A fordítás a STARWARS Joung Yedi Knights

c. sorozatának első kötete alapján készült

Kevin J. Anderson and Rebecca Moesta:

Heirs of the Force

Berkley Books
Copyright © 1996, Lucasfilm Ltd.

All rights reserved

Borító © The Putnam Berkley Group
Fordította: Szegi György
Műszaki szerkesztő: Pintyéné Krucsó Mária
Hungarian translation

copyright © 1996, by LAP-ICS Ltd.

Debrecen
Kiadja: LAP-ICS Könyvkiadó Kft.
ISBN: 963 434 199 3

Felelős kiadó: A LAP-ICS Könyvkiadó ügyvezető igazgatója

A nyomás a debreceni Kinizsi Nyomdábankészült,
az 1997.évben

Felelős vezető: Bördős János ügyvezető igazgató

1
 Első fejezet

Jacen Solo már egy hónapja járt Luke Sky-

walker jediakadémiájára, mire sikerült a saját
ízlésének megfelelően berendeznie a szobáját.
A hallgatók szobáit a Yavin negyedik holdjá-
nak dzsungelében meghúzódó ősi templomban
helyezték el. A helyiségek hidegek és nyirko-
sak voltak, de Jacen és ikerhúga, Jaina hosszú
napokat töltött, amíg a mohával benőtt falakat
hőszigetelő panelekkel burkolták, és a szobá-
kat ellátták hordozható fűtőtestekkel.
Han Solo és Leia hercegnő fia a templom
vastag falába vájt ablak előtt állt, és a felkelő
napot nézte, mely narancsszínbe öltöztette a
tájat. Odakinn a dzsungelben hatalmas testű
madarak rikoltottak, amint lecsaptak rovar-
szerű áldozataikra.
Mint minden reggel, mielőtt Luke bácsi ok-
tatására indult, Jacen aznap is megetette egzo-
tikus állatait, amelyeket a dzsungelben tett felfedező útjai
során gyűjtött. Szeretett ismeret-
len állatokat beszerezni.
A szoba távoli falánál nagyszámú ketrecet,
átlátszó falú terráriumot és akváriumot halmo-
zott fel. Legtöbbjük meglehetősen különös
formát öltött; ezeket a rendkívül jó technikai
hajlammal megáldott Jaina készítette. Jacen
nagyra becsülte húga találmányait, bár soha-
sem értette, miért érdeklik jobban a lányt a
ketrecek, mint a bennük élő teremtmények.
Az egyik terráriumban két stintaril morgott.
Fatörzsekban élő, kidülledt szemű rágcsálók
voltak; megnyúlt pofájukból elővillantak éles
fogaik. Jaina átlátszó csőrendszert készített a
számukra, amelyben a két állat szinte szünet
nélkül szaladgált, felfalva mindent, ami vala-
mivel lassúbbnak bizonyult náluk. Jacen ked-
2
venc szórakozásai közé tartozott, hogy meg-
próbálta elkapni őket.
Egy átlátszó falú konténerben parányi rák-
szerű lények dagonyáztak az iszapban, és ha-
talmas, tornyokkal ellátott várakat építettek.
A másikban kocsonyás testű, alaktalan lények
úszkáltak egy kicsi, kerek medencében. Amint
kimásztak a partra, a szárazon a bőrük meg-
szilárdult, és szalamandraformát öltött.
Vastag drótból készített ketrecben kékes szí-
nű piranha-bogarak mászkáltak, miközben bo-
rotvaéles fogaikkal minduntalan megpróbál-
ták kirágni magukat a szabadba. Odakinn a
dzsungelben gyakran hatalmas rajokat alkot-
nak, és néha viszonylag nagy testű állatokat is
megtámadnak. Képesek voltak pillanatok alatt
fehérre rágni az állat csontjait. Jacen büszke
volt, hogy kizárólag az ő gyűjteménye rendel-
kezik elfogott példányokkal.
Jacen legnehezebb feladatát mégsem az eg-
zotikus állatok tartása jelentette, hanem hogy
kitalálja, mit esznek. Az egyik a gyümölcsöt
kedvelte, a másik csak virágokat evett. Azután
akadtak ragadozók, amelyek kimondottan
nyers húst fogyasztottak. De néha előfordult,
hogy valamelyik átrágta magát a szomszédos
ketrecbe, és felfalta annak lakóját.
Jacen és Jaina azelőtt a zsúfolt városoktól
zajos Coruscant bolygón élt, de Luke Skywal-
ker ezt a helyet nem találta megfelelőnek a
jedikiképzésre. Azt mondta, ehhez a feladat-
hoz elmélyülésre van szükség. Valamint azt a
nézetet vallotta, hogy a jedinek a galaxis minél
több lakóját meg kell ismernie. És ebbe nem-
csak az emberek tartoznak bele.
Ezért is engedte meg Jacennek, hogy szabad-
idejének nagy részét a dzsungelben töltse, ta-
nulmányozva az ott élő növény- és állatfajo-
kat. A fiút mindig is érdekelték az élőlények,
3
míg húgát inkább a gépek működése kötötte
le. A dzsungelben tett felfedező útjai során
gyakran megpróbálta az Erő segítségével ma-
gához csalogatni az állatokat, hogy természe-
tes környezetben figyelhesse meg életmódju-
kat, viselkedésüket.
Néhány jedinövendék, különösen az elké-
nyeztetett, neveletlen Raynar, rossz szemmel
nézte Jacen kis állatkertjét. De a fiút ez csep-
pet sem zavarta, továbbra is lelkesen tanulmá-
nyozta a különös teremtményeket, egyre több
ismeretet szerezve róluk.
Egy vékony csővezetékből, amelyet szintén
Jaina szerelt fel, Jacen friss vizet eresztett a
konténerekbe. Ez a tevékenysége megriasz-
tott egy bíborszínű pókcsaládot, ezért azonnal
visszahúzódtak a ketrec tetejét borító szövedé-
kük védelmébe.
Jacen végighúzta ujjait a ketrecet alkotó
dróthálón, miközben csendesen beszélt a ri-
adt állatokhoz.
- Nyugodjatok meg! Nincs semmi baj.
A pókok bátortalanul leereszkedtek, hogy
vizet szívjanak csőrszerű szájszervükkel.
A mellettük lévő ketrecben elcsendesedtek
a suttogómadarak; bizonyára éhesek voltak.
Szerencsére Jacennek sikerült szereznie né-
hány mézvirágot, amelyek a folyó mentén
húzódó templom romjai között nőttek.
Ideje volt indulni. Jacen megérintette a kon-
ténerek oldalát, hogy elköszönjön kedvencei-
től. Éppen megfordult, amikor bizonytalan
érzés fogta el. A legfelső ketrecre pillantott,
amelyben az átlátszó testű kristálykígyó álta-
lában mozdulatlanul pihent száraz levelekből
készített fészkében.
A kristálykígyó szinte tökéletesen láthatat-
lan lény volt, Jacen csupán akkor tudta észre-
venni, ha a fény bizonyos szögben esett rá. De
4
ezúttal akárhonnan figyelte, nem látta megcsil-
lanni az üvegszerű pikkelyeket. Ekkor döbben-
ten tapasztalta, hogy a ketrec egyik sarka kissé
eldeformálódott, és egy szűk nyílás keletkezett
rajta. Ez éppen elegendőnek bizonyult ahhoz,
hogy a kígyó kiszökhessen.
- Rossz előérzetem van - mondta Jacen, ön-
kéntelenül azt a kifejezést használva, amelyet
apjától oly sokszor hallott.
A kristálykígyó alapjában véve nem volt ve-
szélyes állat, legalábbis Jacen tudomása sze-
rint. Ő ugyanis úgy hallotta, hogy a kígyó
marása enyhe szúró fájdalmat okoz, majd az
áldozat mély álomba merül. Egy óra múlva
azután ismét magához tér az illető, de nem
érez semmiféle utóhatást. Ennek ellenére a
kristálykígyó veszélyességére hivatkozott
Raynar, amikor azt követelte, hogy Jacen tele-
pítse ki a templomból állatkertjét egy külső
raktárhelyiségbe.
És most elveszett a kristálykígyó.
Jacen érezte, hogy a szíve hevesebben kezd
dobogni. Szerencsére eszébe jutott Luke bá-
csi relaxációs technikája, így sikerült nyugal-
mat erőltetnie magára. Hamarosan tiszta fej-
jel tudott gondolkodni, és rájött, hogy mit kell
tennie: meg kell kérnie Jainát, hogy segítsen
megkeresni a kígyót, mielőtt valaki tudomást
szerezne az állat eltűnéséről.
Kilépett a rosszul megvilágított folyosóra,
barna szeme végigfutott a helyiségen, hogy meg-
győződjön róla, látja-e valaki, azután a szom-
szédos ajtóhoz sietett, és belépett a szobába.
Jaina szobájának egyik falát erős polcrend-
szer borította, amelyen mindenféle gépalkatrészek és
elektronikus kacatok hevertek.A lány ezeket a régi lázadó
támaszpont irányítóterméből szerezte.
Az ősi templom valamikor a lázadók főhadi-
szállása volt, még jóval az ikrek születése előtt.
5
Anyjuk, Leia hercegnő segített a lázadóknak
legyőzni a rettegett Halálcsillagot. Az apjuk,
Han Solo pedig valaha csempész volt, de végül
megmentette Luke Skywalkert.
A lázadók elhagyott főhadiszállásának sérült
berendezései ócskavasként hevertek a bázis
szerelőcsarnokában. Jaina szabadideje nagy
részét ezeknek az átvizsgálásával töltötte. Ki-
szerelt minden használható alkatrészt, azután
összeállított belőlük valamit. A lány szobája
tele volt ilyen gépezetekkel, amelyek legtöbb-
jéről Jacen azt sem tudta, hogy mire való. Kö-
rülnézett, de nem látta sehol a megszökött
kristálykígyót.
-Jaina! - mondta a fiú. - A segítségedre
lenne szükségem.
Tekintete a lányt kereste. Végül meghallott
egy fémes hangot, mint amikor egy kemény
szerszám belehasít a fémfelületbe.
- Egy pillanat! - hallatszott Jaina távolinak
tűnő hangja egy henger belsejéből, amelyről éppen a
rozsdát próbálta leköszörülni. A gép
csaknem a szoba felét elfoglalta. Jacen vissza-
emlékezett arra, amikor az Erő segítségével
néhány centiméterrel a föld felett lebegtetve
bevonszolták a gépet Jaina szobájába a ka-
nyargós folyosókon keresztül. Annak ellenére,
hogy a munkából barátjuk, Tenel Ka, az izmos
amazon is kivette részét, a feladat alaposan
próbára tette őket.
- Igyekezz! - sürgette Jacen a lányt.
Jaina kimászott a henger oldalán elhelyezett szűk
nyíláson. Sötétbarna haját egy pánttal
összefogva viselte, hogy munka közben ne lóg-
jon a szemébe. Bájos arcát kissé összekente a
munka hevében.
Bár dús, vállig érő haját az anyjától örökölte,
Jaina sohasem bajlódott azzal, hogy befonja
6
és csigába tekerje, amely hajviseletről Leia
hercegnő híres volt.
Jacen kinyújtotta a kezét, hogy felsegítse a
lányt.
-A kristálykígyóm megint eltűnt. Meg kell
keresnünk. Nem láttad?
Jaina egy pillanatra odafigyelt fivérére.
- Nem. Ezzel voltam elfoglalva - mutatott
a gépezetre. - De már majdnem befejeztem.
Ha végleg elkészül, felállíthatjuk a folyó mel-
lett. A víz sodra forgatja a kereket, és a generá-
tor áramot fejleszt.
Miközben beszélt, szavai felgyorsultak és
egyre jobban belelkesedett. Jaina szerette el-
magyarázni a gépei működési elvét, és ha egy-
szer belekezdett, akkor nem lehetett leállí-
tani.
- De a kígyóm... - próbálta félbeszakítani
Jacen.
- Ennek a szerkezetnek a segítségével az
egész templomot el tudjuk látni elektromos
árammal. Sőt még talán annyi energiához is
hozzájuthatunk, hogy algatelepeket létesítsünk,
ami hasznos táplálékforrást jelentene. Esetleg
az akadémia kommunikációs rendszerét is to-
vábbfej leszthetnénk...
- Jaina - szólt közbe Jacen. - Miért töltöd
ilyesmivel az időd? Éppen elég energiaforrás-
sal rendelkezünk.
A lány nagyot sóhajtott, mint akinek kézen-
fekvő dolgokat kell elmagyaráznia.
- Nem azért csinálom, mert hasznos - vála-
szolta. - Hanem azért, mert tudni akarom,
hogy képes vagyok-e megcsinálni Es ha meg-
győződtem róla, akkor megnyugvással tölt el
az a tudat, hogy hasznomra vált, amit itt meg-
tanultam.
Jacen még mindig nem volt benne biztos,
hogy belátja a lány álláspontját. De húga sem
7
értette meg, miért érdeklik őt annyira az élőlé-
nyek.
- Közben segítenél megkeresni a kígyómat?
Megint elveszett. Azt sem tudom, hol keres-
sem.
- Rendben van - bólintott a lány, megtöröl-
ve kezét az overalljában. - Ha a kígyó kiszö-
kött a szobádból, bizonyára végigment a fo-
lyosón.
Mindketten kiléptek a félhomályos folyo-
sóra, majd egymás mellett elindultak, minden
apró neszre és mozgásra figyelve.
Jacen szobája volt az utolsó, az ajtón túl
vastag kőfal zárta el az utat. A falat hatal-
mas, durván megmunkált kőtömbök alkot-
ták. A nehéz kövek illeszkedésénél keskeny
rések húzódtak, de egyik sem tűnt olyan
mélynek, hogy a kígyó elbújhatott volna ben-
ne.
- Át kell vizsgálnunk minden szobát - java-
solta Jaina.
Jacen bólintott.
- Ha valami baj történt, azt érezni fogjuk.
Talán az Erő segítségével megtalálom, hol rej-
tőzik a kígyó.
Engedték, hogy szétáradjon bennük az Erő.
Hamarosan meghallották a legapróbb nesze-
ket is, amint a jedinövendékek szokásos reggeli
tevékenységüket végezték; öltözködtek, mo-
sakodtak, vagy még lustálkodtak néhány per-
cig az ágyukban. Jacen erősen koncentrált,
hogy nem hall-e rémült kiáltást.
Szobáról szobára haladtak, megállva minden
ajtó előtt. Jacen megérintette ujjával a desz-
kát, de sehol sem érzékelte a kis szökevény
közelségét.
De amint Raynar félig nyitott ajtajához ér-
tek, azonnal különös érzés fogta el. Belépve
8
megpillantották a fényesre csiszolt kövezeten
fekvő fiút.
Raynar díszes öltözéket viselt, mely nemesi
családjának vörös és arany színeiből állt. Luke
bácsi tapintatos unszolása ellenére, Raynar rit-
kán vált meg kedvenc viseletétől, de társaság-
ban sohasem mutatkozott az egyszerű, bár ké-
nyelmes jediöltözetben.
Raynar hullámos szőke haja olyannak tűnt
a hajnali napfényben, mintha aranyporral hintették volna
be a kövezetet. Természetellenes testhelyzete ellenére
mélyen és békésen aludt.
- Azt hiszem, megtaláltuk a kígyót - jelen-
tette ki komoran Jacen.
Jaina gondosan bezárta az ajtót, és úgy he-
lyezkedett, nehogy elszökhessen a kígyó mel-
lette.
Jacen letérdelt Raynar mellé, majd behuny-
va szemét, erősen koncentrált. Megpróbálta
elképzelni, milyen gondolatai lehetnek egy kí-
gyónak. Amint az Erő szétáradt benne, azon-
nal számtalan gondolat összpontosult a tuda-
tában. De igyekezett a kígyóra koncentrálni.
Azután egy halvány gondolat jutott el hozzá,
egy elégedett kis agy sugallata, mely bizton-
ságot érez. Meleg... meleg... aludni... aludni...
azután csend. A kristálykígyó Raynar eszmé-
letlen teste alatt aludt, a köpeny redői közé
bújva.
- Itt van, Jaina! - suttogta Jacen.
A lány közelebb lépett, majd letérdelt mellé.
A mozdulattól overallja olyan hangot halla-
tott, mintha egy másik kígyó sziszegett volna
a szobában.
- Úgy véled, éppen Raynar alatt van?
Jacen bólintott.
- Igen. Meleg és biztonságos helyet talált
magának.
9
 - Akkor én átfordítom Raynart a másik ol-
dalára, te pedig elkapod a kígyót - javasolta a
lány.
- Nem. Attól megijedne, és újra megmarná
Raynart.
Jaina vállat vont.
- Legfeljebb végigalszik egy egész heti ki-
képzést.
- Az - vigyorodott el Jacen. - Legalább Luke
bácsi megtarthatna egy órát anélkül, hogy
Raynar félbeszakítaná az ostoba kérdéseivel.
A két iker derűsen egymásra mosolygott.
Jacen érezte, hogy az összetekeredett kígyó
továbbra is békésen alszik, de Raynar már éb-
redezni kezdett. Amint a fiú félálomban meg-
hallotta, hogy róla beszélnek, azonnal nyug-
talanná vált, és hangos szuszogásba kezdett.
A kígyó azonnal felriadt. Jacen megnyugtató
gondolatokat küldött felé a jedi relaxációs tech-
nika alkalmazásával. A gondolatok nemcsak a
kígyót nyugtatták meg, hanem Raynart is.
- Emeljük fel Raynart az Erő segítségével -
javasolta Jacen. - Azután kiveszem alóla a kí-
gyót.
- Rendben van, kezdjünk hozzá! - bólintott
Jaina.
Mindketten behunyták a szemüket, és erő-
sen koncentráltak. Kezükkel megérintették
Raynar színes köpenyét, és elképzelték, meny-
nyire könnyű a fiú... Akár egy tollpihe, amely
a levegőben lebeg... mintha nem lenne súlya...
Azután érezték, hogy Raynar valóban emel-
kedni kezd, és a fiú köpenye alól előtűnt az
alvó kígyó.
De amint az állat észrevette, hogy meleg bú-
vóhelyétől megfosztották, felriadt álmából, és
azonnal el akart siklani. Jacen érezte, hogy a
kígyó összetekeredett teste kiegyenesedik, és
10
szükség esetén támadni fog, ha nem tud más-
ként elmenekülni.
- Tartsd Raynart! - kiáltotta Jacen a húgá-
nak, amint keze lecsapott a kristálykígyóra.
Ujjai ráfonódtak a vékony nyakra, közvetle-
nül a háromszögletű fej mögött. Közben gon-
dolataival igyekezett megnyugtatni az állatot.
Jacen hirtelen mozdulata, amint a kígyót
megfogta, elvonta figyelmét az Erő koncentrá-
lásáról. Ez megriasztotta Jainát, és a lány érez-
te, hogy csak néhány másodpercig képes a
levegőben tartani Raynart. Erőösszpontosítása tovább
gyengült, amikor Jacen a kígyó megnyugtatásával
foglalkozott.
Raynar végül lezuhant a kövezetre. Az erős
ütéstől teljesen magához tért, és dühödt ká-
romkodások közepette felült. Kék szeme ér-
tetlenül pislogott, miközben a fejét rázta.
Jacen továbbra is a kezében lévő láthatatlan
kígyót nyugtatta, amely végül lecsillapodott.
Testét fürgén rácsavarta a fiú karjára, fejét pe-
dig Jacen nyitott tenyerébe fektette. Mozdu-
latlanságában szinte teljesen észrevehetetlen
volt. Pikkelyeit mintha hártyavékony gyémánt-
lapocskák alkották volna. Csupán két parányi
fénylő fekete szeme árulkodott jelenlétéről.
Raynar agya teljesen kitisztult, és értetlenül
nézett az ikerpárra.
- Jacen? Jaina? Mit csináltok ti itt?
Azután kiegyenesedett, megdörzsölte el-
zsibbadt karját, majd gyanakvóan nézett Ja-
cenre.
- Úgy tűnt, mintha valamelyik teremtményed
láttam volna itt egy perccel ezelőtt... De már többre nem
emlékszem. Talán eltűnt az egyik kedvenced?
Jacen zavartan a háta mögé rejtette kígyót
tartó kezét.
- Nem - felelte Jacen. - Valamennyi a he-
lyén van.
11
Jaina lehajolt, és felsegítette a fiút.
- Biztosan csak elaludtál, Raynar. De inkább
az ágyad kéne használnod, ha fáradt vagy -
jegyezte meg Jaina, megigazítva a fiú köpe-
nyét. - Teljesen bepiszkítottad a ruhádat.
Raynar megrökönyödve nézett végig magán.
- Most át kell öltöznöm - mondta elkesere-
detten. - így nem mutatkozhatom mások előtt.
- Hát akkor öltözz át - bólintott Jacen az
ajtó felé hátrálva. - Találkozunk az oktatáson.
Jacen és Jaina kimentek a szobából. Meg-
könnyebbültek, amint a folyosóra értek, és
Jacen tréfásan integetett a lánynak azzal a
kezével, amelyen a kígyó pihent.
Azután mindketten visszatértek a saját szo
bájukba, sietve átöltöztek, majd együtt indul
tak a kiképzésre, hogy Luke jedi lovagot ne
véljen belőlük.
Második fejezet

Jaina a szobájába sietett, hogy átöltözzön,

Jacen pedig visszatette a kristálykígyót a ketre-
cébe. A lány megmosta az arcát hideg vízzel,
amely a falba szerelt csőrendszerből folyt.
Az arca még nedves volt, amint kilépett a
folyosóra.
- Igyekeznünk kell, ha nem akarunk elkésni
- mondta Jacennek, amikor a fiú odaért hoz-
zá.
Az ikrek turbóliften mentek fel a piramis
alakú templom felső szintjére, majd beléptek
a hatalmas tágyalóterembe. A legtöbb növen-
dék már megérkezett, és halkan beszélgetett.
A falak fényesre csiszolt kőlapjain megcsil-
lant a kora reggeli napfény. A távoli nap egyik
rolygója volt a Yavin, a hatalmas narancsszínű
gázóriás, amely körül keringett a dzsungellel
borított hold.
12
 Különböző korú és fajú jedi növendékek ül-
tek a terem kőből készült padsoraiban. A padsorok félkör
alakban helyezkedtek el az emelvénnyel szemben.
Jainának úgy tűnt, mintha az egész termet egyetlen
hatalmas kőtömbből faragták volna ki.
A növendékek halk pusmogásán túl hallani
lehetett a feltérképezetlen dzsungel neszeit.
A terem megtelt az őserdő páradús levegőjé-
vel. Jaina felfigyelt a sokféle illatra, de nem
tudta azonosítani őket. Jacen persze kapásból
mondta volna a virágok neveit. De a helyisé-
get nem csupán a kintről jövő illatok töltötték
meg, hanem a különböző fajhoz tartozó nö-
vendékek jellegzetes testszaga. Hiszen akad-
tak közöttük, akiknek testét sűrű bunda vagy
pikkelyek borították, mások pedig feromono-
kat bocsátottak ki.
Jacen és Jaina két rózsaszín bundájú lény
közelében foglalt helyet, akik morgó hangon
beszélgettek. Miután leültek, Jaina a mennye-
zetre pillantott, amelyet számtalan alakú és
színű idegen jel borított.
- Valahányszor idejövünk, az ünnepséget tar-
talmazó videofelvétel jut az eszembe, amikor
anya kitüntetést nyújtott át apának és Luke
bácsinak. Milyen szép volt anya - mondta Jaina
kezével félresimítva a szemébe hulló hajtincset.
- Igen - bólintott Jacen. - Apa meg úgy né-
zett ki, mint egy vérbeli kalóz.
- Valóban csempész volt abban az időben.
Jaina azokra a lázadó katonákra gondolt, akik túlélték az
első Halálcsillag elleni támadást, harcoltak a Birodalom
ellen, és elpusztították a félelmetes szuperfegyvert. Most,
több, mint húsz évvel később Luke Skywalker vissza-
tért a lázadók hajdani főhadiszállására, és lét-
rehozta a jedi kiképző bázist, hogy ismét a
jedi lovagok őrizzék a rendet és a békét a gala-
xisban.
13
 Luke már akkor elkezdte a jedi lovagok kép-
zését, amikor az ikerpár még kétéves sem volt.
Ma már gyakran elhagyja a bázist, és idejének
csak egy részét tölti az akadémián. De távollé-
tében a kiképzést tovább folytatják régi tanít-
ványai.
Jacent és Jainát az anyjuk küldte a Yavinra,
hogy jedi lovagokká váljanak. Öccsük, Anakin
egyelőre a Coruscanton maradt, de hamaro-
san követi majd őket.
Luke Skywalker már az ikerpár kisgyermek
korától segített, hogy Jacen és Jaina fogékony-
nyá váljon az Erő iránt. Itt a Yavin negyedik
holdján nem kellett mást tenniük, mint tanulni
és képezni magukat. Ráadásul ez sokkal érde-
kesebbnek bizonyult, mint a robot tanárok
unalmas óráit hallgatni a Coruscanton.
- Hol van Tenel Ka? - kérdezte Jaina. Sze-
me végigfutott a hallgatóságon, de a Datho-
mirról származó barátjukat nem látta sehol.
- Már itt kéne lennie - felelte Jacen. - Ma
reggel láttam, amint kiment a dzsungelbe,
hogy elvégezze a szokásos gyakorlatait.
Tenel Ka kitűnő jedi volt, aki keményen küz-
dött azért, hogy álmai valóra váljanak. Nem
mutatott túlzott érdeklődést a tankönyvek, a
történelem és a meditáció iránt. De nagyszerű
atléta volt, aki jobban szerette a cselekvést, mint
az elmélkedést. Luke Skywalker szerint ez ér-
tékes tulajdonság egy jedi számára, de csak
abban az esetben, ha a cselekvés helyénvaló.
A barátjuk ideges természetű, türelmetlen
és humortalan teremtés volt. Az ikrek szinte
kihívásnak tekintették, hogy megpróbálják
megnevettetni.
- Most már sietnie kéne - jegyezte meg Ja-
cen -, Luke bácsi hamarosan megkezdi az órát.

14
 Jaina felpillantott az egyik magasan elhe-
lyezett ablakra, és a beszűrődő napfényben
meglátta egy fiatal lány sziluettjét.
- Ott van!
- Valószínűleg felmászott a templom hátsó
falán - bólintott Jacen. - Többször említette,
hogy meg fogja próbálni, de nem hittem neki.
- Szerencsére a falat rengeteg vadszőlő bo-
rítja, amelyek indáiban megkapaszkodhat -
mondta tárgyilagosan Jaina, mintha ez a gya-
korlat mindennaposnak számított volna a je-
dinövendékek között.
Tenel Ka keskeny bőrszíjjal kötötte össze
hátul hosszú, szőke haját, hogy mászás közben
ne zavarja. A lány beleakasztott az ablakpár-
kányba egy ezüstösen csillogó kampót, majd
az övéből előhúzott vékony kötelet a kampó
végéhez rögzítette. Azután úgy ereszkedett le
a kötélen, mint a pók.
Valamennyi növendék az izmos testű lányt
figyelte, tekintetükkel követve kifinomult, fi-
nom mozdulatait. Néhányan tapsoltak, má-
sok szájtátva bámulták az ügyességét. Tenel
Ka használhatta volna jediképességeit, de úgy
gondolta, hogy amíg más lehetőség is kínál-
kozik, addig nem veszi igénybe az Erő hatal-
mát. Gyengeségnek tartotta volna, ha egy
ilyen feladatot nem tud pusztán ügyessége
és fizikai ereje révén megoldani.
Tenel Ka könnyedén földet ért, majd az Erő
segítségével kiakasztotta az ablakpárkányból
a kampót. Miután összetekerte a vékony kö-
telet, és gondosan visszadugta az övébe, kivet-
te hajából a bőrszíjat, majd megrázta fejét,
amitől dús szőke haja szétterült a vállán.
Tenel Ka úgy öltözködött, mint a többi nő a
Dathomiron. Általában rövid tunikát viselt,
amely otthona egyik hüllőfajának smaragd-
színű bőréből készült. A rugalmas, de vértezet-
15
szerű tunika fedetlenül hagyta a lány karját és
combját. Ennek ellenére Tenel Ka sohasem
félt a sérülésektől vagy rovarcsípésektől, bár
gyakran tartózkodott a dzsungelben.
Jacen lelkesen intett neki, Tenel Ka pedig
fejbólintással viszonozta az üdvözlést. Azután
odament az ikrekhez, és leült Jacen mellé.
- Üdv - mondta mogorván.
- Jó reggelt! - mosolygott Jaina a fiatal ama-
zonra, aki hatalmas, szürke szemével ránézett,
de nem viszonozta a mosolyt. Nem goromba-
ságból, hanem mert ilyen volt a természete.
Tenel Ka igen ritkán mosolygott.
Jacen megbökte a lányt a könyökével.
- Van egy újabb viccem a számodra, Tenel
Ka. Remélem, tetszeni fog. Hogyan nevezik
azt a személyt, aki egy rancort visz haza vacso-
rára?
A lány kérdőn nézett rá.
- Meg akarsz nevettetni, igaz? - kérdezte
gyanakvóan.
- Meg is foglak - válaszolta Jacen. - Tehát
hogyan nevezik azt az embert, aki rancort visz
haza vacsorára?
- Nem tudom - rázta meg a fejét Tenel Ka.
Jaina fogadni mert volna, hogy barátnője meg
sem értette a kérdést.
- Étvágygerjesztőnek - kuncogott Jacen.
Jaina elnevette magát, de Tenel Ka arca kife-
jezéstelen maradt.
- Majd később elmagyarázod, mi ebben a
mulatságos... No, de azt hiszem, kezdődik az
óra.
Jacen lemondóan bólintott.
Amint Luke Skywalker fellépett az emel-
vényre, Raynar viharzott elő a turbóliftből.
Kipirult arccal, hangos szuszogások közepet-
te próbált helyet találni magának. Öltözete
ezúttal is ugyanolyan díszes és elegáns volt,
16
csupán egészen más színek alkották. Végül
leült az első sorban, és érdeklődéssel tekin-
tett a jedi mesterre.
Luke Skywalker az emelvényen állt, és végig-
nézett a számtalan fajhoz tartozó növendékek
tömegén. A teremben néma csend uralkodott.
Luke még mindig ugyanolyan fiatalosnak
tűnt, mint amilyennek Jaina a régi felvétele-
ken látta, de ma már egész lénye erőt és tekin-
télyt sugárzott. O teremtette meg a jedi lova-
gok új nemzedékét, hogy megvédjék a köz-
társaságot a zsarnokságtól és a gonosztól.
- Az Erő legyen veletek - mondta Luke
csendesen, hangja mégis betöltötte az egész
termet. Az oly gyakran használt kifejezés hal-
latán Jaina hátán végigfutott a hideg. Jacen
elmosolyodott, Tenel Ka viszont tisztelettelje-
sen nézett a mesterre.
- Amint már többször elmondtam - folytat-
ta Luke -, a jedik kiképzése nem csupán ab-
ból áll, hogy végighallgatják az órákat. Meg
akarom ismertetni önökkel, hogyan kell vég-
hezvinni igazi tetteket. „Ne próbáld!", erre
tanított meg engem Yoda, a mesterem.
Az első sorban azonnal a magasba lendült
egy díszes ruhába öltöztetett kar. Raynar igye-
kezett magára vonni Luke figyelmét. Jacen
türelmetlen arcot vágott, Jaina viszont kíván-
csi volt, mit akar kérdezni Raynar.
- Skywalker mester - mondta Raynar. -
Nem értem, mit jelent az, hogy „Ne próbáld!"
Ön is bizonyára, megpróbált már olyat, ami
végül nem sikerült. Senkinek sem sikerülhet
minden, amit szeretne.
Luke türelmesen, sőt szinte megértően né-
zett a fiúra. Jaina sohasem értette, hogyan ké-
pes a nagybátyja ennyire elnéző lenni Raynar
állandó közbeszólásaival szemben. Úgy vélte,
erre valóban csak egy igazi jedi mester képes.
17
 - Nem azt mondtam, hogy nekem minden
sikerült - magyarázta Luke. - Senki sem töké-
letes, Különbséget kell tennünk aközött, hogy
mi az, amit csinálni akarunk, és amit szeret-
nénk, ha meg tudnánk csinálni. Ez az utóbbi
nem fog sikerülni. Tehát erről le kell monda-
nunk. Ezért reálisan fel kell mérnünk, hogy
mire vagyunk képesek.
Luke lassú léptekkel sétált az emelvényen,
miközben beszélt. Elénk szemével mindvégig
Raynar arcát figyelte, bár a hallgatóság vala-
mennyi tagja úgy érezte, hogy kimondottan
hozzá intézi szavait.
- Hadd mondjak erre egy példát - folytatta.
- Néhány évvel ezelőtt akadt egy kitűnő nö-
vendékem, Brakiss. Rendkívül jó képességekkel
rendelkezett, segítőkész volt, mindent igyekezett
elsajátítani, amit tanítottam neki.
Luke mély lélegzetet vett, amint megrohan-
ták az emlékek.
— A polgárháború befejeztével kézenfekvő-
nek látszott, hogy hamarosan létrehozok egy
akadémiát, ahol jedi lovagokat fogok képezni.
Tehát nem meglepő, hogy a Birodalom ma-
radványairól is beszivárogtak növendékek az
akadémiára. Az első kísérleteiket szerencsére
azonnal észrevettem. Ezek a fiatalok ügyetle-
nek és tehetségtelenek voltak.
De Brakiss egészen más volt. Tudtam, hogy
császári kém, abban a pillanatban, amint ki-
szállt az űrkompból, és körülnézett a Yavin-4-
en. Barátságossága és szívélyessége álarca
mögött éreztem a gonosz erők jelenlétét. De
Brakiss rendkívül fogékonynak mutatkozott
az Erővel szemben. A lelkében dúló két ellen-
tétes hatás hosszú idő óta egyensúlyba került.
- Ezért ahelyett, hogy azonnal elutasítottam
volna, úgy határoztam, hogy tanítani fogom.
Azt hittem, ha majd érzi magában az Erőt,
18
legyőzi önmagában a gonoszt. Mindezt az apá-
mért tettem, akit az uralkodó a sötét oldalra
állított, de nem sikerült teljesen kiirtani belőle
a jót. Arra gondoltam, ha apámat sikerült visz-
szatérítenem a jó oldalra, akkor Brakisszal is
meg tudom tenni.
Luke végignézett a feszülten figyelő hallga-
tóságon.
- Hónapokig tanítottam, hogy ura lehessen
az Erőnek. Különös figyelmet fordítottam a
kiképzésére. És szemmel láthatóan a megfele-
lő irányban haladt... De Brakiss sokkal álno-
kabb volt, mint gondoltam. A kiképzés első
szakaszának végén komoly feladat elé állítot-
tam. Azt akartam, hogy nézzen magába, és
mérlegelje a benne lévő jó és gonosz egyensú-
lyát.
Azt gondoltam, a teszt segíteni fog, de Bra-
kiss elvesztette a csatát. Talán még nem készült
fel igazán erre a feladatra. De az eredmény
mindenképpen megtörte. Visszatért a Biroda-
lomba, és magával vitte mindazt a tudást, amit
átadtam neki.
A hallgatóság feímorajlott. Jaina döbbenten
nézett fivérére; még sohasem hallotta ezt a
történetet.
Raynar ismét felemelte a kezét, de azonnal
visszahúzta, amint Luke szúrós szemmel ráme-
redt.
- Tudom, most mit gondolnak - folytatta. -
Hogy megpróbáltam Brakisst visszaállítani a
jó oldalra, és kudarcot vallottam. De, mint arra
korábban utaltam, úgy éreztem, hogy sikerül-
het. Valami arra késztetett, hogy megpróbál-
jam. Szánalmat éreztem Brakiss iránt, ezért
megmutattam neki a helyes utat. Mindent el-
követtem, hogy a jó oldalra álljon, de a végső
döntés rajta múlt.
19
 Luke ismét végignézett a jedi növendéke-
ken. Amint pillantása találkozott Jaináéval, a
lány úgy érezte, mintha egy láthatatlan kéz
megsimogatta volna.
- Hogy jedivé váljanak, számtalan döntés-
sel szembe kell nézniük. Köztük lesznek egy-
szerűbbek, de akadnak majd komoly kérdé-
sek is. Itt, a jediakadémián a segítségükre
leszek, hogy megtanulják, miként nézzenek
szembe ezekkel a kérdésekkel. De nem dönt-
hetek önök helyett. Ezt maguknak kell meg-
tenni.
Mielőtt Luke tovább folytathatta volna,
megszólalt a vészjelző.
Artoo-Detoo, Luke tömzsi, kis droidja izga-
tott csipogások közepette száguldott a terem-
be. Luke nyilvánvalóan értette a füttyjelekből álló beszédet,
mert figyelmesen hallgatta a droid közlendőjét.
- Valami baj történt a leszállóhelyen! - jelen-
tette ki Luke, miközben a turbólift felé sie-
tett. Közben további instrukciókkal látta el a
növendékeket. - Gondolkodjanak azon, amit
az imént hallottak! Most pedig menjenek, fej-
lesszék képességeiket!
A növendékek tanácstalanul feszengtek;
nem tudták, mit tegyenek.
Jacen, Jaina és Tenel Ka egymásra nézett,
mindhárman ugyanarra gondoltak.
- Nézzük meg, mi történt!

