A harmadik francia köztársaság belpolitikájának fő kérdései, 1871-1914
Két sokk 1870/71-ben: poroszoktól való vereség és a párizsi kommün
Elzász-Lotaringia elcsatolása a terület visszaszerzésének igénye minden kormány politikájának része (nem is lehet más) revans eszme nemzeti erők újjászervezése az 5 millió frankos hadisarcot 2 éven belül visszafizetik államforma: köztársaság kérdés: fennmaradjon? o 1873: Mac-Mahon marsall a miniszterelnök rojalista republikánusok „üldözése” de: Bourbont visszaültetni a francia trónra anakronisztikus lett volna 1875-ös alkotmány megerősíti a köztársaságot kétkamarás parlament (szenátus és képviselőház), köztársasági elnök 7 évre széles jogkör: törvénykezdeményezés, fegyveres erőkkel rendelkezik, minden hivatalt ő nevez ki, csak hazaárulás esetén lehet felelősségre vonni 1876-os választás republikánus győzelem Marseillaise nemzeti himnusz lesz, ünnepnap július 14-e Az 1880-as évek: Franciaországban a köztársaságnak emocionális tartalma is van összefüggés az állampolgári nevelés és a köztársaság között Ferry 1882 elrendelik a szabad és kötelező elemi oktatást hazafias érzet kialakítása demokratikus szabadságjogok 1880: amnesztia a kommünároknak; sajtótörvény; nyilvános gyűlések engedély nélküli tartása; tanácsok szabad polgármester választása szociális törvényhozás gyermekmunka korlátozása; jogegyenlőség a munkaadó és a munkás között; de: kevés előrelépés a munkavédelem és a társadalombiztosítás területén (a bányászok csak 1894-ben vívják ki a nyugdíjat) munkásság kérdésének rendezése paternalista szemlélet nem várható csak a törvényhozástól, kell az egyház segítsége is szociális katolicizmus 1789-99 centenáriuma próbatétel a republikánusok számára Georges Boulanger (tábornok és hadügyminiszter, aki katonai diktatúrát akart létrehozni) o kormány válasza: a társadalom mozgósítása Sorbonne: Francia Forradalom Története tanszék létrehozása (először) o pedagógusok mozgósítása o Danton mint népi hős kiemelése Boulanger puccskísérlete sikertelen centenárium: inkább a köztársaság, mint a forradalmat ünnepelték A megváltozott francia nacionalizmus: változó és nem egynemű francia nacionalizmus védekezés reflexe + messianisztikus tudat + „Nagy Nemzet” tudat Napóleon idején Elzász és Lotaringia miatti fájdalom (revans eszme) tengeren túli terjeszkedés visszaadja az országnak a nagyságot Délkelet-Ázsia gyarmatosítása új típusú nacionalizmus boulanger-izmus jelenti különböző irányzatok összeolvasztása hazafiak, szocialisták, bonapartisták stb. Németország és Franciaország antagonisztikus ellentétének elmélete katolikus egyház előretörése a vallás az újfajta nacionalizmus eleme lesz antiszemitizmus több formában, de létezett a rasszista megnyilvánulások (pl. Drumont) a társadalom negatív jelenségeit egyetlen okra vezetik vissza, különösebb elemzés nélkül képzetlen tömegekre hat politikai antiszemitizmus antiszemitizmus fellángolása 1892-es Panama-botrány o a két óceánt összekötő csatorna építési munkái 1881-ben kezdődtek Ferdinand Lesseps kezdeményezésére de a Panama Társaság 1888-ra tönkrement, leállt a munka kiderült, hogy a parlamenti képviselők többsége belekeveredett a pénzügyi manőverekbe Dreyfus-per: 1894 o polgárháború küszöbére sodorta az országot o Alfred Dreyfus kapitányt 1893-ban próbaszolgálatra a vezérkarhoz osztották be árulás és kémkedés vádja ártatlanul állítják hadbíróság elé sok katolikus főpap Dreyfus ellen foglal állást ok: keresztény küldetéstudat Franciaországnak (az egyház legidősebb lánya) hűnek kell maradnia a