szellem így szól: „Nem ihatjátok az Úr
poharát [kelyhét is] és az ördögök [démonok] poharát, [kelyhét is]. Nem
lehettek az Úr asztalának és az ördögök [démonok] asztalának részesei” (1 Kor.
10,21) Mert: „… mi egyezsége Krisztusnak Béliállal)?...” (2 Kor. 6,15).
201201
Hogy ki a méltatlan arról a Szent Szellem így szól: „Önmagatokat tegyétek
próbára, hogy igazán hisztek-e?! Önmagatokat vizsgáljátok meg! Vagy nem
ismeritek fel magatokon, hogy Jézus Krisztus bennetek van? Ha nem, akkor még
kipróbálatlanok vagytok” (2 Kor. 13,5).
202202
Ítélet [(kríma): egy tett következményeként beállt állapotra utal: az ítélet
hatása, eredménye.
203203
Erőtlen (aszthenész): - erőtlen, gyenge, beteges, tehetetlen. Itt: testileg
erőtlen, beteg.
204204
Alusznak (koimaó): (el)alszik; elhuny, meghal; nyugszik, megszűnik
valamitől; Itt: meghal.
205205
Ítéltetünk (krinó): alapjelentése: elválaszt, megkülönböztet; (ki)válogat,
elkülönít, kiválaszt; kiemel, meghatároz valamit; helyrehozza a helytelent,
próbára tesz.
206206
El ne kárhoztassunk (katakrinó): a görög fogalom mondanivalója: kárt hozó
valami (nehogy a kárt hozó, vagyis a sátán hatalma alatt maradjunk).
1 Kor. 11,34 Ha pedig valaki éhezik, [éhes] otthon egyék, nehogy
ítéletre gyűljetek egybe, [jöjjetek össze]. A többire nézve, majd ha
hozzátok megyek, rendelkezem.

1Kor 12. A SZENT SZELLEM MEGNYILVÁNULÁSAI

1 Kor. 12,1 A Szellemről pedig nem akarom, [nem szeretném]

atyámfiai, [testvérek] hogy tudatlanok [tájékozatlanok] legyetek.
1 Kor. 12,2 Tudjátok, [emlékeztek] hogy [amikor] pogányok voltatok,
[még a nemzetekhez tartoztatok] vitetvén, amint vitettetek,
[kényszernek engedve mentetek] a néma bálványokhoz, [hogy
ellenállhatatlanul vitt és sodort valami benneteket a néma bálványok
elé].207
1 Kor. 12,3 Azért tudtotokra [értésetekre] adom néktek, hogy senki,
aki Istennek Szelleme által szól, nem mondja Jézust átkozottnak; [nem
mond átkot Jézusra; az egy sem mondja: Átkozott legyen Jézus] és
senki sem mondhatja Úrnak Jézust, hanem csak a Szent Szellemben.
1 Kor. 12,4 A Szellem megnyilvánulásában pedig különbség, és
[változatosság] van, de ugyanaz a Szellem.
1 Kor. 12,5 A szolgálatokban [a mások javára végzett szellemi, vagy
anyagi tevékenységben] is különbség [változatosság] van, [a
szolgálatok is különfélék] de ugyanaz az Úr.
1 Kor. 12,6 És különbség van a cselekedetekben [a szellemi erő
megnyilvánulásában, működésében] is, de ugyanaz az Isten, aki
cselekszi mindezt, [Aki aktívan, hatékonyan eredményesen
tevékenykedik, érezteti hatását] mindenkiben. [Aki mindenkiben
mindent kimunkál (véghezvisz)].208
1 Kor. 12,7 Mindenkinek azonban haszonra [épülésre] adatik a
Szellemnek kijelentése, [és látható megnyilvánulása].209

207207
Az apostol minden helyen és korban élő – a pogányokból (nemzetekből) –
kihívott Krisztus népét így emlékezteti és figyelmezteti: „Régen, amikor még
nem ismertétek Istent, olyan istenek rabjai voltatok, akik valójában [lényegüket
tekintve] nem is istenek” (Gal. 4,8) Hiszen: „A bálványok ezüstből és aranyból
vannak, emberi kéz csinálmányai. Szájuk van, de nem szólnak (nem beszélnek);
szemeik vannak, de nem látnak; Füleik vannak, de nem hallanak; orruk van, de
nem szagolnak; Kezeik vannak, de nem tapintanak, lábaik vannak, de nem
járnak, nem szólnak az ő torkukkal (nem jön ki hang a torkukon)” (Zsolt. 115,4-
7).
208208
Hiszen: „Csak egy Isten van – mindenek Atyja – aki uralkodik minden
felett, mindenen keresztül, cselekszik és mindent átjár, és mindenhol jelen van”
(Eféz. 4,6)
1 Kor. 12,8 Némelyiknek ugyanis bölcsességnek beszéde adatik [a
tudás, ismeret és tapasztalat legmagasabb szintű, érett, megfontolt
alkalmazásának képessége] a Szellem által. Másiknak pedig
tudománynak [istenismeret; tudás] beszéde, (logosz): Isten szava,
amelyben benne van a kimondott dolog is; Ige] ugyanazon Szellem
szerint.
1 Kor. 12,9 Egynek hit [bizalom; hűség; meggyőző erő; Itt: egy
különleges hit, amely Istennek emberi ésszel fel nem érhető
segítségében (csodáiban) tud bizakodni; az a hit, amely hegyeket
mozdít meg] ugyanazon Szellem által; másnak pedig gyógyítások [a
megromlott egészség helyreállítása] azon egy Szellem által.210
1 Kor. 12,10 Némelyiknek Isten erejének megnyilvánulása, [a csodák
cselekvéséhez szükséges erő]. Némelyiknek meg prófétálás. [szó
szerint: Előtte (előre) állítás; a próféta megnyilatkozása: prófétai szó,
igehirdetés]. Némelyiknek pedig szellemeknek megítélése;
[megkülönböztetése (vagy a szellemek elbírálásának képessége)].
Másiknak nyelvek nemei. [a nyelvek fajtái; különféle nyelvek].
Másnak pedig nyelvek magyarázása [a nyelveken való szólás
magyarázását (értelmezését; tolmácsolását; fordítását) kapta].
1 Kor. 12,11 De mindezeket egy és ugyanaz a Szellem cselekszi, [de
mindezek ugyanannak az egy Szellemnek munkájából származnak,

209209
Hát: „Ezért ti is, minthogy a Szellem megnyilvánulását kívánjátok
(rajongtok a Szellem megnyilvánulásáért /manifesztációjáért), a gyülekezet
építésére igyekezzetek, hogy gyarapodjatok (arra igyekezzetek, hogy
gazdagodásotok a gyülekezet építését szolgálja)” (1 Kor. 14,12). „Hogy van hát
atyámfiai (Mi következik mindezekből, testvéreim)? Mikor egybegyűltök
(összejöttök), mindeniteknek (kinek-kinek) van zsoltára, tanítása, nyelve
(nyelveken szólása), kijelentése (kinyilatkoztatása), magyarázata. Mindenek
épülésre legyenek (épüléseteket szolgálja)” (1 Kor. 14,26).
210210
Az Úr Jézus ígérete az Őbenne hívőknek: „Azokat pedig, akik hisznek [akik
hitre jutottak], ilyen jelek követik [ezek a jelek fogják kísérni]: az én nevemben
ördögöket [gonosz szellemeket; démonokat] űznek [haj(í)tanak ki]; új [újszerű,
ismeretlen, szokatlan, meglepő. Nem csupán újabb keletű, hanem lényegében is
a korábbitól különböző] nyelveken szólnak. Kígyókat vesznek föl, és ha valami
halálost [halálos mérget] isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik [teszik rá a]
kezeiket, és [azok] meggyógyulnak” (Márk. 16,17-18) Az Úr Jézus azoknak
adott (és ad) hatalmat és erőt, akik állandóan Ővele vannak: „És előszólítván
(magához hívta) tizenkét tanítványát, hatalmat ada nékik a tisztátalan szellemek
(démonok) felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak minden(féle) betegséget
és minden erőtlenséget” (Mát. 10,1) „Kimenvén azért (a tanítványok pedig
elindultak és), prédikálják vala (hirdették az embereknek), hogy térjenek meg.
És sok ördögöt (démont) űznek vala ki, és olajjal sok beteget megkennek és
meggyógyítnak vala” (Márk. 6,12-13).
[Aki megmutatja magát, működésben van; tevékenykedik, hat, érezteti
hatását; erőt fejt ki]; osztogatván mindenkinek külön, amint akarja,
[tetszése szerint, amint elhatározza].211
1 Kor. 12,12 Mert amiképpen a test [a személy] egy és sok [egy- egy
funkciót végző része], tagja van, az egy testnek tagjai pedig, noha
sokan vannak, mind egy test, azonképpen a Krisztus is.212
1 Kor. 12,13 Mert hiszen egy Szellemben mi mindnyájan egy testté
[személlyé] meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, [pogányok;
hellének], akár szolgák, [rabszolgák] akár szabadok; és mindnyájan
egy Szellemmel itattattunk meg. [Valamennyiünket egy Szellem itatott
át].213
1 Kor. 12,14 Mert a test [a személy] sem egy tag, [a személy sem
egyetlen tagból áll], hanem sokból.
1 Kor. 12,15 Ha ezt mondaná a láb: mivelhogy nem kéz vagyok, nem
vagyok a testből [a személyből] való, [tehát nem tartozom a testhez],
avagy nem a testből való-e azért? [Nem a testhez tartozik]?
1 Kor. 12,16 És ha a fül ezt mondaná: mivelhogy nem vagyok szem,
nem vagyok a testből [a személyből] való; [tehát nem vagyok a test
része] avagy nem a testből való-e azért? [De azért a test része].

211211
A Szent Szellem megnyilvánulása pedig a hit mértéke szerint történik:
„Mert a nékem adott kegyelem által [segítségével] mondom mindenkinek
közöttetek, hogy senki ne becsülje magát (ne gondoljon magáról) a kelleténél
többre; ne fölényeskedjen, ne legyen gőgös, hanem [Isten Igéje szerint
gondolkodjon], amint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét. [úgy, ahogy Isten
a hit mértékét kiosztotta]” (Róm. 12,3) Ugyanis: „… a bennünk lakozó Szent
Szellem különböző megnyilvánulásai vannak a nékünk adott [juttatott] kegyelem
szerint…” (Róm. 12,6) „A kegyelem pedig mindegyikünknek a Krisztus
ajándékának mértéke szerint adatott” (Ef. 4,7).
212212
Mert egy a kenyér, egy test [egy kenyér, és egy test (személy) vagyunk
sokan; mert mindnyájan az egy kenyérből részesedünk” (1 Kor. 10,17) Az Úr
Jézus kijelentése a kenyérről, amelyből részesedünk: „Én vagyok az életnek ama
kenyere. Aki hozzám jő, semmiképpen meg nem éhezik, és aki hisz bennem, meg
nem szomjúhozik soha” (Ján. 6,35) Úgy van ez, mint a természetes testnél:
„Mert miképpen egy testben sok tagunk van [ahogyan az ember személyének
többféle szerepe, helyzete, működése van], minden tagnak pedig nem
ugyanazon cselekedete [tennivalója; feladata; szerepe; működése, rendeltetése]
van. Azonképpen sokan egy test (személy) vagyunk (személyt képezünk) a
Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai [egy-egy funkciót végző része]
vagyunk” (Róm. 12,4-5).
213213
Hiszen: „… akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel,
[Krisztust öltöttétek magatokra]” (Gal. 3,27)
1 Kor. 12,17 Ha az egész test [az egész személy csupa] szem, [volna]
hol [maradna] a hallás? Ha [meg] az egész [csupa] hallás, hol [volna]
a szaglás?
1 Kor. 12,18 Most pedig az Isten elhelyezte [elrendezte] a tagokat, a
testben [személyben] egyenként mindegyiket, [és Isten határozta meg
minden egyes tag feladatát a testben] amint akarta, [tetszése szerint].
1 Kor. 12,19 Ha pedig az egész egy tag volna, hol volna a test (az
egész személy)?
1 Kor. 12,20 Így azonban sok tag van ugyan, de egy test [egy
személy)].
1 Kor. 12,21 Nem mondhatja pedig a szem a kéznek: Nincs rád
szükségem; vagy viszont a fej a lábaknak: Nem kelletek nékem.
1 Kor. 12,22 Sőt sokkal inkább, amelyek a test (a személy)
legerőtlenebb [leggyöngébb, legtehetetlenebb] tagjainak látszanak,
azok igen [kényszerítően] szükségesek:
1 Kor. 12,23 És amelyeket a test (a személy) tisztességtelenebb
[tiszteletet nem érdemlő, kevéssé becses] tagjainak tartunk
[gondolunk], Azoknak nagyobb tisztességet tulajdonítunk, és amelyek
éktelenek [illetlenek, szemérmetlenek, tisztességtelenek] bennünk,
azok nagyobb ékességben [megbecsülésben; tisztességben]
részesülnek;
1 Kor. 12,24 Amelyek pedig ékesek [jól-formázott; tisztességes,
tiszteletre méltó tagok] bennünk, azoknak nincs erre szükségük. De az
Isten (úgy) szerkesztette egybe [alkotta így; állította (kapcsolta) össze]
a testet [a személyt], az alábbvalónak [az alacsonyabb rendűnek; ami
hiányosabb; a híjával lévőknek] nagyobb [bővebb; több] tisztességet
[megbecsülést] adván,
1 Kor. 12,25 Hogy ne legyen [ne támadjon] hasonlás [szétválás;
összekülönbözés; meghasonlás; hitszakadás tanbeli vagy hatalmi
kérdések miatt] a testben [a személyben], hanem ugyanarról
[kölcsönösen] gondoskodjanak [törődjenek; szorgoskodjanak]
egymásért a tagok, [a test (a személy) különböző funkciót végző
részei].
1 Kor. 12,26 És akár szenved214 az egyik tag. Vele együtt
szenvednek215 a tagok mind. Akár tisztességgel illettetik