20
 Harmadik fejezet

Jacen látta, hogy más jedinövendékek is a

turbólift felé igyekeznek, nyilvánvalóan ugyan-
azzal a szándékkal.
Tenel Ka megragadta Jacen karját, és a te-
rem oldalfala felé vonszolta a fiút.
- Gyorsabban feljuthatunk - mondta. - Jaina,
gyere te is!
Tenel Ka a sima falhoz szaladt, félrelökve
két alacsony, gyíkszerű növendéket, akik fel-
háborodott vartyogásba kezdtek. Az ablak alá
érve a lány előhúzta övéből a vékony kötelet,
és a kampóhoz rögzítette.
- Felmászunk a falon az ablakba, azután
pedig a külső oldalon végigmegyünk a párká-
nyon.
Izmai megfeszültek, amint a kampót a ma-
gasba lendítette.
Jacen és Jaina a kampóra koncentrált, hogy
beleakadjon a mohával borított ablakpárkány-
ba. A kampó átrepült az ablaknyíláson, és ami-
kor Tenel Ka lassan visszafelé húzta, beleakadt
egy kiálló kőtömbbe.
Tenel Ka erősen megmarkolta a kötelet, és
meghúzta, hogy érezze, biztosan tart-e a kam-
pó. Azután lábait a falnak támasztva, mászni
kezdett felfelé.
Jacen szorosan tartotta a kötél végét, miköz-
ben a lány gyíkként kúszott fel a kötélen. Ami-
kor Tenel Ka elérte az ablaknyílást, Jacen kö-
vetkezett. A fiú igyekezett lábaival megkeresni
a fal kiszögelléseit, de a kőlapokat gondosan
lecsiszolták, és pontosan illesztették egymás-
hoz. Karja sajogni kezdett a megterheléstől, és
igyekezett az Erő segítségét is igénybe venni,
hogy feljebb jusson. Persze jobban örült volna,
ha sikerül pusztán fizikai erejét használva fel-
21
mászni; különösen mivel érezte, hogy Tenel Ka
figyeli.
Végül nagy nehezen elérte a templom tete-
jét, és kissé kifújta magát az ablaknyílásban.
Az ősi templomot egy hajdan letűnt civilizá-
ció alkotta; az idegen építőkről semmit sem
tudtak.
Jacen lenyújtotta a kezét, és felsegítette hú-
gát a párkányra, A dzsungel páradús levegője
ködfoltok formájában terült szét a templom felett. A pára
lecsapódott a kövekre, síkossá téve a piramis alakú épület
felszínét.
Mielőtt kipihenhették volna magukat, Tenel
Ka felhúzta a kötelet, és már szaladt is végig a
keskeny folyosón. Kavicsok potyogtak le a lába
alól, de neki eszébe sem jutott, hogy leeshet.
- Siessünk át a másik oldalra - mondta futás
közben. - Ott gyorsabban lejutunk.
Tenel Ka könnyed léptekkel szaladt végig a
keskeny párkányon, majd végül megállt a le-
szállóhelynél, ahonnan valamennyi űrhajó in-
dult, és ahová érkezett. Mereven állt, mint az
a harcos, aki félelmetes ellenféllel találta szem-
ben magát.
Odaérve Jacen és Jaina is döbbenten nézett
le a templom előtt húzódó leszállóhelyre.
A tisztásra néhány perce leszállt a Fénysu-
gár nevű teherhajó, amely az ellátmányukat
és a felszerelésüket szokta szállítani. Kapitá-
nya, a hosszú hajú, öreg Peckhum a raktér
ajtajánál állt, és megkövülten bámulta a dzsun-
gelből kilépő szörnyeteget.
Az állat hatalmas volt, az ember azt gondol-
hatta, hogy egészben fogja lenyelni a kapitányt.
De amint kiért a dzsungelből a tisztásra, meg-
lepetten nézett körül, és csak fenyegetően morgott, de nem
tett semmit. Nyilván azt várta, hogy mit fog tenni a
kapitány.
22
 - Mi a fene ez? - kérdezte Jaina a fivérére
pillaíitva.
Jacen döbbenten nézte a kolosszust, amely
akkora volt, mint egy űrkomp. Az állat robusz-
tus testét hosszú, kócos szőr borította. Hat lába
olyan vastag volt, mint az évszázados faóriá-
sok törzse. Háromszög alakú feje leginkább a
csillagrombolók alakjára hasonlított. Szemek
helyett azonban tizenkét tekergő csáp nőtt ki
a fejéből, amelyek végei gömbszerűen megvas-
tagodtak, és fényesen csillogtak. Nyitott szájá-
ból hatalmas, borotvaéles fogak meredtek elő,
amelyekkel valószínűleg alagutat rághatott
volna a sziklás hegyoldalba.
- Még sohasem láttam ilyen lényt - mondta
Jacen.
Tenel Ka fagyosan nézett a szörnyetegre.
- Egyesült erővel legyőzhetjük - jelentette
ki határozott hangon. - Gyertek!
Azzal elindult lefelé a külső falba épített kes-
keny lépcsőn.
Ekkor a szörnyeteg megunta a tétovázást,
és kihívásként akkorát üvöltött, hogy belere-
megtek a templom masszív falai. A három fia
tal jedi lovag igyekezett minél hamarabb leér-
ni, ugyanakkor óvatosnak kellett lenniük, mert
a lépcső rendkívül csúszósnak bizonyult.
-Segítség! - kiáltotta félelemtől reszkető
hangon Peckhum.
Ekkor a szörnyeteg oldalra fordította a fejét,
mintha különös dologra lett volna figyelmes.
Jacen szíve hevesen dobogott; azt hitte, hogy
az állat őket fedezte fel. De amikor lenézett,
megpillantott egy magányos alakot, amint
határozott léptekkel közeledik a monstrum
felé.
Luke Skywalker fegyvertelen volt; még a
fénykardot sem tartotta a kezében. A rémség
23
észrevette a közeledőt, és csápjait abba az
irányba fordította.
A jedi mester egyenletes léptekkel haladt a
szörnyeteg felé, mintha transzban lett volna.
Az állat ismét felmordult, amitől a távoli ma-
dárrajok is riadtan röppentek fel a fákról.
Az öreg Peckhum kihasználta, hogy a monst-
rum figyelme másra irányul, hasra feküdt, és
óvatos mozdulatokkal bekúszott az űrhajóba.
Jacen megkönnyebbült, amikor az öreg szállít-
mányozó végre a hajó erős fémfalainak bizton-
ságába jutott.
Az állat elbődült, amint észrevette, hogy a
prédája megszökött. Utána akarta vetni ma-
gát, de Luke rákiáltott.
- Nem! Ide! Itt vagyok!
Tenel Ka az utolsó lépcsőfokokról leugrott
a földre. Egy pillanattal később Jacen és Jaina
is ott termett mellette. Sajnos ők is fegyvertele-
nek voltak.
Ekkor váratlanul az öreg Peckhum rontott
elő a raktérből, egy régi típusú sugárvetővel
hadonászva.
- Majd én elkapom, Skywalker mester! -
kiabálta felbőszültén. - Ne menjen közelebb!
Azzal célzásra emelte a fegyvert.
De Luke az öregre nézett, és felemelte a
kezét.
- Nem.
A pisztoly kirepült Peckhum kezéből. Az
öreg szállítmányozó értetlenül bámult, miköz-
ben Luke tovább folytatta útját.
- Ez a lény ártalmatlan - mondta Luke csen-
des, de határozott hangon. Szemét egy pilla-
natra sem vette le a szörnyről. - Csak ijedt és
tanácstalan. Nem tudja, hol van, és hogyan
került ide. - Mély lélegzetet vett. - Nincs szük-
ség az elpusztítására.
24
 Jacen érezte, hogy a gyomra összeszorul,
amint Luke egyre közelebb kerül a szörnyhöz.
Az állat nyeles szemei is izgatottan tekereg-
tek, oszlopszerű lábai pedig bizonytalan moz-
dulatokat tettek, mint egy birodalmi lépegető.
Fejét lehajtotta, amitől szája kinyílt, és ismét
elővillantak félelmetes agyarai.
Az állat viselkedésén látni lehetett a bizony-
talanságot.
Jacen és Jaina lélegzet-visszafojtva figyelték
az eseményeket. Jacen már többször felhasz-
nálta jedi képességeit, amikor a dzsungelben
ismeretlen állatokkal találkozott. De ekkora
szörnyeteget, mint ez a dühtől fortyogó hústo-
rony, még sohasem látott.
De Luke a félelem legkisebb jele nélkül meg-
állt a koloncos szőrű monstrum előtt. A jedi
mester rendkívül parányinak tűnt a robusztus
állathoz képest.
Az űrhajó mellett álló Peckhum térdre ro-
gyott. A fegyver ott hevert a közelében, de
nem merte felvenni. Hol a jedi mesterre, hol
a szörnyre nézett, azután riadt tekintete a
dzsungel felé fordult. Bizonyára attól tartott,
hogy újabb szörnyeteg merészkedik elő a sű-
rűből.
Luke mozdulatlanul állt a lázálomra emlé-
keztető rémség előtt. A szörny hatalmasakat
szusszantott, miközben a fején lévő nyeles sze-
meit nyújtogatta a parányi alak felé.
Luke felemelte a kezét.
Az állat felmordult, azután mozdulatlanul
várakozott. Agyarai egy méternyire lehettek
a jedi mestertől.
A dzsungel hirtelen elcsendesedett. Elhalt
a madarak csiripelése és a rovarok zümmögé-
se. Jacen visszafojtotta lélegzetét, Tenel Ka hi-
deg szürke szeme összeszűkült.
25
 A csend szinte nyomasztóvá vált, amikor
Luke végül megszólalt. Csendes, nyugodt sza-
vai szinte kiáltásnak hatottak.
- Menj utadra! - mondta az állatnak. - Itt
semmi sincs, amire szükséged lenne.
A szörnyeteg idegesen topogott fatörzs vas-
tagságú lábain, csápjai minden irányba teke-
regtek, majd egy hatalmasat üvöltött. Azután
megfordult, és becsörtetett az erdőbe. Útját
széles ösvény jelezte, míg végül csak a lombok
mozgásából lehetett látni, hogy merre halad.
Luke szemmel láthatóan kimerült az erőfe-
szítéstől. Testének remegését alig tudta lep-
lezni a hozzá szaladó három növendék előtt.
- Luke bácsi! - szólította meg Jaina.
A jedi mester a gyerekek felé fordult, és rá-
juk mosolygott.
Az öreg Peckhum is odabotorkált a kis társa-
sághoz. Szeme könnyektől csillogott.
- Hihetetlen, hogy ilyenre képes, Skywalker
mester - mondta lelkesen. - Már biztos vol-
tam benne, hogy meghalok, de ön szembe-
szállt a szörnyeteggel fegyvertelenül.
- Nem voltam fegyvertelen - jegyezte meg
csendesen Luke. - Hiszen velem volt az Erő.
- Bárcsak én is képes lennék ilyen tettekre
- sóhajtott Jacen. - Ez aztán valami!
- Bármire képes leszel, amit csak akarsz, Ja-
cen - mondta Luke. - Megvan benned a ké-
pesség, csupán ki kell fejlesztened.
Luke a dzsungel felé nézett, ahonnan még
mindig hallani lehetett az ágak recsegését,
amint az oszloplábak letiporták a sűrű növény-
zetet.
- Rengeteg különös lény él ebben a dzsun-
gelben - jegyezte meg Luke, majd a gyere-
kekre mosolygott. - Segíthetnétek kirakodni
a szállítmányt a hajóból. Azzal is fejlesztitek a
képességeiteket. Azt hiszem, Mr. Peckhum-
26
nak ma nehéz napja volt. Bizonyára ég a vágytól, hogy
minél előbb a világűr nyugalmát és biztonságát élvezhesse.
Az öreg elégedetten vigyorgott, Luke pedig
az ikrek felé fordult.
- Holnapra el kell készülnünk a rakodással,
hogy szabaddá váljon a leszállóhely. Apátok és
Chewbacca újabb jedinövendéket fog hozni.
- Apa idejön? - kiáltott fel Jaina.
- Miért nem mondtad eddig? - türelmetlen-
kedett Jacen. A szíve majd kiugrott a helyéről
örömében. Már egy hónapja nem találkozott
az apjával.
- Azt akartam, hogy meglepetés legyen. A
Millennium Falconnal fognak jönni, de előtte
megállnak Chewbacca szülőbolygóján. Mos-
tanra már valószínűleg elindultak a Kashyyyk-
ról, és ide tartanak.
Az ifjú jedi lovagok izgatottan láttak hozzá
a dobozok és ládák kirakodásához. A munka
elég fárasztónak bizonyult, teljes figyelem-
összpontosítást igényelt, de kevesebb mint egy
óra alatt végeztek. Később Jacen és Jaina Han
Solo kalandjairól mesélt Tenel Kának. Azután
Jaina panaszosan felnyögött, mert arra gon-
dolt, hogy rendet kéne rakniuk a szobájuk-
ban, mielőtt apjuk megérkezik.
Az ütött-kopott teherszállító hajó végül a
magasba emelkedett, majd eltűnt a narancsszí-
nű gázóriás, a Yavin sziluettjében.
Jacen sóvárogva nézte a megüresedett le-
szállóhelyet. A következő hajó, amely a tisz-
tásra érkezik, a Millennium Falcon lesz!
Negyedik fejezet
Kész - mondta Jaina, végigtekintve a ve-
zetékek kusza halmazán, melyeket egy kon-
téner tetején helyezett el. Ez a művelet volt a

27
rendrakásának utolsó mozzanata. - Remélem,
megfelel - tette hozzá elégedetten.
- Nem gondolod, hogy most már indulnunk
kéne reggelizni? - kérdezte Jacen. - A fél éj-
szakát a rendrakással töltötted.
- Azt akarom, hogy apa elégedett legyen ve-
lem.
Jacen elnevette magát.
- Ő sohasem tette így rendbe a szerszámait.
- Gondolod, hogy egy kicsit túlzásba vittem?
- kérdezte mosolyogva Jaina. - Nem baj, még
így is maradt néhány óránk az érkezésükig.
Jacen elhúzta a száját, majd felkelt a föld-
ről, ahol mindvégig üldögélt, mialatt a húga
dolgozott. Azután leporolta a ruháját, és
hosszú ujjaival beletúrt sötétbarna hajába.
- Hogy festek?
Jaina kritikus szemmel végignézett rajta.
- Mint aki egész éjjel ébren volt.
Jacen sietve átment a lány hálószobájába,
és belenézett a tükörbe, melyet Jaina a fal-
ból csordogáló forrás fölött helyezett el. A
lány belátta, hogy fivére ugyanolyan izgatott,
mint ő.
- Tulajdonképpen nem is olyan rossz - nyug-
tatta meg a fiút. - De ha kiszednéd a hajadból
a gallyakat és a leveleket, az sokat segítene. -
Jaina kivett a szekrényből egy tiszta overallt,
és átnyújtotta fivérének. - Vedd fel ezt!
Amint Jacen visszament a szobájába, hogy
átöltözzön, Jaina azonnal a tükörhöz lépett.
Nem volt hiú, de szerette a rendet és a tisztasá-
got.
Megfésülte dús, barna haját, azután hátra-
pillantott a válla fölött. Amikor meggyőződött
róla, hogy fivére nem látja, befonta a haját.
Jaina még egy nagykövet vagy más előkelő-
ség kedvéért sem bajlódott volna ennyit, de
úgy érezte, hogy apja megéri a fáradságot. Re-
28
mélte, hogy Jacen nem tesz megjegyzést az új
frizurájára.
Amint elkészült, kilépett az ajtón, és Jacen
szobája felé indult.
- Minden állatot megetettél? - kérdezte.
- Igen, már egy órával ezelőtt végeztem -
felelte Jacen, már a tiszta ruhát viselve. Az-
után nagyot sóhajtott. - Legalább van, aki ma
is tud reggelizni.
***
Jaina megnedvesítette kiszáradt ajkait, mi-
közben izgatottan nézte az eget, hátha meglát-
ja végre a fényes pontot, vagy meghallja a Mil-
lennium Falcon hajtóműveinek távoli moraj-
lását. Az ikrek az akadémia előtt álltak, köz-
vetlenül a leszállóhelyként kialakított tisztás
szélén. A rövidre nyírt füvet alaposan letapos-
ták a gyakori le- és felszállások alkalmával.
Jaina mélyet szippantott a dzsungel felől ára-
dó párás, reggeli levegőből. A dzsungel szinte
lélegzett; a hatalmas zöld tömeg fölött pára-
felhők terültek szét. A hold egész felszínét
szinte áthatolhatatlanul sűrű őserdő borította,
amely otthont adott a benne élő számtalan
állatfajnak.
A lány mellett álló Jacen türelmetlenül topo-
gott egyik lábáról a másikra. Jaina felsóhaj-
tott. Vajon miért kell mindig várni arra, amit szeretne az
ember, ugyanakkor pedig gyorsan bekövetkezik, amit el
akar kerülni?
Jacen, mintha megérezte volna a lány egyre
növekvő feszültségét, titokzatos arccal fordult
felé.
- Te, Jaina, tudod, miért visítanak a TIE-
vadászpilóták az űrben?
A lány bólintott.

29
 - Biztosan elromlott a hajtóművük - felelte
gyakorlatiasan.
- Nem! - intette le Jacen a további magyará-
zatot. - Mert nem találják az anyahajójukat.
Jaina elfintorodott a szellemesnek cseppet
sem nevezhető tréfától. De legalább néhány
percre másra terelődött a figyelme.
Azután végre eljutott hozzájuk egy távoli
morajlás.
- Nézd! - mutatott Jaina egy ezüstfehér
pontra, amely magasan a fák koronája fölött
közeledett.
A pont egy pillanatra eltűnt a párafelhők-
ben, majd ismét megjelent, és akkor már fel
lehetett ismerni a Millennium Falcon jellegzetes alakját. A
lapított test, a lekerekített orr, és az oldalt elhelyezett
pilótafülke apjuk legendássá vált űrhajóját jellemezte.
A Falcon a tisztás fölé ért, majd lassan le-
ereszkedett közvetlenül az ikrek előtt. A haj-
tóművek leálltak, a felhevült hajótest lassan
hűlni kezdett. A levegőt elárasztotta az ózon
különös illata.
Jaina jól ismerte a corelliai építésű hajó le-
szállásának procedúráját, de azt remélte, hogy
ezúttal gyorsabban fog menni. Ahogy sejtette,
nem kellett sokáig várnia; a hajó oldalán, éles
hangot hallatva, leereszkedett a rámpa.
Azután a rámpán megjelent az apjuk, és ma-
gához ölelte a felé szaladó két gyereket. Bele-
túrt a hajukba, megcsókolta az arcukat, majd
a hóna alá kapta, és úgy vitte le őket, mint
annak idején, amikor még pici gyerekek vol-
tak.
Miután letette őket, hátrább lépett, és hun-
cut mosollyal végignézett rajtuk.
- Ilyen fogadóbizottság még sehol sem várt
-mondta vidáman.

30
 Jacen elnevette magát. Érezte, hogy egy pil-
lanat alatt feloldódott benne a felgyülemlett
feszültség.
- Apa, mi nem vagyunk fogadóbizottság.
Amint Jaina az apjuk boldog arcát figyelte,
megkönnyebbülten tapasztalta, hogy a férfi semmit sem
változott az eltelt hónap során. Szokásához híven ezúttal is
puha fekete nadrágot és csizmát viselt, valamint nyitott
nyakú fehér inget sötét mellénnyel. Nála ez jelentette a
„munkaruhát". A jellegzetes alakú Mille-
nium Falcon is ugyanolyannak tűnt, mint más-
kor.
r Hogy festünk, apa? - kérdezte Jaina. -
Látsz rajtunk valami változást?
- Most, hogy említed... - mondta a férfi, ala-
posan megnézve a két gyereket. - Jacen, te
megint nőttél; hamarosan lehagyod a húgo-
dat. Es Jaina, ha tudnám, hogy nem vágsz hoz-
zám egy hidrokulcsot, azt mondanám, hogy
még sokkal szebb vagy, mint egy hónappal
ezelőtt.
A lány elpirult, majd egy cseppet sem női-
esen elfintorodott, jelezve, hogy mi a véle-
ménye az efféle bókokról. De titkon mégis
jólesett neki a dicséret.
A hajóból hallatszó hangos morgás meg-
mentette Jainát a téma folytatásától. Egy ha-
talmas termetű alak dübörgött végig a rám-
pán, majd erős, szőrös karok nyúltak Jaina
felé, megragadták, és a magasba dobták a
lányt.
- Chewie! - sikoltotta nevetve Jaina, amint
a wookiee elkapta, és letette a földre. - Már
nem vagyok kisgyerek!
De Chewbaccát nem zavarta ez a tény; az
üdvözlésnek ezt a különös formáját megismé-
telte Jacennel is.
- Örülök, hogy látlak, apa - mondta Jacen,
miután szerencsésen földet ért. - De mi szél
31
hozott a jediakadémiára? Csak nem anya kül-
dött, hogy ellenőrizd, tiszta-e az alsónemünk?
- Szó sincs ilyesmiről - nyugtatta meg az
apja. - Alapvetően azért jöttünk erre, hogy
segítsünk Lando Calrissiannak egy új vállal-
kozás beindításában.
Jaina mindig is nagyon kedvelte apja régi
barátját, olyannyira, hogy Lando „nagybácsi-
ként" adoptálta. De azt el kellett ismernie,
hogy a kedves, vidám Lando bácsi mindig üzle-
telt. Ezért felemelte kezét, hogy félbeszakítsa
apját.
- Várj, hadd találjam ki! Kaszinót akar nyit-
ni az űrállomáson, és szüksége van egy hajó-
rakomány cinkelt kártyára.
- Nem - mondta Jacen. - Szerintem vásárolt
egy nerffarmot, és azt akarja, hogy ti csináljá-
tok meg a karámot.
Ezen még Chewbacca is nevetni kezdett.
- Hideg, hideg - rázta meg a fejét Han Solo.
-A gázóriás atmoszférájának mély rétegei-
ben akar corusca drágakőbányát létesíteni -
mutatott Han az égen ragyogó Yavinra. - Arra
kért minket, hogy segítsünk neki az előkészü-
letekben.
- Ó! - nyögött fel Jacen. - Ez lett volna a
következő tippem.
Ekkor újabb wookiee-hang hallatszott a
Millennium Falcon belsejéből. Chewbacca
megfordult, és visszasétált a rámpán.
- Mi volt ez? - kérdezte Jaina.
- El is felejtettem említeni - mondta Han.
-Amikor Luke megtudta, hogy ide készülünk,
megkért, hogy álljunk meg Chewie szülőboly-
gójánál, a Kashyyyknál, és vegyünk fel egy je-
dijelöltet. O is növendék lesz.
Miközben Han mindezt elmondta, Chewbac-
ca visszatért hozzájuk egy nála valamivel ki-
sebb wookiee társaságában. A fiatal wookiee
32
jóval magasabb volt, mint Jacen és Jaina; vörö-
ses bundáját fekete csíkok tarkították, amelyek
a szeme fölött indultak, és végigfutottak a fe-
jén és a hátán. Mindössze egy széles övet viselt,
amit valami ismeretlen anyagból készítettek.
- Szeretném bemutatni nektek Chewie uno-
kaöccsét, Lowbaccát. Lowbacca, ők a gyere-
keim, Jacen és Jaina.
A fiatal wookiee bólintott, és üdvözléskép-
pen halk morgást hallatott.
Chewbacca kérdezett valamit Hantol, mi-
közben hatalmas mancsával a templomra mu-
tatott.
-Persze - bólintott Han. - Vidd azonnal
Luke-hoz. A gyerekek majd később összeis-
merkednek.
Amint a két wookiee elindult a templom
felé, Han a gyerekekhez fordult.
- Maradjatok itt! Hoztam nektek valamit -
mondta, majd bement a Falconba. Hamaro-
san visszatért egy hatalmas csomagot és vala-
mi növényt cipelve.
- Először is - kezdte, majd átnyújtott mind-
két gyereknek egy-egy diszket -, ezen a felvé-
telen édesanyátok üzenetét találjátok. De van
egy másik is, amelyiken Anakin beszél hozzá-
tok. Már alig várja, hogy ő is itt legyen veletek
az akadémián.
Jaina a fényes korongokra pillantott; szeret-
te volna minél hamarabb lejátszani őket. De
egyelőre becsúsztatta a zsebébe a két diszket.
- Most pedig... - csigázta tovább a kedélye-
ket Han. Azután átnyújtott Jacennek egy nagy
csokor virágot, melynek bíborszínű szirmai
csillag alakot formáltak.
- Ó, apa! Nem felejtetted el! - kiáltott fel
lelkesen Jacen, majd elvette apjától a virág-
csokrot. - A gyíkom kedvenc étele. Azonnal
megetetem vele. Később találkozunk, apa!
33
Azzal beszaladt a templomba.
Jaina kettesben maradt az apjával, és vára-
kozón nézett az utolsó csomagra. Han letette
a dobozt a fűre, majd hátrébb lépett, hogy a
lány kibonthassa az ajándékot.
- Jól be van csomagolva - jegyezte meg a
lány mosolyogva.
- Remélem, üzemképes - jegyezte meg
Han.
Jaina levegő után kapkodott meglepetésé-
ben, amikor eltávolította a csomagolást. Han
elégedetten nézte a lány örömteli arcát.
- Egy hiperhajtómű-egység! - kiáltott fel
Jaina.
- Még nincs működőképes állapotban - sza-
badkozott Han. - Es elég régi. Egy birodalmi
delta osztályú siklóból való, amelyet a Corus-
canton szereltek szét.
Jaina visszagondolt azokra az időkre, ami-
kor segített apjának megjavítani a Falcon né-
hány meghibásodott rendszerét.
- Ó, apa! Ennél szebb ajándékot ki sem ta-
lálhattál volna - mondta a lány, majd átölelte
Han nyakát. Észrevette, hogy apját jóleső ér-
zés tölti el lányának öröme láttán.
- Az űrhajón van még néhány alkatrész -
jegyezte meg Han. Kissé zavarba jött a lány
lelkesedésétől. - Ha segítesz kihordani, meg-
mutatom, hogyan kell összeállítani a hajtó-
művet.
Jaina boldogan szaladt fel a rámpán.
Ötödik fejezet
Már késő délelőtt volt, amikor Jacen és Jaina
ismét találkozott Hannái, Chewbaccával, vala-
mint Lowbaccával. A gyerekek éppen befe-
jezték szokásos reggeli gyakorlataikat, és visz-
szatértek a növendékek lakrészébe, amikor
34
megpillantották látogatóikat egy kisebb társal-
góból kilépni.
- Hello! - kiáltotta Jacen, majd húgával
együtt odaszaladt Lowbaccához. - Nem fá-
radtál el az utazástól? Ha nem, akkor meg-
mutatom neked a szobámat. Van néhány ér-
dekes állatom; legtöbbjüket a dzsungelben
gyűjtöttem, és Jaina készített megfelelő terré-
numot a számukra. Azután majd Jaina is
megmutatja neked a saját szobáját. O min-
denféle kacatot összeszed, és gépeket készít
belőlük.
Jacen az egészet egy szuszra darálta le. Low-
bacca érdeklődéssel nézett le a nála jóval ala-
csonyabb fiúra.
- Szereted az állatokat? Vagy szeretsz barká-
csolni? Hoztál magaddal valamilyen állatot a
Kashyyykról? Kedveled a...
Han vidám nevetése szakította meg a szó-
áradatot.
- Lesz még erre időtök, gyerekek. Beszél-
tünk Luke-kal, és segítettünk Lowbaccának
beköltözni a szobájába. Inkább vezessétek kör-
be az épületben, hadd ismerkedjen az új kör-
nyezettel! Mostanra már biztosan jobban el-
igazodtok itt, mint Chewie vagy én.
- Örömmel - bólintott Jaina.
- Tökéletes idegenvezetők vagyunk - tette
hozzá Jacen. - Jaina és én már kétéves korunk-
ban jártunk az akadémia épületében - jegyezte
meg önelégült vigyorral. Erre az arckifejezésre
szokta mondani Leia, hogy Jacen ilyenkor úgy
néz ki, mint az apja.
Lowbacca kérdő morgást hallatott.
- Azt kérdezi, hányszor mentetek már vé-
gig ezen az útvonalon - fordította Han.
- Nos... tulajdonképpen, ha hivatalos vá-
laszt akarok adni... - kezdte Jacen, de Jaina
leintette.
35
 - Ugy érti, hogy ez az első alkalom - mondta
határozott hangon a lány.
Chewbacca összenézett unokaöccsével,
majd szőrös mancsával az ajtó felé intett.
- Rendben van - bólintott Han. - Menjünk!
***
Az ikrek végigvezették a kis csapatot a mo-
hával borított lépcsőkön, egészen a központi
szintig, majd onnan a templom előtt húzódó
tisztásra. Jacen azon igyekezett, hogy megfe-
lelő idegenvezetőnek bizonyuljon, bemutatva
a vendégeknek a piramis minden lényeges ré-
szét.
- A piramis tetején megfigyelőhely találha-
tó, ahonnan rendkívül jó kilátás nyílik a Yavin-
ra. Majdnem olyan jó, mint a massassi fák csú-
csáról, de gondolom, oda nem akartok most
felmászni - mondta vigyorogva. - A piramis
legfelső szintjét egyetlen hatalmas helyiség al-
kotja. Ez a nagy tárgyalóterem, amely több
ezer ember befogadására képes.
- Itt szokta tartani Luke bácsi, úgy értem
Skywalker mester, az előadásait - tette hozzá
Jaina.
Jacen elmondta, hogy az alsóbb szinteket
az elmúlt néhány év során újították fel. A nagy
tanácsterem alatt elhelyezkedő szinten ren-
dezték be az akadémia lakóinak a szállását; a
növendékeknek, az ellátó és karbantartó sze-
mélyzetnek, és a jedi mestereknek.
A piramis legalsó szintjén helyezkedett el
a kommunikációs központ, a kompjúterek,
társalgók, irodák, az étkező, és itt volt a stra-
tégiai központ is, az a helyiség, ahonnan a
szövetség hadmozdulatait irányították még
a háború idején. A föld alatt pedig egy gigan-
tikus méretű hangár húzódott, ahol szétsze-
36
relt űrkompokat, vadászgépeket és egyéb re-
pülő járművek roncsait lehetett találni.
A templom két oldalán, közrefogva a leszál-
lópályát, széles folyók kanyarogtak. Azokon
túl pedig a Yavin negyedik holdjának egész
felszínét borító áthatolhatatlan dzsungel húzó-
dott.
- A templomot a massassik építették vala-
mikor. Ez egy régen eltűnt, titokzatos faj.
Számtalan építményük romjai megtalálhatók
szerte a dzsungelben. A folyó túlsó oldalán is
áll egy romos palotájuk, a Woolamander.
Jacen ezután megmutatta a folyó mellett
épült energiaellátó telepet, melynek fogaske-
rekei kétszer olyan magasak voltak, mint ő.
- Tehát láttátok az energiaellátó telepünket
- vette át a szót Jaina -, a folyót és a dzsun-
gelt. - Menjünk vissza az épületbe!

