i raricis vjuuicrsóKó

A DA VINCI-KÓD
HIBÁINAK FELTÁRÁSA
CARL E. OLSON
SANDRA MIESEL
Ez a könyv Dán Brown világsikerű regényének, A Da Vinci-
kódnak a kiterjedt kutatásokon alapuló, mégis közérthetően
megfogalmazott kritikája. A regény a szerző állítása szerint
tényeket és tudományosan alátámasztott eredményeket
használ fel. A Da Vinci-blöff rácáfol erre az állításra, s bemu­
tatja, hogyan használ Brown kellőképpen alá nem támasztott
kutatásokat és erőltetett hipotéziseket azon furcsa elméleté­
nek alátámasztására, hogy Jézus és Mária Magdolna házasok
voltak és szent vérvonalat alapítottak, illetve hogy a tradi­
cionális kereszténység a történelem folyamán összeeskü­
vést szőtt ennek az igazságnak az elfojtására.

Dán Brown szerint amit a legtöbb keresztény és nem keresz­

tény tudni vél Jézusról, az teljes mértékben hamis - annak a
katolikus propagandának a terméke, amit azért folytattak,
hogy elrejtsék a világ elől az igazságot. Vajon tények-e A Da
Vinci-kód állításai, vagy pusztán a képzelet szüleményei? Mi
az igazság Jézussal, Mária Magdolnával és a korai egyházzal
kapcsolatban? Valóban eltorzította a katolikus egyház a va­
lódi Jézus képét? Miért oly népszerű a regény? Mi a helyzet
a cselekmény mögött rejlő katolikus- és keresztényellenes
propagandával?

A Da Vinci-blöff választ ad ezekre a kérdésekre és sok másik­

ra is, feltárva néhány meglepő igazságot Brown könyvéről.
A Da Vinci-blöff, melyhez Francis George bíboros, Chicago
érseke írt előszót, illetve James Hitchcock, a St. Louisi Egye­
tem történésze bevezetést, Dán Brown népszerű regényének
végső és kíméletlen kritikája.

Gold Book
www.goldbook.hu
Amennyiben külön nem jelöljük, a bibliai idézetek (kivéve a más mű­
vekből vett idézetekben szereplőket) a Szent István Társulat 1996-ban
kiadott katolikus bibliafordításából származnak.
 Cári E. Olson és Sandra Miesel

A Da Vinci-blöff
A Da Vinci-kód hibáinak feltárása

Goid Book
 Eredeti cím: The Da Vinci Hoax
Copyright © 2004 Ignatius Press, San Francisco
All rights reserved

Fordította: Békési József

A kiadó ezúton szeretne köszönetét mondani
Balassa Györgynek és dr. Sámi Lászlónak
a fordítás elkészítésében nyújtott értékes segítségért

Tördelés, tipográfia: Gold Book Kft.

Tilos ezen kiadvány bármely részét sokszorosítani, információs rendszerben tárolni

vagy a kiadóval történt előzetes megállapodás nélkül bármely formában, bármely
módon sugározni

ISBN 963 425 056 4

Magyarországon kiadja a Gold Book Kft.

Felelős kiadó a kft. vezetője

Nyomdai munkálatok: Kinizsi Nyomda Kft., Debrecen

Felelős vezető: Bördős János ügyvezető igazgató
Francis George bíborosnak (Szeplőtelen Szűz Mária Oblátusai),
hálával az Evangélium bátor hirdetéséért
és az Igazság melletti kiállásért
 Tartalom

Köszönetnyilvánítás 9
Francis George bíboros előszava 11
James Hitchcock bevezetője 13
A Da Vinci-kód jelenség: Bevezetés 17
1. Gnoszticizmus: A Da Vinci-kód hitvallása 43
2. Magdolna: Szent, bűnös vagy istennő? 67
3. Krisztus és A Da Vinci-kód 97
4. Constantinus, a pogányság és Nicea 119
5. A Szent Grál mítoszai 159
6. A valódi templomosok 173
7. A templomosok mítosza 189
8. A Sion-rend blöff 203
9. Művészettörténeti hibák A Da Vinci-MZban 219
10. További hibák és zárógondolatok 255
Bibliográfia 273
A képek jogtulajdonosai 279
Tárgymutató 281
 Köszönetnyilvánítás

A szerzők és a kiadók köszönetét szeretnének mondani a Random

House, Inc. (New York) kiadónak, amiért hozzájárult, hogy részlete­
ket használjanak fel Dán Brown The Da Vinci Code című könyvéből
(Doubleday, 2003, © Dán Brown, 2003). Minden jog fenntartva, a
részletek a kiadó hozzájárulásával kerültek felhasználásra.

A szerzők szeretnének köszönetét mondani családjuknak a könyv ku­

tatása és megírása során nyújtott támogatásért, biztatásért és türele­
mért. Emellett szeretnének köszönetét mondani azoknak a kollégák­
nak és barátoknak, akik sokféle módon segítettek valóra váltani ezt a
könyvet.
 Előszó

Cári Olson és Sandra Miesel könyvének címe mindent elárul. A Da

Vinci-kód című regény magával ragadó, érdekfeszítő. Egy történelmi
regényként előadott krimi. Fikció, mégis arról igyekszik meggyőzni
olvasóit, hogy tényeken alapul. Támadást indít a katolikus egyház el­
len, mégpedig saját állítása szerint a történelmi hitelesség nevében,
mélyreható kutatásokra támaszkodva. Ez az állítás nevetséges, ám so­
kak számára meggyőző.
A Da Vinci-blöff szerzői hálát érdemelnek, amiért igen részletesen és
határozottan feltárják Dán Brown könyvének hiányosságait. Döntő le­
leplezés az övék. Brown könyve végső soron egy meglehetősen általá­
nos hibába esik. Úgy közelít a keresztény hithez, mintha annak tar­
talmát szavakban és írásokban, nem pedig a maga Krisztus által hát­
rahagyott közösség, az egyház tanúságtételében és kollektív emlékeze­
tében kellene keresni.
Születtek már korábban is ilyen írások, és kétségtelenül fognak is
még születni. Miért különleges ez a regény? Én azért olvastam el, mert
sokan, akik már olvasták, újabb és újabb kérdéseket tettek fel vele
kapcsolatban. A könyv olvasótábora figyelemre méltóan nagy és hiszé­
keny, amiről az a maxima jut eszembe, hogy akik nem ismerik vagy
elvesztették a hitet, azok valószínűleg bármit képesek elhinni. Egyálta­
lán nem mindegy, mit olvasunk, mit látunk a filmekben és a tévémű­
sorokban. Ha hibákkal, tévedésekkel tömjük tele a fejünket, fennáll a
kockázata, hogy elveszítjük a kapcsolatot saját magunk és a helyes élet
igazságával.
A megváltást a Krisztusban való hitnek való önfeladás révén nyer­
jük el, nem pedig egyes emberek gondolataiból vagy meglátásaiból.
Ha lemondunk az egyház autentikus tanúságának és tanításának hor­
gonyáról, óhatatlanul felbukkannak a gnosztikus és egyéb téveszmék.
12 A Dd Vmci-blöff

Az egyházzal és a tanításával való szembefordulás végül valamilyen

módon elvezet a történelemben önmagát felfedő Jézus Krisztus eluta­
sításához. Az ő igazsága örök kihívást jelent minden egocentrikus való­
ságértelmezéssel és a korlátlan emberi autonómiára való törekvésekkel
szemben. Mellesleg van olyan, aki tényleg azt hiszi, hogy az a sok már­
tír azért ment a halálba, hogy megóvja a Jézus és Mária Magdolna há­
zasságának titkát?

Francis George bíboros (Szeplőtelen Szűz Mária Oblátusai),

Chicago érseke
2004. március 30.
 Bevezetés

A Da Vinci-kód abból a szempontból egyedülálló eset a könyvkiadás

közelmúltbeli történetében, hogy egyszerű „krimik” ritkán kerülnek
fel a bestsellerlisták legtetejére, s még ritkábban vitatkoznak róluk
nagy elánnal elméletileg komoly emberek. Amikor ilyesmi előfordult,
több dolog történik, mint amit első ránézésre hinni lehet, ám ugyan­
akkor ha Dán Brown A Da Vinci-kód című könyvéről van szó, sokkal
kevesebb is - ahogyan azt Cári E. Olson és Sandra Miesel meggyőzően
bebizonyítja jelen művében.
A könyvipar döntő része manapság elsősorban a mérlegfőkönyv
adatait szem előtt tartva működik, ami a legendák szerint egy nemze­
dékkel ezelőtt még nem így volt - akkoriban a nagy profitorientált ki­
adók komoly szerzők műveit is szívesen kiadták, akkor is, ha az eladá­
sok nem igazolták a megjelentetést. Az viszont kevésbé egyértelmű,
hogy ugyanezek a kiadók azért utasítottak-e vissza potenciális siker­
könyveket, mert nem értettek egyet a tartalmukkal.
Jelen korunk könyvkiadásának légkörében A Da Vinci-kód kiadása
kizárólag a fogyások alapján igazolja önmagát. Ám ha a Doubleday
Kiadó indokai részben cinikusak is („kit érdekel, hogy a könyv tele van
ostobaságokkal, jól fog fogyni, az a lényeg”), a könyv más szempont­
ból igen komoly, amint azt kétségtelenül észrevették a kiadók is, hi­
szen nem kevesebbet fogalmaz meg, mint egy támadást a történelmi
kereszténység alapvetéseivel szemben, mely támadásra alig lehetne fel­
figyelni, ha történeti vagy teológiai értekezés formájában jelenne meg.
(Néhány évvel ezelőtt a Doubleday az „Image Books” sorozatában
megjelentetett egy sor kiváló katolikus művet — ami ma elképzelhetet­
len lenne.)
A Da Vinci-kódot azok is elolvassák, akik nem olvasnak komoly
könyveket. Sokak számára ez a legkomolyabb mű, amit valaha olvas­
14 A D<2 Vmci-blöff

tak és olvasni fognak. Emellett létezik egy különös feltételezés, amit

még néhány művelt keresztény körében is fel lehet fedezni, miszerint
Dán Brown könyve nem jelent volna meg s nem vált volna bestseller­
ré, ha nem lenne igaz. Amikor katolikus hallgatóság előtt beszéltem a
könyvről, azt vettem észre, hogy vannak olyanok, akik ha nem is tud­
ják tagadni, hogy puszta fikcióról van szó, vonakodnak belátni, hogy
történetírásként nem hiteles. Ezek az emberek mellékes elemekbe ka­
paszkodnak („Talán nem igaz, hogy az Opus Deinek van egy hatalmas
épülete New Yorkban?”), s ezeket az elemeket használják fel arra,
hogy „bebizonyítsák” az egész fantasztikus cselekmény igaz mivoltát.
Ma sokak számára — képzett keresztények számára is — az Örömhír
rossz hír. A keresztényeket egykor mélyen felzaklatta az állítás, hogy a
Biblia történelmi szempontból nem hiteles, s ha el is fogadták a kije­
lentést, nehéz szívvel tették ezt. Ma viszont egyes egyházi személyeket
zaklatná fel az, ha kétségbevonhatatlan bizonyítékokat tárnának elé­
jük, hogy a Szentírás történelmi szempontból hiteles, mivel emiatt a
felfedezés miatt kénytelenek lennének alapjában újragondolni a hithez
való viszonyukat. Paradox módon úgy tűnik, hogy számos szokatlanul
aktív hívő — akik a legnagyobb számban fordulnak elő Biblia-olvasó
csoportokban, szemináriumokon és esti iskolákban — éppen azért ilyen
aktív, mert Szent Pál szavaival élve, „csiklandoztatják a fülüket”. Új­
donságok után sóvárognak. Elvezettel „dekonstruálják” a szent igazsá­
gokat. Ezek a hívők tanulmányozni kezdték A Da Vinci-kódot, s na­
gyobb hitelt tulajdonítottak neki, mint egyébként magának a Bibliá­
nak.
A nyugati világban kétszáz éven át a felvilágosodás racionalizmusa
jelentette az elsődleges támadást a kereszténységgel szemben — az az
állítás, hogy a tradicionális vallás pusztán tündérmesék gyűjteménye,
amit a hiszékenyek az egyre gyarapodó ellentétes értelmű bizonyíté­
kok ellenére is elhisznek. Emiatt a kritika miatt egészen a közelmúltig
úgy tűnt, az embernek választania kell a vallásos hit és a meglehetősen
steril racionalizmus között. Aztán az 1960-as évek „ellenkultúrája”
óhatatlanul felfedezte a „spiritualitást”, s az mára már az üzleti világ­
ban is divatos lett. A fejlett nyugati országok gazdagjai semmit sem
képesek megtagadni maguktól, és egy bizonyos pontot elérve eszükbe
 A Da Vinci-foö hibáinak feltárása 15

jut, hogy a hívők valami olyasmit „élvezhetnek”, amit a nem hívők

megtagadnak maguktól.
A kereszténység tradicionális formái azonban gátolják ezt az újfajta
spiritualitást. A keresztény hitvallás megköveteli az egyéntől, hogy
emelkedjen felül önmagán, hogy alávesse magát egy nálánál sokkal
hatalmasabb igazságnak — csak így válhat tanítvánnyá. Ezzel szemben
korunk New Age-vallása egyszerűen az én, vagy a legjobb esetben is
az én által kreált istenek imádata. (Hány New Age-hívő hisz valóban az
istennőkben?)
Mindennek az erkölcsi vonatkozásai is magától értetődőek. A kul­
túra és a komoly keresztények között a „szexuális forradalom” jelenti a
legfontosabb választóvonalat. Ám ha a vallás emberi alkotmány, akkor
nem létezhet objektív erkölcsi törvény, és mindent szabad. Noha ezt
általában nem vesszük észre, de A Da Vinci-kód körül zajló vitákat fűtő
szenvedélynek több köze van az abortuszhoz és a homoszexualitáshoz,
mint a kereszténység eredetéhez. A New Age vallásossága arra biztatja
az embereket, hogy alkossák meg saját isteneiket, A Da Vinci-kód pe­
dig arra, hogy találják ki saját történelmüket, s olyan írásokkal váltsák
fel Jézus Krisztus evangéliumát, melyek a feminizmushoz hasonló ko-
runkbeli mozgalmakat táplálják.
A kereszténység alapvető történelmi kijelentéseket tesz magáról -
például azt, hogy ha Jézus nem élt, nem halt meg és nem támadt fel,
amint azt az evangéliumok hirdetik, akkor hitünk hiábavaló. Merész
állítás ez, ami éppen a történetén keresztül teszi sebezhetővé a keresz­
ténységet, Brown pedig arra bátorítja olvasóit, hogy a kereszténységet
ne másnak tekintsék, mint egy gigantikus, kétezer éve folyó csalásnak,
hatalmi összeesküvésnek, mely hosszú ideig monopóliumot gyakorolt a
lélek dolgai fölött, s csak most került leleplezésre. Akármilyen sekélyes
is a könyv, komoly fegyver a keresztény hit egyszer és mindenkori lejá­
ratására indított hadjáratban.
A támadás állítólagos tudományos gyökerei a gnosztikus evangéliu­
mokig nyúlnak vissza, melyeket, bár később születtek, mint az Újszö­
vetség, gyakran hitelesebbnek tart annál. A gnosztikus evangéliumok
egyik legnagyobb hirdetője, Elaine Pagels meglehetős őszinteséggel
nyilatkozott propagandájáról: a hitvallás korlátáitól megszabadított
„spiritualitásnak” nevezve azt.
i6 A Da Vmci-bíöff

Ha Brown történeti értekezés formájában tárta volna elénk érveit,

azokat puszta fantasztikus spekulációként elvetette volna a tudomá­
nyos közösség. Mind ő, mind kiadója tisztességtelen abban, hogy a
könyv történelmileg hitelesként való elfogadására szólítja fel a közvé­
leményt, majd a kérdésekkel szembesülve meghátrál, mondván: „ez
csak egy regény”. Újabb példája ez annak az ártalmas műfajnak, amit
többek között Olivér Stone filmrendező és Gore Vidal regényíró is
művel — a nagyközönség történelmi tájékozatlanságát kihasználva ösz-
szekeverik a tényeket és a fikciót, nem húznak határvonalat a kettő
közé, s olyan kijelentéseket burkolnak a fikció köntösébe, melyek té­
nyékként nem állnák meg a helyüket. Több mint ironikus, hogy Mel
Gibson Pezójával szemben fogalmaznak meg igen éles kritikát azok,
akik közül sokan semmi rosszat nem találnak A Da Kzzza-M/ban -
holott a film szinte teljes egészében az Újszövetségen alapul.
Cári E. Olson és Sandra Miesel kiváló és aprólékos munkát végzett
A Da Vinci-kód jelentette csalás felboncolásában. Nemcsak a kereszté­
nyek tartoznak hálával nekik, hanem minden tisztességes gondolkodá­
sú ember is.

James Hitchcock
 A Da Vinci-kód jelenség

Bevezetés

Azt, hogy milyen könyveket olvasunk, ugyanolyan gondosan meg kell

válogatni, mint hogy milyen emberekkel barátkozunk. Szokásainkat
és jellemünket ugyanolyan mértékben alakítja az előbbi, mint az
utóbbi.
Paxton Hood

„olvastad már A Da Vinci-kótotD

Aki ezt a könyvet tartja a kezében, annak valószínűleg feltették már

ezt a kérdést. Az is valószínű, hogy olvasta Dán Brown sikerkönyvét, a
2003-as év könyvszenzációját, A Da Vinci-kódos. Ha olvasta a könyvet,
valószínűleg felmerült benne néhány kérdés is: Valóban tényeken és
kutatásokon alapul, ahogyan azt a szerző állítja? A kereszténység való­
di történetét beszéli el? Mit gondoljanak az olvasók a Jézussal, a kato­
likus egyházzal és Mária Magdolnával kapcsolatos állításairól? Mi a
helyzet a gnosztikus evangéliumokkal - szerepelniük kellene a Bibliá­
ban? Mit tudhatunk meg belőlük Jézusról? És mi az igazság a könyv
Leonardo da Vincivel, a templomos lovagokkal, a Sion-renddel és a
Vatikánt is magában foglaló nagy összeesküvéssel kapcsolatos kijelen­
tései körül? És a kérdések még folytathatók.
Ez a könyv azért született, hogy választ adjon A Da Vinci-kód által
felvetett, látszólag végtelen számú kérdésre. Hogy miért? Azért, mert
ezek fontos, nagy hatású kérdések, és sok minden múlik a válaszokon.
A Da Vinci-kód által felvetett problémák és kérdések nem egyszerűen
magától értetődő vagy ókortörténeti problémák, hanem ahhoz van kö­
i8 A Da Vinci-bíöff

zük, hogy miben hisznek, hogyan élnek és hogyan fogják fel a világot
az emberek. Ez a bestseller nem „puszta fikció”, vagy szórakoztató ol­
vasmány, hanem kifejezetten azzal a szándékkal íródott, hogy megin­
gassa mindazt, amit az emberek Istennel, Jézussal, a Bibliával, Mária
Magdolnával, a vallással, a történelemmel és magának az igazságnak a
természetével kapcsolatban hisznek. A szerzó készségesen be is ismeri,
hogy ez így van. 2003. június 9-én a The Today Show c. tévéműsor há­
zigazdája, Matt Lauer a következőket mondta Brownnak: „Ön arra szó­
lítja fel olvasóit, hogy... hogy megkérdőjelezzenek bizonyos évszázados hiedel­
meket vagy igazságokat a vallásról.” Brown így válaszolt: „Igen.” Ezután
pedig elmondta, hogy míg egyes olvasók „kicsit sokkolónak” tartották
a könyvet, a többség „imádja”.
Nyilvánvaló, hogy sok olvasó és kritikus imádja a regényt, amint
azt az amazon.com-on vagy Brown honlapján is láthatjuk. Senki sem
tagadja, mekkora sikert aratott — és mekkora vitát robbantott ki —
Brown A Da Vinci-kód&aX.
Ennek a könyvnek a szerzői 2003 nyarán ismerték meg Brown re­
gényét ismerőseik és családtagjaik révén, akik elolvasták a könyvet és
bosszúsak, sőt dühösek lettek tartalma miatt. Sandra esetében a lánya
olvasta el a művet és háborodott fel annak — véleménye szerint — kato­
likusellenes állításain. A középkorkutató, science-fíction író, széles
körben publikáló Sandra elolvasta a regényt, és „Dismantling The Da
Vinci Code" címmel írt róla egy kritikát, ami a Crisis magazin 2003.
szeptemberi számában jelent meg, és felkeltette mind a keresztény,
mind a világi média figyelmét.
Cári, az Envoy magazin szerkesztője egy jó barátjától hallott először
a regényről, aki felháborodott a könyv általa hazugságoknak és féligaz­
ságoknak tartott állításain. Miután Sandra kritikája megjelenésének
hónapjában elolvasta a regényt, majd több tucat olvasói véleményt az
interneten, Cári elhatározta, hogy ír egy könyvet válaszul Brown mű­
vére. Mivel Sandra korábbi írásait és A Da Vinci-kódh&z fűzött kritiká­
ját már jól ismerte, kapcsolatba lépett vele, és felkérte a tervezett
könyv társszerzőjének. Sandra elfogadta az ajánlatot — a többi pedig,
ahogy mondani szokás, már történelem.
 A Da Vi?ici-foö hibáinak feltárása T9
A szerzők háttere

Mindketten olyan keresztények vagyunk, akik komolyan veszik hitü­

ket, és hisszük, hogy kötelességünk megvédeni és terjeszteni az igazsá­
got mind a kisebb, mind a nagyobb jelentőségű dolgokban. Hisszük,
hogy a tények azt bizonyítják, hogy Brown katolikus egyházat érintő
állításainak nagy része hamis; illetve katolikusokként sértőnek és bosz-
szantónak találtuk ezeket az állításokat. Célunk azonban nem a cenzú­
ra, és nem is megalapozatlan vádakat akarunk felhozni Brownnal
szemben, hanem gondosan meg akarjuk vizsgálni A Da Vinci-kódot —
fair szellemben, a hozzáférhető keresztény és nem keresztény kutatási
eredményekre támaszkodva, szigorú logikával.
Tudjuk, hogy Brown regényének néhány rajongója azonnal el fogja
utasítani ezt a könyvet, talán anélkül, hogy elolvasná, pusztán azért,
mert a szerzői keresztények. Egy olyan népszerű könyv, mint A Da
Vinci-kód kritikája óhatatlanul bosszantani fog valakit. Például miután
Sandra megírta a regényt kritizáló cikkét, számos negatív reakciót ka­
pott, még egy bölcsészprofesszortól is: „Mindössze nevetni tudok A Da
Vinci Kódro/ {sic} írt cikkén... Az ön véleménye a könyvről nem más, mint
alaptalan keresztény propaganda.” Mások arról tájékoztattak minket,
hogy bennünket becsapott a katolikus egyház, hogy Brown regénye
„az igazság”, és hogy minden reakció pusztán a „savanyú a szőlő” ese­
te. Ezeknek a megszólalóknak az álláspontja szemmel láthatólag az,
hogy csak mi lehetünk részrehajlók - ők olyan objektívek és pártatla­
nok, amilyenek csak lehetnek. Már maga ez a hozzáállás is részrehajló
és pártos. Hiszen ha Brown meggazdagodhatott és híressé válhatott
azáltal, hogy vitatható állításokkal illetett másokat, akkor az állításaira
adott válaszokat nem kellene komolyan venni, vagy legalábbis létjogo­
sultságukat elismerni?
Keresztényekként hisszük, hogy végső soron minden igazság Isten­
től, a Fényesség Atyjától (Jás 1:17), Fiától, Jézus Krisztustól, aki „az
út, az igazság és az élet” (Jn 14:6), és a Szentiélektől, aki elvezet min­
ket a teljes igazságra (Jn 16:13) ered. Abban is hiszünk, hogy a hit
nem vak, és nem áll ellentétben a tényekkel, hanem összhangban áll a
rációval — beleértve a tudományt, a logikát és a józan észt. Nincs mitől
félnünk, ha meg akarjuk vizsgálni A Da Vinci-kódhzxs szereplő állításo­
20 A Dtf Vmci-blöff

kát. Épp ellenkezőleg, joggal lehetünk magabiztosak, ha meg akarjuk

ismertetni a fikció mögött rejlő tényeket azokkal, akiket érdekelnek.
S így, mindezt szem előtt tartva, a Bevezetés hátralévő részét arra
fordítjuk, hogy feltérképezzük A Da Vinci-kód hátterét, vessünk egy
pillantást hihetetlen sikerére, megvizsgáljuk, mi késztette Brownt a
regény megírására, és felkínáljunk néhány lehetséges magyarázatot a
népszerűségére. Kitérünk majd bizonyos olvasói reakciókra is, és ki­
emeljük a mű általunk legproblémásabbnak tartott részeit.

A Da Vjnci-fadfeltnsty

A Doubleday kiadó 2003 áprilisában megjelentette Dán Brown ne­

gyedik regényét, A Da Vinci-kódoD A krimi, thriller, összeesküvés­
elmélet, romantikus regény, vallási leleplezés és történelemátértelme­
zés elemeit felvonultató mű azonnal siker lett. A vezető napilapok és
magazinok ujjongó kritikái, illetve a Brown előző regényét, az Angya­
2 már körüllengő izgatottság segítségével A Da Vinci-
lok és démonokat1
kód a New York Times bestsellerlistájának élén debütált. 2004 máju­
sában a könyv már hatvan hete szerepelt a listán, és nagyrészt az első
vagy a második helyen. Közel hétmillió példánya került forgalomba, és
több mint negyven nyelvre fordították le.
A New York Times által „rejtvényekkel teli, kódfejtő, lélegzetelállítóan el­
més krimiként" jellemzett Da Vinci-kód számos kritikus által lelkes, sőt
már-már ömlengő fogadtatásban részesült. „Ezt a mesterművet kötelező
olvasmánnyá kellene tenni!”, ujjongott a LibraryJournal', a Chicago Tribüné
csodálattal állapította meg, hogy a könyv „több doktori értekezéshez ele­
gendő, lenyűgöző történelmi adatot és átgondolt következtetéseket tartalmaz"a
Sálon magazin „egy paranoid krimi, egy művészettörténeti áttekintés, egy ül­
dözéstörténet, egy vallásszimbolikai előadás és egy egyházellenes szónoklat ere­
deti ötvözetének” nevezte a regényt. Számos kritikus megjegyezte, hogy
milyen „elmésnek”, „intelligensnek ” és megalapozottnak tűnik a re­

1 Dán Brown regényeit illetően lásd a szerző honlapját: http://www.danbrown.com.

" Dán Brown, Angels and Demons (New York: Pocket Books, 2000), magyarul: An­
gyalok és démonok, ford. Bori Erzsébet, Budapest, Gabo, 2003.
 A Da Vinci-fod (libáinak, feltárása 2.1

gény {„a szerző kutatásai kifogástalanok”, állította a Neiv York Daily

Netvs'),i mely megállapításnak bizonyára örült a szerző, aki a vele készí­
tett interjúkban és a honlapján34 kitartóan állítja, hogy krimije részletes
kutatásokon alapul, és minden vonatkozásban megfelel a tényeknek.
Emellett a regény elején található egy „Adatok” című oldal, ami leszö­
gezi: „A műtárgyakról, épületekről, dokumentumokról és titkos szertartásokról
szóló, a regényben szereplő ismertetések megfelelnek a valóságnak. ”
Az olvasók kitörő lelkesedéssel fogadták a könyvet, és sokan a ben­
ne található történelmi, művészeti, vallási és teológiai részleteket neve­
zik meg lelkesedésük fő okaként. Az amazon.com egyik olvasói véle­
ménye kijelenti, hogy A Da Vinci-kód „az egyik legjobb könyv, amit vala­
ha olvastam — teljesen másképp látja tőle az ember a világot!” Egy másik így
ujjong: „Bámulatos, milyen felfedezéseket tesz ez a könyv!” A harmadik rész­
letesebb indoklást ad:

Bizonyára A Da Vinci-kód az egyik legfigyelemreméltóbb könyv, amit

életemben olvastam. Csodálatos — és nagyon hatékony — keveréke a
történelemnek, a rejtélynek, az akciónak, a rejtvényeknek és az izgal­
maknak. Olyan magával ragadó a tempója, hogy egyszerűen olvastatja
magát! A történet szinte már túl ragyogó ahhoz, hogy felfogjuk, lé­
legzetelállító, milyen zseniális és lenyűgöző szakértelemmel írta meg
Dán Brown a könyvét! A történet mögött rejlő elmélet vitathatónak
tűnhet, de amint végiggondoljuk, reálissá, sőt természetessé válik.

Egy másik olvasó valamivel visszafogottabb, relativistább értékelést

ad:

A könyvben tárgyalt történelmi események és személyek valódiak. Az

Igazságot azonban senki sem ismeri... és valószínűleg soha senki nem
is fogja. Azt hiszem, vannak dolgok, amiknek rejtve kell maradniuk.
Gondoljunk csak a világ számtalan különböző vallására, vagy az egyes
embereknek az isteniről alkotott felfogására — az Igazság szükségkép­
pen lerombolná a világ népessége nagy részének hitét, reményeit és

3 A kritikákból származó összes megjegyzést Brown honlapjáról vettük át.

4 Lásd pl. http://www.danbrown.com/novels/davinci_code/faqs.html.
22 A Da Vinci-blöff

életét. Úgyhogy lehet, hogy a nagy isteni tervben nemcsak egy Igaz­
ság szerepel, hanem több. Ne vegyük túl komolyan ezt a könyvet.5

Néhány olvasó szkepticizmusa ellenére A Da Vinci-kód annyira népsze­

rűnek bizonyult, méghozzá olyan gyorsan, hogy alig néhány héttel az
első megjelenést követően a Columbia Pictures már meg is vette a
könyv megfilmesítésének jogait (Brown Angyalok és démonok című
könyvével együtt). A híradások szerint Ron Howard, a neves rendező
rendezi a filmet, és a Columbia 2OO5-re tervezi az elkészítését.67

Brown hitvallása és A Da Vinci-kód célja

Dr. James Hitchcock történész egy A Da Vinci-kód szándékairól írt

cikkében a következőket jegyzi meg:

A Da Vinci-kódot tekinthetjük pusztán a populáris kultúra egyik múló

termékének, ám az óriási eladott példányszám miatt szinte biztos,
hogy hatással lesz olyan olvasókra is, akik soha nem olvastak komoly
könyveket. Brown megtalálta a meggazdagodás képletét: szex, szen­
zációhajhászás, feminizmus, antikatolicizmus és okkultizmus. Ugyan­
akkor az is nyilvánvaló, hogy őszintén gyűlöli a kereszténységet, és
úgy tekint magára, mint aki keresztes hadjáratot hirdetett ellene. A
kultúra megérett egy ilyen vitatható könyvre, s így az még a gyakorló
keresztényeket is elcsábítja/

Ez a józan értékelés éles ellentétben áll a világi sajtóban a könyvről

megjelent tömjénező kritikákkal. Janet Maslin így ír a New York
Timesban: „A szerző, akárcsak az Angyalok és démonok című könyvében,
olyan területre merészkedik, ahol összeütközésbe kerül a vallásos hit az empiri­
kus bizonyítékokkal. Brown azonban átfogóan feltérképezi ezt a területet, j te­
szi ezt úgy, hogy semmiképpen sem válik szentségtörové, noha élesen bírálja a

5 A http://www.amazon.com egyik olvasói véleménye.

6 Lásd http://www.comingsoon.net.
7 James Hitchcock, „Fantasy Faith”, Touchstone (2003. december), 16. o.
 A Da Vmci-foö hibáinak feltárása 23

Vatikán politikáját.”* A Da Vinci-kód azonban nem pusztán „élesen bí­

rálja a Vatikán politikáját”, hanem megkérdőjelezi a kereszténység
központi hittételeit is: Jézus cölibátusságát és isteni mivoltát, az apos­
tolok szerepét és az egyház célját. A regény határozottan állítja, hogy
Jézus feleségül vette Mária Magdolnát, aki gyerekeket szült neki, hogy
nem Péter, hanem Mária Magdolna volt a legfőbb apostol, hogy a ka­
tolikus egyház erőszak és terror révén tartotta titokban ezeket a „té­
nyeket”, és hogy Jézus valójában nem volt isteni lény, hanem egysze­
rűen egy jó ember, akit Constantinus császár „istenített meg” i. sz.
325-ben. Amint arra Hitchcock is utalt, Brown (aki nem hagyomá­
nyos értelemben vett kereszténynek nevezi magát) szemmel láthatólag
őszinte, sőt mély ellenszenvet táplál a hagyományos keresztény hitté­
telekkel szemben.
Brown emellett szilárdan hisz bizonyos Istenről alkotott feminista
elképzelésekben. Regénye egyik központi témája a „szent nőiség” és az
ókori istennőimádat radikális feminista értelmezése, bár a romantikus
regényekre emlékeztető szirupos, túlfűtött előadásban.8 9 Brown regé­
nyének fő témája a „szent nőiség” helyreállítására, az istennő vagy is­
tennők imádatának újjáélesztésére való felhívás. Brown a honlapján vá­
laszolva arra a kérdésre, hogy regénye „a nőhatalom szócsöve-e”, kije­
lenti, hogy „kétezer évvel ezelőtt az Istenek és az Istennők világában éltünk.
Világunk ma kizárólag az Isteneké. A nőket a legtöbb kultúrában megfosztot­
ták spirituális hatalmuktól. A regény azt a kérdést érinti, hogy hogyan és mi­
ért következett be ez a változás... és hogy mit tanulhatunk ebből a jövőnkre
nézve.”10 Egy CNN-interjúban Brown többször is hangsúlyozta ezt:

8 Janet Maslin, „Spinning a Thriller from the Louvre”, Neiv York Times, 2003. már­
cius 17. Lásd http://www.nytimes.com.
9 Stephanie Mittman romantikus regényírónő hét kulcselemét nevezi meg a sikeres
romantikus regénynek: 1. egy csodálatos, szerethető, szimpatikus hősnő; 2. egy ha­
sonló hős; 3- egy fontos esemény, ami összehozza kettejüket; 4. egy látszólag áthág­
hatatlan akadály, amit le kell küzdeniük; 5. egy súlyos pillanat; 6. egy csavar, ami
tovább bonyolítja a megoldást; 7. boldog befejezés. Lásd http://groups.msn.com/
RomanceWritingTips/romanceformula.msnw. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy
A Da Vinci-kód egyszerűen romantikus regény lenne, azt viszont igen, hogy ezo­
terikus témája ellenére olyan standard mintát követ, ami kifejezetten egy bizonyos
olvasói réteget céloz meg.
10 Lásd http://www.danbrown.com.
24 A Da Vinci-blöff

„Régen... az istenek és istennők világában éltünk... Minden Marsnak meg­

volt a maga Athénije. A háború istene mellett ott állt a szépség istennője; az
egyiptomi hagyományban Ozirisz és Izisz... Ma viszont csak az isteneké a vi­
lág. A női párjaikat kitörölték belőle.” Majd így folytatja: „Érdekes megfi­
gyelni, hogy az »isten« szó a hatalom és áhítat érzését kelti föl, míg az »isten-
nő« szó pusztán képzeletbelinek tűnik.” Aztán elárulva, hogy tudja, milyen
hatással lehet regénye a „hagyományos” keresztényekre, megjegyzi:
„ Vannak néhányan az egyházban, akiknek ez a könyv egy kicsit sokkoló. De a
papság és a keresztény tudósok többségének eddigi reakciói pozitívak.” Aztán
hozzáteszi: „Különösen az apácák érdeklődését keltette fel rendkívüli módon a
könyv erőteljes feminista üzenete.”
Meg kell jegyeznünk, hogy amikor Brown a vele készített interjúk­
ban vagy a regényében „az egyházra” vagy a kereszténységre hivatko­
zik, akkor ezalatt csak a katolikus egyházat érti. A Da Vinci-kódbói
nem derül ki, hogy tudna a nem katolikus keresztényekről, például a
keleti ortodox vagy a protestáns felekezetekről; mindössze az anglikán
egyház kerül említésre futólag, negatív kontextusban (500).11 12* Ettől
eltekintve az összes utalás a gyakran csak „a Vatikánnak” nevezett ka­
tolikus egyházra vonatkozik - úgy tűnik, Brown különösen kedveli ez
utóbbi kifejezést. Mindazonáltal ő maga nem katolikus, és kiugrott
katolikusnak sem nevezhető. A honlapján a keresztény mivoltát firtató
kérdésre ellentmondásos tartalmú választ ad:

11 CNN, 2003. július 17. Ha megvizsgáljuk a keresztény papság által az elmúlt év

során a regényről írt cikkeket és ismertetőket, akkor láthatjuk, hogy azok nagyrészt
negatívok és igen kritikus hangvételűek. Néhányan szórakoztató, ám pontatlan és a
katolikus egyházat durva megjegyzésekkel illető olvasmányként dicsérik a könyvet.
Andrew Greeley atya, maga is sikeres regényíró és szociológus „ügyesen megírt
könyvként” dicséri A Da Vinci-kódot, ami ugyanakkor katolikusellenes és tele van
pontatlanságokkal. Greely leszögezi, hogy „Brown nem sokat tud Leonardóról, nem sokat
tud a katolikus egyházról, és nem sokat tud a történelemről" („Da Vinci Code Is More
Fantasy than Fact”, Kationul Catholic Reporter, 2003. október 3. Lásd: http://www.
ncronline.org).
12 A külön jelzet nélkül feltüntetett oldalszámok az eredeti angol szövegben a
Doubleday Kiadó 2003-ban megjelent The Da Vinci Code című kiadványára vonat­
koznak.
* A magyar szövegben a Gabo kiadó által 2004-ben, Bori Erzsébet fordításában
kiadott A Da Vinci-kód című regényre vonatkoznak.
 A Da Vinci-foö hibáinak feltárása 2-5

Keresztény vagyok, noha talán nem a szó leghagyományosabb értel­

mében. Ha megkérdezünk három különböző embert, hogy mit jelent
kereszténynek lenni, három különböző választ kapunk. Egyesek sze­
rint elég, ha valaki meg van keresztelve. Mások úgy érzik, változtatha­
tatlan történelmi tényként kell elfogadni a Bibliát. Megint mások ab­
ban hisznek, hogy akik nem fogadják el Krisztust személyes megvál­
tójuknak, azok pokolra fognak jutni. A hit egy tartomány, amiben
mindannyian ott helyezkedünk el, ahol akarunk. Ha megpróbálunk
mereven osztályozni olyan tünékeny fogalmakat, mint a hit, akkor a
végén olyan szemantikai vitába keveredünk, amiben teljesen el fog
sikkadni a magától értetődő - az, hogy mindannyian próbáljuk meg­
fejteni az élet nagy rejtélyeit, s mindannyian a saját útjainkon igyek­
szünk a megvilágosodás felé. Én magamat sok vallás tanítványának
tartom. Minél többet tudok, annál több kérdésem van. Számomra a
spirituális útkeresés egész életemet betöltő, folyamatos tevékenység
lesz.1314

Más szóval Brown semmiben sem biztos, csak abban, hogy a hagyomá­
nyos keresztény értékek hamisak. Ezt visszhangozzák A Da Vinci-kód
főszereplőjének, a harvardi „szimbólumkutatónak ”, Róbert Langdon-
nak a megjegyzései. „Sophie, a világon minden hit koholmányon alapul”,
jelenti ki, hozzátéve, hogy a hit annak az elfogadása, amit igaznak
gondolunk, de nem lehet bizonyítani. A vallások „metaforákban, allegó­
riákban és túlzásokban” beszélnek Istenről, ám ezeket a metaforákat
nem szabad szó szerint érteni: „Azok, akik helyesen értelmezik a hitüket,
úgyis tudják, hogy ezek a történetek metaforikusak” (493-494).11

13 Lásd http://www.danbrown.com.
14 Úgy tűnik, Brown ezzel azt akarja mondani, hogy mivel az ember metaforákat
használ, amikor Istenről beszél, nem bízhatunk abban, hogy ezek a metaforák az
igazságot közvetítik Istenről. Vessük össze ezt a Katolikus Egyház Katekizmusával kö­
vetkező kijelentésével: „Mivel Istenről való ismeretünk korlátozott, Istenről szóló beszédünk
is korlátozott. Istent nem tudjuk másként megnevezni, csak a teremtményekből kiindulva, és a
magunk korlátolt, emberi megismerés- és gondolkodásmódunk szerint... Isten fölülmúl minden
teremtményt. Beszédünket tehát szüntelenül meg kell tisztítanunk mindattól, ami korlátolt,
képszerű és tökéletlen, nehogy Istent, aki »kimondhatatlan, fólfoghatatlan, láthatatlan és el-
gondolhatatlan« (Bizánci liturgia, Aranyszájú Szent János anaforája}, összekeverjük emberi
képeinkkel. Emberi szavaink mindig alatta maradnak Isten misztériumának. Mikor így Isten­
2.6 A Da Vinci-blöff

Ironikus módon A Da Vinci-kód egyik kulcsmozzanata az, hogy a

regény végkifejletében Langdon mély — és szemmel láthatólag nem
metaforikus — hitbéli élményt él át a „szent nőiséggel” és Mária Mag­
dolnával kapcsolatban. Az is sok mindent elárul, hogy Brown folyama­
tosan megkérdőjelez minden tekintélyt, különösen a katolikus egyhá­
zét, ugyanakkor teljes mértékben bízik saját, számos bonyolult szakte­
rületen végzett kutatásaiban — még olyan területek esetében is, ame­
lyeken nyilvánvalóan teljesen járatlan. Ez elég meghökkentő a vallás
irányában tanúsított attitűdje és a történelemmel kapcsolatos gyanak­
vása fényében. Nyíltan megkérdőjelezi, hogy ismerhetjük-e egyáltalán
az igazságot a múlttal kapcsolatban:

A történelmet az írott történelem kezdete óta a „győztesek” (a hódító

és fennmaradó társadalmak és hitrendszerek) írják. Ennek a megörökí­
tés! módszernek a nyilvánvaló részrehajlása ellenére még ma is úgy
mérjük egy adott elképzelés „történelmi hitelességét”, hogy megvizs­
gáljuk, milyen mértékben felel meg létező történelmi feljegyzéseink­
nek. Ma már számos történész hiszi (hozzám hasonlóan), hogy egy
adott elképzelés történelmi hitelességének felmérése során legelőször
egy sokkal mélyebb kérdést kellene feltennünk magunknak: Mennyire
hiteles történelmileg maga a történelem?15

Ez nagyon mélyenszántó gondolatmenetnek tűnhet, pedig valójában

puszta szofisztika, a köztudatba átszivárgóit posztmodernizmusra és
dekonstrukcionizmusra alapozva.16 Amint azt egyszer valaki megje­

ről beszélünk, szavaink ugyan emberi módon szólnak, mégis valóban magát Istent érintik,
anélkül azonban, hogy Ót a maga végtelen egyszerűségében ki tudnák fejezni. Emlékezetünkbe
kell ugyanis idéznünk: „a 'Teremtó és a teremtmény között nem állapítható meg hasonlóság
anélkül, hogy a különbség köztük ne volna nagyobb" [IV. Lateráni Zsinat 2. fejezet: De
errore abbatis Joachim: DS 806]; továbbá: „nem foghatjuk föl, hogy Ó mi, csak azt, hogy
mi nem, s hogy a többi létező hogyan viszonyul Hozzá” [Aquinói Szent Tamás: Summa
contra gentiles 1,30]” (40, 42-43. pontok).
15 Lásd http://www.danbrown.com.
16 Általánosságban véve a posztmodern azon az előfeltevésen alapul, hogy a jelentést
az egyén társadalmi helyzete és kultúrája határozza meg, illetve hogy nem létezik
transzcendens ismeret és jelentés. Az inherensen rációellenes posztmodernizmus
megpróbálja feloldani és aláásni a történelmet és a „tényekben" vagy az „objektivi-
 A Dfl Vinci-fejö hibáinak feltárása 2-7

gyezte a történelem kapcsán: valami vagy megtörtént, vagy nem.

A „Mennyire hiteles történelmileg maga a történelem?” kérdés ostoba­
ság, mivel azon az előfeltevésen alapszik, hogy a „hitelesség” csak a
szemlélő szemében létezik, és így soha nem mérhető objektív módon.
Ez pedig azon az illogikus premisszán alapszik, hogy valójában semmi
sem igaz, csak a „Semmi sem igaz” állítás. Ironikus módon Brown azt
állítja, hogy könyve tényeken és kiterjedt történelmi kutatásokon ala­
pul. Ugyanakkor a Washington Post egyik interjújában beismeri, hogy
nincs „teljesen meggyőződve arról, hogy (a történelem} megismerhetetlen...
Olyan korba lépünk... amiben mindent megkérdőjelezünk. A múltban a tudást
tekintélyek adták tovább; most mi keressük és fedezzük fel magunknak."^
Amint a későbbiekben látni fogjuk, az igazság saját maga részére való
felfedezése Brown esetében gyakran azt jelenti, hogy olyan megkérdő­
jelezhető, összeesküvés-elmélet hangulatú müvekre támaszkodik, ami­
ket csak kevés tudós vesz komolyan, ha komolyan veszi őket valaki
egyáltalán.
Brown szemmel láthatólag azt reméli, hogy A Da Vinci-kód több
lesz puszta bestsellernél; azt akarja, hogy radikálisan változtassa meg a
történelem, a vallás és a nyugati civilizáció felfogását. Amikor meg­
kérdezték tőle, hogy vitathatónak tartható-e a regény, Brown ismétel­
ten kijelentette, hogy a „szent nőiséget” kívánja hirdetni, és meg akar­
ja ingatni a nyugati kultúra, illetve a kereszténység széles körben elfoj­*

tásban" való hitet. Ez vezet el a dekonstrukcionizmushoz, ami megerősíti, hogy a

nyelv nem képes objektív módon megfogalmazni az igazságot. „A dekonstrukcionista
számára minden igazságnak tartott kijelentés gyanús, s csak hatalmi játszmák álcájaként ke­
zeli ezeket. A ráció, az objektív igazság, a tudomány és minden »nyugati hivatkozás a józan,
öntudatos racionalitásra« megkérdőjeleződnek... A tudósok maró szkepszissel támadják a ka­
pott eszméket, miközben új modelleket állítanak fel alternatívákként. A nyugati civilizáció
vívmányait ünneplőket szűk látókör?! »eurocentrizmussal« vádolják; ezt a nézetet az
»afrocentrizmus« kérdőjelezi meg, ami Afrikát tartja a civilizáció cs?'icsának. A férfiak által
uralt gondolkodást feminista modellek váltják fel. A »patriarchális vallásokat^ például a
judaizmust és a kereszténységet támadások érik, és matriarchális vallásokat állítanak a he­
lyükbe; a Biblia hatását az »istennőimádat« hatása váltja fel." (Gene Edward Veith, Jr.,
Postmodern Times: A Christian Guide to Contemporary Thought and Cidture [Wheaton:
Crossway Books, 1994], 56, 57. o.).
!/ Roxanne Roberts, „The Mysteries of Mary Magdalene: ’The Da Vinci Code’
Resurrects a Debate of Biblical Proportions”, Washington Post, 2003- július 20. Lásd
http://www.washingtonpost.com.
2.8 A Da Vinci-bíöff

gadott felfogásait: „Mint korábban már említettem, az általam felfedett ti­

tokról már évszázadok óta suttognak. Nem az én titkom. Azt elismerem, hogy
talán most először fedi fel valaki népszerű krimi formájában, maga az infor­
máció azonban korántsem nevezhető újnak. Őszintén remélem, hogy A Da
Vinci-kód a szórakoztatás mellett nyitott kapuként is fog szolgálni mindenki­
nek a saját felfedezései megtételéhez.”^ Mint korábban már megjegyeztük,
ez a szándéka pozitív fogadtatásra talált az olvasók körében, és sokan
boldogan dőzsölnek abban a kártékony propagandában, amit Brown
folytat krimijében. Az egyik delejezett olvasó igen jól összefoglalja lel­
kesedése okait: „Brown úr kiváló kutatásai révén a nyugati történelem és a
kereszténység olyan aspektusait, olyan értelmezéseit mutatja be, amikről én sze­
mély szerint nem is tudtam, hogy léteznek... s amikre nem is gondoltam soha.
Azon kaptam magam, hogy időnként akaratom ellenére félreteszem a regényt, és
fellépek az internetre, hogy utánanézzek Brown kutatásainak - hogy aztán
feltáruljon előttem a történelmi lehetőségek teljes új világa."V) Brown a maga
részéről azt állítja, hogy nem érdekli, milyen hatást fog kelteni a regé­
nye. Már azzal is elégedett lesz, mondja, hogy ha új vitaterületeket
nyit meg: „Nem kifejezetten érdekel, hogy az emberek a Mária Magdolnáról
szóló történetek közül melyikben hisznek... Ugyanakkor úgy vélem, hogy csodá­
latos dolog, hogy az emberek... új szinteken kezdenek el vitatkozni vallásossá­
20
gukról. ”18
19

A Da Vinci-kód zűlzúuaA okoz

A Da Vinci-kód óriási sikere és durva nyelvezete a korai kereszténység­

gel, illetve a katolikus egyházzal kapcsolatban komoly zűrzavart
eredményezett a lapjain szereplő „tények” jelentős része körében. A
regény nemcsak befolyásolja a nem keresztény olvasók nézeteit, hanem
súlyos kérdéseket vet fel sok keresztényben is, akik közül néhányat
megkérdeztünk az egyháztörténet és a teológia Brown szerint történő
értelmezéséről. Az egyik ilyen olvasó a következőket írta nekünk: „Egy

18 Lásd http://www.danbrown.com.
19 Lásd http://www.amazon.com.
Roberts, „Mysteries of Mary Magdalene”.
 A Da Vinci-foö hibáinak feltárása 2-9

katolikus könyvesbolt tulajdonosa vagyok. Naponta megrohamoznak minket

olyan emberek, akik beveszik mindazt a szemetet, ami ebben a könyvben van.
El sem hinnék, hányán olvasták... Tegnap este még egy idős nénike is elkezdett
nekünk az Opus Deiről beszélni, aztán végül üvöltve közölte, hogy a regény
igaz, különben nem engedték volna kiadni. ” Egy másik olvasó nyíltan han­
got adott A Da Vinci-kód kapcsán felmerült kételyeinek:

Őszintén megvallva [a könyv elolvasása] megingatta az egész hitemet.

Tudom, hogy a regény csak fikció, de úgy tűnik, mintha a leírtak
nagy része, a szereplőktől eltekintve, történelmi tényeken alapulna.
Mivel nem vagyok kereszténységkutató, azt sem tudom, hogyan kezd­
jem el cáfolni ezeket az állításokat. Mivel a katolikus egyház birtoká­
ban van azoknak a bizonyítékoknak a nagy része, melyek megcáfol­
hatnák A Da Vinci-kód. mellébeszélését, szeretném megkérdezni önök­
től, hogy tudnának-e ajánlani valamilyen tudományos, nem keresz­
tény könyvet, ami segítene jobban megértenem az egész történelmi
eseményláncolatot. Ha a kereszténység csak egy nagy kényelmi szol­
gáltatás, akkor nem is vallás, csak egyfajta életstílus megválasztása...
amit viszont nem akarok elhinni.21

Az elmúlt hónapok során sok hasonló történetet hallottunk, és való­

színűleg fogunk is még hallani - ez a fő oka annak, hogy megírtuk ezt
a könyvet. Mint ahogy a Left Behind könyvek is a Szentírás és a végíté­
let ezredforduló előtti, elrendeltetés-központú felfogását hirdették, úgy
A Da Vinci-kód is hatékony eszköznek bizonyult a keresztény tanok
megtámadására és mindazok hitének aláásására, akik bizonytalanok
abban a kérdésben, hogy miként kellene válaszolni az egyházzal szem­
ben felhozott vádakra.
Sajnos nem meglepő, hogy egy regény zűrzavart keltett a kereszté­
nyek körében az egyház történetét és tanait illetően, hiszen napjaink­
ban igen hiányos a katekézis és a hit alapvető ismerete. Még kevésbé
meglepő, hogy a nem keresztény olvasók teljesen bevonódnak Brown
revizionista egyháztörténetébe. Végül is bizonyított tény, hogy a leg­
több amerikai még saját hazája történelmének főbb eseményeit ille­

21 A szerzők személyes elektronikus levelezése, 2003 ősze.

30 A Dél Vmci-blöff

tőén is teljesen tájékozatlan. Például egy a fiatal amerikaiak történelmi

ismereteit felmérő kutatás a közelmúltban megállapította, hogy a leg­
több „főiskolai végzős nem ismerte fel Valley Forge~ot, a Gettysburgi-beszéd
részleteit, de még csak az Egyesült Államok Alkotmányának legalapvetőbb
pontjait sem.”11 Hogyan várhatnánk hát el, hogy az emberek képesek
legyenek megkülönböztetni a tényeket a fikciótól a korai egyháztörté­
net, vagy a Jézus Krisztus személye és isteni mivolta körül az i. sz. I.
században zajló viták esetében? Jó példa erre egy internetes cikk a kö­
zelmúltból: egy katolikus plébánián azért gyűlt össze egy csoport,
hogy A Da Vinci-kódtói beszélgessen.22 A cikk szerzője, Dávid Rőtért a
23*25
következőket írja:

Többeket is megkérdeztem a jelenlévők között, hogy miért vannak

ott, mi volt a reakciójuk a könyvre, és hogy tetszett nekik az aznap es­
ti beszélgetés. Az egyik nő mesélt a kamasz fiáról, aki nem akart kon­
firmálni, mégis, a könyv elolvasása után rátalált egy hihetőbb, érthe­
tőbb, sőt emberibb Jézusra. Ez pedig arra ösztönözte a fiút, hogy to­
vább menjen az úton. Egy másik résztvevő azt mondta, hogy a könyv
tovább fokozta a rejtélyt, s ezzel megerősítette a hitét. Akadt olyan,
aki számára az egyház tanításainak hitelét kérdőjelezte meg a regény,
mégis úgy érezte, hogy a hitet meg kell kérdőjelezni ahhoz, hogy
megerősödhessen. Mások annak a gondolatnak adtak hangot, hogy a
könyv megerősítette az egyházból való kiábrándultságukat.

Ez és az ehhez hasonló csoportok nyilvánvalóan nagyobb hangsúlyt

fektetnek a véleményekre és érzésekre, mint az alapos és objektív ku­
tatásokra. A regény állításainak ezt az ambivalens megközelítését jól
összegzi Rőtért megjegyzése: „Szerencsére az esték {sic} résztvevői nem egy­

22 Anne D. Neal és Jerry L. Martin, „Restoring America’s Legacy: A Report by the

American Council of Trustees and Alumni” (2002. szeptember), I. Lásd
http://www.goacta.org/publications/Reports/america%27s_legacy.pdf. A jelentés
megjegyzi: „A 2002. évi U. S. News and World ReportAzw szerepló 50 vezető országos
bölcsészkar egyike sem ír elő kötelezően hallgatandó, az amerikai történelemmel foglalkozó kur­
zust" (2. o.).
25 Dávid Rőtért, „St. Joan’s Discusses The Da Vinci Code" (2003. szeptember 25).
Lásd http://www.stjoan.com/er3/davinci/small.html .
 A Da VÍHci-feö hibáinak feltárása 31

értelmű Igen/Nem válaszokra számítva jöttek el.” Ugyanez a megjegyzés

érvényes lehetne számos plébánia és templom mai hitoktatására, ami
ismét csak azt támasztja alá, hogy nagyobb tudományos szigorral kel­
lene kezelni A Da Vinci-kódhoz hasonló népszerű műveket.24
A fikció, különösen a nagy sikerű, népszerű regény, mint amilyen
A Da Vinci-kód is, számos téma esetében a tömegek „művelődésének”
egyik központi eszköze lett — de különösen azoknak a problémáknak
az esetében, amik vitatottak, s így könnyen szenzációt lehet kreálni
belőlük. Az a vélekedés, miszerint Jézus feleségül vette Mária Magdol­
nát, gyerekeket nemzett és nem volt isteni lény, már több évtizede lé­
tezik az amerikai populáris kultúrában, ismert volt számos XIX. szá­
zadi ezoterikus és feminista csoport körében, gyökerei pedig még ré­
gebbre nyúlnak vissza. Azonban Brown olvasói - legalábbis egy jelen­
tős részük — szemmel láthatólag mit sem tudnak erről, pedig a regény
is több olyan könyv címét megemlíti, ami az elmúlt két-három évti­
zedben jelent meg ebben a témában.25

- ‘ Egy zsidó szerző, Dávid Klinghoffer a következőket írja: „Ha viszont keresztény len­
nék, azt hiszem, kicsit zavarna, hogy néhány másik keresztény valóban a hitére leselkedőfenye­
getésnek tekinti ezt a regényt. Bizonyos katolikus magazinokban részletes cáfolatok jelentek meg
A Da Vinci-kódUz; az, hogy ezt szükségesnek tartották, arra utal, hogy sok katolikus és sok
olvasó sokkal komolyabban veszi a könyvet, mint kellene. Ugyanakkor ez arra is utal, hogy a
katolikus hitoktatás problémái valóban olyan súlyosak, mint ahogy egy ideje már jelzik azt a
konzervatív katolikusok. Ha a hivatásos oktatók rendesen végeznék a munkájukat, minden ál­
talános iskolát végzett hívő katolikus tudná, hogy Brown regénye — teljesen hamis” („Reli-
gious Fiction”, Hational Revieiu, 2003- december 8.
Lásd http://www.nationalreview. com).
25 Lásd A Da Vinci-kód, 566. o. A címek: Lynn Picknett és Clive Prince, The Templar
Revelation: Secret Guardians of the True Identity of Christ („A templomosok titka —
Krisztus valódi személyazonosságának őrei”, 1997, New York: Simon & Schuster,
1998); Margaret Starbird, Goddess in the Gospels: Reclaiming the Sacred Feminine („Az
evangéliumok istennője — A szent nőiség visszaperlése”, Rochester: Bear, 1998), il­
letve The Woman with the Alabaster Jár: Mary Magdalén and the Holy Grail („Nő ala-
bástromkorsóval — Mária Magdolna és a Szent Grál, Rochester: Bear, 1993), és
Michael Baigent, Richard Leigh és Henry Lincoln, Holy Blood, Holy Grail (1982;
New York: Deli, 1983, magyarul: Az abbé titka: szent Grál, szent vér, ford. Zombori
Vera, Generál Press, 2000). Mint látni fogjuk, Brown nagymértékben támaszkodott
állítólagos kutatásai során Az abbé titkára. és a The Templar Revelationre.
32 A Dfl Vinci-bíöff

Mi a baj A Da Vmci~kó^a\).

Álljon itt egy lista arról, hogy mi mit tartunk A Da Vinci-kód fő prob­
lémáinak:

1. Azt állítja, hogy történelmileg hiteles és tényeken alapul, ám ez

gyakran nem így van

Sok történelmiregény-író meglehetősen szabadon kezeli a tényeket.

Ebben általában nincs semmi rossz, mindössze az a célja, hogy előre­
lendítse a történetet vagy segítsen kibontakoztatni a karaktereket.
Más szóval a sztori érdekében egy kicsit megváltoztatják a hátteret.
Brown regénye (ami szigorú értelemben véve nem történelmi regény)
viszont más, mivel történelmi jellegű állításai állnak a középpontban -
ezek alkotják a valódi karaktereket és a cselekményt. A Da Vinci-kód
komoly olvasata feltárja, hogy az emberi szereplők pusztán arra szolgá­
ló eszközök, hogy Brown központi, ideológiai jellegű gondolatait hir­
dessék. A történelmi tények radikális átírása nélkül Brown regénye
nem is létezik, semmilyen alakban vagy formában. A Da Vinci kód\vMx
emellett ott van a korábban már említett „Adatok” oldal, és Brown
makacsul állítja a vele készített interjúkban, hogy a könyve hitelesen
ábrázolja az eseményeket, a történelmi alakokat és a hiedelmeket. Ez
azonban egyszerűen nem igaz, amint azt jelen könyvben részletesen be
is fogjuk bizonyítani. Brown állításainak tükrében a történelmi hiteles­
ség regénye egyik fő problémája.

2. Rendszeresen tévesen értelmez vagy ábrázol személyeket,

helyszíneket és eseményeket

A Da Vinci-kód — szándékosan vagy véletlenül — számos történelmi

eseményt, személyt és intézményt hamis színben tüntet fel. Ezekre
részletesen ki fogunk térni a könyvben, de néhány példával itt is meg­
világítjuk a jelenséget.
Brown összekeveri a Vatikánt a katolikus egyházzal, s úgy használja
a két fogalmat, mintha azok szinonimái lennének egymásnak — gyak­
ran „a Vatikánról” beszél akkor, amikor a katolikus egyház lenne he-
 A Da Vinci-kób hibáinak feltárása 33

lyes a szövegkörnyezet miatt. Brown fiktív szereplője, Leigh Teabing

történész azt állítja, hogy Constantinus „új vatikáni hatalmat” alapo­
zott meg (340), ami csodás tett lehetett, tekintettel arra, hogy Cons­
tantinus korában még nem létezett a Vatikán — a földterület, melyen
jóval később kiépült, akkoriban még ingoványos mocsár volt. A Vati­
kán csak a XIV. században lett a pápák hivatalos székhelye.
Hasonló zűrzavar figyelhető meg az Opus Dei, a regényben több
helyen is rossz színben feltüntetett katolikus csoport esetében is. Az
egyik kulcsszereplő Silas, a „sápadt albínó”, (13) szerzetes. A szerzőt a
legkevésbé sem érdekli, hogy az Opus Dei nem szerzetesrend, hanem
nagyrészt világiak alkotta szervezet, s mindössze tagságának két száza-
léka pap. Brown regényének vatikáni titkára a következőket mondja
az Opus Deit vezető püspöknek: „Önálló egyház lesztek” (596). Az Opus
Dei azonban nem egyház, nem is lehetne az. A szervezetről adott
egyéb leírások is hibásak, amint azt Peter Bancroft, az Opus Dei ame­
rikai tájékoztatási irodájának munkatársa elmondta:

A szerző által az Opus Dei jellemzésére használt „személyes prelátus-

ság” kifejezés különböző változatai a magánhadsereg pápai változatát
idézhetik az olvasó elméjébe, azaz valami olyan törvényen kívüli tevé­
kenységet, ami nem tartozik az egyház szervezeti fennhatósága alá.
A személyes prelatúra azonban egy igazságszolgáltatási státusz, amit a
Kánonjog 294-297. kánonja biztosít. A „személyes” nem azt jelenti,
hogy az Opus Dei magának a pápának vagy egyes vatikáni tisztvise­
lőknek a személyes tulajdona, hanem azt a tényt jelzi, hogy a prela­
túra igazságszolgáltatási hatóköre az egyes személyekre vonatkozik,
nem pedig egy adott területre. Az egy adott személyes prelatúrához
tartozó világi hívők ugyanúgy a helyi egyházmegye püspökének ha­
táskörébe tartoznak, mint a többi világi hívő; a prelatúra fennhatósága
csak a lelki életükre és apostoli küldetésükre terjed ki.26
27

26 Lásd http://www.opusdei.org. Brown szemmel láthatólag különleges ellenszenvvel

viseltet az Opus Dei iránt; regényében még a prelatúra tevékenységét „figyelő” szer­
vezet honlapjának a címét is megadja (50).
Cári Olsonnak írott magánlevél, 2004. január 22. A regényben Manuel Arin-
garosa püspök azt mondja, hogy az Opus Dei „egy katolikus egyház” (49) — amit egy
.34 A Dd Vmci-blöff

A megkérdőjelezhető vagy furcsa módon ábrázolt személyek és csopor­

tok között szerepel még Mária Magdolna, Constantinus császár, Leo­
nardo da Vinci, a templomos lovagok és a Sion-rend.
Talán nem is kellene meglepődnünk ezen. Brown előző regényé­
ben, az Angyalok és démonok\yM\ a főszereplő kijelenti, hogy Koperni­
kuszt (1473—1543) „meggyilkolta” a katolikus egyház28 (noha a hívő
katolikus Kopernikusz valójában több napon át az ágyat nyomta,
majd agyvérzésben halt meg, hetvenéves korában), illetve hogy Galilei
az illuminátusok szervezetének tagja volt, és „súlyos büntetést kapott”,
mert úgy vélte, hogy nem az ember a világegyetem középpontja (Gali­
lei három évet töltött házi őrizetben, és lánya, egy apáca gondozta). A
nagyrészt a Vatikánban és környékén játszódó Angyalok és démonokban.
szintén megtalálható „Adatok” oldal és a „Szerző jegyzete” is kimond­
ja, hogy „A műalkotásokra, síremlékekre, alagútakra és más római épületekre
tett minden utalás teljességgel hiteles..."

3. Radikális feminista, neognosztikus propagandát folytat

Néhány olvasónak talán nem sokat mond az, hogy a „szent nőiség” és
az istennő újrafelfedezése az egyik központi témája a regénynek, A Da
Vinci-kód sok rajongója számára azonban komoly kérdések ezek. Az
elmúlt néhány évtizedben egyre nőtt az érdeklődés ezen témák iránt,
és ez az érdeklődés a szexualitásról és az erkölcsről alkotott politikai és
kulturális véleményeket is befolyásolta. Ahogyan azt Philip G. Davis
írja a Goddess Unmasked: The Rise of Neopagan Feminist Spirituality című,
könyvében, „az istennővallás drámai kijelentéseket tesz az antropoló­
giáról, a régészetről, az ókori és modern történelemről, a társadalmi
szerveződésről, a pszichológiáról, a művészetről, az ember biológiájáról
és a vallásról.”29 A Da Vinci-kódot nagyrészt az istennő-spiritualitás ih­
lette. Amint arra Davis rámutat, az istennőmozgalom tulajdonképpen
a neopogányság, a neognoszticizmus, a wicca boszorkányság, az okkul­

valódi püspök sohasem mondana, mivel egyszerre tévedés és képzavar. Az Opus Dei
a katolikus egyház egyik személyes prelatúrája, nem pedig önálló egyház.
28 Brown, Angyalok és démonok, 45. o.
29 Philip G. Davis, Goddess Unmasked: The Rise of Neopagan Feminist Spirituality (Dal­
las: Spence, 1998), x. o.
 A Da Vinci-kóö hibáinak feltárása 35

tizmus és a radikális feminizmus keveréke, melyek mindegyike emlí­

tésre kerül, legalább futólag, Brown regényében. Egy, az istennő-
spiritualitás tanulmányozásáról szóló bekezdésben, ami akár A Da Vin-
ci-kódró\ is szólhatna, Davis arról panaszkodik, hogy „megdöbbentő, hogy
ilyen könnyen cáfolható kijelentések terjengenek, méghozzá egyre szélesebb kör­
ben. Ennek a könyvnek az a tanulsága, hogy a nyilvánvaló hazugságok milyen
könnyedén képesek a tudományosság álruháját magukra öltve az igazság szere­
pében tetszelegni. ”30

4. Helytelenül és igazságtalanul hamis fényben tünteti fel a ke­

reszténységet, illetve az Istenről, Jézusról és a Bibliáról vallott
hagyományos keresztény hitelveket

Hol kezdjük? Csak a legnyilvánvalóbb példák: Jézus és Mária Mag­

dolna házasok voltak. I. sz. 325 előtt senki sem tartotta Jézust isteni
lénynek. Constantinus császár jelentette ki Jézusról, hogy Isten. Cons­
tantinus több tucat egyéb „evangéliumot” vetett el, és a keresztény
Bibliában található négyet is átírta. A katolikus egyház több mint öt­
millió boszorkányt égetett meg, a katolikus egyház vezetői még ma is
titkolják a tömegek elől az igazságot Jézussal kapcsolatban: hazugság,
félrevezetés és erőszak révén.
Ilyen és ezekhez hasonló hamis állításokkal van tele a A Da Vinci-
kód. És bár nem sok tudós venné komolyan bármelyiket is, sok olvasó
nem rendelkezik azzal a háttérrel, idővel vagy hajlammal, ami az igaz­
ság kiderítéséhez szükséges lenne. S ami még rosszabb, sok olvasó
anélkül fogadja el Brown állításait, hogy legalább egy enciklopédiát
vagy valamilyen más forrásmunkát felütne - szemmel láthatólag azt
hiszik, hogy ami nyomtatásban megjelent, az bizonyára igaz is. Vagy
talán azt szeretnék, hogy igaz legyen. Esetleg nem is érdekli őket,
hogy igaz-e. Mindettől eltekintve a keresztény hitelvek hamis színben
való feltüntetése annyira agresszív és következetes módon történik a
regényben, hogy csak arra következtethetünk, hogy szándékos tudat­
lanság vagy tudatos rosszindulat eredményei.

30
Uo., ix. o.
$ A Da Vmci-bíöff

5. Relativista, közönyös attitűdöt hirdet az igazság és a vallás irá­

nyában

A Da Vinct-kódVoz hasonló népszerű, szórakoztató művek egyik nagy

veszélye az, hogy felerősítik a nyugati kultúrában már egyébként is
meghatározó relativista attitűdöt, és újabb indokokkal látják el az ol­
vasókat, hogy miért fogadják el azt. Hitchcock megjegyzi: „Több mil­
lióan nem azért olvassák el A Da Vinci-kódoí, mert elhiszik abszurd történe­
tét, hanem mert olyan mítoszt teremt, ami kielégít bizonyos emocionális szükség­
leteket, j úgy teszi lehetővé az emberek számára, hogy »vallásosak« legyenek,
hogy közben a hit egyetlen követelményének sem kell megfelelniük. ”3132Ez az el­
képzelés nyilvánvaló a Róbert Langdon nevű szereplő egyik megjegy­
zéséből is, aki úgy beszél a „hitről”, mint ami „koholmányon” és nem
bizonyítható hiedelmeken alapul (493). Nyilvánvaló, milyen vonzerő­
vel bírnak az ilyen kijelentések. Megszabadítják az embert a kötelesség
és a fegyelem érzetétől, és megengedik nekik, hogy a vágyaiknak leg­
megfelelőbb módon fogják fel a valóságot.
Sajnos szemmel láthatólag a regény számos keresztény rajongója
sem fogja fel, hogy a könyv a keresztény hit legfontosabb hitelveit tá­
madja. A Da Vinci-kód „nemcsak egy újabb liberális »revízió«”, írja Hitch­
cock, „hanem nem kevesebb, mint annak a hirdetése, hogy a kereszténység szin­
te a kialakulásától kezdve tudatos csalás volt, hogy Jézus valódi történetét el­
nyomták, és hogy csak most tudhatjuk meg végre, hogy valójában miről is
szólt. Az, hogy az olvasók nem figyelnek fel arra, hogyan hamisítja
meg a regény a történelmet, a tényeket és a logikát, azt bizonyítja,
hogy mennyire leromlottak az alapvető gondolkodási és tanulási ké­
pességek, illetve hogy mennyire ambivalens lett az igazsághoz való
hozzáállás.

31 Hitchcock, „Fantasy Faith”, 16. o.

32 Uo., 15. o.
 A Da Vinci-kób hibáinak feltárása 37

A Da Viacj-^ód sikkének megfejtése

Miért lett A Da Vinci-kód ilyen sikeres? Miért vált ilyen erővé a popu­
láris kultúrában? Miért veszi komolyan oly sok olvasó és a média?
Ezekre a kérdésekre nincsenek egyszerű válaszok. Számos egymással
összefonódó ok áll a háttérben, melyek közül néhány magától értető­
dő, mások azonban kevésbé nyilvánvalóak.
Amint azt Brown leszögezte,33 a regényben megjelenő eszmék nagy
része nem tőle származik. A Da Vinci-kód intellektuális, ideológiai és
spirituális előzményei több évtizedre, sőt évszázadra visszavezethetők.
Ugyanakkor Brownnak sikerült teremteni egy populáris mítoszt, ami
úgy elegyít és mutat be bizonyos kulcsfontosságú hitbéli állásponto­
kat, hogy azok nem tehertételt jelentenek az olvasók számára, hanem
szórakoztatóak és vonzóak. Ez a mítosz nemcsak egy szinten hat, hi­
szen egyszerre misztériumregény, romantikus regény, krimi, összees­
küvés-elmélet és spirituális kiáltvány.
A legelső szinten a rajongók gyors és izgalmas olvasmánynak talál­
ják a regényt — fordulatos, összeesküvésekkel és rejtélyekkel tarkított
kriminek. Ugyanakkor nem is annyira krimi, mint inkább romantikus
regény, tele a romantikus zsáner jól ismert jegyeivel: szélsőséges sze­
mélyiségtípusok, egzotikus helyszínek, sznob hivatkozások Harvardra
és Oxfordra, rengeteg párbeszéd, és üres karakterek, akiknek a külső
megjelenését az olvasóknak kell tartalommal feltölteniük. Sophie arc­
vonásai például alig kerülnek említésre — csak a járása, a ruházata, a
szeme és a haja (81). A könyv olyan, mint egy tévéfilm: rövid fejeze­
tek, kurta párbeszédek, kevés jellemfejlődés és durván felvázolt vissza­
tekintések. A legnagyobb hangsúlyt a szereplők érzései kapják. Egy

33 Brown elégedett kijelentését — „talán most először fedi fel a titkot egy népszerű krimi” —
Lewis Perdue, a The Da Vinci Legacy (1983; New York: Tor Books, 2004) és a
Daughter of God (2000; New York: Forge, 2001) írója kérdőjelezte meg. Perdue plá­
giumváddal perli Brownt, azt állítva, hogy A Da Vinci-kód mindkét regényéből át­
vett elemeket, cselekménye, szereplői és alapfeltevései nagymértékben a Daughter of
God („Isten lánya”) című könyvén, egy neognosztikus és feminista témákat felvonul­
tató, a művészet területét is érintő krimin alapul. Lásd http://www.daughter-of-
god.com.
38 A Dfl Vinci-bíöff

mindössze hétoldalas részben az olvasók megtudják, hogy Sophie ké­

telkedett, meglepődött, ideges lett, zavartnak tűnt, bizonytalan volt,
ismét kételkedett, ismét meglepődött és ismét bizonytalan volt (230—
237). Noha ez nem túl színvonalas írás, pontosan megfelel annak a
gyors, érzelmileg túlfűtött, felületes olvasási módnak, ami a tömegpia­
cot uralja.
A regény sikerének egyéb, mélyebb okai is vannak. Noha nem fel­
tűnőek, ezek az okok segítenek megérteni, miért lett több a könyv
pusztán egy „jó olvasmánynál”, s hogyan lett szinte kultikus regény.
Bár Brown nem kiemelkedően jó író, okosan és hozzáértő módon hir­
deti meggyőződését - legalábbis azt a meggyőződést, amiről (helyesen)
úgy véli, hogy jól eladható.
A legfontosabb ezek közül talán A Da Vinci-kócl gnosztikus aspek­
tusa. A gwojzAz görög szó, jelentése „tudás” - különleges, rejtett tudás,
ami csak néhány kiválasztott számára hozzáférhető. Hétmillió olvasó
semmiképpen sem nevezhető „néhány kiválasztottnak ”, ám az olvasói
visszajelzések mégis megerősítik, hogy milyen izgalommal tölti cl őket
„a rejtett igazság felfedezése”: „Az embert ámulatba ejtik a könyvben sze­
replő leleplezések!”^ Brown regénye rejtett tudást, alternatív történelem­
szemléletet és valóságfelfogást kínál mindazoknak, akik hajlandóak
hinni neki, hajlandóak a „győztesekkel” és az arctalan hatalmasokkal
szembefordulni. A könyv elolvasása után az ember úgy érzi, mintha
beavatták volna egy tiltott, veszélyes világba, ahol a maga teljes meg-*

34 A kritikák ugyanezt bizonyítják. A BookReporter.com kijelenti, hogy Brown „meg­

lepő információi arról, hogy Da Vinci előszeretettel rejtett el kódokat a- festményeiben, arra fog­
ják késztetni az olvasókat, hogy megkeressék az olyan híres festményeket, mint például a Mona
Lisa, a Sziklás Madonna és az Utolsó vacsora. Ezek közül az Utolsó vacsora rejti a leg­
megdöbbentőbb kódolt titkokat, s A Da Vinci-kód elolvasása után teljesen más szemmel né­
zünk majd a festményre.” A Louisville Voice-Tribune a következőket írja: „Az összehasonlí­
tó vallástudomány, az európai történelem, a szimbolika, a festészet és a kriptológia területén
tudományos fokozattal rendelkezők számára remek kikapcsolódás lesz Dán Brown könyve,
A Da Vinci-kód." A regény „intelligenciánk elé kihívást állító misztérium”, szögezi le a
ReviewsofBooks.com, az Atlanta Journal pedig arra biztatja olvasóit, hogy „olvassák el
figyelmesen az epilógust, amiben Langdon visszatér oda, ahol minden elkezdődött, j- megállapít­
ja, hogy a legéletképesebb igazság az, amelyiket személyes tapasztalatai alapján ismeri meg az
ember.”
 A Díi Vinci-foö hibáinak feltárása 39

döbbentő dicsőségében felragyog a „kereszténységnek” nevezett látszat

mögött rejlő igazság.
A titkos tudás ígéretét több csábító rétegbe csomagolva kapjuk
meg. Az egyik a hatalommal, különösen a vallási hatalommal szem­
beni bizalmatlanság. A katolikus egyház, a Vatikán, a püspökök, az
Opus Dei és Fache, a katolikus rendőrtiszt álnok, szélsőséges, nő­
gyűlölő és gonosz alakokként kerülnek bemutatásra. Ezek az ábrázolá­
sok arra a régi feszengésre és elutasításra építenek, amit sok amerikai
érez a katolikus egyház iránt.3536 „Azt hiszem, az antikatolicizmus is hozzá­
járul (a regény sikeréhez}”, állítja Philip Jenkins, a Pennsylvaniai Állami
Egyetem történelem- és vallástudomány-professzora, „de a könyv sikeré­
nek fő oka mélyebb: egyfajta alapvető gyanakvás a hagyományos tekintélyekkel
szemben, ha azok konfliktusba kerülhetnek korunk elképzeléseivel és normáival,
különösen a szex és a nemiség kérdéseiben. Emellett jól illusztrálja az ortodo­
xiával és »az igazság odaát van« eszmével szembeni szélesebb körű gyanakvást
isA
Ehhez a gyanakváshoz hozzáadódik még az individualizmus csábí­
tása és a kísérletezés lelkesedése. Negatív módon megfogalmazva ez a
doktrínák, dogmák és szabályok elvetését jelenti; pozitívan megköze­
lítve az én és az „én igazságom” ünneplését. A spiritualitáshoz elvezető
útmutató az érzelem, amint azt Langdon is megtapasztalja Mária
Magdolna állítólagos sírhelyénél, ahol „egyszerre ellenállhatatlanul hatal­
mába kerítette a hódolat” (652). így ismeri hát be a hűvös, racionális hős,
a tudós kutató, hogy szüksége van az istenire - ahogy ő megfelelőnek
tartja, egyedül, közvetlen kapcsolatban a „szent nőiség” szellemével.
A New Age-hitek, a neognosztikus attitűdök és a radikális feminis­
ta eszmék iránti, folyamatosan növekvő érdeklődés kétségtelenül táp­
lálta A Da Vinci-kód körüli őrületet — mi több, ki is váltotta azt. A
Publishers Weekly egyik 2004. januári elektronikus levele arról számol
be, hogy „Dán Brozvn A Da Vinci-kód és Elaine Pagels Beyond Belief

35 Lásd Philip Jenkins, The New Anti-Catholicism: The Last Acceptable Prejudice (New
York: Oxford University Press, 2003).
36 Idézi Gary Stern in „Unravelig the Myth: Catholic Church Decries 'The Da Vinci
Code’, Academia Dismisses It”, Gannelt News Service. Newspress.com. 2003. decem­
ber 27.
40 A Da Vinci-blöff

című könyveinek elhúzódó népszerűsége soha nem látott érdeklődést keltett a

gnoszticizmus iránt”, majd részletesen sorra veszi a régebbi könyvek je­
lenbeli sikereit (Az abbé titka: szent Grál, szent vér [1983] és Susan
Haskins, Mary Magdalene: Myth and Metaphor [1993]), illetve az újab-
bakét (Jane Schaberg, The Resurrection of Mary Magdalene [2002] és
Marvin Meyer, The Gospels of Mary: The Secret Tradition of Mary
Magdalene, the Companion ofJesus [2004]).37
A Da Vinci-kód sikerének egy másik tényezője az, hogy sok olvasó
implicit módon osztja Brown bizalmatlanságát a történelem iránt. Sok
amerikai nemcsak tájékozatlan történelmileg, hanem minél régebbi
korszakról van szó, annál kevésbé érdekli őket. Hogy miért? Főleg
azért, mert azt hiszik, vagy legalábbis úgy viselkednek, mintha a világ
körülöttük forogna. Márpedig azok, akik nem foglalkoznak a történe­
lemmel, hajlamosabbak átírni és revideálni azt, hogy megfeleljen ideo­
lógiai, spirituális és emocionális szükségleteiknek. Ezzel összefüggés­
ben áll az a probléma, hogy sokakat egyszerűen nem érdekel, hogy
történelmileg tájékozatlanok. A történelmi tények unalmasak, ezzel
szemben a kitalált történetek izgalmasak. így a fiktív narratívák —
akár a könyvek, akár a tévé, akár a mozifilmek formájában — lettek a
nagy tömegek történelmi „tájékozódásának” fő forrásai. Az őslakos in­
diánokról Az utolsó mohikánból, a régi víg Angliáról a Robin Hood, a tol­
vajok fejedelméből, a II. világháborúról a Pearl Harborból tudnak meg
valamit. Nem meglepő, hogy A Da Vinci-kódból is mozifilm készül.
Amellett, hogy nyilvánvaló anyagi siker lesz, könnyed stílusa, szenzá-
cióhajhász és posztmodern megközelítése tökéletesen megfelel az amo-
rális, súlytalan vizuális szórakozásra vágyó társadalomnak.38
Végezetül, a mindent átható relativizmus kövezte ki az utat A Da
Vinci-kódhoz hasonló művek előtt. Brown regénye nemcsak a történe­
lem, a vallás és az igazság hagyományos útjaival szembeni bizalmat­

37 Publishers Weekly, 2004. januári elektronikus levél. Lásd Amy Wclborn internetes
naplója: http://amywelborn.typepad.com.
38 A posztmodern és a szórakoztatás kapcsolatát illetően részletesen lásd Gene
Edward Veith, Jr., Postmodern Times (Wheaton: Crossway Books, 1994), 93—142. o.
Lásd még Veith, Reading betiueen the Lines: A Christian Guide to Literature (Wheaton:
Crossway Books, 1990).
 A Dd Vinci-kód hibáinak feltárása 41

lanságon alapul, hanem azon az elképzelésen is, hogy az igazságot vég­

ső soron nem lehet megismerni. Egy A Da Vinci-kódxsA írt kritikánkon
feldühödött levélíró szavaival: „A vallás azt mondja: »En tudom«. A való­
di spiritualitás azt mondja: »Még nőm találtam meg, folytatnom kell a kuta­
tást.«>,V) Durván megfogalmazva ez azt jelenti, hogy azt tehetünk,
amit csak akarunk, amíg „kutatásnak” nevezzük ezt. Az igazság odaát
van, de furcsamód nem lehet elérni. Ironikus módon ez a megjegyzés
önmagát cáfolja: a levélíró tudja, mi a „valódi spiritualitás”, ám maka­
csul állítja, hogy ez a spiritualitás abban áll, hogy az ember nincs a tu­
dás birtokában. Biztos abban, hogy semmi sem biztos. Ezt a belső za­
varokkal küzdő világnézetet megtámogatja az a divatos meggyőződés,
hogy az „igazság” átalakítható és újjáalkotható a saját képünkre. Az
igazság képlékeny. Az igazság az, ami számunkra működik. Az igaz­
ság az, amitől jól érezzük magunkat. A „tények” egy régi, merev,
eurocentrikus valóságfelfogás mitikus csinálmányái. A „valóság” az,
amivé tesszük.
Brown vagy tudatosan, vagy véletlenül írt egy regényt, ami számos
különböző alkotórészből készít nagy hatású keveréket, s alkot belőle
népszerű, posztmodem mítoszt. Olvasói elfogultságára és gyengeségei­
re rájátszva állítja, hogy a történelem nem megismerhető - ám ennek
ellenére történelmet kreál, „tényekre” és „kutatásokra” alapozva. Azt
állítja, hogy a vallás csak egy mankó, de olyan könyvet ír, amit áthat
az ezoterikus, szinkretikus vallásosság. Állítja, hogy nincs igazság,
mégis titkos gnósziszt kínál a valóságról. Azt mondja, hogy a nők na­
gyobb figyelmet igényelnek és érdemelnek, mégis csak két főszereplője
nő, s közülük is az egyik - Mária Magdolna — rég halott. Felmagasz­
talja az androgüniát, de megtartja a nehéz körülmények között csinos
nővel találkozó jóképű férfi régi, jól bevált receptjét. Azt akarja, hogy
olvasói önállóan gondolkozzanak, ő maga mégis szinte kizárólag né­
hány, a tudományos közösség által el nem fogadott, összeeskü­
vés-elméletet hirdető könyvre támaszkodik. Egyszóval a regény zagy-
vaság — és még zagyvasága is hozzájárul csáberejéhez, mivel szinte
mindenki talál benne valamit, amihez kötődhet — egy szereplőt, egy

59 E-mail Cári Olsonnak, 2004. január.

42 A Da Vmci-blöff

eszmét, egy helyzetet. Ahogyan Gene Edward Veith, Jr. megfogal­

mazta: „Sokan felszabadítónak tartják az igazság elvesztését. Ha mi magunk
alakíthatjuk valóságunkat, semmi sem korlátozza szabadságunkat. Egy író
szavaival, aki Johnny Rottent és {sic} a Sex Pistolst parafrazálja, »Ha semmi
sem igaz, minden lehetségest - még A Da Vinci-kód és figyelemre méltó
sikere is.

40
Veith, Postmodern Times, 59.
 1. FEJEZET

Gnoszticizmus

ADa Vmcí-faá hitvallása

A gnoszticizmus módszere az üdvözülésre ... nem kívánja meg a hosz-

szú ideig tartó küzdelmet és szenvedést, sem azt a hitbeli alapállást,
mely szerint az Isten hatalmába vetett bizalom helyreállítja a bukott
teremtett világot. A gnosztikus ezek helyett a világegyetem rejtett
mozgatóerőibe kíván azonnali bepillantást, döntő kulcsot, mellyel
megfejtheti a menny és a föld titkait.

Cári A. Raschke, The Interruption ofEternity: Modern Gnosticism

and the Origins ofthe New Religious Consciousness

A Da Vinci-kód alaposan merít a spiritualitásra, Jézus Krisztusra, Mária

Magdolnára és a korai egyházra vonatkozó gnosztikus elméletekből, és
ebből az ősi hitrendszerből vett elemeket szövi össze a gyilkosság, int­
rika és összeesküvés modern meséjévé. Az a vallási forma és szellemi­
ség, melyet Brown ilyen mélyen megcsapol, az utóbbi harminc­
negyven évben óriásira fokozódó érdeklődés középpontjába került.
A gnoszticizmus nem maradt ezoterikus hit vagy elavult spirituális
törvények gyűjteménye, épp ellenkezőleg, él és virul, az alternatív val­
lások világának tetterős lakója. Lényegében, amint azt követői sem
mulasztják el büszkén megjegyezni, nem más, mint maga az örök
eretnekség, amely szüntelenül a kereszténység nyomában jár, és igyek­
szik aláásni, kiforgatni az ortodox keresztény hitet.1

1 „Ortodox kereszténységen” itt azoknak az általános hittételeknek a körét értjük,

melyeket a katolikus, az ortodox (keleti) egyházak és a legtöbb protestáns felekezet
vall, ideértve a személyes, transzcendens Istenbe, a Szentháromságba, Jézus Krisztus
emberségébe és istenségébe, a keresztáldozatba, a feltámadásba, a bűn és a megvál­
tás valóságos voltába, az egyházba és Krisztus második eljövetelébe vetett hitet.
44 A Da Vinci-bíöff

A gnoszticizmus mai tanítványai számára a „gnosztikus evangéliu­

mok” és a bennük foglalt nézetek a kereszténység tágabb, többféle­
képpen értelmezhető, megengedőbb, személyesebb, a felesleges tanítá­
soktól és a fojtogató dogmáktól mentes változatát jelentik. Elaine
Pagels, a Princeton Egyetem tanára és kutatója (akinek 1979-cs The
Gnostic Gospels2 című munkája vízválasztó volt a gnoszticizmus népsze­
rűsítésében, és A Da Vinci-kódban is felbukkan [356]), a Beyond Belief
című legfrissebb bestsellerében azt írja, hogy a gnoszticizmus lényege a
kereső — az Istent kereső - létállapot, nem pedig a hívőé.345Siránkozik
egy sort az ortodox kereszténység azon elemei felett, melyeket „képtelen
szeretni: a hajlamot, amely azonosítja a kereszténységet egyetlen hivatalos —
mégis egyházról egyházra változó — hitrendszerrel, j amivel együtt jár az a
meggyőződés, hogy Istenhez csak a keresztény hit kínál utat.” Kijelenti, hogy
az ortodox kereszténység túlságosan merev és megakadályozza, hogy
az emberek meghozzák saját döntésüket a jóról és rosszról, az igazság­
ról és a hazugságról. „Az ortodoxia hajlamos nem megbízni abban, hogy ké­
pesek vagyunk ilyen döntésekre, és ragaszkodik ahhoz, hogy azokat meghozza
helyettünk”, állapítja meg. „Sokan szeretünk kibújni a nehéz munka alól, így
örömmel elfogadjuk, amit a hagyomány tanít.
A fenti tételek egybecsengenek A Da Vinci-kódban is fellelhető
gnosztikus témákkal: a hagyománnyal szembeni gyanakvással, a te­
kintéllyel szembeni bizalmatlansággal, az ellenszenvvel dogmák és a
tárgyszerű hittételek iránt és az egyén intézmények ellen hangolásával.
Megjelenik a titkos tudás ígérete is, ami a regény sikerének egyik kul­
csa. Az olvasók azt hiszik, hogy századok óta rejtegetett titok birtoká­
ba jutnak, egy ősi és hatalmas intézmény véres és erkölcsileg elítélendő
összeesküvésére bukkannak. A gnoszticizmus mindig is ezt ígérte: sza­
badulást a tekintélytől, bepillantást az igazságba, és a hétköznapit
meghaladó megvilágosodást. Dr. Cári A. Raschke a modern gnoszti-
cizmusról írt tanulságos elemzésében elmagyarázza, miként lett a
gnoszticizmus „a hagyományos vallásosság ellen lázadó vallássá”’.

