Rajzok, festmények[szerkesztés]

Bővebben: Barlangraj
z
Barlangokban, sziklákon is találtak rajzokat, elterjedési területük Andalúziától egészen a Bajkál-
tóig terjedt, a legsűrűbben a jelenlegi Franciaország és Spanyolország területén fordulnak
elő. Magyarországon Szeleta településen találtak barlangrajzot. A festő, aki eredetileg varázsló is
volt, az alap repedéseire földből és zsírból, mint kötőanyagból készült festékkel festett.
A képek általában olyan állatokat ábrázolnak, amelyekre az őskori ember vadászott. Ezek az
állatok gyakran csoportosan, sebesülten vagy elpusztultan jelennek meg,
főleg bölények, orrszarvúak, mamutok, őstulkok és lovak, leggyakrabban pedig rénszarvasok. A
képek a formák és mozdulatok alapos megfigyeléséről tanúskodnak.
A spanyolországi Altamira-barlang egyik helyiségének mennyezetén kb.
harminc bölényt festettek le. Az állat erejét, harciasságát masszív, széles nyaka fejezi ki. Azzal,
hogy a szélek barna kontúrja és a belső részek vöröse, a sötét és világos színek váltakoznak, a
művésznek sikerült elkülönítenie egymástól a nézőhöz közelebb és távolabb eső részeket, és
sejtetnie az állat nagyságát is. Ezek a festmények az ember fennmaradásáért való küzdelmét
fejezik ki. A legősibb rajzokon kimagasló szerepe van a kéznek. Ezek nem annyira ábrázolások,
hanem lenyomatok agyagban. Olykor a kéz körvonalait sötét festékkel is meghúzták.
Csontrajzain vastagabb vagy vékonyabb lendületes vonalakkal különböző állatok kontúrjait
ábrázolta, hattyút, kígyót, nyulat is rajzolt. Az állatábrázolások nem nagyon függnek össze
egymással és a térrel. Az ősember nem ábrázolt két vagy három tárgyat egyidejűleg. Az
állatalakokat élénken elképzelte, de ha új rajzot alkotott, nem vette figyelembe azokat a rajzokat,
melyek már ott voltak a barlang falán. A Gázlón áthaladó szarvasok néven ismert, csontba karcolt
rajz is híres. A kis felület kényszeríthette a művészt arra, hogy az agancsos szarvas ábráját közel
vigye az elöl haladó állathoz. Annak érzékeltetésére, hogy az egész jelenet vízben játszódik le,
óriási halakat rajzolt.
Az ősember megfigyelőképessége felülmúlhatatlan volt. Nemcsak egyes állatok körvonalait,
hanem tovasuhanó mozdulataikat is ábrázolta. Feltűnő, hogy egyes karcolatokon az állatoknak
nem két pár lábuk van, hanem jóval több, mint ahogy sokkal később a keleti
költők hatlábúnak nevezik a lovakat. Egy vidra ábrázolásánál megmutatja gyomrának egész
tartalmát, azt a sok halat, melyet a falánk állat elnyelt.