Professional Documents
Culture Documents
Kami Garcia - Margaret Stohl - Caster Krónikák 4 - Lenyűgöző Megváltás
Kami Garcia - Margaret Stohl - Caster Krónikák 4 - Lenyűgöző Megváltás
Lenyűgöző
Megváltás
Első kiadás
Könyvmolyképző Kiadó, Szeged, 2015
Apáinknak,
Robert Marinnek és Burton Stohlnak,
akik megtanítottak hinni abban, hogy bármire képesek
vagyunk,
és
férjeinknek,
Alex Gardának és Lewis Petersonnak,
akik elérték, hogy csináljuk azt az egyetlen dolgot,
ami lehetetlennek tűnt.
A halál a halhatatlanság kezdete.
– MAXIMILIEN ROBESPIERRE –
LENA
Újrakezdés
Február 2.
A rémálmok véget érnek. Innen tudod,
hogy rémálmok voltak.
Ez… Ethan… minden… nem ér véget,
semmi jelét nem mutatja, hogy véget érne.
Úgy éreztem… úgy érzem… így maradok.
Mintha az életem tört volna darabokra, amikor ö…
amikor minden más véget ért.
Ezernyi apró darabra hullottam.
Amikor földet ért.
Ethan
1. FEJEZET
Otthon
Átkelés
„A halálban hazudj.
Az életben sírj.
Vigyél haza,
Hogy emlékezzem,
Hogy emlékezzenek rám.”
„Mortuus, iace.
Vivus, fle.
Ducite me domum
ut meminissem
ut in memória tenear. ”
Ezüstgomb
K inyitottam a szememet.
Lena házának előcsarnokában álltam. Működött.
Átkeltem. Gatlinben voltam ismét, az élők világában. A
megkönnyebbülés szinte lebénított: még megvan minden.
Gatlin megmaradt. Ami azt jelentette, hogy Lena is. Ami azt
jelentette, hogy nem volt hiábavaló az engem ért veszteség,
sem felesleges, amit tettem.
Hátammal a falnak dőltem. A helyiség már nem forgott, így
felemeltem a fejem, és körülnéztem a régi, meszelt falak
között.
Az ismerős csigalépcső. A fényesre lakkozott parketta.
Ravenwood.
Az igazi Ravenwood. Halandó, masszív, szilárd.
Visszatértem.
Lena.
Lehunytam a szemem, és keményen küzdöttem a szememet
égető könnycseppek ellen.
Itt vagyok, L. Sikerült.
Nem tudom, meddig állhattam ott bénultan a válaszára
várva, talán abban is reménykedtem, hogy egyszer csak
lerohan, és a karomba veti magát.
Nem rohant le.
Nem is hallotta a keltálásomat.
Mély lélegzetet vettem. Még mindig nem fogtam fel teljesen,
mi történt velem.
Ravenwood nem úgy festett, mint amikor utoljára itt jártam.
Nem lepett meg – hiszen Ravenwood állandóan változott –, de
a tükröket és az ablakokat takaró fekete leplekből arra
következtettem, hogy rossz irányt vettek a dolgok.
Nem csak a leplek mondatták ezt velem. Hanem ahogy hó
esett a mennyezet felől, pedig odabent voltam. A hideg, fehér
pelyhek kupacba álltak össze az ajtóknál, megtöltötték a
kandallót, és hamuként örvénylettek a levegőben. A
mennyezetre pillantottam, amelyen viharfelhők gomolyogtak
egészen a második szintig. Még szellemként is túl hűvösnek
találtam ezt az időjárást, folyamatosan vacogtam.
Ravenwood mindig előállt egy történettel, és az a történet
többnyire Lena története volt. Az ő hangulatának megfelelően
változott a ház. Ha Ravenwood most ilyen arcát mutatta…
Ugyan már, L.! Hol vagy?
Hosszasan hallgatóztam a válaszra várva, de csak a csendet
hallottam.
Keresztülkínlódtam magam az előcsarnokot borító csúszós
jégen, végül elértem az ismerős főlépcsőhöz. Aztán egyenként
szedve a hófehér lépcsőfokokat, felmerészkedtem.
Amikor hátranéztem, nem láttam lábnyomokat.
– L? Itt vagy?
Ugyan már… Tudom, hogy érzed a jelenlétemet.
De nem mondott semmit, így amikor átcsusszantam a
repedezett ajtófélfák között, szinte megkönnyebbültem, hogy
nem volt ott. A mennyezetet is ellenőriztem, mert egyszer ott
találtam rá, a vakolaton pihenve.
