16.

A mozgástanulás folyamata

A mozgások elsajátítása nem más, mint koordináció „tanulás”. E folyamat során

sajátos szakaszokat különíthetünk el az éppen jellemző koordinációs szint alapján. A
szakaszok időtartama az előzetes mozgástapasztalattól, a rendelkezésre álló
motorikus képességek szintjétől, a motivációtól, az értelmi képességektől és az
alkalmazott oktatási módszerektől függően, egyénenként és mozgásfajtánkként is
különbözőek lehetnek.

A mozgástanulás szakaszai.
-A mozgás durva koordinációjának kialakulása:
Ebben a szakaszban első lépésként a feladat megértése történik, a feladat
elfogadása

, az érdeklődés kialakulása azonban már az érzelmeket is mozgósítja.

A megértésben és az elfogadásban is fontos szerepe van az ismeretközlés
minőségének, mely az oktató elméleti és gyakorlati) felkészültségétől függ. A
(kognitív) értemli képességek felhasználásával a megértést követően egy képi
információval rendelkezünk, arról hogy mit fogunk megtanulni.

A megértést és az elképzelést követi az első próbálkozás a mozgás végrehajtására.

Ilyenkor jellemzően a mozgás „darabos”, olykor sikertelen, az eredeti mozgáshoz
csak hasonlító gyakorlatokat hajtunk végre sok hibával nagy energiabefektetéssel.
Jellemző továbbá, hogy az információfelvétel és -feldolgozás hiányos, mert a
szabályozásba az érzékszervek nem kapcsolódnak be teljes kapacitásukkal.
A látásé a vezető szerep, a többi érzékszerv korlátozottan vesz részt a szabályozási
folyamatban.Az izomérzékelés receptorai számos információt közvetítenek a központi
idegrendszerbe, de ebben a fázisban még nem tudatosulnak,Az oktató utasításait,
magyarázatait a gyermek nem képes helyesen felfogni.

Az érzékszervi) és a verbális (beszéd) jelzések hatékony feldolgozásában azonban

segíthetnek a korábbi mozgástapasztalatok (transzferhatás) is. A koordináció
folyamatos javulását azonban hátráltathatják is a mozgásemlékezetben tárolt, a
tanulandó mozgáshoz hasonló mozgáselemek (interferencia).

-A mozgás finom koordinációjának kialakulása. A folyamatos gyakorlás és hibajavítás

eredményeképpen javul a mozgások összerendezettsége, koordináltabbá válik a
mozgás, Felismerhető milyen mogásrol van szó. mozgásokra a folyamatosság, a
gazdaságosság és a ritmusosság lesz a jellemző. Optimális az energiafelhasználás,
eredméynesebb a végrehajtás, csak kisebb hibák vannak a mozgásban, Nincsenek
felesleges mozdulatok, könyedebb mozgás. Ideg izmo kapcsolat javul.

-kreativ finom koordinácio:

Automatzáltá válik a mozgás, tökéletes a végrahajtás, akár változó körülmények
között is, Az esetleges hibákat magától koorigálja a sportoló, Magabiztos, nem ijed
meeg.

a mozgásranulás során érdemes türelmesnek lenni, mert olyan folyamatok mennek

végbe a szervezetbe, amikhez időre van stzükség. sok gyakorlás! a moszágstanunlás
során lehet a feladatott ujra és ujra, de egysíkú és unalmas. Változastos feladatok!
nincs összefüggés életkorban de gyermekkorban a testünk hatékonyabban kpes új
mozgásformkat elsajátitani, ez az alapja a felnőttkori széleskörő
mozgásműveltsgnek.