2 Elaine Pagels, The Gnostic Gospels (1979; New York: Vintage Books, 1989).
i Elaine Pagels, Beyond Belief: The Secret Gospel ofThomas (New York: Random House,
2003), 29. o.
4 Uo.
5 Uo., 184. o.
 A Da Vincí-fod hibáinak feltárása 45

A gnoszticizmusban nem csak az elnyomó és egyre lényegtelenebb

vallásos jelentésszerkezet elleni lázadás jelenik meg, hanem az elvisel­
hetetlen társadalmi és politikai rendszer elleni is, amit a gnoszti­
kus, talán tudat alatt, spirituális zavarodottsága forrásának tekint.
A gnosztikus heterodoxia és a társadalmi jogfosztottság összefüggését
nem csak az a tény támasztja alá, hogy vallásos vonzereje a politikai
korrupcióval és az egységes tekintély hiányával jellemezhető korszak­
okban a legerősebb, mint például a hellenisztikus kor anarchiája vagy
a hanyatló Róma kései szakaszai, hanem a gnosztikus erkölcsfelfogás
deviáns és gyakran antinomista, a törvényei szembehelyezkedő jelle-
• 6
ge is.

Egyszerűbb szavakkal: a gnosztikusok — a neognosztikusok vagy „ke­

resők” — hírhedt történelmi lázadók, bajkeverők, akik folyton fityiszt
mutatnak a fennálló rendnek. Nem kétséges, hogy a mai nyugati kul­
túrában a tekintély, legyen akár politikai, akár egyházi, akár másféle
tekintély, nem örvend túl nagy megbecsülésnek. A tekintély kétség­
bevonása és megtámadása rengeteg fiatal számára a felnőtté válás rítu­
sává vált, az idősebbek közül pedig többeket függővé tett. Mindezek
az alkotóelemek megtalálhatók A Da Vinci-kódban, legalább annyira
sikerében és az általa kiváltott vitában.67 Ha közelebbről szemügyre
vesszük a Brown regényében megbúvó gnosztikus elgondolásokat és
azok forrásait, talán sikerül jobban megértenünk napjaink egyik kultu­
rális jelenségét.

6 Cári A. Raschke, The Interruption of Eternity: Modern Gnosticism and the Origins ofthe
New Religious Consciousness (Chicago: Nelson—Hall, 1980), 34. o.
Ezzel nem azt kívánjuk állítani, hogy A Da Vinci-kód minden gnosztikus tant ma­
gáénak vall, hiszen ez a gnoszticizmus néha egymásnak is ellentmondó formái miatt
lehetetlen volna. Ami a tekintély, különösen a katolikus egyház tekintélyének meg­
újult kétségbevonását illeti, több olvasó beszámolt arról, hogy vitába keveredtek
olyan barátaikkal, családtagjaikkal és munkatársaikkal, akik elhitték, hogy a regény
valós képet ad a katolikus hitről és az egyház múltjában történt eseményekről.
46 A Da Vinci-fcíöff

Dualizmus és a tudás ígérete

A gnoszticizmus a II. és III. évszázadban a szárnyait bontogató keresz­

tény hit legnagyobb ellenfele volt. Ezoterikus, decentralizált és ek­
lektikus volta miatt azonban minden befolyása ellenére is nehezen
meghatározható mozgalom.8910A gnoszticizmusról általánosságban el­
mondható, hogy dualisztikus, a rejtett szellemi tudásra (gwiznzra)
összpontosít, az időhöz és a történelemhez ellentmondásosan vagy ér­
dektelenül viszonyul, kapcsolata az anyagi világgal és az emberi testtel
bizalmatlan, néha egyenesen ellenséges. A gnoszticizmus a tér és idő
kötöttségéből való szabadulást, az anyagvilág és a történelem megha­
ladásának mikéntjét keresi, a megváltást pedig titokzatos, individualis­
ta eszközök révén igyekszik elérni. „Legelemibb formájában”, magyarázza
James A. Herrick, „a gnoszticizmus a történelem és az anyagi megtestesülés
börtönéből titkos tudás (gnószisz) és technika (mágia) révén történő menekülést
célzó módszeres szellemi erőfeszítés. A gnosztikusok keresik a kiemelkedést az
egyszerű halandó tömegből, amelyben nincs akarat az idő és a földi lét láncai­
nak széttörésére.
Hans Jónás eredeti gondolatokban gazdag tanulmányában kifejti,
hogy a gnoszticizmus „radikális dualizmusa” több szinten is létezik,
ezek: „Isten és a világ, a szellem és az anyag, a lélek és a test, a világosság és a
sötétség, a jó és a rossz, az élet és a halál.”™ Az ókori gnosztikusok hitték,
hogy az igaz Isten nem csak hogy a világon és az anyagon van túl, de

8 Karén King, a Harvard Egyetem kutatója például ezt írja erről: „Aí/érz olyan nehéz
meghatározni, mi a gnoszticizmus? Véleményem szerint a problémát az okozza, hogy egy reto­
rikai szakkifejezést összekevertek egy történelmi jelenséggel. Nincs és nem is volt gnoszticizmus,
amennyiben valamiféle egységes eredettel és határozott jellemzőkkel bíró történeti szereplőt ér­
tünk alatta. A gnoszticizmus inkább a normatív kereszténység határainak leírását segítő kora
újkori fogalom. Ennek ellenére tévesen úgy tekintik, mint egységes keresztény eretnek mozgalmat
vagy éppen önálló vallást.’1 (Karén L. King, What Is Gnosticism? [Cambridge: Belknap
Press of Harvard University Press, 2003], 2. o.)
9 James A. Herrick, The Making of the New Spirituality: The Eclipse of the Western
Religious Tradition (Downers Grove: InterVarsity Press, 2003), 179. o. Herrick köny­
vének a 176. és 203. oldal közötti szakasza alapos bevezetést ad a gnoszticizmusról
és a nyugati kultúrára gyakorolt hatásáról.
10 Hans Jónás, The Gnostic Religion: The Message of the Alién God and the Beginnings of
Christianity (fSAT, Boston: Beacon Press, 1963), 31. o.
 A Da VÍKci-foö hibáinak feltárása 47

az anyag teremtéséhez sincs semmi köze: „A világ alacsonyabb rendű ha­

talmak műve, akik bár közvetve Tőle szálltak alá, nem ismerik az igaz Istent,
és az általuk uralt kozmoszban akadályozzák az Ó ismeretét.”n Másképp
kifejezve, az anyagi világ rossz, és az embernek ki kell szabadulnia be­
lőle. Erre kizárólag a gnószisz, az igaz Istenről szóló titkos tudás révén
képes.
E gwótzAz mélyen beágyazódik abba a hitbe, hogy az ember ereden­
dő helye nem a gonosz anyagi világban van. Dr. Bárt D. Ehrman leír­
ja, hogy e szerint a nézet szerint „csapdába estünk és be vagyunk börtönözve
e világba. Mihelyst felismerjük, kik vagyunk és miként szabadtdhatunk, visz-
szatérhetünk mennyei otthonunkba.” Arra is felhívja a figyelmet, mennyire
egybecseng ez az elgondolás a modern olvasókéval, „akik közül sokan el­
idegenedettnek érzik magukat a világtól, akik számára e világ értelmetlen,
akik valamiféle mély és jelentőségteljes módon ráébrednek, hogy valójában nem
tartoznak ide.”VÍ Ráadásul a gnoszticizmus személyes, viszonylagos és
szinkretikus jellege vonzó az olyan modern emberek számára, akik bi­
zalmatlanok az egyházzal szemben, akik azt hiszik, a kereszténység
nőellenes, és akik általában elutasítóan tekintenek bármiféle tekinté­
lyen alapuló rendszerre.
Pagels véleménye az, hogy néhány korai gnosztikus szerint „az em­
ber teremtette Istent, majd saját belső képessége révén felfedezte magának a ki­
nyilatkoztatást az igazságról.”^ A gnoszticizmusnak ebben a napjaink­
ban is népszerű formájában Isten az ember teremtményeként jelenik
meg, semmint az emberiségen kívül és attól elkülönülten. A megváltás
nem annyira a bűn - Isten segítségével és Isten által történő - legyőzé­
se, mint inkább a tudatlanság legyőzése az önismeret révén.1114 A tudat­
*13
lanságból fakad a pusztulás, míg az önismeret biztosítja a felszabadu­
lást és a megmenekülést a szenvedéstől. Ebből következik, hogy Jézus
nem istenember volt, aki azért jött el, hogy megszabadítsa az emberi­
séget e bűntől, hanem pusztán emberi „tanító, megvilágosító és szel­
lemi mester”, aki utat mutat „a Krisztushoz”. A gnosztikus tanítás sze­

11 Uo. 42. o.
Bárt D. Ehrman, Lost Christianities: The Battles fór Scripture and the Faith We Never
Knew(Nexn York: Oxford University Press, 2003), 114. o.
13 Pagels, Gnojtic Gospels, 122. o.
14 V. ö. uo. 123-4. o.
48 A Da Vmci-blöff

rint Jézus nem nagyobb, mint a tanítvány, de segít a tanítványnak

meghaladni őt tudásban és „Krisztus-tudatosságban”.
Több gnosztikus csoport által vallott — és a modern feministák kö­
zött is népszerű — másik kulcsfogalom a férfiasság és nőiesség közti tö­
kéletes egyensúlyban létező, androgün Isten-képzet. Egyes gnosztikus
csoportok úgy hitték, hogy istenit kétneműnek - a »nagy hímnős erő-
nek« — kell tekinteni. Mások azt vallották, hogy ezeket a fogalmakat csupán
metaforikusán kell érteni, hiszen az isteni a valóságban sem hím-, sem nőne­
mű. Egy harmadik csoport javaslata szerint az Ősforrás mind férfias, mind
nőies fogalmakkal leírható, attól függően, melyik aspektusát kívánjuk ki­
emelni. ”15
A gnosztikus istenség egyszerre isten és istennő, és a gnosztikusok
megvetik a keresztényeket, amiért azok „elnyomják” az Istenség női
természetét. A Da Vinci-kódban Langdon alaposan kioktatja erről
Sophie-t, amikor előadja, hogy a Sion-rend véleménye szerint Nagy
Constantinus és utódai „sikeresen térítették át a világot a pogány matriar-
chátusról a patriarchális kereszténységre egy propagandakampánnyal, amely
démonizálta a szent nőiességed’, eltörölte az istennőkultuszt és gondosko­
dott róla, hogy a modern vallás férfiközpontú legyen (184). Ez az el­
nyomás, amint Brown regénye elmeséli az olvasóknak, vezetett a
meghasonlott és egyensúlyát veszített, túlzottan férfias emberiséghez,
melyből hiányzik a női ellensúly: „Az istennő ideje lejárt. Az inga átlen­
dült. A Földanyából a férfiak világa lett, ahol a pusztítás és a háború istenei

15 Uo. 51. o. Az androgün kifejezés egyaránt vonatkozhat olyan lényre, aki mindkét
nem tulajdonságaival rendelkezik (hermafrodita), vagy olyanra, aki egyik nem jel­
lemzőivel sem bír (nem nélküli). Bizonyos értelemben ezek mindegyike elmondható
Istenről. Isten a tökéletes férfiasság és a tökéletes nőiesség, ugyanakkor Isten sem
nem nő, sem nem férfi. Manfred Hauke szerint „Az »Atyát« mint az első, és a »Fiút«
mint a második Isteni Személyre utaló képet minden esetben analógiaként kell kezelnünk. Pusz­
tán egy hasonlóságot fejeznek ki, melynél az eltérő sajátosság mindig nagyobb marad" {God or
Goddess? Feminist Theology: What Is It? Where Does It Lead? [San Francisco: Ignatius
Press, 1995], 149- o.) Több feminista ragaszkodik ahhoz, hogy az Istenre vonatkozó
hímnemű képek használatát a „demokratizálódás” jegyében „ki kell egyensúlyozni”
nőnemű képekkel. A kérdés részletes taglalását lásd Hauke, God. or Goddess? 153—
60. o. Ami Pagels megjegyzését illeti „az ellentétek harmonikus, dinamikus kapcsolatá­
ról", elmondható, hogy a Szentháromság első és második személye közti kapcsolat­
ban is feltehető ilyen ellentétes viszony: az első személy a nem nemzett nemző, míg a
második személy nemzett és nem nemző.
 A Da Vinci-kób hibáinak feltárása 49

vették át az uralmat.” Az olvasó megtudhatja, hogy a „férfiego” női pár­

ja ellensúlyát és ellenőrzését teljesen elvesztve garázdálkodott. Ennek
eredménye „a szent nőiesség (...} kiirtása a modern világból”, amiből leve­
zethetők az egyensúlyukat vesztett életek, a „tesztoszteron fűtötte hábo­
rúk”, a nőgyűlölő társadalmak és a „Földanya iránti növekvő tiszteletlen­
ség” (185-6).
Sok gnosztikus hitte, hogy nem csupán az igaz Isten androgün,16 de
eredendően az emberiség is hímnős. Egyes gnosztikusok a Tér 1:27
versét úgy értelmezték, hogy Isten nem „férfinak és nőnek”, hanem
„hímnősnek” teremtette az embert. Bizonyos gnosztikus szövegek az
Istenséget „kétnemű hatalomként” írják le, és kijelentik, hogy az em­
ber „hímnős lény”. Ismertek hivatkozások Istenre, mint Atyára és
Anyára, az egyszerre hímnemű és nőnemű „diádra”.1718 A kortárs neo-
gnosztikus művekben erre a hangsúlyosan androgün ideálra gyakran
utalnak „teljesség” szóval, ami több feminista szerzőnek is kedvenc ki-
íejezése. ‘ Margaret Starbird, akinek könyveire A Da Vinci-kódácrMx is
található utalás, ismételten hivatkozik a „társas paradigmára”,19 amit

16 A gnoszticizmus egyik alaptétele volt, hogy e világ istene - a zsidók és a kereszté­

nyek Istene — alárendelt lény (vagy ilyen lények egy csoportja), aki a világot a transz­
cendens, és az „összes teremtmény elől rejtőző, természetes fogalmakkal meg nem ragadható”
igaz Isten akarata ellenére teremtette. (Jónás, Gnostic Religion, 42. o.) Ezeket az alá­
rendelt lényeket gyakran arkhónoknak nevezik, zsarnoki uralmat gyakorolnak a vi­
lág fölött, és megakadályozzák, hogy az emberekben lakozó „belső ember" kiszaba­
duljon az anyagi világból és visszatérjen az igazi Istenhez. Lásd Jónás, Gnostic
Religion, 42-47. o.
V. ö. Pagels, Gnostic Gospels, 56—7. o.
18 „Az »androgümtás«-központú feminista teológia fő irányzatának alapvető tétele, hogy
mindenkiben keveredik mind a »női«, mind a »íésA.«-oldal. Ebben az összefüggésben alapvető­
nek tekintik egyfajta kiegyensúlyozott »teljesség« elérését.” (Hauke, God or Goddess?,
100. o.) A gondolatkör teljes kifejtését lásd uo. 100-117. o.)
'? Margaret Starbird, Goddess in the Gospels: Reclaiming the Sacred Feminine (Rochester:
Bear, 1998), 145., 153. o. Margaret Starbird, The Woman with the AlabasterJár: Mary
Magdalén and the Holy Grail. (Szintén a Bear adta ki, 1993-ban.) Az episzkopális egy­
ház püspöke, John Shelby Spong úgy írja le Starbirdöt, mint aki „nem annyira a tan
védelmezője, inkább igazságkereső. Felismeri, hogy az ortodoxia nem feltétlenül azért ortodox,
mert igaz, hanem azért, mert győzött.” (Idézet a The Woman tuith the Alabaster Jár hátsó
borítójáról.) Starbird, aki korábban hitoktató volt, elismeri, hogy Az abbé titka: szent
Grál, szent vér elolvasása után, az 1980-as években fordított hátat az ortodox katoli­
kus tanításnak: „Minél mélyebbre merültem a kutatási anyagba, annál nyilvánvalóbbá vált,
50 A Da Vinci-bíöff

úgy határoz meg, mint „olyan képet, melyben az isteni egyszerre

Menyasszony és Vőlegény”. Magyarázata szerint ez szükséges ahhoz,
hogy az emberiség „kollektív pszichéje” meggyógyuljon, teljessé és
éppé legyen. S mi mindezek lényegi célja? „Meg kell becsülnünk érzésein­
ket és érzelmeinket, saját magunkat. Tisztelnünk kell saját utunkat. ”2021
A tel­
jesség, úgy tűnik, nem más, mint önfeladás és narcizmus.
A kétnemű „teljes” emberség gondolata A Da Vinci-£o?/ban is meg­
jelenik. Amikor Langdon a Mona LisáVA beszél Sophie-nak, azt állítja,
hogy Mona Lisa „se nem férfi, se nem nő”, hanem androgün portré, a ket­
tő „ötvözete" (178). Ez azonban csupán Langdon (és Brown) vágyálma,
hiszen több neves művészettörténész egybehangzó véleménye szerint a
festménynek semmi köze az androgünitáshoz, hanem egyszerűen egy
itáliai hölgy (minden valószínűség szerint Mona Lisa Gherardini, aki
egy Francesco dél Giocondo nevű kereskedő felesége volt) mesteri arc­
képe.2 Az az elgondolás, hogy a Mona Lisa egy androgün személyt áb­
rázol, beleillik abba a gnosztikus hiedelembe, hogy a gnózis által meg-
világosítottaknak mindig — férfi-nő - párt, tökéletes egészet, más né­
ven szizigiumot kell alkotniuk. Eszerint Jézusnak is szüksége van női
ellenpárra, aki teljessé teszi; a gnosztikus iratokban ez a nő természete­
sen nem más, mint Jézus „társa”, Mária Magdolna.
A kölcsönös kapcsolat a fenti ősi gnosztikus elképzelések és az
egyes alapvető katolikus hittételek, különösen a férfipapság elleni fe­
minista támadások között nyilvánvaló. Ha a férfi és a nő — a katolikus
egyház tanításától eltérően - nem egymástól alapvető, de egyenlő mó­
don különböző nemek, hanem antropológiai tökéletlenség eredményei,
akkor okafogyottá válik a nők kizárása a papságból, illetve a püspöki
hatalomból. Ha nincs lényegi különbség férfi és nő között, akkor az
egyház nem valamiféle teológiai vagy tanításbeli igazság miatt, hanem
egyszerű nőgyúlöletből tagadja meg a nők felszentelését. Ez a kapcso­

hogy Az abbé titka: szent Grál, szent vér című műben olvasható elméleteknek valóban van
igazságtartalmuk. Észrevettem, hogy annak az elméletnek, melyet eredetileg meg akartam cá­
folni, a Grál-eretnekségnek központi tételei fokozatosan saját meggyőződésemmé válnak.”
ŐWoman ívith the Alabaster Jár. xx-xxi.) Az abbé titka: szent Grál, szent vér című köny­
vet Michael Baigent, Richard Leigh és Henry Lincoln írták 1982-ben.
20 Starbird, Goddess in the Gospels, 145. o.
21 Lásd alább, a 9. fejezetben („Művészettörténeti hibák A Da Vinci-kódLzn'j.
 A Dü Vinci-kód hibáinak feltárása 5i

lat világosan megjelenik a „Női Egyház” és más hasonló vallásos femi­

nista csoportok tevékenységében, akik el szeretnék érni a nők katoli­
kus papokká (papnőkké) szentelését. Ezek a csoportok ragaszkodnak
ahhoz, hogy az ősegyház az egyenlőség elvét valló közösség volt, és
hogy a gnosztikus iratok hűebben ábrázolják a Jézus szándéka szerinti
keresztény közösséget. A megváltást „lényegében az ókori gnoszticizmus
alapelve, önmagunk ismerete jelenti”?'2 Az objektivitás és teológia helyett
szubjektivitásra és individualizmusra alapozott kereszténységből így
bármi lehet, amire az egyén vágyik.

Feminista álmok a gnosztikus ősegyfrázról

A gnoszticizmus, legyen az ókori vagy mai, meghatározásának egyik

nehézsége szinkretista természete. Jónás véleménye szerint „a gnoszti­
kus rendszerek mindent magukba olvasztottak: keleti mitológiát, asztrológiai
tanokat, iráni teológiát, a zsidó hagyomány egyes bibliai, rabbinikus, de ok­
kult elemeit is, keresztény üdvösségtant, az eszkatológiát, piától fogalmakat és
szakkifejezéseket.”25 Manapság számos ezoterikus csoport hasznosít
gnosztikus fogalmakat és írásokat: a wicca és New Age-követők, az
okkultisták, a radikális feministák, az újpogányság képviselői csak íze­
lítő a hatalmas seregből. A Da Vinci-kód több ezoterikus és okkult cso­
portra is utal, de szíve csücskéhez legközelebb az egyháztörténet har­
cos feminista értelmezői állnak.
A regényben szerepeltetett ősegyházzal, gnoszticizmussal és Mária
Magdolnával kapcsolatos hiedelmek eredete a XIX. századra és a mo­
dern feminizmus kialakulására vezethető vissza. Philip Jenkins rámu­
tat, hogy „a XIX. század végének aktivistái Jézusban és első követőiben lát­
ták a feministák előfutárait, akiknek radikális nézeteit elnyelte a patriarchális
ortodoxia.” A feministákon kívül „a női egyenjogúság körüli izgalommal és
más haladó eszmékkel rokonszenvező okkult és ezoterikus írók körében is köz­
helynek számított, hogy a gnosztikusok megőrizték az elveszett kereszténység*

Hauke, God or Goddess?, 208. o. A feministák egyházképét a 205—15. oldalak kö­

zötti szakasz vizsgálja.
23 Jónás, Gnostic Religion, 25. 0.
52- A Da Vmci-blöff

alapigazságait.”'~A Ezek a szerzők a korai kereszténység eretnek, gnosz­

tikus formáiban ahhoz a véleményükhöz kerestek muníciót, mely sze­
rint Jézus valójában harcos feminista volt, az egyházat eredetileg
egyenlőségen alapuló, dogmáktól mentes szervezetnek alapították, és
az első apostolok között nők is voltak — mi több, mint Mária Magdol­
na esete is mutatja, nők voltak az apostolok között az elsők.
A feministák által hatásosan alkalmazott egyik legelső gnosztikus
irat a Pistis Sophia, más néven A Megváltó könyvei volt, ezt angolul
1896-ban adták közre. Ebben Mária Magdolna úgy jelenik meg, mint
Jézus legfőbb apostola, a férfitanítványokat pedig frusztrálja, hogy Jé­
zus rájuk nem fordít ekkora figyelmet. Az 1945-ben Egyiptomban,
Nag Hammadinál felfedezett számos gnosztikus tekercs azután még
több munícióval látta el mindazokat, akik igyekeztek aláásni az egyház
tekintélyét és megváltoztatni a katolikus egyház teológiájának szerke­
zetét. Pagels, akinek munkássága e téren egyszerre tudományos, mégis
népszerű, így fogalmaz: „A nemi szerepekkel kapcsolatos jelenkori társadal­
mi válság idején megtalált Nag Plammadi-i források rákényszeritenek a törté­
nelem átértelmezésére és a jelen helyzet újraértékelésére.’’24
2526
Pagels megjegyzéséből kitűnik, hogy a Nag Hammadi-i lelet kapóra
jött azoknak, akik szerették volna Jézust a saját képükre formálni és
megtámadni a hagyományosan elfogadott katolikus nézeteket. Ezek a
gnosztikus iratok megnyitották az utat Jézus személyének és küldetésé­
nek radikálisan új értelmezése előtt. Lehetőséget teremtettek „a teológiai
kijelentések pusztán jelképes vagy pszichológiai értelmezése számára, a dogmatika
és a jog szabályainak megkérdőjelezésére az egyes hívők szubjektív erkölcsi érzéke
alapján. A titkos evangéliumok így csodálatosan jó hírt jelentenek, elsősorban az
egyházon belüli liberálisok, feministák és radikálisok számára, akik a szerintük
elavult intézményeket és előítéleteket vonják kétségbe. ”2(’
A fenti sorok tökéletesen megragadják A Da Vinci-kód szándékát.
A regény, irodalomnak álcázva, ugyanazokat a témákat veti fel, me­
lyeken az 1960-as évek óta több feminista és posztmodern kutató dol­

24 Philip Jenkins, Hidden Gospels: How the Search fórJesus Lost Its Way (New York: Ox-
ford University Press, 2001), 125. 0.
25 Pagels, Gnostic Gospels, 69. 0.
26 Jenkins, Hiúdén Gospels, 16. o.
 A Da Vinci-foö hibáinak. feltárása 53

gozik. Azokat a rajongókat, akik elhiszik, hogy Brown kivételesen va­

lami új és eddig soha nem ismert adatokra bukkant, bizonyára meg­
döbbentené, milyen közhelynek számítanak feminista és posztmodern
körökben a szerző nézetei. Jenkins leírása az ilyen körökben művelt
irodalomról akár egyenesen A Da Vinci-kódról is szólhatna: „Az elmúlt
évszázadban a titkos — akár eredeti, akár hamisított — evangéliumok irodal­
mát áthatották az olyasféle konspirációra utaló találgatások, melyek szerint
valamilyen nagy hatalmú szervezet (rendszerint a római katolikus egyház) ci­
nikus módon ármánykodik vagy az igazi evangélium eltitkolása vagy a hívőket
félrevezető hamis dokumentumok elterjesztése érdekében.”71 Amint Jenkins
felhívja rá a figyelmet, ezek az összeesküvés-elméletek nemrégiben
több könyvben és filmben felbukkantak. Ilyen volt például, ahogyan a
Stigmata című mozifilm bemutatja, miként igyekszik a Vatikán eltit­
kolni egy „Jézus-evangélium” létezését (a képzelt iratot nyilvánvalóan a
Tamás evangéliuma alapján mintázták).
Az összes ilyen összefonódó téma vizsgálata és az általuk felvetett
kérdések megválaszolása külön könyvet kíván. ' Itt csak röviden meg­
említjük e nézetek azon elemeit, melyek A Da Vinci-kódTsn kiemelt
szerepet kaptak.
Az a feminista elképzelés, mely szerint az ősegyház egalitáriánus
szervezetét püspökök és püspöknők, papok és papnők együttesen irá­
nyították volna, illékony feltételezéseken alapul és történeti bizonyíté­
kok sem támasztják alá. Ezt részben maga Pagels is elismeri, aki az
1998-ban elindított Jézustól Krisztusig című televíziós sorozatban kije­
lentette, „Nem látom abban a korban az egyenlőségen alapuló aranykor képét.
Amit látok, az egy új, formátlan, sokszínű és fenyegetett mozgalom, ami rövid
ideig bizonyos női szerepekhez sokkal engedékenyebben viszonyult, míg más női
szerepekhez nem.’,7) Az ősegyház első néhány évtizedéről spekuláló femi­
nista kutatók az újszövetségi iratokat gyanakvással kezelik, mivel azok

Uo., 18. o.
28 Jenkins Hiúdén Gospels című könyve ragyogó kiindulást jelent. Donna Steichen
Ungodly Ragé: The Hidden Face of Catholic Feminism (San Francisco: Ignatius Press,
1991) című munkája elengedhetetlen a feminizmus, különösen a katolikus feminiz­
mus kutatásához. Mélyebb és teológiailag is összetettebb forrás Hauke God or
Goddess? című könyve.
29 Lásd http://www.pbs.org.
54 A Da Vmci-blöff

szerintük éppen azoknak a férfiaknak a művei, akik végül a nők el­

nyomása révén átvették az egyház irányítását. A „gyanakvás herme-
neutikájának” eszközével ezek a kutatók sikeresen figyelmen kívül
hagynak minden korai utalást arra, hogy az egyházat Krisztus alapí­
totta és irányítását Péter vezetése alatt (Mt 16:15-19) tizenkét férfira
hagyta (Mt 10:1-től, 19:22; Lk 22:25-30; és Jn 20:20-24), és helyet­
tük ragaszkodnak az újszövetségi iratok után ötven—háromszáz évvel
keletkezett iratok használatára.
Ráadásképp bevett nézet, hogy a gnosztikus dokumentumok egy­
öntetűen nőpártíak, míg az Újszövetség könyvei — következésképp
azok szerzői is - nőellenesek. Ez a gondolat A Da Vinci-kódD-eax is fel­
bukkan. Miután idézi Mária Magdolna evangéliumáxsA^ azt a helyét,
ahol Péter panaszkodik Mária szoros kapcsolatára Krisztussal, Sir
Leigh Teabing kijelenti, „Mondhatni Péter szexista volt” (360). Majd
közli, hogy Jézust bátran tekinthetjük az első feministának”, akinek az
volt a szándéka, „hogy Mária Magdolna kezébe helyezi az egyháza jövőjét”
(360). Pagels ugyanakkor megjegyzi, hogy a gnosztikusok nem álltak
egyértelműen a nők pártján, és „az ortodoxok sem hozták egyhangúlag rossz
hírbe őket.” Valójában több gnosztikus szöveg is egyértelműen mély
megvetéssel említi a nőiséget.30
Brown nem veszi a fáradságot, hogy bármelyik szereplőjének szájá­
val idézze a gnosztikus iratok leghíresebbikének, Tamás evangéliumán^^
utolsó szakaszát. Ez a szakasz így szól: „Simon Péter mondta nekik: Bár­
csak távoznia Mária közülünk, mert az asszonyok nem méltóak az életre. Jézus
mondta: íme, én biztatni fogom őt, hogy férfiúvá teszem; hogy ő is élő szellemmé
legyen, amely hozzátok, férfiakhoz hasonlít. Mert minden asszony, aki férfiúvá
lesz, be fog menni a mennyek királyságába” (114. sz.). Ez, és más hasonló
passzusok nem igazán illenek a gnosztikusokról alkotott feminista
képbe. Egyes népszerű feminista művek (A Da Vinci-kódBoz hasonló­
an) eltekintenek e vers felett. Pagels, becsületére váljék, szóba hozza:
„Bár furcsának tűnik, nem állít többet, mint amit a vallásos retorika feltételez,
tehát azt, hogy a közösség legitim tagjai a férfiak, és a nők ebben csak annyira

30 Pagels, Gnostic Gospels. 66. o.

Az evangélium Tamás szerint 114., ford. Hubai Péter, in: Jézus rejtett szavai, Buda­
pest, Holnap Kiadó, 1990, 83. o.
 A Da Vinci-foö hibáinak feltárása 55

résztvevők, amennyire hasonulnak a férfiakhoz.”^ Különös, hogy ezt a „ha

nem megy nélkülük, próbáld meg velük” megközelítést több feminista
is magáénak vallja, akik szerint a férfiakkal való „egyenlőség” nem
más, mint férfias jellemvonások és tulajdonságok átvétele.
A feministák hajlamosak reflexszerűen kijelenteni, hogy a keresz­
ténység nőellenes, és hogy az egyháztörténet nem más, mint a nők el­
nyomásának és kizsákmányolásának története. Mary Daly szerint a
„keresztény teológia nem győzi hangsúlyozni, hogy a nők alacsonyabb rendűek,
gyengék, elfajultak és rosszindulatnak. E véleményből logikusan levezethető az
a brutális társadalmi berendezkedés, mely megrövidítette és összeroppantotta a
nők életét.”1’*2 Kz olvasóit a feminizmus francia élharcosának, Simoné de
Beauvoir művéhez irányítja, aki hosszú időn át volt társa az egziszten­
cialista (és ateista) gondolkodónak, Jean-Paul Sartre-nak. Beauvoir,
akinek legismertebb megállapítása szerint „zzz ember nem születik nőnek,
hanem azzá válik”hitt abban, hogy „a nő számára az a jó, ha a lehető
leginkább hasonlóvá válik a férfihoz. Manfred Hauke észreveszi, hogy
ez a hozzáállás csupán a feminizmussal szembeni még mélyebb és har­
cosabb megvetéshez vezet, s hangoztatói tulajdonképpen szövetségre
lépnek „korunk legalávalóbb nőgyűlölőivel”. Hauke szerint „a nőket legin­
kább gyűlölő ismert kijelentések nem a klasszikus korból, és nem a középkorból
erednek, hanem a »/'elvilágosodott« XIX. és XX. századból, Kanttól, Schopen­
hauertől, Virchow-tól, Xietzschén át Esther Vilarig.”^ Bármekkorát hibáz­

31 Pagels, uo., 49. o. Susan Haskings szerint „Tamás evangéliumában a tanítvány leveti
testi öltözetét, és »elhagyja« az e világi létet, hogy részese legyen a szellemi világnak. Jézus azt
mondja, hogy Mária Magdolna is férfivá, azaz »szellemivé« lehet vezetése alatt; hogy ténylege­
sen azzá vált, az a Mária evangéliumában olvasható titokzatos kijelentéséből is kiviláglik:
»felkészített bennünket [és] férfivá tett minket«" (Mary Magdalén: Myth and
Metaphor [New York: Riverhead Books, 1993], 40-41. o.). A gnosztikusok eszerint
egyenlőségjelet tettek a „szellemi" és a férfias között, ami aligha árulkodik nőpárti
nézőpontról.
32 Mary Daly, Beyond God the Father: Towards a Philosophy of Women'’s Liberation (Bos­
ton: Beacon Press, 1973), 95. o.
33 The Oxford Companion to Philosophy, szerk. Ted Hinderich (Oxford: Oxford Uni­
versity Press, 1995), 179. o.
34 Manfred Hauke, Women in the Priesthood? A Systematic Analysis in the Light of the
Order of Creation and Redemption (San Francisco: Ignatius Press, 1988), 470. o.
35 Uo. Hauke „mutatványokat” is közöl. Schopenhauer: A nő „minden tekintetben az
elmaradott második nem.” A „nőtisztelet a keresztény-germán Európa ostobaságának legszebb
56 A Da Vmci-bíöff

tak is egyesek a történelem során, Daly túlságosan sommás kijelentései

a kereszténység nők iránti gazságáról nem állják meg a helyüket; való­
jában mind a férfiak, mind a kereszténység iránti engesztelhetetlen,
már-már démoni gyűlölettel viseltető harcos feminizmusából erednek.
„A nőmozgalmak mélységükben”, írja Daly „mivel dinamikájuk meghaladja a
krisztológiát, rámutatnak, keresik és megvalósítják az ősi, mindig jelen lévő és
eljövő Antikrisztust. Teszik mindezt a Nagy Hallgatás megtörésével, a női
büszkeség felmutatásával, a nő történelmének helyreállításával, a gyógyítással
és a nyílt női jelenlét napvilágra hozásával. ”'
Daly írásai és tanítása hatással volt egy sereg további feministára és
feminista csoportra. Daly művei mellett több csoport gnosztikus szö­
vegeket is felhasznál a női papság melletti érvek alátámasztására. Az
egyik ilyen „katolikus” szervezet a Tuture Church, melynek internetes
oldala makacsul hangoztatja, hogy a „történelem során elnyomott monta-
nista és a valentiniánus egyházaknak mind férfi, mind női elöljárói voltak. A
kutatók szerint mind a montánusok, mind a valentiniánusok ortodoxuk voltak.
Nem azért sorvasztoták el őket, mert eretnek tanításaik voltak, hanem azért,
mert vezetésükben a férfiak mellett a nők is részt vettek."^ A valóság azon­
ban az, hogy majd minden kutató, beleértve néhány feminista szerzőt
is, egyetért abban, hogy a montánusok és valentiniánusok elszakadtak
az egyháztól, és számos okból eretnekeknek számítottak, egyebek kö­
zött Krisztus istensége elleni támadások miatt (valentiniánusok), az
egyházi tekintély támadása miatt (mindkét közösség), a profetikus
megnyilvánulások iránti megszállott vonzódásuk miatt (montánusok),
és dualista nézeteik miatt (valentiniánusok). Még Pagels is elismeri,
hogy „a valentiniánus gnoszticizmus” volt „a legbefolyásosabb és legkidolgo­
zottabb gnosztikus tanítás, amely messze a legnagyobb fenyegetést jelentette az
egyházra” Sajnálatos, hogy ókori eretnekmozgalmakat igen gyakran
használnak modern ideológiai célok elérésére. Nem is kevés sikerrel,

virága”. Disraeli: „Minden nőnek házasodnia kellene — de nem a férfiakkal.” Nietzsche: „A

nő Isten második tévedése. ”
36 Daly, Beyond God the Father, 96. o. Dalyről bővebben láscl Steichen, Ungodly Ragé,
297-301. 0.
37 Név nélkül, „Mary of Magdala - Apostle to the Apostles”.
Lásd http://www.futurechurch.org/marym/index.htm.
38 Pagels, Gnostic Gospels, 31. 0.
 A Da Vinci-foö hibáinak feltárása 57

hiszen A Da Vinci-kódhoz, a The Templar Revelationhöz és a Goddess in

the Gospelshez hasonló müvek olvasói keveset vagy semmit sem tudnak
az ókori gnoszticizmusról, vagy akár arról, hogy jogosan tehetők-e
azonos polcra a „gnosztikus evangéliumok” a keresztény Biblia négy
evangéliumával.

A gnosztikus evangéliumok és a dátumjáték

Az újszövetségi és a gnosztikus iratok keletkezési idejének pontos

meghatározása alapvető jelentőséggel bír A Da Vinci-kódban és a lelkes
neognosztikus művekben található elméletek valós történelmi össze­
függéseinek megítélésében. Ha a Mária Magdolna evangéliuma (más né­
ven Mária evangéliuma), a Tamás evangéliuma és más hasonló gnosztikus
művek egy időben keletkeztek a kanonizált evangéliumokkal, a páli
levelekkel és a többi újszövetségi könyvvel (melyek megírását még a
„konzervatívnak” vagy „ortodoxnak” egyaránt nem tekintett kutatók
többsége is i. sz. 50 és 100 közé teszi), akkor az ősegyház valóban em­
lékeztetne a feminista kutatók által festett képre. E kép szerint a kora
egyházban, legalábbis egy ideig, különféle csoportok egyenlőként lé­
teztek, valamiféle demokratikus, teológiailag képlékeny korszakban. E
feltevés szerint a hierarchikus, férfiak által irányított egyház jóval ké­
sőbb, a II. vagy a III. században alakult csak ki, és egészen Constanti­
nus koráig Jézust sem tisztelték istenemberként. Mindez lényegében
azonos A Da Vinci-kód 335-től 374. oldaláig vázolt állapottal.
Ha azonban a gnosztikus könyveket csak az Újszövetség utáni né­
hány évtizedben, esetleg évszázadban írták, egészen más képet ka­
punk. Eszerint a gnosztikus iratok az egyház és az apostolok tanítása
ellen elszántan harcoló eretnek szekták termékei. Tény, hogy pontosan
a II. században robbantak ki ilyen viták, leginkább észrevehetően i. sz.
135 és 165 között, majd csendesebben folytatódtak még egy ideig. E
harc természete jól látszik az ortodox hitvédő, Ireneusz munkáiból, aki
a gnoszticizmust (különösen a valentinianizmust) cáfoló, Az eretnekségek
ellen című nagy polemikus művét i. sz. 180 táján írta.
Másképp megfogalmazva, a gnoszticizmus teljes lendülettel a II.
század közepén kezdett beszivárogni az egyházba, Krisztus és az após­
58 A Da Vmci-blöff

tolok élete, valamint az egyház kialakulása után több évtizeddel. Az

időbeli távolság körülbelül annyi, mint amennyivel egy mai tudós te­
kint vissza, amikor Abraham Lincoln vagy akár George Washington
életét kutatja. A gnoszticizmus eredetileg az egyházon kívül megszüle­
tett mozgalom volt, bár a közös kultúra és az Ószövetség gnosztikus
érdeklődése révén létezett köztük némi nyelvhasználati és fogalmi át­
fedés. A gnoszticizmus egyes szószólói szerint az egyházon belüli érett
gnosztikus nézetek nyilvánvalóan megjelennek Simon mágus szemé­
lyében (ApCsel 8:9-1 3), de ez az állítás még legjobb esetben sem több
puszta találgatásnál. Jónás szerint Simon „nem másképp gondolkodó ke­
resztény volt, és azzal, hogy ráosztották a főeretnek szerepét, az egyházatyák
rejtetten beismerték a gnoszticizmus kereszténységen kívüli mivoltát.”3940
A gnosztikus iratok fontos jellemzője, hogy milyen karakteresen
különböznek a kánoni szövegektől: mind stílusukban, mind tartal­
mukban történelemellenesek, de legalábbis hiányzik belőlük a történe­
tiség és a kronológiai érzék, és elbeszélő rész is kevés található bennük.
Bármekkora is legyen a felhajtás a Nag Hammadi-i dokumentumok
körül, azok szinte semmi új vagy tanulságos részlettel nem szolgálnak
Krisztus életével vagy a korai egyháztörténet eseményeivel kapcsolat­
ban. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy emberöltőkkel az események
után keletkeztek, másrészt a gnoszticizmus történelemellenes elfogult­
ságának, mely megvet minden olyan hiedelmet, mi szerint az igaz Is­
ten egy szemernyit is törődik az anyagi, történelembe vetett világgal.
Jenkins azzal a megfigyeléssel összegzi a Mária evangéliuma és más
gnosztikus szövegek történeti hitelességének vizsgálatát, hogy amikor­
ra ezeket a nem kanonizált könyveket megírták, az egyház hierarchi­
kus szervezete már kialakult és meg is szilárdult. A kanonizált evangé­
liumokat széles körben ismerték, és elfogadták, mint Jézus személyére
és életére vonatkozó elsődleges és hiteles forrásokat, maguk a keresz­
tények pedig már több nemzedék óta nem magánházakban gyűltek
össze. „Mária {evangéliuma} és a hasonlók akkor keletkeztek, amikor az egy­
házban már megszilárdult a négy evangéliumból álló kánon.”10 Bár Karén

39 Jónás, Gnostic Religion, 103. o.

40 Jenkins, Hűiden Gospels, 141. o. A kánon eredete a „mérőpálca” vagy „mérték” je­
lentésű görög szóra vezethető vissza. Az ószövetségi és az újszövetségi kánonok olyan
isteni sugallatra keletkezett iratok gyűjteményei, melyeket az egyház tekintélye
 A Da Vinci-kód hibáinak feltárása 59

King és más gnosztikusok ragaszkodnak ahhoz, hogy Mária evangéliu­

mát tisztességtelen módon zárták ki a keresztény kánonból, mivel nyíl­
tan a nők és a női vezetés melletti nézetet képviselt, keletkezésének
késői dátuma aláássa a fenti véleményt.
Jenkins következtetéseit a bibliakutatók többsége osztja. Dr. Bárt
Ehrman, a University of North Carolina kutatója például egyetlen
gnosztikus evangéliumot sem tart korábbinak „a II. század elejénél”.
Ugyanakkor nem egynek a megírását a III., IV. és V. századra te­
szik.41 A James M. Robinson által szerkesztett Nag TIammadi-i könyv­
tár^2 is a fenti keltezést fogadja el, bár amellett érvel, hogy a gnoszti­
kus iratokat legalább annyira hitelesnek kellene tekinteni, mint a négy
evangéliumot. A mérsékelt Új Jeromos Bibliakommentár leszögezi, hogy
a Nag Hammadi-i iratok „a II. század- közepétől a III. századig gazdagon
virágzó gnosztikus szekták korában görög nyelven megírt szövegek” fordítá­
sai/*11
13 Jól érezhető, mennyire erőlködik Pagels, amikor az írja, hogy
12
„egyes” Nag Hammadi-i kéziratok „aligha lehelnek későbbiek, mint i. sz.
120 és 150 közöttiek”, mivel az i. sz. 180 táján író Ireneusz megfigyelte,
hogy a gnosztikusok „büszkélkednek, hogy több evangéliumuk van, mint
amennyi valóban létezik”^ vagyis lehetséges, hogy egyes gnosztikus szöve­
gek már az I. és a II. század közepe között megíródtak.
Mindez homlokegyenest ellenkezik Teabingnek A Da Vinci-kód
337-dik oldalán szereplő állításával, mely szerint „Az Újtestamentum-
hoz több mint nyolcvan evangéliumot vettek számításba, de csak nagyon keveset
választottak ki közülük: Mátéét, Márkét, Lukácsét és Jánosét.” A II. század
közepére már csak öt vagy hat figyelemre méltó jelölt maradt, a II.
század végére pedig az ősegyház csak Máté, Márk, Lukács és János
evangéliumait ismerte el, mint a négy Szentiélektől sugallt, és az új­

hosszú idő elteltével rögzített. A témához jól használható bevezetést ad J. N. D.

Kelly, Early Christian Doctrines, 5. javított kiadás, (San Francisco; Harper & Row,
1978), 52-79. o.
11 Ehrman, Lart Christianities, xi—xv. o.
12 James M. Robinson, főszerk., The Nag Hammadi Library, 5. javított kiadás (San
Franciso: HarperSanFrancisco, 1988).
b Raymond E. Brown, Joseph A. Fitzmyer, Roland E. Murphy, szerk., The New
Jerome Biblical Commentary (Englewood Cliffs: Prentice Hall, 1990), 1065. o.
“ Pagels, Gnostic Gospels, xvi. o.
6o A Da Vmci-blöff

szövetségi kánonba szánt írást. Amint Jenkins rámutat, „a kánon meg­

határozásának folyamata már igen előrehaladott volt, mire Constantinus elfog­
lalta a császári trónt, és mielőtt az egyháznak a leghalványabb kilátása is lett
volna a politikai hatalomra. A kritikus szakasz a II. század közepén lezaj­
lott. ”4546
49
48
47
Tény, hogy a II. század közepére egyre nagyobb egyetértés alakult
ki a teljes újszövetségi kánonról, noha ezt a helyi zsinatok csak a III.
század végére, a IV. század elejére fogadták el hivatalosan (de egyete­
mesen még addigra sem). Az i. sz. 150 körül író Szent Jusztinusz vér­
tanú, aki nem keresztény olvasóinak magyarázza a keresztény liturgi­
át, az apostolokról szólván így beszél: „átadták nekünk és ránk hagyták
az általuk összeállított emlékiratokat, melyeket evangéliumoknak h ívnak.A
kortárs Tertullianus nagyjából ugyanakkor, Marcion gnosztikus néze­
tei ellenében veszi védelmébe a négy evangéliumot, az Apostolok cse­
lekedeteit, Pál tizenhárom levelét, a Zsidókhoz írt levelet, János első
levelét és a Jelenések könyvét/17 Pár évtized elteltével Ireneusz kifeje­
zetten hivatkozik a négy evangéliumra és szerzőikre, és utal az egyhá­
zon belüli különleges helyzetükre:

Máté is írásba adott egy evangéliumot a héberek között, az ő nyelvü­

kön, mialatt Péter és Pál Rómában prédikáltak és lefektették az egy­
ház alapjait. Távozásuk után Márk, Péter tanítványa és tolmácsa, szin­
tén ránk hagyta írásban, amit Péter prédikált. Lukács is, Pál társa, egy
könyvben jegyezte le az általa hirdetett örömhírt. Ezek után János, az
Úr szeretett tanítványa, aki az O mellére hajtotta fejét, maga is közre­
adott egy evangéliumot, mialatt az ázsiai Efezusban lakott.18

Valamivel később Ireneusz így ír: „Lehetetlen, hogy az evangéliumok száma

a létezőnél akár több, akár kevesebb legyen”és ismét kiemelten említi
Mátét, Márkot, Lukácsot és Jánost. Ez újabb bizonyíték arra, hogy az

45 Jenkins, Hidáen Gospels, 85. o.

46 Szent Jusztinus vértanú, Első Apológia, 66.
47 Tertullianus,Contra Marcion, 4:2, 4:5.
48 Ireneusz, Az eretnekségek ellen, 3:1:1-
49 Uo., 3:11:8.
 A Da Vinci-kód (tikárnak, feltárása 61

egyházban a hitelesnek elismert evangéliumok számát legalább 150

évvel Constantinus és a niceai zsinat előtt négyben határozták meg.

A gnosztikus Jézus

A Da Vinci-kód elsiklik egy igen fontos kérdés felett: miért kellene a

gnosztikusok írásait megbízhatóbbnak tekintenünk a kánoni iratoknál,
holott legalább ötven, de akár háromszáz évvel később keletkeztek az
újszövetségi könyveknél? Brown és a hasonszőrű, gnosztikusokkal
(vagy egyes nézeteikkel) rokonszenvező írók könnyű helyzetben van­
nak, amikor kritizálják a kanonizált evangéliumokat, és kétségbe von­
nak több bennük szereplő történetet és állítást. A kánoni evangéliu­
mok nélkül azonban egyáltalán nem lenne történeti Jézus, nem ismer­
nénk értelmes beszámolót az életéről, nem lenne valós fogalmunk arról,
mit tett, hogyan cselekedett és miként viszonyult másokhoz.
Amint már utaltunk rá, a „gnosztikus evangéliumok” nem is te­
kinthetők evangéliumnak a négy, elbeszéléssel, kézzelfogható részle­
tekkel, történelmi személyekkel, politikai eseményekkel, a korabeli
társadalmi és vallásos élet részleteivel teli, kánoni evangélium esetében
megszokott műfaji értelemben. Ellentétben Teabing állításával, misze­
rint „az őskeresztény egyház lényegében ellopta Jézust” és „eltérítette emberi
üzenetét, ráborítva az istenség megközelíthetetlenné tévő palástját” hatalma
kiterjesztése érdekében (340), az egyház kezdettől fogva elszántan ra­
gaszkodott Krisztus emberségéhez és istenségéhez, valamint ahhoz,
hogy anélkül mondja el földi életének történetét, hogy kilúgozná belő­
le az azt kísérő gyakori bánatot, fájdalmat, örömöt és vérontást. Az
egyház harcolt azért, hogy megőrizze a történelembe szilárdan bele­
gyökerezett kereszténységet „minden felbukkanó gnosztikus bölcs véletlen­
szerűen újrafelfedezett mitológiájával szemben. Az egyház küzdött, hogy meg­
tartsa Jézusnak, a történelmi szereplőnek képét, aki adott helyen, adott időben
élt és halt, nem pedig valami időtlen álomországban. ”50
A gnosztikus iratok Jézusában alig fedezhető fel az első évszázad
Palesztinájában élő zsidó ács, tanító, próféta, ehelyett olyan árnyalak­

50 Jenkins, Hiúdén Gospels, 211. o.

Ő2. A Da Vmci-blöff

ként írják le, aki hosszan prédikál az „eónok töredékességéről”, „az

anyáról”, „a Gőgösről” és „az arkhónokról” - csupa olyan fogalomról,
amit a gnosztikus eliten kívül aligha értett volna meg bárki is. Éppen
ebből fakad titokzatos, gnosztikus jellegük. A gnoszticizmus egyik,
doketizmus néven ismert válfaja úgy tartotta, hogy Jézus csupán kiné­
zetre, látszatra volt ember.51 Követői ebben a fizikai testtel és az anya­
gi világgal szembeni gyanakvás, a gnoszticizmusra általában jelemző
tulajdonság miatt hittek. A Jézus doketista felfogására való hajlam —
de lehetséges, hogy egy teljesen kiforrott doketista krisztológia - már
az I. században létezett, János mellett (ljn 4:2, 5:6; 2Jn 7) Pál is fog­
lalkozik vele késői írásaiban (a Kolosszei és a lelkipásztori levelekben).
A II. században a doketizmus teológiai rendszerré fejlődik és a legkü­
lönfélébb gnosztikus írásokban bukkan fel, például a II. század végén
írt János-aklák\x\.\x:

Néha, amikor megfogtam, anyagot és szilárd testet érzékeltem, más

alkalmakkor, amikor ismét éreztem, szubsztanciája anyagtalan volt,
mintha egyáltalán nem is létezett volna. És valahányszor a Farizeusok
egyike ráparancsolt, és ő ment a parancsszóra, mi is vele mentünk, és
ott mindannyiunk elé egy kenyeret tettek, és velünk együtt őelé is
egyet; és a magáét megáldotta és szétosztotta közöttünk. És attól a
kevéstől mindannyian elteltünk, és a mi kenyereink megmaradtak
egészben, így azok, akik parancsoltak neki, elámultak. És gyakran,
amikor vele együtt sétáltam, kívántam volna látni a lába nyomát, va­
jon megjelent-e a földön, de soha nem láttam; mivel úgy tetszett előt­
tem, mintha felemelte volna magát a földről.52

Ha az anyagi világ rossz, mint azt majd mindegyik gnosztikus csoport

hitte, mi köze lehetett hozzá egy Krisztushoz hasonló lénynek? És mi­
ért kellene nekünk törődni a történelemmel és a közönséges emberek
mindennapi életével? A gnosztikus Krisztust nem érdeklik az e világi
történelmi események, sokkal inkább foglalkoztatja az anyagba zárt

51 A doketizmus elnevezés eredete a görög „valaminek látszik, tűnik" jelentésű doceo

ige.
52 Acts ofjohn, 93. o. Lásd http://www.gnosis.org.
 A Da Vinci-kód hibáinak feltárása ó3

szellem kiszabadítása. Sok gnosztikus szövegben Krisztus és Jézus két

különálló személyként jelenik meg - felülről jön Krisztus, míg Jézus, a
porhüvely, akiben Krisztus egy ideig szállást vett a földön, alulról. „Ezt
a fajta akár »szeparacionistának« is nevezhető krisztológiát, amennyiben két
világosan elkülönülő személyt lát, Jézust, az emberi lényt, és az átmenetileg
benne lakó isteni eónt, Krisztust”, jegyzi meg Ehrman. „E gnosztikus nézetek
között akadnak olyanok, melyek szerint a Krisztus leszállt a Jézusba, amikor
az megkeresztelkedett, hatalmat adott neki a szolgálatra, majd közvetlenül a
halála előtt elhagyta. Az isteni Krisztus ekképpen elkerülte a szenvedést. E né­
zet szerint Jézus egyedül szenvedett. ”53
A gnoszticizmus exkluzív, elitista és ezoterikus, csak kevesek szá­
mára nyitott tan volt. Vele szemben a kereszténység befogadó és
egzoterikus, nyitva állt mindazok előtt, akik elismerték a Jézus által
átadott hitigazságokat, és életet adó kapcsolatba léptek vele. A kánoni
evangéliumok Jézus Krisztusa élő, hús-vér személy, aki megéhezik, sír,
együtt eszik és iszik az egyszerű emberekkel, majd meghal. A gnoszti­
kus írások Jézus Krisztusa egy árnyalak, szellem, aki hol elfoglal egy
testet, hol nem, aki úgy beszél, hogy csak kevesen legyenek képesek
megérteni. Ismét csak A Da Vinci-kód mutatja a fonákjáról a valósá­
got.
A regény állításai Jézusról és követőiről képtelenek értelmes választ
adni néhány makacs kérdésre. Ha első követői nem hittek Jézus isten­
ségében, és úgy gondolták, nem támadt föl a halálból, akkor miért
vállalták közülük olyan sokan a vértanúhalált? Hogyan volt lehetsé­
ges, hogy a tanítványok, akik annyira nyilvánvalóan összezavarodtak,
amikor Jézust elvitték kivégezni, néhány hét múlva ismét megjelen­
tek, és bátran hitet tettek elbukott vezetőjük mellett? Ha Jézus a sír­
ban maradt, ahová halála után helyezték, miért nem tették tetemét
közszemlére a hatóságok, hogy egyszer és mindenkorra véget vessenek
a hirtelen oly magabiztossá vált keresztények bátor hithirdetésének?

11 Ehrman, Lost Christianities, 223-4. o. „Az Atya által leírt II. századi gnoszticizmus-
ban”, írja Rónáid Nash, „Krisztus a felsőbb eónok, közvetítő lények egyike, aki az ember meg­
váltása érdekében alászállt a földre. Krisztus a világba jött, de nem azért, hogy szenvedjen
vagy meghaljon, hanem azért, hogy fellobbantsa a szellem anyagba börtönzött szikrájának fé­
nyét. A gnosztikus Jézus nem megváltó, hanem kinyilatkoztató" {The Gospel and the Greeks,
2. kiadás [Phillipsburg: P & R Press, 2003], 209. 0.).
64 A Da Vinci-bíöff

Még egyszerűbben, ha Jézus csak halandó ember volt, és egészen a

negyedik századig nem is tekintették másnak, lehetséges-e bármi ér­
telmet felfedezni a kereszténységben és létrejöttében? Paul Johnson
amerikai történész véleménye szerint „a kereszténység magyarázatához
rendkívüli Krisztust kell feltételeznünk, aki rendkívüli dolgokat tett. Egy tár­
sas jelenségről kell visszakövetkeztetnünk kiváltó okára. Férfiak és nők tomboló
lelkesedéssel kezdték hirdetni Jézus evangéliumát, mert hittek abban, hogy visz-
szatért hozzájuk halála után, és felruházta őket az ehhez szükséges tekintéllyel
és hatalommal. ”54
A Da Vinci-kód regénybeli Teabingjének és Langdonjának meg­
jegyzései mögött megbúvó ki nem mondott feltevés, hogy a kereszté­
nyek — akár az első, akár a negyedik, akár a huszonegyedik század ke­
resztényei — esztelen birkák, akik bármit elhisznek, amit a vezetőiktől
hallanak. Constantinusnak így sikerült istenné tennie egy embert, aki­
ről addig senki sem gondolta, hogy isten, és mindez egyetlen keresz­
tényt sem zavart. Vagyis azok, akik korábban nemegyszer felvállalták
a szenvedést vagy akár a halált is a hitükért, most egyszerre készsége­
sen, szemrebbenés nélkül elfogadták a tanítás radikális, átható meg­
változtatását? Ez nemcsak logikai képtelenség, de ellentmond a törté­
nelmi tényeknek is. A történelmi feljegyzések kutatóinak nem kell
elhinniük, hogy a korai keresztények jogosan hittek Jézus istenségé­
ben, de azt el kell ismerniük, hogy éppen ebben hittek az akkori keresz­
tények.

Az új gnoszticizmus

A gnoszticizmus története az egymást váltó csendes és kirobbanó sza­

kaszok sora, ahogy az egy titkolózásból, felforgatásból, homályosság­
ból és szinkretizmusból táplálkozó hitrendszerhez illik. Bár a pontosan
és tömören szinte meghatározhatatlan gnoszticizmus kellékei az idők
során gyakran változtak, radikális dualizmusa, a tekintéllyel szembeni
bizalmatlansága, és az anyagi világ iránt tanúsított utálata viszonylag
állandó maradt. A titkos tudás vonzása és a szellemvilág leigázását

54 Paul Johnson, A History of Christianity (New York: Atheneum, 1976), 27. o.

 A Da Vinci-fod hibáinak feltárása 65

szolgáló, a kiválasztottaknak fenntartott technikák ígérete teszi kívá­

natossá a gnoszticizmust sokféle ember és eltérő kultúrkörök számára
a II. századi valentiniánusoktól a középkori Franciaország katarjain át
Joseph Srnith XIX. századi és a New Age modern követőiig.
A neognoszticizmus titokzatossága és vonzereje egyaránt megmu­
tatkozik Kaliforniában, a Mennyország Kapuja ufókultusz harmincki­
lenc tagjának 1997-es tragikus tömeges öngyilkosságában. A bizarr
csoport és halálos tette kezdetben éppolyan felfoghatatlannak tűnt,
mint a hittételeik. De a Mennyország Kapujáról kiderült, hogy csak
egyik — bár rettenetes és extrém — variációja a testtől való szabadulás
(„a tartályok leverése”) és a titkos tudás követelte következő szellemi
szintre lépés gnosztikus témájának. Noha Marshall Applewhite, a
Mennyország Kapuja vezetője tanaiba számos modern elemet (konkré­
tan az ufókat) kevert, a „kiválasztottak” célja, hogy elhagyják ezt a vi­
lágot és visszatérjenek igazi, eredeti hazájukba, egyidős a legkorábbi
gnosztikus írásokkal.
A gnoszticizmus ártatlanabb formái (legalábbis ami a fizikai létet il­
leti) fellelhetők a legkülönfélébb New Age-csoportokban, mozgal­
makban, önsegítő kiadványokban, önjelölt guruk és szellemi vezetők
tanításában. Az egyik ismert példa John Campbellé (1904-1987),
számos könyv írójáé, és a Mítosz hatalma című népszerű, az amerikai
PBS-állomáson sugárzott, Bili Moyers vezette televíziós sorozat elő­
adójáé. Cambell azt állította, hogy a különféle mitológiák és vallások
központi eszméi lényegükben azonosak, és pusztán a koruktól függő
külsőségeikben különböznek. Ezen „elemi ideák” egyike, hogy az em­
ber isteni lény: „az istenek a minket alkotó energiák megszemélyesítései",55
Isten, tanította Campbell, nem a zsidó-keresztény hagyomány szemé­
lyes és transzcendens Lénye, hanem a „Végső Valóság” — egy személy­
telen tudat.56 Campbell értelmezésében „a gnoszticizmus és a buddhizmus
alapelve”, hogy Isten Krisztusban és minden más emberben ugyanúgy
testet öltött és ölt, feltéve, hogy azok elfogadják és felismerik ezt a

55 Herrick, MakingoftheNeiuSpirituality, 241. 0.

<)6 Douglas Groothuis, Searching fór the Reál Jesus in an Age of Controversy (Eugene:
Harvest House, 1996), 77. 0.
66 A Dfl Vmci-blöff

tényt. Mind az ókori, mind a modern gnosztikusok szerint az embe­

rekkel a fő gond a tudatlanság és a kötődés az anyagvilághoz.
A gnosztikus azt hiszi, hogy tudja azt, amit mások nem tudnak
vagy nem tudhatnak. A gnosztikus Raschke szerint „»tudja« azt, ami­
nek felfogásához érzése szerint mások túlságosan ostobák, az előtt a hatalom és
uralkodás olyan lehetőségei nyílnak meg, melyekhez másként nem juthat hoz­
zá.”51 Raschke példaként de Sade márkit és Nietzschét hozza fel. A
gnosztikus nézőpont természetes következménye a gőg és az elitizmus,
mert a gnosztikus nem más, mint „az arisztokrata sámán, aki tudós szim­
bólumaival és különös elixírjeivel szövi szavainak mágiáját, mellyel hatalmat
nyer tévelygő ellenfelei felett. »Napja« a sugárzó energia csomópontja, saját
megnövekedett énje. Ezért bukkanunk minden gnosztikus spekuláció tengelyében
a fel nem ismert messiás — saját akaratereje — kiirthatatlan mitologémá-
jára.”5^ Ironikus, hogy Dán Brown tömegigény kielégítésére termelt
sikerkönyvében milyen tisztán megjelenik az elitista attitűd. A Da
Vinci-kód a kereszténységet szándékos csalásként, a keresztényeket
eszetlen fanatikusokként, az egyház vezetőit csaló és hatalomhajhász
gyilkosokként ábrázolja. „Minden idők legnagyobb históriája”, gúnyolódik
Teabing, „valójában nem más, mint a legnagyobb átverés” (386). Másrészt
a regénybeli feministák, a neognosztikusok, a wiccahívők és a nem
fundamentalista — azaz a revizionista kereszténységet elfogadni hajlan­
dó — keresztények mind-mind békeszerető, nyitott gondolkodású kere­
sők. Hisz ők pontosan tudják: „Azok, akik helyesen értelmezik a hitüket,
úgyis tudják, hogy ezek a történetek metaforikusuk" (494). így marad élet­
ben a gnoszticizmus továbbra is, immár szilárd helyet harcolva ki ma­
gának az olvasottsági táblázatok élén és a szupermarketek könyvespol­
cain, hívogatva a tudás, a szabadság és a kereszténységet elpusztítani
igyekvő eretnekség felé.*li

57 Raschke, Interruptions of Eternity, 34. o.

58 Uo. 35. o. Raschke maró szavakkal figyelmeztet arra is, hogy „a gnosztikus abban le­
li boldogságát, hogy dúskál saját tudatosságának ragyogásában, melyről azonban könnyen ki­
derülhet, hogy annak a tűznek a visszfénye, amely éppen porig égeti a házát” (239. o.).
Az eredeti „The greatest story ever told is, in fact, the greatest story ever sold” némileg
önironikus szóviccét magyarul talán pontosabban visszaadja a „Valaha elmondott leg­
nagyobb történet egyben a valaha eladott legnagyobb történet" fordítás, (a ford.)
 2. FEJEZET

Magdolna

Szent, bűnös vagy) istennő?

Maria Magdalene, quae fuerat in civitate peccatrix, amando veritatem,

lavit lacrimis maculas criminis. (Mária Magdolna, ki bűnös volt a vá­
rosban, a szerető igazság révén könnyeivel elmosta bűne szégyenfolt­
ját.)

Nagy Szent Gergely, Evangdia, 25. homília.

A Da Vinci-kód központi alakja Mária Magdolna. Ugyanakkor a

Brown és szereplői által bemutatott Mária Magdolna nem mindig —
sőt talán soha nem - az a Mária Magdolna, akit az evangéliumokból
megismerhetünk, akit a történelem feltár, vagy akit az egyház tisztel.
Igen, akit a katolikus egyház, továbbá a keleti ortodox egyház és
néhány protestáns felekezet tisztel. Ez talán meglepi azokat, akik
Brown regénye alapján alakították ki Mária Magdolna-képüket. Sok
olvasó A Da Vinci-kód révén találkozik először Mária Magdolnával;
mások a könyv olvasása során találkoznak először Jézus rejtélyes tanít­
ványának alternatív történetével — egy súlyos problémákkal terhelt
történelmi hamisítvánnyal. Dán Brown olvasóira közel harminc olda­
lon (351-379) át záporoznak a Mária Magdolnával, kilétével, Jézussal
való feltételezett kapcsolatával, a korai egyházban betöltött szerepével
és a Szent Grálhoz fűződő kapcsolatával foglalkozó kijelentések.
A regény cselekményének gyors áttekintése segíthet bizonyos kon­
textust teremteni a Mária Magdolna kapcsán tett konkrét kijelentések
számára. A cselekmény nagy része körülbelül egynapos időtartomá­
nyon belül játszódik, kezdve a Louvre kurátorának meggyilkolásával.
68 A Da Vmci-blöff

Róbert Langdont, a harvardi szimbólumkutatót1 felkéri a francia rend­

őrség, hogy segítsen megfejteni egy az áldozat testén talált rejtélyes
üzenetet. Vizsgálódása során csatlakozik Langdonhoz egy csinos fiatal
titkosírás-szakértő, Sophie Neveu. Hamarosan ők lesznek az ügy gya­
núsítottjai, és menekülniük kell a hatóságok elől. Menekülésük és a
gyilkosság megfejtésére tett próbálkozásuk során találkoznak Langdon
egyik ismerősével, Leigh Teabinggel, a gazdag történésszel és Szent
Grál-szakértővel.
A tekintélyrombolók és Grál-rajongók eme kis csapata, nyomuk­
ban a hatóságokkal és egy albínó „szerzetessel”, aki az Opus Dci tagja,
Párizsból Londonba utazik. A cselekménybe beleszövődik Langdon és
Teabing több kiselőadása a Szent Grál mibenlétéről, Leonardo da Vin­
ci és az Utolsó vacsora jelentőségéről, a Jézussal és a katolikus egyházzal
kapcsolatos „igazságról”. Néhány kötelező fordulat után, a regény vé­
gén Langdon valamiféle spirituális élményben részesül Mária Magdol­
na feltételezett sírhelyénél. A szkeptikus tudóst hirtelen áhítat szállja
meg, és térdre rogyva úgy hiszi, egy női hangot hall — Mária Magdol­
na hangját: „a régi korok bölcsességét... amely neki suttog a föld méhének
mélységes szakadékaiból” (652).
A regény a maga 652 oldalán a következőket állítja:

1. Nem egy élettelen kehely, hanem Mária Magdolna a Szent Grál

(351-356; 362-365; 366, 367). Jézus azt tanította, hogy Mária volt a
Szent Grál (359), és Leonardo ennek megfelelően ábrázolta Máriát az
Utolsó vacsorán (360). A Szent Grál keresésének célja nem az utolsó va­
csorán használt kehely, hanem Mária Magdolna sírhelyének megtalálá­
sa (372).1
2

2. A katolikus egyház nagyon hamar „rágalomhadjáratot” indított

Mária Magdolna ellen, bemocskolva nevét (354, 361, 368, 376), pros­
tituáltnak kiáltotta ki (354) és „megsemmisítettek minden bizonyítékot az
előkelő származására" (361). A titkos hadjárat során a gyilkosságtól és az

1 A vallási és ezoterikus szimbolika szakértője.

2 Mária Magdolna állítólagos helyét Leonardo da Vinci Utolsó vacsoráján a 9. fejezet­
ben, „Művészettörténeti hibák A Da Vinci-kócóossn tárgyaljuk.
 A Dfl Vinci-foö (ribámafc feltárása 69

erőszaktól sem riadtak vissza (385). Az egyház mindmáig szembesze­

gül a Mária Magdolnával kapcsolatos „igazságnak”, bár kevésbé erő­
szakos módon (597).

3. Jézus és Mária házasok voltak, és ezt a „tényt” részletesen meg­

vizsgálták és körüljárták a történészek (354, 361). Része a „történet­
tudománynak”, és a gnosztikus evangéliumokból, például Fülöp evangé-
liumaMM (357) és Mária Magdolna evangéliumábóX (d>'í>9') tudunk róla.
Jézusnak és Máriának gyermekei is születtek; Jézus halála után Mária
Franciaországba menekül a katolikus egyház üldöztetései elől (369,
372).

4. Mária Magdolna volt az első és legnagyobb apostol (359-360).

Királyi vérből, Benjámin törzséből származott (360—361). Jézust és
Máriát Salamon királyságának örököseivé tette házasságkötésük (362).

A valódi Mária Magdolna

Ahhoz, hogy értelmezni tudjuk ezeket az állításokat, az elején kell

kezdenünk: Mária Magdolna bibliai bemutatásánál. A négy evangéli­
umban legalább tucatnyi hivatkozás történik a Magdalából (egy a Ga-
lileai-tó nyugati partján található városból) való Máriára.3 Megjelenik
olyan asszonyként, akit ördögök szálltak meg, s akiből Jézus hét ördö­
göt űzött ki (Mk 16:9; Lk 8:2). Említik az egyik asszonyként, aki csat­
lakozott Jézushoz szolgálatában (Lk 8:2), a keresztre feszítés szemta­
nújaként (Mt 27:56; Mk 15:40; Jn 19:25), Jézus sírba helyezésének
szemtanújaként (Mt 27:61; Mk 15:47), és az üres sír szemtanújaként
(Mt 28:1-10; Mk 16:1-8; Lk 24:10). A feltámadást követően Jézus
csak neki jelenik meg a sírnál (Mk 16:9; Jn 20:1—18).
A nyugati hagyományban Mária Magdolnát végül Lk 7:37-50 bű­
nös asszonyával azonosították. Ez a szakasz közvetlenül megelőzi a

3 Lásd Mt 27:56, 61; 28:1; Mk 15:40, 47; 16:1, 9; Lk 8:2; 24:10; Jn 19:25; 20:1,
18.
70 A Dél Vincí-btöff

„Mária, melléknevén magdalai, akiből hét ördög ment ki” (Lk 8:2) jellem­
zést, és a két leírás egybeolvadt:

Mivel a Lukács megkenési jelenetében szereplő nő „bűnös” volt,

vagy ahogy a Jeruzsálemi Biblia fogalmaz, „rossz híre volt a vá­
rosban”, és Mária Magdolnából „hét ördögöt” űztek ki, a ha­
gyomány úgy tartja, hogy Mária Magdolna egy jó útra tért pros­
tituált volt, s ez a hagyomány uralta a róla való nyugati gondol­
kodást, személye művészi ábrázolását évszázadokon át — ezt ta­
núsítja például a jó útra tért prostituáltak otthonainak neve, a
Magdolna-otthon is.45

A nyugati egyház egy harmadik nőt is Mária Magdolnával azonosít:

betániai Máriát, Márta és Lázár testvérét, aki Lk 10:38—42-ben és Jn
11-ben szerepel. Ugyanakkor a keleti egyházban a három nő három
külön személy maradt: „március 21. az ismeretlen testvér napja, március
18. betániai Máriáé, július 22. pedig Mária Magdolnáé”?
A Da Vinci-kód, ami sokat merít a Mária Magdolna „istennőről”
szóló kortárs ezoterikus művekből,6 nem tájékoztatja az olvasókat a
két eltérő hagyományról; sőt említés sem történik a keleti ortodoxiá­
ról, az ókori keleti egyházakról, vagy a protestáns kereszténységről.
Ehelyett azt olvashatjuk, hogy a katolikus egyház, megriadva Mária
főapostoli pozíciójától, „besározta” őt azzal, hogy prostituáltnak bélye­
gezte (354). A IV. században „a Vatikán” arcátlan hazugságokkal
igyekezett befeketíteni hírnevét (367). Mindennek az volt az oka, állít­
ja Brown (a regényben és a vele készült interjúkban), hogy az egyház
el akarta némítani az igazságot Mária Magdolnával kapcsolatban -

4 Albán Butler, Butler’s Lives of the Saints, új kiadás, szerk. Peter Doyle (Collegeville:
Liturgical Press, 2000), 3:165.
5 Uo. 3:166.
6 A regény kifejezetten említi Margaret Starbird, Goddess in the Gospels: Reclaiming the
Sacred Feminine (Rochester: Bear, 1998) és The Woman ívith the Alabaster far: Mary
Magdalén and the Holy Grail (Rochester: Bear, 1993) című műveit, illetve Michael
Baigent, Richard Leigh és Henry Lincoln, Holy Blood, Holy Grail (1982; New York:
Deli, 1983) című könyvét (magyarul: Az abbé titka: szent Grál, szent vér, ford.
Zombori Vera, Generál Press, 2000).
 A Da Vinci-Ród hibáinak feltárása 7i

többek között a Jézussal kötött házasságát és a korai egyházban betöl­

tött pozícióját is.
Ez a nőgyűlölő összeesküvés-elmélet vonzó mindazok számára, akik
megkérdőjelezik a katolikus egyház álláspontját a nőknek az egyház­
ban betöltött szerepét illetően, illetve az egyház tanításait a szexuális
erkölcsről. A Nezvsiveek egyik 2003. decemberi cikke („The Bible’s Lost
Stories”) megjegyzi: „ALwAz Magdolna különösen a római katolikusok köré­
ben vált szerepmodellé azon nők számára, akik nagyobb egyházi jelenlétet sze­
retnének a szexuális abúzusok botrányai után.”'1 Egy katolikusként nevelt,
de jelenleg baptista templomba járó főiskolai hallgató azt állítja, hogy
A Da Vinci-kód „kínzó kérdéseket vetett fel” arról, hogyan bántak a
nőkkel a korai egyházban, s hogyan nyomták el őket az egyház veze-
tői. A Time magazin egyik cikke („Mary Magdalene: Saint or Sinner”)
leírja, milyen hatással voltak ezek az állítások a nőkre, köztük Ellen
Turnerre, egy hívő katolikusra, aki csak közel ötvenéves korában tudta
meg, hogy Mária Magdolna „nem volt szajha”. A hölgy ma aktív tagja
„a Call to Action és a Future Church nevű liberális katolikus csoportok­
nak... Örült, hogy rátalált erre a két szervezetre, melyek érvként használják
fel Magdolna helyreállított képét amellett, hogy a papi hivatást mindenki előtt
megnyissák, aki elhivatottságot érez iránta, s világszerte ünnepségeket szervez­
nek Mária Magdolna napján.,f)*

' Barbara Kantrowitz és Anne Underwood, „The Bible’s Lost Stories”, Newsweek.,
2003. december 8. Lásd http://www.msnbc.msn.com. A Da Vinci-kód is említést tesz
az abúzusbotrányról, amikor Teabing kijelenti, hogy a katolikus vezetők hazudtak,
hogy leplezzék a papok által a gyermekekkel szemben elkövetett szexuális visszaélé­
seket (386). Majd így folytatja: „Krisztus történetének egyházi változata” hazugság -
„minden idők legnagyobb históriája valójában nem más, mint a legnagyobb átverés” (386-
400).
8 Kantrowitz és Underwood, „The Bible’s Lost Stories”.
9 Dávid Van Biema, „Mary Magdelene: Saint or Sinner?”, Time, 2003. augusztus 11.
Lásd http://www.danbrown.com. Turner emellett azt is állítja, hogy Mária Magdol­
nát „kipellengérezte” a katolikus egyház. „Kezdettől fogva figyelmen kívül hagyták, leér­
tékelték a személyét. Ó látta elsőként a feltámadott Urat — ám a hatalmasok megpróbálták
háttérbe szorítani. Mégis megőrizte a hitét. Mégis maradt. Nem lehetett elnémítani.”
72 A Dói Vinci-bíöfl

Az a pápa és Magdolna

Megalapozott történelmi tények-e az egyházzal szemben felhozott vá­

dak? Valóban „tiltottá tette a nevét az egyház” (368), s valóban évszáza­
dokon át elnyomta az emlékét? Azért kiáltották ki prostituáltnak,
hogy aláássák a Jézus feleségeként és a fő apostolként betöltött szere­
pét? Kitervelt összeesküvés áldozata volt, akit az „apostolok apostolá­
ból” a „megváltott szajhává” változtattak, „kezelhető, ellenőrzés alatt
tartható alakká, hatékony fegyverré és propagandaeszközzé saját ne­
mével szemben”, ahogyan az egyik szerző állítja?1011*
Ha a korai keresztényeknek annyira feltett szándékuk volt Mária
Magdolna emlékének lerombolása, mint ahogy azt A Da Vinci-kód ál­
lítja, akkor nagyon rossz munkát végeztek. Langdon azt mondja
Sophie-nak, hogy egyház megtiltotta” Mária Magdolna említését
(376) — ennek ellenére Mária Magdolna nem egyszer, nem kétszer, ha­
nem tucatszor kerül említésre az evangéliumokban. Ha azonban
Brown helyesen állítja (Teabing révén), hogy Constantinus a 300-as
évek elején komoly változtatásokat hajtott végre ezeken az evangéliu­
mokon, hogy politikai céljainak megfelelően átformálja az egyházat,
akkor az egyház vezetői eléggé melléfogtak.11 Mária Magdolna ugyan­
is nemcsak említésre kerül, hanem kiemelkedő szerepet is játszik a fel­
támadás szemtanújaként - ami figyelemre méltó tény, tekintettel arra,
hogy az I. századi zsidó társadalomban nem sokat számított egy nő ta­

10 Susan Haskins, Mary Magdalén: Myth and Metaphor (New York: Riverhead Books,
1993), 94. o. Haskins úgy véli, hogy annak a szerepnek, amit Mária Magdolna az
egyház tanításaiban betölt, semmi köze nincs a tényékhez, hanem „politikai döntés
eredménye, melynek pontos formáját soha nem ismerhetjük már meg, de amelynek az volt a cél­
ja, hogy lecsökkentse a nők szerepét” (52. o.). Karén King feminista tudós, harvardi egy­
háztörténész ugyanezen a véleményen van: „»A hagyományt kettéválasztották ortodoxiá­
ra és eretnekségre«, mondja. »Az ortodoxiát Szűz Máriához, az anyához, az eretnekséget Má­
ria Magdolnához, az apostolhoz kötötték. Vgyanúkkor megmentették Magdolnát az egyház
számára azzal, hogy bűnbánó prostituáltat csináltak belőle. Ezzel veszélytelenné tették a nőket.
Valahogy alá kellett ásniuk Magdolnát, mint női vezéralakot.« A tények Magdolna oldalán
állnak, véli King: ^Kíméletlenül elbántak vele«" (idézi Roxanne Roberts, „The Mysteries
of Mary Magdalene: 'The Da Vinci Code’ Resurrects a Debate of Biblical Pro-
portions”, Washington Post, 2003- július 20. Lásd http://www.washingtonpost.com).
11 Teabing azt állítja, hogy Constantinus megrendelt egy új Bibliát, amiből kihagy­
ták a gnosztikus evangéliumokat, a bekerülteket pedig „feldúsították" (341).
 A Dd Vinci-fod hibáinak feltárása 73

núskodása. Ezek a hivatkozások mégsem elegendőek azok számára,

akik meg vannak győződve arról, hogy Magdolnát szándékosan meg­
fosztották az őt a fő apostolként Jézus jobbján megillető helytől. És
bár többször kerül említésre, mint sok apostol,12 a feminista írók úgy
beszélnek róla, mint akit háttérbe szorított a „Magdolna-ellenes párt”
által írt, Újszövetségként ismert propagandamű.13
Ez a Mária Magdolna-felfogás A Da Vinci-£oVban felvázolt nagy
témákon alapul: az egyház elutasítja és féli a szexualitást; Jézus femi­
nista volt és egalitariánus, férfiuralomtól mentes társadalmat akart lét­
rehozni (360); házassága révén teljesítette be emberi mivoltát; és a vi­
lágbéke csak akkor köszönthet be, amikor visszatér „az istennő” tiszte­
lete (347). Az olyan szerzők, mint Margaret Starbird, Lynn Picknett,
Susan Haskins és Elaine Pagels műveiben központi és visszatérő téma
a szexualitás és a nemiség. Ezen írók számára Mária Magdolna olyan
nő, aki megszabadult a szexuális elnyomás alól, aki nem függ a férfiak
uralta hierarchiától, s aki nem megbánás és alárendelődés, hanem ma­
gabiztos individualizmus révén valósítja meg vágyait. Mondjuk ki nyíl­
tan, a hatalomról van szó, annak a felismerésével együtt, hogy a sze­
xualitás az egyik központi eleme ennek a hatalomnak. Haskins szerint
az egyház attól „félt és borzadt” a legjobban, ami „a nő testében testesül
s azért csinált Mária Magdolnából bűnbánó
meg, azaz a szexualitástól”’,1415
szajhát, hogy megfossza őt ettől a hatalomtól.
A The Templar Revelation - amit Brown cím szerint megemlít regé­
nyében, és amiből sokat merít — írói azt állítják, hogy Mária Magdolna
képe a történelem során hűen tükrözte az egyház negatív hozzáállását
a nőkhöz és a női szexualitáshoz. Magdolna csak „bűnbánó szajhaként”
lehet szent, és „legendájának elterjedése csak vezeklésének és kényelmetlen,
magányos életmódjának köszönhető. Szentsége az önmegtagadásán alapul.>,v>
Nem meglepő, hogy ez a kijelentés közvetlen kapcsolatban áll a nők
alávetettségével: „Teljesen természetes, hogy mivel {Mária Magdolna) Jézus

I ’ Például Tádé mindössze kétszer, Bertalan pedig háromszor kerül említésre (Mt
10:3; Mk 3:18, Lk 6:14).
II Lynn Picknett és Clive Prince, The Templar Revelation: Secret Gitardians of the True
Identity of Christ (1997; New York: Simon & Schuster, 1998), 64. o.
11 Haskins, Mary Magdalén, 94. o.
15 Picknett és Prince, Templar Revelation, 61. o.
74 A Da Vinci-blöff

anyján kívül az egyetlen jelentős női alak a Jézus-történetben, a modern egyház

sok női aktivistája őt tekinti jogai kifejező szimbólumának. ”16 Ezt hosszas
támadás követi a katolikus egyház hatalma ellen, majd Mária kiemel­
kedő helyének bizonygatása az egyházban, „közvetlenül az első Jézus
után, minden férfi és női követője előtt”.1718
Ennek a történetnek a negatív főszereplői a korai egyházatyák vol­
tak, állítja Dán Brown. Amikor egy interjúban arról kérdezték, való­
ban úgy hiszi-e, hogy Jézus és Mária Magdolna házasok voltak, így fe­
lelt: „Eleinte én is szkeptikus voltam, de másfél évi kutatás meggyőzött. Amint
megértik az emberek, hogy a Bibliában található néhány evangélium nem az
egyetlen változata Krisztus történetének, azonnal látni fogják az ellentmondá­
sokat. Magdolna esete teljesen egyértelmű.” Mária Magdolna szerepét,
mondja Brown, szándékosan eltorzították „a korai egyházatyák rágalom­
hadjáratával” — amit az egyik szereplője „a legnagyobb megtévesztés az em­
beri történelemben” szavakkal jellemzett. A korai cgyházatyák között az
első számú gyanúsított a nőiség ellen elkövetett bűntettben Nagy
Szent Gergely pápa (kb. 540-604), a híres prédikátor, akiről a grego­
rián éneket is elnevezték. 591- szeptember 21-én a pápa homíliát
mondott a római Szent Kelemen-bazilikában. A szentbeszéd tárgya Lk
7:36—50 volt — a „bűnös” nő története, aki megkente Jézus lábát olaj­
jal. Gergely pápa a következőket mondta:

16 Uo. Picknett és Prince szerint Mária Magdolna „kifejező szimbóluma” azon nők
jogainak, akik azt szeretnék, hogy pappá szenteljék őket, s akik azt állítják, hogy
Magdolna „mélyre ható és örök jelentősége" azon alapszik, hogy a feltámadás első
szemtanúja volt. A szerzők később mégis tagadják, hogy Jézus meghalt a kereszten,
vagy hogy feltámadt, azt állítván, hogy Jézus halála és feltámadása a Jézus és „belső
köre” által megrendezett csalás része volt (290. o; lásd 289. o. kk.). Hugh J.
Schonfield könyvét, a The Passover Plotot (New York: Bantam, 1967) idézik, mely
megpróbálja megmagyarázni, hogyan tervezték meg és hajtották végre ezt a csalást,
így hát a gnosztikus-feminista Mária Magdolna jelentősége egyértelműen egy olyan
eseményen alapszik, ami számos híve szerint meg sem történt. Emellett a The
Templar Revelation hosszasan érvel amellett, hogy a keresztény evangéliumok törté­
nelmileg nem hitelesek és pontatlanok (237—44. o.) - még azután is, hogy kimutat­
ja, Mária „igazi” szerepe Jézus életében pontosan ezekből az írásokból ismerhető
meg.
17 Picknett és Prince, Templar Revelation, 64—65. o.
18 Roberts, „Mysteries of Mary Magdalene”.
 A Da Vinci-kód hibáinak feltárása 75

Ö, akit Lukács bűnös nőnek, János pedig Máriának nevez, hitünk sze­
rint az a Mária, akiből Márk szerint a hét ördög kiűzetett. S vajon mit
jelképezhet ez a hét ördög, ha nem a hét bűnt?... Egyértelmű, testvé­
reim, hogy ez a nő korábban tiltott cselekedeteinél használta testén a
balzsamot. Amit azt megelőzően botrányos módon tett közszemlére,
azt most jámbor módon Istennek ajánlotta fel. Földi szemeivel nézve
bűnös vágyakat keltett, de bűnbánata révén elmosta azokat könnyei­
vel. Hajával keretezte arcát, de most hajával szárítja fel könnyeit.
Büszke szavakat mondott szájával, de az Úr lábának megcsókolásakor
a Megváltó lábára helyezte ajkát. így hát megszabadította magát
minden bűnétől. Bűnei sokaságát erénnyé változtatta, hogy teljes
bűnbánatban szolgálhassa Istent, mert ráébredt, hogy rosszul ismerte
Istent.19*21

Gergely gyakran prédikált a közelgő ítéletről és a bűnbánat fontossá­

gáról. Híres homíliája idején Rómában éhség és háború tombolt, ezért
minden alkalmat megragadott, hogy bűneik megbánására és a gonosz
megtagadására szólítsa fel a keresztényeket. Katherine Jansen, a The
Making of the Magdalén: Preaching and Popular Devotion in the Later
Middle Ages c. könyv írója további okokat sorol fel, hogy miért kap­
csolhatta össze Gergely Lk 7 bűnös asszonyát és betániai Máriát Mária
Magdolnával. Az első ok a legnyilvánvalóbb: Lukács evangéliumának
(7. és 8. fejezet) textuális közelsége. A második ok az, hogy a VI. szá­
zadra Magdala bibliai városa „romlottságáról és istentelenségéről lett hír­
hedt”.'0 A következő ok az, hogy Jn 11:1-2 betániai Máriával, Márta
és Lázár testvérével azonosítja azt a nőt, aki olajjal megkente Krisztust
és a hajával törölte meg a lábát. Ám a legfontosabb ok az, hogy Ger­
gely „kedvelt szövegmagyarázási módszere az volt, hogy a szöveg átvitt értel­
méhez, erkölcsi tartalmához fordult”Gergely megközelítésében a Mária
Magdolnát megszálló hét ördög nem pusztán szó szerinti értelemben
vett ördög volt, hanem a hét főbűn jelképe.