Lena hálószobája megint megváltozott, mint mindig. Most a
brácsa ugyan nem játszott magától, és írás sem borította a
falakat, amelyek most nem üvegből voltak. Nem nézett ki
börtönnek sem, a vakolat ép volt, és az ágy is egyben volt.
Minden eltűnt. A táskái bepakolva, és takarosan a szoba
közepére halmozva. A falak és a mennyezet kopáran meredtek
rám, mintha egy közönséges szobában lettem volna.
Úgy tűnt, Lena távozni készült.
Villámgyorsan kiléptem a szobából, még mielőtt
végiggondolhattam volna, mit is fog ez számomra jelenteni.
Mielőtt kitalálhattam volna, miképpen fogom meglátogatni
Barbadoson, ha oda mennek.
Majdnem ugyanolyan nehéz volt erre gondolnom, mint
amikor első alkalommal kellett elhagynom.
PRÓBÁLKOZZ!
Így lesz, L.
Megígérem.
7. FEJEZET
Keresztrejtvény
Törött palackok
Csillagok és Sávok
Kígyószemek
Sötétebb ügyek
Még itt
Zűrzavar
A Folyómester
Kő és holló
A Csillagok Könyve
Árnyék
Lena
19. FEJEZET
Halandó gondok
Leráztam a szavakat.
De egy kipukkant buborékot többé nem lehet felfújni.
Ezt még én is tudom.
20. FEJEZET
Alku az ördöggel
ölelö karok
sietös tánc
Ethan arcán
sápadt a ránc
„Aurae Aspirent
Ubi tueor, ibi adeo.
Fújjon a szél oda,
Ahová visz a szem.”
Tejponálló
Elöször Macon
Aztán Ethan.
Nem.
Apám.
Aztán Macon.
Anya.
Aztán Ethan.
Most John.
szemet szemért
ha nem az én szememet
nem ér
a fájdalom
nem adja
magát könnyen
A Halál Kapuja
a hiányzó darab
a levegö
a szívem
az emlékeim
én
a másik felem
a hiányzó felem
Hagyd abba!
Nem akartam a fejemben verseket írni, úgy meg pláne nem,
hogy a nagybátyám is hallja őket. Másféle üzenetet kellett
közvetítenem.
– Rid, add csak ide!
Bólintott, és átnyújtotta a Holdak Könyvét.
A Könyvet, amely majdnem megölte Ethant, és aztán Macon
bácsit. A Könyvet, amely többet vett el, mint amennyit adott.
A legszívesebben tűzre vetettem volna, bár kételkedtem
benne, hogy a lángok elpusztítanák.
De akkor is megér egy próbálkozást, ha ezzel meggátoljuk,
hogy valaki ártson vele valaki másnak – vagy éppen saját
magának. Ethannek viszont szüksége volt rá, én pedig
megbíztam Ethanben. Biztos voltam benne, hogy sohasem
használná arra, hogy valakinek ártson vele. Abban sem voltam
biztos, hogy magában képes lenne kárt tenni.
– Lila sírjához kell vinnünk.
Macon bácsi hosszan rám nézett, a tekintetében a
szomorúságnak és a féltésnek eddig ismeretlen keveréke ült.
– Jól van.
Ismertem ezt a hangszínt. A kedvemben akart járni.
Elindultam Lila Grace sírjához, amely amellett az üres
sírgödör mellett volt, ahová a gatliniek szerint a nagybátyámat
temettük.
Ridley színpadiasan felsóhajtott.
– Szuper. Maradjunk még egy kicsit ebben a szép kis
temetőben! Link lazán átfogta Rid vállát.
– Sose félj, bébi! Majd én megvédelek.
Rid gyanakodva bámult rá.
– Megvédeni? Engem? Elfelejtetted, hogy újra Sötét Igéző
lettem?
– Én úgy gondolok rád, mint aki a szürke zónában leledzik.
Mindegy, ma nem piszkállak ezzel. Hiszen éppen most öltem
meg minden Incubusok Galactusát.
Rid megrázta rózsaszín és szőke fürtjeit.
– Az meg ki?
Megint nem figyeltem rájuk, eltökélten nekivágtam a
temetőnek. A Holdak Könyvét a mellkasomhoz szorítottam.
Éreztem a belőle sugárzó forróságot, a kopottas bőr szinte
engem is égetett.