A mozgáshibák megfigyelése:

 Ahhoz, hogy a mozgáshibákat felfedezhessük, majd kijavíthassuk, a gyermekek

által végzett mozgások, gyakorlatok végrehajtási módjának megfigyelésére és
annak gyors értékelésére (helyes-e vagy hibás) van szükség.
 A megfigyelés eredményességének, a mozgáshibák felismerésének előfeltétele a
helyes mozgás pontos ismerete.
 Fontos továbbá a mozgáshibák lényegének, okának gyors felismerése is. Ehhez
szükséges a kiváló helyzetfelismerő- és megfigyelőképesség.

A hibajavítás akkor lehet eredményes, ha ismerjük:

 a hibák jellegét;
 keletkezésének okát;
 megelőzésének, kiküszöbölésének módját;
 a hibajavítás általános szempontjait.

A mozgáshibák osztályozása, fajtái:

 Testi épséget veszélyeztető hibák: ezek között azok a legveszélyesebbek, amelyek

következményei sérülésekben jelentkezhetnek, pl.: gurulóátfordulás rossz
fejtartással, illetve azok a hibák, amelyeknek ismételt elkövetése fokozatosan
idézne elő testi deformitásokat.
 A gyakorlat végrehajtásában a mozgás szerkezetében jelentkező lényeges hibák:
o lehet a gyakorlat minden (általános jellegű); vagy egy-egy
részletében hibás; rossz irányú; hibás tempójú (stb.)
o lényegtelen hibák: tartáshiba

A hibák okai, megelőzésük és kiküszöbölésük módja:

A mozgástanulás folyamatában előforduló hibák forrásait okozhatják az oktatók és a

gyakorlatok végrehajtásában résztvevő tanulók.

1. A hiba okát maga a pedagógus idézi elő:

o Helytelenül választja meg az anyagot, az túl könnyű vagy túlságosan
nehéz.
Feladat: olyan gyakorlatok választása, amely technikai
végrehajtása megvalósítható, fizikailag optimális terhelést biztosít. A
gyermeket gondolkodásra, erőkifejtésre készteti, de
megvalósítható, elvégezhető.
o Helytelenül választja meg a módszereket, nem veszi figyelembe a
megválasztást meghatározó tényezőket: 
  tanulók nem figyelnek az oktatóra és elkezdi a feladat
ismertetését vagy szemléltetését
 nem magyaráz érthetően, világosan;
 szükséges lenne a bemutatás, de az elmarad, vagy nem
szemléletes;
 nem megfelelő a gyakorlatvezetési forma;
 rossz tempót alkalmaz;
 nem ellenőrzi a gyerekek gyakorlását;
 nem javítja a hibákat.
o Rossz szervezés következtében nem biztosít elegendő időt a
gyakorlásra.
o A feladatát unottan, játékos légkör megteremtése nélkül, érdektelenül
végzi.

