2019 augusztus 6 - Írta: Fábián József - Kategória: Tárcák és tanulmányok - Megjelent: 994 alkalommal -

Betűméret - Nyomtatás - E-mail

Nerys Williams: Contemporary Poetry

értelmező, és áttekintő recenzió

Az Amerikai Egyesült államok lakossága mintegy 324 millió fő. Ez azt jelenti, hogy ha a népesség 2 ezrelékét tekintjük kiemelkedő
képességűnek, valamilyen területen, 650 ezer kiemelkedő ember él, ez több ezer- tízezer ma élő – jó – költőt jelent. A jelenkori
amerikai költészet áttekinthetetlenül hatalmas még akkor is, ha csak a rendszeresen évtizedek óta (illetve évtizedeken át) publikáló
költőket vesszük számításba.

Ezért ez a, Nerys Williams, a dublini egyetem amerikai költészettel foglalkozó professzorának könyve, a Contemporary Poetry
nyomán íródott munka is csak egészen vázlatos képet adhat erről a költészetről. Ráadásul csakúgy, mint a magyar költészet, az
amerikai költészetnek is a XVII.-XVIII. századra visszanyúló előzményei vannak, sőt, az elsődlegesen használt angol és spanyol nyelv
miatt igen erőteljesen beágyazódik az európai angol illetve spanyol költészeti hagyományba. A XX. század folyamán – és napjainkban
is – számos olyan költőt (és írót) tekintenek amerikainak, akik életük egy részében (vagy alkotó munkásságuk nagyobb részében)
Európában életek és alkottak. Ilyen író például Hemingway, de ilyen költő az amerikainak éppúgy, mint angolnak tekintett Thomas
Stern Eliot, aki az Egyesült Államokban, St. Louisban született 1888-ban és Londonban halt meg 1965-ben, miután 1910-11-ben a
párizsi Sorbonne-ra utazott tanulni, majd Németországban járt, végül Londonban telepedett le. Nerys Williams kötete ráadásul a
szűken vett amerikai költészetnél jóval nagyobb teret fog át. Példái között angol, ír, skót és ausztrál költők is szerepelnek.

Lélektan és költészet

T. S. Eliot szerint a költészet nem az érzelmek szabadjára engedése, hanem éppen fordítva, a tőlük való megszabadulás, nem a
személyiség önkifejezése, hanem a személyiségtől való menekülés. Természetesen – teszi hozzá Eliot – csak azok számára, akiknek
vannak érzelmeik és van személyiségük.

Noha ez Eliot programja, a legtöbbünk számára azonban a külvilág jelenségei az érzelmek kifejezését szolgálják. Mégpedig eléggé
precízen: egy adott kifejezés, egy adott kép, eseményláncolat vagy szituáció leírása egészen konkrétan egy adott lelkiállapotot idéz föl
az olvasóban. Ez az úgynevezett jelenet modell a 70-es évekre tipikussá vált a költészetben világszerte, noha az előzményei a
romantikáig nyúlnak vissza. A romantikus versek egy tartózkodó, szűkszavú, visszafogott személyt helyeznek érzelmeket, például
hiányt kifejező narratívába (sivatag, pusztaság, üres szoba stb.). Ezután a költő megpróbálja a veszteséget a szomorúság vagy a
száraz elfogadás megjelenítésében feloldani.
Erre a jelent modellre példa Andrew Motion: Anniversaries című verse, amelyben a költő a tájat használja a belső kifejezésére. József
Attilánál már pár évtizeddel korábban volt tipikus az a megoldás, amelynek során a lélektani állapotot vetítette ki a külső környezetre:

Anniversaries - The fourth Évfordulók - A negyedik (Évfordulós idő)

(Anniversary weather) (English)
Anniversary weather: I drive
under a raw sunset, the road
cramped between drifts,
hedges polished into sharp crests.
I have it by heart now;
on this day in each year
no signposts point anywhere
but east into Essex,
and so to your ward,
where snow recovers tonight
the ground I first saw lost
four winters ago.
Whatever time might bring,
all my journeys take me
back to this dazzling dark:
I watch my shadow ahead
plane across open fields,
out of my reach for ever,
but setting towards your bed
to find itself waiting there.
(Hungarian)
Évfordulós idő: nyers alkonyatban
vezetek - a hótorlaszok közé
szorult út mentén fagytól tarajosra
csiszolt sövények sorfala.
Mára már mindezt kívülről tudom:
ezen a napon évről évre
ahány útjelző tábla, valamennyi
Essex felé mutat, keletre,
a kórházad felé, ahol
ma éjjel ismét hó takarja
a földet, melyet négy éve először
láttam elveszni.
Bármit hoz a jövő,
engem már minden út ide
vezet, e szemkápráztató
sötétbe. Figyelem, ahogy
árnyékom szétterül a nyílt mezőn -
én el nem érhetem soha, de a
te ágyadnál lenyugszik, s megleli
virrasztó önmagát.
Csengery Kristóf fordítása