A túra az ikrek szobájánál végződött, ahol

Jacen megmutatta a vendégeknek a kedvenc
állatait, Jaina pedig a furfangos szerkezeteit.
Han büszkén nézett a gyerekekre. Lowbacca
is udvariasan megdicsérte Jacen gyűjteményét.
Amint a kis társaság átment Jaina szobájába,
Jacen visszatette a kristálykígyót a ketrecbe,
majd ő is utánuk sietett. Mire odaért, Low-
bacca már a földön ült, és egy halom műszaki
alkatrész között turkált, amelyeket Jaina ön-
tött ki elé. Ugy tűnt, sokkal jobban érdeklik a
műszaki cikkek, mint a dzsungel teremtmé-
nyei.
- Szeretsz gépekkel dolgozni, Lowbacca? -
kérdezte a lány az önfeledten turkáló wookiee
fölé hajolva.
Lowbacca harsány morgással adta jelét lel-
kesedésének. Jacen csodálkozva tapasztalta,
37
hogy a wookiee morgásszerű artikulációja
hányféle kifejezésre képes.
- Lowbacca azt kéri, hogyha barátotoknak
tekintitek, akkor szólítsátok Lowie-nak - for-
dította Han a morgásszerű szavakat.
- Lowie? Nekem tetszik ez a név - bólintott
Jacen.
- Ezen kívül még azt mondta - folytatta Han
hogy leginkább a kompjúterek érdeklik.
Jaina megveregette a fiatal wookiee vállát.
- Azt hiszem, mi jól meg fogjuk érteni egy-
mást, Lowie - jegyezte meg a lány, de azután
arca gondterheltté vált. - Apa, hogyan tudunk
majd beszélgetni Lowie-val? Ő megérti a mi
nyelvünket, de nem tudja kiejteni a szavain-
kat. Evekig tart, míg megtanuljuk a wookiee
nyelvet. Hogyan fog boldogulni itt az akadé-
mián, ahol senki sem érti őt?
Jacen is egyetértően bólintott.
- Ki fog tolmácsolni?
Ekkor Chewbacca diadalmas morgása állí-
totta meg a további elmélkedést.
- Erre a kérdésre is találtunk megoldást. Egy
parányi kompjúter, melyet Chewie és See-
Threepio készített.
Chewbacca eléjük tartott egy kicsi, ezüstö-
sen csillogó készüléket, hogy mindenki jól lát-
hassa. A készülék nem volt nagyobb, mint Chewie tenyere,
és legfeljebb négyujjnyi szé-
les lehetett. A hátsó oldala lapos volt, az elülső
része viszont domború. Ugy nézett ki, mint
egy arc, két sárga optikai érzékelővel, vala-
mint egy száj formájú nyílással, amelyben nyil-
vánvalóan a hangszórót helyezték el.
Chewbacca lenyomott néhány billentyűt a
maszk hátulsó lapján, és a két szem életre kelt,
majd a száj vékony, fémes hangon megszó-
lalt.
38
 - Üdvözlöm önöket! A nevem Em Teedee.
Miniatürizált tolmács droid vagyok, és a hu-
mán-wookiee kapcsolatokra specializáltak.
Több mint hat kommunikációs formában va-
gyok perfekt. Elsődleges funkcióm a wookiee
beszéd lefordítása humán nyelvre - mondta,
majd hozzátette: - Felajánlhatom a szolgála-
taimat?
Jacen elnevette magát.
- Felajánlhatod!
Jaina felsóhajtott.
- Mintha csak Threepiót hallanám.
- Nem csoda, hiszen Em Teedeet ő prog-
ramozta. Nem lehetett lebeszélni róla - bó-
lintott lemondóan Han, majd az órájára pil-
lantott. - Menjetek ebédelni gyerekek, és közben
próbáljátok ki a tolmács robotot! Nekünk még meg kell
beszélnünk néhány dolgot Luke-kal. Azután késő délután
felszállunk a Falconnal, és megnézzük Lando bá-
nyatelepét.
***
Az étkezdének használt helyiséget különbö-
ző nagyságú és magasságú asztalokkal pakol-
ták tele. A székek, zsámolyok, padok, függő-
hálók és párnák rendkívül változatossá tették
az étkezde képét.
A jediakadémia növényi testfelépítésű nö-
vendékei egy teraszon tartózkodtak, hogy a
Yavin napjának fehér fénye elősegítse foto-
szintézisüket. Napfürdőzés közben, csápjaik
segítségével, tápsókockákat helyeztek virág-
szerű képződményeikbe. Az étkezdében több-
tucatnyi, különböző fajhoz tartozó élőlény fog-
lalt helyet speciális ülőkéjén. A növendékek
jóízűen ettek, és közben felszabadultan be-
szélgettek.

39
 Jacen még mindig az ősi massassi templom-
ról beszélt, miközben Jaina talált egy asztalt a
terem egyik sarkában, és keresett egy megfelelő
teherbírású széket Lowbacca számára.
A wookiee eddig néhány morgáson és fejbó-
lintáson kívül nem mondott semmit. Figyel-
mét nyilvánvalóan lekötötte az új környezet,
a különös látvány, az ismeretlen szagok és han-
gok.
Jacen azon törte a fejét, hogy milyen témá-
val tudná szóra bírni a wookiee-t.
Talán megkérdezhetné, hogy tetszik a szobá-
ja, vagy hány éves. De ezekre úgyis csupán
egy-két szóval felelne. Egyébként is Han em-
lítette reggel, hogy Lowbacca tizenkilenc esz-
tendős, ami a wookiee-knál serdülőkornak
számít. Talán megkérdezhetné, hogy mit fog
csinálni, ha jedi lovag lesz. Igen, ez jó ötletnek
tűnt.
De mielőtt feltehette volna a kérdést, Tenel
Ka ült le az asztalukhoz, a Lowbaccával szem-
ben lévő székre.
- Uj növendék - jegyezte meg, majd üdvöz-
lésképpen bólintott.
- Lowie - mondta Jacen ő a barátunk,
Tenel Ka; a Dathomirról érkezett.
-O pedig Lowbacca - folytatta a bemuta-
tást Jaina -, Chewbacca unokaöccse, a Kas-
hyyykról.
Tenel Ka felállt, és udvariasan meghajolt.
- Üdvözöllek, Lowbacca - mondta formáli-
san, majd visszaült a helyére, és hátrasimítot-
ta dús, szőke hajfürtjeit. Lowbacca is megha-
jolt, miközben három morgást hallatott.
Jacen várta, hogy a kis tolmács droid lefor-
dítsa Lowbacca szavait, de nem történt sem-
mi.
- Nos? - szólalt meg türelmetlenül Jaina. -
Em Teedee, miért nem tolmácsolsz?
40
 - Jóságos tervezőm! Bocsásson meg, Jaina
kisasszony! - válaszolta a robot. - Ó, milyen
szörnyűség! Alapvető programom, hogy
Lowbacca gazdám szavait tolmácsoljam, és én
ezt elmulasztottam. De ígérem önöknek, hogy
a későbbiek folyamán ehhez hasonló vétséget
nem követek el, és olyan tökéletesen fogok
tolmácsolni...
Lowbacca egy rövid morgással félbeszakí-
totta a szóáradatot.
- Lefordítani? - kérdezte értetlenül a kis
droid. - Mit kell lefordítani? O, már értem.
Igen, azonnal. - Em Teedee olyan hangot hal-
latott, mint amikor valaki megköszörüli a tor-
kát. - Lowbacca gazdám azt mondja: „Nem
köszönthet hajnal olyan napra, amikor ne tenne boldoggá
a jelenléted, éppúgy, mint ebben a csodálatos percben."
Jaina és Jacen döbbenten nézett egymásra.
De Tenel Ka arca kifejezéstelen maradt.
Jacen a szeme sarkából látta, amint a szí-
nes öltözéket viselő Raynar helyet foglal a
mellettük lévő asztalnál. Ezután önjáró zsúr-
kocsik feltálalták az ebédet a növendékek-
nek.
De Jacen figyelme ismét visszatért a saját
asztalához, amikor Lowie újabb morgást hal-
latott.
- Na és, miért baj, ha egy kicsit változato-
sabban fogalmaztam? - kérdezte méltatlan-
kodva a droid, miközben egy tányér vérvörös
hússzeletet helyeztek a wookiee elé. - Csak
megpróbáltam önt civilizáltabb színben fel-
tüntetni.
Lowbacca fenyegető morgása nem hagyott
kétséget afelől, hogy hálás-e a droid fáradozá-
sáért.
- Nos, rendben van - mondta Em Teedee. -
Lowbacca gazdám szavainak pontosabb fordí-
tása a következő: „A nap még sohasem ragyo-
41
gott olyan fényesen, mint amikor találkozhat-
tam veled."
Jacen kérdőn nézett Lowie-ra, aki ismét ha-
ragosan felmordult.
- Hát jó, idézhetem szó szerint is - felelte
szomorúan a droid. - De biztos vagyok ben-
ne, hogy az én tolmácsolásomban sokkal szeb-
ben hangzik. Tehát Lowbacca gazdám a követ-
kezőt mondta: „Örülök, hogy találkoztunk."
Amikor a wookiee végre elégedetten mor-
gott, Tenel Ka bólintott, mint aki nem is hal-
lotta a korábbi szóvirágokat.
- En is örülök a találkozásnak, Lowbacca.
Amint az egyik automata zsúrkocsi elgör-
dült az asztaluk mellett, Tenel Ka levette róla
az utolsó kancsó gyümölcslét, majd a bíborvö-
rös folyadékkal teletöltötte valamennyiük po-
harát. Azután magasra emelte a saját poha-
rát, mint aki szónoklatot akar tartani.
- Jacen és Jaina már a barátaim. Felaján-
lom neked is a barátságom, kashyyyki Low-
bacca.
A wookiee elbizonytalanodott: nem tudta,
mit kell ilyenkor tenni. Jaina látta a zavarát,
ezért átnyújtotta neki az egyik poharat, Jacen
pedig a magasba emelte a sajátját.
- A barátságra! - mondta Jacen.
- A barátságra! - bólintott Jaina.
Lowie szintén felemelte a poharát, és har-
sány morgást hallatott, amelytől visszhangzott
az egész terem.
A hirtelen beállt csendet Em Teedee erőt-
len hangja törte meg.
- Lowbacca gazdám örömmel elfogadja az
ön barátságát, és cserébe felajánlja az övét.
Legnagyobb meglepetésükre a wookiee szó
nélkül hagyta a fordítást.
- Elfogadom - felelte Tenel Ka, és megitta a
gyümölcslevet. - Mostantól barátok vagyunk.
42
 - Ez azt jelenti, hogy Lowie-nak nevezheted
- mondta Jaina.
Tenel Ka átgondolta Jaina szavait, azután
határozott.
- Tiszteletteljesebbnek találom a teljes nevé-
nek használatát, ezért úgy fogom szólítani.
A közeli asztalnál három alacsony hüllő
foglalt helyet, és úgy néztek a vidám társaság-
ra, mint a predátorok a zsákmányra. Az előt-
tük lévő tányérokon tojások gőzölögtek, és
amint feltörték a kemény héjat, csupasz, ró-
zsaszín embriók pottyantak ki a tányérjukra.
Két füttyjelekkel kommunikáló aviani te-
remtmény egy tál szőrös hernyót csipegetett
tarajos csőrével.
Amint Jacen a levesét kanalazta, azon töp-
rengett, hogyan folytathatná az elakadt társal-
gást Tenel Kával és Lowie-val. Gondolataiból
egy apró villanás zökkentette ki, mely olyan-
nak tűnt, mint amikor egy kristályos anyagon
megcsillan a fény.
Jacen torka összeszorult. Arra gondolt, hogy
biztosan elfelejtette bezárni a ketrec ajtaját,
miután apjának és a wookiee-knak megmutat-
ta a kristálykígyót.
- Hé! — kiáltott oda Raynar. Köpenyének
élénk színei szinte bántották Jacen szemét. -
Visszaadnátok végre a gyümölcslevet?
Raynar az Erő segítségével felemelte a kan-
csót, és át akarta lebegtetni a saját asztalára.
- Legközelebb kérjétek el, ha inni akartok
belőle - mondta, majd karba tett kezekkel
hátradőlt, és önelégülten vigyorgott.
Ekkor Jacen világosan látta, hogy valóban a
kristálykígyó csillogását látja. Az állat közben
felkúszott Raynar ölébe, háromszögletű fejét
felemelte, és halk sziszegéseket hallatva a fiú
arcát bámulta.
43
 Raynar észrevette az ölében pihenő kígyót,
és rémülten felsikoltott. Nem tudott tovább
koncentrálni a kancsóra, így az leesett, vörös cseppekkel
telefröcskölve Raynar gyönyörű öltözékét.
Jacen felugrott, és elkapta a kígyó nyakát,
mielőtt az állat további bonyodalmakat okoz-
hatott volna. Ugyanakkor a másik kezével
igyekezett megfékezni az eszeveszetten kapá-
lódzó és visítozó Raynart.
Jacen és Raynar küzdelmét látva mindkét
asztaltársaság megélénkült, és társuk segítsé-
gére sietett. Az egyik asztal majdnem felbo-
rult, és sötétbarna puding csapódott a terítő-
re.
Tenel Ka nem értette, mi váltotta ki a heves
összecsapást, de azonnal felpattant, és tányé-
rokkal kezdte bombázni Raynar szövetsége-
seit. Az egyik tányér a medveszerű Tallzot ta-
lálta el; fényes fehér bundájába beleragadtak
a nokedli darabjai. Szerencsétlen Tallz kővé
dermedt a borzalmas látványtól. Jaina viszont,
amint megpillantotta a kétségbeesett medve-
pofát és a bundába ragadt nokedlit, nem tud-
ta visszafojtani a nevetését.
A kristálykígyó bőre ezúttal rendkívül sikam-
lósnak bizonyult, mert az állat Jacen minden
erőfeszítése ellenére kisiklott a fiú markából,
és visszapottyant Raynar ölébe. Raynar ismét visítani és
kapálódzni kezdett. De a kígyó nem mart bele a fiúba,
helyette lekúszott a kövezetre, és átsiklott egy másik asztal
alá. Jacen utána vetette magát, négykézláb mászva a
földön próbálta megfogni a szökevényt. Egy alkalom-
mal sikerült elkapnia, de a kígyó ismét kisik-
lott a kezéből.
Közben Lowie is beavatkozott a küzdelem-
be, felborítva a szomszédos asztalt, aminek
következtében a tollas aviani teremtménye-
ket beborították a szőrös hernyók.
44
 Egyre több tányér röpködött a levegőben.
A jedi növendékek az Erő segítségével moz-
gatták a tányérokat egyik asztaltól a másikig.
Közben már valamennyien felszabadultan
nevettek. Rövid időre feloldódott bennük a
hosszú tanulási időszak feszültsége, melyet a
kiképzés és gyakorlás folytonos figyelem-össz-
pontosítása okozott.
Még a három ragadozó cha hüllő is lelkesen
csatlakozott a játékhoz. Hátukat egymásnak
vetve sziszegtek, miközben a tányérjukon lévő
tojásokat hajigálták a küzdő felek közé. A tojá-
sok leesve összetörtek, és a belőlük kimászó
rózsaszín embriók megragadták az alkalmat
a szökésre.
Lowie felbőszült morgást hallatott, amire
Em Teedee vékony hangja válaszolt.
- Nem látok semmit, Lowbacca gazdám. Az
ételmaradék teljesen eltakarja az optikai érzé-
kelőimet. Kérem, tisztítsa meg őket.
Ekkor Artoo-Detoo gördült be az étkezdé-
be, és a jelenetet látva izgatott csipogásba kez-
dett. De hangját teljesen elnyomta a kiáltozás,
a nevetés, és a tányérok csörömpölése. Mi-
előtt a tömzsi kis droid bekapcsolhatta volna
a vészjelzőt, egy hatalmas krémtorta landolt
félgömb alakú fején. A meglepett droid pánik-
szerűen elmenekült.
Közben a kristálykígyó a fal felé kúszott,
hogy egy apró résen keresztül kiszökhessen a
szabadba. Jacen kétségbeesetten követte.
Amint a fiú ismét a közelébe ért, az állat moz-
dulatlanná merevedett, és felkészült arra, hogy
megmarja a vakmerő élőlényt. Jacen egyik
keze megragadta a kígyó farkát; az állat azon-
nal hátrafordította a fejét, hogy lecsapjon a
támadóra. De a fiú felemelte másik kezét; a
lényéből sugárzó Erő megérintette a kígyó pa-
rányi agyát.
45
 - Nem ajánlom, hogy megtedd! - figyel-
meztette Jacen. A fiú kihasználva a kígyó pillanatnyi
habozását, megragadta a nyakánál, majd felemelte a
levegőbe. A kígyó hoszszú teste tehetetlenül vergődött,
azután Jacen lassan megnyugtatta, és az állat végül
felcsavarodott a karjára. Jacen megkönnyebbülten
sóhajtott.
- Megvan! - kiáltotta diadalmasan, éppen
amikor három túlérett gyümölcs találta el az
arcát. Jacen letörölte magáról a gyümölcs bí-
borszínű, ragacsos levét, majd ő is nevetni kez-
dett.
- Abbahagyni! - kiáltott rájuk egy menny-
dörgésszerű hang.
Hirtelen mindannyian mozdulatlanná der-
medtek. A teremben néma csend keletkezett,
még a nekihevült növendékek zihálását is hal-
lani lehetett. Csupán néhány tányér lebegett
továbbra is a levegőben.
Luke Skywalker mester állt az ajtóban, és
fenyegetően nézett a növendékekre. Jacen jól
ismerte nagybátyját, ezért a szigorú arckifeje-
zés mögött észrevette az ügyesen leplezett vi-
dámságot.
- Úgy gondolják, ez a legmegfelelőbb módja
a képességeik fejlesztésének? - kérdezte fel-
háborodottan a lebegő tányérokra mutatva.
Azután a kijárat felé indult. De amint elfor-
dult. Jacen észrevette, hogy halvány mosoly
fut át az arcán.
Mielőtt távozott, egy pillanatra visszanézett.
- Továbbfejleszthetik a jediképességeiket
azzal, hogy rendet csinálnak az étkezdében.
Jacen szomorúan gondolt a csata nagyon is
belátható következményeire. A kristálykígyót
a jobb kezében szorongatta, a bal kezének kis-
ujjával pedig kibányászott egy darab fagylal-
tot a füléből.
46
 A többi jedinövendék lelkesedése is alább-
hagyott. Szomorú sóhajtásokkal nekiláttak a
takarításnak.
Hatodik fejezet
A meleg délutáni napfényben szikrázóan
csillogtak a párás levegő ködfoltjai. Lowbacca
elkísérte nagybátyját és Han Solót a Millen-
nium Falconhoz. Az ikrek vidáman beszél-
gettek apjukkal, megfeledkezve a dzsungel
fullasztó kipáfolgásáról. Lowie szíve össze-
szorult a gondolattól, hogy nagybátyja ha-
marosan elhagyja, és ezáltal megszakad az
utolsó kapcsolata az otthonával.
Lowbacca aranyszínű szemei elárulták nyug-
talanságát, amint a templom előtti tisztásra
értek. Még nem sikerült megszoknia a tágas
tereket, és azt a tényt, hogy a talajon kell jár-
nia. A wookiee-k szülőbolygóján, a Kashyyy-
kon, a hatalmas fák koronájába építették a
házakat, melyeket minden oldalról sűrű lom-
bok védelmeztek. A fák alsóbb ágaira még a
legbátrabb wookiee-k is ritkán merészkedtek.
A talajszinten pedig olyan veszélyek leselked-
tek rájuk, hogy oda sohasem ereszkedtek le.
Bár a Yavin-4-en élő massissi fák jóval kima-
gasodtak a dzsungel összefüggő zöld tömegé-
ből, mégis eltörpültek volna a Kashyyyk fa-
óriásai mellett. Lowbacca egyre azon tűnő-
dött, vajon talál-e ezen a holdon egy olyan
magas helyet, ahol otthonosan érezheti ma-
gát.
Gondolataiból kizökkentette a Falcon látvá-
nya: megérkeztek az űrhajóhoz,
Han Solo kedvesen rájuk mosolygott a rám-
páról.
- Ha nincs túl sok dolgotok, gyerekek, segít-
hettek az előkészületekben.
47
 - Nagyszerű! - mondta lelkesen Jaina, mi-
előtt a többiek válaszolhattak volna. - Én a
hiperhajtóművet fogom ellenőrizni - jelentet-
te ki, majd megcsókolva apja arcát, beszaladt
az űrhajóba. - Köszönöm, apa. Te vagy a leg-
rendesebb a világon.
Han Solo elégedetten nézett a lánya után,
azután a többiekhez fordult.
- Nos, gyerekek, nektek van különleges óha-
jotok?
Lowie néhány morgást hallatott.
Bár Han értette a wookiee szavait, a tol-
mács droid mégis lefordította azokat.
- Lowbacca gazdám szeretné a komputer-
rendszert ellenőrizni, valamint beprogramoz-
ni az űrhajó útirányát.
Han egy pillantást vetett Chewbaccára.
- Gondolod, hogy boldogulsz vele? - kér-
dezte az ifjú wookiee-t. - Ez a feladat különle-
ges felkészültséget igényel.
Chewbacca vállat vont, majd ékesszólóan
felmordult, miközben sütőlapát tenyerébe he-
lyezte a tolmács droidot, és dühödt morgások
közepette addig rázta, míg zörgő hang hallat-
szott a robot fémtestéből.
- Jóságos tervezőm! Mi történik velem? -
kiáltotta kétségbeesetten a droid. A további-
akban eltekintett a fennkölt stílustól, és igye-
kezett minél pontosabban fordítani Lowie sza-
vait. - Lowbacca gazdám szeretné ellenőrizni
a navigációs kompjútert - helyesbítette sietve
korábbi kijelentését.
- Rendben van - bólintott rá Han. - Ez
nagyszerű ötlet. Te pedig, Jacen, nézd át a
külső burkolatot, hátha valami élőlény elrej-
tőzött egy résben az elmúlt néhány óra folya-
mán. Én addig ellenőrzöm az életfenntartó
rendszert, míg Chewie a rakományt és a rak-
teret.
48
 Miután szavait befejezte, Han Chewbaccára
kacsintott. Lowie észrevette a mozdulatot, ami
nyilvánvalóan a két felnőtt közötti jelzésre
utalt, de a jelentését nem sikerült megfejte-
nie. Arra gondolt, bárcsak egyszer ő is ilyen
közeli kapcsolatba kerülhetne az emberekkel.

A navigációs kompjúter igazi kihívást jelen-

tett Lowbacca számára. Az ifjú wookiee két-
szer is végigfuttatta az ellenőrző programot,
nem mintha kételkedett volna a számításai
pontosságában. Inkábti azért tette, mert a
kompjúter és a vele végzett munka az otthoná-
nak hangulatát idézte.
Közben Han Solo végzett az életfenntartó
rendszer ellenőrzésével, és már a hajó tartalék-
energia-ellátó generátorát tesztelte. Han ha-
marosan visszatért az irányító fülkébe, megtö-
rölte a kezét, majd Lowbaccához fordult.
- Miért nem segítesz a nagybátyádnak a rak-
térben? Én majd befejezem az itteni teendő-
ket - mondta vigyorogva.
Lowbacca nem értette, mit jelenthet Han
mosolya, és azt sem, hogy mi szüksége lehet a
nagybátyjának őrá a raktérben. Néha nehe-
zen tudta megérteni az embereket. De mégis
szó nélkül engedelmeskedett.
- Bocsásson meg, Lowbacca gazdám - szó-
lalt meg vékony hangon Em Teedee -, de szük-
sége lesz a tolmácsolásomra?
Lowbacca nemleges választ adott.
- Köszönöm, uram - mondta Em Teedee.
- Akkor, ha megengedi, egy kis időre kikap-
csolok. Ha bármikor szüksége lesz a szolgá-
lataimra, ne habozzon megszakítani a nyugal-
mi áramköreimet.
Lowie megnyugtatta a kis droidot, hogy
azonnal felébreszti, ha tolmácsolásra lesz szük-
sége.
49
 Nagybátyját egy halom láda között találta;
Chewbacca éppen a rögzítő szíjakat és he-
vedereket ellenőrizte. Lando Calrissiannak
szemmel láthatóan hatalmas mennyiségű fel-
szerelésre volt szüksége a bánya beindításá-
hoz.
A zsúfolt raktérben ismerős szagok elegye
terjengett: leolajozott tartalék fémalkatrészek,
kenőanyagok, faládák gyantaillata, és izzad-
ságtól csapzott wookiee-szőrzet szaga. Mind-
ez jellemezte a Kashyyyk fáinak tetején épült városokat is.
Tudta, hogy a jediakadémián nem
sok lehetősége lesz ilyen holmikkal, sem
kompjúterekkel kapcsolatba kerülnie. Kivéve
Em Teedee-t. Csupán az vigasztalta, hogy néha
alkalma nyílik majd felmászni a dzsungel leg-
magasabb fáira, és olyankor visszagondolhat
az otthonára.
Elhatározta, hogy amint a Falcon elhagyja a
holdat, azonnal kimegy a dzsungelbe, és fel-
mászik egy massassi fa csúcsára. De addig dol-
goznia kell.
Lowie odament a nagybátyjához, és megkér-
dezte, hogy mit segítsen. Azután Chewbacca
utasítására ellenőrizte egy nagy kupac láda
hevedereit. Lowie bosszankodva vette észre,
hogy a ládákat letakaró ponyva kötelei telje-
sen fellazultak az utazás során. Amint meg
akarta feszíteni a ponyvát, az beleakadt vala-
mibe, és ahogy erősebben meghúzta, az egész
lecsúszott a földre. Lowbacca álla leesett az
eléje táruló látványtól.
Egy szétszerelt T-23-ast pillantott meg,
amely még a darabjai alapján is felismerhető
volt. A repülőgépet kissé átalakították; mű-
szerfala megegyezett az X-szárnyúakéval, de
a pilóta mögött elhelyeztek még egy ülést, valamint egy
kisebb rakteret alakítottak ki a farokrészben. A kékes
fényben játszó fémtestkissé viharvertnek tűnt, de a
50
szárnyak között elhelyezett hajtómű látszólag üzemképes
állapotban volt.
Amint felpillantott, látta, hogy nagybátyja
várakozásteljes arccal néz rá. Azután legna-
gyobb meglepetésére megkérdezte, hogy mit
szól a géphez.
Az X-szárnyú rendkívül jó konstrukciónak
számított a maga idejében. Úgy tűnt, nem len-
ne nehéz összerakni ismét. Lowie egyre job-
ban elmélyült az alkatrészek tanulmányozá-
sában.
Ekkor Chewbacca széttárta a karjait, és elé-
gedetten felmordult, közölve Lowie-val, hogy
a T-23-ast neki szánta ajándékként.

Lowbacca a T-23-as mellett állt a tisztáson,

és az ikrekkel együtt búcsút intett a távozók-
nak. Az utolsó ölelések, a keserű szavak után
Han és Chewbacca beszállt az űrhajóba.
Azután a fedélzeti nyílás bezárult, és a Mil-
lennium Falcon a levegőbe emelkedett. Az űr-
hajó már apró pontnak látszott a kék égen,
amikor a gyerekek még mindig integettek.
Végül Jaina nagyot sóhajtott.
- Nos, Lowie - mondta a szétszerelt T-23-
asra pillantva. - Segítsek összerakni ezt a bá-
dogdobozt?
Bár Jaina volt kettőjük közül a fiatalabb,
Lowie mégis tudta, hogy a lány sokkal nagyobb
tapasztalattal rendelkezik a technika terén,
mint ő. Ezért örömmel vette az ajánlatot.
A következő néhány órát azzal töltötték,
hogy felkészítsék a T-23-ast egy rövid próba-
repülésre. Közben Jacen a saját vicceivel szó-
rakoztatta őket, de ezek legtöbbjét Lowie nem
értette. Jaina boldogan adta át Lowie-nak a

51
T-23-asok és a hajtóművek összeszerelése te-
rén szerzett tapasztalatait.
Amikor befejezték a munkát, és Lowbacca
bemászott a pilótafülkébe, hogy beindítsa a
hajtóművet, a T-23-as motorja felmorajlott.
Azután a gépet vakító, kék ionsugár emelte a
levegőbe. A három barát diadalmas kiáltozás-
sal nézte fáradozásuk eredményét.
- Nincs szükséged egy pilótára, aki pró-
baútra vinné a gépet? - kérdezte sóvárogva
Jaina.
Lowie morgását Em Teedee azonnal tolmá-
csolta.
- Lowbacca gazdám azt próbálja kifejezésre
juttatni, hogy igazán kedves öntől az ajánlat,
de ő szeretné vezetni a gépet a próbarepülés
során.
Lowie ismét felhorkant.
- És? - kérdezte a droid.
- Mi az, hogy „és"? Ó, már értem... Nos, ha ragaszkodik
hozzá...
Lowbacca gazdám még azt akarja közölni,
hogy szívesen elvinné utasként Jaina kisasz-
szonyt. Bár, ha szabad megjegyeznem, erre az
utolsó kijelentésre csak vonakodva szánta rá
magát.
Lowbacca felhördült, majd lehajtotta a fejét.
Látszott rajta, hogy zavarban van. A kis droid
kellemetlen helyzetbe hozta a fecsegésével.
- Pedig ez az igazság - erőltette tovább Em
Teedee. - Biztos vagyok benne, hogy nem ér-
telmeztem tévesen az intonációt.
Jainának csalódást okozott a wookiee vona-
kodása, de hamar túltette magát rajta.
- Megértelek, Lowie - mondta. - Ha az
enyém lenne ez a T-23-as, én is egyedül szeret-
ném kipróbálni. Mit szólnál hozzá, ha holnap
vinnél fel minket?
52
 Lowbacca megkönnyebbülten sóhajtott.
Örült, hogy nem sértődtek meg a barátai.
Megígérte nekik, hogy másnap valóban felvi-
szi mindkettőjüket, majd bemászott a pilóta-
fülkébe, és beindította a hajtóművet. Em Tee-
dee még mondani akart valamit, de szeren-
csére az erős zaj elnyomta a hangját. Lowie
intett az ikreknek, azután megvárta, míg biz-
tonságos távolságba húzódnak. Amint Jacen
és Jaina elérte a tisztás szélét, Lowie teljes
kapacitásra állította a hajtóművet, és a gép
meredek szögben felemelkedett. Hamarosan
eltűnt a dzsungel felett.
***
A T-23-as kitűnően manőverezett; Lowbac-
ca érezte a végtelen térségből áradó nyugal-
mat és szabadságot. De eszébe jutott, amire
az egész nap folyamán vágyott: a hatalmas,
égbe nyúló faóriások biztonsága.
Fél órával később, távol az akadémiától, le-
szállt a T-23-asával egy massassi fa koronájá-
ra. A fa természetesen nem volt olyan magas,
mint azt otthon megszokta. A levegő ritkább-
nak tűnt, és a dzsungel kipárolgása is egészen
más illatokat árasztott, de Lowbaccát mégis
kellemes érzés töltötte el. A Yavin-4-re érke-
zése óta először érzett nyugalmat.
Jacen említette, hogy a hatalmas gázóriásra
egy massassi fa tetejéről nyílik a legjobb kilá-
tás. Lowie belátta, hogy barátjának ebben tö-
kéletesen igaza volt. Amint végignézett a tá-
jon, itt-ott észrevette a hajdani épületek rom-
jait, amelyek még mindig dacoltak a dzsungel
mindent elborító méregzöld tömegével. A ma-
gasból összefüggő masszának látszott az őser-
dő, amelyben csak néhány kanyargó folyó vájt
magának keskeny barázdát. Lowie megköny-
53
nyebbülten sóhajtott. Sikerült találnia egy meg-
felelő helyet ezen a különös holdon, ahol há-
borítatlanul felidézheti az emlékeit az ottho-
náról, a családjáról.
Késő délután a lenyugvó nap sugarai meg-
csillantak valamin a távolban. Lowbacca sze-
rette volna megtudni, mi lehet az. Mert abban
biztos volt, hogy nem növény, sem leomlott
épület. A csillogást csak fémfelület kelthette.
Lowie előrehajolt, mintha akkor jobban látna.
Sajnálta, hogy nem hozott magával távcsövet.
Erezte, hogy egyre izgatottabbá válik. Sze-
rette volna közelebbről szemügyre venni a kü-
lönös tárgyat, de ennél sokkal óvatosabb volt.
Már kezdett alkonyodni. Arra gondolt, vajon
miért nem fedezték fel eddig az akadémia la-
kói. Bizonyára egyikük sem mászott még fel a
massassi fák legtetejére, és a szinte áthatol-
hatatlan dzsungelben csak közvetlen közelről
lehet felfedezni azt a valamit. Ráadásul elég
messze volt az akadémiától. Tehát eddig még
senki sem vette észre.
Szíve hevesen dobogott. Lowie igyekezett
megjegyezni a tárgy pontos helyét. Elhatároz-
ta, hogy az első adandó alkalommal visszatér,
és kideríti, mi lehet az a csillogó fémtárgy.
Hetedik fejezet

- Nem értem, Lowie miért nem jött vacso-

rázni -jegyezte meg Jacen. Jaina és Tenel Ka
a fiú mellett ült a nagy tanácsteremben, aho-
vá Luke Skywalker összehívta valamennyiü-
ket, hogy egy különleges bejelentést tegyen.
A keskeny ablakokon át tompa fény szűrő-
dött a helyiségbe, de a falakat borító, fényesre
csiszolt kőlapok hatalmas árnyékokat vetet-
tek a teremre.