19 Horn. 33, PL 76:1239.

"° Katherine Ludwig Jansen, The Making of the Magdalén: Preaching and Popular
Devotion int he Later Middle Ages (Princeton: Princeton University Press, 2000), 33. o.
21 Uo.
y6 A Dfl Vmci-blöff

A korai egyházatyák és a középkori teológusok közül sokan „a

Szentírás négy értelmére” alapozva alakították ki szövegmagyarázási
módszerüket. Ezek a szó szerinti, az allegorikus, a morális és a jelképes
értelmek. Bár évszázadokon át ez volt a Biblia értelmezésének uralko­
dó módszere, a modern bibliakutatás megjelenésével nagyrészt eltűnt,
az ugyanis a történettudományi módszereket hangsúlyozta a látszólag
egymással kapcsolatban nem álló szövegek közötti allegorikus vagy
morális összefüggésekkel szemben. Gergely pápa kiváló prédikátor
volt, aki a szövegek mélyére ásott a lelkipásztori bölcsességekért és az
erkölcsi intelmekért: „Elméjét átitatja a Szentírás, akárcsak a többi egy­
házatyáét. Gergely szinte minden bibliai szereplőt és témát (például Péter apos­
tolt, a Teremtés könyve ex nihilo teremtését, a feltámadt test tulajdonságait
stb.) a Szentírás mély ismeretével és azzal a bibliai gondolkodásmóddal, illetve
exegetikai hagyománnyal elemez és magyaráz, mely azt a keresztény közösséget
jellemezte, melyből származott.” 2 Ám Gergely pápa a zsenialitása ellenére
sem volt bibliakutató, „legelsősorban és mindenekelőtt a lelkek pásztora
volt”.2'5
Mit árul el mindez Lk 7:36-50 Gergely pápa szerinti értelmezésé­
ről? Sok modern kutató szerint a szöveg nem támasztja alá azt, hogy
Gergely egyetlen Máriává gyúrja össze a három különböző asszonyt.
(Az egyház a zsolozsmái leckekönyv 1969-es módosítása révén nyitva
hagyta a kérdést, hogy Mária Magdolna és a bűnös asszony egy és
ugyanaz a személy-e.) Noha a tényeket illetően talán tévedett, Gergely
homíliája nem volt sértő, és semmiképpen sem volt rosszindulatú.
Gergely lelkipásztorként és szent emberként a bűnbánat, az alázat és
az odaadás példájaként mutatta fel a saját Mária Magdolnáját. Aho­
gyan azt Jansen megjegyezte: „Nagy Szent Gergely Magdolnája sokarcú
alak volt, akit tiszteletre méltóvá tett a Krisztus iránti istenfélő szolgálata, a
feltámadt megváltóval való találkozása, a feltámadás hírének elvitele és kon-
templatív jelleme. Gergely számára azonban Magdolna jelképes, minden bűnös
számára a »remény és bűnbánat« példáját felmutató aspektusa volt a legfonto­
sabb. Magdolna személyiségének ezen aspektusa természetesen abból adódott,

22 Cristopher A. Hall, Reading Scripture with the Church Fathers (Downers Grove:
InterVarsity Press, 1998), 129. o.
23 Uo., 131. o.
 A Dél Vinci-foö hibáinak feltárása 17

hogy Lukács bűnbánó bűnösével azonosították, akinek a bűneit megbocsátotta

az Úr.”2'1 Még ha tényei nem is voltak pontosak, Gergely nem meg­
semmisíteni próbálta Mária Magdolnát, hanem magasztalta őt. „Ger­
gely összetett Magdolna-alakja szentesítette a Magdolna-tiszteletet az egész kö­
zépkorra, s még azon túlra is”, írja Jansen. „A pápa tekintélye oly nagy volt,
hogy a római katolikus egyház közel 1400 évig, egészen a liturgikus naptár
1969-es reformjáig elfogadta Magdolnáját.”1^
Ám akármilyen nagy is volt Gergely pápa tekintélye, a Mária Mag­
dolnáról megalkotott tanítása nem volt tévedhetetlen, és enciklikában
vagy pápai bullában sem jelent meg. Soha nem nyilvánították katoli­
kus dogmává, és az ökumenikus tanács sem tette szent tanítássá. A Da
Vinci-kód és számos forrása azonban úgy tesz, mintha az egyház lété­
nek kizárólagos célja Mária Magdolna elpusztítása lett volna. „A régi
egyház kénytelen volt befeketíteni Magdolnát”, mondja Teabing Sophie-nak
(354). Majd néhány oldallal később azt állítja, hogy „a Vatikán” pró­
bálta meg eltemetni Máriát és a Jézussal kötött titkos házasságát a IV.
században (367). Nem fogja vissza magát, közli a naiv hősnővel, hogy
Mária Magdolna „nevét tiltottá tette az egyház” (368). Klasszikus esete

24 Jansen, Making of the Magdalén, 34-35. o. Benedicta Warcl anglikán apáca és tu­
dós a következőket írja: „A megbocsátást elnyerő bűnöst, az Úr lábát könnyeivel megkenő
Mária Magdolnát, a feltámadás első szemtanúját úgy ábrázolja Nagy Szent Gergely egyik
homíliájában, hogy közben a Szentírás erkölcsi és spirituális üzenetét akarja átadni a VI. szá­
zadi római gyülekezetnek" (Benedicta Ward, S. L. G., Harlots in the Desert [Kalamazoo:
Cistercitan Publications, 1987}, 13. o.). Mária Magdolna „összeolvasztásáról” Máriá­
val, Márta és Lázár testvérével Ward a következőket jegyzi meg: „Ugyanilyen összeol­
vasztás történik Ágoston prédikációiban és Bede kommentárjaiban, akik esetében — akárcsak
Gergelynél — a szöveg spirituális és morális alkalmazására helyeződött a fő hangsúly, nem pe­
dig a történetiségére. A kommentárok alapján levonható az a következtetés, hogy a korai egy­
házatyák a különálló részein túlmutató jelentőséget láttak meg ebben az összetett Mária-
alakban. Az evangélium központi ténye az, hogy »Krisztus Jézus azért jött a világba, hogy üd­
vözítse a bűnösöket« (lTim 1:15), r Magdolna az összes közül a legdrámaibb példa erre a tet­
tére" (Ward, Harlots, 13- o.). Ez azonban felvet egy ironikus problémát: azok, akik
haragosak, mert az egyház állítólag megváltoztatta Mária Magdolna kilétét, hogy
távol tartsa az őt megillető vezető helytől, minden gond nélkül kijelentik, hogy Jézus
egyszerűen csak egy halandó próféta, egy sámán, vagy egy nemes lelkű neopogány
pap volt — bármi, csak nem Isten megtestesült fia.
25 Jansen, Making ofthe Magdalén, 34-35. o.
78 A Da Vmci-blöff

annak, amikor valaki nagy zajt csapva panaszkodik, hogy mások za­
varják a nyugalmát.
Ahogy Kenneth Woodward megjegyzi cikkében („A Quite
Contrary Mary”), a Mária Magdolna körüli „felhajtás néhány feminista
tudóstól” ered, akik közül sokan a Harvard Hittudományi Egyetemre
jártak.26 Ők azt állítják, hogy Mária Magdolnát a The Templar
Revelationiozrx gúnyosan „a legendák Nagy Halásza, a római katolikus egy­
ház mártírja és megalapítója”-ként jellemzett, rettegett Péter fosztotta
meg vezető pozíciójától.2728Ezután Péter és férfiakból álló társasága fá­
radhatatlanul igyekezett eltüntetni Magdolna pozíciójának minden bi­
zonyítékát, illetve befeketíteni Magdolnát. így hát, jegyzi meg
Woodward, „gyakran idézik Gergely pápa egyik 591 -es szentbeszédét ebben a
vonatkozásban {Mária pozíciójának és jó hírének lerombolása, vonatkozásá­
ban} ágy, mintha ő kezdeményezte és pecsételte volna meg (visszamenőlegesen
ható) tévedhetetlenségével a nőellenes hagyományt.” A szerző ezután rátér a
valódi problémára; „A pápa hibáztatása tökéletesen megfelel a feminista pro­
pagandának, teret engedve a hierarchiaellenes, sőt pápaellenes megjegyzéseknek.
Röviden ismét csak a patriarchátus a vádlott. ”2S

26 Kenneth L. Woodward, „A Quite Contrary Mary”. Lásd http://www.beliefnet.

com, 2003- november. Woodward a továbbiakban így ír: „Ha ívnom kellene egy történe­
tet, amiben szerepel Mária Magdolna, akkor a következőkre koncentrálnék: művelt nők kis cso­
portja elhatározza, hogy karrierjét a múlt században felfedezett gnosztikus irattöredékek ta­
nulmányozásának szenteli. Ez a lelet új kutatási területet nyitott meg a bibliakutatás kissé
már letaposott mezején, j itt talán valódi sikereket érhetnek el. A szóban forgó szövegek szakér­
tőivé válnak, mint ahogy mások a remeterák biológiájának szakértőivé. Am a tengeri tízlábú
rákokat tanulmányozókkal szemben néhányuk elkezdi magát azonosítani kutatásai tárgyával
— néhányan talán azért, mert nincs más vallási közösség, amivel azonosulhatna, legfeljebb a
tudományos közösség; mások talán azért, mert lázadnak a vallási érdeklődésüket gyermekko­
rukban formáló vallási tekintély és közösség ellen; megint mások azért, mert megtalálták a
gnosztikus szövegekben a belső szentségnek azt a megerősítését, amire saját New Age-es hajla­
maik is vezették őket."
27 Picknett és Prince, Templar Revelation, 65. o.
28 Woodward, „Quite Contrary Mary”.
 A Da Vinci-foö hibáinak feltárása 79
Mária Magdolna a középkorban.

Az arra irányuló állítólagos próbálkozások, hogy megszabadítsák az

egyházat Mária Magdolnától, vagy hogy megtiltsák neve említését,
nem jártak sikerrel - egyszerűen azért, mert nem voltak ilyen próbál­
kozások. Valójában sok korai egyházatya szól Magdolnáról, Hippoli-
tosz (kb. 170-kb. 236) „az apostolok apostola” jelzővel illette az Éne­
kek énekéhez írt kommentárjában. Még Rosemary Radford Ruether
feminista teológus - akit aligha nevezhetnénk a katolikus hierarchia
támogatójának - is elveti a Mária Magdolna elleni összeesküvés elmé­
letét, rámutatva arra, milyen pozitívan viszonyultak hozzá a korai
egyházatyák:

Mária Magdolna nagyrabecsülése a IV. és V. századi latin egyházatyák

körében is fennmaradt. Ambrosius milánói püspök az új Évával hozta
összefüggésbe Mária Magdolnát, aki úgy kapaszkodik Krisztusba,
mint az Élet új fájába, ezzel visszafordítva az első Éva hűtlenségét.
Ágoston fenntartja ezt a nézetet, az új Évaként Krisztus párjává téve
Mária Magdolnát - és új Ádámként az egyházat. Az új Éva hite visz-
szafordította az első Éva bűnét.29*

A VIII. században a nyugati egyház már megtartja Mária Magdolna

napját, július 21-én. A IX. században különleges imák keletkeznek
napjára, a XI. században pedig „teljes misét ajánlottak a szentnek
(introitusszal, graduáléval, offertóriummal, áldozással és szent leckével)”™
Szintén a XI. században kezdett észrevehetően növekedni a Magdolna-

>y Rosemary Radford Ruether, „No Church Conspiracy against Mary Magdalene”,
National Catholic Riporter, 2001. február 9. Lásd http://www.fmdarticles.com. Figyel­
jük meg, hogy védi meg Ruether Gergely pápát: „Csak a VI. század végén történik meg,
hogy I. Gergely pápa összekeveri Lk 7 bűnös asszonyát és Lukács 8 Mária Magdolnáját, hogy
bűnbánó prostituáltként azonosítsa az utóbbit, kinek korábbi bűnös mivolta éles kontrasztot al­
kot a Szűz Máriáéval. Azonban semmi sem bizonyítja, hogy Gergely azért tévedett volna, hogy
eltávolítsa Mária Magdolnát, mint a női szolgálat »szerepmodelljét«. Ez meg sem fordult a fe­
jében. A téves értelmezés szemmel láthatólag abból a retorikai tendenciából ered, mely az Újszö­
vetség » Máriáinak « bonyolultságát egyszerű dualizmussá redukálja: az örökkön szűz anya és
a bűnbánó bűnös dualizmusává.”
50 Jansen, Making ofthe Magdalén, 35. o.
8o A Da Vmci-blöff

tisztelet. Mária Magdolna kultusza Vézelay-ben, egy burgundiai ro­

mán stílusú templomban alakult ki, amit a IX. században alapítottak
és eredetileg Szűz Máriának szenteltek?1 Geoffrey apátsága idején
(1037—1052) IX. Leó pápa 1050. április 27-én kelt bullájában Mária
Magdolnát ismerték el a templom védőszentjének.31
32 Ugyanekkor kez­
dődött Magdolna ereklyéinek felkutatása és összegyűjtése, és Vézelay
hamarosan a zarándoklatok egyik fontos célpontja lett.
Számos történet — szinte mindegyik legenda jellegű, a képzelet
terméke — született annak a magyarázatára, hogyan jutottak el Mária
Magdolna maradványai Vézelay-be. A nyugaton uralkodó hagyomá­
nyok egyike szerint Mária Magdolnát, Mártát és Lázárt Krisztus meg­
feszítése után száműzték Palesztinából. Egy evező nélküli csónakban
hányódtak, majd végül Franciaország déli partjainál értek földet. Kele­
ten a hagyomány úgy tartotta, hogy Mária Magdolna János apostol és
Mária, Jézus anyja útitársa volt, s mindannyian Epheszoszban (Efe-
zusban) telepedtek le. Az Aranylegenda szerint Magdolna és János je­
Néhány legenda azt állítja, hogy Mária Magdolna egy
gyesek voltak.3334
franciaországi barlangban élte le utolsó napjait, remeteként, mindössze
hosszú hajába burkolózva; ezek a történetek valószínűleg leghamarabb
a IX. században keletkezhettek.
A késő középkorban gyakran lehetett Mária Magdolnáról és az
apostoli élet általa történt megvalósításáról szóló szentbeszédeket hal­
lani. Emellett példaképül állt azon keresztények előtt, akik fel akartak
hagyni az érzéki és fényűző élettel, biztatást jelentett a szerzetesek és
az apácák, és exhortációt a prostituáltak számára. „Am mindenek/eleit a
Magdolna-szentbeszédek révén szólították a prédikátorok bűnbánatra az embe­
reket, j ajánlották fel nekik a megváltás reményét... Nem szabad éljélednünk,
hogy a saját korunk az, ami hivatalosan Szent Mária Magdolnáról, a tanít­
ványról emlékezik meg; a »sötét középkorban prédikátorként és az apostolok
apostolaként tisztelték.

31 Uo., 35-36. o.
32 Patrick J. Geary, Fúrta Sacra: Thefts of Relics in the Central Middle Ages (Princeton:
Princeton University Press, 1978), 90. o.
33 Butler’s Lies ofthe Saints, 3:164.
34 Jansen, Making ofthe Magdalén, 336. o.
 A Dd VÍKci-foö hibáinak feltárása 8i

A gnosztikus Mária Magdolna

Mindazonáltal a józan történelmi kutatások nem lopták magukat

azoknak a szívébe, akik hisznek abban, hogy Mária Magdolna Jézus
legfőbb apostola, szeretője, felesége és gyermekei anyja volt. Pedig az
volt, és még sokkal több, mondja Brown. „Mária olyan történelmi alak,
akinek most jött el az ideje. És az emberek érzik ezt."^ Ami azt illeti, Mária
Magdolna egy átalakított, meglehetősen individualizált, feminista vál­
tozata már évek óta létezik. A Da Vinci-kód egyszerűen átvette néhány
jellegzetességét, és behelyezte azokat egy sikerkönyvbe.
Az, ahogyan Brown a „szent nőiség” megtestesítőjeként ábrázolja
Mária Magdolnát, szinte már közhely a közelmúlt neognosztikus, fe­
minista műveiben, melyek olyan gnosztikus írásokra alapozva próbál­
ják átírni a korai egyház történetét, mint például a Tamás evangéliuma,
Fülöp evangéliuma, Mária evangéliuma és tucatnyi egyéb. Pagel könyve
és Az abbé titka mellett ott van még a populáris ezoterikus The Templar
■)/'
Revelation (Picknett és Prince), illetve Margaret Starbirdtől több cím. ’
Mindezek a gnoszticizmus és a kereszténység „alternatív” formái iránti
gyorsan fokozódó érdeklődés termékei, melyek leginkább a populáris
médiában, például regényekben, a televízióban és mozifilmekben buk­
kannak fel. A Mária Magdolnára koncentráló könyvek mellett számos
mű született az istennőimádat tágabb témaköréről is. Merlin Stone
When God Was a Woman\e, vagy Riane Eisler bestsellere, a The Chalice
and the Blade: Our History, Our Futunk a feminista történelemértelme­
zés tudományosabb, az 1960-as és ’70-es években írt formáit népsze­
rűsítették. A The Chalice and the Blade, ami több mint félmillió pél-*

35 Idézi Roberts, „Mysteries of Mary Magdalene”.

36 Sok másik is létezik, de ezeket azért emeljük ki és említjük végig ebben a könyv­
ben, mert közvetlen kapcsolatban állnak A Da Vinci-kóddA, hiszen a regény mind­
egyikre hivatkozik.
37 Merlin Stone, When God Was a Woman (New York: Harcourt Brace Jovanovich,
1978), és Riane Eisler, The Chalice and the Blade: Our History, Our Future (Cambridge:
Harper & Row, 1987). A könyvek kritikai értékelését illetően 1. Bruce S. Thornton,
Plagues of the Mind: The New Epidemic of False Knowledge (Wilmington: ISI Books,
1999), különösen a „The False Goddess and Her Lost Paradise” c. részre (177—214.
o.) és Philip G. Davis, Goddess Unmasked: The Rise of Neopagan Feminist Spirituality
(Dallas: Spence, 1998).
81 A Dd Vinci-bíöff

dányban kelt el, egy feministabarát Jézust mutat be, illetve egy
terapeutikus megközelítést, ami kifejezetten vonzónak bizonyult azon
olvasók számára, akiket feszélyeztek a feminizmus merevebb változa­
tai. Az „istennő” iránti érdeklődés magával hozta a wicca, a New Age-
praktikák, a neopaganizmus és a radikális feminizmus iránti érdeklő­
dés újjáéledését is, gyakran erős ellenségességgel párosulva a keresz­
ténységgel és a „patriarchalizmus” bármilyen felismerhető formájával
szemben.
Ezek az elemek mind felismerhetők Brown azon állításában, misze­
rint „Constantinus és férfiutódai sikeresen térítették át a világot a pogány mat-
riarchátusról a patriarchális kereszténységre egy propagandakampánnyal,
amely démonizálta a szent nőiséget, és mindörökre kitörölte az istennőt a mo­
dern vallásból” (184). Philip G. Davis, a vallástudományok professzora
Goddess llnmask.ed című könyve részletesen megvizsgálja az istennő­
mozgalom történetét és célját. Davis úgy véli, hogy az istennővel fog­
lalkozó könyvek eladásainak hihetetlen növekedése már közel sem csak
tudományos elmélet (mint egykor volt): „Kezdettől fogva nyilvánvaló,
hogy az istennővel foglalkozó könyvek nem egyszerűen a vallás és a kultúra tör­
ténetéről szólnak, hanem önmagukban véve is egy bizonyos fajta vallási gondol­
kodásmód megnyilvánulásai, mely gondolkodásmód meghatározza mind az elő­
feltevéseiket, mind a végkövetkeztetéseiket ... Az istennővel foglalkozó könyveket
ennek megfelelően hitvallásoknak, íróikat pedig neopogány evangélistáknak kell
tekintenünk.”3839
Az istennőmozgalom és a könyvek célja nem a kereszténység meg­
újítása, mint ahogy hirdetői néha hangoztatják, hanem a teljes átalakí­
tása, az Istenről, Jézus személyéről, az egyház küldetéséről, illetve a
szexualitásról és a házasságról vallott legalapvetőbb hittételek eltávolí­
tása és elpusztítása révén. Mindez a spiritualitás igen individualisztikus
és énközpontú megközelítéséből ered. „A mozgalomnak sokak számára
épp az a lényege”, írja Davis, „hogy önmagukban fedezzék fel az istenséget és
női formában találkozzanak vele”^ Ez egyértelműen tetten érhető
Margaret Starbird könyveiben, melyek említésre is kerülnek A Da
Vinci-kódb'&.n. A The Goddess in the Gospels: Reclaiming the Sacred Peminine

38 Davis, Goddess Unmasked, 86, 87. o.

39 Uo., 94. o.
 A Da Vinci-kód hibáinak feltárása 83

című műve egy érzelmileg túlfűtött, gyakran túlírt beszámoló a szerző

útjáról az ortodox katolicizmustól az istennőközpontú, nárcisztikus
spiritualitásig. Egy bizonyos pillanatról írva, amikor megpillantotta az
abolicionista Harriet Trubman egyik könyvét, Starbird megjegyzi,
hogy hirtelen rájött, újonnan megszerzett tudásának az a célja, hogy
segítsen „kiszabadítani a rabokat”, és addig nem lesz nyugta, míg ki
nem vette részét „a »szent« inkvizíció által évszázadokkal korábban a nyu­
gati civilizációra vert láncok széttöréséből... Akárcsak Harriet Trubmannak,
aki saját szabadsága elnyerése után visszatért délre, hogy segítsen másoknak is
megszökni a rabszolgaságból, nekem is az lesz a feladatom, hogy mindenki
számára hozzáférhetővé tegyem az igazság vizét azáltal, hogy megírom az
archetipikus Menyasszony történetét. »Megismeritek az igazságot, és az igazság
szabaddá tesz benneteket.«”^
Starbird és a többi feminista meg van győződve róla, hogy a keresz­
ténység férfiközpontú vallás, aminek meg kell szabadulnia történelmi,
hagyományos hittételeitől, köztük azoktól is, melyek magának Jézus­
nak a személyéről és tevékenységéről szólnak. Mindezt tömören meg­
ragadja Delorcs Williams feminista teológus megjegyzése: „Nem hi­
szem, hogy kereszten lógó emberekre, csöpögő vérre meg egyéb rémségekre lenne
szükségünk.”^ Annak ellenére, hogy saját történelmi hitelességét hirde­
ti, az istennőmozgalom nem a tényekről szól, hanem az érzelmekről.
„Nem az ókortörténet és a vallás áll az istennő-irodalom középpontjában”, ál­
lapítja meg Bruce S. Thornton, a klasszika-filológia és az ókortörténet
professzora, „hanem a liberacionalista és utópisztikus állítások révén történő
individualista önmegvalósítás. ”A1
Ez teljesen magától értetődő azokból az állításokból, melyeket
A Da Vinci-kódban olvashatunk a gnosztikus Mária Magdolnáról és a
Jézussal való állítólagos intim kapcsolatáról. Természetesen ez a téma
váltotta ki a legnagyobb médiaérdeklődést — 2003 novemberében az
ABC televíziónál még egy teljes órás Jézus, Mária és Da Vinci című mű-*

10 Starbird, Goddess in the Gospels, 138-39. o.

41 Susan Cyre, „Fallout Escalates over ’Goddess’ Sophia Worship”, Christianity Today,
vol. 38, no. 4 (1994. április 4.), 74. 0. Idézi Thornton, Plagues of the Mind, 180. o.
42 Thornton, Plagues ofthe Mind, 185. 0.
84 A Da Vmci-blöff

46A főműsoridőben sugárzott adás tekintélyes részét a

sor is készült.4344
45
Fülöp evangéliuma hitelességéről való elmélkedésnek szentelték. A II.
század végén, vagy a III. század elején keletkezett gnosztikus szöveg­
ben található a következő szakasz: „...Krisztus társa pedig (Már)ia
Magdolna. Az Úr jobban szerette Máriát az összes tanítványánál, és sokszor
megcsókolta (a száját}. A többi asszony látta, hogy mennyire szereti Máriát, és
azt mondták neki: Miért szereted ót jobban mindnyájunknál?" '1'1 Brown re­
gényében a történész Teabing segítőkészen elmagyarázza Sophie-nak,
hogy „a társ szó akkoriban az arát jelentette" (357). Teabing ezután még
további szövegrészeket mutat Sophie-nak, melyek „egyértelműen azt su­
gallták, hogy Magdolna és Jézus között szerelmi kapcsolat volt” (357). Mind­
ez elég ingatag talajon áll, mivel az, ahogyan Brown értelmezi a gnosz­
tikus szövegeket, korántsem felel meg annak, ahogyan a területen te­
vékenykedő tudósok túlnyomó többsége teszi. Antti Marjanen, a The
Woman Jesus Lóvéd: Mary Magdalene in the Nag llammadi Library and
Related Documents^ című könyv írója megállapítja, hogy Mária Mag­
dolna szerepe a gnosztikus írásokban nem szilárd, hanem sok szöveg­
ben más és más. „Nem minden írás enkratikus, nem mindegyik ábrázolja
Mária Magdolnát a kedvenc tanítványként”, írja Marjanen, „és a Jézussal
kötött spirituális házasság elméletét csak Fülöp evangéliuma támasztja
alá.’^ A legtöbb kutató egyetért abban, hogy akik a Jézus feleségének
és a legfőbb apostolnak tartott Mária Magdolnára alapozva próbálnak
meg képet alkotni a korai egyházról, azok kénytelenek szubjektív mó­
don II. és III. századi forrásokból kiemelni egyes elemeket, hogy aztán
visszavetítsék azokat az I. századba.
Amint azt Marjanen egyértelművé teszi, a Fülöp evangéliumából idé­
zett szakasz az egyetlen olyan szöveghely a gnosztikus írásokban, ahol

43 Lásd Cári E. Olson, „Prímé Time Fiasco: ABC Takes on Jesus, Mary, and Da Vin­
ci”, National Catholic Register, 2003. november 16—22.
44 Gospel of Philip, 63:30-64:5. In James M. Robinson, főszerk.,TA Nag Hammadi
Library, 5- átdolgozott kiadás (San Francisco: HarperSanFrancisco, 1988). Magyarul:
Fülöp evangéliuma 111-112, ford. Pesthy Mónika, in: Csodás evangéliumok, szerk.
Dörömbözi János, Budapest, Telosz, 1996, 90. o.
45 Antti Marjanen, The Woman Jesus Lóvéd: Mary Magdalene in the Nag Hammadi
Library and Related Documenls (Leiden, New York: E. J. Brill, 1996).
46 Uo., 14. o.
 A Díi Vinci-foö hibáinak. feltárása 85

Mária Magdolna Jézus társaként szerepel. Továbbá „a Pistis Sophia

mellett Fülöp evangéliuma az egyetlen gnosztikus írás, melyben Mária Mag­
dolna kilétének egyértelmű jellemzésével együtt bukkan fel.’”^ A „Krisztus tár­
sa” kifejezés egyedi, sehol máshol nem használják Jézus többi tanítvá­
nyának jellemzésére. Starbird makacsul állítja, hogy a kifejezés intim
szexuális viszonyt jelöl: „a használt szó kifejezetten házastársi felhangokkal
bír”.^ Bizonyítékképpen Haskinst idézi, aki azt írja, hogy a „társ”-at
jelölő szó „pontosabb fordítása lenne a »partner« vagy »ágyas«, azaz olyan
nő, akivel egy férfinak szexuális kapcsolata van”
Marjanen nem ért ezzel egyet. Bebizonyítja, hogy a koinonosz szót
különböző szövegekben, így az újszövetségi írásokban is más és más
értelemben használják. „A szó értelmezését tovább nehezíti az, hogy a görög
eredeti {koinonosz} nagyon sokféle jelentést felvehet”, magyarázza. „Alapve­
tően olyan személyt jelöl, aki ^közösséget vállal valakivel, vagy megoszt vala­
mit valakivel, osztozik valamin valakivel*. A koinonosz által a társával
megosztott dolog nagyon sok minden lehet, a közös vállalástól vagy tapasztalat­
tól kezdve egészen a közös üzletig.” A kifejezés a Bibliában is a kapcsolatok
széles körét írja le: a házastársit (Mt 2:14), a hitsorsosét (Filem 17), az
evangélium hirdetésében részt vevő (munka)társét (2Kor 8:23) és az
üzlettársét (Lk 5:10).47 50
49
48
A koinonosz szó szerepel Mt 23:30-ban, Lk 5:10-ben, lKor 10:20-
ban és Zsid 10:33-ban is, minden egyes helyen nem szexuális jellegű
kapcsolatot jelölve. így tehát a Fülöp evangéliumában. található szó leg­
jobb értelmezése a spirituális társé vagy hitvesé. Az a szakasz, amire
Brown, Starbird, Haskins és mások Jézus és Mária Magdolna házastár­
si kapcsolatát alapozzák, a legjobb esetben is Mária Magdolna mint
,Jézus földi társa, akivel spirituális kapcsolatban áll” bemutatása.51 Fülöp

47 Uo., 147. 0.
48 Starbird, Goddes in the Gospels, 119. 0.
49 Haskins, Mary Magdalén, 37. o.
50 Marjanen, ILWísw Jesus Lóvéd, 151. o. A biblikus kori görögben a házasságkötésre
általában zgameo szót használták. A menyasszony megfelelője a numphe és a niimphiosz
voltak. A szűz parthenosz, a feleség güné. A társat három görög szóval írták le:
szunekdemosz (útitárs), koinonosz („veled részes”) és szunergosz (munkatárs, „társ a mun­
kában”). Lásd Vine, Expository Dictionary of Biblical Words (Nashville: Thomas Nel­
son, 1985), 115. o.
51 Marjenen, WomanJesus Lóvéd, 154. o.
86 A Da Vmci-blöff

evangéliumának egy másik szakaszában, ahol a csókról esik szó, a csele­

kedet a spirituális szaporodáshoz elvezető egyik spirituális táplálásként
kerül jellemzésre, nem pedig romantikus szerelmi aktusként: „A tökéle­
tesek csók által fogannak és szülnek. Ezért csókoljuk meg mi is egymást, hogy a
köztünk levő kegyelemtől foganjunk.”'*1
Amikor a tanítványok megkérdik, hogy miért szereti Jézus mind­
nyájuknál jobban Máriát, Jézus nem szexuális okokról beszél, hanem
Mária spirituális megvilágosodásáról, amibe eljuttatja az asszonyt.
Egy másik gnosztikus szöveg, Jakab apokalipszise figyelemre méltó pár­
huzamot mutat Eülöp evangéliumáig történetével. Itt a feltámadott
Jézus azáltal osztja meg titkos misztériumait Jakabbal, hogy szájon
csókolja és „Szerelmesem!”-nek nevezi.5256Ez a tett szimbolikus, nem
5455
53
szexuális, „ami Jakab kitüntetett helyzetét ábrázolja. Emellett az Úr ölelése
révén nyeri el Jakab a legfontosabb megvilágosodást, azaz megérti, ki is tulaj­
donképpen a Rejtőzködő.”*'* A gnosztikus szövegösszefüggésben Jézus és
Mária Magdolna csókja a nő kitüntetett helyzetét jelzi, amit nem a Jé­
zussal kötött házassága révén nyert el, hanem azáltal, hogy a többi ta­
nítványnál mélyebben megértette Jézus tanítását. „A csókot tulajdonkép­
pen úgy is fel lehet fogni, mint egy módszert arra, hogy Jézus különleges spiri­
tuális hatalma Magdolnára szálljon.”'*** A lényeg az, hogy a gnosztikusok
számára kettejük kapcsolata kizárólag spirituális, s Máriát Jézus spiri­
tuális párjának tartják.57

52 Gospel ofPhilip, 58:30—59:6 — Fülöp evangéliuma 107 (i. m. 88. o.).

53 Uo. 64:7 = 112 (90. o.).
54 „És megcsókolta a számat és átkarolt, mondván, hogy: ^Szerelmesem, lásd, ki fogom neked
nyilatkoztatni azon dolgokat, amelyeket az eg(ek) sem ismernek, még arkhónjaik sem. Lásd, ki
fogom neked jelenteni azon dolgokat, amelyeket nem ismert az, aki büszkélkedett... nincs más
rajtam kívül. Nem élek magamért, mert én Atya vagyok. Hát nincs énnekem hatalmam min­
den dolog felett? Lásd, minden dolgot kinyilatkoztatok neked... Lásd, én ki fogom neked nyi­
latkoztatni azt, aki titkos. Most pedig nyújtsd ki a kezedet, most ölelj át!«" {The (Secondj
Apocalypse ofJames, 1. http://www.gnosis.org). Magyarul: Jakab apokalipszise 56—57,
ford. Déri Balázs, in: Apokalipszisek, szerk. Dörömbözi János, Budapest, Tclosz,
1997, 67-68. o.
55 Marjanen, Woman Jesus Lóvéd, 159. o.
56 Uo., 169-60. o.
57 „ Valentiniánus kifejezéssel élve Máriát Jézus szizigoszának is tekintették, azaz spirituális
egységet alkot Jézussal. Együtt alkotják a Krisztus és az O egyháza közötti egység mintapéldá­
ját, ami akkor testesül meg, amikor a pneumatikus kiválasztott egyesül pleromatikus párjaival.
 A Da Vmci-feö hibáinak feltárása 87

Ám még ha önmagában véve el is fogadnánk Fülöp evangéliumát,

akkor sem arra az eredményre vezetne, mint amit A Da Vinci-kód és
forrásai állítanak. Ha Jézus és Mária Magdolna házasok voltak, miért
nem fogalmazták meg ezt sokkal egyértelműbben a gnosztikusok? Az
egyik lehetséges válasz az, hogy tartottak az ortodox üldöztetéstől,
ezért fogalmaztak kétértelműen és titkolózva. A gnosztikus írások
azonban tele vannak olyan tanításokkal, melyek nyilvánvalóan össze­
egyeztethetetlenek Jézus Krisztus, e világi élete és az általa alapított
egyház ortodox felfogásával. Összességében a feminista ideológia len­
cséjén át olvasott kétértelmű II. és III. századi gnosztikus szövegek
nem kínálnak bizonyítékot, még szerény bizonyítékot sem arra, hogy
Jézus és Mária Magdolna házasok lettek volna, vagy romantikus kap­
csolatot ápoltak volna.
A Jézus és Mária házassága mellett felhozott érvek természetesen
nem kizárólag a gnosztikus írásokon alapulnak. Népszerű érv az, hogy
mivel Jézus rabbi volt, meg kellett házasodnia, hiszen az I. századi Pa­
lesztinában nem voltak nőtlen rabbik. Jézus azonban semmilyen hiva­
talos címet nem viselt, és hivatalos képzésben sem részesült. Márk
evangéliumában a főpapok és az írástudók megkérdezik Jézust: „Alz-
lyen hatalom birtokában teszed ezeket? Ki adta neked a hatalmat, hogy ilye­
neket tegyél?” (Mk 11:28), János evangéliumában pedig csodálkozva
kérdik a zsidók: „Hogy ismerheti így az írásokat, amikor nem is tanulta?”
(Jn 7:15). A rabbi kifejezést (szó szerint: „én mesterem” tiszteletteljes
megszólításként használták, „ám az i. sz. 70 előtti judaizmusban sok­
kal kevésbé rögzített értelemben alkalmazták, mint később”.5859A szó
hivatalos alkalmazása a hivatalos tanítóra vagy tudósra „valójában a
templom (i. sz. 70-es} lerombolását követó időszakra tehető”?9 A templom

Mária és Jézus kapcsolata kizárólag spirituális. Annak, hogy Jézus megcsókolja Máriát, nincs
szexuális értelme, hanem a különleges lelki táplálék és hatalom átadása metaforikus kifejezésé­
nek kell tekinteni" (uo., 219. 0.).
58 Raymond E. Brown, Joseph A. Fitzmyer és Roland E. Murphy, szerk., The New
Jerome Biblical Commentary (Englewood Cliffs: Prentice Hall, 1990), 1319. o.
59 Dávid Noel Freedman, szerk., Eerdmans Dictionary of the Bibié (Grand Rapids: W.
B. Eerdmans, 2000), 1106. 0.
 A Da Vmci-blöff

lerombolása után ugyanis megnőtt a helyi zsinagógák, s azokkal a

rabbik szerepének jelentősége.6061
A kutatók szerint Jézus megjegyzése arról az emberről, „aki a meny-
nyek országáért önként mond le a házasságról” (Mt 19:10—12), a saját nőt­
len állapotát ért kritikákra adott válaszként született. „Aki fel tudja
fogni, az fogja fel!” — jelentette ki Jézus. Ez Izajás egyik szakaszára utal
vissza, melyben „a heréitek, akik megtartják a szombatot” és „hűségesen ra­
gaszkodnak szövetségemhez”, áldottak lesznek (íz 56:3-5). Pál a Korin­
tusiaknak írt I. levél 7. fejezetében határozottan támogatja a cölibá­
tust, s kijelenti, hogy szeretné, „ha mindnyájan olyanok volnátok, mint én
magam” (lKor 7:7), azaz nőtlenek. „De hát”, teszi hozzá, „mindenki sa­
ját ajándékát kapta Istentől, az egyik ilyet, a másik olyat.” Noha Jézus ko­
rában ritka volt, hogy egy férfi ne nősült volna meg, előfordult az
ilyesmi. A cölibátust nem tiltották és nem ítélték el, ahogyan azt
Langdon állítja (356). Egyesek szerint a nazireusok fogadalmai (Szám
6:1—21; Bír 13:5, 7; 16:17) között szerepelt a cölibátus is, mivel meg­
említik a „különválás napjait”. Jeremiás prófétának Isten parancsolta
meg, hogy ne házasodjon: „Ne végy magadnak feleséget, és ne legyenek fiaid
és lányaid ezen a helyen” (Jer 16:1-2).
A hellenisztikus világban, a Krisztust megelőző két évszázadban a
cölibátus előfeltétele volt a szent helyekre való belépésnek és az iste­
nekkel való kapcsolatfelvételnek. „A kor fontosabb filozófiai mozgalmait
ismerő művelt zsidókra minden bizonnyal hatással volt ez a gazdag hagyo­
mány- és szokásrendszer.”^ Krisztus korában pedig már léteztek olyan
zsidó csoportok és mozgalmak, melyek cölibátust hirdettek. „Az Isten­
nek szentelt magányos életet választó hagyományok máshol is léteztek a

60 Lásd Barbara Geller, „Transitions and Trajectories: Jews and Christians in the
Román Empire”, in The Oxford History of the Biblical Word, szerk. Michael D. Coogan
(Oxford: Oxford University Press, 1998), 586-88. o.
* A magyar bibliafordításokban ezt adják vissza a „fogadalma ideje”, „názírsága ide­
je” kifejezésekkel. lafordi)
61 Freedman, Eerdmans Dictionary of the Bibié, 227. o.
 A Dfl VMci-foö hibáinak feltárása 89

judaizmusban. Az aszketikus esszénusok a cölibátusra helyezett hangsúlyról

voltak híresek.!^2

A Menyasszony és a Vőlegény

Ironikus módon sokan, akik amellett érvelnek, hogy Jézus radikális

feminista volt - vagy első feminista”, legalábbis Teabing szerint
(360) -, aki lelkifurdalás nélkül felforgatta a nemiség és szexualitás
hagyományos fogalmait, egyben amellett is állást foglalnak, hogy Jé­
zus nem mert volna nőtlen maradni, mivel azzal negatív figyelmet
vont volna magára. Ennél sokkal jobb magyarázatot kínál az egyház:
Jézus nem volt Mária Magdolna férje, hanem ő volt a Vőlegény (Mt
9:15; Mk 2:19), aki az egyházat vette Menyasszonyául: „Örüljünk, uj­
jongjunk és dicsőítsük, mert eljött a Bárány menyegzőjének napja. Menyasszo­
nya felkészült... Akkor láttam, hogy a szent város, az új Jeruzsálem alászállt
az égből, az Istentől. Olyan volt, mint a vőlegényének fölékesített menyasz-
szony... Akkor odajött hozzám a hét angyal közül az egyik, az, akinél az
utolsó hét csapással teli hét csésze volt, és megszólított: »Gyere, megmutatom ne­
ked a menyasszonyt, a Bárány hitvesétl«" (Jel 19:7; 21:2, 9). A katolikus
egyház katekizmusa a következőképpen foglalja össze ezt a hittételt:

A „Krisztus az Egyház vőlegénye” képet a próféták előkészítették és

Keresztelő János meghirdette. [Jn 3:29]. Az Úr önmagát „a Vőle­
génynek” nevezi [Mk 2:19]. Az Apostol az Egyházat és minden hívőt,
testének tagját, úgy mutatja be, mint menyasszonyt, akit ő Krisztus­
sal, az Úrral „eljegyzett”, hogy egy Lélek legyen vele [Vö. Mt 22:1-
14; 25:1-13; lKor 6:15-17; 2Kor 11:2], Az Egyház a szeplőtelen
Bárány szeplőtelen menyasszonya [Vö. Jel 22:17; Ef 1:4; 5:27], akit
„Krisztus szeretett”, akiért odaadta önmagát, hogy „megszentelje őt”*

62 Darrell L. Bock, „Was Jesus Married?” Lásd http://www.beliefnet.com, 2004. ja­

nuár. Bock Josephus Flaviusra hivatkozik: A zsidók története 18.1.5.21; A zsidó háború
2.8.2.121-22; illetve Philónra: Hypothetica 11:14-18.
90 A Da Vmci-blöff

[Ef 5:26], akit örök szövetséggel magához kapcsolt, és úgy gondosko­

dik róla állandóan, mint a saját testéről [Vö. Ef 5:29].63

Ez — nem meglepő módon - elfogadhatatlan azon feministák számára,

akik makacsul állítják, hogy Jézus feleségül vette Mária Magdolnát.
Különösnek tűnhet, hogy a szexuális felszabadulás hívei, akik gyakran
szinte tapintható nemtetszést tanúsítanak a férfinemmel szemben,
ennyire ragaszkodnak ehhez a tételhez. Hiszen a házasságot rutinsze­
rűen elvetik a feministák, mint olyan eszközt, ami a nők irányítását és
leigázását szolgálja, és elnyomja teljes szexualitásukat. Jézus és Mária
Magdolna mitikus házasságának lényege azonban nem a házasság jobb
megértésének, vagy a nőiség nagyobb elismerésének elősegítése, ha­
nem az Isten és az ember közötti hagyományos egység lerombolása,
mely egység Jézus és valódi Menyasszonya, az egyház közötti házasság
révén jött létre.
Margaret Starbird írásai nagyon tanulságosak ebben a vonatkozás­
ban, mivel tele vannak kínkeserves magyarázatokkal arra, hogyan tel­
jesíti be Mária Magdolna a szeretett Menyasszony ószövetségi ígérete­
it, s hogyan kell az emberiségnek „újra felfedeznie” a szent nőiséget, el­
vetve „Isten agglegény férfi képét”.6 ‘ A ,férfi Logosznak", füstölög Starbird,
át kell adnia helyét „Érásznak, az istenség menyasszonyi aspektusának”,65
Ez az álláspont szégyentelen narcizmuson és a szenvedő Krisztus iránti
ellenszenven alapul. Starbird azt állítja, hogy az emberiséget „évszáza­
dokon át becsapták”, hogy türelmesen, balgán, Jézus tanításainak és pél­
dájának megfelelően elfogadja a szenvedést. Ez a mentalitás, írja, tette
lehetővé az egyház számára, hogy ellenőrzése alatt tartsa az emberek
többségét, s ez a mentalitás akadályozta meg ugyanezeket az embere­
ket abban, hogy képesek legyenek kialakítani „saját teljességüket és jólé­
tüket”. Ám az elnyomottak nem hagyják már, hogy „gyerekként” bán­
janak velük, hirdeti Starbird, mert „társak” lettek, és lefektették saját
„céljaikat és szabályaikat”. Majd így folytatja: „Lefogok mászni a Logosz-

63 Cathecism of the Catholic Church (CCC), 2. kiadás (Washington: United States

Catholic Conference — Libreria Editrice Vaticana, 1997), no. 796. Magyarul:
http://www.katolikus.hu/katek/kek0073 1 .html
64 Lásd Starbird, Goddess in the Gospels, 145—53. o.
65 Starbird, Ikowízw with the Alabasterjar, 163. o.
 A Dél Vinci-foö hibáinak feltárása 9i

központú keresztről, és újjá fogom szervezni életem az egyensúly mintázata

alapján... ami megmutatkozott nekem.
Mindez sok szempontból segít megmagyarázni azt az ellenszenvet,
amit számos feminista érez a The Templar Revelationtserx „aszexuálisnak
és távolinak” nevezett Szűz Mária iránt.66 69Ezek a feministák gyengé­
6768
nek, engedelmesnek, az alárendelődés megtestesítőjének látják Szűz
Máriát. Az egyik feminista teológus szerint „a nőiség és az alárendelődés
összekapcsolódása" Szűz Máriában „alapvető maradt az egyházi művészetben
és a máriológiában" Ismét előtérbe kerül az egyén egyházfelfogása és
szexualitásfelfogása közötti létfontosságú kapcsolat. A radikális femi­
nista Mary Daly, kiugrott apáca megvetően „háziasított”, szexuálisan
elnyomott istennőnek nevezi Szűz Máriát: „A katolikus Mária nem az
egyedid, szűznemzés útján teremtő Istennő, hanem az Erőszak Totális Áldoza­
taként kerül bemutatásra-elárulásra — halvány származékos jelkép, ami a le­
győzött Istennőt leplezi."G) Daly a későbbiekben acsarkodva így folytatja:
„Mária »szerepének« teológiai minimalizálása ellenére az Istennő mitikus je­
lenléte érzékelhető maradt még ebben az elhalványult és megfordított tükörkép­
ben is. ”70
Susan Haskins a Mary Magdalén: Myth and Metaphor című tanulmá­
nyában úgy véli, hogy Mária Magdolna visszahelyezése az őt megillető
helyre el fog vezetni a kereszténység nőképének „radikális felülbírálá­
sához”. Haskins szerint a katolikus egyház ellenállása a női papokkal
szemben „mélyen rögzült reakciókból származik", melyeket évszázadokon
át a Szűz Mária képét felmutató dogma alakított ki és kondicionált az
egyháziakba. „Talán ideje lenne elismerni a nőiség valódi modelljét”, Mária
Magdolnát, írja, aki „megtestesíti azokat a női tulajdonságokat — az erőt, a
bátorságot és az önállóságot -, amiket az egyház megpróbált a nőknek az álta­
la kreált modellszerepbe, a passzív szűz és anya szerepébe való kényszerítésével

66 Starbird, Goddess in the Gospels, 103. o.

67 Picknett és Prince, Templar Revelation, 61. o.
68 Kari B0rreson, idézi Manfred Hauke, God or Goddess, Feminist Theology: What Is it?
Where Does It Lead? (San Francisco: Ignatius Press, 1995), 186—187. o.
69 Mary Daly, Gyn-Ecology: The Metaethics of Radical Feminism (Boston: Beacon Press,
1978), 84. 0.
70 Uo., 85. o.
92 A Da Vinci-blöff

elnyomni. ” 1 így a feministák számára Mária Magdolna sokkal maga­

sabb rendű, mint Jézus anyja, jegyzi meg Manfred Hauke, mivel
Magdolna „nem kötődik a rend semmilyen fogalmához. Az egyre önállóbbá
váló nők számára tehát nem Mária, hanem Mária Magdolna lesz a szerepmo-
dell.”12

Magdolna és Benjámin

A Da Vinci-kódB'&xs számos olyan megjegyzés található, melyek szem­

mel láthatólag lényegesek a történet szempontjából, ám melyek jelen­
tése és jelentősége nem kerül kifejtésre - egyszerűen csak lógnak a le­
vegőben, indoklás és magyarázat nélkül. Jó példa erre a regény azon
furcsa állítása, hogy Mária Magdolna „Benjámin törzséből” szárma­
zott, azaz királyi vér csörgedezett az ereiben, s hogy a Jézussal kötött
házassága révén „két királyi vérvonalat egyesített, olyan politikai szövetséget
kovácsolva, amelynek alapján törvényes jogot formálhatott a trónra, visszaál­
lítva a Salamon-ház királyságát” (361—362).
Ezek a kijelentések két súlyos problémát vetnek fel. Először is, nél­
külöznek mindenféle történelmi alapot; másodszor, még ha lenne is
bennük valamennyi igazság, mit számítana? Milyen célja, jelentősége,
értelme lenne ma Salamon királyságának? Ha pedig Jézus csak egy
„halandó próféta” volt (340), akkor miért érdeklődött volna iránta,
miért támaszkodott volna rá egy királyi istennő? Ahogyan Francis
George bíboros, Chicago érseke megjegyezte a regény olvasása során:
Jézus nem Isten, de Mária Magdolna egy istennő? Mit akar ez jelenteni? Pia
Jézus nem Isten, miért vett feleségül egy istennőt?”1^ Emellett Jézus korában
nem volt nagyon szokatlan vagy egyedülálló az, ha valaki Dávid ki­
rálytól származott — József egész rokonsága elmondhatta ezt magáról.
Mi több, meglehetősen sokan lehettek, hiszen húsz nemzedék válasz­

71 Haskins, Mary Magdalén, 386., 387. o.

72 Hauke, God or Goddess?, 187. o.
73 Cathleen Falsani, „Cardinal Takes a Crack at The Da Vinci Code”, Chicago Sun-
Times, 2004. január 9. Lásd http://www.suntimes.com.
 A Dü Vinci-kód hibáinak feltárása

tóttá el őket Júda királyaitól, nem is beszélve a babiloni fogság és a Jé­

zus születése között eltelt hat évszázad nemzedékeiről.7475
77
76
A Benjámin törzsére való hivatkozás Az abbé titkából származik,
ami pedig a Dossiers secretsból, a Sion-rend állítólagos titkos irataiból
veszi az információit: „A Dossiers secrets genealógiái között számos láb­
jegyzet és feljegyzés található, amelyek közül néhány kimondottan az ősi Izrael
tizenkét törzsének egyikére, Benjámin törzsére utal.”T) A szerzők azt állítják,
hogy mivel Izrael első királya, Saul Benjámin törzséből származott, ez
a törzs igényt támaszthatott a trónra. „Sault a Júda törzséből származó
Dávid fosztotta meg trónjától. Dávid nemcsak a trónutódlástól, hanem jogos
örökségétől is megfosztotta Benjámin törzsét, amikor Jeruzsálemet tette meg fő­
városává.”11'' A könyv érvelése szerint Jézus azzal, hogy feleségül vett
egy Benjámin törzséből származó nőt, megerősítette „a zsidók
királyakénti” státuszát: „Egy ilyen házasság révén politikai szempontból is
fontos dinasztikus szövetség kovácsolódhatott volna.”1'1
Izrael első királya, Saul Benjámin törzséből származott (lSám
9:10), de Isten végül elfordult tőle engedetlensége miatt, és Dávidot
választotta a helyére (1. lSám 16:1 kk.). Bár a benjaminiták harcias,
vérszomjas törzs hírében álltak,7879nem tartották őket a trón „jogos”
örököseinek; a törzs nem tartozott a királyi vérvonalhoz. Ironikus mó­
don Benjámin és Júda törzsei szoros kapcsolatba kerültek a királyság
korában és a babiloni fogságot követő időszakban: „Benjámin törzse a
József házával ápolt ősi kapcsolatok (Zsolt 80:2), illetve egyik híres fiának,
Saulnak a támogatása (2Sám 2:9; 16:5-8) ellenére a királyság kettészaka­
dása (lKir 12:21) után Júda mellé állt. A királyság korának hátralévő ré­
szében és a babiloni fogság idején Benjámin és Júda törzse alkotta előbb Júda
királysága, később Jehud perzsa tartomány népét (Neh 11:4)”.'9

>l> Júda királysága kb. i. e. 1000-től a babiloni fogságig, azaz i. e 586-ig állt fenn.
75 Baigent, Leigh és Lincoln, Az abbé titka, 268. o. Lásd még 268-274. és 348-52. o.
A Sion-rendről részletesebben lásd jelen köny 8. fejezete, „A Sion-rend blöff’.
76 Baigent, Leigh, és Lincoln, Az abbé titka, 351.0.
77 Az abbé titka írói úgy vélik, Jézus megfeszítése és feltámadása részletesen megter­
vezett csalás volt. Ez általános hiedelem a populáris ezoterikus irodalomban. Lásd
uo., 358-364. o.
78 John L. McKenzie, S. J., Dictionary of the Bibié (New York: Touchstone, 1965,
1995), 89. o.
79 Freedman, Eerclmam Dictionary ofthe Bibié, 166. o.
94 A Da Vmci-blöff

Az abbé titka elismeri, hogy az Újszövetségben „nem találunk utalási

arra, hogy Magdolna melyik törzsből származik.Mindazonáltal valószí­
nűtlen, hogy Benjámin törzséből származott volna, Magdala ugyanis a
Galileai-tó északnyugati partján állt, Eszak-Izraelben, míg Júda és
Benjámin törzsei délen, a Holt-tengertől nyugatra éltek. Az abbé titka
által kínált bizonyíték az, hogy „későbbi legendák” és „más hagyomá-
>,81 • • • //zz
nyok” szerint Magdolna Benjámin törzséből származott — ugyanak­
kor a szerzők egyik legendát vagy hagyományt sem idézik, és forrásu­
kat sem tüntetik fel. Igen valószínű, hogy X—XII. századi prédikáto­
rokra és szentéletrajz-írókra utalnak. A XI. században Római Humbert
állította egyik prédikációjában Magdolnáról, hogy „stirpe regiáMA
származott”, azaz királyi házból. Egy X. századi clunyi prédikáció kirá­
lyi örökösnek nevezi, egy XII. századi ciszterci szöveg szerint pedig
Mária Magdolna „anyja, F.ucharia. Izrael királyi házából, származott, míg
apja, Teofil nemes szatrapák sarja volt, j amellett Szíria helytartója". A kö­
zépkori hagiográfia egyik leghíresebb alkotása, az Aranylegenda
Szüroszt nevezi meg Mária apjaként, Máriát magát magdalainak tart­
ja, Lázárt Jeruzsálem egyik fele urának, Betániát pedig Márta birtoká-
nak — ami mind remek legenda, ám történelmi szempontból tévedés.
A Jézus és Mária Magdolna állítólagos házasságához fűződő politi­
kai szövetséget nemcsak hogy nem lehet bizonyítékokkal alátámaszta­
ni, de értelme sem lett volna ennek a szövetségnek. Jézus nemegyszer
egyértelműen kijelentette, hogy nem földi királyságot jött alapítani, és
nem is a római uralmat akarja megdönteni. Nem e világi volt az ő ki­
rálysága, a bűnt és a halált jött legyőzni, nem pedig helytartókat és
császárokat. Amikor Pilátus kihallgatta, Jézus a következőképpen be­
szélt királyságáról:

Pilátus visszament a helytartóságra, maga elé hívatta Jézust, és meg­

kérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” Jézus ezt felelte: „Magadtól
mondod ezt vagy mások mondták neked rólam?” „Hát zsidó vagyok
én? — tört ki Pilátus. — Saját néped és a főpapok adtak kezemre. Mit

S0 Baigent, Leigh, és Lincoln, Az abbé titka, 352. o.

81 Uo.
82 Jansen, Making ofthe Magdalén, 149- o.
 A Da Vinci-kód hibáinak feltárása 95

tettél?” Jézus így válaszolt: „Az én országom nem ebből a világból va­
ló. Ha ebből a világból volna országom, harcra kelnének szolgáim,
hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innen való.”
(Jn 18:33-36)

Összefoglalásul: többen érveltek azzal a céllal, hogy megingassák az

egyik alapvető keresztény hittételt: Jézus küldetésének és királyságá­
nak jellegét. Ha Jézus csak egy halandó próféta volt, aki megházaso­
dott, hogy megszilárdítsa földi, politikai királyságát, akkor kudarcot
vallott és a kereszténység hazugság, csalás. Ám akárcsak korábban,
azok, akik zavaros ezoterikus elméletekkel állnak elő a „valódi” Jézus­
ról, ebben az esetben sem mutatnak fel bizonyítékokat, tényeket, tör­
téneti forrásokat. Az ideológiának ez esetben sem sikerül a valóság fölé
kerekednie.

AÍjoí füst van, ott... füst van

Hiteles bizonyítékokkal nem támasztható alá, hogy Jézus megházaso­

dott, hogy Mária Magdolna királyi vérből származott, vagy hogy ők
ketten dinasztikus szövetségre léptek volna. Azt viszont számos bizo­
nyíték támasztja alá, hogy akik ezeket az elméleteket hirdetik, azok
mindenféle alap vagy logikus magyarázat nélkül is hajlandók ezt tenni.
Margaret Starbird, a The Woman ívith the Alabaster Jár című köny­
vében leírja, milyen módszertant alkalmazott Jézus és Mária Magdolna
állítólagos házasságának kutatása során. Miközben anyagot gyűjtött
könyvéhez, „azzal az előfeltevéssel éltem, hogy ahol füst van, ott tűz is
van.”** Elméleteit számos egymástól független bizonyíték támasztja
alá, érvel, tehát joggal veheti komolyan azokat. Lenni kell bennük va­
lami igazságnak, hiszen egyébként „miért ábrázolnák Jézus és Mária
Magdolna kapcsolatát különlegesen intimként és különleges jelentőségűként ” az
olyan filmek, mint a Godspell — Isteni rockjáték, a Jézus Krisztus Szuper­
sztár vagy a Krisztus utolsó megkísérlésed

83 Starbird, Woman ívith the Alabaster Jár, xxi. o.

84 Uo.
96 A Da Vmci-blöff

A fent említett könyvben, illetve a The Goddess in the Gospels című­

ben felsorakoztatott egyéb bizonyítékok között szerepelnek nyakate-
kert hivatkozások pogány vallásokra, ezoterikus és okkult műalkotá­
sokra, gnosztikus szövegekre, tarot-kártyalapokra és numerológiára.
„Természetesen nem tudom bizonyítani”, ismeri el a szerző, „hogy a Grál-
eretnekség tanai igazak — hogy Jézus megházasodott, vagy hogy Mária Mag­
dolna volt gyermekei anyja. Még azt sem tudom bizonyítani, hogy Mária
Magdolna volt az a nő az alabástromedénnyel, aki megkente olajjal Jézust
Betániában.” Ez azonban nem jelent számára problémát. „Azt viszont
igazolni tudom, hogy ezek egy a középkorban széles körben elterjedt eretnekség
tanai; hogy ennek az eretnekségnek a nyomai számos művészeti és irodalmi al­
kotásban fellelhetők; hogy ezt az eretnekséget hevesen támadta a római egyház
hierarchiája; és hogy ez az eretnekség a szüntelen üldöztetések ellenére is fenn­
maradt. ” 5
Téves tanok és eretnekségek azonban gyakran fennmaradnak, hogy
aztán a későbbi korok más szemszögből vizsgálva sokféleképpen érté­
keljék át őket. A kérdés az, hogy mi igaz belőlük. Sokkal több bizonyí­
ték utal arra, hogy Jézus nem volt házas, és sokkal többen hittek eb­
ben a történelem során. Ha a füst az igazság próbája, akkor a törté­
nelmi, ortodox keresztény tanítás izzó máglya, ami elemészti a modern
kori feministák, wiccahívők és neopogányok által gyújtott egyetlen
szál gyufát. Jézus vagy házas volt, vagy nem. Mária Magdolna vagy
egy rosszindulatú rágalomhadjárat áldozata volt, vagy nem. Vagy is­
tennő volt, vagy nem. A Da Vinci-kód vagy hiteles és tényszerű Jézus
és Mária Magdolna ábrázolása tekintetében, vagy nem. A bizonyíté­
kok azt mondják, hogy „Nem!”

85
Uo.
 3. FEJEZET

Krisztus és A Da Vinci-kód

{Jézus] halandó ember volt... nagy és hatalmas próféta, de ember. Ha­

landó.
Leigh Teabing, történész A Da Vinci-kódVwx

Az evangéliumok és az intézményesült kereszténység Jézus-képe végső

soron hiányos.
Az abbé titka

Mindmáig keresztények milliói nem vesznek tudomást azokról a bizo­

nyítékokról, melyek igazolják, hogy az Újszövetség mítoszok, kitalált
történetek, összekeveredett tanúságtételek és más hagyományokból
átvett motívumok keveréke.
The Templar Revelation

Ha helyes az, ahogyan A Da Vinci-kód Jézus Krisztust ábrázolja, akkor

a keresztények akár golfozni is eljárhatnak vasárnap reggelente, és be-
tehetik Bibliájukat a kamrába. Noha Dán Brown saját állítása szerint
valamilyen nem hagyományos értelemben vett keresztény, regénye
mindent megtesz, hogy meggyőzze olvasóit arról, hogy Krisztus nem
méltó arra az imádatra, figyelemre és csodálatra, amiben kétezer éve
részesül. Természetesen nincs semmi új a regény azon kijelentésében,
hogy Jézus csak egy ember volt, semmi több - ez az elképzelés körül­
belül Jézus saját kora óta létezik. „A világban volt”, állítja János a meg­
testesült Igéről evangéliuma bevezetőjében, „általa lett a világ, mégsem
ismerte föl a világ” (Jn 1:10).
Brown azonban szemmel láthatólag nem elégszik meg azzal, hogy
megkérdőjelezze Jézus isteni mivoltát. Körülbelül A Da Vinci-kód kö­
zepén, Sophie, Langdon és Leigh Teabing történész hosszas, az utóbbi
otthonában zajló beszélgetése során találunk egy fontos párbeszédet —
98 A Da Vmci-blöff

valójában előadást (339)- Ebben Teabing a következő kijelentéseket

teszi:

1. Jézus isteni mivoltát legelőször a niceai zsinaton vitatták meg és

szögezték le.
2. Ezt megelőzően senki - még Jézus hívei sem - hitték, hogy Jézus
több lett volna „halandó prófétánál” és nagy embernél. Eddig a
sorsdöntő eseményig senki sem hitte, hogy Jézus Isten fia lett vol­
na.
3. Ezt az álláspontot a niceai zsinaton vetették fel és szavazták meg
{„viszonylag szoros szavazással”). A zsinatot Constantinus császár hív­
ta össze azzal a céllal, hogy megszilárdítsa a saját és a katolikus
egyház „új vatikáni hatalmi bázisát”.
4. Ennek következtében a magukat kereszténynek vallók csak a kato­
likus egyház „közbeiktatott szent csatornáján” keresztül „nyerhettek
megváltást".

A következő fejezetben részletesen meg fogjuk vizsgálni Constantinus

császár és a niceai zsinat szerepét.1 Ez a fejezet azzal a kijelentéssel fog­
lalkozik, hogy i. sz. 325 előtt senki sem hitte, hogy Jézus isteni lény
volt, s hogy ez az elképzelés egy pogány római császár fejében született
meg. A téma jelentősége magától értetődő: ha Brown nem téved, ak­
kor a kereszténység és a katolikus egyház csalás, hiszen mindkettő Jé­
zus isteni mivoltának tanán alapul. És viszont, ha Brown téved, akkor
ez újabb bizonyíték arra, hogy A Da Vinci-kód, illetve Brown állítása,
hogy a regény történelmileg hiteles és alapos kutatásokon nyugszik,
hazugság.
Mi tehát a helyzet Teabing azon kijelentésével, hogy i. sz. 325-ig -
azaz közel három évszázaddal Jézus földi élete után — senki sem hitte,
hogy Jézus több lett volna egy „halandó prófétánál” és egy „nagy és
hatalmas embernél”: Figyeljük meg, hogy Teabing személy szerint
nem utasítja el Jézus isteni mivoltát (pedig sokan ezt teszik), és azt
sem állítja, hogy bizonyos modern kori kutatók tagadják, hogy Jézus
isteni lény lett volna (sok kutató ezt teszi), hanem azt mondja, hogy

1 Lásd 4. fejezet, „Constantinus, a pogányság és Nicea”.

 A Da Vinci-fax) hibáinak feltárása 99

Jézus első hívei — a Jézus korát követő három évszázad keresztényei -

hittek abban, hogy Jézus nem isteni lény, hanem egyszerű „halandó”.
Ez egyfelől komolyan aláássa Teabing, mint történész szereplő hitelét,
hiszen minden történész tudja, legyen keresztény vagy sem, hogy a ko­
rai keresztények egyértelműen úgy hitték, hogy a názáreti Jézus vala­
milyen módon isteni lény, lévén „Isten fia” és a feltámadott Krisztus.
Az i. sz. 325-ös niceai zsinat központi kérdése valójában nem az volt,
hogy Jézus egyszerű ember vagy valami több lehetett-e, hanem az,
hogy miként kell értelmezni isteni mivoltát - amit még az eretnek
Arius is elismert —: Teljes mértékben isteni lény volt? Egyenrangú volt
a Fiú az Atyával? Kisebb isten volt? Mit jelent az, hogy a Fiú „egyszü­
lött”, ahogyan azt János evangéliuma több helyen kijelenti (Jn 1:14,
18; 3:16, 18)?
Még Brown két fő forrása a Jézusról, Constantinusról, a pogányság­
ról és a niceai zsinatról tett kijelentések kapcsán — Az abbé titka és a
The Templar Revelation1 — sem állítja, hogy i. sz. 325 előtt senki sem
hitte, hogy Jézus isteni lény lett volna. Mi több, Az abbé titka írói még
csak nem is tagadják ennek a lehetőségét; őket csak az érdekli, hogy
feleségül vette-e Mária Magdolnát. „Bár mi magunk nem tudjuk elfogadni
Jézus isteni mivoltát, következtetéseink akadályoznak meg másokat abban,
hogy továbbra is higgyenek benne. Nem lehet elfogadható indokokat találni
annak alátámasztására, hogy Jézus miért ne házasodhatott volna meg, és miért
ne lehettek volna gyermekei úgy, hogy eközben megőrizte isteni természetét.1,5
A The Templar Revelation írói másképp látják; noha elismerik, hogy
Jézust „Isten fiának” nevezték első hívei, szerintük ez tévedés volt, és
, Jézus nem annyira Isten fia, mint inkább az Istennő odaadó fia volt” Á Köz­
ponti tételük az, hogy Jézus „lényegében egyiptomi misszionárius”
volt, aki az egyiptomi pogány Izisz/Ozirisz misztériumkultuszt akarta*

2 Michael Baigent, Richard Leigh és Henry Lincoln, Holy Blood, Holy Grail (1982;
New York: Deli, 1983, magyarul: Az abbé titka: szent Grál, szent vér, ford. Zombori
Vera, Generál Press, 2000), illetve The Templar Revelation: Secret Guardians of the True
Identity of Christ (1997, New York: Simon & Schuster, 1998). Mindkettő említésre
kerül A Da Vinci-kód 366. oldalán, és a regényben mindvégig nyilvánvaló, hogy
Brown támaszkodik rájuk.
3 Baigent, Leigh és Lincoln, Az abbé titka, 423- o.
4 Picknett és Prince, Templar Revelation, 297. o.
100 A Da Vmci-blöff

hirdetni. „Nem kereszténység az a vallás, amit Isten egyszülött fia, aki meg­
halt bűneinkért, megalapított”, írják, „hanem Izisz és Ozirisz imádata más
köntösben. Am ebből hamarosan egy Jézus köré szerveződő személyi kultusz
lett.”56 Mindkét könyv egyetért abban, hogy Jézus fő célja a politikai
hatalom megteremtése volt, hogy nem halt meg a kereszten, és hogy
feltámadása okos, aprólékosan kidolgozott csalás volt — s ezen állítások
mindegyike vagy közvetett, vagy közvetlen formában szerepel A Da
Vinci-kódb'A.w.
A lényeg az, hogy Teabing állításai, melyek szemmel láthatólag
Brown álláspontját is tükrözik, nem pusztán hamisak, hanem még
Brown fő forrásaiban sem lelnek igazolásra. A Da Vinci-kód annyiban
megegyezik a The Templar RevelationwA és Az abbé titkávA, hogy a tör­
ténelmi, hitvalló kereszténységet hazugságnak, hataloméhségből és a
Jézussal kapcsolatos igazság — hogy egyszerű halandó volt, vagy nagy­
ra törő politikai célokat dédelgető házasember, vagy egy egyiptomi
misztériumvallás főpapja - elnyomásának vágyából fogant, részletesen
kidolgozott csalásnak tartja. A maga módján mindkét könyv tagadja
Jézus halálát és feltámadását, megváltó művét, és egy egyedülálló nép,
az egyház megalapítását, amit nem az etnikai hovatartozás, a nem
vagy a társadalmi helyzet, hanem Jézus Krisztusnak, az istenembernek
az egyedülálló műve köt össze. „Hiszen az Isten fiai vagytok a Jézus
Krisztusba vetett hitben”, mondja az apostol a galatai keresztényeknek.
„Mert mindannyian, akik megkeresztelkedtetek Krisztusban, Krisztust öltötté-
tek magatokra. Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy
nő, mert mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban” (Gál 3:26—28). ’

5 Uo., 301. o. Lásd 4. fejezet, „Constantinus, a pogányság és Nicea” válaszul arra a

vádra, hogy a kereszténység pogány misztériumvallásokból vette át központi tanté­
teleit és szokásait.
6 Jelen könyv keretein túlmutatna a Krisztus halálában és feltámadásában való ke­
resztény hit magyarázata és megvédése. Néhány ismeretterjesztő könyv a témában:
William Lane Craig, The Són Rises: Historical Evidence fór the Resurrecion ofJesus (Chica­
go: Moody Press, 1981) és Knowing the Truth about the Resurrection (Ann Arbor:
Servant Books, 1988); Norman L. Geisler, The Battle fór the Resurrection (Nashville:
Thomas Nelson, 1992); Peter Kreeft és Rónáid K. Tacelli, Handbook of Christian
Apologetics (Downers Grove: InterVarsity Press, 1994); C. S. Lewis, Aíere Christianity
(1942; New York: Macmillan, 1978) és Náracles: A Preliminary Study (1947; New
 A Dfl Vinci-foö hibáinak feltárása 101

Jézus isteni mivolta: az Újszövetség tanúságtéteíe

Nagyszámú és egyértelmű bizonyítékok támasztják alá, hogy a korai

keresztények már Jézus korában úgy hitték, hogy a názáreti Jézus is­
teni lény. J. N. D. Kelly, az elismert kutató azt írja nagy hatású ta­
nulmányában, az Early Christian Doctrinesban, hogy ,,{a niceai zsinatot
megelőző évszázadokban} az volt a szinte általános keresztény meggyőződés,
hogy Jézus Krisztus isteni és emberi lény volt. A legegyszerűbb hitvallás a »Jé­
zus az Úr« volt (Róm 10:9; Fii 2:11), s az apostoli korra elmélyült és kibon­
takozott a jelentése."1 Jézus valóban próféta volt, magyarázza Kari Adam
német teológus, de az evangéliumok ábrázolásában sokkal több is an­
nál: „Kétségtelen, hogy a kanonikus evangéliumok magát Jahvét (Istent) látták
Jézus személyében. Az evangéliumok szerint Jézus annak tudatában gondolko­
dik, érez és cselekszik, hogy ő nem egyszerűen egy elhivatott, mint a többi prófé­
ta, hanem magának Istennek a történelmi megtestesülése és megnyilvánulása. ”s
Az Újszövetség tele van explicit és implicit bizonyítékokkal arra,
hogy Jézus és hívei tudták, Jézus nem pusztán egyszerű halandó. Máté
evangéliumának születéstörténetében találunk egy idézetet az ószövet­
ségi Izajás prófétától: „íme a szűz fogan és fiat szid, Emmámtól lesz a neve.
Ez azt jelenti: Velünk az Isten” (Mt 1:23). Ugyanebben az evangélium­
ban megtalálható Jézus megkeresztelésének leírása: amint Jézus feljött
a víz alól, „megnyílt az ég, és látta, hogy az Isten Lelke mint galamb leszállt
és föléje ereszkedett. Az égből szózat hallatszott: »Ez az én szeretett Fiam, aki­
ben kedvem telik«” (Mt 3:16-17).
János evangéliumában találjuk a Jézus isteni mivoltáról szóló leg­
erősebb állítások zömét. A határozottan teológiai jellegű bevezetés le­
szögezi: „Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, ő volt
kezdetben Istennél. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett" (Jn
1:1—3). Az Ige Jézus, a megtestesült Fiú: „S az Ige testté lett, és közöttünk
élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igaz­
ság tölt be" (Jn 1:14). Később, miután feldühítette a zsidó hatóságokat*

York: Macmillan, 1967); Lee Strobel, The Case fór Christ: A Journalist's Personal
lnvestigation of the Evidence fórJesus (Grand Rapids: Zondervan, 1998).
7 J. N. D. Kelly, Early Christian Doctrines, 5. átdolgozott kiadás (San Francisco:
Harper & Row, 1978), 138. o.
8 Kari Adam, The Christ ofFaith (New York: Pantheon Books, 1957), 59- o.
102. A Da Vinci-blöff

a sabbath napján végzett tevékenységével, Jézus élete veszélybe került,

„hisz nemcsak hogy megszegte a szombatot, hanem az Istent is Atyjának nevez­
te, j így egyenlővé tette magát az Istennel” (Jn 5:18).
János evangéliumának 8. fejezete ismét határozottan megerősíti Jé­
zus isteni mivoltát. Miután vitába keveredett a vallási vezetőkkel Ab-
rahám kapcsán,- Jézus leszögezi: „Abrahám, a ti atyátok örült, hogy meg­
láthatja napomat. Meg is látta, és örült neki” (Jn 8:56). A vezetők felhá­
borodottan válaszolják: „Ötvenesztendős sem vagy, .f láttad Abrahámot?”
(Jn 8:57). „Bizony, bizony, mondom nektek”, feleli Jézus, „Mielőtt Abrahám
lett, én vagyok” (Jn 8:58). Ezzel magára vonja a tömeg haragját, meg­
próbálják megölni, mivel észreveszik, hogy a Mózesnek az égő csipke­
bokorban megnyilvánuló Isten — „Jahve” vagy „Én vagyok” — nevét
használja magára (1. Kiv 3:14).
Jézus nemcsak olyan kijelentéseket tett és olyan cselekedeteket haj­
tott végre (például halottakat támasztott fel és betegségeket gyógyí­
tott), amik egyenértékűek az isteni mivolt kinyilatkoztatásával, hanem
feltámadása is szolgálatának és üzenetének (beleértve a saját isteni mi­
voltára vonatkozó kijelentéseket is) isteni bizonyítéka volt. Jézus ra­
gaszkodása saját maga isteni mivoltához két dolog közül csak az egyi­
ket jelentheti: „Vagy azt kell hinnünk, hogy személyében Isten jött el hoz­
zánk, vagy istenkáromlóként keresztre kell szögeznünk. Harmadik lehetőség
nincs.’® Jézus hívei számára feltámadása szilárd, egész életüket megvál­
toztató bizonyítéka volt annak, hogy Jézus az volt, akinek mondta
magát — Isten fia. Ezt ragadja meg János evangéliumában Tamás
apostol története is. A megfeszítés és a feltámadás után Jézus megjele­
nik tanítványainak (Jn 20:19-23), de „A tizenkettő közül az egyik, Ta­
más, vagy melléknevén Didimusz, nem volt velük, amikor megjelent nekik Jé­
zus” (Jn 20:24). Nyolc nap múlva Jézus ismét megjelenik a tanítvá­
nyoknak, s ez alkalommal Tamás is velük van. Látva Jézust, megérint­
ve a sebeket a kezén és az oldalán, „Tamás fölkiáltott: »En Uram, és Iste­
nemé” (Jn 20:28).

9 Horst George Pöhlmann teológust idézi William Lane Craig, IFz// The Reál Jesus
Please Stand Up? A Debate between William Lane Craig andJohn Domnic Crossan (Grand
Rapids: Baker Books, 1998), 26. o.
 A Da Vinci-fod hibáinak. feltárása 103

A négy evangéliumból számos egyéb példát lehetne még idézni,

köztük azt a több mint negyven szakaszt, amiben Jézust „Isten fiának”
nevezik (lásd Mt 11:27; Mk 12:6; 13:32; 14:61-62; Lk 10:22, 22:70;
Jn 10:30; 14:9); Jézusnak tulajdonítják a bűnök megbocsátására való
hatalmat (Mk 2:5—12; Lk 24:45—47); Jézust egynek és azonosnak
mondják az Atyával (Jn 10:30; 12:45; 14:8-10), és Jézus csodákat
tesz, például feltámasztja Lázárt halottaiból (Jn 11). Még ha az olvasók
úgy is vélik, hogy a tanítványok tévedtek, vagy hogy Jézus egy sarla­
tán volt, ahhoz nem sok kétség fér, hogy a tanítványok isteni lénynek
tartották őt, nem pusztán halandó prófétának.
Jézus isteni mivoltának hasonló megerősítései megtalálhatók Pál és
a többi újszövetségi szerző kanonizált írásaiban. Pál a korinthoszi egy­
háznak Jézus keresztre feszítése után egy nemzedékkel írt első levelé­
ben leszögezi, hogy „nem mondhatja senki: »Jézus az Úr«, csak a Szentlélek
által" (lKor 12:3). A Filippieknek írt levélben azt mondja, hogy „0 Is­
ten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolog­
nak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell" (Pil 2:6). Paradox módon a
Fiú hajlandósága az emberré válásra vezet el ahhoz az egyetemes hit­
valláshoz, hogy „az Atyaisten dicsőségére... Jézus Krisztus az Úr” (Fii
2:11). Pál első levele a keresztény hitben fiatal fiához, Timóteushoz,
megfogalmazza azt a nyomatékos kijelentést, miszerint „Urunk, Jézus
Krisztus... a boldog és egyedüli uralkodó, a Királyok Királya és Urak Ura,
aki egyedül halhatatlan, aki megközelíthetetlen fényességben lakik, akit senki
nem látott, s nem is láthat; övé a dicsőség és az örök hatalom! Ámen” (lTim
6:15-16).
A Biblia utolsó könyve, a Jelenések könyve (vagy Apokalipszis)
örök, győzedelmes, feltámadott királyként és megváltóként ábrázolja
Jézust — ami ismét csak elég távol áll egy „halandó prófétától”. Ami­
kor János meglátta Jézust, „mint egy halott a lába elé rogytam, de megérin­
tett jobbjával, és megszólított: »Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó...«” (Jel
1:17). Az „első és az utolsó” cím azon címek egyike, amiken az Ószö­
vetség nevezi Jahvét, az egyetlen igaz Istent: „Ezt mondja Izrael Királya
5 Megváltója, a Seregek Ura: Én vagyok az első és az utolsó, rajtam kívül
nincs más isten” (íz 44:6; 1. íz 41:4, 48:12). A Jelenések könyvében két­
szer szerepel a cím Jézus kapcsán (Jel 2:8 és 22:12—13). Az utóbbi sza­
kaszban, a könyv lezárásában Jézus így beszél magáról: „En vagyok az
104 A Da Vmci-blöff

alfa és az ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég” (Jel 22:13). Ugyan­

ezt a nyelvet beszélte az Úr Isten a könyv elején (Jel 1:8), nyilvánvaló
és szándékos kapcsolatot hozva létre Isten és Jézus Krisztus isteni mi­
volta között.1011

A fcirdi keresztéiig írók tanúsága

A legkésőbb a II. század elején keletkezett11 újszövetségi könyvek ta­

núsága már önmagában cáfolja Teabing azon kijelentését, hogy Cons­
tantinus és a niceai zsinat előtt Jézust egyetlen híve sem tartotta több­
nek halandónál. Azonban ott van még számos keresztény szerző i. sz.
100 és a IV. század között keletkezett művének tanúsága amellett,
hogy hittek Jézus isteni mivoltában. Ezek az írások egyrészt bizonyít
ják, hogy mit hittek valójában Jézusról a kereszténység első három év­
századában, másrészt felbecsülhetetlen értékű kontextust biztosítanak
azon teológiai viták és csaták számára, melyekkel — legalábbis részben
— a niceai zsinat foglalkozott.

Antiochiai Ignác (kb. 50-kb. 117) Antiochia püspöke volt; egyes el­
méletek szerint Pálhoz hasonlóan megtérése előtt talán üldözte a ke­
resztényeket. 12 Amikor elfogta a római hadsereg, Rómába szállítása
közben hét levelet írt az epheszoszi, a magnéziai, a trallesi, a római, a
filadelfiai és szmirnai egyházaknak, illetve egyet Polükarposznak (kb.
69-kb. 155), Szmirna püspökének. Az epheszosziaknak szóló levelé­
ben így ír: „Van egy Orvos, aki áll testből és lélekből; aki teremtetett és nem
teremtetett; aki testben létező Isten; aki valódi élet a halálban; aki van Máriá-

10 Jézus isteni mivoltát vizsgáló ismeretterjesztő művek: Kari Adam, The Són of Mán
(New York: Image, 1960); Kreeft és Tacelli, Handbook of Christian Apologetics\ Peter
Kreeft, Fundamentals of the Faith (San Francisco: Ignatius Press, 1988); Lewis, Mere
Christianity és Miracles\ Frank J. Sheed, What Difference Does Jesus Make? (New York:
Sheed and Ward, 1971); és Strobel, Casefor Christ.
11 Lásd Raymond E. Brown, Joseph A. Fiztmyer, Roland E. Murphy, szerk., New
Jerome Biblical Commentary (Englewood Cliffs: Prentice Hall, 1990), 1043—54. 0.
12 F. L. Cross és E. A. Livingstone, szerk., The Oxforcl Dictionary of the Christian
Church, 3. kiadás (New York: Oxford University Press, 1997), 817. o.
 A Da VÍKci-foö hibáinak feltárása 105

tói és Istentől; aki előbb lehetséges, majd lehetetlen, a Mi Urunk Jézus Krisz­
tus.”^
Ugyanebben a levélben azt is mondja olvasóinak, hogy „mindent úgy
kell tennetek, mintha ő (Jézus) bennünk lakozna. így az ő templomai leszünk,
őpedig bennünk lesz Istenünkként — mint ahogyan Istenünk is."U Ezután ki­
jelenti: „Mert a mi Istenünk, Jézus Krisztus Isten rendelése szerint Mária mé-
hében, Dávid magvától, de a Szentlélek által fogant. Megszületett és megke-
reszteltetett, hogy megtisztítsa a vizet." Emellett Ignác a szmirnaiaknak
írott levelében „Krisztus Istennek” nevezi Jézust.13 1516
14

Szent Jusztinusz vértanú (kb. 100—kb. 165) pogány családban szüle­

tett és harmincéves kora körül vált kereszténnyé. Epheszoszban tanító
keresztény filozófus volt, majd Rómába költözött, ahol iskolát is nyi­
tott. Jusztinusz a keresztény hit egyik vezető apologétája volt a II. szá­
zadban; megvédte a keresztény tanokat — így a Jézus isteni mivoltában
való hitet is — a pogány filozófusokkal szemben. Mivel nem volt haj­
landó hódolni a pogány istenek előtt, több tanítványával együtt elfog­
ták, bántalmazták majd lefejezték a rómaiak. Az Első Apológiáim így
ír: .Jézus Krisztus az egyetlen Fiú, akit Isten nemzett, lévén az 0 Igéje és első­
szülötte és hatalma; és az 0 akarata szerint emberré válva megtanította ne­
künk mindezeket, hogy megtérítsük és megjavítsuk az emberiséget.”^ A Párbe­
széd a zsidó Trifónnal című művében részletesebben is megvédelmezi
azon meggyőződését, hogy Jézus Isten:

- Ám ha ismernéd, Trifón - folytattam -, őt, aki az, amit Ezekiel

egykor a nagytanács angyalának és embernek nevezett, Dániel ember­
fiának, Izajás gyermeknek, Dávid Krisztusnak és Istennek, sokan pe­
dig Krisztus és kőnek, Salamon bölcsességnek, Mózes Józsefnek,
Júdának és csillagnak, Zakariás keletnek, megint Izajás szenvedőnek
és Jákobnak és Izraelnek, és jogarnak és virágnak és sarokkőnek és Is­
ten fiának, akkor nem káromolnád Ót, aki most eljött, megszületett,

13 Antiochiai Szent Ignác, Efezusiaknak írt levél, 7. fejezet.

14 Uo., 15.
15 Antiochiai Szent Ignác, Szmirnaiaknak írt levél 10.
16 Szent Jusztinusz, Első Apológia, 23. szakasz.
ioő A Da Vmci-blöff

szenvedett és a mennybe ment; aki ismét el fog jőni, s akkor a te ti­

zenkét törzsed gyászba borul. Mert ha értenéd, amit a próféták írtak,
akkor nem tagadnád, hogy O volt Isten, az egyetlen, magától való,
kimondhatatlan nevű Isten fia.17

Szardiszi Melito (mh. kb. 190) Szardisz püspöke volt, s ennél többet
nemigen tudunk róla. Legtöbb műve töredékes formában, esetleg más
keresztény szerzők műveiben idézve maradt ránk. Melito amellett állt
ki, hogy Jézus egyszerre volt Isten és ember:

Semmiképpen sem szükséges értelmes emberekkel beszélve Krisztus

megkeresztelkedés utáni tetteit felhozni bizonyítékul arra, hogy lelke
és teste, emberi természete olyan volt, mint a miénk: valós és nem je­
lenésszerű. Krisztus megkeresztelkedés utáni tettei, különösen csodái a
testében lakozó istenség világát jelzik és bizonyítják. Lévén Isten és
tökéletes ember, pozitív bizonyítékát adta kettős természetének: isteni
mivoltának a megkeresztelkedését követő három évben véghezvitt
csodákkal, emberi mivoltának a megkeresztelkedését megelőző har­
minc esztendőben, mely során testi állapotának megfelelő módon el­
rejtette isteni mivoltának jeleit, noha ő volt a minden idők előtt létező
igaz Isten.18

Ireneusz (kb. 130-kb. 200), Lyon püspöke az egyik legfontosabb

Nicea előtti keresztény író, és Valentinus gnosztikus teológus (mh. kb.
165) elszánt ellenfele volt. Főműve az Adversus haereses (Az eretnekségek
ellen). A valentiniánusok gnosztikus dualizmusával szemben érvelve
Ireneusz sok időt töltött azzal, hogy részletesen megmagyarázza azt a
keresztény hittételt, miszerint Jézus Isten. Magyarázatában hosszú ki­
jelentések szerepelnek, mint a következő is, melyben elítéli azokat,
akik úgy hiszik, Jézus pusztán egy halandó volt:

S ismét, akik úgy tartják, hogy Ő {Jézus} csak egy hétköznapi ember
volt, s József nemzette, azok megmaradva a régi engedetlenség köte­

17 Szent Jusztinusz, Párbeszéd a zsidó Trifónnal, 126. fejezet.

18 Szárdiszi Melito, töredék Sinaita Anasztaziosz ÚtazAitaZójából, 13-
 A Da Vinci-kód hibáinak feltárása 107

lékében, a halál állapotában leledznek, mert nem csatlakoztak még az

Atyaisten Igéjéhez, s a szabadságot sem nyerték még el a Fiú révén...
A Szentírás nem tanúsítaná ezen dolgait, ha a többiekhez hasonlóan Ó
is csak közönséges ember lett volna. O azonban mindenki mással
szemben a Mennyei Atyától született, a kiváló Szűz által. A Szentírás
mindkét vonatkozásban tanúságot tesz mellette: hogy e világi, szen­
vedésre képes ember volt; hogy szamárcsikón ült; hogy ecetet és epét
ivott; hogy megvetette a nép, s megalázkodott még halálában is, és
hogy O a szent Úr, a Csodálatos, a Tanácsos, a külsejében Szépséges,
és a Fenséges Isten, ki eljőve a felhőkön az emberek ítéleteként - a
Szentírás mindezt megjövendölte Oróla.19

Alexandriai Kelemen (kb. 150-kb. 215), görög teológus, több fontos

mű, így az Intés a görögökhöz írója. Ebben a művében azt tanítja, hogy
„Egyedül 0 (Jézus) egyszerre Isten és ember, s minden jónak a forrása”-2021
il­
letve kijelenti: „Látszólag megvetve, ám valójában csodálva {Jézus} az en­
gesztelő, a Megváltó, vigasztaló, az isteni Ige, ő az igaz Isten, s a világegyetem
Ura mellett áll ő, mert ő volt az egyszülött Fia”n Hasonló álláspontra he­
lyezkedett a nagy afrikai egyházatya, Tertullianus (kb. 160-kb. 225).
Szerinte „egyedül Isten bűn nélkül való. Az egyetlen bűn nélkül való ember
Krisztus, mert Krisztus is Isten.”22 Egy másik művében Jézus Krisztus is­
teni és emberi jellegének viszonyát tárgyalja: „Szubsztanciáinak eredetei
emberként és Istenként mutatja őt: az egyiktől született, a másiktól nem szüle­
tett. ”23 Origenész alexandriai tudós és teológus (kb. 185—kb. 254), aki
több száz könyvet írt, i. sz. 225 körül azt mondta, hogy „bár {a Fiú}
Isten volt, testet öltött; és emberré léve megmaradt annak, ami volt: Istennek. ”2425
Körülbelül ugyanekkor írta a teológus Hippolütosz (kb. 170—
kb. 236), hogy „csak {Isten} Igéje való önmagától, j mri ő is Isten, eggyé
válva Isten lényegével. ”23

19 Ireneusz, Az eretnekségek ellen, 3- könyv, 29:1, 2.

20 Alexandriai Kelemen, Intés a görögökhöz, 1:7:1.
21 Uo., 10:110:1.
■" Tertullianus, A lélek tanúságtétele, 41:3.
23 Tertullianus, Krisztus testéről, 5:6—7.
24 Origenész, Az alapelvekről I, Előszó, 4. o.
25 Hippolütosz, Az eretnekségek cáfolata 10:33.
108 A Da Vmci-blöff

Számos példát sorolhatnánk még fel, de ezt a részt Thaumatur-

gosz (vagy Csodatevő) Szent Gergely (kb 213—kb. 270) pontoszi
püspök egyik művének részletével zárjuk le, részben azért, mert jól
kapcsolódik a niceai zsinathoz és niceai—konstantinápolyi krédóhoz.
Gergely görög egyházatya volt, pogány családból származott és
Origenész útmutatása nyomán lett kereszténnyé. Hitvallás című mű­
vében a következőket mondja:

Egyetlen Isten van, az élő Ige Atyja, aki az 0 létező Bölcsessége és ha­
talma és Örök Képmása: a tökéletes Egyszülött tökéletes Nemzője, az
egyszülött Fiú Atyja. Egyetlen Úr van, az egyetlen és egy Isten, az Is­
tenség képmása és hasonlósága, a teremtő Ige, a mindent felfogó Böl­
csesség, az egész teremtést formáló Hatalom, az igaz Atya igaz Fia, a
Láthatatlan Láthatatlanja, az Örökkévaló Örökkévalója. És egyetlen
Szentlélek van, aki Istentől fogva létezik, és a Fiú által testesül meg: a
Fiú Képmása^ a Tökéletes Tökéletes Képmása; az Élet, az élők Oka; a
Szent Forrás; a Szentség, a Megszentesülés Elhozója vagy Vezető]^ aki­
ben a mindenek fölött és mindenben lévő Atyaisten megtestesül, és a
Fiúisten, aki mindenben van. Tökéletes a Háromság, dicsőségben és
örökkévalóságban uralkodik, meg nem oszlik, el nem fordul egymás­
tól... És így sem a Fiú nélkülözte az Atyát, sem a Szentlélek a Fiút;
hanem örökkön és változás nélkül ugyanaz a Háromság lakozik min­
denhol.26

Mennyei istenember, vagy elrabolt próféta?

Az egyházatyáktól származó idézetek (és még sok hasonló) ékesen bi­

zonyítják, hogy Jézust már a niceai zsinat előtt is sokan isteni lénynek
tartották. Amint azt látni fogjuk, ezek az idézetek és a bennük megfo­
galmazott hittételek szilárd, logikus hidat alkotnak Jézus és a IV. szá­
zadban, először Niceában (i. sz. 325), majd Konstantinápolyban (i. sz.
381) megfogalmazott hitvallás között.

26 Thaumaturgosz Szent Gergely, Hitvallás.

 A Dd VÍMci-foö hibáinak feltárása 109

A patrisztikus híd mellett az Újszövetség és a korai keresztény szer­

zők tanításai szintén segítenek választ adni Brown regényének két,
egymással összefüggésben álló kijelentésére. Az egyik az, hogy a korai
egyház „ellopta” Jézust valódi híveitől, s irreális, természetfölötti lény-
nyé tette; a másik az, hogy a történelmet a „győztesek” írták - azaz a
keresztények és az egyház. Hosszas előadása közepén Teabing közli
Sophie-val, hogy Constantinus azért tette istenné Jézust, hogy megszi­
lárdítsa hatalmát, és hogy Jézus nem halandóként, hanem Messiásként
volt létfontosságú mind az egyház, mind az állam számára. A kutatók
szerint, folytatja Teabing, „az őskeresztény egyház lényegében ellopta Jézust
eredeti híveitől”, Jézus evangéliumára pedig ráborította „az istenség meg-
közelíthetetlenné tévő palástját”, megszilárdítva és kiterjesztve ezzel ha­
talmát (340).
Amint azt a gnoszticizmusról szóló fejezetben láttuk,27 teljesen té­
ves az az ábrázolás, mely szerint a korai keresztények ellopták a Jézus­
ról szóló igazságot és Istent csináltak Jézusból, míg a gnosztikusok Jé­
zus emberi mivoltát hangsúlyozták. Sőt ennek épp az ellenkezője az
igaz, mivel a négy evangélium Jézus-ábrázolása tele van konkrét tör­
ténelmi tényekkel, társadalmi és politikai információkkal és logikus el­
beszéléssel — mindezek viszont teljes mértékben hiányoznak a legtöbb
gnosztikus írásból. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy történelmi­
leg minden alátámasztható, amit az Újszövetség állít Jézusról, de a lé­
tező történelmi bizonyítékok alátámasztják az Újszövetség elbeszélé-
✓ 28
set.
Nem szabad erről megfeledkeznünk, miközben megvizsgáljuk
Brown azon álláspontját - amit mind Teabing, mind saját kijelentése­
iből megismerhetünk —, miszerint a történelmet a győztesek írták.