214214
Szenved (paszkhó): kibír (= történik vele valami); megtapasztal; valamilyen
helyzetbe kerül; elszenved, eltűr, elvisel; ÉRZELEM vagy érzések töltik el,
amelyek ha kellemetlenek, fájdalmasak vagy rosszak: szenved.
215215
Szenvednek (szümpaszkhó): részvéttel van valaki iránt; együtt ÉREZ
valakivel; együtt szenved; közös vagy ugyanolyan jellegű fájdalmat él át
(speciális értelemben, üldöztetést.
[megbecsülésben részesül] az egyik tag, vele együtt örülnek
[örvendeznek, részt vesznek a boldogságában] a tagok mind.
1 Kor. 12,27 Ti pedig a Krisztus teste [teljes lénye] vagytok, és tagjai
rész szerint [egy-egy funkciót végző tagja vagyunk egyenként].216
1 Kor. 12,28 És pedig némelyeket rendelt [azaz: a különböző tagokat
elhelyezte] az Isten az anyaszentegyházban [a kihívott gyülekezetben;
az eklézsiában] először apostolokul, [Meghatalmazott, teljhatalmú
megbízott, aki a küldő személy hatalmával szól, cselekszik].
Másodszor prófétákul [Isten kijelentését meghirdeti; megjövendöl].
Harmadszor tanítókul; [másokat oktat, átadja a tudást, mester] azután
csodatévő erőket, [Erő-megnyilvánulást] aztán gyógyításoknak
ajándékait, [gyógyító erőt a megromlott egészség helyreállítása].
Gyámolokat, [támogatás; segítség; segítségnyújtás; segítő szolgálat,
pártfogolás] kormányokat, [vezetőket; irányító; egy hajó útjának
ellenőrzése, irányítása, átvitt értelemben is] nyelvek nemeit [idegen,
titokzatos, érthetetlen beszéd, különféle nyelveken való szólás].217
1 Kor. 12,29 Avagy mindnyájan apostolok-e, [kiküldött, követ]? Vagy
mindnyájan próféták-e? Avagy mindnyájan tanítók-e [mesterek]?
Vagy mindnyájan csodatévő erők-e? [Valamennyien rendelkeznek
csodatevő hatalommal? Mindenkiben van csodatevő erő]?
1 Kor. 12,30 Avagy valamennyien rendelkeznek gyógyító erővel?
Vagy mindnyájan szólnak-e nyelveken? Vagy mindnyájan

216216
És: „Mert az Ő testének (az Ő személyének, teljes lényének) tagjai
vagyunk, az Ő testéből (az Ő húsából) és az Ő csontjaiból valók” (Eféz. 5,30)
Ahogyan Éva is Ádámnak: „És alkotá Úr, Jahve az Örökkévaló Isten azt az
oldalbordát, amelyet kivett vala az emberből, asszonnyá, és vivé az emberhez.
És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből (húsomból)
való test (hús): ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett” (1
Móz. 2,22-23) Mert: „…Ádám …ama következendőnek [Eljövendőnek
(Krisztusnak)] kiábrázolása [előképe]” (Róm. 5,14).
217217
Mindez pedig Isten ajándéka: „És Ő adott némelyeket apostolokul,
[küldöttként, követként]. Némelyeket prófétákul. Némelyeket evangélistákul,
némelyeket pedig pásztorokul, és tanítókul: A szentek tökéletesbbítése
[teljességre juttatása] céljából szolgálat munkájára, [hogy felkészítse, és
alkalmassá tegye a szenteket a szolgálat végzésére], a Krisztus testének
[személyének] építésére. Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek
és az Ő megismerésének, [megértésének] egységére. Érett férfiúságra [a
felnőttkorra, a meglett, végcélba érkező férfiasságra], a Krisztus teljességével, [s
a Krisztussal való teljes beteltséggel] ékeskedő kornak, [az érett kornak]
mértékére (a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra)” (Eféz. 4,11-13) És:
„Azért, hogy megismertettessék most a mennybeli fejedelemségekkel és
hatalmasságokkal az egyház által az Istennek sokféle bölcsessége” (Eféz. 3,10).
magyaráznak-e? [Mindnyájan értelmezik (meg tudják magyarázni) a
beszédeket].218
1 Kor. 12,31 Igyekezzetek pedig [törekedjetek] a hasznosabb [a jobb;
fontosabb; a nagyobb kegyelmi] ajándékokra. És ezen felül [mindezek
felett] még egy kiváltképpen való [legkiválóbb; mindennél magasabb
rendű] utat mutatok néktek.

1 Kor. 13. A SZERETET DICSÉRETE.

1 Kor. 13,1 Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is,

szeretet219 pedig nincs énbennem,220 [a szeretet nincs birtokomban]
olyanná lettem [olyanná váltam], mint a zengő221 érc,222 [mint a
visszhangzó gongütés] vagy pengő223 cimbalom,224 [vagy a
megzendülő cintányér].
1 Kor. 13,2 És ha jövendőt tudok is mondani [és ha prófétálni is
tudok, mert bennem van a prófétálás ajándéka is]. És minden titkot és
minden tudományt [bölcsességet] ismerek is [tudok; felfogom,
úgyhogy teljes ismeretem van, s ha minden titkot tudnék, ha látnám az

218218
És az apostol válaszol is a kérdésre, nem, mert: „Van, aki az isteni erők
munkáit vagy a prófétálást kapta; van, aki szellemek megkülönböztetését, a
nyelveken való szólást, vagy pedig a nyelveken való szólás magyarázását kapta”
(1Kor. 12,10).
219219
Szeretet (agapé: Isten szerinti szeretet). Az agapaó főnévi alakja, amelynek
jelentése: szeret, megszeret, önzetlenül, tárgya érdemeitől függetlenül. Isteni
tulajdonság megnyilvánulása az emberek iránt, amely azok javát, üdvösségét
munkálja. Aki szeret, abban megvan a szeretet az iránt, akit szeret, megbecsüli
őt, örömét leli benne, vágyik jelenlétére, igyekszik neki örömet szerezni, javát és
jólétét elősegíteni; függetlenül attól, hogy a szeretet tárgya ezt bármivel
kiérdemelte volna.
220220
Azaz: nem él benne Isten, hiszen: „… az Isten szeretet. … Az Isten szeretet;
és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is ő benne” (1 Ján.
4,8.16)
221221
Zengő (ékheó): - nagy zajt csap, vagyis visszaverődik (visszhangzik).
Harsog, hangot ad; hangosan szól, hangzik; zendül, zúg. Itt (1 Kor 13,1): zengő
érc.
222222
Érc (khalkosz) a pogány, sőt extázist gyakorló szertartásoknál használt
tompa hangú fémdarab, és a két darabból álló, összeüthető gongra (cintányér)
utal, amit a harcban is használtak.
223223
Pengő (alaladzó): - 1) hangosan kiabál, jajveszékel. 2) élesen cseng;
csatakiáltás; jajkiáltás.
224224
Cimbalom (kümbalon): - cintányér (mint ami üreges); hangoskodás, zaj, de
kultikus hangszer is.
ismeret egész területét]; és ha egész [teljes] hitem van is, úgyannyira,
hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükről [és helyezhetnék át] szeretet
pedig nincs énbennem, semmi vagyok, [mit sem érek].
1 Kor. 13,3 És ha [egész] vagyonomat mind felétetem [szétosztom] is
[a nélkülözők közt; a szegények táplálására]. És ha testemet [teljes
valómat] tűzre adom [hogy megégessenek, tűzhalálra, tűz martalékául
szánom (úgy hogy égjek)] is [égőáldozatul, hogy dicsekedhessem],
szeretet pedig nincs énbennem, semmi hasznom abból, [mit sem
használ nekem].
Kor. 13,4 A (az Isten szerinti) szeretet hosszútűrő [nagyon türelmes;
Szó szerint: haragos indulatot megfékez], kegyes [jóságos; kedves;
szeretetre méltó]; a szeretet nem irigykedik; [nem féltékeny, nem
vetélkedik, nem verseng; nem lép fel vetélytársként], a szeretet nem
kérkedik [nem dicsekszik; nem henceg], nem fuvalkodik fel. [nem is
kevély; nem pöffeszkedik; nem gőgös, nem fújja fel magát].225
1 Kor. 13,5 Nem cselekszik éktelenül [nem tapintatlan; nem
viselkedik bántóan. Nem nagyravágyó; nem illetlen], nem keresi a
maga hasznát [a maga érdekeit; javát], nem gerjed [nem lobban]
haragra [nem bőszül fel; nem válik ingerültté], nem rója fel [nem
számítja fel; nem tartja számon] a gonoszt [rosszat; sérelmet; nem
gondol rosszra].
1 Kor. 13,6 Nem örül [nem örvendezik] a hamisságnak
[gonoszságnak; igazságtalanságnak; istentelenségnek], de együtt örül
[örvendezik] az igazsággal; [Örömét az igazság, a valóság, azaz: Isten
igéjének győzelmében leli].
1 Kor. 13,7 Mindent elfedez [eltakar; csenddel elleplezi; szó nélkül
eltűri, türelmesen elviseli; elhallgat, magában tart], mindent hiszen
[mindent elhisz; mindig bizakodik], mindent [elvárva] remél, [ez
biztos várása valaminek, ami be is fog következni] mindent eltűr.
[elvisel; elszenved; teher alatt marad; kitartással tűr, mindenben
állhatatos].
1 Kor. 13,8 A szeretet soha el nem fogy [nem szűnik meg, nem múlik
el; alább nem hagy; nem roskad össze; nem vall kudarcot; nem merül
ki]. De legyenek bár jövendőmondások [prófétálások], eltöröltetnek
[véget érnek; hatályukat vesztik]; vagy akár nyelvek, megszűnnek
[elhallgatnak] vagy akár ismeret, eltöröltetik. [a tudomány (tudás)
elenyészik; hatálytalanná válik; semmivé lesz].
225225
Sőt a szeretet megmenti azt, akit szeretünk: „Minden vétket (hűtlenséget;
hibákat) elfedez (eltakar; fátyolt borít. (Itt: nem enged látni, láthatatlanná tesz,
mert elhallgat, magában tart) a szeretet (kedvelés, barátság, az a személyes
ragaszkodás, amely érzéseket vagy érzelmeket mozgat meg)” (Péld. 10,12).
1 Kor. 13,9 Mert rész szerint van bennünk az ismeret [tudásunk csak
töredékes, amit ismerünk csak részlet], rész szerint [töredékes] a
prófétálás [amit jövendölünk, amit prófétálunk, csak részleges]:
1 Kor. 13,10 De mikor eljő [elérkezik] a teljesség [a tökéletes; a
befejezettség; a végcélba jutás], a rész szerint valók eltöröltetnek.
[ami töredékes véget ér, elenyészik; elmúlik; a részleges feleslegessé
válik].226
1 Kor. 13,11 Mikor gyermek [kiskorú; éretlen, értelmetlen,
tapasztalatlan; együgyű, gyenge] voltam, úgy szóltam [úgy
beszéltem], mint gyermek. Úgy gondolkodtam [és éreztem], mint
gyermek [olyan törekvéseim voltak; úgy járt az eszem, (úgy
okoskodtam) mint kiskorú], úgy értettem, [úgy ítéltem; számítottam;
vélekedtem], mint gyermek, [mint kiskorú]: minekutána pedig férfiúvá
lettem, [amikor elértem a férfikort], elhagytam a gyermekhez illő
dolgokat. [A gyerek szokásait; abbahagytam azokat a dolgokat, amik
gyermeknek valók; félretettem azt, ami a kiskorúhoz illett].227
226226
És ez a teljesség – a végcélba jutás – mikor, hol és hogyan következik be,
arról így beszél Isten Igéje: „És Ő adott némelyeket apostolokul, [küldöttként,
követként]. Némelyeket prófétákul. Némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig
pásztorokul, és tanítókul: A szentek tökéletesbbítése [teljességre juttatása]
céljából szolgálat munkájára, [hogy felkészítse, és alkalmassá tegye a szenteket
a szolgálat végzésére], a Krisztus testének [személyének] építésére. Míg
eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének,
[megértésének] egységére. Érett férfiúságra [a felnőttkorra, a meglett, végcélba
érkező férfiasságra], a Krisztus teljességével, [s a Krisztussal való teljes
beteltséggel] ékeskedő kornak, [az érett kornak] mértékére. Hogy ne legyünk
tovább kiskorúak (gyermekek), akik mindenféle tanítás szelében ide-oda
hányódnak és sodródnak, (kiket mindenféle tanítás hullámai sodornak el), az
emberek csalásától, (álnokságától), tévútra csábító ravaszságától, úgy, ahogy
azt az emberi szeszély és ravasz tévelygők fogásai diktálják. Hanem az
igazságot, [a valóságot, az Igét] követvén [Isten szerinti] szeretetben,
mindenestől fogva növekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban” (Eféz. 4,11-
15).
227227
Tehát: „Atyámfiai (Testvéreim), ne legyetek gyermekek értelemben (a
gondolkozásban); hanem a gonoszságban (a rosszban) legyetek gyermekek
(kiskorúak), értelemben (a gondolkozásban) pedig érettek legyetek” (1 Kor.
14,20). És hogy ez bekövetkezhessen: „Mint most született (újszülött)
csecsemők, a tiszta, hamisítatlan (szellemi) tej után vágyakozzatok (azt
kívánjátok), hogy azon növekedjetek (az üdvösségre)” (1 Pét. 2,2). És: „Hogy
levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a
csalárdság (és gonoszság) kívánságai miatt; Megújuljatok pedig a ti elméteknek
szelleme szerint (újuljatok meg szellemetekben és elmétekben), És felöltözzétek
(öltsétek fel) amaz új embert, mely Isten (tetszése) szerint teremtetett
igazságban és valóságos szentségben” (Eféz. 4,22-24).
1 Kor. 13,12 Mert most (ma még ugyanis) tükör által homályosan
látunk. [Itt: a teljes mondat: „tükörből látunk… és a kép rejtélyes,
vagy: tükörből kapunk sejtelmes, rejtélyes, talányos, megfejtésre váró
képet. Tükörből nézünk (mindent) és a kép nem tiszta, vagy nem
fejthető meg jól, homályos marad]. Akkor pedig [attól fogva] színről-
színre [Itt: színről-színre = szemközt, úgy hogy a két személy vagy a
személy és a látnivaló egymással szemben áll]. Most rész szerint van
bennem az ismeret, [most még csak töredékes a tudásom; mert most
részt és töredékesen ismerek], akkor pedig úgy ismerek [Itt: jól
megismer, azután tökéletesen megért] majd, amint én is
megismertettem, [ahogy én is ismert vagyok, ahogy énrám ismert az
Isten].228
1 Kor. 13,13 Így hát, addig megmarad a hit, (elváró) remény, szeretet
[az Isten szerinti szeretet], e három; ezek között pedig [de közülük]
legnagyobb a szeretet [az Isten szerinti szeretet].229