54
 - Biztosan lefoglalja a T-23-asa - suttogta
Jaina. - Valószínűleg én is így lennék vele.
- Az is elképzelhető, hogy nem volt éhes -
mondta Tenel Ka.
Jacen kétkedőn nézett rá.
- Egy wookiee nem éhes?! Hah! Es még te
mondod, hogy ostoba vicceket találok ki.
Tenel Ka vállat vont.
- Csak egy ötlet volt.
- Oké - bólintott Jacen. - Félretéve a tré-
fát: lehet, hogy valami baj érte. Talán elrom-
lott az X-szárnyú, és Lowie lezuhant a dzsun-
gelben.
- Lehetetlen - jelentette ki Jaina. Bár sutto-
gott, a hangja mégis határozottan csengett. -
A gép minden rendszerét magam is átvizsgál-
tam.
Tenel Ka összevonta a szemöldökét.
- Azért, mert te átvizsgáltad, már nem for-
dulhat elő üzemzavar? - kérdezte a lány, és
Jacen esküdni mert volna, hogy ezúttal mo-
solyjelent meg a szája sarkában.
- Most már mindegy, mi történt. Ott jön
Lowie - intett Jacen a bejárat felé.
- Éppen időben érkeztél - súgta oda Jaina
a wookiee-nak, aki éppen leült melléjük. -
Skywalker mester bármelyik percben megér-
kezhet.
Senki sem tudta, mi a célja az esti összejöve-
telnek, hiszen ez meglehetősen szokatlan volt.
De az akadémia valamennyi lakója és növen-
déke megjelent a hatalmas tanácsteremben.
- Hol voltál, Lowie? - kérdezte Jacen.
Lowbacca olyan különös morgással vála-
szolt, amelyet Jacen még sohasem hallott tőle.
Em Teedee azonnal tolmácsolta a wookiee
szavait.

55
 - Lowbacca gazdám szeretné tudatni önök-
kel, hogy egy igen sikeres expedíciót hajtott
végre...
- Shhh! - szólt rájuk Jaina, de már későn.
Kíváncsi tekintetek meredtek rájuk a terem
minden részéről. Lowbacca lehajtott fejjel ült
a széken, és olyan panaszos arcot vágott,
amelyhez nem kellett tolmácsolás. Azután né-
hány halk horkantást intézett a droidhoz.
- Ó! Bocsásson meg, gazdám - mondta a
droid -, nem értettem tökéletesen a szándé-
kát. Nem tudom, hogy közölni akarja-e a felfe-
dezését a jelenlévőkkel vagy sem.
- Miféle felfedezést? - kérdezte izgatottan
Jacen.
De Skywalker mester éppen abban a pilla-
natban lépett a helyiségbe. Halk suttogás je-
lezte, hogy mindannyian szerették volna hal-
lani Lowbacca válaszát, mielőtt a megbeszé-
lés kezdetét veszi. Luke az emelvényre lépett;
példáját követte a mögötte haladó karcsú,
ezüsthajú asszony.
- Köszönöm, hogy mindannyian eljöttek -
kezdte Luke. - Ma reggel olyan híreket kap-
tam, amelyek arra késztetnek, hogy egy időre
elhagyjam az akadémiát.
Meglepett morajlás futott végig a termen.
Jacen azon töprengett, vajon Luke váratlan
távozása kapcsolatban lehet-e Lando vállalko-
zásával. De a kék szemek, amelyek végignéz-
tek a hallgatóságon, nem árultak el semmit
Luke úticélját illetően.
- Nem tudom, mennyi ideig leszek távol,
ezért megkértem Tionne jedi mestert, aki egyi-
ke volt az első tanítványaimnak - mutatott a
karcsú, kék szemű asszonyra hogy vezesse
az önök kiképzését a távollétemben. Tionne
nem csupán olyan felkészült jedi mester, mint
én magam, de kiváló ismerője a tudománynak
56
és a történelemnek. Majd meglátják, mennyit
tanulhatnak tőle.
Jacen úgy hallotta, hogy az asszony nem bi-
zonyult igazán felkészült jedinek, de a meleg
mosolyból, amellyel Luke és Tionne egymásra
pillantott, a fiú arra következtetett, hogy Sky-
walker mester tökéletesen megbízik egykori
tanítványában.
Amint Luke elhagyta a termet, Tionne elő-
vett valahonnan a háta mögül egy különös
formájú tárgyat. A tárgy egy félgömb alakú
dobozból, és egy keskeny, hosszú nyélből állt,
amelyen különböző vastagságú húrok futót-
tak végig. Feltehetően valamilyen hangszer
lehetett.
Az ezüsthajú asszony leült a kőasztal szélére,
és gyönyörű kék szemével végignézett a fe-
szülten figyelő növendékeken.
- Egy jedi mesterről fogok mesélni, aki na-
gyon régen élt - mondta kellemes, meleg han-
gon. - Ez a Vodo-Siosk Baas mester balladája.
Amint énekelni kezdett, Jacen mélységesen
egyetértett nagybátyjával: Tionnét valóban
érdemes volt meghallgatni. Tisztán csengő
hangja eljutott a legtávolabb ülő növendékig
is, a történet pedig, amely bátorságról és ön-
feláldozásról szólt, magával ragadta az egész
hallgatóságot.
Tionne szörnyű eseményekről énekelt, me-
lyek négyezer évvel a születésük előtt történ-
tek. A szomorú ballada Vodo mester emlékét
őrizte, akit egy tanítványa, Exar Kun ölt meg.
Exar Kun átállt a sötét oldalra, Vodo mester
pedig egyedül akart szembeszállni vele. Ezért
megtiltotta a tanítványainak, hogy a segítsé-
gére legyenek, így a történet tragédiával vég-
ződött.
Amint Tionne befejezte az étieket, nyo-
masztó csend nehezedett a szobára. Jacen beismerte
57
önmagának, hogy szeretné tovább hallgatni az asszony
hangját.
De Tionne felállt; a terem minden részéről
szomorú sóhajtások hallatszottak. Jacen ak-
kor vette észre, hogy visszafojtott lélegzettel
hallgatta az éneket.
- Remélem, nem találták túlságosan szomo-
rúnak a történetet - mondta Tionne. - Hol-
nap reggeli után ismét találkozunk.
Ezzel az esti összejövetel véget ért. Néhány
növendék továbbra is ülve maradt, és a hallot-
takon gondolkodott. Mások a dallamot dú-
dolva sétáltak a kijárat felé, vagy kisebb cso-
portokba verődve beszélgettek a rég múlt idők
szomorú eseményeiről. A legbátrabbak vi-
szont egyenesen odamentek Tionnéhoz, és
kérdések özönét zúdították az ezüsthajú asz-
szonyra.
Jacen, Jaina, Tenel Ka és Lowbacca már
alig várta, hogy magukra maradjanak, és
visszatérhessenek a korábbi témához. Em
Teedee hűen fordította a wookiee szavait, aki
elmesélte barátainak, hogy mit látott a mas-
sassi fa tetejéről.
Ezután hosszasan tanácskoztak, vajon mi
lehet az a csillogó tárgy a dzsungel sűrűjében, de egyikük
sem tudott megfelelő magyarázatot adni. Végül arra a
megállapodásra jutottak, hogy az első adandó alkalommal
kimennek a vadonba, és felkutatják a csillo-
gó tárgyat.
***
Tionne reggeli balladája olyan hangulatot
idézett, hogy a régi korok emléke teljesen ma-
gával ragadta a növendékek képzeletét. Jacen
a második sorban ült, és behunyt szemmel fi-
gyelte az asszony szavait, miközben megpró-
bált minél többet megérteni a zenei háttérből.
58
Mivel a szeme csukva volt, nem láthatta, hogy
Raynar a legdíszesebb öltözékét viselte.
Amikor az utolsó hangfoszlányok is tova-
sodródtak, Jacen kinyitotta a szemét, és meg-
pillantotta húga csodálkozó arckifejezését.
Sem Lowbacca, sem Tenel Ka nem élte bele
magát annyira a zene szépségébe, mint Jacen.
Azután Tionne mesélni kezdett, és a fiú fi-
gyelme ismét az asszony szavaira koncentrá-
lódott.
- A jedi hatalma nem testméreteiből vagy
fizikai erejéből adódik - mondta az ezüsthajú asszony -
hanem az Erő lényegének megér-
téséből. Ezért jediképzésük alapját képezi az
Erő irányításának elsajátítása, és ennek a ké-
pességnek a fejlesztése. A gyakorlás nélkül
nem válhatunk az Erő igazi uraivá, és nem
használhatjuk, amikor leginkább szükségünk
lenne rá. De azt hiszem, ez jellemző valameny-
nyi képességünkre. Elmesélek most önöknek
egy törtenetet.
Valamikor régen egy fiatal lány élt a tó part-
ján épült házában. Figyelte az embereket,
ahogy úsztak, és ezáltal sokat megtanult az
úszásról. Egy napon, amikor a szüleit lekötötte
a munkájuk, a lány beleugrott a mély vízbe.
Bár karjait és lábait ugyanúgy mozgatta, ahogy
a többiektől látta, mégsem tudta a fejét a víz
fölött tartani.
Szerencsére egy halász utána ugrott, és ki-
mentette. Egy gyakorlott úszónak nem kell
azon gondolkodnia, hogyan kell mozgatnia a
kezét és a lábát a vízben, de a lány, aki csak
látta mások úszását, nem rendelkezett kellő
gyakorlattal, ezért még a víz felszínén sem tu-
dott maradni. Miután partot értek, a halász
így szólt: „Menjünk a sekély vízbe, gyerme-
kem, és ott megtanítlak úszni."
59
 Tionne pillanatnyi szünetet tartott, mintha
kizökkent volna a gondolatmenetből. Csillogó
szemmel nézett végig a lenyűgözött növendé-
keken.
- Ugyanez a helyzet az Erővel is. Ha nem
gyakoroljuk folyamatosan, és nem fejlesztjük
a képességeinket, sohasem lehetünk biztosak
abban, hogy urai leszünk-e az Erőnek, ami-
kor szükségünk lesz rá. Ezért hoztuk létre ezt
az akadémiát. Önök nem csupán azért van-
nak itt, hogy tanuljanak, hanem azért is, hogy
használják, amit már elsajátítottak. Mint az
úszásnál: minél többet gyakoroljuk a mozdu-
latokat, annál jobb úszó válik belőlünk.
A következő napok folyamán megkezdjük
a legalapvetőbb képesség fejlesztését, a tár-
gyak felemelését az Erő segítségével. Ma még
próbálkozzanak kisebb tárgyakat felemelni,
nem nagyobbat, mint egy falevél.
Raynar azonnal közbeszólt.
- Hogyan várja el a tudásunk fejlődését, ha
visszaküld minket a csecsemők szintjére?
Jacen megdöbbent Raynar pimasz hangjá-
nak hallatán, de azt el kellett ismernie, hogy
neki is ugyanez a gondolat motoszkált a fejé-
ben.
Tionne türelmes arccal mosolygott Raynar-
ra.
- Ez jó kérdés. Hadd mondjak erre egy pél-
dát. Ha erősíteni akarják a karizmaikat, egy
nehéz követ emelnek fel egyszer, vagy egy ki-
sebb követ sokszor? Ugyanígy kell tenniük a
jediképességek elsajátításakor is. Ma gyako-
rolják kisebb tárgyak mozgatását. Természe-
tesen nem ez az egyetlen módja a képességek
fejlesztésének, csupán az egyik Mindig akad-
nak alternatívák. De ígérem önöknek, hogy
sokkal többet fognak tanulni, mint falevelek
emelgetését.
60
 Ezzel Tionne befejezte az előadást. Amint
elhagyták a tanácstermet, és kiértek a folyo-
sóra, Jaina félrevonta a társait.
- Azt hiszem, tudjátok, mire gondolok -
mondta.
Jacennek fogalma sem volt róla, hogy mire
gondolhat a lány, de látta az arcáról sugárzó
izgalmat, így azonnal rájött, hogy Lowie titok-
zatos felfedezését akarja felkutatni.
Jaina vállat vont.
- Létezik-e megfelelőbb hely levelek emel-
getésére, mint a dzsungel?

61
 Nyolcadik fejezet
- Szerinted ez a hely biztonságos? - kérdez-
te Jacen, miközben bemászott a T-23-as utas-
ülése mögött kialakított raktérbe.
- Persze hogy az - bólintott Jaina elhelyez-
kedve az utasülésen. - Ennél rosszabb helyek-
re is bemásztál már.
- De csak azért, hogy megfogjak néhány bo-
garat - válaszolta Jacen. - Hé! Itt nincs is pár-
názott háttámla.
A raktér olyan kicsi volt, hogy az ikreknél
magasabb és izmosabb Tenel Ka nem fért vol-
na el benne kényelmesen, ezért úgy döntöttek,
hogy hátrahagyják a lányt, és valamelyikük
visszajön érte.
Lowie beindította a hajtóműveket, majd né-
hány morgást hallatott. Em Teedee azonnal
lefordította a wookiee szavait.
- Lowbacca gazdám azt mondta, hogy le-
gyenek nagyon nyugodtak, az ülések bizton-
ságosak. Feltétlenül szem előtt tartja az önök
biztonságát. Néhány másodpercen belül fel-
szállunk.
Lowbacca ismét felhorkant, a droid pedig
tolmácsolt.
- Lowbacca gazdám azt javasolja, hogy pró-
báljanak beszállni mindannyian, a gép elbír
négy személyt.
- Jaj, ne! - kiáltotta Jacen, amint meglátta,
hogy Tenel Ka is bemászik Jaina mellé a kes-
keny utasülésre.
A viharvert T-23-as a levegőbe emelkedett.
A szél süvítése behallatszott a pilótafülkébe,
amint Lowie növelte a gép sebességét. Jacen
kissé megnyugodott, és már örült, hogy egy-
szerre eljöttek valamennyien. A raktér kis,
kerek ablakán át látta, amint az X-szárnyú
elsuhan a fák koronája felett. Messze maguk
62
mögött hagyták az akadémiát, és eddig fel-
derítetlen tájakra értek. Hamarosan a dzsun-
gel végtelen zöld tömege vette körül őket,
ameddig a szem ellátott. *
Jacennek tetszett a látvány, de a lába már
kezdett elzsibbadni. Amikor a T-23-as csök-
kentette sebességét, és leszállt egy tisztáson,
a hajtómű rezgésétől vacogni kezdtek a fo-
gai.
Amint a hajtóművek leálltak, Jaina és Tenel
Ka kimászott a gépből. Jacen alig tudta moz-
dítani zsibbadt lábait, de végül neki is sikerült
elhagynia a rakteret. A magas fűben állva ke-
zével dörzsölte lábait, hogy helyreálljon a vér-
keringés.
- Azt hiszem, most tényleg nem tudnék egy
levélnél nagyobb tárgyat felemelni - jegyezte
meg elcsigázott arccal.
Lowie a tisztás széle felé indult, miközben
néhány morgást intézett társaihoz.
- Lowbacca gazdám azt mondja, hogy nyu-
godtan itt hagyhatjuk a gépet, mert leszál-
láskor letört néhány ágat, és egy magas fa
tetejéről megtalálja ezt a helyet.
Jaina abba az irányba nézett, amerre a woo-
kiee elindult.
- Rendben van - bólintott a lány. - Mire
várunk?
Tenel Ka odament a wookiee-hoz, készen ar-
ra, hogy segítsen utat törni a szinte áthatolha-
tatlannak tűnő aljnövényzetben. Jacen követte
a többieket a vadon sűrűjébe, ugyanakkor cso-
dálattal bámulta a sok ismeretlen növényfajt.
Lowbacca egy távoli massassi fa koronájára
mutatott, amely jóval az őserdő fölé magasodott. A faóriás
csaknem akkora lehetett, mint a Coruscant városainak
felhőkarcolói. Jacen még a legalsó ágát sem érte el, pedig
Lowie azt akarta, hogy ők is másszanak fel utána a
tetejére.
63
 Jaina felnézett a hatalmas massassi fára,
majd megrázta a fejét.
- Képtelenség - jelentette ki határozott han-
gon.
Lowbacca megnyugtatta őket, hogy egy woo-
kiee számára gyerekjáték az ilyesmi. Végül
úgy döntött, hogy csak ő mászik fel a fára, és a
magasból meghatározza az útirányt.
- Szerintem a talajszinten is éppen elég fel-
fedeznivalót találunk - javasolta Jacen. - Ér-
dekes állatokat, gombákat, rovarokat.. - gon-
dolta reményteljesen.
- Jaina és Tenel Ka is készségesen egyetér-
tett. De Lowbacca szó nélkül megmarkolta
hatalmas mancsaival a fa vastag kérgét, és
mászni kezdett. Hamarosan eltűnt a lombok
között.
Jacen gyomra korgott az éhségtől, ezért ab-
ban reménykedett, hogy Lowie nemsokára visz-
szatér. A három fiatal jedinövendék közben a
tisztás körül végzett felderítést. Kutatásuk so-
rán alkalmuk nyílt a levelek emelgetésének
gyakorlására is, mivel a talaj nyirkos felszínét
vastagon borították az elhalt, rothadó növé-
nyi maradványok.

Kis idő múlva Lowbacca megjelent az al-

sóbb ágak között, majd izgatott morgások
közepette leugrott a földre.
Jaina azonnal odaszaladt hozzá.
- Megtaláltad, Lowie?
Lowbacca elégedett pofával bólintott.
- És mi az? - türelmetlenkedett Jaina. - Le
tudod írni az alakját?
- Lowbacca gazdám szerint a csillogó tárgy
egy napelem fénygyűjtő lemeze - tolmácsolta
Em Teedee a wookiee vakkantásait.
64
 Jaina úgy érezte, hogy az egész háta libabő-
rös lett.
- Hmm. Ha nem tévedek, akkor Lowie egy
repülő szerkezet darabját fedezte fel a magas-
ból. Menjünk, keressük meg!
Tenel Ka, minden eshetőségre számítva,
magával hozott néhány konzervet és táp-
anyag-koncentrátumot, amelyeket egy kis szatyorban
helyezett el. A szatyrot a vállára akasztva készen állt az
indulásra.
Jacen még a raktérben gubbasztva megdézs-
málta Tenel Ka készletét.
- Tulajdonképpen mit keresünk, Jaina? -
kérdezte a fiú egy kétszersültet rágcsálva.
- Szétszóródott alkatrészeket - felelte Jaina,
szemével a dzsungelt kutatva. - Azt javaslom,
folytassuk a keresést nagyobb sugarú körben.
Amit keresünk, az nem lehet túl messze.
Jacen kivett a T-23-asból egy palack vizet,
ivott néhány kortyot, majd átnyújtotta a
palackot a húgának. Miután Jaina is oltotta
szomját, továbbadta a vizet Lowbaccának,
majd határozott léptekkel elindult a sűrű alj-
növényzetben, hátra sem pillantva, hogy tár-
sai követik-e.
Az ilyen helyzetekben Jaina mindig úgy vi-
selkedett, mintha ő lenne a csapat vezetője.
- Szóródjunk szét! - javasolta. - Ugy hama-
rabb rátalálunk a fontosabb darabokra.
- Remek ötlet - bólintott Jacen, megkerülve
a vastag fatörzset.
Jaina elmosolyodott; tudta, hogy fivérét nem
hozza lázba a titokzatos repülőgép darabjai-
nak felkutatása, viszont lehetősége nyílik arra,
hogy közelről tanulmányozza a dzsungel isme-
retlen részének élőlényeit.
Jaina tovább akart indulni, amikor észre-
vette, hogy Lowie is vele tart.
65
 - Lowbacca gazdámnak az a véleménye, és
én tökéletesen egyetértek vele - tolmácsolta
Em Teedee a wookiee morgásait -, hogy nem
biztonságos egyedül kószálni a dzsungelben.
Még akkor sem ajánlatos, ha ez meggyorsíta-
ná a kutatást.
A felfedezéstől lázba jött Jaina egy pillanat-
ra megállt, és fontolóra vette Lowie szavait.
Tenel Ka csípőre tett kézzel állt mellettük, és
egyetértően bólintott.
- Rendben van - mondta Jaina. - Kicsit szó-
ródjunk szét, de maradjunk hallótávolságban.
Javaslatával a többiek is egyetértettek.
Ekkor hirtelen egy rikoltozó, bőrszárnyú
hüllő röppent a magasba, azon a helyen, ahol
Jacen végezte kutatásait. Azután szétnyíltak
az aljnövényzetet alkotó hatalmas, széles leve-
lek, és a fiú botorkált ki a tisztásra. Kissé ijedt-
nek, de elégedettnek látszott.
-Nem nagy felfedezés - jegyezte meg -,
mindössze ezt találtam. Előrenyújtotta tenye-
rét, amelyen egy kövér, szürke bundás teremt-
mény kuporgott a fényes szálakból szőtt fész-
kében.
Ujabb állat; Jaina lemondóan sóhajtott. Sejt-
hette volna, hogy Jacen csak ezért akart velük
jönni.
Lowbacca lehajolt, hogy hatalmas mancsá-
val megsimogassa az állat sima bundáját.
- Nézd csak, Jaina - mutatott Jacen a fészek-
re. A lány közelebb lépett, és csodálkozva néz-
te a fémszálakat.
- Úgy néz ki, mintha egy űrhajó vezetékei-
ből készült volna - tűnődött Jaina.
- Szép munka volt - dicsérte meg Tenel Ka
a fiút.
- Nos, akkor mire várunk? - sürgette őket
Jaina. - Folytassuk a keresést.
66
 Késő délutánra Jaina elbizonytalanodott.
Jacen viszont alaposan szemügyre vett min-
den állatot, ami a földön mászott, vagy a leve-
leken üldögélt.
- Legyenek óvatosabbak! - közvetítette Lo-
wie figyelmeztetését Em Teedee. - Hamaro-
san bealkonyodik...
Em Teedee hangját elnyomta Lowie lelkes
horkantása. A közelben lapuló állatok riadtan
menekültek a szélrózsa minden irányába.
- Ó! Jaina és Tenel Ka kisasszony, Jacen
úrfi! - kiáltotta Em Teedee. - Jöjjenek gyor-
san! Lowbacca gazdám megtalálta, amit ke-
restünk!
A három ifjú jedinövendék sietve átvereked-
te magát a sűrű növényzeten, hogy meglát-
hassák, mit talált Lowbacca. Jaina úgy érezte,
hogy a szíve kiugrik a helyéről izgalmában.
Kezükkel eltakarították az útból a növény-
zetet, amely teljesen benőtte a lezuhant gép
roncsát. Jaina levegő után kapkodott, mire vé-
gül előtűnt a gömb alakú pilótafülke burkola-
ta. A fülke egyszemélyes volt, csupán a pilóta
számára biztosított helyet. A gömb oldalához
rögzített napelem fénygyűjtő panelját a gép
lezuhanásakor teljesen összekarcolták az ágak.
A másik panel letört, és fennakadt egy mas-
sassi fa tetején. Lowie ezt vette észre a távol-
ból. De a gépet még ebben az állapotban is fel
lehetett ismerni.
Egy lezuhant birodalmi TIE-vadász volt.
Kilencedik fejezet

- De hogyan kerül egy ilyen vadászgép a

Yavin-4 dzsungelébe? - kérdezte Tenel Ka
értetlenül, miközben a növényzettől megtisz-

67
tították a roncsot. - Talán birodalmi kém le-
hetett?
Jaina megrázta a fejét.
- Aligha. A TIE-vadászok rövid hatósugarú
gépek voltak. Nem szerelték fel őket hiper-
hajtóművel, tehát leszűkül a lehetőségek köre.
Jacen megköszörülte a torkát.
- Én azt hiszem, tudom, hogyan került ide.
De előbb nézzük meg alaposabban!
- Igen, sejtem, mire gondolsz - bólintott
Jaina. - Ez a roncs legalább húszéves.
Lowbacca mély, torokhangú morgást hal-
latott, Tenel Ka pedig továbbra is értetlenül
bámulta a nyirkos levegőtől málladozó fém-
burkolatot.
- Amikor a Birodalom felépítette az első
Halálcsillagot, az volt minden idők legfel elme-
tesebb és legnagyobb hatóerejű fegyvere - ma-
gyarázta Jaina. - Tűzerejének demonstrálá-
saként szétrobbantották az Alderaant, anyánk
szülőbolygóját. Azután ide irányították a Yavin
4-re, hogy elpusztítsák a lázadók főhadiszál-
lását.
Miközben beszélt, eltávolította az utolsó kú-
szónövényt is a TIE-vadász burkolatáról, és
benézett a pilótafülkébe. Odabenn nem lá-
tott csontvázat, ezért bemászott a fülkébe.
- Rengeteg lázadó pilóta vesztette életét a
TIE-vadászokkal vívott küzdelemben, ame-
lyek a Halálcsillagot védték. És természetesen
ők is sok birodalmi vadászgépet lelőttek - foly-
tatta Jacen a történetet.
Jaina elfintorodott a fülkében érezhető ápo-
rodott penészszagtól. Ujjai végigfutottak a
műszerfal billentyűin, miközben elképzelte,
hogyan harcolt a vadászgép pilótája a húsz
éve lejátszódott csatában. Megelevenedett
előtte a pilóta szomorú sorsa, akinek gépét
találat érte, és lezuhant a Yavin holdjára.
68
Gondolatait Jacen szavai zavarták meg.
- ...Végül apánk lelőtte a TIE vadászokat,
és Luke bácsi előtt szabaddá vált az út. X-
szárnyújával megközelítette a Halálcsillag hő-
kivezető nyílását, és belelőtte a protontorpe-
dót, amely a reaktortérbe jutva láncreakciót
indított el, és a Halálcsillag felrobbant.
Tenel Ka lenyűgözve hallgatta a hajdani tör-
ténetet, hiszen szereplőit személyesen ismer-
te. Azután a szőke hajú lány hátrament a haj-
tóműhöz, és arról is eltávolította a leveleket.
De egy apró hasadékon át a kúszónövény be-
hatolt a vadászgép belsejébe, és a hajtóművet,
valamint a hozzá tartozó rendszereket teljesen
benőtte.
Jaina szintén a műszerfalat és a pilótafülkében elhelyezett
készülékeket vizsgálta. Úgy látta, hogy sok értékes holmit
ki tudna szerelni a roncsból. Azután eszébe jutott, hogy a
szobájában rengeteg hasznos alkatrész áll ren-
delkezésére, ezért jobb ötlete támadt.
Lassan felegyenesedett a pilótafülkében, és
társaira nézett.
- Azt hiszem, meg tudjuk csinálni - mondta
csendesen.
Mindhárman értetlenül bámultak rá.
- Ugy érted, hogy meg tudjuk javítani a TIE-
vadászt?
- Igen - bólintott a lány.
Jacen megtörölte gyöngyöző homlokát.
- Rossz az előérzetem - jegyezte meg, apja
gyakran hallott kijelentését idézve.
***
Amint a T-23-as süvítő hangja elhalt a távol-
ban, a vadon teremtményei ismét előmerész-
kedtek rejtekhelyükről, és folytatták szokásos
tevékenységüket. A növényevők nekiláttak a
vastag, húsos levelek pusztításának, a rovarevők
69
a talajban furkáltak lárvákat keresve, vagy a
levegőben kapták el a szárnyas ízeltlábúakat, a
ragadozók pedig prédára lesve, nesztelenül jár-
ták az ösvényeket. Hamarosan valamennyien
megfeledkeztek az égből érkezett különös lé-
nyekről.
A rothadó levelekkel borított talaj felett szét-
nyílt a növényzet. Egy piszkos, szakadt kesz-
tyűt viselő kéz félretolta az ágakat, majd rejte-
kéből előbújt a TIE-vadász pilótája.
-A megadás: árulás - mondta magának,
mint már oly sokszor az eltelt húsz év során,
melyet magányosan töltött a Yavin holdjának
félelmetes dzsungelében.
A pilóta erős anyagból készült egyenruhája
az idők folyamán elhasználódott, több he-
lyen elszakadt. A katona bal karja súlyos sérü-
lést szenvedett a gép lezuhanásakor, az inak
és izmok görcsösen összehúzódtak, és a nyo-
morék végtag behajlított állapotban lógott a
mellkasához rögzítve, akár egy elpusztult
naposcsibe lába. Elnyűtt csizmájában a gé-
péhez sétált, amelyet hosszú idő után felfede-
zett az ellenség. Nem sokkal a lezuhanása
után álcázta a roncsot, és sokáig nem szerzett
róla tudomást senki. De most megtalálták.
- A megadás: árulás - mondta ismét, azután
alaposan végignézett a gépén. Megpróbálta
megállapítani, hogy milyen kárt tettek a TIE-
vadászban a lázadók kémei.

70
 Tizedik fejezet
A következő napok folyamán Tionne nehe-
zítette a növendékek feladatait, és a négy jó
barát sokat tanult az Erő irányítása terén.
Jacen, Jaina, Lowie és Tenel Ka amikor ide-
jük engedte, visszatértek a lezuhant TIE-va-
dászhoz. Jaina irányítása alatt megkezdték a
gép javítását. Néhány nap múlva már szemmel
látható eredményt értek el.
Jaina számára igazi kihívást jelentett a TIE-
vadász roncsának komplex rendbetétele. A ja-
vítási munkák során rengeteget tanulhatott a
hajdani vadászgép rendszereinek működésé-
ről. Mégis be kellett ismernie, hogy az ötletét
az irigység motiválta. Amióta Lowie megkap-
ta a T-23-ast, ő is szeretett volna egy saját
repülőgépet, hogy szabadon száguldhasson a
dzsungel felett, amikor kedve tartja.
Ugyanakkor azt is rettenetesen élvezte, hogy
a lelkes kis szerelőbrigád munkáját ő irányít-
hatta. Amint társai tevékenységét figyelte, lát-
hattá, milyen nagy kedvvel dolgoznak, és
örömmel nézik munkájuk eredményét. Köz-
ben észre sem vették, hogy milyen remek össz-
hang és szoros barátság alakul ki közöttük.
Még a folyton okoskodó Em Teedee is teljes
értékű tagjává vált a csapatnak.
Míg Jaina a mechanikus alkatrészek ösz-
szerakásával foglalkozott, Lowie a kompjú-
terrendszerre összpontosította a figyelmét.
Jacen a roncsot körülvevő dzsungelt kutatta,
hiányzó alkatrészeket keresve, de gyakran
visszament az akadémiára Lowie T-23-asá-
val, hogy elhozzon néhány holmit Jaina kész-
letéből. Tenel Ka mindent szívesen elvégzett,
amivel megbízták, így ő leginkább a pilóta-
fülke burkolatának javítgatásával foglalkozott.

71
Lemezeket hajlított, majd a gömb alakú felü-
let sérült részeire hegesztette.
- Hé! Tenel Ka! - talált ki Jacen egy újabb
viccet. - Mi az: ,,ha-ha-ha..., pufff?"
A szürke szemek Jacenre meredtek.
- Nem tudom - rázta meg a fejét Tenel Ka.
- Egy droid nevet azon, hogy leesett a feje -
mondta Jacen vigyorogva.
- Jaj! - sóhajtott a lány. Néhány másodper-
cig elgondolkodott a viccen, azután kifejezés-
telén árcpal kijelentette: - Igen, ez valóban
mulatságos. - Azután folytatta a munkáját.
Időnként, amikor magányra vágyott, Lowie
felmászott a fa tetejére, és meditációs gyakor-
latokat végzett. A wookiee nagyon szerette a
csendet és a nyugalmat. Tenel Ka pedig gyak-
ran félrevonult, hogy atlétikai képességét fej-
lessze. Ilyenkor végigfutott a dzsungel ösvé-
nyein, vagy fára mászott.
Jaina viszont inkább a TIE-vadász mellett
maradt. Gondosan átvizsgálta a kijavított
rendszereket, és folyamatosan tesztelte a gép
teljesítményét. Ugy érezte, semmiféle nehéz-
ség sem állhat a siker útjába.
Jaina bedugta a fejét a műszerfal mögé, így
csak a feneke és kapálódzó lábai látszottak ki
a pilótafülkéből. A közelben piszmogó woo-
kiee megveregette a lány lábát, jelezve, hogy
mutatni akar valamit.
Jaina előmászott a műszerfal mögül, és az
adattáblázatra pillantott, amit Lowie az orra
alá tartott. A TIE-vadászra vonatkozó infor-
mációkat Lowie az akadémia központi komp-
júteréből szerezte, és azok alapján összeállított
egy listát, amelyekre szüksége volt a további
munkákhoz.
A lány végignézte a listát, azután bólintott.