küldetéstudathoz a sajtó felértékelődése Dreyfus-per kapcsán politikai hatalom leghíresebb: Le Petit Journal („A Kis Újság”) pártfüggetlen értelmiségi elitek csoportja Zola, Clemenceau, Marcel Proust, Émile Durkheim entellektüel (értelmiségi elit) (baloldali) jobboldali elit: Barrés és Charles Maurras nem köztársaságellenesek, csak egy erős, felfegyverzett Franciaországot vizionáltak Munkásosztály és munkásmozgalom: már a század elején volt érdeklődés: munkásság szociális és egészségügyi helyzete javul a munkásság életkörülménye a század 2. felére, de: családjukat nem képesek eltartani asszonyok és gyerekek is kénytelenek munkába állni zárt világ felemelkedésre nincs sok lehetőség munkásmozgalom Proudhon tanításai (szocialista és anarchista) elveti az államot és a politikát, csak gazdasági harcot hirdetett 1880-as évek: Francia Munkáspárt létrehozása Kultúra és pozitivizmus: Auguste Comte pozitivizmus doktrínája tudomány pártatlansága az átlagember hite a tudományok szakadatlan fejlődésének mindennapi tapasztalatából táplálkozott könnyebb az élet villamossal, autóval, villanyvilágítással stb. az ipari forradalmak átalakították az emberek mindennapi életét legjelentősebb kulturális előrelépés festészet impresszionizmus Franciaország a századelőn (1900-1914): Gazdaság és társadalom: ipari fejlődés: vasérctermelés, gépkocsigyártás (Renault, Peugeot) ipari fejlődés jelentős, de elmarad a Németországhoz és az USA-hoz képest banktőke nagy fiókhálózat nagy lakossági betétállomány befektetések (Rothschildek) a befektetések elsősorban külföldre áramlanak (Oroszország, Balkán) második ipari forradalom: kerékpár, autó, telefon, elektromosság alkalmazása demográfia: szerény növekedés a 1914-re A radikális kormányok: 1902-es választás a Blokknak nevezett baloldali tömörülés nyer (szocialisták is vannak benne) Émile Combes lesz miniszterelnök (radikális) a Blokk alapja a Radikális Párt nem tömegpárt a Radikális Párt helyzetét nehezíti: Általános Munkásszövetség, sztrájkok belpolitikájuk: o 1903-tól egyházat korlátozó intézkedések o 1905. december az állam és az egyház teljes szétválasztása érvényteleníti Napóleon 1801-es konkordátumát egyes területeken nagy ellenállás 1906-1909: Georges Clemenceau miniszterelnöksége szélsőséges individualista, a polgári magántulajdon híve o sztrájkok: postások, villanyszerelők, dokkmunkások, szőlőtermelő paraszok, majd narbonne-i katonalázadás („a Dél lázadása”) o ismeri a munkásságot a sztrájkok katonai leverés a gyülekezési jog engedélyezése, a sztrájkjog tiltása külpolitika: Németország elszigetelése közeledés Angliához, a korábbi gyarmati konfliktusok háttérbe szorítása o Delcassé külügyminiszter entente cordiale (1904) o 1905: francia közvetítéssel angol-orosz megállapodás Németország harapófogóba kerül Raymond Poincaré 1913-től 1920-ig köztársasági elnök első világháború borzalmai felértékelődik az előtte lévő időszak tudomány fejlődése: o Curie házaspár és a radioaktivitás o Louis Pasteur és a veszettség elleni oltás o a La Manche csatorna átrepülése o a Lumiére fivérek mozija kultúra: o 1900-as párizsi világkiállítás o zene: Claude Debussy, Igor Sztravinszkij o festészet: Paul Cézanne, Pablo Picasso o a festészetben az 1910-es évekre a kubizmus kerül előtérbe o Párizs modern élet vonzza az európai arisztokratákat (Moulin Rouge) o vidék: vannak kedvelt fürdőhelyek (pl. Biaritz), de: a vidék fejlődése jelentősen elmarad a fővárosétól az ipari fejlődés és a főváros csillogása ellenére Franciaország még mindig nagymértékben paraszti ország volt