1Kor 14. AZ ISTENTISZTELET RENDJE

1 Kor. 14,1 Kövessétek [és gyakoroljátok] a szeretetet. [Törekedjetek

az Isten szerinti szeretetre], kívánjátok [és keressétek buzgón] a
Szellem megnyilvánulásait, de mindennél inkább hogy Isten
kijelentését meghirdessétek, [hogy Írást tudjatok magyarázni].230
228228
Ez pedig azért van: „Mert hitben járunk, nem látásban” (2 Kor. 5,7)
Mózesról pedig így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „Szemtől szembe szólok
(beszélek) ő vele, és nyilvánvaló látásban; nem homályos beszédek által
(világosan, nem rejtélyesen), hanem az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak
hasonlatosságát látja (az Úr, Jahve az Örökkévaló alakját is megpillanthatja)”
(4 Móz. 12,8). De a feltételről is beszél az Úr: „Az igének pedig megtartói
(cselekvői) legyetek és ne csak (csupán) hallgatói, megcsalván (hogy be ne
csapjátok) magatokat. Mert ha valaki (csak) hallgatója az igének és nem
megtartója (nem cselekszi), az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki
tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát (arcát): Mert megnézte (ugyan)
magát és/de elment, és azonnal (nyomban) elfelejtette, (hogy) milyen volt” (Jak.
1,23-24)
229229
És azért a szeretet a legnagyobb, mert a szeretet maga az Isten, s ha Ő lakik
a mi bensőnkben, akkor lehet elváró reménységgel élni: „A reménység pedig
nem szégyenít [nem csal] meg; [nem engedi, hogy megszégyenüljünk] mert az
Istennek szerelme [természete] kitöltetett [kiáradt] a mi szívünkbe [bensőnkbe] a
Szent Szellem által, ki adatott nékünk” (Róm. 5,5).
230230
És újra-és újra hangzik a figyelmeztetés, kijelentve azt is, hogy miért fontos
a prófétálás: „A prófétálást meg ne vessétek” (1 Thess. 5,20). Mert: „…ha
mindnyájan prófétálnak, és Isten kijelentését hirdetik meg és bemegy egy
1 Kor. 14,2 Mert aki nyelveken [elragadtatás nyelvén] szól, nem
embereknek szól [beszél], hanem az Istennek; mert senki sem érti,
hiszen a Szellem által szól [beszél; mond] titkokat. [titokzatos
dolgokat, azaz hittitkokat].
1 Kor. 14,3 Aki pedig prófétál, [Írást magyaráz, Isten kijelentését
hirdeti meg] embereknek beszél épülésre, bátorításra, buzdításra és
vigasztalásra.
1 Kor. 14,4 Aki nyelveken [az elragadtatás nyelvén] szól, önmagát
építi [csak a maga szellemi épülését szolgálja]; de aki prófétál [Írást
magyaráz, Isten kijelentését hirdeti meg], a (kihívott) gyülekezetet
[eklézsiát építi].
1 Kor. 14,5 Szeretném ugyan, ha mindnyájan szólnátok [beszélnétek]
nyelveken, [az elragadtatás nyelvén], de még inkább [még jobban],
hogy prófétálnátok, [hogy Írást tudnátok magyarázni].231 Mert
nagyobb a próféta [az Írás magyarázó; aki Isten kijelentését
meghirdeti], mint a nyelveken szóló, kivévén, ha [szavait]
megmagyarázza [értelmezi is], hogy a [kihívott] gyülekezet [eklézsia]
épüljön [megerősödjön].
1 Kor. 14,6 Ha már most, atyámfiai [testvérek], hozzátok megyek, és
nyelveken szólok [és az elragadtatás nyelvén beszélnék], mit
használok néktek [mi hasznotokra volnék], ha vagy kijelentésben
[kinyilatkoztatásban; Isten kijelentésével egy adott helyzettel
kapcsolatban], vagy ismeretben, [hitismeretben] vagy prófétálásban,
vagy tanításban nem szólok hozzátok?
1 Kor. 14,7 Hiszen ha az élettelen hangszerek, akár fuvola, akár citera,
[hárfa; lant] nem adnak megkülönböztethető hangokat, [különböző
hangot] mi módon ismerjük meg, amit fuvoláznak vagy citeráznak?
[Honnan lehet tudni, hogy mit játszanak a fuvolán vagy a hárfán, mert

hitetlen, (vagy avatatlan, a Szent Szellembe még be nem merített), annak

elmondják a hibáit. És annak mindenki a lelkére beszél, és ilyen módon az ő
szívének titkai nyilvánvalókká lesznek, (rejtett gondolatai, és dolgai felszínre
kerülnek, láthatókká lesznek). És így arcra borulva imádja az Istent, hirdetvén,
és megvallva, hogy bizonnyal az Isten lakik tibennetek” (1 Kor. 14,24-25).
231231
A prófétálás csak a Krisztus Szelleme által lehetett, és lehet: „Amely
üdvösség felől tudakozódtak (keresték) és nyomozódtak (kutatták) a próféták,
akik az irántatok való (a nektek szánt) kegyelem felől jövendöltek (prófétáltak).
Nyomozódván (kutatva), hogy mely, vagy milyen időre jelenté azt ki a
Krisztusnak őbennük levő Szelleme…” „Mert sohasem ember akaratából
származott a prófétai szó (a prófécia), hanem a Szent Szellemtől indíttatva
szólottak az Istennek szent emberei (az Istentől küldött emberek)” (1 Pét. 1,10-
11; 2 Pét. 1,21)
dallam és ritmus nélkül, csupán monoton hangokat adva, a
hangszerek hangja gyümölcstelen].
1 Kor. 14,8 Mert ha a trombita harsona; kürt] bizonytalan zengést
tesz, [bizonytalan hangot ad], kicsoda készül a harcra? [Ki indul
csatába]?
1 Kor. 14,9 Így van ez veletek is, ha érthető nyelven nem beszéltek,
[amikor nyelveken szóltok: ha nem szóltok világosan (nem hallattok
érthető szavakat; ha világos beszédet nem mondotok)]; Mi módon
értik meg, amit szóltok [hogyan értsék meg az emberek, amit
mondotok (beszéltek)]? Csak a levegőbe fogtok beszélni. [Olyanok
lesztek, mint aki levegőbe beszél]
1 Kor. 14,10 Példa mutatja, oly sokféle szólás [nyelv] van [ezen] a
világon, és azok közül egy sem érthetetlen, [értelmetlen; hang
nélküli].
1 Kor. 14,11 Hogyha azért nem tudom [nem ismerem] a szónak [a
hangnak] értelmét [jelentését, a nyelvet], a beszélőnek, [a szóló
számára] idegen, [barbár, azaz: érthetetlen, és értelmetlen nyelvű,
beszédű] leszek [és maradok]. És a beszélő [és az, aki szól] is idegen
[barbár, azaz: érthetetlen, és értelmetlen nyelvű, beszédű marad] az
én számomra.
1 Kor. 14,12 Ezért ti is, minthogy rajongtok a Szellem
megnyilvánulásáért, a [kihívott] gyülekezet [eklézsia] építésére
igyekezzetek, hogy gyarapodjatok, [gazdagodjatok, igyekezzetek,
hogy abban bővelkedjetek, ami a kihívott gyülekezet épülésére
szolgál].
1 Kor. 14,13 Azért aki nyelveken [az elragadtatás nyelvén] szól,
imádkozzék, hogy megmagyarázza, [hogy értelmezhessen is].
1 Kor. 14,14 Mert ha nyelvvel könyörgök [ha nyelveken
(elragadtatásban) imádkozom], a szellemem könyörög [imádkozik], de
[az] értelmem gyümölcstelen, [terméketlen, meddő, haszontalan,
eredménytelen, tudatom nem kapcsolódik bele; (az értelmemet nem
használom)].
1 Kor. 14,15 Hogy van hát [mi következik ebből]? Imádkozom a
szellemmel, de imádkozom az értelemmel is; énekelek [dicséretet] a
szellemmel, de [dicséretet] énekelek az értelemmel is. [Hangszert
pengetek Szellemtől indítva, de hangszert pengetek értelemtől indítva
is].232
232232
Ne csak nyelveken imádkozzatok, hanem: „mondjatok egymásnak
zsoltárokat, dicséreteket és szellemi énekeket; énekeljetek és mondjatok
dicséretet szívetekben az Úrnak” (Eféz. 5,19) És ezt akkor tudjátok megtenni,
ha: „A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden
1 Kor. 14,16 Mert ha szellemmel mondasz áldást [vagy szellemben
dicsőíted az Istent], az ott lévő avatatlan233 miképpen fog [hogyan
mondhat] a te hálaadásodra [áldó imádra] Áment mondani, mikor
nem tudja, mit beszélsz?
1 Kor. 14,17 Mert jóllehet, te szépen mondasz áldást [te szép hálaimát
mondasz], de más [a másik] nem épül abból.
1 Kor. 14,18 Hálát adok az én Istenemnek, hogy mindnyájatoknál
jobban tudok nyelveken szólni; [és többet szólok az elragadtatás
nyelvén],
1 Kor. 14,19 De a [kihívott] gyülekezetben [eklézsiában] inkább
akarok öt [érthető] szót [logoszt = Igét] szólani [mondani] értelemmel
[értelmesen; értelemtől vezetve], hogy egyebeket [másokat] is tanítsak
[oktassak], hogysem mint [mintsem] tízezer szót [logoszt = Igét]
nyelveken, [az elragadtatás nyelvén].
1 Kor. 14,20 Atyámfiai [testvérek], ne legyetek [kis] gyermekek
értelemben,234 [a megértésben; a gondolkozásban; eszetek
jártatásában]; hanem a gonoszságban [rosszban; gonoszság terén]
legyetek gyermekek [maradjatok kiskorúak; kisdedek, naivak,
ártatlanok]. Értelemben [a megértésben] pedig érettek legyetek.
[gondolkodásotokban legyetek felnőttek (nagykorúak, férfiak); s az
értelemre nézve tökéletesek (bevégzettek; végcélba jutottak)
legyetek].235

bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, szellemi

énekekkel, hálával zengedezvén (hálaadással énekeljetek) a ti szívetekben az
Úrnak. És az Istennek (Krisztus) békessége uralkodjék a ti szívetekben, amelyre
el is hívattatok (az) egy testben; és háládatosak legyetek” (Kol. 3,16.15).
233233
Avatatlan (idiótész): a (gyülekezetben) nem otthonos; (a gyülekezet
dolgaiban) nem teljesen tájékozott, járatlan; olyan hívőket jelöl, akik a
gyülekezet teljes értékű (Szent Szellembe bemerítkezett) tagjai, és a kívülállók
között állnak.
234234
Értelemben (phrén): - a rekeszizom (mint a test felosztó része), azaz
(képletesen és közvetve: a szimpátiáé, az együttérzésé) az érzelmek (vagy az
érző természet; tágabb értelemben (és többes számban) az elme vagy a
megismerő képességek). értelem (de az egész lélek = értelem, érzelem, akarat –
törekvését jelöli).
235235
Azért: „Hogy többé ne legyünk gyermekek (kiskorúak), kiket ide s tova
hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele. (Akik mindenféle tanítás szelében
ide-oda hányódnak és sodródnak), az embereknek álnoksága által (az
embereknek csalásától), az emberek, tévútra csábító ravaszságától. Hanem az
igazságot (valóságot, Isten Igéjét) követvén (az igazsághoz /valósághoz/
ragaszkodva) (Isten szerinti) szeretetben, mindenestől fogva növekedjünk
Abban, aki a fej, a Krisztusban” (Eféz. 4,14-15). Izráel történetében – mint
előképben – mutatja be az Úr, az eltévelyedést: „És a nép az Urat, Jahvét az
1 Kor. 14,21 A törvényben meg van írva: Idegen [másféle] nyelveken
és idegen [másféle] ajkakkal szólok e népnek, és így sem hallgatnak
rám [és még úgy sem bocsátanak be fülükbe engem], azt mondja az
Úr.236
1 Kor. 14,22 A nyelvek [a nyelveken szólás] tehát jelül vannak
[csodajelül]237 nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek; a prófétálás
[az Írás magyarázás, Isten kijelentésének meghirdetése] pedig nem a
hitetleneknek, hanem a hívőknek.
1 Kor. 14,23 Azért ha az egész [kihívott] gyülekezet [eklézsia]
egybegyűl [összejön egy helyen] és mindnyájan nyelveken [az
elragadtatás nyelvén] szólnak, bemenvén az idegenek [avatatlanok;
tudatlanok] vagy hitetlenek, nem azt mondják-e, hogy őrjöngtök
[hogy elment az eszetek]?238
1 Kor. 14,24 De ha mindnyájan prófétálnak [Írást magyaráznak; Isten
kijelentését hirdetik meg] és bemegy [belép] egy hitetlen, vagy