Az amerikai költészetben ez a típusú állapot ábrázolás már Robert Frostnál (1874-1963) is jelentkezik.

A lélektani táj ábrázolásával szemben Grace Nicholls és Cathy Park Song költészete önéletrajzi elemekből építkezik.

Itt veti közbe Nerys Willams, a szerzőség kérdését: a szerzőség is a romantikából eredő fogalom, előtte gyakorlatilag érdektelen volt,
az avantgard folyamán pedig elmosódottá, homályossá vált a szöveg az újrafelhasználások, allúziók, és idézések miatt. Az eredeti
fogalmat Foucault, Barthes és mások is megkérdőjelezték. Szerintük ugyanis az irodalmi szövegek nem hordoznak végső,
megmásíthatatlan jelentést, jelentésük mindig függ az interpretációtól, azaz a befogadó-olvasótól, annak ismereteitől, sőt pillanatnyi
állapotától is.

Cathy Park Song Hawaiin született, koreai-kínai bevándorló szülők gyermekeként (azaz kínai, akinek szülei Koreából költöztek
Hawaiira). Költészete intenzíven személyes, mégis az amerikai kínai bevándorlók közös tapasztalatát hordozza. Cathy Song első
kötetének címadó verse, a Picture bride, a kínai, kép alapján történő házasságkötés, a hagyományos kínai nőszerep mellett az anya-
lány kapcsolatot, az öregedést is körüljárja: A Kínából az USA-ba vándorló vendégmunkások egy részének nem sikerült a
hazautazáshoz elegendő pénzt összegyűjteni, amíg el nem jött a házasságkötés ideje, így képeket küldtek magukról haza Japánba,
hogy feleséget találjanak maguknak. Ez a házasságkötési mód nem sokban különbözött a hagyományos, a család által megszervezett
házasságkötésektől a menyasszony számára, csak itt a választásban a leendő férjnek sem nyílt szerep.

Ikebana
Ikebana
By Cathy Song
Hogy a testet felkészítsük,
To prepare the body, célozzuk meg azt az áttetsző tökéletességet,
aim for the translucent perfection amelyet a szeletelt fehérrépa
you find in the sliced shavings forgácsaiban lelhetünk meg.
of a pickled turnip.
In order for this to happen,
you must avoid the sun,
protect the face
under a paper parasol
until it is bruised white
like the skin of lilies.
Use white soap
from a blue porcelain
dish for this.
Restrict yourself.
Eat the whites of things:
tender bamboo shoots,
the veins of the young iris,
the clouded eye of a fish.
Then wrap the body,
as if it were a perfumed gift,
in pieces of silk
held together with invisible threads
like a kite, weighing no more
than a handful of crushed chrysanthemums.
Light enough to float in the wind.
You want the effect
of koi moving through water.
When the light leaves
the room, twist lilacs
into the lacquered hair
piled high like a complicated shrine.
There should be tiny bells
inserted somewhere
in the web of hair
to imitate crickets
singing in a hidden grove.
Reveal the nape of the neck,
your beauty spot.
Hold the arrangement.
If your spine slacks
and you feel faint,
remember the hand-picked flower
set in the front alcove,
which, just this morning,
you so skillfully wired into place.
How poised it is!
Petal and leaf
curving like a fan,
Annak érdekében, hogy ez megtörténjen,
el kell kerülnie a napot,
védje az arcot
papír napernyő alatt
addig, amíg meg nem fehéredik
mint a liliomok bőre.
Használjon fehér szappant
egy kék porcelánból
étel erre.
Korlátozza magát.
Egyél a dolgok fehérjeit:
bambuszrügyek,
a fiatal írisz vénái,
a hal elhomályosított szeme.
Ezután tekerje a testet,
mintha egy illatos ajándék lenne
selyem darabokban
láthatatlan szálakkal együtt tartják
olyan, mint egy sárkány, ami többé nem mér
mint egy maroknyi zúzott krizantém.
Elég könnyű ahhoz, hogy lebegjen a szélben.
Azt akarod, hogy a hatás
a koi vízen áthaladva.
Amikor a fény elhagy
a szoba, csavarja az orgonát
a lakkozott hajba
mint egy bonyolult szentély.
Apró harangok kell lenniük
valahol beillesztették
a hajszálban
a tücskök utánzása
énekel egy rejtett ligetben.
Fedezze fel a nyak nyakát,
a szépségpontod.
Tartsa az elrendezést.
Ha a gerinced ellazul
és gyengédnek érzed magad
ne felejtsd el a kézzel szedett virágot
az első fülkében van
ami ma reggel,
olyan ügyesen vezetett be a helyére.
Milyen felkészült ez!
Szirom és levél
mint egy rajongó,
a szár megragadt és ékelt
 the stem snipped and wedged a fém alapba -
into the metal base— mint egy spontán baleset.
to appear like a spontaneous accident.
(saját fordítás)