Kvantumfizika
a fizika törvényei
a szerelem törvényei
az idö és tér törvényei
és közöttünk a tér(ben)
te és én között(em)
és ahol vagyunk
elveszetten és kutatva
kutatva és elbeszetten
Repedés mindenen
-U
Wate–ház
gye nem képzeled, hogy beteheted a lábad ebbe a
házba, hallod? – Amma nem engedte Ridley–t a
közelébe se. Minimum ötvenféleképpen
berzenkedett az első beszélgetés során, amikor megpróbáltunk
szót érteni vele, sikertelenül.
– Nem! Egyetlen Sötét Igéző sem teheti be ide a lábát, amíg
én ezen az édes földön élek. Akkor sem, ha elmegyek. Nem,
uram. Nem, asszonyom. Sehogyan sem.
Abba viszont beleegyezett, hogy Greenbrierben találkozzon
velünk.
Macon bácsi lemaradt tőlünk.
– Jobb lesz így. Amaria nem látott azóta az éjszaka óta,
amikor… az történt – magyarázta. – Nem vagyok benne
biztos, hogy ez a megfelelő pillanat.
– Szóval te is félsz tőle, ugye? – Ridley megújult
érdeklődéssel pislogott a nagybátyámra. – Micsoda
meglepetés!
– Ravenwoodban leszek, ha szükség lenne rám – mondta, és
megsemmisítő pillantást vetett Ridley–re.
– Micsoda meglepetés! – mosolyogtam.
Mi, többiek a régi temető omladozó kőfalánál várakoztunk.
Ellenálltam a kísértésnek, és nem mentem oda Ethan sírjához,
bár vonzott a lehetőség, hogy újra vele lehessek. Teljes
szívemből hittem abban, hogy Ethan visszatérhet valami
módon, és úgy döntöttem, nem adom fel, amíg meg nem
találom a módját.
Amma is reménykedett, de láttam a rettegést és a kételyt a
szemében. Már kétszer elveszítette. Minden alkalommal,
amikor keresztrejtvényt vittem neki, kétségbeesetten próbálta
visszahozni Ethant.
Azt hiszem Amma nem engedi meg magának azt a luxust,
hogy higgyen valamiben, aztán megint elveszítse.
A Könyvvel azonban egy lépéssel közelebb jutottunk.
Ridley egy fa törzsének dőlt, biztonságos távolságra a kőfal
nyílásától. Tudtam én, hogy pont úgy retteg Ammától, mint
Macon bácsi, bár sohasem vallaná be.
– Egy szót se szólj hozzá, amikor idejön! – figyelmeztette
Link Ridley–t. – Tudod, mennyire tart attól a Könyvtől.
Ridley a szemét forgatta.
– És én még azt hittem, hogy Abraham az igazi gond. Amma
még annál is rosszabb.
Megláttam, amint egy fekete, fűzős ortopéd cipő bukkan elő
a nyílásból.
– Minél vagyok rosszabb? – követelte a választ Amma. – A
modorodnál? – Tetőtől talpig végigmérte Ridley–t. – Vagy az
ízlésednél?
Amma sárga ruhát viselt, mintha napfényből és kedvességből
szőtték volna, ami éles ellentétben állt az arckifejezésével.
Őszülő fekete haját szoros kontyba fonta, és mintás
kézimunkatáska volt nála. Jól ismertem ahhoz, hogy tudjam,
nem tűt és cérnát tartogat benne.
– Egy leheletnyivel rosszabb annál a lánynál, akit kimentenek
a pokolból, és aki aztán magától visszasétál bele? – Amma
alaposan végignézett Ridley–n.
Rid nem vette le a napszemüvegét, de láttam, hogy
szégyenkezik. Túl jól ismertem. Van valami Ammában, ami
miatt az ember borzalmasan érzi magát, ha csalódást okoz
neki – akkor is, ha Szirén, és egyébként semmi köze hozzá.
– Nem is úgy volt – mondta csendesen Ridley.
Amma a földre dobta a táskáját.
– Nem? Megbízható forrásból tudom, hogy esélyt kaptál arra,
hogy végre a megfelelő oldalra állhass, de nem éltél vele.
Valamit kihagytam az apró betűs részből?
Ridley idegesen mocorgott.
– Nem ennyire egyszerű.
Amma szipogni kezdett.