Örökkévalót szolgálta Józsuénak egész életében, meg azoknak a véneknek az

idejében, akik hosszú ideig éltek Józsué után. akik látták az Úrnak, Jahvénak az
Örökkévalónak minden dolgait (minden nagy tettét), melyeket cselekedett vala
Izráellel (amit Izráelért végbevitt). És (azután) meghalt Józsué, a Nún fia, az Úr,
Jahve az Örökkévaló szolgája, száztíz esztendős korában. És az az egész
nemzetség gyűjtetik az ő atyáihoz. (Az az egész nemzedék is atyái mellé került),
és támadott más nemzetség (nemzedék) ő utánuk, amely nem ismerte sem az
Urat, Jahvét az Örökkévalót sem az ő cselekedeteit (tetteit), melyeket cselekedett
Izráellel (amelyeket Izráelért végbevitt). És gonoszul cselekedtek az Izráel fiai
az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak szemei előtt (azt cselekedték, amit
rossznak lát az Úr, Jahve az Örökkévaló), mert a Baáloknak szolgáltak (azt
tisztelték). És elhagyták az Urat, Jahvét az Örökkévalót, atyáik Istenét, aki
kihozta őket Egyiptom földéből, és más istenek után jártak, a pogány (a
környező) népek istenei közül, akik körülöttük voltak, és azok előtt hajtották meg
magukat (azokat imádták), és (így) haragra ingerelték az Urat, Jahvét az
Örökkévalót. És elhagyták az Urat, Jahvét az Örökkévalót és szolgáltak Baálnak
és Astarótnak (és tisztelték azokat)” (Bír. 2,7-8.10-13) Hogy ez ne
következhessen be, ezért arra buzdít a Szent Szellem, hogy: „Mint most született
(újszülött) csecsemők, a tiszta, hamisítatlan (szellemi) tej után vágyakozzatok
(azt kívánjátok), hogy azon növekedjetek (az üdvösségre)” (1 Pét. 2,2).
236236
Aki így szól: „Régtől fogva (sokáig) hallgattam, néma voltam, magamat
megtartóztattam (türtőztettem): most, mint a szülő nő (zihálva) nyögök, lihegek
és fúvok!” (Ésa. 42,14-16) És: „… dadogó ajakkal és idegen nyelven fog szólni
e néphez” (Ésa. 28,11).
237237
Jel (szémaion): jel; ismertetőjel; csoda, (mennyei, természetfölötti) jel;
jelzés; intő jel; figyelmeztető jel.
238238
Őrjöng (mainomai): - Nem ura magának. elment az esze, megbolondult.
Bolond módon, esztelenül, őrültként beszél, viselkedik, őrjöng, dühöng,
magánkívül van.
avatatlan [egy be nem avatott, (Szent Szellembe még be nem merített)].
Az mindenektől megfeddetik [meggyőzik, elmondják a hibáit]. Annak
mindenki a lelkére beszél, azt mindenki megvizsgálja.
1 Kor. 14,25 És ilyen módon az ő szívének titkai nyilvánvalókká
lesznek [rejtett gondolatai (dolgai) felszínre kerülnek (láthatókká
lesznek)]; és így arcra borulva imádja az Istent, hirdetvén [és
megvallva], hogy bizonnyal az Isten lakik tibennetek.
1 Kor. 14,26 Hogy van hát atyámfiai [Mi következik ebből, mit kell hát
tenni; mi hát a helyes, testvéreim]? Mikor egybegyűltök [összejöttök],
mindeniteknek [kinek-kinek] van zsoltára [dicsőítő éneke], tanítása [az
Úrról szóló ismerete, tudásanyaga], nyelve, kijelentése
[kinyilatkoztatása; leleplezése], magyarázata. Mindenek épülésre
legyenek, [épülésre szolgáljanak].239
1 Kor. 14,27 Ha valaki nyelveken [elragadtatás nyelvén] szól, kettő
vagy legfeljebb három legyen [szóljon], mégpedig egymás után
[sorjában]; és egy [valaki] magyarázza meg [értelmezze]:
1 Kor. 14,28 Ha pedig nincs [nem akadna] magyarázó [aki értelmez;
tolmácsol], hallgasson [maradjon csendben] a [kihívott]
gyülekezetben; hanem [ön]magának szóljon és az Istennek.

239239
Mert: „Mindenkinek… haszonra adatik (azért adatik, hogy használjon vele)
a Szellemnek kijelentése (megnyilvánulása)” (1 Kor. 12,7) „Némelyiknek
ugyanis bölcsességnek beszéde adatik [a tudás, ismeret és tapasztalat
legmagasabb szintű, érett, megfontolt alkalmazásának képessége] a Szellem
által. Másiknak pedig tudománynak [istenismeret; tudás] beszéde, (logosz: Isten
szava, amelyben benne van a kimondott dolog is; Ige) ugyanazon Szellem által.
Némelyiknek Isten erejének megnyilvánulása, [a csodák cselekvéséhez
szükséges erő]. Némelyiknek meg prófétálás. [szó szerint: Előtte (előre) állítás; a
próféta megnyilatkozása: prófétai szó, prófétai igehirdetés]. Némelyiknek pedig
szellemeknek megítélése; [megkülönböztetése (vagy a szellemek elbírálásának
képessége)]. Másiknak nyelvek nemei, [a nyelvek fajtái; különféle nyelvek].
Másnak pedig nyelvek magyarázása [a nyelveken való szólás magyarázását
(értelmezését; tolmácsolását; fordítását) kapta]. De mindezeket egy és ugyanaz a
Szellem cselekszi, de mindezek ugyanannak az egy Szellemnek munkájából
származnak, [Aki megmutatja magát, működésben van; tevékenykedik, hat,
érezteti hatását; erőt fejt ki]; osztogatván mindenkinek külön, amint akarja,
[tetszése szerint, amint elhatározza]” (1 Kor. 12,8.10-11) Csakhogy: „A
Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben;
tanítván (hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel) és emlékeztetvén
egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, szellemi énekekkel, hálával zengedezvén
(hálaadással énekeljetek) a ti szívetekben az Úrnak (Istennek)” (Kol. 3,16)
„Beszélgetvén egymás között zsoltárokban (mondjatok egymásnak zsoltárokat)
és dicséretekben és szellemi énekekben, énekelvén és dicséretet mondván
szívetekben az Úrnak” (Eféz. 5,19).
1 Kor. 14,29 A próféták [Írás magyarázók (Isten kijelentését
meghirdetők) közül is] pedig ketten vagy hárman beszéljenek
[szóljanak]; és a többiek ítéljék meg, [a többi pedig bírálja felül, azaz:
nyilvánítson véleményt].
1 Kor. 14,30 De ha egy másik ott ülő [jelenlevő] vesz [kap] kijelentést
[kinyilatkoztatást; leleplezést], az első hallgasson, [az előbbi
hallgasson el].
1 Kor. 14,31 Mert egyenként [egymás után] mindnyájan
prófétálhattok, [magyarázhatjátok az Írást; Isten kijelentését
meghirdethetitek], hogy mindenki tanuljon, és mindenki vigasztalást
vegyen, [felbuzduljon; bátorítást kapjon].
1 Kor. 14,32 És a prófétaszellemek [a prófétaság szelleme] enged,
[alárendeli, aláveti magát; engedelmeskedik] a prófétáknak;
1 Kor. 14,33 Mert az Isten nem a visszavonásnak [zűrzavarnak;
felfordulásnak; rendetlenségnek, zavargásnak, nyugtalanságnak;
felkavarásnak; összevisszaságnak; ellentmondásosságnak;
forrongásnak], hanem a békességnek Istene, [annak az állapotnak
Istene, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség;
jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás,
mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában]. Miként a
szentek minden [kihívott] gyülekezetében [eklézsiájában].
1 Kor. 14,34 A ti asszonyaitok240 hallgassanak [csendben legyenek, ne
szóljanak közbe; ne fecsegjenek] a [kihívott] gyülekezetekben [az
eklézsiában], mert nincsen megengedve [nem szabad] nékik, hogy
szóljanak [közbeszóljanak; fecsegjenek, csevegjenek; belebeszéljenek,
kérdezősködjenek]; hanem engedelmesek [alávetettségben] legyenek,
amint a törvény is mondja.241
1Kor. 14,35 Hogyha pedig tanulni [tudni; megérteni; megismerni]
akarnak valamit, kérdezzék [érdeklődje] meg otthon [minden egyes
házban] az ő [saját] férjüket [a felnőtt férfi (ellentétben a
gyermekkel)]. Mert éktelen [illetlen; rút; szégyenletes; csúf] dolog
240240
Asszony (güné): nőnemű emberi lény. De jelenti még a frissen újjászületett,
még csecsemő, kisded, kiskorú keresztény, vagyis még testi, akit természetes
esze, akarata vezet.
241241
És: „Az asszony csendességben tanuljon teljes engedelmességgel
(alázatossággal). A tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak, sem hogy a
férfin uralkodjék, hanem legyen csendességben” (1 Tim. 2,11-12) Mert:
„Akarom pedig, [szeretném azonban] hogy tudjátok, [ha megértenétek;
tudatában legyetek] hogy minden férfiúnak feje [eredete, forrása] a Krisztus. Az
asszonynak [a frissen újjászületett, még csecsemő, kisded, kiskorú keresztény,
akit még testi, természetes esze, akarata vezet] feje pedig (az érett korú,
Krisztusban felnőtt), a férfiú; a Krisztusnak feje pedig az Isten” (1 Kor. 11,3).
asszonynak [a frissen újjá születettnek] szólni [közbeszólni; beszélnie]
a [kihívott] gyülekezetben. [eklézsiában].
1 Kor. 14,36 Avagy titőletek származott-e [eredt; indult ki; terjedt el]
az Isten beszéde [(logosza) Igéje], avagy csak [egyedül] hozzátok
jutott [érkezett] el?
1 Kor. 14,37 Ha valaki azt hiszi, hogy ő próféta, vagy szellemi
ajándék részese [vagy Szellemtől megragadott ember], vegye eszébe
[tudja (értse) meg; ismerjen rá], hogy amiket néktek írok, az Úr
rendeletei [akarata; (parancsolatai)] azok.
1 Kor. 14,38 Aki pedig tudatlan [értetlen], legyen tudatlan, [maradjon
továbbra is tudatlanságban. És ha valaki ezt nem ismeri el, ne
ismertessék el; Egy régi kézirat szerint az ilyet ne ismerjétek el].
1 Kor. 14,39 Azért atyámfiai [testvérek] törekedjetek prófétálásra
[erőfeszítést tegyetek arra, hogy prófétáljatok, akarjátok a prófétálás
(vagyis: hogy Isten kijelentése meghirdetésének) birtokába jussatok],
és a nyelveken szólást se tiltsátok. [S ne akadályozzátok meg az
elragadtatás nyelvén szólást].
1 Kor. 14,40 Mindenek ékesen és jó renddel legyenek. [De minden
illő módon (tisztességesen) és rendben menjen végbe (rendben
történjék)].

1Kor 15. A FELTÁMADÁS

1 Kor. 15,1 Eszetekbe juttatom továbbá, [figyelmetekbe ajánlom; és

meg akarom ismertetni veletek] atyámfiai [testvérek], az
evangéliumot, melyet hirdettem néktek [azt az örömüzenetet, (jó hírt)
amelyet én néktek vittem], melyet be is vettetek [el is fogadtatok],
melyben álltok is, [és szilárdan kitartotok benne; (amelyben meg is
maradtatok); melyet követtek is].242