27 Lásd 1. fejezet, „Gnoszticizmus: A Da Vinci-kód hitvallása”.

28 „Nem lehet a kanonikus evangéliumokban megörökített Jézus személyének és tevékenységének
minden részletét történelmi bizonyítékokkal alátámasztani. Mindazonáltal a rendelkezésünkre
álló bizonyítékok különösen a szinoptikus hagyomány általában vett hitelességét igazolják.
Amikor a források újra és újra hitelesnek bizonyulnak, ha ellenőrizni lehet őket, akkor félrete-
hetjük kételyeinket azokban az esetekben is, melyekben nem lehet ellenőrizni őket. Erre mondják
gyakran azt, hogy az evangéliumok történelmi hitelességének kérdésében a bizonyítás terhe a ké­
telkedőké" (Craig L. Blomberg, „The Jesus of History and the Christ of Faith:
Harmony or Conflict?”, in: Craig, 'Will The ReálJesus Please Stand Up?, 114. .0.).
IIO A Da Vinci-bíöff

Teabing azelőtt mondja ezt Sophie-nak, mielőtt leszögezné, hogy „a

vesztes megsemmisül”, és hogy „a történelem, természeténél fogva, mindig egy­
oldalú beszámoló” (37O).2930A Washington Post egyik cikke arról számol
be, hogy Brownnak ugyanez a meggyőződése.

A történelmet [mondja Brown] a „győztesek” írják, azok a társadal­

mak és hitrendszerek, melyek hódítottak és fennmaradtak. Ám mi
még ennek a részrehajlásnak az ismeretében is azzal mérjük egy-egy
gondolat pontosságát, hogy megvizsgáljuk, mennyire esik egybe a lé­
tező történelmi feljegyzésekkel. „Ma már számos történész hiszi {hozzám,
hasonlóan), hogy egy adott elképzelés történelmi hitelességének felmérése során
legelőször egy sokkal mélyebb kérdést kellene feltennünk magunknak: »Mennyi­
re hiteles történelmileg maga a történelem?«,AQ

Ismét csak felszínre bukkan Brown zavaros gondolkodása. Egyfelől a

történelem nem megbízható, nem fogadható el igazságként, másfelől a
történelmet használjuk az igazság mércéjéül. Ezzel a megközelítéssel
semmilyen történelmi eseményt nem lehet megérteni, hiszen alapját a
gyanakvás jelenti mindennel szemben, ami ellentmondani látszik a
személyes ideológiának. Az, hogy Brown a „győztesekre” hivatkozik,
azt jelzi, hogy már ítéletet alkotott meggyőződései alapján - nem pe­
dig a lehető legjobban megértett történelmi alapján. Olyan ez, mintha
azt mondanánk valakinek, hogy „azért nem bízom benned, mert nem
kedvellek”, s ezzel egy időben azt is, hogy „nem kedvellek, mert nem
bízom benned”. Akármiért is, de Brown nem szereti a kereszténységet

29 Teabing mégis azonnal hozzáteszi, hogy a titkos Sangreal-dokumentumok „Krisz­

tus történetének másik oldalát mondják el", ami azt jelenti, hogy mégsem semmisültek
meg a vesztesek és a történelem mégsem egyoldalú beszámoló.
30 Roxanne Roberts, „The Mysteries of Mary Magdalene: 'The Da Vinci Code'
Resurrects a Debate of Biblical Proportions”, Washington Post, 2003. július 20. Lásd
http://www.washingtonpost.com. Brown hozzáteszi: „Nem vagyok teljesen meggyőződve
arról, hogy a történelem megismerhetetlen... Olyan korba lépünk, amiben mindent megkérdője­
lezünk. A múltban a tudást tekintélyek adták tovább; most mi keressük és fedezzük fel ma­
gunknak.” Ezzel tulajdonképpen két dolgot állít: én vagyok az egyetlen megbízható
tekintély, és sokkal okosabb vagyok, mint bárki a történelem során. Brown nézeteit
átitatja az a posztmodern kultúra, mely nem hisz semmiben, csak abban, hogy joga
van nem hinni semmiben.
 A Da Vinci-kód hibáinak feltárása in

és a katolikus egyházat; így hát a történelem hamis és téves, mert a

kereszténység és a katolikus egyház nézeteit támasztja alá. Nem szereti
azt, ahogyan az egyház ábrázolja Jézus Krisztust, így hát az ezt az áb­
rázolást igazoló bizonyítékokat csak a „győztesek” hamisíthatták.3132
A kereszténység létezésének első három évszázada során természetesen
nem a „győztes” volt a pogány római világ viszonylatában. Ha valaki,
hát akkor a keresztények valódi „vesztesek” voltak: szinte állandó ül­
döztetést, megvetést és sok esetben halált kellett elszenvedniük. Ab­
ban a három évszázadban a kereszténység nem élvezte a császár és az
állami intézmények támogatását.
Brown nincs egyedül abban, hogy nem tartja sokra az egyházat és
annak valódi történetét, a Jézusról vallott nézetei pedig sok hasonlósá­
got mutatnak a Jézus Szeminárium vagy a Róbert W. Fűnkhöz, John
Dominic Crossanhoz és Marcus Borghoz hasonló kutatók nézeteivel —
ők a „történelmi Jézus” úgynevezett kutatásának szélsőségesebb, pe­
remhelyzetben lévő művelői. A Jézus Szeminárium legtöbb tagja nagy
általánosságban egyetértene Teabing és Brown megjegyzéseivel.
Róbert Fűnk, a Jézus Szeminárium alapítója kijelentette: „Fel akarjuk
szabadítani Jézust. A legtöbb ember csak a mitikus Jézust akarja. Nem akar­
ják a valódi Jézust. Olyasvalakit akarnak, akit imádhatnak. A kultikus Jé-
zust." Marcus Borg szerint a valódi Jézusnak nem sok köze van az
evangéliumokban ábrázolt Jézushoz: „Azoknak a »fennkölt címeknek« a
nagy része (ha nem az összes), melyeken a keresztény hagyományban Jézust is­

31 Szakszerűbben fogalmazva Brown megközelítése a számos feminista bibliakutató

által alkalmazott „gyanakvás hermeneutikájának” egyik változata. Ez azt jelenti,
hogy az újszövetségi írásokhoz hasonló szövegeket nem lehet és nem szabad névérté­
ken venni, hanem annak tudatában kell értelmezni, hogy erősen elfogultak a nőkkel
szemben. Ezért hirdeti Elisabeth Schüssler Fiorenza feminista tudós a „képzelet
hermeneutikáját”, melynek célja az, hogy megszabadítsa olvasóit a patriarchális
perspektíva korlátjaitól. Lásd Philip Jenkins, Hidden Gospel: How tbe Search fór Jesus
Lost Its Way (New York: Oxford University Press, 2001), 88. o. Jenkins a követke­
zőképpen foglalja össze ezt a perspektívát: „Posztmodern szemszögből nézve maguk a szö­
vegek nem rendelkeznek semmiféle autoritással, r csak annyiban bírnak értékkel, amennyiben
szólnak az olvasóikhoz” (88-89. o.). A kérdés végső soron nem az igazság, hanem az,
hogy valami igaz-e számomra.
32 Idézi Douglas Groothuis, Searching fór the Reál Jesus in an Age of Controversy
(Eugene: Harvest House, 1996), 17-18. o.
112. A Dfl Vinci-blöff

merik, nem magától Jézustól származik. Nem beszélt magáról és nem gondolt
magára »lsten fiaként«, »az Atyával egyként«, »a világnak világosságaként«,
»az út, az igazság és az életként«, vagy »a világ megváltójaként«.
Amint az Borg megjegyzéséből is kiolvasható, annak érdekében,
hogy „kiszabadítsák” Jézust a katolikus egyház és a „fundamentalista ”
protestantizmus karmaiból, Fűnk és társai azt állítják, hogy az evangé­
liumok nagy része kitaláció, vagy radikálisan átszerkesztett szöveg, s
az elbeszélésnek csak egy nagyon kis százaléka vezethető vissza a „va­
lódi” Jézusig. A Fűnk és a Jézus Szeminárium által írt The Acts ofJesus:
The Search fór the Authentic Deeds ofJesus című könyv (csak egy a szerve­
zet kiadásában megjelenő, látszólag végtelen számú kiadvány közül)
bevezetésében a következő áll:

A Jézus Szeminárium második, 1991-től 1996-ig tartó szakaszában a

tagok 176 esemény 387 leírását vizsgálták meg, melyek nagy részének
Jézus a főszereplője, bár időnként Keresztelő János, Simon Péter vagy
Júdás is felbukkan bennük. A 176 esemény közül csak tíz kapott vö­
rös besorolást (a vörös jelzi azt, hogy a tagok viszonylag biztosak ben­
ne, hogy az esemény valóban megtörtént). További tizenkilenc kapott
rózsaszín besorolást (a rózsaszín azt jelenti, hogy az esemény valószí­
nűleg megtörtént). A vörös és rózsaszín események együttesen (26) a
16 százalékát teszik ki az összesnek (176). Ez valamivel kevesebb,
mint az öt evangélium vörös és rózsaszín besorolást kapó mondásainak
- főleg példabeszédek és aforizmák - 18 százalékos aránya.33 34

A Jézus Szeminárium a közönségkapcsolatok (a csoport tagjai színes

gyöngyökkel szavaztak a mondások és történetek hitelességéről) és a
bálványromboló tudományosság - vagy sok kritikus szerint áltudomá­
nyosság — keverékeként a média kedvence volt az 1990-es években.
Luké Timothy Johnson, a The Reál Jesus: The Misguided Quest fór the
Historical Jesus and the Truth of the Traditional Gospels és a Living Jesus:

33 Marcus J. Borg, „Me and Jesus - The Journey Home: An Odyssey”, The Fourth R,
vol. 6, no. 4. (1993. július—augusztus). Lásd http://www.westarinstitue.org.
34 Róbert Walter Fűnk, The Acts ofJesus: The Search fór the Authentic Deeds ofJesus (San
Francisco: HarperSanFrancisco, 1998). Lásd http://www.westarinstitute.org/Jesus_
Seminar/jesus_seminar.html.
 A Da Vinci-fejö hibáinak feltárása 1T3
Learning the Heart of the GospeP5 című könyvek írója szarkasztikusán
megjegyezte, hogy a szeminárium egy olyan Jézust teremtett, aki
„amolyan tanszéki kövület... multikulturális, befogadó, politikailag korrekt,
nem zavaróan isteni, nem beszél szenvedésről és áldozatról. Az a fajta kedves
fickó, aki mindenkit meghív az asztalához, és nem kér semmit. ”i(> Más szóval
nagyon hasonlít A Da Vinci-kódtwx bemutatott Jézushoz — ahhoz a Jé­
zushoz, aki barátságos a XXI. századi amerikaiakkal és nem követel
tőlük túl sokat.
A Jézus Szeminárium megalakulásakor, 1985-ben mondott nyitó­
beszédében Fűnk kijelentette: „Amire készülünk, ahhoz bátorság kell, mint
mondtam. Olyasvalamit feszegetünk, ami milliók számára szent, j ezért mindig
a szentségtörés határán fogunk járni. Fel kell készülnünk az általunk keltett
ellenségesség elviselésére. Ugyanakkor munkánk, amennyiben gondosan és ala­
posan végezzük., a szabadságot fogja elhozni másik milliók számára. Ez utób­
biakért dolgozunk.'0’ Mint oly gyakran (és mint A Da Vinci-kód), azok,
akik a bevett keresztény hit aláásásán dolgoznak, szabadságharcosok­
nak, sőt az igazság márírjainak képzelik magukat (már a legtöbbjük
nem hisz abban, hogy bármiféle szilárd igazságra rá lehetne bukkani).
Mindeközben azokat, akik tartják magukat a hagyományos keresztény
tanokhoz, fundamentalistáknak, vakbuzgóknak és szűk látókörű bi-35 37
36

35 Luké Timothy Johnson, The Reál Jesus: The Misguided Quest fór the Historical Jesus
and the Truth of the Traditional Gospels (San Francisco: HarperSanFrancisco, 1996), és
Living Jesus: Learning the Heart of the Gospel (San Francisco: HarperSanFrancisco,
1999). Johnson könyvei jó bevezetést nyújtanak a szeminárium kritikájába. Lásd
még Ben Witherington III, The Jesus Quest (Downers Grove: InterVarsity Press,
1997), 42—57. o. és N. T. Wright, Jesus and the Victory of God (Minneapolis: Fortress
Press, 1996), 29—35. o.
36 Allison O. Adams, „The Gospels according to Luké”, Emory Magaziné, 1996. ősz.
Lásd http://www.emory.edu/EMORY_MAGAZINE/fall96/johnson.html . Meg kell
jegyeznünk, hogy bár Funkot, Crossant, Borgot és társaikat sok világi „vezető kuta­
tónak” tartja a bibliakutatás területén, álláspontjuk a kisebbséget képviseli a törté­
nelmi Jézust tanulmányozó Újszövetség-kutatók körében. Raymond E. Brown,
Joseph Fitzmyer, Luké Timothy Johnson, Richard B. Hays — akik aligha nevezhetők
fundamentalistának vagy őskonzervatívnak — egyaránt komoly kritikával illették a
Jézus Szeminárium módszereit és következtetéseit.
37 A Jézus Szeminárium alapítójának, Róbert Funknak a nyitóbeszéde a csoport első
találkozóján, 1985. március 21—24., Berkeley, Kalifornia. Lásd http://www.
westarinstitue.org.
114 A Dd Vmci-bíöff

gottoknak nevezik. Brown szavaival élve ezt azt jelenti, hogy a katoli­
kus egyház tele van hazugsággal, csalással és gonosz tervekkel, hogy
elnyomja az igazságot. Ezt mondja Teabing Sophie-nak az egyház erő­
szakosságáról, fenyegetéseiről, rejtőzködéséről, hazugságairól és félre­
vezetéséről. „Az egyház ma már nem alkalmaz keresztes lovagokat, akik le­
mészárolják a hitetleneket”, jelenti ki, „de ettől még nem csökkent a meggyőző­
ereje. És nem csökkent az álnoksága sem” (585).
A szeminárium által teremtett „szabadság” lényegében nem lett
más, mint az arra való szabadság, hogy minden kutató olyan képet fes­
sen Jézusról, amilyet csak akar, illetve „szabadulás” a krédótól és a
dogmától — az a fajta szabadság, amit A Da Vinci-kód. mindvégig ma­
gasztal. Ugyanezt fogalmazza meg tudományosabb formában Elaine
Pagels a The Gnostic Gospels és a Beyond Belief című művekben. Ez
utóbbi borítóján a következők olvashatók: „Pagels bebizonyítja, hogy a
kereszténység lényege sokkal többről szól, mint bármilyen adott hiedelemrend­
szerről”, és „az Isten-keresés késztetése túlárad minden egyes hagyomány szűk
partjain”. Legyenek bármilyen eltérőek is egymástól bizonyos vonatko­
zásban, A Da Vinci-kód, a Jézus Szeminárium és a Beyond Belief egy-
aránt az egyház által dogmákból és doktrínákból emelt fal mögött véli
felfedezni a Jézusról szóló igazságot; egyaránt úgy vélik, hogy az „or­
todoxia” szűk és korlátozó kifejezés - sőt unalmas és ötlettelen is. Egy­
aránt állítják, hogy megközelítésük a szabadságé és az izgalomé. Ez a
megközelítés korántsem új; már száz évvel ezelőtt felütötte a fejét,
amikor az ifjú G. K. Chesterton, egykor maga is ateista, megírta mára
klasszikussá vált Orthodoxy című könyvét, és felhívta a figyelmet arra,
milyen veszélyekkel jár az ortodoxia elhagyása a tévedés őrületéért:

Az embereknek támadt egy ostoba szokása: úgy beszélnek az ortodo­

xiáról, mint valami nehéz, esetlen, biztonságos dologról. Azonban so­
ha nem létezett még olyan veszélyes és izgalmas dolog, mint az orto­
doxia. Az ortodoxia az ép elme: márpedig épelméjűnek lenni mindig
drámaibb, mint őrültnek... Az lenne igazán egyszerű: beleesni a téve­
dések és túlzások valamelyik nyitott csapdájába, melyeket a divatok és*

38 Elaine Pagels, The Gnostic Gospels (1979; New York: Vintage Books, 1989), és
Beyond Belief: The Secret Gospel ofThomas (New York: Random House, 2003).
 A Da Vinci-kód hibáinak feltárása 115

a szekták helyeztek el a kereszténység történelmi ösvényén. Elbukni

mindig egyszerű; az ember végtelen számú szögben bukhat el, de csak
egy szögben állhat egyenesen. A gnoszticizmus vagy a Christian
Science csapdáiba zuhanni valóban egyszerű és könnyű lenne. Az elke­
rülésük. .. nos, az az igazi kaland.39*

Az eretnekség természete és jelentése

Azok, akik vissza akarják helyezni a „veszteseket” a történelemben az

őket megillető helyre, tudják, hogy meg kell változtatniuk az eretnek­
ség közfelfogását. Pagels azzal rehabilitálja a gnosztikus eretnekeket,
hogy nem hívőknek, hanem keresőknek nevezi őket — olyan emberek­
nek, „akik Istent keresik”.Ebből a szemszögből a valódi hit a keresés­
ről és a választásról szól - nem a bizonyosságról és a dogmáról. Az
eretnekség ebben a megközelítésben az ortodox katolicizmustól eltérő
dolgok választása, helyes választás a hierarchia, a struktúra és a dogma
által a történelemre erőltetett hamisságokkal szemben.
A Da Vinci-kódkyM\ Langdon elmondja Sophie-nak, hogy aki Cons­
tantinus állítólag átalakított evangéliumai helyett a „tiltott” gnoszti­
kus evangéliumokat választotta, „azt eretneknek bélyegezték” (341). Azt
állítja, hogy az eretnek szó is ekkor, a niceai zsinatot követő években
keletkezett. „A latin haereticus szó választást jelent”', jegyzi meg. „Azok,
akik Krisztus eredeti történetét »választották«, lettek a világ első eretnekei”
(342).
Nyilvánvaló, hogy Brown itt a The Templar Revelation egyik szaka­
szára támaszkodik, mely megjegyzi, hogy „az eretnekség szó eredetileg tu­
lajdonképpen csak azt jelentette, hogy választás”, majd utal arra, hogy a ki­
fejezés a niceai zsinaton alakult ki.41 Ám az „eretnekség” szó valójában
több évszázaddal Constantinus kora előttről, sőt Krisztus kora előttről
származik. Például „Josephus Flavius is ezt a megnevezést (aireszisz')

39 G. K. Chesterton, Ortbodoxy, in The Collectecl Works of G. K. Chesterton, 1. kötet (San

Francisco: Ignatius Press, 1986), 305-6. 0.
10 Pagels, Beyond Belief, 28—29. o.
41 Picknett és Prince, Templar Revelation, 237-238. o.
n6 A Da Vinci-blöff

alkalmazza a Makkabeusok kora óta Júdeábán élő három nagy vallási

szektára: a szadduceusokra, a farizeusokra és az esszénusokra (Bel. Jud.
II, viii, I; Ant. XIII, v9).”42 A szó az ógörög aipect^-ből (fairesziszí
ered, ami valóban azt jelenti, hogy „választás”, „választott dolog” vagy
„vélemény”. Az ókorban, ideértve a Krisztus utáni I. és II. századot is,
a kifejezés gyakran jelölte egy adott filozófiai iskola vagy „szekta” ta­
nait; így használja az ApCsel 5:17; 15:5; 24:5, 14; 26:5; 28:22.4344Az
Újszövetség azonban olyan csoportokra vagy pártokra is alkalmazza a
szót, melyek megosztottságot és nézeteltérést okoztak a korai egyház­
ban. Pál ezzel a szóval beszél az lKor 11:19-ben és a Gál 5:20-ban a
„szakadásiról, illetve a Tit 3:10-ben a „tévtanítóról”. A szó megtalál­
ható Péter II. levelében is: „De akadtak a nép körében hamis próféták is,
ahogy a ti körötökben is föllépnek majd hamis tanítók, akik romlásba döntő
tévtanokat terjesztenek, j még megváltó Urunkat is tagadják, j ezzel gyors
pusztulást vonnak magukra” (2Pét 2:1).
Antiochiai Szent Ignác i. sz. 110 körül így hivatkozott az eretne­
kekre: „Tartózkodjatok az idegen tápláléktól", inti a tralliaiakat, „ami alatt
az eretnekséget értem" Az epheszosziaknak írott levelében „szek-
tásodásról” szól, ami alatt azt érti, hogy egyesek hazugságokat beszél­
nek Jézus Krisztusról.45 Valószínűleg mindkét utalás a doketistákra
vonatkozik, akik nem ismerték el Jézus emberi mivoltát, hanem úgy
hitték, hogy csak embernek tűnt, látszott.4647
Ireneusz klasszikus művé­
48
ben, az i. sz. 180 körül írt Adversus haeresesben. leszögezi, hogy „legjobb
képességem szerint, bátorsággal és tiszta szívvel közreadom azoknak a vélemé­
nyét, akik ma eretnekséget terjesztenek.”^1 Ezek közé tartoztak: „Valentinus,
aki saját iskolájában alkalmazta a »gnosztikusnak« nevezett eretnekek elve­
it”.^8 $ mintegy 150 évvel Constantinus és a niceai zsinat előtt a

42 „Heresy” in The Catholic Encyclopedia. Lásd http://www.newadvent.org.

13 Lásd Oxford Dictionary of the Early Church, ’ó. kiadás (Oxford: Oxford University
Press, 1997), 758. o., és Vine’s Expository Dictionary of Biblical Words (Nashville:
Thomas Nelson, 1985), 303. o.
44 Antiochiai Szent Ignác, Levél a tralliaiaknak 6.
45 Antiochiai Szent Ignác, Levél az epheszosziaknak 6.
46 Görög, doceo — „én látszom”.
47 Ireneusz, Adversus haereses, 1. könyv, bev., 2.
48 Uo., I, 11:1.
 A Da Vmci-foö hibáinak feltárása H7

gnosztikus vezetőket és tanaikat eretneknek bélyegezték, mert azzal

ellentétes hittételekct választottak, mint amiket a Jézus és apostolai ál­
tal alapított egyház.
Végezetül, Tertullianus i. sz. 200 körül megírta a De praescriptione
haereticorum {„Kz eretnekek elleni orvosság”) című művét; valószínűleg
ekkor használták először az „eretnek” szót latin nyelven:

A kor, amelyben élünk, olyan, mintha még ettől a feddéstől is eltánto­

rítana minket, olyan, hogy nem szabad meghökkennünk az eretnek­
ségeken (melyekből van bőségesen), nem szabad meglepődnünk léte­
zésükön, mert megjövendölték, hogy ezek el fognak jőni; s az a tény
se döbbentsen meg senkit, hogy néhányak hitét meg fogják ingatni,
mert a végső okuk a hit próbára tételének megengedése révén az,
hogy megkapja a lehetőséget az „elismertségre” is.49

A Da Vinci-kód azon állításával szemben, hogy „azok, akik Krisztus ere­

deti történetét választották, lettek a világ első eretnekei”, a Constantinus ko­
rában elítélt eretnekek az ariánusok voltak - nem pedig a gnosztiku-
sok, ahogyan arra Brown utal.50

49 Tertullianus, Depraescriptione haereticorum 1.

50 Lásd 4. fejezet, „Constantinus, a pogányság és Nicea”.
 4. FEJEZET

Constantinus, a pogányság és Nicea

Nagy Constantinus alatt Róma államvallása a pogány napimádat volt,

melynek élete végéig Constantinus volt a főpapja.
Az abbé titka: szent Grál, szent vér

A keleti ortodox egyház Constantinust szentnek és „az apostolok tár­

sának” nevezi. ... A kereszténységnek időnként erős férfiak kellettek,
Constantinus is nagy hasznára vált.
H. W. Crocker III, Triamph:
The Power and Glory ofthe Catholic Church.

Nagy Constantinus. A név egy sereg, gyakran ellentmondásos és álta­

lában vitatott képet idéz fel: az egyház pártfogója, megtért, pogány,
igazi keresztény, titkos pogánypártoló. A Constantinus személyéről,
igazi hitéről, a katolikus egyházhoz fűződő viszonyához és a keresz­
ténységre gyakorolt hatásáról évtizedek óta ádáz vita folyik. Sok ke­
resztény szemében ő testesíti meg az összes rosszat, ami az ókori és ke­
resztény egyház és államközi viszonyról elmondható. Mások szemében
a halált megvető bátorságot jelképezi, ő a megtért, aki hajlandó koc­
káztatni a szárnyait bontogató keresztény hitért.
Bár talán soha nem lesz egészen tiszta képünk Constantinusról, azt
a történészek többsége elfogadja, hogy összetett személyiség, és erős,
néha kegyetlen uralkodó volt (rejtélyes körülmények hatására kivégez­
tette feleségét és egyik fiát). Látható - és látszólag hiteles — szenvedé­
lyes kereszténységét nem mindig vezérelte teológiai tudás és jámbor
bölcsesség. Az is kétségtelen, hogy a kereszténység sorsát Constantinus
alapvetően befolyásolta és megváltoztatta. A lényegi kérdés természe­
tesen az, miféle, helyes vagy helytelen befolyást gyakorolt-e a császár.
A Da Vinci-kód Constantinus uralkodását kulcsfontosságú forduló­
pontként mutatja be a kereszténység és a keresztény világ történeimé­
12.0 A Da Vinci-blöff

ben. Sokkal vitathatóbb azonban a császárról, mint hataloméhes kép­

mutatóról és machiavelliánus, a kereszténységhez pusztán politikai ér­
dekből kötődő uralkodóról rajzolt regénybeli portré {„nagyon jó üzletem­
ber volt”, jópofáskodik Teabing [338}). Teabing, a történész „egész életé­
ben pogánynak” (337-338) minősíti Constantinust, akiről nem keveseb­
bet állít, mint:

1. Halálos ágyán, akarata ellenére keresztelték meg.

2. Főpapja volt a Sol Invictus, azaz a Legyőzhetetlen Nap imádatának,
mivel Róma hivatalos vallása a „napkultusz" volt.
3. Constantinus kizárólagos célja az volt, hogy egyetlen vallás révén
egyesítse a Római Birodalmat, ő maga nem volt hívő keresztény.
4. Róma és a birodalom pogányáit keresztény hitre térítette „egyfajta
hibrid vallás" létrehozásával, melybe összeolvasztotta a keresztény­
séggel a pogány „szimbólumokat, jeles napokat és szertartásokat”.
5. Jézusból, a halandó emberből „istenfiút” csinált, hogy bebetonozza
a katolikus egyház ellenőrzését Jézus személye fölött (338-340).1

1 Ezek az állítások részben vagy egészben a Michael Baigent, Richard Leigh és Henry
Lincoln Az abbé titka: szent Grál, szent vés- című könyvéből származnak. Egyes esetek­
ben még a szóhasználat és a gondolatok sorrendje is azonos. Constantinus érdeklődé­
sét a katolikus egyház iránt mint „elsősorban gyakorlati politikai megfontolások eredmé­
nyét” (373) mutatják be. Constantinus soha nem tért keresztény hitre, állítják a szer­
zők: „Constantinus »áttérése«, ha használhatjuk egyáltalán ezt a. szót ebben az összefüggésben,
egyáltalán nem keresztény, hanem pogány jellegűnek tűnik” (374). „Az egység és az uniformi­
zálás érdekében", folytatják, „Constantinus igyekezett tudatosan elmosni a különbségeket a ke­
reszténység, a mithraizmus és a Sol Invictus-kultusz között, és elsiklott a köztük lévő ellent­
mondások felett” CblC). A niceai zsinat döntötte el, hogy ,Jézust nem halandó, földi prófé­
tának, hanem Istennel egylényegűnek kell tekinteni" (376).
 A Dü Vinci-foö hibáinak feltárása Ili

Constantinus gyermekkora és megtérése

Constantinus születésének időpontja ismeretlen, valószínűleg i. sz. 273

és 275 közé tehető.23Nehéz korba született, a Római Birodalmat pol­
gárháborúk, barbár betörések, éhínség és járványok dúlták fel. Egy­
szerre többen is császárnak kiáltották ki magukat, a vezetés ingatag
volt, a merényletek és lázadások a politikai élet rendszeres velejáróivá
váltak csakúgy, mint a gazdasági bizonytalanság és társadalmi nyugta­
lanság. Apja, Flavius Constantius római tisztviselő volt, feltehetőleg
valamelyik provincia kormányzója. Constantiust Diocletianus tette
meg a Nyugat Caesarjává, és Constantinus tizenkét éven át a császár
kíséretének tagjaként „a birodalom vándorló fővárosával” utazott?
Diocletianus uralkodása alatt a keresztények eleinte szabadon és vi­
szonylagos békében éltek. I. sz. 303-ban azonban mindez megválto­
zott, amikor a császár jósai kijelentették, hogy a keresztények — „az
igazak” — valamiképpen akadályozzák jövendőmondó tevékenységü­
ket. Egy 303. február 23-án közzétett rendelet megparancsolta a ke­
resztény szent iratok és templomok megsemmisítését és megtiltotta,
hogy a keresztények istentisztelet céljából találkozzanak, a hadsereg­
ben szolgáló keresztényeket pedig megfosztotta rangjuktól. A keresz­
tények jogait így gyakorlatilag a rabszolgákéra korlátozták. A keresz­
tény elöljárókat halálbüntetés terhe mellett arra kényszerítették, hogy
áldozzanak a pogány isteneknek. 305-ben a súlyosan beteg Diocle­
tianus lemondott, és Constantiust kinevezték a Nyugat Augustusának.
Egy évre rá Constantius meghalt a britanniai harcok során, és fia, aki
akkor húszas éveinek elején vagy közepén járt, Constantinus Augustus
néven követte a hatalomban. Jones szerint Constantinus egyaránt ta­
núságot tett nagyra törő hatalomvágyáról és határozott vezetői képes­
ségeiről. „Önkényes, a hibákkal szemben nagylelkű, könnyen haragra gerjedő,
de könnyen meg is békíthető jellem volt. A maga nyers módján mélyen vallásos
volt — hitte, hogy a siker felsőbb hatalmak jóindulatától függ. ”4

2 A. H. M. Jones, Constantine and the Conversion of Europe (Toronto: University of To­

ronto Press, 1978), 13. o.
3 Uo., 25. o.
4 Uo., 58. o.
12.2. A Dfl Vmci-blöff

Constantinus vallási szenvedélyének alapja részben az a „politikai in­

tuíciója, hogy a birodalom általa helyreállított egysége csak egy, az államnak
alárendelt, hitben és vezetésben egységes egyház segítségével tartható fenn”? Hi­
ba volna azonban Constantinust egyszerűen számító, az egyházat saját
politikai céljai érdekében felhasználó vezetőként bemutatni. A törté­
nész Hugó Rahner felismerte, hogy Constantinus vallásossága túlmu­
tat a puszta hatalomvágyon. „Még mielőtt felkarolta volna az egyház ügyé­
be, Constantinus rögeszmésen ragaszkodott egyfajta babonás meggyőződéshez,
mely a legyőzhetetlen nap furcsa, személyes, a sztoicizmus és platonizmus nyo­
mait magán viselő kultuszában, a legfőbb Istenség imádatában nyilvánult meg,
abban a homályos érzésben, hogy a » Gondviselés* hírnöki és csodálatos közve­
títői küldetésre választotta ki.>,(>
I. sz. 313-ban Constantinus és uralkodótársa, Licinius, kihirdette a
milánói ediktumot, mely törvényes vallásnak ismerte el a keresztény­
séget. Leszögezte, hogy „a keresztényeknek és mindenki másnak szabadsá­
gában áll a nekik tetsző vallás követése, hogy a mennyekben lakó Isten kegyes
legyen hozzánk és minden alattvalónkhoz... Továbbá a keresztényeket illetőleg
korábban már rendelkeztünk azon helyek felől, melyeket Isten imádatára elkü­
lönítettek. Óhajtjuk, hogy mindazok, akik korábban ilyen helyeket megvásárol­
tak, azokat most fizetség követelése nélkül visszaadják a keresztényeknek. ”567 A
rendelet Paul Johnson szerint „a világtörténelem egyik sorsdöntő eseménye,
mely mögött bonyolult, már-már titokzatos történet húzódik meg. ”8
A történészeknek valószínűleg soha nem lesz biztos tudásuk arról,
mi történt i. sz. 312-ben a Milvius-hídi csatában, ahol „(Constantinus
előtt} a leghihetetlenebb mennyei jel tűnt fel.”9 Az égen megjelent kereszt

5 Hugó Rahner, Church and State in Early Christianity (San Francisco: Ignatius Press,
1992), 42. o.
6 Uo., 41-42. o.
7 Milánói ediktum, 3- bekezdés 7.
8 Paul Johnson, A History of Christianity (New York: Atheneum, 1976), 67. o.
9 „A leghihetetlenebb mennyei jel tűnt fel előtte... Elbeszélése szerint déltájban, amikor már le­
felé indult a nap, saját szemével egy fénylő kereszt alakzatot látott a mennybolton, a nap fölött,
melyen az »EJELBEN GYŐZNI F0GSZ« felirat állt... Elbeszélte továbbá, hogy magában
kétségei voltak, mi e csodálatos tünemény értelme... Almában azután Isten Felkentje megmu­
tatkozott előtte a jellel, amit előbb az égen látott, és megparancsolta neki, hogy készíttesse el azt
a jelet, és használja oltalom gyanánt az ellenségeivel való minden összecsapásban.”
(Euszebiosz, Constantinus élete, 1:28)
 A Da Vinci-kód hibáinak feltárása 123

láttán Constantinus megtért. De, jegyzi meg Johnson, „a látomás pontos

idejére, helyére és részleteire vonatkozó bizonyítékok ellentmondásosak, és kétes
az is, mennyire változott meg Constantinus gondolkodása. Apja pártolta a ke­
resztényeket. 0 maga, úgy tűnik, napimádó, egy olyan késó' pogány kultusz kö­
vetője, melynek voltak a kereszténységgel közös rítusai.” Johnson itt részben
arra a tényre utal, hogy a keresztények heti liturgikus ünneplésének
napja a vasárnap, Pál és a többi apostol óta a hét első napja. Ugyan­
csak a vasárnap volt a Sol Invictus- (Legyőzhetetlen Nap-) kultusz ün­
nepnapja. A pogány napisten imádata a római világban a második szá­
zad közepén bukkant fel, és Aurelianus császár (i. sz. 270—275) erősen
támogatta.11 Érdemes megjegyezni, hogy Róma hivatalos vallása nem a
napimádat. „Róma hivatalos vallása Roma — az istennő —, az ő istenné emelt
fiai, valamint a capitoliumi Jupiter, Junó és Minerva hármasának kultusza
volt”, állapítja meg dr. Margaret Mitchell, a Chicagói Egyetem Teoló­
giai Karának docense, az újszövetségi és ókeresztény irodalom szakér­
tője.10
11
12
Amint már felhívtuk rá a figyelmet, Teabing megjegyzései egyene­
sen (helyenként szinte szó szerint) Az abbé titka: szent Grál, szent vér cí­
mű könyvből erednek (373-76), de a forrás jóval hitelesebb, mint
Brown regénye. Példának okáért minden bizonyíték, ideértve
Euszebiosz püspök írásait, arra utal, hogy Constantinus őszintén hívő
keresztény lett, és igyekezett megtagadni a pogány istenek imádatát.
Az is nyilvánvaló ugyanakkor, hogy küszködve igyekezett összebékíte-
ni a Sol Z/rmAvy-kultuszhoz fűződő kötődését a keresztények Istenébe
vetett hitével. Ez részben császári rangjának és annak a ténynek tudha­
tó be, hogy a birodalom lakosságának többsége pogány volt. Másrészt
valószínűleg magában eldöntötte, hogy elsősorban uralkodó, és csak
azután keresztény. Igencsak túlzó leegyszerűsítése a valóságnak az a
feltételezés, hogy Constantinusnak kizárólag előnye származott a ke­

10 Johnson, History ofChtistianity, 67. 0.

11 Chas S. Clifton, Encydopedia ofHeresies and Heretics (New York: Barnes and Noble,
1992), 121. o.
12 Dr. Margaret M. Mitchell, „An Expert Opinion”, a Laké magazin 2003- szeptem­
beri számában Denis DeClue-nak A Da Vinci-kódtoi írt recenziójához tartozó keretes
cikk. Lásd http://lakemagazine.com.
12-4 A Da Vivici-blöff

reszténység felvételéből és az egyház támogatásából. A témát részlete­

sen tárgyaló monográfiájában A. H. M. Jones leszögezi, hogy:

A keresztények szűk kisebbséget alkottak, és többnyire a közép-, illet­

ve alsó osztályokhoz tartoztak - politikai és társadalmi fontossága
ezeknek volt a legcsekélyebb. A római szenátust adó arisztokrácia
szinte az utolsó emberig pogány volt, a hivatalnoki osztály felső rétege
pogány volt, ráadásul a hadsereg tisztjei és legénysége túlnyomórészt
szintén pogány. Aligha érte meg elnyerni a keresztények jóindulatát,
amikor a puszta tolerancia minden tőlük megszerezhető előnyt bizto­
sított.1314

A pogányságtól. a kereszténységig

Constantinus útja a pogányságtól a kereszténységig nem volt sem

egyenes, sem mindig következetes. Évek során azonban egyre inkább
támogatta az egyházat, és törvényeket hozott egyes pogány szokások
és tevékenységek ellen. „Egy ideig úgy tűnt, csak a vallási türelem és egyen­
lőség nyert teret”, írja a Katolikus Enciklopédia. „Constantinus egyforma von­
zódást tanúsított mindkét vallás irányában. Pontifex Maximusként fel­
ügyelte a pogány vallásosságot és őrizte jogait. Egyedül a varázslást és a jóslást
tiltotta, ezeket időnként más pogány császárok is igyekeztek megfékezni. 320-
ban például a császár halálbüntetés terhe mellett megtiltotta a haruspexeknek,
azaz jósoknak, hogy magánházakba belépjenek.”^
Egyes kutatók amellett érvelnek, hogy a szakadék a keresztény
egyistenhit és a Sol lnvictus-\t\Atetsz közt nem volt olyan nagy, mint
amilyennek első ránézésre látszik. A Sol Invictus-tisztelet nem sokisten-
hit volt, de még csak nem is panteisztikus vallás, hanem egyistenhit,
„az egész világmindenség fölött uralkodó isteni lélek imádata1 , azé a léleké,
melynek szimbóluma a nap, amiben ez a lélek különös módon meg is nyilatko­
zik. .. Az egész kultuszt áthatja az isteni egyeduralom főhatalmának eszméje.

13 Jones, Constantine and the Conversion ofEurope, 73. o.

14 „Constantine the Great” — a Catholic Encydopedia szócikke.
Lásd http://www.newadvent.org/cathen/O4295c.htm.
 A Da Vinci-foö hibáinak feltárása 12.5

Ráadásul a kultusz jól összeillett a Summus Deus - a legfőbb Isten — kultu-

szának a {IV.} században egyre terjededőfilozófiai gyökerű vallásával.^
Constantinus számára — aki nem igazán volt a teológiai szőrszálha-
sogatás embere - nem sok különbség lehetett, ha volt egyáltalán, a ke­
resztény és pogány Isten fogalma között, bár a kultikus és erkölcsi el­
téréseket bizonyára felismerte. Henry Chadwick véleménye szerint „Az
átmenet a szoláris monoteizmusból {a korabeli pogányság legnépszerűbb formá­
jából) a kereszténységbe nem volt nehéz. Egy ószövetségi jövendölés Krisztust az
»Igazság Napja« címmel illeti (Mai 3:20). Alexandriai Kelemen (i. sz. 200
körül) leírásában Krisztus a napistenhez hasonlóan hajtja keresztül szekerét az
égbolton... Tertullianus elmondja, hogy sok pogány azt hitte, a keresztények a
napot imádják, mert vasárnap gyűlnek össze és kelet felé fordulva imádkoz­
nak. ”15
16
A Da Vinci-kód azt sejteti, hogy Constantinust akarata ellenére ke­
resztelték meg (337—338). Ez nem igaz. Vágyott rá, hogy a Jordán vi­
zében kereszteljék meg, ahol Jézus megkeresztelkedett, de mégsem
így történt. A 337. év húsvétjakor összehívott néhány püspököt, letet­
te bíbor köntösét, felöltötte a katekumenek fehér ruháját, majd
Euszebiosz, Nikodémia püspöke megkeresztelte.1718 Néhány nappal ez­
után elhunyt. Akkoriban általános volt a keresztények között, hogy
egészen a halálos ágyukig halogatták a keresztség felvételét. A kereszt-
ség után elkövetett súlyos bűnök miatt ugyanis szigorú bűnbánatot
kellett tartani, így biztonságosabbnak tartották egészen a halál köze-
ledtéig várni a keresztelkedéssel. Ezt a gyakorlatot megemlíti a Vallo-
mások\yM\ Szent Ágoston is, aki majdnem meghalt egy gyermekkori
betegségben, és édesanyja már a megkeresztelését fontolgatta. Ágos­
ton leírja, hogy miután felgyógyult, „megtisztulásomat elhalasztották,
mintha csak elkerülhetetlen lett volna, hogy ha élnem kell, szennyeződjek be még
inkább és még inkább, mivel a keresztség után elkövetett bűn sokkal nagyobb és
veszedelmesebb volna.Ez a keresztségfelfogás minden bizonnyal Cons­

15 Philip Hughes, The Church in Crisis: A History of the Generál Councils, 325-1870
(New York: Image, 1964), 29—30. 0.
16 Henry Chadwick, The Early Church (1967; Harmondsworth, Penguin Books,
1973), 126. o.
17 Lásd Jones, Constantine and the Conversion of Europe, 195—200. 0.
18 Szent Ágoston, Vallomások, I. könyv, 10. fejezet 17.
116 A Da Vinci-bíöff

tantinus helyzetéhez is illett, hiszen kétségkívül tisztában volt vele

maga is, hogy nem egy cselekedetét az egyház komoly bűnnek tekin­
tette. „Akkoriban megszokott volt (és mintegy i. sz. 400-ig az is maradt),
hogy a keresztséget sokan életük végéig halasztották, különösen abban az eset­
ben, ha valakinek hivatali kötelessége volt bűnösök kínvallatása és kivégzése. E
halogatás magyarázata az, hogy a felelősséget nagyon komolyan vették.”1)
Constantinus egyesítő erőt látott a kereszténységben, és helyesen
ítélte meg, hogy nem a pogányság, hanem a kereszténység kínált teo­
lógiai és erkölcsi alapot a társadalom megjavításához. Lehet, hogy ő
maga nem volt szent, de nem volt az igazságra és a jóságra érzéketlen
politikai machinátor sem. A katolikus egyház irányában elfogultnak
aligha tekinthető Will Durant azt írja róla: „Kereszténysége, mely kezdet­
ben politikai lépés volt, úgy tűnik, komoly meggyőződéssé érett. Birodalma leg-
állhatatosabb prédikátora vált belőle, kitartóan üldözte az eretnekeket, és min­
den lépéséhez Istent választotta társul. Diockt'tanúsénál több bölcsességgel új éle­
tet lehelt az elaggott birodalomba a fiatal vallással, életerős szervezettel és friss
erkölcsiséggel kötött szövetség révén.” Constantinus nem volt sem haláláig
pogány, sem cinikus manipulátor, ellentétben A Da Vinci-kódban róla
festett képpel. „[Dán] Brown gonosz képregényfigurát faragott belőle”, álla­
pítja meg dr. Mitchcll. „Hogy Constantinus császárnak »politikai« indíté­
kai voltak (A Da Vinci-kód, 341), aligha jelent döbbenetes újdonságot bárki
számára. A kérdés az, hogyan kapcsolódott össze benne magában a politika és a
vallás, melyek az ókori világban egyébként is elválaszthatatlanok voltak egy­
mástól.”'A Brown „válasza” erre a kérdésre még kevésbé tűnik kielégí-

19 Chadwick, Early Church,\27. o.

20 Will Durant, Caesar ancl Christ: The Story of Civilization, 3.rész (New York: Simon
& Schuster, 1944), 664. o. Elaine Pagels legfrissebb, Beyond Belief című sikerkönyvé­
ben Durant gondolatait visszhangozza annak megállapításával, hogy nem tartható
„az a - múltban több történész által vallott - túlzottan egyszerűsítő nézet, mely szerint a kato­
likus kereszténység pusztán a császári támogatásnak köszönhetően terjedt el, illetve hogy az em­
berek vezetőik kényszere miatt csatlakoztak volna hozzá.” Constantinus nem „egyszerűen ci­
nikus célzatossággal kihasználta a kereszténységet. Nem ismerjük indítékait, de cselekedetei azt
sugallják, Krisztusban mindenható isteni pártfogót és az örök élet ígéretét találta meg. Az ezt
követő harminc évben törvényhozása — az általa gyakorlatiasnak tartott határig — követte a
bibliai forrásokban található erkölcsi értékeket." (Beyond Belief: The Secret Gospel of Thomas
[New York: Random House, 2003], 179-80. o.).
Mitchell, „An Expert Opinion”.
 A Da Vinci-fod (fikáinak feltárása 12.7

tőnek, ha szemügyre vesszük, miként „hozott létre egyfajta hibrid vallást”

Constantinus a pogányságból és a kereszténységből.

Pogány gyökerek vagy modern mítoszok]

Brown különösen ahhoz ragaszkodik kitartóan, hogy a „pogány matriar-

chátustól a patriarchális kereszténységre” való áttérés mögött ott rejtőzik
Constantinus „egy propagandakampánnyal, amely démonizálta a szent nőies­
séget" (183-184). Ez azért is rejtélyes, mert ugyanez a regény állapítja
meg, hogy a korszak minden pogánya napimádó volt, azaz a Sol
InvcitussxAa nevezett férfiistenséget imádta (338). Tovább fokozza a
homályt, hogy A Da Vinci-kód a pogányságot tömbszerűen, a keresz­
ténységet megelőző egységes hitbeli jelenségként mutatja be. A regény
elején Langdon ezt mondja Fache-nak, a francia rendőrnek: „Manapság
a pogány kifejezés jóformán szinonimájává vált a sátánimádónak — ami köz­
keletű tévedés (58-59). Bármennyire kétséges ez, Brown üres általánosí­
tásai „az ókoriak” és „a pogányok” mibenlétéről (58-59, 338) még in­
kább félrevezetőek, tekintettel az ókori pogány vallások nagy számára.
Karén King véleménye szerint a „»pogány« az ókorban hétköznapi szó
volt, keresztény feliratokban a IV. századtól kezdve bukkan fel. Itt a pogány
megkereszteletlen, azaz nem keresztény személyekre vonatkozik. Ennek
származatát, a »pogányság« kifejezést az ókortörténészek alkották meg, fő­
ként a Földközi-tenger medencéjében dívó vallásgyakorlási formák kidtikus vo­
natkozásainak leírására. A kifejezés hatalmas földrajzi területet, hihetetlenül
változatos hitrendszereket, vallásgyakorlatot és anyagi javakat (templomokat,
kultikus építményeket, szobrokat stb.) foglal magába. A pogányság minden te­
kintetben jóval sokszínűbb jelenséget fog át, mint akár a judaizmus, akár a ke-
reszténység. ”
Közvetlenül Brown ókori pogányságképére válaszul Margaret
Mitchell kifejti: „A »pogány« egyszerűen keresztény kifejezés a »nem ke­
resztényekre^ A Földközi-tenger medencéjében sok és sokféle vallás volt, ezek

22 Karén L. King, What is Gnosticism? (Cambridge: Belknap Press of Harvard

University Press, 2003), 48. o.
12.8 A Da Vmci-blöff

összességét nem lehet »napimádatra« leegyszerűsíteni (338).”25 A szerző itt

Teabingnek arra az állítására utal, mely szerint Constantinusnak sike­
rült áttérítenie „a napimádó pogányokat a kereszténységre”. Ezt állítólag
úgy érte el, hogy ügyesen összevegyítette a pogányságot és a keresz­
ténységet „egyfajta hibrid vallássá”, amely mindkét csoport tetszését el­
nyerte (338)-. Ez a megjegyzés ugyanakkor ellentmond Langdon egy
korábbi állításának — bár látszólag mindketten azonos állásponton
vannak. A regény kezdetén, még a Louvre-ban, Langdon elmesélte
Fache-nak, hogy „a Vatikán” irtotta ki a pogány vallásokat. Mindezt,
Langdon szavaival, a pogány istenek elleni „besárazó" kampánnyal és
„gonosz színben tüntetve fel jelképeiket" sikerült elérni. „A pogány jelképek és
a keresztény jelképek csatájában a pogányok veszítettek” (61). Teabing úgy
véli, az egyház megengedte Constantinusnak, hogy „hibrid vallást"
(338) hozzon létre. Ám Langdon szerint a pogány hit és vallásgyakor­
lat összes nyomának eltüntetéséért küzdő egyház még csak fontolóra
sem vett ilyesféle engedményt.
Ezek az elgondolások azonban még csak köszönő viszonyban sin­
csenek azzal az összetett és feszült viszonnyal a kereszténység és a III.
és IV. században még fennmaradt sokféle pogány kultusz között. Egy
dolog nyilvánvaló: a korai keresztények már korábban tanújelét adták,
hogy nem hajlandók kompromisszumot kötni a pogánysággal - éppen
ezért üldözték és végezték ki sokukat a rómaiak az egyház történeté­
nek első három évszázada alatt többször is. Elképzelhető-e, hogy a ke­
resztények, akik néhány évvel korábban Diocletianus alatt annyira so­
kat szenvedtek, mert nem tagadták meg egyedi hitüket Istenben, Jé­
zusban és a megváltásban, Constantinus alatt egyetlen szó nélkül,
készségesen hajlandók feladni ugyanazt a hitet?
Brown a XIX. század (a kereszténységet többnyire engesztelhetet­
lenül gyűlölő) racionalistái által az egyház történelmi hitelességét lejá­
rató népszerű, de már régóta megcáfolt gondolatmenetet követi.
Rónáid Nash magyarázata szerint: „Egy adott korszakban, nagyjából
1890 és 1940 között a gondolkodók gyakran felhozták, hogy a primitív ke­
reszténységet nagymértékben befolyásolta a platonizmus és a sztoicizmus, a po­
gány misztériumvallások és a hellenisztikus világ más mozgalmai. ” Ezeket az

23 Mitchell, „An Expert Opinion”.

 A Dfl Vinci-kód hibáinak feltárása 129

állításokat több kutató könyve is cáfolja, Nash is megjegyzi, hogy „a

legtöbb bibliakutató a kérdést meddő vitának tekinti.”24
Másrészt a keresztény és pogány elemeket ötvöző „hibrid vallás”
bemutatása eltorzítja, miként vett át a kereszténység egyes ünnepeket,
és hogyan keresztelte meg azokat, megtisztítva a tanítással összeegyez­
tethetetlen elemektől, de megtartva mindazt, ami jó célra használható.
A regény ugyanígy tagadja olyan keresztény hittételek valós eredetét,
mint a szeplőtelen fogantatás, Krisztus istensége, a kereszthalál és a
feltámadás. Látni fogjuk, hogy ezek a hittételek történelmi esemé­
nyekben gyökereznek, nem pedig mitológiai történetekben vagy pedig
többnyire - vagy akár egészen - az erőltetett hasonlóság érdekében ki­
facsart, de legalábbis felületesen kezelt, pogány eszmékben.
A Da Vinci-kód a szokványos érveket citálja elő — nem egyet megint
csak szinte szó szerint átemelve Az abbé titka25 című könyvből — arról,
miként vett át a kereszténység mindent pogány forrásokból. Ezt a fel­
tételezett folyamatot Langdon „transzmogrifikációnak” nevezi, és az
alábbi példákkal támasztja alá (338-339):

1. A katolikus dicsfény az „egyiptomi napkorongból lett”,

2. A fiát, Hóruszt dajkáló egyiptomi ízisz istennőt ábrázoló képírási
jeleket alakították át a gyermek Jézust dajkáló Mária képévé.
3. A katolikus „szertartás” majd minden eleme, „a püspöksüveg, az
oltár, a templomi ének, az úrvacsora, az »Isten-evés« aktusa” mind
pogány misztériumvallásokból származik.**

24 Rónáid H. Nash, The Gospel and the Greeks: Did the New Testament Borrow from
Pagan Thought? 2. kiadás (Phillipsburg: P and R Press, 2003), 1- 0.
25 Lásd Baigent, Leigh és Lincoln, Az abbé titka: szent Grál, szent vér, 375—376. o.
A magyar fordítás bármiféle értelmezés nélkül, egy az egyben átveszi a latin ele­
mekből tréfás módon képzett, kissé ironikus hangulatú „meglepő vagy teljes, gyöke­
res átalakulás, átalakítás” jelentésű szót, (a ford.}
Az eredetiben nem „szertartás”, hanem a szertartások gyűjtőneve, a rituálé szerepel.
Az eredeti „doxology” a katolikus vallásban nem templomi éneket, hanem kizárólag
Istent dicsőítő imádságot jelent, ami persze lehet énekelt is. A legbosszantóbb félre-
fordítás azonban a katolikus kontextusban leírt eredeti „communion", azaz (szent)ál-
dozás szót „úrvacsoraként” magyarítani, (a ford.}
130 A Da Vinci-blöff

Teabing kiegészíti még azzal, hogy:

4. Jézust a kereszténység előtti „Isten fiának” vagy a „V’ilágfényének”

is nevezett pogány Mithrász istenről másolták, aki „december 25-én
született, meghalt, sziklasírba temették, majd három nap múlva feltá­
madt”.
5. A pogány istenek közül „Ozirisznek, Adonisznak és Dionüszosznak” is
december 25-én van a születésnapja.
6. Krisnát, a hinduizmus isteni hősét nem sokkal születése után
„arannyal, tömjénnel és mirhával” ajándékozták meg.
7. A vasárnapot „a pogányoktól lopták".

Brownnak és a Szent Grál, szent vér szerzőinek nagy bánatára szinte a

semmivel cgyenlőek azok a bizonyítékok, melyek alátámasztanák,
hogy a legtöbb pogány misztériumvallás, mint az egyiptomi Izisz és
Ozirisz kultusza vagy a Mithrász-kultusz az ő könyveikben bemutatott
formában az I. század közepe előtt léteztek volna. Ez lényeges elem, hi­
szen a rendelkezésre álló bizonyítékok többnyire arra utalnak, hogy
sokan egyes pogány misztériumvallások III. — és IV. — századi tanítá­
sát és gyakorlatát vetítik vissza a keresztények I. századi hitébe e felté­
telezés bármiféle alátámasztása nélkül. Legkorábban a II. századból
rendelkezünk elégséges forrásanyaggal ahhoz, hogy megbízható képet
alkossunk a pogány misztériumvallásokról. „Túlságosan sok szerző hasz­
nálja arra ezt a késői (i. sz. 200-at követő) forrásanyagot, hogy rekonstruálja
a III. század misztériumainak élményéi, majd kritikátlanul időben visszafelé
hivatkozzon arra, amit e kultuszok korábbi természetének vél. ” Rónáid Nash
szerint: „Nem szabad visszavetíteni a kultusz feltételezett első századbeli ter­
mészetére az újszövetségi kánon lezárása után jó néhány évszázaddal származó
adatokból. A lényegi kérdés nem az, hogy milyen hatással lehettek a misztéri­
umvallások a kereszténység egy darabjára i. sz. 400-at követően, hanem az,

* Az eredetiben szereplő „Isten fia” kifejezésből A Da Vinci-kód magyar változatában

igazi „transzmogrifikációval” „Napisten” lett, (afordí)
 A Da Vinci-foö hibáinak feltárása 131

hogy az I. században milyen hatást gyakoroltak a kialakulóban lévő misztóri-

umvallások az Újszövetségre. ”
Valójában nem annyira a kereszténység kölcsönzött a pogány misz­
tériumvallásokból, hanem — a bizonyítékok alapján — éppen a miszté­
riumvallások vették át és építették magukba a keresztény hit elemeit a
II. és III. században, amikorra egészen nyilvánvalóvá vált a keresztény­
ség ereje és vonzása. A történész Bruce Metzger leszögezi: „Nem szabad
kritika nélkül feltételeznünk, fogy mindig a misztériumok befolyásolták a ke­
reszténységet, mert nemcsak lehetséges, hanem valószínű is, fogy bizonyos esetek­
ben a befolyásolás éppen ellenkező irányú volt.”21 Sajnos sok népszerű mun­
ka igenis él a kritikátlan feltételezéssel, és meg sem fontolja annak le­
hetőségét. Hogy a befolyás a kereszténységtől nem pedig felé hatott.
Egy sereg kutató, soraikban Nashsel, E. O. Jamesszel, Bruce
Metzgerrel, Gunter Wagnerrel és Hugó Rahnerrel, rámutattak, hogy
a pogány misztériumvallások igen lényeges jegyekben különböznek a
kereszténységtől. A III. és IV. században virágzó misztériumvallások
az éves vegetációs cikluson (a természet éves körforgásán) alapultak,
hangsúlyozták az ezoterikus (rejtett) tudást, a tantételeknél és dog­
máknál fontosabbnak tartották az érzelmi eksztázist, központi céljuk a
misztikus tapasztalat. Jellemző még rájuk a nagyfokú szinkretizmus:
átvettek elemeket más pogány mozgalmakból, és minden további nél­
kül elhagytak hitelveket - szöges ellentétben a keresztényekkel, akik
igen állhatatosan őrizték az apostoli hagyományt.26 *28 Szintén éles ellen­
tétben áll a pogány misztériumvallások mitologikus jellege a keresz­
ténység és az újszövetségi iratok történeti jellegével. Metzger így fo­
galmazza ezt meg pogányokról, zsidókról és keresztényekről írt ta­
nulmányában: „A kereszténység és a misztériumok közötti legalapvetőbb kü­
lönbség lényege az első történelmi beágyazottsága szemben a másik mitologikus
ÍJ

26 Rónáid Nash, „Was the New Testament Influenced by Pagan Religions?”

Christian Research Journal, 1994 tele. Lásd http://www.equip.org.
"7 Bruce M. Metzger, Historical and Literary Stúdiós: Pagan, Jowish and Christian
(Grand Rapids: W. B. Eerdmans, 1968), 11. 0. Lásd
http://www.frontlineapologetics.corn/mystery_religions_early_christianity.htm.
28 Lásd Nash, Gospel and tbe Greeks, 105—20. 0.
132 A Da Vinci-blöff

A misztériumvallások istenségeitől eltérően, akik a képzelt múlt ho­

mályos alakjai, a keresztények által Úrként imádott isteni lényéről
tudható volt, hogy valóságos személyként élt a földön nem sokkal a
legkorábbi újszövetségi iratok megírása előtt. A keresztény hitvallás a
legkorábbi időktől kezdve magában foglalta annak megerősítését,
hogy Jézust „Poncius Pilátus alatt keresztre feszítették”. Plutarkhosz
ugyanakkor szükségesnek véli figyelmeztetni Clea papnőt, ne higgye,
„hogy ezen [Jziszről és Oziriszről szóló] történetek bármelyike is oly módon
valóságban megtörtént, mint mesélik. ”2930
*

A fentiek észben tartásával vizsgáljunk meg röviden közelebbről is né­

hány misztériumvallást, melyekből a kereszténység A Da Vinci-kód
szerint kulcselemeit kölcsönvette vagy ellopta a IV. században.

A Mití^rász-mutatváMN)

A pogány Mithrász-kultusz az egyik legfontosabb — és legrejtélyesebb

— ókori misztériumvallás. Bár a kultusz pontos eredetéről rengeteg
akadémikus vita folyt, általánosan elfogadott, hogy Mithrász eredeti­
leg a szarvasmarhát őrző perzsa pásztoristenség volt. A Mithrász-kul­
tusz legkorábban az első században juthatott el nyugatra és a mediter­
rán világba, ahol „az ókori világ egyik legmegdöbbentőbb vallási szintézise
nőtt ki belőle: a keresztény kor első négy évszázadában végigsöpört a római vi­
lágon, és nemcsak a római légiók, de több császár kedvelt vallásává válts® Ezt
a későbbi, a kereszténységgel párhuzamos formát, mely kizárólag férfi­
akat fogadott be - és „gyakran emlegetik egyfajta római szabadkőművesség­
ként”^ —, rendszerint „római báithrász-kullusznak" nevezik. A i. sz. III.
század elején ebből a változatból emelkedik fel Mithrász a Sol Invictus
(Legyőzhetetlen Nap) rangjára. Míg a kutatók megkülönböztetik a
korábbi iráni és a későbbi római Mithrász-kultuszt, a legtöbb népszerű

29 Metzger, Historical and Literary Studies, 13. o.

30 Yuri Stoyanov, The Other God: Duálist Religions from Antiquity to the Catha Heresy
(New Haven: University Press, 2000), 75. 0.
51 Uo., 75. o.
 A Da Vmci-foö hibáinak feltárása 133

munka, mely kapcsolatba szeretné hozni Mithrászt Jézussal, nem tesz

így-
A két forma megkülönböztetésének (szándékos vagy véletlen) el­
maradása eredményezi, hogy a későbbi Mithrász-kultusz hiedelmeit
visszavetítik a korábbi, kereszténység előtti formáéba. De az a fajta
Mithrász-hit és vallásgyakorlat, amelyet a kereszténység a regény vád­
jai alapján „ellopott”, legfeljebb az I. század végétől jött divatba, túl ké­
sőn ahhoz, hogy hatással legyen az evangéliumokra és azok Jézus­
képére. Bár számos elmélet született arról, miként került a Mithrász-
kultusz Perzsiából Rómába, és eközben hogyan változott, a tárgyi bi­
zonyítékok arra utalnak, hogy „a római Níithrász-kultusz virágkora az új­
szövetségi kánon lezárása utánra tehető, túl későre ahhoz, hogy hatással legyen
bármire is, ami bekerült az Újszövetségbe. Ráadásul a kultusznak nincs tárgyi
emléke i. sz. 90—100 előttről, így a fenti időmeghatározás is különlegesen tág
feltételezéseken alapul.”51 Dávid Ulansey is alátámasztja Nash vélemé­
nyét:

A kultusz legkorábbi tárgyi emlékei körülbelül az i. sz. I. század végé­

ről származnak, és a Mithrász-hit a III. századra érte el népszerűsége
csúcsát. Követői között a katonákon kívül jelentős számban találunk
hivatalnokokat és kereskedőket. Nőket nem fogadtak be. A keresz­
ténység hatalomra kerülésével a Mithrász-kultusz hanyatlásnak indult,
egészen az V. századig, amikorra a kereszténység elég erőssé vált ah­
hoz, hogy a rivális vallásokat, köztük a Mithrász-hitet erőszakkal
semmisítse meg.

A Mithrász-kultusz erősen szinkretikus volt, hittételek és vallásos esz­

mék széles körét szívta magába és vette kölcsön. Mikorra a Római Bi­
rodalomban népszerű lett, nyilvános vallásból a szűk elit számára fenn­
tartott misztériumvallássá lett. Yuri Stoyanov szerint: „Végső soron a
Mithrász-imádat római világban kialakult és széles körben elterjedt, késői és32

32 Nash, „Was the New Testament Influenced?”, 1. Manfred Clauss, The Román Cult
of Mithraism: The God and His Misteries (New York: Routledge, 2001), 21—32. o.
’3 Dávid Ulansey, „The Cosmic Mysteries of Mithras”. Lásd http://www.well.com/
user/davidu/mithras.html. Ulansey a szerzője a The Origins of Náthraic Mysteries című
monográfiának (New York: Oxford University Press, 1991).
134 A Dél Vinci-blöff

összetett formája nem volt más, mint egy új misztériumvallás, melyben a régi
iráni-babilóniai magot újraformálták, görög-római mintába öntötték és meg­
színesítették némi asztrológiával és piától spekulációval”^
A római Mithrász-kultusz központi rítusa a taurobolium — amikor a
(rendszerint egy ráccsal fedett gödörben álló) beavatott feje fölött leöl­
tek egy bikát, és a hívőt megmosták a vérben. Voltak, akik feltételez­
ték, hogy Pál apostol teológiai fejtegetése a Krisztus vére általi meg­
váltásról és nyelvezete a halálról és megváltásról a Rómaiakhoz írt levél
6. fejezetében ebből a véres pogány rítusból származik. Gunter Wag­
ner a témáról írt könyvében visszautasítja ezt a feltevést: „A tauro-
boliumra az Attis-kultuszban találjuk az első utalást, Antoninus Pius idejé­
ből, i. sz. 160 táján. A jelenlegi álláspont szerint csupán a i. sz. II1. század
elejétől vált személyes megszentelő áldozattá. A taurobolium révén történő új­
jászületés gondolata egészen az i. sz. IV. század végéig csak elszigetelt jelenség­
ként bukkan fel, és eredetileg nincs kapcsolatban a vérfürdővel.”^
.Más komoly különbségek is fennállnak a Mithrász-mítosz és az
evangéliumi Jézus-történet között. A római Mithrász egy sziklából
„született”; „sziklából született isten”-nek nevezik. „A születés leggyako­
ribb ábrázolásain Mithrász meztelen”, írja Manfred Clauss, „mindössze egy
fríg sapkát visel; kezében fáklyát és tőrt tart. ” ’ A perzsa legendákban szűz
anyától, Anahitától született (akit hajdan termékenység-istennőként
imádtak), aki előtte a Perzsia Szisztán nevű tartományában található
Hamun-tóban fürdött, abban a tóban, melyben négyszáz évvel azelőtt
Zoroaszter/Zarathusztra ott hagyta a spermáját. A keresztények ter­
mészetesen úgy hiszik, hogy Jézus egy szűz zsidó leánytól született, a
Szentlélek hatalma által (lásd Lk 1:35).
Mithrász földi életének legnagyobb tette az volt, hogy Apollón is­
ten parancsára elfogott és megölt egy ellopott bikát, ami az élet éves
tavaszi megújulását jelképezte. Miközben Mithrász a bikával viasko­
dott, más állatok is csatlakoztak a küzdelemhez. Miután Mithrász el-

34 Stoyanov, Other God, 77—78. o.

35 Gunter Wagner, Pauline Baptism and the Pagan Mysteries (Edinburgh: Olivér and
Boyd, 1963), 266. o. Idézi Edwin M. Yamauchi, „Easter: Myth, Hallucination, or
History?” Christianity Today (1974. március 15. és 29-)- Lásd http://www.leaderu.
com/everystudent/easter/articles/yama.html.
36 Clauss, Román Cult of Mithraism, 64. o. Lásd 62—71. o., „Sziklából született”.
 A Da Vinci-foö hibáinak. feltárása 135

végezte a rá bízott feladatot, összeszólalkozott Apollónnal, de végül

kibékültek és együtt lakomáztak.37 Jézus életének központi tette halá­
la és feltámadása volt, ami a keresztények hite szerint valódi, az I. szá­
zadi Palesztinában - s nem a mesés-mitikus alvilágban — megtörtént
történelmi esemény.
A Mithrász-hit eredetileg nem tartalmazta a meghaló, majd feltá­
madó isten gondolatát.* A Da Vinci-kód állítása ellenére nem létezik
3839
41
40
ókori beszámoló arról, hogy Mithrász „meghalt, sziklasírba temették, majd
három nap múlva feltámadt” (232). Az elfogadott tudományos álláspont
szerint Mithrász sziklából született, egy föld alatti barlangban, de nem
támadt fel. Ezt az álláspontot Brown nyilván Kersey Graves The
World's Sixteen Crucified SaviorsV) áltudományos, kereszténységellenes
művéből vette át (közvetlenül, vagy másodlagos források közvetítésé­
vel), mely annyira alacsony színvonalú, hogy sok ateista és agnosztikus
is elveti. Graves szerint több pogány istenség, köztük „»Mithrász, a
közbenjáró« Perzsiából, története szerint három nappal eltemetése után feltá­
madt halottaiból.”^ Graves azonban szokása szerint semmiféle forrással
nem támasztja alá kijelentését. E. O. James, a Londoni Egyetem törté­
nelem- és vallásfilozófia-professzora Pszeudo-Dionüsziosz munkájára
hivatkozva jegyzi meg, hogy „szemben a többi görög és keleti misztériumis­
tenséggel, a perzsa megváltóisten (Mithrász) saját maga nem lépett át a halál­
ból az életbe, bár áldozati aktusa (a bika megölése) révén életadónak számí­
tott.”^ James később megállapítja, hogy a Mithrász-hitet — ami a ke­
reszténység erős ellenfele volt a III. és a IV. században — nem beolvasz­
tással győzte le a kereszténység, hanem azzal, hogy „az egyház képes volt
a történelmi tények szilárd talaján állva szembeszállni ellenfelével”. A keresz­
ténység túllépett „a politeista hátterű ókori évszakdrámán”, és beavatott­
jainak „a spirituális élet megújítását, továbbá új reményt" kínált, „olyan mér-

Peter Clark, Zoroastrianism: An Introduction to an Ancient Faith (Brighton: Sussex

Academic Press, 1998), 157-58. 0.
38 Nash, Gospel and the Greeks, 136-37. 0. Lásd még E. O. James, Comparative Religion
(New York: University Paperbacks, 1961), 246—249. o.
39 Kersey Graves, The World’s Sixteen Crucified Saviors (ismeretlen kiadó, 1875). Lásd
http://www.infidels.org.
40 Uo., 19- fejezet.
41 James, Comparative Religion, 247. 0.
136 A Da Vinci-blöff

fékben, amit egyetlen rivális hitrendszer sem ismert vagy tudott felmutatni.
A kereszténység tehát végső soron azért diadalmaskodott, mert más életet kí­
nált, mint a pogány kultuszok. ”42

Karácsonyi ajándék glória^ a kisded Krisztus és egyéb részletek

A hindu istenség, Krisna születésének, illetve a neki ajándékba vitt

aranynak, tömjénnek és mirhának a története szemmel láthatólag szin­
tén Graves The World’s Sixteen Crucified Saviors című könyvéből szárma­
zik. Graves a 7. fejezetben a következőket írja:

Más Megváltókat is meglátogattak születésükkor angyalok és pászto­

rok, „bölcsek” és előkelők. Krisnát, India nyolcadik avatárját (i. e.
1200, legalábbis így örökítették meg a pogány teokrációk „ihletett ír­
nokai”) angyalok, pásztorok és próféták (avatárok) keresték fel. „Köz­
vetlenül születése után clévaták (.angyalok) kórusa látogatta meg, majd, pász­
torok vették körül, r mindegyikük hódolattal adózott eljövendő nagyságának. ”
A későbbiekben megtudjuk, hogy „aranyat, tömjént és mirhát” adtak
neki ajándékba.43

Graves a könnyebb utat választva most sem nevezi meg forrását — az

összehasonlító vallástudomány területén kutató tudósok többek között
ezért vetették el már rég könyvét. Ez azonban nem akadályozza meg
azt, hogy elképzelései ne jelenjenek meg számos honlapon és ezoteri­
kus könyvben, melyek közül csak kevés tünteti fel forrásait (ha van
ilyen egyáltalán). Jó oka van ennek a „hanyagságnak”. A Bhagavad-
Gíta (i. sz. I. század) nem tesz említést Krisna gyermekkoráról, s a
Harivamsa Puránat>ax\ (kb. i. sz. 300), illetve a Bhagavata Puránátraas
(kb. i. sz. 800—900) megörökített gyermekkortörténetek sem említik
az ajándékokat. De ha még említenék is, ezek a művek jóval Krisztus
születése után keletkeztek, s így értelmét veszíti a rájuk való hivatko­
zás.

42 Uo., 248-49. o.
43 Graves, World’s Sixteen CrucifiedSaviors, 7. fejezet.
 A Da VÍMci-foö (hibáinak feltárása D7

A keresztény művészetben alkalmazott glória vagy nimbusz számos

kereszténység előtti kultúrában, például a görögben és a rómaiban is
ismert volt, az istenek és félistenek megkülönböztetésére használták.44
Például a római császárokat fényudvarral övezett fejjel ábrázolták az
érméken. Ez jó példája annak, ahogyan a kereszténység fokozatosan
átvett egy kulturális elemet, és a keresztény teológiával és hitvallással
összhangban használta azt. A keresztények számára ennek a jellegze­
tességnek az átvétele körülbelül annyira botrányos, mint az, amikor a
művészek Jézust a filozófusok tógájában, vagy későbbi korok viseleté­
ben ábrázolták. A glória alkalmazása magától értetődő volt a keresz­
tény művészet számára, mivel mind Mózesről, mint Jézusról azt írja a
Biblia, hogy a jelentős események után fénylővé vált az arcuk. Mózes
arca ragyogott, amikor lejött a Sínai-hegyről, Isten színe elől (Kiv
34:29—35), Jézus arca pedig színeváltozásakor „ragyogott, mint a nap,
ruhája pedig olyan fehér lett, hogy vakított, mint a fény” (Mt 17:2). A glória
alkalmazása a keresztény ikonográfiában egyszerűen annyit jelent,
hogy a keresztények felismerték egy művészeti motívum hasznát, és
átvették azt a saját céljaikra.
Langdon azt állítja, hogy „a fiát, Hóruszt dajkáló Izisz ábrázolása
nyomán születtek meg Szűz Mária és a kisded modern képei” (338). Érdekes
állítás ez, hiszen akinek van egy csepp józan esze, az rájön, hogy a kis­
dedét dajkáló anya képe aligha csak egyetlen vallásra vagy kultúrára
jellemző. A keresztény festők kétségtelenül lemásolták a pogány mű­
vészetben ábrázolt alakok, így a gyermeket szoptató anyák (vagy is­
tennők) testtartását. Az egyik legkorábbi Mária-ábrázolás egy II. szá­
zad végi, III. század eleji freskó, amit Priscilla római katakombájában
találtak.45 (A freskóról II. János Pál pápa is említést tett 1990. május
23-i audienciáján.) A Madonnát és a gyermeket sokféleképpen ábrá­
zolták a történelem során, s ezek az ábrázolások gyakran az egyes fes­
tők vagy szobrászok saját kultúráját is tükrözték.46

44 F. L. Cross és A. E. Livingstone, The Oxford Dictionary of the Christian Church, 3. ki­

adás (New York: Oxford University Press, 1997), 732. o.
15 Angre Grabar, Le Premier Art chrétien (Éditions Gallimard, 1996), 99. o., 95. ábra.
16 Lásd Caroline Ebertsháuser et al., Mary: Art, Culture, and Religion through the Ages,
ford. Peter Heinegg (New York: Crossroad, 1998).
ifi A Da Vinci-blöff

A valódi kérdés nem a hasonlóságoké, hanem a különbségeké - an­

nak a felismeréséé, hogy a kereszténység és a pogány misztériumvallá­
sok között sokkal több eltérés van, mint azonosság. Vegyük például az
egyiptomi Izisz-kultuszt. ízisz istennő egy politeista termékenységkul ­
tusz része volt. Miután férjét, Oziriszt meggyilkolták és feldarabolták,
ízisz megkereste teste minden egyes darabját, és feltámasztotta - ám
nem a földi életre, hanem a túlvilági életre, a „halott isten” életére.17
ízisz eredetileg csak egy volt a többi istennő (Nut, Néith stb.) közül,
fia, Hórusz pedig egy volt „az Enneád” kilenc istene közül.18 ízisz kul­
tusza az i. e. IV. század körül szilárdult meg Görögországban, ahol
termékenység-istennő maradt és népszerű istenség lett, akinek sok vá­
rosban állítottak templomot. Ebben a hellenisztikus formában az Izisz-
kultusz pogány misztériumvallás volt, melyben a hívek ezoterikus, ok­
kult rítusokon vettek részt/19
Langdon azt állítja, hogy „a püspöksüveg, az oltár, a templomi ének, az
úrvacsora, az »Isten-evés« aktusa” mind a pogány misztériumvallásokból
került átvételre (339)- Ugyanakkor már korábban jeleztük, hogy a
„misztériumvallások” legkorábban is csak az I. század végén alakultak
ki, azaz a keresztények nehezen kölcsönözhettek, vehettek át vagy
lophattak el bármit is belőlük. A püspöksüveg fráter, miire") — a püspökök
liturgikus fejéke, rangjelzéseik egyike — a görög mára szóból szárma­
zik, melynek jelentése „turbán”, „fejszalag”.47
*50 Nyugaton csak a X. szá­
48
zad közepén jelent meg, keleten pedig csak Konstantinápoly 1453-as
eleste után kezdték el viselni a püspökök. Keleten feltehetőleg a bizán­
ci császárok által viselt koronából alakult ki; nyugaton a nem hivatalos
kalap, a pápa által a körmeneteken viselt camelaucum egyik változata
lehetett. Azonban egyik esetben sincs semmi köze a pogány misztéri­
umvallásokhoz.

47 Lásd E. O. James, Cilit of the Mother-Goddess (New York: Barnes & Noble, 1994),
241. o. kk.
48 Uo., 57. o.
47 Nash, Gospel and the Greeks, 126—28. o. íziszről részletesebben lásd „Isis as Saviour
Goddess”, in The Savior God: Comparative Studies in the Concept of Salvation, szerk. C. J.
Bleeker és S. G. F. Brandon (Manchester: Manchester University Press, 1963), 1—
16. o.
50 Cross és Livingstone, Oxford Dictionary of the Christian Church, 1096. o.
 A Da Vinci-foö hibáinak feltárása 139

Az oltár a legtöbb vallásban megtalálható elem, az Ószövetség

több mint háromszázszor említi. Az első keresztények számára, akik
mind zsidók voltak, aligha jelenthetett újdonságot az oltár, különösen
annak fényében, hogy a jeruzsálemi templom oltára központi szerepet
töltött be a zsidó vallásban. Nem meglepő módon az Újszövetség is
többször említi az oltárokat, köztük a jeruzsálemi templom oltárát is
(Mt 5:23-24; 23:18-20; Lk 1:11), az Isten tróntermében álló meny-
nyei oltárt (Jel 6:9, 8:3-5; 9:13; 11:1; 14:8; 16:7). A Zsidókhoz írt
levélnek is van egy szakasza: „Olyan oltárunk van, amelyről nem ehetik az,
akt a sátornak szolgál” (Zsid 13:10). Ez valószínűleg a keresztények
szentáldozó asztalára történő utalás - a hasonló szófordulat gyakori
volt a korai egyházatyák körében is. Például Antiochiai Ignác a követ­
kezőket írja a filadelfiai egyháznak: „Ügyeljetek hát, hogy részt vegyetek egy
szentáldozáson; mert egy Urunk Jézus Krisztus teste, és egy a kehely, mely egye­
sít minket az 0 vérével, és egy az oltár, mint ahogy egy püspököt segítenek a
presbiterek és a diakónusok, szolgáló testvéreim. Így Isten akarata szerint vi­
gaszt leltek minden cselekedeteitekben.”^ A keresztény oltárra történő hi­
vatkozások megtalálhatók Tertullianus és Ciprián írásaiban is.
A doxológia Istent dicsőítő imádság, himnusz vagy ének (doxa — di­
csőség, logosz = szó). Szinte minden vallásnak vannak kijelentései az is­
tenség hatalmáról és dicsőségéről, a szent és Más felismerésére való
emberi vágyat megjelenítve. A történelmi kereszténységben hagyomá­
nyosan háromféle doxológia van: a nagy doxológia, a kis doxológia és a
metrikus zsoltárok. Langdon valószínűleg a nagy doxológiára hivatko­
zik, aminek kulcsszerepe van a mise elején, és a következő imával kez­
dődik:

Dicsőség a magasságban Istennek!

És a földön békesség a jóakaratú embereknek!
Dicsőítünk Téged, áldunk Téged,
imádunk Téged, magasztalunk Téged.
Hálát adunk Neked nagy dicsőségedért.
Urunk és Istenünk mennyei Király,
mindenható Atyaisten.

51 Antiochiai Ignác, Levél a filadelfiaiaknak, 4. rész.

140 A Dfl Vinci-blöff

Urunk Jézus Krisztus, egyszülött Fiú.

Urunk és Istenünk, Isten Báránya, az Atyának Fia,
Te elveszed a világ bűneit, irgalmazz nekünk!
Te elveszed a világ bűneit, hallgasd meg könyörgésünket!
Te az Atya jobbján ülsz, irgalmazz nekünk!
Mert egyedül Te vagy a Szent, te vagy az Úr,
te vagy az egyetlen Fölség, Jézus Krisztus,
a Szentlélekkel együtt az Atyaisten dicsőségében. Ámen.