2. A hibás végrehajtás oka a gyermekekben rejlik:

o A mozgástanulás kezdeti szakaszában, a durva koordinációs
szakaszban, hibával mindig számolnunk kell, hiszen még nem
alakulhattak ki a finom koordinációs reflexkapcsolatok, ekkor a hiba
oka elsősorban a görcsösség, merevség.
o Az pedagógusnak a hibák kiküszöbölése érdekében helyesen kell a
módszereket és a szervezést megválasztani, megfelelő gyakorlatokat
(cél-, rávezető gyakorlatok) kell előzetesen gyakoroltatni,
segítségadást kell nyújtani, egyéni és közösségi bánásmód elve
szerint kell eljárni.
o Előfordul, hogy gyermek az adott gyakorlatot már előzőleg
gyakorolta, de hibás végrehajtásban, és így a reflexkapcsolatok
helytelenül alakulhattak ki. Ilyenkor a tanító az illető
gyereknél kezdje elölről a gyakorlat tanítását.
o Hiba oka lehet pl.: egyes izomcsoportok nem megfelelő ereje, az
ügyesség vagy állóképesség csekély mértéke, egyes
ízületek merevsége. Az ilyen természetű hibákat gondosan
megválasztott előkészítő gyakorlatokkal lehet megelőzni, illetve
megszüntetni.
o Előfordulhat, hogy a gyermek látható vagy rejtett testi deformitása a
helytelen végrehajtás oka. A még nem látható, de már esetlegesen
meglévő gerincferdülések, a lábboltozat süllyedése, a gyenge
látás komoly hiba ok lehet. Ezekre fokozottan kell ügyelni,
alkalmazva az egyéni bánásmódot, figyelve a nevelői tapintatra.
3. A hibákat olykor külső körülmények, hatások is kiválthatják:
o Például a foglalkozáson- különösen az udvaron- váratlanul
személyek, tárgyak jelennek meg. Ezek különösen akkor jelentenek
figyelemelterelést, ha ismeretlenek, vagy hangot adnak (autó, repülő
stb.). Ilyen estben inkább elégítsük ki a gyermekek kíváncsiságát, így
hamar tudomásul veszik a szokatlant, és tovább tudnak figyelni.
 o Előfordul, hogy az iskola életében a szokásostól eltérő a napirend,
pl.: ünnepélyre készülnek, akkor a gyermekek figyelme elterelődik.
Ilyenkor fokozottan ügyeljünk az érdekes, örömet keltő foglalkozásra.
o Ha hosszabb szünet áll be az iskolában, ez a kihagyás a
mozgástanulásban feledéssel jár, amely szintén hiba okot jelenthet, s
mellyel számolnunk kell a szünet után.

A hibajavítás általános szempontjai

1. A hibákat célszerű sorrendben kell javítani.

o A testi épséget veszélyeztető hibákat kell elsősorban megelőznünk
illetve javítanunk. Arra kell ügyelnünk, hogy mindenki lássa, hallja,
ismerje meg a helyes végrehajtást és tudatosítsuk azt, valamint
segítségadásnál vigyázzunk az elhelyezkedésünkre.
o A technikai illetve a helytelen kivitelezés hibáit fontossági
sorrendben és egyszerre csak egy hibát javítsunk. A vezető
műveletre illetve a meghatározó mozdulatra vonatkozó hiba
kijavítása sokszor a kisebb hibák megszűnését is maga után vonja.
o Fontos a helyezkedésünk, hogy megfelelő távolságról, szögből
végezzük a megfigyelést.
o A hibát először általánosságban, majd személy szerint javítsuk, de az
utóbbit is mindenki okulására.
2. A gyakorlás folyamatosságának biztosítása.
o A gyakorlás folyamán folyamatos hibajavító
közléseket alkalmazzunk, s ha csak lehet, a gyakorlás megszakítása
nélkülvégezzük azt.
o Az indokolatlan, állandó hibajavítás a foglalkozást vontatottá teszi,
unalmat vált ki s idővel megszokottá válik, s nem érzika gyerekek a
hibajavítás fontosságát.
3. A hibákat úgy javítsuk, hogy a mozgás helyes végrehajtására mutassunk rá.
o A hibák javítása ne maguknak a hibáknak, hanem a helyes
végrehajtásnak kiemelésével történjék. Pl.: „Nyújtsátok ki a
térdeteket!" vagy „Nyújtott térddel végezzétek a feladatot!"
4. A nevelés céljának szem előtt tartása.
o Hibajavításunkat át kell hatnia a gyermekek iránt érzett és
tanúsított szeretetünknek.
o Megértéssel és a mozgástanulás természetes velejárójaként kell
felfognunk a hibákat.
o Érezzék a gyerekek, hogy segíteni akarunk nekik. Óvakodjunk
a gunyoros hangtól, s attól, hogy a kevésbé ügyes gyerekeket a
többiek kinevessék.
o Különösen a gátlásos gyermekeket segítse, buzdítsa a
pedagógus, juttassa sikerélményhez. Pl.: kisebb magasságot
ugortasson vele; a kezét fogva, együtt ugorják át a magasságot.
o A gátlásoktól ebben a korban kell megszabadítani a gyermekeket
az egyéni bánásmód elvét érvényesítve.