242242
Mert [ugyanis] nem szégyellem a Krisztus evangéliumát [az Úr Jézus
kereszthalála általi győzelméről szóló jó hírt; örömhírt] mert Istennek hatalma
[képessége; (szabadító, /üdvösséget hozó/) ereje] az minden hívőnek
üdvösségére, [aki hisz] zsidónak először s [aztán] görögnek, [pogánynak]”
(Róm. 1,16)
1 Kor. 15,2 Amely által üdvözültök243 is [elnyeritek az üdvösséget,
amelyen át meg is menekültök], ha megtartjátok [megőrzitek] (úgy),
aminémű beszéddel [igével] hirdettem néktek, hacsak nem hiába,244
[nem elhamarkodottan] lettetek hívőkké. [És ha ugyan ragaszkodtok
még hozzá, hacsak nem látszatra lettetek hívőkké].
1 Kor. 15,3 Mert azt adtam előtökbe [arra tanítottalak] főképpen, és
[elsősorban azt hagytam rátok], amit én is úgy vettem [amit magam is
kaptam; (melyet én is tanultam)], hogy a Krisztus meghalt a mi
bűneinkért [a mi céltévesztésünkért] az írások szerint,245
1 Kor. 15,4 És hogy eltemettetett; és hogy feltámadott [életre kelt] a
harmadik napon az írások szerint,246
243243
Üdvözültök: az itt szereplő görög szódzó; szótéria szavak (amelyek
pontosan megfelelnek a héber jásá; jesuá jelentésének) tartalmazzák a
bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől,
balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból). Megszabadítás
(mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/;
oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi
javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás;
244244
Hiába (eiké): - hanyagul, azaz ok (vagy hatás) nélkül. hiába (-való,
feleslegesen).
245245
És azért kellett Neki szenvedni és meghalni, mert: „mindenki vétkezett, és
híjával van az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen igazítja meg őket
kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által” (Róm. 3,23-24)
„Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága
legyünk őbenne” (2Kor. 5,21) „és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek,
többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt”
(2Kor. 5,15) „Erről (Róla) a próféták mind bizonyságot tesznek, hogy bűneinek
bocsánatát veszi (bűnbocsánatot nyer) az Ő neve által mindenki, aki hisz ő
benne” (Csel. 10,43).
246246
Dávid így prófétál az Úr Jézus feltámadásáról: „Az Úrra néztem (tekintek)
szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök (nem tántorodom meg).
Azért örül az én szívem és örvendez (ujjong) az én egész lényem; (hús)testem is
biztosságban lakozik. Mert nem hagysz engem a Seolban (a holtak hazájában);
nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson (hogy híved leszálljon a sírba)”
(Zsolt. 16,8-10) A Szent Szellem kitöltése után az apostol így hivatkozik a
próféciára: „Mert Dávid ezt mondja Őróla: Magam előtt láttam az Urat
mindenkor, mert ő nékem jobb kezem felől van, hogy meg ne tántorodjam (meg
ne inogjak). Annakokáért örvendezett (felvidult) az én szívem, és vígadott
(felujjongott) az én nyelvem; annakfelette az én (hús)testem is reménységben
nyugszik. Mert nem hagysz engem a sírban (a halottak birodalmában), és nem
engeded, hogy a te szented rothadást (elmúlást) lásson. Atyámfiai férfiak,
szabad nyilván szólanom ti előttetek Dávid pátriárkáról (ősatyánkról), hogy ő
megholt és eltemettetett, és az ő sírja mind e mai napig minálunk van. Próféta
lévén azért, és tudván, hogy az Isten néki esküvéssel megesküdött, hogy majd az
ő ágyékának gyümölcséből támasztja a Krisztust (hús)test szerint. Hogy
1 Kor. 15,5 És hogy megjelent Kéfásnak, azaz: [Péternek]; azután a
tizenkettőnek.247
1 Kor. 15,6 Azután megjelent [láthatóvá lett; megmutatta magát] több
mint ötszáz atyafinak [testvérnek] egyszerre, kik közül a legtöbben
mind máig élnek, [megmaradtak], némelyek azonban el is aludtak;
[meghaltak; elhunytak; elszenderültek].
1 Kor. 15,7 Azután megjelent Jakabnak; azután mind az [összes]
apostoloknak.248
1 Kor. 15,8 Legutolszor pedig mindenek között, mint egy idétlennek
[egy elvetéltnek; koraszülöttnek; mint félresikerültnek], nékem is
megjelent.249
helyeztesse az ő királyi székibe (hogy véréből valót ültet a trónjára), Előre
látván ezt (ezért előretekintve), szólott a Krisztus feltámadásáról, hogy Ő nem
hagyatott a sírban (a halottak birodalmában), sem az ő (hús)teste rothadást
(elmúlást) nem látott. Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan
tanúbizonyságai vagyunk” (Csel. 2,25-32). „Hogy pedig feltámasztotta őt
halottaiból, úgy hogy nem is fog többé az enyészetbe (elmúlásba) visszatérni, azt
így mondotta: Néktek adom a Dávid biztos szent javait (nektek váltom be a
Dávidnak tett biztos, szent ígéreteket). Azért mondja másutt (más helyen) is:
Nem engeded, hogy a te Szented rothadást (elmúlást) lásson. Mert Dávid,
minekutána a saját idejében (nemzedékében) szolgált az Isten akaratának (az
Isten akarata szerint), elaludt (meghalt), és helyhezteték az ő atyáihoz
(eltemették atyái mellé), és rothadást (elmúlást) látott. De akit Isten
feltámasztott, az nem látott rothadást (elmúlást). Azért legyen néktek tudtotokra
(vegyétek tehát tudomásul), atyámfiai, férfiak, hogy ez által (Őáltala) hirdettetik
néktek a bűnöknek bocsánata: És mindenekből (mindabból), amikből a Mózes
törvénye által meg nem igaz igazíttathattatok, ez által (Őáltala) mindenki, aki
hisz, megigazul” (Csel. 13,34-39) .
247247
Az Evangélium így számol be az Úr megjelenéseiről. Az emmausi úton az
Úr megjelent két tanítványnak, akik: „És felkelvén azon órában, visszatérnek
Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, akik velük valának.
Kik ezt mondják vala (ők elmondták, hogy valóban): Feltámadott az Úr
bizonnyal, és megjelent Simonnak!” (Luk. 24,33-34) A Márk írása szerinti
Evangélium beszámolója: „Azután, mikor asztalnál ülnek vala megjelenik
magának a tizenegynek, és szemükre hányta, (vetette) az ő hitetlenségüket és
keményszívűségüket, hogy azoknak, akik őt feltámadva látták vala, nem
hívének” (Márk. 16,14).
248248
Kiknek az ő [kín]szenvedése után sok [bizonyító, csalhatatlan] jel által [és
sok bizonyítékkal] meg is mutatta, hogy ő él, negyven napon át [ismételten]
megjelenvén [megláttatta magát] nékik, és szólván az Isten országára [az Isten
királyságára, királyi uralmára] tartozó dolgokról” (Csel. 1,3)
249249
Az Úr Jézussal való találkozásáról újra-és újra bizonyságot tesz az apostol:
„És amint méne (útközben), lőn, hogy (amikor éppen) közelgete Damaskushoz,
nagy hirtelenséggel fény sugárzá őt körül a mennyből (hirtelen mennyei fény
villant fel körülötte). És ő leesvén a földre, halla szózatot (egy hang így szólt
1 Kor. 15,9 Mert én [ugyanis] a legkisebb [legjelentéktelenebb]
vagyok az apostolok között, aki nem vagyok méltó [nem vagyok
érdemes arra], hogy apostolnak neveztessem [hogy apostolnak
hívjanak], mert háborgattam [üldöztem] az Isten anyaszentegyházát.
[eklézsiáját; kihívott gyülekezetét].250
1 Kor. 15,10 De Isten kegyelme által [kegyelméből] vagyok [az], ami
vagyok. És az ő hozzám való [rám (belém) árasztott; nekem juttatott]
kegyelme nem lőn hiábavaló [nem maradt bennem hatástalan; (nem
volt sikertelen); nem lett eredménytelen, (tartalom nélküli, üres;
semmit érő; céltalan)]; sőt többet munkálkodtam [keményebben
dolgoztam; fáradoztam], mint azok mindnyájan [mindegyiküknél] de
nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme.
1 Kor. 15,11 Akár én azért, akár azok, így prédikálunk [ugyanazt
hirdetjük], és így lettetek ti hívőkké.

hozzá), mely ezt mondja vala néki: Saul, Saul, mit kergetsz (miért üldözöl)
engem? És monda (megkérdezte): Kicsoda vagy, Uram? Az Úr pedig monda:
Én vagyok Jézus, akit te kergetsz (üldözöl). Nehéz néked az ösztöke ellen
rugódoznod” (Csel. 9,3-5) „De kelj fel, és állj lábaidra: mert azért jelentem
meg néked, hogy téged szolgává és bizonysággá rendeljelek úgy azokban,
amiket láttál, mint azokban, amikre nézve meg fogok néked jelenni (amit ezután
fogok neked magamról kijelenteni)” (Csel. 26,16) „Lőn pedig (történt azután),
hogy mikor Jeruzsálembe megtértem (visszatértem) és imádkozám a
templomban, elragadtatám lelkemben (révületbe estem), És látám őt, ki ezt
mondá nékem: Siess és menj ki hamar Jeruzsálemből: mert nem veszik be (nem
fogadják el) a te tanúbizonyság-tételedet én felőlem” (Csel. 22,17-18) És hogy
hová ragadtatott el, arról így beszél: „Ismerek egy embert a Krisztusban, aki
tizennégy évvel ezelőtt (ha testben-e (egész valójában), nem tudom; ha testen
kívül-e (egész valóján kívül), nem tudom; az Isten tudja - elragadtatott a
harmadik égig. És (én) tudom, hogy az az ember, (ha testben-e, ha testen kívül-
e, nem tudom; az Isten tudja), Elragadtatott a paradicsomba, és hallott (olyan)
kimondhatatlan beszédeket, amelyeket nem szabad embernek kibeszélnie
(elmondania)” (2 Kor. 12,2-4).
250250
Mert: „Én bizonyára elvégeztem vala (én egykor elhatároztam) magamban,
hogy ama názáreti Jézus neve ellen (mindent meg kell tennem, és) sok
ellenséges dolgot kell cselekednem. Mit meg is cselekedtem Jeruzsálemben: és a
szentek közül én sokat börtönbe vettettem, a főpapoktól való felhatalmazást
megnyervén. Sőt mikor megölettetének, szavazatommal hozzájárultam (és én is
ellenük szavaztam). És minden zsinagógában gyakorta büntetvén őket,
káromlásra kényszerítettem; és felettébb dühösködvén ellenük (sőt ellenük való
féktelen őrjöngésemben), kergettem (üldöztem) mind az idegen városokig is”
(Csel. 26,9-11) És mégis: „Nékem, minden szentek között a legeslegkisebbnek
adatott ez a kegyelem, hogy a pogányoknak (nemzetbelieknek) hirdessem a
Krisztus végére mehetetlen (mérhetetlen) gazdagságát” (Eféz. 3,8).
1 Kor. 15,12 Ha azért Krisztusról hirdetjük, [prédikáljuk], hogy a
halottak közül feltámadott [életre kelt; (hogy a halottak közül való
feltámadása megtörtént)], mi módon mondják, [hogyan állíthatják]
némelyek közületek, hogy nincs halottak feltámadása?
1 Kor. 15,13 Mert ha nincs halottak feltámadása, akkor Krisztus sem
támadott fel, [nem kelt életre].
1 Kor. 15,14 Ha pedig Krisztus fel nem támadott [nem kelt életre],
akkor hiábavaló [üres; semmit érő; haszontalan; alaptalan] a mi
prédikálásunk. [Nincs értelme a mi igehirdetésünknek], de hiábavaló a
ti hitetek is. [S nincs értelme a ti hiteteknek sem].251
1 Kor. 15,15 Sőt [ráadásul még] az Isten hamis bizonyságtevőinek
[tanúinak] is találtatunk, [bizonyulunk], mivelhogy az Isten felől
bizonyságot tettünk, [és Istenről azt tanúsítjuk], hogy feltámasztotta
[életre keltette] a Krisztust; akit nem támasztott fel [nem keltett
életre], ha egyáltalán nem támadnak fel, [nem kelnek életre] a
halottak.
1 Kor. 15,16 Mert ha a halottak fel nem támadnak [nem kelnek életre],
a Krisztus sem támadott fel. [Krisztus feltámadása; életre keltése sem
történt meg].
1 Kor. 15,17 Ha pedig a Krisztus fel nem támadott [nem kelt életre;
feltámadása nem történt meg], hiábavaló [semmit sem ér;
haszontalan; fölösleges, üres, értéktelen] a ti hitetek; [mert] még
[mindig] bűneitekben [céltévesztésben] vagytok.
1 Kor. 15,18 Akik a Krisztusban elaludtak [haltak meg; hunytak el;
szenderültek el],252 azok is elvesztek253 tehát.

251251
Ebből következően: „Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló
(semmit sem ér) a ti hitetek; még bűneitekben (céltévesztésetekben) vagytok”
(Kor. 15,17)
252252
A prófétai szó így hangzik: „És sokan azok közül, akik alusznak (Itt a
görög szöveg szerint: a felszólítás a hívőknek szól, akik átmenetileg
„elszunnyadtak” a hit útján. (Balázs Károly Újszövetségi szómutató szótár
2518. szócikk) a föld porában, felserkennek (felébrednek), némelyek örök
életre, némelyek pedig gyalázatra (Csúfolás, gúnyolás, szemrehányás) és
örökkévaló utálatosságra (utálatra, szégyenre)” (Dán. 12,2) A testté lett Ige
pedig kijelenti, hogy: „Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljő az idő (az óra),
és az most vagyon, mikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát (hangját), és
akik hallják (meghallották), élnek. Ne csodálkozzatok ezen. Mert eljő az óra,
amelyben mindazok, akik a koporsókban (sírban) vannak, meghallják az ő
szavát (hangját), és kijőnek. akik a jót cselekedték (tették), az élet feltámadására
(az életre támadnak fel). Akik pedig a gonoszt (értéktelent, hitványt,
haszontalant) művelték, a kárhozat feltámadására (ítéletre /válság, döntés;
vélemény, minősítés/ támadnak fel)” (Ján. 5,25.28-29).
1 Kor. 15,19 Ha csak ebben az életben (életidőben, létezésben)
reménykedünk [elváróan] a Krisztusban, minden embernél
nyomorultabbak, [szánalomra méltóbbak] vagyunk.
1 Kor. 15,20 Ámde Krisztus feltámadott [életre kelt] a halottak közül,
[halottaiból elsőként], zsengéjük254 lőn azoknak, akik elaludtak [mint
az elhunytak (elszenderültek) első zsengéje].
1 Kor. 15,21 Miután ugyanis ember által van a halál, [egy ember
idézte elő a halált; ugyanis emberen át jött a halál a világra],255
szintén ember által van a halottak feltámadása is, [a halottak is egy
ember révén támadnak fel].
1 Kor. 15,22 Mert amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak,
azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek.
[mindenki életre is kel; azaz: emberen át jött a halottak feltámadása
is)].
1 Kor. 15,23 Mindenki pedig a maga rendje szerint [mindenki, amikor
sorra kerül]. Első zsenge[ként támadt fel] a Krisztus; azután [attól
kezdve; ezt követően majd; közvetlenül azonnal, mindnyájan] akik a
Krisztuséi [akik Krisztushoz tartoznak], az ő eljövetelekor, [az Ő
megjelenésekor].

253253
Elvesztek (apollümi): - 1) elpusztít, tönkretesz, megsemmisít, romlásba
visz. 2) elveszít. EGÉSZEN FELOLD; eltűnik, mint só a vízben; egészen
teljesen összedől; romba dönt, megsemmisít. Teljes feloldódás, valamilyen
állapot, vagy helyzet megszűnése; valami valakinek a tulajdonából elkerül,
elvész; valaki valamit elveszít, szó szerint, vagy átvitt értelemben. Elpusztul,
megsemmisül, odavész.
254254
Zsenge (aparkhé): minden termés első érett gyümölcse. Valaminek a java,
kezdete
255255
Pál apostol így tesz bizonyságot: „Annakokáért, miképpen egy ember által
jött [lépett] be a világra [világegyetembe] a bűn [a céltévesztés]. És a bűn által
[a bűnön keresztül] a halál és akképpen a halál minden emberre elhatott,
[osztályrésze lett (átterjedt)] mivelhogy mindenek [kiben mindnyájan] vétkeztek
[eltévesztették a célpontot]. Úgyde [mégis] a halál uralkodott [jutott uralomra]
Ádámtól Mózesig azokon is, akik nem az Ádám esetének [elesésének]
hasonlatossága szerint vétkeztek, [estek céltévesztésbe], aki ama
következendőnek [eljövendőnek] kiábrázolása [előképe, előre felvázolt,
megrajzolt formája, mintája, példa modellje]” (Róm. 5,12.14-15). A bűn és a halál
pedig azért jöhetett be a világba, mert az ember a sátán szavát hitte el és fogadta
be: „És (ezt) parancsolá Jahve az Örökkévaló, az Úr Isten az embernek,
mondván: A kert minden fájáról bátran (szabadon) egyél. De a jó és gonosz
tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon eszel arról, bizony
meghalsz (nem ehetsz, mert ha eszel róla, meg fogsz halni)” (1 Móz. 2,16-17).
1 Kor. 15,24 Aztán [következik; jön] a vég,256 mikor átadja257 az
országot, [uralmat; királyságot] az Istennek és Atyának; amikor
[miután; majd] eltöröl,258 [megsemmisít; félretesz] minden
birodalmat,259 [felsőbbséget; fejedelemséget; kormányzatot] és minden
hatalmat,260 [hatalmasságot; fennhatóságot; vezetőséget] és erőt.
1 Kor. 15,25 Mert addig kell néki [királyként] uralkodnia, mígnem
ellenségeit mind lábai alá veti.261
1 Kor. 15,26 Mint utolsó ellenség töröltetik el [teljesen
működésképtelenné teszi] a halál [utolsó ellenségként teszi félre,
szünteti meg majd a halált].262
1 Kor. 15,27 Mert mindent az ő lábai alá vetett.263 Mikor pedig azt
mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül
[annak kivételével], aki neki mindent alávetett, [aki a mindenséget alá
rendelte].