A szöveg teljes egészében újszövetségi idézetekből áll; teljes egészében

a keresztények egyedi és saját hitét jeleníti meg. Ilyen kijelentések
természetesen nem származhattak pogányoktól, akiknek a nagy része
többistenhívő volt, és nem hitt a Szentháromságban vagy Jézus Krisz­
tus isteni mivoltában.
Langdon hivatkozása az „Isten-evés”-re valószínűleg a Mithrász-
hitre utal, ugyanis ez volt az egyetlen misztériumvallás, amiben bármi­
lyen, a szentáldozásra akár csak távolról is emlékeztető szertartás he­
lyet kapott;525354számos misztériumvallásnak, például az orphikus kul­
tusznak egyáltalán nincs szent étkezése. Mindazonáltal „a kenyér és bor
felajánlása gyakorlatilag minden ókori kultúrában ismert volt”, állítja
Clauss, „a hívőket összegyűjtő és egyesítő étkezés pedig gyakori vonása számos
vallásnak” 'fí> De vajon ugyanazt jelentették-e ezek a cselekedetek a ke­
resztények és a Mithrász-hívők számára? E. O. James összehasonlító
vallástudományi munkájában azt írja, hogy a keresztények áldozásfel­
fogása több fontos szempontból is eltért a pogány misztériumvallások
áldozásfelfogásától: „A legjobb tudomásunk szerint ezeknek a kultuszoknak
a beavatottjai nem keresztelkedtek meg a megváltó isten vagy istennő nevében, és
az engesztelő áldozat révén nem részesültek lelki adományban. ” James ezek
után megjegyzi, hogy a keresztény szentáldozás szoros kapcsolatban áll
a szent és tiszta élettel, míg „a misztériumkultuszokban általában maga a
beavatás volt cél, mindenféle erkölcsi tartalom nélkül.”^ Metzger szintén
hangsúlyozza ezt, megjegyezve, hogy a pogány áldozatok, bár a túlvi-

52 Lásd Nash, Gospeland the Greeks, 148—149. o.

53 Clauss, Román Cilit of Mithraism, 108. o.
54 James, Comparative Religion, 239- o.
 A Dd Vinci-kód hibáinak feltárása 141

lág felé irányultak, „nem okoztak változást az erkölcsi énben az élők számá­
ra"^ mely megközelítés éles ellentétben áll az áldozás keresztény fel­
fogásával.
Mithrász mítoszában az isten meg sem hal, hanem egy bika meg­
ölése révén válik megváltó istenné; a Mithrász-kultusz beavatottjai el­
játszották ezt a mitikus eseményt, és egy leölt bika vérét öntötték szer­
tartásosan magukra. A kultusz magasabb fokozataiban a tagok ke­
nyérből és vízből (vagy borból — ez a kérdés még ma is vitatott) álló
szent étkezésen vettek rész; semmi sem utal arra, hogy a résztvevők
azt hitték volna, „Isten-evés”-en vesznek részt. Nem sokat tudunk er­
ről az étkezésről, így nehéz részletesebben összehasonlítani a keresz­
tény szentáldozással. Mindazonáltal a húsvéti étkezés, az utolsó vacso­
ra és a keresztény szentáldozás zsidó jellege és kontextusa határozza
meg a keresztény áldozást és rítust - nem pedig a pogány rítusok.
„Minden szempontból a helyzet, a szereplők és a vallásosság zsidó jellege hatja
át az utolsó vacsora minden leírását", írja Metzger?6 Ennek a zsidó jelleg­
nek a teljességét írja le Jean Daniélou a The Bibié and the Liturgy című
fontos tanulmányában. „A szentáldozás a zsidó hit étkezésének beteljesítése, s
ennek alapján akárcsak ezek az {zsidó közösségi} étkezések, a szövetség áldásá­
ból való részesülést jelzik...” Majd így folytatja: „Valójában az az étkezés,
mely során Krisztus megalapította a szentáldozás szertartását, rituális étkezés­
nek, habourá^^ tűnik, amit szokás szerint megtartottak a zsidó közössé­
gek. .. Krisztus tehát a szent zsidó étkezés keretei között alapította meg az Új
Szövetség étkezését, mint ahogy a Pészah zsidó ünnepének keretei között történt
kereszthalála is.’^155
57
56

55 Metzger, Historical and Literary Studies, 14. 0. Metzger itt A. D. Nock „Mystery” c.
címszavát idézi az Encyclopedia ofSocial Sciences-bol (1937), 11:274.
56 Metzger, Historical and Literary Studies, 16. o.
57 Jean Daniélou, S. J., The Bibié and the Liturgy (Notre Dame: University of Notre
Dame Press, 1956), 160. 0.; lásd még 142-90. 0.
142. A Da Vmci-blöff

A vasárnap és a karácsony

Valóban „a pogányoktól lopták” a vasárnapot, ahogyan Teabing állítja

(339)? És mi a helyzet Langdon kijelentésével, miszerint a kereszté­
nyek heti ünnepnapját Constantinus helyezte át szombatról — a zsidó
sabbathról — vasárnapra, „hogy egybeessen a pogányok Nap-ünnepével"? Mit
lehet mondani arra az ujjongó megjegyzésre, hogy a vasárnap reggel
templomba induló keresztényeknek „fogalma sincs arról, hogy a pogány
napisten heti ünnepét, a vasárnapot tiszteli meg, aminek angol vagy német el­
nevezése máig őrzi a Nap nevét" (339)?
Teabing és Langdon megjegyzéseiből az következik, hogy több
mint kétszáz évig, egészen Constantinus uralkodásáig a keresztények
ünnepnapja a szombat volt. Ez azonban nem így van. Az újszövetségi
kor keresztényei már a vasárnapot, vagy „az Úr napját” tartották meg,
ahogyan az a Jel 1:10-ben is olvasható. Ezt annak a napnak a tisztele­
tére tették, melyen Jézus a harmadik napon feltámadt a halálból (lásd
Mk 16:2) — a sabbath utáni napon, vagyis vasárnap.5859Ezt a szokást
említi az ApCsel 20:7 is: „A hét első napján [azaz vasárnap] összegyűltünk
kenyértörésre. Pál másnap el akart utazni, ezért beszélt hozzájuk, egész éjfélig
kinyújtotta a beszédét." Pál apostol a Korín tusiaknak írt I. levélben
(lKor 16:2) megemlíti, hogy az adományokat a hét első napján gyűjt­
sék össze, ami szintén azt jelzi, hogy a korai keresztények a zsidó
sabbathot követő napot tartották a hét legfontosabb napjának.
A korai egyházatyák több helyen is utalnak rá, hogy a keresztények
„az Úr napján” (jDies Domini, ahogy nyugaton ismertté vált) áhítatos-
kodnak. Antiochiai Ignác i. sz. 110 körül írja: „Hogyan élhetnénk hát
Őnélküle, látva, hogy a próféták az Ó tanítványai voltak a Szentiélekben, és
Ót tartották Mesterüknek, és hogy a régi rendben felnőttek közül sokan új re­
ményre leltek Őbenne? Ók már nem a zsidó sabbathot ülik meg, hanem az Úr
szent napját, melyen Őáltala és az Ő halála által feltámadt a mi életünk.
Barnabás levele, mely valószínűleg az I. század vége előtt keletkezett,
kijelenti: „Ezért örvendezünk mi is a nyolcadik napon, melyen Jézus feltáma­

58 A sabbath volt az egyetlen nap a hétből, aminek a zsidók nevet adtak; a többi na­
pot egyszerűen számokkal jelölték: „első nap”, „második nap” stb.
59 Antiochiai Ignác, Levél a magnéziaiaknak, 9. fejezet.
 A Da Vinci-foö hibáinak feltárása 143

dott a halottak közül, megjelent, majdfelment a mennybe.”6° Az egyházatyák

írásaiban számos hivatkozás található a „nyolcadik nap”-ra, amint azt
Daniélou a The Bibié and the Liturgy című könyvében részletesen bemu­
6162
tatja.* 66Daniélou azt is határozottan leszögezi, hogy
65
64
63 Úr napja teljes
egészében keresztény intézmény; eredete kizárólag Krisztus feltámadásában ke­
resendő, a sabbathot követő napon Ú2 Egy másik, nem kanonikus utalás ta­
lálható az Ur napjára a DidachéBerv. „És az Úr napján, miután összegyűlte­
tek, törjétek meg a kenyeret és kínáljátok fel a szentáldozást, de előtte valljátok
meg vétkeiteket, hogy áldozásotok tiszta legyen.”^ Szent Jusztinusz vértanú
a II. század közepén először hivatkozik a keresztény szerzők között a
„vasárnap”-ra; minden korábbi utalás „az Úr napját” említi.
Brown szemmel láthatólag - és tévesen - azt hiszi, hogy ha a va­
sárnapi pihenőnap megtartását csak a IV. században szentesítették vi­
lági hatóságok, akkor előtte nem is tartotta meg senki. Ám több mint
száz évvel korábban, i. sz. 200 körül Tertullianus már pihenőnapnak
nevezi a vasárnapot: „Ugyanakkor (ahogyan a hagyomány tanítja) az Úr
feltámadásának napján ne csak ... minden munkától és tevékenységtől tartóz­
kodjunk, hanem még üzleti ügyeinktől is, különben teret engedünk az ördög­
nek.”^ Az elvirai zsinat - egy hispániai helyi zsinat i. sz. 303 körül —
leszögezte, hogy a vasárnap különleges, áhítatra és pihenésre való nap:
„Ha a városban bárki három egymást követő vasárnapon elmulaszt templomba
jönni, rövid időre ki kell közösíteni, hogy megjavulhasson.”^ Két évtizeddel
később, 321-ben Constantinus hivatalosan is pihenőnapnak nyilvání­
totta a vasárnapot a Római Birodalomban, „megparancsolva a munkától
és a kereskedéstől való tartózkodást a városiak számára, bár a mezőgazdasági
munkát engedélyezve”Ú( Mivel a keresztények Jézust „az igazság napjá­
nak” (lásd Mai 3:20) és „a világ világosságának” (Jn 8:12; 9:5) tartot­

Barabás levele, XV:8, ford. Kisdi Klára, in: Apokrif levelek, szerk. Dörömbözi János,
Budapest, Telosz, 1999, 105. 0.
61 Lásd Daniélou, Bibié and Liturgy, 15. fejezet, „The Lord’s day" (242—61. o.), és 16.
fejezet, „The Eighth Day” (262-86. 0.).
62 Daniélou, Bibié and Liturgy, 242. 0.
63 Didaché 14:1.
64 Tertullianus, De orat. 23; vő. Adnation. I, 13; Apolog. 16.
65 Elvirai zsinat, 21. kánon.
66 Cross és Livingstone, Oxford Dictionary ofthe Christian Church, 1558. 0.
144 A Da Vinci-blöff

ták, illőnek tekintették, hogy az igazi Isten felülkerekedjen a régi ró­

mai napistenen. Szent Jeromos (kb. 345^420) a következőket írta: „Az
Úr napja, a föltámadás napja, a keresztények napja, a mi napunk. Az Úr
napjának nevezzük, mert az Úr győztesként ezen a napon ment föl az Atyához.
Ha a pogányok e napot a Nap napjának nevezik, mi is szívesen annak vall­
juk, mert ma támadt a világ Világossága, ma kelt föl az igazságosság Napja,
melynek sugarai az üdvösséget hozzák. ”67
Elvették-e a keresztények december 25-ét, „Ozirisz, Adonisz és
Dioniiszosz születésnapját” (339), hogy ekkor ünnepeljék Jézus szüle­
tését? A legtöbb keresztény kutató lényegében egyetért ezzel az állí­
tással, s azzal érvel, hogy a keresztények azért vették át ezt a fontos
pogány szent napot, hogy ezzel is kimutassák a valódi istenember, Jé­
zus felsőbbrendűségét. Pia ez történt, akkor mindössze annyit jelent,
hogy a korai keresztények megláttak egy esélyt arra, hogy a pogány
naptár egyik fontos napjának átvételével és Jézus születésének ünne­
pévé tételével Jézust és isteni mivoltát hirdessék.
Ugyanakkor vannak, akik amellett érvelnek, hogy december 25-ét
nem a keresztények vették át a pogányoktól, hanem fordítva. William
J. Tighe, a Muhlenberg College történésze a „Calculating Christmas”68
című cikkében azt állítja, hogy az a hiedelem, miszerint december 25-
ét a pogányoktól vették át a keresztények, két XVII. század végi,
XVIII. század eleji tudósig, Paul Ernst Jablonskiig és Dóm Jean
Hardouinig vezethető vissza. Jablonski német protestáns volt, aki „be
akarta bizonyítani, hogy Krisztus születésének december 25-én való ünneplése
egyike annak a számos »elpogányosításnak«, amit a IV. századi egyház mű­
velt, egyike annak a számos »korcsosulásnak«, ami a tiszta apostoli keresztény­
séget katolicizmussá változtatta.” Hardouin bencés szerzetes volt, aki azt
akarta bebizonyítani, hogy a katolikus egyház úgy vett át pogány ün­
nepeket, hogy közben nem tette pogánnyá az evangéliumot. Tighe
rámutat, hogy a római kultuszok egyike sem tartott fontosabb ünne­

67 Szent Jeromos, In die Dominica Paschae homilia, CCL 78, 550 (PL 30, 218-219).
Cathechism of the Catholic Church (CCC), 2. kiadás (Washington: United States
Catholic Conference — Libreria Editrice Vaticana, 1997), 1166. Magyarul lásd:
http://www.katolikus.hu/kek/kek01135.html#N12.
68 William J. Tighe, „Calculating Christmas”, Touchstone, 2003. december. Lásd
http://www.touchstonemag.com.
 A Dd Vinci-feö hibáinak. feltárása 145
pet december 25-én. Úgy tűnik, Aurelianus császár (i. sz. 270—275)
volt az, aki „a »Győzhetetlen Nap születése« ünnepét propagálta, hogy a nap
éves »újjászületéséről« való megemlékezéssel egyesítse a Római Birodalom külön­
böző pogány kultuszait.” Aurelianus azt remélte az új ünnep megalapítá­
sától, hogy „a nappalok hosszabbodásának, illetve az éjszakák rövidülésének
kezdete december 25-én a Római Birodalom remélt »újjászületésének«, vagy
örök fiatalságának szimbóluma lesz, ami azon istenek imádásának köszönhető,
akiknek gyámkodása naggyá és a világ urává tette Rómát {legalábbis a ró­
maiak szerint). ”
Miután a kereszténység elvált a judaizmustól (különösen a jeruzsá-
lemi templom i. sz. 70-ben történt lerombolását követően), és önálló,
egyedi vallásként terjedt tovább, megpróbálta pontosan meghatározni
Jézus halálának napját. A különböző naptárak miatt óriási zűrzavar
alakult ki; hosszas viták és komoly nehézségek után a keleti kereszté­
nyek az április 6-át, a nyugati keresztények pedig március 25-ét vá­
lasztották Jézus megfeszítésének dátumául. Ekkor került a képbe a
„egész számú évekből álló életkor” homályos ókori fogalma; eszerint az
ószövetségi próféták mind vagy születésük, vagy fogantatásuk napján
haltak meg. A legtöbb keresztény Jézus fogantatása dátumának fogad­
ta el április 6-át vagy március 25-ét, s így a január 6-ot (keleten) vagy
a december 25-öt (nyugaton) születése dátumának. Noha ezek a dá­
tumok csak a IV. század végén váltak „hivatalossá”, már jóval
Aurelianus és Constantinus császár előtt is léteztek.
Tighe szerint a 274. december 25-én Aurelianus császár által beve­
zetett pogány ünnep a téli napforduló politikai célokra való felhaszná­
lásának megkísérlése volt, „ám szinte bizonyosan megpróbált pogány értelmet
rendelni egy a római keresztények által már fontosnak tartott dátumhoz. A ke­
resztények viszont valamikor később visszavehették a pogány ^Győzhetetlen
Nap szülétése« dátumát, hogy Krisztus születésének alkalmából a ^megváltás
napja« vagy »az igazság napja« felkeléséről emlékezzenek meg.”^ Noha
Tighe elmélete még viszonylag új, nagyon meggyőző bizonyítékokat
hoz fel amellett, hogy a korai keresztények korántsem támaszkodtak
annyira a pogány ünnepnapokra, mint azt sokszor feltételezik.*

69 Uo. Lásd még „The Christian Mystery of Sun and Moon”, in Hugó Rahner, S. J.,
Greek Myths and Christian Mystery (London: Burns & Oates, 1957), 89—176. o.
146 A Da Vmci-blöff

A kiegyensúlyozatlan pogány-keresztény kapcsolat

Nash számos érvet felhoz a kereszténységnek a pogány misztériumval­

lásokra való építkezése ellen; ezek együtt határozottan cáfolják azt a
hiedelmet - amit A Da Vinci-kód is átvesz —, miszerint a kereszténység
alapvetően a régebbi pogány hitrendszerek utánzása.70

1. Az egybeesés nem bizonyítja az oksági kapcsolatot, a hasonló­

ság pedig nem bizonyítja az átvételt. Senkinek sem kellene megle­
pődnie azon, hogy vannak bizonyos általános hasonlóságok az ókori
pogány vallások és a kereszténység között. „A vallásra való fogékonyság
emberi hajlam”, jegyzi meg Jean Daniélou, aki több elismert tanul­
mányt írt az ókori pogány, zsidó és keresztény hitrendszerekről.7172Az
ember vallásos lény; emellett korlátos lény, csak kevés lehetősége van
meggyőződésének fizikai megnyilvánítására. „Az ember rendelkezésére tu­
lajdonképpen csak korlátozott számú eszme, rituális forma és vallási kép áll”,
állítja Louis Bouyer a természetvallásokról és a kereszténységről írt ta­
nulmányában. „Ne tévesszen meg minket, hogy ezek szemmel láthatóan
ugyanazok az egymáshoz térben és időben közel elhelyezkedő vallásokban; olyan
vallásokban is közösek, amiket irreális lenne egymással történelmi kapcsolatba
hozni. Az egyes vallások lényege azonban nem ez a tartalom, hanem az, aho­
gyan azt elrendezik. ”
Ezt igazolja az is, ha szemügyre vesszük a különböző vallásokat.
Sok külsőségük azonos: szent terek és épületek, szent könyvek, szent
rítusok és szokások, egyéni és közösségi imádat, rituálék, szent napok,
hierarchia, hatalmi felépítmény és egyedülálló képességeik vagy tetteik
okán elismert személyek. Ezek az elemek megvannak például az isz­
lámban, a mormon vallásban és az ókori görög pogányságban. Mégis
mindhárom vallás radikálisan eltérő képet alkot Istenről, a megváltás­
ról stb. Az egyes pogány misztériumvallások és a kereszténység közötti

70 Nash, „Was the New Testament Influenced?”

71 Jean Daniélou, S. J., Gocl and the Ways of Knowing (reprint, San Francisco: Ignatius
Press, 2003), 10. 0.
72 Louis Bouyer, Rite and M.an: Natural Sacredness and Christian Liturgy (Notre Dame:
University of Notre Dame Press, 1963), 36. 0.
 A Da VÍKci-fod hibáinak feltárása *47

általános hasonlóságok vagy szignifikánsak, vagy nem; az igazi kérdés

ezeknek a vallásoknak a fókusza, a teológiája és célja.
Sajnos A Da Vinci-kódhoz hasonló könyvek azt a gyakorlatot követik,
hogy összeállítanak egy számukra kényelmes vallási turmixot olyan val­
lásokból (pl. napimádó pogányság; Mithrász-hit; Izisz, Ozirisz, Adonisz
és Dionüszosz kultuszai; a hinduizmus Krisnája stb.), melyekben felfe­
dezhetők bizonyos párhuzamok és hasonlóságok, majd kijelentik: „Lát­
ják a hasonlóságokat? Nyilvánvaló, hogy a kereszténység közvetlenül a
pogányságból ered.” Arról általában nem vesznek tudomást, hogy min­
den általános hasonlóságra (például arra, hogy Mithrász szűz anyától
született) több komoly eltérés jut (a szűz úgy esett teherbe, hogy olyan
vízben úszott, amiben négyszáz éves sperma volt).

2. A pogány rituálék keresztény nyelvezettel történő leírása félre­

vezető, hanyag és téves következtetésekre vezet. Ez általában a ke­
resztény keresztelés és szentáldozás esetében szokott előfordulni, amik­
ről egyes szerzők azt állítják, hogy közvetlenül a pogány misztérium­
vallások rítusaiból vezethetők le. Ezzel az egyik probléma az, hogy
ezek a vallások túl későn alakultak ki ahhoz, hogy hatást gyakorolja­
nak az I. századi keresztények hitére. A másik probléma az, hogy a
pogány rítusok az érzelmekre és a mágiára koncentráltak, nem pedig a
történelmi tényekre és Istennek a fizikai csodák révén megnyilvánuló
művére. További komoly probléma az, hogy ezek az állítások figyel­
men kívül hagyják a keresztény áldozás nyilvánvaló és igen fontos zsi­
dó jellegét, ami ugyanúgy benne gyökerezik Jézus életében, mint az
imádat és áldozás ószövetségi kontextusában.

3. A dátumok nem állnak össze. Az állítólag a kereszténységre ha­

tást gyakorló misztériumvallások létére gyakran nincs tárgyi bizonyí­
ték a II. század előtti időszakból. Ez számos, az összehasonlító vallás­
tudomány és a régészet területén tevékenykedő, elismert kutató egy­
behangzó véleménye.

4. Pál, aki hithű zsidóként nevelkedett, s az egyik leghíresebb

rabbi tanítványa volt, soha nem vett volna át semmit a misztéri­
umvallásokból. „Bizonyára tudott valamit azoknak a pókanyóknak a val­
148 A Da Vinci-blöff

lásáról, akik között élt”, jegyzi meg Raymond E. Brown atya az An

Introduction to the New Testament című könyvében, „például ismerhette a
pogány mítoszokat és a görög-római vallásokat, j valószínűleg előítéleteket is
táplálhatott ezekkel kapcsolatban. (Azonban) túlzó az elképzelés, hogy számos
gondolatát a misztériumvallásokból vette volna át. Albert Schweitzer ki­
jelentette: „A páll és a hellenisztikus vallási terminológia hasonló, az eszmék
azonban egyáltalán nem. Az apostol nem hellenizálta a kereszténységet. Gon­
dolatai ugyanolyan távol állnak a görög filozófiától, mint a misztériumvallá­
soktól. ”1/'í

5. A korai kereszténység kizárólagosságra törekedett. A rómaiak

részben azért üldözték olyan kegyetlenül a keresztényeket, mert kizá­
rólagos jogot formáltak Jézusra. Róma általában véve hajlandó volt a
legkülönbözőbb vallási hiedelmeket befogadni, ameddig azok
szinkretikus módon közeledtek a többi valláshoz, és különös figyelem­
ben részesítették a császárkultuszt. A keresztények azonban makacsul
állították, hogy nem a császár az Isten, hanem Jézus. Ahogyan azt
A. H. M. Jones megjegyzi, a kereszténység

egyvalamiben nagyon különbözött a többi kultusztól, Hívei nem vol­

tak hajlandók más isteneket imádni, sőt démonokként visszarettentek
azoktól. Ezért aztán gyakran kirekesztők voltak, csak egymás társasá­
gát keresték. Nem jelentek meg a nyilvános ünnepségeken, az atléti­
kai versenyeken, a színházakban... Nem léptek be a hadseregbe, vagy
azért, mert katonai kötelességeik során esetleg pogány szertartásokon
kellett volna résztvenniük, vagy azért, mert az Úr katonáiként nem
léphettek szövetségre azzal a hatalommal, amit néha a Sötétség feje­
delmének tartottak.73
74
75

Ennélfogva, magyarázza Jones, a pogányok nem szerették a kereszté­

nyeket, és azzal vádolták őket, hogy bizarr dolgokat művelnek litur­

73 Raymond Brown, An Introduction to the New Testament (New York: Doubleday,

1996), 425. o.
74 Albert Schweitzer, Patd and His Interpreters, 238. o. Idézi Nash, Gospel and the
Greeks, 172. o.
75 Jones, Constantine and the Conversion ofEurope, 43—44. o.
 A Da Vinci-foö hibáinak feltárása 149

giáikon és gyűléseiken. A római kormány végül ugyanezért kezdte ül­

dözni és nagy számban kivégezni a korai keresztényeket.

6. A Pál által hirdetett keresztény hit valódi történelmi esemé­

nyeken alapult, nem pedig minden történelmi alapot nélkülöző
mitikus vagy allegorikus történeteken. A pogány mítoszokat nem
történelmi elbeszéléseknek szánták; azt jelenítették meg dramatikus
formában, amin a misztériumvallás beavatottjainak a beavatás során át
kellett menniük. Ezek a történetek, mint azt több esetben is láthattuk,
gyakran megváltoztak - akár drámai mértékben is —, ahogy egyes
elemeiket elvetették és új elemeket emeltek át más vallásokból. A ke­
reszténység történelmi állításai Názáreti Jézus személyéről történelmi
elbeszéléseken (az evangéliumokon és az Apostolok Cselekedetein), a
korai egyház tanúságtételén és egyre nagyobb számú régészeti és tu­
dományos bizonyítékon alapulnak. Történelmileg ellenőrizhető jellege
azt jelzi, hogy a kereszténység nem lehet pogány mítoszok teljes vagy
akár csak részleges átvétele.

7. A létező párhuzamok talán a kereszténység által a pogány val­

lásokra gyakorolt hatást tükrözhetik — s nem fordítva. Ezt a lehe­
tőséget általában nem veszik fontolóra a kereszténység ellenfelei; azt
feltételezik, hogy a kereszténység és a pogányság kapcsolata csak egy­
irányú lehetett. Kétségtelen, hogy a pogány kultúrában élő korai ke­
resztényekre hatást gyakorolt a pogányság, s néha ugyanazokat a kife­
jezéseket és motívumokat alkalmazták hitük leírására, mint pogány
szomszédaik. A keresztény hit sikerét nem hagyhatták figyelmen kívül
a pogányok, s néhányan megpróbáltak átvenni keresztény eszméket,
vagy legalábbis keresztény fogalmakat rituáléikba és szokásaikba. Dr.
Margaret Mitchell a következőket írja válaszul arra az állításra, mely
szerint - ahogyan A Da Vinci-kód is említi — a keresztény hit alapját a
pogány hiedelmek alkották:

Teljes mértékben igaz, hogy „a pogány vallás elemeinek jelenléte a keresz­

ténység szimbolikájában tagadhatatlan” [338]. Ám az ebből levont kö­
vetkeztetés — „a kereszténységben semmi sem eredeti” [339] — nem igaz, és
a vallástörténet szemszögéből nézve csak egy régi, rég megcáfolt kije­
150 A Da Vinci-btöff

lentés... A jelenlegi tudomány elismeri, hogy a kereszténység és a

környező világ kapcsolata, illetve az, ahogyan a kereszténység kulturá­
lisan beágyazódott abba a világba - néha nem visszahatóan, néha visz-
szahatóan, néha tudatosan alkalmazkodva, néha tudatosan befogadva
— sokkal bonyolultabb, mint ahogy azt itt megjegyzik.76

A császár7 a zsinat és az eretnekség

A történész Leigh Teabing, miközben kiselőadást tart Langdonnak és

Sophie-nak, azt mondja, hogy Jézust legelőször a niceai zsinaton nyil­
vánították isteni lénynek (340). A niceai zsinat teljes történetét és hát­
terét lehetetlen lenne itt ismertetni; számos ismeretterjesztő és tudo­
mányos miiben fellelhetők a legfontosabb információk.77 A tények rö­
vid áttekintése azonban be fogja bizonyítani, hogy A Da Vinci-kód állí­
tásai számos esetben teljesen tévesek.
A niceai zsinat az egyház első ökumenikus zsinata volt, amit Cons­
tantinus támogatása, illetve az ariánus eretnekség által okozott meg­
osztottság és vita véget vetésére való vágya tett lehetővé. Arius (szül,
kb. 260-280; mh. 336) alexandriai pap volt, aki prédikációiról és asz­
kéta életmódjáról híresült el. 319 körül kezdett szélesebb körben
figyelmet kapni az a tanítása, hogy Jézus nem volt teljes mértékben is­
teni lény, hanem kisebb volt, mint az Atya. Arius úgy tartotta, hogy a
Fiú nem örökké létezett a múltban, hanem teremtett lény volt, akit az
Atya elsősorban a teremtés, másodsorban a megváltás eszközéül nem­

76 Mitchell, „An Expert Opinion”. Mitchell emellett kijelenti: ,,/lz összeesküvés­

elméletekkel el lehet adni könyveket, de nem. lehet megmagyarázni olyan bonyolult emberi jelen­
ségeket, melyek egyszerre helyiek és nagy hatókörűek — és semmiképpen sem állíthatók be a kul­
turális totalitarianizmus olyan széles körű, sztálinista jellegű programjának, amilyet Brown
Constantinushoz kapcsol. ”
77 Lásd Msgr. J. D. Conway, Times of Decision: Story of the Councils (Notre Dame:
Fides, 1962); Hughes, Church in Crisis; John Henry Newman bíboros, The Arians of
the Eourth Century (reprint, Eugene: Wipf & Stock, 1996); Basil Struder, Trinity and
Incarnation: The Baith of the Early Church (Collegeville: Liturgical Press, 1993);
Kenneth D. Whitehead, One, Holy, Catholic, and. Apostolié: The Early Church Was the
Catholic Church (San Francisco: Ignatius Press, 2000).
 A Da Vinci-kód hibáinak feltárása 151

zett. Másképp fogalmazva, Arius úgy hitte, hogy Jézus, Isten fia nem
Isten volt, hanem egy kisebb isten.
Ezt az álláspontot Alexandriosz püspök 320 körül, a helyi jellegű
alexandriai zsinaton elvetette, ekkor a száz püspök közül 98 szavazott
Arius ellen. A pap tanításai azonban sokak érdeklődését felkeltették,
és gyorsan terjedtek, részben annak köszönhetően, hogy fülbemászó
dalocskákban foglalta össze nézeteit, részben pedig Euszebiosz
caesareai püspök, kora egyik legnagyobb tudósa támogatása miatt.
Arius tanai annyira népszerűnek és romboló hatásúnak bizonyultak,
hogy Constantinus elhatározta, összehívja a püspököket és véget vet a
vitának; legelsősorban az egység érdekelte, s nem a teljes teológiai tisz­
tánlátás, ám rájött, hogy az előbbi nagymértékben az utóbbi függvé­
nye.
325. május 20-án számos püspök, a döntő többségük keletről, ösz-
szegyűlt Niceában (a mai Iznik, Isztambultól északra). A zsinat
ugyanazon év július 25-ig tartott. A hagyomány szerint 318 püspök
jelent meg, ám ez valószínűleg szimbolikus szám; valójában feltehető­
leg 220-250 fő gyűlhetett össze.7879A pápa rossz egészségi állapota mi­
att nem vett részt a zsinaton, hanem két diakónusát küldte el képvise­
letében. „A zsinat nagy része a birodalom görögül beszélő provinciáiból gyűlt
össze..írja A. H. M. Jones. „A résztvevők többsége egyszerű pásztor volt, j
ők természetes módon elvetették az általuk megismert hit mindenféle megváltoz­
tatását, és nem nagyon szerethették Arius intellektuális paradoxonjait. Sokan
büszkélkedhettek a hitvalló címmel, mivel bebörtönözték, megkínozták vagy
rabszolgasorba taszították hite miatt.A püspökök nagy részének há­
nyattatott sorsa szöges ellentétben áll A Da Vinci-kód azon burkolt
utalásával, hogy a püspökök alázatosan elfogadtak mindent, amit a
császár mondott nekik (340). A niceai zsinaton részt vevők közül so­
kan már Diocletianus üldöztetéseit is elszenvedték. Elképzelhető len­
ne, hogy szótlanul hagyták Constantinusnak, hogy megváltoztassa azt
a hitet, amiért már rengeteget szenvedtek, s amiért akár az életüket is

78 „A hagyományos szám, a 518, mely Athanasziosz egyik kései írására (Levél az afrikaiak­
hoz, 2) vezethető vissza, valószínűleg Abrahám szolgáinak számán alapuló szimbolikus érték
(lásd Tér 14:14)." Cross és Livingstone, Oxford Dictionary of the Christian Church,
1144. o.
79 Jones, Constantine and the Conversion ofEurope, 131. o.
152 A Díi Vinci-blöff

feláldozták volna? Constantinus aktív szerepet vállalt ugyan a zsinat­

ban, ám tudta, hol a helye, tudta, hogy nem teológus vagy tudós, s
tudta, hogy az a feladata, hogy segítsen a lehető legszervezettebbé és
leghatékonyabbá tenni a gyűlést. Hiszen a római kultúra egyik ereje
éppen a szervezettségben rejlett; a görögökhöz viszont közelebb álltak
a teológiai részletek és apróságok.
Teabing A Da Vinci-£o?/ban azt állítja, hogy a .Jézus »istenfiúsága« a
niceai zsinaton merült föl, és ott is fogadták el” (340). Brown ezt a téves ál­
lítást Az abbé titkából veszi át, mely így ír: „A legfontosabb határozat
azonban az volt, hogy szavazás útján döntöttek arról, Jézust nem halandó földi
prófétának, hanem Istennel egylényegűnek kell tekinteni.”30 Mint korábban
már megjegyeztük, csak az evangéliumok huszonötször nevezik Jézust
„Isten fiának”. A kifejezés több mint negyvenszer fordul elő az Újszö­
vetségben, s gyakran használták a korai egyházatyák is. Ugyanakkor
Jézus korában az „Isten fia” kifejezés nem egy isteni személyre vonat­
kozott, hanem messianisztikus cím volt, ami „a királyt, mint Izrael meg­
testesítőjét jelölte”.80
81 Ahogy telt az idő, s a korai keresztények felismerték
Jézus isteni mivoltát, a cím természetes módon mélyebb értelmet
nyert — mely értelmet a niceai zsinat az egyház egységes hitvallásaként
egyértelműen és véglegesen jóváhagyta. A niceai zsinat az Atya és a
Fiú közötti különleges kapcsolat tisztázására koncentrált, elítélve Arius
azon tanait, melyekből közvetve vagy közvetlenül az következett,
hogy a Fiú alacsonyabb rendű volt az Atyánál, teremtett lény, és ki­
sebb isten. Jól foglalja össze az alapproblémát a Katolikus Egyház Ka­
tekizmusa: „Az I. egyetemes Niceai Zsinat 525-ben hitvallásában megvallot­
ta, hogy Isten Fia »született, de nem teremtmény, az Atyával egylényegű {amit
görögül így mondanak: homoúszion)«, és elítélte Ariust, aki azt állította, hogy

80 Baigent, Leigh és Lincoln, Az abbé titka, 376. 0. A helyzet iróniája az, hogy Arius
istennek tartotta Jézust, csak éppen nem Istennel egyenrangúnak.
81 N. T. Wright, Jesus and the Victory of God (Minneapolis: Fortress Press, 1996), 486.
0. Kari Adam szerint Jézus korában „a népi rajongás ruházta fel a várva várt Krisztust
(a Messiást) az Isten fia melléknévvel — ám teokratikus, nem pedig metafizikai értelemben. Ez
a teokratikus felfogás tartalmazta az Isten kegyelméből való különleges részesülés gondolatát, de
kizárta Krisztus isteni mivoltát” (The Christ of Faith: The Christology the Church [New
York: Pantheon Books, 1957], 124. 0.).
 A Da Vinci-kód hibáinak feltárása z53

»Isten Fia a semmiből lett«, és »más szubsztanciából vagy lényegbó'l« való, mint
a , ;;82
az Atya.
Ami a „viszonylag szoros szavazással”-t illeti, ez Teabing és Brown
képzeletének terméke. A mintegy 220-250 püspök közül csak ketten
szavaztak Arius mellett — azaz a püspökök több mint 99 százaléka val­
lotta azt, hogy a Fiú egyenlő az Atyával, és egylényegű vele. Még
Brown legfőbb forrása a témában, Az abbé titka is helyesen ismeri el ezt
egy tömör lábjegyzetben: „218 igen, 2 nem szavazattal”^ Brown —
mint oly sokszor — nemcsak pontatlanul, hanem a valósággal épp el­
lentétes értelemben alakítja a saját szája íze szerint a tényeket.
Teabing azt is állítja, hogy „ezen a zsinaton a kereszténység számos kér­
dését vitatták meg és bocsátották szavazásra”. A megfogalmazás azt sugall­
ja, hogy ezek a „kérdések” valamiképpen újak és egyediek voltak; a
felsorolásuk szerint „a húsvét időpontját, a püspökök szerepét, a szentségek
kiszolgáltatását és természetesen jézus isteni voltát" (340).82
8485A zsinat húsz
83
kánonja — törvénye - valójában meglehetősen e világi ügyekkel foglal­
kozott, és „nagyrészt a tizenegy évvel korábban, a galliai Arles-ban tartott
latin zsinat intézkedéseit ismételte megf^ Öt kánon azoknak a kereszté­
nyeknek az érzékeny témáját érintette, akik a közelmúltbeli üldözteté­
sek során elhagyták az egyházat, útmutatást adva a bűnbánathoz, a
szentáldozásban való újbóli részvételhez, és egyéb problémákhoz. Két
másik kánon az eretnek szakadárok, a novaciánusok és Szamoszatai Pál
hívei visszafogadását szabályozta. Az előbbi Antiochia püspöke volt,
akit 268-ban eltávolítottak hivatalából bűntettei és eretnek tanai mi­
att. Mintegy tíz kánon a papsággal kapcsolatos ügyeket érintette:
„Nem szentelhető fel az, aki kasztráltatta magát, sem az, aki csak nem rég
vette fel a kérésztséget... Egyetlen egyházi tisztviselő — püspök, pap vagy dia­
kónus — sem költözhet egyik egyházmegyéből a másikba. Az egyházi személyek­

82 KEK 465.
83 Baigent, Leigh és Lincoln, Holy Blood, Holy Grail, 473- o. A szerzők hozzáteszik:
„A Fiút ekkor az Atyával azonosnak nyilvánították” (473). Nem egészen - a Fiút „egy-
lényegűnek” nyilvánították; különálló személy az Atya és a Szentlélek személyeitől.
(A hivatkozás az eredeti angol kiadásra vonatkozik, a magyar kiadásban ugyanis nem talál­
hatók lábjegyzetek. — a fordj
84 Vö. Az abbé titka, 576. o.
85 Hughes, Church in Crisis, 36. o.
154 A Da Vinci-blöff

nek tilos kamatot szedniük, s ha ebbe a vétségbe esnek, hivatalukból elmozdít-

tatnak.”^ A többi kánon az ókori egyház három leghíresebb püspök­
ségének, az alexandriainak, az antiochiainak és a jeruzsáleminek a jog­
hatóságát szabályozta.
A húsvét és dátuma problematikája meglehetősen összetett volt -
azért foglalkoztak vele a zsinaton, mert a császár egységet akart a fon­
tosabb vallási ünnepek megtartásában. Akkoriban a különböző vidé­
kek egyházai más és más napokon ünnepelték a húsvétot; a zűrzavart
részben a zsidók holdnaptára, illetve egyes keresztényeknek a zsidók­
kal szembeni ellenséges érzülete okozta — nem voltak hajlandók
ugyanazon a napon ünnepelni a keresztény húsvétot, amelyiken a zsi­
dók a sajátjukat. A zsinat megpróbált egységes dátumot előírni, de
nem járt teljes sikerrel, és a vita még évszázadokig folyt. Ebben az
esetben és a kánonok esetében nem érintettek dogmatikai kérdéseket;
minden ügy a fegyelemről, a mindennapi élet kérdései és az egyház
lelkipásztori tevékenységének a zűrzavar, a gyorsan változó körülmé­
nyek és a kulturális változások okozta konkrét problémái által szüksé­
gessé tett fegyelemről szóltak.

Constantinus és az újszövetségi kánon

Brown nem elégszik meg azzal, hogy hamis színben tünteti fel Cons­
tantinus és a kereszténység viszonyát, illetve a császár valódi szerepét
Niceában, hanem tesz még egy sor alátámasztatlan és felháborító kije­
lentést a császár szerepéről az újszövetségi kánon kialakításában. Ezek
között a kijelentések között szerepelnek a következők:

1. Constantinus idején „dokumentumok ezrei léteztek Krisztus életéről,

amelyekben halandó emberként írták meg az életét” (341).
2. Constantinus átírta a történelmet, hogy istenné tegye Jézust (341).
3. Constantinus megrendelt és finanszírozott egy „új Bibliát, amely ki­
hagyta azokat az evangéliumokat, amelyek Krisztus emberi vonásait emel-*

Uo., 38. o.
 A Da Vinci-fod hibáinak feltárása 155

ték ki, és feldúsította azokat az evangéliumokat, amelyek az istenségét

hangsúlyozták "(341).
4. „Az Újtestamentumhoz [sic] több mint nyolcvan evangéliumot vettek szá­
mításba”, de csak négyet választottak ki közülük, feltehetőleg azért,
mert ezek ábrázolták „istenibbnek” Jézust (337).
5. Ezt a Bibliát „a pogány római császár, Nagy Constantinus állította ösz-
W'(337).
6. Több száz, ha nem több ezer „korábbi evangéliumot törvényen kívül he­
lyeztek, begyűjtötték és elégettek” (341).

Ezeknek az állításoknak a nagy része Brown kedvenc forrásából, Az

abbé titkából származik, s Brown nem tud ellenállni a kísértésnek, hogy
a könyv kétséges elméleteit ne emelje a történelmi revizionizmus még
magasabb szintjére. Az abbé titka szerint „az egész kereszténység történeté­
nek egyik legnagyobb jelentőségű eseménye” volt az, hogy Constantinus meg­
rendelést adott a Biblia új példányainak elkészítésére,8788 míg A Da Vin-
ci-kódbwa Teabing „a kereszténység történetének legfontosabb pillanata”-ként
említi az eseményt (341). Igen, fontos pillanat volt, de korántsem a
legfontosabb a kereszténység történetében; még az I. niceai zsinat is
előkelőbb helyen állna ebben a tekintetben, mint az, hogy Constanti­
nus megrendelt ötven példányt a keresztény Szentírásból.
Az az állítás, hogy a Jézus életét megörökítő „dokumentumok ezrei”
léteztek, hamis és rendkívül túlzó. A más szövegekben említett gnosz­
tikus írások jelentős része elveszett ugyan, de valójában talán néhány
tucat létezhetett belőlük. Bárt D. Ehrman Lort Scriptures című könyve,
mely számos gnosztikus és eretnek szövegből közöl részleteket, össze­
sen hetven „nem kanonikus evangéliumot” tartalmaz, köztük Mária
evangéliumát, Fülöp evangéliumát és Tamás evangéliumát^ Mint koráb­
ban már említettük, ezek közül az írások közül csak nagyon kevés
szolgál konkrét részletekkel a „halandó próféta” Jézusról, viszont be­
mutatják a gnosztikus Jézust, akinek nem sok köze van a hétköznapi,
kézzelfogható világhoz, s aki kevés felismerhető „emberi vonással” bír.

87 Baigent, Leigh és Lincoln, Az abbé titka, 377. 0.

88 Bárt D. Ehrman, Lost Scriptures (New York: Oxford University Press, 2003), 7—
90. 0.
i56 A Díl Vmci-Möff

Brown ismét megfordítja, vagy a feje tetejére állítja a dolgot: a négy

kanonikus evangélium tele van a megtestesült Ige emberi vonásainak
leírásaival, míg a különböző gnosztikus csoportok írásaiból nagyrészt
hiányoznak ezek a részletek.
Az „új Bibliá”-ra való hivatkozás félrevezető, ugyanis azt sugallja,
hogy Constantinus egy korábban nem létező kánont alkotott. Noha
bizonyos részletek az idők homályába vesztek, összességében jól ismer­
jük a császár tetteit, amint azt Bruce Metzger is leírja:

332 körül Constantinus császár, hirdetni és megszervezni kívánva a

keresztény hitet fővárosa egyre szaporodó templomaiban, megparan­
csolta Euszebiosznak, hogy gyakorlott írnokokkal készíttessen ötven
példányt a Szentírásból, jól olvasható betűkkel, alaposan kikészített
pergamenre. Ugyanakkor egy máig fennmaradt levélben a császár kö­
zölte Euszebiosszal, hogy mindent a rendelkezésére bocsát, amire csak
szüksége van a feladat teljesítéséhez, többek között két kocsit is, me­
lyeken az elkészült kéziratokat a császárhoz szállíthatták, hogy szemé­
lyesen vizsgálja meg őket.8990
91

Euszebiosz „egy-egy kötött, harmadrét és egy negyedrét kötetnek”^ nevezi

ezeket, mely meghatározást azóta sokféleképpen értelmezték. A leg­
több kutató egyetért abban, hogy a Constantinus támogatásával elké­
szített példányok tartalmazták közel mind a hetvenkét könyvet, amik
a mai Újszövetséget alkotják, s talán Barabás levelét és a Hermasz pászto-
, • 91
rat is.
Constantinusnak semmi szerepe nem volt annak az eldöntésében,
hogy mely könyvek kerüljenek be ebbe a válogatásba. Ebben a kér­
désben az egyházra bízta magát, ami pedig már jóval a IV. század előtt
meghatározta a négy evangéliumot és az Újszövetség túlnyomó részét.
A keresztény kánon a 200-as évek végére nagyrészt összeállt. Az egyes
vidékeken kisebb eltérések lehettek a liturgiában használt könyvek kö­

89 Bruce Metzger, The Canon of the Neio Testament (Oxford: Clarendon Press, 1987),
206. o.
90 Euszebiosz, Vita Const. IV, 36, 37.
91 Metzger, Canon ofthe New Testament, 207. o.
 A Díi Vinci-kód hibáinak feltárása 157

zött, de általában véve a keresztények körében egyetértés uralkodott

azt illetően, hogy mely könyvek tartoztak vagy nem tartoztak az új­
szövetségi kánonba, eltekintve a Zsidóknak írt levéltől és a Jelenések
könyvétől. Nyugaton a 300-as évek végén és a 400-as évek elején egy
sor regionális zsinat tisztázta a kánon kérdéseit, míg keleten maradt
még néhány vita. „Mindazonáltal”, jegyzi meg Philip Jenkins, „a nagy
egyház lényegében már a III. század elején döntött az elfogadott evangéliumok
kánonáról. Sem Constantinusnak, sem Athanasziosznak nem volt semmi szere­
pe ezekben a döntésekben.
Végezetül, miközben azzal vádolja Constantinust, hogy „evangéliu­
mokat” semmisített meg és új Bibliát alkotott, A Da Vinci-kód azt sej­
teti, hogy a Holt-tengeri tekercsek között fennmaradt néhány olyan
mű, amit a császár egyébként elpusztított. Teszi ezt azzal, hogy egy­
szerűen elejt egy a levegőben lógó mondatot Teabing azon kijelentése
nyomán, hogy néhány gnosztikus evangélium fennmaradt. A Holt­
tengeri tekercseket, tudhatják meg az olvasók, Kumrán közelében,
egy barlangban találták meg, az 1950-es években (342). És mit kezd­
jenek ezzel az információval az olvasók? Nyilván azt kellene hinniük,
hogy a Holt-tengeri tekercsek között gnosztikus evangéliumok és Jé­
zus életével kapcsolatos, rejtett igazságok vannak. Azonban, bár ez az
elképzelés néha fel-felmerül egyes körökben, egyszerűen nem igaz.
A kumráni gyűjtemény több mint nyolcszáz kéziratból áll. Ezek közül
körülbelül kétszáz ószövetségi műveket tartalmaz, köztük szemelvé­
nyeket szinte az összes ószövetségi könyvből. Több kézirat őrzi a Zsol­
tárok könyvét, a Második Törvénykönyvet és Izajás könyvét, melyek
egészen véletlenül a leggyakrabban idézett szövegek az Újszövetség­
ben. Ugyanakkor a kumráni közösség még azelőtt elpusztult, mielőtt
az Újszövetség nagy részét írásba foglalták volna, s egyik tekercsen
sem találhatók újszövetségi szövegek - mint ahogy Jézusról, Kereszte­
lő Jánosról vagy bármelyik ismert keresztényről sem történik említés
bennük.92 93

92 Philip Jenkins, Hidden Gospels: Hou> the Search fórJesus Losl Its Way (New York: Ox­
ford University Press, 2001), 87. 0.
93 Dávid Noel Freedman, szerk., Eerdmans Dictionary of the Bibié (Grand Rapids: W.
B. Eerdmans, 2000), 325-29. o.
 5. FEJEZET

A Szent Grál mítoszai

Maga a Grál Isten kegyelmének a szimbóluma. Egykor az utolsó va­

csorán ittak belőle, majd Krisztus vérét fogta fel, amikor oldalába döf­
ték a lándzsát, a szövegek szerint kehely is és cibórium is — „titkai” az
oltáriszentség leleplezett rejtélyei.
P. M. Matarasso, The Quest of the Holy Grail

Dán Brown megfordítja azt az ősi felismerést, hogy a nő teste szimbo­

likus edény, s egy edényt tesz szimbolikusan egy női testté. Aztán
olyan nevet ad ennek az edénynek, amit minden keresztény felismer,
ugyanis azt állítja, hogy a Szent Grál valójában Mária Magdolna teste
volt. Átvitt értelemben Magdolna az edény, ami magában rejtette
Krisztus szent vérét, míg utódját hordozta. Melléről viszont nem tör­
ténik említés, mint a gyermekek táplálására szolgáló tej edényéről,
mivel saját testnedvei nem isteniek, csak királyiak. Amellett, hogy
egyenlőségjelet tesz Magdolna és a Grál közé, Brown a Kehelynek és a
Rózsának nevezi, s az „isteni nőiség” megtestesülésévé teszi Máriát
(347). A középkori Grál-történetek valójában az elveszett, s a gyilkos
egyház által elnyomott szent nőiség utáni kutatást örökítették meg.
Brown egyéb feltételezett istennőszimbólumokat is a Magdolna-Grál
köré csoportosít, például az ötös számot, a pentagrammokat, az ötszö­
geket, a pentametert, az ötszirmú virágokat, az almát, a rózsaablako­
kat és az iránytű rózsáját. (Rózsás listájáról valahogy kimaradtak a ke­
vésbé fennkölt példák, például a zuhanyrózsák, a szénanátha, illetve
mintegy tizenkét oldalnyi, „rózsával” kapcsolatos szó az Oxford English
DicüonarfohXb

Angolul rose fever. {a fordi)

i6o A Da Vinci-blöff

Minőén idol legtartósabb legendája?

A sikeres Grál-küldetés célja az, hogy „letérdelhessenek Mária Magdolna

földi maradványai előtt" (371-72), amit Brown főhőse — főhősnője vi­
szont nem — valóban meg is tesz a regény dagályos tetőpontján (652).
Másfelől a gonosz Vatikán kutatásai a Grál után titkos küldetések vol­
tak, azzal a céllal, hogy meggyilkolják Magdolna leszármazottak,
akikben tovább élt Jézus szent vérvonala (372). A hierarchia folyama­
tosan a Grál megsemmisítésére törekedett, hogy megőrizze nem egye­
nes úton szerzett patriarchális hatalmát (385). Később újabb negatív
példaként áll előttünk Brown intrikusa, Teabing, aki szintén a Grált
keresi, ám olyan gyilkos vágy lett rajta úrrá eközben, hogy a Grál a
spirituális szerelmévé vált, s így ő maga már nem lehetett méltó rá.
A Sion-rend Brown által bemutatott változata nemcsak a Magdol-
na=Grál egyenlet titkát őrzi, hanem Mária ereklyéjét, a vérvonalát és
négy hatalmas, ugyanezt a vérvonalat igazoló iratokkal teli ládát is.
Fontos, hogy Brown még egy tulajdonsággal felruházza a társaságot,
nevezetesen az istennőimádattal, ami viszont egyáltalán nem volt jel­
lemző a modern rend programjára.
Brown eddig Az abbé titka tételeit ötvözi a The Templar Revelation ál­
tal az istennőre fektetett hangsúllyal és Margaret Starbird misztikus
feminizmusával. Brown szereplői a hierosz gamosz („szent házasság”) ősi
pogány rítusával imádják a férfi- és a női istenség egyesülését, ám a
szerző nem állítja egyértelműen, hogy Jézus és Mária Magdolna szere­
tők lettek volna, akik végrehajtották ezt a rítust. Ehelyett illő módon
összeházasodtak, akárcsak Sophie nagyszülei A Da Vinci-kódban, s kul­
tikus szerepüket diszkrét hallgatás fedi. Starbird a The Woman with the
Alabaster Járton Krisztus menyasszonyának nevezi Magdolnát, Pick­
nett és Prince könyvében viszont Jézus és Mária Magdolna házasulat-
lan — és kelletlen — résztvevők az egyiptomi Izisz istennő szexuális
imádatában. Picknett legújabb, egyedül jegyzett könyve, a Mary Mag-
dalene: Christianity’s Hidden Goddess a johannita kereszténység zsidó­
etióp istennőimádó papnő-prédikátoraként ábrázolja Máriát. Mi tör­
ténhetett vajon jellegzetes vörös hajával? Brown talán rájött, hogy
jobban teszi, ha megmarad a szelídebb elméleteknél.
 A Da Vmci-foö Ifbárnak feltárása 161

Brown nagy dolgokat állít a Grál-történetről, többek között „min­

den idők legtartósabb legendájának” nevezi (363). Azzal ne foglalkozzunk,
hogy csak a XII. század végén vált ismertté. Eltöpreng azon, hogy va­
jon a Passió egyéb ereklyéihez miért nem kapcsolódott ilyen miszti­
kum, szemmel láthatólag nem ismerve az igazi kereszt történeteit, me­
lyek több mint hét évszázaddal régebbiek és sokfelé megtalálható kéz­
zelfogható ereklyékhez köthetők. Brown azt állítja, hogy a Grálért há­
borúkat vívtak - mintha ezek valódi, s nem csak irodalmi események
lettek volna.
A Grál egyetemessé tétele érdekében Brown összefüggésbe hozza a
„kehely”-nek nevezett „V” alakzattal. Állítólag ez lenne a nőiség
legősibb jelképe, míg fordítottja, a „kard” a férfiasságot jelképezi. Há­
romszöggé kiegészítve és egymásra helyezve őket megkapjuk a jól is­
mert Dávid-csillagot, avagy Salamon pecsétjét, ami állítólag a két nem
princípiumainak egyesülését jelenti. Brown ezeket a gondolatokat
Riane Eisler Ghalice and the Blade című könyvéből veszi, amit Margót
Adler neopogány író „a történelem provokatív, feminista átértelmezésének”
nevez.123A kard kehelybe mártása pedig a gardneri wiccarítusok egyik
eleme.
Érdekes módon a legáltalánosabb neopogány hiedelmek Adler-féle
összefoglalása nem lógott volna ki A Da Vinci-kódból: „Kultúránkban,
mely hosszú ideje tagadja és befeketíti a nőiséget, mint negatív, gonosz, de a
legjobb esetben is kicsi és jelentéktelen dolgot, a nők (és a férfiak) soha nem fog­
ják megértem saját teremtő erejüket és isteni természetüket, míg el nem fogadják
a teremtő nőiséget, az ihlet forrását, a bennünk élő Istennőt. Magától érte­
tődő, hogy ez a felfogás nem egyeztethető össze a kereszténységgel.
A Dávid-csillagot (egészen pontosan Dávid pajzsát) nem a bibliai
korban használták a zsidók, hanem a X. század környékén, muszlim
mágikus praktikák révén került be a zsidó kultúrába, oltalmazó jel­
ként. A modernitás hajnalán Prágában vált heraldikai jelképpé, végül
a XIX. századi cionistáknak köszönhetően lett a zsidóság egyetemes

1 Riane Eisler, The Chalice and the Blade (San Francisco: Harper & Row, 1988).
’ Margót Adler, Drawing Down the Moon: Witches, Druids, Goddess-Worshippers, and
Other Pagans in America Today, javított kiadás (New York: Penguin-Arkana, 1997),
537. o.
3 Uo., ix. o.
161 A Da Vmci-blöff

szimbóluma, s ezért került fel az izraeli nemzeti lobogóra is.4 Tekintet­

tel arra, hogy freudi értelemben minden konkáv „női” és minden kon­
vex „férfi”, ha az úgynevezett kehely és kard valóban olyan ősi és egye­
temes lenne, mint ahogyan Brown állítja, akkor könnyűszerrel felfe­
dezhetnénk a legtöbb ókori társadalomban. Ám ha megvizsgáljuk a
pogánysággal szimpatizáló régész, Marija Gimbutas The Goddesses and
Gods of Old Europe című könyvét, mely az újkőkori istenábrázolásokkal
foglalkozik, akkor sokféle szexuális szimbólumot találhatunk, de kely-
het és kardot nem.5 Ha még jobban visszamegyünk az időben, egészen
a jégkori Európáig, a The Roots of Civilizationben. kétoldalnyi paleo-
litikus jelet találunk Alexandar Marshak rekonstrukciójában, köztük
számos férfi- és női szimbólummal, ám csak egy olyan alakzattal, ami
talán a kehely lehetett.6
Másfelől a női test edényként való értelmezése alapvető mitológiai
meglátás, amit egyszerűen a mell és a méh tárolófunkcióinak megfi­
gyeléséből extrapoláltak. Erich Neumann The Great Motherf kiválóan
elemzi jungi szempontok alapján a világon előforduló anyai archetípu­
sokat. Neumann a Grált a mellhez kapcsolja, mint a táplálás, az átala­
kulás és a termékenység „nyitott” szimbólumát.7
Ezek a sajátosságok mind megjelennek a legendás Szent Grálban.
Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy Mária Magdolna lényegében
átalakult, nem pedig átalakító személyiség: a Bibliában megszállottból
szabad lesz; a hagyományban bűnösből szent. Sem a kanonikus, sem a
gnosztikus evangéliumokban nem termékeny testileg; hatása mindösz-
sze spirituális. A Grál-Magdaléna megfeleltetés meglehetősen erőlte­
tett. Miasszonyunk Szűzként és Anyaként — Neumann mindkét szere­
pében elemzi - a tökéletes élő Grál, hiszen pár excellence ő az „edénye”

4 „Magén Dávid”, in The Oxford Dictionary of the Jewish Religion, szerk. R. J. Zwi
Werblowsky, Geoffrey Wigoder et al. (New York: Oxford University Press, 1997).
5 Marija Gimbutas, The Goddesses and Gods of Old Europe, új kiadás (Berkeley:
University of California Press, 1982). Gimbutas értelmezései rendkívül népszerűek
az istennőmozgalom körében, ám nem általánosan elfogadottak a nem pogány kuta­
tók által.
6 Alexandar Marshak, The Roots of Civilization (New York: McGraw-Hill, 1972),
198-99. o.
7 Erich Neumann, The Great Mother: An Analysis of the Archetype, ford. Ralph Mann-
heim (1955; Princeton: Princeton University Press, 1972), 47., 61., 89. o.
 A Dd Vinci-kód bábáinak feltárása 163

Krisztus saját vérének. A Mária Magdolna és Názáreti Mária közötti

ellentétet lentebb tárgyaljuk.

A Grál születése

Az Oxford English Dictionary szerint a grál {grail} szó 1330-ban jelent

meg először az angol nyelvben. írásképe változó volt: greal, graal,
graile, korábbi ófrancia alakjai a graal, greal, greel és greil, majd a Le
Saint Graal. Sir Thomas Malory, akinek Le Morte d’Arthur (1470) című
művében az egyik legjobb angol Grál-történet található, „Sankgreall”-
nak és „Holy Grayle”-nak nevezi. A „grál” végső soron a latin gradale,
„lépcsőnként, fokozatosan” szóból származik, mely egy bizonyos mély
tányértípust jelöl, amiből a középkori lakomákon fogásonként szolgál­
ták fel az ételeket.
A szó köznévi használata megelőz minden, a Szent Gráltts történő
utalást. így a sangreal Brown által „sang real”-ként való felbontása —
ami állítólag franciául azt jelentené, hogy „királyi vér” (363) — téves,
mivel a kifejezés franciául helyesen le sang royal. A sangreal jelentése
helyesen „Szent Grál”, felbontása pedig „San-greal”. Brown átvételét
Az abbé titkat>6\ azzal sem lehet igazolni, ha Malory egyik téves szó­
használatára hivatkozunk, mely szerint „a Sankgreal” jelentése „Urunk
Jézus Krisztus szent vére”, nem pedig az edény, amibe a vér került.89
Malory ugyanis egyértelműen Urunk saját vérére utal, nem pedig állí­
tólagos vérvonalára. Ha elvesszük a „sang reál” téves értelmezését, ösz-
szeomlik az isteni leszármazási sor melletti teljes érvrendszer.
A Grál már azelőtt megjelent a középkori irodalomban, hogy „a
Szent Grál” lett volna belőle? Chrétien de Troyes francia nyelvű, a
XII. század második felében született költeményében, a Teraw/ban,
avagy a Conte dél Graaltxws a graal egy nagy, ékkövekkel kirakott

8 Idézi Roger Sherman Loomis, The Grail: From Celtic Myth to Christian Symbol (1963;
új kiadás, Princeton: Princeton University Press, 1991), 25. 0.
9 Ez a rész eredetileg Sandra Miesel „The Origins of the Holy Grail” (Catholic Tűin
Circle, 1995. április 16, 4-5. o.) című cikkében jelent meg, ami viszont nagy mér­
tékben támaszkodott a The Arthnrian Encyclopedia című munkára (szerk. Norris J.
Lacy et al., New York: Peter Bedrick, 1986).
IÓ4 A Da Vmci-blöff

edény, benne egyetlen ostyával, s egy gyönyörű szűz tartja egy lako­
mán. A lakomát adó beteg király addig nem gyógyulhat meg, míg a
költemény naiv hőse, Perceval kérdezgetni nem kezd a Grálról.
Chrétien költeménye befejezetlen, az edény témája pedig kifejtetlen
maradt, míg 1200 körül egy burgundiai költő, Róbert de Boron ki
nem bővítette a történetet. Ez a változat csak prózai átiratban, Didot-
Perceval címen maradt fenn. Róbert de Boron a tálat átalakítja az utol­
só vacsora serlegévé — inkább cibórium, fedeles serleg lehetett, mint
kehely —, a királyt pedig Longinus lándzsájával sebzi meg, azzal a lán­
dzsával, mely Jézus oldalát is átütötte.
Róbert de Boron már korábban megírta Joseph d’Avimathie című
művét, melyben József fogsága éveiben az utolsó vacsora serlegéből
táplálkozik. Közel-keleti hányattatásai után József Angliába viszi a
Grált, ahol rokonai lesznek az örökletes Grál-őrzők és Perceval ősei. A
legendák szerint József térítő és Britannia első püspöke is volt, s ő ala­
pította Glastonburyben — ahol állítólag Arthur király nyugszik — az el­
ső brit egyházat. Arthur és Guinevere állítólagos sírját 1190-ben fe­
dezték fel a helyi szerzetesek. A XVIII. században terjedt el az a le­
genda, mely szerint a Glastonburyben karácsonykor virágba boruló
galagonyafa József botjából sarjadt, a viktoriánus korban pedig szüle­
tett egy történet a Szent Kútról, ami annak a helynek a közelében áll,
ahol József állítólag elásta az utolsó vacsora serlegét.
Ezeknek a legendáknak a középkori elemeit az Arthur-mondakör
úgynevezett Vulgáta-ciklusában gyűjtötték össze, prózai formában
(1215—1235). A Queste dél Saint GrailiQ című rész ciszterci hatásokat
mutat - talán egy szerzetes írta —, és ez a Grál-legendák legnyíltabban
keresztény változata. A Vulgáta-ciklus Malory egyik fő forrása volt, s
az ő műve lett a történet „kanonikus” változata az angol anyanyelvűek
számára. Sir Perceval/Percivale mind a Vulgátában, mind Malorynál a
kerekasztal három legtisztább lovagjának egyike. Sir Bors és a maku­
látlan Sir Galahad mellett neki jut az a megtiszteltetés, hogy részt ve­
gyen a Grál rítusában és magának Jézusnak a kezéből részesüljön a
szent úrvacsorában. A Grál társasága végül látja, ahogy az edényt a

10 Angolul: The Quest of the Holy Grail, ford. P. M. Matarasso (1969; New York:
Penguin, 1979).
 A Da Vinci-foö hibáinak feltárása 165

vértől csöpögő lándzsával együtt visszaviszik a mennybe. Galahad ha­

marosan meghal, Porcéval remetének áll, de egy év múlva szintén
meghal, Bors pedig visszatér Camelotba, hogy elmondja történetüket.
A Szent Grál örökre elérhetetlenné válik.
Franciaországból „a brit mondakör” néven arthuri történetek ter­
jedtek el egész Európában. Kiemelkedő hozzájárulás volt a Grál-
legendáriumhoz Wolfram von Eschenbach német költő Parzivafa
(1210). Az ő ábrázolásában a Grál egy fehér kő, amit a mennyei hábo­
rú „semleges” angyalai hagytak hátra. A kő képes ételt és italt terem­
teni, feltámasztja a halottakat, meggyógyítja a betegeket, s aki látja,
örökre fiatal marad. Egy galamb minden nagypénteken ráhelyez egy
ostyát, hogy azzal táplálja a Grál-kastély sebesült királyát, akit végül
Parzival gyógyít meg, majd átveszi helyét a Grál-lovagok élén.

Moöern Gráf-mítoszok

A Grál-románcok a középkor óta számos író, festő, zeneszerző és film­

rendező számára szolgáltak az ihlet forrásaként.11 A források szétválo­
gatása többnemzedéknyi tudósnak adott munkát. Mágikus ételterem­
tő edények számos kultúra hagyományában fellelhetők, ám a Szent
Grál kelta eredetének élharcosa Roger Sherman Loomis volt, például a
The Grail: From Celtic Myth to Christian Symbol című könyvében.
Loomis szerint a Grál az örökké teli üstökről és ivószarukról, illetve a
másvilágra történő utazásokról szóló ír történetekből származik. A
szűz Grál-hordozó Írország megszemélyesített függetlenségén alapul,
aki csak az arra méltóknak kínálja serlegét. Ezek a motívumok átke­
rültek Walesbe, majd Britanniába, aztán breton történetmondók át­
vitték őket Eszak-Franciaországba, ahol később az első középkori ro­
máncok felbukkantak. Loomis úgy véli, hogy az anyag nagymértékben
átalakult a félreértések és a szóbeli áthagyományozódás miatt: így nem
is létezhetett „eredeti” Grál-mítosz.

11 Sajnos az okkultistákat, sőt még a nácikat is megihlették. Heinrich Himmler a

vesztfáliai Wevelsburgban titkos pszeudo Grál-lovagrendbe szervezte az SS tagjait,
hogy ezoterikus árja misztériumokat folytassanak. D. Sklar, The Nazis and the Occult
(1977, New York: Dorset, 1989), 99-101. o.
166 A Da Vinci-blöff

A Grál eredetéről újabb és nagyobb vitát kiváltó elmélettel állt elő

C. Scott Littleton és Linda A. Malcor a From Scythia to Camelot című
könyvben. A szerzők a motívumokat az ókori krími szkíta népekig ve­
zetik vissza, akiknek szimbolikus Uralkodó Serlege az égből hullott
alá, s akik modern leszármazottai az egykori Szovjetunió területén
még ma is mesélnek történeteket egy természetfeletti serlegről/üstről,
ami megítéli a hősök erényeit — köztük egy Arthurra emlékeztető ala­
két is.12 Szerintük ezeket a mítoszokat a szkítáktól származó barbár
hódítók két hulláma hozta el Európába a római korban: a szarmaták,
akik a római Britanniában, illetve az alánok, akik Bretagne-ban és
Provence-ban telepedtek le. A régi történetek talán egybeolvadtak bi­
zonyos történelmi eseményekkel, például amikor 410-ben Róma feldú-
Iása során értékes edényeket zsákmányoltak (a hagyomány szerint a je-
ruzsálcmi templomból is főleg aranyedényeket vittek el), és a szerzők
ezt tekintik a Grál eredetének.13
Egy másik értelmezési iskolát Jessie L. Weston From Rilual to
Románcé című könyve tett híressé.14 Sir James Frazer Aranyágának ha­
tása alatt Weston úgy képzelte, hogy a Grál egyfelől termékenységi rí­
tusokból és az azokhoz kapcsolódó folklórból, másfelől a keleti miszté­
riumvallások, a gnosztikusok, a templomosok és a katharok tanításai­
ból alakult ki. A tudományos közösség már rég elvetette ezeket az el­
méleteket, ám az okkultisták körében továbbra is népszerűek.
Westontól származik az az elterjedt nézet is, hogy a négy Grál-
szentség (a serleg, a lándzsa, a kard és a kő/edény) jelenik meg a tarot-
kártyában (kelyhek, botok, kardok, ötszögek), illetve a francia kártyá­
ban (kor, káró, pikk, treff). Weston rendszere nem univerzális;
Brownnál a kelyhek, kardok, jogarok és ötszögek megfelelője sorrend­
ben a kor, a pikk, a treff és a káró (561). A modern okkultisták - köz­
tük Margaret Starbird, aki a tarot-t kathar katekizmusnak nevezi15 —

12 C. Scott Littleton és Linda A. Malcor, From Scythia to Camelot (New York: Garland,
1994). A hősöket „nart”-oknak hívták, az örökké teli edény pedig a Nartamongae,
„a nartok megmutatója” volt.
13 Uo., 236-40. o.
14 Jessie L. Weston, From Ritual to Románcé (1920; Garden City: Doubleday, 1957).
15 Margaret Starbird, The Woman ívith the Alabaster Jár: Mary Magdalén and the Holy
Grail (Rochester: Bear, 1993), 104. o.
 A Da Vinci-kód hibáinak feltárása 167

mindazonáltal még ma is elfogadják Weston nem keresztény magya­

rázatát.
Loomis határozottan elveti az ezoterikus elméteket, így „Miss
Weston lenyűgöző elméletét egy letűnt miszténumkultuszról, amit keleti keres­
kedők hoztak volna el a Niediterráneumból Britanniába, illetve a távoli ko­
rokban gyakorolt titkos beavatási rítusokról — mely elméletet cáfolja az is, hogy
az eretnekségekről szóló nagyszámú középkori munkákban egyetlen utalás sem
található egy ilyen kultuszra1’.'6 Loomis emellett „nevetségeseként elveti
azt a lehetőséget, hogy a Parzival provence-i (és feltehetőleg kathar)
17 Ő maga úgy véli, hogy a Parzival Grál-lovagjait, a
forráson alapulna.16
Templeisent a templomos lovagok ihlették,18 ám ez nem jelenti azt,
hogy valódi templomosoknak kell tekintenünk őket. A Grál-legendák
„semmiképpen sem eretnek kultuszok ezoterikus tanai" voltak, s nem is pápa­
ságellenes propagandának készültek.19

Az eg^Áz és a Grál

Noha az egyház soha nem foglalt állást a Grál-regényekről, s mindig

ambivalens viszony fűzte a lovagsághoz, a középkori gondolkodásban
az oltáriszentséggel való keresztény kapcsolat rögzítette a Grált.20 A
mítosz régi motívumai soha nem tettek volna szert akkora ismertségre
a kereszténység nélkül, mely összhangba hozta őket a középkori hit­
életi gyakorlattal és ikonográfiával.
1

16 Loomis, Grail, 63. o.

17 Uo., 197. o.
18 Uo., 214. o.
19 Uo., 276. o.
20 Richard F. O’Gorman, „Grail”, in Arthurian Encydopedia, 260. o. Az utolsó vacsora
valódi kelyhe állítólag a valenciai katedrálisban látható; az El Santo Grial 1437-ben
került a katedrálisba adományként. A vörös márványból faragott, Újszövetség kora­
beli serleg, amit valamikor a középkor során alakítottak át kehellyé, Jeruzsálemből
került Rómába, onnan Spanyolországba, és sokáig rejtegették a mórok elől. Legendá­
jának semmi köze nincs a Grál-regényekhez. Lásd Anton Legner, Reliquien in Kunst
und Kult: Tavischen Antiké ind Aufklarung (Darmstadt: Wissenschaftenliche Buchge-
sellschaft, 1995), 87. o.
i68 A Da Vmci-blöff

Aközépkori művészek a saját koruk öltözékeivel, kellékeivel és

helyszíneivel illusztrálták a Grál-regényeket, akárcsak a bibliai jelene­
teket vagy a klasszikus ókori történeteket. A kéziratok iniciáléin
Arthur király vagy a Grál-lovagok lakomái ugyanolyan középkorinak
tűnnek, mint az utolsó vacsora, eltekintve az asztal fölött angyalok ál­
tal tartott, cibóriumszerű Gráltól. A misztikus edény ábrázolásától el­
várták, hogy hasonlítson arra, amit a valóságban használtak a liturgiá­
ban. A Grál „kellékei”, mind például a lándzsa és Dávid kardja az
ereklyéket, a fogadalmi fegyverajándékokat, vagy a templomokban őr­
zött királyi koronázási jelvényeket idézték fel.
A középkori oltárokat szemkápráztató módon díszítették fel. Az ol­
táredények, az ereklyetartók, a szentségtartók stb. a nagyobb temp­
lomokban igazi ötvösremekek voltak. A legszebbek között előfordul­
tak ókori vagy a muszlim világból származó edények, amiket talppal
és füllel láttak el a liturgikus használathoz. A velencei San Marcos-
kincstárban még ma is látható néhány csodálatos, kristályból vagy fél­
drágakövekből faragott példány.
Amellett, hogy az utolsó vacsorán használták, úgy tartották, hogy a
Grálban fogták fel a megfeszített Krisztus vérét. Ezt az aspektusát ta­
lán az I. évezred végén kialakult és gyorsan népszerűvé váló „kehely a
kereszten” motívum befolyásolta. A művészek vagy a kereszt lábánál,
vagy angyalok által Krisztus sebéhez tartva ábrázolták a kelyhet. A
szimbólum legfejlettebb változatában megjelenik egy allegorikus nő­
alak, aki Ecclesiát (az egyházat) jelképezi a kereszt vagy Jézus mellett
állva, hogy felfogja a szent vért kelyhében, miközben egy lándzsaszerű
botot tart. Ez mindenképpen összhangban állt a szűz Grál-hordozó
képével.
A Grál-regények megcsapolták a középkori eucharisztikus áhítatot
is, úgymint az átváltoztatott szín felmutatását a mise során, a Krisztus
teste menetet, a kitételt, az áldott szentségről szóló példabeszédet és
csodatörténetet. A felmutatás a XII. században alakult ki, abban a
korban, melyben az áldozás nem volt túl gyakori, s valószínűleg ezzel
elégítették ki az emberek vágyát, hogy lássák a szent ostyát. (Az éven­
kénti áldozást el kellett rendelni az 1215-ös IV. lateráni zsinaton, mi­
vel a hívek többsége soha nem áldozott.) A felmutatott vagy kitett os­
tya fölötti áhítatos kontemplációról úgy tartották, hogy nemcsak ke-
 A Da Vmci-foö hibáinak feltárása 169

gyelemben részesít, hanem jólétet és oltalmat is biztosít, amint azt a

Grál megpillantása is tenné. Krisztus testének a XIII. századból szár­
mazó elfogyasztása újabb lehetőséget teremtett a Krisztus teste iránti
ünnepélyes tisztelet kifejezésére.
Az oltáriszentségről való prédikálás és tanítás a XII. századtól kez­
dődően fontos részét alkotta a lelki fejlődésnek. Aquinói Szent Tamás
átlényegülési formulája lehetővé tette a papok számára, hogy megis­
mertessék nyájaikkal a szent jelenlétet, és visszavágjanak az eretnekek
ellenvetéseire. Az exempla prédikátori példabeszédeket tartalmazott.
Miri Rubin történész három fő csoportot különböztet meg ezen törté­
netek körében, s mindegyik csoportnak egyre nagyobb „eucharisztikus
értelmet” tulajdonít: 1. Krisztus szent jelenlétének látomása vagy más
érzékszervi bizonyítéka a hit jutalmaként vagy az őszinte kétség felol­
dásaként; 2. az emberek, az állatok vagy a természet szokatlan visel­
kedése úrvacsora közeledtével; 3. a szent jelenlét megnyilvánulása a
szentségtörők előtt, illetve megbüntetésük.21
A példabeszéd a tényleges eseményekként megörökített csodáknak
felelt meg. Például Szent Gergely miséjén a pápa látta a fájdalmak fér­
fiját a kehelyben az átváltoztatáskor. Egy éhes szamár visszautasította
a táplálékot, de megcsodálta a Páduai Szent Antal által feltartott ál­
dott szentséget. Párizsban egy ellopott cibóriumból kiemelkedett a
szentostya, és visszakerült a templomba. A nőkkel sokkal gyakrabban
esett meg az a két csoda, hogy élő gyermeket láttak a kehelyben, vagy
hogy kizárólag a szent ostyával táplálkozva éltek, mint a férfiakkal
(ötvenöt esetből negyvenöt alkalommal).22 Ez a két kategória azonban
megfelel a Grál-lovagok tapasztalatainak.
Gondoljunk csak a The Quest of the Holy Grail csúcspontjára! Akár­
csak az eucharisztikus csodatörténetekben, a Grál különválasztja a
méltó és méltatlan elfogadókat. A küldetést befejező méltó lovagok
hallhatják Josephus püspök, Arimathiai József fia miséjét (József volt
az, aki éveken át a Grálban csodás módon termő ostyán élt). Az átvál­
toztatás pillanatában „a magasból leereszkedett egy alak, mint egy gyermek,

21 Miri Rubin, Corpus Christi: Phe Eucharist in Laté Medieval Cultum (1991; New York:
Cambridge University Press, 1992), 11—118. o.
22 Uo., 120. 0.
170 A Dd Vmci-blöff

kinek arca tűzként ragyogott és izzott; és behatolt a kenyérbe, ami határozottan

emberi formát öltött a jelenlévők szeme láttára.” Josephus később eltűnik, és
a társaság „egy ember alakját látta felbukkanni a Szent Edényből, meztelenül,
kezeiből, lábaiból és oldalából vérezve”. Jézus eucharisztikus lakomát ad a
lovagoknak, a szokásos ostya képében, ám ez az ostya csodálatosan
édes. Utána elárulja az edényről, hogy abban volt a húsvéti bárány az
utolsó vacsorán, s azért nevezik Szent Grálnak, „mert egész népemmel elfo­
gadtatta magát”. Jézus mindannyiukat megáldja, majd eltűnik. Ezután
Galahad a beteg Grál-királyra keni a lándzsáról Krisztus vérét, hogy
meggyógyítsa.23* 25Rubin így foglalja össze a témákat: „Krisztus megfeszí­
tése és halála a gyermektől a szenvedő emberig úgy került bemutatásra, mint
annak a kegyelemnek az előfeltétele, mely áthatja az úrvacsorát, 5 gyógyulást és
megváltást ígér. ,,2Á

Awi a hölgynek jár

így annak ellenére, hogy pogány gyökerei az ételteremtő és hősöket

jutalmazó edényekig nyúlnak vissza, annak ellenére, hogy az úrvacsora
edényét tartó nő alakja (akkoriban) nem volt ortodox, a középkori ro­
máncok Grálja szilárdan rögzült a katolikus hitben. Semmi sem tá­
masztja alá Dán Brown azon kijelentését, hogy a történetek „az elve­
szett szent nőiség” utáni kutatásokat örökítették meg kódolt formában.
Ugyanakkor a Szent Grál nem is rejtett kathar fogalom, ahogy
Starbird állítja. A Grál-regények és az eucharisztikus áhítat virágzása a
XII. és XIII. században egybeesett azokkal az eretnekmozgalmakkal,
melyek tagadták az úrvacsora szentségét. Ahogyan Rubin megjegyzi:
„Máshol az új típusú dualista szakadárok, például a dél-franciaországi
katharok szigorú szentségellenes kritikát fogalmaztak meg, mely szerint anyag
soha nem zárhat magába lelket, és semmiképpen sem képes átalakulni Isten­
né.”2'* Mivel a katharok nem hittek az úrvacsorában, el sem tudták

23 Quest, TTö—öl. o. Szójáték: a gré középkori franciául azt jelenti, hogy „elfogad­
ható”.
21 Rubin, Corpus Christi, 139- 0.
25 Uo., 320. 0.
 A Dd Viwci-foö hibáinak feltárása 171

képzelni, hogy a Grál tartalmazza azt, mint ahogyan a lovagregények

mindegyikében teszi.
Akár tálnak, kehelynek, cibóriumnak vagy kőnek képzeljük el a
Grált, mindig a teljes eucharisztikus Krisztust — „testét és vérét, lelkét és
istenségét” a katolikus tanítás szerint — hordozza magában, és nem a le­
származottját vagy a vérvonalát. Ezért egyetlen személy állíthatja jog­
gal magáról, hogy ő az élő Grál: Isten Szent Anyja, Mária. A rózsa,
amit A Da Vinci-kód kisajátít Mária Magdolna számára, sokkal inkább
a Szűz hagyományos szimbóluma, míg Magdolnáé a balzsamos tégely.
Miasszonyunk már jó ezer évvel azelőtt a tenger vezérlő csillaga volt,
hogy megszületett volna az „iránytű rózsája” kifejezés.
Szűz Máriát már régóta tisztelik méhéért, mely megszülte, s keblé­
ért, mely táplálta a Megváltót. Még az Áldott Szűz litániájának né­
hány címe is rámutat tárolóedényként értelmezett nőiségére: A frigy­
láda, Az arany háza, A becsület edénye, A hit egyedülálló edénye. Vá­
randós és szoptatós állapotát, melyben vérét és tejét adta, amiből Jézus
teste és vére lett, előszeretettel ábrázolták a középkori művészetben.26
Ezek ikonografikus témák, melyek méltók a feltámasztásra, hogy be­
bizonyítsák: a nőiséget is lehet az ortodox kereszténységben magasz­
talni. Hiszen mi lehetne nőibb az anyaságnál?
A modern gondolkodás azonban elveti az anyaságot, mint a női
szexualitás helyes beteljesülését. A szexuális tapasztalat hiánya alkal­
matlanná teszi Máriát az imádatra — mint ahogy a hagyományos Jé­
zust is. A Mária Magdolna, mint Krisztus felesége vagy legalábbis sze­
xuális partnere iránti mániás rajongás megköveteli, hogy Isten Szent
Anyját letaszítsák a mennyország királynőjének trónusáról. Ez a jól
bevált feminista stratégia.
Gondoljuk végig Marina Warner, a katolikus iskolát végzett femi­
nista írónő következő, viszonylag visszafogott megjegyzését: „Mária a
gyermeket teszi a nő sorsává, ám elkerüli a szexuális kapcsolatot, mely minden
más nő számára elengedhetetlen ennek a sorsnak a beteljesítéséhez. így amit a
mítosz az egyik kezével célként tűz a nők elé, azt a másik kezével el is tünte­

~6 Sandra Miesel, „Mothering God”, Crisis, 2001. december, 28—33. o.

Ifi A Da Vinci-blöff

ti.”22 Warner, aki támogatja a fogamzásgátlást és az abortuszt, úgy vé­

li, hogy az egyház ellenállása ezekkel a módszerekkel szemben számta­
lan kényszerű terhességre kötelezi a nőket. A Szűz bűntelen anyasága
minden más nőt szolgasorba taszít. „A Szűz által képviselt kettős ideál
természetesen megvalósíthatatlan. Így a mítosz nem lehet más egy katolikus
lány számára, csak zavarba ejtő, és ha nem lázadást vált ki {ahogy gyakran
teszi), akkor elmélyíti a vallási vigasz iránti igényt... a testi és női lét állandó
bűnére adott vigaszt. A Szűz kultusza azzal, hogy lehetetlen ideált állít elénk,
a bevallott és reménytelen sóvárgás és alacsonyabbrendűség állapotába kénysze­
28
ríti a hívőt.”27
Dán Brown, a forrásai, útitársai és mindazok, akik hatással voltak
rá, radikálisan elutasítják, hogy a saját fogalmi rendszerén belül vitat­
kozzanak a katolikus egyházzal és annak kulturális intézményeivel.
A Brownt mcgihlctő okkultisták, feministák és gnosztikusok nem
akarnak mást, csak úgy újradefiniálni és átalakítani a katolicizmust,
hogy egyben meg is szűnjön létezni.

27 Marina Warner, Alone of All Her Sex: The Myth and the Cult of the Virgin Mary
(1976; New York: Random House-Vintage, 1983), 336. o.
28 Uo., 337.
 6. FEJEZET

A valódi templomosok

Mindenekfelett, akárki volnál is, ha ily szent rendeket választva Krisz­

tus lovagja kívánsz lenni, hitvallásodban egyesítened kell a tiszta igye­
kezetét a szilárd állhatatossággal, amely oly méltó és szent, és olyan
nemesnek ismert, hogy ha sikerül örökre tisztán megőrizned, megér-
demled, hogy együtt járhass a mártírokkal, akik lelkűket adták Jézus
Krisztusért.
A templomosok regulája — Előszó az Alapszabályhoz

Kik voltak a templomos lovagok, és hogyan váltak ilyen közkedveltté

az okkult körökben? Miért van az, hogy az ember alig találhat olyan
ezoterikus elméletet, amely valamilyen szinten ne érintené a templo­
mosokat? Már jóval azelőtt is a fantasy történetek kedvencei közé tar­
toztak, hogy Dán Brown felfedezte őket Az abbé titka, illetve a The
Templar Revelation lapjain.
Brown ezen könyvekre építve jelenti ki, hogy a templomosok rend­
jének megalapítása és terjeszkedése mögött titkos szándékok munkál­
kodtak. A „szent geometria” mestereinek, kiváló építőknek és a góti­
kus építészet megalkotóinak tünteti fel őket, akik ugyanakkor eret­
neknek nyilvánított hitet vallottak és pogány szimbólumokat használ­
tak. A hataloméhes pápaságot vádolja az elpusztításukért. Dacára an­
nak, hogy Dán Brown ismételten megerősíti a teljes történelmi hiteles­
séget és információi pontosságát, mindezen elképzelések hamisak.
Hogy megcáfolhassuk őket, vizsgáljuk meg a templomosok történelmi
felemelkedését és bukását.
174 A Da Vmci-blöff

Zarándokok oítalmazói

A templomos lovagok rendje — pontos nevük: Krisztus Szegény Lovag­

jainak és Salamon Templomának rendje - 1118-ban alapult meg, mi­
kor kilenc francia keresztes lovag Hugues de Payens vezetésével foga­
dalmat tett, hogy megvédelmezik a szentföldi zarándokokat. Jeruzsá­
lem királya szállást biztosított a számukra palotájában a Templom­
hegyen, a Szent Sír kánoni papsága pedig istállókat ugyanezen a terü­
leten. Ám a templomosok vagyona csak azután kezdett gyarapodni,
hogy Hugues de Payens — aki kapcsolatban állt Champagne grófjaival
- vissza nem tért Franciaországba. Ott 1128-ban megszerezte a
troyes-i zsinaton a helyi egyház jóváhagyását új rendje számára.
Clairvaux-i Szent Bernát — aki jelen volt a zsinaton, és akinek rokonsá­
gába tartozott a kilenc alapító lovag egyike a saját cisztercita szerze­
tesi regulája mintájára megalkotta a templomosokét. Szent Bernát (aki
maga is a lovagi kaszt szülötte volt) felkarolta a novae militia Chvistit
(„Krisztus új katonáit”) — azt remélve, hogy ezek a harcos szerzetesek
ellensúlyozzák majd a világi lovagok brutalitását és gőgjét. A hálás
templomosok magukra öltötték a ciszterci szerzetesek fehér köpenyét.
Tunikájuk bal mellrészét a pápa 1147-ben vörös kereszttel egészítette
ki.
Ez a szimbólum egy jellegzetesen ívelt, egyenlő szárú talpas kereszt,
az úgynevezett „pattée kereszt”. Brown arra készteti az olvasót, hogy a
templomosok ezen jelképét „a harmónia és az egyensúly” (246), vala­
mint a nemi egyenlőség különleges jelének lássa, szemben az állítólag
erőszakos latin (római) kereszttel. Azonban a többi középkori katonai
rend — a Jeruzsálemi Szent János Lovagrend (a Máltai Lovagok) és a
német Teuton Lovagok Rendje, valamint a címzetes pápai rend, a
Szent Sír Lovagjai - által használt kereszt jelölések szintén egyenlő szá­
rnak. Nincs semmi szokatlan az ilyen szimmetrikus talpas keresztben,
amely standard elemnek számít a címertani ábrázolásokon.
A templomosok egyedülálló elhivatottsága Európa-szerte lelkes
támogatókat biztosított a számukra. Egy 1139-ben (II. Ince által) ki-

1 Brown azt sejteti, hogy a templomosok egy pogány szimbólumot használtak, noha
maga a pápa választotta azt a számukra.
 A Dd Vinci-kód hibáinak feltárása V5

bocsátott pápai bulla teljesen függetlenítette őket a helyi püspököktől.

Ez nem azt jelentette, ahogy Dán Brown állítja, hogy a rend tagjai
voltak (233). Továbbra is felelősek voltak a pápaság felé,
mint ahogy a mai napig az minden pápai jogú vallási gyülekezet. Ez az
előjoguk aligha volt egyedülállónak mondható; azt először egy IX.
századi bencés kolostori rend, a clunyi rend kapta meg. A Jeruzsálemi
Szent János Lovagrend (a mai Máltai Lovagok) 1113-tól kezdve
ugyanilyen függetlenséget élvezett - már a templomosok rendjének
megalapítása előtt, és mielőtt maguk a johanniták katonai feladatot
vállaltak volna.
A templomosok gyors terjeszkedése a legkevésbé sem nevezhető
egyedülállónak. Megesik, hogy néhány új vallási csoport megragadja
az emberek képzeletét, és adományok egész özönét vonzza magához.
Ugyanez történt a johannitákkal és a ciszterciekkel is. Ez utóbbi egyet­
len monostorból mintegy 351 rendházzá nőtte ki magát csupán Szent
Bernát élete alatt. (Manapság Teréz Anya Irgalmas Misszionáriusai és
az Opus Dei rendek indultak robbanásszerű növekedésnek.) Nem
szükséges a szálakat a háttérből irányító megfoghatatlan szervezet, a
Sion-rend titkos manipulációit segítségül hívni, hogy magyarázatot ta­
láljunk a templomosok és a ciszterciek gyors sikerére.2 Ám úgy tűnik,
a történelmi példák nem elég jók Brown számára. O valami sötét és
baljós dolgot lát abban, amilyen tempóban a templomosok magukhoz
vonzották az adományokat és az új tagokat. Különös spekulációkba
bocsátkozik a vagyonuk eredetét illetően: valami értékes, Krisztussal
kapcsolatos titokra bukkanhattak a jeruzsálemi Templom területén
végzett ásatásaik során. A lovagok talán megzsarolták a Vatikánt,
esetleg az egyház vásárolta meg a hallgatásukat (233).
Brown az Abbé titka lapjairól kölcsönzi azt az elképzelést, miszerint
a templomosok rendjét csupán álcaként hozták létre, hogy velük lep­
lezzék az ősrégi Szentek Szentje alatti ásatást — tévesen egy föld alatti
kamrának képzelve azt. A kincs később a történet szerint a Szentek
Szentjéből került elő, nem pedig alóla (642). A templomosok állítólag

2 Ez az ötlet különösen nevetséges a ciszterciták esetében, akik rendje egy sor olyan
előre nem látható esemény révén alakult meg, hogy azt a legkörmönfontabb cselszö­
vő sem irányíthatta volna. Vö. Jean-Frangois Leroux-Dhuys, Cistercian Abbeys: History
and Architecture (Cologne: Konneman, 1998) 23-36. 0.
iy6 A Díi Vinci-blöff

teljes titokban ástak keresztül a tömör sziklán. Ez hihetetlenül otrom­

ba és ügyetlen módja volna egy olyan dolog végrehajtásának, amire
bőven akadt lehetőség és számos könnyebb módszer az elmúlt évezre­
dek alatt. Az elgondolás feltételezi, hogy a rómaiak nem tudták, ho­
gyan fosszák ki Heródes templomát, mikor i. sz. 70-bcn lerombolták
Jeruzsálemet, és hogy a rómaiaktól kezdve az arabokig az égvilágon
senki nem figyelt fel semmire a későbbi templom-hegyi építkezések
során. Vajon miért rejtették volna az „igaz” keresztények az eredeti
evangéliumi forrásaikat, a Constantinus előtti szent iratok másolatait,
Jézus saját írásait és Mária Magdolna naplóját pont oda, a templom­
romok alá, nem pedig valami biztos rejtekhelyre, ami a saját irányítá­
suk alatt áll? Továbbá, amennyiben ezek a dokumentumok első száza­
di, eredeti példányok, akkor finom papirusztekercsekre írták volna
őket, nem pedig lapokra. Milyen valószínűséggel élhették túl az évez­
redes tárolást, és több európai áthelyezést az elmúlt 900 esztendő
alatt?
Brown túlzóan felnagyítja a templomosok vagyonát. Peter Partner
történész megállapítja: „Valószínűtlen, hogy a párizsi templom egy minden
álmot felülmúlóan mesés vagyont rejtett. Partner nyíltan szkeptikus azzal
kapcsolatban, hogy a párizsi templomuk 150 000 aranyat birtokolt
volna — mintegy négyszeresét egy gazdag angol grófság átlagos éves
kiadásainak. A templomosok belső költségei felemésztették tartalékai­
kat, a többi pénzüket pedig kölcsönadták. Noha értékes földbirtokok­
kal rendelkeztek, azok mégis „sokkal kisebb területitek voltak, mint a
johannitáké, és csupán felét, vagy talán kétharmadát tették ki a cisztercitáké­
nak.”''' A feltételezések szerint európai birtokaiknak kellett volna finan­
szírozniuk a harcos rend keleti tevékenységeit. Azt is érdemes megje­
gyezni, hogy a Johanniták megközelítőleg ugyanolyan mértékben ré­
szesültek a dél-franciaországi javadalmakból, mint a templomosok -
nem létezett semmilyen speciális részrehajlás vagy vonzalom a temp-

3 Peter Partner, The Murdered Magicians: The Templars and Their Myth (1981; h. n.:
Crucible-Aquarian: 1987), 66. o.
4 G. Mollat, The Popes at Avignon, 1303-1378, ford.: Janet Lőve (1963; New York:
Harper and Row, 1965), 213- o.
 A Dfl VÍKci-foö hibáinak feltárása 177

lomosok iránt a kathar tartományban.5 Ám maguk a templomosok

sem viseltettek különös vonzalommal Dél-Franciaország irányában,
minthogy a házaik legnagyobb sűrűségben az ország középső és keleti
részében helyezkedtek el, a Szajna mindkét partján.6

A romantikus lovagkép szemben a valódi lovassággal

Sem Brown, sem pedig két elsődleges forrásműve, Az abbé titka és a

The Templar Revelation nem mutatja be, mily módon szerveződtek a
templomosok. A lovagság romantikus eszményét kihasználva hagyják,
hogy az olvasó szeme előtt a fehér köpenyes elit keresztes vitézek képe
lebegjen. A templomosoknak azonban csak egy kis töredéke volt igazi
lovag. A többiek csupán hűbéres fegyveres vitézként (barnába vagy fe­
ketébe öltözve), fegyvernökként, káplánokként, szolgálókként, zsol­
dosokként vagy világi laikusokként kísérték őket. A lovagokat jórészt
a kisszámú nemesség soraiból választották, míg a többi pozíciót az
alacsonyabb rangú egyének töltötték be. A rend vezetőjét Nagymes­
ternek nevezték. A hivatásos lovagok a rendnek csupán elenyésző há­
nyadát képezték. Lehetséges, hogy összesen nem több, mint három­
száz állomásozott közülük valaha is a Szentföldön, ők azonban több
ezer hittestvérüknek - mint az őket segítő személyzetnek - parancsol­
tak.
A templomosok küldetése a zarándokok megoltalmazása és a ke­
resztes államok védelme volt. Csodálták őket szilaj bátorságukért; re­
mekül küzdöttek, ám nem mindig bölcsen. Nagymesterük rossz dön­
tései közrejátszottak például abban, hogy Szaladin megsemmisítő vere­
séget mért a keresztény erőkre a Horns of HattinvAi 1187-ben. A ke­
resztesek szerencsecsillaga attól fogva leáldozóban volt, egészen utolsó
erődjük 1291-es elestéig. A túlélő templomosok visszavonultak Ciprus
szigetére és Európába.