72
 - Azt hiszem, ezeket a holmikat Jacen köny-
nyen meg fogja találni - mondta. - A legtöbb-
jük a szobámban van.
Em Teedee Lowie további kérdését tolmá-
csolta.
- Lowbacca gazdám azt szeretné tudni, hogy
melyik rendszer javításával kívánja folytatni a
munkát?
Jaina elgondolkodva vonta össze a szemöl-
dökét.
- Ugy döntöttünk, hogy a fegyverrendszer-
rel nem foglalkozunk, bár azt hiszem, a lézer-
ágyúk üzemképes állapotban vannak - tűnő-
dött a lány. - Legjobb lesz, ha az energiaellátó
rendszert vizsgáljuk át.
Közben Jacen és Tenel Ka is csatlakozott
hozzájuk.
- Szükséged lesz a másik napelemre is - je-
gyezte meg Tenel Ka. - Arra, amelyik a fa
tetején van.
- Ez tény - mondta Jacen, Tenel Ka kedvenc
kifejezését használva, de a lány nem mo-
solyodott el, csupán kifejezéstelen arccal bó-
lintott.
Jacen önelégülten nézett a társaira.
- Emlékszik valaki arra, hogy milyen felada-
tot adott mára Tionne?
- Két vagy több növendék együttes erővel
emeljen fel viszonylag nagy tárgyakat - vála-
szolta Tenel Ka habozás nélkül.
Jaina összecsapta a két tenyerét, majd kimá-
szott a pilótafülkéből.
- Nos, akkor mire várunk? - használta ő is
a saját kedvenc kifejezését.
***
A panel földre juttatása sokkal nehezebb fel-
adatnak bizonyult, mint gondolták, de végül
73
sikerült. Lowie és Tenel Ka felmászott a fa
tetejére, hogy megtisztítsák a gallyaktól a pa-
nel útját. Azután Tenel Ka vékony kötéllel,
Lowie pedig futónövények indáival rögzítette
a nehéz panelt, nehogy lebillenjen, mielőtt
megkezdik a leeresztését. Jacen és Jaina pedig
kimeredt nyakkal bámulták barátaik tevé-
kenységét odalentről.
- Minden készen áll? - kérdezte Jaina. -
Oké, koncentráljatok.
Néhány másodpercnyi időt adott a társai-
nak, hogy a napfényben csillogó panelt néz-
zék, azután jelt adott a leeresztés megkezdé-
sére.
Négy elme egyesítette erejét, a panel kissé
megemelkedett, és kiszabadult az ágak közül,
amelyek évtizedeken át fogva tartották. A ha-
talmas hatszög alakú fényelnyelő lemez las-
san közeledni kezdett a lenn álló ikerpárhoz.
Tenel Ka szorosan fogta a kötelet, hogy meg-
könnyítse társai feladatát.
így, egyesült erővel sikerült néhány méterrel
lejjebb juttatni a panelt. Ott ráhelyezték egy
vastag ágra, majd Tenel Ka és Lowie is alsóbb
ágakra mászott, ahol kissé megpihentek.
A feladat végrehajtása nem ment zökkenő-
mentesen. A legnagyobb nehézséget a négy
növendék mentális erejének összehangolása
jelentette. így a panel több alkalommal kibil-
lent egyensúlyi helyzetéből. Szerencsére a vé-
kony kötél és az indák erősen tartották.
Mire a lemezt leengedték a talajra, majd át-
emelték a roncs mellé, a négy növendék ret-
tenetesen elfáradt a szellemi erőfeszítéstől.
Csapzottan, kimerülten rogytak le a földre.
Jaina panaszosan felnyögött, majd hanyatt
feküdt a nedves TIE-vadász mellett. Nem tö-
rődött azzal sem, hogy a haját összesározza,
74
vagy beleragad néhány levél. Legfeljebb egy-
szer ő is úgy fog kinézni, ahogy Jacen szokott
az állatkert lakóinak etetése után.
Lowie kiosztott néhány szendvicset, amit ta-
karos kis kosárkájában indulás előtt minden
alkalommal gondosan bekészített a T-23-as-
ba. Jaina csomagja a lány hasán landolt, ezért
oldalra fordult, és dünnyögött valamit. Miköz-
ben a szendvicset majszolta, a TIE-vadász
gömbölyű fémtestét nézegette.
- Tudjátok - tűnődött a földön könyökölve -,
azt hiszem, elég hely van ebben, hogy el tud-
junk helyezni benne egy hiperhajtóművet.
- Azt mondtad, a TIE-vadászok rövid ható-
távolságú gépek voltak - jegyezte meg Tenel
Ka.
Lowie felhorkant, miután átgondolta a ja-
vaslatot. Jacen pedig nagyot sóhajtott a plusz-
munkára gondolva.
- Igen, arra tervezték őket.- bólintott Jaina.
- Sohasem látták el ezeket a gépeket hiperhaj-
tóművel, mert attól féltek, hogy ezáltal veszí-
tenek a manőverező képességükből.
- Vagy az uralkodó nem akarta, hogy vala-
melyik pilóta el tudjon menekülni a csata szín-
helyéről.
- Ostobaságokat beszélsz - nézett Jaina szú-
rós szemmel a fivérére. De azután arca ismét
felragyogott. - Ennek ellenére mi mégis meg
tudjuk oldani. Ugyanis apa hozott nekem egy
teljes hiperhajtóművet.
-Ez is egy lehetőség - mondta Tenel Ka
különösebb lelkesedés nélkül.
Jaina viszont tele volt izgalommal az új öt-
lettől. De azután végignézett az elcsigázott ar-
cokon, és sietve határozott.
- Oké. Menjünk vissza az akadémiára. Sze-
retnék elvégezni néhány számítást.
75
 - Ma ez volt a legésszerűbb javaslatod - só-
hajtott megkönnyebbülten Jacen.

Másnap délután Jacen hason feküdt a sűrű

aljnövényzetben, és elgurult alkatrészek után
kutatott. Lábát szándékosan kidugta a bok-
rok közül, hogy társai megtalálják, ha szüksé-
gük lenne a segítségére. De úgy tűnt, hogy
nélküle is boldogulnak.
Jaina éppen a hiperhajtómű beszerelésével
foglalatoskodott, Tenel Ka és Lowie pedig a
letört fényelnyelő panelt próbálta visszaillesz-
teni a helyére. Ezért egyikük sem zavarta Ja-
cent az alkatrészek felkutatásában.
A fiú egy levél alakú teremtményt figyelt,
amelynek alakja és zöld színe teljesen beleol-
vadt a környezetébe. Jacen közvetlenül az állat
mellett hasalt, mégis csupán akkor vette ész-
re, amikor az megmozdult. A fiú tisztában volt
a teremtmény szándékával. Az emberi szag
hamarosan egy sereg rovart fog a közelébe
csalogatni, és az állat hosszú, ragacsos nyelvé-
vel lecsaphat rájuk. De Jacen csalódást oko-
zott az állatnak, ugyanis nem akarta megvárni,
míg a rovarok hada ellepi a testét.
Mivel egyébként sem látott semmi érdeke-
set, felállt, hogy visszamenjen társaihoz. Köz-
ben könyökével meglökte az egyik növény szá-
rát, és a levelek közül egy fényes tárgy esett a
földre.
Amint felvette és letisztította, a fémtárgy fel-
ismerhetővé vált.
Egy birodalmi rangjelzés volt.
Jacen a rangjelzést nézegette, amint karnyúj-
tásnyira ismerős csillogásra lett figyelmes.
Azonnal megragadta a csillogó valamit. Az-
után vigyorogva kibotorkált a bokrok közül,
és visszament a TIE-vadászhoz.
76
 - Nézzétek, mit találtam! - mondta diadal-
masan. Jaina felsőteste teljesen eltűnt a piló-
tafülkében, amint éppen a hiperhajtóművet
próbálta csatlakoztatni a vadászgép többi
rendszeréhez.
- Egy pillanat - kiáltotta. Hangja egészen
távolinak tűnt.
Tenel Ka és Lowie abbahagyták a munkáju-
kat, és közelebb mentek Jacenhez, hogy meg-
nézzék, mit talált a fiú.
- Mi a csuda ez? Brosstű? - kérdezte Tenel
Ka az apró fémtárgyat nézegetve.
Jacen megrázta a fejét.
- Ez egy birodalmi rangjelzés. Valamilyen
egyenruháról szakadhatott le.
Közben Jaina is kimászott a pilótafülkéből,
és csatlakozott a többiekhez.
- Egész jól haladok - jegyezte meg.
Jacen átnyújtotta neki a rangjelzést, a lány
pedig bólintott, miután jól szemügyre vette.
- De ezt nézzétek meg! Ugyanott találtam!
- mondta Jacen, és feléjük nyújtotta a másik
kezét, amelyben egy kristálykígyót tartott.
- Jaj, ne! - sóhajtott Jaina. - Egy újabb kris-
tálykígyó... Ezután már két szökevényt kell ke-
resnünk.
Jacen bevetette azt a taktikát, amelynek a
húga sohasem tudott ellenállni.
- Majd te készítesz nekik olyan ketrecet,
amelyből nem tudnak megszökni...
Jaina arcán azonnal látta, hogy a csel be-
vált, a lány elfogadta a kihívást. Ugyanakkor
összeszűkült szeme egyértelműen jelezte, hogy
átlátott fivére ravaszkodásán.
- Ügyesen rászedtél - mosolyodott el végül.
- Jól van, készítek egy új ketrecet a kristálykí-
gyóidnak...
- Köszönöm - mondta sietve Jacen, mi-
előtt húga meggondolhatta volna magát. -
77
Te vagy a legrendesebb testvér az egész gala-
xisban!
- Csak ne hozd a szobádba a kígyót, amíg el
nem készült az új ketrec!
- Oké - bólintott Jacen. - Addig beteszem
a TIE-vadász rakterébe. Visszakaphatom a bi-
rodalmi rangjelzést?
Jaina odanyújtotta fivérének a kis fémtár-
gyat. Jacen tovább tisztogatta a ruhája ujjával
dörzsölve.
- Vajon a pilótáé volt? - tűnődött hangosan.
Lowbacca a lezuhant gépre pillantott, majd
felmordult.
- Lowbacca gazdám szerint nem valószínű,
hogy a pilóta túlélte a katasztrófát - mondta
Em Teedee. - Még akkor sem, ha a zuhanás
lendületét csökkentették a massassi fák lomb-
jai.
- De nem találtunk sehol csontvázat - je-
gyezte meg Tenel Ka.
Jacen vállat vont.
- Húsz év után ez nem meglepő. Sok dög-
evő él a dzsungelben. Biztosan széthordták a
pilóta maradványait.
- Lehetséges - bólintott Tenel Ka, bár úgy
tűnt, mint aki nincsen tökéletesen meggyőzve.
Valamennyien gondolataikba merültek, mi-
közben a külső burkolat utolsó hasadékát is
lefedték egy acéllemezzel. Azután mindenki
visszatért a saját munkaterületéhez, Jacen pe-
dig az aljnövényzet felderítését folytatta. A
meglelt rangjelzés rejtélye továbbra sem hagy-
ta nyugodni. Ezért csak olyan távolságra me-
részkedett, ahonnan láthatták a társai.
De a kíváncsiság és a felfedezés vágya még-
is egyre beljebb vonzotta. Nem lehetett túl
messze a TIE-vadásztól, amikor váratlanul egy
tisztásra érkezett. A tisztás legfeljebb néhány
méter átmérőjű volt, és azon a helyen egyál-
78
talán nem nőtt aljnövényzet. Az egész úgy né-
zett ki, mintha egy nagy súlyú állat, gyakori
ott-tartózkodásai alkalmával, teljesen letapos-
ta volna a növényzetet. A tisztás túlsó szélén
ösvény vezetett a sűrűbe. Az ösvény elég kes-
keny volt, de kétséget kizáróan fel lehetett is-
merni.
Jacen most már nem törődött azzal, hogy
társai közelében maradjon, kíváncsiságtól
hajtva elindult az ösvényen. A massassi fák,
amelyek között elhaladt, jóval fiatalabbak vol-
tak, mint a dzsungel fölé tornyosuló testvéreik.
Az alsó ágak lombozata teljesen befedte az
ösvényt; talán ezért nem vette észre Lowie a
magasból.
Az őserdő egyre sötétebbé vált körülötte,
amit még félelmetesebbé tett a vadon lakói-
nak hangja.
Amikor ráeszmélt, hogy túlságosan eltávo-
lodott a barátaitól, éppen egy újabb tisztásra
ért, amely csörgedező patak mellett húzódott.
Ismeretlen élőlények gátat építettek a me-
derbe, és a tisztás mellett kisebb tóvá duzzasz-
tották a patakot. A parton álló massassi fa
legalsó ága a földre hajlott, és a sűrű lombot
vastagon beburkolták mohával. így szinte kunyhót
alkotott; nyilván az eső és a szél ellen nyújtott védelmet
azoknak az állatoknak, amelyek az ösvényt kitaposták.
Jacen elméje letapogatta a tisztás minden
részét, de rovarnál nagyobb élőlény jelenlétét
nem érzékelte. Szíve hevesen dobogott, mi-
közben megközelítette a lenyúló faágból ki-
alakított kunyhót. Tudta, hogy rendkívül óva-
tosnak kell lennie. De vajon mi lehet ez a
hely?
Mi lesz, ha kiderül, hogy az itt élő állat vér-
szomjas ragadozó. Talán már itt ólálkodik vala-
hol a közelben.
79
 Jacen összerezzent, amint egy ág reccsenését
hallotta. De azután észrevette, hogy ő lépett
rá egy elszáradt gallyra. Benézve a kunyhóba,
szinte kővé dermedt a meglepetéstől.
A kunyhó hátsó oldala a massassi fa törzsé-
hez csatlakozott, amelybe valaki barlangsze-
rű üreget vájt. Akkorát, hogy egy ember állva
is felegyenesedhetett benne. A barlangban fá-
ból készült ágy állt, mellette szék és asztal. Az
ágyat ruhadarabokból összevarrt szalmazsák
tette kényelmesebbé. Az asztalon kis fatálak-
ban különféle aszalt és frissen szedett gyümöl-
csöket látott. Mellettük pedig egy félelmetes
formájú sisak hevert a hozzá tartozó légzőké-
szülékkel.
Egy birodalmi TIE-vadászpilóta sisakja!
Jacen levegő után kapkodva kibotorkált a
kunyhóból. Kiérve a szabadba megbotlott és
elesett. Amint felemelte a fejét, egy kövekből
kirakott tűzhelyet pillantott meg. Közelebb
ment a tűzhelyhez, majd ujjaival belekotort a
hamuba. A hamu még meleg volt.
Jacen az ösvény felé kezdett rohanni, majd
végigfutott a keskeny ösvényen, nem törődve
az arcába csapódó ágakkal, sem a riadtan me-
nekülő állatokkal, amelyek nyugalmát csörte-
tése megzavarta. Még akkor sem lassított,
amikor megpillantotta a lezuhant TIE-vadász-
gépet.
Futás közben társai felé kiáltott.
- Jaina! Tenel Ka! Lowie! Itt van! Életben
van! A TIE-vadász pilótája nem halt meg!
Három társa döbbenten meredt rá, amint
Jacen meghallotta a lombok zizegését a háta
mögött. Hirtelen hátrafordult, és egy ősz hajú
férfit pillantott meg, amint éppen átverekszi
magát a lombok között. Az idegen arcát mély
barázdák szántották; ruhája az évek során tel-
jesen elrongyolódott. Fekete bőrbe burkolt bal karja
80
természetellenesen összehúzódva simult a testéhez. Jobb
kezében viszont egy régi gyártmányú sugárpisztolyt tartott,
amelynek csövét az ifjú jedi lovagokra szegezte.
- Igen - mondta a birodalmi vadászpilóta.
- Nagyon is élek! Ti pedig a foglyaim vagy-
tok!
Tizenegyedik fejezet

Amint a TIE-vadászgép pilótája egy pillanat-

ra elfordította a fejét, Tenel Ka felugrott, és
belevetette magát a dzsungelbe, éppen olyan
gyors mozdulatokkal, ahogy azt a Dathomir
amazonjaitól tanulta.
- Rohanjatok! - kiáltotta, pontosan tudva,
hogy mit csinál. A vadon sűrű lombozata
elrejtette a pilóta szeme elől, miközben fede-
zéktől fedezékig szökkent a vaktában leadott
lövések elől.
Tenel Ka annyira tökéletesen hajtotta végre
az akciót, hogy jedi kiképzői büszkék lehet-
tek volna rá. A jól begyakorolt taktikák azon-
nal az eszébe jutottak.
Zavart kelteni az ellenségben! Cselekedj váratlanul! Okozz
meglepetést! Ne habozz valamit megtenni!
Tenel Ka igyekezett biztonságos távolságba
jutni, azután kissé megnyugodott, és eltüntette a nyomait.
Végül leült egy fa tövébe, és kissé
kifújta magát. Egész testéről szakadt a veríték,
és még néhány perc múlva is alig kapott leve-
gőt. A karját és a combját ért karcolásokkal
nem törődött. Szerencsére az erős bőrből varrt
tunika megvédte a komolyabb sérülésektől.
De miért nem hallotta a többiek csörtetését?
- Hozz segítséget! - kiáltotta Jacen a tisz-
tásról. Tenel Ka nem értette, hogy a többiek
miért nem szaladtak el?!

81
 Azután egy újabb lövés becsapódása tépte
szét a növényzetet a közelében. A pilóta még
mindig rá lövöldözött. A levegő nehézzé vált
az égő lombok kellemetlen szagától. Tenel Ka
a földre vetette magát, majd oldalra gördült,
és fától fáig szökellve tovább rohant. Ha fel-
adja a küzdelmet, a pilóta biztosan lelövi. Efe-
lől nem volt kétsége.
Szeretett volna minél gyorsabban eltávolod-
ni a pilóta fegyverének hatósugarától, miköz-
ben gyakran változtatott irányt, hogy ezzel
megtévessze az ellenséget. Észre sem vette,
hogy egyre mélyebbre hatol a Yavin-4 isme-
retlen dzsungelébe.
Lowbacca csak egy tized másodpercet késle-
kedett.
Tenel Ka azt kiáltotta, hogy „Rohanjatok",
azután eltűnt a vadonban.
A TIE-vadászpilóta Tenel Ka után lövöldö-
zött, és a wookiee ezt a pillanatot használta ki
a menekülésre. Egyetlen jól sikerült ugrással
felkapaszkodott a közeli massassi fa alsó ágai-
ra, azután sietve továbbmászott a biztonságot
jelentő magasságba.
A fa törzsét vastagon benőtte a futónövé-
nyek szövedéke. A gyors előrejutás nem oko-
zott gondot Lowbaccának. Közben a pilóta
észrevette a szökését, és nem törődött tovább
a már messze járó Tenel Kával. Most a woo-
kiee-t vette célba, és találomra leadott néhány
lövést. A levegő megtelt az égett növényzet és
az ózon szúrós szagával. A pilótát bizonyára
dühbe hozta, hogy már a második foglya is
megszökött, ezért felbőszültén tüzelt a lom-
bok között eltűnt wookiee feltételezett he-
lyére.
Lowbacca fáradhatatlanul mászott egyre fel-
jebb. Tudta, hogy a pilóta már nem okozhat
82
meglepetést számára, és hamarosan eléri a fa
koronájának csúcsát, ahol a T-23-asát hagyta.
Segítséget kell hoznia, hogy kiszabadítsa a
barátait! Ugy tűnt, hogy Tenel Ka már bizton-
ságba került, de Jacent és Jainát továbbra is
fogva tartotta a pilóta.
- Jaj! - nyögte Em Teedee. - Hová megyünk?
Az az ember meg akart ölni minket! El tudja
ezt képzelni, gazdám?
Lowie némán és fáradhatatlanul mászott to-
vább, hogy minél kisebb célpontot nyújtson a
pilótának.
Em Teedeet csupán egyetlen vakkantásra
méltatta.
- De igen, pontosan erről van szó - mondta
felháborodottan a kis droid. - Azért, mert nin-
csenek végtagjaim, még nem jelenti azt, hogy
nem akarok segíteni!
Odalenn megszűntek a lövések, a tisztás el-
csendesedett. Tehát Tenel Ka elmenekült. De
Jacen és Jaina még a pilóta fogságában van.
Lowbacca nem tudta, mit tegyen; hozzon se-
gítséget, vagy próbálja kiszabadítani őket.
A lombok egyre ritkásabbá váltak; Lowbac-
ca felért a fa tetejére, ahol a T-23-as várako-
zott. A vadászgép ugyanott volt, ahol hagyta.
Úgy érezte, ez az egyetlen lehetőségük a piló-
tával szemben.
Lowbacca kimondhatatlanul büszke volt a
járművére, amikor nagybátyja neki ajándékoz-
ta. De a gép most kicsinek és törékenynek lát-
szott, amint komoly veszélybe kerültek. Mégis
ez jelentette számukra az egyetlen lehetőséget.
A bogarak ciripelése és a madarak éneke
betöltötte a dzsungelt. Már nem hallott kiáltá-
sokat, sem lövések zaját. Minden elcsendese-
dett. Túlságosan is!
- Remek ötlet - jegyezte meg Em Teedee,
amint megpillantotta a T-23-ast. - Tehát visz-
83
szamegyünk a jediakadémiára, és hozunk se-
gítséget! Valóban ez a legokosabb dolog, amit
tehetünk.
De Lowie tudta, hogy az ikreket megölheti
a pilóta, mire ő visszatér az erősítéssel. Ezért
most kellett valamit tennie. Elmondta Em Tee-
dee-nek, hogy mi a szándéka, a kis droid azon-
ban kétségbeesetten tiltakozott.
- De Lowbacca gazdám! A T-23-as nem ren-
delkezik fegyverzettel. Hogyan akar harcolni a
TIE-vadászpilóta ellen, hiszen az hivatásos ka-
tona... ráadásul most eléggé elkeseredett hely-
zetben van.
Lowie ugyanerre gondolt, miközben beindí-
totta a T-23-as hajtóműveit. Azután néhány vakkantással
igyekezett megnyugtatni a droidot.
- Trükk? Miféle trükköt tud elővarázsolni a
zakója ujjából? - értetlenkedett a kis droid. -
Egyébként még zakója sincs.
A hajtóművek morajlása megszakította a
dzsungel csendjét. Lowie érezte az ülése hát-
támlájának remegését, amint a T-23-as lassan
emelkedni kezdett.
Lowie tudta, hogy rendkívül nehéz és veszé-
lyes lesz az ágak között manőverezni, de abban
bízott, hogy a repülőgép közeledése magára
vonja a pilóta figyelmét, és azalatt az ikreknek
sikerül elmenekülniük.
Lowbacca növelte a hajtóművek teljesítmé-
nyét, és a T-23-as kiemelkedett az ágak fede-
zékéből. Azután a gép orrát a tisztás irányába
fordította, majd a lehető legnagyobb sebesség-
gel megindult társai felé.
***
Jacen és Jaina egy pillanatra kővé dermedt,
amint megpillantották a birodalmi katonát.

84
Azután villámgyors hátraarcot csináltak, és
szaladni kezdtek. De a TIE-vadászgép roncsa
az útjukat állta. Jaina megragadta fivére kezét,
és az ikerpár kétségbeesve, félelemtől resz-
ketve próbálta elérni az őserdő biztonságot
jelentő rejtekét.
A birodalmi pilóta sugárfegyvere felugatott,
mély sebeket ejtve a dzsungel testén, ahol
Tenel Ka eltűnt a lombok között. A megper-
zselődött növényzet orrfacsaró szaga nehézzé
tette a levegőt. Jaina azt hitte, hogy barátnőjét
halálos találat érte, de akkor meghallotta a
dathomiri lány csörtetését, amint a szerencsét-
len teremtés menedéket keresett az újabb lö-
vések elől.
A pilóta Tenel Kát próbálta követni a tekin-
tetével, ezért nem vette észre Lowbacca szö-
kését. Az ikreknek sikerült megkerülniük a
roncsot, amikor Jacen megbotlott egy szerszá-
mosládában, és pofára esett.
Jaina megragadta fivére karját, hogy felse-
gítse, de a sugárfegyverből leadott lövések
végigszántották mellettük a földet. Jaina rette-
netesen megijedt, belátta, hogy nincs esélyük a
menekülésre. Felemelte mindkét kezét, jelez-
ve, hogy megadja magát. Jacen is feltápászko-
dott, és odaállt húga mellé. A pilóta néhány
lépéssel közelebb ment a megrémült gyerekek-
hez, sugárfegyverét rájuk szegezte, és fagyos
tekintettel méregette őket.
- Ne mozduljatok! - mondta. - Vagy meg-
haltok, mocskos lázadók!
A férfi fekete színű pilótaruháját rongyossá
tette a dzsungelben eltöltött idő. Nyomorék
bal karja elsorvadt a hosszú évek során, és
most élettelen testként csüngött a mellkasán.
A pilóta viharvert, vén róka volt. De szemé-
ből elszántság és erő sugárzott.
85
 -A foglyaim vagytok! - jelentette ki ellent-
mondást nem tűrő mély hangon, miközben a
pisztolya továbbra is a gyerekekre szegező-
dött.
- Leeresztheti a fegyvert - mondta nyugodt
hangon Jaina, felhasználva a rábeszélőképes-
ségről tanultakat. - Nincs rá szüksége. - Luke
bácsi elmesélte nekik, hogy kalandos útjuk
során Obi-Wan Kenobi arra is megtanította,
hogyan lehet a gyenge akaratú embereket be-
folyásolni az Erő segítségével.
- Nem kell használnia a fegyverét - ismétel-
te meg kedves hangon Jaina.
Jacen pontosan tudta, mit tesz a lány.
- Nyugodtan leeresztheti a fegyvert - bólin-
tott ő is.
Mindkettőjükből a bizalom és a jóindulat
sugárzott. Megpróbáltak bizalmat ébreszteni
a pilóta elvadult tudatában.
De a katona megrázta ősz fejét; a szeme ösz-
szeszűkült. A fegyvert tartó kéz egy pillanatra
elbizonytalanodott, de a cső továbbra is a gye-
rekekre szegeződött.
Miért nem működik az elmélet? - gondolta
Jaina.
- Engedje le a fegyvert - ismételte meg kis-
sé határozottabban. De a pilóta agyában a
besulykolt katonai szabályzat, amelyet elmé-
lyített a hosszú magány, áttörhetetlen kris-
tályburokká merevedett. Ez az ember szinte
beprogramozott robottá vált.
A pilóta olyan szemmel meredt a gyerekek-
re, ahogy a ragadozó méri végig áldozatait.
-A megadás: árulás - mondta a katona a
kívülről megtanult leckét.
Jacen érezte, hogy esélyük egyre csökken,
ezért más taktikát választott. Minden akarat-
erejét összeszedve megpróbálta kitépni a fegy-
vert a pilóta kezéből.
86
 A katona hirtelen megdermedt, majd üve-
ges szemével értetlenül bámult a két gyerek-
re.
-A pisztolyt! - súgta oda Jacen a húgá-
nak. Jaina megértette fivére szándékát, és
azonnal a fegyverre koncentrált. De a bőr-
kesztyűs kéz olyan szorosan markolta a su-
gárvetőt, mintha összenőttek volna. A katona
érezte, hogy egy mágneses erő próbálja le-
fegyverezni, ezért béna kezével is megfogta
a markolatot.
- Hagyjátok ezeket a jedi trükköket! - jelen-
tette ki hűvösen. - Ha további ellenállást tanú-
sítotok, akkor kivégezlek benneteket.
Mivel a gyerekek tisztában voltak azzal a
ténnyel, hogy a pilótának csak az elsütőbil-
lentyűt kell megnyomnia, és ők mindketten
halottak, ezért minden idegszálukkal a fegy-
verre kezdtek koncentrálni.
Ekkor fülsértő mennydörgés robaja rázta
meg a földet, és egy pillanattal később a T-
23-as elhúzott közvetlenül felettük.
- Ez Lowie! - kiáltotta Jacen, túlharsogva a
pokoli zajt, miközben leszakadt gallyak és le-
velek hullottak rájuk. A gép olyan félelmete-
sen csapott le, mint egy felbőszült bantha jég-
lény.
- Mit akar csinálni? - kérdezte csendesen
Jacen. - A gépén nincsen fegyverzet...
- Ezt a pilóta nem tudja! - válaszolta Jaina.
- Támadást színlel, hogy közben megszökhes-
sünk.
De a tökéletesen kiképzett birodalmi kato-
nát nem lehetett ilyen könnyen zavarba hozni.
Szétterpesztett lábakkal megállt a tisztás kö-
zepén, és fegyverével célba vette az újonnan
érkezett ellenséget.
Lowbacca pontosan tudta, mennyire sebez-
hető a gépe. Egyetlen jól irányzott találat a
87
hajtóműbe, és az egész játékszer, vele együtt,
atomjaira robban szét.
Lowbacca szédítő sebességgel közeledett, a
pilóta megcélozta a hajtóművet...
- Nem! - sikoltotta Jaina az utolsó pillanat-
ban. Már szinte látta a robbanást, amely el-
pusztítja a barátját, és a félelem akkora erőt
adott neki, hogy sikerült a pisztoly csövét né-
hány fokkal elfordítania. A lövés megolvasz-
totta a nehezen összetákolt TIE-vadászgép ol-
dalát. Azután a T-23-as meredek szögben
felemelkedett, és hangját hamarosan elnyelte
a messzeség.
Lowie-nak minden figyelmét lekötötte, hogy
ne zúzza magát halálra a massassi fák ágai
között.
- Menekülj Lowie amíg megteheted! - suttogta Jacen.
- Nem jut messzire - mondta a pilóta a távo-
lodó gépet figyelve.
A T-23-as már eltűnt a lombok felett, ami-
kor Jaina még mindig hallotta az ágak közt
összeroncsolódott gép hajtóműveinek halál-
tusáját.
A pilóta kifejezéstelen kőarca rájuk meredt,
azután pisztolya csövével intett.
- Velem jöttök! Ha ezt megtagadjátok, meg-
haltok!
Tizenkettedik fejezet

Lowbacca keményen küzdött, hogy a fák ko-

ronája fölött végigszáguldó T-23-as szabályta-
lan mozgását megpróbálja kontrollálni.
Sűrű, gomolygó füst tört elő a hajtóműből.
Lowie kétségbeesett pillantást vetett rá, hogy
megállapítsa a sérülés mértékét. Lángnyelve-
ket nem látott, a helyzet mégis elég aggasztó-
nak látszott. A késő délutáni szél erős turbu-
88
lenciát okozott, és fennállt annak a veszélye,
hogy földhöz csapja a könnyű gépet.
A fák koronája már olyan közel járt, hogy
néhány kiemelkedő ág végigkarcolta a jármű
alját. Szerencsére Lowbaccának sikerült egy
kissé feljebb emelnie a gépet, és valamennyire
stabilizálnia a repülés síkját. Lowie jó pilóta
volt; a történtek ellenére is képes lett volna
elvezetni a gépet az akadémiáig, hogy segítsé-
get hozzon. Nem tudta, mi történt Tenel Kával;
sikerült-e megszöknie, vagy ismét a pilóta fog-
ságába került. Csupán annyit tudott, hogy ő jelenti az
egyetlen lehetőséget három barátja számára.
Szíve hevesen dobogott, szemét marta a piló-
tafülkébe beáramló füst. A füstnek különös
szaga volt, és ez aggodalommal töltötte el.
Erezte, hogy szédülni kezd.
- Lowbacca gazdám - mondta Em Teedee.
- Az érzékelőim jelentős koncentrációjú gáz
beáramlását jelzik.
Lowbacca dühösen felmordult. Azt hiszi ez
a droid, hogy az ő szaglása nem elég kifino-
mult, hogy ezt észrevegye?
- Igen, tudom - folytatta Em Teedee. - Egy-
előre még nem veszélyes, de ha csökkentjük a
sebességet, kevesebb füst fog távozni a fülké-
ből, és a toxin mennyisége hamarosan eléri a
letális dózist.
A gép alja ismét végigszántotta néhány fa
kiemelkedő ágait. Lowbacca megpróbálta fel-
jebb emelni a T-23-ast, de ez a feladat ezúttal
még nehezebbnek bizonyult. Nem tudta, med-
dig képes a levegőben tartani a gépet.
Pedig meg kell csinálnia. Nem hagyhatja
cserben a barátait.
A T-23-as megremegett, majd zuhanni kez-
dett. Lowbacca minden erejét összeszedve

89
megpróbálta a magasban tartani a gépet, mi-
közben lélegzetét is visszafojtotta. A hajtómű
köhögésszerű hangot hallatott, azután leállt.
Lowbaccának teljes pilótatudására szüksége
volt, hogy megakadályozza a gép meredeken
ívelő zuhanását. Szerencsére a sűrű lombozat
lecsökkentette a T-23-as sebességét. Ugyan-
akkor az ágak ütéseitől a bal oldali hajtóműből
is vastag füst tört elő. A füst behatolt a pilóta-
fülkébe, és a wookiee torkát fojtogatta.
Lowbacca úgy érezte, szétpattan a feje, min-
denképpen el kellett hagynia a fülkét. Most
már csak azzal törődött, hogy minél előbb
megállítsa a gépet. Erősen szédült, ujjai nem
akartak engedelmeskedni akaratának.
Lángok továbbra sem csaptak ki a megron-
gálódott hajtóművekből, és a gép végül fenn-
akadt a sűrű lombokon. Lowbacca kimászott
a pilótafülkéből, majd teleszívta tüdejét a Yavin
4 párás levegőjével. Miközben lefelé mászott,
fájdalom hasított a térdébe. Bizonyára a mű-
szerfalnak ütközött, amikor a gép a lombok
közé zuhant.
Nem volt ideje ezen gondolkodni. Az első
mentőakciója kudarcot vallott, de még nem
adta fel a reményt. Mindig akadnak más lehe-
tőségek. Valahogy vissza kell jutnia az akadé-
miára.
Sietős mászása közben nem vette észre, hogy
Em Teedee tartószíjának kapcsa eltörött.
A kis droid leesett a mélybe.