256256
Vég (telosz): bármilyen dolognak – cselekedetnek vagy időnek – a célba
érkezése; de nem a vég, a megszűnés, hanem annak megvalósulása értelmében:
beteljesülés; tetőpont. Szó szerint: BEVÉGZÉS. Vég: valaminek a kimenetele;
cél, végcél; teljesség; tökéletesség; lezár; véget vet. - 1) megvalósulás,
beteljesedés, eredmény. 2) cél, határ, vég, befejeződés.
257257
Átadja (paradidómi): visszaszolgáltat; Itt: „amikor ismét visszaadja a
királyi hatalmat Istennek, a mostani világkorszak lezárása – végcélba jutása –
után. Leteszi a szolgálatot.
258258
Eltöröl (katargeó): szó szerint: teljesen működésképtelenné, hatástalanná
tesz, érvénytelenít; megszüntet; megsemmisít, eltöröl, félretesz; semmissé tesz.
259259
Birodalmat (arkhé): szó szerint: Eredet; kezdet. Uralkodás, uralom, hatalom
jelentésében részint földi, részint mennyei „angyali” hatalmasságok jelölésére
szolgál a szó. Az angyalvilágra áttéve, úgy, hogy az alapjelentés
földi-konkrét.
260260
Hatalmat (exúszia): hatalmasságok, a hatalom képviselői és kifejtői, viselői
és gyakorlói; hatalmon lévők, hatalmasok. (itt: mindennemű angyali hatalom
érvényének lejártáról).
261261
Dávid így prófétál erről: „… Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én
jobbomon (jobb kezem felől), amíg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid
alá. (Míg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem)” (Zsolt. 110,1).
262262
Az Úr Jézusról így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „Mivel tehát a
gyermekek (hús)testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen (hozzájuk
hasonlóan) részese lett azoknak, hogy a halál(a) által megsemmisítse [teljesen
működésképtelenné, hatástalanná tegye, érvénytelenítse] azt, akinek hatalma
van a halálon, tudniillik az ördögöt. És megszabadítsa azokat, akik a haláltól
való félelem miatt teljes életükben rabok valának” (Zsid. 2,14-15).
263263
Alá vetett (hüpotaszszó): - 1) alátesz; alárendel; alattvalóvá tesz.
1 Kor. 15,28 Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is
alávettetik annak, aki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen
minden mindenben.264
1 Kor. 15,29 Különben mit cselekszenek azok, akik a halottakért
meritkeztek be? [Mi értelme van annak, ha] a halottak teljességgel
[egyáltalán] nem támadnak fel, [(ha a holttestek, tetemek) nem kelnek
életre]? Miért is meritkeztek be a halottakért? [Ha nem volna
feltámadás, miért merítkeznének be egyesek a halottakért]?
1 Kor. 15,30 Mi is miért veszélyeztetjük magunkat [miért vállalunk
veszedelmet mi is] minden pillanatban?265
1 Kor. 15,31 Naponként halálos veszélyben forgok, ami olyan igaz
testvérek, mint az, hogy dicsekvésem vagytok a Krisztus Jézusban, a
mi Urunkban.266
264264
És hogy ez a hatalom – amelyet visszaad Istennek – a Krisztusé, és az Ő
testéé, vagyis az Eklézsiáé, a felkenté,– azaz a fiúé – arról így beszél az Ige:
„Sőt bizonyságot tett valahol valaki, mondván: Micsoda az ember, hogy
megemlékezel ő róla, avagy az embernek fia, hogy gondod van reá? Rövid időre
kisebbé tetted őt az angyaloknál, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg,
mindent lába alá vetettél.” Ha ugyanis mindent alávetett neki, akkor semmit
sem hagyott, ami ne lenne neki alávetve. Most ugyan még nem látjuk, hogy
minden uralma alatt áll, azt azonban látjuk, hogy az a Jézus, aki rövid időre
kisebbé lett az angyaloknál, a halál elszenvedése miatt dicsőséggel és
tisztességgel koronáztatott meg, hiszen ő Isten kegyelméből mindenkiért
megízlelte a halált” (Zsid. 2,6-9). Hiszen Krisztus a fej, és az eklézsia – a
kihívottak gyülekezete, mely Uráról, Krisztusról neveztetik – az Ő teste: „És Ő
a feje a testnek, az egyháznak: aki a kezdet, elsőszülött a halottak közül; hogy
mindenekben Ő legyen az első. Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne
lakjék” „Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg. és benne
jutottatok el ti is ehhez a teljességhez, mert ő a feje minden fejedelemségnek és
hatalmasságnak” (Kol. 1,18-19; 2,9-10).
265265
Mert az apostol minden helyen veszélyben volt: „Gyakorta való utazásban,
veszedelemben folyó vizeken, veszedelemben rablók közt, veszedelemben népem
között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban,
veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis
atyafiak (áltestvérek) közt” (2 Kor. 11,26).
266266
És ezt azért mondom: „Mert nem akarjuk, hogy ne tudjatok atyámfiai
(testvéreim) a mi nyomorúságunk felől, amely Ázsiában esett rajtunk (ért minket
rendkívüli mértékben), hogy felette igen, erőnk felett megterheltettünk. Úgy
hogy életünk felől is kétségben valánk: Sőt magunk is halálra szántuk magunkat,
hogy ne bizakodnánk mi (ön)magunkban, hanem Istenben, aki feltámasztja a
holtakat: Aki ilyen nagy halálból (ekkora halálos veszedelemből)
megszabadított és (meg is fog) szabadít(ani) minket: akiben reménykedünk,
hogy ezután is meg fog szabadítani” (2 Kor. 1,8-10). Mert mi, akik élünk,
mindenkor halálra adatunk (Mert életünk folyamán szüntelen a halál révén
állunk) a Jézusért, hogy a (feltámadott) Jézus élete is látható legyen
1 Kor. 15,32 Ha csak emberi módon viaskodtam Efézusban a
fenevadakkal,267 mi a hasznom abból, ha a halottak fel nem támadnak
[nem kelnek életre? Akkor] együnk és igyunk, holnap úgyis
meghalunk!268
1 Kor. 15,33 Ne tévelyegjetek [ne hagyjátok magatokat félrevezetni].
Jó jellemet megrontanak [megfertőznek, csábítással romlásba visznek
a] gonosz, [rossz, romlott, züllött] társaságok. [És a gonosz beszédek;
tanítások, társalgások, együttlét, érintkezés, bizalmas kapcsolat].269
1 Kor. 15,34 Serkenjetek fel igazán [legyetek valóban józanok a
megigazult vagy megigazított, igaznak nyilvánított embernek)
megfelelően] és ne vétkezzetek (ne tévesszétek el a célpontot); mert
némelyek nem ismerik Istent [nincs Isten-ismeretük];
megszégyenítésetekre mondom. [a ti pirulástokra mondom ezt]*
1 Kor. 15,35 De mondhatná valaki: Mi módon [és hogyan] támadnak
fel, [kelnek életre] a halottak? És minémű [milyen] testtel
[személyként] jönnek ki, [jelennek meg]?
1 Kor. 15,36 Balgatag [ostoba, esztelen, buta, értetlen]! Amit te
[el]vetsz, nem elevenedik meg [nem kel életre; nem éled fel; nem hajt
csírát], hanemha megrothad. [Hacsak előbb meg nem hal; el nem
pusztul].

(nyilvánvalóvá /legyen, ismertté váljon; megmutatkozzon) a mi halandó

(hús)testünkben” (2 Kor. 4,10-11).
267267
Viaskodtam a fenevadakkal (thériomakheó, thérion): vadállatokkal harcol,
küzd. (Újgörög-magyar szótár /Mohai András) szerint a thério szó jelentései:
vadállat, fenevad, bestia; sárkány, ördög gonosz szellem. Balázs Károly
Újszövetségi Szómutató Szótár 2342. szócikk szerint: átvitt értelemben: a
vadállathoz hasonló természetű, kegyetlen, vérengző személy.
268268
Az apostol így folytatja: „Mert nem vér és test ellen van nékünk
tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet
sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a
magasságban vannak” (Eféz. 6,12) De az Isten nélkül élő ember így gondolkozik:
„És ímé (csak) öröm és vígasság; barmok (marhák) ölése, juhok levágása,
húsevés és borivás; együnk, igyunk, mert (hisz) holnap meghalunk!” (Ésa. 22,12-
14) Mert ez jutott neki / ha meg nem tér, mondja a Prédikátor: „(Rájöttem tehát)
Ez azért a jó, amelyet én láttam, hogy szép dolog enni és inni, és jól élni minden
ő munkájából, amellyel fárasztotta magát a nap alatt, az ő élete napjainak
száma szerint. (És élvezi a jót minden fáradozása nyomán, amivel fárad a nap
alatt egész életén keresztül), amelyeket adott néki az Isten; mert ez az ő része
(mert ez jutott neki)” (Préd. 5,18).
269269
Mert: „Aki jár a bölcsekkel, bölcs lesz; aki pedig magát társul adja a
bolondokhoz (az Isten nélkül élő hitetlenekhez), megromol (romlottá lesz)”
(Péld. 13,20) Hiszen tudjuk, hogy: „Egy kevés kovász az egész tésztát
megkeleszti” (Gal. 5,9).
1 Kor. 15,37 És abban, amit elvetsz [még nem növény, az csak azután
fejlődik], nem azt a testet veted el, amely majd kikél, hanem a puszta
magot, talán búzáét, vagy más egyébét.
1 Kor. 15,38 Az Isten pedig [tetszése szerint olyan] testet ad annak,
amint akarta [amilyet elhatározott], és pedig mindenféle magnak [a
neki megfelelő testet],269A az ő saját [tulajdon] testét.270
1 Kor. 15,39 Nem minden (hús)test azon egy [egyforma; ugyanaz a]
(hús)test, hanem más az emberek teste, más a barmoknak, [az
állatoknak] (hús)teste, más a halaké, más a madaraké.
1 Kor. 15,40 És vannak mennyei testek és [vannak] földi testek; de
más a mennyeiek dicsősége, [fénye, ragyogása; fényessége; ékessége;
az, ami meglátszik] más a földieké. [Másként ragyog az égi, másként a
földi].
1 Kor. 15,41 Más a napnak dicsősége [ragyogása; fényessége] és más
a holdnak dicsősége [fényessége] és más a csillagok dicsősége
[tündöklése; fényessége]; mert csillag a csillagtól [fényességben]
különbözik dicsőségre nézve.
1 Kor. 15,42 Éppen így [ilyen a] halottak feltámadása is. Elvettetik
romlandóságban [mulandóság állapotában], feltámasztatik [életre kel]
romolhatatlanságban, [halhatatlanságban].
1 Kor. 15,43 Elvettetik gyalázatosságban, [dicstelenségben;
szégyenben; megvetésben; polgárjogoktól való megfosztottságban],
feltámasztatik [életre kel] dicsőségben, [fényességben]; elvettetik
erőtlenségben, [gyöngeségben; tartósság-, állóképesség hiányában],
feltámasztatik, [életre kel] erőben.271

269A269A
Teste ad (szóma): az igében szereplő mindkét test szó: szóma: a
személyiség új, mennyei életformája = pneumatikus vagyis: szellemi test.
270270
Ezért: „Elvettetik érzéki (fizikai, földi) test (a földi élet megjelenési
formája), feltámasztatik [életre kel] szellemi test. Van érzéki [fizikai, földi] test,
és van szellemi test is, (a személy új, mennyei életformája)” (1 Kor. 15,44) Az Úr
Jézus kijelentése: „Mert a feltámadáskor… olyanok lesznek, mint az Isten
angyalai a mennyben” (Mát. 22,30).
271271
Mert: elvesztettük a mennyei polgárjogunkat: „Mert a mi országunk
mennyekben van (nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk), honnét a
megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk (üdvözítőül); Ki elváltoztatja a mi
nyomorúságos (gyarló) testünket (egész valónkat), hogy hasonló legyen az Ő
dicsőséges testéhez (személyéhez). Amaz Ő hatalmas munkája szerint (azzal az
erővel), mely által maga alá is vethet mindeneket” (Fil. 3,20-21).
1 Kor. 15,44 Elvettetik érzéki,272 [földi, fizikai] test, feltámasztatik
[életre kel] szellemi test [a személy új, mennyei életformája]. Van
érzéki, [földi, fizikai] test, és van szellemi test is.
1 Kor. 15,45 Így is van megírva: Lőn [teremtetett] az első [a vörös
földből való] ember, Ádám, élőlénnyé; az utolsó Ádám megelevenítő
[és éltető] Szellemmé.
1 Kor. 15,46 De nem a szellemi az első, hanem az érzéki [a földi;
fizikai], azután a szellemi.
1 Kor. 15,47 Az első ember földből való, [porból formált]; a második
ember, az Úr, mennyből való, [mennyei].273
1 Kor. 15,48 Amilyen [volt] ama földi [a földből, porból való, a
porból alkotott)], olyanok [lettek] a földiek [porból valók, a porból
alkotottak)] is; és amilyen ama mennyei [a mennyből való], olyanok
[lesznek] a mennyeiek is.
1 Kor. 15,49 És amiképpen hordtuk [viseltük] a földinek [porból
alkotottnak] ábrázatát,274 [képét, úgy], hordani [viselni; hordozni]
fogjuk a mennyeinek ábrázatát [képét; képmását] is.
1 Kor. 15,50 Azt pedig állítom [és még hozzáfűzöm] atyámfiai
[testvéreim], hogy (hús)test és vér nem örökölheti Isten országát [mert
hús és vér az Isten királyságát nem kaphatja (nyerheti) örökrészül],
sem a romlandóság [a rothadás, pusztulás, múlandóság] nem örökli
[nem nyeri örökrészül] a romolhatatlanságot, [a halhatatlanságot].275
1 Kor. 15,51 Ímé titkot mondok néktek [titkot közlök veletek].
Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, [nem halunk meg], 276 de
mindnyájan elváltozunk, [átváltozunk; mássá leszünk].
1 Kor. 15,52 Nagy hirtelen [osztatlan időben], egy szempillantásban
[egy szempillantás alatt], az utolsó trombitaszóra [a végső
harsonaszóra]; mert trombita fog szólni [amikor az megszólal, mert