– Ezt csak magadnak akarod beadni, hogy jobban alhass
éjszakánként, de velem ne is próbálkozz, én nem veszem be! –
mutatott Amma a nyalókára Ridley kezében. – Ha ennyi
cukrot eszel, ki fognak rohadni a fogaid, akkor is, ha Igéző
vagy.
Link idegesen rötyörészni kezdett.
Amma sasszeme rátapadt.
– Te meg mit röhögsz, Wesley Lincoln? Jóval nagyobb bajban
vagy, mint amikor kilencéves korodban rajtakaptalak a
pincében!
Link elvörösödött.
– Valahogy megtalál a baj, asszonyom.
– Keresed te a bajt magadtól is, ez olyan biztos, mint ahogyan
az áldott nap fénye egyszerre süt ártatlanra és bűnösre. –
Amma ránk pillantott. – Most mi van? Remélem semmi olyan,
ami kimozdítja a világegyetemet az egyensúlyából.
– Csak ártatlanok, asszonyom. Bűnös nincs. – Link
hátralépett egy lépést, és segélykérőn pillantott rám.
– Na, ki vele! Mercy néni és Grace néni várnak a házban, nem
hagyhatom őket Thelmára túl sokáig, vagy azok hárman
mindent megrendelnek a tévéshopból. – Amma Prue néni
halála után ritkán utalt Ethan nagy–nagynénjeire
„Nővérekként”.
Marian odament Ammához, és biztatóan megragadta a
karját.
– A Holdak Könyvéről van szó.
– Megszereztük!– szakadt ki belőlem.
Liv tett egy lépést oldalra, felfedve a füvön fekvő Könyvet.
Amma pupillája kitágult.
– Akarom én azt tudni, hogyan jutottatok hozzá?
Link közbevágott.
– Nem. Úgy értem, biztosan nem, asszonyom.
– De attól még itt van – mondta Marian.
– Csak nem tudjuk eljuttatni Ethannek… – Még én is
hallottam a kétségbeesést a hangomban.
Amma megcsóválta a fejét, és közelebb lépett a Könyvhöz, de
olyan óvatosan kerülgette, mintha igazán közel azért nem
akart volna lenni hozzá.
– Persze hogy nem tudjátok. Ez a könyv túl hatalmas egy
világnak. Ha át akarjátok küldeni az élők világából a
holtakéba, mindkét világ erejére szükségünk lesz.
Nem értettem pontosan, miről beszélt, de csak egy dolog
érdekelt.
– Segít nekünk?
– Nincs szükségetek a segítségemre. A fogadó végen kell
segítség.
Liv közelebb ment Ammához.
– Otthagytuk a Könyvet Ethannek, de nem vitte el.
Amma megvetően horkantott.
– Aha. Ethan nem elég erős ahhoz, hogy egy ekkora súlyt át
vigyen. Valószínűleg ő sem tudja most, hogyan tovább.
– De van, aki elég erős – szólt közbe Marian. – Talán nem is
csak egyvalaki. – A Nagyszerűekről beszélt.
A kérdés az volt, hogy Amma meghívja–e őket.
Ráharaptam az ajkamra.
Kérlek, mondj igent!
– Sejtettem én, hogy azért hívtok, mert tudni akarjátok,
milyen messze megyek el az őrültségben. – Amma kinyitotta a
kézimunkatáskát, és kivett belőle egy felespoharat, meg egy
üveg Wild Turkey whiskyt. – Ezért aztán készültem. – Kiöntött
egy pohárkával, és rám mutatott. – Segítened kell. Mindkét
világ hatalmára szükség van, megmondtam.
Bólintottam.
– Megteszem, ami tőlem telik.
Amma Ravenwood irányába biccentett.
– Kezdheted akár azzal is, hogy összehívod a többieket.
Egyedül nincs annyi erőd, amennyire itt szükségünk lesz.
– Rid itt van, és John is segíthet. Félig Igéző.
Amma a fejét rázta.
– Ha át akarod vinni a könyvet, akkor a többiekre is szükség
lesz.
– Barbadoson vannak.
– Két órája hazatértek – mondta Marian. – Reece beugrott a
könyvtárba pár órája. Azt mesélte, hogy a nagyanyád nem
bírta a párát.
Elrejtettem a mosolyomat. Nagyanyám nem bírta, hogy
bármiből is kimaradjon, és Reece sem volt sokkal jobb nála.
Amennyi Igéző erő a családomban volt, tutira megérezték,
hogy valami történik idehaza.