5 Michael Costen, The Cathars and the Albigensian Crusade (Manchester: Manchester
University Press, 1997), 89- o.
6 Grosser Historischer Weltaltas, 3 kötet (München: Bayerischen Schulbuch-Verlag,
1979), 2:29.
178 A Da Vinci-blöff

Míg hittestvéreik a muzulmánok ellen küzdöttek a Szentföldön, az

európai templomosok nemzetközi bankárokká alakultak. Kibújva az
egyház uzsorát tiltó törvénye alól, a pénzadományokat és birtokaik ja­
vadalmait uzsorakamattal adták kölcsön, látszólag azzal a céllal, hogy
profitot termeljenek a későbbi keresztes vállalkozásokhoz. A templo­
mosok elfogadtak letéteket és foglalókat, akár nagyobb vagyont is át­
utaltak terjedelmes hálózatukon belül egyik rendházukból a másikba,
továbbá pénzügyi tanácsadóként és bankárokként szolgáltak Francia­
ország királyai számára.
Az ezen tevékenységekhez szükséges könyvelői adottságaik csiszo­
lásán felül a templomosok alig fejlesztették elmebeli képességeiket.
Akadt ugyan közöttük egy-két költő, ám legtöbbjük — beleértve a
rend utolsó nagymesterét is — írástudatlan volt. A spirituális iratokat,
többek között az étkezéseik alatt hangosan felolvasott Bibliát saját
nemzeti nyelvükre kellett fordítani, mivel csak káplánjaik értettek la­
tinul. Rendházaikban a liturgikus iratokon kívül alig akadt bármilyen
könyv. Ok tehát nem voltak a misztikus bölcsesség és „szent geomet­
ria” mesterei, ahogy azt Dán Brown és az általa felhasznált forrásmű­
vek lefestik róluk.78
Paul Franki művészettörténész szavaival: „Aligha szükséges mondani,
hogy semmiféle metafizikai tudás (legyen az bármekkora) nem segít senkinek
bordázott bolthajtást építeni. A bordázott boltív volt az a speciális felfe­
dezés, ami elindította a gótikus építészet evolúcióját a régi román stí­
lusból. Ez a britanniai durhami katedrális építése közben, 1093-ban je­
lent meg először — hat évvel az első keresztes hadjárat kezdete előtt, és
egy teljes nemzedékkel megelőzve a templomosok rendjének megala­
pítását. A lovagokról nem állíthatjuk, hogy ők fedezték fel a gótikus
építészetet, vagy hogy kizárólag ők alkalmazták azt. A templomosok
csakis a saját szükségleteik céljából építettek bármit, és vajmi kevés
közük volt koruk katedrálisaihoz, vagy azokhoz a mesterekhez, akik
megalkották azokat. A középkori szerkezetekben valóban arany volt a

7 Partner, Murdered Magicians, 15. o., és Alán Forey, The Military Orders: From the
Twelfth to the Early Fourteenth Century (Toronto: University of Toronto Press, 1992),
191. o.
8 Paul Franki, Gothic Architecture, rév. Paul Crossley (1962; New Heaven: Yale
University Press, 2000), 265. o.
 A Da Vinci-foö hibáinak feltárása 179

habarcs, ám nem templomos arany. Brown állítása, miszerint a temp­

lomosok „kiváló kőművesmesterek” (625) lettek volna, a The Templar
RevelationbőX kölcsönzi az ötletet — amely anélkül tesz grandiózus kije­
lentéseket a gótikus építészet templomos vonatkozásairól, hogy bármi­
lyen kézzelfogható bizonyítékra vagy az építőművészet történetében
jártas szakértők munkáira hivatkozva alátámasztaná azokat.9 A
chartres-i katedrálist kanonoki káptalanja építette, nem a templomos
lovagok.1011
*
A templomosok még a gótikus művészet pártolóiként is híján vol­
tak a gyakorlatnak és ízlésnek. Számos épületük akadt, ám azok szer­
kezetét „jobbára az egyszerűség és gyakorlati hasznosság” jellemezte. Ken-
neth John Conant művészettörténész megítélése szerint: „A templomo­
sok munkái meglehetős monotonitást mulatnak, és soha egyetlen építményük sem
minősült építészeti remekműnek,., Intézményeik hasonlítottak a korabeli kolos­
tori épületekre, és csekély, vagy épp semmilyen különleges templomos vonással
nem rendelkeztek — leszámítva alkalomadtán a templomaikat. ” z Európában
ritkán építettek erődöket, ami alól figyelemre méltó kivétel párizsi
rendházuk. Nem létezett standard, jellegzetesen templomosnak
mondható templommodell.13 Brown azonban fiktív történész-karak­
tere, Teabing szavain keresztül titkos üzenetet láttat templomaik for­
májában — jelen esetben a londoni temploméban. Ezen épületek struk­
túrája állítólag „lényegében pogány”, mivel a templom alapzata kerek,
amivel Isten helyett a Napot tisztelték (489). Ez a stílus nyílt sértés
akart lenni a Vatikán ellen.
Brown a kerek templomok feltételezetten eretnek mivoltát a The
Templar Revelation\dS\ szedte, egyetlen ezt igazolandó egyházi doku-

9 Lynn Picknett and Clive Prince, The Templar Revelation: Secret Guardians of the True
ldentity of Christ (1997 \ New York: Simon and Schuster, 1998), 110-116. o.
10 Remek, közérthető áttekintést nyújt ehhez Jean Favier, The World of Chartres
(1990; New York: Harry N. Abrams, 1998).
11 Partner, MurderedM.agicians, 12. o.
1_ Kenneth John Conant, Carolingian and. Romanesque Architecture, 800—1200, 2.
átdolg. kiadás (1959, New York: Penguin, 1979), 334. 0.
13 Partner, Mairdered Magicians, 12—13. o. Brown egy másik forrásanyaga ugyanezt
szögezi le, és a rendnek mindössze három, kerek alapú templomát ismeri el Angliá­
ban. Charles G. Addison, The History of the Knights Templar (1842; Kempton, 111.:
Adventures Unlimited, 1997), 306. 0.
i8o A Da Vmci-blöff

meritumra sem hivatkozik.11 Az egyházi hatóságok valójában azonban

soha nem tiltották a kerek templomok építését, és nem írták elő a ke­
reszt alakúakat. A középkor nem minden nagyszerű temploma formáz
latin keresztet. Teabing Panteonra tett utalása (amit később Langdon
is megismétel) az összes római isten azon templomára utal, amelyet
i. sz. 609-ben Szent Mária és a mártírok tiszteletére keresztény temp­
15 Rómában akadnak más kerek, keresztény
lomként szenteltek újra.14
építésű templomok is: a S. Constanza (i. sz. 350 körül) és S. Stefano
Rotundo (kb. i. sz. 475). Az utóbbi évtizedekben újból életre kelt ez a
formaterv — lásd például az 50-es években tervezett liverpooli katoli­
kus katedrálist, és az 1962-ben elkészült Szent Lajos-rendházat St.
Louis-ban (Missouri állam). Azt kellene talán gondolnunk, hogy az
összes olyan építész, aki ezeket és más hasonló templomokat tervezte,
titkos napimádó volt? Ha létezik valódi kapcsolat a kör alakzat és a
pogányság között, az ősi görögök és rómaiak sohasem hallottak róla,
mivel az ő templomaik csaknem kivétel nélkül négyszögletesek.
A jellegzetes templomos szentélyek valódi inspirációja az
Rotunda nevű kupolatemplom volt - egy magas kupolájú, kör alakú
építmény, amit Constantinus császár rendeletére emeltek Krisztus sírja
fölé Jeruzsálemben, a Szent Sír Temploma szomszédságában (ez 350-re
már használatra készen állt).16 A muzulmánok átvették ezt a dupla fa­
lú modellt, és nyolcszögletű külső falat építettek a Templom-hegyen a
kerek, központi templom köré híres Sziklamecsetjük számára (i. sz.
690 körül). Ezt a szentélyt a keresztes hódítások alatt visszafoglalták,
és ettől kezdve az Úr Temploma névvel illették.17 Az eredeti Salamon-
templom középkori ábrázolásai gyakran modellezték ezt az újra ke­
resztényivé tett dómot. Innen kapták a templomosok is a nevüket,
amint az pecsétjük hátulján szerepel.18 A kép megragadt: Raffaello

14 Picknett and Prince, Templar Revelation, 110. o.

15 Richard Krautheimer, Early Christian and Byzantine Architecture, 4. átdolg. kiadás,
(1965, New York: Penguin, 1986), 66—67. és 91—92. 0.
16 Uo. 60-63. o. és 74-75. o.
17 Conant, Carolingian and Romaesque Architecture, 353- 0.
18 Partner, Nairdered Magicians, 106. oldallal szemben, „Tempel von Jerusalem”, Le­
xikon dér Christlichen Ikonographie, szerk. Englebert Kirschbaum et al. 8. kötet (1972;
Freiburg: Herder, 1994), 4:225-239. 0.
 A Dfl Vinci-foö hibáinak feltárása 181

A szűz menyegzője című, 1504-es festményén egy dómkupolás, sokszög­

letű templom látható.
Kevés templomos imaház volt kör alakú. A máig fennmaradt ritka
példák egyike Angliában a cambridge-i St. Sepulchre-templom (1103).
A Chateau Pélerin hatalmas, szentföldi erődjének temploma (i. sz.
1220 körül) nem tökéletesen kör alakú, azonban az Anastasis Rotunda
vonalait tükrözi. A XII. századi párizsi és londoni rendi templomok
főhajója kör alakú, amikhez utólag téglalap alakú kórusrészeket tol­
dották. Teabing kijelentése, miszerint ezek az épületek tökéletes kört
alkotnak, nem felelnek meg a valóságnak. Brown pedig szemlátomást
olyan járatlan a templomok dolgában, hogy az egyes részeiket sem
tudja megkülönböztetni egymástól. Brown főhőse, Langdon úgy véli,
a hosszú, szögletes szárnyépület a templom főhajója (500). A téglalap
alakú rész valójában a kórus, nem pedig a főhajó.19 (Hogyan is mu­
laszthatta el Brown a remek lehetőséget, hogy a szögletes és kerek
elemek összekapcsolódásában a nemi közösülés pogány szimbólumát
tüntesse fel?) Nem minden kerek alapzatú templomot építettek azon­
ban a templomosok, és nem minden központilag tervezett templomos
imaház volt kör alakú. Némelyik sokszögletűnek épült, felidézve ezzel
a Sziklamecsetet.20
A londoni rendi templom Brown-féle bemutatása hibás, noha az
egyik forrásanyaga részletes leírással szolgál ezzel kapcsolatban,21 az
interneten megtalálható bőséges írott és képi információkról nem is
beszélve. Brown karakterei felváltva hol túl jól informáltnak, hol telje­
sen tudatlannak tűnnek, és teljesen megfeledkeznek arról, ami ott van
közvetlenül a szemük előtt. Példának okáért, az épület véletlenszerű —
a II. világháborút követő javítómunkálatoknak köszönhető — sötét és
világosabb falfoltjai nem kerülnek említésre. A központi oszlopos ár­
kádsor valamiképpen egy külön szobát körülvevő kőpárkánnyá válik.
A szereplők tíz lovag kőből faragott képmását számolják meg, mielőtt
felismerik, hogy az egyik síremlék képmása hiányzik. Teabing, a szak­

19 Az egyes részek helyes elnevezése megtalálható Michael Baigent, Richard Leigh és

Henry Lincoln, LZoZy Bloocl, Holy Grail (1982; New York: Deli, 1983) 14. képén. A
fordító megjegyzése: Az abbé titka magyar kiadása nem tartalmaz képeket.
20 Conant, Carolingian and Romanesque Architecture, 333-336. o.
_1 Addison, History of the Knights Templar, 289—341. o.
i8i A Da Vmci-bíöff

értő történész tévesen azt feltételezi, hogy a szobrok a templomosokat

ábrázolják, miközben tudnia kellene, hogy azok a templomosok tiszte­
lőinek alakjai, beleértve a híres Sir William Marshalt és két fiát.
Ezen pontok végletekig ragozásának az a magyarázata, hogy Az ab­
bé titka és a The Templar Revelation jócskán felnagyítva jeleníti meg a
templomosok intellektuális és építészeti eredményeit. Brownnak meg­
volt rá a lehetősége, hogy megismerje a tényeket Peter Partner köny­
véből (The Mardered Magicians), amit felsorol műve irodalomjegyzéké­
ben, ám úgy döntött, figyelmen kívül hagyja őket. Brown bibliográfiá­
ja nem tartalmaz semmilyen mérvadó referenciamunkát a középkori
építészettel kapcsolatban — ami meglehetősen gyenge alapot szolgáltat
a feltételezett tudományos felkészültségéhez. Ezt követően azonban
még jobban elferdíti a templomosok történetét, mint az építészetükkel
kapcsolatos információkat. Az alábbiakban megtaláljuk az ő valódi, hi­
teles történetüket.

A templomosok végzete

Miután 1291-ben kiűzettek a Szentföldről, a templomosok nem túl

szerencsés időpontot választottak ahhoz, hogy kimenjenek a divatból.
A hírnevükön máris sötét folt éktelenkedett gőgjük és kapzsiságuk
miatt. Nem voltak hajlandóak közösködni a Johannita Lovagokkal, és
kijelentették, hogy a további keresztes hadjáratok folytatása
gyakorlatiatlan és kivitelezhetetlen. Ezek a fejlemények sajnálatosan
egybeestek egy mágikus támadás miatti pánikhullámmal a pápai és
francia királyi udvarban, ahol az asztrológiai „ceremoniális mágia” egy­
re divatosabb irányzattá vált az udvaroncok között. Az ehhez az egyve­
leghez járuló szóbeszéd az eretnekségükről és titkos politikai összees-
küvésekről valósággal megpecsételte a templomosok sorsát.““
1305-ben egy renegát templomos beárulta a rendet IV. (Szép) Fü-
löp francia királynak. Annak ellenére, hogy gondoskodott VIII. Boni­
fác pápa haláláról, Fülöp babonásan istenfélő volt. Ügynököket kül-*

22 Partner, Mnrdered. Magicians, 54-58. o. A helyzet dinamizmusa előrevetítette a ha­

talmas méreteket öltő boszorkányüldöztetést, ami a XV. században vette kezdetét.
 A Dfl Vinci-foö fribámak feltárása 183

dött, hogy épüljenek be a templomosok soraiba. Nem lehetett túl ne­

héz meggyőzni őt a templomosok köreiben folyó botrányos esemé­
nyekről, mivel megkaparintható javak és birtokok forogtak kockán.
(Fülöp már korábban kitanulta a mesterségét, hogyan szabaduljon
meg az adósságaitól, mikor az egyik bankárt eltette láb alól az itáliaiak
és zsidók elleni korábbi hadműveletek során.)
1307. október 13-án, pénteken a francia királyi tisztek minden
templomost letartóztattak a királyságban - megközelítőleg 2000 sze­
mélyt. Ezek közül legfeljebb 150 hivatásos lovag volt, a többiek az al­
sóbb osztályokba tartoztak. Fülöp gondoskodott rajtaütése megfelelő
egyházi jóváhagyásáról a nemzeti főinkvizítor révén, aki történetesen a
saját gyóntatója volt. Az csupán utólagosan értesítette francia társát,
V. Kelemen pápát, akit valósággal sokkoltak az események.
A templomosokat királyi tömlöcökbe zárták, és noha a francia ink-
vizítor utólag legyintett a dologra, a királyi kínzómesterek olyan rette­
netes kínzásnak vetették alá a templomosokat, amelyet nem korlátoz­
tak az inkvizícíós eljárást szabályozó törvények. Legalább harminchat
lovag belehalt a kegyetlen bánásmódba; több mint húsz öngyilkossá­
got követett el. Elegen vallottak ahhoz, hogy tárgyalást kezdeményez­
zenek ellenük Krisztus megtagadása, a szent feszület bemocskolása,
homoszexualitás, fajtalankodás és bálványimádás vádjával. Noha a val­
lomások erősen eltérőek voltak, és a vádlottak később megpróbálták
visszavonni azokat, a templomosok sorsa ezzel megpecsételődött.
A királyi minisztereket és a francia államkincstárat, valamint a helyi
egyházi és pápai vizsgálóbizottságokat is érintő összetett politikai ma­
nőverek után Fülöp arra kényszerítette a beteges, erőtlen pápát, hogy
átkozza ki a rendet. 1310-ben ötvennégy, magát ártatlannak valló
templomost küldtek egyszerre máglyára Párizsban.23 Kilenc további

23 Desmond Seward, The Monks of War: The Military Religious Orders (1972; New
York: Penguin, 1995), 218. o. Steward szerint a máglyán kivégzett párizsi templo­
mosok teljes száma elérte a 120-at, és ezen az állásponton van Norman Cohn is, aki
különösen éles kritikával ír a templomosok ügyéről. Lásd Norman Cohn, TA Pursuit
of the Millennium: Revolutionary Millenarians and Mystical Anarchists of the Middle Ages
(1957; London: Grenada-Paladin, 1978). Stephen Howarth, The Knights Templar
(1982; New York: Dorset, 1991), a 299. oldalon további égetésekről számol be
Reims és Rouen városaiban.
i84 A Da Vinci-blöff

társukat égettek el elevenen Senlis-ben. Ismeretlen számú további

templomost végezhettek ki később Cipruson. Jacques de Molay-t, a
rend nagymesterét, és Geoffroi de Charnay-t, Normandia elöljáróját
1314-ben küldték máglyára Párizsban — két évvel azután, hogy Kele­
men pápa a királyi követelésnek eleget téve kiátkozta a rendet. A le­
genda szerint de Molay a lángok közül kiáltozta a pápának, a király­
nak és a király miniszterének, hogy Isten ítélőszéke elé kell állniuk.
Akárhogyan is, egy éven belül mindannyian halottak voltak.21
Azokat a lovagokat, akik vallottak, teljesen megalázták és szabadon
engedték. Néhányuk csatlakozott más lovagi rendekhez, a legtöbbjük
azonban nyugalomba vonult, vagy egyszerűen eltűnt szem elől. A por­
tugál templomosok Krisztus Lovagjai néven újraszerveződtek. Fiilöp
magának tartotta fenn a templomos birtokokat, míg aztán a johannita
lovagok 200 000 fontnyi váltságdíjat fizettek értük. A johanniták
nagy nehézségekbe ütköztek a Brit-szigeteken is a templomosok egy­
kori tulajdonainak birtokbavételét illetően. Az elmélet, miszerint - a
hivatásos történészek számára ismeretlenül - néhány templomos lovag
titokban Skóciába menekült és életben maradt, szükségtelen az ottani
szabadkőművesség csaknem három évszázaddal későbbi felbukkanásá­
hoz. Az emberi emlékezet számára a templomosok az igazságtalan ül­
döztetés (Dante), illetve a belső korrupció (Raymund Lull) szomorú
történelmi példáivá váltak.
Brown hibáinak listája a templomosok történelmével kapcsolatban
az egyszerű nemtörődömségtől egészen a tények szándékos elferdítésé­
ig terjed. O még az eredeti otthonukról sem nyújt pontos információ­
kat. Az első templomosok nem a „Salamon istállói”-nak nevezett sze­
gényes szálláson laktak a régi Templom alatt. I. Balduin jeruzsálemi
király palotájának egy egész szárnyát bocsátotta a rendelkezésükre a
Templom-hegyen, közvetlenül az AI-Aksza mecset mellett (ami mind
a mai napig létezik).

24 Mollat, Popes at Avignon, 232—242. o.; Partner, Murdered Magicians, 59—83- o.

Charnay nem állt rokonságban azzal a családdal, amely egykor a híres torinói leplet
birtokolta; Partner, Murdered Magicians, 194. o., 79- lábj.
 A Da Vincí-foö hibáinak. feltárása 185

Ki a felelős a templomosok elpusztításáért?

Sokkalta komolyabb Brown elferdített leírása a templomosok bukásá­

val kapcsolatban. Noha elismeri IV. Fülöp az eseményekben játszott
szerepét, Brown elsősorban V. Kelement vádolja a történtekért, kije­
lentve, hogy a pápa kidolgozott egy „zseniális hadműveleti tervet”, hogy
elpusztítsa a templomosokat, és megkaparintsa a kincsüket, hogy ezál­
tal „a Vatikán rátehesse a kezét titkaikra”. Brown egy CIA-manőverhez
hasonlítja ezt az állítólagos műveletet, és azt mondja, hogy Kelemen
lepecsételt rendeletét szerte Európában pontosan 1307. október 13-án,
pénteken nyitották fel (234). Brown kijelenti továbbá, hogy „Kelemen
machiavelliánus terve óraműpontossággal működött”. A pápa állítólag álmá­
ban kapott égi üzenetet, amely felfedte előtte a templomosok bűneit.
A letartóztatásuk időpontja miatt tartják szerencsétlennek mind a mai
napig a péntek 13-i dátumot (234).
Azonban még Az abbé titka is - nem beszélve egyéb, igazoltabb tör­
ténelmi forrásmunkákról - a királyt, és nem a pápát tartja a legfőbb
ármánykodónak. A francia királyi tisztviselők tartóztatták le a temp­
lomosokat, nem a pápai sereg. Nem volt egyidejű letartóztatás Euró-
pa-szerte. (A későbbi pápai utasításnak a többi országban nem enge­
delmeskedtek egyöntetűleg.) A rabokat francia tömlöcökbe zárták, és
királyi hóhérok kínozták, nem egy „dühös pápa” (231). A 13-at már az
ősi Babilon napjaiban is szerencsétlen számnak tartották, és ez csak fo­
kozódott a keresztények számára az utolsó vacsora tizenhárom résztve­
vője miatt. Maga a nagypéntek is végzetessé tette a hét ezen napját, a
péntek 13-a pedig csak tovább fokozta a balszerencsét.
Brown nagyra tartja a templomosok ellen felhozott bálványimádás
vádját, amelynek persze semmi köze nem volt semmilyen pápai láto­
máshoz. Azonban a bálvány, amit a vádak szerint imádtak, nem egy
szavakat viselő termékenységi isten feje volt, amit „kos- vagy bakfejjel
ábrázoltak, amely a termékenység és nemzőerő általános szimbóluma” (457).
Brown szintén megkísérli bevonni a bőségszarut a szarvszimbolikával
kapcsolatos fejtegetéseibe azzal, hogy egy pogány szimbólum fennma­
radásaként értelmezi azt (458). A bőség római jelképe (amely eredeti­
leg a Zeusz főistent tápláló nőstény kecske szarvára utal) azonban
aligha céloz bármilyen titkos pogány praktikára az amerikai hálaadás­
i86 A Da Vinci-blöff

napi asztalon. A szimbólumok jelentése mindig többrétű. A termé­

kenység hirdetése mellett az emberi fejen ábrázolt szarvak ugyanúgy
vonatkozhatnak a „felszarvazottságra”, a hűtlen feleség által megcsalt
férjre is. Brown megállapítja továbbá, hogy a sátánszarvak az egyház
politikáját tükrözik, amely az ősi, szavakkal ábrázolt termékenységi is­
tent gonosz szimbólummá változtatják (457). Brown a jelek szerint
nem hallott róla, hogy a középkorban a kecskebakot ugyanúgy Krisz­
tus szimbólumának is tartották,25 vagy hogy az ősi Mezopotámiában —
évezredekkel a kereszténység megjelenése előtt — a démonok szarvat
viseltek.
Ám a templomosok vallomásai Baphometről eltérőek voltak. „Sok
templomos megtagadta a bálványt, ám azok, akik nem voltak hajlamosak túl­
ságosan szabadjára bocsátani élénk fantáziájukat, úgy írták le azt, mint egy
koponya, valamiféle ereklyetartó, macskafej, két vagy három macska, vagy mint
egy hosszú szakállas férfi feje”,26 Lehetséges, hogy a templomosok külön­
leges ceremóniákat tartottak patrónusuk, Keresztelő Szent János levá­
gott fejének tiszteletére, vagy akár a Jézus arcát megjelenítő Szent
Mandylion-lepel előtt. Az egyik vallomás szerint a bálvány megsokszo­
rozta a vagyont, és fokozta a virágok és fák növekedését, ami ürügyül
szolgálhat a termékenységi kapcsolat sejtetésére.27 (Miért aggódna egy
cölibátusban élő rend — amely tagjai alkalomszerűen esetleg szodómiát
követtek el - a szaporodás elősegítése miatt?) Soha semmilyen bál­
ványt nem találtak egyetlen templomos épületben sem. A párizsi
templomban létezett ugyan egy női fejet ábrázoló ezüst ereklyetartó,
ám ez általános vallási tárgynak számított.28 Példának okáért Szent
Orsolya 11 000 szűztársa közül több száznak még ma is létezik a fej­
ereklyetartója. Brown és forrásai XIX. századi ezoterikus történetek
spekulációit ismétlik, különösképpen a misztikus adeptus, „Eliphas
Lévi” gyakran bemutatott, a kecskeszarvú Baphometet ábrázoló met­
szetét.29 Továbbá, a templomosok nem létező bálványának nem létező

25 T. H. White, ford., The Bestiary: A Book of Beasts (1954; New York: Putnam-
Capricorn, 1960), 40-41. o.
26 Partner, Níurdered Magicians, 77—78. o.
27 Uo.
28 Cohn, Vurstlit ofthe Millennium, 87. o.
29 Partner, Murdered Magicians, 107. oldallal szembeni kép, 139—142. o.
 A Dd Vinci-kód hibáinak feltárása 187

szarvai nem szolgáltak szarvak forrásául a hagyományos keresztény sá­

tánábrázolásokhoz. Azok ugyanis jó ideje hozzátartoztak az általános
képhez; a toledói zsinat már 447-ben így írta le a Sátánt.30
Az Atbash-kód segítségével a Baphomet szót a Sophia/Szófia (mint
bölcsesség) névvé alakító ötletet Brown a The Templar Revelation lapjai­
ról kölcsönzi.31 A misztikusan csengő „Baphomet” név valójában a
„Mahomet” régi francia névváltozata volt, amely a „Muhammad” szó
régies, mára kiveszett alakjából ered.32 Az, hogy a templomosok vádlói
Mohamed próféta szobrát képzelik az eretnek keresztények bálványá­
nak, az iszlám igazi szégyenfoltja. A muzulmánok vallásos képek és
bálványok iránti ellenszenvét nem értették a középkori Nyugaton.
A templomosok a dél-franciaországi kathar eretnekekkel sem álltak
kapocsolatban — amint azt az okkultisták egy másik kedvenc teóriája
állítja. A kivallatásuk alatt egyetlen olyan vád sem hangzott el, amely
egyedülállóan kathar praktikákra utalt volna. Partner szavaival: „Nem
létezhetett meggyőző, konkrét bizonyíték a templomosok kathar mivoltára, más­
különben bizonyosan felhasználták volna azt ellenük a bűnvádi eljárás so­
rán.”55 Brown ebben az esetben is úgy dönt, hogy figyelmen kívül
hagyja Partnert, akinek könyve pedig állítása szerint a regényhez fel­
használt forrásmunkák közé tartozik.
Brown talán legostobább hibája a templomosokkal kapcsolatban az
a vád, hogy V. Kelemen pápa nem csupán elégetett több száz temp­
lomost, de „a hamvaikat minden teketória nélkül a Tiberis folyóba szórták.”
(488). Az, hogy ez a kijelentés a „királyi történész” karakter, Teabing
szájából hangzik el, csak tovább fokozza a dolog iróniáját. A legna­
gyobb templomoségetés Párizsban zajlott, további három (kisebb mér­
tékű) tömeggyilkossággal egyéb francia városokban, és esetleg Cipru­
son. Nem áll rendelkezésünkre semmilyen feljegyzés semmiféle Rómá-

>ü Jeffrey Burton Russell, Lucifer: The Devil in the Middle Ages (Ithaca, N.Y.: Cornell
University Press, 1984), 69- o. 13- lábj.
31 Picknett and Prince, The Templar Revelation, 109—110. o., amely információi alap­
jául a heterodox tudós, Hugh Schonfield munkája szolgál; The Passover Plot: New
Light on the History ofJesus (New York: Bantam, 1967).
32 Partner, Mnrdered Magicians, 109. és 138. o. Létezett egy provence-i (esetleg
templomos) poéta, bizonyos Muhammad „Bafometz” a késői XIII. században (35).
33 Partner, Mairdered Magicians, 84. o.
i88 A Da Vinci-blöff

bán máglyára küldött templomosról. Akárhogyan is, a pápa nem szór­

hatott volna semmiféle földi maradványokat a Tiberis folyóba, mint­
hogy a dél-franciaországi Avignonban székelt, nem pedig Rómában. A
francia születésű. V. Kelemen — Bordeaux korábbi püspöke - soha be
sem tette a lábát Rómába, még pápává koronázásakor sem. Uralmával
(1305-1314) kezdetét vette a pápaság „avignoni fogság” néven ismert
korszaka, amely egészen 1378-ig tartott. Ebben a korszakban a pápák
alig jelentettek többet a francia uralkodók személyes káplánjainál -
noha nem mindannyiuk volt olyan akaratgyenge, mint V. Kelemen.
A könyvek, amiket Brown hivatalos internetes honlapján bibliog­
ráfiájában felsorol31 — még Az abbé titka és a The Templar Revelation is —
helyesen Fülöpöt, a francia királyt vádolják a templomosok elpusztítá­
sával. Brown mégis szándékosan úgy dönt, hogy ellentmond saját in­
formációforrásainak, és a pápaságot teszi felelőssé ezért a tragikus epi­
zódért. Mindegy, milyen árat fizetve ezzel az igazságnak, az egyházat
mindenképpen gyilkos, álnok, alattomos áruló színben akarja feltün­
tetni. Minden bot megteszi neki, amivel üthet egyet a katolikusokon -
mégha csak egy kitalált is.

34 http://www.danbrown.com.
 7. FEJEZET

A templomosok mítosza

Szomorú, hogy Isten ezen elhivatott szolgáira - akik törekedtek egye­

síteni magukban a szerzetes és a harcos egymással ellentétes erényeit,
és akik önként áldozták életüket a hitükért - leginkább úgy emlékez­
nek majd, mint a fantasztikus történetek és tündérmesék hőseire.
Stephen Howarth, The Knights Templar

Noha a templomosok rendje megsemmisült, emlékük tovább él.

Hamvaikból a templomosok egy új, okkult mása támadt fel. Az ezote­
rikus történészek szerint rendjük feloszlatása csupán időleges vissza­
esést jelentett a lovagok számára. Bizonyos feltételezések alapján titkos
szervezetként tovább éltek Skóciában, és 1314-ben megnyerték Ró­
bert Bruce-nak a bannockburni csatát - noha a mérvadó hadtörténeti
források mit sem tudnak erről.1 Továbbá, állítólag a templomosok fe­
dezték fel az Újvilágot egy jó évszázaddal Kolumbusz előtt; sőt még
arra is maradt idejük, hogy megalapítsák a szabadkőművességet —
mindezt azért, hogy tovább terjesszék azt a misztikus bölcsességet,
amit atlantiszi, egyiptomi, föníciai, esszénus, gnosztikus, asszasszin,
kathar és a többi elődeiktől örököltek az okkultizmus vég nélküli lán­
colatában.
Ezen agyszüleményeknek egy különösen bárgyú és ostoba verziója
olvasható Dávid Hatcher Childress bevezetőjében, amit Charles G.
Addison The History ofthe Knights Templar című könyve 1997-es reprint
kiadásához írt. Semmi nincs a Da Vinci-kódkrMx, ami azt sejtetné, hogy
Brown ténylegesen elolvasta Addison illendő, mértéktartó viktoriánus
sorait — noha feltünteti a könyvet forrásművei listáján. Ezzel szemben

1 Hans Delbrück, History of the Art of War, ford. William J. Renfroc, Jr., 4 kötet
(1982; Lincoln: University of Nebraska Press, 1990), 3. kötet, 438-442. o. Nem si­
ettek lovas templomos katonák a többiek segítségére. A csatát a gyalogság nyerte
meg, nem a lovasság.
190 A Dél Vinci-blöff

Brown megközelítése pontosan tükrözi Childressét, aki kijelenti: „Vi­

lágos, hogy a templomos lovagok úgy tekintettek magukra, mint az egész At­
lantiszig visszanyúló ősi tudás letéteményeseire. Évszázadokon át küzdöttek a
Vatikánnal és az inkvizíció néven ismeri rémuralommal. A templomosok szá­
mára az igazi egyházat — amely a miszticizmus, a reinkarnáció és a jó cseleke­
detek tanait képviselte — elnyomta egy sötét hatalom, amely az egyetlen igaz
hitnek nevezte magát.”1
Hogy egy vallásos katolikus rend - amely létrejöttekor maga Szent
Bernát dicséretét és támogatását is elnyerte - hogyan tett szert az idők
során ennyi misztikus zagyvalékra, igen elegánsan kerül kifejtésre
Peter Partner történész The Nairdered Ntagicians című könyvében.
A következő összefoglaló a templomosok köré szövődött mítoszokról
jórészt az ő munkáján alapszik, amely a kérdéses témával kapcsolatos
igen eredeti és gondolatébresztő tanulmánynak tekinthető. (Brown sa­
ját állítása szerint Partner műve szintén a forrásmunkái részét képezte,
ám teljesen a feje tetejére állítja az ő nézeteit — már amikor nem hagyja
egyszerűen figyelmen kívül őket.)

Eg$ mítosz megteremtése

A templomosok mítosza egy reneszánsz mágiaszakértő mellékesen

odavetett megjegyzésével vette kezdetét. Mikor a német tudós, Hein-
rich Cornelius Agrippa von Nettesheim megírta a De occulta philosophia
című munkáját (1531), az ártó fekete mágia példájaként történetesen
megemlítette „a templomosok gyiílöletes eretnekségét” a boszorkányság,
dualista eretnekség, pogány szexuális rítusok és gnosztikus szentségtö­
rések mellett. Az elképzelés termékeny talajra hullt Franciaországban,
ahol kiszínezték azt az ősi gnosztikus orgiák és gyermekáldozások hát-

2 Dávid Hatcher Childress, előszó Charles G. Addison, The History of the Knights
Templar (1842; Kempton: Adventures Unlimited, 1997) című könyvéhez, 18. o.
Childress a Lost Cities of Atlantit című könyv szerzője, aki többek között azt vallja,
hogy a templomosok már jóval Kolumbusz előtt felfedezték Amerikát, valamint el­
fogad egyéb abszurd és nevetséges ötleteket is a francia író, Louis Charpentier tollá­
ból. (Idézi Peter Partner, The Murdered Magicians: The Templars and Their Myth
[1981; h. n.: Crucible-Aquarian: 1987}, 175. o.)
 A Da Vinci-kód hibáinak feltárása 191

borzongató, szenzációhajhász részleteivel. Ezekből a nem sok jóval biz­

tató szikrákból azután olthatatlannak tűnő lángok csaptak fel.
Számos lépésre volt még azonban szükség, mielőtt a templomosok
valóban felgyújthatták az okkult világ képzeletét. Meg kellett jelenni­
ük a szabadkőműveseknek, valamint népszerűvé kellett válniuk a
„megvilágosodott” miszticizmus különböző fajtáinak és irányzatainak.
A „spekulatív”, elméleti szabadkőművesség — amely jól elkülöníthető
az „alkalmazott”, gyakorlati mesterségtől - az 1590-es években egy­
beolvadt Skóciában, mikor a tényleges, fizikai kőművespáholyok el­
kezdtek olyan (nem szakmabeli) kívülállókat is felvenni soraikba, aki­
ket erősen foglalkoztattak az építészeti ismeretek szimbolikus lehető­
ségei. Dávid Stevenson Origins of Freemasonry című munkája nyomon
követi azokat a fokozatos eseményeket, amelyek során a céhes prakti­
kák és titoktartási szabályok idővel egy titkos társasággá fejlődtek?
A szabadkőművességet az intellektuális lelkesedés táplálta, és elő­
ször az itáliai reneszánsz korában szabadult el: megjelent az újplatonis­
ta filozófia, a hellenizált Egyiptomból eredeztetett hermetikus (vagyis
hermészi) bölcsesség, a kereszténnyé tett Kabbala, a spirituális transz­
formációnak tartott alkímia, és a rózsakeresztesség, amely minden
művészet megújítására és a természet fölötti uralomra törekedett.3 4
Stevenson írja: „Az okkult törekvések lényegében arra irányuló kísérletek vol­
tak, hogy művelői meghaladják a tapasztalati világot, és eljussanak az e mö­
gött húzódó realitáshoz; és mint olyanok, párhuzamban vagy átfedésben álltak
a szimbólumok és emblémák művészi használatával.”5
Noha ez a várttal ellentétesnek tűnhet, a reneszánsz éra és a későb­
bi korszakok alatt oly becses emberi értelemhez fordulás mellett léte­
zett egy ezzel ellentétes áramlat is, amely erősen vonzódott a miszti­
cizmushoz. Azután — mint ahogy ma is — akadt néhány intelligens
ember, aki mindkét irányzatból merített. Sir Isaac Newton ugyanúgy
foglalkozott alkímiával, mint matematikával és fizikával; a mai számí­
tástechnikusok pedig talán épp wiccahívők. Ez a kettős áramlat külö-

3 Dávid Stevenson, The Origins of Freemasonry: Scotland’s Century 1590—1710 (1988;

New York: Cambridge University Press, 1990), 190-213- 0.
4 Uo., 77—125. o. a szabadkőművességgel hozza ezeket összefüggésbe, a legkiválóbb
szerző eme miszticizmusok tekintetében azonban Frances Yates.
5 Uo., 78-79. o.
192 A Da Vmci-bíöff

nősen hangsúlyos volt a XVIII. században, mivel az Értelem Kora a

„felvilágosodás kora” is volt egyben, amely a titkos bölcsesség elsajátí­
tása által vágyott elérni a „megvilágosodást”. A. Viatte francia törté­
nész megjegyzi: „A késő XVIII. századi ember — ahelyett, hogy behódolna a
valóság kényszerítő erejének, és alkalmazkodna a saját korlátozott lehetőségei­
hez és képességeihez — fantomvilágba menekül; nosztalgikus vágyódásait halott­
idéző szélhámosok és spiritiszta szemfényvesztők csodáival elégíti ki.”67 Maga
Partner szavaival: „az Értelem Kora egyúttal az elszabadult, féktelen babo­
nák kora.’’1 Nem véletlen, hogy a szabadkőművesség ugyanebben a
században nyerte el mai formáját - és a páholyokkal egyben visszatért
a templom. A szabadkőművesség a XVII. században már eljutott Skó­
ciából Angliába, és megteremtette maga körül a mélység légkörét.
Még Britannia Királyi Természettudományos Akadémiája — a tudósok
legkorábbi szervezete — tagjai is szabadkőművesekké váltak, és magu­
kévá tettek bizonyos rózsakeresztes ideákat.
Az angol uralom elleni skóciai lázadás kudarca miatt 1715-ben skót
menekültek lepték cl Franciaországot. Ezen vezető „jakobiták” közül
jó néhányan szabadkőművesek voltak, akik azután elkezdték terjeszte­
ni titkos tanaikat a francia nemesség soraiban. Ezen illetők egyike,
Ramsay lovag 1736-ban nyilvánosan kijelentette, hogy a szabadkőmű­
vesek azon keresztes vitézek örökösei, akik egyiptomi és görög bibliai
bölcsességeket tanultak szentföldi szolgálatuk során. A „templom fel­
építése” az önfejlesztés és önkiteljesítés metaforája volt. Ramsay beszé­
de a franciák lovagi pompa és becsület iránti szeretetére játszott. (No­
ha a korai szabadkőművesség számos katolikus tagot is felvett soraiba,
beleértve magát Ramsay-t is, XII. Kelemen pápa 1738-ban elítélte és
megbélyegezte őket deizmusukért és minden vallási állásfoglalástól va­
ló tartózkodásukért. Ez a tilalom azután a későbbi pápák által ismétel­
ten megerősítést nyert, a katolikusoknak pedig mind a mai napig tilos
szabadkőműves szervezetekhez csatlakozniuk.)
A vezető „Skót Rítus” (amit néha Vörös Páholynak is neveznek) fo­
kozatait azért alakították ki, hogy kielégítsék a pompás külsőségek
iránti igényeket. Végső formájában ennek a rítusnak huszonkilenc

6 Idézi Partner, Nwrdered M.agician$, 115. 0.

7 Uo., 110. o.
 A Da Vinci-foö hibáinak, feltárása 193

rangfokozata ismételten hivatkozik Salamon Templomára, és magában

foglal egy Knight Rose Croixt („rózsás kereszt lovagját” — ezzel is utalva
a rózsakeresztes kapcsolatra). A fentivel párhuzamos „York Rítus”,
amely későbbi (XVIII. századi) eredetű, a Templomos Lovag fokozatot
helyezi a rangsor élére.
Elég különös módon, Ramsay nem hozta összefüggésbe szabadkő­
műves keresztes vitézeit a templomos lovagokkal. Ezt a lépést megtet­
ték azonban Németországban - háromszor is. Röviden összefoglalva, a
templomosok új mítosza kimondta, hogy nagymestereik az esszénusok
bölcsességére tettek szert a Szent Sír Kánonjai révén (ez egy valóságos
csoport volt, és ténylegesen kapcsolatban álltak a templomosokkal).
Az utolsó templomos nagymester, Jacques de Molay kivégzése új kor­
szakot nyitott a világtörténelemben. A templomos túlélők Skóciába
menekültek, és kivárták a megfelelő pillanatot, míg azután megalapí­
tották a szabadkőművességet. A Skót Rítus magasabb fokozatú tagjai
rangjuk természetes velejárójaként felesküdtek, hogy bosszút állnak a
francia monarchián de Molay haláláért - legnotóriusabban a harmin­
cadik, Kados lovagja lovagi fokozaton, ahol lefejezték egy király, egy
pápa és egy áruló („a három gyalázatos”) képmásait.
A XVIII. század második felétől a német templomos irányzatok két
ága vált dominánssá. A Szigorú Engedelmesség Templomosait állító­
lag „ismeretlen felettesek” irányították, akik egyikének (tévesen) Ká­
roly Edward herceget - Bonnié Prince Charlie-t - hitték. A másik
szervezet a Templom Kánona volt, akiknek beavatási rítusai csak úgy
bűzlöttek az okkultizmustól. Ez a két germán csoport felváltva küz­
dött és lépett szövetségre egymással, ahogy a német nemesek támo­
gatták őket és csatlakoztak hozzájuk.
Az újjáélesztett templomosok és kánonok 1782-ben a wilhelmsbadi
gyűlésen találkoztak - azon a szabadkőműves konferencián, amely
mindkét vállalkozó fél balgaságát nyilvánvalóvá tette. A találkozó igen
híres az okkultisták és összeesküvés-elméleteket gyártók köreiben, mi­
vel részt vettek rajta egy francia misztikus testvériség, az Elus Coéns
(„Megvilágosodott papok”) képviselői, valamint a hírhedt Bajor
Illuminátusok is. Ez utóbbiak titkos összeesküvést szőttek a német tár­
sadalom radikális átszervezésére, ám nem sikerült túljutniuk a tervezés
stádiumán, mivel a bajor kormányzat 1785-ben véget vetett mozgal­
194 A Da Vinci-blöff

muknak. „Hatalmas mennyiségű szemetet irkáitak össze az illuminátusokról”,

mondja Partner,89mivel még manapság is úgy emlegetik őket, mint az
Új Világrend (New World Order) Titkos Mestereit.
Az illuminátus kapcsolat azonban végzetesen beszennyezte az újra
életre keltett templomosok jó hírnevét. Az ősi gnosztikusok örökösei­
ként, a boszorkányság és sátánizmus gyakorlóiként írták le őket.
Caligostro, az itáliai sarlatán elárulta a Római Inkvizíciónak, hogy a
Szigorú Engedelmesség Templomosai teljes erővel törekszenek lerom­
bolni az Oltárt és a Trónt, hogy bosszút álljanak de Molay-ért. Mások
pedig kijelentették, hogy az egész összeesküvés mögött a jezsuiták áll­
nak.

Az kapcsolat

Akárhogyan is, a nagy francia forradalom 1789-es kitörésével az ál­

lamrendet felforgató összeesküvések hátborzongatóan aktuálisnak lát­
szó történetei keltek szárnyra. XVI. Lajos francia király lefejezése a de
Molay máglyára küldése miatti bosszú volt. Minden vádló szál az
exjezsuita apát, Augustin de Barruel kezében futott össze, aki MÁmoires
pour servir á l'historie du Jacobinism (1797—1798) című háromkötetes
munkájában fejtette ki mindent felölelő teóriáját; műve angol kiadása
mind a mai napig kapható (Memoirs lllustrating the History ofJacobinism).
Partner szerint Barruel „egy szenvedélyes, ügyes vitatkozó, aki ötvözte magá­
ban egy középkori inkvizítor képességeit egy XVIII. századi okkidtista menta­
litásával.’® Barruel szemében minden mindennel összefügg — a dualista
eretnek csoportok (manicheusok, gnosztikusok, katharok) és a temp­
lomosok rokonsági kapcsolataitól kezdve a belőlük kialakuló jakobinus
szabadkőművesekig, akik azután kirobbantották a nagy francia forra­
dalmat. Minden felforgató vagy forradalmi mozgalmat és szervezetet -
mindegy, milyen önálló és független volt - a templomosok ösztönöz­
ték, és szerinte egy folytonos történelmi összeesküvés részeit képezték.
Barruel olyan alaposan felülértékelte a forradalom és a titkos társasá­

Uo., 125. o.
9Uo., 131. o.
 A Da Vinci-foö hibáinak, feltárása 195

gok közötti kapcsolatot, hogy a valódi forradalmárok udvarias előzé­

kenységből titkos „illuminátus” szervezeteket alapítottak terveik meg­
valósítására.
Barruel munkája mind a mai napig a politikai paranoia egyik alap­
Rajta keresztül „a szabadkőművesek politikai össze­
vető iratának számít.1011
esküvéseinek ideája közhellyé vált, és a templomosok a köztudatban egy gyanús
társaság bélyegét viselik, akik körül valami bűzlik."11 Az őket övező veszé­
lyes aura egyik jele Napóleon első kérése volt, miután kifosztotta a Va­
tikán archívumait. Nevezetesen: látni akarta a templomosok kivallatá­
sairól készült feljegyzéseket.
Az a szorgos kéz azonban, amely az összes templomos szálat egybe­
fonta, nem francia volt, hanem német. Josef von Hammer-Purgstall
Myslery of Baphomet Revealed (1818) című műve kétszínű, alattomos
bálványimádókat csinált a templomosokból. Hammer, aki hiteles ori­
entalistának számított, a műveltség látszatában tetszeleg — anélkül
azonban, hogy ezt a józan ész logikájával alátámasztaná. Az ő gondol­
kodása — ha lehet — még zavarosabb és vadabb, mint Barruelé.
Hammer a templomosokat egy ősi, gnosztikus kultusz tagjai, az úgy­
nevezett ophiták középkori megfelelőinek tartotta, akikről Origenész
egyházatya készített feljegyzéseket. A templomosok titokzatos Bapho-
metje (más néven Achamoth vagy Sophia) egy androgün bálvány volt,
amely előtt rituális orgiák keretében áldoztak. A keresztesek keresz­
ténységet védő szerepe szerinte merő álca volt csupán, a szabadkőmű­
vesek pedig az ő örököseik.
Hammer a Szent Grállal is összekapcsolta a templomosokat, mivel
a középkori német románc, a Parzival lapjain a Grál-lovagok fehér kö­
penyes Templesiénként jelennek meg. O magát a Grált a gnosztikus
megvilágosodás jelképének tekintette, mindenféle keresztényi mellék­
jelentés nélkül. Mindemellett a Grál-történet a kereszténység előtti
pogány kultuszok titkos fennmaradását tükrözi, amelyek Európa-
szerte nyomon követhetőek az ősi műemlékekben. Később egy univer­
zális Anyaitennőről fantáziáit, és a boszorkányságról, mint pogány val­

10 Ted Flynn, Hope of the Wicked: The Master Plán to Rjde the World (Sterling: MaxKol,
2000), a műfaj egy újabb mintadarabja, noha ez a könyv nem említi Barruelt.
11 Partner, Nturderedőlagicians, 133. o.
196 A Da Vmci-blöff

lásgyakorlatról — ezek azután kulcsfontosságú koncepciókká váltak a

modern, Hammertől származtatott neopogány irányzatokban. Partner
szavaival: „Senki nem vehet kézbe egy népszerű munkát a templomosokról vagy
a Grálról anélkül, hogy ne találkozna az 0 elméleteivel.
A Da Vinci-kód, és forrásai, Az abbé titka és a The Templar Revelation
fennen hangoztatják ezt a feltételezett összefüggést a pogányság,
gnoszticizmus és a templomosok között csakúgy, mint a Szent Grál
gnosztikus mellékértelmét. Például Brown egy egész fejezetet szentel
annak, hogy bemutassa, hogyan lehet a „Baphomet” szót „Sophiá”-vá
alakítani (azaz: ,,bölcsesség”-gé) — ami történetesen a hősnője neve is
egyben (459—463).
Ezek a modern írók fenntartanak egy XIX. századi tradíciót is az­
zal, hogy fogják Hammer elméleteit, és a feje tetejére állítják őket; így
válik a Baphomet-fej imádása is inkább pozitív dologgá, semmint bű­
nössé. A romantika korának vonzalma a perverziók és összeesküvések
iránt arra késztetett egyes embereket, hogy megvilágosodott hősök­
ként ünnepeljék a templomosokat - a katharok szövetségeseiként és az
egyház ellenfeleiként. Elképzeléseik szerint a középkor összes eretneke
- beleértve a drúz néven ismert muzulmán eretnekeket is — aktívan
összefogtak Róma gyalázatos igája ellen. Az ilyen vélemények képezik
Brown az egyházzal kapcsolatos ellenséges megjegyzéseinek előfutá­
rait.
Azok a franciák továbbá, akik „neotemplomosoknak” képzelték
magukat, megalkottak egy hamisított gnosztikus evangéliumot - a
Szent Jánosnak tulajdonított Levitikont -, amelyben Jézus az egyipto­
mi Ozirisz-misztériumok halandó beavatottja, és aminek az ideáit a
templomosok és az ő szabadkőműves utódjaik közvetítik az utókor­
nak. A The Templar Revelation lapjain Jézus - az Egyiptomban kikép­
zett misztikus adeptus - és Mária Magdolna szeretet nélküli partne­
rekként jelennek meg különféle egyiptomi szexrítusokban. (Szerencsé­
re Brown nem vette át ezt az elképzelést. Talán megérezte, hol húzód­
nak a nagyközönség hiszékenységének határai.) 1831-ben azután lét­
rejött egy — a Levitikon tanításain alapuló — ezoterikus „Francia Katoli-*

12 Uo., 144. 0.
 A Da Vinci-kód hibáinak feltárása T97

kus Egyház”; ám mivel nem sikerült kellő nyilvános figyelmet és tá­

mogatást szereznie, egy jó évtizedig, ha kitartott.
A XIX. század közepére a misztikus templomosok mítosza már
olyannyira megerősödött, hogy az előbb katolikus diakónus, majd pe­
dig szocialista Alphonse-Louis Constant megkísérelte egységesíteni
őket az ezoterikus tudás egy totális elméletében. Az „Eliphas Lévi” né­
ven publikáló Constant ismételten megerősítette, hogy a krisztusi böl­
csesség egyiptomi kapcsolatainak maguk a templomosok a letétemé­
nyesei Szent János apostol „johannita” gnosztikus tanításai révén. (Az
igazi bibliatudósok persze a gnoszticizmus ellenségének tartják Szent
Jánost.)
Constant szerint a templomosok ezoterikus örökségüket egyfajta
panteizmussá alakították, amely középpontjában Baphomet - mint a
bölcsesség szimbóluma — imádása állt. Constant saját metszete az
androgün bálványról egy fekete szárnyas női testet ábrázol egy kecs­
kebak patás lábaival és fejével, valamint pentagrammával a homlo-
kán. Ezt a képet gyakran használják a sátán megjelenítésére, Cons­
tant azonban ezt az úgynevezett „Mendész Baphomet”-ét az ősi Egyip­
tom NLendész tartományában imádott kecskebakistenével azonosítja.
(Min, a termékenység egyiptomi főistene nem bakként volt ábrázolva,
noha a görögök azonosították őt saját szarvakat viselő természetiste­
nükkel, Pánnal.) Constant az egyiptomi szimbolizmust szintúgy bele­
vonja a tarot-kártya Nagy Arkánumába — amellett, hogy az egész
rendszert összekapcsolja a miszticizmus héber formájával, a kabbalá­
14 Constant ily módon megerősítette a tárót ezoterikus értelmezé­
val. 13
sét, amely azóta is fennáll.

13 Uo., a 107. oldallal szembeni kép.

14 Róbert Wang, The Quabalistic tárót: A Textbook of Nystical Phylosophy (York Beach,
Maine: Sámuel Weisner, 1983) véletlenszerűen kiragadott példa az ilyen szinkretikus
miszticizmusra, amely különös módon azonban nem hivatkozik Constant-ra.
198 A Da Vmci-blöff

Kártyavárépítés

Noha manapság gyakran a mágiával és jövendőmondással hozzák kap­

csolatba, a tarot-kártyát valójában eredetileg ártatlan játéknak tervez­
ték Itáliában, nem sokkal 1450 előtt. Maguk a kártyajátékok az iszlám
világ közvetítésével jutottak el Európába a XIV. század második felé­
ben. Ezek a botok, kelyhek, kardok és érmék színsorozatait viselték a
megszokott káró (tök), pikk (zöld), treff (makk) és kor (piros) színek
helyett. Noha kezdetben nem rendelkeztek azzal a misztikus jelentő­
séggel, amire később a tarot-kártyacsomagban szert tettek, a hagyo­
mányos játékpaklik eredeti kártyaszínei fennmaradtak a spanyol világ­
ban és Itáliában. A Nagy Arkánum — az akkori standard 56 lapos pak­
lit kiegészítő huszonkét képes ütőkártya — különös szimbólumait való­
színűleg a trionfi nevet viselő allegorikus ábrák inspirálták, amelyeket
az itáliai ünnepi felvonulások alkalmával vízre bocsátott apró tutajo­
kon lehetett látni. A tarot-kártya okkult értelmezése a XVIII. századi
Franciaországban jelent meg, mára pedig ezoterikus körökben egy
egész rendíthetetlen hitágazatot képvisel.15
A Da Vinci-kód közvetlenül Margaret Starbird Woman ívith the
Alabaster Jár című könyvéből kölcsönözve jelenti ki, hogy a tárót kár­
tyái „a középkori Grál-eretnekség szókártya-katekizmusai”’.16 Brown meg­
ismétli Starbird „szókártya-katekizmus" kifejezését és ezoterikus teóriáit
(560) és a tarot-kártyát az eretnekség rejtett kódjának hívja, amit „ere­
detileg azért találtak ki, hogy titkos eszköze legyen az Egyház által üldözött
eszmék kifejezésének." (139) Brown megfeledkezik róla, hogy a tárót tel­
jes hetvennyolc lapos kártyapakliját — és nem csak a Nagy Arkánum
huszonkét lapját - használták játékra vagy jövendőmondásra. Ez
utóbbi praktika természetesen tilos volt a katolikusok számára. Star­
bird szerint a Nagy Arkánum komplex szimbolikája részletesen bemu­

15 Rónáid Decker, Thierry Depaulis and Michael Dummett, A Wicked Pack of Cárds:
The Origins of the Occult tárót (New York: St. Martin’s Press, 1996) bemutatja a tárót
valódi történetét.
16 Margaret Starbird, The Woman with the Alabasterfar: Mary öóagdalene and the Holy
Grail (Rochester: Bear, 1993)- Starbird újra felhasználja elméleteit a The tárót Trumps
and the Holy Grail: Great Secrets of the Middle Ages (Boulder: Woven Word, 2000) cí­
mű munkájában.
 A Da Vmci-fod ^bárnak feltárása x99

tatja a Jézustól és Mária Magdolnától öröklődő Szent Vér fenséges ta­

nát, és elbeszéli a templomosok szomorú történetét. Az ő naiv, egy­
ügyű könyveit — Brown regényéhez hasonlóan — erősen befolyásolta
Az abbé titka.
Radikálisan eltérve a hagyományos tarot-tanoktól, amelyek csak
univerzális minőségekkel foglalkoznak, Starbird kártyamagyarázatai
sajátosan történelmi vonatkozást kapnak. Ide tartozik például a Papnő
kártyája, amely a katolikus egyházzal szemben a „szeretet egyháza” al­
ternatívája. Lehet, hogy a Papnő kártya az eretnekekre (is) utalt - noha
azok nem a katharok voltak, hanem egy milánói szekta, az úgyneve­
zett guglielmiták, akik női pápát és bíborosokat választottak maguk­
nak.17 Starbird hasonló párhuzamot von az Uralkodónő és Mária Mag­
dolna közé; az Uralkodó Szép Fülöp, aki kivégeztette a templomosokat;
a Főpap V. Kelemen, aki betiltotta a rendet. A Szeretők megfelel a szent
messiási vérvonalnak; az Akasztott ember a „megkínzott templomos”; az
Ördög maga az inkvizíció, és így tovább. Az ő értelmezése egy konkrét,
korai tarot-kártyán alapul, amit 1392-ben festettek, kathar befolyás
alatt — mintegy ötven évvel azelőtt, hogy a tárót ténylegesen létrejött
volna. Azonban több mint egy évszázada kiderült, hogy a kérdéses
kártyák valójában itáliai eredetűek, és az 1480-as évek körül festhették
őket.18 Az ő kártyamagyarázatai éppolyan erőltetettek, mint azon
próbálkozása, hogy eretnek utalásokat láttasson Fra Angelico Noli me
tangere című festményén.19 Starbird szemlátomást nem tud különbsé­
get tenni egy vörös „X” jel és egy négylevelű vörös virág között, a
szent életű barátot pedig a hermetikus okkultizmus követőjeként tün­
teti fel.
Starbird a középkori vízjelekben és szőlőleveles mintázatokban szin­
tén a „Grál-eretnekség” bizonyítékát látja - olyan abszurd feltételezés
ez, amely alapján a kései középkor csaknem minden papírkészítőjét és
a kéziratok díszes iniciáléi festőit titkos katharnak gondolhatnánk. Ám
ha ezek a rejtett eretnekek ilyen sokan - arról már nem is beszélve,

17 Stephen Wessley, „The Thirteenth-Century Guglielmites: Salvation through

Women", M.edieval Women, szerk.: Derek Baker (Oxford: Basil Blackwell, 1978),
289-303. 0.
18 Decker, Depaulis and Dummett, Wicked Pack of Cards, 28. o.
19 Starbird, Woman with the Alabasterjar, 122—125. 0.
200 A Da Vinci-blöff

hogy milyen hatalmasak — voltak, akkor miért nem ők irányították a

társadalmat?

A „templomos^ kísértés tovább él

A Starbird műveiben található logikai bukfencek és elferdített tények

igen hasonlatosak azokhoz, amelyek a kései XIX. századi okkultisták
és lelkes néprajzkutatók tollából láttak napvilágot. A mára hiteltelen­
né vált tudományos alakok, mint Jessie Weston és Sir James Frazer
pogány termékenységi kultuszok maradványait keresték Európa ke­
resztény épülethomlokzatain. A templomosok, mint misztikus adeptu-
sok és ős Grál-lovagok tökéletesen beleillettek elképzeléseikbe.
Az okkultisták szintén magukévá tették a templomosok mítoszát
az 1890-es években, mikor a titkos társaságok és a nagy mágia témája
sikkesnek számított. Aleister Crowley hírhedt rendje, az Qrdo Templi
Orientalis (A Keleti Templom Rendje) főhajtás a lovagok és a Salamon
Templomához tartozásuk előtt. Crowley, aki szerette magát - az An-
tikrisztusra való utalásul — a Fenevad névvel illetni, az I. világháború
kitörése előtti évektől kezdve gnosztikus szexrituálékon elnökölt.
Könnyen lehet, hogy A Da Vinci-kód hősnőjének nagyszülei által el­
végzett „szent nász’ rítusa (447), amellyel kapcsolatban maga Brown
hivatkozik Stanley Kubrick Tágra zárt szemek (1999) című filmjére,
szintén crowleyi gyökerekkel bír.
A misztikus templomosok — jó hét évszázaddal azután, hogy a rend
valódi tagjait kivégezték vagy szélnek eresztették - ma is tovább él­
nek. Olyan komoly és népszerű regények lapjain szerepelnek, mint a
Monsieur (Lawrence Durrell), Baphomet’s Meteor (Pierre Barbet), az
llluminatusl-tTáág^ (Róbert Anton Wilson és társai), a Foucault-inga
(Umberto Eco), valamint Katherine Kurtz történelmi fantasyjainak
templomos sorozata. A templomosokkal továbbá számtalan internetes
honlap is behatóan foglalkozik.
Peter Partner szerint a templomosok mítosza „különc, ám ártalmat­
lan teozófiai álom, amellyel néha visszaélnek egyes sarlatánok a hiszékenyek
 A Dü Vinci-kód hibáinak feltárása 2.01

kárára, azonban soha nem végződik rémálomként. ”20 Ez egy különösképpen

szelíd és visszafogott vélemény Partner részéről — tekintettel a sok
őrültségre, amit The Murdered Magicians című könyve eredeti (1981-es)
kiadásában feljegyez, mindössze egy évvel Az abbé titka megjelenése
előtt. Partner nem ismerte fel, milyen erőteljesnek bizonyul majd a
templomos mítoszok új hulláma, amely már akkor kialakulóban volt
Franciaországban és Angliában. Nem láthatta előre a Da Vinci-kód fe­
nomenális sikerét és olvasói vallásos nézeteire és meggyőződéseire gya­
korolt káros befolyását.

20 Partner, Murdered Magicians, 176. o.

 8, FEJEZET

A Sion-rend blöff

A Sion-rend rejtett hatalma részben annak köszönhető, hogy tagjai

mindig is egy nagy titok őrzői voltak - egy olyan titok őrzői, ami ha
napvilágra kerülne, alapjaiban rázná meg az egyházat és az államot.
Lynn Picknett és Clive Prince, The Templar Revelation

Akármilyen népszerű és nagy hatású a templomosok mítoszának leg-

misztikusabb formája, mégsem elégített ki minden igényt. Még mé­
lyebb misztifikáció történt a Sion-rend kitalálásával — egy titkos ren­
dével, mely a nyugati történelem főbb eseményei mögött rejtőzködő
hatalom hírében állt.

Ősi társaság vagy modern koholmány?

Az először Gérard de Sédé francia író által 1960-ban említett rendet

Michael Baigent, Richard Leigh és Henry Lincoln Az abbé titka című
bestsellere mutatta be az angol közönségnek 1982-ben. A Da Vinci-
kód számára annyira alapvető ez a könyv, hogy Dán Brown két szerző
nevét is átvette Leigh Teabing nevű karaktere elnevezéséhez (a veze­
téknév a Baigent anagrammája). Baigent és Lincoln szabadkőműves
történészek, Leigh pedig író. Teljes mértékben elfogadják a templomos
lovagokat a szabadkőművességgel összekapcsoló mítoszt, és hiszik,
hogy Jézus feleségül vette Mária Magdolnát, illetve hogy leszármazot­
taik mindmáig élnek a rend oltalmában.
Brown két kézzel kap Az abbé titka elméletei után. Az ő kitalált
rendje szintén a Szent Vér „Grál-titkát” őrzi - a bizonyítására szolgáló
dokumentumokkal együtt —, illetve Magdolna földi maradványait. A
Sion-rend {Priory of Sión) kezdőbetűi megfelelnek a „Sophie hercegnő”
CPrincess Sophie) kezdőbetűinek, mely utóbbi a szent vérvonaltól szár­
204 A Da Vmci-blöff

mazó hősnő, Sophie Neveu beceneve. Brown rendje mindig a kor leg­
jobb és legokosabb személyeit toborozza tagságába, úgy folytatja Az
abbé titkában neki tulajdonított tevékenységét. Sophie személyes jó tu­
lajdonságai úgy kerülnek ábrázolásra, mint amik az egész családjára
jellemzőek. Zseniális, sokoldalú nagyapja, Jacques Sauniére egyszerre a
Louvre kurátora és a rend nagymestere. Végül a kiválóság végső bizo­
nyítékaként a rend tagjai drága autókon mennek el az isteni nőiség
imádatát szolgáló gyűlésükre (204).
Brown rendje azonban annyira emelkedett gondolkodású, hogy a
kisujját sem mozdítja azért, hogy a jól megérdemelt romlásba taszítsa
ősi ellenségét, a katolikus egyházat. Ahelyett, hogy felhasználná titkos
dokumentumait az egyház zsarolására vagy tanai „hamisságának” le­
leplezésére, a rend kivárja Róma bármelyik pillanatban bekövetkezhe­
tő felszabadulását, s hagyja, hogy spontán módon éledjen újjá az isteni
nőiség imádata. Ezért múlhatott el az ezredforduló az oltárok felboro­
gatása nélkül.
Ez a türelem eltávolodást jelent Az abbé titka érveitől, melyek sze­
rint a rend akkori nagymestere, Pierre Plantard vissza akarta állítani
Franciaországban a királyságot, magát koronázva királlyá. Négy évvel
később, 1986-ban Az abbé titka folytatása, a The Messianic Legacy1 mó­
dosította ezeket a terveket: egy a nép által az uralkodó elit iránt tanú­
sított lelkesedésen alapuló, új európai rendet vázolt fel.
Mivel Plantard 2000-ben „egetrengető titkai” feltárása nélkül halt
meg, Brown elejtette a politikai vonalat, de megtartotta a rend, mint a
végső — a jezsuitáknál, az inkvizíciónál, az Opus Deinél, a maffiánál, a
szabadkőműveseknél, a bilderbergeknél és a Trilateláris Bizottságnál is
erősebb — titkos társaság célkitűzéseit. A rend ellenségeinek listáját le­
egyszerűsíti, s a nagy ellenfél az Opus Dei lesz a Máltai Lovagrend he­
lyett, amit a The Messianic Legacy a Vatikán titkosszolgálatának tart. (A
lovagrend gyógyítói küldetését a könyv egyszerűen elveti, mint ami
csak a kémkedés leplezését szolgálta.)
Brown ragaszkodik viszont Az abbé titka történelmi szempontból
nevetséges állításai közül a következőkhöz: Jézus feleségül vette Mária

1 Michael Baigent, Richard Leigh és Henry Lincoln, The Messianic Legacy (New York:
Deli, 1986).
 A Da Vinci-kód hibáinak feltárása 205

Magdolnát, és rá akarta bízni egyháza vezetését, nem pedig Szent Pé­

terre. Legalább egy gyermekük született. A megfeszítés után - amit
nem követett feltámadás - Magdolna Dél-Galliába menekült Ari-
mathiai Józseffel. Ott a helyi zsidó közösség körében találtak menedé­
ket. Valamelyik V. századi leszármazottjuk vére elkeveredett a Me-
roving-dinasztiáéval, mely Róma bukása után megszerezte a hatalmat
a mai Franciaország területén. (A Merovingokat egyébként már eleve
az előbb Görögországba, majd Germániába áttelepült Benjámin tör­
zsétől származtatták.) Noha az utolsó Meroving-királyt 751-ben leta­
szították trónjáról, a vérvonal titokban fennmaradt, és számos nemesi
családdal rokonságba került, például a Lorraine-házzal is, amiből a hí­
res keresztes lovag, Godfrey de Bouillon, a Szent Sír védelmezője
származott.
Godfrey 1099-es megválasztását a keresztesek jeruzsálemi királysá­
ga civil uralkodójának állítólag a rejtélyes Sion-hegyi Miasszonyunk-
apátság szervezte meg, ami Az abbé titka szerint a ciszterci szerzetes­
rend és a templomos lovagrend megalapításáért is felelős. Az apátság —
a későbbi Sion-rend - elméletileg azért tette ezt, hogy a lovagok a je­
ruzsálemi templom romjai alatt ásva visszaszerezzék a Magdolnáról
szóló dokumentumokat, illetve talán Jézus maradványait és a frigylá­
dát is.
A Sion-rendnek és a templomos rendnek, szól a történet, egészen
1188-ig közös nagymestere volt, ám ekkor a Sion-rend megszakította
kapcsolatait a templomosokkal, miután történt egy furcsa incidens egy
kidőlt fával a franciaországi Gisors közelében. Ezután a nagymesterek
sorában feltűnik a főnemesség, az alkimista Nicholas Fiaméi, a festő­
művész Botticelli és Leonardo da Vinci, a tudós-matematikus Sir Isaac
Newton, az író Victor Hugó, a zeneszerző Claude Debussy, és a film­
rendező-költő Jean Cocteau. (Állítólag Jeanne d’Arc és Nostradamus is
a rend tagjai voltak.) A rendnek több női nagymestere is volt. A nők a
Jeanne, a férfiak a Jean fedőnevet kapják a rendben Szent János után,
aki valószínűleg Keresztelő Szent János lehet, hiszen őt tartják egyes
okkultisták az alternatív „johannita” kereszténység alapítójának.
Noha nagymesterek szinte az összes nyugat-európai nemzetből ke­
rültek, céljuk állandóan az volt, hogy visszajuttassák a Meroving-
vérvonalat Franciaország trónjára. Ennek érdekében manipulálták a
206 A Dd Vmci-blöff

XVI. századi francia vallásháborút, politikai összeesküvéseket szőttek,

s mindeközben gondozták a misztikus bölcsesség és a Grál titka tüzét.
Még St. Vincent de Paul is belekeveredett a játszmába, ami időnként a
St. Sulpice-szemináriumot használta központul. (A St. Sulpice A Da
Vinci-kódT>2ax is megjelenik, mint a Grál egyik lehetséges rejtekhelye.
Brown azt írja a szemináriumról, hogy „nem mindig Istennek tetsző dolgok
folytak1’ benne [133].) A rend tagjai ugyanakkor benne voltak a XIX.
századi francia okkultizmus sűrűjében is. Az ádázul antiszemita Cion
bölcseinek jegyzőkönyvei állítólag egy valódi dokumentum alapján kelet­
kezett, amiben a páratlanul hatalmas Sion-rendről volt szó.
A XX. század közepére, folytatódik a történet, a Sion-rend már az
egyházat is irányította, először XXIII. János pápa személyében, aki
szokatlan nevét az akkori nagymester (Cocteau) tiszteletére választot­
ta, aki a „XXIII. Jean {János}) címet használta. János pápa Inde a
primis kezdetű apostoli levele a szent vérről állítólag a szent vérvonalat
tárgyalja, és közvetett módon tagadja Krisztus halálának és a feltáma­
dásának a tényét. Ám a Sion-rend a biztonság kedvéért soraiba csábí­
totta — vagy rászedte — Marcel Lefebvre érseket, illetve több más fran­
cia tradicionalistát is. (A megvádolt papok közül kettő határozottan
tagadta, hogy bármiféle kapcsolatban állna a renddel.)
A Meroving trónkövetelő nagymester, Pierre Plantard, a francia el­
lenállás hőse, aki segített De Gaulle tábornoknak megszerezni a ha­
talmat, részben kivezette a rendet az árnyékból, amikor 1956-ban be­
jegyeztette a francia rendőrségnél. Ennek a Sion-rendnek az állítólagos
célja olcsó lakások biztosítása volt, később azonban azt állította, hogy
több ezer jó kapcsolatokkal rendelkező tagja van pénzügyi, kormány­
zati és titkosszolgálati körökben - nem is beszélve a neves nagymeste­
rekről.

Kétes akták és Jeteden fezöete^

Ez a lista csak vázlatos összefoglalása azoknak a nagyívű állításoknak,

melyeket Az abbé titka és a The Messianic Legacy tesz a Sion-renddel
kapcsolatban. Érvelésük nagymértékben a Les Dossiers Secrets című irat­
gyűjteményen, a Sion-rend állítólagos aktáin alapul, amit a francia
 A D<a Vinci-foö hibáinak feltárása 2.07

nemzeti könyvtárban találtak meg, s amiket Gérard de Sédé publikált

először. (A Dossiers másolata megtalálható Dán Brown egyik szereplő­
jének, Teabingnek a birtokában [469. oj.) Az iratok közül sok egysze­
rű gépelt oldalakból áll, fedéllel ellátva.
A The Messianic Legacy azonban óriási agyonhallgatásról és hamis
aláírásokról számol be az eltűnt iratok kapcsán, míg csak Baigent és
Tsai kételkedni nem kezdenek Plantard őszinteségében. Nos, jól te­
szik, ha kételkednek, ugyanis minden jel arra utal, hogy a Dossiers-t
hamis szerzői nevekkel és kiadási dátumokkal ellátva „csempészték” be
a könyvtárba. Az eljárás azokra a közelmúltbeli esetekre emlékeztet,
amikor hamis információkat helyeztek el bizonyos műalkotásokról a
könyvtári katalógusokban, hogy nem létező előéletet teremtsenek az
eladásra szánt alkotásoknak.
Dán Brown másik fontos forrása az ezoterikus elméletek terén a
The Templar Revelation, ami viszont koholmánynak tartja a Dossiers-t. A
szerzők szerint azért állították elő, hogy elkendőzzenek egy még na­
gyobb titkot: azt, hogy nem Jézus, hanem Keresztelő Szent János volt
az autentikus - azaz gnosztikus - kereszténység valódi Messiása.2
Picknett és Prince szerint Az abbé titka írói „szelektíven” kezelték a bi­
zonyítékokat, és szemmel láthatólag „naivnak” tartják a Baigent,
Leigh, Lincoln hármast. Felismerik, milyen nehéz alátámasztani a kö­
zépkori családfákat, és elvetik a Meroving-uralom helyreállítását, mint
a Sion-rend szokatlan vallási céljainak frontvonalát. Lynn Picknett
önálló könyvében még inkább elutasítja a Sion-rendet és a rennes-le-
cháteau-i történetet.3
Ha fel akarjuk göngyölíteni a Sion-rend blöfföt, akkor vissza kell
térnünk a történet legelejéhez, a frankok állítólagos zsidó kapcsolatá­
hoz. Noha az ókori világban a zsidók nagy területeken szétszóródva él­
tek már azelőtt is, hogy a rómaiak meghódították a Közel-Keletet,
semmilyen kapcsolatban nem álltak a magukat „frankoknak” („ádáz”,
„szabad”) nevező germán barbárokkal. Benjámin törzse soha nem ván­

2 Lynn Pricknett és Clive Prince, The Templar Revelation: Secret Guardians of the True
Identity of Christ (1997; New York: Simon & Schuster, 1998), 39—57. 0.
3 Lynn Picknett, Mary Mapdalene: Christianity’s Hidden Goddess (New York: Carroll
and Gráf, 2003), 108-13. 0.
208 A Da Vinci-blöfj

dorolt ki egy tömegben Görögországba, s még kevésbé Germániába.

Ennek az ellenkezőjét állítani körülbelül azoknak a középkori legen­
dáknak a szintjét jelenteni, melyek szerint a frankok és a bretonok a
trójai háború menekültjeinek a leszármazottai.
A frankok legelőször a III. században kerültek kapcsolatba a Római
Birodalommal. Cologne közelében, a Rajna keleti partvidékén éltek,
laza törzsszövetségben? Jelenlétüket megerősíti a régészet, az ókortör­
ténet és a nyelvészet. Ugyanakkor őshonos kultúrájukban semmiféle
héber elem nem fedezhető fel. Nyelvük a modern holland és flamand
őse. A zsidókra nem jellemző, hogy magasak, szőkék és kék szeműek
lennének, mint a frankok voltak. A Merovingok nem viseltetettek kü­
lönösebb jóindulattal a zsidók iránt, bizonyos hivataloktól el is tiltot­
ták őket.45 A Merovingok ragaszkodtak a frank nevekhez, és szinte ki­
zárólag egyéb germán népekkel házasodtak. A dinasztia családfájáról
ismert 125 személy közül csak a gyermekkorában elhalálozott Sámson
herceg viselt ószövetségi nevet.6
Noha kezdetben ellenségesek voltak, néhány frank a IV. században,
Constantinus uralkodása idején a Római Birodalom szolgálatába állt.
Száz év múlva a száli frankok hadvezére, Chlogio (Clodio) átvezette
népét a Rajnán a mai Belgium területére, s a frankok megkezdték hó­
dításaikat, melyek révén az V. századra egész Galliát uralmuk alá haj­
tották. Egy legelőször 600 körül lejegyzett legenda szerint Merovech
(Merovius), Chlogio állítólagos fia (vagy testvére) egy tengerben élő,
szörnyű bikaembertől fogant. Ez az a pont, melyen a szentvér-elmélet
hívei szerint a szent vér bekerült a Merovechről elnevezett Meroving-
dinasztiába — a bikaember valamiképpen egy Jézus és Mária Magdolna
génjeit hordozó zsidó csábító szimbóluma volt, aki véletlenül tévedt a
barbárok földjére. Ennyi erővel abban is hihetnének, hogy a Mero­
vingok valójában földönkívüliek voltak.

4 A frankok itt ismertetett történetét egy közelmúltbeli tanulmányra alapoztuk:

Edward James, The Franks (Oxford: Basil Blackwell, 1988), illetve egy klasszikus,
régebbi értekezésre: J. M. Wallace-Hadrill, The Long-Hairecl Kings (1962; Toronto:
University of Toronto Press, 1982).
5 James, Franks, 179, 193. o.
6 Reiss-Museum, Die Frankén: Wegbereiter Europas, 2 kötet (Mainz: Phillip von
Zabern, 1996), 1:390-92. o.
 A Dd Vinci-kód hibáinak feltárása 209

Akárhogy is, Merovech fiának sírjában egy arany bikafejet és egy

különleges arany méhrajt találtak, mely 1350 évvel később Napóleon
koronázási palástján bukkant fel újra. Merovech unokája, Clovis, Gal­
lia meghódítója áttért a kereszténységre (a hagyomány szerint 496-
ban). Az egyház támogatása biztosította, hogy a frankok legyenek az
egyetlen germán barbár nép, ami tartós királyságot alapított, s ezért
nevezték el a római kori Galliát később Franciaországnak.
Az abbé titka fantasztikus dolgokat állít a Merovingokról, a szent
vérvonal továbbvivőiről, akik épp e vérvonal jogán uralkodtak.7 Ez
nem volt egyedülálló a barbár uralkodók között — a spanyolországi vi-
zigótok és az itáliai osztrogótok uralkodó klánjai ugyanezt állították
magukról. Több angolszász dinasztia azzal dicsekedett, hogy Wotan
istentől származik.8 Ennek a genetikai rejtélynek a jelentőségét az
egyháztól való függetlenség adta - ami Az abbé titka írói szerint jó do­
log volt. A vallásos felkenés csak 751-ben, az első Karoling-uralkodó,
Kis Pippin megkoronázásakor vált a frank koronázási ceremónia részé­
vé.9
Figyelmen kívül hagyva a dinasztia hajlamát az erőszakra és a poli-
gámiára, Az abbé titka írói erősen eltúlozzák a Merovingok kulturális
szintjét és felvilágosultságát, egyfelől Bizánchoz, másfelől a modern
alkotmányos királyságokhoz hasonlítva őket. A Merovingok valójában
a római kori Gallia múltbéli tőkéjét élték fel, ami lehetővé tette szá­
mukra, hogy aranypénzt verjenek, és ami miatt alattvalóik között ma­
radtak írástudó gall-rómaiak. Chilperic király megpróbálkozott a latin
költészettel — középszerű színvonalon -, és megpróbálta fenntartani a
római szokásokat. Ám a Meroving-kor művészeti szempontból szürke,
kézirataik pedig a Nyugat történetének legrosszabb kalligráfiájával
születtek.
A szentté avatott Guntram királynak tulajdonított csodás gyógyítá­
soktól eltekintve a Merovingok nem rendelkeztek misztikus gyógyítói
képességekkel. Az alattvalók „érintéssel” való gyógyítása csak a
Capeting II. Jámbor Róberttel (mh. 1031) kezdődött el, ám hétszáz

7 Michael Baigent, Richard Leigh és Henry Lincoln, Az abbé titka, 232-233. o.

8 Marc Bloch, The Royal Touch: Nconarchy and Núracles in Francé and England, ford. J.
E. /ánderson (1961; New York: Dorset, 1989), 31. 0.
9Uo., 37. o.
2.10 A Da Vmci-blöff

éven át, egészen XV. Lajosig tartott. Ami az ezoterikus „johannita”

kereszténység titkos ellenségeit illeti, a dinasztia kedvenc védőszentjei
Szt. Márton, Szt. Denis, Szt. Vincent és Szt. Medárd voltak. Figyelem­
re méltó, hogy Keresztelő Szent János hiányzik a listáról.
Margaret Starbird szerint a flettr de lis a „Níeroving-vérvonal heraldikai
A Merovingok azonban nem használták ezt a jelképet; ez is
jelképe”.1011
Capeting újítás, amit II. Róbert vezetett be még a heraldika tudomá­
nyának kialakulása előtt.11 A motívum mindazonáltal megjelenik a
Sion-rend pecsétjén12 és A Da Vinci-&k/ban egy széf kulcsán (164,
258), továbbá a modern Sion-rend nagymesterének önjelölt címerén,
illetve a Meroving trónkövetelő, Pierre Plantard címerén Franciaország
ősi jelképeként.1314
Összefoglalva: a Merovingok nem olyanok voltak, amilyennek Az
abbé titka bemutatja őket. (És Párizst sem ők alapították, ahogy azt
Brown hősnője, Sophie állítja [373] — ilyen hibát egyetlen művelt pá­
rizsi sem ejtene, hiszen Párizs eredetileg egy gall falu, Lutetia
Parisiorum volt, amit a rómaiak bővítettek várossá.)11 Eltekintve attól
a korábban bizonyított ténytől, hogy nem létezett szent vérvonal, amit
át lehetett volna adni, mivel Jézus nem vette feleségül Mária Magdol­
nát, s így nem keveredhetett a Meroving-vérvonallal, s nem is folyta­
tódhatott a dinasztia 751-ben bekövetkezett bukása után. A Sion-rend

10 Margaret Starbird, The tárót Trumps and the Holy Grail: Great Secrets of the Middle
Ages (Boulder: WovenWord, 2000), 43. o. Starbird nevetséges kutatást folytat a kö­
zépkori papírok vízjelei között Meroving/kathar szimbólumok után.
11 William M. Hinkle, The Fleurs de Lis and the Kings of Francé 1285—1488
(Edwardsville: Southern Illionis University Press, 1991), 4-5. o. A késő középkori
versek szerint Clovis címere megkeresztelkedése előtt három „tengeri békát”, vagy
fleur de lisszé. változó békát ábrázolt. Lásd 37—39, 67. o.
12 Baigent, Leigh és Lincoln, Az abbé titka, 396. o.
13 Paul Smith, „The 1989 Plantard Comeback”.
Lásd http://priory-of-sion.com/psp/id60.html.
Az eredeti angol szövegben ez áll: „The Merovingians founded Paris”, ami magyarul
annyit tesz: „A Merovingok alapították Párizst”. Sajnos ebből a magyar kiadás 373.
oldalán „A Meroving-házat Párizsban alapították” lett, (a ford.)
14 Párizs történetét illetően lásd The Columbia Encyclopedia, szerk. Barbara A. Chernov
és George A. Vallási, 5. kiadás (New York: Columbia University Press, 1993).
Brown rendszeresen elbukik az „enciklopédiateszten”, amikor elferdít könnyűszerrel
ellenőrizhető tényeket.
 A Da Vinci-kód hibáinak feltárása 211

érvei azon az állításon alapulnak, hogy a II. Dagobert nevű kései

Meroving-király túlélt egy gyilkossági kísérletet és született egy VI.
Sigisbert nevű fia, aki titokban tovább vitte a vérvonalat, átörökítve
azt Godfrey de Bouillonra és a modern Sion-rend megalapítójára,
Pierre Plantard-ra. Dagobert házasságkötése azonban csak a Sion-rend
koholmánya.15 A történészek tudják, hogy Dagobertet kétségkívül
meggyilkolák 675-ben. Mivel meggyilkolták, mártíromságot elszen­
vedett szentnek tartják. Unokaöccsét, III. Childerichet, az utolsó
Merovingot 751-ben letaszították a trónról és kolostorba küldték, he­
lyét a Karolingok vették át.

A valódi Sion-rend

Ugyanakkor valóban létezett a középkorban egy sioni Szent Mária-

templom, amit a keresztesek építettek 1099-ben egy korábbi bizánci
templom, a Elagia Sión romjain.16 A kanonokok — a szabályzat szerint
élő papok —, akik a Sion-hegyen álló impozáns templomban éltek, ere­
detileg az a Prieuré du Nőire Dame de Sión voltak, amiről Az abbé titka és
egyéb ezoterikus történelmi művek azt állítják, hogy a templomos lo­
vagok mögött rejtőzködő, körülöttük misztikus légkört teremtő hata­
lom volt. Ezt a meggyőződést semmilyen objektív bizonyíték nem tá­
masztja alá. Ennek a priorátusnak semmilyen kapcsolata nem volt a
templomosokkal — szemben a lovagok barátaival, a Szent Sír Agoston-
rendi kanonokjaival, akik szintén fehér csuhát viseltek és eredetileg a
lovagok templom-hegyi szállása mellett laktak. (A XVIII. századi új-
templomosság úgy tartotta ezekről a kanonokról, hogy ők adták át az
ókori zsidó esszénusok bölcsességét a lovagoknak — ami persze szintén
alaptalan fantazmagória.) 17 Szent Mária keresztes templomát 1219-

15 Róbert Richardson, „The Priory of Sión Hoax”, Gnosis, no. 51 (1999. tavasz), 49-
55. o. Lásd http://www.alpheus.org/html/articles/esoteric_history/richardsonl.htinl.
16Jack Finegan, The Archaeology of the New Testament: The Life of Jesus and the
Beginning of the Early Church, javított kiadás (Princeton: Princeton University Press,
1992), 239^0. o.
17 Peter Partner, The Murdered Magicians: The Templars and Their Nryth (1981; h. n.:
Crucible-Aquarian, 1987), 9., 111., 120. o.
112. A Da Vinci-blöff

ben földig rombolta Damaszkusz szultánja. Az utolsó vacsora színhelye

és a mai Mária halála-templom közelében még ma is látható egy
megmaradt oszlopa. A kanonokok visszavonultak Szicíliába, s utoljá­
ra 1617-ben lehetett hallani róluk, amikor csatlakoztak a jezsuiták­
1920
hoz.1821
Ez a valódi történet természetesen túl egyszerű az okkult elme
számára. A Sion-rend a Szentföld elvesztése előtt állítólag elágazott
Európába, és 1188-ban, a Gisors mellett történt, a „szilfa kivágása”
néven emlegetett incidens után elvált a templomosoktól. Az óriási fát
valójában a felbőszült II. Fülöp francia király parancsára döntötték ki,
egy II. Henrik angol királlyal folytatott sikertelen tárgyalás után.'
A függetlenné vált Sion-rend állítólag a háttérbe húzódott, és világi
nagymesterek irányítása alá került. Azzal ne foglalkozzunk, hogy csak
a katonai rendek nevezték elöljárójukat nagymesternek, a priorátusok
nem. Ez a legkisebb probléma a nemesek és kulturális vezetők har­
sány listájával, akik állítólag a rend élén álltak. De vajon hogyan koor­
dinálta ez a messze szétágazó szervezet a tevékenységét Franciaország­
ban, Itáliában és Angliában a modern kort megelőző kommunikációs
eszközökkel? Hogyan tartottak fenn olyan szigorú titkosságot, hogy az
okkult mozgalmak tudományos kutatói, mint például Frances Yates
soha nem hallottak róluk? Miért nem hagytak feljegyzéseket maguk
után a XX. századot megelőzően? Ismét a közhelyszerű állítás esete fo­
rogna fenn: „Azt beszélték, a titkos társaság létezik, de azt is beszélték, hogy
túl titkos ahhoz, hogy bizonyítani lehessen létezését’’l~[

18 Finegan, Arcbaeology ofthe New Testament, 239—40. o.

19 Richardson, „Priory of Sión Hoax”.
20 W. L. Warren, Henry II (1973; Berkeley: University of California Press, 1977),
620. o.
A Sion-rend nem a legszerencsésebb fordítása a „Priory of Sión” vagy „Prieuré de
Sión” kifejezésnek — teljesen más felépítésben működtek a középkori (világi és egy­
házi) rendek, illetve az apátságok és priorátusok. (a ford.)
21 Uo., 174. o.
 A Dd Vinci-kód hibáinak feltárása 213

plantard és a Sion-reoö blöff

Ezek a kérdések azért megválaszolhatatlanok, mert a rejtélyes Sion-

rend valójában egy modern blöff, amit egy Pierre Plantard nevű fran­
cia eszelt ki társai segítségével. Az itt következő érvek Róbert
Richardsontól és Paul Smithtől származnak, akik rengeteg alátámaszt­
ható érvet vonultattak fel Plantard-ral szemben. Smith néhány kér­
désben kijavítja Richardsont. Plantard blöffének megértéséhez vissza
kell térnünk a XIX. századi Franciaországba, és a 7. fejezetben („A
templomosok mítosza”) említett ezoterikus lelkesedéshez.
A második francia birodalom 1870-es bukását követően szabadkő­
művesek vették át a hatalmat a helyreállított köztársaságban, és a kö­
vetkező három nemzedék alatt ádáz harcot folytattak a monarchista,
konzervatív, antiszemita, alapvetően katolikus erők ellen. A kormány­
ellenes erők frakciókra szakadoztak, melyek némelyike saját ezoteri­
kus, pszeudo-szabadkőműves csoportokba szerveződve - pl. „Nagy
Occidens” szemben a szabadkőművesek „Nagy Oriensével” - próbálta
felvenni a harcot a szabadkőművességgel. (A zsidó-szabadkőműves
összeesküvéstől való félelem mélyen gyökerezett a reakciós katoliku­
sokban, mi több, még ma is létezik bizonyos francia hatás alatt álló
körökben.)
Az 1880-as években a Joseph Alexandre Saint-Yves d’Alveydre ne­
vű híres katolikus és hermetikus beleszeretett a templomosok mí­
toszába. A középkori Európa titkos urainak vélte a templomosokat, és
saját korában újra meg akarta teremteni azokat a körülményeket.
Megszállottságától vezérelve „létrehozta a teokratikus »szünarchia«, vagy
közös kormányzás elméletét, mely a beavatottak kiválasztott társaságának oli­
garchikus uralmát akarta megvalósítani, mely társaság a különböző társadal­
mi rendeket képviselő testületek révén kormányzott volna”}2 Saint-Yves
dAlveydre tanai évtizedeken át keringtek ezoterikus körökben, és a
szünarchia végül még magukra a szabadkőművesekre is hatással volt.
A politikailag feszült 1930-as években egy Pierre Plantard nevű,
szigorú katolikus családból származó, s egykor a katolikus ifjúsági
mozgalmat szervező fiatalember rábukkant a Nagy Occidens eszméire.