272272
Érzéki test (az itt szereplő pszükh i kosz görög szó jelentése: pusztán
emberi, testi. Olyan ember, akinek életét emberi (természeti) elgondolásai,
szempontjai, (vagyis a saját emberi értelme, akarata, érzelmei) irányítják.
273273
Erről így tesz bizonyságot Isten Igéje: „És formálta vala az Úr Isten az
embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek leheletét. Így lőn
az ember élőlénnyé” (1 Móz. 2,7).
274274
Mert az Ádám leszármazottai, már olyanok voltak, mint ő, elvesztették
Istenképűségüket: „Élt vala pedig Ádám százharminc esztendőt, és nemze fiat
(magához hasonlót) az ő képére és hasonlatosságára (a maga képmására) és
nevezé annak nevét Séthnek” (1 Móz. 5,3).
275275
Csak azok az örökösök: „akik nem romlandó, hanem romolhatatlan
magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által” (1 Pét. 1,23).
276276
Alszunk el (koimaó); - 1) elaltat; 2) passzív alak: alszik; nyugszik; halott.
Szó szerint: fekszik; inkább az alvás állapotára vonatkozik.
meg fog szólalni a harsona], és a halottak [(nekrosz): holttestek]
feltámadnak [életre kelnek] romolhatatlanságban [romlatlanságra;
rothadatlanul], és mi [pedig] elváltozunk. [mássá leszünk].277
1 Kor. 15,53 Mert szükség, hogy ez a romlandó test278
romolhatatlanságot,279 [rothadatlan természetet] öltsön [öltözzön]
magára, és e halandó test [emberi természet, amely ki van téve a
halálnak, ami meghalásra képes] halhatatlanságot öltsön [öltözzön]
magára. [Mert: a romlandónak fel kell öltenie a romlatlanságot, ennek
a halandónak a halhatatlanságot].280
1 Kor. 15,54 Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba
öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz

277277
„Mert ezt mondjuk néktek az Úr szavával (igéjével), hogy mi, akik élünk,
akik megmaradunk az Úr eljöveteléig, épen nem előzzük meg azokat, akik
elaludtak. Mert maga az Úr riadóval, arkangyal (főangyal) szózatával és isteni
harsonával leszáll (alászáll) az égből (mennyből): és feltámadnak először akik
meghaltak volt a Krisztusban; Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk,
elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe (az Úr fogadására) a
levegőbe; és ekképpen (így) mindenkor az Úrral leszünk. Annakokáért
vigasztaljátok egymást e beszédekkel (igékkel)” (1 Thess. 4,15-18) „Mindenki
pedig a maga rendje szerint [mindenki, amikor sorra kerül]. Első zsenge[ként
támadt fel] a Krisztus; azután [attól kezdve; ezt követően majd; közvetlenül
azonnal, mindnyájan] akik a Krisztuséi [akik Krisztushoz tartoznak], az ő
eljövetelekor. [megjelenésekor]” (1 Kor. 15,23) „Mert ha hisszük, hogy Jézus
meghalt és feltámadott, azonképpen (az is bizonyos hogy) az Isten is előhozza
azokat, akik elaludtak, a Jézus által Ővele együtt” (1 Thess. 4,14) „Isten ugyanis
feltámasztotta az Urat, minket is feltámaszt az ő hatalma által” (1 Kor. 6,14)
278278
Romlandó test (phthartosz): romlandó, mulandó; pusztulásra ítélt,
veszendő. Itt: sajátosan az emberi természet mulandóságáról beszél az ige. (a
test szó a görögben nem szerepel).
279279
Romolhatatlanságot (aphtharszia): romlatlanság, romolhatatlanság; el nem
múlás, múlhatatlanság; véget nem érő természetfeletti létezés; (átvitt
értelemben) valódiság; halhatatlanság, romlatlanság, őszinteség. (az Úsz-ben
egyike azoknak a szavaknak, amelyek megfelelnek „öröklét, örökkévalóság”
általunk többnyire időbeli értelemben használt fogalmának).
280280
Az apostol kétségbeesetten így kiált fel, de a megoldásra is rámutat: Óh én
nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg [Ki vált meg; ki fog kiragadni] engem
e halálnak testéből, (e holttestből). „…a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk;
Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos (lealacsonyított, megalázott) testünket
(egész lényünket), hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez, (az Ő
lényéhez), amaz Ő hatalmas munkája szerint, mely által maga alá is vethet
mindeneket” (Fil. 3,20-21).
Ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett281 a halál [a felbomlás, az élet
megszűnése] diadalra, [a győzelemben örökre].282
1 Kor. 15,55 Halál! Hol a te fullánkod, [győzelmed; diadalod]?
Pokol,283 [koporsó; halál]! Hol a te diadalmad, [fullánkod; tövised]?284
1 Kor. 15,56 A halál fullánkja [tövise] pedig a bűn, [a céltévesztés]; a
bűn, [a céltévesztés] (ható)ereje, [hatalma] pedig a törvény.285

281281
Elnyelezett a halál diadalra (katapi /n/ ó): belefullad; elmerül,
megsemmisül. A győzelem semmivé tette a halált. „Hogy diadalt arasson a halál
fölött az élet”
282282
Mert Isten: „… elveszi (leveszi) e hegyen a fátyolt (leplet), mely beboríta
minden népeket (nemzetet), és a takarót, mely befödött (betakart) vala minden
népségeket (nemzetet). Elveszti a halált (véget vet a halálnak, megsemmisíti)
örökre, és letörli az Úr, Jahve az Örökkévaló Isten, (én Uram, Jahve az
Örökkévaló Úr) a könnyhullatást minden orcáról. És népe gyalázatát eltávolítja
(leveszi) az egész földről; mert az Úr, Jahve az Örökkévaló szólott,és (ezt
ígérte). És szólnak (ezt mondják) ama (azon a) napon: Ímé (itt van a mi)
Istenünk, akit mi vártunk, és aki megtart (benne reménykedtünk, hogy
megszabadít) minket. Ez Jahve az Örökkévaló, az Úr (Itt van Jahve az
Örökkévaló, az Úr), akit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk (vigadjunk)
szabadításában!” (Ésa. 25,7-9) A prófécia beteljesedéséről ad hírt az Evangélium:
„Ímé a szűz fogan méhében és szül fiat, és annak nevét Immánuelnek nevezik,
ami azt jelenti: Velünk az Isten. (Mát. 1,23).
283283
Pokol hol a te diadalmad: (thanatosz): „felbomlás” (analízis); a természeti
(biológiai, fizikai) élet ellentéte, megszűnése.
Pokol hol a te diadalmad: (thanatosz): „felbomlás” (analízis); a természeti
(biológiai, fizikai) élet ellentéte, megszűnése.
284284
Mert Isten ígérete így hangzik: „Megváltom (kifizetem a váltságdíjat;
kiváltom, kiszabadítom) őket a Seol hatalmából (a holtak hazájából, az alvilág
torkából)! Megmentem (megváltom) őket a haláltól! Hol van a te veszedelmed
(tövised, mérged), oh halál?! Hol van a te romlásod (fullánkod), oh Seol (holtak
hazája, alvilág)?! Megbánás (nincs bennem) elrejtetett én előlem (Elrejtőzött a
részvét szemem elől)” (Hós. 13,14) És a prófécia beteljesült Krisztusban: „Mert
[drága; nagy] áron vétettetek [vásároltattok] meg; [Nagy volt a váltságdíjatok]
dicsőítsétek [meg tehát, és hordozzátok] azért az Istent a ti testetekben [egész
valótokban] (a szellemetekben, amelyek az Istenéi)” (1 Kor. 6,20) És így
folytatódik a kijelentés: „Tudván, hogy nem veszendő holmin (romlandó,
múlandó), ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt
hiábavaló (értéktelen, üres) életetekből (életvitel, életvezetés, magatartás,
életmód); Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen (be nem szennyezett,
mocsoktalan) Bárányén, a Krisztusén” (1 Pét. 1,18-19).
285285
A törvény azért adatott, hogy a sátántól visszaforduljon az ember Krisztus –
vagyis az Isten – felé: „Mert a törvény [a valóságban] haragot nemz [szül;
munkál, eredményez] ahol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való
1 Kor. 15,57 De hála az Istennek, aki a diadalmat [a győzelmet] adja,
nékünk, [mert ő győzelemre segít minket] a mi Urunk Jézus Krisztus
által.286
1 Kor. 15,58 Azért szerelmes [szeretett] atyámfiai [testvéreim] erősen
álljatok, mozdíthatatlanul [legyetek szilárdak, rendíthetetlenek,
állhatatosak, kitartók], buzgólkodván az Úrnak dolgában,
[munkájában] mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok,
[fáradozásotok] nem hiábavaló az Úrban.287

1Kor 16. AZ ADAKOZÁSRÓL – BEFEJEZÉS

1 Kor. 16,1 Ami a szentek számára való alamizsnát [adománygyűjtést]

illeti, amiképpen Galácia [kihívott] gyülekezeteinek [eklézsiájának]
rendeltem [meghagytam], ti is azonképpen cselekedjetek, [úgy
járjatok el].288

cselekedet (törvényszegés) sincsen. [nem lehet áthágni sem a törvényt]” (Róm.

4,15) „Minekelőtte pedig eljött a hit, törvény alatt őriztettünk, egybezárva az
eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. Ekként a törvény Krisztusra vezérlő
mesterünkké (nevelőnkké) lett, hogy hitből (hit által) igazuljunk meg. De
minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt (a nevelőnek
alávetve)” (Gal. 3,21-25) „Mert a bűn [a cél elvétésének] zsoldja [a bér, amellyel
a bűn fizet] halál az Isten kegyelmi ajándéka [a Szent Szellem] pedig örök élet
[a természetfeletti élet] a mi Urunk Krisztus Jézusban” (Róm. 6,23).
286286
Pál apostol megvallása: „De mindezekben [mindezekkel szemben]
győzteseknél is többek vagyunk, [felettébb diadalmaskodunk; döntő (teljes,
tökéletes, végleges, fölényes) győzelmet aratunk] Őáltala, aki minket szeretett”
(Róm. 8,37) És mindazok győztesek, akik vízből és Szellemből újonnan
születtek: „Mert minden, ami Istenből született, legyőzi a világot, és az a
győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk. Ki az, aki legyőzi a világot, ha
nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?” (1Jn. 5,4-5) És ezt a hitüket meg is
vallják: „És ők legyőzték azt (őt, vagyis a sátánt) a Bárány véréért (a Bárány
vérével), és az ő bizonyságtételüknek beszédéért (logoszával: igéjével); és (azok,
akik) az ő életüket nem kímélték mind halálig” (Jel. 12,11).
287287
És így folytatódik Ézsaiás prófétán kersztül a kijelentés: „Nem fáradnak
(fáradoznak) hiába, nem (veszedelemre) nemzenek (és nem szülnek) a korai
halálnak, mivel az Úr, Jahve az Örökkévaló áldottainak magva ők, és ivadékaik
velük megmaradnak (mert az Úr, Jahve az Örökkévaló áldott népe ez,
ivadékaival együtt)” (Ésa. 65,23).
288288
Az adakozásról sok mondanivalója van az apostolnak: „A szentek
szükségeire [szűkölködés, hiány] adakozók [vagyonotokat közlők] legyetek; [A
szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben]…” (Róm. 12,13). És az apostol
minden gyülekezettel közli, hogy az adakozás Isten kegyelme: „Tudtotokra
adjuk pedig, atyámfiai (testvéreim), Istennek azt a kegyelmét, amelyet
Macedónia gyülekezeteivel közlött. Hogy a nyomorúság sok próbái közt is
1 Kor. 16,2 A hétnek289 első napján [az első szombaton] mindenitek
tegye félre [és gyűjtse össze] magánál (otthon) [és rakja össze], amit
[hétközben] sikerül összegyűjtenie, [ami tőle telik], hogy ne akkor
történjék [ne akkor legyen] a gyűjtés, amikor odamegyek. [és
megérkezem].290
1 Kor. 16,3 Mikor pedig megérkezem, akiket javasoltok [akiket
alkalmasnak találtok; akiket kipróbáltaknak fogtok látni] leveleitek

bőséges az ő örömük és igen nagy szegénységük, jószívűségük (a tisztaszívűség)

gazdagságává növekedett. Mert, bizonyság vagyok rá (tanúskodom arról),
erejük szerint, sőt erejük felett is (önként) adakoznak, Sok könyörgéssel (és
erősen sürgetve) kérvén minket, hogy a szentek iránt való szolgálat
jótéteményébe és közösségébe fogadjuk be őket (adakozással részt vehessenek)”
(2 Kor. 8,1-4) És ismét adakoztak a jeruzsálemi szegények részére, amit: „Mert
tetszett [kedvét (örömét) lelte] Macedóniának és Akhájának, hogy a
Jeruzsálembeli szentek szegényei [szűkös anyagi helyzetben lévők] részére
némileg adakozzanak. [jónak (helyesnek) látták, hogy (közös) gyűjtést
rendezzenek a jeruzsálemi szentek szegényei számára (javára)] Mert tetszett
nékik, [Jónak (helyesnek) látták] és tartoznak is vele, [de adósaik is nekik]. Mert
ha a pogányok [nemzetek] azoknak a szellemi javaiban részesültek, tartoznak
nékik viszont szolgálni a (hús)testiekben. [Kötelesek, a hústestet illető dolgokban
segítségükre lenni]” (Róm. 15,24-28) .
289289
A hétnek első napján (szabbaton): szombat; héber sabbát = abbahagyás
szóból származik; nyugvást, nyugalmat csak másodlagos értelemben jelent, a
szövegösszefüggésnek megfelelően. Az „abbahagyás” időszaka, főleg a hetedik
nap és a zsidó naptári év szombatjai. A szombatok egyike – amit a magyar és a
legtöbb nemzeti nyelvű fordítás „a hét első napjának fordít – kifejezés utal a hét
heti szombat egyikére a Zsenge meglóbálása és a Pünkösd között. Ebben az
igében is ilyen értelemben szerepel. Egy másik fordítás szerint: Hétnek első
napján (szabbaton): - a Szábbát (azaz Sabbát), vagy a heti pihenőnap, a világi
elfoglaltságoktól való megnyugvás (a rendtartás vagy maga a szokás is); -
tágabb értelemben: két Sabbát közti időszak; - többes számban is a fenti
értelemben használták
290290
És így folytatódik a kijelentés: „Azért, miképpen mindenben bővölködtök,
hitben, beszédben (igében), ismeretben és minden buzgóságban és hozzánk való
(és a tőlünk rátok áradó) szeretetben, úgy e jótéteményben is bővölködjetek
(adakozásban is legyetek bőkezűek)” (2 Kor. 8,7) „Mert ismeritek a mi Urunk
Jézus Krisztusnak jótéteményét (kegyelmét), hogy gazdag lévén (létére),
szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.
Tanácsot is adok e dologban (ebben az ügyben); mert hasznos az néktek, akik
nemcsak a cselekvést, hanem (előzőleg) az akarást is elkezdtétek tavaly óta.
Most hát a cselekvést is vigyétek végbe (végezzétek el); hogy amiképpen
(amilyen) az akarás készsége, azonképpen a végrehajtás is ahhoz képest legyen
(olyan legyen a véghezvitel is), amitek van. Mert ha a készség megvan, a szerint
kedves az, amije kinek-kinek van, és nem a szerint, amije nincs. Mert nem úgy,
által, azokat küldöm el [ajánlólevéllel], hogy elvigyék Jeruzsálembe a
ti [kedves] ajándékotokat [szeretetadományotokat].
1 Kor. 16,4 Ha pedig méltó [érdemes] lesz [a gyűjtés arra; (és ha
megéri)], hogy én is elmenjek [elutazzam], velem együtt jönnek.
1 Kor. 16,5 Hozzátok pedig akkor megyek, ha már bejártam
Macedóniát, mert Macedónián keresztül utazom.
1 Kor. 16,6 Nálatok azonban [ha lehet] talán megmaradok, [elidőzöm,
ha úgy esik], vagy ott is telelek, hogy ti kísérjetek el, [hogy ti
indítsatok útnak] ahová megyek.