Ikebana című verse a japán nők (japán férfiak számára fenntartott) szépségideálját járja körül.

Grace Nichol Fat Black Woman Poems-e szintén a bevándorlásról, a Karibi-kelet indiai kínai nő londoni életéről szól, de ezeken
kívül a szépségideálról (Fat black woman goes shopping), a karibi nyelvről (verseiben karibi-spanyol-portugál-angol szavakat
használ keverten)

Grace Nichols, ‘The Fat Black Woman Goes Shopping’ Kövér fekete nő bevásárol

Shopping in London winter A vásárlás a londoni télben

is a real drag for the fat black woman igazi szívás a kövér fekete nőnek
going from store to store üzletről-üzletre járni
in search of accommodating clothes hogy megfelelő ruhát találjon
and de weather so cold és olyan hideg van
Look at the frozen thin mannequins A vékony manökeneket nézi
fixing her with grin akik fintorral tekintenek rá
and de pretty face salesgals és a csinoska eladó fiúkat
exchanging slimming glances akik csúszós pillantásokat váltanak,
thinking she don’t notice és azt hiszik, nem veszi észre
Lord is aggravating még az Úr is sújtja
Nothing soft and bright and billowing semmi sem puha, és fényes és csillogó
to flow like breezy sunlight hogy lebegjen, mint a napfény
when she walking amikor sétál
The fat black woman curses in Swahili/Yoruba A kövér fekete nő szuahéli/yoruba nyelven
and nation language under her breathing szórja az átkait minden lélegzetvételre
all this journeying and journeying végig utazása és útjai során
The fat black woman could only conclude A kövér fekete nő csakis arra juthat
that when it come to fashion hogyha divatról van szó
the choice is lean a választék szegényes
Nothing much beyond size 14 Semmi nincsen 14-es méret fölött

(saját fordítás)

-különbség van abban, hogyan közelítik meg a személyest, az illusztráltat

-az önéletrajzot sokan használják az etnikai és bőrszín szerinti azonosság tárgyalásához
-az önarckép lehetőség az alkotás és a kompozíció folyamatának vizsgálatára
-sokan megkérdőjelezik a szubjektum létét a költészetben. Mások annak változó (fejlődő) voltát hangsúlyozzák.
-vannak, akik számára a nyelvi önkifejezést a nyelv konstruálása, átszerkesztése cseréli le

Politika és költészet

Angliában a poet laurate kitüntetettel szemben egyre sürgetőbb elvárás, hogy szerepeljen műveivel állami eseményeken. Carol Ann
Duffy első ilyen minőségben előadott verse a politika, és személyesen a politikusok korruptságát veszi célba (2009). Ő az első poet
laurate (Nagy Britannia), és ilyen minőségében egy ideig kötelezettsége is volt az állami eseményekre (így például a királyi család
eseményeire) verset írni.

Alábbi, Yes című versét Barack Obama beiktatása inspirálta, noha ő brit állampolgár.