Az éj sötétje hamarosan betakarta az őser-

dőt. Az éjszakai ragadozók megkezdték vadá-
szatukat, de Lowbacca folytatta útját.
A józan ész arra késztette, hogy ereszked-
jen le a felszínre, és ott haladjon fától fáig,
90
ahol az aljnövényzet elég sűrű ahhoz, hogy
védelmet nyújtson a számára. De néha, ami-
kor elfáradt, vagy fájós térde azzal a veszéllyel
fenyegette, hogy fel kell adnia a küzdelmet,
Lowbacca erős mancsait használva lendült
egyik ágról a másikra. Kifinomult látása jól
érzékelt mindent az alkonyi erdőben.
Egy percre sem akart megállni. Majd ráér
pihenni, ha már teljesítette küldetését.
Érzékszerveinek érzékenysége egy droid
szenzoraihoz hasonlított. Szaglása lehetővé
tette, hogy elkerülje a mocsaras, ingoványos
helyeket. Hallása különbséget tudott tenni a
lombok között fújdogáló szél zúgása és a kö-
zelben ólálkodó ragadozók neszezése között.
Lowbacca nem félt a sötétségtől, sem az ős-
erdőtől. A Kashyyyk dzsungeléi sokkal nagyobb
veszélyeket rejtettek, amelyekkel szembe kel-
lett néznie, hogy életben maradhasson/Emlé-
kezett a késő éjszakai játékokra barátaival és
unokatestvéreivel: fogócska a lombok közt,
vagy veszélyes expedíciók a fák alacsonyabban
húzódó ágaihoz.
Eszébe jutott a veszélyes próbatétel rituális
szertartása, melynek során minden arra érde-
mes ifjú elnyerhette a széles övet...
A szíve még most is hevesebben dobogott,
amint emlékezetébe idézte, miként ereszke-
dett le a felszínre azon az éjszakán. Lowie ko-
rábban mindössze kétszer járt a felszínen, ahol
hatalmas ragadozó növények és állatok éltek.
A próbatétel során meg kellett szereznie a
csillogó szálakat a halálos veszélyt jelentő szi-
rénnövény szirmai közül. A feladat során több
társa a segítségére lehetett, de Lowbacca egye-
dül akarta végrehajtani a feladatot.
A Kashyyyk éjszakái hidegek és párásak.
A csendet morgások, rikoltások, halálsikolyok
zaja töri meg. Amint Lowbacca leért a földre, megerősítette
91
hátizsákjának szíját, majd a szirénnövény felkutatására
indult.
Rendkívül óvatosan haladt fától fáig, mi-
közben minden érzékszervével a környeze-
tét figyelte. Szaglása messziről felismerte a
növény által kibocsátott feromont. Ezután
már a megfelelő irányt követte, és hamarosan
rábukkant hihetetlenül veszélyes prédájára.
A hatalmas virágot két ovális, sárga szirom
alkotta, amelyek rövid vörös nyélből nőttek
ki. A szétnyílt szirmok között látni lehetett a
csillogó szálakat, amelyek feromonj a magá-
hoz csalogatta a gyanútlan lényeket.
A virág gyönyörű látványt nyújtott; az ember
leküzdhetetlen vágyat érzett, hogy megérintse
a szirmok hamvas belső részét. De az érintés-
től a szirmok villámgyorsan összezárultak, a
peremükön végigfutó éles fogazat pedig bár-
kit kettéharaphatott.
Lowbacca egyedül akarta megszerezni a
csillogó szálakat. Legtöbbször néhány erős
felnőtt nyitva tartotta a szirmokat, miközben
a fiatal wookiee belemászott a virágba, és
végrehajtotta feladatát. De ez még a segít-
ség ellenére sem volt biztonságos. Előfordult,
hogy a fiatal wookiee elveszítette valamelyik végtagját, ha
nem bizonyult gyorsabbnak a ragadozó növénynél.
Éppen ezért Lowbaccának még óvatosabb-
nak kellett lennie. Felmászott a virág fölött
futó ágra, majd levette a hátizsákját. Azután
előkészítette a szükséges felszerelést: levegő-
szűrő maszk, erős kötél, vékony zsinór, vala-
mint egy összecsukható vibrátoros kés. A
maszkot az arcára rögzítette, hogy ne érezze
a szirénnövény csábító illatát. A virág által
termelt feromon leküzdhetetlen vágyat éb-
resztett bárkiben, hogy megérintse a szirmok
belsejét. Lowbacca szeretett volna minden
hibaforrást kiküszöbölni.
92
 Gyorsan kellett dolgoznia, mert az éjszaka
baljóslatú hangjai egyre közeledtek. Laza hur-
kot készített a vékony zsinórra, majd egy ülő-
két alakított ki saját maga számára az erős
kötél végén. Azután a kötelet átlendítette az
ágon éppen a virág fölött úgy, hogy a hurok
az egyik oldalon, a kötél szabad vége az ág
másik oldalán csüngjön le.
Amikor mindezzel elkészült, beleült a hu-
rokba, majd erős karjaival tartva a kötelet,
leeresztette magát a virág belsejébe. Olyan kö-
zel igyekezett kerülni a szálakhoz, amennyire
lehetett. Amint elérte a megfelelő magassá-
got, a fogaival tartotta meg a kötelet, hogy
mindkét keze szabaddá váljon. Azután a vé-
konyzsinórt ráhurkolta a csillogó szálakra, és
vibrátoros késével levágta őket.
Értékes zsákmányát éppen belerakta a háti-
zsákjába, amikor az ülőke csomója kioldódott.
Lowbacca egy pillanat alatt elkapta a kötelet,
de a mozdulattól kiesett a kezéből a vibráto-
ros kése. Jeges rémület markolt a szívébe. Pá-
nikszerű "mozdulatokkal mászott felfelé, és
csupán néhány centiméterrel előzte meg a szir-
mok bezáródását.
De Lowie mégis megszerezte a csillogó szá-
lakat, és ez volt a fontos. A vastag szálakból
övet készítettek, amelyet azóta is büszkén vi-
selt.
***
A kimerültség lassan hatalmába kerítette
Lowbacca izmait, miközben egyik massassi fá-
tól a másikig haladt egész éjen át.
A távolság nem jelentett a számára semmit,
csupán az számított, hogy minél előbb elérje
a jediakadémiát. Nem hallott mást, csupán sa-

93
ját lihegését. Sérült lábába minden lépésnél
belenyilallt a fájdalom, sűrű bundája pedig csu-
takossá vált az izzadságtól. Már apró, színes
karikák ugráltak a szeme előtt, de szaladt to-
vább megállás nélkül.
Azután egy pillanatra megállt. A massassi
fák eltűntek előle; azt hitte, eltévedt. De amint
felemelte a fejét, látta, hogy egy hatalmas tisz-
tásra érkezett. A leszállóhelynek kialakított
tisztásra! Szemben vele pedig ott magasodott
az ősi templom, melynek tornyai már kezdtek
kirajzolódni a hajnali fényben.
Lowbacca már nem gondolt arra sem, hogy
átvágjon a tisztáson. Megállt, és mély torok-
hangon bömbölni kezdett. Addig kiáltozott
torkaszakadtából, míg végül a templom bejá-
ratánál megjelent egy csapat sötét köpenyes
alak. A kezükben fáklyát tartottak, és sietve
közeledtek felé.
Az egész éjszakai rohanás és a belső feszült-
ség, amely erre az erőfeszítésre ösztönözte,
egy pillanat alatt feloldódott benne. Lassan
lerogyott a földre, és az üzenetet ismételget-
te.
Amint a hátára fordult, értetlenül bámuló
emberek vették körül. Tionne a wookiee fölé hajolt, és
félresimította a szemébe lógó csapzott tincseket.
- Lowbacca, aggódunk érted - mondta az
asszony. - Megsebesültél?
Lowie válaszolt, de az asszony szemmel lát-
hatóan nem értette. Még közelebb hajolt Low-
baccához, haja ezüstösen csillogott a fáklyák
fényében.
- Jacen és Jaina is veled volt? És Tenel Ka?
Egy pillanatra megállt, mert a wookiee újabb
választ morgott. Azután folytatta. - Történt
valami? Meg tudod mondani, hol vannak?
Lowbacca elmondta, hogy a barátait foglyul
ejtette egy pilóta, és segítségre van szükségük.
94
Tionne összevont szemöldökkel hallgatta, vé-
gül szomorúan megrázta a fejét.
- Sajnálom, Lowbacca. Egy szavadat sem ér-
tem.
Lowie az övéhez nyúlt, hogy aktiválja Em
Teedee-t, de ott nem talált semmit. A tolmács
droid eltűnt.

95
 Tizenharmadik fejezet

Tenel Ka megállás nélkül szaladt az alkonyi

dzsungel hideg, barátságtalan környezetében,
miközben megpróbált valami tervet kidolgoz-
ni. Karjait maga előtt tartotta, hogy tompítsa
a testének csapódó ágak ütéseit. Összefogott
haja kibomlott, és beleakadt a gallyakba. Ke-
zét, arcát összekarcolták a lombok.
A szíve hevesen vert, bőrerei kitágultak, és
a szemébe csorgott az izzadság. Mindezt még-
sem a futás tette, hiszen ahhoz már hozzászo-
kott, hanem a félelem. Életében először talál-
kozott ezzel az érzéssel. Az alkony lassan sö-
tétbe öltöztette az erdőt, a csendet különös
lények hangjai törték meg, amelyek prédára
lestek, vagy maguk váltak a nagyobb ragado-
zók áldozatává.
Tenel Ka átgondolta mindazt, amit a jedi-
akadémián tanult, de helyzetét egyre kilátás-
talanabbnak találta. Háta mögött hatalmas
szárnyak suhogását hallotta. Rémülten hátra-
fordult, miközben tovább futott. A dzsungel
egyre sötétebbé vált, így nem láthatta az előt-
te tornyosuló fatörzset, amelynek teljes se-
bességgel nekiütközött.
Lerogyott a földre, és reszkető ujjakkal végig-
tapogatta az arcát. Nem érzett vért, sem ko-
molyabb sérülést. Ettől kicsit megnyugodott.
A homlokán ugyan hatalmas dudor keletke-
zett, és a testét ért karcolások is egyre jobban
fájtak, de ezekkel nem törődött.
' A fának támasztva hátát, mérlegelni kezdte
a lehetőségeit. Azt pontosan tudta, hogy elté-
vedt. Fogalma sem volt róla, merre lehet az
akadémia, vagy mi történt a barátaival. Re-
mélte, hogy társainak sikerült megszökniük,
és azóta már biztonságba kerültek. Mindig
büszke volt az elszántságára, a testi erejére és
96
az ügyességére. Most mégis tehetetlennek
érezte magát, és el kellett ismernie, hogy pá-
nikba esett.
Amint ezt végiggondolta, lassan kezdett
megnyugodni. A sötétség közeledett, és neki
biztonságos helyet kellett keresnie, ahol el-
töltheti az éjszakát. Reggel pedig megkeresi
a jediakadémiát, és segítséget visz a barátai-
nak.
Bizonytalan lépésekkel továbbindult, mivel
a nap már lehanyatlott a horizont mögé, és az
árnyékok egyre félelmetesebbé váltak. Tenel
Ka már nem szaladt, hiszen a pilóta nem je-
lenthetett számára nagyobb veszélyt, mint az
éjszakai vadon ragadozói. Az útirányt pedig
régen elveszítette, és azt csak a nappali világí-
tásban találhatta meg.
Azután a felszín emelkedni kezdett, és egyre
sziklásabbá vált. A fák ritkultak, végül a lány
megpillantott egy hatalmas fekete sziklát. Úgy
tűnt, mintha vulkanikus képződmény lett vol-
na, amelyet benőtt a növényzet.
Tenel Ka közelebb ment a sziklához, és vé-
gignézett rajta. Nem tudta megállapítani, mi-
lyen magas lehet; teteje beleveszett a dzsungel
lombkoronáiba. De ahogy jobban megnézte,
felfedezett rajta egy szűk hasadékot. Arra gon-
dolt, hogy a hasadék egy barlangba vezet, ahol
biztonságban tölthetné az éjszakát. A nyílás
nem volt szélesebb fél méternél; Tenel Ka alig
tudott keresztülfurakodni rajta. Csupán egy
kényelmes, biztonságos helyre vágyott, ahol
kipihenheti magát.
A hideg, párás levegőtől dideregve lehevere-
dett a nedves földre. Minden izma sajgott, de végre igazi
harcosnak érezte magát. Csak akkor döbbent rá, hogy már
dél óta nem evett. A TIE-vadászgép javítása teljesen
lekötötte a figyelmét, azután pedig a pilóta megjelenése, a
menekülés és az átélt izgalmak eszébe sem jut-
97
tatták, hogy ennie kell. Most a barlang viszony-
lagos biztonságában gyomra követelni kezdte
a megszokott étrendet. A lány elővette övének
rekeszéből a túlélőkészlet proteinkoncentrátu-
mát, és megette. Ezt a kis készletet mindig ma-
gánál tartotta, hiszen gyakran járt a dzsungel-
ben. Igaz, ennyire még sohasem távolodott el
az akadémiától, és bár az étel csupán a létfenn-
tartását biztosította, a lány mégis örült bölcs
előrelátásának, hogy magával hozta.
Miközben a hideg koncentrátumot rágcsál-
ta, eszébe jutott a túlélőkészlet másik kis
darabja. Sohasem gondolta, hogy ezekre a hol-
mikra szüksége lesz. Egy parányi tűzgyújtó
szerszámot vett elő az övéből, majd összeko-
tort némi avart a barlang bejáratánál, és meg-
gyújtotta.
Dathomirban, a hazájában szándékosan no-
mád környezetben tartották a gyerekeket,
hogy később képesek legyenek elviselni az iga-
zi megpróbáltatásokat is.
Az avar gyorsan lángra kapott, és a tűz kissé
átmelegítette a lány testét. A hasadékon át
látni lehetett a vadon árnyait. Tenel Ka valódi
próbatételnek érezte a történteket. Keze fá-
zott, miközben még több kiszáradt fadarabot
húzott össze, hogy egész éjszakára melegben
maradhasson.
De bármit tett is, a levegő gyorsan hűlt, és a
dzsungel nyirkos kipárolgása lehűtötte a tes-
tét. Dideregve húzta össze magát... jólesett
volna egy korsó forró hapán sör, amit utoljára
a szüleivel fogyasztott. Elmosolyodott, amint
eszébe jutott Teneniel Djo és Isolder hercegnő
esküvője. Ha akkor otthon lett volna, csak ki
kellett volna nyújtania a kezét, hogy valame-
lyik fiatalember elkísérje a szertartásra.
Tenel Ka elfintorodott; sohasem vágyott
erre. Hercegnő: ostobaság. Ő mindig úgy gon-
98
dolta, hogy meg kell küzdenie azért, amit sze-
retne.
Az apja, Isolder of Hapes azt az elvet vallotta
a száműzetése során, hogy a megpróbáltatá-
sok tesznek valakit emberré, nem a királyi is-
kola neveltetése. Tenel Ka édesanyja a Da-
thomir bolygó primitív világában nevelkedett,
és büszke volt arra, hogy egyetlen leánya meg-
tanulta az Éneklő Hegy klánjának szokásait,
úgy viselkedett, öltözködött, mint a vidék har-
cos asszonyai.
Teneniel Djót viszont az tette boldoggá, ami-
kor a lánya elhatározta, hogy jedi lovag lesz,
és jelentkezik a jediakadémiára.
A szülők nemcsak azért örültek lányuk dön-
tésének, mert úgy vélték, Tenel Ka igazi elhiva-
tottságot érez valami iránt, hanem mert Luke
Skywalker és az ikrek a család régi barátai
voltak.
Jacen és Jaina egy pillanat alatt elfogadta a
lányt, igaz barátok lettek, és tudták, hogy so-
hasem hagyná cserben őket.
Jacen és Jaina. Az ikrek bíztak benne. Szük-
ségük volt a segítségére. Tenel Kát bántották
ezek az érzések. Didergett a barlangban, félt
az ismeretlen veszélyektől, és tudta, hogy haj-
nalig nem indulhat tovább.
Amint befúrta magát az elszáradt levelek
közé, halk szisszenésre lett figyelmes. A hang
a háta mögötti sötétségből hallatszott. Az-
után ismét minden elcsendesedett. Tenel Ka
arra gondolt, hogy bizonyára képzelődik; a
hangot az avar zizegése keltette. Mégis bi-
zonytalanság fogta el: kiszolgáltatottan töl-
teni az éjszakát egy felderítetlen barlang-
ban!?
A tűz fénye halványan megvilágította a köz-
vetlen környezetét. Nem vett észre semmifé-
99
le mozgást, amely veszélyes lény jelenlétére
utalt volna.
Ne butáskodj! mondta magának, saját szavait
ismételve, amikor valamelyik barátjuk meg-
ijedt valamitől. A teste tele volt zúzódásokkal
és karcolásokkal. Kilátástalan helyzete telje-
sen elkeserítette. Vajon mit gondolna róla
Jacen, ha most látná?! Biztosan kieszelne va-
jami újabb viccet.
Tenel Ka összeszorította a fogait, és igyeke-
zett másra gondolni. Összekotort néhány fa-
darabot, hogy a tűz minél tovább melegít-
hesse.
A füst egyre sűrűbbé vált; a keskeny nyílás
nem tudta biztosítani a légcserét. Tenel Ka
köhögni kezdett, és abban a pillanatban is-
mét figyelmes lett a korábbi hangra. Eleinte
halk nyávogásnak tűnt, majd hangos sikoltás-
sá vált. Amint felnézett a barlang mennyeze-
tére, madárszerű lényeket pillantott meg,
amelyek bőrszárnyaikkal egymást melegítve
pihentek. A füst felébresztette őket.
Az egyik gyíkfejű hüllő széttárt szárnyakkal
levetette magát a barlang mennyezetéről,
egyenesen Tenel Kára támadt. Kitárt szárnya-
inak fesztávolsága elérte a két métert. Borot-
vaéles fogai belemartak a lány combjába. Tenel
Ka nagyot rúgott az állatba, de ekkor a többiek
is támadásba lendültek.
Tenel Ka hátát a sziklafalnak vetette, és he-
vesen rugdosva, vagdalkozva igyekezett magá-
tól távol tartani a vérszomjas ragadozókat. Erős
bőrből készült tunikája megvédte teste jelen-
tős részét a komoly sérülésektől, de a combja
és a karja védtelenül maradt, kiszolgáltatva a
gyíkfejű hüllők harapásainak.
Az egyik támadót belerúgta a tűzbe, amitől
az hirtelen felparázslott, és erős fénye egy pil-
lanatra megriasztotta a többieket.
100
 Tenel Ka érezte, hogy megtalálta az állatok
gyenge pontját: a tűz, amelytől minden lény
retteg. De azzal is tisztában volt, hogy nem
maradhat tovább a barlangban. Ismeretlen ál-
latok éjszakai búvóhelye lehet. Tovább kell
folytatnia az útját.
Kimászott a hasadékon, és elindult a sötét-
be burkolódzott lombok között.
A gyíkfejű predátorok pedig követték.

101
 Tizennegyedik fejezet

A pilóta a kis tisztásra kísérte a két foglyot,

ahol a durván összetákolt menedékben az el-
múlt húsz évet töltötte.
- Tehát ezért szaladtál hozzánk - jegyezte
meg Jaina a fivérére pillantva. - Megtaláltad
a búvóhelyét.
Jacen bólintott.
- Kuss legyen! - kiáltott rájuk a birodalmi
katona.
Jaina torka kiszáradt, azután nagyot nyelt,
miközben körülnézett a tisztáson. Az árnyé-
kok egyre hosszabbá váltak; az éjszaka gyor-
san közeledett. A lány el sem tudta képzelni,
hogyan volt képes életben maradni a pilóta
egyedül ebben a környezetben ennyi éven át.
A Yavin-4 klímája szükségessé tette, hogy a
katona megfelelő életkörülményeket biztosít-
son magának. Egy massassi fa vastag törzsébe
barlangot vájt, a bejárat elé pedig lehajlított
egy dús lombú ágat. Mindez védelmet nyújtott a ragadozók
és az időjárás viszontagságai ellen. Az élő barlang elég
kényelmesnek látszott. Jaina elképzelte, mennyi
munkájába került a katonának, míg ezt a helyet
kialakította.
A tisztás kényelmesnek és barátságosnak lát-
szott. A patak nyújtotta az ivóvizet, a kis fel-
duzzasztott tó pedig még fürdésre is lehetősé-
get adott. A férfi tökéletesen berendezkedett
az egyedüllétre. Tudta, hogy hosszú időt kell
magányosan eltöltenie, mire valaki a segítsé-
gére érkezik. Ha egyáltalán eljön egyszer va-
laki.
A birodalmi katona megállt a barlang bejá-
rata előtt, majd a gyerekekre parancsolt.
- Lehasalni! - mondta. - Mindkettőtöknek!
Kezeket a tarkóra!
102
 Jaina Jacenre pillantott, amint a fiú hasra
feküdt a földön. Tudta, hogy nem szökhetnek
meg, ezért ő is engedelmeskedett. A pilóta a
lombtakaróhoz lépett, majd kihúzott belőle
egy vöröses színű zsinórt, és leszakította. A
vörös zsinór a nebula orchidea indája volt,
amely növényi mivolta ellenére úgy tekergő-
zött, mint egy kígyó. A katona villámgyorsan
összekötözte vele Jaina csuklóit, majd Jacenét
is. Az ágról leszakított indák elpusztultak, mozgásuk egyre
lassult, végül teljesen elveszítették rugalmasságukat, és
szilárd bilincset alkottak.
Jacen és Jaina egymásra néztek. Szerettek
volna beszélgetni, de nem akarták tovább inge-
relni fogvatartójukat.
A tisztás felé menetelve testük megizzadt,
és most a párás, hűvös levegőtől ragacsossá
vált. Jaina keze még mindig olajos volt a TIE-
vadász hajtóművének szerelésétől. A dzsun-
gel levegője gyorsan hűlt, és az ikrek dideregni
kezdett. Csuklójukba belevájódott a szorosan
rátekert inda. Elkeserítőnek érezték helyze-
tüket.
Fogságba kerülésük óta körülbelül egy óra
telt el, és nem hallottak semmit Lowbaccáról
és Tenel Káról. Jaina attól félt, hogy valami
bajuk esett; megsebesítette őket a pilóta, vagy
eltévedtek a dzsungelben. De azután belátta,
hogy a saját helyzetük sokkal veszélyesebb,
mint barátaiké.
A pilóta szó nélkül felrángatta az ikreket a
földről, majd a bejárat előtt lévő, kövekből
kirakott tűzhelyen átlépve durván belökte
őket a barlangba. A kőből kifaragott székek
felszínét simává és fényessé csiszolta a hajdani
Birodalom pusztulása óta eltelt sokévi hasz-
nálat.
A Yavin végleg eltűnt a horizont mögött, és
a hatalmas narancsszínű bolygó utolsó suga-
103
rai bearanyozták a tájat. A magasban szétterü-
lő lombkoronák eltakarták a csillagokat, ezért
a felszínen sokkal sötétebb volt, mint amilyet
Jacen és Jaina valaha látott a Coruscanton.
A pilóta odament a kis farakáshoz, amelyet
fáradságos munkával gyűjtött össze nyomo-
rék kezét is felhasználva. Jártában-keltében
mindig hozott magával néhány száraz ágat,
amelyekből esténként tábortüzet rakott.
Miután a fadarabokat gondosan elrendezte
a tűzhelyben, levett egy tűzszerszámot a polc-
ról, és a fadarabokra irányította. De csupán
néhány szikra pattant, a tűz nem akart lángra
kapni. A pilóta szemmel láthatóan már hozzá-
szokott ezekhez a nehézségekhez. Nem dü-
höngött, nem kezdett káromkodni, csupán a
feladatra koncentrált. És amikor sikerült tüzet
gyújtania, nem látszott boldognak, sem elége-
dettnek.
Amikor a tűz már égett, a pilóta visszatért a
barlangba, magához vett egy szőlőindákból
font kosarat, majd távozott. Hamarosan ismét előkerült egy
hatalmas gömbölyű gyümölccsel, amelyet undorító
varacskos héj borított. Jaina nem ismerte fel a gyümölcsöt;
ilyet még sohasem ettek az akadémián.
A katona nyomorék kezébe vette a gyümöl-
csöt, majd egy élesre csiszolt kővel meghá-
mozta. A gyümölcs belseje halványsárga volt.
A pilóta feldarabolta, majd az egyik darabot
Jaina szája elé tartotta.
- Egyél!
A lány egy pillanatra összeszorította az aj-
kait, mert arra gondolt, hátha a pilóta meg
akarja mérgezni. De azután belátta, hogy a
pilóta más módon is bármikor megölhetné.
Egyébként pedig éhes és szomjas volt.
Kezeit továbbra is szorosan tartotta a kiszá-
radt inda, ezért előrehajolt, és kitátotta a szá-
ját, hogy bekapja a feíé nyújtott fafatot. Leg-
104
nagyobb meglepetésére a gyümölcs rendkí-
vül ízletesnek bizonyult. Lassan rágta, hogy
tovább érezze az ízét, végül lenyelte.
Jacen szintén elfogadta az ételt. Azután kö-
szönetképpen bólintottak, a pilóta pedig kife-
jezéstelen arccal bámult rájuk.
Jacen úgy érezte, hogy itt az idő beszélge-
tést kezdeményezni.
- Mi a szándéka velünk, uram? - kérdezte
udvariasan.
A pilóta kőmerev arccal nézte néhány má-
sodpercig, majd elfordította a fejét, és a tűz
lángjait figyelte.
- Még nem döntöttem el.
Jaina visszafojtotta lélegzetét. Ez az egész egy
szörnyű véletlen műve. A pilóta bizonyára na-
pok óta figyelte őket, amint a TIE-vadászt ja-
vítgatták, mégsem tett semmit. Azután Jacen
véletlenül felfedezte a búvóhelyét, és ő kényte-
len volt cselekedni.
Vajon mit tehet velük a birodalmi katona?
Nincs sok választása.
- Mi a neve? - kérdezte Jaina.
A pilóta a fekete kesztyűre pillantott, amely
nyomorék kezét burkolta, azután lassan, akár
egy droid, amelynek elromlottak a szervomo-
torjai, a lány felé fordult.
- CE3K-1977 - mondta gépiesen az azono-
sítási számát.
- Nem a számát kérdeztem - folytatta Jaina.
- A nevét. Az enyém Jaina; ő pedig a fivérem,
Jacen.
- CE3K-1977 - ismételte meg kifejezéste-
len hangon a pilóta.
-A neve? - kérdezte meg harmadszor is a
lány.
Végül a kérdés mégis eljutott a katona el-
tompult tudatába. Végignézett szétfoszlott
105
uniformisán, szája kinyílt, majd becsukódott
néhányszor, de hang nem jött ki belőle.
- Qorl... - mondta mély torokhangon. - A
nevem Qorl volt.
- Mi az ősi nagy templomban lakunk - ra-
gadta meg a beszéd fonalát Jacen, arcán olyan
mosollyal, amivel az anyját is mindig lefegy-
verezte, ha mérges volt rá. De ez nem hatott a
pilótára.
- Az a lázadók támaszpontja - jelentette ki
Qorl.
- Nem, most már iskola - szólt közbe Jaina.
- Bárki tanulhat ott. Már nem támaszpont.
Valamikor az volt... de annak legalább már
húsz éve.
- Az a lázadók támaszpontja - zárta le a
vitát a pilóta.
Jaina belátta, hogy nincs értelme tovább
erőltetni ezt a témát.
- Hogyan került ide? - kérdezte a lány hátát
a sima kőtámlának támasztva. - Mióta él a
dzsungelben?
A megszáradt indák annyira elszorították a
csuklóját, hogy a keze elzsibbadt.
A pilóta üveges szemmel bámulta a lángo-
kat. Ugy tűnt, mintha a memóriájában kutatna
régen eltemetett emlékek után.
-A Halálcsillag - mondta Qorl. - A Halál-
csillagon voltam pilóta. Azért jöttünk ide, hogy
elpusztítsuk a lázadók támaszpontját, miután
Moff Tarkin kormányzó megsemmisítette az
Alderaant. Ez volt a következő célpont.
Jaina döbbenten hallgatta a katona szavait.
Az anyja sokat mesélt a békés Alderaanról, a
füves pusztákról, az égbe nyúló hegyekről. Leia
hercegnő otthona volt a galaktikus kultúra és
civilizáció központja. Azután a Birodalom
egyetlen pillanat alatt megsemmisítette.
106
 - El kell pusztítanunk a lázadókat! - foly-
tatta Qorl, mintha litániát mondana. - A lá-
zadók ártanak a Birodalomnak. Az uralkodó
új rendje megvédi a galaxis egységét. A láza-
dók szét akarják zúzni ezt az álmot. Ok a béke
és stabilitás ellenségei, tehát el kell törölnünk
a lázadókat.
- Maga a Halálcsillagon teljesített szolgála-
tot? - kérdezte Jacen. - De hiszen annak már
húsz éve. Mi történt magával tulajdonképpen?
Qorl továbbra is a lángokat bámulta.
-A lázadók tudták, hogy jövünk. Harcoltak.
Minden vadászgépüket bevetették a Halálcsil-
lag ellen. A TIE-vadászok is felszálltak. Az
egységem valamennyi tagját lelőtték az X-szár-
nyúak. Kereszttűzbe kerültem, és megsérült a
gépem. Kormányozhatatlanná vált, így elsod-
ródtam a Halálcsillagtól.
- Vissza kellett volna térnem, hogy megja-
vítsák a gépem, de valamennyi kommuniká-
ciós csatornát lefoglalta az ütközet irányítása.
A Yavin negyedik holdja felé sodródtam. Köz-
ben megpróbáltam valakit elérni a kommuni-
kációs csatornákon, hogy hívjon segítséget.
Azt a választ kaptam, hogy várjak türelme-
sen, a mentőegység hamarosan megérkezik.
- De hiába várt a mentőegységre, és végül
lezuhant - mondta Jaina.
-A dzsungel felfogta a zuhanásomat. Az
egyik solarpanelem beleakadt az ágakba és
leszakadt, én pedig kiestem a gépből. A sűrű
aljnövényzet megvédett a pusztulástól, de a
karom csúnyán megsérült, több helyen eltört,
és a könyökízületem is szétroncsolódott.
Ahogy felnéztem az égre, észrevettem, hogy
a Halálcsillag felrobban. Mintha egy pillanat-
ra két nap ragyogott volna az égen. Az űrál-
lomás izzó darabjai hullottak a földre, több
helyen erdőtüzet okozva. Hetekig hamu szál-
107
lingózott a levegőben, mintha hó esett vol-
na.
En pedig itt maradtam.
A lángok megvilágították Qorl mélyen ba-
rázdált arcát. Odakintről behallatszottak az
éjszakai dzsungel jellegzetes hangjai. Úgy tűnt,
mintha a pilóta csak magának mesélné el a
régi történetet. Nem is vette észre a feszülten
figyelő két foglyot.
- En csak vártam és vártam itt, a parancs-
nak megfelelően. De senki sem jött a megmen-
tésemre.
- De annyi éven át? - kérdezte Jaina. - Ezt
a helyet mindenki elhagyta, de az akadémia
működik már csaknem tizenegy éve. Miért
nem kereste fel? Nem vette észre, mi történt
a galaxisban a lezuhanása óta?
-A megadás: árulás! - vetette oda dühösen
Qorl.
- Higgye el, hogy nem hazudunk - állította
Jacen. - A háborúnak vége. A Birodalom már
nem létezik. Darth Vader halott. Az uralkodó
halott. Az Új Köztársaság uralkodik. A Biro-
dalom utolsó hívei a Core rendszerben rej-
tőzködnek.
- Nem hiszek neked - csattant fel Qorl.
- Ha visszavisz minket a jediakadémiára, be
tudjuk bizonyítani. Megmutatunk mindent -
javasolta Jaina. - Nem akar hazamenni? Nem
szeretne elmenni erről a helyről? Meg tud-
nánk gyógyítani a karját is.
Qorl a nyomorék karjára pillantott.
- Meggyógyítottam, amennyire tudtam. Ne-
kem így is megfelel, bár eleinte rengeteg fáj-
dalmat okozott.
- De mi rendelkezünk jedi gyógyászokkal!
Vannak orvos droidjaink. Megint boldog le-
hetne. Miért maradna itt? Nincs mit elárulni:
a Birodalom már nem létezik.
108
 - Elég! A Birodalom örökké létezni fog. Az
uralkodó legyőzhetetlen.
- Az uralkodó halott - szólt közbe Jacen.
- Az uralkodó halhatatlan.
- De ha nem engedi, hogy elvigyük innen és segítsünk,
akkor mi a szándéka velünk? -
kérdezte Jaina. - Mit tehetünk magáért,
Qorl?
A pilóta végignézett az ikreken. Viharvert
arcvonásai ismét erőt sugároztak, amint az
agyából kipattant ötlet új reményt csillantott
fel.
- Befejezitek a gépem javítását - jelentette
ki. - Azután itthagyom ezt a börtönholdat.
Visszatérek a Birodalomba, mint a háború hő-
se. A megadás: árulás. És én sohasem adtam
meg magam.
- És mi lesz, ha nem segítünk? - kérdezte
Jacen. Jaina bele akart rúgni, hogy ne provo-
kálja a pilótát.
Qorl kifejezéstelen arcai nézett a fiúra.
- Akkor te feláldozható vagy.
Tizenötödik fejezet

Néhány másodpercbe telt, mire Em Teedee

beállította az érzékelőit, miután leesett Lov-
bacca övéről. Egyre csak zuhant az égbe nyú-
ló massassi fa tetejéről a lombokon át, míg
végül az alsó ágakat beszövő indák megállí-
tották.
- Lowbacca gazdám! Jöjjön vissza! - mond-
ta teljes kapacitásra állítva a hangképző rend-
szerét. - Ne hagyjon itt! Ó, jóságos tervezőm!
Tudtam, hogy ez rossz ötlet.
Optikai érzékelőit az alkonyi fényerőhöz
igazította. Odalenn az egymásba fonódó lom-
bok miatt sokkal sötétebb volt, mint a maga-
sabb részeken. Az összefüggő lombtakarótól
109
még egy akkora tömeget sem lehetett látni,
mint egy fiatal wookiee.
- Segítség! Segítség! - kiabálta Em Teedee.
Ugy döntött, hogy a továbbiak folyamán negy-
venöt másodpercenként fog kiáltani, mert kal-
kulációja szerint ez az az időintervallum,
amely ahhoz szükséges, hogy valaki hallótá-
volságból odaérjen hozzá.
Mivel nem tudott mozogni, nem állapíthat-
ta meg a pontos helyét, de úgy gondolta, hogy
körülbelül húszméternyire lehet a talajfel-
színtől. Abban bízott, hogy a szél hatására
nem nyílnak szét alatta a lombok, és nem
folytatja zuhanását. A talajt sok helyen vulka-
nikus eredetű kőzet borította, amelyre ráesve
megsérülhetett, esetleg szétzúzódhatott vol-
na. Az ütközés következtében megsérülhet
valamelyik érzékelője, vagy hangképző rend-
szere, és akkor sohasem találják meg.
Eltelt negyvenöt másodperc, ezért újra segít-
ségért kiáltott, azután várakozott. A követke-
ző egy órában ugyanezt a taktikát folytatta,
abban a reményben, hogy meghallja valaki, és
a segítségére siet.
De amikor egy ragadozó komoly érdeklő-
déssel vette szemügyre, Em Teedee inkább
úgy döntött, hogy kikapcsolja hangképző
áramkörét.
Egy csapat csacsogó woolamander vonult át
az alacsonyan húzódó lombokon, gyümölcsö-
ket és fiatal hajtásokat gyűjtve. Az állatok
rendkívül mozgékonyak voltak, és hihetetlen ügyességgel
lendültek egyik ágról a másikra. Élénk tekintetük azt a
lényt kereste, aki ordítozásával felverte az éjszakai
dzsungel csend-
jét.
Em Teedee a Yavin-4-ről kapott információi-
ból tudta, hogy a woolamanderek kíváncsi,
társas lények. Meghallották a kiáltozást, és el-
110
kezdték keresni a hang forrását. Sötétséghez
szokott szemük hamar észrevette a fényes tol-
mács droidot. A színes bundájú teremtmények
Em Teedee köré sereglettek.
- Ó, nem - kiáltotta ijedten a droid. - Nem
titeket hívtalak. Azt reméltem, hogy másvala-
ki fog megmenteni.
A woolamanderek közelebb merészkedtek,
és gyanakvóan nézték a különös teremtményt.
- Menjetek innen! Hess! - mondta Em Tee-
dee.
A woolamanderek szemmel láthatóan örül-
tek felfedezésüknek. Az egyik hím megragad-
ta a droidot, és kiemelte a lombok közül.
- Tegyél le! - szólította fel Em Teedee. -
Ragaszkodom hozzá, hogy visszarakj oda, ahol
voltam!
A hím átnyújtotta a droidot a párjának, aki
érdeklődéssel tapogatta a világító szemeket.
Megpróbálta az ujját belenyomni a szenzor
belsejébe.
- Az a szemem, te hülye! - mondta felhábo-
rodottan Em Teedee. - Vidd onnan az ujjad!
Jaj, most fejjel lefelé vagyok. Fordíts meg, és
tegyél le azonnal!
A nőstény megrázta a droidot, hátha más-
féle hangot is hallhat. Azután letette egy ágra,
majd kettészakított egy gyümölcsöt. Em Tee-
dee-t pánik fogta el, amint érezte, hogy ismét
zuhanni kezd. De egy pillanattal később újabb
lombok fogták fel.
- Segítség! - kiáltotta Em Teedee.
Az egyik fiatal woolamander lemászott az
alacsonyabban húzódó ágra, és magához vet-
te az ijedt droidot. Azután boldogan és dia-
dalmasan elvonult szerzeményével. A többi
fiatal woolamander élénk csacsogással vetet-
te magát utána, hogy megkaparintsák az új
játékszert.
111
 Em Teedee áramköreit annyira kimerítette
az átélt izgalom, hogy érzékelői felmondták a
szolgálatot.
Valamikor az éjszaka közepén aktiválódott
újra a fényérzékelő rendszere, de nem látott
semmit, mivel optikai szenzorait vastag szőr
borította.
Enyhe mozgást, szuszogást érzékelt. A fia-
tal woolamander elaludt. Em Teedee megálla-
pította, hogy az állat a fák lombjai között al-
szik, hanyatt fekve, és új játékszerét a mellka-
sához szorítja.
Körülöttük békésen szuszogott az egész
törzs. Em Teedee legszívesebben ismét kiáltoz-
ni kezdett volna, hátha meghallja valaki, és
megmenti.
Végül úgy döntött, hogy csendben marad,
nem lármázza fel az egész törzset. Ha valaki a
megmentésére érkezik, annak közeledését
úgyis meghallja. Elhatározta, hogy reggelig
nem kiált segítségért. Csupán abban remény-
kedett, hogy a következő nap szerencsésebb
lesz.