22 Partner, Murdered Magicians, 172. o.

2.14 A Da Vinci-blöff

1937-ben megpróbálta létrehozni a Francia Unió elnevezésű, antisze­

mita és szabadkőművesség-ellenes nemzeti megújulási csoportot. Mi­
után Franciaországot felosztották a német megszállók és a Vichyben
székelő bábkormány között, Plantard megpróbálkozott a Francia
Nemzeti Megújhodás nevű szervezet létrehozásával, de a nácik nem
engedélyezték. 1942-ben engedély nélkül megalapította az Alpha
Galates („Első gallok”) nevű nacionalista ezoterikus rendet. Szabad­
kőművesek és zsidók nem léphettek be a szervezetbe. Plantard-t ez­
után négy hónapi börtönre ítélték az engedély nélküli szervezkedésért,
ám ő később úgy állította ezt be, mintha azért büntették volna meg,
mert a zsidókat segítette azzal, hogy - saját magyarázata szerint — az
Alpha Galates antiszemita és náci párti kijelentéseiben az ellenállás ra­
vaszul kódolt üzeneteit továbbította.23
Plantard 1953-ban hat hónapot töltött börtönben csalásért cs sik­
kasztásért. Három évvel később, miközben műszaki rajzolóként dolgo­
zott Franciaország keleti határán, Annemasse városában, három barát­
jával alapított egy törvényesen bejegyzett klubot, a Sion-rendet. A név
egy környékbeli hegyé volt, és eredetileg semmilyen kapcsolatban nem
állt a jeruzsálemi Sion-heggyel. 24 A Sion-rendnek ez a változata egy év
múlva feloszlott. Plantard azonban elkezdte az ezotéria szakértőjének
beállítani magát, akinek a világi dolgokban is benne van a keze. Azt
állította (bizonyítékok nélkül), hogy 1958-ban segített hatalomra jutni
Charles de Gaulle tábornoknak, és hamis történelmi iratokat helyezett
el a francia nemzeti könyvtárban.
Plantard nagy lehetősége 19ó2-ben érkezett el, két népszerű áltör­
ténelmi munka — Gérard de Sédé, Les Templiers sont parmi nous és Ró­
bert Charroux, Treasures of the World — megjelenését követően. Ezután
Plantard újjáélesztette a Sion-rendet, és misztikus homályt szőtt köré.
Richardson szerint sok mindent átvett a XIX. századi A Grál Temp­
lomának Rózsakeresztje Rend nevű ezoterikus társaságtól, mint pél­
dául a híres okkultistákkal való kapcsolatot, a misztikus templomosok
témáját, „az elveszettnek hitt királyi család fennmaradását; a kiemelkedő

23 Richardson, „Priory of Sión FIoax”, és Paul Smith, „Pierre Plantard and the Priory
of Sión Chronology”. Lásd http://priory-of-sion.com/psp/id22.html.
24 Paul Smith, „The Reál Historical Origin of the Priory of Sión”.
Lásd http://priory-of-sion.com/psp/id43.html.
 A Da Vinci-kód hibáinak feltárása 215

kulturális alakokkal való kapcsolatot; a szenzációhajhúsz bejelentéseket Jézus

sírjának felfedezéséről; egy felsőbbrendű tudással rendelkező titkos ezoterikus
rend létezésének a feltételezését; a katharokat és egyéb témákat. ”25
Az egyéb témák közé tartozott a Dél-Franciaországban, a katharok
egykori vidékén található Rennes-le-Cháteau „rejtélye”. Itt állítólag
egy Bérenger Sauniére nevű pap templomos kincsre bukkant, és mesés
gazdagságra tett szert: rejtélyes pergamenek kerültek elő templomá­
nak egyik üreges oszlopából, és talált egy sírt, ami talán Krisztusé, ta­
lán Magdolnáé lehetett. Noha Sauniére abbé neve A Da Vinci-ÁűT/ban a
Louvre kurátorának neveként bukkan fel, valójában a szimónia bűnébe
eső pap volt, akinek gazdagsága a misék kiárusításából származott,
míg csak püspöke 1911-ben fel nem függesztette hivatalából. A per­
gamenek hamisítványok voltak, az oszlop nem volt üreges, a sírt pedig
nem festette meg Nicolas Poussin El in Arcadia Ego című két művén.
Az úgynevezett rejtélyt egy helyi étteremtulajdonos találta ki az 1950-
es években, hogy odavonzza a turistákat.26 (Az „Et in Arcadia Ego”
Pierre Plantard önjelölt címerének a jelmondata.)27
Egyre szaporodtak a hamis dokumentumok, az interjúk és a lel­
kendező könyvek. Híres nagymesterek neveit tartalmazó listák készül­
tek. Az istennőimádat ugyanakkor nem szerepelt a propagandában,
szemben a Sion-rend Brown által bemutatott változatával. 1975-ben
Plantard „Plantard de St. Clair”-nek kezdte nevezni magát, hogy nem
létező kapcsolatot teremtsen egy híres skót nemesi szabadkőműves
családdal, az Edinburgh közelében található különös Rosslyn-kápolna
építtetőivel. (Ezért állítja A Da Vinci-kód, hogy Krisztus vére legköz­
vetlenebbül a Plantard és a St. Clair családokban maradt fenn (375,
637]. Ugyanakkor a Sion-rend által kitalált történet szerint a Habs­
burgokban is fellelhető.) Plantard 1979-ben a BBC televízióban buk­
kant fel templomos szakértőként. Ekkor figyelt fel rá Michael Baigent

25 Richardson, „Priory of Sión Hoax”.

26 Paul Srnith, „Rennes-le-Cháteau Debunked”, lásd
http://www.anzwers.org/free/rlcdebunked/; Srnith, „Priory of Sión Parchments and
Steven Mizrach”, lásd http://www.anzwers.org/free/parchments; és Paul Srnith, „Et
In Arcadia Ego”, lásd http:/www.smithppo.tripod.com/psp/idl7.html.
27 Paul Srnith, „The 1989 Plantard Comeback”.
Lásd http://priory-of-sion.com/psp/id60.html.
2.16 A Díi Vmci-blöff

és két társa, s ennek eredményeként született meg Az abbé titka (1982)

és a The Messianic Legacy (1986).
Ezek a szerzők elhitték Plantard-nak, hogy a Sion-rend csodálato­
san ravasz társaság lévén több ezer befolyásos taggal rendelkezett, s
olyan titkot őrzött, melynek felfedése romlásba döntötte volna a kato­
likus egyházat. Ugyanakkor zavarba ejtették őket a hamisított aláírá­
sok, amik megkérdőjelezték Sauniére pergamenjeinek hitelességét, és
észrevették, hogy Plantard céljai váratlanul megváltoztak: már nem
saját magát akarta visszaültetni a hatalomba a szent vérvonalból szár­
mazó Meroving trónkövetelőként, hanem zavarosabb politikai terveket
kezdett kovácsolni. Plantard 1984-ben ki is lépett a rendből, s elkezd­
te átszabni saját mítoszát.
Plantard 1989-ben visszaszerezte a nagymesteri címet — legalábbis
ő ezt állította. A régi iratokat elvetette, s újakat idézett. Új listák ké­
szültek a nagymesterekről. Baigent és társai könyveit elvetették, mint
a képzelet termékeit. A Sion-rendet már nem vezették vissza Godfrey
de Bouillonig és a templomos lovagokig, hanem csak 1681-ig és St.
Vincent de Paulig. A misztikus kincs helyett egy rejtélyes, „óriási
energiát” tartalmazó fekete kő került az érdeklődés középpontjába.
Plantard 1990-ben már Meroving trónkövetelőnek sem nevezte ma­
gát.
Sajnálatos módon az az illető, akit Plantard közvetlen elődjeként
nevezett meg a megújult rend élén, híres bankár volt, aki a körülötte
kirobbanó botrány miatt öngyilkos lett. A haláleset kivizsgálásakor át­
kutatták Plantard házát, s rábukkantak a rend dokumentumaira, me­
lyek „Franciaország igazi királyának” nevezték. Plantard kénytelen
volt eskü alatt vallani, hogy az egész csak koholmány. Miután figyel­
meztették, hogy tartsa magát távol a rendtől, és kerülje a bajt,
Plantard 2000-ben homályos körülmények között meghalt. Néhányan
továbbra is azt állítják, hogy a rend nevében beszélnek, így próbálva
tovább vinni a mítoszt. Smith végső ítélete egyszerű és lényegre törő:
 A Da Vinci-foö libáinak feltárása 2.17

„A Sion-rend teljes története a csalásé és a szélhámosságé — hamisított társaság

volt, ami valójában soha nem is létezett. ”2
Noha a rend hamis történetét többször is leleplezték Franciaor­
szágban és 1996-ban a BBC televízióban, nem is beszélve Paul Smith
legalább 1985-től folytatott fáradhatatlan leleplező tevékenységéről,
Dán Brown azt akarja elhitetni olvasóival, hogy a Sion-rend valóban
létezik, és hogy nevetséges állításai igazak. A nagyközönség összeeskü­
vés-igényének kielégítését célzó üzleti szemlélet ismét lábbal tapossa
az igazságot.

28 Paul Smith, „Priory of Sión Debunked”, lásd

http://www.anzwers.org/free.posdebunking/; és Paul Smith, „Pierre Plantard and the
Priory of Sión Chronology”, lásd http://priory-of-sion.com/psp/id22.html.
 9. FEJEZET

Művészettörténeti hibák A Da Vznci-kódban

Nem tudok egyetlen komoly tudósról sem, aki felvetette volna ezt az
elméletet.

Joseph Forte, a Sarah Lawrence College művészettörténésze,

arra a spekulációra reagálva, hogy Leonardo festménye titokban Jézus
és Mária Magdolna házasságát ábrázolja.

Amint arra a címe is utal, A Da Vinci-kód tele van Leonardo da Vincire

(1452-1519), a történelem egyik legrejtélyesebb és leghíresebb művé­
szére való hivatkozásokkal. A Mona Lisa — a világ talán leghíresebb
festménye — titokzatosan néz ránk a regény borítójának sarkából, ma­
ga a szöveg pedig számos olyan, a cselekmény szempontjából kulcsfon­
tosságú eszközt tartalmaz, melyeknek az itáliai festőművész életéhez és
munkásságához van köze. Leonardo évszázadokon óta csodálattal tölti
el az embereket; már életében híres volt különcségéről és zsenialitásá­
ról. Kétségtelen, hogy Brown regénye részben a reneszánsz géniusz
felhasználásának, illetve a festményei tartalmára és üzenetére vonatko­
zó állításoknak köszönheti sikerét.
A Leonardo személye és festményei - különösen a Mona Lisa, az
Utolsó vacsora és a Sziklás Madonna — iránti érdeklődés nyilvánvaló
A Da Vinci-kód olvasóinak és kritikusainak megjegyzéseiből. A Sá­
lon.com azért méltatja a regényt, mert „művészettörténeti áttekintést" ad.1
Az ABC „Jesus, Mary and Da Vinci”1 2 című műsorának riportere,
Elizabeth Vargas művészettörténészekkel beszélget Brown Leonardót
érintő kijelentéseiről, olyan információk után nyomozva, melyek alá­
támaszthatnák a regényíró merész állításait. A Bookreporter.com sze­

1 Lásd http://www.danbrown.com.
2 ABC televízió, 2003. november 3., Jesus, Mary and Da Vinci”.
220 A Da Vmci-blöff

rint Brown „meglepő leleplezése, miszerint Da Vinci előszeretettel rejtett el kó­

dokat képeiben, arra készteti az olvasót, hogy megkeresse az olyan híres műtár­
gyakat, mint a Mona Lisa, a Sziklás Madonna és az Utolsó vacsora.
Mindezek közül az Utolsó vacsora rejti a legmegdöbbentőbb titkot, s A Da
Vinci-kód elolvasása után soha többé nem fogunk ugyanúgy nézni erre a híres
festményre, mint korábban.”5

A tények művészete

Lehet, hogy az olvasók soha többé nem fognak ugyanúgy nézni a fest­
ményre, mint korábban, de vajon helyesen fogják-e látni? Érvényes-e
mindaz, amit Brown belelát Leonardo da Vinci műveibe? Kijelentései
megállják-e a helyüket a bizonyítékokkal, a tudományos konszenzussal
és a történelmi tényekkel szembesítve? Mint korábban már megje­
gyeztük, Brown határozottan állítja, hogy regénye minden szempont­
ból hiteles és pontos, beleértve a műtárgyakat és épületeket is. Emel­
lett a vele készített interjúkban elmondta, hogy felesége, Blythe, aki­
nek a regényt ajánlotta, művészettörténész. A The Today Shotv-ban
folytatott beszélgetés során Brown és Matt Lauer, a házigazda között a
következők hangzottak el:

LAUER: Mindebből mennyi alapszik a valóságon, valóban megtörtént

dolgokon? Tudom, hogy nagyon sok kutatást végzett a könyv megírá­
sa közben.

BROWN: Minden. Nyilván vannak... például Róbert Langdon kitalált

személy, de a műtárgyak, az épületek, a titkos rituálék, a titkos társa­
ságok mind-mind történelmi tények.

LAUER: És hogyan végezte a kutatásokat? Bejárta a világot, végigro­

hant a múzeumokon...
BROWN: Lényegében igen.3

3 Lásd http://www.danbrown.com.
 A Da Vinci-kód hibáinak feltárása m

LAUER: .. .konzultált egy csomó történésszel.

BROWN: Nos, ebből a szempontból nagyon szerencsésnek mondhatom

magam. A feleségem művészettörténész, velem tartott az utazásai­
mon, és remekül éreztük magunkat.45

A többi riporterhez hasonlóan Lauer sem tesz fel valódi kérdéseket az

írónak arról, hogyan értelmezi Leonardo műveit. Leszögezik, hogy
Brown saját állítása szerint regénye tényeken alapul, és szemmel látha­
tólag minden további nélkül el is hiszik ezt neki. Az ABC riportere,
Elisabeth Vargas a „Jesus, Mary and Da Vinci” című műsorban úgy
kezelte Brownt, mintha történész és tudós lenne, bár maga az író is el­
ismeri, hogy egyik sem. Brown anélkül sorolhatta közhelyeit („a törté­
nelemkönyveket a győztesek írják”} cs tévedéseit (Leonardo da Vinci „olyan
korban élt, amikor a tudomány egyenértékű volt az eretnekséggel”}, hogy
Vargasnak akárcsak a szeme megrebbent volna. Úgy állította be Leo­
nardót, mint a babonaság korában élő felvilágosult alkotót, a géniuszt,
akinek rettegnie kellett attól, hogy mit tesz vele a katolikus egyház, ha
nyilvánosságra hozza tudományos kutatásai eredményeit.
Ez nem pusztán leegyszerűsítése a tényeknek, ez egyszerűen nem
igaz. Habár valóban voltak feszültségek az egyházi vezetők, a világi
vezetők és egyes művészek között, az egyház gyakran támogatta (köz­
vetve vagy közvetlenül) a reneszánsz tudományos és technikai előrelé­
péseit? Ironikus módon Brown nagy általánosságban véve elismeri ezt
(bár a részleteket illetően téved), majd magának is ellentmondva kije­
lenti, hogy Leonardo remekül megélt abból, hogy „több száz jól fizető
megbízást fogadott el a Vatikántól” (74). Noha a Vatikán gyakran rendelt
műalkotásokat (gondoljunk csak például Leonardo kortársára, Miche-
langelóra és a Sixtus-kápolnára), magát Leonardót csak egy alkotás el­

4 Matt Lauer és Dán Brown, NBC, 2003- június 9, The Today Show. A leiratot lásd
http://www.danbrown.com.
5 A téma ismeretterjesztő bemutatását illetően lásd „Christ and Science” in Vincent
Carroll és Dávid Shiflett, Christianity on Trial (San Francisco: Encounter Books,
2002), 54-85. o.
222 A Dd Vinci-blöff

készítésével bízta meg - nem pedig „több százzal”.678Ettől függetlenül

az egyház nem tartotta a tudományt „egyenértékűnek az eretnekséggel”^1 és
nem üldözte Leonardót művészete vagy hite miatt. Épp ellenkezőleg,
amint azt a történész C. W. Previté-Orton írja a középkorról szóló ter­
jedelmes művében, a reneszánszban csúcsosodott ki több évszázad fej­
lődése és növekedése, jelentős részben épp az egyház által. „Összességé­
ben véve”, írja Previté-Orton, „a középkor története az ókori nyugati civilizá­
ciók bukása után a fejlődés, a társadalom és kormányzat, a rend és a szerve­
zettség, az emberi képességek, a racionális gondolkodás, a tudás, a kísérletezés,
a művészet és a kultúra fejlődésének a története. Sajnos Brown regénye ra­
gaszkodik ahhoz a közkeletű mítoszhoz, hogy a középkor „sötét”, ba­
bonás korszak volt, amiben nem létezett más, csak erőszak, elnyomás
és szenny.

Leonardo élete

A New York Times „Does The Da Vinci Code Crack Leonardo?” című
cikkében Bruce Boucher művészettörténész megjegyzi, hogy Leonardo
rejtélyes személyisége és élete rengeteg nyersanyagot biztosított mű­
veinek szenzációhajhász értelmezéseihez. „Az ellentmondásos életet élő Leo­
nardo még ma is hihetetlen módon megosztja csodáiéi és gyűlölői táborát”, írja

6 Lásd Bruce Boucher, „Does 'The Da Vinci Code’ Crack Leonardo?”, New York
Times, 2003. augusztus 3., http://www.nytimes.com. Boucher a Chicagói Művészeti
Intézet európai képzőművészeti és szobrászati kurátora.
7 Brown ugyanezt a témát járja körül az Angyalok és démonok\yew\. (New York: Pocket
Star Books, 2000, magyarul: ford. Bori Erzsébet, Budapest, Gabo, 2003). A regény
elején Langdon leszögezi, hogy „az egyház nem. óhajtotta a tudomány és a vallás egységesí­
tését”. Erre egy másik szereplő, egy tudós így válaszol: „Hát persze hogy nem... Az egy­
ségesítés semmissé tette volna az egyháznak azt az igényét, hogy ő legyen az egyetlen eszköz,
amelyen keresztül az ember megértheti Istent. Tehát az egyház eretnekként perbe fogta Galileit,
bűnösnek találta és állandó házi őrizetbe helyezte” (47). Vessük ezt össze Teabing azon
megjegyzésével A Da Vinci-kódHéA, miszerint Constantinus tevékenysége a niceai zsi­
naton azt eredményezte, hogy „Krisztus követői immár egy közbeiktatott szent csatorna, a
római katolikus anyaszentegyház útján nyerhettek megváltást” (340).
8 C. W. Previté-Orton, The Shorter Cambridge Medieval History, 2. kötet: The Twelfth
Century to the Renaissance (Cambridge: Cambridge University Press, 1952), 1119—
20. 0.
 A Da Vinci-foö hibáinak, feltárása 223

Boucher. „Egyetlen más művészre sem nehezedik ilyen teher, de hát ismere­
teink homályos és hiányos mivolta egyfajta üres lappá teszi Leonardót, amire
szinte bármit rá lehet vetíteni.1,9
Brown pedig komolyan veszi a vetítést, A Da Vinci-kód elején a re­
gény (férfi) főszereplője, Róbert Langdon professzor a következő kije­
lentéseket teszi Leonardóról (73-74):

1. „Szenvedélyes homoszexuális” volt.

2. „Mindig is kétes figura volt a történészek szemében”, különösen a ke­
resztény történészek szemében.
3. A „Természet isteni rendjének rajongója” volt.
4. Rengeteg „lélegzetelállító keresztény remekművet” készített.
5. „Képmutató hitetlen” hírében állt.
6. „Több száz jól fizető megbízást fogadott el a Vatikántól. ”
7. Azért festett, hogy ,fényűző életmódot” folytathasson.

Amint arra Boucher rámutat cikkében, ezeknek az állításoknak a nagy

része a legjobb esetben is kétséges, vagy teljesen téves. A fontosabb és
kevésbé fontos kérdések egyaránt azt bizonyítják, hogy Brown szinte
semmit sem tud Leonardo életéről és munkásságáról. Boucher például
megjegyzi, hogy Leonardo neve nem „Da Vinci” volt - ahogy A Da
Vinci-kód\yM\ végig hivatkoznak rá -, mivel ez a kifejezés pusztán Leo­
nardo szülőhelyére, egy kis toszkán falura vonatkozott.
Vannak azonban ennél jelentősebb hibák is, kezdve a Leonardo
„szenvedélyes” homoszexualitásáról tett kijelentéssel. Leonardo ifjúko­
rában valóban történt egy állítólagos homoszexuális incidens. 1476-
ben három másik fiatalemberrel együtt szodómiával vádolták, amit a
vád szerint egy tizenhét éves férfiprostituálttal követtek el. A vádat
azonban két kihallgatás után bizonyíték hiányában elejtették.9 10 Ennél
többet nemigen lehet tudni az esetről, egyéb feljegyzések pedig nem
maradtak fent hasonló ügyekről. „Ez az epizód az egyetlen nyom Leonardo

9 Boucher, „Does 'The Da Vinci Code’ Cracks Leonardo?”

A magyar fordításból sajnos kimaradt a „rengeteg” {„enormous output”), illetve az
eredeti angol szöveg nem „remekművekről”, hanem egyszerűen „keresztény témájú
alkotásokról” beszél, (afordi)
10 Sherwin B. Nuland, Leonardo da Vinci (New York: Penguin, 2000), 28-29. o.
224 A Díi Vinci-blöff

szexuális életét illetően, s életének legkitartóbb kutatói általában úgy vélik,

hogy ez sem történt meg.”n Ha Leonardo homoszexuális lett volna — már­
pedig ezt nem sok bizonyíték támasztja alá akkor sem volt „szenve­
délyes”. Mi több, környezete zárkózottnak ismerte, nem szeretett kitá­
rulkozni a nyilvánosság előtt.
A „kétes" szó használata azt sugallja, hogy a történészeket zavarba
ejti Leonardo, vagy hogy félnek állítólag felháborító nézeteitől. Épp el­
lenkezőleg: sok történészt kifejezetten vonzanak a bonyolult, rejtélyes
történelmi alakok. Az ilyen alakok érthető módon lenyűgözik a törté­
nészhallgatókat és a hétköznapi olvasókat — épp ezért született oly sok
könyv arról a férfiról, aki a M.ona Lisát festette. Ha például az ama­
zon.com-on rákeresünk a könyvek között a „Leonardo da Vinci” névre,
akkor közel ötezer címet kapunk. Félrevezető azt állítani, hogy a ke­
resztény történészeket zavarba hozza vagy feszélyezi Leonardo. Szó
sincs róla, hogy a középkorban és a reneszánsz idején ne lettek volna
olyanok, akik csak névleg voltak keresztények, vagy egyenesen ag­
nosztikusok voltak, vagy hogy minden fontos katolikus személyiség
szent lett volna.
Leonardo híres volt arról, hogy milyen kevés elkezdett művét fejez­
te be. Az Encyclopedia of World Art szerint „Leonardo festményeinek száma
szokatlanul alacsony. Összesen tizenhét általánosan neki tulajdonított festmé­
nye maradt fenn, s ebből is négy befejezetlen."{1 Ránk maradt Leonardo
számos vázlatfüzete, tele vázlatokkal, anatómiai ábrákkal, épületek,
építészeti ötletek, növények, állatok, fegyverek és eredeti technikai el­
gondolások rajzaival. Vallási témájú művei valóban lélegzetelállítóak,
ám nagyon kevés van belőlük, egyszerűen azért, mert nem sok fest­
ményét fejezte be. A Vatikántól nem kapott „több száz” megbízást, de
még csak több tucatot sem. A létező feljegyzések alapján a legjobb
becslés az, hogy Leonardo egyetlenegy megbízatást kapott a Vatikán­
13 s viszonylag hosszú élete alatt nem sok időt töltött Rómában.
tól, 11
12

11 Uo., 29. o.
* Eredetileg „awkward”, aminek „kéteseként történő fordítása legalábbis nem sze­
rencsés — a „zavarba ejtő”, „feszélyező” talán kifejezőbb lett volna, {a ford.}
12 Encyclopedia of World Art, 9. kötet (New York: McGraw-Hill, 1964), 210. o.
13 Boucher, „Does 'The Da Vinci Code’ Cracks Leonardo?”
 A Da Vinci-foö hibáinak feltárása 2.2.^

Amikor Brown azt állítja, hogy Leonardo „a Természet isteni rendjé­

nek rajongója” volt, akkor túl sokat lát bele Leonardo életének üres pa­
latáblájába. Leonardo kétségtelenül szerette a természetet, mi több, ra­
jongott érte, amint azt tájképvázlatai, növény- és állatrajzai is bizo­
nyítják. Ez a rajongás azonban mentes volt minden természetfölötti
vagy vallási elemtől. „Leonardo nem volt túl vallásos, de ellenséges érzületet
sem táplál a vallással vagy az egyházzal szemben (nem vágyott olyan szenvedé­
lyesen az egyházi reformra, mint például Michelangelo)”, írja D. M. Field
művészettörténész. „Ér semmiképpen sem volt ateista. Akárcsak néhány mai
tudós, ő is úgy érezte, hogy a természet bonyolultsága és hatékonysága már ön­
magában véve is valamiféle felsőbbrendű teremtőerő léte mellett szól."^ Egyál­
talán nem magától értetődő az sem, hogy Leonardo „képmutató hitetlen"
hírében állt volna. Ez Brown túlzása, aki szemmel láthatólag valamifé­
le hedonista, neopogány playboyként akarja beállítani a festőt. Noha
Leonardo valószínűleg kiélvezte az élet örömeit és szeretett jól élni
(amivel nem volt és nincs egyedül), a , fényűző életmód” kifejezés vitatha­
tó.
A Da Vinci-kód elején a francia nyomozó, Fache azt mondja
Langdonnak, hogy a szimbólumkutató „bizonyára tisztában van azzal,
hogy Leonardo da Vincinek sötét vonzalmai voltak” (73). Alessandro
Vezzosi, a híres Leonardo-kutató, a Museo Ideale Leonardo Da Vinci
alapítója és igazgatója szerint ez nem igaz: „Leonardo éles kritikával illet-*

14 D. M. Field, Leonardo Da Vinci (h. n.: Regency House, 2002), 415. o. Bizonyíté­
kokkal támasztható alá, hogy Leonardo megbékélt az egyházzal halála előtt. Giorgio
Vásári (1511—1574) számos reneszánsz művész életét megörökítette The Lives of
Artists című művében. Leonardo utolsó napjairól a következőket írja: „Végül megöre­
gedvén hosszú hónapokon át feküdt betegen, s látva, hogy közeleg halála, feltámadt benne a
vágy, hogy befogadja a katolikus hit és a szent keresztény vallás igazságait. Aztán meggyón­
ván és bűnbánatot tanúsítván kikelt ágyából, s mivel nem bírt állni, barátai és szolgálói által
támogatva megáldozott. hitkor megérkezett a király, mivel gyakran tett nála baráti látogatá­
sokat, tisztelete jeléül felült ágyában, t elbeszélte betegsége körülményeit, elismerve milyen óriási
bűnt követett el Isten s ember ellen, mert nem úgy végezte alkotómunkáját, ahogyan kellett vol­
na” (Giorgio Vásári, The Lives of the Artists, lásd http://www.artist-biography.info/).
Egyes kutatók kételkednek Vásári művének bizonyos részleteit illetően, ám ennek
ellenére könyve a legjobb korabeli beszámoló Leonardo életéről.
Avagy: „Leonardót vonzották a sötét tudományok" („had. a tendency toivards the darker
árts" — (a ford.}.
2.2.6 A Da Vinci-blöff

te az áltudományokat és az okkultizmust: az asztrológiát, a nekromanciát, a

kiromanciát és az alkímiát”, írja. „Ez utóbbiról azonban elismerte, hogy tiszte­
letreméltó, amikor a kémiához közelít.”1516Leonardo híres JTgyzez/z/ZÉ’Zében
határozottan bírálta az alkímiát: „A természet hamis értelmezői azt állít­
ják, hogy a higany minden fém közös magva, elfeledkezve arról, hogy a termé­
szet azon dolgoknak megfelelően változtatja a magot, amelyeket létre akar hoz­
ni a világban. És sokan pénzt keresnek az illúziókkal és hamis csodákkal, be­
csapván az ostoba sokaságot.”^
Leonardo vázlataiból és feljegyzéseiből egyértelműen rekonstruálha­
tó a természettudományok iránti, egész életében szűnni nem akaró ér­
deklődése; mint ahogy az is egyértelmű, hogy nem érdekelték az ezo­
terikus hitrendszerek, az istennőimádat, az okkultizmus vagy az ezek­
kel kapcsolatos dolgok. Leonardo Jegyzetfüzetei, amikből számos kér­
désben megismerhetjük véleményét, a festés és a rajzolás technikai
aspektusaival (perspektíva, fény és árnyék, színek), az „emberi test ará­
nyaival és mozgásaival”, a botanikával, a tájképfestészettel, a festészet
„szabályaival”, a szobrászattal, a fémmegmunkálással, az építészettel, a
csillagászattal és a gépészettel foglalkoznak.
Brown mégis a művész „gyanús különcségei”-ről beszél, „melyek démoni
légkörrel vették körül” (74). Ki által bevallottan? Hol? Erre nem kapunk
sem választ, sem magyarázatot.17 Az állítólagos „hátborzongató különcsé­
gek" közé tartozott az, hogy anatómiai tanulmányozás céljából holttes­
teket exhumált (ami egyáltalán nem volt ritka akkoriban), illetve hogy
híres naplóit „kiolvashatatlan tükörírással” vezette. Noha a naplókat ne­
héz volt lefordítani, nem lehettek teljesen olvashatatlanok, különben
nem lenne nyilvánvaló, hogy tükörírással írták, illetve le sem lehetett
volna fordítani őket - pedig lefordították. Langdon azt állítja, hogy

15 Alessandro Vezzosi, Leonardo Da Vinci: The Mind ofthe Renaissance (New York:
Harry N. Abrams, 1997), 145. o.
16 Leonardo da Vinci, The Notebooks of Leonardo da Vinci, 1207—8. bekezdés. Lásd
Online Books Page, http://onlinebooks.library.upenn.edu/.
Illetve: „a művész hátborzongató különcségei bevallottan démoni aurát sugároztak” {„the
artist's eerie eccentricitiesprojected an admittedly demonic aura”). {a ford.)
17 Brown valószínűleg Lynn Picknett és Clive Prince The Templar Revelation: Secret
Guardians of the True Identity of Christ (1997; New York: Simon & Schuster, 1998)
című könyvére utal, ami azt állítja, hogy Leonardo járatos volt az okkult és ezoteri­
kus praktikákban (19-35. o.).
 A Dü Vinci-felö hibáinak feltárása

Leonardo azt képzelte magáról, hogy arannyá tudja változtatni az ól­

mot, illetve hogy képes „a halált késleltető elixírt” készíteni (74). Ezeket
a kijelentéseket semmiféle bizonyíték nem támasztja alá; sőt minden
jel arra utal, hogy Leonardo gúnyt űzött volna ezekből az elképzelé­
sekből.
Langdon azt is kijelenti, hogy Leonardo „borzalmas, korábban soha el
nem gondolt hadi és kínvallató eszközöket tervezett” (74). A regény itt végre
közelebb jár az igazsághoz, hiszen Leonardo korában jól ismerték ere­
deti ötleteit az új fegyverek és hadieszközök terén, s a királyok és feje­
delmek rendszeresen igénybe is kívánták venni szakértelmét. Leonar-
dót taszította a háború, de szükséges rossznak tartotta — ez volt a rene­
szánsz gondolkodók általános álláspontja. „Csatákról és hadieszközökről
készített vázlatainak száma több százra rúg; ezek igen élethűek, szépek és néha
meglehetősen teátrálisak.”^ Egy 1482-ben Ludovico il Morónak, Milánó
uralkodójának küldött híres levelében Leonardo felsorolta, mihez ért a
fegyverek és hadmérnökség terén, megemlítve hordozható hídjait, ki­
húzható létráit, mozsárágyúit, hajóit és katapultjait.
Kínzóeszközökről azonban nem történik említés, és semmi sem bi­
zonyítja, hogy Leonardo ilyen eszközöket tervezett volna. Különös
módon az az állítás, hogy Leonardo fegyvereket és kínzószerszámokat
tervezett, ellentmondásba kerül azzal a A Da Vinci-kódban kifejtett
elmélettel, miszerint Leonardo érzékeny, természetimádó férfi volt, s a
„szent nőiség” elszánt híve. Langdon azt mondja, hogy Leonardo „ne­
hezményezte, hogy az egyház kiirtotta a szakrális nőiséget a modern vallásból”,
és frusztrálta, hogy „a modern egyház démonizálta az istennőket” (75). Ám
nem az jellemzi az istennő és a „szent nőiség” híveit, hogy elutasítják a
hadviselést és a kínzást, viszont egyensúlyra és békés harmóniára
vágynak? Képmutató lett volna Leonardo? Vagy egyszerűen csak za­
varodott?
A regény torz Leonardo-ábrázolása abban a kijelentésben tetőzik,
mely szerint a művész 1510 és 1519 között a Sion-rend, a Jézussal és
Mária Magdolnával kapcsolatos „igazságot” őrző titkos társaság
nagymestere volt (169).18 19 Langdon azt állítja, hogy Sauniére, a Louvre

18 Vezzosi, Leonardo Da Vinci, 66. o.

19 Ezeknek az állításoknak a cáfolatát lásd korábban: 8. fejezet, „A Sion-rend blöff’.
228 A Da Vinci-blöff

meggyilkolt kurátorát és Leonardót „a történelmi testvériség köteléke kötöt­

te össze”, mivel mindkettejük érdeklődésének középpontjában „az is-
tennő-ikonológia, a pogányság, a női istenségek iránti szenvedély és az egyház
megvetése” állt (169). Merész állítás ez — és teljesen téves, amint azt
Brown „bizonyítékának” — Leonardo alkotásainak — a vizsgálata be is
fogja bizonyítani.

Az igflzi Leonardo álljon fel!

Langdon azt mondja, Leonardo „nagy kópé” volt, aki gyakran szórakoz­
tatta magát azzal, hogy megmarta „a kenyéradó kezét”. Hozzáteszi,
hogy számos „vallási tárgyit” festményén egyértelműen nem keresztény
szimbólumokat rejtett el — „saját hitelvei előtt hódolva finoman borsot tört
az egyház orra alá” (74). (Az olvasók azt is megtudhatják, hogy
Langdon egyszer előadást tartott a londoni National Galleryben „Leo­
nardo titkos élete — pogány szimbólumok a keresztény művészetben” címmel
[74].) Ezek a megjegyzések nemcsak alaptalanok, hanem még A Da
Vinci-kód Leonardo-ábrázolásának is ellentmondanak.
Példának okáért azt kellene hinnünk, hogy egy rettenetes, kárhoza-
tos titkot őrző titkos társaság nagymestere „nagy kópé” volt, aki elmés
diák módjára üzeneteket rejtett el festményein? De ha el is rejtette
ezeket az üzeneteket a kiváló festő, kinek rejtette el őket? Az egyetlen
adódó válasz — a Sion-rendnek - értelmetlen, hiszen a tagoknak már
eleve tudniuk kellett Jézus és Mária Magdolna állítólagos kapcsolatá­
ról. Ha pedig a rend megfogadta, hogy az üldöztetéstől és a haláltól
tartva hallgat erről a kapcsolatról, akkor a nagymester miért sodorja
veszélybe saját magát és az általa vezetett társaságot? A kialakuló kép
egy XV. századi rockművészé, aki imádta a veszélyt és a társadalmi és
törvényi korlátok ostromlásával járó izgalmat - ám ezt a képet egyet­
len komoly, Leonardo életét és munkásságát kutató tudós sem fogadná
el.

A magyar kiadásból sajnos kimaradt ez a mondat, {a ford.)

Pontosabban: „hosszú orrot mutatott az egyháznak” („thumbing of his nőse”). (a ford.)
 A Da Vinci-kód hibáinak feltárása 2.2.9

Továbbá ha Leonardo „szenvedélyes homoszexuális” lett volna, aki

gond nélkül nyíltan szembeszegült az egyház tanításával és a szexuális
erkölcsökre vonatkozó világi törvényekkel, akkor miért csak titokban,
lopva ostorozta az egyház nézeteit imádott festményein, melyek közül
néhányat át sem adott a megrendelőiknek (mint például a Mona
LisátV Ugyanakkor a regény azt állítja, hogy Leonardo Sziklás Madon­
nája (kb. 1483-1485) „zavarba ejtő és felforgató részletekkel” van tele, és
nem is fogadta el a Testvériség, mely megrendelte. Ezek szerint Leo­
nardo mégis nyíltan mutatott hosszú orrot az egyháznak? Nem is volt
annyira rejtett ez a „rejtett szimbolika”! Úgy tűnik, a szerző kénytelen
önellentmondásba keveredni ahhoz, hogy kielégítse saját irodalmi és
ideológiai szükségleteit.

A Sziklás Madonna

A Da Vinci-kód hitclességigénye azonnal kudarcot vall, amint elkezdi

bemutatni és értelmezni a Sziklás Madonnát. A remekmű „különös jele­
net” -ként kerül bemutatásra, ami „az esetlen pózban ülő Szűz Máriát” áb­
rázolja a gyermek Krisztussal, Keresztelő Szent Jánossal és Uriel an­
gyallal (192). A festmény, teszi hozzá néhány oldallal később
Langdon, „még a Mona Lisá^zz/ is hírhedtebb a művészettörténészek között,
számtalan pogány szimbólumáról" (196). Noha a festmény stílusa és kom­
pozíciója valóban igen szokatlan, „bizarr”-nak és „hírhedt”-nek ne­
vezni erős túlzás.
A regény helyesen említi meg, hogy a festménynek két változata is
létezik — a korábbit a párizsi Louvre-ban, a későbbit pedig a londoni
National Gallery-ben őrzik. Brown azonban kétszer is „öt láb magas vá­
szon”-ként hivatkozik az első festményre (192—194), noha mérete való­
jában 198X123 centiméter, azaz körülbelül 6,5 láb magas (a Louvre
honlapja szerint 1,99 meter magas es 1,22 meter szeles). Eredeti-

Uriel neve kimaradt a magyar fordításból, (<? fordé)

Az eredeti szövegben „bizarr jelenet” szerepel, nem „különös”. (<? fordá)
A magyar fordításban Brown „öt láb magas" kifejezése „két méter magas”-ként
szerepel - a fordító valószínűleg a helyes értékekre javította a szerző tévedését, (a
ford.)
230 A Da Vinci-blöff

A Sziklás Madonna (Párizs) A Sziklás Madonna (London)

lég fatáblára készült, de áthelyezték vászonra (a londoni változat még

ma is fatáblán van). A regényben Sophie leemeli a Louvre faláról a
festményt, és viszonylag könnyedén mozog vele. A festmény hátlapja
„meghajlott", ahogy elhúzta a faltól (193).
A valóságban Sophie figyelemre méltó mutatványt hajtott volna
végre, mivel a két méter magas, fakeretbe foglalt festmény kétség­
telenül nagyon nehéz és esetlen fogású. Még ha le is tudta volna emel­
ni a falról, nem valószínű, hogy a hátlapja meghajolt volna, ekkor
ugyanis a festmény repedéseknek és egyéb sérüléseknek lenne kitéve.
Normális esetben említést sem érdemelne ez a költői szabadság, ám
Brown határozottan állítja, hogy hitelesen ábrázolja a regényben sze­
replő műtárgyakat, hogy Spanyolországban tanult festészetet, és hogy
a felesége művészettörténész. Ennek ellenére teljesen rosszul adja meg
a festmény méretét, noha az információhoz pár perc alatt hozzá lehet
jutni bármelyik könyvtárban vagy az interneten.
Langdon azt állítja, hogy a Szeplőtelen Fogantatás Testvériségének
„apácái” megadták Leonardónak a pontos méretet és a témát (201). A
Testvériségben azonban nem voltak apácák, csak férfiak — fráterek
és/vagy világiak. Ám ennél is fontosabb, hogy Brown azt állítja, hogy
 A Dd Vinci-kód hibáinak feltárása 231

az „apácák’' olyan képet rendeltek, ami Máriát, Jézust, Keresztelő

Szent Jánost és Uriel angyalt ábrázolja, s Leonardo teljesítette is a ké­
rést, ám az első változatot „zavarba ejtő és felforgató részletekkel töltötte
meg" (201). Leonardo valójában nem követte a Testvériség előírásait a
festmény témája tekintetében. Az eredeti szerződésben az szerepelt,
hogy fent az Atyaistent, a két oldaltáblán pedig két prófétát kell ábrá­
zolnia (a Sziklás Madonna állt volna az oltár központi helyén). A kuta­
tók heves vitát folytattak arról, hogy pontosan mi állhatott a szerző­
désben, s pontosan mi történt Leonardo és a Testvériség között. Az
egyértelmű, hogy Leonardo lényegesen eltért az eredeti témától.
A festmény Jézus élete első szakaszának egyik legendás eseményét áb­
rázolja. Ez az először a XIV. században felbukkanó legenda „a szent csa­
lád és a leendő Keresztelő Szent János találkozását beszéli el, a sivatagban,
Uriel angyal oltalma alatt, miután elmenekültek Heródes király mészárlása
elől."10
Brown értelmezése ekkor még különösebb fordulatot vesz, ugyanis
összetéveszti Jézust és Keresztelő Jánost. Azt írja, hogy Szűz Mária kék
ruhában ül, „átkarolva egy gyermeket, aki feltehetően a gyermek Jézus”, míg
Uriel szintén egy gyermekkel ül, „aki valószínűleg Keresztelő Szent János”
(201). Valószínűleg? Brown felcseréli a két alakot, ismét csak a The
Templar Revelation nyomdokaiban járva. Az a könyv annyira nyakate-
kerten értelmezi Leonardo festményeit, hogy nem meglepő, hogy a
szerzők, Lynn Picknett és Clive Prince (saját állításuk szerint „a
paranormális tevékenységek, okkult események, történelmi és vallási rejtélyek te­
rületein tevékenykedő írók, kutatók és előadók”} azt hiszik, hogy a torinói
halotti lepel egy Leonardo da Vinciről készült fényképfelvétel.20 21 Állítá­
suk szerint a „logika” azt diktálja, hogy a Máriához közelebb lévő
gyermek csak Jézus lehet, s ebből azt a következtetést vonják le, hogy
Leonardo a saját okkult, eretnek nézetei miatt festette meg azt, hogy
Keresztelő János áldja meg Jézust.

20 Field, Leonardo Da Vinci, 153- o.

21 Picknett és Prince, Templar Revelation, 24-25., 33. o. Lásd még a The Turin Shroud:
In Whose Image? (New York: HarperCollins, 1994) című könyvüket. A szerzők sze­
rint Leonardo elsajátította a fotográfia alkímiai titkát, s így hozta létre a torinói lep­
let. A lepel valódi kutatói soha nem vették komolyan ezt az elméletet.
232 A Dfl Vinci-fcíöff

Igen, a kompozíció egyedülálló. De eretnek lenne? A művészettör­

ténészek és a kutatók mindig is úgy gondolták, hogy a bal oldalon,
Szűz Mária jobb karja alatt látható gyermek Keresztelő Szent János; a
jobb oldalon, Uriel angyal mellett látható gyermek pedig Jézus. Az
angyal tartja a gyermek Krisztust, „kihangsúlyozva isteni mivoltát”-11 s
Jézus ül közelebb a vízhez is, előrevetítve a keresztséget, amiben fel­
nőttként fog részesülni Keresztelő Szent János által. Unokatestvére
hódolattal térdel, Mária pedig kompozicionális és teológiai közvetítő­
ként szerepel, hiszen ő a biológiai kapocs a két gyermek között. Miért
cseréli fel Brown a két gyermek személyét? Azért, hogy leírhassa, hogy
a Jánost megáldó Jézus „szokásos” ábrázolása helyett „itt a gyermek Já­
nos áldja meg Jézust... és Jézus aláveti magát a tekintélyének!” (201). Ez az
állítólagos eset semmiféle magyarázatot nem kap A Da Vinci-kódb-Mx, a
The Templar Revelation azonban felkínál egyet: Leonardo Keresztelő
Szent János „megszállottja” volt, és Jézus felett állónak tartotta. Hogy
miért? Mert hite szerint „János egyháza” Krisztus kora óta párhuza­
mos egyházként létezik a Sion-rendhez hasonló csoportok oltalma
23
alatt.22
Áttérve a londoni National Galleryben őrzött képre, Brown azt írja,
hogy Leonardo „azzal békítette meg a megrendelőket, hogy festett nekik egy
második, »felvizezett« Sziklás Madonnái, immár hagyományosabb modorban"
(202). Egyértelmű, hogy ha az első változat részben azért nem volt
„hagyományos”, mert Keresztelő Szent János áldotta meg rajta Jézust,
akkor joggal várhatnánk, hogy a második, „hagyományosabb ” festmé­
nyen felcserélődnek a szerepek, megváltozik a szentségtörő jelenet.
Ám a második változat szinte teljesen megegyezik az elsővel, ideértve
a két gyermek helyzetét és testtartását is. A két festmény hasonlósága
nem illeszkedik ahhoz a különös leíráshoz, amit Brown az elsőről
adott. Mégis, annak érdekében, hogy kifejthesse elméletét, miszerint
Leonardo veszélyes keresztényellenes üzenetet rejtett el a képben a
„szent nőiségről”, Brownnak minden szalmaszálat meg kell ragadnia -

22 Field, Leonardo Da Vinci, 153. o.

23 Picknett és Prince, Templar Revelation, 349. 0.
 A Da Vinci-foö hibáinak feltárása 2-33

s szemmel láthatólag arra számít, hogy az olvasók többsége nem fogja

tüzetesen megvizsgálni a két kép reprodukcióit.24
A Louvre-ban őrzött képről szólva Brown megemlíti, hogy Mária
„határozottan fenyegető gesztussal” tartja kezét Jézus (Brown szerint Já­
nos) feje fölött, „begörbített ujjal, akár a saskarmok, mintha egy láthatatlan
fejet markolnának” (202). Ez a leírás egyenesen a The Templar
RevelationLői származik, ami pedig Leonardo egyik életrajzíróját idézi,
aki szerint Mária keze „egy sas karmára emlékeztet”,2526 27Brown átveszi
Picknett és Prince leírását arról is, ami szerinte „a legnyilvánvlóbb és leg­
ijesztőbb kép”: Uriel olyan kézmozdulatot tesz, „mintha elvágná a nyakát
anna-k a láthatatlan fejnek, amelyet Mária karomszerű ujjai tartanak”
(202). Kinek a feje? Miért? Mi az értelme az egésznek? Brown semmi­
lyen magyarázatot nem ad, Picknett és Prince azonban Keresztelő
Szent János lefejezése jelzéseként, illetve újabb arra utaló bizonyíték­
ként értelmezi a részletet, hogy a jobb oldali gyermek Jézus unoka-
z 26
testvere.

Az összeesfeués-eíméfet megdöntése

A The Templar Revelation írói közlik az olvasókkal, hogy „Leonardo mii­

vének ily módon történő vizsgálata számos provokatív és nyugtalanító felhangot
tár fel”}1 Az „ily módon történő vizsgálatnak” persze épp az a lényege,
hogy kifejezetten a lehetséges „provokatív és nyugtalanító felhangokat” ke­
resse, tekintet nélkül arra, hogy valóban léteznek-e, vagy sem. Vajon
milyen baljós, sötét titkokat fedezhetnénk fel a Sixtus-kápolnában,
Monet vízililiomaiban, Van Gogh napraforgóiban vagy az amerikai

24 A Da Vinci-kód újra és újra elbukik az „enciklopédiateszten”, azaz olyan kijelenté­

seket tesz, melyekről bármelyik komolyabb enciklopédiát felütve azonnal kideríthet­
jük, hogy tévesek. Ugyanakkor Brown szemmel láthatólag arra számított (és nem is
tévedett), hogy a legtöbb olvasó nem fogja venni a fáradságot, és nem ellenőrzi a re­
gény állításait.
25 Picknett és Prince, Templar Revelation, 30. o.
26 T T
Uo.
27 Uo., 31. o.
234 A Da Vmci-blöfj

élet Norman Rockwell-féle nosztalgikus ábrázolásában, ha valóban ke­

resnénk?
A Da ]/z«n-^oí/ban és a The Templar Levelation\yexs található szenzá-
cióhajhász elméletek kedvére lesznek azoknak az olvasóknak, akik nem
elégednek meg a földhözragadtabb magyarázatokkal. Bizonyos fokig
beleillenek egy olyan nagyságrendű összeesküvés-elméletbe is, ami­
lyenre az X-akták készítői is büszkék lennének. Ezzel nem azt akarjuk
mondani, hogy a Sziklás Madonna keletkezésének minden részlete is­
mert, vagy hogy Leonardo szándékai teljes mértékben összhangban
lettek volna kora művészi kritériumaival. Azonban az, hogy minden
sarkon eretnek, egyházellenes, istennőhívő üzeneteket találunk, se
nem meggyőző, se nem alátámasztható a meglévő bizonyítékokkal.
A Sziklás Madonna első változatát 1483 és 1486 között festette Leo­
nardo. A milánói S. Francesco-templom Szeplőtelen Fogantatás Test­
vériségének rendi kápolnája számára készült. A Confraternitá deli’
Immaculata Concezione rendelte meg. Leonardo Ambrogio de Predis-
szel együtt készítette el a triptichont — ő maga a középső képen dolgo­
zott, munkatársa a két külső táblán. A művészek végül pert indítottak
a Testvériség ellen tiszteletdíjuk miatt, mely per tíz évig tartott, s vé­
gül 1506-ban a művészek javára dőlt el.2829 A művészek és patrónusaik
30
között előfordultak ilyen konfliktusok, jegyzi meg Sherwin Nuland,
ám „Leonardo esetében gyakoribbak voltak a szokásosnál, mivel híres volt ar­
ról, hogy nem fejezi be a megrendelt munkákat, vagy legalábbis jelentős késéssel
készíti el azokat" Noha a feljegyzések elég szűkszavúak, úgy tűnik,
Leonardo az elnyúló vita közepette eladta vagy elajándékozta az erede­
ti festményt, majd megfestette (valószínűleg nem egyedül) a második
változatot. Field szerint az eredetit „Milánó hercege talán elküldte I. Ma-
ximilian német választófejedelemnek unokahúga, Bianca Maria Sforza hozo­
mányának részeként, 1493-ban történt házasságkötésük alkalmával.
Noha Leonardo szemmel láthatólag nem tartotta be a Testvériség
által megadott utasításokat, az ő változata is „klasszikus megjelenítése"
Keresztelő Szent János és a gyermek Krisztus sivatagbeli találkozása

28 Encyclopedia ofWovid Art, 213- o.

29 Nuland, Leonardo da Vinci, 52. o.
30 Field, Leonardo Da Vinci, 159- o.
 A Da Vinci-kód hibáinak feltárása 235

Noha sok szempontból „klasszikus”, a Sziklás Madonna

legendájának.3132
33
a saját korában meglehetősen furcsának számított, már csak az ábrá­
zolt jelenet miatt is. Ám ismét csak szemben azzal, amit Brown sugall,
a két változat szinte teljesen megegyezik, különösen a kompozíció te­
kintetében. Az egyetlen lényeges különbség az, hogy a második válto­
zaton Keresztelő János karjai között (ikonográfiái okokból) megjelenik
egy kereszt, a szereplők fejét glória övezi, illetve Uriel keze lejjebb ke­
rül.
Leonardo vázlataiból kiderül, hogy eredetileg hagyományosabb
testtartásban akarta ábrázolni Szűz Máriát (előrehajolva, maga előtt
összekulcsolt kézzel), s csak később váltott át a festményen látható
egyedi testtartásra. Mária keze nem változott; közel sem „karomsze­
rű”, anyai óvással lebeg fia fölött. „A Szűz sötétségből kibukkanó, kifejező,
áldó keze mintha az űrben lebegne.A Szűz bal keze nemcsak távolról
hasonlít Krisztus jobb kezére az Utolsó vacsorán — mindkettő a
felfüggesztett mozdulat mesteri ábrázolása, mely révén Mária feszült­
séget kelt és gondosan elhelyezett fókuszpontot képez. Field értelme­
zésében kinyújtott karjai alkotják „a kompozíció legfigyelemreméltóbb voná­
sát”, bal keze „oltalmazóan lebeg a gyermek Jézus fölött”,^ jobb karjával
pedig a gyermek Keresztelő Szent Jánost öleli át.
Uriel keze nem vágó vagy fenyegető mozdulatot tesz, hanem Ke­
resztelő Szent Jánosra mutat. A gesztus kompozíciós ereje szembeötlő,
ha összehasonlítjuk a két változatot - a másodikból hiányzik az első
mozgalmassága és energiája, nagyrészt épp a visszahúzott kéz miatt.
Ismét csak Jézus áldja meg Jánost — ez mindkét festményen azonos.
De akkor miért „felvizezett” a második kép? Hiszen még a The Temp­
lar Revelation is elismeri, hogy a kereszt, ami egyértelműen Keresztelő
Szent Jánosként azonosítja a bal oldali gyermeket, valószínűleg jóval
később került a festményre. Azt kellene hinnünk, hogy a Testvériség
az első változatot nem fogadta el, a másodikat viszont igen — annak el­
lenére, hogy azon ugyanúgy felfedezhetők ugyanazok a felháborító vo­
nások?

31 Encyclopedia of World Art, 214. 0.

32 Uo.
33 Field, Leonardo Da Vinci, 157. 0.
236 A Da Vinci-bíöff

A Mona Lisa

Noha az 1510 körül keletkezett Aío^ Lisa látható A Da Vinci-kód bo­

rítóján, sokkal kevesebb figyelmet kap a regényben, mint a Sziklás
Madonna vagy az Utolsó vacsora. Langdon megjegyzi, hogy a festmény
„a világ legjobban dokumentált titkos tréfája” (176). Aztán bosszantó le­
ereszkedéssel és képmutatással megjegyzi, hogy „a legtöbb művészettörté­
neti munka széltében-hosszában ismerteti a festmény többértelmű és játékos uta­
lásait”, s mégis: „bármilyen meglepő', a nagyközönség még ezek után is kész
rejtélynek tekinti Gioconda mosolyát” (176). Langdon — aki egyfolytában
bizonyítékokkal alá nem támasztott elméletekkel hozakodik elő —
azonban csak nagyon keveset magyaráz meg ezek közül a többértelmű
és játékos utalások közül, ha megmagyaráz akárcsak egyet is egyálta­
lán.
Azt viszont elmondja a szimbólumkutató professzor, hogy „lehetsé­
ges”, hogy a Mona Lisa Leonardót ábrázolja nőnek öltözve (178). Ismét
 A Da Vinci-kód hibáinak feltárása ^7

megjegyzi, hogy Leonardo „nagy tréfamester” volt, és a Mona Lisa és

Leonardo önarcképeinek számítógépes összehasonlítása „néhány meglepő
egyezést tárt fel a két arcon” (178). Egyezések természetesen számos arcon
találhatók, s a számítógépek is megkönnyítik az ilyen jellegű összeha­
sonlítást — épp ezért félrevezető a gondolat. Nem meglepő, hogy
Brown össze is kapcsolja az androgünitás gnosztikus eszméjével: azt ír­
ja, hogy Leonardo Mona Lisáya. se nem férfi, se nem nő, hanem „a kettőt
ötvözve az androgünitás, a hímnősség finom üzenetét közvetíti” (178). Mi ez
az üzenet? Langdon szerint, aki a regényben egy börtönben tart elő­
adást a témáról, az az üzenet, hogy Mona Lisa „neve a férfi és a női isteni
egységének anagrammája” — s ez az oka a mosolynak (179). Kevésbé
szenzációs, viszont valószínűbb az a megoldás, miszerint a „Mona Lisa”
a Mona vagy „M’lady” szavakból- gyakori tiszteletteljes megszólítás a
XVI. századi Firenzében —, illetve a „Lisá”-ból — Francesco dél Gio-
condo, egy helybéli kereskedő feleségének neve — állt össze.
Tény, hogy számtalan elmélet létezik arról, ki volt és ki nem volt
Mona Lisa, milyen kapcsolatban állt vagy nem állt Leonardóval, és mit
jelent vagy nem jelent mosolya. A szakértők által alkotott elméletek
nagy része azonban sokkal inkább a történelmi adatokra támaszkodik,
nem pedig a titkos társaságokra, a gnoszticizmusra, az istennőimádat­
ra és az androgünlét utáni vágyra. Vezzosi szerint „abszurd”^ azt felté­
telezni, hogy a Mona Lisa Leonardót ábrázolja nőként. Az Encyclopedia
ofWorld Art kijelenti: „A modell kilétére vonatkozó kérdések kétes értékűek.
A Mona Lisa az ideális női portrét jeleníti meg, mely végigvonul Raffaelótól
egészen Corot-ig.”^ Sokan vallják ezt a nézetet, mások azonban meg
vannak győződve arról, hogy létezik a modell valódi kilétét felfedő
bizonyíték. A The Dictionary of Art azt állítja, hogy a modell
„M{ad}o(njna Lisa”, Francesco dél Giocondo felesége volt (innen a
festmény másik címe: La Giocondo), s hogy ezt 1991-ben alá is támasz­
tották „Leonardo segédjének, Gian Giaconno Caprottinak 1525-ös halotti
leltárával, aki harmincéves szolgálata után ura számos művének, így ennek a

34 Vezzosi, Leonardo Da Vinci, 125. o.

35 Encyclopedia ofWorld Art, 216. o.
238 A Dd Vinci-blöff

portrénak is tulajdonosa lett.” ' Egy másik érdekes lehetőség (és a közel­
múlt írásainak felkapott témája) az, hogy a festmény Leonardo édes­
anyjának, Caterinának az idealizált portréja. Ha ez igaz lenne, akkor
magyarázatul szolgálna a fizikai hasonlóságra. „Az anyját festette meg”,
magyarázza Sherwin Nuland, ennek az álláspontnak az egyik hirdető­
je, „A saját magát is. Hogy milyen közel állt a tudatoshoz bármelyik ábrázo­
lás, azt csak találgatni tudjuk. A művész életrajzot és önéletrajzot festett egy-
szerre. ”

JAz. Utolsó vacsora

A Da Vinci-kód körül kialakult vita hullámait nagyrészt két kulcsfon­

tosságú állítás gerjesztette: az, hogy Jézus és Mária Magdolna házasok
voltak, illetve az, hogy Leonardo da Vinci Utolsó vacsora című festmé­
nyén Mária Magdolna látható Jézus jobb oldalán. Most ez utóbbi állí­
tást fogjuk megvizsgálni.
Az ABC „Jesus, Mary and Da Vinci” című műsorában, egy beját­
szott interjúrészletben Brown elmondta, hogy legelőször akkor szem­
besült ezzel a „ténnyel”, amikor egy néven nem nevezett tanára beszélt
róla Spanyolországban, egy néven nem nevezett művészeti iskolában.
Brown tanára azt mondta a csoportnak, hogy bár a festményen nem
látható kehely, mégis megtalálható rajta a Szent Grál — Jézus mellett
ülve, Mária Magdolna személyében. Lehet, hogy Brown története igaz,
ahhoz azonban nem sok kétség fér, honnan származik közel az összes -
ha nem az összes - „felismerése” az Utolsó vacsora kapcsán: a The
Templar RevelationXxA, ami cím szerint említésre kerül regényében is.36
37
38
Ha összehasonlítjuk Langdon, Teabing és Sophie beszélgetését (335-

36 Jane Turner, szerk., The Dictionary of World Art, 19- kötet (New York: Macmillan,
1996), 185. o.
37 Nuland, Leonardo da Vinci, 83- 0.
38 Brown, A Da Vinci-kód, 366. 0.
A Dd Vinci-kód hibáinak feltárása 2-39
240 A D<3 Vmci-blöff

365) a The Templar Revelation első fejzetével („The Secret Code of Leo­
nardo da Vinci”),39 látni fogjuk, hogy Brown kiterjedt kutatásai nagy­
részt kimerültek Picknett és Prince könyvének elolvasásában.
A Teabing és Langdon által az álmélkodó Sophie-nak tartott hosz-
szas előadás közepén feltárul az Utolsó vacsora állítólagos titka. A fest­
mény reprodukciójára pillantva hősnőnk döbbenten veszi észre (a két
tudós biztatására), hogy a Jézus jobbján ülő személy egy nő. Lát vala­
mit, amit női hajnak és kéznek vél — „A egy mell alig kivehető domborula­
tát... Minden kétséget kizáróan... nő volt. — Hiszen ez egy nő!” (353).
Teabing elmagyarázza, hogy ez a „kiáltó ellentmondás” azért nem tűnik
fel, mert a szemlélődő elméjében annyira erősek a képről táplált előfel­
tevések, hogy kizárják a valójában ábrázolt igazságot. Más szóval, csak
bizonyos különleges, egyfajta g/wzűz-szal bíró emberek láthatják meg
„az igazságot” a festményen. A The Templar Revelation gondolatmene­
tét és nyelvezetét követve Teabing rámutat, hogy két alak egymás tü­
körképe, ugyanolyan színű (vörös és kék) öltözéket visel, és nagyon ha­
sonló testtartásban ül (,Jin és jang”, mondja [355].)
Érdemes megjegyezni, hogy Az abbé titka, amire regénye más ré­
szeinél oly nagy mértékben támaszkodik Brown, nem foglalkozik ezzel
az elmélettel, viszont felkínál egy hasonlóan különöset: Leonardo hitt
abban az eretnek tanban, hogy Jézusnak volt egy ikertestvére, s így az
Utolsó vacsora „két gyakorlatilag azonos Krisztust” ábrázol.4041Az elmélet
felbukkan a The Messianic LegacyVwx,^ Az abbé titka folytatásában is,
kifejtve, hogy „Júdás Tamás, vagy Júdás, az Iker” lehetett Jézus ikertest­
vére, s őt ábrázolja eképpen az Utolsó vacsora is.42 Jézus ikertestvére, ál­
lítják a szerzők, „tisztán látható Leonardo da Vinci bizonyos művein, kiilö-

39 Picknett és Prince, Templar Revelation, 19-35. o.

Az angol szövegben szereplő „the hint of a bosom” aligha fordítható „telt kebel”-nek
(arról nem is beszélve, hogy az Utolsó vacsorán sem látható „telt kebel”), ahogyan az a
magyar kiadásban szerepel, ezért a fenti idézetben az angolnak megfelelő megoldást
alkalmaztam, {aford..')
40 Michael Baigent, Richard Leigh és Henry Lincoln, Holy Blood, Holy Grail (1982;
New York: Deli, 1983), 423-424. o. A fordító megjegyzése: a jelzet az eredeti angol ki­
adás oldalszámát jelöli.
41 Michael Baigent, Richard Leigh és Henry Lincoln, Messianic Legacy (New York:
Deli, 1986).
42 Uo., 96-97.
 A Da Vmci-foö hibáinak feltárása 241

nősen az »Utolsó vacsorán*.”^ Úgy tűnik, legalább annyi összeesküvés­

elmélet létezik, ahány összeesküvéselmélet-alkotó.
Mind Brown értelmezése (Picknett és Prince írásai alapján), mind
Az abbé titkának. elmélete megalapozatlan spekulációkra és keresztény­
ellenes ideológiára épül - sokkal inkább, mint történelmi bizonyíté­
kokra, tudományos elemzésekre vagy akár a legelemibb logikára. Az
Utolsó vacsora történetéről, kontextusáról, céljáról, jelentéséről és művé­
szi erényeiről már eddig is rengeteget írtak. Nekünk az a célunk, hogy
rávilágítsuk bizonyos kulcskérdésekre, és bebizonyítsuk, mennyire kí­
vül esnek a tudományosság határain A Da Vinci-kódkaxx található állí­
tások. Konkrétan a következő állításokat fogjuk megvizsgálni:

1. A „hiányzó” kehely azt jelzi, hogy Leonardo rejtett üzenetet

akar közölni a valódi Szent Grálról.
2. A Krisztus jobbján ülő alak nem János apostol, hanem Mária
Magdolna. Ez nyilvánvaló az alak nőies kinézetéből, illetve a
kompozícióban felfedezhető „V” alakból {„a Grál, a kehely és a
női méh”} és „M” alakból (Magdolna) (354-355).
3. Péter a festményen fenyegető, vágó mozdulatot tesz Mária
Magdolna nyaka felé (360). Mindeközben a tőrt tartó kéz „tes­
tetlen”, senkihez sem tartozik.

A kehely

Teabing biztatására Sophie megnézi az Utolsó vacsorát, és látja, hogy „a

képen nem volt semmiféle kehely. Nyoma sem látszott a Szent Grálnak” (344).
Brown a The Templar Revelation^ egyik központi tételét felhasználva
elmondatja Teabinggel, hogy azért nincs kehely a képen, mert a Szent
Grál nem egy tárgy, hanem egy személy — Mária Magdolna.
A félkövér betűkkel szedett „Szent Grál” felirattal ellátott nagy ke­
hely hiánya csak akkor fontos, ha feltételezzük, hogy a jelenetben sze­
repelnie kellene egy ilyen kehelynek - s efelé a feltételezés felé tereli az44

44 Uo->97-

4 Lásd Picknett és Prince, Templar Revelation, 19-28. o.

2.42. A Da Vinci-blöff

olvasót Teabing a megjegyzéseivel. De miért kellene feltételeznünk,

hogy Leonardo Jézus kupáját másmilyennek akarta volna megfesteni,
mint a többi apostolét? Ha alaposan megnézzük a képet, láthatjuk,
hogy minden alak, így Jézus előtt is van egy kupa és egy darab kenyér;
Jézus kupája a bal keze mellett áll, jobbját a kenyér fölé emeli. Brown
és a The Templar Revelation mintha azt akarná sugallni, hogy mivel Jé­
zus kezében nincs kupa vagy kenyér, így a festménynek semmi köze
sincs az eucharisztiához — s így semmi köze nincs a Szent Grálhoz.
Ugyanakkor köztudott (ahogyan azt számos kutató részletesen kifej­
tette már), hogy az Utolsó vacsoráin 13:21— 30-at ábrázolja. A szöveg­
rész Júdás árulására koncentrál; János meglehetősen teológiai jellegű
eucharisztialeírása Jn 6-ban található. E. H. Gombrich, az elismert
művészettörténész és kritikus a következőképpen ír erről:

Egy dologban biztosak lehetünk: Leonardo, mint bármelyik művész az

ő helyzetében, két forrásra támaszkodhatott: művészete hagyományai­
ra és az evangéliumi szövegekre, melyek természetesen szintén részét
képezték ennek a hagyománynak. Figyelemre méltó, hogy a négy
evangélium közül a hagyomány már rég a Szent Jánosét részesíti
előnyben, annak ellenére, hogy Szent János nem tesz említést az utol­
só vacsorával általában összefüggésbe hozott eucharisztia intézményé­
ről. Annak az oka, hogy a festők miért kedvelik ennyire Jánost, talán
abban a mozgalmas epizódban keresendő, mely részletesen bemutatja
a jelenlévők tetteit és testtartását, megihletve többek között Leonar-
dót is.45

Leonardo mesterien ábrázolta a belső érzelmeket és a pszichológiai ál­

lapotokat, mesterműve pedig zseniális és sokrétű ábrázolása annak,
hogyan fogadták az apostolok Jézus bejelentését közelgő elárulásáról.
Leonardo azonban nem azt a pillanatot ragadja meg, melyben Jézus
nyíltan szembeszáll Júdással (lásd Jn 13:26-27), hanem a közvetlenül
a Jézus bejelentése — „Bizony, bizony, mondom nektek: Egyikőtök elárul”

45 E. H. Gombrich, „Papers Given on the Occasion of the Dedication of The Last

Supper (after Leonardo)”, Magdalén College, Oxford, 1993- március 10.
Lásd http://davinci.ntu.ac.uk/gombrich/oxford.htm.
 A Da Vinci-foö hibáinak feltárása 2-43

(Jn 13:21) — után következőt. „Leonardo azonban kihagyta a Jadásnak

kenyeret kínáló Krisztus hagyományos gesztusát, a leleplezés és vád gesztusát',
Krisztus szavainak jelentése és visszhangja csak az apostolok reakcióiban érhető
tetten, melyek láncként kapcsolódtak össze az asztal két vége között. 46
Leó Steinberg, az elismert műkritikus hihetetlen precizitással és
alapossággal elemzi a festményt Leonardo’s Incessant Last Supper című
49Meggyőző érvelése szerint (amit bőségesen alátámaszt
könyvében.4748
bizonyítékokkal, idézetekkel és hivatkozásokkal) a festmény „tartalma
egyszerűpszichodrámává szegényedik”, s ez „a felvilágosodás kora örökségének”
hatása. Steinberg állítása szerint az Utolsó vacsora egyszerre az eucha-
risztia átváltoztatásának és Júdás árulásának ábrázolása, mivel az ese­
mény eme két kulcsfontosságú aspektusa egyidejű és összekapcsolódik.
„A vacsora két témájának összekapcsolása”, írja, „a Szentírásban és a liturgiá­
ban gyökerezik”Ez tetten érhető Pálnál, aki a következőket írja: „Én
ugyanis az. Úrtól kaptam, amit közöltem is veletek: Urunk Jézus elárulásának
éjszakáján fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és így szólt: »Vegyétek és
egyétek, ez az én testem értetek. Ezt tegyétek az én emlékezetemre*” (lKor
11:23-24, a szerző kiemelése). Ahogyan a The Dictionary of Art meg­
jegyzi: „Az eucharisztia intézményének témáját, amit Krisztusnak a kenyér és
bor felé irányuló kézmozdulata jelez, szintén azonnal felismerték” Leonardo
kortársai.50

János apostol Mária Magdolna ellen?

Az ABC „Jesus, Mary and Da Vinci” című műsorában feltett kérdésre

válaszolva Brown megismételte karaktere, Teabin azon meggyőződé­
sét, hogy az emberek azt látják, amiről megmondják nekik, hogy lát­
niuk kell: „Az itt látható jelenetről táplált előfeltevéseink annyira erősek, hogy
agyunk elsiklik az ellentmondás fölött, és megcsalja szemünket” (353). A Jé-

46 Anna Maria Brizzio, Maria Vittoria Brugnoli és André Chastel, Leonardo the Artist
(New York: McGraw-Hill, 1980), 49. o.
47 Leó Steinberg, Leonardo's Incessant Last Supper (New York: Zone Books, 2001).
48 Uo., 31.o.
49 Uo., 35. o.
50 Turner, Dictionary ofArt, 19:189. o.
244 A Da Vinci-blöff

zus jobbján látható személy „egyértelműen egy nő”, szögezi le Brown saját
regényét visszhangozva: „Minden kétséget kizáróan... nő” Ironi­
kus, hogy Brown állítja, hogy azt látjuk, amit láttatni akarnak velünk
- aztán megmondja nekünk, mit lássunk. Ez csak azokra vonatkozik,
akik nem értenek egyet az állításaival, vagy az ő állításai is megméret­
tetnek ezzel a mércével?
A Jézus jobbján helyet foglaló három apostol kiléte soha nem volt
kérdéses. Az Utolsó vacsorán, írja Steinberg, Szent Andrást (balról jobb­
ra) „követi Péter, Júdás és János, az a három személy, akiknek a kilétét soha
nem vonták kétségbe.” Ok hárman jellegzetes tulajdonságokkal bírnak:
Péter intenzív előrelendülése és a kezében tartott kés (előre vetítve a
Getszemáni kertjében használt kardot), Júdás hátrahőkölése és a kezé­
ben szorított pénzeszacskó (ő volt a csoport kincstárnoka - 1. János
13:29), illetve János fiatalos külseje és kontemplatív testtartáa. Van­
nak azonban tárgyi bizonyítékok is. A Lugano-tó közelében található
Ponté Capriasca plébániatemplomában fennmaradt az Utolsó vacsora*

51 Steinberg, Leonardős Incessant Last Supper, 76. o.

 A Dd Vinci-kód hibáinak feltárása 2-45

XVI. század közepi freskómásolata. Ezen a freskón balról jobbra ha­

ladva szerepel a tizenkét apostol neve.
János, Júdás és Péter egy csoportba rendezése szándékos. „A Kriszus
jobbján elhelyezkedő (hármas) csoport, János, Júdás és Péter”, mutat rá
Steinberg, „az a három személy, akiknek szerepük lesz a passióban.”52 Júdás
elárulja Jézust, Péter megtagadja Jézust, János pedig - „a tanítvány,
akit kedvelt Jézus” (Jn 13:23; 19:26; 20:2; 21:7, 20) - az egyetlen az
apostolok közül, aki ott áll Jézus keresztjénél (Jn 19:26—27). Steinberg
azt mondja, hogy vannak még „szignifikáns párok” is a képen, például
Péter és János, illetve Jézus és János. Péter és János gyakran jelenik
meg együtt (1. Lk 22:8), és „az aktív és a kontemplatív életet” személyesí­
tik meg, illetve , fejüket összedugva kerülnek ábrázolásra”.5354
Hallván a kö­
zelgő árulásról szóló próféciát, Péter előrelendül, nyilvánvaló heves
természete és mestere megvédésének vágya. János a csendes, a tűnődő,
aki internalizálja a rettenetes hírt. Keze imára kulcsolódik, illően Jézus
közelgő halálához. Ez a két igazi apostol fogja közre Júdást, az árulót,
a kapzsiság és a hűtlenség megtestesítőjét. Noha Jézus és János egy­
mástól távol helyezkednek el, tüköralakjaik azt jelzik, hogy „lélektár-
sak... azonos az alakjuk, öltözékük (eredeti) színe, és fejtartásuk.”5^
A festmény reprodukcióját tanulmányozva Sophie látja a „dús vörös
hajat, a finom formájúi kezet és egy mell alig kivehető domborulatát” (JAA).
Az alak kétségtelenül nőies, mivel Leonardo XV. század eleji firenzei
stílusban ábrázolta az ifjú Jánost. Ez a stílus megfigyelhető a korszak
egyéb festményein, így Leonardo Keresztelő Szent Jánosán (kb. 1413—
1416) is, ami egy meglehetősen nőies külsejű fiatal férfit ábrázol, szin­
tén dús hajjal és finom formájú kézzel. Ami a „mell alig kivehető dombo­
rulatát” illeti, az csak a Brown elméletének alárendelődök lázas képze­
letében található meg — Leonardo festményén nyoma sincs „domboru­
latnak”, hacsak valaki azt nem akarja látni, amit Brown láttatni akar,
a vizuális bizonyíték ellenére.
Leonardo vázlatai és írásai között semmi sem utal arra, hogy az alak
Mária Magdolna lenne. Arra viszont van bizonyíték, hogy János apos­

52 Uo., 80. o.
53 Uo., 78. o.
54 TT„
246 A Da Vmci-blöff

tol az. A festmény egyik vázlatán Leonardo Jánost „előrehajolva, lefelé

néző arccal” ábrázolja, „Krisztus egyik karját János hátán nyugtatva fordul
Júdás felé.”55 Gombrich részletesen ismerteti a vázlatot:

Köztudott, hogy a „Jézus keblére hajoló” Szent Jánosról szóló szöveg­

rész ábrázolása azzal az ókori szokással magyarázható, hogy szófákon
heverészve étkeztek, bár erről általában meg szoktak feledkezni, és
asztalnál ülve ábrázolják az apostolokat. A hagyományban azonban
tovább élt a Krisztus keblére hajoló Szent János, s a Leonardótól erről
a kompozícióról ránk maradt egyetlen hevenyészett vázlatból az derül
ki, hogy eredetileg ezt a hagyományt kívánta követni, azzal a motí­
vummal együtt, hogy Jézus az asztal fölött átnyúlva nyújtja a többiek­
től általában elszigetelve ábrázolt Júdás felé a megmártott kenyérda­
rabot.56

Leonardo, aki mindig új módszereket keresett festményein a karakte­

rek és viszonyrendszerük feltárására, végül úgy döntött, hogy (a Ster­
ling által felsorolt okokból) János apostolt Krisztus tükörképeként je­
leníti meg, Krisztust pedig drámai módon elszigeteli társaitól a mögé
helyezett nyitott ablakkal.57
Teabing azt állítja, hogy a Grált és a női méhet jelképező „V” alak
az Utolsó vacsora „fókuszpontjában" helyezkedik el (355), ám ezt azonnal
megcáfolja a festmény szemrevételezése. Egyértelműen Krisztus alakja
a „fókuszpont”; az egész kompozíció köré és elmosódott feje köré épül
fel. Hasonlóképpen, az „M” alak (355—356) is egy zseniálisan megal-

55 Uo., 275. o., 188. kép. „A bóbiskoló kedves tanítvány hátán nyugvó kar motívuma már a
román domborműszobrászatban felbukkan, r még Fra Angelico, Bonifacio Bembo, Perugi.no és
Tiziano korában is létezik, akárcsak az északi stílusban, a strasbourgi katedrálistól kezdve a
Lucas Cranachigf (276. o., 190—94. o.).
56 Gombrich, „Papers”.
57 Brown elméletére reagálva a következő kérdéseken érdemes elgondolkodni: Ha a
Szentírás által „szeretett tanítvány”-nak nevezett János apostol nincs a festményen,
akkor hol van? És ha a Jézus jobbján látható nő valóban nő, miért kellene feltételez­
nünk, hogy Mária Magdolna az? Miért ne lehetne Mária, Jézus anyja, aki testtartásá­
val fejezi ki csendes, visszahúzódó természetét? Végül, miért kell feltételeznünk,
hogy Mária Magdolna fiatal és szép, tökéletes pár a harminc-egynéhány éves Jézus
számára? Nem lehet középkorú, vagy még idősebb? Vagy csúnyácska?
 A Da Vinci-fod hibáinak feltárása 2-47

kötött kompozicionális motívum, melyben a három nyitott ablak

perspektívamezőt és mélységérzetet kelt.58

Mit csinál Péter?

A Da Vinci-kód szerint az Utolsó vacsora megjeleníti azt is, hogy Péter

nem kedveli Mária Magdolnát. Az apostol,.fenyegetően hajol Mária felé,
és olyan mozdulatot tesz pengeszerű kezével, mintha el akarná vágni a nyakát”
(360). Sajnos ez a kijelentés sem állja ki a „nézd meg magad” próbát.
Ha Péter bal kezének mozdulata valóban fenyegető, akkor miért dől
felé a másik alak teljes bizalommal? Ezt tenné egy asszony, akit meg­
támadott haragos riválisa? A mozdulat bizalmat és bensőséges közel­
séget sugároz, ami cl is várható a két tanítvány, Péter és János közötti
kapcsolattól. Emellett kifejezi Péter meglepődését — nem nehéz elkép­
zelni, hogy a főapostol annyira megdöbbent az árulás próféciája halla­
tán, hogy meg kell kérnie Jánost, ismételje el Jézus szavait.59
Langdon rámutat egy tőrt tartó kézre, és közli Sophie-val, hogy a
kéz „testetlen”, és a karok megszámolása után kiderül, hogy „nem tarto­
zik senkihez” (360). Ez a kijelentés sem állja ki a „nézd meg magad”
próbát: Krisztus jobbján hat apostol és tizenkét kar található. A tőrt
Péter fogja; azt a kardot jelképezi, amit néhány órával később a kert­
ben fog használni egy a Jézusért érkező csapathoz tartozó rabszolga fü­
lének levágására (Jn 18:10—11).60 Leonardo Jegyzetfüzeteiben is említést
tesz a kést fogó személyről: „Egy másik, aki elfordult, kést tart az egyik

58 Szimbolikus szinten nem lenne több értelme az ablakokat a három kereszt előké­
peinek tekinteni, Jézus keresztjével középen, a két gonosztevőével két szélen?
59 „Péter, aki a legmesszebb van, meghallván az Úr szavait, heves természetének engedelmes­
kedve gyorsan Júdás mögé áll, aki rémülten lesütve szemét az asztalra hajol. Közben szorosan
markolja jobbjával az erszényt, ám baljával önkéntelen mozdulatot tesz, mintha azt mondaná:
»Mit akar ez jelenteni? Mi történik?« Péter közben baljával megragadta János vállát, aki fe­
lé hajol és — közben Krisztusra mutatva — int a szeretett tanítványnak, hogy kérdezze meg, ki
az áruló" (Gombrich, „Papers").
60 „Pétéi1 jobb keze a késre mutat, amit néhány óra múlva, az elfogáskor felkap majd. A szere­
tett tanítvány összefont keze a Kálvárián való gyászolást vetíti előre" (Steinberg, Leonardo's
Incessant Last Supper, 89. o.).
248 A Dfl Vinci-bíöff

kezében, a másik kezével felborít egy poharat az asztalon.”6162

64Tehát mi a je­
63
lentősége Langdon állításának? A Da Vinci-kód nem fejti ki, de a The
Templar Revelation elárulja, hogy ez újabb fenyegetés Mária Magdolná­
val szemben: „Egy kilógó kéz egy embernyi távolságból tőrt szegez a tanítvány
hasának.’ A könyv azt is kijelenti, hogy szinte egyetlen kommentátor
sem említi meg ezt a tényt; ugyanakkor szinte minden album, amit
felütöttünk, megemlíti, hogy a kéz Péteré, a tőr pedig a kertben rá vá­
ró erőszakos tettét vetíti előre.

A gótikus stílus és az istennő

Dán Brown több kijelentést is tesz az építészetről, köztük azt, hogy a

templomos lovagok „mesterkőművesek” voltak, hogy ők hozták létre a
gótikus stílust, és hogy a gótikus katedrálisokban titkos üzeneteket
rejtettek el az istennőimádatról. Ez utóbbi témakörben a Teabing dol­
gozószobájában talált jegyzeteken egy katedrális bejárata vaginális
szimbólumként, a főhajó pedig méhként jelent meg.
Ezek a gondolatok közvetlenül a The Templar RevelationEő\K kerül­
tek átvételre, ami viszont Barbara G. Walker Women’s Encyclopedia of
Myths and Secrets című művéből építkezik. Ez utóbbi munka, a keresz­
ténységellenes tévinformációk páratlan gyűjteménye, kijelenti, hogy „a
gótikus katedrálisok a pogány templomokhoz hasonlóan az Istennő testét jelké­
pezték, aki egyben a világegyetem is volt, magában foglalva a férfiistenség lé­
nyegét is.”M Erre az alapra támaszkodva Pickett és Prince amellett ér­
velnek, hogy a gótikus katedrálisok titokban az isteni nőiség imádatát
vitték tovább. A katedrálisok „kőbe vésett istennőhimnuszok voltak, a
»Notre Dame« pedig, akinek oly sokukat szentelték, valójában maga a női

61 Leonardo da Vinci, Notebooks of Leonardo da Vinci, 668.13. bekezdés.

62 Picknett és Prince, Templar Revelation, 22. o.
63 Uo., 110-16. o. Ugyanezekről az oldalakról vette Brown a templomosok kerek
templomainak pogány, az isteni nőiség előtt hódoló mivoltát.
64 „Rose”, in Barbara G. Walker, TA Woman’s Lncyclopedia of Myths and- Secrets (San
Francisco: Harper & Row, 1983), 867. o. Walker helyesen tartja a rózsát Miasszo­
nyunk, nem pedig Mária Magdolna szimbólumának, szemben A Da Vinci-kóddA, ám
a rózsaablak elméletileg a nőiség megfelelője, míg a kereszt a férfiasságé (866. o.).
 A Da Vinci-kód hibáinak feltárása 249
princípium, Szophia volt.”65 A Notre Dame de Chartres padlóján találha­
tó labirintust a női misztériumok jelének tartják, és azt a következte­
tést vonják le, hogy „egyértelmű, hogy ezt a helyet nem Szűz Mária dicsőíté­
sére tervezték.”66 Brown az összes nézetüket a magáévá tette.
A templomosokkal, mint építőkkel és a kerek templomok tulajdo­
nosaival már foglalkoztunk „A valódi templomosok” című fejezetben.
Azonban érdemes megemlíteni, hogy a középkori építkezések puszta
nagysága kizárta, hogy egyetlen rend, legyen bármilyen gazdag, finan­
szírozni tudja őket. Minden katedrális több millió dollárnak megfelelő
összegbe került. Franciaországban nyolcvan épült, Angliában huszon­
hét, nem is beszélve a több száz apátságról és nagyobb templomról, il­
letve a több tízezer plébániatemplomról csak abban a két évszázadban
a négyszáz éves időtávlaton belül — és akkor ott voltak még a világi
épületek is. A katedrálisépítések anyagi fedezete a püspököktől és a
kanonoki káptalanoktól, a királyoktól és a nemesektől, a céhektől, a
városi polgárságtól és a zarándokoktól származott. A bevételek kiesése
miatt húzódott el átlagosan háromszáz évig egy-egy katedrális felépí­
tése, bár a chartres-it nagyon hamar, mindössze hatvanhat év alatt be­
fejezték.67
Miért a gótikus épületeket, s miért nem a rendként való létezésük
első évszázadában emelt román épületeket tulajdonítják a templomo­
soknak? Ki építette a templomos rend feloszlatása után létesült góti­
kus katedrálisokat? Ha valóban létezett a pogány érzelmek kitartó
földalatti áramlata, akkor miért nem tudják ezt kimutatni az ezoteri­
kus történelmértelmezések a kora középkori épületekben, például
Nagy Károly aacheni császári kápolnájában, vagy a XI-XII. századi
normann katedráitokban? Azért a „gótikus” szót kell alkalmazni,
mert a legtöbb embernek van valamilyen mentális képe a gótikus
templomokról, viszont nincs a románokról. Sokan legalább hallottak a
gótikus Chartres-ról, viszont nem hallottak a román Moissacról, így
semmi értelme az utóbbira építeni az érvelést. A gótika a korábbi ro­

65 Picknett és Pritice, Templar Revelation, 115. o.

66 Uo., 116. o.
67 A pénzügyi vonatkozásokat illetően lásd Henry Kraus, Gold Was the Mortar: The
Economics of Cathedral Brrilding {London-. Routledge and Kegan Paul, 1979).
2.50 A Da Vinci-blöff

mán stílusból alakult ki a XII. században, bár éles határvonalat termé­

szetesen nem lehet húzni a kettő között. Dél-Franciaországban még
számos gyönyörű román épületet emeltek, miközben északon már el­
kezdték építeni a gótikusakat. A gótikát lehetővé tévő építészeti ta­
lálmányokat — a bordázott mennyezetet, a csúcsos boltívet és a külső
támívet — román építők alkalmazták. Az első bordázott mennyezetet
az angliai Durhamban építették 1093-ban, egy évtizeddel a templo­
mos lovagrend megalapítása előtt. A technika gyakorlati kísérleteken
alapult, nem az egyiptomi piramisépítők koráig visszanyúló, és a ke­
resztesek által visszahozott titkos tudáson.
A franciaországi Saint Denis-apátság 1137-ben elkezdett felújításá­
tól fogva a gótika akkor érett önálló stílussá a szerkezeti találmányok
adott csoportjából, amikor az építészek elkezdtek másképp nézni az
építményekre. Román elődjéhez hasonlóan a gótikus katedrálisnak is
téglalap alakú főhajója, kórusa, szentélye és általában kereszthajója
volt, de úgy tervezték, hogy lebegjen és szárnyaljon, ne statikus, ha­
nem dinamikus szépség legyen. A dongaboltozat, a kerek boltív, a vas­
tag falak és a kis ablakok a hit erődjévé tették a román templomokat,
ezzel szemben a gótikus templomok óriási ólomüveg ablaktáblákkal
lezárt kőkalitkák voltak. Az építkezés új megközelítése átirányította a
súlyt és a terhelést a tartófalakról a külső támívekre. Az épületeknek
nem kellett többé masszívnak lenniük ahhoz, hogy megálljának.
„A gótika a fényre, a matematikára és a zenére alapozva alakította ki sa­
ját esztétikáját. Az áj ólomüveg ablakokon beáradó fényt a világot átható Iste­
ni esszenciához hasonlították. Az építész Isten művét másolta azzal, ahogy a
zenei harmóniáknak megfelelő geometriai összefüggésekből felépítette a koz­
moszt. .. A terv tökéletes matematikai arányai magának a természetnek a ki­
számíthatatlan rendszerességével öltöttek formát, bizonyos szempontból legalább
annyira »növekedtek«, mint »építették« őket."^ A gótikus katedrális a geo­
metria diadala, minden méretét egy moduláris négyzetből vezették le,
hogy minden része harmonikusan álljon össze a többivel. Igen, az épí­
tők használták - bár nem feltétlenül értették - az aranymetszést, a
phit, amit Brown is tárgyal. A munkájuk során alkalmazott „szent

68 Sandra Miesel, „Medieval Architecture: A Prayer in Light and Stone”, Catholic

Twin Circle, 1995. február 5., 10—11. o.
 A Da Vinci-fod hibáinak feltárása 251

geometria” az egyszerű számszimbolikától - például az épület három

szintje a Szentháromságot jelképezte — a szavak és számok között vi­
szonyt felállító bonyolult matematikai műveletekig terjedt.
A feladat bonyolultságát érzékeltetendő, gondoljunk csak a chart­
res-i katedrális nyugati rózsaablakának harminchét üvegnyílójára.
John James építészettörténész szerint „a harminchét a tizenharmadik
prímszám, és tizenhárom hónap van a holdévben. Szorozzuk ezt meg a Három­
sággal, és 111 -et kapunk, ami megint csak maga a Szentháromság, de a bűvös
négyzetként ismert bámulatos mátrixok egyes sorainak összege is.” A hatszor
hatos bűvös négyzet, a Nap négyzete minden sorának összege 111,
ami megegyezik a „Jesus Maria” betűinek megfelelő számkódok össze­
gével.6'’ Feltételezve, hogy James helyesen értelmezi a műveleteket, az
ilyen számítások az ókorig visszavezethetők, ám a cél, aminek elérése
érdekében alkalmazták őket, teljes mértékben keresztény.
A moduláris tervezés és az aranymetszés alkalmazása a tökéletes
arányok ágostoni ideáljának elérése érdekében „arra késztette a nagy
templomok építőit, hogy az építészetet alkalmazott geometriaként fogják fel, a
geometriát alkalmazott teológiaként, a gótikus katedrális tervezőjét pedig az is­
teni Mester utánzójaként.”™ A menny szó szerinti leképzéseként a kated-
rálisnak fel kellett tárnia „azt a menyegzői látomást, amit az isteni ész ren­
dezett el az egész világmindenségben”A gótikus épületek szerves egysé­
ge a skolasztika logikai rendjét tükrözi, és kitüntetett figyelemben ré­
szesíti a fényt, Isten saját elemét.
Hol van tehát a történészek több nemzedéke által vizsgált nemes
célkitűzések között hely arra, hogy a gótikus katedrális „az istennő”
testét jelképezze? A méh melyik része a kereszthajó — vagy két ke­
reszthajó, mint néhány angol templomban? Mely részek az apszis vé­
géből szétsugárzó kápolnák? Mit jelent a chartres-i katedrális és más
katedrálisok tengelyének görbülete, ha szándékosan tervezték és nem
az építkezés során elkövetett hibák eredménye? Ha a nyugati rózsaab-

69 John James, Chartres: The Masons Who Butit a Legend. (1982; London: Routledge
and Kegan Paul, 1985), 164-65. o. James bemutatja, hogyan alakították ki az épü­
letet az eredeti négyzetből, s hogyan kódolták belé az üzeneteket, 105., 117. o.
70 Róbert A. Scott, The Gothic Enterprise: A Guide to Understanding the Medieval
Cathedral (Berkeley: University of California Press, 2003), 125. o.
71 Ottó von Simson, idézi Scott, i. m., 121. o.
2.52. A Da Vmci-bíöff

lakok nőneműek, mi a helyzet a déli és északi kereszthajókat díszítők­

kel? Chartres-ban ezek az ablakok az utolsó ítéletet (nyugat), az Apo­
kalipszis Krisztusát (dél) és a Szűz Megdicsőülését (észak) ábrázolják.
Brown azt állítja, hogy a gótikus katedrális elülső (nyugati) kapuja
az intim női testrészt jelképezi, és arra szólítja fel olvasóit, hogy ezt a
„tényt” tartsák bizsergetőnek (468-469). (És vajon a középső nyílást
közrefogó két kapu mit jelképez?) A gótikus és a román stílusú épüle­
tek ugyanúgy díszítik a hármas bejárat fölötti boltíves teret: egy köz­
ponti témát körülvevő koncentrikus domborműsávokkal. Chartres-ban
a középső „királyi kapu” témája a nyugati homlokzaton Krisztus fen­
sége, a négy evangélista jelképeivel körülvéve, az Apokalipszis huszon­
négy vénjének soraival és kerubfejekkel övezve. Hol van ebben a női-
ség? A kereszthajók ajtajai fölötti panelek ugyanezt a koncentrikus el­
rendezést alkalmazzák. Chartres-ban az északi középső bejárat a Szűz
Megdicsőülését ábrázolja, a déli pedig az utolsó ítéletet. A páros ajtók
mindkét esetben el vannak választva a faragott oszloptól. Otlevelű ró­
zsák nem láthatók az ajtók fölött sem itt, sem máshol. A gótikus
domborműveken a szőlő- és tölgylevelek gyakoribb motívumok, mint
a rózsák. A középkori építők nem voltak a női nemi szervek előtti po­
gány hódolat rajongó hívei.
A többi középkori katedrálishoz hasonlóan a chartres-inak sincs
egységes dekorációs koncepciója. Amellett, hogy különleges tisztelettel
adóznak Krisztusnak és a Szűznek, ablakai és szobrai bibliai története­
ket és alakokat, szenteket, ókori hírességeket, a hónapok váltakozását
és egyéb hétköznapi jeleneteket ábrázolnak. Megtestesült látomása az
egész világegyetemet fel akarja ölelni. Nincs semmiféle okkult jelentő­
sége annak, hogy Chartres-ban megtalálhatók a zodiákus szimbólu­
mai; egyszerűen a hónapok múlásának jelzésére használták őket. Ilyen
minőségükben a legtöbb középkori világi ember imakönyvében is
megtalálhatók voltak.
A chartres-i katedrális padlójára rajzolt rejtélyes labirintus nem la­
birintus, hanem körkörös út a középső, hatszirmú rózsához. John
James szerint a keresztény zarándok életútjának a jelképe, de tisztelgés
az építészek előtt is, mivel Daidalosz, a görög mitológia első építésze
 A Da Vinci-foö hibáinak feltárása 2-53

egyben az első labirintus tervezője is volt.72 A női szimbolika összefüg­

gésbe hozná Ariadnét, az első labirintusból kivezető utat megmutató
krétai hercegnőt a Szűzzel, aki a keresztényeket vezeti végig az éle­
ten.7374
75
A The Templar Revelation óriási jelentőséget tulajdonít egy chartres-i
ablaknak, mely Mária Magdolnáról emlékezik meg — az első ismert
ilyenként.7'1 Ez mindössze egy tiszteletadás a 120 középkori magas ab­
lak közül. A Szent Szűzön és Szent Annán kívül csak egyetlen további
ablak ábrázol női szenteket, Katalint és Margitot együtt. Ráadásul a
Notre Dame de Chartres által dicsőített „Mária” nem Magdolna titok­
ban; a katedrális kövein és ablakain Szűz Mária életének, halálának,
mennybemenetelének és megdicsőülésének jelenetei láthatók.
Noha nem fogható a rendkívül díszes Westminster-apátsághoz, a
komor chartres-i katedrális az egyik legkedveltebb és legjobb állapot­
ban fennmaradt korai gótikus katedrális. A keresztény hit emlékműve,
„élő alkotmány, mely tanúságot mutat a világnak"?5 az élő Isten templo­
ma, s nem egy pogány istennőé. „Itt találkozik a múlandó és az örök a kő
ölelésében. >il(>

72 James, Chartres, 130. o.

73 Uo., 86-89. o.
74 Picknett és Princc, Templar Revelation, 110. o.
75 Favier, The World of Chartres (1990; New York: Harry N. Abrams, 1998), 8. o. A
Chartres-ral kapcsolatos tények és adatok mindegyike ebből a könyvből származik,
mely csodálatos tisztelgés az épület előtt.
/6 Sandra Miesel, „The Glory of Chartres”, Catholic Heritage, 1993- január—február,
14. o.
 10. FEJEZET

További hibák és zárógondolatok

A barátaim szentírásnak veszik a Da Vinci-kódot... Engem igazából

csak az zavar, hogy ezek az önmagukat katolikusnak nevező emberek
fenntartások nélkül elhisznek egy kitalált történetet olyasvalaki tollá­
ból, akit nem is ismernek - csak mert az illető azt állítja, hogy a
könyve megírását alapos kutatómunka előzte meg; ugyanakkor azon­
ban egyetlen olyan cikket a kezükbe nem vennének a hitükkel kapcso­
latban, amit egy katolikus írt.

egy olvasó e-mailjéből

Amint azt az előző fejezetek szemléltették, elég bizonyíték áll a ren­

delkezésünkre, hogy nyíltan kijelenthessük: A Da Vinci-kód tele van
kisebb-nagyobb hibákkal. Ebben az utolsó fejezetben megvizsgálunk
néhány olyan, a regényben tett kijelentést, amelyek — ilyen vagy olyan
oknál fogva - nem illeszkedtek kellőképpen az előző fejezetek témái­
hoz. Ezt követően levonjuk a megfelelő végkövetkeztetéseket A Da
Vinci-kóddA és azzal kapcsolatban, amit hallatlan sikere populáris kul­
túránkról elárul.
256 A Da Vmci-blöff
Boszorkányos számtan^ avagy — melyik számnak
kegyünk?1

A regény jó negyedénél (184—185) az olvasó egy teljes oldalnyi heves

kirohanást és gyalázkodó vádiratot talál a katolikus inkvizícióval, a bo­
szorkányüldözésekkel és a konzervatív vallási szervezetek — különös­
képpen a katolikus egyház — nők ellen irányuló feltételezett gyűlöleté­
vel kapcsolatban. Mindez azzal kezdődik, hogy Langdon bíráló meg­
jegyzéseket tesz a katolikus egyház „csalással és erőszakkal szennyezett"
történelmét illetően, amelynek állítása szerint része volt a pogányok és
a szent „istennőkultuszok" követőinek átnevelése és meggyilkolása. A
kérdéses szakaszban az alábbi kijelentéseket találjuk:

1. A boszorkányüldözők 1486-ban kiadott kézikönyve, a Mailem

Maleficarum (jelentése: „Boszorkánypöröly”, vagy „Boszorkányok pörö­
lye”) „alighanem a legvérszomjasabb kiadvány az emberiség történetében." Ez
figyelmeztette a világot a „szabadgondolkodó nők veszélyeire", és részletes
instrukciókkal látta el az inkvizítor-papokat ezen nők megkínzásával
és elpusztításával kapcsolatban. Az áldozatok közé tartoztak a női „tu­
dósok", cigányasszonyok, misztikusok, természetimádók, javasasszo­
nyok, papnők, és mindenféle olyan nők, akik „gyaníthatóan az anyagi
világban gyökereznek." (184)"

2. Bábákat öltek meg, csupán mert természetes gyógymódok segít­

ségével enyhítették a szülési fájdalmakat. Ezt a kínt — állítja a regény —
nem volt szabad csillapítani, mivel azt az egyház szerint Isten jogos
büntetésként mérte a nőkre, amiért Éva evett a „tudás fájának" tiltott12

1 Az ebben a szakaszban található információk jórészt Sandra Miesel „Who Burned

the Witches?” című cikkéből származnak; Crisis, 2001 okt., 20—26. o.
2 Ebben a szakaszban a regény két kifejezést tesz idézőjelbe: a „szabadgondolkodó nők
veszélyei” és a „gyaníthatóan az anyagi világban gyökereznek” — anélkül, hogy bármilyen
módon utalna az eredetükre. A szövegkörnyezet alapján úgy tűnik, Brown azt sejte­
ti, hogy ezek a Malleus Maleficarum\oó\ vett idézetek, azonban a kérdéses dokumen­
tumban egyik kifejezés sem szerepel. A fordító megjegyzése: A Da Vinci-kód magyar
változatában az utóbbi kifejezés egészen pontatlanul szerepel, az eredeti „suspiciously
attiined to nature”-jének magyar megfelelője körülbelül „gyanús harmóniában élnek a
természettel”.
 A Da Vinci-foö hibáinak feltárása 2-57
gyümölcséből. Ez az Évával kapcsolatos hiedelem vezetett aztán az
eredendő bűn tanához (185).