Carol Ann Duffy: YES
we can he said, and something in his voice
drew listening silence to it like a day
draws history; a gathering of hope and hurt
within the human music of his words.
This is what language asks of us, to hear
the truth’s full rhyme; and why the millions came
to where he spoke, the air they breathed a canvas
for his living speech. We read his lips: a prayer
for bitter faithlessness to learn, a blessing, vow,
a spell which banished lies and greed and harm
into the endless, generous sky. In his voice,
global and intimate, the voices echoed back –
a black woman’s insisting on her seat,
another man’s who said he had a dream.
Igen,
képesek vagyunk, mondta, és hangjában valami
a csendet magához vonzva
mint a történelmet csináló nap,
amely reményt és a sérelmeket gyűjti magába
az emberi zenébe szavaival.
Ez az a nyel, amely arra kér,
teljes ritmusának igazát halljuk meg;
és amiért milliók mentek oda, ahol beszélt,
az általuk belégzett levegő vált
élő beszéde vásznává. Ajkáról olvastuk:
ima a keserű hitetlenségért, amit meg kell tanulnunk,
egy áldás, sőt, egy ige,
amely megtiltja a hazugságot, kapzsiságot
és sértést, a végtelen, nagylelkű egekbe űzi.
Hangjában amely globális és intim egyszerre,
hangok visszhagoztak - egy fekete nőét, aki helyét
követeli, és egy másik emberét,
aki azt mondta: van egy álmom.

(saját nyersfordítás)

De vajon lehet-e hatása a költészetnek az életre?

Auden szerint a versek semmire nincsenek hatással.

Shelley szerint a költészet a kultúra teremtője,
Adorno szerint a Holokauszt után barbarizmus verset írni
Seamus Heany szerint a költő kötelessége, hogy a barbarizmus rettenetét megalkuvás nélkül adja vissza. A líra új formájának nem
kell feltétlenül a Holokausztról szólni, de arról igen, hogy mit jelent embernek lenni.

Mi, versolvasók, könnyen érthető kategorizáláshoz szoktunk: személylíra- politikai vagy közéleti líra, de valójában a versnek az
emberről kell szólnia.

Carolyn Forché antológiája: A felejtés ellen: a XX. Századi tanuk költészete első, második világháborús, holokausztot átélt, a közép-
kelet európai elnyomásban élő, a mediterrán diktátorok alatt élő, az India-Pakisztáni, a Közel keleti háborúk a latin amerikai
forradalmak, az amerikai civil mozgalmak, a koreai, vietnami háborúk az afrikai elnyomás, Dél Afrika és Kína költészetét szemlézi:
Langston Hughes, Gertrude Stein, Robert Lowell, Charles Simic, és H. D.(Hilda Doolittle), keveredik benne Afrikaia (Wole Soyinka és
Dennis Brutus), ázsiai (Bei Dao and Duoduo), közép-keleti (Ali Ahmad Sa’id and Yehuda Amichai), és Latin amerikai (Pablo Neruda és
Cesar Vallejo) költészetével. Az antológiáról Nelson Mandela azt mondta, „Carolyn Forché Against Forgetting-je maga a robbanás az
önkény, az előítélet, és az igazságtalanság ellen. A gonosz tanúja, olyan tanuság, amelyet legszívesebben elfelejtenénk, de amelyet
nem lehet felejteni – és nem is szabad.”

A xx. és xxi. Század költészetének meg kellett tanulnia, hogyan lehet etikusan bemutatni a háborút az etnikai háborúktól a
világháborúkig.

Határozott különbséget kell tenni a politikáról szóló és a politizáló versek között: Az USA-ban évtizedek óta dívik az elnöki beiktató
vers fogalma és szokása. John Kennedy, Clinton, Obama beiktatásán Frost, Angelou, Miller, és Elizabeth Alexander szerepeltek.

De a költészetnek, ha van nyilvános szerepe, az az, hogy független marad a társadalmi diszkurzusoktól. Angelou és Alexander
versei nem a politika eredményeit dicsőítik, hanem a polgárok összetartozását, a köztük lévő kapcsolatot hangsúlyozzák. Seamus
Heaney (ír) nem vezetőnek, hanem a megszomorítottak tanujának szerepében látja a költő politikai szerepét.