112
 Tizenhatodik fejezet

A hajnal gyorsan közeledett, amint a Yavin

távoli napja megjelent az égbolton. A dzsun-
gel teremtményei felébredtek, és hozzáláttak
szokásos tevékenységükhöz. A levegő egyre
melegebbé vált, és az őserdő felett párafel-
hők terültek szét.
Jacen és Jaina nagyon kényelmetlenül töl-
tötte az éjszakát. Alig tudtak aludni valamit,
mivel kezüket szorosan tartotta a megszáradt
inda. Jacen egyre csak arra gondolt, bár sok-
kal többet foglalkozott volna az Erő tanulmá-
nyozásával, mint az állatállománya gyarapí-
tásával, így most nem volt képes kibontani
vagy elszakítani a csuklójára tekert folyon-
dárt.
Amint elég világos lett, Qorl odament a gye-
rekekhez, és felrázta őket. Azután friss vizet
hozott a patakból, inni adott nekik, végül a
kőkésével elvágta a bilincsként használt in-
dát.
Jacen megmozgatta elgémberedett ujjait.
Érezte, amint újra megindul a vérkeringés a
kezében.
A birodalmi katona rájuk szegezte a fegy-
verét, majd intett, hogy induljanak.
- Vissza a TIE-vadászgéphez! - adta ki a
parancsot. - Kezdjetek dolgozni!
Jacen és Jaina végigment a keskeny ösvé-
nyen, miközben a pilóta mindvégig ott volt
mögöttük felemelt fegyverével. Azután elér-
ték a tisztást. A hajnali nap fényében ezüstö-
sen csillogtak a páracseppek. Jacen gyomra
összeszorult, amint megpillantotta az üszkös
foltokat, amelyeket a pilóta sugárvetője oko-
zott, mikor megpróbálta a menekülő Tenel Kát
és Lowbaccát eltalálni.
113
 - Tudom, hogy már majdnem végeztetek a
javítással - mondta a pilóta. - Napok óta fi-
gyellek benneteket. Ma befejezitek a munká-
latokat!
Jaina a pilóta szemébe nézett.
- Nem tudunk olyan gyorsan haladni, mivel
csak ketten vagyunk. Ez a gép húsz évvel ez-
előtt zuhant le. Minden részét meg kell takarí-
tanunk a rárakódott szennyeződésektől, és az
energiaátalakítót is meg kell javítani.
Jacen tudta, hogy a húga hazudik.
-A hajtóművet is rendbe kell hozni, vala-
mint a levegőcserélő rendszert...
Qorl felemelte a fegyverét, de a hangja to-
vábbra is kifejezéstelen maradt.
- Ma befejezitek - jelentette ki a pilóta.
A fene vigyen el - suttogta Jacen, majd han-
gosan annyit mondott: - Meglátjuk, mit te-
hetünk.
- Rendben van - sóhajtott egy nagyot Jaina.
- Jacen, hozd ide nekem azokat a szerszámo-
kat, amelyekben tegnap hasra estél. És a
hidrokulcsokat. Először a hajtóművet javí-
tom meg.
Qorl leült a földre, hátát az egyik fatörzs-
nek támasztotta, és a gyerekek tevékenységét
figyelte. Közben ép kezével elpöckölte lábá-
ról a szemtelenkedő rovarokat. Jacen igyeke-
zett tudomást sem venni a katonáról és a fegy-
verről.
Jacen izzadságtól ragadó arca körül millió-
nyi rovar döngicsélt. Odavitte a ládát a húgá-
nak, Jaina pedig bemászott a TIE-vadász haj-
tóművéhez.
Érezte a lány tehetetlen dühét: nem tudott
egyetlen elfogadható tervet sem kitalálni. Ja-
cen úgy vélte, az egyetlen lehetőségük, ha sza-
botálják a munkát. De ez veszélyes lehet, hi-
szen Qorl figyeli őket, és ki tudja, mire képes
114
ez az elborult elméjű vadember, ha felbőszítik.
Ezért nem kockáztathatták meg.
Jacen csak abban bízott, hogy Jaina még
nem szerelte be a hiperhajtóművet, amit ap-
juktól kapott. Talán ha egy kicsit elpiszmog-
nának, és a munkálatok lassabban haladná-
nak...
Azután újabb trükkel próbálkozott. Letö-
rölte homlokáról az izzadságot, majd a piló-
tához fordult. Gyomra erősen összeszorult,
amint megpillantotta a rászegeződő fegyver
csövét.
- Qorl - szólította meg a katonát, annak em-
beri nevét használva. - Kaphatnánk egy kis
vizet meg gyümölcsöt? Éhesek vagyunk. Job-
ban tudnánk dolgozni, ha ehetnénk valamit.
Qorl bólintott, majd felegyenesedett, de hir-
telen megmerevedett, és visszaült eredeti hely-
zetébe.
- Vizet és ételt akkor kaptok, ha végeztetek
a javítással.
- Micsoda? - nyögte kétségbeesetten Jacen.
- De a javítás estig is eltarthat.
- Akkor szomjasak és éhesek lesztek - je-
lentette ki Qorl. ATIE-vadászpilóta türelmet-
lennek látszott.
Nyilvánvalóan attól félt, hogy Tenel Kának
vagy Lowbaccának mégis sikerült eljutnia az
akadémiára, és hamarosan segítséget hoznak.
Elég nagy távolságra voltak a templomtól, és
az utat a dzsungel sűrűjében kellett megten-
nie a szökevényeknek, de nem zárhatta ki
annak a lehetőségét, hogy mégis sikerült ne-
kik.
Jaina befejezte a hűtőrendszer javítását, és
elégedetten nézte munkája eredményét. Az-
után megtörölte izzadt homlokát, majd a pi-
lótára pillantott.
115
 - Qorl! Kit fog meglátogatni, amikor haza-
megy?
- Jelentkezem az egységemnél - válaszolta
a pilóta.
- De azután hazamegy, nem? Van családja?
- A Birodalom az otthonom és a családom.
- De bizonyára van igazi családja, aki sze-
reti magát.
Qorl egy pillanatig habozott, azután fenye-
getőn felemelte a fegyvert.
- Folytasd a munkát!
Jaina nagyot sóhajtott, majd intett a fivéré-
nek.
- Gyere, Jacen! Tisztítsuk meg a gép felszí-
nét, hogy befoltozhassuk még azokat a lyuka-
kat. A lány a tenyérnyi nagyságú üszkös foltok-
ra mutatott, amelyet előző este a pilóta fegy-
vere okozott a gépen.
Jaina leköszörülte a sérülések széleit, Jacen
pedig fémtömítő anyagot keresett a szerszá-
mosládában. A fémtömítőt belekenték a nyílá-
sokba, a felületét pedig elsimították. Megköt-
ve olyan szilárd anyagot képezett, mint a gép
burkolatának páncélzata.
A harmadik sérülés a gép felső részén kelet-
kezett, pontosan azon a lemezen, amely a pi-
lótafülkét védte. Jacen magához vette az utol-
só tubus kenőcsöt, majd felmászott a fülke te-
tejére. Azután gondosan telenyomta a nyílást
fémtömítővel, elsimította a felületet, majd
várt, hogy az anyag megkössön.
Amint ott üldögélt, halk neszre lett figyel-
mes. Benézett a raktérbe, és halvány csillogást
látott odabenn. Jacen szíve nagyot dobbant,
amint benyúlt a pilótafülkébe, és megragadta
a kristálykígyót. A remény kezdett erősödni
benne.
- Gyere ki onnan! - szólt rá a pilóta. - Olyan
helyen legyél, hogy láthassam, mit csinálsz!
116
 Jacen rendkívül izgatottá vált. Kimászott a
fülkéből, és leugrott a gép mellé, felmutatva
kezeit.
Jaina közelebb hajolt hozzá, és odasúgta:
- Mit csinálsz? Mit találtál odabenn?
Jacen elvigyorodott, azután ismét komor ar-
cot vágott, mielőtt a pilóta észrevehette volna
vidámságát.
- Valamit, amftriegmenthet minket.
- Ne dumáljatok! - kiáltott rájuk Qorl. -
Igyekezzetek!
- Minden tőlünk telhetőt elkövetünk - vála-
szolta Jaina.
- Ebben nem vagyok olyan biztos - mondta
a pilóta. - Kell egy kis ösztönzés? Ha nem
végzel a javítással időben, lelövöm a bátyá-
dat.
A két gyerek döbbenten nézett a katonára.
- Qorl, ezt nem teheti - suttogta Jaina.
-A Birodalomtól kaptam a kiképzést - fe-
lelte a pilóta. - Azt teszem, ami szükséges.
Jacen nagyot nyelt. Tudta, hogy a pilóta iga-
zat mondott.
- Igen, fogadni mernék, hogy megteszi.
Jaina undorodva nézett a katonára. Ledobta
a szerszámokat a földre, megtörölte kezét az
overalljában, majd Jacenhez fordult.
- Ne aggódj! A munkát elvégeztük. A TIE-
vadászgép indulásra kész.

Tizenhetedik fejezet

Az akadémia fáklyákkal megvilágított kő-

falai közt Lowbacca rendkívül tehetetlennek
és elkeseredettnek érezte magát. Kezeivel mu-
togatva próbálta elmagyarázni társainak a
helyzetet, és annak komolyságát. Nem tudta,
hogyan értesse meg velük magát. Csak azt tud-
ta, hogy figyelmeztetnie kell őket a TIE-va-
117
dászpilóta ottlétére, valamint Tenel Ka és az
ikrek helyzetére.
Tionne és a jedinövendékek izgatottan fi-
gyelték Lowbacca mutogatását. Egyikük sem
ismerte a wookiee nyelvet.
- Lowbacca, nem értünk téged - magyaráz-
ta neki az asszony. - Hol van a tolmács droi-
dod?
. Lowie az övéhez nyúlt, majd panaszosan fel-
mordult. Sohasem gondolta, hogy egyszer ek-
kora szüksége lesz a droidra.
- Hol van Jacen, Jaina és Tenel Ka? - kér-
dezte az asszony. - Nem esett bajuk?
Lowbacca ismét elbődült, majd a dzsungelre
mutatott.
- Valami baleset történt? Megsérültél?
Az asszony tágra nyílt szemmel figyelte
Lowbaccát; ezüstszínű haja a vállára omlott.
Hosszú, finom ujjai a wookiee bundájába
markoltak izgalmában.
Szavai olyan csendesnek és nyugodtnak tűn-
tek, mint amikor ősi jedi balladákat mesélt a
nagyteremben. Hangjából mégis erő sugárzott.
Most lehetett érezni, hogy igazi jedi lovag.
Lowbacca azon töprengett, hogyan tudná el-
magyarázni a történteket. Szavakkal nem
mondhatta el, mivel hangképző szerve alkal-
matlan volt az emberi beszédre. Hiába muto-
gat a dzsungel felé, abból nem érthetik, hogy
egy TIE-vadászpilóta támadta meg őket, és
foglyul ejtette az ikreket.
Az akadémia tagjai nem tudtak a lezuhant
TIE-vadászgépről, tehát a pilótáról sem. A há-
ború húsz éve véget ért. El sem tudnák képzel-
ni, mit keres itt egy birodalmi pilóta. Tehát
mindezt megértetni velük kézjelekkel lehetet-
len vállalkozás.
Azt sem tudta, mi történt Tenel Kával. Vajon
eltalálta a pilóta egyik lövése, vagy sikerült elmenekülnie.
118
Bizonyára eltévedt, és a dzsungelben bolyong, kitéve a
ragadozók támadásának.
Lowie elkeseredetten felnyögött.
Mivel nem tudta magába fojtani a szót, Low-
bacca wookiee nyelven elmondta az egész tör-
ténetet. Bár a körülötte állók egy szavát sem
értették, Lowie izgatottsága mégis magával
ragadta őket. Végül Lowbacca félretolta Ti-
onnét, és elindult a templom egyik folyosó-
ján.
- Hová mész, Lowbacca? - kiáltott utána az
asszony, de nem kapott választ.
Bár Lowie fáradt volt, a többiek mégsem
tudtak lépést tartani vele. Hosszú lábaival vé-
giggyalogolt az ősi templom kanyargós folyo-
sóin. Végül elérte azt a termet, amely valami-
kor a lázadó támaszpont kommunikációs köz-
pontja volt. Luke Skywalker nem engedte le-
szereltetni, hogy az akadémia lakói kapcsola-
tot tarthassanak a külvilággal.
Tudta, hogy Chewbacca nagybátyja még a
Yavin közelében tartózkodik, közel a narancs-
sárga gázóriáshoz, hogy segítsenek Lando
Calrissiannak beindítani az új bányatelepet.
Lowie azt remélte, hogy sikerül kapcsolatba lépnie a
Millennium Falconnal. beszélhet a nagybátyjával, és ő majd
elmagyaráz mindent Tionnénak. Chewbacca és Han Solo
tudni fogja, hogy mit kell tenni.
Lowie megkönnyebbült sóhajtással ült a mű-
szerfalhoz. Az egész jediakadémián a komp-
júter volt az egyetlen, ami ismerős volt számá-
ra. Pontosan tudta, hogyan kell használni, és
kommunikálni a segítségével.
Lowbacca vaskos ujjai bámulatos ügyesség-
gel nyomkodták a billentyűket. Mire Tionne
és a növendékek megtalálták őt nagy nehe-
zen a kommunikációs központban, már si-
került találnia egy megfelelő csatornát a Fal-
conhoz.
119
 Tionne azonnal megértette, mit tervez Lowie,
és elégedetten bólintott.
- Nagyszerű ötlet, Lowbacca.
Az asszony Lowie mellett várakozott, míg
végül Han Solo álmos hangja jelentkezett a
hívásra.
- Itt Solo. Te vagy az, Luke? Az akadémiáról
keres valaki?
Lowbacca néhányszor belemorgott a mik-
rofonba, mivel azt hitte, hogy Han megérti
őt.
Tionne közelebb hajolt a mikrofonhoz, mi-
előtt Lowie folytathatta volna a beszámoló-
ját, és röviden elmondta mindazt, amit tudott.
- Valami történt itt, Solo tábornok. Az ik-
rek és Tenel Ka eltűntek. Lowbacca megpró-
bálta elmagyarázni nekünk, hogy mi történt
velük, de sajnos nem értjük, amit mond. Elve-
szítette a tolmács droidját.
Hatalmas bömböléssel Chewbacca lépett a
vonalba. Lowie izgatottan elmondott neki
mindent. Chewbacca felbőszültén morgott a
mikrofonba, de Han leállította.
- Várj, haver! Nagyjából értettem mindent,
de néhány részlet nem világos előttem. Lowie
valami lezuhant TIE-vadászgépről és az el-
lenségesen viselkedő pilótájáról beszél?
Mindkét wookiee egyetértőn horkantott.
- Oké, legyenek nyugodtak, és ne tegyenek
semmit - mondta Han. - Néhány másodper-
cen belül lekapcsolódunk az űrállomásról, és
két órán belül odaérünk. Valószínűleg éppen
hajnalodni fog. Addig is maradjanak velünk
kapcsolatban, és készüljenek fel, hogy szük-
ség esetén segíthessenek megmenteni a gyere-
keket!
Tionne csodálkozva nézett Lowbaccára.
- Egy TIE-vadász?! A birodalmiak itt van-
nak? Siessünk, készüljünk fel a támadásukra!
120
 ***
A Millennium Falcon planetáris hajtóműve
ezüstös csíkot húzott a mélykék égbolton.
Lowie a templom előtti leszállópálya szélén
állt, és izgatottan várta az űrhajó leszállását.
Szőrös mancsával már messziről integetett,
amint a Falcon a tisztás felé közeledett.
A felkelő nap percről percre melegebbé tet-
te a levegőt. Az a két óra, amíg az űrhajó el-
hagyta a Yavin atmoszféráját, és megjelent a
dzsungel felett, a leghosszabb időnek tűnt
Lowie életében.
A Falcon megállt a tisztás felett, majd lassan
leereszkedett a letaposott fűre. A hajtómű-
vek halk szisszenéssel elhallgattak. Néhány
másodperc múlva kinyílt a rámpa, mintha egy
óriás tátotta volna el a száját.
Chewbacca megjelent a kijáratnál, majd fe-
jét lehajtva, nehogy beverje a mennyezetbe,
sietve elindult Lowbacca felé. Han Solo köz-
vetlenül mögötte jött; pisztolytáskáját éppen
akkor csatolta fel.
- Készen állsz a gyerekek megmentésére? -
kérdezte. - Akkor induljunk!
Tionne és néhány jedinövendék éppen ak-
kor jött ki az épületből. Han körülnézett.
- Hol van Luke? Még nem, érkezett vissza?
- Skywalker mester nincs itt - válaszolta Ti-
onne. - Nekünk kell megvédenünk magun-
kat.
- Semmi gond - bólintott Han. - Lando ellá-
tott minket néhány fegyverrel, és a Falcon lé-
zerágyúi is kifogástalanul működnek. Lowie,
meg tudod mutatni, hol van az a tisztás?
Lowbacca bólintott szőrös, busa fejével.
- Ha akadna még néhány birodalmi TIE-
vadász a közelben - folytatta Han -, a legfon-
121
tosabb dolog, hogy megvédjék a jediakadé-
miát, Tionne. Bizonyára ez a támadásuk cél-
pontja. A Birodalom nem nézte jó szemmel,
hogy az Új Köztársaság jedi lovagok egész so-
rát képezi.
- Itt maradunk, és megvédjük az akadémiát,
Solo tábornok, míg önök megkeresik a gyere-
keket - mondta Tionne.
- Rendben van - bólintott Han. - Induljunk,
Lowie! Ne késlekedjünk!
Tizennyolcadik fejezet
A hajtóművek dübörgése megtörte a hajna-
li őserdő csendjét, amint a TIE-vadász hosszú
évek után ismét életre kelt. A madarak rikolt-
va menekültek a fák felső lombjai közé. Port
és elszáradt leveleket kavart fel a birodalmi
vadászgép.
A pilótafülkében ülő Qorl fokozatosan nö-
velte a motorok teljesítményét. A berozsdá-
sodott alkatrészek lassan letisztultak, a lerakó-
dott szennyeződések kiürültek. Valamennyi
rendszer üzemképesnek látszott. A birodalmi
vadászgép készen állt az indulásra.
A TIE-vadászpilóta kiszállt a fülkéből, ütött-
kopott sisakját a kezében tartotta, a ruhájára
rögzített légcserélő berendezés vezetékei még
nem voltak a sisakhoz csatlakoztatva. Bár a
sisak siralmas állapotban volt, a hosszú szám-
űzetés erősen megviselte a burkolatát, a kato-
na mégis olyan büszkén tartotta a kezében,
akár egy trófeát.
Qorl készen állt. hogy visszatérjen az egysé-
géhez, és szolgálatra jelentkezzen.
-A motorokat ellenőriztem - mondta. - A
hiperhajtómű segítségével, amit a gépbe sze-
reltél, átszelhetem az egész galaxist, és meg-
kereshetem a Birodalom maradványait. Ez a
122
rövid hatótávolságú vadászgép egyébként nem
lett volna képes elvinni oda.
- Jó munka volt, Jaina - jegyezte meg gú-
nyosan Jacen. A lány oldalba bökte a könyö-
kével, mire Jacen elhallgatott.
- Mi a szándéka velünk, Qorl? - kérdezte
Jaina a pilótát. - Miért megy el innen? Ha
visszajönne velünk a jediakadémiára, jobban
Járna. A háborúnak vége.
- A megadás: árulás! - kiáltotta Qorl olyan
szenvedélyesen, hogy Jacen meglepődött. Ez
volt az első eset, hogy a katona hangsúlya vagy
arckifejezése érzelmeket árult el. A pilóta keze
reszketett, amint a gyerekekre irányította fegy-
vere csövét.
- Már nincsen szükségem rátok - jelentette
ki fenyegetően.
Jacen gyomra összeszorult a félelemtől. Ja-
ina korábban azt remélte, hogy a megjavított
TIE-vadásszal önfeledten fog röpködni a dzsungel felett,
akárcsak Lowie a T-23-asával. De a kis vadászgép csupán
egy személyt fog szállítani: a pilótát. Qorl nem viheti őket
ma-
gával fogolyként, még ha akarná sem. Vajon
félreállítja őket az útból, mint száműzetése
tanúit, a Birodalom hatékonyságával? Egysze-
rűen lelövi őket, azután elrepül, hogy megke-
resse a társait?
Jacen kétségbeesett erőfeszítéssel próbált
megnyugtató gondolatokat sugározni Qorl
agyába, mint ahogy a kristálykígyójával szo-
kott tenni. De próbálkozása eredménytelen-
nek bizonyult: Qorl gondolatait továbbra is
az a fanatizmus tartotta fogva, amivel első al-
kalommal szembetalálták magukat.
A TIE-vadászpilóta elfordította a fejét, és
kissé lehiggadt. Jacen nem tudta megállapíta-
ni, hogy ezt az Erő hatalma okozta-e, vagy
egyszerűen csak másra terelődött a figyelme.
123
 - Tehát mit akar velünk tenni? - kérdezte
Jacen.
Qorl a gyerekekre nézett. Az arca rendkívül
öregnek és kimerültnek látszott.
- Sokat segítettetek nekem. Hosszú évek óta
ti voltatok az egyetlen társaságom. Itt hagy-
lak benneteket a dzsungelben.
- Egyszerűen magunkra akar hagyni min-
ket? - kérdezte hitetlenkedve Jaina. Ezúttal
Jacen bökte oldalba. Nem örült az ötletnek,
hogy egyedül maradjanak a vadonban, de félt,
hogyha tovább feszítik a húrt, a pilótát felide-
gesítik, és mégis lelövi őket.
- Ha leleményesek vagytok, életben marad-
hattok - mondta Qorl. - Én is életben marad-
tam. Előbb-utóbb megtalálnak benneteket a
társaitok. A remény a legfőbb fegyveretek. Nem
kell húsz évet várnotok, hogy hazajussatok.
Egy pillanatig szótlanul nézte a gyerekeket,
sisakját a kezében tartva. A TIE-vadászgép
hajtóműve halkan zúgott, mintha izgatott lett
volna, hogy újra a levegőbe emelkedik.
- Szerencsések vagytok, hogy ezen a bizton-
ságos helyen lehettek - folytatta Qorl. - Én
visszatérek a Birodalomba. De az utolsó csele-
kedetem, mielőtt elhagyom ezt az átkozott
dzsungelholdat, hogy elpusztítom a lázadók
támaszpontját.
- Ne! - kiáltotta egyszerre a két gyerek.
- Az már nem katonai támaszpont, hanem
iskola - mondta kétségbeesetten Jacen.
- Kérem, ne tegye ezt - tette hozzá Jaina. -
Ne támadja meg a jediakadémiát!
De Qorl mintha nem is hallotta volna a gye-
rekek könyörgését. Gondosan a fejére tette a
viharvert sisakot, majd légmentesen a ruhájá-
hoz csatlakoztatta.
- Várjon! - kiáltotta Jaina. - A templomban
nincsenek fegyverek!
124
 A lány megpróbált behatolni a pilóta tudatá-
ba, de erőfeszítése sikertelennek bizonyult.
Qorl rájuk szegezte a fegyverét, és a géphez
hátrált. Bemászott a pilótafülkébe, elhelyezke-
dett az elnyűtt ülésen, majd beszíjazta magát.
Azután ellenőrizte a műszereket.
A gyerekek odaszaladtak a géphez, és öklük-
kel ütötték a fémburkolatot.
A hajtómű zúgása hangos dübörgéssé erősö-
dött, és a légörvény felkavarta az elszáradt le-
veleket. Azután a vadászgép lassan a levegőbe
emelkedett. Jaina próbált belekapaszkodni, de
a burkolat sima felületéről lecsúsztak az ujjai.
Jacen visszahúzta a lányt, mivel a hajtóművek
teljesítménye fokozatosan növekedni kezdett.
Az ikrek a tisztás szélére botorkáltak, hogy
védelmet találjanak egy massassi fa vastag tör-
zse mögött.
Qorl vadászgépe, amely húsz évig feküdt a
Yavin-4 felszínén, most a levegőbe emelkedett.
Hajtóműveinek robaja felverte a dzsungel
csendjét. Ez a jellegzetes hang valaha félelem-
mel töltötte el a lázadó pilótákat.
Meglepően ügyesen manőverezve, Qorl va-
dászgépe elérte a fák csúcsát, majd növelte
sebességét, és elindult a jediakadémia felé.
Tizenkilencedik fejezet

A dzsungel sötétjében Tenel Ka tovább küz-

dött az útjába kerülő szövevényes indákkal és
tüskés ágakkal. Abban reménykedett, hogy a
repülő hüllők nem tudják követni. A kimerült-
ségtől már majdnem összeesett, tüdeje szinte
égett a kapkodva szedett levegőtől, de egy-
szer sem kiáltott fel fájdalmában.
Még mindig hallotta a repülő hüllők bőrszár-
nyainak suhogását, és borotvaéles fogaik mo-
hó csattogását a háta mögött. A vér szaga tel-
125
jesen megvadította őket. Hallotta, hogy egy
ilyen állat majdnem megölte Skywalker mes-
tert néhány éve. Vajon hogyan képesek ezek
a repülő szörnyek manőverezni a sűrű dzsun-
gelben? És miért nem tudja lerázni őket?
Tenel Ka átbújt két fatörzs között, majd hal-
lotta, hogy az egyik gyfkfejű nekiütközik a fá-
nak.
- Nagyszerű - mondta magában a lány. - A
többieknek meg kell kerülniük a fatörzset.
Tenel Ka azt remélte, hogy ezáltal egy kis
időt nyer. Átvágott egy tisztáson, amelynek
túloldalán ugyanolyan bozótot sejtett, mint
amilyenben eddig haladt. De lebecsülte a hül-
lők manőverezőképességét. A gyíkfejűek bá-
mulatos ügyességgel kerülték ki a sötétben
az eléjük kerülő akadályokat. Hallotta a szár-
nyak suhogását, amint az egyikük leszállt
előtte.
Inkább érezte, mint látta a kieresztett kar-
mokat. Megpróbálta kikerülni az állatot, de
megbotlott egy halom korhadakban, és neki-
esett egy gombákkal benőtt, kidőlt fatörzsnek.
Érzékelte, amint az állat a magasba lendül, és
a karmok belemarkolnak a levegőbe ott, ahol
egy pillanattal korábban Tenel Ka hasa volt.
A lány megborzongott a gyíkfejű haragos ri-
koltásától. Azután az állat a földre ereszke-
dett, és az avarban kezdett kutatni eltűnt pré-
dája után.
Tenel Ka most bánta csak igazán, hogy nem
gyakorolta eleget a megnyugtató technika al-
kalmazását. Behunyta a szemét, hogy szét-
áradjon testében az Erő. Azután hirtelen se-
besen oldalra gördült, mert az állat ismét le-
csapott rá.
Most már tucatnyi lény szárnycsattogását
hallotta a feje fölött. Tovább gördült a földön,
126
egészen a bozótig, azután felpattant, és sza-
ladni kezdett.
Használd az Erőt! - mondta magának.
Hirtelen, reflexszerűen irányt változtatott.
Nem tudta, miért tette ezt, hiszen nem is sej-
tette, hol lehet, mégis érezte, hogy helyesen
cselekedett. Körülötte éles karmok markol-
tak a levegőbe, és a szárnyak ott suhogtak,
mindaddig, míg a massassi fákhoz nem ért.
Zajos közeledésére izgatott csivitelés hallat-
szott az alsóbb ágakról.
Woolamanderek népes csapata tartózkodott
a közelben. Nyilván megzavarta békés szen-
dergésüket, és ezen felháborodtak.
Tenel Ka beszaladt a vastag fatörzsek közé.
Legnagyobb meglepetésére a gyíkfejűek nem
követték tovább. Helyette hangos rikácsolás-
sal a levegőben köröztek, és szemügyre vették
újabb zsákmányukat: a woolamandereket. A
woolamandereket félelem töltötte el a rikoltó
hang hallatán. Tudták, hogy nincs esélyük a me-
nekülésre, ezért kétségbeesetten szembeszáll-
tak a támadókkal. Hamarosan véres küzdelem
vette kezdetét az alsó ágak lombjai közt.
Letört gallyak és levelek hullottak Tenel Ka
hajába. A lány megrázta a fejét. Majdnem biz-
tos volt benne, hogy a csatazajban egy isme-
rős hangot hallott.
- Ó! Legyetek óvatosabbak! Az áramkörei-
met nem készítették fel ilyen körülmények el-
viselésére...
A hang elhallgatott, majd a lány egy koppa-
nást hallott néhány méternyire. Mintha egy
fémes tárgy esett volna le a fáról.
- Em Teedee, te vagy az? - kérdezte a lány.
Közelebb ment a koppanás helyéhez, majd fel-
emelte a földről a kis tolmács droidot.
- Ó, Tenel Ka kisasszony, hát ön az! - nyögte
a kis droid. - Rendkívül hálás vagyok önnek,
127
hogy megmentett. El sem tudja képzelni, mit
kellett átélnem. A zuhanást, az ütést, a rázást...
- Az én éjszakám sem volt kellemesebb,
mint a tiéd - szakította félbe Tenel Ka.
- Figyeljen csak! - mondta Em Teedee. -
Hála az égnek! Azok a rémes teremtmények
elmennek.
Tenel Ka nem tudta, hogy a droid a woola-
manderekről vagy a gyíkfejűekről beszél, de
azt ő is megállapította, hogy a csatazaj távolo-
dott.
- Azonnal el kell menekülnünk innen, Tenel
Ka kisasszony - javasolta Em Teedee.
- Nem tudunk. Várnunk kell reggelig. Őr-
ködnél, amíg én alszom?
- Nagyon szívesen őrködöm, kisasszony, de
feltétlenül itt kell töltenünk az éjszakát?
- Sajnos igen - bólintott a lány. Kissé meg-
könnyebbült, hogy a közvetlen veszély elmúlt,
és Em Teedee is vele volt. Legalább szólhatott
valakihez, és nem érezte magát olyan egyedül.
- Meg kell várnunk a reggelt. Akkor felmá-
szom az egyik fa tetejére, és megállapítom, hogy
hol vagyunk.
- Á - lepődött meg Em Teedee. - Minek
akarja ezt megtudni?
Tenel Ka bosszúsan nézett rá. - Mert elté-
vedtünk a dzsungelben.
- Jóságos tervezőm! Ez az, ami zavarja önt?
Miért nem említetté nekem. Én nem csupán
hatféle dialektusban vagyok perfekt, de ellát-
tak mindenféle műszerrel, amelyek a tájéko-
zódást elősegítik még a legsötétebb őserdő-
ben is.
- Tehát meg tudnád határozni a helyzetün-
ket és az útirányunkat?
- Természetesen, Tenel Ka kisasszony.
A lány arca felragyogott.
- Akkor induljunk azonnal, Em Teedee!
128
 Tenel Ka lelkesedése felülmúlhatatlan volt,
miközben Em Teedee a dzsungelen át vezet-
te. Bár az út során a kis droid sokat okosko-
dott, és folyton ostobaságokról fecsegett, a
lány mégis nagyon örült a társaságának. Em
Teedee ragaszkodott hozzá, hogy Tenel Ka
részletesen elmesélje, hogy mi történt vele,
amióta a TIE-vadászpilóta megpróbálta fog-
lyul ejteni őket. A lánynak el kellett ismernie,
hogy határozottan szórakoztatja Em Teedee
beszámolója arról, hogyan zuhant le a T-23-
as, és milyen megpróbáltatásokat kellett elvi-
selnie a kis droidnak a woolamanderek kö-
zött. Sajnos egyikük sem tudta, mi történt
Lowbaccával és az ikrekkel.
Néhányszor megálltak, hogy Tenel Ka igyon
egy kis vizet, és megvizsgálja sérüléseit. Az övé-
ben tartott egészségügyi csomag segítségével
megtisztította a karmolások és harapások nyo-
mait. A sebek égető fájdalmat okoztak, de nem
lassították haladásukat. Tenel Ka az út jelentős
részét futva tette meg. és csak akkor ment lé-
pésben, amikor pihenésre volt szüksége.
A Yavin távoli napja fényes fehér korong-
ként ragyogott a hajnali égbolton, amikor Te-
nel Ka átverekedte magát az utolsó bozóton,
és kiért a leszállóhelynek kialakított tisztásra.
A lány megkönnyebbülten sóhajtott, amint a
szeme előtt megjelentek az ősi templom ma-
gasba nyúló kőfalai.
- Sikerült! - mondta Em Teedee boldogan.
Tenel Ka a tisztás közepén megpillantott egy
űrhajót, amelynek legendássá vált alakját jól
ismerte. A leszállópályán a Millennium Fal-
con várakozott.
Amint a Falcon felé szaladt, látta, hogy az
űrhajó mellett két wookiee tanácskozik. Az
egyikük kisebb volt, a másik hatalmas terme-
129
tű felnőtt. Mellettük állt Han Solo is. Úgy vél-
te, hogy a további teendőket beszélik meg.
Tenel Ka olyan gyorsan futott, amennyire fá-
radt teste engedte, közben pedig kiáltozott,
és a kezével integetett.
Ekkor a magasban megjelent a közeledő
TIE-vadász. Félelmetes hangjától Tenel Ka há-
tán végigfutott a hideg. Amennyire tudott,
még gyorsabban rohant az űrhajó felé.
De Han Solo és a két wookiee nem látta őt.
Felszaladtak a rámpán, bezárták a fedélzeti
nyílásokat, majd beindították a hajtóműveket.
Tenel Ka szeretett volna segíteni az ikrek
megmentésében. Ugy érezte, hogy nem hagy-
hatja megint cserben a gyerekeket.
- Hívd őket, Em Teedee! - mondta a droid-
nak, és tovább fokozta sebességét, pedig a lába
már remegett a kimerültségtől.
Em Teedee nem értette a lány szándékát.
- Ugy érti, hogy kommunikálni akar az űr-
hajó utasaival?
- Erről beszélek!
- Értem, mit akar, Tenel Ka kisasszony, és
örömömre szolgál, hogy...
- Csak csináld már! - mondta dühösen a
lány.
Em Teedee hangja betöltötte a tisztást.
- Figyelem, Millennium Falcon! Kérem, vár-
janak az indulással, és vegyenek fel két továb-
bi utast!
Tenel Ka füle csengett a harsogó hangtól,
de nem bánta. A Falcon rámpája lassan le-
ereszkedett a talajra, éppen elérte a talajt,
amikor a lány odaért az űrhajóhoz. Tenel Ka
teljes sebességgel felrohant a rámpán.
- Oké! - lihegte, lerogyva a földre. - Indul-
hatunk!
Han Solo és a két wookiee csodálattal né-
zett rá, egyikük sem tudott megszólalni. Az-
130
után mindannyian bementek a pilótafülkébe,
és néhány másodperc múlva a Millennium
Falcon a levegőbe emelkedett.
Huszadik fejezet