3. Közel háromszáz év — „a boszorkányüldözések, három évszázada' —

alatt a katolikus egyház összesen mintegy ötmillió nő máglyára küldé­
séért volt felelős (185).

4. Az összes propaganda és megfélemlítés ahhoz vezetett, hogy a

nők „kiíízettek a világ templomaiból". Ezért „nincsenek ortodox rabbik, kato­
likus papok vagy iszlám igehirdetők" (125).

5. Ez egyben azt is maga után vonta, hogy a hierosz gamosz szent ak­
tusa — amit egy olyan szexuális egyesülésként írtak le, amelyben a férfi
és nő testileg-lelkileg teljes egésszé válik és spirituálisán kiteljesedik —
valami szégyenteljes dologgá vált. A nőket azzal gyanúsították, hogy
ördögi segítséggel ébresztettek nemi vágyat a férfiakban; ők voltak a
Sátán „legkedvesebb bűntársai" (185).

6. Az egyház ravaszul tovább rontotta a nők hitelét azzal, hogy a

„bal oldalt”, amelyhez a nőiség képzete társult, az irracionális, gonosz
viselkedéshez kapcsolták, míg a „jobb” oldal a jósággal, igazságosság­
gal és ügyességgel - a „helyessel, igazzal és értékesebbel" — került össze­
függésbe. így aztán a radikális gondolkodás ma is „baloldalinak” mi­
nősül, és a balga, vagy irracionális ötleteket a bal agyféltekével társít­
ják (125).

Sűrű füst, de mekkora tűzi

A dominikánus inkvizítorok, Jacob Sprenger és Heinrich Kraemer ál­

tal írt Malleus Maleficarum valóban egy gonosz, nőgyűlölő munka. Úgy
tünteti fel a nőket, mint a Sátán játszópajtásait, megállapítván: „Min­
den boszorkányság a nemi kéjvágyból ered, ami pedig mohó és kielégíthetetlen a
nőkben.” Sprenger és Kraemer kijelentette, hogy nem hinni a boszorká­
nyok valóságában eretnekségnek minősül. A boszorkányok — írták —
rendszeresen ártottak fizikailag és szellemileg másoknak, és a boszor-
258 A Da Vmci-blöff

kányság az ördöggel való szövetséget jelentette. Sprenger és Kraemer

arra buzdította a világi hatóságokat, hogy minden szükséges eszközzel
küzdjenek a boszorkányok ellen.
Önmagában a Malleus nem váltott ki új boszorkánypánikot, ám a
későbbiekben szabadon használták a boszorkányságról írók — katoliku­
sok és protestánsok egyaránt. Szinte egyedül a spanyol inkvizítorok
gúnyolódtak a mű csiszolatlanságán. A keresztények nem tagadhatják,
hogy sok embert halálra kínoztak a középkorban, és hogy az olyan
művek, mint a M.alleus Maleficarum jelentős szerepet játszottak ezekben
az iszonyatos gonosztettekben. Azonban a mai modern írók (mint pél­
dául maga Brown) nincsenek abban a helyzetben, hogy ócsárolhassák a
kora középkori Európát — különösen mivel a XX. század az ateizmus,
az antiszemitizmus és keresztényellenesség nevében elkövetett több
millió ember meggyilkolásának lehetett tanúja. Nehéz tagadni, hogy
az akkori boszorkányüldözések kísértetiesen hasonlítanak például a mi
saját politikai párttisztogatásainkra, az elképzelt összeesküvésekre és a
gyermekek rituális megrontásáról keringő kósza hírekre - amelyek
mindegyikében gyakran szerepet játszanak az irracionális félelmek, a
gyűlölet és más sztereotípiák.
Mint minden történelmi téma esetében, itt is döntő fontosságú a
megfelelő kontextus és a gondos, alapos kutatómunka. Sajnálatos mó­
don azonban, számos csökönyös modern mítosz kering a köztudatban
az 1400—1800 közötti boszorkányüldözésekkel kapcsolatban. A Da
Vinci-ÁöWban megadott szám (ötmillió áldozat)3 valamivel talán ponto­
sabb, mint az egyes feminista körökben mind a mai napig emlegetett
kilencmillió - ám nem sokkal. Ezt a légből kapott számot valójában
egy amerikai feminista, bizonyos Matilda Joslyn Gage (1826-1898)
ötlötte ki, még 1893-ban.4 A radikális feministák nagyon felfújják -
Andrea Dworkin, a pornográfiaellenes aktivista szavaival élve - ezt a

3 Nem világos, honnan szedte Brown ezt az „ötmilliós” számot. Egyik forrás­
munkája, a The Templar Revelation szerint „több százezer” nőt öltek meg a boszor­
kányperek három évszázada alatt; lásd Lynn Picknett és Clive Prince, The Templar
Revelation: Secret Guardians of the True Identity of Christ (1997; New York: Simon and
Schuster, 1998), 158. 0.
4 Vö. Philip G. Davis, Goddess Unmasked: The Rise of Neopagan Feminism Spirituality
(Dallas: Spence, 1998), 289. o.
 A Da Vinci-kód [libáinak feltárása 2-59
tömeges „gilnecidiim -ot, azaz „nőirtást”. A feministák a patriarchátus
természetes ellenségeinek tekintik a boszorkányokat; az, hogy az el­
nyomott áldozatok szerepében tetszelegnek - mint a pogányok eseté­
ben is —, csak fokozza az összetartás és szolidaritás érzését. Ötven évvel
ezelőtt a neopogány mozgalom egyik alapítója, Gerald Brosseau
Gardncr (1884—1964) ezen időszak leírására megalkotta „az Égetések
Kora” kifejezést. Noha Gardner történelmi szakértelmét azóta erősen
megkérdőjelezték,5 Margót Adler és Starhawk („Csillagsólyom”, szüle­
tett Miriam Simos), a neopaganizmus nyilvános védelmezői azóta is
úgy hirdetik Gardner tanait, mintha azok bizonyított tények volná­
nak.
Gage kilencmilliós becslése a máglyán elégetett nők számával kap­
csolatban több mint kétszázszoros érték a jelenlegi legpontosabb becs­
lések szerinti 30-50 ezer áldozathoz képest, akiket az 1400-1800 kö­
zötti periódusban gyilkoltak meg — ez kétségtelenül óriási szám, azon­
ban össze sem vethető Sztálin vagy a holokauszt népirtásaival.6 A ki­
végzések jó része nem máglyahalál által történt. A boszorkányokat
ugyanúgy fel is akasztották, megfojtották vagy épp lefejezték. Ezenfe­
lül a boszorkányüldözés nem egyszerűen nőüldözést jelentett: a bo­
szorkánysággal gyanúsítottak legalább 20 százaléka férfi volt. A bábák
nem számítottak különösképpen kiszemelt célpontnak; a boszorká-

5 Uo., „Gardner and the Goddess", 327-343. o.

6 A Gendercide Watch internetes honlap szerint: {Jenny Gibbons} kihangsúlyozza, hogy a
70-es évek közepe előtti becslések — ekkor kezdődtek ugyanis a kínvallatást feljegyzésekkel kap­
csolatos alaposabb vizsgálatok — „csaknem 100 százaléka színtiszta spekuláció.” (Jenny Gib­
bons, „Recent Developments in the Study ofThe Great European Witch Hunt", Pomegranate
(Lammas, 1998}. Lásd iviviv.cog.org/ivitch_hunt.html). Robin Briggs szavait idézve: „A fe­
ministák és boszorkánykrdtusz-mozgalmak szélsőségesebb köreiben kialakult egy meggyőző erejű
mítosz, mely szerint mintegy kilencmillió nőt égettek el boszorkányként szerte Európában; ezt a
rémtettet inkább a »nemirtás« (gendercidum), mint népirtás szóval illetik. A fenti számadat
azonban jókora, akár kétszázszoros túlértékelése a valóságnak; a legelfogadhatóbb mai becslések
alapján ugyanis hozzávetőlegesen 100 000-re tehető a kivallatások száma az 1450 és 1750
közötti időszakban; ebből 40-50 000 vezetett kivégzéshez, az áldozatok jó 20-25 százaléka
pedig férfi volt.” Briggs hozzáfűzi még: „Ezek a számadatok elég vérfagyasztóak ugyan, azon­
ban abban az összefüggésben kell vizsgálnunk őket, hogy az európai történelem ezen korszaka a
halálbüntetések talán legkeményebb periódusa volt.” Lásd http://www.gendercide.org.
2.60 A Da Vmcí-blöff

nyokat pedig nem a hivatásszerűen űzött medicina vagy a mechanisz­

tikus világképú tudomány akadályozóiként likvidálták.
Az európai boszorkányüldöztetések 30-50 ezer áldozata nem
egyenletesen oszlik meg térben és időben, még egy adott igazságszol­
gáltatási rendszeren belül sem. Európa háromnegyede egyetlen bo­
szorkánypert sem látott. A boszorkányüldöztetések első központjaik­
ból, Itália alpesi területeiről kezdtek szétterjedni a XV. század elején,
egész Lengyelországig szivárogva, ahol a boszorkányokkal kapcsolatos
törvényeket végül 1788-ban helyezték hatályon kívül. A központi ré­
giókban általában már azelőtt abbamaradt minden boszorkányper,
hogy a perifériákon egyáltalán elkezdődött volna.7
Dr. Brian A. Pavlac, a King’s College történészprofesszora világosan
rámutat egy sor modern mítoszra a boszorkányüldözéseket illetően. A
kilencmillió áldozat mellett a hamis elképzelések közé tartozik az is,
hogy ezek a perek egy brutálisan barbár kultúrát tükröznek; hogy ki­
zárólag az egyház tehető értük felelőssé; hogy a perek természete és le­
folyása mindenütt azonos volt; valamint hogy a mai wiccahívők és a
„magick” okkult irányzatok gyakorlói közvetlen örökösei azoknak,
akiket az 1400-1800 közötti periódus boszorkányperei során kivégez­
tek.8 Pavlac megjegyzi:

7 A helyi áldozatok száma jól demonstrálja a boszorkányvadászat gyakoriságának

egyenetlen (foltokban megjelenő) mintázatát. A német Baden városa példának oká­
ért 200 boszorkányt égetett el 1627 és 1630 között — többet, mint ahányat Svédor­
szágban összesen halálra ítéltek hasonló vádakkal. Ellwangen, a kicsiny germán tele­
pülés 1611 és 1618 között 393 boszorkányt küldött máglyára — többet, mint ahá­
nyat Portugáliában és Spanyolországban együttesen kivégeztek. Würzburg (Német­
ország) hercegpüspöke 1628 és 1631 között 600 boszorkányt ítélt máglyahalálra —
többet, mint ahányat a protestáns Svédországban, Norvégiában, Finnországban és
Izlandon együttvéve kivégeztek. A svájci kantonváros, Vaud megközelítőleg 1800
boszorkányt égetett el 1611-től 1660-ig — ehhez képest ugyanebben a periódusban
Skóciában 1300-1500, míg Britanniában 500 körüli a halálos áldozatok száma.
Egyes katolikus apologéták azon állítása, miszerint I. Erzsébet évente mintegy 800
boszorkányt küldött máglyára, egyszerűen hamis. Csupán Németország délnyugati
részén 3229 személyt végeztek ki boszorkányság vádjával 1562 és 1684 között -
többet, mint ahányat bármilyen indokkal a spanyol, portugál és római inkvizítorok
összesen halálra ítéltek 1500 és 1800 között. Ez a három inkvizíció együttvéve keve­
sebb mint néhány tucatnyi boszorkányt küldött máglyára.
8 Lásd Brian A. Pavlac, „Ten Common Errors and Myths about the Witch Hunts,
Corrected and Commented”, Prof. Pavlac's Women's History Resource Site (2001. októ­
 A Da Vinci-kód hibáinak feltárása lói
A történészeknek nem sikerült semmilyen konkrét, kézzelfogható
kapcsolatot találniuk az 1800-as évet megelőző nyilvános népi varázs­
lások vagy boszorkánytradíciók és a mai, szervezett wiccamozgalmak
között. A jelek szerint ez utóbbiak legtöbbjét Aleister Crowley (1875-
1947) és Gerald Brosseau Gardner (1884-1964) írásai ösztönözték,
akik újfajta boszorkányrítusokat és szervezeteket kreáltak maguknak a
modern babonák és a rendelkezésükre álló történelmi források szaba­
dos, önkényes értelmezése révén. Számos különböző egyén alapított
különféle boszorkányszervezeteket a ’60-as és ’70-es években. Míg
ezen eltérő boszorkánykörök némelyike történelmi kutatómunkára
alapozta mozgalma szellemi hátterének egyes elemeit, addig a jelek
szerint a szervezetek legtöbbje teljes mértékben a képzeletre, saját fan­
táziadús ötleteire és szilárd eklekticizmusra támaszkodik.9

Az eredendő bűn és a nők felszentelése

A Teremtés könyve sehol nem állítja a „jó és rossz tudása fájának” (Tér
2:17) gyümölcséről, hogy alma volna. A népszerű elképzelés, hogy ez a
gyümölcs egy alma volt, a Vulgatának - a Biblia latin fordításának -
köszönhető. A gonosz latin kifejezése a malus, az almáé pedig maliim-,
az „almafa” malus. A malum szó a Teremtés könyvének Vulgata-
fordításában a „jó és rossz tudásának fája” kifejezésben jelent meg, az ol­
vasók pedig elkezdték az Éva által megízlelt gyümölcsöt az almával
azonosítani. Mind Adám, mind pedig Éva büntetésben részesült enge­
detlenségéért: Éva fájdalmak közepette szüli gyermekeit” (Tér 3:16),
Adámnak pedig fáradsággal és saját verítékével kell megszereznie a
kenyerét élete minden napján (Tér 3:17).
Az eredendő bún tantétele nem egyedül Éva cselekedetére épül —
ahogyan azt Brown sejteti (185). Adám és Éva osztoztak a felelősség­
ben engedetlenségükért — amiért megszakították Istennel fennálló kö­
zösségüket. Az eredendő bűn nem valami személyes vétek, hanem en-

ber 31). http://www.kings.edu/womens_history/withc/werror.html (2004. február

29-én).
9Uo.
2.62. A Da Vinci-bíöff

nek a felbomlott egységnek a következményére utal: „Ádám és Éva utó­

daiknak első bűnük által megsebzett és ezért az eredeti szentségtől és igazságtól
megfosztott emberi természetet adtak tovább. E megfosztottságot nevezzük hát­
eredő bűnnek«. Az áteredő bűn következményeként az emberi természet erejében
meggyöngült, tudatlanságnak, fájdalomnak és a halál uralmának vettetett alá,
és a bűnre hajlamos lett (e hajlandóságot nevezzük »concupiscentiának«)
Ennek a hiedelemnek hosszú és komplikált a története, azonban rész­
ben Pál a Rómaiaknak és a Korintusiaknak írt leveleire alapszik:
„Amint tehát egy ember által lépett a világba a bűn, majd a bűn folyománya­
ként a halál, és így a halál minden embernek osztályrésze lett, mert mindnyá­
jan vétkeztek... ” (Róm 5:12) és „Mivel egy ember idézte elő a halált, a ha­
lottak is egy ember révén támadnak fel. Amint ugyanis Adámban mindenki
meghal, úgy Krisztusban mindenki életre is kel” (lKor 15:21-22).
Amellett erősködni - amint azt A Da Vinci-kód is teszi (185) —,
hogy a nők az egyházi propaganda és megfélemlítés miatt nem vál­
hattak katolikus pappá, ortodox zsidó rabbivá vagy iszlám igehirdető­
vé, képmutató és kényelmesen leegyszerűsített megoldás. A katolikus
egyház számos teológiai indokkal rendelkezik, hogy miért nem engedi
meg a nők számára a papi felszentelést. Noha ezen téma vizsgálata
meghaladja a könyv hatáskörét, mindazonáltal érdemes néhány dolgot
kihangsúlyozni. Először is, ugyan Jézus tanítványi körébe nők is tar­
toztak - mint a saját édesanyja, vagy Mária Magdolna - ő mégis kife­
jezetten tizenkét férfit választott ki apostolának. Ez nem az akkori kul­
turális normákkal vagy társadalmi nyomással magyarázható; inkább
azzal, hogy ez állt nagyobb összhangban Jézus isteni tervével. II. János
Pál pápa írja: „Amikor Jézus csak férfiakat választ apostolságra, ezt teljesen
szabadon és függetlenül teszi. Ugyanazzal a szabadsággal tette ezt, mellyel
magatartásában a nő hivatását és méltóságát hangsúlyozta anélkül, hogy az
uralkodó erkölcsökhöz vagy a törvényhozás nyomán kialakult hagyományokhoz
igazodott volna. 1*11

10 Catechism of the Catholic Church (CCC), 2. kiadás (Washington: United States

Catholic Conference — Libreria Editrice Vaticana, 1997), 417—418. pont Magyarul
lásd http://www.katolikus.hu/katek/index.html .
11 II. János Pál Pápa, Mulieris Dignitatem kezdetű apostoli levele (1988. augusztus
15.), 26. o., ford. Dr. Kiss László, lásd http://www.katolikus.hu/roma/ pel6.html)
 A Dd Vinci-foö hibáinak feltárása 2Ó3
A katolikus doktrína fenntartja, hogy a férfi és női nem egyedülál­
lóan különböznek, és hogy ezek a különbségek és mindaz, amit képvi­
selnek, lényeges jelentéssel bírnak. Amint azt Manfred Hauke részlete­
sen bemutatja Women in the Priesthood? című munkájában, maga a te­
remtés rendje is azt szemlélteti, hogy a férfi- és női princípium teljes
mértékben egyenlő és egymást tökéletesen kiegészítő, ugyanakkor
azonban határozottan különböző elv. A férfi és a nő erőteljes szimbó­
lumok; a férfi Isten transzcendenciáját jelképezi, a nő pedig a terem­
tést szimbolizálja. Ám míg a férfi nem Isten, addig a nő kifejezetten, és
igen erőteljesen képviseli a teremtést, mivel „a szimbólum és a valóság
Isten fia - állítja Hauke — „férfiként lett emberré, j így je­
megegyeznek. '"1213
14
lenítette meg a mennyei Atyát az ember előtt, illetve az emberiség »hivatalos«
alakját Isten előtt’>Vb Ez azonban aligha vonja ki a női elemet a „teremtés
szimbolikus szerkezetéből”, mivel Isten fia magára vállalta „emberi természe­
tét egy nőtől, és valóban, csakis egy nőtől. ’'bi Ily módon a Krisztus és Mária
között fennálló kapcsolat központi jelentőségű; ezen nyugszik a Krisz­
tus, mint vőlegény, és menyasszonya, az egyház menyegzői kapcsola­
tának helyes megértése (lásd Ef 5). Ugyanezen elvek alapján, a leg­
nagyszerűbb emberi lény és a teremtés csúcsa egy nő: Boldogságos
Szűz Mária, aki az emberiség Krisztus kegyelme általi tökéletesítését
jeleníti meg.
A téma végül teljes kört írt le, és két különböző antropológiai né­
zőpontba tér vissza. A feministák az androgün teljességet keresik, és
arra törekszenek, hogy eltöröljék a férfiak és nők között fennálló kü­
lönbségeket; a keresztények pedig abban hisznek, hogy Isten szándé­
kosan teremtette meg a férfi és nő közti egyedülálló különbségeket, és
ezek rengeteget elárulnak az ember Teremtőjéhez fűződő kapcsolatá­
ról. Mindezt igen jól összefoglalja Joyce Little The Church and the
Culture War című könyvében:

A katolicizmus hagyományosan megértette, hogy az emberi szexuali­

tás rendkívüli horderejű dolog - különös tekintettel az emberi faj fér-

12 Manfred Hauke, Women in the Priesthood? Systematic Analysis in the Light ofthe Order
ofCreation andRedemption (San Francisco: Ignatius Press, 1988), 189- o.
13 Uo., 472. o.
14 Uo.
2.Ó4 A Da Vinci-blöff
fiákra és nőkre törcénő szétválasztására. Az a jelentőség, amit az egy­
ház ehhez kapcsol, a legszembeszökőbben abban tükröződik, hogy az
egyház micsoda fontosságot tulajdonít a szexuális erkölcsösségnek.
Egy sokkal mélyebb szinten azonban az egyház emberi szexualitással
kapcsolatos víziója jól megalapozott... Először, a Teremtés könyvének
kinyilatkoztatásában, miszerint Isten velünk kapcsolatos elképzelése
tökéletesen megvalósult abban, hogy férfinak és nőnek teremtett
minket (Tér 1:26—27), másodszor pedig az Efezusiaknak írt levélben a
Krisztus és az egyház kapcsolatáról adott kinyilatkoztatás (Ef 5:31—
32), mely szerint Krisztus a vőlegény, és az egyház, az ő menyasszonya
szövetségre lépve valódi házassági uniót alkotnak. Valóban, az emberi
házasság szentség jellege abban a tényben gyökerezik, hogy nem csu­
pán a Szentháromságot jeleníti meg, de Krisztus és egyháza egyesülé­
sét is.15

Szakrális szex és jobboldali összeesküvés

Brown a hierosz gamosz — a rituális nemi érintkezést is magában foglaló,

úgynevezett „szent menyegző” — gondolatával szemlátomást Margaret
Starbird írónőt követi, aki számos alkalommal hivatkozik erre a cere­
móniára. Starbird kijelenti Goddess in the Gospels című könyvében, hogy
a gemátria, vagyis az Újszövetség számkódjai alapján a hierosz gamosz
Jézus „eredeti tanításai” közé tartozott, ám azt később az egyház el­
homályosította, érthetetlenné tette.16 Ehhez a végkövetkeztetéshez
egy sor tekervényes kapcsolat, és a 666-os szám, a jin és jang, az Éne­
kek éneke, a „lunáris és földi princípiumok”, valamint Jézus a mus­
tármagról mondott példabeszéde közé vont párhuzam révén jut el.
Noha a kereszténységnek semmi köze a rituális szexhez (mint
ahogy a judaizmusnak és az iszlámnak sincs), azt azonban tanítja, hogy
a férj és feleség eléri a teljesség és egység állapotát a nászágyban: „Ezért
a férfi elhagyja apját és anyját és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy lest

15 Joyce Little, The Church and the Culture War: Secular Anarchy or Sacred Order (San
Francisco: Ignatius Press, 1995), 127. o.
16 Margaret Starbird, Goddess in the Gospels: Reclaiming the Sacred Teminine (Rochester:
Bear, 1998), 157-158. o.
 A Da Vinci-kód hibáinak feltárása 265
lesz.” Ezt először a Teremtés könyvében olvashatjuk (Tér 2:24), amit
később Jézus is megerősít (Mt 19:5), majd Szent Pál is felidéz az
Efezusiaknak írt levelében, az emberi házasságot a Jézus és az egyház
közötti egyesüléshez hasonlítva (Ef 5:31). Noha az egyház következe­
tesen figyelmeztetett a szexuális bűnök veszélyeire, és bár egyes ke­
resztények a történelem során nem kifejezetten pozitívan viszonyultak
a nemiséghez, az egyház sohasem tanított olyasmit, hogy a szex szé­
gyenteljes vagy rossz dolog volna.1718
Az a kijelentés, miszerint az egyház azáltal alacsonyította tovább a
nőket, hogy eltorzította a „bal” szó eredeti jelentését, egészen nyilván­
valóan nevetséges. Az igaz, hogy a „bal” szó franciául gauche, latinul
pedig sinister. Az is jogos, hogy a bal oldalt gyakran kapcsolják a női-
séghez, a tudatalattihoz, intuícióhoz, elfojtáshoz és befelé forduláshoz
— míg a jobb oldal a férfiasság, a tudatosság, a logika, aktív cselekvés
és extroverzió jegyében áll. Ezek az asszociációk azonban átlépik a val­
lási és kulturális határokat, és a történelem számos korszakában és kul-
túrájában megtalálhatóak.
De mi köze mindehhez az egyháznak? Szemlátomást igen kevés, ha
egyáltalán bármi. A „jobb” (angolul: righí) szó a kereszténység előtti
germán riht kifejezésből ered, ami egyfajta igazságérzetet vagy egyen­
súlyt jelölt, amit a törzsi vének igyekeztek elérni, mikor meghatároz­
ták a Bot mértékét - vagyis: a dolgok helyes rendjét az univerzumban,
amely biztosította a békét és harmóniát. A „bal” szó összekapcsolása a
radikális gondolkodással a forradalom előtti Franciaországból ered. Ez
1789-ben történt, mikor megalakult a Francia Nemzetgyűlés nevű or­
szággyűlési szerv, hogy megbuktassa a királyi hatalmat, és átadja az
irányítást a polgárságnak. A gyűlésteremben, ahol a parlamenti képvi­
selők találkoztak, a harmadik rend - azaz a burzsoázia, a forradalom

17 A szexualitással és házassággal kapcsolatos részletes teológiai okfejtését illetően

lásd II. János Pál pápa The Theology of the Body: Humán Lőve in the Divine Plán (Bos­
ton; Pauline Books and Media, 1997) című munkáját.
18 Az ősi kultúrákban ezek az összefüggések gyakran alapultak az ég, a napfelkelte és
napnyugta, valamint a holdciklusok megfigyelésén. Mivel a Nap keleten kel fel, a
jobb oldal jelentette a kapcsolatot a fényhez és tudatos éberséghez. Mindez ugyanígy
megtalálható a hinduizmusban csakúgy, mint az ősi egyiptomi hiedelmekben. Vö.: J.
E. Cirlot, A Dictionary of Symbols, 2. kiadás (New York: Barnes and Noble, 1995),
300-303. o.
266 A Dú Vinci-bíöff

előtti polgárság — tagjai a bal oldalra ültek, míg az első rend - a ne­
messég - tagjai a jobb oldalra. Ezért a terem bal oldala politikailag li­
berálisabb volt, a jobb pedig inkább konzervatív. A „szárny” szó egy
katonai terminus, ahol a „balszárny” (a korai 1700-as évek óta) a had­
sereg (földrajzi értelemben vett) bal oldali részére utal. Ezt alkalmaz­
ták azután a Francia Nemzetgyűlésre is, amely a politikai és kulturális
eszmecserékben azóta is minduntalan használatos „balszárny” és „jobb­
szárny” terminusokat eredményezte.

Kabbala és Sekina

A Da Vinci-kód nem csupán a keresztény hit és gyakorlat terén mutat

döbbenetes tudatlanságot, de a judaizmus és a zsidó hit kérdéseit ille­
tően is alig jobb a helyzet. Jó példa erre Langdon magyarázata a
tetragrammaton — JHVH (kiejtve: Jahve) — Isten szent neve eredetét
illetően, amelyet a gyakorló zsidók hite szerint soha nem szabad han­
gosan kiejteni. Langdon kijelenti, hogy a JHVH a Jehova névből szár­
mazik, ami állítása szerint „a maszkulin Jah és Éva prehéber neve, a
Havah androgiln fizikai egyesítése" (449). Elég egy gyors pillantás a lexi­
konba (vagy teológiai szótárba, ha úgy tetszik), és kiderül, hogy
Langdon hatalmasat téved. A „Jehova” név még csak nem is létezett a
XIII. század előtt (és nem vált általánosan ismertté egészen a XVI.
századig), ráadásul angol szó. Mesterségesen hozták létre a JHVH
mássalhangzóinak és az Adonáj (jelentése: „Úr”) magánhangzóinak
összekombinálásából. (A zsidók az Adonáj szóval helyettesítették az
Ószövetségben a JHVH-t.)19 Az Éva szó héber (és nem „prehéber"}

19 Vö.: Dávid Noel Freedman, szerk., Eerdmans Dictionary of the Bibié (Grand Rapids:
W.B. Eerdmans, 2000), 682. o. A The Jetuish Encyclopedia így ír a Jehova címszónál:
„A héber »YHWH« {JHVH) szó (a tetragrammaton, vagy »Sem ha-Meforas«), Isten szent és
kimondhatatlan nevének {keresztény teológusok által bevezetett, ám a zsidóság által csaknem
teljesen figyelmen kívül hagyott) helytelen kiejtése. Ez a kiejtés nyelvtanilag képtelenség; a >Je-
hova« szót általános vélekedés szerint X. Leó pápa gyóntatója, Peter Galatin {‘De Arcanis
Catholicae Veritatis’, 1518, folio xliii.) találta ki, akit ennek a hibrid formának a haszná­
latában Fagius (—Biichlein, 1504-1549) követett. Drusius (—Van dér Driesche, 1550-
1616) volt az első, aki Peter Galatinnak tulajdonította a »Jehova« szó használatát, és ez a
nézet mind a mai napig fennmaradt (Vö.tHastings, ’Dict. Bibié’, II., 199- o., ’God' címszó
 A Da Vinci-kód hibáinak feltárása 267
megfelelője hawwá (kiejtve: „havah”), jelentése: „minden élők anyja”.
Ebben persze nincs abszolút semmi androgün, azonban ez a félreérthe­
tő állítás teljes összhangban áll a regény atmoszférájával.
Langdon azt is kijelenti, hogy a rituális szex a „korai zsidó hagyo­
mány' részét képezte a templomban. Ezek az állítólagos aktusok azon a
„korai" zsidó hiten alapultak, hogy a Szentek Szentje „Salamon templo­
mában nemcsak Istennek ad otthont, hanem vele egyenrangú női társának,
Sekinahnak is [sic}” (449). A regény állítása szerint a spirituális betelje­
sülést kereső férfiaknak meg kellett látogatniuk a Templomot, hogy
szeretkezzenek egy hierodulévdá, vagyis papnővel, akivel „a szexuális
egyesülés révén átélhették az isteni egyesülést". Ez egy igen figyelemreméltó
kijelentés annak fényében, hogy az ősi judaizmus legegyedülállóbb vo­
násai közé tartozott monoteista jellege és az, hogy kerülte azt a fajta
rituális szexet, amely máskülönben igen általánosnak számított az ősi
Közel-Keleten.
A hieroduleR. \hterodulai\, akik lényegében véve kultikus női rabszol­
gák voltak, a zsidóságot körülvevő pogány kultuszok részét képezték
az ősi Palesztinában. Nem vettek részt azonban a Salamon templomá­
ban folyó tevékenységekben, mivel „az Úr házának” (azaz Jahve házá­
nak; lásd Zsolt 27:4) mentesnek kellett maradnia mindennemű er­
kölcstelenségtől, paráznaságtól vagy züllöttségtől.*20 A tisztaság iránti
igény az egész Ószövetségben igen szembetűnő: „Izrael lányai közt ne
legyen, aki eladja magát, 5 Izrael fiai közt se, aki kéjelgésnek él. Ne vidd
semmiféle fogadalmad {teljesítésére} kéjelgésnek díját vagy kutyának árát az
Úr, a te Istened házába. Mert az Úr, a te Istened szemében mindkettő titálat-
nak tárgya.” (MTörv 23:18—19) A zsidók hitték, hogy bármiféle hely­

alatt; Gesenitis-Buhl, ’Handwörterb.’, 1899, 311. o.; lásd Drusius fejtegetését a tetra-
grammatonról, ‘Critici Sacri', i. 2, 344. oszlop}. Úgy fest azonban, hogy a »Jehovah« szó már
Galatin előtt is szerepelt a közhasználatban {lásd. Drusius, i.h., megj. a 331. oszlophoz).
Megtalálható Raymond Martin ’Pugio Fidei’ című, 1210-ben írott könyvében (Párizs, 1631,
111. kötet, II. rész, 3. fej., 448. o. Vő.: T. Prat, ’Dictionnaire de la Biblej.”
Lásd http://www.jewishencyclopedia.com.
20 A jeruzsálemi templommal és a zsidó istentisztelettel kapcsolatos részletes tanul­
mányokat lásd Roland de Vaux, Ancient Israel: Religious Institutions, II. kötet (New
York: McGraw-Hill, 1961).
 2.68 A Da Vinci-blöff
télén gyakorlat vagy erkölcstelenség a Templomban azt eredményez­
né, hogy Isten megvonja tőlük jelenlétét.
A Sekina szó nem szerepel a Bibliában, noha maga a képzet több
helyen is megtalálható. A Sekina „Isten immanens, a világban benne rejlő
jelenléte; szótöve a saka, »lakni« ige”. A rabbinikus irodalomban a
Sekina szó egyaránt vonatkozik Isten tartózkodására egy adott helyen,
és jelenti az „isteni nevet, amely független a térbeli elhelyezkedéstől”. Brown
kijelentései a Sekinával kapcsolatban szemlátomást a Kabbala hiányos
megértésén alapulnak. A Kabbala (jelentése: „tradíció”) a zsidó filozó-
fía/teológia egy misztikus és teozófiai rendszere, amely a XI-XII. szá­
zadban jelent meg. Ez a judaizmus egy gnosztikus formája, amely a
miszticizmussal és ezoterizmussal összeolvadva előtérbe helyezi a titkos
tudást és tanításokat.
A Kabbala szerint az Istenség két részből áll: „Isten, amint Önmagá­
ban, Onvalóként létezik; és Isten, amint megnyilvánul. Az Önvalóként létező
Isten neve En Sof: a korlátlan, a vég nélküli, a létezés szavakkal kifejezhetetlen
ősalapja.”'^ Az En Sof egy kiáradási/kisugárzási folyamat révén a tíz
Szefirában manifesztálódik, amelyek „az Isten erői és potenciái”.
Amint azt a Jetuish Companion kifejti, a kabbalisztikus tanok egyik
megdöbbentő aspektusa „a Szefirot férfi és női részre való szétválása”1^ A
Szefirot (egyes számban: Szefira) női princípiumának neve a Sekina. „A
kabbalisztikus rendszerben a férj és feleség közötti nemi aktus a mennyei, isteni
folyamatok tükrévé válik.A kabbalisták kihangsúlyozzák azonban,
hogy a „férfi” és „női” terminusokat a Szefirot vonatkozásában soha
nem szabad egy istennőre történő utalásként, vagy az Istenség egy po-
. gány elképzeléseként értelmezni — netán úgy érteni, mint valamiféle
„nemi aktust a mennyekben”. Mondanunk sem kell, Isten ilyetén értel­
mezése nem képezi a tradicionális, ortodox judaizmus részét, és még a
zsidók között is igen vitatott. A Da Vinci-kód ismét helytelenül mutat-

21 Louis Jacobs, The Jeivish Religion: A Companion (Oxford: Oxford University Press,
1995), 459. 0.
22 Uo.
23 Uo., 295. o.
24 Uo., 296. 0.
25 Uo.
26 Uo.
 A Dfl Vinci-kód [libáinak feltárása 269
ja be a dolgok időrendjét {„korai zsidó hagyomány") és a hiedelmeket
{„Isten egyenrangú női társa, Sekinah [sic]”) - szemlátomást azzal a szán­
dékkal, hogy félrevezesse olvasóit, és elmossa a határokat a különböző
hitrendszerek között.

Képzeljünk el egy regényt, amely azon az ötleten alapul, hogy a

holokauszt soha meg sem történt, hanem csupán egy néhány zsidó ve­
zetőből álló nagy hatalmú csoport találmánya, akik arra használták ezt
a „mítoszt”, hogy ezáltal jókora vagyonra és hatalomra tegyenek szert.
Vagy képzeljünk el egy olyan teoretikus történetet, amely azt állítja,
hogy Mohamed egyáltalán nem is próféta volt, hanem egy drogos ho­
moszexuális, aki csak azért szerzett magának egy egész háremnyi fele­
séget, hogy ezzel leplezze deviáns hajlamát, és aki a heteroszexuálisok
elleni dührohamaiban gyilkolta a „hitetlen gyaurokat”. Szükségtelen
mondanunk, hogy egy effajta regényt az olvasók és kritikusok többsé­
ge azonnal és teljes joggal elutasítana. És mégis, A Da Vinci-kód — a
regény, amely azt állítja, hogy a kereszténység csalás, hogy a katolikus
egyház erőszakos, nőgyűlölő szervezet, amelyet hazug gyilkosok ve­
zetnek, és amely szerint az androgíinitás a megoldás az élet problémái­
ra — nem elutasításban részesül, hanem épp ellenkezőleg: hihetetlen
sikereket ér el, és még a kritikusok felől is lelkes méltatásban részesül.
Ugyanilyen fontos, hogy a regény bizonyos történelmi események­
kel és személyekkel kapcsolatban tett kétes és gyakran nevetséges kije­
lentéseit számos olvasó és a média képviselői teljesen komolyan veszik.
Brown felhasználja a katolikus egyház mint véráztatta, gonosz intéz­
mény jó öreg sztereotípiáját — azt a képzetet, amely évtizedek, sőt akár
századok óta igen kelendő Amerikában. Amint azt Philip Jenkins The
New Anti-Catholicism című művében megjegyzi: „A katolicizmus vagy a
katolikus egyház ellen irányuló legtöbb kortárs támadás igen erősen támaszko­
dik a történelmi tényekre — vagy legalábbis egyfajta mitikus áltörténelemre,
270 A Da Vinci-blöff

amely azonban mélyen beivódott a közgondolkodásba. ”27 így aztán A Da

Vinci-kód szövege csak úgy hemzseg a gyilkosságok, intrikák, nőgyulö-
let, szexuális elfojtás, tömeggyilkosságok, vallási elnyomás, intoleran­
cia és hasonló témák felületes kifejtésétől. Jenkins szavaival: „Manapság
a katolikus gonosztettek hiperkritikus vizsgálata hasonlóképpen kortárs politi­
kai pozíciókat szándékszik alátámasztani, a vita tárgya pedig általában az
erkölcs és szexualitás. ”2
Néhány olvasó A Da Vinci-kód. kiváltotta aggályoktól megzavarod­
va fenntartja, hogy ez „csak egy könyv”, vagy „regény csupán”.2930
Mindazonáltal azonban az, amit olvasunk, igen sokat elárul arról, akik
vagyunk - személyes és társadalmi szinten egyaránt. G. K. Chesterton
írta egyszer: „Az igazság persze szükségszerűen különösebb kell, hogy legyen a
képzeletnél, mivel a képzeletünket úgy alakítjuk, hogy az ínyünkre való le­
gyen.”^ A Da Vinci-kód egy rendelésre készült fikció a ma emberének:
hatásvadász, nagyratörő, pózoló, öncélú, arrogáns, önmagát ünneplő,
leereszkedően vállveregctő, sekélyes, illogikus, felszínes és különc. Si­
keresen merít spirituális vágyódásunk, nyugtalanságunk, bizalmatlan ­
ságunk, gyanakvásunk és hiszékenységünk bőséges készleteiből. Mi­
lyen ironikus azonban, hogy egy olyan regény, amely folyamatosan az
autoritással szembeni gyanakvás mellett kardoskodik, ilyen könnyen

27 Philip Jenkins, The New Anti-Catholicism: The Last Acceptable Prejudice (New York:
Oxford University Press, 2003), 178. o.
28 Uo. A nem katolikus Jenkins azt is hozzáfűzi: „A katolikus egyház elleni különféle tör­
ténelmi vádaskodások egybefúzését akár alternatív történelemnek, avagy történelmi mitológiá­
nak is nevezhetnénk. Noha a modern antikatolikusok ritkán osztoznak XIX. századi elődeik
vallási irányultságában, abban azonban mégis egyetértenek a korábbi kritikákkal, hogy a ka­
tolikus egyház elárulta a Jézus és legkorábbi követői által képviselt igazságokat, és a Római
Birodalomtól kölcsönzött, elnyomáson alapuló praktikákkal helyettesítette azokat. Bár a femi­
nisták különösképpen igyekeznek átírni a korai egyháztörténetet a saját ideológiai céljaik alá­
támasztása végett, ezt a stratégiát számos olyan liberális is alkalmazta, akik a mai katoliciz­
must igyekeznek megfosztani hitelétől." (Uo., 180-181. o.)
29 Emlékeztetőül: Rolf Hochhuth 1963-as színdarabja, a Dér Stellvertreter (A Képviselő
vagy A megbízott) volt a felelős XII. Pius pápa (1939—58) megítélésének radikális be­
folyásolásáért, amely végül egy sereg olyan (főként a ’90-es években kiadott) könyvet
eredményezett, amelyek megkérdőjelezték a katolikus egyház lépéseit (vagy azok ál­
lítólagos hiányát) a holokauszt idején.
30 G. K. Chesterton, Heretics, in Collected Works of G. K. Chesterton, I. kötet (San Fran­
cisco: Ignatius Press, 1986), 66. o.
 A Da Vinci-kód hibáinak feltárása 271
elnyerte olvasók millióinak feltétlen bizalmát! Milyen különös, hogy
egy könyv, amely ennyire hajlamos megkritizálni a vallásokat általá­
ban, a kereszténységet pedig különösképpen, oly nyíltan hirdeti a
„szent nőiség” evangéliumát!
Az is igen furcsa, hogy a regény thrillerként, azaz izgalmas detek-
tívregényként van feltüntetve, mégis - alig, vagy szinte egyáltalán
nem mondható izgalmasnak. Becsléseink szerint a könyvnek több
mint egyötöde (ki)oktató előadás, amelyek nagy többsége a hősnőt,
Sophie-t célozza. Ez a szereplő először „lefegyverző magabiztossággal" je­
lenik meg (81), és meglepő „merészséggel" (103), ám hamarosan már
alig több, mint egy üresfejű diák Langdon és Teabing rögtönzött elő­
adásain. Róbert Langdon szimbólumkutató karaktere alig valamivel
hihetőbb, mint Sophie-é; ő egyfajta férfiatlan álértelmiségi, aki folyton
elámul azon, hogy a többiek egyáltalán bármiről is tudnak, és állandó­
an olyan kiselőadásokkal traktálja őket, amelyek épp olyan hibásak,
mint amilyen hihetetlenek.
A regény felidézi Mark Twain „Fenimore Cooper’s Literary
Offenses” című klasszikus esszéjét, amelyben a nagy koponya szárazon
panaszolja, hogy Cooper tizennyolc szabályt szegett meg a tizenki­
lencből - „néhányak szerint huszonkettőből” — miközben a romantikus fik­
ció birodalmába vezette az irodalmi művészetet. Brown regényére
ugyanezen kritikai észrevételek jó része szintúgy érvényes: „A történet­
nek el kell érnie valamit, és el kell jutnia valahová”-, „a párbeszédeknek valódi
emberi társalgásnak kell hangzaniuk, mégpedig az adott körülmények között
reális és valószínűsíthető módon”-, „A szerzőnek el kell érnie, hogy az olvasó
személyesen érintetté váljon és mély érdeklődéssel kövesse története szereplőinek
sorsát”-, és „kerülnie kell a pongyola stílust".31 Az ömlengő dicséretek sora,
amivel rengeteg olvasó a könyv „cselekményét” illeti, némileg zavarba
ejtő; valójában ugyanis nem nagyon beszélhetünk semmiféle cselek­
ményről — leszámítva egy olyan összeállítást és fordulatot, ami sokkal
inkább a Days of Our Lives („Életünk napjai”) sorozattal áll összhang­
ban, semmint olyan sikeres bestseller thrillerekkel, mint például a The

31 Mark Twain, „Fenimore Cooper’s Literary Offenses”, Joe Queenan, szerk., The
Malcontents: The Best Bittér, Cynical, and Satirical Writing in the World (Philadelphia:
Running Press, 2002), 641—652. o.
272. A Da Vínci-blöff
Bourne Identity (A Bourne-rejtély) vagy az Eye of the Needle fTű a szénaka­
zalban). A cselekmény egy standard romantikus regényé: a fiú találko­
zik a lánnyal; kutyaszorítóba kerülnek; azután kimásznak a slamaszti-
kából; és végül csókolóznak. A karakterek csak lézengenek és vég nél­
kül vesztegetik az idejüket, alig történik valami, a regény vége pedig
egyenesen csúfos kudarc. A „történet” egyszerűen csak a kereszténység
és a katolikus egyház ellen intézett terjengős vádbeszéd eszköze, vala­
mint — csakúgy, mint a Lí/i Behind könyvek esetében — ürügy a vég
nélküli szónoklásra és hittérítésre. Brown szemlátomást nem sok tisz­
teletet mutat olvasói iránt - és úgy fest, hogy sokuk ezt észre sem ve­
szi, vagy legalábbis nem bánja.
Visszatérve néhány nyitó gondolatunkhoz, A Da Vinci-kód egy tö­
kéletes posztmodern mítosz, ponyvaregénystílusban. Alkalmanként
szellemes és bennfentesnek látszó, ám sosem bölcs vagy éles elméjű.
Gyakran elegáns, de sosem agyafúrt. Komolyan kitervelt, azonban so­
sem hihető vagy megnyerő. Amint azt Amy Welborn csípősen meg­
jegyzi, a karakterek egydimenziósak, a regény pedig „nem intelligens, és
nem teszi próbára az olvasót — leszámítva talán a türelmét. Továbbá, nem iga­
zán izgalmas, az írásmódja pedig botrányosan banális, még a maga műfajá­
ban is. Az egész egy nagyratörő, vakbuzgó és részrehajló zagyvaság.”52
Mi hát A Da Vinci-kódl Múló szeszély, divathóbort? Egyszeri cso­
da? Újszerű regény? Vajon tíz év múlva is emlékeznek majd rá az em­
berek? Számítani fog még? Érdemes volt egy egész könyvet írni rá vá­
laszul? Mi úgy gondoljuk, igen - különösen annak tekintetében, hogy
a regény milyen nagy hatással és befolyással bír megjelenése óta. Re­
ményeink szerint az olvasó nem csupán fontolóra veszi az egyes té­
mákkal és kérdésekkel kapcsolatos igazságot, de egyetért abban, hogy
az Igazság valóban létezik, és tiszteletet érdemel. Rónáid Knox szavai­
val: „A helyesen megértett igazság kényszerítő erővel hal az ember szívére; ki
kell nyilvánítani és meg kell védeni az általa igazságként megismeri dolgokat,
máskülönben elveszti saját emberi mivoltának az őt születésénél fogva megillető
előjogait.

32 Amy Welborn, „’Da Vinci’ Code fór Catholic Bashing”, Our Sunclay Visitor, 2003-
június 8. Lásd http://amywelborn.com/reviews/davinci.html.
33 George J. Mariin, Richard P. Rabatin and John L. Swan, The Quotable Knox (San
Francisco: Ignatius Press, 1996), 205. o.
 Bibliográfia

Adam, Kari, The Christ ofFaith, Pantheon Books: New York, 1957.
Baigent, Michael, Richard Léig és Henry Lincoln, Holy Blood, Holy Grail,
1982; New York: Deli, 1983. Magyarul: Az abbé titka: szent Grál, szent
vér, ford. Zombori Vera, Generál Press, 2000.
______ , The Messianic Legacy, New York: Holt, 1986.
Bleeker, C. J. és S. G. F. Brandon, szerk., The Savior God: Comparative Studies
in the Concept ofSalvation Presented to Ediuin Olivér James, Manchester: Man­
chester University Press, 1963.
Boucher, Bruce, „Does 'The Da Vinci Code’ Crack Leonardo?”, New York
Times, 2003. augusztus 3.
Brizzio, Anna Maria, Maria Vittorio Brugnoli és André Chastel, Leonardo the
Artist, New York: McGraw-Hill, 1980.
Brown, Dán, Angels and Demons, New York: Pocket Books, 2000. Magyarul:
Angyalok és démonok, ford. Bori Erzsébet, Budapest, Gabo, 2003.
Brown, Raymond. An Introduction to the New Testament. New York:
Doubleday, 1996.
Brown, Raymond E., Joseph A. Fitzmyer és Roland E. Murphy, szerk., New
Jerome Biblical Commentary, Englewood Cliffs: Prentice Hall, 1990.
Carroll, Vincent és Dávid Shiflett, Christianity on Trial, San Francisco:
Encounter Books, 2002.
Chadwick, Henry, The Early Church, 1967; Harmondsworth: Penguin Books,
1973.
Clifton, Chas S., Encyclopedia of Heresies and Heretics, New York: Barnes and
Noble, 1992.
Conway, Msgr. J. D., Times of Decision: Story ofthe Councils, Notre Dame:
Fides, 1962.
Costen, Michael, The Cathars and the Albigensian Crusade, Manchester: Man­
chester University Press, 1997.
Cross, F. L. és E. A. Livingstone, szerk., The Oxford Dictionary ofthe Christian
Church, 3- kiadás, New York: Oxford University Press, 1997.
274 A Dd Vmci-bíöff
Daly, Mary, Beyond God the Father: Towards a Philosophy ofWomen’s Liberation,
Boston: Beacon Press, 1973.
______ , Gyn-Ecology: The Metaethics of Radical Feminism, Boston: Beacon
Press, 1978.
Daniélou, Jean, S. J., The Bibié and the Liturgy, Notre Dame: University of
Notre Dame Press, 1956.
______ , Myth and. Mystery, New York: Hawthorn Books, 1968.
Davis, Philip G., Goddess Unmasked: The Rise of Neopagan Feminist Spirituality,
Dallas: Spence, 1998.
Decker, Rónáid, Thierry Depaulis és Michael Dummet, A Wicked- Fach of
Cards: The Origins ofthe Occult Tárót, New York: St. Martin’s Press, 1996.
Eberstháuser, Caroline et al, Mary: Art, Culture, and Religion through the Ages,
ford. Peter Heinegg, New York: Crossroad, 1998.
Ehrman, Bárt D., Lost Sciptures: Books that Did No Make It intő the New
Testament, New York: Oxford University Press, 2003.
______ , Lost Christianities: The Battles fór Scripture and the Faith We Never
Knew, New York: Oxford University Press, 2003.
Favier, Jean, The World of Chartres, 1990; New York: Harry N. Abrams,
1998.
Field, D. M., Leonardo Da Vinci, H. n.: Regency House, 2002.
Forey, Alán, The Military Orders: From Twelfth to the Early Fourteenth Century,
Toronto: University of Toronto Press, 1992.
Freedman, Dávid Noel, szerk., Eerdmans Dictionary of the Bibié, Grand Rapids:
W. B. Eerdmans, 2000.
Groothuis, Douglas, Searching fór the Reál Jesus in an Age of Controversy,
Eugene: Harvest House, 1996.
Hauke, Manfred, God or Goddess? Feminist Theology: What Is It? Where Does It
Lead? San Francisco: Ignatius Press, 1995.
______ , Women in the Priesthood? A Systematic Analysis in the Light ofthe Order
of Creation and Redemption, San Francisco: Ignatius Press, 1988.
Herrick, James A., The Making ofthe New Spirituality: The Eclipse of the Western
Religious Tradition, Downers Grove: InterVarsity Press, 2003.
Hitchcock, James, „Fantasy Faith”, Touchstone, 2003. december, 14-16. o.
Hughes, Philip, The Church in Crisis: A History of the Generál Councils, 325-
1870, New York: Image, 1964.
Jacob, Margaret C., Living the Enlightenment: Freemasonry and Politics in
Eighteenth-Century Europe, New York: Oxford University Press, 1991.
James, Edward, The Franks, Oxford: Basil Blackwell, 1988.
 A Da Vinci-foö hibáinak feltárása 275
James, E. O., The Ancient Gods: The History and Diffusion of Religion in the
Ancient Near East and the Eastern Mediterranean, New York: G. P.
Putnam’s Sons, 1960.
______ , Christian Myth and Ritual: A Historical Study, New York: Meridián
Books, 1965.
______ , Cult ofthe Mother-Goddess, New York: Barnes and Noble, 1994.
James, John, Chartres: The Masons Who Bulit a Legend, London: Routlegde
and Kegan Paul, 1982.
Jansen, Katherine Ludwig, The Making ofthe Magdalén: Preaching and Popular
Devotion in the Later Middle Ages, Princeton: Princeton University Press,
2000.
Jenkins, Philip, Hidden Gospels: How the Search fór Jesus Lost Its Way, New
York: Oxford University Press, 2001.
______ , The New Anti-Catholicism: The Last Acceptable Prejudice, New York:
Oxford LTniversity Press, 2003.
Johnson, Luké Timothy, Living Jesus: Learning the Heart of the Gospel, San
Francisco: HarperSanFrancisco, 1999-
______ , The Reál Jesus: The Misguided Quest fór the Historical Jesus and the
Truth ofthe Traditional Gospels, San Francisco: HarperSanFrancisco, 1996.
Johnson, Paul, A History ofChristianity, New York: Atheneum, 1976.
Jónás, Hans, The Gnostic Religion: The Message of the Alién God and the
Beginnings of Christianity, 1958; Boston: Beacon Press, 1963.
Jones, A. H. M., Constantine and the Conversion of Europe, Toronto: University
of Toronto Press, 1978.
Kelly, J. N. D., Early Christian Creeds, 3. kiadás, London: Longman, 1972.
______ , Early Christian Doctrines, 5. átdolgozott kiadás, San Francisco:
Harper and Row, 1978.
King, Karén L., What is Gnosticism? Cambridge: Belknap Press of Harvard
University Press, 2003.
Kreeft, Peter, Pundamentals of the Faith, San Francisco: Ignatius Press, 1988.
Kreeft, Peter és Rónáid K. Tacelli, Handbook of Christan Apologetics, Downers
Grove: InterVarsity Press, 1994.
Lacy, Norris et al, szerk., The Arthurian Encyclopedia, New York: Peter
Bedrick, 1986.
Lebreton, Jules, S. J. és Jacques Zeiller, The Emergence of the Church in the
Román World, New York: Collier Books, 1962.
______ , Heresy and Orthodoxy, New York, Collier Books, 1962.
Levack, Brian P., The Witch-Hunt in Early Modern Europe, 2. kiadás, Essex:
Pearson Education, 1995.
27Ó A Da Vinci-blöff
Loomis, Roger Sherman, The Grail: From Celtic Nlyth to Christian Symbol,
1963; új kiadás, Princeton: Princeton University Press, 1991.
Malory, Thomas, Le Morte d’Arthtir, szerk. Janet Cowen, 2 kötet, New York:
Penguin, 1969.
Metzger, Bruce M., The Canon of the New Testament: Its Origin, Development,
and Significance, Oxford: Clarendon Press, 1987.
______ , Historical and Literary Studies: Pagan Jewish, and Christian, Grand
Rapids: W. B. Eerdmans, 1968.
Miesel, Sandra, „Dismantling The Da Vinci Code”, Crisis, 2003. szeptember,
18-23. o.
______ , „Medieval Architecture: A Prayer in Light and Stone”, Catholic
Twin Circle, 1995. február 5., 10-11. o.
______ , „Who Burned the Witches?”, Crisis, 2001. október, 20-26. o.
Molnár, Thomas, The Pagan Temptation, Grand Rapids: W. B. Eerdmans,
1987.
Momigliano, Arnoldo, szerk., The Conflict between Paganism and Christianity in
theFourth Century, Oxford: Clarendon Press, 1963.
Nash, Rónáid H., The Gospel and the Greeks: Did the New Testament Borrow
from Pagan Thought?, 2. kiadás, Phillipsburg: P and R Press, 2003.
______ , „Was the New Testament Influenced by Pagan Religions?”, Chris­
tian Research Journal, 1994 tele.
Neumann, Erich, The Great Níother: An Analysis of the Archetype, ford. Ralph
Mannheim, Bollingen sorozat 47., 1955; Princeton: Princeton University
Press, 1972.
Newman, John Henry bíboros, The Arians of the Fourth Century, 1833; rep-
rint, Eugene: Wipf and Stock, 1996.
Nuland, Sherwin B., Leonardo da Vinci, New York: Penguin, 2000.
Olson, Cári E., „The Cardinal and the Code”, National Catholic Register, 2004.
február 22.
______ , „Jesus, Mary, and Da Vinci”, National Catholic Register, 2003. no­
vember 16.
Olson, Cári E. és Sandra Miesel, „Fact: The Da Vinci Code Is Worse than
Fiction”, The Catholic Answer, előkészületben.
______ , „Cracking the Anti-Catholic Code, Part One”, 2003. október, lásd
http://www.envoymagazine.com.
______ , „Cracking the Anti-Catholic Code, Part Two”, 2004. január, lásd
http://www.envoymagazine.com.
Pagels, Elaine, The Gnostic Gospels, 1979; New York: Vintage Books, 1989-
 A Da Virici-fod hibáinak feltárása 2.77
______ , Beyond Belief: The Secret Gospel of Thomas, New York: Random
House, 2003.
Partner, Peter, The Nturdered Ntagicians: The Templars and Their Ntyth, 1981;
New York: Oxford University Press, 1987.
Picknett, Lynn, ADry Ntagdalene: Christianity’s Hidden Goddess, New York:
Cárról and Gráf, 2003.
Picknett, Lynn és Clive Prince, The Templar Revelation: Secret Guardians of the
True Identity of Christ, 1997; New York: Simon and Schuster, 1998.
Previté-Orton, C. W., The Shorter Cambridge Ntedieval History, 2. kötet: The
Twelfih Century to the Renaissance, Cambridge: Cambridge University
Press, 1952.
The Quest ofthe Holy Grail, ford. P. M. Matarasso, New York: Penguin, 1969-
Rahner, Hugó, S. J., Church and State in Early Christianity, San Francisco:
Ignatius Press, 1992.
, Greek Myths and Christian Ntystery, London: Burns and Oates, 1957.
Raschke, Cár! A., The Interruption ofEternity: Modern Gnosticism and the Origins
ofthe New Religious Consciousness, Chicago: Nelson-Hali, 1980.
Read, Piers Paul, The Templars, Cambridge: Da Capo Press, 1999-
Robinson, James M., főszerk., The Nag Hammadi Library, b. átdolgozott ki­
adás, San Francisco: HarperSanFrancisco, 1988.
Rubin, Miri, Corpus Christi: The Eucharist in Laté Ntedieval Culture, 1991; New
York: Cambridge University Press, 1992.
Ruether, Rosemary Radford, Sexism and God-Talk: Toward a Feminist Theology,
Boston: Beacon Press, 1983.
Russell, Jeffrey Burton, Witchcraft in the Middle Ages, London: Cornell
University Press, 1972.
Scott, Róbert A., The Gothic Enterprise: A Guide to Understanding the Ntedieval
Cathedral, Berkeley: University of California Press, 2003.
Seward, Desmond, The Ntonks ofWar: The Ntilitary Religious Orders, átdolgo­
zott kiadás, New York: Penguin, 1995.
Starbird, Margaret, Goddess in the Gospels: Reclaiming the Sacred- Feminine,
Rochester: Bear, 1998.
______ , Tárót Trumps and. the Holy Grail: Great Secrets of the Middle Ages,
Boulder: WovenWorld, 2000.
______ , The Woman with the Alabaster far: Mary Magdalén and the Holy Grail,
Rochester: Bear, 1993.
Steichen, Donna, Ungodly Ragé: The Hidden Face of Catholic Feminism, San
Francisco: Ignatius Press, 1991.
278 A Dd Vmci-bíöff
Steinberg, Leó, Leonardo’s Incessant Last Supper, New York: Zone Books,
2001.
Stevenson, Dávid, The Origins of Freemasonry: Scotland’s Century 1590—1710,
1988; New York: Cambridge University Press, 1990.
Stoyanov, Yuri, The Other God: Duálist Religions from Antiquity to the Cathar
Heresy, New Haven: Yale University Press, 2000.
Struder, Basil, Trinity and Incarnation: The Faith of the Early Church,
Collegeville: Liturgical Press, 1993.
Turner, Jane, szerk., Tbe Dictionary of Art, New York: Macmillan, 1996.
Ulansey, Dávid, The Origins of the Máthraic Mysteri.es, New York: Oxford
University Press, 1991.
Veith, Gene Edward, Jr., Postmodern Times, Wheaton: Crossway Books, 1994.
______ , Reading between the Lines: A Christian Guide to Literature, Wheaton:
Crossway Books, 1990.
Vezzosi, Alessandro, Leonardo Da Vinci: The Mind of the Renaissance, New
York: Harry N. Abrams, 1997.
Walker, Barbara G., The Woman’s Encyclopedia of Myths and Secrets, San Fran­
cisco: Harper and Row, 1983.
Wallace-Hadrill, J. M., The Long-Haired Kings, 1962; Toronto: Toronto
University Press, 1982.
Werner, Marina, Alone of All Her Sex: The Myth and the Cult of the Virgin
Mary, 1976; New York: Vintage-Random House, 1983.
Whitehead, Kenneth D., One, Holy, Catholic, and Apostolié: The Early Church
Was the Catholic Church, San Francisco: Ignatius Press, 2000.
Wright, N. T.,Jesus and the Victory of God, Minneapolis: Fortress Press, 1996.
Yamauchi, Edwin M., Pre-Christian Gnosticism: A Survey of the Proposed
Evidences, Grand Rapids: W. B. Eerdmans, 1973.
______ , The World ofthe First Christians, Tring: Lion, 1981.
Yates, Frances A., The Rosicrucian Enlightenment, 1972; Boulder: Shambala,
1978.
 A képek jogtulajdonosai
Oldal Forrás

230. Sziklás Madonna

{A Szűz és a csecsemő Szent János egy angyal társaságában
csodálja a csecsemő Krisztust)
Leonardo da Vinci
Áthelyezve fáról vászonra
Magasság 1,99 m; szélesség 1,22 m
Készült: 1483-1486
Fotó: Gerard Blot/Jean
Louvre, Párizs
© Réunion des Musées Nationaux / Art Resource,
New York

230 Sziklás Madonna

(A Szűz és a csecsemő Szent János egy angyal társaságában
csodálja a csecsemő Krisztust)
Leonardo da Vinci
Olaj fán
189,5 cmX 120 cm
Készült: kb. 1493-9 és 1506-8.
The National Gallery, London
© Alinari/Art Resource, New York

236 Mona Lisa

Leonardo da Vinci
Fotó: R. G. Ojeda
Louvre, Párizs
© Réunion des Musées Nationaux / Art Resource,
New York
2.80 A Da Vinci-blöff
239 Utolsó vacsora
Leonardo da Vinci
S. Maria déllé Grazié, Milánó
© Scala/Art Resource, New York

244 Keresztelő Szent János

Leonardo da Vinci
Louvre, Párizs
© Réunion des Musées Nationaux / Art Resource,
New York
 Név- és tárgymutató

A Katolikus Egyház Katekizmusa 89 Baden, Németország 260

A Megváltó könyvei 52 Baigent, Michael 203, 207, 215
A Quite Contrary Mary (Woodward) 78 Bajor Illuminátusok 193
ABC televízió 83 Bancroft, Peter 33
Ádám 79, 261-62 Baphomet 186-87, 195-97
Adam, Kari 101 Barabás levele 143, 156
Addison, Charles G. 189 Barruel, Augustin de 194—95
Adler, Margót 161, 259 Benjámin törzse 93-94, 207
Agrippa, Henrik Cornelius 190 betániai Mária 70, 75
Alexandriai Kelemen 107, 125 Beyond 5e//e/(Pagels) 39, 44, 114
Alpha Galates 214 Beyond- God the Father... (Day) 55—56
Anahita 134 Bhagavad-Gíta 136
Anastasis Rotunda 180-81 bikaember-mítosz 208
András 244 Borg, Marcus 111
androgün 41, 48-50,195, 197, 263, 266-67 Bors lovag 164—65
Angclico 199 Boucher, Bruce 222-23
Angyalok és démonok (Brown) 20, 22, 34 Bouyer, Louis 146
antikatolicizmus 22, 39 Briggs, Robin 259
Antiochiai Szent Ignác 116 Brown, Dán 9, 11, 13-14, 17, 20-21, 39, 66-67,
Apollón 134—35 74, 97, 159, 170, 172-73, 175, 178, 203,
Apostolok Cselekedete 60, 149 207, 217, 248
Applewhite, Marshall 65 Brown, Raymond E. 59, 87, 104, 113, 148
Aquinói Szent Tamás 169
Aranylegenda 80, 94 Calculating Christmas (Tighe) 144
aranymetszés 250—51 Caligostro 194
Aranyszájú Szent János liturgiája 25 Call to Action 71
Ariadné 253 Campbell, John 65
Arimathiai József 169, 205 Caprotti, Gian Gioconno 237
Aringarosa, Manuel 33 Caterina 238
Arius 99, 150-53 Chadwick, Henry 125
arkhónok 49, 62 Charnay, Geoffroi de 184
Atbash-kód 187 Charpentier, Louis 190
Atlanta Journal 38 Charroux, Róbert 214
Aurelianus 123, 145 chartres-i katedrális 179, 251—53
Az abbé titka (Baigetn et al) 40, 94, 97, 99, 119, Chesterton, G. K. 114, 270
123, 129, 153, 155, 160, 173, 175, 177, Chicago Tribüné 20
185, 188, 196, 199, 201, 203-207, 209, Childerich, III. 211
211, 216, 240 Childress, Dávid Hatcher 189-90
Az eretnekségek ellen (Ireneusz) 57, 106 Chilperic 209
2.82 A Dfl Vinci-blöff
Chlogio 208 Early Cbristian Doctrines (Kelly) 101
Chrétien de Troyes 163 Efezusiaknak írt levél 105, 264
ciszterciek 175 Ehrman, Bárt D. 47, 59, 63, 155
Clairvaux-i Szent Bernát 174 Eisler, Riane 81, 161
Clauss, Manfred 134, 140 El Santo Grial 167
Clovis 209-10 Ellwangen, Németország 260
Gúny 94, 175 Első Apológia (Szent Jusztinusz) 60, 105
CNN, Brown-interjú 24 elvirai zsinat 143
Cohn, Norman 183, 186 Encyclopedia of World Art 224, 237
Columbia Pictures 22 eredendő bűn tana 257, 261
Conant, Kenneth John 179-81 eretnekség 43,66,96, 115-16, 150, 167, 190,
Constant, Alphonse-Louis 197 198-99, 221-2.2. 257
Constantine and the Conversion of Europe (Jones) 121, El in Arcadia Ego (Poussin) 215
124-25, 148, 151 Eucharia 94
Constantius, Flavius 121 eucharisztia 242-43
Conte dél Graal (de Troyes) 163 Euszebiosz 122-23, 125, 151, 156
Cooper, James Fenimore 271 Éva 79, 256, 261-62, 266
cölibátus 23, 88-89, 186
Crocker, II. W. 119 felszentelés 50, 261-62
Crowley, Aleister 200, 261 feltámadás 69, 76, 100, 102, 129, 135, 143, 205
feminizmus 15, 22, 35, 51, 55-56, 82, 160
Da Vinci, Leonardo 17, 34, 68, 205, 219-21, Field, D. M. 225, 234
224-25, 231, 238, 240 Filippieknek írt levél 103
Dagobert, II. 211 Fiorenza, Elisabeth Schiissler 111
Daidalosz 252 Fitzmyer, Joseph 59, 87, 113
Daly, Mary 55, 91 flenr de lis 210
Daniélou, Jean 141, 143, 146 Franki, Paul 178
Danghter of God (Perdue) 37 Erőm Ritual to Románcé (Weston) 166
Dávid 92-93, 106, 161 From Scythia to Camelot (Littleton és Makor) 166
Dávid-csillag 161 Fűnk, Róbert W. 111—13
Davis, Philip G. 34-35, 82 Future Church 56, 71
de Beauvoir, Simoné 55 Fiilöp evangéliuma 69, 81, 84—87, 155
de Boron, Róbert 164 Fülöp, II. 212
de Molay, Jacques 184, 193-95 Fiilöp, IV. 185
de Payens, Hughes 174
de Predis, Ambrogio 234 Gage, Matilda Joslyn 258—59
de Troyes, Chrétien 163 Galahad 164-65, 170
dél Giocondo, Francesco 50, 237 Galatin, Peter 266-67
Dictionary of Art 237, 243 Galilei 34, 222
Didaché 143 Gardner, Gerald Brosseau 259, 261
Didot-Perceval (Róbert de Boron) 164 Gendercide Watch 259
Diocletianus 121, 126, 128, 151 George, Francis bíboros 5, 12
Dismantling The Da Vinci Code (Miesel) 18 Germánja 205, 208
doketizmus 62 Gherardini, Mona Lisa 50
Doubleday 9, 13, 20 Gibbons, Jenny 259
doxológia 139 Gimbutas, Marija 162
dualizmus 46 glória 136-37, 235
Durant, Will 126 gnoszticizmus 40, 43-47, 51, 56-58, 62-66, 81,
durhami katedrális 178 109,115,197, 237
Dworkin, Andrea 258 God or Goddess?... (Hauke) 49, 51, 92
 A Da Vinci-fed hibáinak feltárása 283
Goddess Unmasked... (Davis) 34, 81-82 Jelenések könyve 60, 103
Godfrey de Bouillon 205, 211, 216 Jenkins, Philip 39, 51, 53, 58-60, 157, 269-70
Gombrich, E. H. 242, 246-47 Jeremiás próféta 88
Gorman, Richard F. 167 JHVH 266
gótikus építészet 173, 178-79 Johnson, Luké Timothy 112-13
Grail (Gorman) 167 Johnson, Paul 64, 122
Graves, Kersey 135—36 Jónás, Hans 46, 51, 58
Greeley, Andrew 24 Jones, A. H. M. 121, 124, 148-49, 159
Josepb d'Arimathie (Róbert de Boron) 164
Hagia Sión 211 Josephus Flavius 89, 115
Hammer-Purgstall, Josefvon 195 József 92-93, 105-106, 164, 169
Ilardouin, Domjean 144 Júda 94
Haskis, Susan 40, 72-73, 85, 91-92 Júdás 112, 240, 242-46
Hauke, Manfred 48-49, 51, 53, 55,91-92, 263 Júdás Tamás 240
Hays, Richard B. 113
Hermasz pásztora 156 Kabbala 191, 266, 268
Herrick, James A. 46, 65 karácsony 136, 142, 164
hibrid vallás 120, 127—29 kard 161-62, 166, 198, 244, 247
Hidden Gospels... (Jenkins) 52-53, 58, 60-61, 152 katedrálisépítészet 178-80
hierodtde 267 kecskeszimbolika 185-86
hierosz gamosz 160, 257, 264 kehely 68, 139, 159, 161-62, 164, 168-69, 171,
Himmler, Heinrich 165 238, 241
Hippolütosz 107 Kelemen, V. 183, 185, 187-88, 199
Hitchcock, James 16, 22—23, 36 Kelemen, XII. 192
Holt-tengeri tekercsek 157 Keleti templom rendje 200
Hood, Paxton 17 Kelly, N. D. 101
Hórusz 129, 137-38 kerek templomok 179-80, 249
Howard, Ron 22 Keresztelő Szent János 186, 205, 207, 210, 229,
húsvét 125, 141, 153-54, 170 231-32, 234-35, 245
King, Karén 59, 127
illuminátusok 34, 193—94 Kis Pippin 209
Image Books 13 Klinghoffer, Dávid 31
inkvizíció 83, 183, 190, 194, 19, 204, 256, 260 Knox, Rónáid 272
Intés a görögökhöz (Alexandriai Kelemen) 108 koinonosz 85
Ireneusz 57, 59, 60, 106-107, 116 Kopernikusz 34
Isten-evés 129, 138, 140-41 Korintusiaknak írt I. levél 88, 142
Izajás könyve 157 Korintusiaknak írt II. levél 116
ízisz 24, 99-100, 129-30, 132, 137-38, 147, Krisna 136
160 Krisztus lovagjai 184
Krisztus Szegény Lovagjainak és Salamon Temp­
Jablonski, Paul Ernst 144 lomának Rendje 174
Jakab apokalipszise 86
James, E. O. 131, 135, 140 Lajos, XVI. 194
James, John 251-52 Langdon, Róbert 25-26, 36, 39, 48, 50, 64, 68,
János akták 62 72, 88, 97, 115, 127-29, 137-40, 142, 150,
János evangéliuma 59, 87, 89, 101-102 180-81, 220, 223, 225-30, 236-38, 240,
János Pál, II. 137, 262 247-48, 256, 266, 271
János, XXIII. 206 lateráni zsinat, IV. 26, 168
Jansen, Katherine 75-77 Lauer, Matt 18, 220-21
Jehova 266-67 Lázár 70, 75, 77, 80, 94, 103
2.84 A Dd Vmci-bíöff
Le Morte d’Arthitr (Malory) 163 Milvius-hídi csata 122
Lejt Behinti könyvek 29, 272 Min 197
Leigh, Richard 31, 50, 70, 99, 120, 181, 203- Mitchell, Margaret 123, 126-27, 149
204, 209 Mithrász 130, 132-35, 140—41, 147
Lengyelország 260 Mithrász-hit 133, 135
Leó, IX. 80 Mittman, Stephanie 23
Leonardo’! Incessant Last Supper (Steinberg) 243-44 Mona Lisa 50, 219-20, 236-37
Les Dossiers Secrets 206 montánusok 56
Lévi, Eliphas (Constant) 186, 197 Mózes 102, 105, 137
Levitikon 196 művészettörténeti hibák 50, 68, 219
Library Journal 20 Mystery of Baphomet Revealed (Hammer-Pugstall)
Lincoln, Henry 203 195
Little, Joyce 263-64
Littleton, C. Scott 166 nácik 165, 214
Loomis, Roger Sherman 163, 165, 167 Nagy Arkánum szimbólumok 197-98
Lost Christianities... (Ehrman) 47, 59, 63 nagy doxológia 139
Lukács evangéliuma 75 nagymesterek 205—206, 212, 215-16
napimádat 119, 123, 128
Magdolna, Mária 12, 23, 34, 39, 41, 50, 52, 54, Napóleon 195, 209
57, 67-74, 76-81, 85-87, 89-92, 94-96, Nash, Rónáid 128-31, 133, 146
159-60, 162-63, 171, 176,196,208,219, Názáreti Mária 163
228, 238, 241, 243, 245, 262 Neumann, Erich 162
Malcor, Linda A. 166 Neveu, Sophie 68, 204
Mailéin Maleficarum (Sprenger és Kraemer) 256— New Age 15, 39, 51, 65, 78, 82
58 New Jerome Biblical Commentary 59, 87, 104
Malory, Thomas 163-64 New York Daily News 21
Mária Magdolna evangéliuma 54, 57, 69 New York Times 20, 22, 222
Marjanen, Antti 84-85 Netvsweek 71
Márk evangéliuma 87 Newton, Isaac 191, 205
Marshak, Alexander 162 Nicea 106, 119
Márta 70, 75, 77, 94 niceai zsinat 61, 98-99, 101, 104, 108, 115, 117,
Mary Magdalén... (Haskins) 40 150-52, 155
Mary Magdalene: Christianity’s Hidden Goddes Noli me tangere (Angelico) 199
(Picknett) 160 „Női Egyház” 51
Maslin, Janet 22—23 Nuland, Sherwin 223, 234, 238
Második Törvénykönyv 157
Matarasso, P. M. 159, 164 Olson, Cári E. 11, 13, 16
Máté evangéliuma 101 oltárok 139, 168, 204
megváltás 11, 46-47, 51, 80, 98, 128, 134, 145— Opus Elei 14, 29, 33, 39, 68, 175, 204
46, 150,170 Origenész 107-108, 195
Melito 106 Origins ofFreemasonry (Stevenson) 191
Memoirs Illustrating the History ofjacobinism Orthodoxy (Chesterton) 114-15
(Barruel) 194 Ozirisz 24, 99-100, 130, 132, 138, 144, 147,
Mennyország Kapuja szekta 65 196
Merovech 208—209
Mcrovingok 205, 208-10 Pagels, Elaine 15, 38, 44, 73, 114
Metzger, Bruce 131, 140-41, 156 Párbeszéd a zsidó Trifónnal (Szent Jusztinusz) 105—
Miesel, Sandra 11, 13, 16 106
Milánó hercege 234 Partner, Peter 176, 182, 187, 190, 192, 194
Milánói ediktum 122 Parzival (von Eschenbach) 165, 167,195
 A Dfl Vinci-foö hibáinak feltárása 2.«5
Pardine Baptism and... (Wagner) 134 Schonfield, Hugh J. 74, 187
Pavlac, Brian A. 260 Schweitzer, Albert 148
Perceval (de Troyes) 163-65 Sédé, Gérard 203, 207, 214
Perceval lovag 164 Sekina 266—69
Péter apostol 76 Seward, Desmond 183
Péter II. levele 116 Sforza, Bianca Maria 234
Picknett, Lynn 73, 81, 160, 203, 207, 231, 233, Sigisbert, IV. 211
240 Silas 33
Pilátus 94, 132 Simon mágus 58
Pistis Sophia 52, 85 Sion-hegy 205, 211
Plantard, Pierre 204, 206-207, 210-11, 213-16 Sion-rend 17, 34, 48, 93, 160, 175, 205-207,
Plutarkhosz 132 210-17, 227-28, 232
pogányság 98-99, 119, 124-28,146-47, 149, Sion-rend blöff 93, 203
196, 228 Skócia, boszorkányiildözések 260
posztmodern 26, 40-41, 52-53, 272 skót menekültek 192
Prcdis, Ambrogio de 234 Skót Rítus 192—93
Previté-Orton, C. W. 222 Smith, Paul 210, 213-15, 217
Prince, Clive 31, 73, 179, 203, 207, 226, 231, Sol Z»w’íW-kultusz 120, 123-24
258 Spong, John Shelby 49
Publishers Weekly 39—40 St. Sulpice 206
Starbird, Margaret 49, 73, 81—83, 85, 90, 95,
Qneste dél Saint Grail 164 160, 166,170, 198-200, 210, 264
Steinberg, Leó 243-45, 247
rabbi 87 Stevenson, Dávid 191
racionalizmus és hit 14 Stigmata 53
radikális feminizmus 35, 82 Stone, Merlin 81
Rahner, Hugó 122, 131, 145 Stoyanov, Yuri 132—34
Ramsay, Chevalier 192
Raschke, Cári A. 43—45, 66 szabadkőművesség 132, 184, 189, 191—93, 203,
relativizmus 40 213-14
Rennes-le-Cháteau 215 szarv-szimbolika 185
Richardson, Róbert 211—15 Szent Ágoston 125
Róbert, II. 210 Szent Grál-mítosz 159
Robinson, James M. 59, 84 Szent Jeromos 144
Római Birodalom 133, 143, 145, 208 Szent Jusztinusz vértanú 60, 105, 143
Római Humbert 94 szent nőiség 23, 26-27, 34, 39, 81-82, 90, 159,
Rőtért, Dávid 30 170,227,232,271
Rózsakeresztes rend 191—93 Szent Sír Ágoston-rendi kanonokjai 211
Rubin, Miri 169—70 Szent Sír lovagjai 174
Ruether, Rosemary Radford 79 Szent Sír Temploma 180
szentáldozás 139—41, 147, 153
Saint Vincent de Paul 206, 216 Szeplőtelen Fogantatás Testvérisége 230, 234
Saint-Yves d’Alveydre, Joseph Alexandre 213 szexrítusok 196
Sálon 20 Sziklamecset 180—81
Salon.com 219 Sziklás Madonna (Leonardo) 219-20
Sámson (Meroving herceg) 208 Sziklás Madonna, londoni változat 229-30
sangreal 110, 163 Sziklás Madonna, Louvre-változat 229-30
Saul 93 Szt. Mária-templom 211
Sauniére, Bérenger 215 Szürosz 94
Sauniére, Jacques 204 Szűz Mária 91, 137, 231-32, 249, 253, 263
186 A Da Vinci-blöff
Tamás apostol 102 Time 71
Tamás evangéliuma 53-55, 57, 81, 155 Today Show 18, 220-21
tarot-kártya 96, 197—98 transzmogrifikáció 129—30
tanrobolinm-ntus 134 Treasttres of the World (Charroux) 214
Teabing, Leigh 33, 54, 59, 61, 64, 66, 68, 72, 77, Trubman, Harriet 83
84, 89, 97-100, 104, 109-111, 114, 120, Turner, Ellen 71
123, 128, 130, 142, 150, 152-53, 157, 160, Twain, Mark 271
179-81, 203, 238, 240-42, 246, 248, 271
teljesség 49 Újszövetség 15-16, 54, 73, 94, 97, 101, 109,
Templom-hegy 174, 176, 180, 184, 211 116, 131,133, 139, 156-57, 264
templomos lovagok 17, 34, 167, 173-74, 190, újtemplomosok 211
193,216,248 Ulansey, Dávid 133
Teremtés könyve 76, 261, 264-65 Úr napja 143-44
Tertullianus 60, 107, 117, 125, 139, 143 Uriel 229, 231-33, 235
Teuton Lovagok Rendje 174 Utolsó vacsora (Leonardo) 38, 68, 219-20, 238,
The Acts ofJestts... (Fűnk) 112 240-43, 245-47
The Bibié and the Littirgy (Daniélou) 141, 143
The Chalice and the Blade... (Eisler) 81, 161 Valenciai katedrális 167
The Chttrch and the Cttltttre War (Littlc) 263-64 valentiniánusok 56, 65, 105
The Gnostic Gospels (Pagels) 44, 114 Vargas, Elizabeth 219, 221
7A<? Gnostic Religion... (Jónás) 46 Vásári, Giorgo 225
The Goddess in the Gospels... (Starbird) 82, 96 Vatikán 17, 23-24, 32-34, 39, 53, 70, 77, 128,
The Goddesses and Gods of Old Ettrope (Gimbutas) 160, 179, 185, 190, 204, 221, 223-24
162 Veith, Gene Edward, Jr. 27, 40, 42
The Gospel and the Greeks (Nash) 63, 129 Vézelay, Mária Magdolna-kultusz 80
The Grail... (Loomis) 165 Vezzosi, Alessandro 225-27, 237
The Great Mother (Neumann) 162 von Eschenbach, Wolfram 165
The l-Iistory of the Knights Templar (Addison) 179, Vulgáta-ciklus 164
189
The Interrttption of Eternity... (Raschke) 43, 45 Wagner, Gunter 131, 134
The Lives ofArtists (Vásári) 225 Walker, Barbara G. 248
The Making of the Magdalén... (Jansen) 75 Ward, Benedicta 77
77>e Messianic Legacy 204, 206, 216, 240 Warner, Marina 171—72
The Murdered Magicians (Partner) 176, 182, 190, Washington Post 27, 72, 1 10
201,211 Welborn, Amy 40, 272
The Mag Hammadi Library (Robinson, szerk.) 59, Weston, Jessie L. 166—67, 200
84 When God Was a Woman (Stone) 81
The Passover Plot (Schonfield) 74, 187 wilhelmsbadi gyűlés 193
The ReálJestts... (Johnson) 112-13 Williams, Delores 83
The Roots of Civilization (Marshak) 162 Women’s Encyclopedia of Myths and Secrets (Walker)
The Templar Revelation 57, 73, 81,91, 97, 99— 248
100, 115, 160, 177, 179, 182, 188, 196, Woodward, Kenneth 78
203, 207, 232-34, 238, 240-42, 248, 253 Würzburg, Németország 260
The Woman with the Alabasterjar (Starbird) 31, 49,
70, 95, 160, 16, 198 Zarathusztra 134
The Woman Jestts Lóvéd... (Marjanen) 84 Zoroaszter 134
The World’s Sixteen Crncified Saviors (Graves) 135—
36 zsidó hagyományok 51, 267, 269
Thornton, Bruce S. 81, 83 Zsidóknak írt levél 157
Tighe, William J. 144—45 Zsoltárok könyve 157
 MARTIN LUNN
A DA VINCI-KÓD MEGFEJTÉSE
A világsiker mögött rejlő igazság
MARTIN LUNN A Da Vinci-kód korunk könyv­
kiadásának csodája. Több millió
A eladott példányával a XXI. szá­
zad legnépszerűbb felnőttregénye
DAV 1 NC I- lett.
KÓD MEGFEJTÉSE Dán Brown, A Da Vinci-kód író­
jának állítása szerint „a dokumen­
tumokról és titkos szertartásokról
szóló, a regényben szereplő is­
mertetések megfelelnek a valóság­
nak”. De vajon valóban megfelel­
nek-e? Számos kutató és teológus
támadta a könyvet és az alapjául
szolgáló „tényeket”. Egyesek azt
állítják, hogy Dán Brown katoli­
kusellenes. Világszerte könyvklu­
bok, olvasócsoportok, tematikus
honlapok, magazin- és újságcikkek szították a tüzet, s így A Da Vin­
ci-kód nemcsak műfaja legsikeresebb könyve lett, hanem a legtöbb
vitát kiváltó is.
Most pedig Martin Lunn történészszakértő leleplezi a Dán Brown
kutatásai mögött rejlő igazságot.

Keresse a könyvesboltokban, de kedvezménnyel megrendelheti köz­

vetlenül a kiadótól is a www.goldbook.hu on-line áruházban, illetve az
(52) 530-843 telefon-, illetve faxszámon.

Viszonteladók jelentkezését várjuk a kizárólagos terjesztőnél,

a PÉCSI DIREKT Kft.-nél.
Pécsi Direkt Kft., 7630 Pécs, Alkotás u. 3.
Tel.: 72/777-000. Fax: 72/777-111 - e-mail: rendeles@alexandra.hu
Pécsi Direkt Kft. Budapesti Kirendeltsége
1138 Budapest, Tömöri utca 33. szám
Tel./fax: 350-6482, 350-6483
 A GOLD BOOK KIADÓ
könyvkínálata megtekinthető a
www.goldbook.hu weblapon

A GOLD BOOK IGADÓ elérhetőségei:

Tel./fax: (52) 530-842, 530-843
E-mail: info@goldbook.hu
A kiadó könyvei korlátozott példányszámban
kedvezménnyel megrendelhetők a
www.goldbook.hu online könyvesboltban
Könyveink teljes választéka megvásárolható
a kizárólagos terjesztőnél,
a PÉCSI DIREKT KFT.
Budapesti Kirendeltségén
1138 Budapest, Tömöri u. 33.
Megrendelhető:
7630 Pécs, Alkotás u. 3.
Tel.: (72) 777-000 - fax: (72) 777-111
E-mail: rendeles@alexandra.hu
www.alexandra.hu

Könyveinket keresse a könyvesboltokban

és a könyváruházakban!