hogy másoknak könnyebbségük, néktek pedig nyomorúságtok legyen, hanem

egyenlőség szerint; e mostani időben a ti bőségtek (fölöslegetek) pótolja
amazoknak fogyatkozását (azok hiányát). Hogy amazoknak bősége (fölöslege) is
pótolhassa a ti fogyatkozásotokat (hiányotokat), hogy így egyenlőség legyen;
Amint meg van írva: aki sokat szedett, nem volt többje; és aki keveset, nem volt
kevesebbje” (2 Kor. 8,9-15) „Azt mondom (és tudjuk) pedig: Aki szűken vet,
szűken is arat; és aki bőven vet, bőven is arat. Kiki amint eltökélte (mindenki
úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte) szívében, nem szomorúságból (ne
kedvetlenül), vagy kénytelenségből (kényszerűségből); mert a jókedvű adakozót
szereti az Isten. Az Isten pedig hatalmas (van hatalma) arra, hogy rátok árassza
minden kegyelmét; hogy mindenben, mindenkor teljes elégségetek lévén (hogy
mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek), minden
jótéteményre bőségben legyetek (és bőségben éljetek minden jó cselekedetre),
Amint meg van írva: Szórt, adott (bőkezűen osztott) a szegényeknek; az ő
igazsága örökké megmarad. Aki pedig magot ad a magvetőnek és kenyeret
eleségül, ad (megadja) és megsokasítja a ti vetésteket (vetőmagotokat) és
megnöveli (megszaporítja) a ti igazságtoknak gyümölcsét, Hogy mindenben
meggazdagodjatok a teljes jószívűségre, amely általunk hálaadást szerez (szül)
az Istennek. Mert e tisztnek szolgálata (ennek a szolgálatnak az ellátása)
nemcsak a szenteknek szükségét elégíti ki, hanem sok hálaadással bőséges az
Isten előtt (sokakat hálaadásra is indít az Isten iránt); Amennyiben e
szolgálatnak próbája által (eredményességéért) dicsőítik (majd) az Istent a ti
Krisztus evangéliumát valló engedelmességetekért, és a ti hozzájuk és
mindenekhez való adakozó jószívűségetekért (amely irántunk és mindenki iránt
megnyilvánul)” (2 Kor. 9,6-15) Tehát: „Ne fogd meg a jótéteményt azoktól, akiket
illet, ha hatalmadban van annak megcselekedése (Ne késs jót tenni a
rászorulóval, ha módodban van, hogy megtedd)” (Péld. 3,27) Az Úr Jézus
kijelentése: „És leülvén Jézus a templomperselynek átellenében, nézi vala, hogy
a sokaság miként vet (dobja a) pénzt a perselybe. Sok gazdag pedig sokat vet
(dobott) vala abba. És egy szegény özvegyasszony is odajővén, két fillért, azaz
egy negyed pénzt (azaz egy krajcárt) vete bele. Akkor előszólítván (odahívta)
tanítványait, monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy ez a szegény
özvegyasszony többet vetett, hogysem mind a többi, akik a perselybe vetettek
vala. Mert azok mindnyájan az ő fölöslegükből vetének (dobtak); ez pedig az ő
szegénységéből (mindazt beledobta), amije csak volt, mind beveté, az ő egész
vagyonát” (Márk. 12,41-44).
1 Kor. 16,7 Mert nem akarlak [nem szeretnélek] titeket épen csak
átmenet [átutazás] közben látni [meglátogatni], de remélem, hogy
valami ideig nálatok maradok [egy kis időt nálatok tölthetek], ha az Úr
(meg)engedi.
1 Kor. 16,8 Efézusban pedig pünkösdig maradok.
1 Kor. 16,9 Mert nagy [és tágas; hathatós és munkában gazdag] kapu
nyílott meg előttem és hasznos [kitűnő], az ellenség [az ellenkező;
ellenszegülő] is sok.291
1 Kor. 16,10 Hogyha pedig megérkezik Timóteus, meglássátok [és
legyen gondotok rá], hogy bátorságos, [félelem nélküli] maradása
legyen, [hogy zavartalanul tartózkodhasson] nálatok; mert az Úrnak
dolgát cselekszi [végzi ő is], mint én is.292
1 Kor. 16,11 Senki [tehát] azért őt meg ne vesse [le ne nézze, le ne
becsülje; nehogy valaki őt lekicsinyelje] hanem bocsássátok el,
[indítsátok útnak] őt békességgel [biztonságban; háborítatlanul], hogy
hozzám jöhessen [és eljusson]; mert várom őt az atyafiakkal
[testvérekkel] együtt.
1 Kor. 16,12 Ami pedig Apollós atyafit, [testvért] illeti, igen kértem
őt, hogy menjen el hozzátok az atyafiakkal [testvérekkel] együtt: de
semmiképpen sem volt kedve, [semmiképpen sem akart] most
elmenni; de majd elmegy, mihelyt jó alkalmatossága lészen.293
1 Kor. 16,13 Vigyázzatok [legyetek éberek; virrasszatok; maradjatok
ébren, figyeljetek], álljatok meg [szilárdan, mozdíthatatlanul;
tartsatok ki állhatatosan] a hitben, legyetek férfiak, [viselkedjetek
bátran, és cselekedjetek férfiasan] legyetek erősek, [és
győzedelmeskedjetek].294

291291
Az apostol két évig szolgált Efézusban, ahol életveszélybe is került: „Ez
pedig lőn (tartott) két esztendeig; úgyannyira, hogy mindazok, kik lakoznak vala
Ázsiában, mind zsidók, mind görögök, hallgatták (és meghallották) az Úr
Jézusnak igéjét” (Csel. 19,10) De: „Mert nem akarjuk, hogy ne tudjatok atyámfiai
(testvéreim) a mi nyomorúságunk (háborúság, szenvedés, üldözésünk) felől,
amely Ázsiában esett rajtunk (ért minket), hogy felette igen (rendkívüli
mértékben), erőnk felett megterheltettünk, úgy hogy életünk felől is kétségben
valánk” (2 Kor. 1,8).
292292
Mert: „Azért küldtem [bocsátottam] hozzátok Timóteust, ki nékem [nagyon]
szeretett [kedves, drága] és hű [megbízható] fiam, [gyermekem] az Úrban. Aki
eszetekbe juttatja néktek az én útjaimat [tanításomat; utasításaimat] a
Krisztusban, és [Krisztus Jézussal kapcsolatos módszereimet, emlékeztetni fog
titeket arra, hogyan élek Krisztus Jézusban], amint mindenütt, minden [kihívott]
gyülekezetben [eklézsiában] tanítok [hirdetek]” (1 Kor. 4,17).
293293
Mert: „Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden
akaratnak” (Préd. 3,1).
1 Kor. 16,14 Minden dolgotok [Isten szerinti] szeretetben menjen
végbe! [Minden, amit tesztek, szeretetben történjék)]!295
1 Kor. 16,15 Kérlek pedig titeket, atyámfiai [testvérek], hiszen
tudjátok [ismeritek], hogy Stefanásnak háznépe Akhája zsengéje,
[kezdete, első termése a hitben], és ők a szenteknek való szolgálatra
adták, [szánták; szentelték; rendelték] magukat.
1 Kor. 16,16 Hogy ti is engedelmeskedjetek [álljatok rendelkezésére;
megbecsüljétek; alájuk rendeljétek (vessétek) magatokat] az
ilyeneknek, és mindenkinek, aki velük szolgál [munkálkodik] és fárad.
1 Kor. 16,17 Örvendezek [örülök] pedig a Stefanás, Fortunátus és
Akhaikus eljövetelének [megérkezésének; jelenlétének; ittlétének];
mert a bennetek való fogyatkozást ezek betöltötték, [mert a ti
hiányotokat ők pótolták távollétetekben].
1 Kor. 16,18 Mert megnyugtatták [felüdítették; megörvendeztették;
megújították] az én szellememet és a tiéteket is. Megbecsüljétek azért
az ilyeneket. [Tartsátok tehát az ilyeneket tiszteletben, részesítsétek
elismerésben].
1 Kor. 16,19 Köszöntenek [üdvözölnek az Úrban] titeket Ázsia
[kihívott] gyülekezetei [eklézsiái]; köszöntenek titeket az Úrban felette
igen Akvila és Priscilla, a házuknál levő [kihívott] gyülekezettel
[együtt] egybe, [kiknél szállva is vagyok].
1 Kor. 16,20 Köszöntenek [üdvözölnek] titeket az atyafiak [testvérek]
mindnyájan. Köszöntsétek [üdvözöljétek] egymást szent [megszentelt,
tiszta] csókkal, [a szeretet csókjával, a testvéri szeretet kifejezésével; a
hitbeli vonzalom, vagy ragaszkodás külső jelével].296
294294
És: „Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint
ordító oroszlán szertejár, keresvén, kit elnyeljen: Akinek álljatok ellen, erősek
lévén a hitben (szilárdan)…” (1 Pét. 5,8).
295295
És: „Senkinek semmivel ne tartozzatok [ne legyetek adósok] hanem csak
azzal, hogy egymást [ugyanabból a fajtából (Krisztusi) egy másikat] szeressétek.
[kölcsönös szeretettel; SZERET önzetlenül, a másik érdemeitől függetlenül]
mert aki szereti a felebarátját [embertársát; különböző; „másféle” más fajtából
való (Ádámi); idegent] a törvényt [Isten útmutatását, tanítását, amelyet az
Igében jelentett ki] betöltötte. [beteljesít; véghezvisz, megvalósít; tartalmat adott
neki] A [felebaráti] szeretet [isteni tulajdonság nyilvánuljon meg a másik ember
iránt. Ez a szeretet nem tekint arra, hogy a másik ember megérdemli-e ezt a
szeretetet. Aki így szeret, az megbecsüli a másikat, igyekszik örömet szerezni
neki, javát és jólétét elősegíteni] nem illeti gonosszal a felebarátot. [nem szerez
az embertársnak gonosz bántalmazást (nem tesz rosszat)] Annakokáért a
törvénynek betöltése a szeretet. [tehát a szeretettel teljesen betöltjük a törtvényt]
(Róm. 13,8.10).
296296
Minden gyülekezetben a Szent Szellem parancsa a Krisztusban
testvéreknek: „Köszöntsétek egymást szent (megszentelt, tiszta) csókkal [szeretet
1 Kor. 16,21 A köszöntés(t) a saját kezemmel [írtam], a Páléval.297
1 Kor. 16,22 Ha valaki nem szereti az Úr Jézus Krisztust, legyen
átkozott.298 Maran atha299
1 Kor. 16,23 Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme [Isten jóindulata,
kedvezése, jóindulatú gondoskodása] veletek!
1 Kor. 16,24 Az én [Isten szerinti] szeretetem [együtt van]
mindnyájatokkal a Jézus Krisztusban, [az Úrban]! Ámen.

csókja, a testvéri szeretet kifejezése; a hitbeli vonzalom, vagy ragaszkodás külső

jelével] Köszöntenek titeket a Krisztus (kihívott)gyülekezetei. [eklézsiái]” (Róm.
16,16) „Köszöntsétek egymást szent (megszentelt, tiszta) csókkal. Köszöntenek
titeket a szentek mindnyájan” (2 Kor. 13,12) „Köszöntsétek az összes atyafiakat
(minden testvért) szent csókolással” (1 Thess. 5,26) „Köszöntsétek egymást a
szeretet csókjával. Békesség mindnyájatoknak, akik Krisztusban vagytok” (1 Pét.
5,14).
297297
A gyülekezetekhez írott levekben a köszöntést saját kezűleg írja az apostol:
„A köszöntést én Pál írom a saját kezemmel, ami ismertető jegye (hitelesítő jele)
minden levelemnek. Így írok” (2 Thess. 3,17). És teszi ezt a hamis tanítók miatt,
ahogyan erről több gyülekezetnek is ír: „Hogy ne veszítsétek el egyhamar
józanságotokat, és ne rémítsen meg benneteket sem valamely szellemtől
származó kijelentés, sem a mi nevünkben elhangzó megnyilatkozás, sem
valamiféle nekünk tulajdonított levél…" (2 Thess. 2,2).
298298
Átkozott legyen: (anathema): ami fel van téve (t.i. az oltárra); ami Istennek
van szentelve; átvitt értelemben: az Úrnak életre-halálra odaszentelt élet. A
héber chérem = (halálra) odaszánt szó visszaadására használják, ami az Istennek
visszavonhatatlanul odaszánt dolgokra vonatkozott. Megjegyzés: meg kell
különböztetni az általunk is használt „átok, átkozni, megátkozni) fogalmaktól,
amelyekre a héberben és a görögben is külön szó szerepel. (katara; katraomai)
299299
Maran atha: az Úr eljött! Vagy: az Urunk eljön. Vagy: Jövel, Urunk!