Qorl nagy sebességgel száguldott végig va-

dászgépével a fák koronája felett. A gömb ala-
kú pilótafülke és a hatszögletű oldalpanelek
süvítve szelték a dzsungel páradús levegőjét.
Qorl már igen régen hallotta ezt a jellegzetes
hangot. Valaha kitűnő pilóta volt, sok ütközet-
ben vett részt, és mindig győztesen tért vissza,
a támaszpontra.
Qorl a massassi fák koronáját figyelte. Nyo-
morék kezét nem használhatta, ezért rendkí-
vül nehéz feladatnak bizonyult a vadászgép
kormányzása. De ő valamikor egyike volt a
legjobb pilótáknak. Annak idején sokszor le-
szállt súlyosan sérült géppel, megrongálódott
hajtóművel, vagy kimanőverezett az ellenség
kereszttüzéből. Es az sem mellékes, hogy ész-
revétlenül eltöltött húsz évet ellenséges terü-
leten.
Amint közvetlenül a fák koronája fölött re-
pült, hogy közeledését ne tudják észlelni a lá-
zadó támaszpont műszerei, agyában ismét
megjelentek a bevésett szövegek.
A Birodalom az otthonom és a családom. A
lázadók el akarják pusztítani az új rendet A lá-
zadókat meg kell semmisíteni!
Úgy érezte, a meglepetés lesz a legfontosabb
fegyvere. A lázadók nem számítanak a táma-
dásra. Teljes tűzerővel kell támadnia, amint a
támaszpont közelébe ér. Mindenkit megöl,
akinek köze lehetett a Halálcsillag, Darth
Vader és Moff Tarkin kormányzó elpusztítá-
sához. Ő fog bosszút állni a Birodalom szét-
hullásáért.
131
 Qorl megpillantotta a tisztást és az ősi temp-
lomot. A piramis alakú épület volt a lázadók
főhadiszállása.
Qorl alaposan szemügyre vette a támaszpon-
tot és annak környezetét. A templom mellett
széles folyó szelte át a dzsungelt. A folyó túlol-
dalán kisebb épületek romjait látta, de ezek-
ben feltehetően nem lakott senki. A piramis
mellett hatalmas energiaellátó telepet fedezett
fel. Feltevése tehát helyesnek bizonyult: a ka-
tonai bázist még mindig használta az ellenség.
Amint Qorl felkészült az első támadásra,
észrevette, hogy a templom bejárata előtt nagy területen
kiirtották a dzsungelt, és a tisztást leszállóhelynek
alakították ki. A tisztáson mindössze egyetlen űrhajó
vesztegelt.
Qorl eleinte nem ismerte fel a hajót jellegze-
tes lencse alakjáról. Azt mindenesetre meg
tudta állapítani, hogy nem a lázadók X-szár-
nyú vadászgépe, sem a jól ismert csatahajók
egyike, amelyekkel az összecsapások során ta-
lálkozott.
A piramisból emberek szaladtak az űrhajó-
hoz. Valószínűleg a harcra készültek. Qorl
megnedvesítette kiszáradt ajkait, miközben
aktiválta a TIE-vadászgép fegyverrendszerét.
De mielőtt leszedhette volna az alakokat, azok
valamennyien eltűntek az űrhajó belsejében.
A rámpa azonnal bezárult, és a hajó felké-
szült az indulásra.
Ugy döntött, hogy a könnyű szállítóhajót
egyelőre csak potenciális célpontnak tekinti.
Valószínűnek tartotta, hogy a lázadók a na-
gyobb csatahajóikat föld alatti hangárokban
tárolják. Tehát az elsődleges feladat, hogy fel-
derítse a hangárok bejáratát. Ha ez sikerül,
néhány jól irányzott lövéssel megrongálhatja
a bejáratokat, így a csatahajók nem tudnak a
felszínre jönni.
132
 Ezért azt a stratégiát választotta, hogy tovább
repül az eddigi útvonalon, és teljes tűzerővel
támadja a piramis alakú templomot. Az ősi fa-
lakat talán sikerül néhány helyen lerombolnia,
esetleg összeomlik az egész épület, és maga alá
temeti a lázadók felszerelését.
Azután visszafordul, és megsemmisíti a len-
cse alakú űrhajót, még akkor is, ha az időköz-
ben a levegőbe emelkedik. A harmadik cél-
pontja pedig az energiaellátó telep lesz.
A lázadókat bizonyára megbénítja majd a
váratlan támadás, ezért bőven lesz ideje az
akció végrehajtásához. Végül ismét visszatér,
és lézerágyúival megsemmisíti mindazt, ami
átvészelte a korábbi támadásokat. Bízott ben-
ne, hogy néhány perc alatt térdre kényszeríti
a lázadókat.
Qorl célba vette a piramis alakú templom
csúcsát, és harci sebességre gyorsult. Amint
ujját ráhelyezte a lézerágyú elsütőbillentyűjé-
re, arcvonásai elszántságot tükröztek.
Amikor lőtávolba ért, lenyomta az elsütő-
billentyűt.
Semmi.
Újra és újra lenyomta, de nem történt sem-
mi! A fegyverrendszer nem működött.
Közben a vadászgép elhúzott a templom fe-
lett. Qorl éles szögben visszafordította a gépet,
majd újra támadott. Célba vette a tornyot, de
fegyverrendszerét teljesen tönkretette az eltelt
húsz év korróziója. Pedig a műszerfal kijelzője
azt mutatta, hogy a fegyverzet üzemképes.
Qorl ép kezével leszedte a műszerfal burko-
lólemezét, hátha a hibát érintkezési zavar
okozza, amelyet esetleg meg tud javítani. De
nem látott semmi rendellenességet.
Idegesen hajolt előre, hogy ellenőrizze az ülés
mögötti vezetékeket. Amint mélyen benyúlt az
ott elhelyezett készülékek közé, halvány csillo-
133
gásra lett figyelmes. Közelebb hajolt, és alig
észlelhető mozgást vett észre. Mintha egy át-
látszó tárgy mozdult volna meg.
A kristálykígyó elősiklott, és közvetlenül az
ülés mellett felemelte háromszögletű fejét.
Teste szivárványként csillogott a hajnali fény-
ben. Qorl, aki húsz évet töltött a Yavin-4 dzsun-
gelében, ipár számtalanszor látott kristálykí-
gyót, így azonnal felismerte az állatot.
Ijedten felkiáltott, és megpróbálta félresö-
pörni a hívatlan vendéget. De a kígyó nem
mozdult. Ekkor a férfi az állat felé nyúlt nyo-
morék kezével. A háromszögletű fej egy szemvillanás alatt
lecsapott, és a méregfogak belemélyedtek a bőrkesztyűbe.
Szerencsére a kesztyű erős anyagból készült, így a méreg-
fogak nem tudtak áthatolni rajta.
Qorl a másik kezével megmarkolta a kígyó
nyakát, közvetlenül a fej mögött. Azután ki-
húzta a méregfogakat a kesztyűből. Egy billen-
tyű lenyomása'után az ülés fölött félresiklott a
páncélozott lemez. Ezen a nyíláson távozha-
tott a vadászgép pilótája, ha vészhelyzetben
katapultálnia kellett. Qorl undorodva emelte
a kígyót a magasba, majd egy erőteljes mozdu-
lattal kihajította a gépből.
Míg a kristálykígyóval bajlódott, gépe auto-
matikusan követte a megadott irányt. A pilóta
ismét kezébe vette a botkormányt, és módosí-
totta a fegyvertelen jármű pályáját. De mielőtt
új pályára állhatott volna, vakító fénycsíkok vil-
lantak fel mellette, ionizálva a páradús, forró
levegőt.
A TIE-vadász kibillent egyensúlyából, és pö-
rögni kezdett. Qorl mindent elkövetett, hogy
a gép mozgását stabilizálja.
A könnyű szállítóhajó tehát időközben fel-
szállt a tisztásról, és annak fegyverzete töké-
letesen működött!
134
 Amint sikerült stabilizálnia a TIE-vadász
mozgását. Qorl teljes kapacitásra növelte a
hajtóművek teljesítményét. Ugyanis ez volt
az egyetlen lehetősége arra, hogy elmenekül-
jön.
***
Jacen és Jaina szótlanul üldögélt Qorl pri-
mitív kunyhója mellett. Teljes figyelmükkel
koncentráltak, hogy az Erő segítségével meg-
tudhassák, mi történik az akadémia körül. De
tudásuk csupán annyira volt elegendő, hogy
néhány árnyalakot, távoli hangfoszlányokat
érzékeljenek.
- Qorlnak fogalma sem volt róla, hogy nem
javítottam meg a fegyverrendszert... De tulaj-
donképpen sohasem kérdezte. Csupán a mű-
szerfal kijelzőjét állítottam be, így az azt mutat-
ta, hogy a fegyverzet üzemképes - mondta
Jaina. - Tud repülni, de a vadászgépe ártalmat-
lan.
- Igen - bólintott Jacen. - Remélem, a kris-
tálykígyó is meglepetést szerzett neki. Kíván-
csi vagyok, vajon mi történt.
A két gyerek egymásra mosolygott.
- Azt hiszem, meg kéne határoznunk, hogy
hol vagyunk - jegyezte meg Jacen a hajnali
napra pillantva.
Jaina hátrasimította dús haját, azután mély
lélegzetet vett.
- Egyetértek - mondta, majd összecsapta a
tenyerét. - Nos, mire várunk?
Huszonegyedik fejezet
- Kapaszkodjatok! - kiáltotta Han Solo.
Amint a Millennium Falcon felemelkedett a

135
templom előtti tisztásról, Tenel Ka betámoly-
gott a pilótafülkébe, és lerogyott a Lowbacca
melletti ülésre.
- Közeledik a TIE-vadász. Ugy tűnik, táma-
dásra készül - jegyezte meg Han, miközben
Chewbacca aktiválta a hajó lézerágyúit. - Re-
mélem, Tionne biztonságba helyezte az összes
növendéket.
A TIE-vadász végigszáguldott a hajnali ég-
bolton. Han komoran nézte a gépet, miközben
ujjai végigfutottak a műszerfal billentyűin. Ab-
ban a pillanatban nem tudott arra gondolni,
hogy mi lehet a gyermekeivel, biztonságban
vannak-e, vagy megölte őket a pilóta, mint
ahogy Lowbaccát és Tenel Kát is megpróbálta
ártalmatlanná tenni.
Tenel Ka szerette volna megnyugtatni Hant,
de ő maga sem tudott semmit az ikrekről. Kimerülten
hátradőlt az ülésen, majd megigazította mellvértjét. Ekkor
a mellette heverő Em Teedee panaszos hangja szólalt meg.
- Bocsásson meg, Tenel Ka kisasszony, de a
tunikája eltakarja az optikai érzékelőimet, és
nem látok semmit.
Tenel Ka lehúzta a droid szeméről szakadt
tunikája foszlányát.
- Ó, így már sokkal jobb - mondta megköny-
nyebbülten Em Teedee. - Most már tökélete-
sen látok mindent... Jóságos tervezőm! Nem
kellett volna kimentenie abból a szörnyű
dzsungelből, hogy most felrobbantson minket
egy birodalmi TIE-vadászgép.
Lowbacca felmordult, majd boldogan nézett
az előkerült tolmács droidra.
- Ez a tiéd, Lowbacca. A dzsungelben talál-
tam - nyújtotta át a kis droidot a wookiee-nak.
Lowie hálás vakkantással vette át elveszettnek
hitt barátját.

136
 Han Solo megfelelő magasságba emelte a
Falcont, majd elfordította a hajó orrát, és ül-
dözőbe vette a TIE-vadászt.
- Támadó sebességgel halad, de valami ok-
ból mégsem használja a fegyvereit - jegyezte
meg értetlenül.
A pilótafülke üvegén keresztül Tenel Ka a
TIE-vadászt figyelte, amelynek javításában ő
is részt vett. A vadászgép,nagy sebességgel kö-
zeledett a templom felé, azzal a nyilvánvaló
szándékkal, hogy minél nagyobb rombolást vé-
gezzen. De lézerágyúi továbbra sem nyitottak
tüzet.
- Vonjuk magunkra a figyelmét, Chewie! -
javasolta Han. - És keress egy kommunikációs
csatornát! Tudni akarom, mit csinált a gyere-
keimmel, és hol vannak most az ikrek.
Chewbacca egyetértően morgott, majd sző-
rös mancsával gyorsan lenyomott néhány kap-
csolót.
Han közben leadott két figyelmeztető lö-
vést. Vakító fénycsíkok suhantak el a TIE-
vadász két oldalánál. Az egyik lövés kisebb
sérülést okozott a hatalmas, hatszögletű pa-
nelen, de a pilótafülke nem szenvedett káro-
sodást.
- Figyeljen, TlE-vadászpilóta! - szólította
meg Han a katonát, amint létrejött a rádiókap-
csolat. - Sehová sem fog menni, ha nem árulja
el, mi történt az... - egy pillanatig habozott -
az ifjú jedi lovagokkal. A gépe éppen a célke-
resztem közepén helyezkedik el. A választás
egyszerű: vagy megadja magát, vagy megsem-
misítjük.
-A megadás: árulás - hallatszott a pilóta
hangja a vonal túloldaláról.
A TIE-vadász meredek szögben felemelke-
dett, azután hihetetlenül ügyes manőverekkel
megpróbálta lerázni üldözőit.
137
 - Rendben van - mondta dühösen Han. -
Ez az öreg bárka már elég sok TIE-vadásszal
elbánt. Ezzel is megbirkózik valahogy. Rugasz-
kodjunk neki, Chewie.
A Falcon fokozatosan növelte a sebességét,
miközben Chewbacca a műszerfal billentyűit
kezelte.
Em Teedee felnyögött.
- O, ne! Ezt nézni sem tudom. Valaki takar-
ja le az optikai szenzoraimat!
Han egy pillantást vetett a kis droidra, aki
Lowbacca sütőlapát tenyereiben feküdt.
- Akárcsak See-Thripiót hallanám - vigyor-
gott Han. - Azt hiszem, módosítanunk kell
Em Teedee programján.
- Jaj, csak azt ne! - tiltakozott ijedten Em
Teedee.
Lowbacca morgott valamit, javaslatát pedig
nagybátyja hangosabban megismételte.
- Remek ötlet - bólintott Han. - Próbálkoz-
zunk először a vonósugárral! Talán sikerül le-
vinnünk a TIE-vadászt a földre anélkül, hogy
szétzúzódna. Akkor kiszedhetünk a pilótából
némi információt. Ha azt mondjuk neki, hogy
„kérem", bizonyára segítőkésszé válik.
Chewbacca bekapcsolta a Falcon vonósugár
generátorát, majd az energianyalábot az előt-
tük száguldó vadászgépre irányította.
A TIE-vadász kibillent egyensúlyából, ami-
kor a vonósugár csak a gép egy részét érintet-
te. A pilóta azonban éles szögben felrántotta a
gépet, majd egy orsót írt le vele, hogy kitérjen
a vonósugár hatósugarából. Han elismerően
füttyentett.
- Ügyes ez a pilóta - mondta. - Utána, Che-
wie, teljes sebességgel! Ne hagyjuk magunkat
lerázni!
A TIE-vadász pilótája tudta, hogy a magas-
ban előbb-utóbb elkapja a vonósugár. Mene-
138
külése egyetlen lehetőségét abban látta, ha
leereszkedik közvetlenül a massassi fák ko-
ronája fölé. Ügyesen kerülgette a többi közül
kimagasló fákat. Mélyen leereszkedett a tisz-
tások és folyóvölgyek felett, és kihasználta a
régi bozóttüzek üszkös foltjainak védelmét
is. De a Millennium Falcon mindvégig szoro-
san a nyomában maradt.
Ha a gép elfogása pusztán sebesség kérdése
lett volna, a Falcon nagyobb teljesítményű
hajtóművei révén hamar utoléri a TIE-va-
dászt. De a kis gép sokkal könnyebben manő-
verezett a természetes akadályok között, és
ez óriási előnyt biztosított a birodalmi pilóta
számára.
Han viszont nagyon elszánt volt, hiszen a
gyerekei élete múlhatott azon, hogy szót ért-
sen a katonával.
- Mit csinált a gyerekeimmel?! - kiáltotta a
mikrofonba.
Biztosra vette, hogy nem kap választ a kérdé-
sére. Ezért meglepődött, amikor meghallotta
a pilóta hangját.
- Ők a maga gyerekei? Amikor magukra
hagytam őket, életben voltak. De a dzsungel
veszedelmes hely. Nem tudom, kibírják-e ad-
dig, míg rájuk talál.
Tenel Ka azonnal átlátott a pilóta szándékán.
- Azt akarja, hogy hagyja abba az üldözést.
- Tudom - bólintott Han, a lányra pillantva.
A férfi arca gondterheltnek látszott. - De mi
van akkor, ha igazat beszél?
A TIE-vadász pilóta kihasználta Han habo-
zását, hogy egy ügyes manőverrel végképp
megszabaduljon üldözőitől. Meredeken a ma-
gasba emelkedett, és teljes kapacitásra növel-
ve a hajtóművek teljesítményét, megpróbált
eltűnni a világűrben.
139
 Chewbacca felmordult. Aztán anélkül hogy
Han utasítást adott volna, teljes sebességre
gyorsított. A Falcon a menekülő nyomába
eredt.
A gyorsulás belepréselte Tenel Kát az ülés-
be. Arca eltorzult, szeme lecsukódott. A mel-
lette ülő Lowie hasonlóképpen reagált. Han és
Chewbacca viszont fel sem vette a gravitáció
növekedését. Ok nyilvánvalóan már megszok-
ták az ilyesmit.
A ragyogóan kék égbolt egyre sötétebbé vált,
amint a levegő ritkulni kezdett. Néhány má-
sodperccel később megjelentek a csillagok; a
Falcon kiért a világűrbe. A Yavin hatalmas,
narancsszínű korongja kitöltötte csaknem az
egész látóteret.
A TIE-vadász ott száguldott előttük.
- Kisebb sérülést kéne okoznunk a gépen,
azután a vonósugárral visszavihetnénk a fel-
színre - javasolta Han.
Chewbacca irányította a Falcont, Han pe-
dig a fegyverrendszert vezérelte. Két lövést
adott le egymás után a lézerágyúkkal, de egyik
sem talált.
- Menj közelebb, Chewie! - kiáltotta izga-
tottan Han. - Mindjárt elkapom.
Han ismét beállította a lézerágyúkat, és ezút-
tal a célkereszt középpontjában megjelent a
birodalmi vadászgép.
- Most megvagy! - mondta elégedetten, majd
lenyomta az elsütőbillentyűt.
De abban a pillanatban, amint a lézersugár
belehasított a világűr fekete bársonyába, a
TIE-vadász eltűnt. A kompjúter megadta a
megfelelő koordinátákat, a gép fénysebesség-
re ugrott, és eltűnt a hipertérben.
- Hogy lehet ez? - kérdezte csodálkozva
Han. - A TIE-vadász rövid hatótávolságú gép,
nem rendelkezik hiperhajtóművel.
140
 Lowbacca megpróbálta megmagyarázni a
történteket, Tenel Ka pedig bólintott.
- Mit csinált Jaina? - kérdezte hitetlenked-
ve Han. - De hát azt a hiperhajtóművet azért
hoztam neki, hogy tanulmányozza, nem pedig
azért, hogy beszerelje egy vadászgépbe. -
Ezért még kérdőre vonom...
Hirtelen eszébe jutott, hogy a két gyerek ma-
gányosan kóborol a dzsungel vérszomjas raga-
dozói között.
- Hagyjuk a csudába a TIE-vadászt! Men-
jünk vissza, és keressük meg az ikreket!
Megfordította a Falcont, azután elindultak
a Yavin smaragdzöld holdja felé.
Huszonkettedik fejezet
A dzsungel távoli tisztásán, ahol a birodalmi
pilóta élete húsz évét töltötte, Jacen és Jaina
a lehetőségeiket mérlegelte. Végül arra az el-
határozásra jutottak, hogy a legtöbb esélyt az
jelenti számukra, ha felmásznak a legmaga-
sabb fa tetejére, és onnan próbálnak jelt adni
egy arra jövő űrhajónak.
Mielőtt elindultak, bepakoltak minden hasz-
nosnak látszó holmit a hátizsákjukba. Jediki-
képzésük megtanította őket arra, hogy lelemé-
nyesek legyenek.
Visszaemlékeztek, hogyan másztak fel Tenel
Kával az akadémia falán az Erő segítségével.
Az ikerpár keresett egy massassi fát, amely-
nek koronája eltűnt a magasban sűrűn összefo-
nódó lombok között. A fa megfelelőnek lát-
szott, mivel ágai egymáshoz közel helyezked-
tek el, és a törzset vastagon benőtték a vadsző-
lő indái. Felnéztek a fa koronájára, azután
mászni kezdtek. Mire a csúcsra értek, hajuk teleszóródott
elszáradt levelekkel, de legnagyobb meglepetésükre
lelkesedés töltötte el őket nagyszerű teljesítményüktől.
141
 Az összefüggő lombtakaró fölött megpróbál-
tak tüzet gyújtani, hogy a füstöt messziről is
észrevegyék, akik a keresésükre indultak. Az
egyik vastag ágon elhelyezték a pilóta kuny-
hójából elhozott agyagedényt, Jacen pedig
összeszedett néhány elszáradt gallyat és levelet,
majd beletette az edénybe.
Jaina elővette a zsákjából Tenel Ka tűzgyúj-
tóját, de a parányi tárgy csupán erőtlen szik-
rákat pattintott, amelyek nem lobbantották
lángra az avart. Jaina levette a szerszám bur-
kolólemezét, és csavarhúzójával megpróbálta
kijavítani az áramköröket. Végül a kapcsoló
hosszas nyomkodásával sikerült annyi energi-
át felhalmozni a parányi szerkezetben, hogy
egy halvány lángnyelv csapott ki a csőből. De
ez éppen elegendőnek bizonyult, hogy az avar
lángra kapjon.
Amikor a tűz már égett, Jaina zöld levele-
ket szakított a fáról, és azokat is a tűzbe dobta.
Az eredmény kielégítőnek bizonyult: sűrű,
szürke füstcsík kígyózott az ég felé. Ezt a füs-
töt kilométerekről észre lehetett venni. Per-
sze csak abban az esetben, ha valaki a megfe-
lelő irányba nézett. Hacsak Lowie vagy Tenel
Ka nem jutott vissza az akadémiára, akkor
senki sem tudja, hogy merre kezdjék keresni
őket.
- Azt hiszem, tanultunk az esetből - sóhaj-
tott fel Jaina, az elkeserítően üres légteret
bámulva. - Legközelebb tudatni fogjuk vala-
kivel, hogy hová megyünk, és mit akarunk csi-
nálni.
- Szerintem is - bólintott Jacen. Izzadság
gyöngyözött a homlokán, amint a tűz mellett
üldögélt. - Akarsz hallani egy viccet?
- Inkább nem - válaszolta Jaina határozott
hangon. Olajfoltos overallja ujjával letörölte
142
az izzadságot a homlokáról. Jacen újabb leve-
leket rakott a tűzre.
Jaina hirtelen felkiáltott, az égre mutatva.
- Nézd!
Egy ezüstös pont szelte át az eget a távolban.
Hamarosan a hajtóművek moraja is eljutott
hozzájuk.
- Egy űrhajó.
Jacen összehúzta szemöldökét, és elmoso-
lyodott. Azután az ikerpár egymásra nézett.
- A Falcon - mondták egyszerre.
- Vajon apa érzékeli a gondolatainkat? -
kérdezte Jacen.
- Nem hiszem. Legalábbis az Erő segítségé-
vel nem. De várj csak... - A lány behunyta a
szemét, és hagyta, hogy az Erő irányítsa gon-
dolatait. - Lowie vele van.
- És Tenel Ka is - bólintott Jacen. - Mind-
ketten jól vannak.
Jaina megkönnyebbülten sóhajtott.
- Nem néztél ki ennyit egy ifjú jedi lovag-
ból?
A Falcon bizonyára észlelte a füstcsíkot,
mert irányt változtatott, és közeledni látszott.
A lombozat tetején az ikrek felálltak, és inte-
gettek. A viharvert szállítóhajó volt számukra
a legszebb űrhajó, amelyet valaha láttak.
A Falcon hamarosan odaért, és megállt fe-
lettük, hatalmas szelet kavarva. Apró gallyak
és levelek repültek mindenfelé, de Jacen és
Jaina nem törődött vele. Egy pillanattal ké-
sőbb az űrhajó alján félresiklott a kör alakú
bejárati nyílás. Chewbacca szőrös karja le-
nyúlt, megragadta Jacen kezét, és felhúzta az
űrhajóba, mintha egy könnyű táskát emelt
volna fel. Azután Jainát is a fedélzetre segí-
tette.
Han kirohant a pilótafülkéből, és magához
ölelte a gyerekeket.
143
 - Nem esett bajotok? - kérdezte. Majd meg-
könnyebbülten nézett végig rajtuk. - Sajná-
lom, hogy késtem.
- Semmi baj - mondta Jacen. - Tudtuk, hogy
értünk fogsz jönni.
Tenel Ka és Lowie szintén melegen üdvö-
zölte a két gyereket, örömteli hátbaveregeté-
sek közepette.
- Éljen! - hallatszott Em Teedee lelkes hang-
ja. - Ez aztán az ünneplés!
- Menjünk vissza a jediakadémiára - java-
solta Han. - Biztosan mindenki aggódik ér-
tünk. Azt hiszem, el kell mesélnünk az összes
kalandot.
Néhány nappal azután, hogy a Falcon átszál-
lította a templom előtti tisztásra a lezuhant
T-23-ast, Lowbacca és Jaina már csaknem el-
készült az X-szárnyú javításával. Jaina meg-
törölte maszatos arcát, amikor kimászott a
pilótafülkéből, majd körülnézett. Látta, amint
Jacen éppen egy nyolclábú gyíkot próbál el-
kapni, hogy bővítse vele a gyűjteményét. A haja,
mint mindig, most is tele volt elszáradt leve-
lekkel. A gyík jobbra-balra cikázott előtte;
igyekezett búvóhelyet keresni a magas fűben.
Végül megkönnyebbülten bújt be a T-23-as
alá.
Jacen annyira önfeledten kergette a gyíkot,
hogy fejjel nekiment a gép oldalának. Jaina
igyekezett elfojtani a nevetését.
Jacen nagyot sóhajtott, miközben leporolta
a ruháját.
- Na jó. Majd legközelebb - mondta vigyo-
rogva.
- Ha már ott álldogálsz, nem adnád ide a
hidrokulcsomat? - kérdezte Jaina.

144
 Jacen lehajolt, és a fűben megkereste a leej-
tett szerszámot. Azután odanyújtotta a lány-
nak.
- Ellenőrizd a fedélzeti kompjútert, Lowie
- javasolta Jaina. - Ehhez úgyis te értesz a
legjobban.
A wookiee egyetértően morgott.
- A hajtóművek miatt ne aggódj - tette hoz-
zá a lány. - Azok működni fognak.
- Csatlakozhatok hozzátok? - szólalt meg
mögöttük egy csendes hang.
- Luke bácsi! - kiáltotta boldogan Jaina,
amint megpillantotta nagybátyját. - Mikor ér-
keztél?
- Csak ma reggel - felelte Luke, elismerés-
sel nézve a gépet. - Segíthetek valamiben?
Az X-szárnyúakkal valaha sokat dolgoztam.
Még sráckoromban nekem is volt egy T-16-
osom. Hasonló ehhez, csak valamivel kisebb.
Ekkor Tenel Ka lépett ki az ősi templom
ajtaján. Valaha a piramis alakú épület föld alat-
ti hangárjaiban javították és készítették fel a
harcra a X-szárnyúakat.
- Bocsássatok meg egy pillanatra - mondta
Luke, majd Tenel Ka elé ment, hogy üdvözöl-
je. Azután néhány szóval köszöntötte, mintha
régi barátok lettek volna. A dathomiri lány
szemmel láthatóan zavarban volt, hogy a jedi
mester milyen kedves hozzá.
- Most mit álldogálunk itt? - kérdezte Jaina
a többieket. Felnyitott egy panelt a T-23-as
oldalán, majd műszerek segítségével ellenőriz-
te a hajtóműveket. Közben Jacen keresztül-
gázolt a tisztáson, újabb állatok után kutatva.
Lowbacca kihúzott egy halom vezetéket a
műszerfal mögül, és elkezdte színek szerint
szétválogatni őket. Közben magában morgott.
Jacen hallotta, hogy Em Teedee elkezdi fordí-
tani a szavakat. Azután a fiú beverte lehajtott
145
fejét a gép szárnyába. Lowbacca pedig ismét
leejtette a kis droidot az övéről.
Em Teedee sértődötten kiáltozott.
-Lowbacca gazdám!. Legyen óvatosabb!
Már megint elveszített. Ez már gondatlan-
ság. Mit szólna hozzá, ha az ön feje esne le
tehetetlenül a földre? Én igen értékes társa
vagyok, ezért meg kéne becsülnie. Ha az
áramköreim megsérülnek, nem tudok tolmá-
csolni, és akkor mi lesz önnel? Nem hiszem,
hogy...
Lowbacca hangos morgás közepette kikap-
csolta a droidot, azután elégedetten nézett tár-
saira.
Jacen észrevette, hogy húga az eget bámul-
ja. Pontosan tudta, mire gondol a lány.
- Gondolod, hogy Qorl hazajut?
- Ha igen, akkor is csalódás fogja érni. Nem
azt találja, amire számított. Jobban tette vol-
na, ha velünk marad.
Azután észrevették, hogy Luke Skyvalker és
Tenel Ka a T-23-as felé sétál. Lowie és Jaina
kimászott a szétszerelt pilótafülkéből, majd
megálltak Jacen mellett.
Luke ujjai végigsimították a megrongálódott
T-23-as burkolatát.
- Valaha a Tatooinon, a Koldus Kanyonban
buckapatkányokra vadásztam a T-16-osom-
mal.
Jacen és Jaina Luke arcát nézte, amint
nagybátyjuk visszaemlékezett a rég múlt ese-
ményekre. El sem tudták képzelni erről az
emberről, hogy félelmetes, legyőzhetetlen pi-
lóta.
- Az még egészen más világ volt - folytatta
mosolyogva. - Amikor elkészültök ennek a
gépnek a javításával, szeretnék én is felszállni
veletek. Rendben van?
146
 Valamennyien csodálkozva néztek rá. Lowie
morgott valamit, majd zavartan megköszörül-
te a torkát.
- Remélem, megtalálod itt a helyed, Low-
bacca - fordult a wookiee-hoz. - Tudom, hogy
nehéz elszakadni az otthontól, és egy idegen
környezetben élni, de úgy látom, máris találtál
barátokat.
Azután a többiekre nézett.
- Büszke vagyok rátok. Igazán komoly pró-
batételt kellett kiállnotok. De most már tudjá-
tok, hogy ha jedi lovagok akartok lenni, kemé-
nyen kell dolgoznotok, és sok gyakorlásra lesz
szükségetek.
A növendékek bólintottak.
- Ez tény - mondta Tenel Ka komoly arc-
cal.
- Még nagyon fiatalok vagytok, előttetek áll
az egész élet. Eldönthetitek, mihez akartok
kezdeni - folytatta Luke. - Biztosak vagytok
benne, hogy jedi lovagok akartok lenni?
Lelkes kiáltásuk egyértelmű volt. Még Low-
bacca vakkantását sem kellett Em Teedee-nek
tolmácsolnia.

Vége

147