– Megkérem őket. Bár lehet, hogy kifárasztotta őket az
utazás. – Már attól is tartottam, hogy Macon bácsi esetleg
meggondolja magát.
A család többi tagját is belekeverni a dologba valahol a
kockázatos és az idióta ötlet között mozgott.
Amma olyan határozottan tette karba a kezét, amilyennek
még nem láttam.
– Én meg annyit mondok, hogy ez a könyv sehová nem megy
nélkülük.
Felesleges volt a további vita. Láttam nem egyszer Ethant
vitába szállni vele azután, hogy Amma eltökélt valamit, és
nagyon ritkán nyert. Pedig Amma őt szerette a világon a
legjobban. Nekem esélyem sem volt.
Ridley biccentett felém.
– Jövök veled, és fedezlek.
– Anyád ki fog akadni, ha meglát. Először fel kell készítenem
őket, hogy visszatértél. És valószínűleg azt is el kell árulnom,
hogy… – tétováztam. Senki nem fogja könnyen megemészteni,
hogy Rid visszament Sarafine–hoz a Sötét Igéző ereje miatt. –
…megváltoztál.
Link elkapta a tekintetét.
És még csak nem is ez volt a legrosszabb.
– Azt sem lesz egyszerű elmondani a nagymamának, miért
van nálam a könyv.
Rid átkarolta a vállamat.
– Nem hallottál még arról, hogy úgy lehet elterelni valaki
figyelmét a rossz hírről, hogy egy még rosszabb hírt közölsz
vele? – Elmosolyodott, és elindult Ravenwood irányába. –
Nálam rosszabb hír aligha érheti őket.
Link a fejét csóválta.
– Az tuti.
Ridley megpördült, és feltolta a napszemüvegét.
– Fogd be a pofád, Cukipofa! Különben könyörögni fogsz,
hogy elhasíthass anyádhoz, és bevallhasd neki, hogy ezentúl
metodista leszel.
– Már nincs hatalmad fölöttem, bébi.
Ridley rózsaszín, ragacsos puszit küldött neki.
– Kipróbáljuk?
28. FEJEZET
Igéző cicaharc
hajlott
mint egy faág
törött
mint a szívem darabkái
hasadt
mint a tizenhetedik hold
szilánkos
mint az ablaküveg
amikor találkoztunk
A halottak keze
„Vérem vére,
Lelkem gyökere,
Lépj közbe érettem.”
Ethan
30. FEJEZET
Elveszett idő
Titkok Őrzői
A csonttrón
Az Irányfény útja
Az Igéző Krónikák
AZ IGÉZŐ KRÓNIKÁK
mert
semmi
sem
volt
alattam
már
én
sem
35. FEJEZET
Repedés a világegyetemben
Áthelyezés
Vízszintes tizenegy
Amma himnusza
Utána
AZ
IGÉZŐ
KRÓNIKÁK
Szeretettel, de tényleg:
KAMI ÉS MARGIE
Külön köszönet:
A SZERKESZTŐNKNEK – JULIE SCHEINÁNAK
A LATINFORDÍTÓNKNAK – DR. SARA LINDHEIMNEK
A KREATÍV IGAZGATÓNKNAK – DAVE CAPLANNEK
A TÖRDELŐNKNEK – BARBABA BAKOWSKINAK
A SAJTÓSUNKNAK – JESSICA BROMBERGNEK
A MARKETINGESÜNKNEK – LISA ICKOWICZNAK
ÉS A
LITTLE, BROWN BOOKS FOR YOUNG READERS KIADÓ
LENYŰGÖZŐ TEREMTMÉNYEK CSAPATÁNAK
Tartalom
LENA Újrakezdés 7
1. FEJEZET Otthon 11
2. FEJEZET Sült zöld paradicsom 15
3. FEJEZET Ezen az oldalon vagy a másikon 27
4. FEJEZET Átkelés 42
5. FEJEZET Egy másik Lunae Libri 47
6. FEJEZET Ezüstgomb 52
7. FEJEZET Keresztrejtvény 66
8. FEJEZET Törött palackok 76
9. FEJEZET Csillagok és Sávok 83
10. FEJEZET Kígyószemek 92
11. FEJEZET Sötétebb ügyek 107
12. FEJEZET Még itt 115
13. FEJEZET Ahová a holló repít 124
14. FEJEZET Zűrzavar 137
15. FEJEZET A Folyómester 143
16. FEJEZET Kő és holló 152
17 FEJEZET A Csillagok Könyve 167
18. FEJEZET Árnyék 177