Maya Angelou: On The Pulse Of Morning

A Rock, A River, A Tree A kő, a Folyó, a Fa

Hosts to species long since departed, Sajátosak, amióta szétváltak,
Mark the mastodon. Vagy vegyük a dinoszauruszt,
The dinosaur, who left dry tokens amely száraz nyomokat hagyott,
Of their sojourn here arról, hogy itt élt,
On our planet floor, a mi bolygónk felszínén,
Any broad alarm of their of their hastening doom és minden rettenete eltűnt az ő, az ő gyűlöletüknek
Is lost in the gloom of dust and ages. az idők porában és homályában elveszett.
But today, the Rock cries out to us, clearly, forcefully, De ma a Kő szól hozzánk tisztán, és érthetőn
Come, you may stand upon my Jöjj, mert jöhetsz, állj föl, állj mögém,
Back and face your distant destiny, és nézz szembe távoli végzeteddel,
But seek no haven in my shadow. de ne keresd a mennyet az árnyékomban,
I will give you no hiding place down here. Nem adok elrejtőzni árnyékot itt lent.
You, created only a little lower than Te, akit csak egy kissé teremtettek kicsinyebbre,
The angels, have crouched too long in mint az angyalokat, túl sokáig kuporogtál
The bruising darkness, a sötétségben,
nothing. a semmiben.
… …
(saját fordítás)

Paul Muldoon 1985-ben azt mondta egy interjúban: mindegy én hol állok, az én véleményem is csak egy a többi között Észak
Írországban. Gathering Mushrooms c. szonettciklusában apja ősi harcosként, gombatermelő idilli ábrázolásától a H börtönblokkig, az
2970-es tiltakozásig és a 80-as évek éhségsztrájkjaiig jut.

Utoljára frissítve:2019. augusztus 08., csütörtök 16:01

Címkék: Tárcák és tanulmányok

Értékelés: (1 szavazat)

FÁBIÁN JÓZSEF

1957-ben születtem. Geológus és informatikus vagyok, első szakmámban egy évtizedet, a másodikban
már több mint kettőt dolgoztam. 5 gyermekem van.

Verseket 2010. tavasza óta írok, elsősorban saját érzelmeim, gondolataim kifejezésére. Hiszem, hogy az
(írott) emberi beszéd legszervezettebb, legtömörebb, azaz az információt legsűrítettebb formában átadni
képes fajtája a líra.
Saját kötetem nincsen, verseim irodalmi portálokon, illetve egy-két alkalmi antológiában jelentek meg.

Azt tartom, hogy ahhoz, hogy igazán jó, mások számára is érthető, élvezhető verset tudjon alkotni valaki -
hacsak nem valódi zseni -nem szabad figyelmen kívül hagynia a költőelődök munkáját és teljesítményeit,
csak azokra építve lehet tovább lépni. Sőt: megtagadni is csak azt lehet, amit az ember alaposan ismer. Ma
a költőnek sokkal nagyobb tudásra (költészeti ismeretre) van szüksége, mint pár száz évvel ezelőtt, és
akkor a tehetségről még nem is szóltam. A tehetség és a munka a költészetben is együtt kell, hogy járjon.
 2011. óta veszek részt különféle internetes irodalmi fórumok munkájában részben versíróként, majd
előbb-utóbb véleményezőként, illetve kritikusként. Több különböző versíró műhelynek voltam
résztvevője hosszabb ideig, vagy egy-egy alkalommal, és jelenleg is részt veszek egy műhely
munkájában. Irodalmi kritikát nem tanultam, csak önképző módon, saját ízlésemet követve fejlődött ki
véleményalkotó vénám. Zavar a versekben a formátlanság, zavar, ha nem szabatos az irodalmi szöveg
kifejezésmódja.

KAPCSOLÓDÓ ELEMEK

 Túszdráma, avagy: a mágiától a Johari ablakig

 Vers, kritika, verskritika

 Vers, kritika, verskritika

 Steven Wallace: Egy feketerigó tizenhárom nézete - elemzés

 Gandalf és a mennyezet

LEGFRISSEBBEK A SZERZŐTŐL: FÁBIÁN JÓZSEF

 Vers, kritika, verskritika

 Ha bejön

 Vers, kritika, verskritika

 Steven Wallace: Egy feketerigó tizenhárom nézete - elemzés

 Wallace Stevens: Egy feketerigó tizenhárom nézete

Tovább a kategóriában: « Homérosz szuperhősei avagy az Íliász, a becsület és a popkultúra Modern amerikai költészet 2. »

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Szerkesztőségi nyilatkozat Szerkesztési elvek Szerzői jogok Kapcsolat Impresszum Általános Adatvédelmi Nyilatkozat

Szerzőink figyelmébe

© A Hetedik, minden jog fenntartva.